Védtelen határok

Túlsúlyos László parlamenti házmester szerint az ellenzéki nyilatkozatok átlépték a büntetőjog határát, mert nem tartják tiszteletben az általuk tákolt alkotmányt, izé... Alapkotmánytörvényt. Sőt, meg is változtatnák a büntetőjogi besorolású szemetek, akár kétharmad nélkül is, némi jogi (na ja, milyen más?) csűrés-csavarással.

Azt most hagyjuk is, hogy házmesterünk a józan ész határát lépte át már jó régen, elvégre nála a paranoid skizofrénia már a mindennapi, mondhatni üzemszerű működés része, de tény, a fideszkádéenpé  volt olyan hülye, hogy beleírta a tákolmányba, miszerint nem lehet kizárólagos hatalomra törekednie egyetlen politikai erőnek sem. Márpedig Ártunk és Ormányunk épp ezt tette, amitől meg nekem muszáj ideidéznem az egyszer már idézett Orbán Ottó-féle limericket:

Volt egy gaz nőgyógyász.

Gaztette, hogy az ujja helyébe a faszt tette.

“Betudható-e az asztmámnak,

hogy úgy érzem, mintha basznának?”

– kérdezte a nő a gaz orvostól, aki épp azt tette.

Mert hát mit is csinál Túlsúlyos László, Felcsúti Géniusz vagy Skülön Semjénzsót a tizenéve még kissé béna, kissé korrupt, de azért nagyjából demokráciánkkal? Igen, az ujjuk helyére azt tették.

Illiberális demokráciának hazudják a kleptokratív autokráciájukat, pedig egy modern demokrácia lényege pont az, hogy liberális (is), és nem egyszerűen törekednek a teljhatalomra, de már régen birtokolják is. 

És akkor a szánalmas bohóckodássá süllyesztett parlament portáslelkű házmestere még az ellenzéket cseszteti, fenyegetőzik és büntet, mintha bárki pont erre hatalmazta volna fel. Oké, az ellenzéken van mit csesztetni, de éppen nem azt, hogy egy normális jogállamot und demokratikus alapelveket kérnek számon a nem is lassan, de biztosan állampártosodó egykori liberálisokon. Akik ma már  nem is konzervatívak (azok tán sose voltak), nem keresztények (csak a szájukkal) és nem nemzetiek, csak és amennyiben a nemzet egy feudális felfogását tekintik érvényesnek. Azaz a natio az egyenlő a kiváltságosokkal (papság, nemesség you know), a sok paraszt meg melós ennek nem része, aki nem off shore a Kajmán-szigeteken, vagy nem tagja a Belső Pártnak (vö. Orwell: 1984), az a nemzetből kirekesztetik. Aki meg explicit ellenzéki is, az hazaáruló ellenség, valamint gyurcsány. Aki pedig nincs velük, az nem egyszerűen ellenük van, hanem az nincs is.

És  akkor bajszos házmester beszél a határok átlépéséről? Hát ja, végül is ha valaki, ő aztán tudja, hogy megy ez.

Dühös, beszól, de amúgy nem harap

De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni - skandálta egykor az akkortájt még viccből sem Kossuth-díjas Nagy Feró, de én nem szerettem volna. Mint ahogy az alábbi klipben szereplő bácsival sem, valahogy nem elég bizalomgerjesztő, bár az kétségtelenül vagány, hogy a zenekarát Negro Terror-nak nevezte el. 2015-ben amikor még nem dübörgött a BLM, de a politikai korrektségnek egy ilyen név azért már odabaszott rendesen, bár nagy balhé nem lett belőle, mert egyrészt a művészi szabadság, másrészt meg feketék zenéltek benne. A túltolt PC - némileg önparódiájába hajló - nézete szerint, ugyanis egy fekete (vagy bárki, aki adott közösségben etnikai/egyéb kisebbség) eleve nem lehet rasszista. Elszenvedheti, na de hogy nézne ki mondjuk egy náci zsidó, egy feka a Klu-Klux-Klánban, vagy Bill Gates a Pokol Angyalai motorosaként.

Persze rasszista, kirekesztő, gyűlölködő vagy simán csak hülye bárki lehet, nem kell hozzá rasszizmus-antagonizmus szakot végezni a Rohadt Életbe Tudományegyetemen, mondhatni  a legtöbb embernél a rosszízű előítéletesség nem pusztán alkotmányos jog, de a személyiség alapbeállítása.

Omar Higgins, a Negro Terror énekes/kiabálós-basszusgitárosa azonban - ismerősei szerint, egy igazán kedves, szerethető alak . Volt, mert 2019-ben, 37 évesen a belehalásig játszott végig egy agyvérzést, így aztán már pont olyan halott, mint Kun Béla (csak nem olyan régen), és ez akkor is így marad, ha most már lenne kedvem beszélni vele. 

Amúgy elég lazán mozgott a különböző zenei stílusok között, főleg reggae-t tolt nagy dózisban, de én egy mocskos alak vagyok, és jobban bírom a metálban eldalolt punkot, mint a befüvezve vigyorgást. És ez itt karmol, pláne hajnaltájt:

Zsót szerint a világ

A Baszódjálmeg Kádéenpé nevű fantompárt (igen tudom, de tényleg így hallottam egy... dalban) elnöke, nemzeti fővadász, és Szimbolikusnak is Szánalmas Hülyeségekért felelős, legnélkülözhetőbb kormánytag olyat szólt az ő szájával, hogy. 

"...hiszen Szent István óta a magyar történelem egyik fontos tanulsága: ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak.”

Szerintem viszont Külön Semjénzsolt súlyosan seggfej, de ettől még nem kellene hülyeségeket beszélnie. Mert hát mit is mond azzal, hogy az egyház? Hogy nincs más, csak általa is folyton leégetett Római Kaotikus, a többi vallási közösség szerinte nem egyház, hisz akkor nem használna egyes számot. Vagyis vannak az eretnek evangélikusok, a szakadár reformátusok, az üresfejű baptisták etc, no meg azok akiknek van pofájuk nem kereszténynek lenni. Zavaros buddhisták, bálványimádó krisnások, terrorgyanús muszlimok, elhülyült jehovisták, no meg a zsidók, akik tagadják a messiást, de legalább meg is ölték. Valami ilyesmi lehet a Zsót fejében, hogy számára csak a sajátja az egyetlen egyház.

Valamint ő még mindig a trón és az oltár szövetségénél tart, mintha a kaotikus felekezet valami helyettes-államtitkárság lenne, ami persze alá tartozik, illetve az lenne az állam ott, ahol nekik nincs kedvük lenni, úgyhogy helyben az egyházmegyei Plébános Zrt. viheti az iskolát, az idősotthont, és ha úgy alakul, a focicsapatot is, csak Zsótiéknak ne kelljen ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozniuk. Mer' akkor ki rendezne agancskiállítást és kitömött állat-show-t milliárdokért? És ki beszélne nyilvánosan baromságokat milliós fizetésért?

És mondotta az ő szellemi sötétségének szövegeit a "kormányzati támogatással megújított Stella Egyházi Üdülő hétfői átadásán, Mátraszentimre-Bagolyirtáson."

Ez már önmagában vicces és/vagy szánalmas. Stellából én csak Artois-t ismerem, az Egyházi Üdülő nevű sört nem, biztos valami citromos-szedres-szezonális , Zsót viszont Szent Imrét nem ismeri (akkor sem ha a Mátrában futnak össze), de gondolom a bagolyirtásban van gyakorlata, ezért is ő szónokolta el magát a sörgyári üdülő egyházi megnyitóján. Vagy hol.

De mindegy is, ő a típuspéldája az úgynevezett látszatpolitikusnak, aki közügyekkel érdemben nem foglalkozik, de hosszan tud unottan és idegesítően beszélni a semmiről, meg rengeteg pénzt elbaszni a hobbijára, amit persze nem bír csak otthon, a négy fal között csinálni.

És ezt így most minek?

A szánalmas celebnek lenni vágyás modellértékű esete a kövér faszi, aki időnként Peter Griffinnek öltözik, kiteszi magát az webes net közösségi világhálójára, és élvezi a lájkokat, meg egyáltalán, a bármiféle figyelmet. Pedig eredetileg nem is volt tervben a Family Guy főszereplőjévé lényegülés, csak pont volt nála zöld nadrág, fehér ing, meg kerek szemüveg.

Hát ja, nálam meg van egy plüssnyúl, egy kiszáradt fikusz, üres kölnisüveg és pár tojás a hűtőben, szóval Húsvétnak öltözöm mindjárt, de némi sütőtökért cserébe előbb Halloweennek.

Elvégre instállom (rég. 'könyörgöm'), ha valaki felinstallál magáról egy hülye képet az instára, az kábé akkora teljesítmény, mint levinni a szemetet és visszafelé felhozni a postaláda tartalmát. Minden ilyen tevékenység közben lélegzünk, van pulzusunk és visszaverjük a fényt, de ezért nem kell minket kedvelni, kiutálni a világból, vagy érdeklődést mutatni az után, szeretjük-e a zöldbabot. Mert az egésznek nincs jelentősége, nem volt, nem van, nem lesz fogni.

(instagram, en.wikipedia.org)

Ám egy ilyen "nem vagyok tehetséges, érdekes vagy vonzó, de híres akarok lenni, ha csak fél órára is" alak nálam nem rúg labdába (oké, labdám sincs), ha minimum nem indul miniszterelnök-jelölt-jelöltként az előválasztáson, nem vádolják meg egy húsz évvel ezelőtti szexuális zaklatással, vagy legalább nem volt ott legutóbb a Capitolium ostrománál. Akkor csak menjen a fenébe, annyit nem ér az egész, hogy felé kattintsak egy kókadt őszit, akár unalomból.

Vagy simán csak okulásul.

Csak pozitívan!

Fotelnáci Péter Barnabás, az ózdi Rosszabbik jelöltje volt az ellenzéki előváladék-selejtezőn, de - ha nem is jelentős különbséggel - kikapott valami szocitól, akik hát szintén nem a jobbik választás. De Fotelnáci bajtárs tényleg a rosszabbik opció volt, bár az átmenetileg híressé vált fotóján szerinte csak integetett, egyszerűen rossz pillanatban kapták le. Most viszont előmászott a kő alól egy másik kép, amin már nehezen félreérthető a mozdulat, ráadásul ez is a katowicei holokauszt-múzeum előtt készült.

naphire.hu

Én persze igazán jóindulatú vagyok még a buta kanapé-hauptbahnhof-führerekkel is, akik fékezhetetlen agyvelejükkel azt hiszik, az valami rang volt a Waffel SS-ben, vagy miben.

Az inkriminált gesztus így aztán jelentheti azt is, hogy:

- Így kell egy nagyon magas hímoroszlánt, vagy egy alacsony gorillát simogatni. Kellő távolságtartáSSal.

- Kicsi a pöcsöm, de az önbizalmam lassan így is felnő a termetemhez.

- Már csak két befogó kell a Pitagorasz-tétel szemléltetéséhez.

- Nem izzad a hónaljam, de tényleg. Amúgy mi az a hón?

- Á, Vécézár?

Amikor a csóválás farkalja a kutyát

Aszongya a főpolgár mester, meg a nem fő, de szintén mesteri polgár (a ma hajnali állás szerint még), hogy akkor ők most együtt indulnának az előváladék második fordulójában. Miniszterelnök-jelöltnek, bár pont azt nem tudják eldönteni, melyikük is legyen az. Szuper. Hogy akkor most mire-kire is kellene a polgárnak szavaznia, az teljesen homályos, de a Karácsony -Márki-Zay páros igen gyorsan elérte, hogy részükről komolytalanná váljon az egész, innentől indulhatnának úgy is, mint a Húsvét - Báró-Ricsaj komikus duó, bár azért kevesen bírnak őszintén röhögni rajtuk.

A felcsúti döbrögi udvartartásában persze sokan, csak hogy a végén a zorigó nevű kormányhitű szennyportálnak legyen igaza amely eleve bohóckodásnak minősítették az egész ellenzéki buzgalmat.

Mert olyan nincs, kedvetlen uraim, hogy előre megállapodunk a keretekről, lefektetjük a szabályokat (annak érdekében, hogy a legtámogatottabb jelölt álljon ki jövő tavasszal a tájjellegű zseb-mussolini ellen), aztán ha mégsem tetszik az eredmény, menet közben, a két forduló között át akarjuk írni, azokat a bizonyos szabályokat. Ez a nettó fidesszkádéenpés stílus, tempó und lábszagú akarnokság, ahogy egy demokrata nem viselkedik. 

A fidesznek már nyilván mindegy, ők már nem fognak tudni kilépni a saját hűbéri rendszerükből, de hogy az egybesült ellenzék prominensei is őket kezdjék utánozni, az azért tényleg durva, akkor lassan mehetek lakni a Holdra, ott legalább mg nem ez megy.

Szavazni meg szavazhatok a Kétkutya Farok Pártra, vagy Kétfarkúra, ahogy hívják őket nevezni, bár szerintem egy kutyának két farok kevés, ha van hétfejű sárkány (nincs), akkor egy kutyának minimum nyolc farok jár, pláne ha ragaszkodunk a páros számokhoz.

Tényleg, az nem lehet, hogy az ellenzéki ikertornyok épp a kétfarkúakat akarják másolni a kretén kettős indulás ötletükkel? Ők lennének a két farok, és per pillanat csóválják is magukat rendesen.

Válságban malackodni disznóság

"- Ha már a disznóknál tartunk, James Hogg, a sertésnevű költő mintha disznópásztor lett volna - jegyezte meg balgán Disnow

- A költőket csak hagyjuk ki a dologból.

(...)

- Ezzel csak azt akartam mondani - hebegte -, hogy ezt a bárt arról a csaposról nevezték el Röfi Óljának, aki előttem itt dolgozott."

(Anthony Burgess: Enderby úr külvilága)

Annyira olcsó a sertéshús a boltokban, hogy a tenyésztők szerint azt már szinte ajándéknak lehet tekinteni - írja a hávégé. de nekem senki sem akar ajándékba döglött disznó darabokat adni, még az indokolatlan alliteráció kedvéért sem. Veszni pedig nem veszek, általában sem szoktam húst venni, legfeljebb halat a teknősnek, úgyhogy engem nem zavar, hogy olcsó, de hasznom sincs belőle. Mondjuk az más lenne, ha a brokkoli vagy a sütőtök olcsósodna el hirtelen, esetleg a lazac meg a szusirizs, akkor nem azért nem vennék, mert drága, hanem mert az olcsóra se nagyon van pénzem, legalább is egyelőre. A jövőben ez változhat, még nem látom tisztán hogyan, de biztos hogy le kell szoknom az evés egy részéről, és/vagy találni valami normálisan fizető melót.

A linkelt cikkben arról is értekeznek, hogy egyre kevesebb a sertés (a sértés meg annál több, akkor is ha nem pont disznónak nevezünk másokat), és némely kommentelő nem érti, hogy de akkor miért nem inkább drágul a hús? 

Hát azért, mert az oksági lánc valahol ott indul, hogy nem elég jó az ára a disznóságoknak (már a PornHub sem a régi...), így aztán nem éri meg drága takarmánnyal hizlalni, tehát a disznókat lemészárolják inkább, amitől még nagyobb lesz a túlkínálat, így az egyre kevesebb állat, egyre olcsóbb húst jelent. Legalább is rövidebb távon.

A másik magyarázatmodell, hogy mostani disznóknak híg a leve (bármit is jelentsen ez, inkább nem gondolok bele végig), így szükségszerűen olcsó a húsuk. És a disznók leve azért híg, mert makkal álmodnak, ami annak a jele, hogy éhesek, hisz drága a takarmány, a mosléktól meg nem lesz elég sűrű a levük. Valakinek önfeláldozó módon korpa közé kellene keverednie, hogy megegyék az állatok, mert csak a fehérjedús menün élő disznó a sűrű levű disznó, az önmagában nem sokat segít, ha gyöngyöt szórnak eléjük., viszont extrém módon növeli a költségeket.

Ráadásul a kereslet jelenős része féldisznókra irányul, ami minden tenyésztőnek nehéz ügy. A fél disznó rohadt nehezen marad életben, ráadásul, ha hosszában fél, eldől az ólban. (Ha viszont keresztben felezett, az eleje még tud enni, csak minek, a hátulja viszont csak ürít, ami meg semmi hasznot nem hoz. Ez az igazi disznóság.)

És persze lehetne próbálkozni a Zöld Disznóval, környezettudatos és népmesei alapon, de az utóbbival vigyázni kell, mert ott a fotoszintetizálással alaposan gyanúsítható tenyészállatról kiderül, hogy elvarázsolt királyfi. Annak a húsát meg eleve nem lehet eladni, viszont drága  a testőrség, az udvartartás, meg a csűr melletti ólnál valami menőbb kérót kell keríteni neki. Nem az a kifejezett disznó szerencse.

Hajnal hasad, halál tsillag

Hajnali fél három még nem is hajnal, ez még éjszaka, én fél órája fent vagyok, ráadásul hétfő - szóval az egész naphoz kábé annyi kedvem van, mint lábszagú mezőn sétálgatni a nukleáris télben, két nappal a negyedik világháború után. A hajnal előtti "mindjárt indulnom kell dolgozni" hangulatot mi sem fejezhetné ki  jobban, mint a Before The Dawn nevű finn gót death metál banda egyik jól álcázottan lírai szerzeménye.

Mintha borús lenne az idő, mert nem látszanak a csillagok, a Vénusz nevű esthajnal sem (nyilván mert vagy este, vagy hajnal, de egyszerre nem megy, ráadásul még épp valahol a kettő között vagyok), és a Halálcsillag amúgy is aktuálisan adekvátabb asszociáció. (Az idegen szavakból hülye alliterációk gyártása meg csak ilyenkor eshet meg velem...)

Légy több a milliónál!

Hollik I. kádéenpés nertárs szerint már több mint egymillióan írták alá a Karácsonykor Stopgyurcsány Petíciót, ami szép szám egy igazából semmire sem jó propagandahúzástól. Ráadásul Hollik nertárs figyelemreméltóan szerény volt, elvégre mondhatott volna egymilliárdot is, nincs senki, aki ellenőrizhetné. Láthatóan az a lényeg, hogy ha a Párt beleáll valamilyen projektbe, akkor abban evidens módon többeknek kell részt venniük, mint az ellenzéki előválasztáson. Az Állatölési Nemvilág Kiállításra is bemondták már a 650 ezret, és be fogják mondani a milliót is, a petíciós cirkuszt meg már eleve innen indítva tolják a közvélemény képébe, hogy aztán október végéig soha nem látott tömegekben gyűljenek még az aláírások.

Hogy egy tizenkettedik éve teljhatalommal kormányzó (uralkodó) rezsimnek mi szüksége van ilyesmire az persze homályos, valami olyasmiről lehet szó, hogy ők, csakis ők akarják tematizálni a közbeszédet, és erőt akarnak mutatni, saját támogatottságukat demonstrálni. Ha már egyszer a szakértelmükkel, puritanizmusukkal vagy erkölcsi szilárdságukkal nem dicsekedhetnek, legalább az látsszon, hogy a Zemberek, úgyis mint nép,  mögöttük állnak, és nem azért, hogy hátbaszúrják őket.

Ezért kell Holliknak ilyen bombasztikus(nak szánt) bejelentésekkel előállnia, és erős a gyanúm, hogy erre tényleg pont ő a legalkalmasabb. Egy gyakorlatilag nem létező párt (valójában fidesz-tagozat) képviselője, aki politikusként garantáltan nem tett semmit ami fontos vagy számít, legemlékezetesebb közéleti akciója a hajbeültetése volt (persze lehet, hogy visszafelé kopaszodik), tehát nincs hová erodálnia megbecsültségét. Mert neki - mint jellegtelen kesztyűsbábnak - olyanja nincs, soha nem is volt. Szóval ideális médiuma a nagyon buta kormányzati propagandának, az ő szájába bármilyen hülyeség adható.

Érdeklődéssel várjuk a Hopp Juliska, Hopp Mariska!, esetleg a Start Off-shore, Start Marbella! petíciót is, azt pont ugyanilyen lelkesen nem fogjuk aláírni, hisz itt Populizmus-Alsón amit milliónyian támogatnak, az csakis valami sötét ostobaság lehet. Vagy valami különösen aljas propaganda-kampány. Pont mint ez.

A konklúzió tág kerete pedig az, hogy ne egyél szart, egymillió légy is tévedhet, de kétmillió is épp olyan könnyen.

A remény hal meg utoljára, de előbb jön az idegroham

A nagybritánok tényleg belehülyülnek a berxites problémáikba. Az ugye evidens, hogy nincs elég sofőr, miután az EU-s külföldiek tízezerszám húztak haza, így aztán nincs  aki kiszállítsa a kutakra a benzint, meg szupermarkecokba a banánt.

És ennek a hiányparának az egyik legújabb példája, hogy a minap húsz autós követett egy tartálykocsit, hogy melyik benzinkútra megy, hol tudnak majd felhalmozás jelleggel tankolni. Nem előzték meg a kamiont, viszont mentek utána minden mellékúton, míg meg nem érkeztek a célállomásra, ami egy építkezés volt.  Mert a tartálykocsi nem benzint, hanem cementet szállított, egy építkezésre.

És mikor ez kiderült, még az üldöző sofőrök voltak felháborodva, hogy a kamionsofőr igazán szólhatott volna nekik, hogy nem benzint visz. Na ja, szerintem is minimum elvárható lett volna attól a szemétládától, hogy például felgraffitizze a vontatmányra, hogy: "Cement, köcsögök! Értitek, C-E-M-E-N-T!" De ez a mocsok hagyta, hogy a derék úrvezetők mérföldeken át reménykedjenek, miközben égették az értékes üzemanyagot, elcseszték az idejüket, és lehet hogy haza sem találtak a világvégi építkezésről, miután lehajtottak a GPS-ük által ismert térképről.

Az ilyen félreértések elkerülése végett, igazából minden teherautóra ki kellene írni kurva nagy betűkkel, hogy mit visz a hova, mondjuk hogy "Uborkás-vodkás sajtkrém a Sainsbury's-be, Sheffield, Church Street, nyitva esete kilencig. Ugyanott vécépapír kapható!" (A vicc kedvéért megnéztem, tényleg van Church Street Sheffieldben, ez olyasmi mint nálunk a Kossuth meg a Petőfi utca, hogy nem lehet vele mellényúlni, ha van öt utca valahol, a egyik jó eséllyel Templom, felvágósabbaknak Egyház.)

És igen, a nagybritán kormány végül tényleg bevetette a hadsereget is a ellátási gondok enyhítésére. Mondjuk kétszáz katona nem tűnik túl izmos kontingensnek egy kábé 67 milliós országban, akármennyire is dzsíájdzsó-kompatibilisek a terepszínű hadizemélyek, ők legfeljebb azok a fecskék lehetnek, akik nem csinálnak nyarat. Mondjuk így ősszel ez nem is leenne egy reális cél, kihívás annál inkább.

A válság megoldása meg nyilván az lenne, ha a polgárok nem tömörülnének a bezárt benzinkutak körül, négybetűs szavakat mantrázva, hanem szép nyugodtan, online tankolnának, home office-ban, vagy a BP webshopjából rendelnének palackozott naftát, házhoz szállítással. És akkor csak a családtagjaik  idegeire mennének, ami már komoly előrelépés lenne, mert az idegekre menés köztudottan nem benzinigényes művelet.

A régi új hullám, és a The-problematika

A Stranglers egy velem egyidős angol zenekar Guildfordból, merhogy '74-ben alakult. Akkor én még csecsemő voltam, kicsi és alkalmatlan, de azóta megkedveltem a korabeli brit új hullámot. És ja, tényleg karmolom, hogy brit bandák rendszeresen provokatív neveket bírnak maguknak adni, hisz ott a Hitetlen, a Gyilkosok, az Őrület, de az egész talán ott kezdődött, hogy voltak a Fojtogatók. (Ha valakinek nincs meg: Faithless, Killers, Madness, meg ők itt alant. Ja , és persze The Stanglers, de magyarul nem megy, hogy a The Stranglers, épp elég nekünk a Beatlesek, meg a bacon szalonna.)

Ahogy vannak utódpártok, ez a mai felállás az egykori banda utódzenekara, bár nálam hozzáértőbb ismerősöm szerint, ez pont hozza a régi hangulatot. Részemről a fene tudja, a hetvenes években (és annak is csak a végén) óvódás voltam, távol állt tőlem az angolszász new wave, pedig szívesen lettem volna arrafelé, akkoriban nem óvódás, hanem mondjuk huszonéves, hogy lássam élőben felívelni mondjuk a Clash-t. (The Clash, of course.)

Diznihercegek Pesten

A hülye hírek néha szórakoztatóak, a felesleges és hülye hírek viszont mindig fárasztóak. Bónuszként esetleg idegesítőek is, hogy ezt most tényleg mi a büdös francnak tolják a képünkbe. Se közünk nincs hozzá, se érintettségünk, így aztán a francot sem érdekli melyik címlapnőci botoxoltatta a fejét, mit böffentett egy bulvárlapban a helyettes államtitkár, vagy milyen kalapja volt a melyik hercegnének egy rosszízű jótékonysági izén a Ritzben.

És kora reggel pont az utóbbi jön szembe, egy többek által mértékadónak gondolt oldalon, ami annyira lényegtelen és egyúttal idegesítő, hogy akkor szó szerint idemásolom a lényegét. (Legyen másnak is vérnyomása tőle, ha már én hülye előbb kávéztam, aztán kezdtem híreket fogyasztani. Pedig fordítva kéne, hátha nem kell az a kávé.)

"Három ország királyi családjának tagjai gyűltek össze a héten Budapesten: Mihály kenti herceghez Leka albán koronaherceg és Fahad al-Thani katari herceg csatlakozott, nemzetközi kapcsolataikat erősítendő."

Na most, ez ki a frászt érdekel? Közünk hozzá, azon kívül, hogy pont Pesten bírt összefutni ez a három számunkra tök lényegtelen alak?

A brit királyi család eleve egy valóságsó, hatalom nélküli, bulvár-kompatibilis celebparti, a kenti herceg, mint a királynéne unokatesója viszont még ebben az aranyozott szánalmasságban is jelentéktelen mellékszereplő. A katari herceg dettó (bár az ott egy rendes monarchia, csak nem ő a főkutya), Albánia meg ugye köztársaság, tehát annyira királyi a család az ottaniaknak, mint nálunk a Habsburgok, vagyis menyjenek a francba, lehetőleg máma még.

Ettől persze erősítsék csak a nemzetközi kapcsolataikat, nekik ez jut, tényleges hatalom, befolyás vagy tekintély nélkül, esetleg a nemzetközi kapcsolatok erősítése közben tüntessék is ki egymást a Nagy Valagrend parancsnoki fokozatával, vagy ami épp kézre esik. Súlya, jelentősége, bármiféle fontossága az egésznek nincs, játszanak nyugodtan királyok-hercegek-grófokosat, csak engem ne traktáljanak vele, mintha ez valódi esemény, és valódi hír lenne.

A trió a magyar Országgyűlés meghívására érkezett - folytatja a fontoskodást a "cikk", ami viszont - épp az előbbiek miatt - nekünk kínos, mert mégis mi a fasz köze van a magyar parlamentnek egy albán "koronaherceghez", miközben persze a katari szálat értjük, oda a Felcsúti Döbrögiség Alkotmánytalan Márnemköztársaság ráheli szinten be van kötve. A kenti hercegnek meg annyi a jelentősége, hogy windsori módon kopaszodik, pont mint a rokonai, és hülye szakállal kompenzálja. De ez nyilván indokol egy parlamentáris meghívást, nálunk ennél kevesebbért is rendeznek állófogadást a Duna-parti neogótikában.

És ez engem tényleg nem zavarna (annyira) csak ne tegyék közszemlére, mint Mulatós Gizi a melleit, csinálják otthon a négy fal között.

A világ mécsessége

Igazából még mindig messze van a mindenféle szentek és a halottak appja, de a boltok, óriásplakátok és a hócipőm már erősen tele van a temetői mécsesekkel. Azt már megszoktuk, hogy kereskedelmileg októberben kezdődik a karácsony, és a maradék szaloncukrok januári kiárusításával ér véget, miként a húsvét is rögtön a farsang után startol, legalább is a bármelyik sarki boltban.

De ezt a mécses-fesztivált korábban mintha nem kezdték volna ennyivel hamarabb. Ma viszont átmentem a közeli, aldi-alakú fogyasztásösztönző egységbe, és minden sor végén nagy kupac mécses volt, miként a pénztáraknál is, kiszorítva ezzel néhány túlárazott csokit, és csokis ízesítésű óvszert. (Persze a féldecis üveg ipari szeszeket nem tudta kiszorítani, a magyar népléleki igényekkel még egy multinál is tisztában vannak.)

És a mécsesekből is van fapados műanyag kiadás, meg menőbb darab, ahol a méret a lényeg, meg hogy üvegből van, ez utóbbi az "Úgyis Egy Órán Belül Lelopják a Sírról" művésznévre hallgató modell, de igazán luxus darabot nem láttam. Biztos azért mert aldi.

Pedig remek lenne mondjuk egy-egy Cartier vagy Gucci mécses, amelyik különleges, szabad tartású madagaszkári méhek viaszából és Chanel parfümből készült gyertyát tartalmaz. Amelyik ha leég, a temetői wi-fi segítségével automatikusan rendel újat, amit a gyártó cég embere - a full assistance szolgáltatás keretében - Bentley-vel szállít ki, szája szegletében arisztokratikus félmosollyal nézve le a diszkont gazdaságos szánalmasságokat. Természetesen egy ilyen mécseshez jár az orchidea-koszorú, amin egy LCD kijelző hirdeti az alant porladó csontok egykori tulajdonosának nem feledhető érdemeit, miközben stílszerűen a Motorhead zenekari együttes Killed by Death című örökzöldjét játssza, természetesen hárfa-átiratban, elvégre temetőbe készült.

timelordcompany.webnode.hu

Mondjuk lehet, hogy az egész pont a porladó csontoknak tök mindegy, a temetőzés mint műfaj, mindig is a túlélőkről szólt, akik ettől érzik nem felejteni a néhaiakat, ha már jutott nekik a lelkiismeretből némi furdalás, meg a keserédes nosztalgia, az "Egyszer én is így végzem" hangulattal megfűszerezve.

A kereskedelem, mint a kapitalizmus háziasított ragadozója csak rárepül az igényekre, melyek generálása csak a második szint, a következő lépés, hogy a lakosságnak már október elején kényszeresen mécsest kelljen vásárolnia. Hisz már két hete állnak halomban a boltban, és csak nem lehetünk olyan érzéketlen bunkók, hogy mi még nem vettünk, ha már vannak halott rokonaink és ismerőseink. Akik iszonyúan megsértődnek, ha a napjuk előtt három-négy héttel, még nem állunk készen a kegyeleti harcra...

kulturpart.hu

Életmód-vezetési tanácstippek trükkjeinek jelei

Úgy tűnik, a kvázipszichológiai, life coaching -jellegű, nagyon felszínesen még okoskodásnak ható hülyeségek (úgy is mint a dédanyáink konyhai falvédőire applikált életbölcsességek kortárs reinkarnációi) rendületlenül népszerűek a coelhoi-oravecznórai sületlenségeket "filozófiának" tekintőszéles néprétegek körében. Különben nem ezeket a baromságokat nyomatná minden  kattintásszámra hajtó portál, de hát láthatóan igen, nagyon is.

"Tizenkét tipp, hogy leszerelj egy bunkót", "A mániás szorongás legritkább tünetei.", "Hat figura, amitől jobb lesz az análszex", "Attól hogy paranoid vagy, még lehet, hogy tényleg üldöznek", " "Az álmatlanság 13+1 jele" (a  +1 az, hogy nem tudsz aludni...) -ilyenek jönnek szembe tömegével, mintha lenne bármi értelmük.

Pedig nincs, jobbára olyan közhelyeket puffogtatnak, amit józanul, simán mindennapi ésszel bármelyikünk le tudna írni, de ezen szövegek szerzői láthatóan próbálják valamiféle szakértőnek pozicionálni magukat. Ezért van, hogy annyiszor öltenek eme üresfejű semmitmondások felsorolás jelleget, mert az 'ágybavizelés nyolc lehetséges oka' az olyan szakszerűen hangzik, mintha lenne benne rendszer, pedig a nyolc lehetne kilenc is, vagy hat. De önmagában egy taxatív felsorolás már a szakszerűség látszatát kelti a gyanútlan áldozatban, mert ami sorszámozott, listába szedett módon vezeti elő a falvédő-bölcsességet, az már biztos kurvára tudományos. Plusz oda van írva a szerző neve mellé, hogy kócs, amiről csak annyit tudunk, hogy az amerikai gimis filmekben az a focicsapat edzője (mer' ez van a felsőjére írva), tájékozottabbak még vágják, hogy egyúttal fonetikusan egy magyar falu (onnan jött a kocsi szó, ugyebár), de hogy legújabb jelentésében mit is csinál egy ilyen, az már zavaros. 

Odáig megvan, hogy pszichológusnak vagy tehetségtelen, vagy szimplán csak képzetlen, de szeret a figyelem középpontjában lenni, egy MLM-ügynök lendületével tud hosszan beszélni, anélkül hogy bármit is mondana, és feltehetően még a reggeli vécére menését is pontokba szedve szervezi, csak hogy ki ne essen a gyakorlatból ("A jó szarás négy alapvető lépése: leülés, kitolás, törlés, kézmosás").

Az ilyenfajta, hát jobb híján életmód-tanácsadónak nevezhető alakokkal amúgy nem többen leszünk, csak sűrűbben, nélkülük, és sikítóan semmilyen szövegeik nélkül a világ ugyanúgy menne tovább, hisz a Föld  idáig is elég jól elforgott életvezetési tippek, trükkök és egófényező dumák nélkül. Akinek meg ez kell, olvasson rejtőt, Fülig Jimmy például igazán jó a műfajban, mert nem egyszerűen hülye közhelyeket tol bárki képébe, aki szembe jön, de mindezt humorosan is teszi.

Addig is beszállnék a bizniszbe, mert ugyan van szakmai önérzetem, de jó pénzért eladó, ilyeneket én is tudok írni, az okosság látszatával, és a "teszek rá, amúgy" mentalitásával. Remélem elég buta:

Hogyan szóljunk be az idegesítően buta munkatársnak, akinek viszont be nem áll a szája?

Már azon túl, hogy gyakoroljuk a hallgatás erejének hatalmát, azaz látványosan negligáljuk a másik fél kommunikatív gesztusait, legfeljebb némi emfatikus mormogással reagálva, hogy jelezzük, halljuk amit mond, csak nem érdekel.

Alkalmazhatunk kérdő és felszólító/óhajtó formulákat is, a lényeg, hogy a nagypofájút zökkentsük ki a kerékvágásából, akkor is ha gyalog van. Hogy jöjjön zavarba, kussoljon be, hagyjon békén, vagy meneküljön fejvesztve, mindegy is, csak hagyja abba annak ismertetését, milyen csajokat dugott volna meg, még augusztusban Földváron. Néhány a lehetséges eszköztárból, a teljesség igényével, de reménye nélkül.:

1. Anyád hogy van?

2. Neked is boldog karácsonyt!

3. Orvos látott?

4. Inkább a medve igyon rád vizet!

5. Továbbtanulsz még, vagy már így maradsz?

6. Menj arrébb, hányni fogok!

7. Neked van ilyen szagod?

8. Lehetnél proaktívabb a szociabilitásban.

9. Te is hallod a fejedben ezeket a hangokat?

És így tovább, a lényeg, hogy a bunkó is érezze rosszul magát, majdnem mindegy mitől. De nekünk ettől jobb lesz, vagy legalább is nem rosszabb ( a pénztártól való távozás után, reklamációt ugyebár nem).

Galaktikus-biblikus, de nem kerek évforduló

Szeptember 30 elvileg jeles nap lenne, mert 1452-ben ekkor jelent meg az első nyomtatott könyv, és kezdetét vette a Gutenberg-galaxis. Aminek sokak szerint lassan vége, bár azért szerencsésebb történelmű országokban még mindig jól fogynak a könyvek, nekem meg az a szörnyű érzésem, hogy mifelénk már jó ideje egy szűkebb réteg passziója a hagyományos módon elkövetett szövegfogyasztás. 

Még az is lehet, hogy vannak ezzel kapcsolatos kutatások, de igazából nem érdekel, épp elég bajom van azzal, hogy én is inkább monitoron/kijelzőn olvasok - csak mostanában kezdtem némileg erővel visszaszoktatni magam a papíron nyomdafestékhez, ha már lakásom két könyvtárszobából áll. Meg fürdő, konyha, vécé, de azokban nem tartok könyveket, bár a konyha kivételével a másik kettőbe azért mindig viszek. Ez a 2K-projekt, miszerint a kádban és a klotyón mindig olvasok valami nyomtatott dolgot, bár a vécére vittem már tabletet is, csak nem volt meg az az igazi hangulata.

A Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg nevű mainzi ötvösmester amúgy elsőként egy Bibliát nyomtatott (mint az közismert, mister Teufel), hisz akkoriban az volt a legnépszerűbb könyv, és a legtöbb helyen gyakorlatilag a egyetlen, ami nagyjából elég is volt, tekintettel arra, hogy az emberi lakosság nagy része nem tudott olvasni. (Könyves Kálmán király is azért kapta állandó eposzi jelzőjét, mert ő véletlenül igen). Plusz Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij sokkal később élt, úgyhogy a Karamazov testvérek még nem lehetett opció Gutenberg számára.

Mivel viszont az új technológia révén nagyobb példányszámban és relatíve olcsóbban készülhettek a könyvek, jelentősen hozzájárultak az írni-olvasni tudás elterjedéséhez, de hát pont erről az emlegetett Gutenberg-galaxis, ami ugye szintén egy híres könyv címe. (Marshall McLuhan jellegzetesen huszadik századi, főleg tudományos bestsellere, ami itt is van a kisebbik könyvtárszobámban, a ruhásszekrény tetején. Ami egyúttal könyvespolc is, hisz nem pazaroljuk a helyet.)

És egyszer én is láttam egy eredeti Gutenberg-féle Bibliát. Pontosabban kétszer, de ugyanazt, a British Library állandó kiállításán, a Magna Carta Libertatum három változata, vagy épp Scott kapitány naplója mellett, egy szigorúan biztonsági üveg alatt. Ezt itt:

flickr.com

A hajnal mindig messze van, vagy esik

Odakint legalább annyira ködös és borús az idő, mint a jövőképem, néha a szemben lévő ház sem látszik, ami persze nem feltétlenül baj. Egyfelől az elmúlt évtizedekben láttam már elégszer, másfelől meg egy tízemeletes panel formagyakorlaton eleve nem sok néznivaló van. Pláne oldalról. Az erkély alatt valami rigófesztivál van, amennyiben sok egyforma madár nyüzsög a bokrok tövében, őket valahogy nem zavarja a sok féldecis üres fiola (Bandy Ízű Szeszesital), meg az a fél pár tornacipő, ami biztos nagyon hiányzott valakinek hazafelé, vagy amerre épp a szél sodorta tova. De ennyit a délelőttről, mielőtt beköszönt a késő este, elgázolva a nap köztes részeit.

Így aztán, sztenderd este fél tizenkettő a Fekvehányás utcában, rég bezárt minden, bár Gézáék szerint azért a legtöbb bolt holnap valamikor majd kinyit, a Pofád Lapos sarki lottózó és kocsma például már ötkor. Így a fél hetes, becsületsértésből kinövő súlyos testi sértésig még van idő néhány pohárka valamire. Mondjuk egy korsó borra némi pálinkával, ami kitart addig, míg elmennek a helyszínelők, és Gizinél a pultosnál beüt a nyugtató, minek következtében hajlandó kiszolgálni a délelőtti részegségre vágyó közönséget.

De addig még több óra, és Géza, Lajos meg Tóni a Skodás azon tanakodik, hogy addig mi legyen. Hazamenni nem igazán akarnak, egyrészt az állapotuk, és az abból adódó, sérelmükre megvalósuló családon belüli erőszak miatt, másrészt Lajosnak nincs is hova. (Az élettársa kirakta a lakásból, még a cuccait is csak a konyhaablakon volt hajlandó kiadagolni részére. Számára.) A telefonfülkét támasztani órákig viszont akkor sem egy rövidebb távú életprogram, ha van még náluk egy liter pálinka, amit Géza főzött hullott banánból és mazsolás krémtúróból, fürdőkádi erjesztés után.

Viszont éjfél körül már esni kezd, beülnek hát a buszmegállóba, hisz hideg nincs, ott nem áznak el, csak belülről, és lehet versenyezni azon, ki tud több csikket elnyomni a 'Dohányozni tilos!' táblán. Lajos kifejti, hogy a megálló az angolul baszsztop, mer' ott állnak meg  baszok, bár nekik biztos nem lesz ilyen mázlijuk, öt körül a Gizi lesz az első nő, akibe belefutnak, de ő körülbelül annyira szexi, mint egy cserbenhagyásos gázolás.

Azért néha megáll egy-egy taxis, aki igen unja már az éjszakát, Gézáékról meg azt gondolja, potenciális utasok, akik lekésték az utolsó buszt, de Tóni, a trió értelmiségije mindegyikkel rezignáltan közli, hogy ők már helyben vannak. Hagyva.

Álmodj nagyot mondani!

A Hobbiból Állatölési Nem Világ Kiállítás (a szabadalmi bejegyzés szerint: semjén-rendszerű közpénzszivattyú) a szervezők és haszonélvezők szerint már 650 ezer látogatónál jár. Miután a nyitó hétvégén több mint 30 ezren voltak (aztán hétfő-kedden is majdnem 20 ezren) a Hungexpón, tök egyforma állatkoponyákat és kitömött rókakölyköket bambulni.

Ebből mondjuk még nehezen jönne össze a 650, de hát a jelenlegi rezsim társutasai mindig is jók voltak a, khm... kreatív könyvelésben.  Most azt találták ki nekünk, hogy de nem csak a hungexpón van nemvilág kiállítás ám, hanem az országban több száz helyszínen, több ezer program várja a dinsztelt közönséget. Vagyis beleszámolták az országban fellelhető összes erdészeti-vadászati-agrár rendezvényt, a járási tehén-szépségversenytől, az alsómadzagosi vadásztársasság csapatépítő bográcsozásáig, meg minden mizériát, amire ráhúzható a „Nálatok laknak-e állatok?“ paradigma. De tényleg, a Nemzeti Vágta meg a fogathajtó EB is a Nem Világ Bemutató része, szerintük. Meg nyilván az is, ha én a helyi múzeum állandó kiállításán elmegyek egy kitömött hód mellett.

Ezt minden iskoláscsoportnak is látnia kell. (magyarvadasz.hu)

De miért kell mindez? Hát, egyfelől azért, amiért Gusztus Huszadikán nálunk mifelénk volt a világ legnagyobb tűzijátéka evör, azaz a jeles kormányzati főférfiaknak biztos kicsi a pöcsük (akár szimbolikusan is), ezért úgy érzik, nagy dolgokat kell tenniük. Nagyon nagyokat, vagy legalább is úgy kell csinálni, ami nem mellesleg arra is jó, hogy indokolni lehet vele a baromságokra kiszórt sok milliárdokat. Hisz az istenadta nép láthatóan özönlik a privát hobbijukból gründol ostobaságra, és ők ugye mindent a népért (zemberekért, polgárokért, lakosságért, és na ja, szavazókért) tesznek, hisz akkora demokraták, mint ide a Bicskéig hosszabbított kisvasút.

 Ám van itt egy másik szempont is. Az ellenzék ugyanis rendezett egy előválasztást, amiről mondjuk a kormányhitű sajtó nem igazán akart tudni, és ott valamivel 630 ezer felett volt a részvétel. Ez veszélyes! - harsogná mondjuk a zorigó, ha nem csöcsvillantásokkal és Gyurcsány sátáni jellemével lenne elfoglalva, olyan egyszerűen nem lehet, hogy holmi sorosista hazaárulókra jobban özönöl a sokaság, mint a csodás, sosemvolt, az erdőn-mezőn lövöldözést magasztaló giccsparádéra. Úgyhogy mondtak gyorsan 650 ezret, ami persze még csak a kezdet, hisz egy gyorsvonat sebességével közeledik a milliós látogatottság, legalább is a semjéni fejekben, a pórázon tartott portálokon, a tények meg menjenek a fenébe. Ártunk és Ormányunk számára a valóság egy rendszerellenes izgatás, melyet leginkább a figyelmen kívül hagyással lehet hatástalanítani. Like this.

Strómanné Aranyásó Aranka a jóban

V. Andrea aranyásónak a hírek szerint az volt a legnagyobb dilemmája, az M. Lőrinccel kötött esküvői házassága kapcsán, hogy milyen színű legyen a ruhája, ha már volt házas. Hát mint is mondhatnánk, szerintem az ország nagy része irigyli a problémáját. A helyzetét nyilván sokkal kevesebben, hisz hozzáment egy legendásan buta, de legalább nyomokban sem jóképű pasihoz, aki papíron gazdag, bár nem tudni, hogy hány százalékban tartalmaz strómant. A tuggyukijét.

Andrea, aki tévésként nem alkotott emlékezeteset (átlag képernyős arc volt, karizma, kisugárzás, stílus és hasonlók nélkül, egy hírolvasó-automata műmosollyal, de legalább irritáló sem volt, csak semmilyen), most viszont hónapok óta uralja az eufemisztikusan 'bulvársajtónak' nevezett szemétdombot. Hát igen, a nyilvánvalóan pénzért házasodás komoly trend manapság, tőlünk nyugatra, de a golddigerek sajátos, plasztikázott műszempillás szubkultúrája azért már nálunk is felüti kiló sminkkel eltakart fejét.

Volt nekünk korábban Endivajnáné, született Valamilyen Timike, de mióta Endi már six feet under, a nemzet tabloidérzékeny részének Timije lassan csak akkor van címlapon, mikor el kell adnia az egyik luxusautóját, akkora bajban van.

Szóval kellet már nekünk egy új aranyásó, aki bár műveltségben biztos felette áll a Timike-ekvivalensnek, de pont annyira nem válogatós, pont akkora arccal nyilatkozza bele a sajtóba, hogy itt nem vagyonról van szó, itt kérem tombol a szerelem. Ja, biztos. Elvégre Rómeó és Júlia szerelme két éretlen tini hormonvezérelt gerjedelme volt csupán, kamaszos fellángolás, és ha nem halnak meg elsőbbségi beszállással, úgyis elmúlt volna hamarost. Ellenben L&A (ez most vagy egy divat- vagy egy cigimárka lesz) érett felnőttként ugrott fejest a mindent elsöprő érzelmek éjsötét kútjába, de annyira, hogy Gnómeó már csak az ő szerelmét látja az, osztalék-kimutatásokon túl.

Mi meg adó formájában rójuk le tiszteletünket, örülvén, hogy e módon fizethetjük a már nem ifjú pár pazar életét nekik. Közben komoly lelkierővel gyűrjük le hányingerünket, mert a szar akkor is büdös, ha külön logót terveznek neki, drágán.

p.s. Pezsgőszínű lett a ruha egyébként, Ami remek, a pezsgőszín az átlagmagyar háztartásban az a lepedő, függöny vagy terítő, ami igazából fehér lenne, csak az indokoltnál ritkábban mossák.

Ez nem az, de a ruha sem pezsgőszínű, az talán a tartályban van.

Ősz van végre, és még mindig lehet nem figyelni dolgokra

Végre rendes ősz van, a Füredi csomópont  szürke és borult odakint, bónuszként esik pont ahogy szeptember végén már joggal elvárható, még akkor is, ha még nyílnak a völgyben  a kerti virágok. Amik itt nincsenek, talán  mert kertek sem, mert a különféle, ám egylényegű Malvinka nénik lépcsőházak elé applikált hat négyzetméteres műveleti területei a legjobb szándékok ellenére sem számítanak annak.

Én igazából szeretem az esőt meg a havat, az ablakon át szemlélni a lakásból, de olyankor kimenni már nem annyira. Mert nem szeretek megázni, pontosabban a megázásban csak az a jó, mikor az ember végre hazaér, és elterülhet egy kád meleg vízben. Amitől persze nem lesz szárazabb, de egész már ha valaki önszántából lesz vizes, vagy valami hülye időjárás miatt, aki pont akkor esteti a vizet a felhőzetből, mikor nekem mennem kell valahova.

Persze most nincs ezzel gondom, mert hétfőtől péntekig vagy itthon vagyok, vagy a dolgozóban, de ha épp egyik sem, akkor a kettő között a kisbuszban, ami viszont annyira a ház előtte áll meg, amennyire csak emberileg és szakmailag lehetséges. Ha ennél is házabb előbb állna meg, már bejönne a lépcsőházba, ami viszont nekem nem lenne jó, mert nem biztos, hogy beférnék egy akkora járgányba, ami befér az ajtón. De ha véletlenül mégis, nem biztos, hogy szeretnék.

Hétvégén meg értelemszerűen nem megyek sehová, leginkább, mert nincs hova. Ha az embernek nincs pénze, nincs kivel találkozni, meg amúgy is pihengetne inkább a csigaházában, akkor ez erősen beszűkíti a hétvégi programlehetőségeket, amit egy ideje már nem is bánok. Annyira. 

Az "erdei remete, városi környezetben" projekt teljes gőzzel működik, bár még van mit finomítani a mentalitásomon. Mert még két-három naponta ránézek a fészbukra (megint semmi érdekes, lényeges, fontos meg ami számít), és meglepően nem idegesítenek a munkatársaim se, pedig tisztára emberformájúak, és nem csak visszaverik a fényt, de beszélnek is. Hülyeségeket, naná, de lassan mintha erre is kezdenék immunis lenni, egy buddhista nyugalmával nm figyelek oda, miközben a másik fülemen ki. De ők ezt láthatóan úgy veszik, milyen jó hallgatóság vagyok, pedig csak nem tudok hozzászólni ahhoz, amire eleve nem figyelek. Ha meg igen igen, akkor azért nem.

Az úgynevezett sajtó

Tegnap jelent meg egy remek címlapsztori az origo néven kibontakozó kormányhitű médiaszemétben (működésüket a népnyelv úgy jellemzi, hogy benyalnak a fideszkádéenpének a meleg szarig - de én ilyet persze nem, mondok, csak leírom ide, most), azzal a hangzatos címmel, hogy "Gyurcsányék sötét trükkjei az előválasztási cirkuszban". És eme erős indítás után gyorsan rá is térnek a kommunista gyökerű  baloldal aljasságaira, Ifj. Lomniczi Zoltán alkotmányjogász, és rezsimcsicska megzenésítésében.

Aki rögtön kijelenti, hogy a baloldalnak (és aki nem fidesz, az főleg baloldal, akkor is ha liberális, darab-darab ugyebár) nagy tapasztalata und hagyományai vannak a választási csalásokban, így aztán a már az előválasztáson is csalnak, merthogy... hát, valamiért csalnak, biztos mert a vérükben van nekik. És tényleg, én mint zöld öves fotelellenzéki épp tegnap adta le online a voksomat, nyilván a csalás jegyében, hisz nem csak a rendszerrel lehet csalni, de egyéni szinten sem megoldhatatlan. Magam például direkt arra szavaztam a képviselőjelölt-jelöltek közül, aki szimpatikus (és régebben személyesen is ismertem), a miniszterelnök-jelölt- jelöltek közül meg arra, akiről - messziről, kicsit hunyorítva, de - el tudom képzelni, hogy kormányozni is tudna, ha úgy hozná az élet, a szerencse, az EU, a  NATO valamint a Nagy Hadronütköztető legújabb kísérleteinek mérési eredményei.

Szóval nem szavaztam az ellenzéki előválogatón nem induló kormányhitű jelöltekre, amivel értelemszerűen csalást követte el, bár ezt ezen a héten még nem biztos, hogy beleírják az Alapkotmánytörvénybe.

De lehet, hogy nem is kell, hisz Ifj. Lomniczinek van ötlete, hogy lehet a sátáni ellenzéket, és züllött szavazóikat jogilag pofán vágni, a szigorúan vett európai értékek és demokráciaféltés jegyében:

"A szavazókat befolyásolók, és az így voksolók megvalósítják a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény bűntettét, mely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő ."

És a remek, és szokás szerint szerző nélküli cikkbe, beleírják hogy "sajtóhírek szerint" több helyen gyanús szavazólapokat találtak. Egy baleset helyszínén, egy karambolos autó mellett.  Ami tényleg skandallum, hát hogy merik csak úgy, autóval fuvarozni a szavazólapokat a pofátlan (hataloméhes, szemkilövető, kommunista, bevándorláspárti, valamint minden határon túl sorosista) ellenzékiek. Ez veszélyes! Lásd a balesetet, mely könnyen okozhatja a demokratikus berendezkedés halálát, ami mondjuk a kormányzati főfaszoknak azért nem lenne nagyon ellenére, ha ők lehetnének egy diktatúra élcsapata, vagy egy  abszolút monarchia arisztokráciája.

Ja, és azt már talán mondanom sem kell, hogy az origo által hivatkozott "sajtóhír", az origón jelent meg, naná hogy szintén névtelenül. A hiteles tájékoztatás nagyobb dicsőségére, gondolom.