Kanos légirémek

Ma hajnalban, álmatlanságból kifolyólag megnéztem egy Pedro Almodovar-filmet, pedig ilyet már rég nem csináltam. A spanyol rendező egyszerűen fáraszt, jó ideje már, huszonéve a fősulin, filmes szakirányon még szinte kötelező volt kedvelni, de azóta mintha sokat dolgozott volna a saját életművének eljelentéktelenítésén.

A 2013-as Szeretők, utazók nagy lépés e felé, egy minősíthetetlenül borzasztó poénkodás, amit reméljük, hogy komolyan gondolt (mondjuk ironikusan), mert viccnek nagyon szar.

Az alaphelyzet annyi, hogy egy Mexikóba tartó repülőn műszaki hiba lép fel, ezért köröznie kell Spanyolország felett, és az utasok, az utaskísérők meg a pilóták (megannyi vásári bohóc) megpróbálja kitölteni a feszült várakozás óráit úgy, hogy ne zakkanjanak meg teljesen. Ez persze nem sikerül, pedig isznak, kúrnak, veszekednek és érzelgősködnek amennyit csak lehet, de hiába, mert bár a helyzet túlélhető, maga a film menthetetlen. Szopás, szimbolikus és konkrét értelemben egyaránt.

A szereplők gyakorlatilag a mű teljes hosszában, minden apró gesztusukban elővezetik a legprosztóbb homofób sztereotípiákat, nagyjából a Sas-kabaré szánalmas, igénytelen ripacskodásának színvonalán. Mindegy hogy az aktuálisan riszáló pasi pilóta, utaskísérő vagy részeg utas, a lényeg hogy naggyon-naggyon buzis legyen, de szigorúan csak a baszós-fingós viccek paradigmáján belül. Ezek a karikatúrának is rémes karakterek kizárólag arról tudnak beszélni, hogy ők aztán mennyire csatak buzik, meg hogy gyerünk a vécébe párosan, hisz lehet, hogy nemsoká  meghalunk. de addig se fossunk, inkább dugjunk egy lendületeset. És nem én túlzok, ez pont ilyen öncélúan alpári, ahol naná, hogy az öncélúsággal van bajom.

port.hu

És ezen a primitív alapkoncepción az amúgy tök ismeretlen színészek sem tudnak segíteni, gyanús, hogy a maguk C-kategóriás tehetségével nem is igen tudnának. E tekintetben szerencséjük, hogy Alomodovar (úgy is mint forgatókönyvíró)  esélyt sem ad erre, így legalább nem nekik  kell elvinni a balhét, szomorú vergődésükért. Vicces, de nekem csak utólag, a stáblistánál esett le, hogy volt benne Penelope Cruz, meg Antonio Banderas is, egyszerűen nem vetem észre őket, úgy belesimultak az igénytelenségbe. Hisz olyan párbeszédeket kell előadniuk, amiket még egy kisvárosi szakmunkásképző fiúvécéjében dohányzó tizenhat évesek szájából sem érzenénk hitelesnek. (Csak hogy dobjak egy lapáttal én is az ócska sztereotípiák kulturális szemétdombjára.)

A rendező szerint amúgy a film a mai Spanyolország allegóriája, a maga egy helyben körözésével, és magánéleti válságban vergődő szereplőivel, de nem, nem az. Ez egy túltolt, másfél órásra kinyújtott buzivicc, amit nézni is fáj. Szekunder szégyent éreztem közben, és csak azért szenvedtem végig, mert vártam, hogy egyszer csak jön valami kikacsintás, Almodovar végre kiteszi az elején megnyitott nagy idézőjel végét, és kiderül, hogy mindez csak súlyos, durván szarkasztikus kultúrkritika volt.

Ehhez képest aztán semmi idézőjel, az idősödő mester tényleg így képzelte a vígjátékot, és bár lehet hogy magát jól elszórakoztatta vele (adná magát, hogyan is, de ezt már tényleg nem írom le), ám néznivalónak enyhén szólva is büntető jellegű. Nincs az a tudatmódosító, aminek a szűrőjén keresztül ez szórakoztató lenne. Tanulságosnak mondjuk tanulságos, de az nem ér meg kilencven percet az életünkből, hogy soha többet ne akarjunk Almodovar-filmet nézni.

Imitált másolatok

Hülye amerikaiak akartak Miamiba' is valami monacói hangulatot, mert az olyan menő, hogy köröznek a forma egyes autók, hajtűkanyar, alagút, kikötő (az előző évszázadban egyszer még én is nyaraltam arra, de már nem emlékszem menyi volt a köridőm gyalog), közben meg kaszinó, jachtok, luxusvillák, pálmafák, vendégmunkások, adóoptimalizálók szerte Európából, egyszóval maga a jólét, színes képeslapon.

És ha már a hétvégén jön az első nagydíj Floridában, no meg tengerpartjuk is van pálmafákkal, a lakosság jó nagy része neolatin anyanyelvű (jó, nem olasz und francia, de a spanyol is megteszi), az éghajlat számottevő, úgyhogy gondolták, egy nyavalyás jachtkikötőt ők is összedobnak a pálya mellé. Csak az atmoszféra végett. De a pálya mellett pont nincs víz, úgyhogy egy parkolóba parkoltak le igazi hajókat, imitált vízre, hogy jól nézzen ki a közvetítésekben. Nos, ez nem jött be, a "kikötő" látványa kicsit sem menő, inkább a szánalmas-röhejes tengelyen helyezhető el:

telex.hu

Ebben a projektben az az igazán vicces, hogy nem egyszerűen lemásolja az eredetit, hanem csak imitálja, hogy lemásolja. Mert ha csinálnak egy igazi kikötőt, csillió plusz dollárért nyilván, akkor az lenne a másolat. Ez meg egy díszlet, a fene tudja kiknek.

Mondjuk nem kell nagyon meglepődni ezen, a jenkik találták fel Hollywoodot, ahol komplett városrészeket építettek fel furnérlemezből és tapétaragasztóból, náluk van Disneyland meg Las Vegas, tele híres épületek kereskedelmi célú 'másolataival', sőt mintha a nyelvük is hasonlítana arra, amit a britek beszélnek, bár erre nem vennék mérget. (Aha, nincs is pénzem méregre.)

Én viszont a helyükben nem állnék meg a parkoló jachtoknál, lehetne egy díszlet-kaszinó is (ha már Monaco a példa), ami előtt gyűrött szmokingos, borostás statiszták üldögélnének a született vesztesek megtört tekintetével, és az arra járó szurkolókat öngyilkos gondolatokkal nyomasztanák. Sőt, lehetne díszlet-hajtűkanyar is. Amerre természetesen nem menne a pálya (mit pálya, palikul aszfaltcsík!), azért díszlet, de érdekes színt vinne a versenybe, hogy a sokadik körben hányan próbálnának ráfordulni, már csak rutinból is. A közönség meg remekül szórakozna ezen, miközben szójaburgert falna alkoholmentes sörrel,hogy teljes legyen az imitáció-élmény.

Egyébként az imitálásban kétségtelenül a kínaiak a legerősebbek, és itt nem csak Adios márkájú edzőcipőre, vagy távolról Mercedesnek látszó, kiejthetetlen nevű autókra kell gondolni, hanem épületekre is. Ez valami sajátos, és kissé bizarr hobbi részükről, de legalább a Kommunista Párt vezetése nyugodt lehet, ha a dolgozó nép nagyon turistáskodni akar, el lehet küldeni a szomszéd kantonba, elvégre ott is van Eiffel-torony, vagy Tower Bridge.

tudnivalok.eu

Mint látható, a kínai változat határozottan plus size az eredetihez képest, de hát Kína egy nagy ország, sok mikrocsipet gyárt, ami nyilván elég frusztráló, úgyhogy az építkezéseknél belehúznak, kompenzációképpen.

És  akkor a bonus track:

tudnivalok.eu

Éretlen bla-bla...

Tegnap leérettségiztem angolból. Közép szinten végig, de azt a felénél abbahagytam, mer untam, úgyhogy inkább az emelt szintűt csináltam meg. Utólag persze, késő délután a netről letöltött feladatlapokkal. És nagyon jól sikerült, vállon is veregetem volna magam, ha porszívózás közben nem húztam volna meg a bal vállam. Úgyhogy azt inkább nem veregettem, de jutalmul kétszer lóbáltam meg a folyékony édesítő flakonját a reggeli kávé felett.

Igazából persze éppen harminc éve érettségiztem, és angolból pont nem, bár arra is be van írva egy ötös. De vizsga az nem volt. Mert szakközépbe jártam, ahol eleve nem kellett nyelvből érettségizni (bár nem is volt tilos), nekem meg addigra pont volt már nyelvvizsgám, amire deviszont beírták a jegyet. (Ez a szakközép remekül jött sokszor, mikor beszélgetésekben előkerült az "emlékszem, még a gimnáziumban..." tematika, én meg közöltem, hogy nincsenek efféle emlékeim, sosem jártam gimnáziumba. )

Hát,még nekem is elég szánalmasnak tűnik a harminc évvel ezelőtti érettségivel előjönni, de most tényleg rohadtul semmi nem történik velem, pláne ahhoz képest. Akkoriban, egy héttel a szóbeli érés után mentem egy három plusz egy napos felvételi körre a szombathelyi főiskolára (két írásbeli, egy szóbeli, egy pihenőnap), onnan meg Görögországba, a Peloponészosz-félsziget déli csücskére nyaralni, meg ókori romokat nézegetni Athéntól Korinthoszon át Olümpiáig. És közben próbáltam feldolgozni, hogy a fenébe kaphattam én ötöst matekból? (Később, már pesti egyetemistaként ugyanez megvolt még egyszer, a matematikai statisztika szigorlat kapcsán - bár ott már ráfogtam a stressz ellen fogyasztott nagyfröccsre.)

De harminc éve volt mégis (találkozó asszem nem lesz, de mindegy is, úgyse mennék, ahogy eddig se), én viszont még mindig éretlen vagyok, és gondolom ez már nem változik. Ám angolból még mindig nagyon simán átmennék, szerintem magyarból és töriből is. De a matek az épp hogy meglenne, a fizika meg szerintem már egyáltalán nem. Mondjuk abból szar voltam a négyesemmel, aminek akkoriban persze örültem, hisz az volt az egyetlen tárgya, miből egyszer majdnem meghúztak, mondjuk csak félévkor.

p.s. Most néztem rá a számlálóra és szembesültem vele, hogy ez itt a 2500. bejegyzésem. Jó, pont 11 év alatt, de ettől még grafomán lehetek, majd hozzáírom a kényszereim listájához, közvetlenül az elé, hogy a tányéroknak pontosan meghatározott sorrendben kell állniuk a szárítón, vacsorázni csak hat előtt és porszívózás után, és hogy egyszerre nem olvasok háromnál több könyvet, és a minimum adag napi 50 oldal. És hát hogy kényszeresen irkálok ide is. Tényleg, ez a (minőségbe csak ritkán átcsapó) mennyiség, ez a fecsegés írásbeli megfelelője?

Szavakat terelő juhász

A felcsútinak már megint különvéleménye van, szerinte nem kellene erőltetni ezt az oroszokkal szembeni olajembargót. Naná, hiszen agyarország (amiből ők már ellopták a nagy M-et) durván függ a ruszki olajtól, nálunk durvábban már csak Szlovákia. Ezért az oké, mikor azt öblögeti a rádiós műsorvezetőnek álcázott bio-mikorfonállvány felé, hogy ha hirtelen egyáltalán nem vehetnénk olajat putyinéktól, akkor az felérne egy atombombával. Túlzás nyilván, de nagyotmondásért a pártvezér és kancellár sosem ment a szomszédba, viszont tényleg nagy gáz lenne ha nem jönne több olaj keletről. (Érdekes, ez fordítva már nem ennyire egyértelmű, mert ha nem jönne több gáz, az nem lenne nagyon olaj.)

De azért az is igaz, hogy a fideszkádéenpé változó létszámú bátor embereinek tizenkét évük volt arra, hogy csökkentsék az ország orosz gáz- és kőolaj-függőségét, és ehhez képest mit csináltak? Semmit? Sajnos nem, ha semmit sem csináltak volna, már jobban állnák egy kicsivel, de a kormány ez idő alatt még kiszolgáltatottabbá tett minket Valgyimir Vlagyimirovics egyre nyíltabb diktatúrájától. Pedig az elmúlt nyolc-tíz évben (mondjuk a Krím.félsziget 2014-es lerohanása óta) azért a kormány közhülyéinek is látniuk kellett, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. De ezek a bátor faszok annyira nem bátrak, hogy távlatokban gondolkodjanak, ami túl van a pillanat uralásának hatalomtechnikai taktikázásán, abba már belegondolni sem mernek. (És szerintem az már rég nyilvánvaló, hogy semmiféle jövőképük nincs, azon kívül, hogy ők kormányozzanak majd holnap, meg holnapután, meg az után is, ne legyen fuss el véle, de legyen tánc meg közpénz, amíg csak élnek, utánuk meg a vízözön. Mellékszál: a hatalom csúcsain ülők gyerekei eleve külföldi magániskolákba járnak/jártak, nyugaton építgetnek vagy karriert a jelenben, vagy menekülési útvonalat és svájci/ kajmán-szigeteki bankszámlát a jövőre tekintettel.)

És akkor kiáll a felcsúti döbrögi, és azt mondja, hogy amúgy mi nem akarunk állást foglalni az orosz-ukrán háborúban. Na mi van baszki, megint rámegy a magyar állam az "utolsó csatlós" szerepére? Az EU és a NATO tagjaként? Gondolom igen, a magyar kormány orbánfője sosem arról volt híres, hogy a saját érdekein túl egyértelműen ki tudna állni bármi mellet. És nem, az elképzelt ellenségekkel (Soros, Brüsszel, IMF, melegek, migránsok, liberálisok, bárki aki nem ők) vívott kardcsörtetős árnyékbokszolás nem számít annak. Éles helyzetben, és nemzetközi porondon (ahol nem védik be az általa kinevezett alkotmánybírák, a főbíró és főügyész tandemje, meg a kétharmados szavazónyája) már inkább fülét-farkát behúzva pávatáncol, egyrészt-másrésztezik, vagy simán csak durván mellébeszél, terel mint egy beszpídezett juhász.

Ahogy most is valami tök irreleváns baromsággal hozakodik elő. A szomszédban konkrét mészárlások zajlanak épp, ez a szociopata meg a "vallásszabadság" miatt aggódik, csak mert  az EU vezetői csúnyákat gondolnak, és (a diplomácia nyelvébe csomagolva ugyan, de) csúnyákat is mondanak, a putyini diktatúrának mélyen benyaló moszkvai pátriárkáról. 

Csak szólok, hogy a vallásszabadság egyik fontos összetevője, hogy a vallások kritizálhatók, a vallások képviselői pedig még inkább. Hisz emberből vannak, ezért gyarlók, egyszerűen nincs olyan, hogy valaki szünet nélkül, mind a tíz parancsolatot rigorózusan betartsa. Akkor sem ha az illető egy bazi nagy aranykeresztet hord a nyakában, sőt gyanús, ahogy akkor még kevésbé. (Valóban keresztény ismerőseim szerint például egyáltalán nem kell aranykereszt Jézus követéshez, sőt úgy általában sem kell hozzá arany, carrarai márvány, nagy fekete Audi, püspöki palota, meg egyházi focicsapat stadionnal. Ezek nélkül sem könnyű kereszténynek lenni, de megnyugtatóbb.)

Evangéliumi szegénység 2.0 (orientalista.hu)

Annyira szánalmas ez a vásári, ócska kis politikai kereszténység, amit rendszeresen előad. Hogy kérem, szerte a világban üldözik a keresztényeket, de mi majd jól megvédjük őket, például kinevezünk egy keresztényvédelem-ügyi helyettes államtitkárt. 

De hogy ő most tényleg a Kirill nevű pópáért aggódik, az enyhén szólva is hihetetlen. A keresztényezés nála az inverz sorosozás, de a funkciója ugyanaz. A figyelemelterelés.

A napsugárzás káros hatásáról

A hét elején még fűtött a táv, fagyos volt a hajnal, de York napsütése rosszkedvünk telét, rosszkedvű nyárrá változtatta át. 

Ez annyiban akár igaz is lehetne, hogy Yorkban szerdán már nem volt olyan borús az idő, tegnapra meg kisütött a nap, de ezt én Kaposváron nézem a laptopomon. Viszont York napsütése volt felénk is, mert a tudomány mai állása szerint, ide is ugyanaz a nap süt, csak nem pont ugyanakkor, mert vannak ezek a hosszúsági körök a Föld glóbusztekéjén széltében.

De tegnap annyira nyár volt, hogy még én is kiültem kissé az erkélyre D-vitamint aktiváltatni, de azt a vasbeton közt megrekedő hőséget nem lehetett húsz percnél tovább bírni. Szerencsére a menetrendszerű poloskáknak is melegük lehetett,mert nem jelentkeztek egyáltalán, így zavartalanul élvezhetem a kurva meleget, a déli csúcsforgalom aromás kipufogógázait (hát ez van, ha két főútvonal keresztezi egymást az ember erkélye alatt), de legalább kifolyt a szemem, mikor olvasni próbáltam. 

Így aztán hallgatóztam, jobb híján, mert valahogy olyan furcsa az akusztika a környéken, hogy a dübörgő forgalomzajon át is tisztán lehet hallani, amit a ház előtt, a zebránál álldogálók beszélnek. Nem hangosan, sőt időnként kifejezetten bizalmas visszafogottsággal, nekem meg az egészet mégis felerősíti a ravaszul körénk  hajtogatott vasbeton geometriája (ez az úgynevezett 'lakótelep fákkal') és tényleg minden szót hallani, még úgy is, hogy a szobából meg a tévé üvölt kifelé sör- és hajkondicionáló reklámokat.

Ami azért érdekes tapasztalat. Sosem voltam egy hallgatózós karakter, sokszor az sem érdekel, amit nekem mondanak, az meg logikusan pláne nem, amit számomra idegenek (vagy majdnem idegenek) más idegeneknek. Ennek ellenére, némi egészségügyi napozás után tudom, hogy a dagadék a harmadikról elfelejtett vajkrémet venni, amiért az élettársa töketlennek nevezte (miközben a sör azért eszébe jutott), az épp a lépcsőházat festő szakik főnöke - szerintük - buzi, a Nemjuteszembe Milyen néni még mindig Gabikámnak szólítja Krisztikémet, az egyik  szomszéd csaj meg épp menstruál.

Csupa-csupa tök fölösleges adat, amit nem kértem, nem érdekel, semmi haszna számomra, de legalább zavar. Vagyis nem információ, a szó szoros értelmében, hisz ha van is újdonságértéke, de relevanciája semmi, így csak civilizációs zaj. Tényleg van abban valami, hogy mediatizált világban élünk, a járdasziget, a garázsbolt előtti parkoló vagy a ház melletti buszmegálló pont úgy működik, mint a kortárs tömegmédia. Pusztító módon.

Mert mindenhol emberek beszélnek, de én alapvetően unom az emberek nagy részét, jellemzően a priori módon, azaz nem kell találkoznom meg beszélgetnem velük  ahhoz hogy tudjam, unalmasak és idegesítenek. Ez egy afféle közepesen fejlett mizantrópia, egyszerre oka és következménye a magánynak, kézen fogva jár jó barátjával, a sznobizmussal, ami meg egy jelentékeny adag önutálatot is tartalmaz. Vagyis hogy magam sem vagyok magamnak elég jó, de ez így igazságos, ha nem bírom az emberek többségét, miért pont én lennék a kivétel?

És mindez csak azért, mert York napsütése... Gondoltam is, hogy utálok napozni. A Nap olyan... galaktikus, azt' mégis túl közel van, hogy ártson.

lynnemctaggart.com

Posztapokaliptikus desztináció

A KSH legújabb turisztikai statisztikája akár mókás is lehetne, ha a háttere nem lenne tragikus. Mert az arról szól, hogy az orosz turisták az utóbbi időben valahogy elmaradoztak (ki tudja, miért?), de helyettük rekordszámú ukrán szállt meg hazai hotelekben. Persze ezek átmeneti menekültszállásként működnek épp, és az állam fizet majd utólag értük, de a statisztikában azért a nyomorult menekült az vendég, aki pár vendégéjszakát tölt nálunk, fellendítve a covidtól tépázott hazai szállodaipart.

Értem én, hogy a számokat nem érdekli, mitől emelkednek,  az egyszeri statisztikus meg azokkal a kategóriákkal dolgozik amik vannak neki, és úgy tűnik, hogy az idegenforgalmi táblázatokban nincs olyan rubrika, hogy 'háborús menekült', esetleg 'háború menekült gyerekkel és/vagy kutyával'. Igazából várom már, hogy ártunk és ormányunk valamely jelentéktelenebb helyettes államtitkára mikor kezd lelkesedni, hogy íme, alig nyerték meg a választásokat elsöprően, és a hazai  turizmus máris fényre derült. Igazi kósalajosi pillanat lenne. Ráadásul nem kell hozzá más, csak a turizmus fogalmának nagyvonalú kiterjesztése. (Felkészülnek: vendégmunkások, cserediákok, szexrabszolgák valamint az alvó ügynökök.)

És hát jelezhetné a MÁV is, hogy mostanában annyira nagy igény mutatkozik a járataikra, hogy folyton különvonatokat kell indítaniuk, ami biztos azért van, mert az emberek egyrészt igen nagyon környezettudatosak lettek, másrészt meg olyan világszínvonalú a magyar vasút, hogy Ukrajnából is  a csodájára járnak. Direkt átjönnek vonatozni! A jegy árában pedig már nem csak az van benne, hogy elvisznek A-ból A-felsőbe, de azt a festői tizennyolc kilométert direkt hetven perc alatt teszi meg a viszonylat, csak hogy mindenki gyönyörködhessen a tájban.  A szó szerint vett fapados modell miatt nem ragadnak többé  a műbőr ülések, és a legtöbb ablakot le lehet húzni, afféle környezetbarát légkondiként. És egy családnak alig félhavi átlagfizetésbe kerül egy ilyen festői kirándulás. Nyilván erre indulnak be a keleti turisták, meg a hotelekre, amik még SZOT-üdülőnek épültek, de azóta továbbképezték magukat.

És egyébként is, mindenki láthatja a hírekben, micsoda egy lepusztult hely ez az Ukrajna, csupa kosz, meg romos, kiégett épület, nem csoda hogy hozzánk járnak pihenni kicsit azok a szerencsések, akik pont nem voltak otthon, mikor az a rakéta becsapódott a lépcsőházukba.

Európai értelemben vett (mav.blog.hu)

Diszfunkcionális gyilkos dinasztia

David Cronenberg filmjeit régebben bírtam, de egy jó ideje nem láttam tőle semmit, az absztrakt mód művészkedő bio-horrort egyszerűen kinőttem, ami huszonévesen még rém vagánynak tűnt (ez esetben szó szerint), az ma már csak fáraszt. De a 2014-es keltezésű Térkép a csillagokhoz egy dráma, nem kevés szatirikus felhanggal. A Hollywoodhoz képest mindig is kívülálló Cronenberg a kaliforniai sztárvilágról rajzol benne valami keserű-kiábrándult skiccet, ami valószínűleg nem is annyira torzkép, élhetünk a gyanúval, hogy inkább realista, mintsem elrugaszkodott.

Mert Hollywood egy pöcegödör. Ahol a pénz plusz az arrogáns bunkóság hírességet okoz, azaz a bulvárlapok címlapján promózott high life-ot, és persze ocsmány mód mérgező magánéletet a háttérben. Valahogy így van ezzel a Weiss család is, akik meglehetősen, bár - maguk szerint - még nem elég híresek, naná hogy gazdagok, de ugye a pénznél is jobb a még több pénz, úgyhogy keményen dolgoznak (und drogoznak) azon, hogy még durvább mentális roncsok legyenek. Hogy még hitelesebben bábozzák el a sztárságot.

mafab.hu

A fater (John Cusak) valami kamu-ezo-posztneohippi életmódguru, aki lecsúszott sztárokat húz le nagy pénzekkel, a mutter (Olivia Williams) egyszerű háztartásbeli focianyuka lenne, de a 13 éves fia nem az iskolai csapatban játszik, hanem gyereksztár a filmiparban, mindenki sérelmére és anyuka menedzselésével. Benji amúgy zsenge kora dacára egy ordas nagy bunkó (abból a 13 évből, saccra úgy tízet már gyakorló szociopataként töltött), megjárta az elvonót, és a legjobb úton van a következő bentlakásos kúrához. Hisz már halott gyerekek szellemeinek üvöltözi a medence partján, hogy „Nem vagyok őrült!" Közben meg annyira irritáló, hogy az egyszeri néző legszívesebben egy szeneslapáttal szeretgetné laposra, de anyuci csak együttérzően simogatja, mikor épp a piszoárba okádik. Mondjuk anyu is egy mindenkin átgázoló lelketlen domina, azaz maga a teljesen Hollywood-kompatibilis szörnyella, csak épp minimál dizájnnal.

Náluk egy fokkal azonosulhatóbb karakter a Julianne Moore játszotta öregedő színésznő, Havana, akinek a karrierje már inkább csak szép emlék, ő felváltva drága bioszarokat és drogokat töm magába, és Weiss fater a guruja, bármit is jelentsen ez. Közben meg azért teker, hogy egyszer eljátszhassa az egykori, híres filmsztár anyját, valami C-kategóriás szemétben.

És ebbe a panoptikumba érkezik meg Agatha (Mia Wasikowska), az állítólagos floridai csaj, aki szintén nem százas, de legalább rajongó, és fejest akar ugrani a csillogásba, de legalább is a kiégett sztárok megfakult, ám még pislákoló fényébe. És akkor itt az jönne, hogy megtapossák, bekapják, megrágják és kiköpik, business as usual. Tényleg ez lenne a szokásos ügymenet, csak kiderül, ő is a Weissék lánya, Benji nővére, csak épp skizofrén kissé, aki inkognitóban tér vissza a családi tűzfészek közelébe. A diliházból persze, miután korábban rágyújtotta a családjára a házukat. (Mondjuk őket mások is fel akarnák gyújtani rosszabb pillanataikban És a végére naná, hogy ennek is lesz jelentősége.)

filmtett.ro

Innentől lesz a filmnek valami története is (mert alapvetően apró epizódok mozaikjait pakolja egymás mellé), afféle széles körítésű családi melodráma, ötórai lelki terror Sérültéknél, aprósütemény és uborkás szendvics nélkül, de legalább vérre menően, holtukiglan.

Amúgy pedig egy remekül megrajzolt, lesújtó tabló az egész. Az ifjú tinisztár, akinek a szarát a menedzsere online árulja, a nagykorúságukra fekete öves ribanccá váló gazdag csajok, az üresfejű kefélőgép, aki két színésznővel henteregve is képes üzleti ügyeket intézni telefonon, vagy épp Havana, mint egykori szépség, aki a vécén fingva beszélget az asszisztensével. Aki meg nem más mint Agatha, a posztskizó furcsa lány. És még ő az egész állatkert legszimpatikusabbja, a végkifejlet ellenére is. Beteg egy helyzet, de van abban valami közhelyesen szimbolikus, ahogy Havanat a saját Oscar-szobrocskájával veri agyon.

A Térkép a csillagokhoz nem egy popcorn-mozi (olyat amúgy sem néznék, ahhoz nem élünk elég sokáig), a vége is pont az, amit várunk, azaz fogak hullatása és könnyeknek csikorgatása, gyilkosság, őrület, öngyilkosság, kvázi-vérfertőzés, és naná, hogy a fináléra Cronenbergből előbújik a horrorfilmes félisten, ha már ő a Vérbáró.

Pápalatolgatás

A Felcsútok Géniusza azt mondta a pápának (nem Pápán), hogy a Putyin azt mondta neki (szintén nem Pápán), hogy a háborúnak vége lesz május  kilencedikén. Hát igen, az volt, ha nem is az eredeti, de a harmadik-negyedik tuti terv, hogy a Győzelem Napja alkalmából majd nagy győzelmet jelentenek be, és lesz katonai parádé is. Parádé még lehet, bár hülyén festene, mert nagy győzelem az tuti nem lesz már a héten, nagy pofára esés meg már van, csak azon nincs mit ünnepelni. (Nem mellesleg: barbár népirtással a háttérben.)

Közben meg az amerikai hírszerzés szerint VV Cárevics épp hogy hadat fog üzenni az ukránoknak. Hát istenem, van ilyen, ebben nagy kapkodásban hadüzenet az pont nem volt, így nem csoda, hogy háború sem, csak különleges katonai vérengzés, megelőző jelleggel. De ha lesz hadüzenet, akkor nyilván le lehet majd írni a 'háború' szót, de ami ennél fontosabb, be lehet majd mozgósítani a hívottakat, behívni a mozgósíthatókat, és moziba hívni a bigottakat.

Hogy melyik forgatókönyv jön be végül, az pár napon belül kiderül, még az is lehet hogy mind a kettő. Immár a poszt-posztmodern korban élünk, ahol lehet a hadüzenet az új fegyverszünet, az ostrom az új újjáépítés és a megszállás az új felszabadítás. Ja, ez már 45-ben is megvolt, a pre-posztmodernben.

De ebben a háborúban mindenféle narratíva lehetséges, hisz ha az USA támadt az oroszokra az uránok képében, akkor innentől a valóság nem számít, a propaganda virtualitásában meg Putyin liberális demokrata, az amerikaiak nácik, a vodka gyógyítja a rákot, a felcsúti meg szép és sportos. Ja, és ő is igen nagy demokrata. Nem szabad, ám demokrata. De mit mondott a pápának?

startribune.com

Körrepülő-verseny

Nekem ez eddig valahogy teljesen kimaradt, de vasárnap fatornyos (valamit túltérkövezett, agyonszökőkutazott és giccses bronzokkal teleszobort) városunkból indul a Giro d'Italia harmadik szakasza. Hogy aztán a lelkes, és remélhetőleg alulszteroidozott sportemberek elbiciklizzenek tekerni, egész Balatonfüredig. Mondjuk eddig úgy tudtam, Olaszország dél felé esik innen, Füred meg északra (még Kaposfüred is!), de hát végül is ez egy körverseny, ha sokáig tekernek egyenesen északnak a végén megérkezik dél felől Szicíliába az a három túlélő, aki nem fagyott meg sem az északi, sem a déli sarkon, nem ették meg a szavannai oroszok (a Lánok), és nem esetek részegen a vízbe a hajóról. Plusz még van erejük tekerni mondjuk Avolától Veronáig, ahol a cél lesz. Az egész alig több, mint 1300 kilométer, ha addig kibírták, akkor ezt már fél lábbal is, mint a sánta kutyát.

kaposvarmost.hu

A valóság persze ezzel szemben az, hogy valóban e két város között kell majd taljánföldön haladniuk, csak bazi nagy kerülőkkel, szóval sokkal több lesz az vacak kis 1300 km-nél, ellenben deviszont lesz rá 18 verseny- meg 2 pihenőnapjuk. (Ez mondjuk elég szar arány, hát nincs ezeknél egy rendes szakszervezet hogy sztrájkfenyegessen? Nálunk a Pelenka És Gríz Művekben ilyen időbeosztástól azonnal kitörne egy parasztlázadás, csak nem Dózsát sütnék meg forró vason, hanem az otthonról hozott tokaszalonnát. Grízzel.)

És ahogy nézem, sarkköri expedíciós betétek sem lesznek, hanem a Balaton mellől (gondolom Sármellékről) repülővel mennek Szicíliába. Egy bicikliversenyen. És gondolom a repülők hajtóművei nem pedálosak, pedig három nap tekerés után még bőven ráférne a fiúkra az edzés. Egyébként is láttam múltkor az E.T. című dokumentumfilmben, hogy a repülő bicikli is fel van már találva rég.

p.s. Jut eszembe, ma van a nagy nemzetközi sztárvórz-nap (May the 4th Be With You), csak nem érdekel. Azt a műmitológiát is szétkúrták már rég, mostanra kábé annyi a jelentősége, mint lepkefingnak a szélviharban. De a témák azért még a végtelen előtt találkoznak:

pinterest.com

Bosszúvágy 4.

Több ellenzéki (konkrétan dékás) képviselőt hiába jelölt pártjuk valamilyen parlamenti tisztségre, a Kövér Bajszos hívójelű, lelkébe is házmester (meg a fidesz-frakció, írnám ha lenne olyan, de az csak egy szavazógép) torpedózott, hogy na, azt már nem. Elvégre ezek a dékások régebben tök csúnya dolgokat mondtak a Gránitszilárdságúra. Arra az Alapos Tákolmány Törvényre, vagy hogy hívják. Mer' ezek olyanok, hogy nem is tisztelik!

Annyira nem tisztelik, hogy ha nyertek volna, írtak volna egy újat, és ez elfogadhatatlan, azok szerint, akik amint kétharmaduk lett, rögtön írtak egy újat.  De  olyat, hogy azt aztán tisztelni kell, különben pofoz! Hisz a kormányhitű logika alapján, ha valaki szerint az az alaptörvényük szar, akkor az eleve az "alkotmányos rend" ellen uszít, izgat, lázít, meg amit még lehet csinálni ebben a sajátos kontextusban. (Érdeke, hogy nem az alaptörvényes rend ellen uszít, pedig az sokkal szakszerűbben hangzana, ha már.)

Végül is a szokásos recept: csak semmi gesztus, az amúgy szintén az istenadta nép által oda delegált ellenzékiek felé, nehogy azt higgyék, hogy bármi közük lehet a dolgok folyásához, hogy többet számítanak a törvényhozásban, mint a ház előtti bokor alatt lapító kutyapiszok.

A régi, bolsevik bon mot szerint a szovjethatalom plusz villamosítás, egyenlő kommunizmus. Nos, az arrogancia, plusz kicsinyes bosszúvágy egyenlő a fideszkádéenpé politikai kultúrájával. Melyhez innen is gratulálok.

Biciklis punk

Kora reggeli szürke éghez dühös brit punk illik, ráadásul a girl power jegyében. Mert a Maid Of Ace négy lánytestvérből áll (ugrál, kiabál és bont rendet), valahol Hastings-ben. Ami egy város a déli parton, nagyjából félúton Dover és Brighton között de, csak ha a parton megyünk, mondjuk egy liszaboni átszállással már tudja fene. Sosem jártam arra, csak a másik kettőben, de még ezzel a minimál tapasztalattal is gyanús, hogy ezek a tengerparti városok amúgy is elég egyformák, nagyjából ugyanazt a hangulatot hozzák.

De a zenéjükről se lehet túl sokat mondani. Elég jó. Tipikus punk, pontosabban tipikusan az, amit a csajok generációjának a punk jelenthet. (Igazából tudja fene, hány évesek, 2005-ben alakultak, szóval most mondjuk nagyjából harmincasok, persze többféleképpen, mert gondolom nem négyesikrek.) Sörözés, sikoltozás, pasizás, bulizás, generalizált lázadás a fogyasztói társadalom ellen, hisz nyilván nem egy nyomornegyedből ragyogtak ki páratlan tehetségükkel. De hát a lázadás az olyan, hogy egyrészt életkori izé, ami aztán egyeseknek beakad, és úgy maradnak, másrészt meg lehet alatta valami mély és komoly meggyőződés, hogy ugyanis a világ el van baszva, és nem is tehetünk ellene semmit, de legalább üvöltsük mások képébe, hogy lassan nyakig ér a szar.

Na, a jányok tuti inkább az első eset, de hát így jártak, nem születhetett mindenki a '68-as barikádokra. Nekik az marad, hogy csak azért se veszik meg a legújabb ájfont, meg a járdán bicikliznek,  de legalább a kaliforniai kollégákkal ellentétben nem gördeszkás, hanem BMX-es punkok. Hát, ez is valami, de a zenéjük azért tényleg rendben van. Szerintem még ötórai teához is illik, pláne ha van egy kő konzervatív és piszok gazdag nagynénink, akinek ráadásul gyenge a szíve.

A kiegészítés módosításának gránitba vésése

Ó, olyan izgatott vagyok, mint karácsonykor, mikor a nyuszi tojja a szaloncukrot a májusfa alá. Mert most már biztos, nemsoká érkezik Hazánk Alapkotmánytörvényének Tizedik Módosítása. Hogy ne csak akkor lehessen vészhelyzetet kihirdetni, ha  a karmelita kolostorban elfogy languszta avokádó-ágyon, hanem akkor is, ha kitör egy  háború a szomszédban. Azt mondjuk nem értem, hogy miért kellett ezzel megvárni, míg kitör egy háború a szomszédban, azért az egykori Jugoszlávia polgárháború általi szétesése nem volt oly régen, bár nyilván van az mennyiségű kokain és hatalmi arrogancia, ami után a pártállami elitnek már csak hézagosan van meg a kilencvenes évek. (Lassan amúgy is ott tartunk, hogy a történelem a 2010-es fülkeforradalommal kezdődött, azaz előtte nem is volt semmi, csak halásztunk, vadásztunk és gyűjtögettünk, várva az evilági messiást, meg a gyorsabb internetet.)

Ez az alaptörvény az a tákolmány, ami a korábbi alkotmány helyébe lépett, mert az kérem egy "sztálinista" alkotmány volt. Éspedig azért, mert 1946-os dátum volt rajta, a rendszerváltáskor ugyanis pro forma  nem írtak újat, csak az addigit át. Ettől persze nem volt az már sztálinista, hisz a régi változatból egyetlen mondat maradt változatlan: "Magyarország fővárosa Budapest." Ez állítólag azóta is igaz, és hatályos. És ha húde sztálinista lett volna, akkor a kicsit sem tisztelt fideszkádéenpének miért nem tettszett a módosítását kezdeményeznie húsz éven át? Amiből négyben már kormányon is voltak. 

Ha meg pusztán a dátumozása volt a baj, akkor kár volt a gőzért. Az USA alkotmánya például 1787-es keltezésű, mégsem hívja senki "rabszolgatartó alkotmánynak", pedig akkoriban még bőven az volt, az újonnan függetlenedő egykori gyarmat. Egyébként a jenkik eddig 27-szer módosítottak alkotmányt (egy ideje például tiltja a rabszolgaságot), azaz átlagosan (bár nyilván hülyeség ezt átlagolni), 8,7 évente. De ha kivesszük a Bill of Rights című, 1791-ben csomagban átvitt tíz kiegészítést, akkor minden 13 és fél évre jut egy változtatás. Nálunk viszont egy tizenegy éves szöveghez érkezik a tizedik módosítás, ebből is látszik, hogy a miénk mennyivel fejlettebb demokrácia. Még úgy is, ha a tákolmányunk gránitba vésett, szóval biztos elég nehéz folyton alakítgatni. (A gránit az egy kő, ugye?)

Az egész "alkotmányozás" csak a politika show része, az volt eddig, az lesz most is, de azért van mögötte némi hátsó szándék is. Tudniillik, hogy tovább folytatódhasson a rendeleti kormányzás, amikor az ellenzéknek már minimális esélye sincs arra, hogy beleszólhasson a jogbarkácsolás kicsit sem magasztos, de direktben üzleti és hatalmi érdekek mentén zajló folyamatába.

Nem értem egyébként, mitől fél folyton Ártunk és Ormányunk, a kétharmados többség, meg a tévesen képviselőnek nevezett alakokból álló parlamenti szavazónyáj eleve teljhatalmat biztosít a felcsútinak, vészhelyzet nélkül is. Nem George Clooney (szül. Klúni György) ő, hogy Vészhelyzet kelljen a sikeréhez, bőven elég ahhoz a szokásos, uszítással kombinált sötét demagógia. Nekünk speciel ez az igazi vészhelyzet.

Alfától meddig?

Újjáépítik az Omega zenekart, olvasom értetlenül, hisz egy zenekar az nem egy romos vár (állott kőhalom), meg nem is műemlék úgy általában, hogy újjá kellene építeni. Az Omega egy rockzenekar volt, az ilyeneknek meg van történetük, ami elkezdődik valahol, aztán hullámhegyek, hullámvölgyek, és egyszer csak vége. És az ő történetüknek már vége, el kéne engedni. Az évtizedekig működő klasszikus felállás öt tagjából hárman halottak, egyikük már nem bírja a koncertezést, így a maradék egy szem dobos köré szervezne új zenekart a menedzserük, arccal a kassza felé. Nyilván van az a pénz, amit nem bír elengedni, lát még bőrt a rókán, amit lehúzna, amíg még lehet, amíg még van érdeklődés a közönség részéről. És azt mondja, nem tribute zenekart akar, ez olyan igazi Omega lenne póttagokkal. Ami egy nettó baromság.

Mert értem én, hogy Shakespeare drámáit is játsszák a mai napig, de az újonnan felépített Globe színház kivételével, sehol sem Globe néven, és a közreműködő dramaturgok sem veszik fel hozzá a Shakespeare nevet. Az Omega dalait is nyugodtan tolhatná egy profikból összerakott tribute banda, sőt sok egymás utáni banda a következő évszázadokban, de azokat nem kellene azzal reklámozni, hogy ez itt a renovált, visszaépített, majdnem eredeti. Ez már az építészetben sem jött be senkinek, egy zenekarnál meg különösen értelmetlen, hisz az attól önazonos, hogy pont azok írják és játsszák a dalokat akik. Ha ők már nem, a zenéjük mehet tovább, de csak az, javarészt más és más előadók eltérő értelmezéseiben. Ilyen ez a popszakma.

Újjáépíteni az olyan lehet, hogy mondjuk akarok egy Beatles 2.0-t, ezért megkeresem John Lennon egyik fiának unokaöccsét, ő lesz majd a basszusgitáros, szerzek mellé profi gitáros, meg énekest, és persze dobost, de majd a Nagy Las Vegas Kaszinó Turnén, minden esete beül dobolni egy-egy számiot a Ringo Starr, Paul McCartney meg minden páratlan szombaton háttérvokálozik pár percet skype-on. És akkor ez a produkció Beatles néven futna, elvégre nyomokban azt is tartalmaz, és ha jól nyomják a számokat, kit érdekel, hogy ki nyekereg a színpadon. Hát nem lenne remek?

Engem részemről az Omega mondjuk pont nem érdekel, sosem bírtam azt a fellengzős semmitmondást, ami hozzám elért belőle, de a Queen kapcsán egyszer már kiakadtam ezen, a láthatóan csak a bevételekre menő mentalitáson. Mert a Queen is pont az a négy ember volt akik, mikor egyikük (és hát pont Freddie Mercury) kiesett, ott abba kellett volna hagyni az egészet. De nem, egyedül John Deacon basszusgitárosban volt annyi jellem, hogy kiszálljon, a másik kettő (May és Taylor) azóta is Queen (& az aktuális Akárki) néven haknizik, hétről hétre telibe szarva a saját életművüket. Mondjuk van abban valami groteszk, ahogy még életükben, saját kezűleg bontják le előre, a még meg sem épült (de sokak által tervezett) emlékművüket, ami azért is szánalmas, mert nyilvánvalóan van annyi pénzük, hogy pont erre nincsenek rászorulva. Ha meg zenélni akarnak (mint mondjuk az Omega dobosa), akkor csináljanak szólólemezt, hozzanak össze egy bandát, vagy lépjenek fel egy szál akusztikus bármivel hangulatos klubokban, esetleg menjenek nyugdíjba végre, és barkácsoljanak, kísérletezzenek akár egész hajmeresztő dolgokkal is a házi stúdiójukban. Hiszen megtehetik. Egyszerűen nem kell a sírig sztárként pózolni. Láttunk sok előadót, aki megtette, és nekik se jött be. (Jut eszembe, Mercury is, mikor már komolyan beteg volt, jól hátralépett a reflektorfényből, miközben a stúdióban az utolsó napokig dolgozott, mert akkorra már kurvára nem érdekelte a sztárság, de a zene még igen.)

Simpsons, meet the Simpsons... (wallpaperflare.com)

Holdfogyatékosok

Egy ötvenes években készült sci-fi már eleve vicces, hisz nagyon máshol tartott még a filmes technika, és főleg nagyon mást gondoltak arról, hogyan fog működni például az űrutazás. Ami 1958-ban, mikor az Úti cél a Hold című örökbecsű darab készült, még nem is létezett. Azaz jóformán bármit le lehetett nyomni a nagyérdemű torkán, bár beszámolók szerint a film faék egyszerűségén (enyhébben: szánni való naivitásán) már akkor is röhögött az autósmozik úri közönsége.

snitt.hu

És a scifi-ből azért a fantasztikum volt a meghatározó elem, a tudományossággal nem sokat szöszmötöltek, hogy ilyen alapvető fizikai törvények, emberi viselkedésminták vagy társadalmi-gazdasági szabályszerűségek. Ami felőlünk nézve persze rém szórakoztató, mert így az egész tele van viccesnél viccesebb apróságokkal. Vagy nem is olyan apróságokkal. Például hogy van az, hogy mogorva tudós otthon, a csűrben épít űrhajót? Amit aztán valami ezredes dicsérget, hogy innen akkor átvennék, de tudósunk durcás lesz, és még aznap éjjel elrepül vele a Holdra. Különösebb előkészületek nélkül, utcai cuccban, legfeljebb egy kis sült csirkét meg sütit csomagol az útra. Meg két szökött fegyencet, akik pont a csűrben bújnak el, pontosabban a sufnituning űrhajóban. És a tudós nem rendőrt hív, lényegében meg sem ijed (ja, előtte tűzött egy stukkert az övébe, ami holdutazáshoz ugye nélkülözhetetlen), hanem magával viszi a két bűnözőt, akik innentől kollégák. Nem mint űrhajósok, hanem mint bűnözők, hisz Őrült Fater is csatlakozik hozzájuk, konkrét emberrablóként.

A két fegyenc meg olyan frissen mosott, és jól fésült, mintha nem most szöktek volna meg a böriből, miközben percek alatt jönnek bele a zűrhajó működtetésébe. A kiképzésük ilyen tételmondatokból áll: „Ha elhangzik, hogy hét, felkapcsolja  gombokat az alsó sorban. Érti?“ Ja, érti.

De a hajó az nagyon menő, például nem lebegnek a súlytalanságban a szendvicsek, meg a szereplők sem, simán van mesterséges gravitáció, viszont a táskarádiót azt gumipókkal rögzítik a polchoz, így csak egy durva meteoreső miatt esik le. De a nappaliból műszerezett falióra, az szerencsére kitart. (Mondjuk nem nehéz neki, a záporozó meteorok jól láthatóan szivacsból, esetleg grízgombócból vannak.)

mafab.hu

Aztán landolnak, ami egy inverz felszállás, kurva nagy rakéta függőlegesen lelebeg, egy nagy tűzoszlopon, mintha nem lennének gyorsító fokozatai, amiket a földi légkörben kelet volna hagynia.Hát, biztos nem voltak, ez ilyen 1in1 rakett. A szkafandereik viszont egy az egyben korabeli vadászpilóta ruhák, némi kályhaezüsttel felturbózva, és a nyakat szabadon hagyva, vagyis 1958-ban még kellemes 20-22 fok lehetett a Holdon. Ebből is látszik, milyen régen volt az, aki akkor született, már tizenhat éves volt, mire én is.

És akkor jön s szokásos, hogy a Hold persze némileg lakott, de nem csak az Iron Sky-féle űrnácik vannak ott, hanem valami idegenek is. Például a Nagy Papírmasé Böhöm, amit nem fog a golyó, bár légkör hiányban is remekül terjed a lövések hangja. Később egy barlangban rájönnek, hogy ott van oxigén, és tudnak lélegezni, és ezt onnan veszik észre, hogy nem alszik ki a fáklyájuk. De kint még nem tűnt fel, hogy mégis lehet légkör, ha már akkorákat durrogtatnak?

Találkoznak egész fejlett idegenekkel is, akik teljesen emberiek, csak kékeszöld a bőrük, szóval láthatóan egy-egy Visnu-inkarnáció mind, négy kar helyett az ismerősebb kettővel, viszont helyettük jelentősnek mondható mellekkel, ohne pasik...

És így tovább, tényleg nem érdemes felmondani az egész vicces agymenést, ami leginkább persze attól vicces, hogy az alkotók anno komolyan gondolták. Nem annyira szánalmas, mint Ed Wood 9-es terv az űrből című,  minden idők legrosszabb filmjének választott remeke, de közel van hozzá.

mafab.hu

Békepárt

Turi-Kovács Béla bá', az egykori torgyánista kisgazdapártba érdemei teljes hiánya mellett beleőszült korelnök, korelnökölte a tévesen parlamentnek hívott bábszínház mai, alakuló ülését. De igazából semmit nem mondott arról, merre lesz a quo vadis, sőt méltatlan alázatossággal, maga is a párvezér és kancellártól várja azt az útmutatást, a fényt az alagút végén, ami persze majdnem biztos, hogy a szembe jövő vonat lesz.

Azt azért fontosnak tartotta aláhúzni, kiemelni, hangsúlyozni és egyúttal nyomatékosítani, hogy ezekben a nehéz, háborús időkben csak két vezető van Európában, akik igazán békepártiak. A pápa, meg a felcsúti döbrögi. Bár utóbbi már húsz éve folyton harcba hívja a rajongóit, de az nyilván békaharc, mi más lenne. Addig küzdeni, míg egyszer majd nem kell, de akkor a nem küzdéssel kell majd megküzdeni, szóval ez egy ilyen végtelenbe csavarodó fraktál, lehet.

Nade, a pápa. Közismerten ő az az figura, akiről a bayerzsolt alakú párttagkönyv-tulajdonos (ötös számú, mint Vonnegutnál a vágóhíd!) azt írta a blogjában, hogy „a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember“.

És ja, nem is volt olyan kurva durva, írhatta volna azt is, hogy Jorge Mario Bergolio demens és gazember, és akkor még mindig elő sem húzta azt hogy szarházi, pedig az már annak is kijár tőle, aki rossz irányba keveri a reggeli kávéját. De mit is mondhatnék, ócska egy béke lehet, aminek a pártján egy szoknyás vén gazember, meg a híveit havonta csatába vezető főkancellár áll. És csak ők, miközben a finn miniszterelnök, vagy a spanyol király sátáni kacajjal készül a vérontásra, mindegy is kinek a vére lesz az, csak ontva legyen! Ilyenek ezek mind...

p.s. Az amúgy vicces, hogy mikor még menő volt a pápa a kormányhitre tértek között, mindig nagybetűvel írták a különféle kommentekben. Nem véve tudomást arról, hogy Pápa az egy város, akkor is, ha a turbóMagyarok szeretnek Mindent Nagybetűvel írni. Ez ma már persze nem gond, az egybites trollok (részeben pont a bayeri beszólás nyomán és óta) nemecsekernői módon írják le a 'pápa' titulust, véletlenül  megfelelve ezzel a magyar helyesírásnak, pedig azt rendszerint nagy ívben letojják.

Miközben azért van olyan, akinek Ferenc pápáról eszébe jut Ferenc, Pápáról - amiben azért van egy adag jóféle szellemesség, ami pl. Bayernél soha.

Tudománypornó

Nekem kicsit fura, mikor a sajtó - gondolom az olvasóik vélt mentalitásához alkalmazkodva - tágra nyílt szemmel csodálkozik rá, hogy jé, a világban mindenféle dolgok vannak ám! Például az, hogy egy Salt Lake City-beli egyetemen (de gondolom sok más egyetemen is) fel lehet venni egy pornófilmekkel foglalkozó kurzust. Az egyre szánalmasabb Index egyenesen azzal a clickbait címmel vezeti föl ezt az igazából nem is hírt, hogy „Pornónézésért is kredit jár az egyetemen“. Gratulálok, de tényleg, ez már közelíti a vállaltan bunkó origó színvonalát. Hisz a cikkből kiderül, nem a nézésért (meg a járásért) jár a kredit, hanem annak elemzéséért, mit is jelent a pornó a jelen társadalmaiban, kulturálisan, szociológiai meg szociálpszichológiai szempontból (nemi szerepek, hatalmi viszonyok, miazmás)  vagy akár gazdaságilag, politikailag.

Hiszen a pornó az evidens része a kortárs kultúrának. És akkor a kultúrát most ne úgy képzeljük el, hogy régi festmények lógnak egy klasszicista hodály, szépen világított termeiben, hanem mint a mindennapi életet működtető folyamatot, azt a szimbolikus rendet, mely alapján tájékozódni tudunk úgy általában a világunkban, már ha egyáltalán. Ebben az értelemben a kultúra nem valami absztrakt kánon, hanem maga a parizeres zsömle (amire például egy indiai, a maga kultúrájának perspektívájából jaj, de furán néz), meg hogy a fű tilos, de a vodka legális, a köszönés amit reggel a portás elénk böffent, a bűntudat mikor beteget jelentünk pedig csak egy szabadnap kéne, hogy a monogámia a norma, hogy illiberális a „demokrácia“ (olyan nincs amúgy, csaxólok), esti a hírlap és mackó a sajt. És hogy pornó a fél internet.

Innentől kezdve viszont a mindenféle tudományoknak nem lehet nem foglalkoznia vele, generációk szexualitását határozza meg, hogy a röhejes (ha el nem bliccelt) iskolai „felvilágosítás“ vagy épp a zavarban lévő szülők motyogása helyett, onnan tudja meg mi a szex. (Mondjuk maximum technikailag, hisz a pornó az szex mínusz romantika, mindent villantó formagyakorlatok sora a hálóban, a konyhaasztalon, a hetes buszon, az éjszakai magánklub színpadán.) De foglalkozni, azt kell vele, pont mint a tömegkultúra sok egyéb szegmensével.

Eltartott kisujjal félretolni a témát, az olyan mintha egy néprajzos/kulturális antropológus azt mondaná, hogy de hát a mindenféle őserdei törzsek kannibalizmusával ne foglalkozzunk már kollégák, az olyan gusztustalan, szubhumán izé. És lássuk be, a kannibál aztán tényleg eltárgyiasítja a megevésre szánt másikat, jobban mint a pornóproducer a nagymellű szőkét, aki még fiatal, és kell neki a pénz.

Vagyis az akadémiai/egyetemi tudománynak is kezdenie kell vele valamit, attól hogy szégyenlősen félrenéznek, még bármelyik tetszőleges pillanatban százmilliók nézik, ahogy százezrek dugnak milliónyi videóban. A cikkben is olvasható az illető egyetem közleményének részlete: „A hardcore pornográfia legalább olyan amerikai, mint az almás pite, és népszerűbb, mint a vasárnap esti foci. Ez a milliárd dolláros iparág egyrészt kulturális jelenség, amely tükrözi és megerősíti a szexuális egyenlőtlenségeket, másrészt olyan művészeti forma, amely komoly elmélkedést igényel.“

És tegyük hozzá, nem csak amerikai jelenség, ez bizony globális, miként az újabb járványok, a klímaváltozás vagy a sötét ostobaság, mint a siker záloga. Csak ez talán nem annyira veszélyes, bár tudja fene, nem vagyok szexuálpszichológus. De ha többen fogyasztanak pornót, kevesebbet szexelve másokkal a való életben, akkor kevesebb gyerek születik, az meg szerintem jó. Az emberiség így is túl nagy teher már ennek a szerencsétlen bolygónak, ha a pornótól kevesebben leszünk, annak örülni fognak, cinkék, a kék bálnák, a fák. Meg a hódok.

zbporn.com

AloSSztály

Lavrov szovjet orosz külügyminiszter megint túl sokat módosított a tudatán, mert előadta, hogy az USA meg Kanada (de főleg Kanada, hogy ezt honnan szedte?) „neonáci alosztályokat“ képez ki az ukrán hadsereg számára. Hogy most megrendelésre, vagy magánszorgalomból az nem derült ki a miniszteri kinyilatkoztatásból, de a mantra a szokásos, az amerikaiak egypólusú világot akarnak, pont. Hogy a világ már vagy harminc éve egypólusú (és hogy részben Kína okán épp kezd nem az lenni) az csak jelentéktelen mellékkörülmény.

De ez a neonáci alosztály, ez igazán kreatív elszólás, avagy valódi fogalmi remeklés. Lavrov nyilván benne ragadt az egykori Szovjetunió félvilágában, ahol az elnyomás keveredett a bürokrácia hanyag lomhaságával, szóval működött is a diktatúra, meg nem is, Moszkva kiadta a szigorú  parancsot, de onnan jó messze, a vlagyivosztoki körzet párttitkára egyszerűen túl másnapos volt ahhoz, hogy érdemben foglalkozzon vele. Még a komoly, géppel írt névtelen feljelentéseket is a titkárnője olvasta át helyette, a kávé meg a szopás között. 

Akkoriban a neonáci alosztályok is hasonlóan működhettek:

„Bementem a városházára, mert a tanácselnök elvtárssal sürgősen meg kellet beszélni a járási tanács neonáci alosztályának kérdését, a létszámhiány tekintetében elsősorban. Kevesen vannak ott a kartársak, és hiába uszítanak meg acsarkodnak nap mint nap, sokszor túlórában, egyszerűen nem bírnak sok kis buzi hippivel, akik ilyen béke meg szeretet, meg hasonló baromságokkal jönnek. És énekelnek, meg virágot osztogatnak, még az öntudatos párttagoknak is, a mocskos állatok!“ - legalább ilyesmi lehetett a kommunikáció, aztán kanalaztak egy kis rántott húst, zománcos lábasból.

Aztán ittak pár pohár valamit, amit Lavrov a sajtómegjelenései előtt szokott.

De így legalább megtudhattuk azt is, attól hogy Zelenszkij zsidó származású, még náci, pont mint Hitler, akiben a miniszter szerint volt zsidó vér is. Hogy ez honnan tudja, nem nehéz kitalálni, nyilván az orosz külügyben is van neonáci alosztály, annak is egy ciongenetikai munkacsoportja, és ők naprakészek mindenki vérvonalát illetően, egy nácit meg ugye fél kézzel is felismernek. Vagy hogy...

Behívó a kihívásra

Boris Becker börtönbe ment vonulni, valami különösen kemény angol börtönbe, tegnap esete már ez volt vezető hír a Zindex címlapján is. Gondolom, mert minálunk felénk elég ritka, hogy hírességek ott kössenek ki, ha meg politikusként lettek híresek, akkor pláne. A mezei celebek közül persze ült már a Lagzi Buci is, mindketten irritáló alakok,csak egyik áramot okozott, a másik meg bekokózva balesetet lopott. Sőt, most láttam  a tévében, hogy Vinnie Jones is épp börtönben van, de nem akar focizni a Statham Jasonnal.  Hogy később fog-e azt nem tudom, mert közben visszérkrémet reklámoz egy hasbeszélő néni. Aki magyarul beszél, feltűnően német szájmozgás mellett. De ennyit Vinnie Jonesról.

Nálunk a sorrend sokszor fordított, előbb lesz valaki börtönlakó, aztán celeb, mint a Viszkis, és akkor az ő élete is benne lehet a tévé mozicsatornájában, reklámszünetekkel, meg ahogy kell.

De ez a Becker, ez Wandsworth-ben fog ülni, biztos a csóró végén (ha valaki érti még...), egy romantikus, viktoriánus műintézményben, ahol szolid a kényelem, de semmi buzulás. Illetve a buzulás az nem biztos, hogy nuku, de a börtön az tuti viktoriánus, állítólag szellemiségében is. Vonzó hely, kívül-belül egyaránt, jó, hát nem a Ritz, de a hírek szerint bónuszként néha vannak patkányok is, amik a Ritzből viszont tök hiányoznak. A különbséget szemléltetem is:

                            swlondoner.co.uk                                                        stjameslondon.co.uk

                                   the-tls,co.uk                                                          booking.com

De Boris biztos jól bírja majd, mert bár a jobboldalihoz szokott, de egy sportembernek, mint amilyen ő, a baloldai az igazi kihívás. És hát két és fél év nem olyan hosszú, annyi idő alatt az egyetemet is csak félig végzi el az ember. De azon gondolkodni, hogy jelentsen-e csődöt az egyszerű kétkezi híresség, ha közben van pár millió font eltitkolt vagyona, nos ahhoz talán még sok is.

A sajátságos szanatórium  nem esik messze Wimbledontól (ami egy másik londoni kerület - bár gyerekként mindig azt hitem, hogy valami önálló város), ahol Becker már 17 évesen nyert. A börtönben nem biztos hogy fog, egyfelől mert megöregedett, másfelől egy ilyen szigorú kóterban maximum műfüves teniszpálya lehet, az meg neki szokatlanul prosztó.

Viszont a fentebb linkelt cikk szerint, ha jó lesz, bekerülhet a H-szárnyba, amit az ottaniak Ritz-ként emlegetnek, de ha lakott már az igaziban is, és nagyon valószínű, hogy igen, akkor azért fel fog neki tűnni a különbség. De legalább nem hajléktalan, csak úgy hangulatra, mert egy átlag börtön azért sokszor jól hozza az átlag alatti hajléktalanszállók miliőjét. Vagy az egykori munkásszállókét

A színtiszta igazság

Olvasgattam valami ingyenes helyi újságot a klotyón (hisz ez kábé erre való, oda az ember nem visz Kantot), és benne a monomániásan ellenzékfóbiás főszerkesztő szokásosan unalmas jegyzetét. (A felcsúti szuper, a Gyurcsány pszichopata bűnöző, a német szocdemek aljas szemétládák, mindenféle szocdemek aljas szemétládák, bónuszként esetleg  - most már - háborús bűnösök is.)

Most is fotelből háborúzik a világ ellen, és kapóra jön neki, hogy tényleg van egy háború itt a szomszédban, úgyhogy gyorsan rá is téved az összeesküvés-elméletek hímes mezejére. Hisz ezt a háborút nem az oroszok vívják az ukránok ellen, hanem az USA az oroszok ellen, mint az közismert, ugye Safranek? Az nekem nem világos, hogy akkor most a gonosz Amerika megtámadta Oroszországot, ravasz mód ukrán területen, ahol ugye a ruszkik csak visszaütöttek, vagy a jenkik beépültek a Kreml felsőbb bugyraiba, és direkt kirobbantattak egy háborút, hogy aztán fegyvereket szállíthassanak az ukrán náciknak.

politico.eu

Szerintem a második, az sokkal dzsémzbondosabb, kár hogy úgy harmincöt éve nem láttam egy dzsémzbond filmet sem, de arra meg szerencsére nem emlékszem. Ám de ennek ellenére, vagy pont ezért, kreatív módon tudtam kitalálni, hogyan is történt, ami valójában.

Az úgy volt, hogy a SzíJáJé klónozta Putyint, nagyjából tizenöt évvel ezelőtt. Mert egy tetszőleges külföldi látogatásánál az amerikai titkos ügynökök lesben álltak a csatornában, a hotel alatt, és mikor az elnök kiment vécére, és lehúzta, megszerezték az elterelt lefolyócsőből az elnöki szart. Amiből rájöttek, hogy nincs is olyan jó kondiban, mint az a félmeztelen, medvén lovaglós képeken látszik (az csak egy eredetileg vodkareklámnak készült fotosopp), mert túl sok állati fehérjét és csavarlazítót fogyaszt, és túl kevés növényi rostot. De ez mellékes, a lényeg, hogy a végtermékből sikerült kivonniuk némi seggszőrt, amiből viszont klónozták Vologyát. És mivel a klónok gyorsabban öregednek, hamar utolérve az alany életkorát, VV ügynök mára biológiailag 55 éves. És csak viszonylag keveset kellett verni, hogy egy közel hetvenes lerobbantságát elérjék nála. (Mellékszál, de a Kreml mostani lakója igazából VV2 ügynök, az első számú klón ugyanis nem sikerült, buddhista lett, megszökött a bázisról, és jelenleg ismeretlen helyen meditál, valahol a Himalájában. De szerencsére volt tartalék, pont mint az űrhajósok esetében.)

És akkor ez a klón jól kirobbantotta a háborút. Váratlanul persze, hisz csak nem sokkal korábban cseréltél le az eredetit őrá, pontosabban az ortodox karácsony alkalmából, mikor az igazi Putyint belesütötték az ünnepi pástétomba, hogy ne kelljen a hulla eltüntetésével bajlódni. És most már tényleg Észak-Amerika lehet a világ ura, csak erről a kanadaiaknak még nem szóltak.

De most aztán szállítják a fegyvereket az ukrán bábkormánynak, akik jól kiirtják nekik az oroszok egy részét, a maradékkal meg majd úgyis végez a letargiával kevert partidrog, amit már nagy erőkkel gyártanak a kaliforniai New York egy szupertitkos laborjában. (High Street 127/B, rögtön a bagel-sütöde mellett, egy nagy kék ház.) Nem a letargiát persze, a drogot, az előbbiből elég lesz az oroszok saját termelése is.

És ha idáig eljutnak majd, rátehetik végre a kezüket az orosz kőgázra és földolajra, a napelemes vodka-lepárlókra meg az atomfegyverekre, hogy azért az újszovjet birodalom beszántása után a kínaiakat is legyen mivel terrorizálni, sakkban tartás közben. Csak sietni kell, mert VV2 nemsoká komolyan szétesik, a klónok egyszerűen nem bírják sokáig, ez a modell is egy villámháborúra lett tervezve, de elbaszta. Hiába no, még csak Béta verzió, amit sajnos muszáj volt már bevetni.

Ez szóról szóra, pontosan így történt, gondolom. Persze ha nem a vécén olvasok szennylapot (mondjuk nomen est omen alapon, hol máshol?) akkor lehet, hogy más lett volna a fuss el véle.

p.s. Amúgy Kim Dzsongun is bárhová utazik, viszik utána a saját mobil vécéjét, hogy esetleges ügynökök ne juthassanak hozzá a legmagasabb szintű szarhoz. Már ha  így hagyományosan szokta, és nem mondjuk felkrákogja és kiköpi.

Haar Kay

Itt van máju selseje, énekszóé, stánc köszöncse! Lehetőleg Lalyos, a világ országosan legjelentősebb kamu-mulatós kvázi-zenésze eme kultikusnak szánt klasszikusával, amibe a harkáj. Metallika pólóban belépés csak saját felelősségre! Én szóltam.

„Szívem buktájából tegnap éjfél tájba

Kiette a lekvárt a bánat harkálya

Hűlt helye bár sajog, nem esem kétségbe

Új szívet süttettek holnap a pékségbe'

Refr: Harkály, te csúnya harkály

Micsoda slampos, pacuha lény

Harkály, az etetődbe ciános magvat

Helyezek én

S ha megint erre száll majd a kemény csőrű féreg

Madarászjelmezben közelítem én meg

És ha újra lesújt, elkapom a bestét

Színes sportújsággal tömöm ki a testét

Rap:

Májusfát állítottam tavaly

De megfúrta ez a kopácsoló ganaj

Recsegve kidőlt és rázuhant a nőre

Azóta is sokat költök papírzsebkendőre

Az állatvédelmet  szívügyemnek tartom

De neked, tollas szemét, soha nem lesz pardon

Súlyzótárcsáimat szárnyaidra tolom

Vörös fejbúbodat még ma megskalpolom

Refr.: Harkály, te csúnya harkály

Micsoda slampos, pacuha lény

Harkály, az etetődbe ciános magvat

Helyezek én

Harkály, otromba harkály

Indul az őszi vadászidény

S hogyha nem fog a puska

Odúdba púrhab kerül idén“