Tsak a lyók halnak meg fijatalon

Ha az alábbi dalnak igaz a fentebb idézett címe, akkor már biztosan rossz vagyok, mert kábé annyira érzem magam fiatalnak, mint egy világháborús emlékmű, miközben kétségtelenül élek. Amennyiben oxigént lélegzek be (na jó, oxigént is), és szén-dioxidot ki, megégetem a szájpadlásom forró teával, nem találom teknőst az ágy alatt sem, szóval életjeleket produkálok. De ha mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, akkor én hetvennégy, de csak hogy szimmetrikus legyen, ha már abban az évben születtem. 1874-ben nyilván.

Nem is csoda, ha efféle óvilági zenéket hallgatok, különösen ha szinte véletlenül újra az orrom elé került a Me First and the Gimme Gimmes, akikről szinte már meg is feledkeztem, pedig remekül tolják punkosan az egész nyálas slágereket is. Gondolom ezt hívják bulizenének, de olyan régen voltam buliban utoljára (olyan rendes házibuliban), hogy szerintem még kazettás magnót is hallgattunk olyankor. (Ma már nincs működőképes kazettás magnóm, csak kazettáim sokan, amikről így viszont eldönthetetlen, hogy részükről működőképesek-e? Gondolom nem nagyon, elvégre előbb-utóbb le-, fel-, át- vagy szerteszét mágneseződnek a szalagok, meg nyúlnak, töredeznek és indokolatlanul sértődősen reagálnak egy őskori walkman kínzásaira.

A fenti popsláger meg egyébként enyhe csalódás, tényleg rémes, hogy a mindenféle zenész népségek nem bírnak egy-egy eredeti dalcímet kitalálni. Nekem az Only the Good Die Young egy Iron Maiden-szám, erre kaptam valami Billy Joel-feldolgozást az arcomba, bár megengedőbb pillanataimban még vele is hajlamos vagyok kibékülni, bár túl erősnek érzem a popsztár csillagjegye mellett a bárzongorista-aszcendensét. Ahogy hajt a Las Vegas díszpolgára címre. De egye fene, olyan ez mint egy szikárabb csirkeszárny,  azaz feldolgozva egész ehető, fűszerezés kérdése az egész, meg hogy milyen formára préselik.

Józanész-iszony

Valahol a nyírségben uniós pénzből építettek egy lomkorona-sétányt, azzal az apró szépséghibával, hogy közben letarolták a lombkoronát. Sőt a fák törzsét is, nyilván beleépítették azokat a sétányba, ami így aztán úgy néz ki mint egy felüljáró a semmi közepén, ami alatt viszont se út, de vasúti sínek sem vezetnek át. Komolyan, meg kellene hosszabbítani Bicskéig, annyira modellértékűen felesleges baromság lett a végeredmény. És a felcsúti döbrögi kedvenc kivasútjáról tudjuk, hogy azt olyankor Bicskéig kell hosszabbítani, nem baj, ha nem esik útba, sőt annál inkább.

A vonatkozó lombizé-sövényösvénysétány amúgy így fest, amint a semmiből vezet a mindegy hova:

hvg.hu

Most már csak az a kérdés, hogy ez a nagyívű beruházás sima lopás volt, minden képzeletet alulmúló bénázás, vagy az egész annyira zen, hogy azt innen Európából nem is érthetjük. De az én egyszerű tudatommal legfeljebb annyit fogok fel, hogy a helyi menő csávók innentől hugyozhatnak a magasból, bár hogy ez pont miért jó, azt tudja a fene. De a lombok között akkor fognak mászkálni általa, ha az egészet eltolják a háttérben látható fák felé, bár innen nézve sok köszönet abban sem lenne.

Egyébként és nem mellesleg máshol az ilyesmit is meg tudják oldani úgy, hogy fák is legyenek meg magaslati  ösvény is (egyszerre, de tényleg!), ez itt például a londoni Kew Gardens királyi botanikus kertben található:

Láthatóan tényleg a lombkorona szintjén lehet sétálni (bár lomb az pont nincs, asszem még nagyon kora tavasz volt), legalább is azoknak, akiknek nincs tériszonya már egy székre állva is, mint ugye nekem. Én ilyen helyekre fel nem megyek.Mint ahogy nem ülök hullámvasútra, óriáskerékre, drótkötélpályára, és repülőre is csak a szükség hajnali óráján, hogy legalább majd átallhatom a rettegés nagyobbik felét.

És jobban belegondolva - ha valaki tényleg mentes a tériszonytól - ez is elég zen, ha nem is olyan fokon elvont módon, mint Nyírmártonfalva emblematikus büszkesége.

Befektetési tervek

 „Ingyen adná magánkézbe a milliárdokból felújított állami kastélyokat Lázár minisztériuma“ - ez egy cím a telexen, és akkor én most szeretnék jelentkezni. Oké, néha a kétszobás lakótelepi is a fejemre omlik, de egy kastélyban nyomorogni mégis más érzés lehet, miként kastéllyal csajozni majdnem olyan menő, mint egy Rolls-Royce segítségével. Ha úgy tetszik a kastély az Rolls-Royce téglából, barokkosan, vagy a  brit presztízsautó maga a guruló kúria, hogy az embernek legyen lehetősége. Kúrnia.

Fontos persze, hogy ingyen kapjak egy kastélyt, mert megvenni nincs pénzem, adjanak egy kis pénzt vele, hogy legalább félpanzióra fussa, legalább is, míg kétharmadrészt panziót nem csinálok belőle, hogy aztán hátha abból éljek meg onnantól. De mivel talpig becsületes alak vagyok, nem vállalok majd be korrupciós együtthatót, leginkább mert a becsületesség mellett egy mohó und smucig valaki is lennék, szóval kenőpénzt csak elfogadok, de nem adok senkinek.

Vállalok viszont bankarablást és bankalapítást egyaránt, csak valaki állja a számlát, egyáltalán nem értek a pénzügyekhez, ami felénk egyértelműen  a bankszektorra predesztinálja az embert, de ha megmutatja valaki, merre van a tőzsde, vannék ott is részvényeket, meg szójás virslit a büfében, már amelyik jobb befektetésnek látszik majd.

Fedezetnek meg ott lesz a kastélyom, amit addigra gondolom megkapok, és majd kiderül, menyi is mondjuk a dégi Festetics-kastély virsli-egyenértéke. (Azt néztem ki magamnak, gyerekkoromba, mikor még nevelőintézet volt, jártam ott párszor, persze nem mint ápolt s eltakart.) Illetve kiderül majd, hogy van-e árfolyam-különbözet a befektetési célú szójás virsli, meg a sima, megevésre szánt között? Kell hogy legyen, különben minek olyan vastag könyveket teleírni közgazdaságtannal...

A gyengébb igenis szívat

Ez finn-svéd NATO-csatlakozás a hazai politika (most majdnem magyart írtam, de a mostani rezsim nemzetfüggetlen mód hatalommániás) állatorvosi lovának oszló teteme. (Ami ironikus, hisz Oslo pont Norvégia fővárosa.) Mert miközben egy nap alatt tolnak át alapvető törvényeket a tévesen még mindig parlamentnek nevezett kormányzati szavazóautomatán, ezt az egyszerű történetet kábé nyolc hónap alatt még csak napirendre se bírták venni.

Az persze a Holdról is látszik, hogy az EU-t próbálják zsarolni egy NATO üggyel, ha már  svédek és a finnek is uniós tagok, és mostanában már nyíltan Brüsszeleznek is a kérdésben. Ami ravasz, nagyon ravasz, hisz ha valaki a szemükre hány, akkor ártatlan (bár lehányt) tekintettel mondhatják, hogy de hát elvtársak, a NATO központja is Brüsszelben van! Szóval amikor azt mondja valami kormányzati főfasz, hogy Brüsszel, akkor tessék kitalálni, melyik szervezetre is gondol.

Most meg ott tartunk, hogy utolsóként majd megszavazzuk a finnek csatlakozását, a svédekét egyelőre még mindig nem, a haszonleső pitiánerség nagyobb dicsőségére. Nyilván arról van szó, hogy a felcsúti döbrögi nagy haverja, az Erdogan nevű török autokrata egyelőre hallani sem akar a svéd tagságról, így aztán egyrészt nekünk sem kell hova rohanni az ügyben (nem lehet ránk mutogatni, hogy de miattunk), másrészt a török kolléga jóindulata is töretlen.

A felcsúti meg nagyjából szarik rá, hogy mennyire rém kínos az egész, hogy mindkét szövetség perifériájára tolja az országot, sőt a kritikákat támadásnak veszi, és visszatámad. Közben meg az egész sleppje azt harsogja, hogy itt "Magyarországot támadják", miközben csak annak kormányát kritizálják, nem mellesleg a szövetségeseink.

De most láthatóan lubickolnak abban, hogy hozzánk képest gazdagabb, fejlettebb országokat lehet szopatni, akik nem mellesleg a szövetségeseink. Egyelőre az EU-ban.

Házi feladat

Nem iskolai persze, baromi régen nem jártam már iskolába, az utolsó, amibe meg igen az is doktori volt, előtte meg ugye az egyetem, de ilyen helyeken nem adnak házi feladatot, csak simán kibasszák az embert mondjuk demográfia vizsgáról. (Nekem persze még ez sem jött össze, nevezett tantárgyból eleve úgy mentem be, hogy egy betűt nem bírtam megtanulni belőle, annyira elképesztően semmitmondóan unalmas volt, erre negyed órás lelkifröccs után a semmire kaptam egy kettest. A faszinak nyilván semmi kedve nem volt bejönni még egyszer, így mindenkit átengedett.)

Nade. A házi feladat ez esetben szó szerint értendő, miszerint házimunka (homework), ami annyiban hasonlít az iskolai változatra, hogy itt sincs munkamegosztás, de csak mert egyedül élek. Ennek kétségtelen előnye ugyanakkor, hogy én döntöm el mikor elég az annyi, elvárásaim viszont hullámzóak. A már korábban megénekelt lakhatási entrópia különböző szintjeit tartom elfogadhatónak, hangulattól, időjárástól, jóllakottságtól, a tévéműsortól valamint a forint középárfolyamától függően.

Ezen a héten például mánikusan pakolászok, takarítok, és még ezeknél is többet ábrándozok arról, hogy mennyivel többen pakolásznék és takarítanék, ha nem lennék ennyire depresszív-lusta egy dög. De bármennyit is nyüzsgök, a házimunka az természetéből adódóan olyan, hogy nem lehet a végére érni, mindig talál az ember egy poros könyvespolcot, egy mosatlan bögrét, vagy egy szunyókáló teknőst az ágy alatt. És például hiába porszívózok ki most már kétnaponta, rögtön a művelet után indokolatlan szennyeződéseket találok a padlón, úgyhogy a legújabb hipotézisem szerint az ideális eset az, ha ezentúl másfél óránként porszívózok, és naponta ürítem a porszákot. (Egy faszt!)

És istenem, a főzés! El kell mosogatni a főzőedényeket, azokat is amikből eszem (a kettő persze időnként összevonható), aztán a mosogatót is el kell mosni, különben dzsuvás marad, az meg nekem fáj, mert kényszeres vagyok. Ma ráadásul mindezek után még hosszan sikáltak a tűzhelyet, aztán az input-output egyensúly jegyében még vécét is pucoltam, mert ilyen alantas munkákra kényszeríti az embert az a szimpla tény, hogy nem tud fotoszintetizálni, így kénytelen az emésztés gusztustalan műveletére fanyalodni. (Tényleg, belegondolt már valaki, hogy kifordítva Miss Universe is milyen ocsmányul gusztustalan?)

Szóval szélsőségesen kellene élni. Vagy egy kastélyban szolgákkal körülvéve, és akkor szarhatnánk a vécépucolásra, vagy ha nem, hát egy lakókocsiban, ahol eleve nincs is vécé. De ez a langyos lakótelepi középszer, ez rémes.

Szabadságharcos nyugati métely

Volt egyszer már itt Laibach (egyszer biztos), mert hát a szlovén főváros német nevéről nevezett banda elég extravagáns, legalább is a maga nosztalgikus-militáns külsőségeivel. Na jó, a zenéjük is egyből felismerhető, bár ez az alábbi klipben szereplő közönségnél nyilván nem így van. Ugyanis ez esetben Észak-Koreában lépett fel a zenekar, ahol ők nyilván a nyugati métely részét képezték, legalább is odáig. Hisz ha már meghívták őket... (Gondolom nem merész diverzánsakcióval jutottak át a határon, a kulturkampf emblémáját hordozva, és nem csak azért, mert szerintem annak nincs is emblémája.)

Ami viszont vicces, az a kiválasztott elvtársak arca. Most nem tudják, hogy akkor mi is van. Nekik most lelkesedniük kellene, mert Kim Dzsongun vezér elvtárs személyesen hozta el nekik a zenekart, szóval tanácsos lenne lelkesedést mutatni? Vagy épp ellenkezőleg, megvetően kell nézniük, mert ezzel a Laibach-izével akarnak nekik példát statuálni, hogy micsoda egy fertő az a nyugati "kultúra"? Vagy egyszerűen csak próbára teszik a hűségüket, azt mondván, hogy tessék lelkesedni, aki aztán lelkesedik, az este már egy kies munkatáborban hajtja rémálomra a fejét?

Láthatóan fogalmuk sincs, ezért csak bambulnak maguk elé faarccal, igaz van egy elhajló, aki egész kicsit elmosolyodik, meg a másik (nyilván a párttitkár elvtárs) aki befogja a fülét, a színpadon meg előadnak valami szabadságharcos nótát, amit akár rendszerkomform módon is lehet érteni, bár nyilván nem ebben a szellemben írták. Hogy pontosan melyikben, azt persze náluk sosem lehet tudni...

Kapcsolódó hírek

Leállt a komplett londoni metró (bocs földalatti, elvégre London nem Párizsban van). Állítólag azért, mert negyven éve nem emelkedtek ennyire az Egybesült Királyság megélhetési költségei, mint mostanában, a metróvezetők meg földalatti mozgalom keretében mind egy szálig sztrájkba léptek fizetésemelésért.

Pedig dehogy. Arról van szó, hogy Ártunk és Ormányunk olyan hangosan kiabál Brüsszelbe, hogy Londonig elhallatszik, és a londoni földalatti egyszerűen beijedt. Amúgy is ijedős egy rendszer az, elég egy kis füst, csekélyke terrorizmus vagy rosszul ütemezett karbantartás, azt' lefagy az egész a francba. most pedig  felcsúti döbrögi olyan gyújtó hangú (ám közepes minőségű) irodalomórát tartott Kiskőrösön, hogy a brit főváros összeszarta magát. És hát merre viszi a szart a gravitáció? Lefelé, igen, egyenest a metróalagutakba. Persze van ahol a metró a másfeledik emelet magasságában jár felül (pl. a Piccadilly északi szárnyán egy szakaszon biztos) de értelemszerűen ott sem tud járni a járat ha előtte és mögötte áll minden. De főleg a forgalom.

Nálunk meg a forint szarta össze magát, úgyhogy a dollárhoz és az euróhoz képest is beszakadt az árfolyama, bár gyanús, hogy ez a mi megélhetési költségeinknek ez már úgyszólván mindegy. Viszont úgy tűnik,  a budapesti metróra amúgy sem költenek sokat, mert az még vidáman járt. Na jó nem vidáman, de elviselhető hangulatban. Vidámak a villamosok szoktak lenni, csak azok meg Londonban (valami külvárost leszámítva) gyakorlatilag nincsenek.

evamagazin.hu

Közhelyszótár

Holnap lesz március idusa, a Te Is Fiam Brútusz? közismert évfordulója, cézárgyilkosság, mifene. Mi persze nem ezt ünnepeljük, hanem hogy zsírfejű politikusok ordas nagy közhelyeket öblögetnek, mintha ettől lenne egy beszéd ünnepi. Gondolom a Felcsútok géniusza majd kifejezi féktelen békevágyát, és mindenkit szigorú tekintettel küld el a picsába, aki nem pont úgy képzeli a békét ahogy ő, bár a tekintetben vannak kétségeim, hogy elképzeli-e egyáltalán valahogy.  agy inkább csak üres frázisokat öblöget, mert azzal lehet népszerűnek lenni, így aztán naponta elmondja, illetve a hűbéresivel elmondatja, hogy békét akarunk, békét akarunk, az már másodlágos, hogy de mégis hogy a frászban.

Régebben állítólag szerepelt az ilyen beszédekben holmi Kossuth meg Petőfi, sőt Táncsics, de ma mindenki annyira aktuális politikailag, hogy ezekre az alakokra nem feltétlenül jut idő. Kossuthot amúgy sem szereti ez a mostani rezsim. (Emlékszik még valaki arra, hogy kurzusfilm jellegű Hídemberben micsoda kreténnek ábrázolták?)

Én persze nem kínzom magam Döbrögi főminiszter beszédével, csak felidegesíteném magam rajta, miként a Fetón is, majd elolvasok egy tartalmi összefoglalót ezekről, amúgy is iskolás koromtól utálom az ünnepi beszédeket (de az összeset ám!) Kokárdát meg húsz éve nem hordok, mióta a felcsútisták kampányjelvényt csináltak belőle. Amúgy meg csak mérsékelten vannak nemzeti érzelmeim, az ilyen törzsi fogalmakkal csak korlátozott mértékben tudok mit kezdeni.

(Jut eszembe, az őseim assszem kivétel nélkül migráns hátterűek, négy-öt generáció, és már senki nem volt magyar közöttük.)

Szóval holnap ünnepi takarítást rendezek, mert ma még rohadtul fáj a hátam, és így nincs nagy kedvem porszívózni. De holnap majd a haza fényre derül. Legalább is az az ötven négyzetméter, amit birtoklok belőle.

Lázadás

"Fellázadtak az ukránok Zelenszkij ellen, elegük van az elnökből" - hirdeti címlapon a Zorigó, persze a "rendkívüli" rovatban. Na ja, ez az a rovat, ahol rendkívül nagy baromságokat vegyítenek (még csak nem is kreatív módon) ordas nagy hazugságokkal. Náluk többször tört már ki a harmadik világháború az elmúlt egy évben, mint ahányszor én spagettit ettem, pedig nagyon szeretem. De a zorigót nem lehet holmi bolognai tésztával utolérni, az ő propaganda-pszichózisuk az én pasta-függőségemnél is erősebb.

A "fellázadtak az ukránok" amúgy nem azt jelenti, hogy fellázadt az összes ukrán, hanem hogy egy városban állítólag egyre feszültebb a helyzet. Ami mondjuk érthető, bő egy év háború után hol faszba ne lenne feszült a helyzet? És ki írná elő a zorigó szégyenlős, hisz névtelenségbe burkolódzó szerzőinek, hogy a cím és a tartalom legyen összhangban?

Én is leírhatnám például, hogy "Rendkívüli bréking nyúz: Delfint baszott Rogán Antal!" Aztán legfeljebb a cikkben annyiban árnyalnám, hogy valami állatkertben többek füle hallatára azt mondta, hogy bassza meg, az ott egy delfin! Mer' ő olyat addig csak képen látott, meg legfeljebb helikopterről, de testközelből rájött, hogy ezek a tengeri emlősök nagyobbak és izmosabbak nála, és hirtelen nem jutott eszébe, mondott-e valaha bármi rosszat a delfinekről.

Mert hát nehéz dolog ez a kommunikáció, én például nagyon tudok, csak egyre kevésbé szeretek, de majd a legkormányhitűbb zorigó is elsüllyeszti hamar ezt a címet is, mint ahogy az összes rendkívüli címük sem él egy napnál tovább. Szóval a kérdés csak az, hogy a Zelenszkij elleni lázadás hány órát fog tartani, mire kitör a következő harmadik világháború. A névtelen szerzők akkor majd megint elmorzsolnak pár könnycseppet. Hogy kiknek a szemében, az majd kiderül.

hirnavigator.hu

Gyalázat

Azt írja a hávégé, hogy ártunk és ormányunk most bővíteni akarja a közérdekű feljelentések körét, már nem csak korrupciós ügyeket lehet jelenteni a hatóságoknál, de azt is ha valaki például a himnuszt gyalázza, vagy kétségbe vonja hogy az anya férfi, az apa nő. És a vicces (vicces? elkeserítő inkább...) az, hogy bárhol lehet az ilyesmit jelenteni, a jegybanktól az atomenergia hivatalig.

Ami azért tényleg agyrém, mert egyrészt mi közük ezeknek a hivataloknak és egyéb intézményeknek ezen témákhoz, másrészt meg mi a faszért kellene ilyen témákat büntetni? Egy szabad országban szabad gyalázni a vallást, a himnuszt (és ezt másoknak szabad hangosan visszautasítani) vagy természetesnek tekinteni a szivárványcsaládokat. Persze ez itt már nem egy igazán szabad társadalom, látszatdemokrácia, ami lényegét tekintve egy választási autokrácia.

És akkor most gyalázom kicsit a himnuszunkat: szerintem szar, mert lehangoló. Amíg más országoknak valamiféle nemzeti büszkeséget sugárzó himnusza van, addig a miénk olyan hangulatú, hogy arccal fekszünk a sárban, és csendben sirdogálunk. Balsors akit régen tép, ugyebár. Egyébként az is ér, ha a francia himnuszt gyalázom?

De ez a bejelentősdi (igazából feljelentősdi), ez nagyon komcsi tempó, ráadásul azoktól, akik fröcsögve szoktak teli szájjal kommunistázni.Na most, ha a fideszes szomszédok vadgendert termesztenek, nem csak saját fogyasztásra, akkor rájuk is kijön a TEK? Gondolom nem, holló hollónak nem vájja ki a vesét.

Formátlan egy

Nekem csak most esett le, hogy ezen a hétvégén már indul a forma egy, ami - úgy tűnik - végletesen nem érdekel már. Esetleg majd leháttértévézem (milyen szép nyelvi lelemény ez tőlem...), miközben a laptopon meg cselekményes pornót nézek, vagy Kantot olvasok (középút nincs, minek is lenne), elvégre kultúrlény lennék a magam módján. De ez a forma egy ez már annyira távol van a kultúrától, a sporttól, hogy a versenyt mérnökök vívják, és kurvára nem érdekel mikor szakkommentátorok, diffúzorokról értekeznek hosszan, és kicseszett unalmasan. A versengés meg a pályán magán ritka, unalmas vonatozás van jobbára.

Szóval csak a több évtizedes megszokás vihet rá, hogy megnézzek egy-egy versenyt, de ez is olyan, mint egy önmagát túlélt párkapcsolat, hogy tényleg csak a rutin viszi tovább. Egy darabig, de aztán tényleg jön a konkrét kiégés, azt' vége.

Ráadásul én mikor még lelkesen néztem ezeket a versenyeket, akkor a párommal, ma már csak exemmel. A forma egyet még fogyasztottam egy darabig egymagamban, de most már a fenének van kedve hozzá. A mérnöki cirkuszt nézzék a mérnökök, nekik talán mond valamit, én ehhez már túl bölcsész vagyok, és túl öreg, hogy rajongani tudjak úgy igazán bármiért is.

Hadinapló op. 2.

Hát, a támadás nem igazán jött össze. Csak nem tudtuk, hogy háromra és vagy hogy háromra aztán... Így aztán heten néztünk egymásra a lövészárokban, bután, de megkönnyebbültem, hogy ma se leszünk halottak. Hisz van még pár nap meghalni, ilyenkor az is számít.

Nem, nincs jó nap a halálra, legfeljebb alkalmasabb, de az meg a fasznak se kell, de most komolyan, ki akar alkalmas pillanatban meghalni bele?

Tudjuk, hogy az élet a halál felé vezető út, miszerint a megdöglünk egyszer beüt. Csajok laknak pasiknál, és pasik fordítva, de innen nézve nem jelent semmit az egész.

Minden pillanatban várjuk a becsapódást, ami véget vet, már megint megittuk az utolsó, könyvek mögé dugott whiskyt, valami Dalmore volt, szerettük, de gondolkodni kezdtünk tőle.

Miszerint, mivégre vagyunk mi e világban? Vagyunk-e végre? Vagymi?

Még jó, hogy egy lövészárokban nem ilyeneken agyal az ember. Hanem hogy húskonzervvel hogy állunk. Ha a lábam csak kék, de még nem fekete, az még okés? Ha, hétfő van, de csütörtöknek érzem, az rendben van? Ilyenek....

Minden esetre a lövészárok egy hülye szó, egész ritkán lövöldözünk csak ki belőle, amúgy sem lövészek vagyunk. Van itt  klasszika-filológus meg hentes és mészáros, de lövész, az mondjuk pont nincs. Támadni így nehéz. Pláne, mert nem tudjuk kiért harcolunk.

Annyival jobb lenne ez itt, mint valami elképzelt szellemvilág? Folyik a vér és bél, világít a tévé, de most tényleg, ez lenne a jobb? 

Nem látszani kéne bazmeg, hanem győzni!

(Na most hagyom abba.)

Hadinapló op.1.

A világháború elkerülésének egyetlen lehetősége látszott: hívjuk máshogy! Így is lett, úgyhogy magam az Első Majdnem Globális Háború veteránja leszek, ha túlélem, ha nem, akkor viszont a hősi halottja. Még nem látom át, melyik lenne jobb, mert ugye a hősi halottakról dolgokat neveznek el, a veteránok meg tolókocsis alkoholisták lesznek, már ha nem hazudik minden film. A tolókocsi meg pont nem hiányzik.

Ugyanakkor itt a front mögött egy kicsivel, már nem is tűnik olyan rossz ötletnek a hősi halottság, csak az a rohadt életösztön ne baszkurálná folyton az embert. Emlékszem, egy világgal ezelőtt, mikor még jártam egyetemre meg ilyen helyekre csajozni, olvastam valamit a Frajd nevű pszicholélekbúvártól, hogy azért a halálösztön is elég erős. Na, az itt nincs, mikor az ember századának nagy részét a levegőből pépesíti a Luke és Leia repülőgéphordozó vadászbombázó-köteléke, akkor valahogy nem érzi magában azt a kurva nagy halálösztönt. (Amúgy a hordozótól mi kértünk légicsapást, csak nem gondoltuk, hogy külön kell szólni, hogy nem magunkra.)

De mióta állóháborúvá változott körülöttünk a világ, azóta csak a napi rutin robotpilótájával létezünk, nekem például minden nap ugyanakkor jut eszembe zuhanyozni. Zuhany persze nincs, ha lenne sem pazarolnánk rá a a vizet, de az fontos, hogy eszembe jusson, elvégre az elme fegyelme a tisztaság alapja, és hogy minden nap pontban hatkor nem zuhanyozok, az ad némi tartást a fizikai hanyatlásomnak. Ja, mert vitamin sincs, bab van zabbal, esetleg zabos bab, bár Turtletime őrvezetővel tegnap elfeleztünk egy árokban talált leveskockát. Víz nélkül fura volt elrágni, de abban legalább egyetértettünk, hogy az íze... nos, az íze az intenzív.

A hadműveletek egyébként folyamatosan zajlanak, a gond annyi, hogy egy nagyjából kétszáz méteres sávon belül, úgy hat hónapja, ezerkétszáz halott ehhez képest szerintem sok. És ez csak a mi oldalunk, hogy az ellenségből (akik most vagy a lizerinek vagy a rohadárok, nem tudom, nem olvastam mostanában híreket) mennyien vannak a közeli tömegsírban, azt tudja fene, de őszintén szólva ott már nehéz szétválogatni a kezeket a lábaktól, az egyenruhákra meg mi sem fordítunk akkora gondot, hogy megismerjük egymást haló porainkban. Meg akkor már minek?

Minden esetre holnapra várható a mindent elsöprő támadásunk, az ugyan még nem tiszta, hogy így heten hogy fogjuk megcsinálni a tartalék lőszer felével, de Grouppensmith generális üzent a Főhadiszállásról (ez valahol a Bahamákon van), hogy hisz bennünk, szóval már csak a kedvéért is meg kell csinálni a fényes győzelmet, olyan kedvesen agresszív egy pszichopata!

Majd a diadal után írok még, de most át kell kötnöm a lábszárfekélyem, nehogy ezen múljon már.

hu.wikipedia.org

Extrém agresszió

Az Uefa nevű valami fodbalszövetség, több mint egy év után megbüntette az ukrán futsal szövetséget. (Közben meggugliztam rá, a futsal az olyan fodbal, amit terembe játszanak kevesebben, de pont olyan unalmasan.) Méghozzá azért büntettet Uefa (mi lehet a keresztneve? Géza?), mer' a ukránokoknak a drukkereik nekik, azok úgy szurkoltak, mit ad isten, épp egy orosz-ukrán meccsen, hogy azzal sértették az oroszokat. Provokatív, sértő és tiltott éneklést folytattak. (Nyilván ha provokatív, sértő és engedélyezett éneklést folytattak volna, azzal nem lett volna baj.) Ráadásul az orosz szövetségi elnök (nem, nem az) szerint leplezetlen agresszióról volt szó.

Mi meg majdnem egy évig nem tudtuk, pontosan miért is kellett VV Pszichopatának nehézfegyverzettel lerohannia Ukrajnát. De most már napnál világosabb, hogy nem kéne sértő rigmusokat skandálni mindenféle lelátókon, azt' nem lenne ekkora baj, hogy tömegsírok, szarrá bombázott városokkal a háttérben, meg menekültek milliószám. Csak mi ezt innen, a Gonosz Birodalmából (lánykori nevén Európai Unió), avagy a történelem "legembertelenebb zsarnokságából" nem látjuk, mert agyba vagyunk mosva Sorossal.

Szóval a tanulság: legközelebb tessenek majd a drukkerek szurkolói provokatív, sértő és engedélyezett éneklést folytatni, és akkor hátha nem lesz háború. Mert az orosz főkutyák azért mélységesen jogkövetők, szóval ha engedélyezett, a provokációt is lenyelik, akkora kibaszott nagy úriemberek.

Windows 23

Kiesett az ablakon egy orosz katonai tisztviselő. Ami fura, eddig csak cégvezetők és nagytőkések estek ki ablakokon arrafelé, igaz, ők az elmúlt egy évben váratlan sűrűséggel. De hát ez van, az ember bevodkázva, felelőtlenül szellőztet, azt jön a huzat, és már repteti is ki őket a nagy orosz télbe. Persze csak miután hátba lőtték magukat. Hát komolyan, ezeknek a gazdag ruszkiknak nem telik egy nyomorult légkondira? Ha szaunázni akarnak, akkor sem bérelnek űrhajót, hogy belerepüljenek a Napba!

De ez a sorozatos ablakon kiesés, ez már komolyan aggasztó. Lehet, hogy valami járvány, hogy vírusos vagy bakteriális azt tudja fene, de erre bezzeg nem fejleszt vakcinát a Fájzer, pedig egy komolyabb átoltottság után biztos nyugodtabban aludnának az Urálon túli iparmágnások. Persze lehet, hogy Moszkva (az is olyan, mint Brüsszel, nem egy város, hanem egy gonosz akarat) természetes nyájimmunitásra törekszik, és időnként maga nyitogatja az ablakokat, aztán a sarokból figyeli, hogy kiesik-e rajta delikvens, mielőtt begyűjt egy végzetes tüdőgyulladáshoz vezető megfázást.

De ha mindez nem szándékos, és én jóindulatúan gondolom, hogy á dehogy, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Pszichopatov elvtárs igazán betilthatná már az ablakokat a picsába. Elvégre ő mindent és bármit az ő szeretett népéért (és az ukrán nácik ellen), szóval félthetné már kissé az alatta meggazdagodottakat.

Mint nálunk a Felcsútok Géniusza, aki például a tizenkilenc kovid alatt végig hihetetlen elánnal védekezett. Míg mindenki csak így lustult, hogy kijárási tilalom, meg hómofisz, közben ő, csak ő állt egyedül a vártán (bármi is legyen az), így aztán világszinten is az elsők között végeztünk. Na jó, a halálozási arányban, de ha negatív növekedés is növekedés, akkor... A lényeg, hogy megküzdött a vírussal, horkolásgátló lélegeztetőgépek beszerzése és ostoba propaganda által főleg, senki nem esett ki közben ablakon, vagy nem sokan, és egyáltalán: volt elég óriásplakát ahhoz, hogy mi például túléljük, hát nem?

És akkor most mondja bárki, hogy a propaganda nem hatásos. VV Putyin is kirakhatna néhány ezer ablak-elleneset, hátha javulna a helyzet, meg Ukrajnában is NATO-elleneseket, elvégre lehet, hogy csak egy félreértés, miszerint a háborút fegyverekkel vívják.

Ma már más a zeitgeist, mint a lovagkorban, a karmelita döbrögi sem karddal, hanem demagóg uszítással vívja csatáit, persze ő főleg hasban és tokában daliás, úgy meg nehéz is lenne másképp.

God bless you, Mrs. Robinson!

Nna, (háttal ugye nem kezdünk mondatot) megtekintettem nézni végre a Minden jót Leo Grande című filmes mozgóképet, ami háromnegyed részt egy hotelszobában játszódik, összesen két szereplővel (és csak egy harmadiknak jut érdemi szöveg egy rövid jelenetben), szóval kamaraszínházi előadásnak is vékony lenne, de mégis remekül működik filmként. Na ja, a két szereplőből az egyik Emma Thompson, aki miatt megnéztem az egész cuccot, ha ugyanis lefilmeznék ahogy ebédel, én valszeg azt is letölteném.

Itt egy elvileg 55 éves hit- és erkölcsrendészt, akarom mondani tanárt ad (nem mellesleg 63 évesen), akinek két éve meghalt a férje, a felnőtt fiát unja, a lánya meg izgalmas alak, de hülye. No és soha életében nem volt még orgazmusa. Harminc év házasság alatt sem, mindig ugyanaz a póz ugyanolyan időközönként, szóval a szexről annyit tud, hogy az mások nemi életének a része. Vagy mi is...

De némi tipródás után csak vesz magának a neten egy férfiprostit, aki okos, fiatal és szép, meg kibérel egy szobát valami puccos hotelben, és akkor kezdődik a meccs. Nem a lepedőn (ott csak később és részlegesen), hanem verbálisan, ami elég élvezetes párbeszédeket jelent, az önmagában bizonytalan (és ezért nyilván mereven rendmániás) öregedő tanerő, meg a magát kiadni nem akaró (mert magát adott helyzetben egy terméknek, szolgáltatásnak tekintő) selyemfiú között.

Lesz aztán szex is, fokozatosan, néhol megható, néhol humoros lépéseken át, és ahogy pár "randi" alatt egyre inkább elengedi magát Nancy (azaz Susan, jut eszembe: Mrs. Robinson, ha mond ez még valakinek valamit), úgy lesz egyre szabadszájúbb is, annak bizonyítékaképp, hogy ötven fölött is bepótolható, ami addig kimaradt. (Nos, nekem nincs ilyen gondom, én nagyjából életem első negyven évében úgy hatvanat éltem, de mióta a B-oldal forog, csak hányni jár belém a lélek.)

A fenti műegész egy meglepően jól megírt, remekül megszínészkedett kis darab, nem fárasztóan hosszú (azaz nem néznénk már tovább, de nem is nézzük az órát a közepétől), és a két tényleges szereplő remekül elcipeli a hátán az egészet. (Ja, a fickóról gőzöm sincs kicsoda, állítólag mindenféle sorozatokból lehetne ismerős, amiket én nem néztem, nem nézek, és jó eséllyel nem fogni nézni, de itt minden esetre rendben van.)

És akkor végezetül az indokolt Simon&Garfunkel-hivatkozás:

Pitiáner

Reggeli közben nem láttam jönni a nap cikkét. Ami arról van szólva, hogy az egri városfejlesztési cég bűnszervezetben elkövetés törzsfőnöke, alig kinevezése után vett az irodájába egy közel egymilliós kanapét,. Ez már önmagában gáz, mi a fasznak az oda, vagy már kell (oké, lehet), miért ennyiért? De a legszebb az, hogy a faszi hazavitte a cuccot, a céghez meg behozta az otthoni használt kanapéját, mondván, hogy darab-darab, mint az ugyebár közismert.

Mikor meg rákérdez nála az újságíró, hogy akkor ez most hogy, meg hol van a drágán vett új kanapé, akkor azt mondja, hogy majd válaszol, csak előbb jogilag kell tanulmányoznia a kérdést. Én javasolnám még  a közgazdasági, szociálantropológiai és pszichopatológiai tanulmányozásokat is, tudományos vizsgálódások esetén nem a kevesebb a több, hanem a több, legfeljebb egy része már felesleges. Itt például világos, hogy kanapé, amit a bútorboltban vett kinéz valahogy, ami meg az irodájában van, az teljesen máshogy, bár kétségtelen, jogilag mindkettő kanapé, ha esetleg csak ennyi számítana.

Amúgy egyszerre pitiáner, röhejes és gyomorforgató a történet, de jól jelzi a felcsútista hierarchiát. Mert a legnagyobb vadak (mint pénztáros Lőrinc barát, vagy Récsöl saját lábon álló férje) komplett gazdasági ágazatokat tesznek el, meg fél megyéket, egy szinttel lejjebb már csak nyomorult milliárdokat közbe-szereznek. Aztán jönnek a százmilliókkal megdobott holdudvariak, legalul, helyi szinten meg lehajolnak egy drágább szobabútorért is. De most tényleg, egy ilyen Városfejlesztés Címén Lopunk Kft. is fizet annyit a vezetőnek, hogy ne legyen rászorulva. Persze Lölö sincs rászorulva a fél Balatonra, csak tetszik neki, és nem bírja otthagyni, a lopás nem rászorultsági, hanem lehetőség alapon működik. Ha le lehet nyúlni, nyúld le, azé a gyár aki csavaronként hazaviszi, hülye lúzer az irodista, aki boltban veszi a vécépapírt.

Jelszavaink valának haza és alakokoskodás!

Banksy Valentine és az Aggódnivalók

A többé-kevésbé rejtélyes személyazonosságú Banksy is falra hányta a borsó helyett, a maga Valentin-napi üzenetét. Kétirányú családon belüli erőszak, valahol egy kelet-angliai falon, avagy tessék vigyázni a párkapcsolatokkal, mert gyakran sírás lesz a végük, és nem feltétlen a meghatottságtól.

hvg.hu

Tudom, tudom, nem kellene ennyire kiábrándultnak lennem, csak nem megy máshogy, meg egyébként is aggódom a világ állása miatt, innentől a világ végéig. (Ami hol késik már megint?) Olvasom például, hogy Csutiék (asszem ezek nem a felcsútiék) nyaralni mennek, és bár faszom se tudja, ki a rák az a Csuti, de szétvet az ideg, hogy mi lesz ha ezek véletlenül egy akkumulátorgyárba  akarnak nyaralni, hisz .

Úgy hallottam ezek veszélyes helyek, meg környezettel szennyezik a levegő vizeit, ettől aztán velük van tele a sajtó, ami egy átlagos agyatlan (és még mindig ismeretlen, guglizzon rá, akinek két anyja van) celebnek akár vonzó is lehet. D a párkapcsolatának tuti nem tesz jót.

Plusz aggódom, hogy Freddi Merkjuri már tök rég halott, és még mindig, hogy időnként leesik valami nagyobb kínai kémműhold, és mi lesz ha a sarki boltra, hogy nem láttam az idei Super Bowlt, mert nem is érdekelt, hogy a teknős valamit rágcsál az ágy alatt, és hátha valami kábel, hogy vérzik a szakállam és aggasztó módon kecsapszagú, hogy soha nem tanulok már meg portugálul kötélre mászni.

Nehéz az élet na, miközben nekem a boldogság szociálpszichológiájáról kéne cikket írom. Mindegy, megoldom, majd megnézem egymás után hat romantikus vígjáték végét.

Valentájm

Mav van Bálint-nap, azaz újbeszélül Valentin. Sznob újbeszélülmeg Velenentájn.

De nekem egyik sincs, nem vagyok Bálint, nincs párkapcsolatom (úgy nagyjából három éve, ami viszont olyan régen volt, hogy szinte már nem is vágyom rá. De rémlik, hogy harmincegy éve épp ezen a napon volt a középiskolai szalagavatóm. Aznap mentem át szóbeli angol nyelvvizsgán, hogy aztán Erikával végre a bálon (igazából második kísérletre) végre összejöjjünk. Hogy aztán majdnem pontosan négy évik maradjunk együtt, nem zökkentőmentesen, de kitartóan.

Amúgy én akkor hallottam először Valentin-napról, meg hogy az mi, aztán jó sokáig emlékeztem rá, ahogy mára már eszembe se jusson. Csak szembejött valami hírportálon. Ja, meg tévéreklámokban, de a dátumra csak úgy két órája néztem rá ma először.

Áltimét Fájt Valami

Liam Neeson utálja az MMA-t, ami ez esetben nem valami köztestület, miszerint magyar  művészeti akadémia (csak azért is csupa kisbetűvel), hanem Mixed Martial Arts. Vagyis

 kevert harcművészet. Nos én is utálom, ez igazából a kocsmai verekedés nyereségvágból elkövetett leglizálása, és kábé annyira művészet, mint a nehézfiúk közti leszámolás egy súlyosabb börtönben. Aki ezt élvezettel nézi, az járjon el valami önsegítő csoportba, hisz az egész lényege a teljesen indokolatlan brutalitás.

Én már  bokszot sem szeretem, nálunk Kokó Istvánok, meg Erdei Madarak játszották el nagy bajnokot, miközben legfeljebb középszerek voltak bármikor is. És egyáltalán, mikor van három-négy "világszervezet" és mindnek van saját világbajnoka, akkkor most ki is a Jani? (Kokónak meg állatkerti gorillákat szoktak hívni. Meg Kokó Sanelt.)

És hát Mr. Neeson maga is leginkább akcióhősként nem tündökölt mostanában, pontosabban próbálkozott ő, csak szar színész, nagyjából egy figurát tud, de azt egy messzi-messzi galaxisban is.

Én ellenben szép vagyok, okos, rendkívül kifinomult ízlésű, és  végtelenül szerény. Vagy csak egy rosszul öregedő faszi, aki szeret dolgokat utálni, ha már kívül rekedt a hagyományos értelemben vett életen.

És megnézem a Minden jót, Leo Grande című fimet, mert tematikusan passzol hozzám, plusz Emma Thompson az egyik főszereplő, ami önmagában indok a tekintésre. (Bár fél órája töltöm lefelé és most jár 40 százaléknál. Mi van, hirtelen mindenki onnan akar letölteni, ahonnan én szoktam?)