Tülkölők

"Ha elpusztul a tulok/Szarvából lesz a tülök/De ha én elpüsztülök/Belőlem nem lesz tulok"

(Ló Szerafin)

A tavasz legvisszataszítóbb szereplői közé tartoznak a Tülkölők. Ők azok, akik minden szombaton igyekeznek pokollá tenni a délutánjaimat, amint esküvői menetnek álcázva, gusztustalan zöld meg lila zakóikban, felpántlikázott visszapillantó tükörrel meg antennával megállnak az erkélyem alatt, és csak nyomják a dudát, mintha valaki fizetne érte. (Már régebben is háborogtam azon, hogy nekik egyszeri, alkalom egy-egy esküvő, de nekem minden szombaton öt-hat menet agyahagyott tülkölését kell végighallgatnom, pedig lenne jobb dolgom is, de írni, olvasni vagy tévézni pont nem lehet a tülköléstől, a vérnyomásom meg rendben van, nem szükséges feljebb tornázni.

A tülkölők egyébként sajátos állatfej. Ők azok akik szilveszterkor délután kettőtől reggel hatig egyfolytában petárdáznak, akik kis híján megölnek egy-egy járókelőt, mikor a karácsonyfájuk maradékát oda sem nézve basszák ki az ablakon, ők azok akik húsvétkor bamba tekintettel dülöngélnek a sarkon, mert alkoholjuk már csak nyomokban tartalmaz vért, így fogalmuk sincs hol lakik az a nőrokon, akinek a neve per pillanat nem jut eszükbe, de feltétlen meg kell locsolni, mert csak. Sőt, a tülkölők szavaznak a fideszkádéenpére, ők állnak meg indokolatlanul a mozgássérült-parkolóban, a tülkölőknek alacsony az IQ-juk, zsíros a hajuk és büdös a szájuk.

Törvényt kellene hozni rendeletileg jogszabályban a tülkölők ellen, ki kell üldözni a tülkölőket az országból, le kell zárni előttük a határokat, ha már egyszer végre nem lesznek itt tülkölők, soha többé ne is legyenek. Magyarország nem lesz a tülkölők paradicsoma. Bár ma még az.

Nembíszí

Aszongya a kormányközeli (ah, micsoda eufemizmus, pontosabban: az orbán alfeléből ki sem látó) Nézőpont intézet (és micsoda nézőpont az!, már csak az előbbiek értelmében is), hogy a köztévé állami tévé sokkal jobb mint a híre. Ez mondjuk nem teljesítmény, a híre ugyanis nagyon-nagyon rossz, ha annál sokkal jobb a minősége, azt csak annyit jelent, hogy simán rossz. Sportértéke annak lenne ha jó lenne, és nem kapva el bárkit a sírva röhögés, mikor az ottani pojácák komoly képpel a BBC-s sztenderdeket emlegetik.

Ám a nézőpont intézet (csupa kisbetűvel as well) szerint a kormányfideszes kádéenpébeütésű pártpropaganda (egyúttal haveri médiavállalkozók kifizetőhelye) valójában kiegyensúlyozott hírszolgáltatás. Hát, nem tudom, a nézőpontos csávók mit szednek, de nekem is kell belőle, igazán rám férne már, hogy én is  Csodaországban éljek: Persze lehet hogy ők nem gyógyfüvekkel, hanem sok pénzzel módosítják a tudatukat, de egye fene, abból is jöhet nekem, mert bár a pénz nem boldogít, de a humorérzéket határozottan növeli.

Sőt, a az állami tévé nem csak kiegyensúlyozott, de hihetetlenül profi, informatív, és a szórakoztató műsorai egenesen fenomenálisak, vetélkedők, útifilmek, gasztroizék, tóksók, sómenek, tókmenek, mensók.... meg ilyenek hihetetlenül színes kavalkádja. Egy komolyan elgondolkodtató szellemes, kacagtató kéjhömpöly az egész, magasan veri az összes kereskedelmi meg tematikus csatornát, olyan magasan, hogy csak igen kevesen tudják kellően értékelni. Ezért nézik csak kevesen, ez a szellemi-intellektuális elit audiovizuális csemegéje, de pártunk és kormányunk azon van, hogy lassan a széles néptömegeket is felemelje erre a kulturális nívóra. Addig is marad az a maroknyi néző, akinek telik varázsgombára. Vagy csak elhagyta a távirnyítót. és már nem tud felállni a fotelből.

Talányos fegyver

Számomra a nap híre egyértelműen az volt, egy a szabad fegyvertartásért nyomuló amerikai aktivista nőt a saját négyéves fia lőtt hátba az autójában, miután megtalálta anyja töltött negyvenötösét a padlón. Ez a tipikus esete annak, amikor a fagyi visszanyal, bár a teljesen hülye anyuka kis híján belehalt a mókába (elmesélése szerint a gyereke imád célba lőni, vagyis nem okozott neki gondot használni a pisztolyt), ha nem jár arra a seriffhelyettes, simán elvérzett volna.

brianmcl.com

Amúgy nekem semmi bajom a fegyvermániásokkal, mindenki ott hülye, ahol tud, aki meg nagyon hülye az haljon meg, vele úgyis csak sűrűbben vagyunk, nem többen. Ha valaki csak attól érzi magát nagynak, erősnek, no meg szépnek, hogy töltött stukkerral jár, az az ő problémája, de ha gazdagnak is akarja érezni magát és mondjuk egy benzinkutat rabol ki, az már a miénk is. Pont úgy, mint mikor nem képes felmérni helyzeteket, és a legkisebb para esetén már a ravaszon az ujja (aztán lelő egy szerencsétlen a metróban, aki csak a pontos időt akarja megkérdezni), vagy mikor töltött pisztolyt hagy a gyerek keze ügyében. Hiszen senki sem garantálhatja, hogy a gyerek nem lő le valaki mást (is), és ez onnantól nem holmi családi baleset, az ilyen kreténeket ki kell vonni a forgalomból, és el kell venni a kedvüket a lövöldözősditől.

Olyat csak a gyerekeknek szabad játszani, színes műanyag játékfegyverekkel, kovbojos vagy űrkalózos kontextusban, amíg meg nem unják, aztán már legózhatnak nyugodtan (már ha sikerül apu kezéből kicsavarni a legót), és rájöhetnek, hogy építeni, az mennyivel jobb. Mert a fegyverek alapvető tulajdonsága, hogy rombolásra valók, nem jók semmi másra, hiába a sok kulturális lerakódás. Hogy például micsoda technikai-kézműves műremekek, milyen esztétikusak meg férfiasak (ami t a „férfias” jelzővel ékesítünk föl, az jellemzően nem esztétikus, hanem bumfordi, szőrös és büdös, mondom én a bumfordi és szőrős, aki azért fürdik), sőt milyen remek sporteszközök. Miközben annak semmi értelme, hogy emberek céltáblára lövöldöznek, legfeljebb ha őket szórakoztatja (mint engem a darts, egyszer vettem magamnak egy elektronikus táblát), de persze annak sincs semmi értelme, hogy rövidnadrágos hülyék egy levegővel töltött bőrgolyót kergetnek a füvön, mások meg fizetnek érte, hogy s. Az csak olyan labda-pornó, miként a sportlövészet a fegyverpornó, pontosabban a fegyver-erotikus film, mert nincs igazi akció, meg nincs valódi tétje.

De ha a sportértéket meg a kultúrtörténetet lehántjuk róla, a lőfegyver az gyilkolásra való, minden más felhasználása csak pótcselekvés, maszturbáció ravaszra, csőre és lövedékre. Aki tehát komolyan és elszántam kiáll a szabad lőfegyvertartás, mint alapvető állampolgári jog mellett, az a gyilkolás szabadsága mellet is kiáll. Azaz rohadjon meg a neve  napján. A pórul járt anyuka meg talán átértékeli magában azt, amit eddig. Oly vehemensen.

Vészhelyzet III/9.

Olvasom, hogy tömeges bevándorlás miatti válsághelyzetet, vagy valami hasonló természeti katasztrófát hirdetett pártunk és kormányunk az egész országra. Így ránk is, bár ma még nem láttam egy bevándorlót sem, de képzelem az osztrák határ mentén hogy röhöghetnek, hogy bevándorlók? Egy ide???

Mikor fél öt után jöttem hazafelé a buszon, senki nem nézett ki tömeges bevándorlónak, sőt azt hiszem összesen nem jöttek annyian, ami miatt egyáltalán törvényes lehetőség lenne a kihirdetés, de hát pártunk és kormányunk már annyira nagyvonalú, hogy a saját maga által tákolt törvények kerítésén is bármikor átlép, vagy legalább oldalba hugyozza. Persze lehet, hogy a „tömeges” itt azt jelenti, nagyon nagydarab bevándorlók jöttek, így bár számszerűleg még nincsenek elegen a veszélyhelyzethez, de tömegben már megvan a kritikus.

Én mindenesetre leszaladtam a boltba, és vettem számos babkonzerveket, vészhelyzetre jó az ilyesmi, meg nagy adag cukormentes kólát, hogy ha már baj van, legalább kólamámorban fetrenghessek a légópincében. Élő migránsot amúgy még nem láttam (oké, halottat sem, azokról amúgy is csak jókat mondhatnék), de úgy képzelem őket, hogy Sandokan a Mad Max-ben öngyilkos merénylőket toboroz (magyar hangja Újréti László), aztán felégetik a hortobágyi kilenclyukú hidat meg felrobbantják Matuska Szilvesztert Biatorbágynál, aztán tömegesen erőszakolják meg a nőket Pesten és Budán (Óbudán nem, épp nem jár a HÉV), majd továbbmennek Németországba, de csak ha itt már elfogyott a sör.

Úgyhogy szerintem is azonnal be kell vetni a hadsereget, a rendőrséget, a tűzoltóságot, a koronaőröket és a cserkészeket, a vészhelyzet az nem vicc, én már láttam olyat, mikor a szárszói strandbüfében kifogyott a csapolt sör, mit mondjak, pokoli volt. Még jó hogy jégkrémből több mint fél órányi tartalék volt, így a lázadás végül is elmaradt.

A vészhelyzetben az is jó, a migránsolók medmexelésén kívül, hogy jön Klúni György, aki a valamilyen doki, meg az a dögös nővérke, aki nem doki, és majd ilyeneket kiabálnak mindenfelé, hogy "intubálni!" meg "szaturáció!", mert a Vészhelyzetben azt szokták, és jó nézni. Plusz hőn utált szomszédomnak van egy terepjárója,  remélem már összeírták, ideje rekvirálni. Ugyanott használt gáztűzhely eladó!

Az emberarcú fideszes

Aki nincs is. Időnként felmerül egy-egy név, hogy mondjuk Pokorni  vagy Navracsics, de ezek az alakok sem mentek soha szembe a főtáltos diktálta mainstreammel, viszont a részleges ellentmondás okán is parkolópályára kerültek, hadd lássák a szijjártópéteri értelemben vett szíjjártópéterek, a vonalas vezérhűségnek nincs alternatívája.

Most épp Balogh Emberminiszter Zoltán próbált emberarcú fideszesnek látszani, pedig csak egy fideszarcú ember ő is. Mert ugye csak külföldön, egy német liberális alapítvány szűkkörű  rendezvényén merte bírálni a kerítést, meg azt megelőző undorító plakátkampányt, itthon és akkor lapult mint szar a fűben, egy rossz szava nem volt, lelkészi hivatása és egyháza nagyobb dicsőségére. Nyilván érzi ő is, hogy a jézusi attitűdtől nagyon messze került, követve kurzuskeresztény ám jövedelemérzékeny elvtársait, meg eszébe jutott, hogy egyszer azért ők is bukhatnak (és akkor az nagy bukás  lesz), jól jön majd akkor egy ilyen hivatkozás. Hogy ő megmondta már rég, még a hatalom csúcsán, és igen, hát kussolt eléggé, de parancsra tette, belül meg a sírt az ő  lelke neki.

Közben persze B.E.Z. pont olyan képmutató fasz, mint az összes fideszkádéenpés hatalomfüggő véglény, a felcsúti kesztyűsbábja, aki kizárólag orbán miatt és által létezik a hatalom csúcsai közelében, és azért csak a közelében, mert azt a legjobb indulattal sem feltételezhetjük, hogy a a fajsúlyos döntéseket tényleg maga hozza. (Meg persze azt sem gondoljuk, hogy értene az oktatáshoz, pláne az egészségügyhöz, pedig mindkettő hozzá  tartozik.)

Forrás: magankozugy.blog.hu

Vagyis elég álságos, hogy most elegánsan, eltartott kisujjal kritizálja a kormányt, melynek tagja, ha tényleg ez lett volna a véleménye, nyugodtan lemondhatott volna, rendes demokráciákban ez így szokás. És akkor az érintett megőrizheti az arcát, vagyis a hitelességét. Lehet hogy egykor Balogh lelkésznek is volt ilyen, de ma már csak egy bohócmaszk van az arca helyén, amiből időnként fura hangok szűrődnek ki, csak ez már senkit sem érdekel. Úgy beszél, hogy már rég nem mond semmit, ő csak a felszín, lépjünk tovább.

Majdnem zöld

Tegnap kutyasétáltatás közben láttam (mert mikor is látna az ember dolgokat, ha nem kutyasétáltatás közben, például kutyaszart, más kutyákat, néha macskát), szóval láttam, hogy egy pasi leparkol  az autójával a szelektív gyűjtő mellé, és egy nagy kartondobozból hajigálja be az üres üvegeket a nagy zöld izébe. (Nyilván nagy buli volt szombat este, vagy nem csak egymaga volt igen-igen szomjas.)

Ám miután végzett az igazán környezettudatos szelektálással, a nagy kartondobozt egyszerűen lecseszte a földre, majd elégedetten elhajtott, miközben csak össze kellett volna hajtania, egyet lépni jobbra, és bedobni a kék izébe, ahová a papírt, jobb körökben.

És ez annyira jellegzetes viselkedésmód. Kidobom az üveget az üveggyűjtőbe, én már megtettem a magamét, tegyen más is a környezetért, mondjuk azzal, hogy eltakarítja utánam a papírdobozt.

Ez nagyjából olyan, mint mikor valaki organikus termesztésű fair-trade kávét iszik műanyag pohárból, amit aztán bevág a sínek közé (ilyet azért Angliában láttam párszor), vagy oda-vissza egy órát autózik a városi terepjárójával a környezetbarát pelenkáért. Az ő lelke nyugodt, pont , mint mikor heti három konditerem látogatással letudja az egészséges-élet projektet, így már belefér neki a minden esti vodka-narancs, az agyoncukrozott müzliszeletet meg két pofára tömi, mert hát az egészséges. Magvak, még magvak meg ilyen kis izék, mi lenne ennél jobb?

Meg persze mikor a Műkörömipari Könnyűszerkezetes Főiskola hallgatói önkormányzata rendez pezsgős-hányós félmaratont, ahol az édes kis nyuszik megmentéséért futnak, bár hogy a nem veszélyeztetett mezei nyulaknak ettől mi és hogyan lesz jobb az nem világos. De a lényeg a szándék ugyebár, és annyira felemelő, ha valaki a környezetért fut. Vagy hány...

Mindeközben pedig az igazi környezettudatosság – sajnálatos módon -  az lenne, ha megpróbálnánk őseink életmódjához közelíteni, nem úgy élni csak közelíteni, de ehhez minimum parasztnak kéne lennünk, falun, vályogházban.  Az meglehetősen környezettudatos élet volt, biomódszerek, maximális újrahasznosítás, mifene. Csakhogy ez már nem járható út a széles néptömegek számára, úgyhogy nekünk maradnak az ilyen városi pótcselekvések, meg hogy nem égetjük feleslegesen a villanyt, bár én tanultam elektronikát is anno, és tudom, hogy a villany nem éghető.

Ádár K.János

Amúgy a Narancs szúrta ki az Operaház műsorfüzetében, hogy október 23-án a szokásos ünnepi díszelőadás egy ősbemutató lesz (egy „történelmi áttűnés” – bár szerintem ilyen műfaj nincs, és nem is valószínű, hogy most teremtik meg), szerzője pedig maga Ákos, nemzeti popikon, az ízléstelenség pápája, hajzselé védelmezője.

Jó, mondjuk ez a gárda tényleg őt érdemli, az ő „művészete” van a felcsúti meg a kövér kulturális nívóján, Erkel ugye unalmas, Beethovent érthetetlen, ráadásul rohadt migránsbarát német, több zeneszerzőt meg nem ismernek a felcsúti VIP-páholyban. Esetleg Benkő László jöhetett volna szóba, csak az operának nincs füstgépe.

Gondolom a büfében lesz szotyi is (zörgésmentes csomagolásban nyilván, ezt majd egy külsős cég ellenőrzi tízmillióért, közbeszerzés  nélkül), a páholyokban meg vödör, ahová köpni lehet a héjat. Már látom ahogy a felcsúti laza félmosollyal bólogat a zene ritmusára, alant a fidelitász táncikál, aztán katartikus finálé, könnyek, taps, standing ovation. Akosh pedig máris megkereste a Telekomtól kiesett pénzt, a világ rendje helyreállt, függöny. A köztársasági elnök (hátha megint Ádár Jánosnak írják az állami tévében) gratulál, majd barátilag egy köteg húszezrest is a művész zsebébe gyűr mint borravalót (ha már nekik húzza), nem kötelességből, szívből csupán.

Az meg csak hab a torkán, hogy zenés kamaradráma Kádár  János utolsó  beszédét dolgozza fel, nyilván az alapanyaghoz méltó magas művészi színvonalon. Ez mondjuk valószínű...

Update: Az Operaház máris visszatáncol, hogy túl korán tették ki a honlapra, meg nem i új zenemű, csak néhány régebbi Ákos-dalt használnának, de még nincs szerződés bla-bla-bla... A lényeg persze marad Kádár-beszéd, történelmi áttűnés, Ákos. Csak túl koárn derült ki, így már előzetesen túl sokáig lesz nekik kínos.

Demográfia másképp

Olvasom az Index tudósításában, hogy megrendezték a III. Nemzeti Népesedési Konferenciát. Ez idáig még nem hangzik rémesen, bár gyanús, hogy a népesedési helyzet nem konferenciáktól szokott változni. (Sőt mint korábbi tudományos mókus azt sejtem, egy konferenciától igazából semmi sem változhat túl sokat, bár a svédasztal mindig vonzó, és néha Unicum is jár hozzá.)

Ez a konferencia azonban több szempontból is érdekes. Először is hogy egyértelműen jobbikos bűz lengi körül, ezt onnan lehet tudni hogy egy jobbikos főkopasz is hosszan szónokolt, aztán meg egy másik nemkopasz jobbikos értekezett arról, hogy a migráció hosszú távú célja a fehér faj kiirtása (és akkor még mindig van aki azt gondolja, hogy ezek nem neonácik, csak aranyos nemzeti nyuszifülek?), meg jött Nick Griffin a a number one brit főnáci, és nácult egy jót, de hát nem tud mást adni mi lényege.

És persze az egész helyszíne a „Hazatérés Temploma” nevű református irodaház volt (szocreál pártiroda stílus, Horthy-szoborral, csak hogy stílben maradjanak), ami a hazai szélsőjobb epicentruma minimum idősebb Hegedűs püspök rossz emlékű regnálása óta. Ma meg ott működik a fia (Rekesszétekkiőket Lóránt), meg annak jobbikos képviselő felesége, szóval valami régóta bűzlik a Szabadság téren. Én csak azt nem értem, de mondjuk lassan húsz éve, hogy egy Krisztus-követő (vagy magát annak definiáló) egyház hogy túri meg a nácikat, nem a hívek között (azzal  nem tehetne sokat), de a lelkészeknél? Szóval, amíg hagyják, a saját berkeikben a náculást, addig cseppet sem lehetnek hitelesek, és akkor még meg sem emlékeztünk Baloghember Miniszterúrról, aki szintén innen jött, és felcsúti ülepéig jutott, nagy hitbuzgalmában.

A népesedési konferencia meg nagyjából arra jutott, hogy több gyereket kell szülni. Fehér, magyar, keresztény gyereket persze, arab, néger. cigány az nem köll, ha csak ők maradnának inkább haljunk ki mind. Gratulálok innen is, ez a felismerés hiányzott már rég az emberiségnek, bár nekem lenne alternatív javaslatom. A népességfogyás úgy is megállítható, ha kevesebben halnak meg, sokan meg nem halnak meg egyáltalán. Én szívesen lennék a „Sose Halunk Meg” mozgalom emblematikus vezéralakja, az elsők egyike, akik tényleg nem halnak meg. Addig is szerveznék erről egy konferenciát (lesz svédasztal is!), a református egyház meg adhatna hozzá helyszínt (de Horthy-szobor menteset, ha kérhetném), ha a nácik elférnek, akkor azzal is megbékülhetnek, hogy elmarad a feltámadás egy rész, hisz ha nem halunk  meg, csak régebben meghaltaknak lesz rá szükségük, azaz csökken a kereslet szolgáltatásaik iránt. De a fehér faj ennyit megér, ugyebár.

G-nap

Jajj nekem, most néztem meg az Agyas és agyatlan (valaki lökje mál a földle nagyon dulván azt farokfejet, aki ezeket a magyar címeket adja), khm... a The Brothers Grimsby című mozgóképet, ami a maga módján tökéletes film, már amennyiben tényleg visítva röhögtünk rajta. de hát van az mennyiségű elefántsperma, meg indokolatlan férfisegg, ami már vicces, ráadásul még csak szégyellni sem kell magunkat elvégre maga a nagy Sacha Baron Cohen (Ali G, Borat, Bruno) a fő elkövető. Mint társ-forgatókönyvíró, producer és főszereplő egy személyben.

Ha a Fröccs Öntő Bár és Grill törzsközönsége látná ezt a filmet, biztos a kedvence lenne, ennyi részeg, kövér, izzad és  félmeztelen kocsmatölteléket ritkán látni egyszerre a vásznon, élükön a fentiek mellett még halszagú Johnny Vegas-szal. Igazi karikatúrái ők a suttyó, külvárosi focihuligánoknak („Hé, náluk már az is ratyinak számít, aki dezodort használ!”), Cohen meg szokása szerint lubickol az taplóság újabb rétegeinek ábrázolásában, bár azt Borattal valószínűleg már a végletekig vitte, ettől még persze próbálkozhat:

No meg ez az a film, aminek az égvilágon semmi mondanivalója sincs a világról, ez itt már a paródia paródiája, ha mondjuk a Kingsman egy kémfilm-paródia, akkor ez meg a Kingsman vicces világának paródiája, itt már nem elegáns úriemberek meg lakótelepi suttyók vannak. Csak suttyók, félúton a tüdőrák meg a májzsugor között, akik borotválják a gyerekük fejét, hogy behazudhassák leukémiásnak a segélyért (heti  65 font!), de valahogy telik nekik Chilébe repülőjegyre, meg belépőre a foci VB döntőjére, persze ez a film végén, és addigra már sejtjük, hogy ez az egész nem is komoly. Bár ez már korábban is gyanús lehet a nézőnek, például a mikor két hősünk egy elefánt méhében bújik el üldözőik elől, csak kiderül, hogy az illető elefánt a csorda kurvája, úgyhogy több hím is alaposan megcsinálja. Mert nincs is jobb, mint mikor egy titkosügynököt telibekap egy vödörnyi sperma, a filmművészet ilyenkor diszkréten elfordul, de a néző.., a néző az fetrengve röhög.

Ebben csak annyi a trükk, hogy a trágárság meg a kaki-pisi-fing humor kis adagban taszító, hogy hasson, a végletekig el kell túlozni, durván túl kell adagolni, így elsőre elsöprően vicces. Persze ez egy idő után elmúlik, de az első élmény frenetikus. Cohen amúgy egy zseni, erős altesti fixációkkal, tipikusan ő az aki káromkodásból épít katedrálist. (Mondjuk ez film csak egy mellékhajó.)

p.s. Egy idézet Mogácstól, valamelyik stand-upjában láttam, ide illik:

„Hugó a víziló / Töke vagy két akó / Tele van gecivel / Kérsz egy decivel?”

És közben végig kibírtam, hogy a G-nap (G ez esetben nem Grimsby), emlékére ne hozzam szóba a felcsútit... vagyis...affene!

Én-reality

Újabb összeesküvést fedeztem fel az elméletemben, ami van nekem. Az már régebben feltűnt (még a legutóbb Londonban), hogy ugyanaz a nagyjából harminc Toyota Prius követ folyamatosan, de most már egyre valószínűbb, hogy valami Truman-show jellegű átverésben élek. Mert:

-          Ma már zsinórban harmadszor fordult elő, hogy az esti kutyasétáltatásból hazafelé odaértünk a zebrához, a szemköztinél épp akkor lett zöld, és ugyanazok az arcok jöttek szembe. Egy munkásnadrágos, postásdzsekis csöves különösen jellegzetes figura, de mellette is van három-négy felismerhető arc, és  három napból háromszor mindig ugyanazok! Mindig pont akkor lesz zöld, mikor a sarokra érünk, és mindig ugyanazok a formák menetelnek által az úton. Nyilván valaki figyel minket, és mindig időben indítja a statisztákat.

-       Bizonyos tévécsatornák időnként váratlanul eltűnnek, hog aztán újra felbukkanjanak, és már többnél megfigyeltem, hogy csak bizonyos napok bizonyos műsorsávjában nem láthatók. Erre három magyarázatom van: vagy akkor küldözgetik ezeken a sávokon a szolgálati üzeneteket a szerkesztők, vagy van ott műsor, csak nekem nem szabad látnom, esetleg pont arra nem számítanak, hogy akkor én odakapcsolok, hisz csak azokon a csatornákon megy valódi adás, amiket tényleg nézek is. Miként a helyi díszlet-könyvtárban is csak azokban a könyvekben van betű, amiket kiveszek, vagy legalább is beléjük lapozok, a többi nyilván csak csomó üres lap, hisz a kazánfűtésről szólókat tejesen felesleges ténylegesen kinyomtatni.

-        Meglepő módon tűnnek el, vagy tűnnek fel ismerősök az életemben. Mondjuk Orsi nyilván átszerződött a konkurens reality-hez, Ágit meg egy epizódszerepre visszaírták.

-          Most már azt is értem miért alszom mindig a repülőn (vonaton, buszon, dromedáron). Arról van szó, hogy nem is repül (robog, halad, bandukol), csak engem egy időre kiütni, amíg a díszletmunkások átrendezik a környezetet. Szóval nem is voltam Londonba (Velencében, Barcelonában, Athénban, Pornóapátiban), sőt igazából azt sem tudom, most hol vagyok.

És hogy hol a kamera ami éppen vesz. Illetve azt igen, én hülye most jövök rá, mi az a kis kör alakú izé a laptop képernyőjének felső szegélyén. Az, ami mellet a kis kék LED világít...

Nem kommunista szombat

Szombaton dolgozni embertelen, hisz egy átlag héten szombat az egyetlen nap, amikor nem kelek korán, és fenn maradhatok sokáig, hogy a mormotaszőr-gyűjteményemet rendezgessem. A péntek e tekintetben kiesik, mert bár lefekhetnék későn, úgyis kidőlök korán, tekintettel a hajnali négyes kelésre. Vasárnap meg nyilván korán kell lefeküdni, vagyis eleve egy csonka nap. A szombati munka azonban azt jelenti, hogy szombaton még korán kelek, vasárnap meg már fekhetek le hamar.

És nem, ezért nem kárpótol a  következő négynapos hétvége, én szívesen bemennék 14-én dolgozni a mostani szombatért cserébe, pláne abban a tudatban, hogy másnap megint szünnap. De mostanában a mindenkori kormánynak mániája lett ez a munkanap-áthelyezési baromság, márpedig kikérem agamnak, hogy a kormány dönti el, hogy osszam be a szabad napjaimat. Nálam a szombat délelőtt a mormotaszőr-gyűjtemény rendezgetésének ideje, meg mormotás weboldalak látogatásáé, esetleg némi extra szunyálásé, elvégre a mormoták, valljuk be, elég unalmasak.

 Esetleg könyvtárba megyek, de csak akkor, ha már nem tudok online tovább hosszabbítani, de sci-fi polcuk egyre unalmasabb, nem az én olvasási sebességem szerint frissítik a tartalmát.

Sőt kezdeményezem a négynapos munkahetet, én inkább dolgoznék napi tíz órát hétfőtől csütörtökig. Hogy aztán a fentiekhez hasonlóan panaszkodhassak,  ha valami mocsadék kormányrendelet miatt be kell mennem pénteken is, holott az nem normális, hogy az ember négy napnál többet dolgozzon egy héten....

Tudományteremtés

Ha már egyetemeink olyan sok pénzt hajlandóak fizetni tanulmányokért, gondoltam magam is írok egyet húszmillióért, és elsózom mindjárt itt Kaposváron, ha már van Állattudományi Kar. Az ötletem az, hogy meg kellene alapítani az állat-ember hibridek tanszékét, kaput nyitva ezzel egy forradalmian új tudományterület kialakulásához, de mindenek előtt a rég megérdemelt meggazdagodásomhoz persze.

Az állat-ember hibridek kutatása olyan lenne mint Stanislaw Lemnél a drakonológia, azaz sárkánytan, melynek kiindulópontja (elvégre tudományról van szó), hogy sárkányok nem léteznek. Itt azonban nem lehet megállni, hisz nagyon sokféle sárkány nem létezik, nagyon sokféle módon, vagyis akad bőven tanulmányozni való.

Szóval (nettó) húsz milláért maximum negyven oldal terjedelemben kidolgoznám az alapkoncepciót megalapozó vázlatok kivonatát, hogy mit is kell kutatni egy ilyen leendő tanszéken, mi is lenne a téma. Tisztáznám hogy a Minotaurusz, a kentaurok és sellők lehetnek a kutatás tárgyai. Határesetet jelentenek a farkasemberek, viszont határozottan nem fér bele a kutatási koncepcióba a nagyon állat csávók vizsgálata.

Alapkérdéseket kellene tisztázni elsőnek, hogyan táplálkoznak a hibridek, ürülékük is hibrid-e (mondjuk a kentauré félig lótrágya, félig emberi kaka?), tudnak-e szaporodni egymással, ha igen hogyan (tekintettel mondjuk a sellők haltesti problémáira) illetve:

-          Vannak-e női kentaurok, vagy csak kenta urak?

-          Vannak-e férfi sellők, és ha igen mért nem láttuk őket a rajzfilmekben?

-          Ha egy kentaur felcsinál egy sellőt, az akkor is ikrával szaporodik? (illetve: Az ikrából egy halfarokban végződő, emberi felsőtestű, ló mellső lábú izé kel, ki. Ami csak a vízben él vagy esetleg kétéltű?)

Egyéb, nem a szexualitással és emésztéssel kapcsolatos kérdések vizsgálata csak később jöhet, hisz úgyis mindenkit csak ez a kettő érdekel. De további részletekkel csak akkor szolgálok, ha a húszmillió első fele már a számlámon pihen. Addig csak a homókkal foglalkozom, mert én is homó vagyok. Sapiens!

Me, Myself and I

Nos hát, a fészbuk-helyettesítő funkció jegyében beteszek ide pár képet (jajj nekem) magamról, nem szelfik, Petra csinálta őket, csak ma nosztalgikus hangulatban vagyok, és Londonba vágyok. És ha már a blog amolyan személyes napló, miszerint nyilvános emlékkönyv, ezennel emléket állítok magamnak is, egész pontosan a pár hónappal ezelőtti önmagamnak, mert csak a 2015 őszi képekből válogattam, hátha találok még pár vállalhatót. Hát, emberek, ennyit sikerült. Önimádat még mindig a minimumon, csak van ahol mondjuk emberformájú vagyok...

Hát, így végignézve ezeket a relatíve tűrhető képeket, és látva  kutyás posztot, sajnos egyértelműen Dudli a szebb és fotogénebb, úgyhogy maradok annyiban, ez most a saját emlékkönyvembe kellett.
Én kérek elnézést...

Oszkár fia

Oszkár-díjat kapott a Saul fia, remek jobboldali portálokon meg már özönlenek a kommentek, hogy háromszáz zsidó adott díjat a háromszáz egyediknek és hasonlók, azaz várható módon beindult a imrekertészezés, kultúránk nagyobb dicsőségére.

Nekem személy szerint hányingerem van ettől, mert bár az Oszkár-díjat (feleleges modorosság Oscar-nak írni, hisz nem így hívják, hanem hogy Academy Award) nem tartom túl sokra, de ettől még súlya van. (Mellesleg: egy tökéletes világban annak lenne súlya, amire én rábólintok, hisz az én ízlésem príma és megkérdőjelezhetetlen, valamint lelövetném azt, aki ezzel nem ért egyet, avagy béke lesz és egyetértés, különben pofoz.)

Ám visszatérve az Oszkárra (ami nehéz, mert adott fáradtsági szinten már magam vagyok a kedvenc saját témám) az is vicces, hogy jó pát tudósításból ki sem derült, kik nyertek még, vagy csak valami alárendelt mellékmondatban...

Nem mintha én nagyon izgatott lettem volna, bár reggel fél ötkor, munkába nemet előtt ránéztem a netre, de semmi, háromkor hazaérvén meg előbb néztem meg egy kávés blogot meg töltögettem egy sci-fi podcastról, és csak aztán jutott eszembe utánanézni az Oszkár-ügynek. A zsidózó seggfejeken viszont jól szórakozom. Nekik nem savanyú a szőlő, hanem keserű, de asszem pont ezt érdemlik.

Egyre mélyebbre

Most az a nagy bulvármédia hír, hogy a TV2 (tényleg milyen jó név, annak idején már eleve pozicionálták magukat a nézettségi versenyben) kirúgta Vujity Trvtkót, mert valami másik csatornához tartozó bulvársenkit szívatott élő  adásban. Szerencsére nem nézem a TV2-t meg RTLklubbot sem, és ez nem ilyen értelmiségi finnyáskodás meg bizonyosságtétel, csak van más jobb néznivaló, azonban nyilván értesülök róla, mi zajlik az említett csatornákon, mert a napi internethasználat meg hírportál-olvasgatás mellett ez nem megúszható.

Plusz évekkel ezelőtt még néha néztem reggel Mokkát, ahol nyomult VT, meg promotálták a könyveit ezerrel („Tizenkét pokoli történet”,  „Még tizenkét pokoli történet”,  „Újabb pokoli történetek”,  „A  pokolba! Történetek!” – vagy hasonlók, mittomén), és az egyik legszánalmasabb bulvárféregnek bizonyult a fazon, távol, nagyon távol a valódi (pláne tényfeltáró) újságírástól, bár folyamatosan annak egyik hőseként igyekezett bemutatni magát. Pedig csak vér és bél, nyomor és szenvedés szenzációhajhász bemutatására futotta, miközben magát is (családjával együtt) bulvárcelebbé pozicionálta. Elképzelem, ahogy drámaként mutatja be a reggeli székletét is: „És akkor most csak önöknek bemutatjuk a leplezetlen igazságot! Felkavaró képek következnek, egyenesen a vécémből, melyet feleségemmel, az az egykori válogatott kosárlabdázóval osztok meg, bár ő most nincs ott. Csak erős idegzetűeknek!”

Innen nézve persze furcsa, miért pont most rúgják ki, mikor mindkét nagy kereskedelmi tévé egyre mélyebben megy a trash műfajaiba, ahogy pörgetem a programjaikat az látszik, hogy értékelhető filmek már nincsenek, valódi hírek talán soha nem is voltak, van a ordibálós-faszpörgetős ál-reality, meg a bálás szappanopera, az is ismétlésként. VT ebbe teljesen beleillik, bár lehet, hogy stratégiailag mégsem, a következő öt éves terv szerint a csatorna még mélyebbre akar ásni a kulturális pöcegödörben. Ehhez meg ugye a herevasaltató senki kell.

(OK, én szégyellem magam, hogy ilyeneket tudok, de ehhez tényleg elég az index...)

Aztán ha már a herevasaltató sem hoz elég nézettséget, esetleg jönnek a nyilvános kivégzések, Endi Vajna majd elintézi, hogy legyen újra halálbüntetés, rendes audafék. No meg a Szent Inkvizíció, korábbi nevén filmalap.

Az Egyes Számú Háziállat

Jut eszembe, ha már nincs nekem fészbuk, valahová mégis csak ki kell rakni indokolatlan cicás kutyás képeket, mondjuk vicces feliratok nélkül, no meg a saját kutyáról, ami azért mentő körülmény. Meg szülinapja volt valamikor a hónapban, hogy pontosan mikor azt sajnos nem tudom, de tény, Dudlikutya 16 éves, amit már át sem merek számolni emberi életkorra. Kicsit rozoga már persze, de ha jó az idő, még ugrál mint egy kölyök. Eleinte, hisz nyilván hamar fárad.

Hiába no, öreg autó szívatóval indul, bár az öreglányt inkább a hólyagja löki be. Meg a környékbeli összepisilt pázsitok szag-híradója.

Ja, a kettes számú háziállat Teó az ékszerteknős, a többi számon meg per pillanat pár ezer levéltetű osztozik, de már dolgozom a problémán...

Kvittek

Azt mondta a felcsúti egy német lapinterjúban (jellemző, hogy a legnagyobb bulvárlapnak ad interjút), hogy nincs elszámolni valónk a németekkel, ahogy igen magyarosan fogalmazott, kvittek vagyunk.

Ám ő ma itt a miniszterelnök. Vezér és kancellár you know, úgy értem persze hogy pártvezér, a német szál zavar csak be annak, aki rosszra gondol, szerintem orbán egyáltalán ne hajaz Hitlerre, testalkat, fogyasztási szokások és mentalitás tekintetébenn inkább egy öltönyös Mussolini, aki a Ducéval szemben a nyilvánosság előtt is tud késsel-villával enni, bár nem mindig szeret. Ám ha ő a kancellár és többes számot használ, akkor a nevemben is beszél, amikor azt mondja, hogy kvittek vagyunk.

Hát nem, én határozottan nem vagyok kvitt. És nem csak egy felcsútival szemben, de a németekkel szemben sem. Mert mit adtak a németek a világnak? Egy ronda nyelvet, dagályos operákat, szenvelgő szépirodalmat, gusztustalan kolbászokat, két világháborút, trabantot, a Scootert meg Merkel nénit, hát ezért kár volt kamerádok. Ennél még a franciák is messzebb jutottak, mert ugyan megeszik a csigát és a még a britek sem akarták a Csalagutat, mert átmegy a fokhagymaszag, de: szép nyelv, nagy kultúra, sajt, konyak, Alain Prost, filmes új hullám, ’68, Peugeot és Citroen, amik nem a világ legjobb autói de nagyon menők, gondoljunk az Opelra, huhhh... Ja és a perverz tizenedik Lajosoknak legalább volt stílusa, és most képzeljünk melléjük egy porosz fejedelmet vagy Vilmos császárt, hát főlovásznak talán elmentek volna mellettük.

Úgyhogy én  németekkel nem vagyok kvitt, amúgy sem tudom mit is jelent ez, de a lényeg, hogy semmi közös bennem meg meg bennük, sörből is az angolt kedvelem (fociból meg egyáltalán semmit, ahol labdát lábbal rúgnak az nekem derogál, vagy mit csinál), ám a németeknek ez úttal igazuk van a felcsútival szemben, amikor megrökönyödnek, hogy ki ez a paprikajancsi és mit ugrál már megint?

Kvitt esetleg akkor lehetek a németekkel, ha jól seggbe rúgják a felcsútit, rászorítva valahogy, próbáljon meg emberként, és nem hatalommániás pszichopataként viselkedni, tanuljon meg olyan szavakat, hogy szolidaritás (de a fogalom terjedelmével és konnotációival együtt persze), meg hogy van az „én”-en kívül is személyes névmás a szótárban. Igaz akkor már ő nem lesz kvitt, de ez meg ugye nem az én problémám.

Álmodozni azért szabad...

Erőnyerők

A nap eseménye kétségtelenül a kopaszverőember-gét, avagy a hogyan akadályozzunk meg népszavazási kezdeményezést unortodox módszerekkel. De e felcsúton rántottázók még mindig nem értik, hogy ez visszaüt, ezer milliárdot olyan törvénymódosítással lopnak el, amilyennel csak akarnak, de a kopasz verőemberek azok könnyen beégnek a zemberek memóriájába. Mert az az ezermilliárd az mindenkinek csak egy  absztrakció, de a kopasz verőember az konkrét. Pláne a kubatovista fradista-fideszista verőember, akit már valahol láttunk.

Ez az egész szánalmasan röhejes lenne, ha nem a bőrünkre menne, de hát igen, ezek a szar alakok a mi országunkból csinálnak épp egy trágyaszagú banánköztársaságot, ahol amúgy banán még van, de a köztársaság már csak egy ócska címke. Ahol El Commandante napi hazudozása adja a politika témáját, ahol a vezír seggnyalói az arcodba röhögnek lebukás esetén is, mert  igen, ők ezt megtehetik. Hát, mit lehet ilyenkor mondani? Atomot nekünk!

Pfuuuú... nem könnyű politikai híreket olvasni, ilyenkor tényleg puzséri magasságokban ordítozva érzem magam, csak ugye nehéz a fentebb hivatkozottakra szolidabban reagálni.

Amúgy hogy hívják azt, aki törli a fészbuk-profilját? E-migráns....

Arctalankönyv

Ha jól számolom a mostani a harmadik kísérletem, hogy megszabadítsam magam a fészbuktól, de Cukorbergék trükkösek, lehet törölni a profilt, de ha utána két héten belül mégis belépsz, újra aktiválódik. A legutóbbi kísérletnél sem sikerült kibekkelni a két hetet, gyenge voltam és beléptem. Pedig még csak függő sem vagyok, felnézek (felnéztem...) naponta tíz percre, miután végigpörgettem a kedvenc hírportáljaimat meg blogjaimat, de nagyon utáltam már.

Nem érdekel senki kutyuskája, hogy hol volt a hétvégén vagy mit ebédelt, nem akarok erről képeket, és hányingerem van az olyan üzenetektől, hogy „Ló Emília kedveli egy hozzászólásod”. Akkor már hozzá sem szólok.

A fészbuk maga az explicit redundancia, nemrégi trágárságügyi értekezésem kapcsán maga a trágárság, a legtöbb poszt arról szól, hogy helló vagyok, látszom a monitoron. Erről szól amúgy a blog is, csak itt nem tolom mindenki arcába a nyomorom, aki ezt olvassa az magának kereste, szándékosan, esetleg előre megfontolt szándékkal.

Plusz külön gyűlölöm, amikor „közösségi portál” címen a legpofátlanabb módon nyomulnak cégek, meg szervezik a hálózatukat a mindenféle MLM-nyomoroncok, és bárkitől szánalmas az „ezer lájkért cserébe megmutatom a mellem” és hasonló koldulások. Na, ezektől mentesítem magam, ha cska a következő tizenhárom napban nem leszek gyenge, és nem lépek be  mégis. Bár ismerőseim amúgy sincsenek ott, mindenkit töröltem. És jól esett.

Memento mori

Meghalt Umberto Eco. Akit a legtöbb portálon úgy emlegetnek, hogy „író”. Pedig nem csak író volt, hanem személyében egy kulturális intézmény, tudományos főmókus, közéleti  megmondóember, filozófus, esztéta, irodalmár, középkor-történész, valamint minden egykori és  jelenlegi egyetemista hőn utált szerzője, amennyiben a „Hogyan írjunk szakdolgozatot” című könyvére gondolunk. (Mert persze nem úgy írtunk szakdolgozatot, a derék olasz prof érezhetően többet várt el, mint amennyire képesek voltunk. Mellékszál: szociológia szakon Earl Babbie módszertan könyve volt a Biblia, de ő nagyon érthetően, kis humorral, és az emberszabású egyetemistára gondolva írt tankönyvet, úgyhogy az első saját kutatásomat tényleg úgy csináltam, ahogy nála olvastam.)

De Eco persze hogy szinte mindenkinek író, mikor a Rózsa neve megjelent, amolyan egyetlen könyvnek gondolták, hogy hát a híres bölcsész maga is ír egy regényt, csak hogy megmutassa, milyen mikor a hóhért nem akasztják, mert nem csak írni tud az irodalomról, de csinálni is. Aztán jött a többi sok regény,  nekem a legnagyobb kedvencem a Foucault-inga, azt kábé  négyszer olvastam eddig, pedig igen vaskos mű, de imádom a sok kis rejtett kultúrtörténeti utalást. Mint amikor csak úgy mellékesen bedob egy latin idézetet az egyik szereplő, miszerint „Et in Arcadia ego”, nekem meg leesik, hogy ez egy Poussin-festmény címe, még anno művészettörténet órán volt róla szó.

A képen amúgy egy sírkövön szerepel a mondat (Árkádiában is ott vagyok), vagyis a halál üzen vele az utópikus Árkádia lakóinak, akik kicsit meglepetten betűzik épp a szöveget. Mert úgy vagyunk vele, hogy tudunk a halálról, csak nem igen tudjuk elképzelni, hogy velünk is megtörténik egyszer, aztán mindig jön valami kedvencünk és emlékeztet rá. Nyilván Umbberto Eco ezt sokkal frappánsabban tudta volna megfogalmazni, de már nem fogja.

Én mindenesetre sürgősen újraolvasom a Foucault-ingát.