Nuku fikusz

Mivel nem bio- hanem másféle lógus vagyok, nem tudom ilyen a szobanövények életciklusa, de totál kívülállóként valahogy mindig úgy képzelem (vagy érzem tudattalanul), hogy egy növény igazából halhatatlan (és mivel teljesen kuka, természetesen hallhatatlan is), mindig van valami hajtás, rügy, izé, ami tovább él, amiből újranöveszthető a cucc. Aztán persze szembesülök vele, hogy plafonig érő, szobafa jellegű hibiszkusz is elhullik egyszer (bár ahhoz kellett pár ezer levéltetű is), meg hogy most a gondosan ápolt fikuszom is két bot egy cserépbe leszúrva, néhány elsárgult és megbarnult levéllel, de még hátha lesz belőle valami.

A teljesen megbízható, névtelen, és rémes helyesírású netes szakértő-kommentelők szerint ez valami gombás betegség végstádiuma, amit nem értek, mert bevetettem minden javasolt ráolvasást, ufóenergiát és darált banánhéjat is kevertem a földjébe. (Ez utóbbi állítólag tényleg jó valamire, de nálam csak kitolta a haldoklást, megakadályozni nem tudta.)

Biztos én árasztok magamból negatív energiákat, de mit csináljak, pozitívakat nem tudok, egyelőre még nem élek, csak túlélek, és se szándékom, se pénzem nincs egy olyan drogra, amitől jókedvet és optimizmust sugározhatnék. Úgyhogy a fikuszbiztos nem bírta már nyomasztó jelenlétemet és öngyilkos lett, vagy legalább is feladta a fertőzés elleni küzdelmet. Így aztán maradt összesen négy szobanövényem, de abból hármat a műanyagipar gyártott le (vagyis műfenyők), egy meg valami trópusi nemtommi, ami viszont feltűnően jól érzi magát. Fene tudja, biztos eltalálom az öntözését, bár azt a fikusznál is eltaláltam, hisz sok éve volt már itt a szobában, és nőtt, mintha kötelező lett volna neki.

Úgyhogy a lakás bioszférája mára igazán sérülékennyé vált. Nyilván vannak rovarok, de egy-egy kóbor légyen kívül nem találkozom mással, ezen felül van egy darab növény, egy darab állat (a teknős) meg egy darab ember, szóval ha a nem tudom hogyhívják növényem is kipusztul, már nem lesz teljes az élővilág lokális sokszínűsége. És akkor muszáj leszek valami közeli parkból lopni egy növényt az éj leple ellenére, mert ilyen luxuscikkekre egy darabig akkor sem fog telni, ha véletlenül jobbra fordulok sorsilag.

De ez a lakás sosem volt növénymentes, és szeretném ha így is maradna. Az élet apró örömei, ugyebár.

Psychotria elata, Antirrhinum (player.hu)

Romulusz bácsi meséi

Ruszin-Szendi Romulusz, a hadsereg főparancsnoka az ügyészség szerint nem csinált semmi rosszat, amikor egy sajtótájékoztatón azt delirálta, hogy egy Afganisztánból a NATO akciója keretben kimenekített afgán, már a repülőgép vécéjében bombát kezdett fabrikálni, míg le nem kapcsolták. Az mondjuk tudható, hogy a főparancsnok hazudott, mert ilyen esetnek sehol semmi nyoma, a NATO központjában sem tudnak róla, de legalább ő is jól felülhetett az újra felfűtött migránsozás-vonatra. Egy kis elképzelt veszély felemlegetése, és máris rá lehet hozni néhány emberre a frászt, hogy 'gyünnek a terroristák, hozzák az Európai Kalifátust', és nem mellesleg lehet adni témát a zorigó meg a ProstiSrácok típusú kormányhitű propagandalapoknak.

Az ügyészég meg úgy jött képbe, hogy a Hadházy alakú ellenzéki politikus feljelentette őt rémhírterjesztésért. (Ha már egyszer nálunk immár hat éve tömeges (sic!) bevándorlás okozta vészhelyzet van, meg ugye a Covid, szóval a szándékolt pánikkeltés büntetőjogi kategória.) De az ügyészek úgy gondolták, hogy ha az ország első számú katonai vezetője kitalált afgán terroristákkal ijeszteget, annak nincs jogi relevanciája, hisz ő csak sztorizgatott. Oké, nem a haveroknak a kocsmaasztal mellett, hanem a nagy nyilvánosság előtt egy sajtótájékoztatón, de hát katona a lelkem, és a katonatörténetek már csak ilyenek. Egyébként is, Hadházy képviselő nem tudja bizonyítani, hogy ilyen eset nem történt, azaz, hogy soha egy gép vécéjében sem szerelt bombát egy afgán sem.

Na ez utóbbi az igazán szép, jellemző a mai magyar helyzetre, hogy azt kellett volna bizonyítani, hogy valami nyilvánvaló marhaság nem történt meg. Ha például valaki azt állítaná rólam, hogy ma délelőtt belehánytam egy szökőkútba, akkor nem neki kellene tanúkat hoznia, térfigyelő kamerák felvételeit, vagy hasonlókat, hanem tőlem, vagy a mellettem kiállóktól várnák el, hogy vetessünk vízmintát a város összes szökőkútjából az ÁNTSZ-szel, és vizsgáltassuk be, hogy van bennük cigarettacsikk, galambszar vagy használt óvszer, de speciel hányás egyikben sincs. És ha ez az negatív bizonyítás nem kivitelezhető, akkor lehet hogy tényleg belehánytam valamelyikbe, így aztán aki rólam ezt állítja, az nem biztos, hogy hazudik und rágalmaz, tehát nem is lehet felelősségre vonni érte. Szép, nem?

Legközelebb azt is lehet állítani valakiről, hogy többször is gondolt arra, egyszer tényleg kitekeri a szomszédja nyakát, ha nem halkítja le végre azt a kurva Muzsika TV-t, és az illetőnek kell majd bizonyítania, hogy nem gondolt ilyesmit (vagy nem gondolta komolyan), különben előveszik gyilkosság előkészülete miatt. Az lesz majd az orwelli szép új világ, a Gondolatrendőrségé.

A főparancsnok nertársnak addig is lehetne néhány dolgot tanácsolni. Például igyon kevesebbet, ne nézzen annyi régi Csáknorisz akciófilmet, vagy találjon valami szóvivőt, akire az ilyen sajtótájékoztatókat rá lehet bízni a jövőben. Ő meg maradjon a katonai kaptafánál, és ennek keretében sztorizgasson a haverokkal, a kocsmaasztal mellett, az a neki való kommunikációs terep.

Lem 100

Ma száz éves Stanislaw Lem a sci-fi irodalom lengyel klasszikusa. Igazából persze ezt úgy kell írni, hogy 'lenne', hisz tizenöt éve halott, de művészeknél inkább az életmű számít, az meg még igen is élő.

Annak idején nagyon lelkesen olvastam a Solarist, Az Úr hangját, meg a Kiberiáda című, féktelenül szórakoztató űrmesés novelláskötetét, de a kedvencem az toronymagasan A kudarc című regény. (Érdekes adalék, hogy a kedvenc regényeim közül kettő is ezt a címet viseli, a másikat Kertész Imre írta.)

A kudarc amúgy egy igazi régi vágású hard sci-fi, azaz legalább annyira tudományos, amennyire fantasztikus. Az a lényege, hogy az emberek már tudnak naprendszerek között űrhajózni, fognak is egy jelet egy nagyjából öt fényévre lévő bolygóról, úgyhogy elindul egy expedíció, hátha nyitva van a kapcsolat-ablak. (Az a slot, amikor a másik civilizáció is elég fejlett, hogy jelet adjon magáról, de nem túl fejlett hozzánk képest, hogy azért foghassuk és értelmezhessük a jeleit.)

A küldetés vége természetesen már a címben előre jelzett, egy teljesen más fejlődést befutó idegen civilizációval a kommunikáció, a kapcsolatfelvétel úgyszólván reménytelen. De itt is az utazás a lényeg, a közben felmerülő természettudományos, logikai-filozófiai, sőt, teológiai dilemmák és kínzó kérdések, amikor részinformációkból, már a távolból próbálnak megérteni egy nagyon nem ismert világot. A végén persze megérkeznek, meglátják a Quinta-lakókat, de nagyjából ez az utolsó amit látnak a létezésből.

A kudarc nem finomkodik, nem idealizál, semmi cukormáz, de netto intellektuális élmény, plusz Lem nem egyszerűen okoskodik, de írni is nagyon tud hozzá, úgyhogy ez a regénye (is) majdnem tökéletes. Mint a legtöbb műve.

cultura.hu

Pápázónap, Forma-1 és néhány Mária

Tagnap azért voltak fogyaszthatatlanok a hazai hírportálok (is), mert mindenhol 9/11-eztek, csaknem teljes keresztmetszetben, ma viszont pápáznak. Akárhová kattintok, rögtön ott egy fotó, hogy fehér ruhás bácsi egy Alitalia felirat előterében, s Külön Semjénzsolt széthízott vigyora mögötte. De mivel annyira vagyok katolikus, amennyire egyedülálló fekete lányanya, nem hat meg a globális feudalizmus rituális dzsemborija, sőt még az sem érdekel, hogy a hülye jelmezes svájci gárdisták amúgy mennyire képzett kommandósok.

Persze pápázás volt már az elmúlt napokban is, elvégre a magyar lajstromjellel repülő C-17-es katonai szállítógép, amit vadászgépek zavartak ki az osztrák légtérből, Pápáról szált föl, bár gondolom nem pont arról a pápáról. Az bizarr lett volna.

A tegnapi terrortámadásozás okán meg teljesen lemaradtam arról, hogy ezen  hétvégén van a monzai Forma-1, ráadásul tegnap egy sprintfutam is volt, amiről csak estefelé olvastam valami mínuszos hírben. Szóval a pápa helyett inkább Olasz Nagydíj, ami nem is esik olyan messze a fájától, tekintettel arra, hogy  fehér ruhás bácsi is Rómában lakik, és bár argentin, de olasz származású. És a futam végén itt is celebrálnak egy performanszot, igaz ostya nincs (pedig ha már olaszok, egy kis nápolyi stílszerű lenne, nem baj majd eszek a tévé előtt olyat), de bor, illetve pezsgő van, igaz pazarló módon szétlocsolják  nagy részét. (Tényleg, ehhez miért kell mindig valami nagyon márkás, nagyon drága ital, locsolni jó lenne a szóda is, attól legalább nem ragad az ember füle.)

Plusz ma van az egyik Mária-nap, asszem a leginkább ünnepelt a négy közül, és az is közelebbről érint, mint a Hősök terén mi se történő római püspök. Mert bár a Mária elvileg egy gyakori keresztnév, de azért vannak itt generációs különbségek (mostanában mintha túl sok lenne a Szintia meg a Dzsennifer), úgyhogy nekem nagyjából három Mária nevű valakim van. Két rég nem látott barát (a Novák meg a Bogdán), no meg anyám, akit azért gyakran látok, hisz öt percre laknak tőlem.

A pápa meg biztos már idefelé lájkolta Szűz Máriát, bár gondolom őt rendszeresen szokta, mondhatni munkaköri kötelességből. Elvégre az eucharisztia jegyében rendszeresen fogyasztja a fia testét és vérét, és közben még egy zombifilm szereplőjének sem kell éreznie magát.

pixabay.com

p.s. Jut eszembe, azért volt olyan, hogy kedveltem egy pápát,sőt többet is.  Hisz a zenekarnak az volt a neve, hogy Shane MacGowan and The Popes. Oké, a fickók nem igazán paposak, de legalább ír katolikus felmenőik vannak, feketében jártak, bár reggelente szerintem gin-tonikkal áldoztak, nem a templom, hanem a hedonizmus oltárán.

Kesernyés évforduló

Már megint kénytelen vagyok filmeket nézni, sőt regényeket olvasni Utóbbiakból párhuzamosan kettőt-hármat is futtatok kulturális horizontomon, egyet ami rég olvasott kedvenc, egyet amit eddig még  sose, és esetleg egyet, aminek tetszik a borítója, vagy egy kiadó recenzenspéldánya, úgyhogy kéne írnom róla.

Amúgy olyan elképesztő mértékben művelt vagyok, und olvasott, hogy már nincs is hová fejlődnöm, ráadásul olyan mértékben hír- és véleményfüggő, hogy fél napokat elvagyok pár hírportállal.

De máma szeptember 11. van, ráadásul napra pontosan a húsz évvel ezelőtti események huszadik évfordulója (gondolom ez az egybeesés nem véletlen), úgyhogy minden ezzel van tele, de nekem meg húsz évem volt megunni az adatok mantrázását, és pláne az ostoba összeesküvés-elméleteket. Hogy ezt az egészet a Bin Laden csinálta. Vagy nem is, a Szíjájé csinálta, esetleg Bin Laden a Szíjájénak dolgozott, úgyhogy persze a jenkik ki sem nyírták, hanem arrafelé ő is, mint Elvis, legalább is többen határozottan állítják, hogy még tavaly is vettek tőle kebabot egy floridai strandon.

Kétségtelenül nagy trauma volt 9/11, az egész nyugati világnak, mer bár a terrorizmus az egész huszadik századot végig kísérte, de a léptékhez korábban nem szoktunk hozzá. Ahhoz igen, hogy az ETA, az IRA vagy a Vörös Hadsereg Frakció ellen sokszor csak árnyékbokszolnak az államok, és működésük, minimum évtizedes problémákat generál, de itt az egyszerre több ezer halottól azért lefagytak a döntéshozók.

Különösen ifjabb Bush, aktuális elnök, aki eleve nem volt soha egy szellemi nagyság, úgyhogy némi kényszeres háborúzgatások után eljutottak oda, hogy nem jutottak el sehová. Nyilván arról volt szó, hogy az USA-t még sosem érte közvetlen támadás az amerikai kontinensen, ilyemivel egyszerűen nem számoltak. Pont mint ahogy ledermedtek hatvan évvel korábban Pearl Harbor kapcsán, amikor először támadták meg őket a saját területükön, akkor is ha az a támadás a Csendes-óceán közepén lévő bázisukon érte őket.

Annyit minden esetre elértek, hogy Afganisztánban pont olyan szar a helyzet, mint húsz éve volt Irakban meg a diktatúrát sikerült polgárháborúra cserélniük, meg hát ugye az elmúlt években ott is kikelt a tojásból az ISIS. A Nyugat cselekvőképességének és demokrácia-export kísérleteinek nagyobb dicsőségére...

Beszól a hülyegyerek

„Demeter Szilárd szerint a pokol vár Cserhalmi Györgyre vagy Pogány Juditra, ha a Fidesz elveszíti a választást“ - írja címében a Telex, és hát ja. A pokol bazmeg, de ez most tuti? Úgy értem vannak a pokolban beépített embereid Sziszi? Bár szerintem ehhez tényleg kispályás orbánnyaló vagy, látom én a munkát, meg az erőfeszítést hogy minél mélyebbre a Nagyfőnök alfelébe, de igazából a többség röhög rajtad. Meg felháborodik, hogy ezt milliárdokért felelősként tolod, de a szánalmasságodon a kormányhitű kitömöttség cseppet sem javít.

Ezt a marhaságot tényleg Demeter Szánalmas Szilárd, a kulúrpolitika „rögtön a fegyveremhez kapok" komisszárja hányta elő magából. Semmi kulturális gátlás, semmi határvonal, ami egy punknál még jól is állna, de egy magát eleve orbánhitűnek definiáló szellemi jobbágynál tényleg csak szánalmas. Ha valaki kurvának áll, ne csodálkozzon ha megbasszák, ha valaki orbánhitűnek, ne csodálkozzon, ha senki fel sem kapja fejét, ha sötét ostobaságokat beszél. Business as usual, tényleg ez a normál üzletmenet.

Ha pedig Cserhalmi, Kulka vagy Pogány Judit pokolra jut, mert nem tetszik nekik a felcsúti pártvezér és kancellár, akkor én is oda szeretnék kerülni. Exkluzív egy társaság lenne, nem tőlem. De ha Demeter Ernest tényleg azt gondolja, hogy ő itt most a jó fiú, a keresztes lovag, akkor rohadtul el van tévedve, ez esetben viszont a francnak sem lenne kedve egy mellette lévő üstben 

Akkor inkább reinkarnálódom radzsasztáni mosónőként, egy demeter nertárshoz képest ez maga lenne a szabadság birodalma. Bármit, csak ilyen seggfejek ne mérgezzék körülöttem a világot.

p.s. Demeter nertárs művészi színvonala mikor volt legalább emeletekkel Cserhalmié vagy Pogányé alatt? Utóbbiak szerintem már elég nagy és elismert művészek, és elég idősek ahhoz, hogy tegyenek magasról erre a pártnyüzsgöncre. Ebből a szempontól legalább szerencsések.

Nezuhanny, de fürgyéle!

Állítólag ez ilyen zöld, mondhatni ökológiai és szőrös, kicsit büdös divat, hogy egyesek, és mindenféle sztárok szerint, nem kell naponta zuhanyozni. Felesleges, und árt a bolygónak neki, meg napi (akár többszöri) zuhanyzással lemossuk magunkról hasznos mikroorganizmusokat is.

Ja, mellékszál, de a testünk nem azonos azzal, amit annak gondolunk, rengeteg, tőlünk független élőlény létezik rajta/benne/általa, és ehhez még tetveknek sem kell lenniük. Vagy lapostetűket nevelgetnünk.

Az egész persze a 444 cikkéről jutott eszembe, miszerint én néhány havonta zuhanyzok mindössze. Hogy büdös vagy-e azt nem tudom, hisz nincs szaglásom, de eddig még senki nem ugrott félre undorodva tölem, ha belehasítottam az aurájába. Most vagy udvariasak voltak, vagy jellemzően tényleg nem vagyok büdös, szerintem az utóbbi.

Tekintettel arra a nem jelentéktelen tényre, hogy viszont naponta  fürdök. A zuhanyzás nyilván menőbb, de én mégis úgy szeretem, hogy beledöglök egy kád meleg vízbe, leázik rólam a fölös kosz, aztán még fél óráig olvasok a saját - nyilván koszos - levemben.

A fürdés ugyanakkor nem eléggé ökologikus, sőt lehet, hogy kevésbé, mint a zuhanyzás, úgyhogy ezt a részét létemnek inkább nem reklámozom, miszerint inkább vagyok ritkán zuhanyzó, mint gyakran fürdő, legalább is kifelé. Itthon meg úgyis csak én tapasztalom, milyen jó is reggel fél hatkor egy forró fürdő, jeges kávéval.

Az élet apró örömei ugyebár, ha már közepesen nagyok sincsenek, soha, de legalább rendszerszerűen.

Demokratúra

A nagyferó alakú egykori rockzenész, jelenleg irritáló öregember jól elment a kötcsei kormányhitű összetartásra. (Vagy pártaktívára? Minden esetre sem polgárinak sem piknik jellegűnek nem tűnt a dolog, inkább valami zártkapus bandafőnök-gyűlésnek, de hát a nemzet egykori csótánya igen kurva régen volt már punk, hogy az ilyen dzsemborikat méltó megvetésével illesse.)

Viszont büszke volt arra, hogy miután igen tetszett neki Kakadu Miniszter Úr beszéde (és nem kevésbé maga Kakadu nertárs), távoztában még jól helyretett néhány tüntetőt, akiknek volt pofájuk valódi demokráciát követelni.

Márpedig itt a friss Kossuth-díjas néhai dalnok szerint pont az van, ha nem az lenne, na akkor diktatúra lenne. De az meg úgy nézne ki, hogy a tüntetőket börtönbe vinnék morcos rendőrök, és nem tüntikézhetnének csak úgy az út szélén.

 Pedig a demokrácia nem ott ér éget, hogy ellenzéki tüntetőket rendőrök visznek el, hanem már előbb. Mert ha nincs mondjuk sajtószabadság (és pártvezérelt a közmédia), nincs rendes polgári nyilvánosság (csak ostoba propagandakampányok), akkor már nincs mi alapján megalapozottan választani a különféle politikai alternatívák között, és akkor az nemnépfelség már csak a látszata. Vannak választások, de nincs mi alapján választanunk - tényleg ilyen lovat akartunk, harminc éve, Beatricét hallgatva?

Van abban valami, hogy a modern demokrácia vagy liberális, vagy nincs is, ez az illiberális maszatolás épp a demokráciát bontja lefelé. És ahogy nem lehet félig terhesnek lenni, a demokrácia kapcsán is élhetünk némi normatív előfeltevésekkel, mondjuk a Putyini rémálom (vagy a Belarusz, csak hogy ne menjünk messzire) tuti nem demokrácia, akkor sem, ha még tartanak választásokat. És hát mi e felé tartunk, legalább is a pártvezér és kancellár jól látható szándékai szerint, az EU nagy része meg hülyén néz, hogy de most akkor mi van, ők nem erre készültek.

És akkor ártunk és ormányunk még aláírásgyűjtésbe kezd valami "stopgyurcsány" meg "stopkarácsony" hastagekkel, gondolom a "stophúsvéttal" megvárják a tavaszt. Mert ők aláírásgyűjtéssel kívánják megakadályozni az ellenzék hatalomra kerülését. Csak hogy lássa az istenadta nép, mennyire tartják ők maguk is a választásokat. Sok kicsi nagyferó, akiknek ez itt pont jó, csak legyen sör, hakni meg tánc...

Az élet, a zene meg minden

Tegnap lett volna épp 75 éves Freddie Mercury, szül. Farrokh Bulsara, aki már karrierje elején kijlentette, hogy ő a maga részéről nem rocksztár akar lenni, hanem legenda. No igen, ez össze is jött neki, amihez persze az is kellett, hogy negyvenöt évesen leadja a szerelést. (Te jó ég, ennél már én is több vagyok, egy mérsékelten legendás lúzer.)

Az első nagy slágerük, az első - még cím nélküli - lemezükről viszont idősebb nálam, elvégre '73 nyaráról származik, amikor én még - ha jól számolok - csk egészen kicsi embrióként/magzatként voltam jelen a világban.

De ez a dal már negyvennyolc éve biztat mindenkit arra, hogy a körülmények ellenére is maradjon életben. Mondjuk manapság már főleg csak a körülmények ellenére lehet.

Az alkalmatlanok diadala

A parraghlászlói értelemben vett iparkamarai elnök, valami tanévnyitón azt bírta kinyögni magából, hogy ő speciel nem szeretné, ha tesiórán az ő kilenc éves gyerekét egy meleg tanár segítse fel a kötélre. (Itt szerintem a kötélmászásra gondolt, nem az akasztásra, de azért látszik, hogy a pasi nem a megyar nyelv bajnoka.) Viszont mit is jelent ez a mondat? Nagyjából ezeket:

1. Parragh nertárs szerint a homoszexuálisok kéjvágyó állatok mind, nekik mindig csak a szexen jár az eszük.

2. Ráadásul pedofilok, mert kilenc éves gyerekekre mozdulnának rá, nyilvánosan.

3. Ugyanakkor tesitanár csak férfi lehet, hisz egy leszbikus tanárnőtől miért is féltené a fiát?

4. Viszont egy heteroszexuális férfi tanár akkor a kilencéves kislányokat ne segítse fel a kötélre.

5. Kivéve ha meleg, mert ő akkor a lányra nem mozdulna rá.

6. A tesitanároknál ez azért merülhet föl, mert köztük nyilván felülreprezentáltak a pedofilok, ezt parragh biztos onnan tudja, hogy hosszan és alaposan kutatta a témát, vagy:

7. Parragh egy hülye, gondolkodni csak vásár- és ünnepnapokon szokott, de csak mert olyankor olyan országos jelentőségű kérdésekben kell döntenie, hogy nokedlivel kéri-e a pörköltet. Pörköltöt...

De hát ez van, ha a mindenféle országos hatáskörű szervezetek vezetőit maga Kontraszelekció bácsi választja ki, akinek meg nincs túl jó ízlése, de legalább biztos nem meleg. Sajnos. Így aztán nem a kötélre segíti föl az efféléket, hanem elnöki meg vezérigazgatói posztokra, álomfizetéssel, az se baj ha utána hülyét csinálnak magukból, legalább nagyobb lesz a függésük. Persze nem a kötélen, hanem Ártunk és Ormányunk szeretett vezetőitől.

Formula nulla

 Hosszú-hosszú idő óta tegnap először nem éreztetem késztetést, hogy forma egyet nézzek. Pedig a belga pályán rendszerint jó versenyek vannak, de most nem volt az. Sőt verseny se volt, a biztonsági autóval mentek két kört, aztán hagyták az egészet a fenébe, annyira szakadt az eső.

Na, ezt tényleg nem volt kár kihagyni de az igazán fura, hogy az első tíznek azért kiosztották a pontok felét, mondván, hogy elindult a verseny, és hát a szabályok. Ez tipikus esete, hogy a törvények szelleme helyett a törvények betűje érvényesül, meg nyilván a gazdasági érdek, hisz verseny hiányában fizethették volna vissza a belépőjegyek árát, meg a szponzori pénzeket, az meg ugye nem lehet, túl nagy üzlet ez ahhoz.

Csak ne ez legyen az egész versenyzés jövője, hogy a szervezőknek le lehet alibizni egy-egy futamot, mert akkor hamar eljutunk oda, hogy beleírják a szabálykönyvbe, ha a háromnál több pilótának folyik az orra, biztonsági autó mögött kell körözniük. De csak röviden, aztán mindenki csomagolhat és mehet haza, elvégre nem lesz ott semmi látnivaló...

Pedig Hamiltonnak igaza van, ilyenkor nem lenne hülyeség hétfőre áttolni a versenyt, a videomegosztóknak mindegy lenne.

vezess.hu

Vasárnap reggeli szombat este

Az origó egykor tényleg mértékadó hírportál volt, de ugyebár rég nem az. Így aztán a gyurcsányozás-karácsonyozás, brüsszeles sorosozásba forgatva a napi ügymenet része, miiként a celebhírek is, ahol focisták és csöcsök váltják egymást, meglehetősen monoton ritmusban. Nem kellene meglepődnöm az utóbbin, többször is emlegettem már, de valahogy még mindig fejbe ver, mikor arra tévedek. (Ez van, a gasztro- meg az F1-es rovatuk az jó, csak azokhoz Soroson és kivillanó csöcsökön keresztül vezet az út, még szerencse, hogy nem Soros csöcsein át.)

Csak a tanulság és a jegyzőkönyv kedvéért, tegnap este a következő címek mind címlapon voltak, persze nem azért, mert szombat volt, tetszőleges napon össze lehet szedni ennyi hasonló tematikájú, címlap felsőt érő "cikket":

Vadítóan szexi képpel lepte meg a rajongóit a hatalmas mellű focidrukker - fotó

Nagy Réka kigombolt nadrágban, apró bikiniben pózol a parton - kép

Szinte semmit nem takar a bikini Kocsis Alexandra formás melleiből - kép Újabb szexi képpel rukkolt elő.

Metzker Viki merész címlapfotón markolássza hatalmas melleit - kép

Zimány Linda egy budapesti trolibuszon mutatta meg hosszú meztelen combjait - kép

Lukovics Tamara szexi bikinis teste garantáltan felforrósítja a napot - galéria

Köllő Babett mély dekoltázsában egy tetoválás is feltűnt - kép

Merészebb ruhában aligha mehetett volna bulizni a modell - fotók

TÓTH ANDI ÁLLBA RÚGTA AZ ÚJ PARTNERÉT

A fenti címeken egy karakternyit nem változtattam, színtiszta kopipészt az egész, még az is hogy az utolsó, girl power jellegű hírt tényleg csupa nagybetűvel kiabálták fel a névtelen szerzők a netre.

Az mondjuk érdekes, hogy a fentebb emlegetett elvtársnők egyikéről sem sejtem, hogy ki a frász lehet, pedig a bulvár az elvileg olyan, hogy csak úgy lehet kitérni előle, ha az ember szerzetesnek vagy erdei remetének áll, amik rám nem igazán jellemzőek. Szóval a hölgyek feltehetően a bulvár trash-vonalát erősítik, és arról híresek, hogy arról híresek, hogy írnak róluk.

Vagy (és ez a másik lehetőség) olyannyira a magaskultúrához tartoznak, hogy odáig én már fel se látok. Ki tudhassa...

Huszonnégy Lömán

Már délután négy óta tart a Le Mans-i 24 órás verseny, amiből eddig kábé két órányit láttam, de holnap délután négyig lesz még mit nézni rajta. Az eleje nagyon jó volt, szakadó esőben estek-keltek a versenyző elvtársak, kategóriától függetlenül (miután negyed óráig futották egymás után a felvezető köröket), és az első pár kör után már nem mindenkinek volt ki a négy kereke.

De a hosszútávú versenyekben pont az a jó, hogy van idő kiállni, szerelni a verdát, és még mindig van húsz óra, hogy behozzák  hátrányt. Egy összetört autót építgetnek kicsit (mint tudjuk, purhabbal és ragasztószalaggal majdnem mindent meg lehet javítani), visszamegy a pályára, és másnap reggelre már csak a kommentátorok emlékeznek rá, hogy tegnap esete ennek a kocsinak két körön át hiányzott a fele.

Le Mans az autóversenyek Tour de France-a, hiszen huszonnégy óra, az nagyjából tizennégy Forma 1-es futamot jelent, ami azért tekintélyes mennyiség. Akkor is, ha itt egy autóra három pilóta jut, akik váltják egymást, hisz így is olyan, mintha valaki egy napon belül teljesítene 4-5 komplett nagydíjat. És az ember azt gondolná, hogy ha valamelyikük mondjuk éjjel kettőkor kiszáll a versenygépjárműből, akkor legalább alszik pár órát, de általában nem, mire vasárnap délután leintik a cuccot, legtöbbjük már nagyjából negyven órája ébren van, ha csak a hosszú egyenesben nem szunyókált közben néha egy kicsit. 

És hosszúsága ellenére ez a verseny sokkal izgalmasabb, mint a jelenlegi F1, ahol nagyjából ugyanabba a sorrendben vonatoznak kicsit több, mint másfél órát, és a végén Hamilton nyer. (Akinek amúgy drukkolok, csak ettől még belealszom a futamokba.) Ja, és itt idén is van egy autó,amit három csaj vezet, na az F1-ben ilyen sincs, sajnos.

Részemről - ha a laptopomon kívül is tudnék autót vezetni - remek hosszútávú versenyző lehettem volna, elvégre van az a helyzet, ahol csökkentett alvásigény kifejezett előny. Ráadásul ezek zárt karosszériás járgányok, úgyhogy akár eshet is, az ember nem ázik el száguldozás közben. Pedig állítólag mindjárt megint esni fog arrafelé, de a közvetítésben meg beállt a szünet. Úgyhogy most van időm kicsit Arisztotelészt olvasni, bár nyilvánvalóan nem fogok...

totalcar.hu

Doublethink-tank

Tegnap nálunk is volt tűzijáték, tíz előtt elkezdtek durrogtatni, látványos volt kétségtelenül, végigbámultam az ekélyajtóablakból, de nehéz volt koncentrálnom. Mert egész nap megfeszítetten ellenálltam az újkori népvándorlásnak, az önpusztító nyugati ideológiáknak és Brüsszel birodalmi törekvéseinek. Ami, hát kifárasztott rendesen, de mivel igai hazafias fia vagyok a hazának, hallgattam a Gazságügyi Miniszter Asszony fennkölt ostobaságaira. Aki pont ezekre a veszélyekre hívta fel a figyelmet a szentistváni értelemben vett szónokolása keretében.

Én marha meg eddig azt hittem az utóbbi időben, hogy nekünk leginkább attól kell félni, hogy az elembétékú aktivisták bebuzultatják kiskorúinkat, vagy transznemű-váltó műtétre viszik őket a nagyszünetben. Erre kiderül, hogy mégis csak a migránsok meg Brüsszel a fő probléma, miszerint korszakos kihívás. Szóval kicsit összezavarodtam, ezért volt komoly intellektuális munka visszaállítani magam az eredeti irányba, pedig már a Nemzethy Pride is világosan mutatta, hogy mi az aktuális brossúra.

Hiszen már Orwell meg az 1984 óta tudjuk, hogy mi mindig is Keletázsiával álltunk háborúban, akkor is, ha emlékezni vélünk rá, tegnapelőtt még Eurázsiával álltunk mindig is háborúban. De ezt a fajta duplagondolt (doublethink-et) nekem még gyakorolni kell, azaz hogy tudom mi volt tegnapelőtt, csak nem gondolom. De azért kezdek már elég jó lenni benne, elfojtás kérdése az egész. Meg hogy ne ismerjünk olyan fogalmakat, mint például a kognitív disszonancia, és akkor a haza fényre derül. Legalább is a miniszter asszony szerint, ha ezt így nem is mondja a pofánkba.

De ez van, már az 1984-ben is az volt a lényeg, hogy (pont a duplagondol jegyében) az Igazság Minisztérium főállásban hazugsággal foglalkozik. 2021-ben is.

Lebontandó csigaházak?

A zorigo szerint hamarosan lebonthatják Tokió egyik ikonikus épületét, a Nakagin toronyházat. Ennek az a különlegessége, hogy előregyártott lakóegységekből, kapszulákból áll, amiket aztán két vasbeton toronyra fűztek föl, és még mozgathatók is ha igény támadna rá. Belülről a kapszulák leginkább arra a "lakásra" hajaznak, amilyenben Bruce Willis is tengette a létet az Ötödik elemben, és nekem az már abban a filmben is igen tetszett. De ez annál régebbi, mert 1972-ben épült.

Már többször írtam e helyütt is, hogy én legszívesebben egy csigaházban laknék, aminek az emberi léptékű megfelelője a lakókocsi, vagy egész kicsi garzon. Azt könnyű lenne rendben tartani, és remekül bele lehetne gubózni, ha az ember nem akarja maga köré a világot. Nem vagyok kimondottan agorafóbiás, de jelentős szobakukac/ fotellovag, és nekem már ez a kétszobás lakás is túl nagy, túl sok. Minimum egy szobával túllő az igényeimen, meg van erkélye, ami csak arra jó, hogy odajárnak inni a környékbeli rigók, mert a nagy melegben rakok ki nekik vizet.

De a Nakaginért tényleg kár lenne, kívül-belül nagyon karmolom a stílusát:

origo.hu

archdaily.com

Helló, Sztéria!

Egészen fél órával ezelőttig azt hittem, hogy a nap híre a kínosan szánalmas felvonulás lesz a Gurlulmadárral (copyright by Tóta W.), de akkor olvastam az országtorta kompetisön győzteseiről, és majdnem félrenyeltem a barackos nektarint.

Az új kenyér mellett gusztus huszadika egy ideje már az éves országtorta napja is, a győztes mondjuk nem érdekel, cukorbeteg vagyok, de van egy olyan kategória is, hogy az ország cukormentes tortája, és annak a győztese, háát...

A Beszterce rózsája nevű kreációt ugyanis a tápiószecsői Hisztéria Cukrászda gasztro-élcsapata alkotta meg. Nyilván szoros együttműködésben a sülysápi Idegösszeomlás Pékséggel, hajszállal előzve csak meg az ököritófülpösi Fejlődési Rendellenesség Cafét.

De tényleg, most képzeljük el, hogy az ember nem Tápiószecsőn, hanem mondjuk a Vas megyei Pornóapátiban nyit cukrászdát, ott milyen remekül meghökkentő és tájjellegű neveken lehetne gondolkodni.

De tényleg, hogy jut eszébe valakinek, hogy a cukrászdát Hisztériának nevezzen el? Lehet hogy a tulaj rajongó, esetleg szintén zenész? De ha bírja a punkbandákat, még jobb lett volna, hogy Üveges Csirkeszemek Cukrászda...

(Ja, a cím meg ugye hülye szóvicc, elvégre a Hello helyett mondhatnánk azt is, hogy Hi!)

Elvonulás (avagy a józan észnek is munkaszüneti a napja)

Jajj nekem, én hülye végül is belenéztem a szentisten napi felvonulásba. Gondoltam, hogy valami gagyi szarság lesz, de ekkora pofátlan giccsre magam sem számítottam. Az mondjuk érdekelt, hogy a Gördülő Metálszent az motoros, vagy mondjuk Káder János pedálozza belülről, levezetésként a tisztfelvonás és zászlóavatás után.

Ez az egész turulos-szentkoronás prosztó zagyvaság ( mer' akkor most vagy szittya táltos-sámánok, vagy keresztény szentek, ezt tényleg el kellene dönteni) annyira szörnyű volt, hogy én éreztem magam rettenetesen kínosan, de annyira, hogy legszívesebben az ágy alá bújtam volna a szekunder szégyentől. Az egész felvonulósdi amúgy egyesítette magában a régi május elsejéket, a jenki parádékat meg az észak-koreai kultúrfelfogást, szóval a formai szinkretizmus mellett már nem is olyan fura a tartalmi, történelmi katyvasz, melyet tankönyvbe illő módon csomagoltak alávaló giccsbe.

Ilyesmikre gondolok, hogy:

hvg.hu

Az egyértelműen látszik, hogy a csodaturul tényleg csodás képességekkel rendelkezik, hisz tegnap óta levedlette magáról a lilarózsaszín fémtollazatot, és növesztett helyette ezüstöt, a szittya bácsik meg a néni biztos egész éjjel sámándobolt mellette, hogy sikerüljön. És ez nem könnyű, mert ha rosszul sámándobolnak, akkor lehet hogy nem vedlik a bádogturul (aki így mozgásban inkább egy kigyúrt papagájra emlékeztet, mint keselyűre), hanem tojást rak, és akkor kell gyorsan még két statiszta, aki a felvonulók kérték után gurítja az Andrássyn. (Igen tudom, a derék madár mitológiailag hím, különben nem tudná Emesét álmában abuzálni, de ugye csodaturul, szóval ez nem probléma.) Az viszont érdekes, hogy miért egyiptomi rabszolgák vontatják?

A guruló szentkorona, aminek a belsejében játszik a banda (mint királyi tudatalatti?), na az volt a kedvencem, bár a hvg.hu kommentszekciójában többen nem értették, hogy közben miért támadják kerengő dervisnek öltözött nindzsák? Én tényleg nem tudom, miféle hallucinogéneket kell szedni ahhoz, hogy valaki egy ilyen felvonulást komponáljon, de az biztos, hogy én nem kérek belőle. Amúgy meg lehet hogy nem LSD a megfejtés, hanem kurva sok pénz, amiért ezt emberek bevállalják, de hát ez van, kell a della az LSD-re, ha már az ember nem csak borítékokra nyal bélyeget.

Viszont az említett kommentszekcióból loptam két képet is, melyek szerintem sokkal jobban kifejezik az ünnep lényegét. És ha már összemossuk a kereszténységet hun-szkíta mittoménmivel, akkor egy-egy illusztráció mindkettőhöz. Az első valószínűleg az ország legfallikusabb Szentistván szobra, a második meg simán csak no comment:

Gusztus húsz metálosan

Most, hogy ránk virradt a szentistván napi akciós sör ünnepe (meg a rekordárú új kenyéré), már egyet sem kell aludni az esti tűzijátékig, bár az a virradástól azért még arrébb van. Én pont annyira vagyok ünnepi hangulatban, mint múlt kedden, amikor fölfedeztem, hogy a hűtőben van még egy majdnem teljes üveg eperlekvár. (Aldi sajátmárkás, úgyhogy eper az nem biztos, hogy van benne, minden esetre piros, édes és eperízű, szóval nekem már jó lesz palacsintába.) Mert nekem ilyen komoly hazafias érzelmeim vannak (elvégre egyszer se felejtettem magam Londonban, pedig többször fontolgattam a csak oda repjegyet), és nagyra értékelem a szép állami ünnepeket különösen ha tankos-katonás felvonulás is van benne, meg légiparádé, és pláne, ha a nemzeti szimbólumoknak is rendeznek vonulást.

És most rendeznek, az Andrássyn lesz majd a díszes menet (gurulás), elvégre nem csak a hülye amerikaiaknak lehet olyan, hogy hálaadáskor hatméteres, héliumos Snoopy meg a világ legnagyobb, teherautó-alvázra szerelt purhab pulykája gördül végig a főutcán, éljenző tömeg sorfala közt üldözve a fejben is szőke mazsoretteket. Jut eszembe, akkor most a Gusztus Huszadika a nekünk hálaadás?

Gondolom a pártszolgálati média is közvetíti majd az eseményt, én nem fogom megnézni, mert persze nem érdekel, de az érzéstől, hogy lesz ilyen, azért egy kicsit jobban zsibbad a bal lábfejem.

Az alant látható mobil-metál Szentistván (aki valószínűleg Szentisten! rockrajongó unokaöccse) is végiggurul majd a felvonuláson, de lesz (várhatóan) pink-lila csodaszarvas, meg feltűnően egy keselyűre hasonító turul is. Utóbbin valami háromnevű énekesnő fog majd ülni, hogy aztán onnan énekel el, az ünneplő tolongás sérelmére, vagy csak ha leszállt róla, az egyelőre nem világos, de majd megnézem valami hírportálon, ha vége a napi horror/ kamaradráma/ fekete komédia adagomnak.

Kár hogy nem lesz majális, vagyis augusztális, de a mértékadó sajtó szerint háromötven lesz egy korsó Szent István Napi Sör, ami igazából sima csapolt borsodi, csak most megígérték, hogy nem lesz langyos. És Lezli Mándoki Dzsingiszkán is koncertezik majd, a hazai kultúra nagyobb épülésére.

Ennek szellemében kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!

hvg.hu

Vízi élet és vizelet

A Zindex cikke szerint ideje lenne abbafejeznünk a Balatonba pisilést, mer' sok lesz tőle az alga, a bőrgyulladás meg a veseelégtelenség. És hát az emberek nagy része olyan, hogy szok a vízbe pisilni, de szigorúan csak természetes vizekbe, mert egy medencébe azért már tényleg bunkóság lenne. Na ja, de ha ha háromszáznegyvenen pancsolnak a közeledben a fonyódi strandon, akkor már nem az, hisz a Balaton nagy, mit számít az a kis sárgítás?

A gond ott kezdődik, hogy a másik háromszáznegyven fürdőző minimum fele ugyanígy gondolkodik, a tó meg ugye sekély, nincsenek különösebb áramlatai, így aztán tetszőleges strandon valójában egymás vizeletében is áztatják habtestüket. És akkor még ott vannak a kis tavak, adott esetben sok fürdőzővel, na az lehet az igazi urológiai fesztivál. 

Egyszer régen egy exem a tengerparton mondta azt, hogy ő aztán nem fog itt fürdeni, mert a sok hülye turista beleáztatja a vízbe az izzadt testét, ráadásul belekakálnak a halak is. Hiába mondtam neki, hogy ez itt a tenger, sós mint az állat, ami lehet hogy fertőtlenít kissé (igazából fene se tudja), meg tényleg akkora, hogy a helyi fauna meg a munkaerejét pihenéssel újratermelő humánerőforrás nem tud érdemben kárt tenni a tisztaságában (ahhoz nagy teherhajók kellenek), ő csak a lábfejét áztatta meg kissé, hűsítő jelleggel, miután ellenőrizte, hogy nincsenek a közelben halak, akik lábon kakálhatnák.

Én viszont jól állok a Balaton tisztán tartásával, évek óta nem jártam a közelében sem, így nem volt alkalmam belepisilni (pedig régebben néha velem is előfordult), de életemben párszor már előfordult, hogy a mosdókagylóba engedtem a fáradt olajat, mert a vécé foglalt volt, én meg nem bírtam tovább. Hát ja, ha a családtagnak/lakótársnak szorulása van, őt sem lehet sürgetni, ha rástresszel, csak még rosszabb lesz a helyzet. De mindig volt kéznél domesztosz jellegű ételízesítő, vagy legalább hipó.

Persze mióta egyedül élek, valahogy sosem foglalt a vécé, ha nekem mennem kell, de most ejteném ezt a magány-témát, gondolom elég unalmas már.

Azt viszont legközelebb meggondolom, akarok-e tóban fürdeni, vagy tengerben, különös tekintettel a vízimadarakra, akik ki tudja hová...

Basszus, már 70...

Mert mint az köztudott (khm...) épp ma hetven éves John Richard Deacon, a Queen baszusgitárosa. Hiszen 1951-ben született e napon Leicesterben (amit a hángerijen turisták nagy része 'lejcseszter'-nek ejt, pedig az 'lesztör'), eredetileg elektromérnök (e minőségében a zenekarnak erősítőket is tervezett, miközben szemmel tartotta a pénzügyeket is), és zenszként néhány konkrét világsláger szerzője. Pedig ő írta a legkevessebb dalt négyük közül, és ő volt az aki Freddie Mercury halála után már nem óhajtotta folytatni. (Brian May és Roger Taylor máig haknizik valami énekessel, akinek nem jut eszembe a neve.)

Amúgy jó ideje kerüli  nyilvánosságot, van egy nagy háza Londonban, hat gyereke, elégséges pénze, úgyhogy nem csoda, ha nem hiányzik neki a színpad, a turnézás, meg a felhajtás. Amúgy is a legvisszahúzódóbb tagja volt a zenekarnak, és ennyi idősen aztán már tényleg vissza van húzódva rendesen.

Ez itt meg a leghíresebb szerzeménye (talán a leghíresebb):