Találkozás a boncasztalon

Vidám emberek vidám filmeket néznek (vagy szomorúakat, nekik nem árt meg), én meg A boncolás című 2016-os horrort, de hát ki bírna ellenállni egy ilyen címnek?

A sztoriban van egy apa-fia páros, akik egy halottasház és krematóriumot üzemeltetnek, és ennek keretében szeletelnek, fűrészelnek összeégett és arcon lőtt hullákat, meg egy jócsaj, aki szintén hulla, bár a többiekhez képest egészen egyben van.

Ja és van még egy macska is, aki a faternek fontos igazán, afféle utolsó emlék a néhai feleségétől, a végére persze meghalnak jól.

De ami igazán erős a filmben az a hangulat. Egy ódon hullaház pincéje, maga a boncolás, amit részletesen végigélvezhetünk, és akkor jönnek a rejtélyes sérülések. A csaj kívülről sértetlennek tűnk, belülről meg egy katasztrófa, de így sem tudják, pontosan miben halt meg, és pláne, hogy miért is. Aztán jön egy vihar, ami elzárja őket a külvilágtól, a ilyenkor kötelező áramszünet, úgyhogy az egyszeri néző már csak azt várja, mikor támadnak fel a frissen boncolt páciensek.

És hát jön is a misztikus szál, boszorkánysággal, évszázados sztorival, és persze ahol eleve van jó pár hulla, ott a műfaj szabályai szerint csak egyre több lesz. A végére persze mindkét főszereplő halott (a harmadik meg már régóta nem az, hiába boncolják), és legalább megvan a keretes szerkezet, miszerint az elején látunk egy lemészárolt családot egy vérben úszó házban, és a vége ugyanez, gondolom ugyanazon okból. Párszáz éves élőhalott boszorkányokkal nem érdemes baszakodni, sőt a közelükbe sem menni.

A film igazából két film,az eleje egyfajta thriller-horror, naturálisan bemutatott boncolásokkal, aztán lesz belőle egy ilyen rémmese izé, gomolygó misztikummal, ami amúgy nem durvább mint gyerekkorunk meséi. (Tényleg, most képzeljük a Piroska és a farkast, vagy a Jancsi és Juliskát naturalista módon ábrázolva, hát körülbelül ezt kapnánk. Élve boncolt farkas megevett nagymamával, elevenen megsütött gonosz boszi - csoda, hogy még nem láttam ezeknek modern kori, a sztorijukhoz illő horror feldolgozásukat. Ettől még lehet hogy léteznek...)

Ja, és a film eredeti címe The Autopsy of Jane Doe, ami azért beszédes. A John/Jane Doe kábé annyit tesz az angolban, mint nálunk a Gipsz Jakab, azaz a noname akárki megnevezése. És hát a végéig tényleg nem tudni ki is lehetett, izé... ki is lehet a gonosz halott.

A zélet, meg a ziskola

Egyre többször jön szembe a fészbukon, hogy valaki a végzettségéhez azt írja be: Az Élet Iskolája. Ami szerintem egy nettó baromság, nyugodtan írhatná azt is, hogy az 1023-as számú  Tarhonya Endre Lengőtekeipari Szakmunkásképzőbe járt, mintegy három hétig. Ha el is végezte akkor meg pláne, önmagában semmi nincs abban, ha valakinek nincs diplomája, vagy akár érettségije, ez nem minősíti az embert. A világ tele van teljesen hülye diplomásokkal (az egyik éppen gépel), az oktatás végzettséget ad, nem intelligenciát, műveltséget, vagy személyiséget, ezek megszerzése, felépítése egyéni projekt, avagy kihívás.

Szóval ez az "élet iskolája" marhaság inkább csak arról szól, hogy valakik szégyellik, hogy meddig jutottak csak az intézményes oktatási rendszerben, pedig nem kellene. A magyar oktatás esetében meg pláne nem, nálunk javarészt még mindig a poroszos stílus dívik, csöndben vagy, egyenesen ülsz, magolsz, leckét írsz, intőt kapsz. Igaz az élet iskolájában meg pofonokat osztanak, konkrétan és szimbolikusan egyaránt, csak oda meg majdnem mindenkinek kötelező beiratkoznia, szemben mondjuk az egyetemmel.

És jobban belegondolva, az egyetem is az élet iskolája, bizonyos időszakokban többet ültünk a törzskocsmánkban mint az előadótermekben, ócska diákmunkákat vállaltunk el az aluljáróban szórólapozástól a nyomdában elkövetett éjszakai műszakig, lepukkanó albérletekben vagy nyomasztó kollégiumokban kellet megoldani a megélhetést, és közben el kellett vergődni a diplomáig is. Ez maga volt az élet sűrűje (időnként zavaros párkapcsolatokkal nyakon öntve), bár utólag úgy emlékszem már én is, micsoda szép idők voltak azok. Ja, huszonévesen, huszonévvel ezelőtt. A idő még az élet iskoláját is megszépíti, szóval lehet hogy én is átírom majd a profilomon hogy nem ELTE, hanem ÉI, ha már mindenki járt oda.

Igaz persze, ha tényleg mindenki járt oda (csak majdnem, azért vannak ezüstkanállal a seggükben született királyfik és királylányok), akkor értelmetlen kiírni. Statisztikai alapszabály, ha egy változó majdnem mindenkinél ugyanazt az értéket veszi fel, akkor az nem változó hanem konstans, azaz nem igazán mond semmit.

Az ÉI mint végzettség is csak maximum annyit, hogy nincs miről beszámolni, vagy semmi közötök hozzá. De akkor minek egyáltalán odaírni valamit?

hu.pinterest.com

Olvadáspont

Pléh Béla valahol a neten elovalasztas.hu helyett elolvasztas.hu-t olvasott, és elgondolkodott rajta, de eddig valahogy minden évben elolvadt a hó a tél végeztével, hisz a hó meg a hő nem fér össze, még az ő fejében sem. De mostanában egyébként is alig esett hó (ez augusztusban amúgy tényleg ritka, itt az északi féletekén, a délin mondjuk lehet, de ott meg fejjel lefelé élnek, szóval nem számítanak), nem volt minek elolvadnia, és ilyenkor már amúgy is késő kampányolni érte.

Azt hogy ezt öltönyös politikusok teszik, nem találta meglepőnek, nálunk télügyi kormánybiztos is szokott lenni, igaz egyéb évszakokban inkább a migránsveszéllyel foglalkozik, főleg a figyelem felhívásának tekintetében, tévéstúdiókban.

De hogy az ellenzék miért akarja már most elolvasztani magát az sehogy se ment a fejébe, arra gondolt, biztos nem akarnak indulni a jövő évi választáson, Így előre elolvasztják maguk között, hogy ki hol nem indul majd, bár az nem világos, hogy ehhez miért van szükség választókra. Béla úgy tapasztalta, az ellenzék jelentős kudarcokat bír kivívni magának, választások nélkül is, de ott különösen.

Pedig mindig valamilyen koalícióról beszélnek, de hogy ennek van-e köze a koalákhoz, abban nem volt biztos. Mondjuk a koalák Ausztráliába eszik az eukaliptuszt (ettől friss a leheletük), és Ausztráliában pont tél van, szóval ott még lehet is értelme az elolvasztásnak, pedig a magyar öltönyös (és pláne a pulóveres) ellenzéknek inkább az itthoni dolgokkal kéne foglalkozniuk. De lehet, hogy hogy ez a maguk közti előrehozott választás azért van, hogy jövőre már Ausztráliában induljanak a koalákért.

Vagy - és az a bé változat - az elolvasztással a globális klímaváltozás felmelegedésére akarják felhívni a figyelmet, pedig foglalkozhatnának olyan Nemzeti ügyekkel, mint hogy sikerül-e kirakni Mátyás király csontváz puzzle-jét, vagy hogy a pozsonyi csatában tényleg voltak-e sárgarépák. A melegedéssel meg foglalkozzon a Globál, mi nemzetiek vagyunk nem globálisak.

Kivéve persze az ellenzéki elolvasztók, mert ők ugye már egy másik kontinensben gondolkodnak, rögtön az összefogás széthúzása után. Hisz lehet hogy nem is elolvasztas.hu-t, hanem elvalasztas.hu-t olvasott, nem mintha annak több értelme lenne.

"Innen szép veszteni" -húzta meg Pléh Béla a sörét, vagy a sörösüvegével a szomszéd autóját, ebben utólag már nem volt biztos.

Napi abszurd

A Magyar Narancs (ami ugye a citrom) szúrta ki, hogy a Magyar Nemzet címen megjelenő kormányhitű orgánum már  jövőbe is lát. Mert a "munkatársunk" nevű munkatársuk (tényleg, ez is szép szokás, az origón sincs soha neve a szerzőknek/propagandistáknak) múlt időben írt egy pesti angol nyelvű konferenciáról, amit szeptember közepén rendeztek majd meg. A Soros György nevével fémjelzett nyílt társadalom eszméjét hirdető konferencián baloldaliak fognak beszéltek főleg, akik természetesen Soros-demokráciát (WTF?) építenének, a zorbáni diktatúra helyett. Meg is mondták nyíltan majd.

Oké, azt már megszoktuk a korrmányhitű sajtótól, hogy alapvető és kényszeres túlteljesítésben utazik, a "cikkeik" egy jelentős része már nem is kormánymegrendelésre készül, ők már maguktól nyalnak be a pártvezér és kancellár stábjának, mintegy igyekezve előre kitalálni, mit s szeretnének a karmelita kolostorban olvasni.

De ekkora túlteljesítés azért tényleg példátlan, egy hetekkel későbbi eseményről ők már előre megírják, milyen volt, milyen felháborító, micsoda penetráns liberális bűzt árasztottak, a velejükig romlott résztvevők. Meg hogy a főpolgármester tartotta a megnyitó beszédet, és hogy szar az angolja. Utólag persze próbálták átírni az ominózust, de a fenti linken olvasható az eredeti, szórakoztatóan sci-fi változat, a nyilvánvaló tér-idő anomália túloldaráról.

A másik napi abszurd Böjte Csaba megjegyzése volt, aki azt mondta - miután kérdezték, hogy mit szól a pápa melegeket és bevándorlókat támogató megszólalásaihoz - hogy a melegek mellett nem kell kiállnia, miután a heterók mellet sem állt ki külön. 

Na ja, én viszont finoman, halkan kérdeném, hogy a mai társadalmakban mikor voltak, gyűlölt, betegesnek tartott és lenézett kisebbség a heteroszexuálisok. A többség mellett kiállni olyan, mint a kormánypárti humor, hogy értjük a mögötteseit, ám mégis kínos. A sokáig üldözött kisebbség mellett felszólalni viszont nekem olyan keresztényi dolognak tűnik, ahogy azt a Ferenc nevű is csinálja ott Pápán. Vagy hol...

Jött egy busz

Ma láttam elhaladni a magyar rögbiválogatott buszát a ház előtt, és eszembe jutott, hogy jé, én szeretem a rögbit. Igazából jobban, mint az amerikai focit, mert pörgősebb, nem annyira túlagyalt, és nincsenek csillagharcosnak öltözve a játékosok, de van tolongás, alagút meg csomag. (Ezek ilyen szakkidejezések arra, hogy nagydarab szőrös pasik egymásnak esnek, de csak egy részük tudja, merre is van a labda.)

Persze a rögbit is nézni szeretem csak, mert bár nagydarab, szőrös pasi vagyok, fizikailag már nem bírnám. Én tollaslabdázni szeretek, amit viszont unok nézni, és a kezdődő viszereim meg  a korábbi koponyasérülésem sem predesztinálna még egy szenior rögbi-karrierre sem. Épp elég az, hogy folyamatosan zsibbad a bal oldalam (nem nagyon, de zsibbad), meg nem érzek szagokat és időnként szédülök, ennél többre már igazán nincs szükségem.

Rugby persze eresetileg angol mezőváros Warwickshire megyében, méretében olyan Kaposvár-kaliberű, és én is csak most tudtam meg, hogy nem csak a tojásfociról híres.  A wikipédia szerint itt találták fel a sugárhajtóművet, és Gábor Dénes a holográfiát, de én egyikhez sem értek szóval nekem marad a tolongás. De a képek szerint hangulatos hely, nem ugarnék félre, ha egyszer megnézhetném élőben.

Rgenet Street (rugby -central.co.uk)

Kivonulás

Prezident Bájden elég hirtelen módon vonta ki katonáit Afganisztánból, mondván, hogy nem lehetnek benne örökké egy másik ország polgárháborújában. Na ja, Korea és Vietnám mesélhetne, Afganisztánban meg már a nyolcvanas években megvívtak a szovjet Vörös Hadsereggel, ha csak közvetett módon is. Húsz éve meg - 9/11 után - még inkább, csak akkorra már nem voltk szovjetek, de voltak tálibok, akik most jól átvették a hatalmat.

És ígérgetik, hogy majd nem fognak véres leszámolásokba, de hát ezek az alakok a nyugati demokráciák normái szerint terroristák. És hát terrorral lehet rendet trtani, de normális társadalmat építeni nem, ez a már a nagy francia forradalom végére kiderült. Meg az összes totalitariánus rezsim is bizonyította, hogy ez nem járható út.

Hogy Prezident Bájden miért pont most, és miért íly hirtelen, azt tudja a fene, az EU-s vezetők sem értik, pedig Donáld Trampli exelnöknál aztán senkit nem érdekelt kevésbé Afganisztán, sőt úgy általában a világ többi része.

De itthon már elkezdtek a várható menekültáradatról áradozni ártunk és ormányunk inkvizítorai, láthatóan élvezve, hogy megint a kedvenc témájukkal riogathatnak. A végén még elfelejtenek buzizni meg cigányozni, bár gondolom a brüssszelezés, mmint fő kommunikációs elfoglaltság azért nem fog leállni. Az afgánok ennyire nem fontosak nekik.

Életkép a kabuli reptérről (globaltimes.cn)

Hiányok és töltelékek

Az embernek vannak jobb, meg roszabb napjai (derpesszióval olyan nagyon jók nincsenek), de a tegnap, meg eddig a ma, az egész jó. Megyek állásinterjúra, átutalták az aktuális honoráiumomat, és két lehetséges munkahely is keresetett, hogy őket érdekelné, aki vagyok. Az egyiket tmég a diplomáim is felizgatták, szóval - kis esély persze, de esély - hogy nem betantított munkásként kell töltenem a hátralévőt.

A tegnap meg jó volt, anyám kirángatott a csigaházamból, elmentünk a tóra (ami itt a Deseda), megnéztük az áltlam még nem látott látogatóközpontot, klassz volt, jó élmény. De úszni nem tudtam, mert nem volt füdrdőgatyám, erre a mutter vett egyet nekem, hogy ha jövő héten is megyünk, akkor úszhassak is.

Az úszás az tényleg hiányzik, majdnem annyira, mint a barátaim...

Zűrhajózás

2025-ben már újabb magyar mehet az űrbe - harsogják halkan a különféle hírportálok a B-kategóriás híreik között, mert azért  lehet, hogy előbb rendezünk olimpiát Türkmenisztánban, mint hogy valaki magyarul kurvaanyázzon a Nemzetközi Űrállomáson, miután a vákuumos vécé kiszippantotta az aranyerét.

Voltak már magyarok az űrben, Farkas százados elvtárs után Mr. Simonyi kétszer is volt űrturista, úgyhogy ez inkább csak egy drága, de nagyon szimbolikus aktus lenne. Mert a magyar csillagászat/űrkutatás állása pont nem attól függ, hogy lesz-e újabb magyar űrhajós, ez igazából csak az aktuális kormánynak lenne jó PR. Ennél már csak az lenne jobb, hogy "az évtized végéig magyart küldünk a Holdra" - ez már Kennedynek is bejött, igaz  őt nem sokkal később le is lőtték, amit azért nem kívánok senkinek a kormányzati elitből, bármennyire is utálom őket.

Meg egyébként is, én már gyerekkoromban láttam a Muppet Show-ban a Malacok az űrben című betétdalokat, szóval ha már nekik is ment, akkor nem értem mi lenne ebben ekkora truváj. Szóval amit az űrkutatásért felelős kormányzati főnéni mond, hogy ez egy példátlan lehetőség lenne, az egyszerű,  de szokásos állami nagyotmondás (szerintem erre tarják a rogánantali értelemben vett propagandaminisztert is, hogy szállítsa le  havi nagyotmondás-adagot), elég lett volna annyit mondania, hogy ez egy különleges alkalom lehet, némi tudományos mellékhatásokkal. 

Amúgy tényleg remek propaganda lehetőség lenne egy újabb hazai zűrhajós, bár tartok tőle, hogy ez is olyan lesz mint a budapesti világkiállítás vagy olimpia, már várom a látványterveket meg a program népszerűsítésére kiírt közbeszerzéseket. De persze csak belföldön működne a dolog népszerűségnövelő-hatása, külföldön annyit érne, mint egy vízilabdás bronzérem, elvégre én sem tudnám megmondani, hogy mostanában kik voltak fent az űrállomáson, még csak azt sem, hogy milyen nemzetiségűek. Gondolom főleg jenkik meg oroszok, de csak gondolom. (Az egyetlen akire emlékszem az elmúlt évekből az Chris Hatfield ezredes, de csak mert ő David Bowie-t énekelt odafenn - indokolatlanul bajszosan - és könyvet is írt a kalandjairól, amit volt szerencsétlenségem olvasni.)

Szóval a 2025-re tervezett új magyar űrhajós egyelőre cirkusz a népnek, és ha megvalósul, főleg akkor is. Pláne ha cigányt küldenénk az űrbe, abba már lenne kraft.

Bulvár light privát

Néha indokolatlanul bulvárt olvasok, és ide tartoznak a mindenféle életmódtanácsadó, párkapcsolatokat birizgáló, táplálkozási fegyelmező cikkek is. A celebhírek mondjuk nem, a legtöbbjükről ugyanis fingom sincs kicsoda, így aztán pláne nem érdekel, hol nyaralt, ki a csaja/pasija, vagy milyen árnylatú zöldre festette a haját.

De az a bulvár light esetében folyamatos téma, hogy "hét ok, amiért nem szabad a káposztával ordibálni", "a denevér-módszer, avagy a fejjel lefelé alvás előnyei" és az örökzöld szex, mondjuk a "hat póz, amit  nők a legjobban élveznek az autóban dugás közben".

Most meg az olvasom a Zindex mellékágán, hogy "7 ok, amiért egy érett férfi jobb szerető mint egy fiatal". És olyanokat írnak benne, hogy sokak szerint 45 felett kezdődik a férfi.

Hát, a fene tudja, gondolom egyéne válogatja, de esetemben 35 felett ért véget, ami persze nem a libidó hiányát jelenti, csak némi csökkenését.  Úgyhogy most így 47 évesen szerintem rosszabb, kiábrándítóbb szerető lennék, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, e tekintetben szerencse, hogy anyámon kívül már nemigen szeret senki, mondhatni nincs puding, aminek próbája lehetne az evés.

Persze nyilván jöhetne valaki, akitől az ágyban én lennék Don Juan de Narkó, de ahhoz meg ismerkedni kellene, de minek. (Ja, ja, még az előző kapcsolatom siratom.) Szóval én 45 felett nem hogy jó szerető nem vagyok, de semmilyen, és egyelőre nem is áll szándékomban valamilyennek lenni. Erdei remete vagyok egy lakótelep közepén, csak épp szoktam fürdeni és nyírom a szakállam meg a hajam, az erdei bogyókat meg az aldiban veszem akciósan.

Álmomban néha még van igazi életem, de reggel felébredek, a kávé keserű, a pirítós odaég, a lehetséges munkaadók soha nem hívnak vissza, aztán este lesz, és egy vastag könyvvel fekszem az ágyban. Vagy verem a billentyűzetet, a lényeg, hogy valami szöveg jöjjön, belém vagy belőlem. Szövegek által létezek főleg, de azokból nem derül ki, milyen szerető lehetnék a jövőben. Valószínűleg semmilyen, ezt a pályát már lefutottam, de az tuti, hogy innentől nem olvasok ilyen hülye, vulgárpszichologizáló cikkeket.

Írni mondjuk, még írhatok...

nagyonlopom.hu

A szépség relatív

Lukasenka fehérorosz diktátor kikérte magának hogy diktátor lenne. Hát tudja fene, lehet hogy lélekben még mindig téeszelnök (bocsánat: kolhozelnök), aki régebben volt, a stílusa, ízlése és diplomáciai érzéke mondjuk pont erről tanúskodik. A módszerei viszont egy diktátorról, nemrég volt ugye Ryanair járat eltérítése, ami nettó légikalózkodás, a vezető ellenzékiek jelentős része már Ukrajnából, jobb esetben Litvániából vagy Lengyelországból szörnyülködik az otthoni eseményeken, aki meg nem, azt otthon verik a rendőrök.

De Lukasenka elvtárs tanul Putyin elvtárstól, aki külföldön, mondjuk Londonban is kinyíratja a számára kellemetlen figurákat, ennek szellemében egy kijevi parkban találták meg az egyik belorusz ellenzékit egy fára felakasztva. Biztos öngyilkos lett, miután kocogni indult, de előtte még kissé össze is verte magát.

Meg az atlétalány sem azért menekült a lengyelekhez a Limpiáról, mert kíváncsi volt Varsó óvárosára, csak a nagymamája felhívta, hogy talán nem lenne biztonságos, ha a nem túl kedves kágébések a minszki gépre lökdösnék fel Tokióban.

De Elnökúr szerint náluk minden oké, az atlétalány (bizonyos Cimanovszkaja), meg van tévesztve, bizonyára az ürgebőrbe varrt imperialista propaganda által, Belarusz a lehetséges világog legjobbika, tessék csak megkérdezni Candide elvtársat, Voltaire elvtárs könyvéből.

Én már komolyan csak azt várom, hogy - a jó orosz mintát követve - Lukasenkát megválasszák az ország legszexisebb férfijának. Ahogy ez Vagyimir Vlagyimiroviccsal már többször is megesett. Elvégre van az az elnyomás, amelyben egy téeszelnök kinézetű ex-téeszelnök már kifejezetten vonzó, kábé mint egy bikinis gorilla, vagy egy döglött rozmár csíkos nyakkendőben.

A szép új világban ő is lehetne szép.

A valódi megfejtés

Minapi hír, hogy a norvégok nem utalják át a Magyarországnak járó nagyjából 77 milliárdot az alapjukból, mert azt a kormány maga akarja szétosztani, figyelmen kívül hagyva, hogy a skandináv kollégák mely civil szervezetet is választották erre a célra. Legalábbis ez a hivatalos magyarázat, pedig a szálak ennél sokkal messzebb vezetnek.

A valódi ok nyilvánvaló. Loki, az ármányos és hitszegő isten, mikor legutóbb a Fekvehányás utcában járt, hogy emberekkel bábozzon kicsit, jól felbaszta magát azon, hogy a Száraztészta Is Kapható Csirkeboltban nem kapott mézsört, pedig Asgardban azt mindenhol lehet kapni, erről Heidrun még akkor is gondoskodik, ha csak egy kecske.

A kisboltban azonban csak Bier márkájú akciós sör volt, meg valami meggyes-áfonyás-káposztás cider, az is drágán, márpedig Loki nem szeretet fizetni semmiért, legfeljebb elveszi ami kell neki. De neki mézsör kellett, ami meg ugye nem volt, és bár lopott magának egy kókuszos csokit, de az nem volt ugyanaz.

Thor a maga részéről próbálta menteni a helyzetet, még Odinnal is beszélt, elvégre ő ivott a Bölcsesség Forrásából, szóval hátha lenne valami használható ötlete. De Odin azt mondta, hogy bár a skandinávokra van némi befolyása, de a Hamubansült lakótelep kiskereskedelmi gyakorlata kívül esik a hatáskörén, különös tekintettel a Fekvehányás utcára. És egyébként is, neki fél szemét mindig az északi népeken kell tartania, másik szeme meg ugye nincs. És ha Loki úgy döntött, hogy a norvégok addig nem utalnak pénzt, míg nem lehet rendes mézsört kapni a telepen, akkor ő ebbe nem szól bele, elvégre Loki a fogadott testvére, és hát hogy nézne ki egy efféle családon belüli konfliktus.

Úgyhogy annyit bírt tanácsolni Thornak, hogy keresse meg Tyrt, ő elég bölcs istenség, és  jó a dumája, hátha meg tudja győzni Lokit, hogy hagyja a fenébe ezt az egészet, és igyon inkább tablettás félszáraz fehéret, arrafelé amúgy is ez a tájjellegű. Egyszerűen arról van szó, hogy a Fekvehányás utca nem Asgard, ha arrafelé akar emberekkel bábozni, alkalmazkodjon kicsit. És ne a norvégokon keresztül csesztesse a helyieket, akik meg amúgy sem hisznek benne, mert állítólag keresztények, akik úgysem kerülnek a Valhallába. Vagy nem azok, de akkor meg azért nem.

Hogy mi lesz ebből, majd kiderül, a tárgyalások még zajlanak, bár közben Tyrnek el kellett mennie egy időre, hogy megetesse Fennirt, a farkast. A 77 milliárdot addig is egy mézsör-főzde részvényeibe fektetik.

Loki (hu.wikipedia.org.)

Túlárazott, de divatos

"Úgy elkapkodták az Apple legdrágább óráját,mintha nem lenne holnap" - írja a hvg.hu. Miért, mondta bárki is is hogy lesz holnap? A holnap valójában nem több, mint ködös ígéret arra, hogy a világvége egyelőre elnapolva, de ki tudja mikor olvadnak le az antarktiszi jegesmedvék jégsapkái, mi meg a halakkal alhatunk, akiket ez persze nemigen fog érdekelni. Ha csak addig ki nem irt minket valami vírus omega-variánsa, de addig is milyen jól jön egy kurva drága óra, úgy is mint státuszszimbólum.

Mert persze az egész inkább a fogyasztói társadalomról szól, mint az "utánam az özönvíz" tizenötödik lajosi mondatáról, hisz régóta úgy élük mintha nem lenne holnap. Aki szegény az azért, mert lehet, hogy neki tényleg nem lesz, aki gazdag az meg pont leszarja a világ állását, a gretathunbergi értelemben vett kiabálók meg legfeljebb egy elnéző mosolyra számíthatnak a többség részéről.

Számomra egyébként érthetetlen, miért vesz valaki rém drága cuccokat csak azért, mert az menő. Pontosabban van két hipotézisem is:

- Az egyik, hogy a különféle kütyük, és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztések már rég nem technológia, hanem a divat kategóriájába tartoznak elsősorban. Egy Casio pont ugyanúgy mutatja az időt, mint egy Rolex, csak az utóbbi mérhetetlenül menőbb. Egy telefon ne jó legyen (mindegyik az, szart azért  nemigen gyártanak), hanem dögös, amit menő dolog feltűnően elővenni valami nyilvános helyen. Hisz nem csak kommunikációs eszköz, de divatkiegészítő is egyben, és mint ilyen státuszjelző, vagy akár státuszszimbólum. (Emlékszem, már tizenöt éve is, a londoni metrón mindenkinek fehér zsinór lógott ki a füléből, mert az volt az iPod/iPhone jellegzetessége, miközben ki tudja kinek mi is volt a zsebében a másik végén.)

- A másik pedig az, hogy ha valakinek elég sok pénze van, akkor azt csak akkor tudja élvezni igazán, ha költ is belőle, látványosan drága dolgokra. A bankszámla-egyenleggel nem lehet villogni egy kávézóban, egy félmilliós laptoppal már inkább. És a luxusholmik sajátossága éppen az, hogy sokkal, de sokkal drágábbak annál, mint amennyivel jobban a hasonló kategóriájú közönséges cuccoknál. Vagyis csak egy kicsivel nyújt többet egy menő óra egy átlagosnál (sőt, praktikusan semmivel, ha a használati értékét nézzük), de ez a kis különbség rohadt sokba kerül. Ami a pénzes vásárlónak azt a kielégülést nyújtja, hogy valami különlegeset kap a pénzéért, amit megérdemel. És ami - az előző ponthoz kapcsolódva - megkülönbözteti őt a többségtől.

Na ez az, ami engem tuti nem érdekelne. Oké, én szegény vagyok éppen, de ha sokkal több pénzem lenne, akkor sem vennék például drága autót (sőt, semmilyen autót sem), milliós órát és hasonló baromságokat. Szeretem a dolgokat a használati értékükön kezelni, az igényeim pedig nem haladják meg egy átlag alatti lakótelei suttyó szintjét, szükségleteim sokkal inkább szellemi természetűek. 

Mint anno Petra, aki szerint akkor sem laktunk volna soha a Ritzben, ha telt volna rá, mert mint városjáró rohamturisták úgyis csak alvásra meg reggelizésre használtuk a hotelt, arra meg jó a méltányos árú turistaszálló is. Ja, pont az a mentalitás, aminek normálisnak kellene lennie, és akkor úgy vehetnénk - nem túlárazott, divatcikként hasznosuló - órát, hogy jó eséllyel tényleg lesz holnap. Legkésőbb holnapután.

Ez például fából van, és alig több mint 18 millió HUF.

A hülyének is megéri nyilván. Illetve csak neki.

Ad Life

Tízből kilenc lábgomba elleni ülőgarnitúrát a tévében reklámoznak színfogó háziasszonyok, miközben a férfiak nikotintapasszal harcolnak a hajukért a mekiben, aztán fantával lazulnak a mobiljukon, szélessávú fájdalomcsillapítók lefedettségét rendelik érintkezés nélkül, hibrid városi tankokkal hasítva üres belvárosokban. A gyerekek popsikrémmel lazulnak rá a pingvinpudingra, később pattanásosak lesznek, de arra is találnak krémet, miközben az anyukák közül egy sem mogyoróallergiás, de csokiktól táncolnak a parkban, kapszulás kávét isznak a tonhalkonzervre lakberendezés közben. Szakállas pasik söröznek gyümölcsös szarokat romkocsmákban, miközben nem is dolgoznak a lidliben, de háztetőkön ordibálnak az olimpiai fociebé miatt szurkolva, de csak ha a eltalálták az ideális fekete fogkrémet, ami az ínyüket is fehéríti, és rájöttek, melyik prosztatatabletta köll nekik jól. Így aztán nyugodtan alszanak a kedvezményes gyógyszertáraktól, ha már providentből vették meg a legjobb bőrápolási szokásaikat, mobillal csippantva le a bankkártyájukat. Sok a stressz, meg a fájós láb, de nyáron mindenki vízparton lazul hűtőtáskáktól harmincévessé fiatalodva, kivéve ha még eleve nem harmincévesek, mert akkor gördeszkával lazulnak mentolos cukorkákat dobálva magukba. Mindenkinek van családja és/vagy barátai, pénze bőven, a kérdés csak az mit vegyen először, lapostévét, bútort vagy egy görög szigetre rendeljen pizzát. Lehet, hogy mégsem lenne olyan rossz egy reklámblokkban élni, egy blokkház helyett.

Hé 63!

Ma 63 éves Bruce Dickinson, az Iron Maiden énekese, aki nem mellesleg írt már két regényt, volt vívóválogatott kerettag, és közforgalmi pilóta is, akinek még Boeing747-esre is van kapitányi vizsgája, amit nem fél használni. Plusz eredetileg történészdiplomát szerzett. Szóval nem lehetett egy unalmas élete, mint hogy gondolom most sem az.

Mivel elég jó a magas hangfekvésekben, a beceneve Légvédelmi Sziréna (Air Raid Siren), pedig az igazi sziréna az Rob Halford a Judas Priest énekese, csak neki nem ma van születésnapja. Neki majd 25-én lesz, de majd arról is megemelkéztetek mindenkit. Ha magam el nem felejtem...

p.s. Ja, és 110 éve született Bibó István, de a mai napra már kihalt belőlem a tárrsadalomtudós.

Kul túr a harc

Van ez a pedofil-ellenesnek indult, aztán generál transz-és homofóbbá pofozott törvény, amin már az EU-ban is kiakadtak, és aminek már végrehajtási rendelete is van. Hogy például homoszexuális tartalmat csak zárt csomagolásban lehet árulni, nem lehet kitenni a kirakatba (mintha annak ekkor már lenne értelme), meg iskolás, templomok, és nyilván fidelitász-irodák kétszáz méteres távolságában egyáltalán nem lehet árulni.  Ja, és mindez vonatkozik a gyerekek számára készült, nemváltást népszerűsítő kiadványokra is.

Na most akkor néhány kínzó kérdés:

- Mi a frász számít a homoszexualitás népszerűsítésének? Mondjuk a Modern család című sorozat az most népszerűsít, vagy ábrázol? Avagy minden ábrázolás népszerűsítés? (Fideszkádéenpéül egyébként valószínűleg igen.) DE ha már, a homoszexualitás ábrázolásának mi számít-e egy leszbikus csók, vagy valami szoftpornó jelenet is kell hozzá? Esetleg elég egy kacér pillantás két szőrös faszi között?

- A homoszexuális szerzők művei is számítanak, avagy innentől mondjuk Oscar Wilde, vagy mai magyar példával Nádasdy Ádám könyveit is csak lefóliázva lehet majd árulni? (Feltéve, ha a könyvesbolthoz nincs túl közel egy plébánia.)

- Mi van a nyíltan meleg egyéb művészekkel? Jordán Adél pont most coming outolt, akkor ő most már tizennyolcas karikás, és nem játszhat például matiné jellegű mesejátékokban?

- Nem csak templomok meg iskolák kétszáz méteres körzetében nem lehet majd "népszerűsíteni", de bármely vallási tevékenység helyszínére is érvényes a rendelet. Szóval tessék mondani, ha én létrehozom a Repülő Spagettiszörny Egyháza helyi imacsoportját, azt egyesületként bejegyeztetem a lakcímemre, akkor a százötven méterre lévő szexshop már dobhatja is ki az árukészlete felét?

- És egyáltalán, látott már valaha valaki, gyerekek számára készült, nemváltást népszerűsítő kiadványt? Csak egyet is? Ennyi erővel hozhattak volna egy alakváltó gyíkember ellenes törvényt is, ezek a valóságtól elrugaszkodott seggfejek.

Persze nyilvánvaló, hogy szó sincs itt a gyerekek védelméről, ez szimpla kampányfogás, annak is a figyelemelterelő változata, hogy amíg rágjuk ezt a gumicsontot, ne a szegénységgel, a munkanélküliséggel, a fenyegető negyedik hullámmal foglalkozzunk. Plusz a kormány nem nyilvános kutatásai biztos bemérték, hogy a lakosság nagyobbik fele még igen is homofób, és egy ilyen közéleti habverés is érhet annyit a választásokon, mint a zsák krumpli, mert arra nem biztos hogy telik majd. De törvénykezni nem kerül semmibe. Nekik. Nekünk mondjuk kurva sokba, de szolgálati Audi ablakából nézve ez már nem tűnik érdekesnek, illetve fontosnak.

És az egészben benne van "ez az én bulim, itt én sikítok" hangulat fölényeskedése is, amit közkeletűen kultúrharcnak szoktak nevezni. Nem alaptalanul persze, csakhogy: először is a kultúra nem állapot, hanem folyamat, nem lehet törvényekbe betonozni, másrészt meg nem egy monolit tömb, hanem egy sokféle, sokszínű áramlás. Csak egy autokrata hatalomnak ez nem szokott tetszeni, ők kizárólag a saját ízlésüknek és beszűkült világképüknek megfelelőkultúrát bírják elviselni, a többit nem szeretik, mert nem értik, és nincs felettük kontrolljuk. Úgyhogy inkább kultúrharcolnak.

A mindennapi gengszter és a Nyugat alkonya

Tucker Carlson szélsőtrumpista amerikai tévés seggfej (a méltán lenézett Fox News milliomos műsorvezetője és önjelölt véleményvezére) egy hétig Budapestről nyomja a napi propagandaműsorát, bár az erről szóló tudósítások szerint főleg a felcsúti döbrögivel lóg. Meg interjúzik, nem hagyva kihalni a személyi kultusszal ötvözött politikai abszurd műfaját.

Aktuális alákérdezős (már amikor kérdezett egyáltalán) interjúja példaértékű abból a szempontból, hogyan nem szabad közéleti sajtót csinálni. Bár röhögni azt kétségtelenül lehet rajta. Például mikor a pártvezér és kancellár olyanokat mond, hogy Magyarország a mindennapi élet szintjén megelőzte a nyugat-európai országokat, és hamarosan majd tömegesen jönnek a svédek meg a németek, hogy nálunk lehessenek bevándorlók.

Egyébként lehet hogy igaza van, megelőztük Nyugat-Európát, igaz, azt nem tette hozzá, milyen irányban. Ha úgy értette, hogy ma már az EU-ban nálunk a legszarabb élni, akkor abban van valami, ha kétségtelenül erős kijelentés is. Úgyhogy nemsoká majd az összes nyugati mazochista hozzánk akar majd migrálni, csak az ottani szadisták - kéjes mosollyal arcukon - nem engedik ide őket. (Mint a klasszikus viccben a mazochista a szadistának: - Üss meg jó erősen! - Neeem...)

És a belinkelt cikkben kiemelt másik erős állítás, hogy mikor Biden a kampányban közvetetten legengszterezte V. Iktort, akkor azzal minden magyart megsértett. Pedig engem például nem, szerintem az egész fideszkádéenpés NER-es bizniszben van valami alapvetően maffiaszerű.

Tehát most vagy az van hogy én nem vagyok magyar, vagy hogy ez a kijelentés úgy baromság ahogy van. Amúgy hézagmentesen illeszkedik a kormány és a kormányhitű sajtó kommunikációjához, miszerint ha valaki (például a megszemélyesített Brüsszel) a kormányt bírálja, az Magyarország elleni támadás. Hát egy faszt!

A kormány és annak wannabe diktátor vezetője nem egyenlő az országgal, bár ők szeretnek így beszélni magukról, és attól tartok, így is gondolkodnak. De szerencsére itt még nem tartunk, és remélhetőleg soha nem is fogunk. A népben-nemzetben gondolkodó, politiko-keresztény konzervatív kalifátus rémálma nem fog megvalósulni. Itt nem.

Sötétség éjjel

A Sötét erő (eredetiben simán csak The Power) című idei datálású műegészt két okból tekintettem által. Na jó, háromból. Egyrészt egy kelet-londoni kórházban játszódik, ami eleve indokol nálam némi elfogultságot, másrészt 1974-ben, ami jó év lehetett, ha már akkor születtem, harmadrészt meg önmeghatározása szerint horror. Ez utóbbi helyett pontosabb műfaji meghatározás lenne a hidegleléses rémisztgetés, de nekem bejön az is, bár időnként jobban bírom a slashereket, ahol azért beleket is ontanak két láncfűrésszel fejlevágás között.

A sztori annyi, hogy van Valerie, a kezdő ápolónő (közvetetten az árvaházból), akit a főnökei rögtön magára hagynak éjszakára a kórházban, egy áramszünet kellős közepén. Mert akkora a gazdasági válság, hogy éjszakára áramszünetet hirdetnek, akit lehet átvisznek valami központi kórházba, a maradékkal meg marad - többek között - Val, ráadásul az intenzíven, ahol betegek zombiszerűen vegetálnak de legalább néha kimegy a generátor is.

És akkor megvan az alaphelyzet, a sötét és hideg folyosók nyilván sötét és rideg titkokat rejtenek, bár ezek természetére nemigen akar fény derülni. (Ja, hát sötét van.)

online-filmek.net

Már ha vannak egyáltalán, bár kétségtelen, hogy gondnok srác kissé eszelős (vagy simán csak kanos), a csajnak a sötét folyosón meg furcsa hangok emelgetik a szoknyáját, de legalább van indok a sikoltozva szaladásra. Hogy aztán a valaki/valami lökdösse is kicsit egész az alagsorig, amire persze a maradék pár nővér annyit szól, hogy attól mert áramszünet van, még nem kellene képzelődnie. (A többi - nagyjából három - nővér amúgy kiégett, cinikus alakok, ezek már rendesen hangokat sem hallanak a túlvilágról. legalább is amíg Val elő nem adja rángatózva az Ördögűző londoni verzióját, mínusz sugárban hányás.)

Aztán jön még egy kísértet, aki lehet hogy nem is az, de az biztos, hogy Gale-nek hívják, főhősünk viszont szó szerint a megszállottjává válik. És lassan rájön ki is (vagy ki volt ) Gale, és nem tetszik neki a megfejtés.

A film nagy erőssége a hangulata. A kórház maga a retro-rémség, rideg és sötét folyosók, opcionálisan csempézve, rideg és döbbenetesen fityulás nővérek, ijesztő barkóval felszerelt orvosok és persze nyomorult betegek a lokális szegénynegyedből. Az egész hely kábé annyira otthonos és kedélyes mint egy kripta, amire csak ráerősít az alig fény, meg a zene, ami leginkább vérfagyasztó hangeffekteket jelent.

A Sötét erő alapvetően jó kis délutáni rémség, amolyan misztikus thriller, bár a megfejtés már a kétharmadánál sejthető: valamelyik doki erőszakolta meg a szintén árvaházi Gale-t, az alagsorban, mert ott praktikusan el is égethette a hullát a lenti kazánban. De pechjére visszajárt kísérteni, és Val személyében meglelte végre az igaz bosszú angyalát, aki aztán szó szerint leüvöltötte a a bűnös fejét. 

Ez így kissé hülyén hangzik, de a filmnek tényleg erős az atmoszférája, bár az elején unjuk később már nem lehet nem nézni. De hát erről szól ez a műfaj...

Faroktáblázat méregetés

Mindig meglepődöm az olimpiai híreken, mert nagyjából ezekből tudom, hogy az olimpia egyáltalán tart még. Hisz nem érdekel, nem nézem, de még az eredményeket sem, mert szó sincs itt semmi nemes versengésről, csak valami nacionalista farokméregetésről, hogy kinek van több aranya, ezüstje, tömjénje és mirhája, bár az utóbbiról úgysem tudja senki micsoda.

Itt már nincsenek hősök, csak kitenyésztett versenygépek, nincsenek amatőrök, csak sportból élő sokaság, nincsenek magasztos elvek, csak a szokásos korrupcióval súlyosbított, kőkemény üzleti érdekek. És mondom, az ostoba éremtáblázat, mint a nemzeti büszkeség fokmérője, főleg azoknak, akiket a balsors régen tép.

Na meg vannak reklámok, autótól, sörön át mobilelőfizetésig minden szart megpróbálnak eladni nekünk, mondván, hogy csak így az igazi a szurkolás. Mert az igaz magyar (német, szingaléz, pigmeus) szíve ilyenkor együtt dobog, bár reméljük az aritmiás zavarokban szenvedőké nem, mert ha ők diktálják a tempót, tényleg sír lesz itt, hol nemzet süllyed el.

Vox populista

Na most. Van egy  volt jobbikos, gyulai, egykori önkormányzati jelölt, akit gyermekpornográfia vádjával tartóztattak le. Erre a Rosszabbik feltűnően bunkó elnöke annyit bírt nyögni, hogy a maga részéről letépné a tökeit az illetőnek. Mert ugye ítélet nincs, de Jakab P. nagy tisztelője az ártatlanság vélelmének, úgy általában a jogállamnak, és a lakótelepi konyhában fogyasztott parizernek. Mert egy populista barom.

Ha valaki tényleg gyerekpornót terjesztett, az kapja meg a törvényben (a épp most szigorított, és feltűnően homofób törvényben) kiszabott büntetését, de addig se akarja senki letépni a tökeit, mert az efféle duma egy populista inkvizítor, vagy egy kocsmai verőember tempója. De ez a fasz miniszterelnök szeretne lenni, amit én határozottan nem szeretettem volna eddig se, mostanában meg egyre kevésbé.

J. Péterből jó eséllyel egy második felcsúti ramszesz lenne, hisz elvei különösebben nem látszanak ki népszerűséghajszolása mögül, de hatalmat azt nagyon szeretne. Ő az, aki indig azt mondja, amit szerinte a közönség legnagyobb része hallani szeretne, méltósága egy kocsma szotyit köpködő fociultráé, ilyenünk meg pont van most is egy, odafönn a karmelita kolostorban. Ja, és plusz a magabiztos fölényeskedés, amiből aztán  tényleg a francnak sem kell egy gramm se több immár.

Skinhead apolitik

Hát ja, a skianhead-mozgalom az eredetileg nem volt neonácii, nyomokban sem, valójában a brit munkásosztálybeli fiatalok kifejezetten antirasszista, és némileg antikapitalista mozgolódásának indult. (A horogkerseztes neonácik a bonehead-ek, akik csak külsőségeikben hasonlítottak az eredeti skinhead srácokra és lányokra.)

Szóval a Booze & Glory is egy ilyen eredeti bőrfejű társaság, kocsmázós, csajozós, hangosan zenélők, akiknek a zenéjük is inkább valami street punk,nem annyira ska, bár a gyökerek azért felfedezhetők.

Eleve nehezen lehetnének rasszisták, mert angol, lengyel és svéd tagokkal is működtek már, ők valamiféle munkásosztálybeli életérzést próbálnak a világ képébe ordítani, mint elődeik a jamaikai bevándorló haverjaikkal.

A hírek szerint West Ham szurkolók, ez nekik egy focicsapat, nekem inkább egy vasútállomás, közeli metróval, de ránézésből ők nem klasszikus focihuligánok, hanem inkább azok zenei felbujtói.

Olyasvalakiknek tűnnek, akikkel biztos jó együtt bulizni egy darabig, de az esti verekedést már inkább ne várjuk meg...