Fúde

Rémes egy délelőttöm volt tegnap, épp békésen néztem valami teljesen érdektelen filmet, mikor nagy csatazaj szűrődött be a lépcsőházból. Azt hittem valami családi üvöltözés, erre nálam is dörömbölnek. Az előszobában némi füst-szerűség, az ajtóban meg két tűzoltó, akik mondták, hogy menjek le a ház elé. A szemben lévő lakásban volt tűz, valami elektromos állítólag, nálam semmi komoly, viszont vol valami elektromos gebasz, túlfeszültség, mittomén, kiégett az összes épp működő hálózati adapter, úgyhogy hirtelen nem lett net sem. Az később igen, mert a szolgáltató szerelői hoztak új adaptert a routerhez (kicsivel előbb értem haza az ügyfélszolgálatról, mint ők hozzám), de az istennyila kinyírta a laptopét is, most kaptam egyet kölcsön. Csak hogy írhassak végre, meg azért egy kis tableten filmet nézni se jó (kórházban, vonaton legfeljebb), a puzzle egyenesen reménytelen, a pornó meg androidon perverz. (De most tényleg, egy androidon?). Most megyek, megnézem a híreket, a tévében nem ugyanaz...

A valamirőlség joga

Megmondásipari betanított munkás vagyok. Nem szak, az barbár, hanem hosszan edukált bunkó, citrom ízű civilizációs mázzal leöntve, azaz tudok késsel-villával is, ám van hogy kanállal eszem a sült krumplit.

De legalább van véleményem a bármiről, és jobban belegondolva ez a kívülállók kiváltsága, márpedig én évek óta vagyok gyakorló kívülálló a legtöbb emberi együtteseben, ahol egyáltalán előfordulok. Az értelmiségen belül asszem proli vagyok, a prolik között meg értelmiségi, itthon európai, külföldön hülye magyar, vallásosnak elég agnosztikus, ateistának túlzottan reménykedő, túl öreg a rock'n'roll-hoz, túl fiatal a halálhoz.

Úgyhogy tényleg a megmondásipar az én területem, nekem aztán nem fáj bárkit vagy bármit leszólni, de hát mit tegyek, ha a téma az utcán lever, túl sok a leszólni való a beszólásokhoz, és még azt sem mondhatom, hogy bezzeg az én időben, hisz ez az én időm is. És érdekes módon még sohasem szegezte nekem a kérdést senki, hogy "És te mit tettél le az asztalra?" Terítőt bazmeg, de amúgy nem sokat, mondom, ez a kívülállás, más néven a pálya széléről bekiabálás lényege és szépsége, mert egyébként a leltáról sokszor jobban látni a pályán történteket. Gondolom én, aki nem jár semmilyen meccsre, mert nem érdekli, a közélet nevű iszapbirkózás is egyre kevésbé, amit meg mostanában nálunk az intézményes kultúra címén művelnek, arra a szánakozva hányás a megfelelő reakció. No meg a szarkazmus, a tekintélytiszteletlenség, az akármiről való vélemény joga, függetlenül attól, hogy azért nem tudom eldönteni, mit is szóljak az alábbi videóhoz (innen jutott eszembe az egész):

Hát ja, súlyos bunkóság, elvégre Lizzy aki dobozban van, az Bözse néni, a néhaivá elhunyt, miszerint meghalálozott nagybritán uralgónő. De én meg vagyok olyan ultraliberális, hogy még ez is belefér (ír drukkerek skandálnak, akik hát finoman szólva is utálják a brit rojál családi szappanoperát, történelmileg gyökerezve), de mondjuk majd egy év múlva. Szóval igen halott királyok halálával lehet viccelődni, csak ennél azért némileg később.

Talán valahol itt húzódik, ha nem is a szólásszabadság, csak a normális ízlés határa. Mert egyszer még TGM írta, hogy egy szabad társadalomban szabad vallást gyalázni. No meg pl. a monarchiát (mint az előző posztban látható), meg szabad a sértett félnek kikérni magának, akár vissza is gyalázhat. De ha nem tud reagálni, akkor legalább is nem illik.

Azaz: a királynő halálán örömködni nem kell félnetek jó lesz, de majd darab idő múlva. A monarchia intézményét szidni, azt lehet bármikor, most is, mert az létezik, és vissza tud szólni. Bár ha ezt rendőrökkel teszi, az legalább is szintén nem illendő.

My Hero

No comment.

mirror.co.uk

Hat szex

Tegnap este megint véletlenül botlottam bele Puzsérék megmondós műsorába (Önkényes mérvadó), ahol valahogy szóba került az is, hogy a Tik-Tok algoritmusa milyen szavakra, kifejezésekre tilt le videókat. Nos, először is be kell vallanom, hogy bár tudom mi az a tiktok, de még sose jártam arra, és ezt élvezem, úgyhogy nem tervezem megismerni, így is van elég bajom az élettel, a világmindenséggel, meg mindennel.

Viszont eszembe jutott, hogy mit csinálna a toktiki az Iron Maiden egyik régi klasszikusával, a The Number of the Beast című nyálas-romantikus popslágerrel. Mert bizonyos felvételeken, mikor Bruce Dickinson énekli a refrént, és abban ugye megnevezi a Szörny Számát, hogy 666, akkor a six-six-six az néha úgy tör elő a torkából neki, hogy Sex! Sex, sex! és így tovább. Képzelem milyen lenne, ha valami vieómegosztó letiltaná agresszív szexualitása miatt. Hogy ez már pornó, ezt azért már mégse!

Pedig ebben aztán semmi szex nincs, semmi efféle durvaság, a 666 az sima, ártatlan  kis sátánista szimbólum. Úgyhogy a műegész tök jó lenne péntek tizenharmadikára, de mindegy, jó lesz ez ma szerda tizenharmadikai indulónak is.

Lenne az alábbinál szexesebb is (bár legtöbb nőnemű ismerősöm szerint így is igen szexi), de ez a hivatalos klip, és azért itt se nehéz belehallani, felajzottság kérdése az egész.

Nemzetköziség

Mai kedvenc címem a Zorigón (rég néztem fel oda, annyira nem vagyok mazochista): "Széteshet a brit birodalom". Akkor én most szólok: már szétesett. Rémlik nekik ott, hogy például 1947-ben független lett India, a korona ékköve? Ami persze később maga is szétesett  Hindusztán-Pakisztán viszonylatra, csak hogy a két országból később három legyen. (Mert Nyugat-Pakisztán ma simán csak Pakisztán, Kelet-Pakisztán viszont Banglades - asszem sosem írtam még le ilyen sűrűn négyszer egymás után, hogy Pakisztán. Izé, ötször...)

És ha már itt tartunk, a Galaktikus Birodalom réges-rég szétesett, bár az egy messzi-messzi galaxisban történt, odáig meg nem látnak el a zorigósok a főnök alfeléből. Ja, nekik csak Trianon fáj, pedig egész helyre kis palota az, szép parkkal.

Amúgy szétesett még: Csehszlovákia, a Szovjetunió (bár ezt egyre kevésbé venni észre), Jugoszlávia, a spanyol gyarmatbirodalom. Halott már Napóleon, Marx, Lenin, Lennon, a szembeszomszédom, az önbecsülésem és a lepényhal meg utoljára. Döbbenetes, mi? Elképesztően drámai, csak hogy stíljükben maradjak.

A briteknek amúgy Nemzetközösségük van, olyan jelentéktelen országokkal mint India, Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland vagy a jamaicai bobcsapat. De ez nem birodalom, csak egy lazánál is kevésbé összezáró perszonálunió, amit annyi köt össze, hogy a brit uralkodó az egész feje, és van ahol államfő is, de ez minden tagra igaz, pontosabban 56 országból 15-re. Ha úgy tetszik a (korábban Brit) Nemzetközösség az egykori gyarmatbirodalom maradéka, olyan tortaszeletek, melyek közül pár egy közös tálcán van még a cukrászda pultján, de a többi is valahol a városban.

Felvonulók félték

Az Ő Hazájuk Mozgalmasság meg Betyárs Elek (állítólag szintén mozgalmi vonalról) tüntetett egyet Nyíregyházán, ja nem, ezt ők úgy szokták mondani, mondjuk egy liberális tüntetésre, hogy tüntikézett. Az aprópot az adta, hogy valami biztonsági őr bajtárs késelésig fajuló filozófiai vitába keveredett, gondolom romákkal, de ez a hírből pont nem derül ki.

Szóval a tüntikéjük arról szólt vala, hogy de be vannak ők szarva a hazai romáktól, merthogy azok biztos külön országot akarnak kihasítani a miénkből, meg hogy mindjárt nemzeté alakulnak. Ja, meg hogy cigánybűnözés, csak hogy az örök listavezető slágerük ki ne maradjon. Persze ha van cigánybűnözés, akkor van zsidóbűnözés, magyarbűnözés, vegetáriánusbűnözés, balkezesbűnözés, és megannyi érv a naptárban. No meg neonácibűnözés.

Egyébként érdekes, és persze jellemző, hogy mindig ezek az agresszív, erőszakos, szellemileg súlyosan leárnyékolt barmok rettegnek, legalább is a retorikájuk szintjén, és nagy félelmükben elkezdenek alakzatban vonulgatni, néha fura egyenruhákban, nyilván mint tőrőlmetszett békefenntartók.

Rettegő Hazafiak Népies Műdalárdája

444.hu

Valóban jeles egy társaság lehet, nekem ez a kedvenc képem a galériából, a fiatal zsíros, és a vén trottyos hazafi katonás kettőse, ha ők akarnak megvédeni többek közt engem, akkor tényleg nagy bajban vagyok, vagyunk. A Harcos feliratot viselő ifjúkopasz amúgy biztos nagy harcos, olyan keményen kommentel, mint senki más a lépcsőházban, és hát élőben is bátor ha falkában van, az mondjuk félő, hogy egy tényleges harcban nem az ellenség végezne vele, hanem a szívinfarktus. Na mindegy, ennyi body shaming mára elég is, de ennyit megérdemel egy ilyen kitűnő katonája a neonáciknak.

Lelet

Mikor délelőtt hazaértem, ezt láttam a házunk sarkánál, de nem nagyon értettem a helyzetet:

Ki a manó hagy egy kazettás autórádiót gyűrött bulvárlapokon, a ház sarkánál? Nyilván olyasvalaki, aki kedveli a bulvárlapokat, és olyannyira nem online, hogy egyrészt papíralapon olvassa őket, másrészt az autómagnója is kazettás, amit viszont már kicsit szégyellt, ezért kiszerelte, és lerakta a sarkon. Ám búcsúzóul legalább hagyott neki némi olvasnivalót.

Az illető tehát vagy egy kissé érzelmes bűnöző, aki azért nem digitális, mert rejtőzködő életmódot kénytelen folytatni (plusz lehet, hogy a magnót is lopta), vagy egy időutazó a múltból. Ami viszont nehezen képzelhető el, hisz akkor az időgépet már fel kellett volna találni, és legalább is tudnánk róla. Kivéve, ha a szicíliai maffia találta fel, vagy a szíjájé, esetleg a két halmaz metszete, de akkor meg mit keresnek pont a Füredi csomópontban? Itt annyi érdekes és/vagy értékes dolog sincs, mint a... mittomén, mondtam, hogy semmi érdekes.

A legnagyobb magyar maffiafilm

Én már tényleg hanyagolnám a politikát, csak az nem hagy békén engem. Egy rendes államban mondjuk azt se kellene tudnom ki  miniszterelnök (az állami főbürokrata, ügyintéző) csak ha érdekel. De ebben a személyi kultuszban, amibe csak úgy halkan beleléptünk, már nem engedheti meg magának ezt a luxust senki, aki már nem óvodás (az elsősöknek a felcsúti személyes üdvözletével érkezhet olvasókönyv), és még nem demens, vagy nem épp a zárt osztályon képzeli magát Napóleonnak. Utóbbi mondjuk biztos benne, hogy ő a vezér és nem is érti, ki ez a kövér téeszelnök a híradóban?

Mert a Felcsútok Géniusza jellemzően kövér téeszelnöknek szokott öltözni, de a sajátjai közt sérelmünkre elkövetett törzsi gyűléseken inkább kövér maffiózónak. Szerintem mindkettő őszinte viselet a részéről, hisz egyesíti magában mindkét szerepet. Van bennük valami a Családra jellemző működésmód, a zártkapus autodafé-től a "minél nagyobb az autóm, annál nagyobbat ütök" arroganciájáig. (Hogy most ne idézem ide nagyon a nagy autó és szerényebb altesti képességek - nyilván irigykedésből fakadó - népi bölcsességét. Pláne mert a Don kisbusszal jár.)

444.hu

Egyébként értem én, hogy kellenek ezek az összetartások, mint most a "polgári" "piknik", vagy korábban Posványos meg a Tranzit "fesztivál", bár az nem világos, miért kell zárt kapuk mögött fényesre nyalni a főnököt, ha van egy nagy csomó ember ebben a lángoktól ölelt geopolitikai realitásban, aki szintén szívesen megtenné ezt, vagy legalább is kedvtelve nézné.

Az egész olyan kicsit, mint a Torrente-filmekben (talán az elsőben volt), hogy "Én kiverem neked, te kivered nekem, de semmi buzulás!" Egy ilyen piknik az valami észosztás lehet a holdudvarnak, bográcsozással, de akinek a vén bunkó Nagy Feró, meg a Rákai Filip Kálmán a szellemi holdudvara, az azért nem sok észt tud kiosztani a nagyjából sehova.

Személyes kedvencem a 444.hu videójában az a felejthetetlen pillanat (az után, hogy valami kormányzati franctudjaki nem bírja rendesen betolni a pörköltöt), mikor Rákay nertárs, napszemcsis al-maffiózóként közli, hogy ő most nem foglalkozna ilyen hülyeségekkel, hogy válság és megszorítások, ő két napja fejezte be a valaha volt legnagyobb magyar filmet. Ezt a Petőfis izét. De bazmeg, hogy a LEGNAGYOBB magyar film???

Még a vágás sincs kész, az meg, hogy mekkora nagy egy film, azt a kritikusok, a közönség, meg az idő szokták eldönteni, nagyjából ebben a sorrendben. De egy nem létező filmet még senki sem látott. Szóval Kálmánka arra gondolhatott, hogy messze a legdrágább magyar film lesz, evör.

És ez menyi jellemző rájuk. A drága az jó, az nagy, az előtt tessenek térdre borulni a pórnépeknek. Ezek tényleg pénzben mérik a kulturális értéket, meg matyóhímzésben, ti-tok nézettségben, és a haza sötétségre derül. Tőlük.

A vadász, az őr, meg az Én

Mégis inkább batárvadásznak kellett volna mennem. Még majdnem másfél év múlva leszek csak ötven (élve vagy halva, de leszek, elvégre itt élnünk is kell, meghalnunk is, ahogy Himnusz szózata mondja lassan énekelve ), és tök jó lehet az ország batárát védeni, főleg a batárkerítés mentén. Hisz köztudottan ott jönnek a mi Gráncsaink (ez szerintem Grincs, csak elírták), akik erőszakos bevándorlás céljából jönnek. Jó, mondjuk Dortmundba, de rajtunk keresztül, amitől védenünk kell a Dortmundiakat, és általában a keresztény Európát.

És akkor, ha batárvadásznak álltam volna, maga a Főminiszterű Kormányzó Úr avatott volna fel, nem messze tőlem. Ahol olyanokat mondott, hogy Magyarország olyan batár nélkül, mint a tojás héj nélkül. Ami tök igaz, kellenek batárok az ember életébe, de szerintem a Kormányzó Fő még nem látott hámozott főtt tojást, pedig az sokkal gyorsabban fő meg, mint amióta ő az. De lehet, hogy jobban tudja nálam, mezőgazdasági vonalon sosem voltam túl sokat erős, ő meg már járt disznóvágáson is.

És szerinte a batárvadászoknak kell megvédeniük a hátuk mögött álló minden gyerekvárost és falvat, meg a családokat, ezeket így egyben hazának hívják, nyilván mert házak is vannak benne. Meg azt is mondta, hogy szükség lesz az Áldozathozatalra, de az szerintem egy baromi unalmas film,akkor is ha Tarkovszkij rendezte. (Aki egyébként nem is orosz volt, mert szovjet, de pont ezt a filmjét már francia-svéd koprodukcióban forgatta unalmasra, mert a répában vagy disznóvágásban nem vagyok jó, de a tojás mellett a filmekhez is főleg értek.)

A batárvadász meg egyébként nem batárőr, mert nem őrzi a batárt, hanem vadászik rá, és akkor már egyben azokra is akik arra járnak. Szép szakma lehet, bassza meg, de megint elszúrtam. Úgyhogy maradt a katasztrófavédelem, amennyiben katasztrofális vagyok, de még épp védem magam.

Napi konteó

Holnap lesz vanni 9/11, ami a számmisztika szerint annak az évfordulója, hogy egymás után egy-egy repülő gép csapódott mindkét Buckingham-palotába, amitől a testőrség lovai nem tervezett időben kakáltak be, Károly herceg meg meghalt, és azóta egy robot helyettesíti, ezért nincsenek arckifejezései.

Persze ilyen herceg csak az egyik palotában volt, a washingtoniban, New Yorkba már nem jutott belőle, mert az android még csak fejlesztési szakaszban volt, szóval egész biztos, hogy a SzíJáJé amúgy is lecserélte volna az eredetit egy szimpatikusabbra.

Később ebből lett egy háború Irakban Putyin ellen, meg Afganisztánban a kínaikkal, csak a jenkik úgy csináltak, mintha Albániát bombáznák, legalább is amíg ki lehetett takarni a háttérben a sivatagot. Az ottaniakkal nem volt gond, Amerikában senki nem tudja megkülönböztetni, hogy a rossz arcú géppisztolyos albánul beszél vagy pastuul, netán kirgizül. Az arab (meg általában a közel-keleti) kultúráról pedig annyit tudnak hogy terrorizmus plusz kebab egyenlő olaj. De legalább a kebabhoz a csípős szószt el lehetett adni tömegpusztító vegyi fegyvernek, azt mondjuk Wisconsinban már bárki bevette, mint casus bellit.

Az eredményt meg ismerjük, azóta akadozik az azeri gáz, és vannak hülye nevű hamburgerek  a mekiben, de nem csak Hamburgban ám. Mert ez világpolitikailag van!

Isten óvja a királyt, de minek?

Mekhalt Bözse mama, nemzetközösségi főnéni, a hit védelmezője meg ilyenek, de rémes, hogy ez engem mennyire nem érdekel, pedig elég anglomán vagyok. De a brit monarchia már rég inkább egy szappanopera, mint bármi más, közjogilag is csak kurva drága szimbólum, valami amit ott felejtettek a birodalmi múlt után is.

Amúgy sem érdekelnek a királyok, hercegek, grófok, ez a III. Károly meg egy alapvetően visszataszító alak, mondjuk az első két Károly uralkodása sem volt fáklyásmenet, de ők még Stuartok voltak, és az elsőt ugye lefejezték.

Ezt a mostanit azért korrupciós ügyek veszik körül úgy az elmúlt másfél-két évtizedben, az öccse meg egy szexuális ragadozó, de lefejezéstől azért nem kell tartaniuk. De lehetne a nagybritánoknak valami rendes republikánus pártjuk, de ott még a munkáspártiak nagy része is monarchista. Ami én sosem voltam és ez már nem látszik változni.

És nagy királynőzésben alig tűnik fel valakinek, hogy Szíjjártó Kakadu, kiment Brüsszelbe és beleszart a ventilátorba, csak mert régi szokása ez neki. Nekünk meg ez a fontosabb, nem az agg nagyi halála, aki egyébként sokak szerint egész jó fej is tudott lenni, ha épp nem hordta nagyon fenn az orrát, amit azért sokszor. De hát a szappanopera-sztárok ilyenek.

Díszletek... (saját)

Mindenhez is

Hurrá, szeptember egyedike van, kezdődik az iskola! Hogy ennek én miért örülök, azt magam sem értem, régen jártam már iskolába főleg, abból is az utolsó évek úgy teltek, hogy tanítottam, kis vidéki egyetemünkön, ami azóta meg sincs, illetve részben még de, csak nem úgy hívják.

Most lehet klassz orosz történelmet tanítani Oroszországban, hiszen eddig a hülye pedagógusok olyanokat tanítottak, amik jobbára tényleg voltak, de most végre kaptak egy alapvető jelentőségű, iszonyúan tudományos sorvezetőt, hogy is kell ezt szakszerűen, rendszercsicska módon csinálni. Illetve hogyan kötelező.  (Hát igen, az ókori görögöknél a paidagogosz egy gyerekfelügyelő rabszolga volt, felénk ma is az, hangsúllyal azon, hogy rabszolga. Pedig még nem vagyunk Oroszország.)

És az ötezer szavas, korszakos jelentőségű tanulmányt természetesen Vlagyimir Vlagyimirovics írta, aki persze ehhez is ért, mert nem csak történelmi jelentőségű államférfi (ex-szovjet James Bond, pravoszláv kvázi-szent, pólok és bögrék Britney Spears-szinten népszerű témája), de kitűnő történész, aki mellett elbújhat a komplett szovjet orosz tudományos akadémia izéje, ilyen történetet baszkuráló szakosztálya, vagy mije.

Mert ugye közismert, hogy a pszichopata diktátorok mindenhez is értenek, igazából várom már mikor áll elő Vologya valami jelentősebb áttöréssel a részecskefizika, a filmesztétika vagy a kognitív pszichológia terültén. Esetleg mikor hódítja meg hirtelen felindulásból a Mount Everestnél is magasabb Ocseny Bolsoj Gora-t, amit direkt ezért építtet fel a Néva partján. (Meteorológusnak ne menjen, a végén még kivégezteti magát, ha nem jó szögben süt a nap.) 

Vagy mikor lövik ki végre az űrbe. Esetleg nem őt, már csak a hamvait, nekem mindegy, beérem azzal is.

politico.eu

Összetört, na persze

Azt írja az újság Lujza, pontosabban a Zindex, hogy „25 éve tört össze a világ Diana hercegné halála miatt“. Hát baszki, már megint nem tekintenek a világ részének, mondjuk lassan megszokom, ha már megszökni nincs hová, de tényleg, én aztán nem törtem össze huszonöt évvel ezelőtt, nálam az sokkal később történt. (Két világháborúban nem tört össze a világ, de egy celeb halálától igen?)

A nagybritán (és északír) királyi családot meg pont leszarom mindig, én még a hazai gyártású realityket se néztem, ezt az angolul beszélő, bulvárlapokban zajló, baromi régen futó szériát meg pláne nem. Turistarohamaink alkalmával simán kihagytam volna pl. a Kensington-palotát, mert - ellentétben mondjuk Hampton Court-tal - történelmileg nem érdekel, építészetileg semmilyen, ehhez képest kétszer is voltam benne, és első alkalommal még a Diana báli ruháiból rendezett kiállítást is meg kellett néznem, aminél unalmasabb, feleslegesebb és ostobább programot nehéz kitalálni. (Még szerencse, hogy a palota többi része azért érdekesebbnek bizonyult.) De a rajongók gondolom imádták.

Mert ennek az átlagosan okos, átlagosan csúnyácska nőnek igenis voltak rajongói, akiknek ő volt „a nép hercegnője“, ami röhejes, hisz eleve egy arisztokrata családba született, vidéki kastély, szolgák, partik miazmás. Jótékonykodott sokat, persze, de ezt eleve elvárták tőle, a brit arisztokrácia egyetlen társadalmi haszna ez, sok önkéntes segítővel ellentétben azonban ő nem szabadidejében űzte, hanem magángéppel, testőrökkel ment felszólalni az éhezés meg a taposóaknák ellen. Úgy azért könnyebb nagyon szamaritánusnak lenni, vagy legalább látszani.

Amúgy biztos jó ember volt, dehát a postás csaj is az lehet, csak ha ő meghal elhunyni, senki sem fogja virágokkal borítani a küszöbét, pedig ő még a negyedikre is felmászik az ajánlott levelekkel, miközben a többiek meg sem próbálják soha, csak bedobják a cetlit, mintha nem lenne itthon a címzett.

Bulvárhercegnő bulvárhalálának évfordulójára bulvárhíreket a népnek, s haza fényre derül, hogy jé, szarul ugyan, de mi még élünk! Tanulság: nem is olyan jó móka kastélyba születni, hosszabb távon semmiképp.

És akkor érdekességképp egy rémes, ráadásul csúnyácska darab a bélyeggyűjteményemből, ami tényleg bizarr, mert egy Diana 21. születésnapjára emlékező észak-koreai (!) produktum. Az ottani totalitárius diktatúra előszeretettel ad ki efféléket, lehet belőle pénzt szerezni, és bár gondolom a Kim famíliának nincs különösebb humorérzéke, de mégis csak egy fricska a halódó Nyugatnak:

Előre a vissza!

Bevezetik a szombati tanítást a magas rezsi miatt egy győrszentiváni iskolában - remek egy helyzet, csak remélhetjük, hogy a győrszentiváni alsósok nem agresszív-lázongó típusok, és nem gyújtják fel az egészet a fenébe. Vagy épphogy de, tekintettel arra, hogy legalább addig is lesz fűtés, oké kicsit sok is, meg előre egy csomagban, de azért fűtés! Kár hogy a cikk szerint az extra tanítási napok csak az őszi szünetig tartanak majd, amíg meg talán pont nem kellene fűteni. Így spórolnának meg pár napot, amit hozzácsaphatnak majd a téli szünethez, amikor ugye  már tuti kéne, de ha diáklázadás miatt leég az iskola, már nem lesz hol. Jé, tényleg ezzel is spórolhatnak, egy elszenesedett romot már egyáltalán nem kell fűteni, miközben az ökológiai lábnyoma is jelentéktelen, legalább is onnantól.

Meg persze meg akarják úszni azt is, hogy a fűtetlenség és/vagy járványhelyzet miatt át/vissza kelljen állniuk az online oktatásra, mert az nálunk eleve egy vicc volt, egy rossz vicc, tehetjük hozzá. Hiszen az egyre kevésbé kormánynak látszó, hatalomipari üzleti érdekcsoportnak két és fél éve lett volna arra, hogy tényleg megteremtse a feltételeit meg az eszközeit egy komolyan vehető digitális oktatásnak, de igazából szartak bele. Minden más is fontosabb volt ennél, most épp vodafont vennének párszáz milliárdért, ami annyira remek üzlet, hogy - szerencsés esetben - úgy harminc év alatt be is hozná az árát. Meg hát a párezer sosem használt, és nem is biztos hogy lélegeztetőgépet is raktározni kell súlyos pénzekért, ha már Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. (Az mekkora lenyúlás lehetett, mert hát a nevezettet eleve sziklasírba tették, de ott sem maradt tovább egy hétvégénél, legalább is a vonatkozó legendák szerint, amiket persze még nem erősített meg a kormányinfó-fejű miniszter.)

Hogy egy-egy ilyen esetet hogy lehet a sikerpropaganda keretein belül eladni, azt nem tudom, de legalább is már látom magam előtt a mandineres kommentelőket, akik szerint nagyon helyes, a 6-14-es korosztály szombat délelőtti iskolába kényszerítése, addig se drogoznak! Meg át sem műthetik őket eszkimóvá a liberálkommunisták! Úgyhogy legyen országos a cucc, másfél nap alatt át lehet pofozni a vonatkozó jogszabályok módosítását. A történelminek nevezett egyházak meg lelkesen tapsolnak majd, és többféle püspök is felveti, hogy akkor egy füst alatt legyen már kötelező vasárnapi iskolai is,  hisz fontos lenne időben a kölykökbe verni az evangéliumi szeretetet. Ja, és addig se drogoznak!

Mondjuk én még jártam szombaton iskolába, minden második héten, de csak a legelején, mert aztán bevezették a kulturált ötnapos oktatási hetet. De elsőben és talán másodikban is, még volt hosszú meg rövid hét, és szerintem nem csak mi utáltuk, de  tanárok is. Ma meg már ott tartunk, hogy a nálunk valamivel fejlettebb és sokkal normálisabb országokban nagyon komolyan a négynapos munkahét bevezetését fontolgatják, nálunk meg az van, hogy az iskolákban fűtsenek újra fával, de ha az sem megy, lehet hatnapos oktatás, amíg még elég meleg van hozzá. Elmúlttizenkétév, basszák meg.

p.s. Győrszentiván korábban önálló község volt, de már több mint ötven éve Győrhöz tartozik, ami azért nem a legfejletlenebb térsége az országnak, sőt. De ha ott ez van, akkor mi lesz majd Borsod- meg Szabolcs-külsőn?

Szobai szobor

Napok óta reklámozta az Ő Hazájuk mozgalompárt, hogy ők Horthy-szobrot fogak avatni, a parlamentbe benne. Ami nyilvánvaló baromságnak tűnt, mert erről azért harsogott volna a kormányhitű média, de nem tette, és innen lehetett tudni, hogy lepkefingnyi jelentőségű médiahack az egész. (Bár természetesen ártunk és ormányunkból én már bármit kinézek, egy kis horthyzás, avagy a nevezett megszoborálása úgymond könnyed bemelegítés lenne nekik, két éjféli salátatörvény, meg három repülőtér államosítása között.)

És hát ja, a kissé elnyűtt Daráló Dóra őhazájukos képviselő irodájában helyeztek egy mellszobrot, amit valami megtört tekintetűvé aggott református lelkész szentelt föl, áldott meg, vagy amit ők ilyenkor szoktak. (Kovács Attila, a balatonalmádi-balatonfűzfői társegyházközség nyugalmazott lelkésze volt az elkövetéssel alaposan gyanúsítható, ha valakit érdekel. Gondolom az égvilágon senkit, de fél órámba telt kiguglizni, szóval csak azért is ideírom. Ha már életemben először felmentem az Ő Hazájuk oldalára.)

A párt meg azért pont ma avatott egy ellentengernagy-alakú, túlméretes levélnehezéket, mert ez lenne a második bécsi döntés évfordulója, ők meg a hazatérés napjaként szeretnék beiktatni az ünnepi naptárba, Szentisten István meg az aradi vértanúk közé. Mondjuk rájuk is férne egy kis intézményesített hazatérés, mert nekik lassan már teljesen elmentek otthonról.

Horthy viszont bronzba szoborva is meglehetősen krumpliorrú, szóval ha valaki nem tanult történelmet (legfeljebb csak tanítottak neki), akár viccesnek is találhatja a fejét.

Ép testben két lélek

Bár a Jekyll című bíbíszís, minisorozat-formátumú agymenés 2007-es, nekem csak most jött elő, és most is csak azért, mert Steven Moffat írta, aki már  Dr. Who-ba is a kedvenc epizódjaimat, szóval. Gondoltam megnézem, a hátha kedvéért, és bár húsz perc után le akartam lőni, de végül csak végigtekintettem. A címből evidens, hogy itt a Dr. Jekyll és Mr. Hyde újra-megzenésítéséről van szó, így aztán az eredeti történetre nem is vesztegetnék karaktert, én tizenévesen olvastam a mondjuk hogy kisregényt, így hát gondolom bárki más is.

Ez a sztori, ami egyébként egy sajátságos folytatásnak is tekinthető, napjainkban játszódik, vagy mondjuk majdnem, mert a főhős azért egy avíttas diktafonra mondja fel a tudnivalókat a másik énjének. (Oolyann 2006-os az egész, aannyira retróó.) Akivel egy testen osztoznak, de az emlékeik speciel nem közösek. Ezért  kell emlékeztetniük egymást, hogy a legutóbbi átváltozás alatt az aktuális Én, mit is művelt a főleg miért, meg hogy mire ügyeljenek, ha egyáltalán. (Plusz van egy erre szakosított ápolónő is, aki a tervezett idejű gonosszá alakuláskor szakmailag leszíjazza az alanyt, hogy Hyde-ként ne gyilkolja le nyolc napon túl sem gyógyulóan, a neki nem szimpatikus járókelőket.)

mirror.co.uk

Jekyll, izé Jackman itt nem valami varázsital miatt lesz Hyde (nem a park, a pszichopata), nála ez genetika. Merthogy Robert Louis Stevenson irodalmi hőse itt egy létező alak (vagyis az a fikció, hogy a kitalált sztori igaz volt...), a szerző meg a halála után írta meg a történetét (hát, szóval nem a saját halála után, határozottan még az előtt), okulásul, pénzért, grafomániából, mindegy is. 

És ez a mai Jackman a néha Jekyll leszármazottja, kései klónja,  vagy valamije - ez az elején még misztikusan unalmas rejtélyes, mert Jekyllnek nem voltak gyerekei. Vagy de. Jackmannak viszont volt anyja, sőt állítólag még van is lenni, aki viszont szintén ilyen átváltozós közveszély, a vérvonal ugyebár.

Úgy a harmadik résztől kezdve egyre kevésbé különül el a két ember, Hyde már akkor is ébren van, mikor Jackman irányítja a közös testüket, és fordítva, így aztán a viselkedésük is kezd hasonlítani, pontosabban az utóbbié az előbbiére. Addig az a leosztás, hogy egyszerre egy van jelen, a másik meg felébredve próbálja kitalálni, hogy hol van és mi a szitu, ez persze idáig lehetne egy sima tudathasadás is.

De ő két misztikus izé, aki játszik egymással. Ha csak egy lenne, akinek a  váltott személyiségei hangokat hallanak a másiktól, „egyszerű“ skizofrén lenne a szomszédból, amire mondjuk lehet terápia, vagy legalább egy kényelmetlenül zárt intézet, de ez nem ennyire egyszerű. Mert Hyde nem csak gonosz, de fizikailag is más, fiatalabb, kimondott csajmágnes (nem tudom, a sátáni vigyor kinek jön be, de itt mindenkinek), plusz valami elcseszett anti-szuperhős (vagy szuper-antihős), szóval valami, ami már épp nem fér be a borzalmas Marve-paradigmába, szerencsére.  Ő egy Pókemberként működő Batman, Joker mentalitásával - és akkor nem jut eszembe több ilyen kretén.

A koncepció elég jó, modernizált viktoriánus rémtörténetbe oltott Truman-show, nincs sok vér permier plánben, csak vérfagyasztás (semmi belezés, angolok vagyunk!), kellő mennyiségű és kellően kiszámíthatatlan csavarral  megy előre a sztori, még a színészek is rendben vannak, csak a karaktereiknek mosna be az ember egy nagyot, de azt szinte válogatás nélkül bármelyiknek. (Na jó, az epizodista oroszlánoknak nem, ők képviselik az önazonos vonalat.) Az mondjuk egy olcsó megfejtés, hogy aki gyanús az klón, aki meg nem annyira, az összeesküvő, de legalább egyikben sem lehetünk biztosak.

Nos, ez fura izé most jól esett, Mr. Moffat-tól pont valami pont így furát vártam.

Szemszín, tajszám, villanás

Az után, hogy 2024-től nem kell már nyelvvizsga a felsőoktatási felvételihez, úgy tűnik, emelt szintű érettségire sem lesz szükség. Ez biztos remek ötlet, én sem tettem emelt szintű érettségit semmiből, azt' mégis milyen okos, művelt und sikeres lettem. Ja, nem. De legalább gőzöm sincs, mi a vihar az az emelt szint, amit mostanában még meg kell ugrani, no nem mintha érdekelne.

Én annyira a múlt században érettségiztem, hogy nem voltak szintek, illetve csak egy, az meg nem volt nagy kihívás (bár fizikából csak négyest kaptam), nem kellett nyelvvizsga a felvételihez (bár volt), és nem csak  pontszám alapján ment a bejutás a maihoz képest sokkal kevesebb helyre, hanem felvételizni is kellett. Azaz volt az érettségi, aztán bankett, hajnali eszmélés valami város széli diszkóban, felhőtlen kialvatlanság, aztán egy hét múlva egy négynapos felvételi fesztivál, egy tök másik városban. (Írásbeli, másik írásbeli, szünnap, szóbeli.) Most meg az a hír, hogy nemsoká az egyetemek újra felvételiztethetnek majd.

De legalább viccesen szubjektív módon szórhatják a pontokat, mondjuk minél kisebb sorszámú a valamelyik szülő párttagkönyve, annál többször sok pluszpont. De ha úgy gondolják a max. 500-ból szájuk íze szerint kiosztható 100-at adhatják sportteljesítményre, ("Előre a kigyúrt művészettörténészekért! Atletikus mérnököket a termelésbe!"), önkéntes katonáskodásra, szemszínre, krónikus betegségekre, páros-páratlan végű tajszámra, vagy kacéran kivillanó női bokára is. Klassz. Persze érdekes szempontok alapján lehet csak szakszerűen kiválogatni, hogy kiket tanítanak meg aztán jól esni! (Lásd az előző posztot.)

De én sosem sportoltam intézményes keretek között, és bár szemem színe jelentős, katona az szerencsére nem voltam, szóval a pluszpontoknál ma már esélytelen lennék. Nem mintha annak idején nagyon jól jött volna, hogy a magyar szakra olyan tárgyakat számítottak be a felvételi pontoknál, mint az anyagismeret, vagy az elektronikus áramkörök. Mert nyilván nem értetem ezekből egy kurva szót sem, kegyelemhármasokat is csak azért kaptam, mert a kettest megalázónak érezték a tanáraim.

Viszont ha már a fősulin meg a nagyon tudományegyetemen nem tudtuk katonatörténetekkel szórakoztatni egymást (az évfolyamtáraim nagyobbik fele amúgy is lány volt, mindkét helyen, pedig nem volt rá kvóta), jöttek a gimis sztorik. én meg ilyenkor közöltem, hogy nekem olyanjaim nincsenek, és sosem jártam gimnáziumba. Pontosabban kétszer, egy-egy szalagavatón, de szerintem azok nem értek kreditet. És akkor többen rendszeresen rácsodálkoztak, hogy jé, van olyan hogy szakközép (ami ma már az akkori szakmunkásképzők neve, de ez mellékszál), és onnan sem csak egy gyárba vezethet az út. Pedig hosszabb távon de bizony, én vagyok az élő, és felettébb depresszív példa rá.

Alapvető, egyetemes jogesés

Hatvannégy magyar egyetemen vezetik be a vármegyéket, izé, hatvannégy egyetemen oktatnak innentől majd dzsúdót, biztos vármegyénként egyet. Egy dzsúdót. Vagy valami ilyesmi, rég letettem arról, hogy a kormány felől fújó hírekben logikát keressek, de a rektori konferencia főreaktora leszögezte (kiemelte, hangsúlyozta, aláhúzta, és lapunk kérdésére megerősítette), hogy minden diáknak alapvető joga megtanulnia esni. Pofára.

„Tóth László szerint nemcsak ahhoz van joga minden magyar gyereknek, hogy megtanuljon úszni, hanem ahhoz is, hogy elsajátítsa a biztonságos esés technikáját.“ TL amúgy nincs benne a rektori kongresszusban, ő a Fődzsúdó Szövetség elnöke, nem mellesleg a közelmúlt egyik legnagyobb közpénz-lenyúlásának hőse (lélegeztetőgépek és annak látszó flipperek Kínából, néhányszoros áron), aki viszont ezek szerint azt hiszi, az egyetemekre gyerekek járnak. Hisz ha emberi jog az esni tudás, a gyerekeknek is, akkor nem ott kellene kezdeni, hanem mondjuk az oviban, ahol lehetnének kiégett biztonsági őrök, akik először csak random módon falhoz csapkodják a Süni csoport renitenseit, majd a földhöz az összeset, hogy időben kezdhessenek esni tanulni. 

Általánosban már lehet szintet lépni, például hogy tesiórán csak fölfelé szabad mászni a kötélen, lefelé már zuhanni kell, a középiskolában meg ugyanez, csak már nem lenne a srácok alatt szivacs. 

Így az egyetemi dzsúdó kurzuson már nem is esni kell tanítani a leendő értelmiséget (arra szükség sincs, hisz köztudott, hogy az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan, plusz aki nem tudott esni, az már elesett korábban a közoktatás frontján), hanem hogy vágják ki a csukott ablakon át az utcára azt, aki rájuk támad, agresszíven bámul, vagy simán csak objektív idealistának nevezi Kantot. 

Persze az még egy válaszra váró kínzó kérdés, hogy akkor lehet majd esésből bukni is?

De tényleg, most valóban ez a legfontosabb tennivaló a hazai felsőoktatásban? Mert ha igen, akkor javasolnék még elbaszni pár tízmilliárdot egyetemi sportra (fodbal, vízilabda, szabadstílusú kocsmai verekedés), így legalább a kő buta hombárokhoz is hozzávághatnának egy-egy diplomát, valami sportösztöndíj keretében. Mint a nagyon szar amerikai filmekben.

De jut eszembe, hatvannégy magyar egyetem? Hatvannégy? (Én is egy vidéki, egyáltalán nem nagy múltú egyetemen tanítottam anno, és szembesültem vele, hogy még onnan is van lejjebb, sokkal lejjebb. És folyamatosan egyre.)

Művészi vész

Szerintem elég keveseknek jut eszébe, hogy ma van a mohácsi csatavész (a nem kívánt rész törlendő) évfordulója, mert 1526-ban pont augusztus 29-én nem bírták le a II. Lajos vezette hazai erők, az I. Szulejmán szövetségi kapitánysága alatt játszó törököket. Ez valamiért nem ünnepnap, fene se érti, pedig egy hónapra rá, Pákozdnál már mekkora nagy győzelmet arattunk. Jó, hát háromszázhuszonkét évvel később, de attól még közel esett egymáshoz a kettő, már dátumilag, úgy értem.

Nyilvánvaló volt a stratégiai hátránya, amennyiben egy II., azaz másodlagos Lajos állt ki egy I. avagy elsőrangú Szulejmán ellen, annyi eséllyel, mint hintaló az epsomi derbin. Lajos amúgy is úgy fest a korabeli ábrázolásokon, mintha a saját udvari csillagásza lenne, aki azért főleg még horoszkópban utazik, de nagyon okosnak nézik, mert tud egyedül olvasni. (Egyébként a fene tudja, hogy tudott-e.)

szepmuviszeti.hu

És akkor még ott volt Darth Szapolyai sötét nagyúr, aki ugye halogató hintapolitikával dugott volna botot a hadi bicikli küllői közé, csak épp még nem találták fel a mondott eszközt (így marad a cserbenhagyásos gázolásnál) , de azért felküzdötte magát erdélyi vajdából I. Jánossá, bár a Galaktikus Birodalom trónja már neki sem jött össze. Sőt királynak is vitatott volt, mert ugyan a nemharcolással végül neki maradt az egyetlen még úgy-ahogy ütőképes hadereje, de a Ferdinánd nevű, a trónon szintén első csávó is bejelentkezett Habsburgéktól, úgyhogy végül sose döntötték el rendesen, ki a király. De ha volt példa ellenpápákra is a történelemben, akkor miért ne lehetett volna kettős királyság, elfértek ketten is a királykodással a keleti meg  nyugati végeken, pláne mert a kettő között úgyis ott oszmánkodtak a törökök, Budán is igencsak.

Ráadásul remek ábrázolások születtek magáról a csatáról is, némelyik évszázadokkal előzi meg a avantgarde mozgalmait, sőt az alábbi képbe már-már Jackson Pollock stílusát előlegezte bele az idő vasfoga:

Dzselálzádé: A mohácsi csata (török miniatúra)

(mta.hu)

Jackson Pollock: Blue Poles 

(theartwolf.com)

Rémálomünnep

Tegnap estevan estevankor, úgy lefekvés előtt tíz perccel, még bambultam kicsit a laptopba,mert bár vasárnap nincsenek hírek, de a tévében ismétlések mennek, olvasni már fáradt vagyok olykor, de erőből nem lehet ágynak feküdni, az alváshoz már nem is képest. De mindenhol a szombati Kispál-koncertről írtak, ami nem volt érdekes már most se, huszonhárom évesen mondjuk nagyon bírtam, de már az is huszonöt éve volt, ami sokak szerint egy negyed század, de szerintem az sok. (Jó igazából szeretem néha most is nekinosztalgiázni magam az albumaiknak által, de ez tényleg csak nosztalgia, avagy a hírértéke alulról közelíti a majdnemet.)

Ilyenkor különösen rosszul jönnek az olyan címek, hogy. „Az igazság pillanata: most a tűzijátékon bukott el a baloldal hergelése - videó

Sok százezren nézték a Duna mellett Európa legnagyobb tűzijátékát. Gyurcsányék el akarták venni az emberektől az ünnepet, megint nem sikerült.“

Meg se mondom melyik portálon nem nyitottam meg az épületeset, igen azon, ahol a cikkeknek hívott izék főszövegét főleg nem érdemes olvasni, a tartalom a címben, nincs több látnivaló, mindenki mehet Oszlóba.

Én az ilyen címektől mindig rosszat álmodok gyakran, amikor egy bizonytalan állagú gyurcsány üldöz a valahol minek, már elvette az ünnepet, de azokból több is van, szóval csak jön még derűre dér. Vagy kutyára ború, de nem a há-, hanem a sima felhős. És biztos most is ilyet álmodott nekem a központi ideges rendszerem, annyira rossz lehetett, hogy félálomban a vécére botorkálva, már nem is emlékeztem rá, pedig még sötét volt, mint mikor négykor nem gyújtok villanyot. Elvégre a saját lakásom ismerem, tiszta erőből lakok bele, tök régen immár.

Hát ja, az álom az, amit a tudatalattink emésztés után Kiszarik, mely ige hangzása ellenére is ikes, és nagyjából egy kelta törzs lehetett a nem túl sokadik században, Szőrösfogú Olarik vezér kalózrezsimje alatt. 

És megnéztem, nem lehet beperelni a tudatalattinkat, akkor se, ha sokszor minden éjszaka baszkurál álmunkban. Távoltartási végzést azért lehet kérni, receptre a gyógyszertárban, vagy gyóntatófülkében hazudozva, de kémiából mindig gyenge voltam, bűnbánata meg legyen az ösztönénemnek, a tudatos valakim egész rendes pali, bár néha nem a zebrán megy át, és élvezi.