Abszurd nevezéktan

Plakátragasztóné Sonkás Adél mindig is szeretett volna lenni, de ilyen hülye névvel senki nem hitte el neki, hogy tényleg létezik. A boltban még be tudott vásárolni, hisz a pénztáros nem kérdezte a nevét, ő meg ügyelt rá, hogy készpénzzel fizessen, de például TAJ-számot már hiába kért, az ügyintéző előbb röhögve az asztalra borult, majd a szemöldökével hívta a biztonságiakat, hogy hívják a mentőket, mielőtt Adél dühöngeni kezd.

Pedig - bár nem volt munkahelye, egy-egy állásinterjúra rendszerint már be sem hívták - volt társadalombiztosítása, hisz férje, Plakátragasztó Krisztofer Ramszesz elég jól keresett mint taxisofőr és férfi prostituált, azaz vezető állásban volt saját vállalkozásában, bár gyakran a hátsó ülésen. De a lényeg, hogy tudta fizetni a TB-t mindkettőjüknek, illetve után, mert igazából persze az államnak fizetett. A saját szakállára, illetve állára.

Adél a két gyerekét, Dorisz-Dzsesszikát és Ramóna-Abertinát is Kovács vezetéknével anyakönyveztette, miután megkent egy belügyminisztériumi helyettes államtitkárt. Pontosabban a farkát fűszervajjal, aztán lenyalta, de hát a gyerekekért mindent, és hát abból még senkinek sem lett baja ebben az országban, hogy Kovácsnak hívják, feltéve persze, hogy nem becézték hülye módon Kokónak. (Az egy gorillának jól áll, egy sportolónak már kevésbé, egy kerületi anyakönyvvezető esetén viszont kifejezetten szánalmas. Márpedig Sonkásék egy szem lánya ilyesmi karriert képzelt el a gyerekeinek, már csak a hülye nevek elleni küzdelem jegében is.)

Plakátragasztó korábban amúgy főállású borsó-falrahányó volt (sárgaborsót is vállalt, levest és főzeléket is), a feleségének is innen jött az ötlet, hogy a reklámszakmában helyezkedjen el, persze csak az után, hogy ismert jutyúber és közepesen kedvelt influenszer lett. De hát ezzel a névvel minden reménytelennek tűnt, úgyhogy változtatni kellett.

És innentől úgy hívták, hogy Sonkás-Plakátragasztó Adél. Egy húsipari cég azonnal fel is vette marketingasszisztensnek, hátha van abban valami, hogy hova lesz a nomen est omen?

lebomlo.eu

Money Talks

"Ha vissza szeretné kapni az adóját, itt kell nyilatkoznia" - olvasom, és örülök neki, én speciel szeretném visszakapni az adómat (akár másét is, rajtam nem múlik), kár hogy nem fogom. Vannak ilyen hülye szabályok, hogy az embernek legyen gyereke, s akkor Ártunk és Ormányunk majd a választási kampányra fordulva utal vissza szja-t, biztos puszta véletlenből. Valahogy - ki tudja miért? - mindig a választási években jut eszükbe, hogy bár kétségtelenül szeretik a pénzt, az  úgy is kezelik, mint a sajátjukat, de néha vissza kellene csorgatni belőle valamit a keményen drogozó kisembereknek.

De hát nincs gyerekem, nyilván már nem is lesz, az meg a NAV-nak kevés, ha többen is egybehangzóan nyilatkoznak róla, hogy mennyire infantilis vagyok. Plusz amennyi adót idén befizettem, azzal nem lenne sokkal soványabb a nagy közös kassza, de én vehetnék belőle mondjuk egy új használt laptopot, mert ez a mostani már a szétesés útjára lépett. Vagy kezdhetnék valamit a konyhával, a fürdőszobával, vagy simán csak elmehetnék Dubaj... dubaji képeslapokat venni, ez lenne a megfizethető luxus illúziójának árnyképe.

De ha már nem kapok vissza adót, legalább karácsony alkalmából eltekinthetnének attól, hogy az év hátralévő részében ilyesmit fizetnem kelljen, januárban meg úgyis születésnapom van, úgyhogy akkor meg azért, a február meg olyan rövid, hogy arra a kis időre ugyebár...

Bukolikus enteriőr nagy címletű hangulatban....

Pofátlan arckönyv

Felhasadtam a fészbukra, nem mintha érdekelne bármi ami ott és csak ott elérhető, és rögtön kapott egy jelentős pofont az amúgy sem virágos hangulatom. Mert valami hülye algoritmus elém tolt pár régebbi képet, hogy milyen szép emlékeim voltak pont hét évvel ezelőtt. De nekem ez most nagyon nem esett jól.

A kiemelt kép Brightonban készült, és Petra látható rajta, csak hogy emlékeztessen rá, milyen magányos vagyok, és belelökjön valami fura, keserédes nosztalgiába.  

Ahova én nem akarok menni, így is indokolatlanul sokat bámulom a régi fotókat, az egykor volt párosunk vizuál-dokumentumait, meg olvasom az exem blogját, amibe lassan három éve nem írt semmit, de a nosztalgiázáshoz nem is szükséges a rendszeres frissítés.

A nosztalgia nettó elvágyódás, önkínzó felhangokkal, szóval meg tudom oldani magamnak is, nem kell, hogy egy fészbuk rakja elém. Rakja inkább máshová.

Túlél, de nem látványos

A múltba révedés előnye, hogy nem kell a jelenen pörögni, hátránya viszont, de ahhoz képest mégis. Folyton.

Mindig minden kultúra el bírt képzelni magának valami egykor volt aranykort, és konkrét népirtásokat lehetett kivitelezni a visszavágyás ürügyén, egyéni szinten ez persze nem ennyire kemény, ennyire látványos.

Az Mostszóljhozzá Sanyi Bár és Grill törzsközönsége például rendszeresen a hatodik sör után sóhajt föl, hogy de hát úgy szerettem azt a lányt, de hova tűnt végleg? Oké, itt vagyok most is, itt voltam mindig is, régebben még volt hajam, bankszámlám és jövőm, de most már csak hiányzik a Gréta, ennyim maradt. A hiány, hogy baszná meg a mindenséget a bármi.

Az Ember a Földről ilyenkor elmereng, melyik másik bolygón lehetne újrakezdeni, van még olyan szeglet, ahol egyszer sem szúrta el? Egyik életében sem? 

Hát ja, a stabil létállapot alapja az elszúrás, az a biztos pont, amiben megkapaszkodhat a világvége-hangulat. Különben mi a faszt keresnének mindannyian a Mostszóljhozzá Sanyiban? És miért ez a permanens túlélés?

Néha a Fekvehányás utcában is felkel a Nap, bár pont ott kedve sincs hozzá.

Gravitációs szaurusz-biotikumok, vagy mik

A magyarok majdnem egyharmada szerint az emberek éltek és a dinoszauruszok léteztek együtt a Földön. Egyébként az olaszok vagy a románok egyharmada is így tudja, hallotta vagy simán csak látta a Dzsurasszik Park című dokumentumfilmben, de ez legyen a neolatin nyelvcsalád gondja. Nekünk pont elég, hogy szorgos népünk jelentős százalékban buta, mint a sár, szerintük egy vakcinával csipet ültetnek belénk a háttérhatalmi gyíkemberek, sosem járt ember a Holdon, a cévitamin ezerszeres dózisban gyógyítja a rákot, valamint Afrikában mindenki fekete bőrű, mert arra sokat süt a nap, és ők már genetikailag le vannak égve. Úgyhogy mit számít az a pár tízmillió év, mikor a dínók már nem, az emberek még nem mászkáltak fel-alá a bolygón, hogy aztán a tápláléklánc csúcsára másszanak az erő- vagy az intelligenciafölény okán. Következtében.

De hát épp tegnap idéztem azt a tudományos hipotézist, mely szerint a modern társadalomban élő embereknek kisebb az agya, és azt is be kell látni, hogy mondjuk egy élelmiszer-összeszerelő üzemben, előre megfontolt szándékkal, megélhetési célból elkövetett futószalag melletti zombuláshoz tényleg nem kell túl sokat tudni. Az csak összezavarja az embert, elvégre sajtot szórni a pizzára tökéletesen lehet úgy is, hogy közben kurvára mindegy, mikor haltak ki a mindenféle szauruszok (egyáltalán, mi az a szaurusz? az Ikarusz az megvan, bár sok értelme annak sincs), a vírusokat vagy a baktériumokat írtja-e az antibiotikum, esetleg lapos-e a Föld? Pont elég annyi, hogy a B jelű üzemcsarnok lapos, ami jó, mert nem gurul el a kecskenyuvasztó automata, és nem kell szó szerint futószalagot játszani nyuvasztás közben. Ami technológiailag üdvös, munkavédelmileg kívánatos, a Hold meg ugyan sajtból van, de amíg nem kezdjük bányászni a trappistát, az is csak egy felesleges információ. Csak megzavarja az embert a mindenféléről gondolkodás, és nem bír arra a három mágikus mozdulatra és két nyomógombra koncentrálni, amitől végül sajtos lesz a pizza. Izé, pidza, ez a hejesirás is hüjeség, minek például az ellipszilon, mikor külön nem jelent semmit. Vagy jelöl, ez olyan zavaros...

De ha már itt tartunk: Gravitációs hullámok nincsenek (valójában gravitáció se, mert ha lenne, leesnénk a föld alá), hullámok a tengereken vannak, és néha elég magasak, szóval az se a gravitációt mutatja ki a foga fehérjével. 

Amúgy gravitáció már csak azért sem lehet, mert a Föld közismerten, és a mindennapi tapasztalatainkkal összhangban lapos, így az ausztrálok sem lehetnek fejjel lefelé az alján, csak mert valami nemlétező középpont vonzza őket rá. És persze a Hold sem kering a lapos korong körül, az egy kisebb lámpás, ami a Nagy Égi Kötélen leng felette, naponta egyszer oda és vissza. Legalább is így logikus, tehát tudományos, bármit is hazudozzanak az ilyen mindenféle egyetemeken.

Így aztán nem is lehet oda utazni, meg minek is, az Apollo-11 is egy filmstúdióban szállt le, hogy felvegyék a szkafanderben ugrálást a porban, több Apollo meg nem volt, azok mind ugyanazok a felvételek, elvégre az "űr"-ruhában úgysem látszik ki van benne. Alatta.

És ha már fehérjék: azokat tojással meg tejjel visszük be a szervezetbe, kivéve azok, akik fehérjementeset diétáznak, az  szervezetük nem tartalmaz fehérjét, kivéve ha napra mennek, olyankor vaj lesz a fejükön, meg D-vitamin, de utóbbi nem a vajban, hanem mellette.

A zokszigént meg a növények termelik tényleg, de nem csak úgy, hanem a vízbűl veszik ki, megrágják, és kifingják a maradékot, mi meg belélegezzük, illetve a növényeket meg is eszük, hogy sok okszigént vigyünk be velük És a zokszigén kell a gondolkodáshoz is, különben nem értenénk a világot. (Vannak persze nagy jógik a Himalájában fent, akik okszigén nélkül is jól el vannak meditálva, fehérjét meg a hóból szerveznek maguknak, de ezt otthon ne próbálja ki senki!)

Einsteinnek tulajdonítják azt a közhellyé koptatott mondást, hogy "A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos. (Two things are infinite, the universe and human stupidity, and I am not yet completely sure about the universe.)"  Sorvezetőnek mondjuk megteszi.

Evolúciós agyhalál-előzetes

A társadalom miatt zsugorodik az emberi agy. Remek cím, valóban inspiratív, vagy mégsem  lényeg hogy az én agyam ne zsugorodjon tőle, néha már az a szörnyű gyanúm  támad, hogy nagyjából nincs hová.

A linkelt cikk amúgy arról szól, hogy az evolúció során az emberi agy mérete folyton növekedett, testünkhöz képest szinte indokolatlanul nagyra, de úgy háromezer évvel ezelőtt (ami persze evolúciós szempontból egy pillanatnak is kevés, annyi mint légyszar az 1936-os naptáron) zsugorodni kezdett.

Kutatók (akik ez esetben szerencsére nem a hírneves "brit tudósok") szerint ez leginkább a munkamegosztással függ össze, a fokozódó specializáció, a gyártósorok mellett biorobot-lét és közben a társadalom összetettségéből következő csoportszintű gondolkodás egyszerűen nem teszi szükségessé, hogy egyénként, egyesével olyan rém okosak legyünk a nagy agyunkkal.

Nade. Egyrészt az agy mérete önmagában semmit nem mond az okosságunkról (amúgy is jelentős benne a tartalék elem), a háromezer év az mondjuk száz-százötven generáció, vagyis a törzsfejlődésben még nagyjából tényleg semmi, de abban azért van valami svung, hogy a téma tudorai a hangyatársadalmakból vezetik le az emberi idegrendszer változásait. Vélt változásait, hogy egészen pontosak legyünk.

De ezzel együtt nekem tetszik az ötlet, hogy társadalmaink odáig fejlődnek (és itt tényleg indokolt a 'fejlődés' szót használni - szemben mondjuk a kultúrával - , mert nagyobbak és összetettebbek lesznek), hogy tagjaik egyénileg egyre hülyébbé válnak, vagy legalább is korlátozottabb lesz a magas intelligencia esélye.

Persze mondhatjuk azt is - valami furcsa kreacionizmusból kiindulva akár - hogy az intelligencia mennyisége világunkban állandó, csak az emberiség létszáma növekszik folyamatosan. Ugyanannyi agykapacitáson osztozunk egyre többen, így aztán vannak a kevesek, akik megtervezik és megszervezik a nagy rendszerek működését, legyen szó egy államról, egy cégről, egy bűnszervezetben elkövetésről, a többiek meg, mint kis csavarok a gépezetben, végrehajtanak, különösebb agyalás nélkül. A keveseknek meg lehetne alapítani a Kiválasztottak Megaagy Egyháza  és Ugyanott Mosógép Eladó szektát (olyan lenne mint mondjuk a Szcientológia, csak MLM-piramisjáték nélkül), a többieknek meg lenne a Vidám Vasárnap vagy valami hasonló valóságsó, csak hogy legyen miről beszélni a összeszerelő, közoktató vagy népetető üzemekbe menet.

Az antiutópiák talán azért kezdenek kimenni a divatból (ellentétben a posztapokaliptikus disztópiákkal), mert valójában már azokban élünk. A tizenkilencedik században még valami szép és fényes jövőben reménykedtek, hogy nem lesz mindig érvényes A munkásosztály helyzet Angliában Engelstől, de aztán kiderült, hogy - ha más eszközökkel is - de igen. Termelni meg szolgáltatni kell, nem folyton gondolkodni, agyalni meg kombinálni. Nna...

Mindezek mellett azért marad egy kínzó kérdés: Tessék mondani, az agyzsugor akkor társadalmat okoz?

Infláció, invázió, egókarc

A hávégé címlapsztorija szerint "Az árrobbanás odacsaphat Orbán Viktor egójának a választások előtt". Szerintem meg nem. A felcsúti egó ércnél keményebb, a küldetéstudattal álcázott szerzési vágy töretlen, a pártvezér és kancellár - egy régi, talán a b. neje nyelvbotlásából származó bon mot szerint - áll mint a kőszikla, és csak megy előre. A felcsútiak más anyagból vannak faragva, és egyáltalán, látott már valaki szociopatát, akinek az egóját bármi komolyabban megkarcolhatná?

Amúgy az persze tény, hogy elszálltak az energiaárak (amitől minden drágább lesz, a kenyértől a kokainig, mert mindegyiket gyártani, szállítani, raktározni, árulni kell), vagy például hiány van cellulózból, úgyhogy lassan vissza kell szoknunk a falevéllel elkövetett fenéktörléshez, de a karmelita kolostorban mindez nem érdekel senkit. A főnököt is csak abból az egy szempontból, hogy a tartós áremelkedés (leánykori nevén: infláció) mennyi szavazatveszteséget okozhat a fideszkádéenpének, aki ugye ő maga. 

De arról szó sincs, hogy ez akár csak kicsit is erodálja az egóját, ahhoz kellene némi racionalitás, esetleg kritikai hajlam, de azoknak ő már rég nincs birtokában, olyan mint a mesebeli gonosz mostoha, akinek a tükröm-tükröm mindig csak azt mondja amit hallani akar, különben apóra amortizálja. Hát ja, rogántónikkal meg semjénzsoltokkal nem lehet racionális diskurzusokba ereszkedni, ő csak a hűbéruruk kívánságteljesítői fái szeretnének lenni. És egyébkéntis, a józan ész meg a szekértelem, az bolsevista trükk, több más mellett ezt is megtanulták a rosszemlékű Csurka Pista bácsitól, a poszt-rendszerváltás méltán közutált zsírtáltosától.

Az esetleg tényleg hosszabban szörnyű helyzet felcsúti megfejtése, a kormányhitű sajtó evidens támogatásával - az lesz, hogy ezentúl nem csak a migránsok, a homokosok meg a soros gyurcsányok ellen kell harcolni, de a világ ellen en bloc, ahol ugye ilyen drágulásoknak eleve meg sem szabadna történnie. De hát jól tudjuk mind, épp a soros gyurcsányok miatt van ez, akik a háttérből előirányítják az EU-t, a WTO-t a NATO-t meg egyéb betűszavakat, úgyhogy a vezérnek nem hogy gyengülne egy tartós gazdasági válságtól "a Nemzet Megmentője" pozíciója, de egyenesen újabb horizontok nyílnak meg e szerep számára.

Néha az a szörnyű gyanúm támad, hogy a mini szterelnöknek egy negyedik világháború lenne az ideális PR-esemény (a harmadik már megvolt, csak nem vettük észre), ott aztán nagyot alakíthatna a rendkívüli helyzetek hős diktátoraként, és egyébként is, a látványos túlsúlyhoz kifejezetten jól áll egy-egy tankhadosztály, miközben a háttérben csendben felsír néhány nehézbombázó.

Egy konkrét háborúval csak annyi lenne a probléma, hogy ott az ellenség javarészt eleve adott, márpedig Ártunk és Ormányunk szeret maga ellenséget kreálni (IMF, csak hogy még egy gyanús betűszó beússzon a képbe), aki ellen aztán hősies elszántsággal veheti fel a harc küzdelmét. De ha egyszer - nyilván kínai támogatással - megérkezik mondjuk a marsi inváziós flotta, vagy a kanadai lovasrendőrség kezd váratlan blitzkriegbe, akkor kevés lesz a szokásos árnyékbokszolás, de az infláció ellen még elmegy, elvégre azzal még senki sem futott össze a lépcsőházban, az kérem valami közgazdaságtani absztrakció. ha a kokain világpiaci ára már nem is...

A bokor alja és a vizelet-perturbáció

Haladok hazafelé délelőtt az aktuális ügyfélszlogálatról (nem volt net, de a környék legrémesebb műkörmeivel felszerelt csaj legalább elárulta, hová dugták a titkos biztonsági jelszót), a nap alattomos módon a pofámba süt, madarak rendeznek indokolatlan tavaszi fesztivált a környékbeli fákon, gyerekek hintáznak a homokozóban (vagy homokoznak a hintán?), egy anyuka pedig önfeledten pisil az egyik játszótérmenti bokor árnyékában.

Oké, hát nagyon feszítette már a hólyagja és/vagy a hazaszeretet, de az biztos, hogy egyiknek sem lehet tartósan ellenállni, a környékbeli nyilvános vécék száma pedig erősen konvergál a nullához. (Tíz perc sétára van egy teszkó, én is oda jártam egyszer egy napig, mikor valami csőtörés miatt nem volt víz, és úgy döntöttem, nem gyűjtögetem az anyagot, inkább elviszem a multihoz.)

Nade. Bokor van sűrűbb, van kicsit arrébb is, és a nyilvános pisilésnél nem működik a strucc-taktika. Hogy tudniillik, ha az alany nem lát másokat, attól még látják őt, és talán jobb a pár méterre elhaladó járókelők felé egy félszeg, sajnálkozóan kényszeres mosolyt villantani, mint egy pucér feneket.

Kivéve persze, ha az elkövető direkt nem akar bujkálni, hisz ha félig elbújva guggol az aljnövényzetben (egészen ugye, városi környezetben nem nagyon lehet), az még feltűnőbb/kínosabb, és akkor már jobb inkább nyílt sisakkal (izé, nyílt mással) bevállalni. Akkor legalább nem zavarja meg senki, mert a környezete eleve zavarban van, perturbál, mint egy gravitációsan zavart bolygópálya.

És hát, bár soha nem voltam még kisgyerekes anyuka, sőt mostanában valószínűleg már nem is leszek, de én igyekeznék nem a gyermek szeme előtt villantani, miközben hátra-hátrapillantva még beszélek is hozzá.

Persze én középszintű prűd vagyok (ezüst fokozat, hetes szint, a Ku-Klux-Klánban Birodalmi Varázsló lehetnék ennyivel), a néni meg nyilván vagy exhibicionista, vagy fogyatékos. Vagy épp be volt állva, tudja fene, de ha az első eset áll fenn, igazán csinálhatott volna közben néhány szelfi-videót, hogy még hazafelé feltolja a Tik-Tokra, ha a második, akkor szednie kéne gyógyszereit, a harmadik esetben viszont pont nem kellene szednie semmit. Legalább mielőtt gyereket legeltetni indul, egy messzi-messzi játszótérre... (Apropos, olyan a teszkó mellett is van, és máris egy gonddal kevesebb.)

A szilárdnak levés folyékonysága

Aztat olvasom a Zindex címlapján rajta, hogy húde magas a kenyér ára. De azt hogy kenyér, az ők úgy fogalmazzák keresztül, hogy "szilárd sör". Na ja, ha a sör a folyékony kenyér, akkor a kenyér a szilárd sör, ez igen szellemes is lehetne, csak nem az. Izzadságszagú inkább, egy alapvetően informatívnak szánt cikkben minek a poénkodás, szóviccbűnözés, avagy a borsóra hányt fal.

Én azonban nem állnék meg ennyiben, mert például ha "a tej élet, erő, egészség" (emlékszik még valaki erre?), akkor az életerő tejség, ha a tisztaság fél egészség, akkor a kosztól egészen félni kell, vagy ha az élet a legjobb méreg, akkor a mérgezés a legrosszabb halál. (Utóbbi mondjuk biztos nem igaz, szerintem az eleven elégetés vagy a karóba húzás sokkal rosszabb, bár emlékeim szerint még egyiket sem próbáltam.)

A szilárd sör egyébként meg az lehet, mikor nyáron bent felejtjük a fagyasztóban - ahová betettük rakni, hogy gyorsan legyen hidegen hűtött - de azt gondolom elég nehéz szeletelni, nem igazán jó  megvajazva, és kiemelkedően hülyén viselkedik a kenyérpirítóban.

De ha minden valamilyen kenyér, ami gabonából készült, akkor mi a whisky? Az is folyékony, de nem sör, berúgunk tőle, miszerint általa, de hamarabb, viszont lepárlással készül, ezért életciklusa egy bizonyos pontján lehet mondjuk a légnemű kenyér. A bor, ami ugye szőlőből (ha nem épp fagyállóból, krumplihéjból vagy őrölt mormotahányásból) készül, lehetne a folyékony gyümölcskenyér, de akkor a mazsolás kalács a szilárd bor.

(Kőhalmi Zoltánnak volt egyszer valami hasonló agymenése, miszerint ha nekünk a Balaton a riviéra, akkor például a sajtos-tejfölös lángos a magyar pizza a tehén gyümölcseivel. Úgyhogy én most abba is hagyom az asszociatív szétesést, nagyon reggel van még nékem ehhez, és lassan ihatóra hűl a kávém is...)

themessageofthekingdom.com

Leminősítés

Új dimenzióba váltotta magát a hazai kultúrharc, nem az, amikor közpénzégetés jelleggel tömik ki Ákos Dalszerző Urat és a hasonló kurzusizéket tízmilliókkal, hanem mikor az istenadta nép veszi kezébe a billentyűzetet. Ha már  hideg polgárháború rendszeresen a neten forrósodik (hisz a pártvezér és kancellár is kiprédikálta a szónoklatában, hogy az ő csapataik többek között a fészbukkal állnak szabadságharcban), az ImDB lett az új csatatér.

Hisz múlt héten végre mozikba kúszott az elkúrós film, megjelent az ájemdíbín is a lapja, és a haza fényre derül jelleggel legott pontozni kezdték a főleg ellenoldali trollok, lefelé. Nyilván a nélkül, hogy látták volna, hisz már a bemutató napján több, mint tízezer szavazat volt, amennyi nézője a vonatkozó műegészek tuti nem. És a sok szavazat történelmi jelentőségű áttörést hozott, hisz - aktuálisan akkor - az oldal statisztikája szerint ez lett minden idők legrosszabb filmje, a 1-10 pontozásos rendszerben 1,2-es átlaggal.

És hogy ez így nem korrekt, mert pusztán politikai szimpátia alapján minősítgetnek egy filmet? Naná, de itt és mostanában talán jogos ez a fajta politikai proteszt. Egyfelől mert túl sok tere az ilyen véleménynyilvánításnak nincs, másfelől meg meg is érdemli a Kálomista-brancs, elvégre a nyilvánosság meghekkelését pont ők kezdték, mikor már előre hisztiztek azon, hogy a mozik majd biztos nem fogják vetíteni a filmjüket, pedig egy nyilvánvaló remekmű, csak hát ugye gyurcsány. (Arrafelé a lassan már köznevesedő gyurcsány az ultima ratio, a végső érv, hogy ha már tényleg nem tudják mire kenni saját tehetségtelenségüket, bénázásukat vagy primitív arroganciájukat.)

Ez az egész az ájemdíbínek nem jó, de hát aki online, az online által vész, ha beengedik a tömegeket értékelni, akkor azok gyakran tüntetni fognak, valami ellen, valami mellett, vagy legfeljebb valami helyett. A nevezett oldalon így szokott előfordulni, hogy az aktuális szuperhősszar lenyomja mondjuk a Keresztapát, mert a rajongóknak az tízből tízes, ez a fanboy-effektus működik most is az elkúrósnál, csak más motivációval.

(És az igazán szép pillanat az volt, mikor a vadhajtásos Bede felszólította a híveit a fácsén, hogy szálljanak szembe a filmet lepontozó kommunista liberálbuzikkal, és adjanak gyorsan tízeseket. Mire a fékezhetetlen agyvelejű rajongók gyorsan el is kezdték bekommentelni a fészbuk bejegyzés alá, hogy 10, 10, 10... etc. Biglike.)

klubadio.hu

Fogalmazásgátló (önreflexív poszt)

Az volt a terv a hétvégére, hogy írok. (Igen persze, meg porszívózom, akváriumot pucolok, megetetem a mosógépet, sőt magam is eszek, alszok, levegőt veszek, próbálok fotoszintetizálni, ilyenek.) A régi mondás szerint ehhez az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg, ami esetemben úgy módosul, hogy nekem határidő kell, meg a honorárium, de minél gyorsabban. Elvégre profi vagyok, már nagyjából huszonöt éve írok pénzért, csak mostanában abból kevés van, és minden fillér kell, kurvákra, drogra és lóversenyre. Efféle alapvető szükségletekre. (Valójában villanyszámlára meg hasonlókra.)

Határidő még nincs, az jellemzően hónap eleje, de írni meg hétvégén egyszerűbb, inkább mint hét közben munka után, vagy - mint e héten - dél- és munka előtt, plusz az egy hónapja is bejött, hogy kicsit előbb küldtem a cikkeket, és kicsit előbb jött a mani, ami mondjuk sokra nem volt elég, de arra igen, hogy még mindig nem jött rám a végrehajtó.

Ámde. Szombaton éreztem, hogy nincs kedvem írni, a fejem üres, mint egy választási pártprogram, vagy az a busz, amin hárman utaznak és a következő megállóban hatan szállnak le. (Azaz két embernek fel kell szállnia ahhoz, hogy legalább üres legyen.) Meg is győztem magam, hogy a szombat a pihenésé, majd vasárnap alkotok valamit. Erre vasárnap reggel is úgy keltem, mint aki fogalmazásgátlót vett be előző este, úgyhogy nagylelkűen megengedtem magamnak, hogy majd hétfő délelőtt hagyom előtörni a kreativitásom, elvégre még nincs annyira hónap vége. Meg addigra hátha elő akar törni...

Arra gondoltam, hogy nekiállok kissé írni, de naná, hogy az írás is olyan mint a pia, a puzzle, vagy valamelyik kedvenc írom egy nem túl hosszú regénye, hogy ha az ember nekiáll, nem bírja abbahagyni. De még én sem.

És amilyen kitekert egy lélek vagyok, még élvezem is, úgy érzem, mintha tennék valamit, mintha csinálnék, létrehoznék, befolyásolnék vagy legalább megpiszkálnék valamit, pusztán azzal, hogy szavakat pötyögök be egymás után  a gépbe. Pedig dehogy, régi ideája az már az embereknek, hogy dolgok kimondása, leírása az már maga is egy dolog, de hát már a barlanglakók is azt gondolhatták, hogy a falra rajzolt bölény az nem rajz, az maga is bölény, vagy legalább valami bölény-terminál, amin keresztül le lehet vadászni.

De hogy én miket irkálok össze pénzért meg ide, az nincs befolyással a dolgok állására, a világ folyására, jobbára (azaz szinte mindig) mikro- sőt nanoszinten sem.

De valószínűleg épp ez a felszabadító öncélúság teszi, hogy legtöbbször élvezem, és ha már egy függő személyiség vagyok, hát megtalálom benne a viszonylag ártalmatlan függőségem. És igazából tényleg mindegy, hogy megy-e általam előrébb a világ, amíg nekem jól esik és/vagy fizetnek érte. 

Illetve dehogy, ha nem esik jól, csak fizetnek érte, akkor nem csinálom majd, amint elmúlik a mostani számlafrász

Hányas hányás?

Létezik-e reinkarnáció? Nem tudom, már több élet óta gondolkodom rajta, de mikor mosónő voltam Radzsasztánban arra jutottam, hogy biztos nincs, mert ekkora kicseszés mégsem történhet meg valakivel, aki alapvetően mégis csak egy rendes ember. Úgy értem nem ölt meg senkit, a szükségesnél sosem hazudott nagyobbakat, és csak egyszer hányt le egy szerzetest, de azt is véletlenül, mert valaki döglött kecskét dobott az utcavégi kútba. Akkor amúgy durva dolgokat hányt le majd mindenki, a szomszéd például a maharadzsa árnyékát a piactéren, ami után sértegetés általi halálra ítélték. De meglepően jól tűrte.

Na, szóval az újjászületés már csak azért is hülyeség, mert a mosónő előtt pont sheriff voltam Oklahomában, gyakorlatilag az egyetlen Lake Vomit megyében, aki nem volt sem korrupt, sem részeges és olvasható volt a kézírása. Oké, hát volt egy sorozatgyilkos, akit nem tudtam elkapni, és lehet, hogy én voltam az, de akkoriban senki sem ismerte még azt a szót, hogy skizofrénia, meg a Dr. Jekyll és Mr. Hyde sem volt túl olvasott, pláne mert a lakosság nagy része eleve nem tudott olvasni. Szóval nem tehettem róla, nem érdemeltem volna meg, hogy aztán Dzsaipur egyik koszlott elővárosában mossam a helyi szőnyegszövők szaros kaupináit annál a bizonyos kútnál. Akkoriban is sokan hánytak sokfelé, de ennyit Lake Vomitról.

Szóval mondom én, a reinkarnáció egy kamu, csak a hülyék hisznek benne, de hát ez  van, néha több élet kell hozzá, hogy erre rájöjjünk. Mert ugye nem lehet egy mindenható olyan szarkasztikusan rosszindulatú, hogy ilyenre tervezze a teremtést, vagy ha mégis, akkor nyilván elég kreténnek kellene lennie hozzá, hogy elcsessze az egészet még az elején, és akkor meg azért nem működne. Meg egyáltalán, mi az hogy karma? Hogy az valami természeti törvény? Nemá, a gravitáció, az egy természeti törvény, meg hogy a negyvenkettes busz kési, az is, de hogy utólag kell elszámolnunk a tetteinkkel. Egy másik életben? Ha olyan nagy lenne a világban az isteni rend, miért nem lehetne rögtön rendezni a számlát, hát miféle egy rosszul összecsapott teremtés az, ahol ehhez ennyi idő kell, ahol ennyit kell rugóznod azon, hogy milyen egy mocskos állat voltál, valamikor a múlt században Zambiában?

Nem, nem hiszek én már ebben az egészben, és a következő párszáz évben sem fogok. A karma bekaphatja!

pinterest.at

(a szerk. megj.) A "hányás" az a google fordító szerint, első körben úgy van angolul, hogy "what number"... Incredible.

Amiről nem beszélnek, és amiről helyette néha

Felcsút országos hatáskörű döbrögije elöblögette szokásos, dagályos ostobaságait a Birkamenet nevű kormányhitű tüntetés fénypontján, mellyel iránymutatást ugyan nem adott a híveknek, de legalább harci kürtnek is bágyadt volt önismétlése. Brüsszel, migrnás, Soros, Gyurcsány - mindent halottunk már ezerszer, óvodás szintű kampányszlogenekbe fogalmazva (hisz mindig kampány van, tizensok kibaszott éve, minden egyes napon), és belenézve némi online közvetítésbe, ezt még a rajongói is unták már kissé. Ez nem meccs volt, csak valami bágyadt átmozgató edzés, hogy azért be ne rozsdásodjon a gyurcsányozás, meg a Gizi nénik se felejtsék el, hogy Soros.

Az viszont többeknek is feltűnt, hogy az ellenség (mer' ha háborús a retorika, akkor ellenfelek nincsenek is, ellenségek viszont számosan) most már az EU mellett az USA is, nyilván mert a felcsútinak - saját bevallása szerint - nem volt B-terve Prezident Trampli bukása esetére. Úgyhogy most már előre látja, hogy Amerika majd jól beavatkozott a jövő évi választásokba, amitől valami helyettes alfőfasz már most fel volt háborodva, követségi hangot adás mellett.

A pártvezér és kancellár nyilván jós, talán belekből jósol, mint őseink két hátrafelé nyilazás között, gondolom a méltatlanul háttérbe veszett Habony nertárs beleiből, meg azért statisztikákat is rendel heti szinten, közeli kutatócégektől. És biztos az jött ki, hogy z USA elég messze van, elég kevesen követik az ottani politikát közelről, azaz bármit rájuk lehet kenni (pont mint a kádári gulyás-nemkommunizmusban), ráadásul az egybesült államok egy akkora anyahajó, hogy annak hídjáról mi már alig látszunk, arról nem is szólva, hogy úgyis csak igen lassan fordulna ránk, ha akarna. Ha érnénk neki annyit.

Úgyhogy az ellenségek erősorrendben: EU, USA, LMBTQ és csak aztán jön a hazai ellenzék. Nyilván mert nem lehet belőle egy rendes betűszót sem összehozni, annyira béna. Meg gyenge, szánalmas és nevetséges - jelentősége csak akkor és annyiban van, amennyiben a fenti betűszavak háttérhatalmilag állnak mögé, hogy bábozzanak fele, a Felcsúti Fejedelemség sérelmére nyilván. Na ja, a fideszkádéenpé felé természetesnek veszik, hogy a politika nem autonóm szereplői, hanem kesztyűsbábok versengése, hisz náluk ez így szokás, az ő két pártjuk igazából egyetlen személy, mindenki más csak az ő akaratát hajtja végre.

És pont e miatt lehet beszarni a Nyugattól. Mert ott nem kedvelik az autokratákat, a pocakos Napóleon pedig már rég az, az autokrácia lényege pedig annyi, hogy a törvényeket nem azért hoznak,hogy racionálisan szabályozzák a társadalom működéseit, hanem hogy végrehajtsák a Vezér akaratát, parancsait. Jog abból lesz, amit a főnök elképzel, így aztán minden amit tesz jogszerű, akkor is ha kibaszott erkölcstelen. Na ezt nem szeretik az usákokban, részben ezért hajtották el Tramplit is,bár közvetlenül tőlük azért annyira nem tart még az O1Géniusz.

Az viszont jellemző, hogy az itthoni ellenzékéről nagyon keveset beszélt, ami azért jelenthet valamit. Hisz az elmúlt években megszokhattuk, hogy mindig olyan ellenségmenedzsmentet visz, ahol kitalál magának egy falra hányt ördögöt, és aztán jól megvéd minket tőle, lásd "tömeges bevándorlás". A valódi kihívásokról (gazdaság, szociális háló, eü.) viszont rendszerint kussol, úgyhogy minél kevesebbet beszél az ellenzékről, annál valószínűbb, hogy kezd komolyan tartani a jövő  tavasztól. Elég a fészbukos reklámköltéseiket megnézni, hogy ömlenek a százmilliók(!) a Stop Mindenki! kampányokra, meg az elkúrt mozifilm ingyenes vetítéseinek promójára...

Halálpunk-brigád

Az ember punkügyi turkálódásai eredményeképp  néha meghökkentően nem meghökkentő zenekarokba botlik, amelyek mostanában valahogy egyre gyakrabban oroszok. Merugye' a punk az nyugaton a hetvenes években ívelt föl, az oroszoknál viszont mostanában, azaz vagy az van, hogy arrafelé most vannak a nyugati hetvenes évek, vagy valami egészen másképp. Inkább az utóbbi második, tekintettel arra, hogy a hetvenes évek brit (meg amerikai) társadalmi-hatalmi belemenései nemigen vethetők össze Vlagyimir Vlagyimirovics durvuló autokráciájával. James Callghan aztán meg Margaret Thatcher is akarnok fafejek voltak, de nem küldték munkatáborba a politikai ellenfeleiket, sőt talán titkos kastélyaik sem voltak, bár tudja fene, ezeknek pont az a lényege, hogy titkosak.

Nade, az oroszoknál sosem volt valódi demokrácia, épp hogy szétesett a szovjet, de máris jöttek az elvtársak a Párt és  KGB akolmelegéből, és már Jelcin is jobban bízott a tankok és a kenőpénzek kettősében, mint holmi demokratikus pepecselésben. Ez azóta csak fokozódott, bár a tankok helyett inkább idegmérgekkel, a korrupció helyett meg zsarolással dolgozik Putyinisztán, de a mentalitás konstans, a vodka sok, a medve meg nem játék, mint az köztudott.

De ez persze kedvez a punknak, mint igazi ellenkulturális befeszülésnek, hisz a különbség csak annyi, hogy itt nem a fogyasztói társadalom, meg a hátsókerti középosztálybeliség unalma ellen kell lázadni, hanem egy fokkal nagyobb a tét. Úgyhogy az arrafelé a punk (hip-hop, ska mifene) inkább hardcore beszólás a fennállónak, és csak ez után szórakoztató zene. Mondhatni nyugaton mondjuk az ilyen deszkás pop-punk a mainstream, és a Chumbawamba az üdítő kivétel, arrafelé meg az anarcho- az alapbeállítás, ami egy kvázi-diktatúrában mondjuk nem meglepő.

Úgyhogy ennek fényében érdemes értelmezni mondjuk a Moszkvai Halálbrigád maszkos kaszkadőreit, akik naná hogy politizálnak, de csak mert - öndefiníciójuk szerint is - humanisták, az meg Moszkvában már mag egy politikai kiállás. A zenéjük meg jó, az alanti klipjükről meg nem tudom eldönteni, hogy szánalmas, ironikus, vagy a kettő sajátos keveréke-e, de talán az utóbbi, a csóróság és a csakazértse-mentalitás találkozása egy teherpályaudvar melletti lakótelepen. Pluszpont a valószínűtlenül vállalhatatlan susogós tréningfelsőkért, melyek láttán már mi is a nagybetűs Nyugatnak érezhetjük magunkat. Még én is, egy lakótelepen, mondjuk innen a teherpályaudvar is messze esik, mint Moszkva Jeruzsálemtől.

p.s. Ja, amúgy a banda már 2007 óta rontja a levegőt, oroszul és angolul is dalol, kollaborál hasonszőrű nyugati kompániákkal, és tényleg nem tudni az igazi nevüket, és nyilvános megjelenéseiken sosem veszik le a maszkokat. E tekintetben olyanok, mint a korai Kiss vagy a Daft Punk tagjai, hogy bármikor leugorhatnak egy sört inni a bolt előtt, senki nem fog autogramot kérni tőlük.

BéKV-tudatosság

Én igen szeretem a kávét, főleg reggel, mindegy hogy reggel két óra van, vagy délután hét, a kávé az jó. Úgy szoktam csinálni, hogy először zsírjára sütöm, mert az kihozza belőle az aromát, ami ilyen ízféle, és ugye minek is bele. Aztán teszek hozzá friss bazsalikomot és konzerv mozzarellát, kissé blansírozom, majd saját levében készre párolom, hogy elég puha legyen. A kávé az így igazán fenszi, bármit is jelentsen ez.

A kávézásnak persze meg kell adni a módját, azt nem lehet csak úgy, asztal mellett, csészéből fogyasztani, akkor sem ha bögre. Az igazi ínyenc csakis újrahasznosított papírpohárból issza, egy padon a parkban, lehetőleg borús időben. A szikrázó napfényben kávézás csak akkor elfogadható, ha egy régi pincebörtönből (esetleg kriptából) át nem alakított kávézóban történik, ahol az ásványvíz-sommelier mondja meg a baristának hogy a fair trade, marokkói majomszar-kompatibilis mokkához, melyik gleccsert kell megcsapolni, persze csakis helyi érzéstelenítéssel.

A kávéba fánkot mártogatni akkora parasztság, mint a Chuck Norris körüli indokolatlan felhajtás, de a jenki filmek rendőreinek elnézzük, elvégre ki mer beszólni egy rendőrnek, akkor is ha civilben rosszul fizetett mellékszereplő. (Hullasminket és meg nem értettséget viselő tinik olykor rántott kávét fogyasztanak, ketchupba mártogatva, de ezt elnézzük nekik, mert vagy kinövik majd, vagy még előbb öngyilkosok lesznek.)

A kávé mellé kizárólag a friss vakondhányásban érlelt norvég datolyás macaron, vagy a dán foszlós borzkeksz illik, a babapiskóta csak akkor, ha egy tibeti láma kétszer megáldotta, de a háztartási keksz akkor sem! A croissant a kávé szempontjából fánk! Az Oreot és egyéb konzumkulturális szemeteket civilizált ember természetesen számításba sem vesz, akkor szem ha szakállas, és a bölcsészkaron végzett, tehát azt gondolja, hogy neki már belefér. Hát nem.

pinterest.com

A kávéfajták kiválasztásánál legfontosabb szempontok a következők: a kávé legyen biovegán, tájjelegű, eredetvédett, és kiejthetetlen nevű, az íze e tekintetben nem releváns. Etikai megfontolások is vannak, csakis jól tartott rabszolgák szüretelhetik, lakályos, napelemes ültetvényeken. Az ilyen kávékat kizárólag buddhista üzletemberek által működtetett reklámcégek óriásplakátjain lehet hirdetni, ha azok a vasútvonalak és autópályák mentén legalább egy nyomortelep látképét kitakarják.

A kávéba lehet tejet önteni, de kizárólag jobb kézzel, és csak ha vegetáriánus volt a tehén (kecske, bivaly, láma, hód), akitől származik. De mivel ezek mind vegetáriánusok, így igazából nincs miből hisztit csinálni a tej kapcsán, feltéve, hogy az állatok megfelelő minőségű kínai masszázst kapnak a tartásuk során.

Ha valaki betartja ezeket az egyszerű alapelveket, miszerint szempontokat, már nem is baj, ha nem ízlik neki a kávéja, hisz a zeitgeist megragadásának flow-ja önmagában egy szociokulturális orgazmus. Ha valaki szerint viszont ez már túlzás, az igyon teát. Bármilyet, mindegy, az olyan szánnivalóan kétezres évek...

A holnap üzenete

Október 23 jeles nap kétségtelenül. 1996-ban II. János Pál egy levelében ekkor írja le azt, hogy a katolikus tanítással összeegyeztethető Darwin evolúcióelmélete.

Ami lényegében nem is nagy marhaság, elvégre Darwin elmélete nem foglalkozott az élet keletkezésével, a világéval különösen nem, pusztán keretet igyekezett adni a szerző megfigyeléseinek arról, hogyan is változnak a már létező élőlények, a környezeti hatások függvényében. Nem lehetett még gőze a genetikáról, de az evidens volt mindig is az emberi kultúrában, hogy az utódok örökölhetik felmenőik bizonyos tulajdonságait. Innen csak egy lépés volt, hogy azok a tulajdonságok öröklődnek tovább, generációról generációra, melyek adott környezetben jobban segítik a túlélést. Darwinnak mindössze elszigeteltebb állatpopulációkra volt szüksége (a'la Galpagos), ahol rövidebb idő alatt több generáció változásait meg tudta figyelni.

Amikor a pápa (ellentétben a pópákkal) elismerte, hogy ez egy racionális elképzelés, és nem is beszél arról, hogy akkor  most a Nagy Bumm, a Mindenható vagy Festéktüsszentő Hapci Benő-e az ok a világunknak nevezett szánalmas okozat mögött, szóval nem érdeme dogmatikai alapon utálni, csak bevitte a római kaotikus egyházba a józan eszet.  Észt.

Hiszen nem érdemes másokat, az ő gondolataikat és nézőpontjukat eleve utálni, mert csak, mert ők nem  mi vannak, és hát a józan ész még egy olyan feudális szervezetben (és annak tanításába) is helyet kaphat, mint az 1Ház. Amelyben persze csak a vatikáni dudás fér meg, de nem akarja betiltatni mondjuk a tel-avivi szimfonikusokat.

Hát ja, ez október 23 üzenete.

Egyéb ötlet?

hatterkeptar.hu

Ez már sosem lesz jobb

Napok óta utálom megnyitni a szokásos hírportálokat, mert minden második "hír" címében ott van  hogy Márki-Zay. Elemzők, publicisták, közvélemény-kutatók, filmkritikusok és cipőfelsőrész-készítők tolják ki magukból senkit sem érdeklő "elemzéseiket". Pedig az egész annyira nem fontos, csak épp megszoktuk, hogy a jobb híján magyar közéletnek nevezett trágyadombon annyira nem történik semmi a szokásos beszólogatós cirkuszon kívül, hogy a magukat valamilyen fokon mértékadónak tekintő orgánumok rácuppantak az előválasztásra. Hogy az már legalább valami, pedig nem sokkal több, mint  az ellenzék belső meccseinek lejátszása. 

Márki-Zay (időnként Márky-Zaj, de akkor hol a Funky Brunch? - akkor legyen már inkább mégis Báró-Ricsaj, az legalább indokolatlan viccelés a névvel) annyira nem érdekes karakter, hogy de nagyon. A programja meg annyi, hogy ő nem "azok",  úgy jobbos, hogy nem balos, de úgy neoliberális, hogy a szót sem ejti ki a száján.

Abban az értelemben politikus, hogy sokaknak remek projekciós felület, rávetíthetik vágyaikat a mostani rezsimet utálók, vagy legalább is egy jó részük. De hogy most már folyamatosan róla szóljanak a hírek, vele legyen tele a sajtó, az csak a hazai politika szegénységi bizonyítványa, én ezennel el is engedem a témát, no meg szerénytelen személyét.

De tegnap megint előkerülni láttam mindenki kedvenc Grétáját (aki már legálisan vehet sört, de még mindig ő még csak most tizennégynek néz ki, bár a nevét azért tudjuk), és gondoltam, legalább történik más is az előváladékozáson kívül, legalább sajtóilag. És hát megtekintettem az alábbi két percet, sérelmemre,és tényleg közeledni éreztem a világvégét. A csaj a különösen béna tinisztárok belépőjét hozza, aztán táncikálni kezd egy olyan slágerre, amit n már tinikoromban is hőn utáltam, hangja meg nincs.

És akkor ez most az ő legújabb nagy dobása, ezzel győzködné a világ vezetőit, hogy ha már a szakadék felé rohanunk, legalább a féket nyomjuk a gáz helyett (vagy a gázt az olaj helyett), de hát ez nem az ENSZ-közgyűlés, vagy a G7-8-ak találkozója. Gréta a nagykorúságával látszik infantilizálódni, pedig nemrég ő volt a kihaénnem, most meg nézni is kínos. Cukiságra játszik, pedig ő pont nem a globális politika cicás videójának indult. Kár, talán még lesz ennél jobb is, bár a hurrápesszimizmusom okán nem igazán reménykedem.

Sötétségre ború, de csak ha jó napom van

Nincs is jobb, mint egy verőfénytelen hajnali háromkor indulni dolgozni (na jó, negyed négykor), mikor hideg van, de az utcák üresek, a sötétség meg jótékonyan takarja el, mibe is lép az ember, amikor. Legfőképp persze csak sárba, ami a járdával is kompatibilis, valamiért pont a buszmegállóban, és annak közvetlen vonzáskörzetében. Biztos a buszok okozzák, bár az nem világos pontosan hogyan is. Talán a Mocsárlény is busszal jár, mondjuk nem is igazán kaphatna jogsit, akkor sem, ha tényleg nem pofára megy.

Ezen indulásnak másik előnye, hogy egy óra előtt már hazafelé tart az ember, bár olyankor indokolatlanul sokat süt a nap. Legalább is én nem bírom a tűző napot, határozottan a tűzetlent kedvelem, azaz ne legyen sötét, csak borult mint egy Blake-vers hangulata, bár misztikusnak nem kell lennie, a Nap nem arra való. (Ja, a kisbetűs nap sem, a misztika leggyakrabban nem fér bele a 24 órámba, ahová be tudnám passzítani, ott inkább a generalizált szorongás, vagy a reménytelenség lakik. Woody Allennél olvastam, hogy "Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték-szerelőt találni! "Hát igen, egy Isten nélküli világban minek is az eldugult vécékkel szarakodni...)

Szóval hazafelé süt a Nap, bele a képembe, ráadásul ilyen különösen utálatosan vibráló módon, ahogy elhaladunk az út menti fák mellett. Az ilyesmivel engem konkrétan kínozni lehetne, bár égitesteknek gondolom nincsenek ilyen szándékaik. Azt csak a misztikusok gondolhatják, akik meg nem vagyok. Szerencsére, gondolom mert így nem kell a dolgok mögé látnom. A dolgok már elölnézetből is rémesek.

Máma szép idő van. (erdekesseg.hu)

Ezt ők most tényleg

Aszongya a médiahatóság... Tényleg, miért e szerény elnevezés? Pedig hívhatnák Kultúrtartalmi Cenzorbizottság Részrehajlási Igazgatóságnak is, nyilván Rogán Tyutyu alá rendelve közvetlenül, néhány tízmilliárdért, a hülyének is ugyebár...

Szóval azt írják (mondgyák, tvittelik, füstjelezik), hogy az Elkúrtuk az tényleg egy művészfilm. És nem, szerintem nem úgy kell írni a címét, hogy Elkxrtuk, mert mióta az automata moderátor-robotok/algoritmusok miatt sokan a szar szót (ami egy normális magyar kifejezés) xarnak írják, én a jeles mű címét Elszartuknak helyeírásítanám. Márpedig Gurcsány Háttérhatalom Ferenc, nem ezt a szót használta. (Akinek ugye a Háttérhatalom nem a középső neve, hanem az igazi.)

Hogy a vonatkozó műegész tényleg művészfilm-e, azt nem tudom, az előzetesétől nem kerültem egy esztétikai orgazmus közelébe, de legalább nem áll szándékomban megnézni. Egy ilyen hiszti-kampánnyal felvezetett, sötétben és hátulról is ócskán orbánista izével nem töltöm az időmet, amiből viszonylag jó filmekre sem jut elég. 

De akit érdekel élvezze, bár a kortárs magyar filmművészet az sosem kurzuslovagok keze alól csúszik ki, márpedig Kálomista producer két idegroham között valószínűleg iszik annyit, hogy a felcsútit is szépnek lássa. Demokratának nyilván nem, az neki sem a szíve csücske.

És a legszebb, az indoklás: "Az NMHH azoknak a forgalomba kerülő filmeknek ad art minősítést, amik művészi értékükkel hozzájárulnak a magyar, az európai és az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez, vagy amit a bizottság oktatási, kulturális szempontból jelentősnek, magas művészi színvonalúnak ítél." A Gyurcsány-basztatás nyilván tényleg jelentősen járul hozzá az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez. Meg oktatási szempontból jelentős, hisz okulásul szolgálhat, hogy ne... (Ja, és jut eszembe: mi a faszt jelet az, hogy a "kultúra feljődése"? A kultúra az nem fejlődik, az változik, sőt a kultúra az maga egy folyamat, nem pedig állapot, hogy egyikből a másikba. Fejlődjön, persze barmok.)

Szociális magány-lekvár

Fura eset, mikor egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol a közvetlen környezetemben igazából nem igazán lehet emberekkel beszélgetni, persze azért muszáj, meg néha jól esik kissé szociálisnak lenni, de túl sok közös téma azért nincs. Már a munkán kívül, hogy "fú haver, ez kemény volt, úgy öntöttük a baracklekvárt, mint valami félistenek, fülig lekváros félistenek", ám persze még ilyen is ritkán van, valahogy nem értik az iróniát.

Szociálisan és mentálisan persze messze estünk egymás almafájától, sok kolléga életkor alapján akár a fiam is lehetne (van is, aki nem mer visszategezni), a képzettségünk és az érdeklődésünk meg mint az ég és föld Makójeruzsálemtől. Én nem hallgatok ócska popzenét, nem csajozok a neten, és ha az nem megy (mert egy taszító tapló vagyok) nem fektetem kiéletlen energiámat az autókról pofázásba. Kissé vicces is hallgatni, amint két de jure felnőtt arról beszélget, milyen menő sportkocsit venne, és főleg hogy de melyikben mi is a nagyon szar, miközben a maximum, ami számukra elérhető, a fater levetett Suzukija, Amit fizu után egy darabig meg is bírnak tankolni, amúgy a céges buszjárattal közlekednek megkeresni az álmaik használt autójára valót.

De ilyenekről én nem tudok beszélgetni, Wittgenstein kési filozófiája meg arrafelé keveseket érdekel, bár az előző életemben, még rendes értelmiségiként, két konyak után mindig ezzel jöttem elő, Heideggerhez már sör is kellet. Barna. (Minden nácizós áthallás nélkül.)

Amúgy is megkapom időnként a munkatársaimtól, hogy valahogy máshogy beszélek (ez sokszor pont az, mikor nem értik az iróniát), pedig bennem az egykori szociológus ilyenkor mélyre van temetve. A néhai szociálpszichológusnak viszont havonta le kell gyártani egy cikket, és így minden valahányadik hétvégén visszamegyek az okoskodásba, miközben egyéb aljasságokat is elkövetek (filmkritika, blogizék etc.).

Miközben nyakig lenni a baracklekvárban, meg a Sacher-torta ízű töltelékben, nem is olyan rossz (pláne, mert a kettő felerészben ugyanaz), olyankor nem a középkorú, magányos, egykorvolt értelmiségi horgad föl bensőmben, hanem az a gyerek, akit de leszidtak volna, ha könyékig kotor a lekvárban, miközben csupa ragacs lesz.

Itt most nemcsak szabad, de kell is, miként nem muszáj, de pár percre jól esik regresszálni a gyerekkorba. Ha már felnőtt létem ilyen részben elbaszott lett, voltak szép pillanatok, de a mostból nézve zsákutca, néha díszkivilágítással.