Csatazaj a békéért

Valamelyik színtelen, szagtalan, jellemtelen államtitkár megemlékezett a pozsonyi csata kerek, 1116. évfordulójáról, láthatóan csak azért, hogy brüsszelezhessen egy egészségeset. Mert nyilván még nem volt meg a heti brüsszelezés-kvótája, plusz az ilyesmi olyan mint a fing, hogy jobb kint, mint bent, csak a környezet nem feltétlenül értékeli.

Az állam titkára olyat szólt a 444 szerint, hogy: „Most a tárgyalóasztal jelenti a csatateret, és ott kell kiállniuk értékeink és érdekeink mellett. Ahogy 907-ben, most is összefogásra és a határozott cselekvésre van szükség, hogy megvédjük a békét és a szuverenitást, hogy szabad nemzetként dönthessünk a jövünk felől.“

Szóval a képlet egyszerű, a minden körülmények között (ellenére) békepárti kormány már az uniós tárgyalásokat is háborúnak tekinti, és büszkén vallja, hogy a békét egy jó kis csatával, avagy tömeges öldökléssel lehet elérni, sőt megvédeni. Háború az nem lesz itt, de lesz olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.

És már megint az 1984 orwelli világánál vagyunk, miszerint a háború béke! És a regényben ehhez azt is hozzáfűzik, hogy a szabadság szolgaság, a tudatlanság meg erő. Ártunk és Ormányunk ez utóbbiakat nem hangsúlyozza, legalább is a szavak szintjén, de ha a felcsúti döbrögire hallgatunk, nem arra figyelünk mit mond, hanem arra, mit csinál. Ami csinál az meg pont arról szól, hogy szolgaként igenis érezzük magunkat szabadnak (elvégre mint Lenin elvtárs, akár közénk is lövethetne), illetve hogy a tudatlanságunk tényleg erő. Nekik.

tisztaszo.hu

Kelenföldi konkvisztádorok

Volt némi botrány a MÁV háza vonata táján, mikor egy Ljubjanába tartó InterCicire felszabadult fene tudja mennyi, de túl sok spanyol fiatal. Nyilván ha túl sok spanyol középkorú akar váratlanul de ugyanazzal a vonattal Szolvéniába vonatozni, az is okoz némi fennakadást, és a fene tudja, melyik korcsoport hordában közlekedő kontingense lett volna részegebb.

Ezek a spanyolok ilyenek, hogy csak úgy idejönnnek, és elveszik a magyarok elől az ülőhelyet. A gond amúgy valami olyasmi volt, hogy az egész EU-ra érvényes "ingyenjeggyel" (a hvg.hu szerzőjének közlése szerint) utaztak, a nemzetközi IC-ken meg tipikusan nem kell helyjegy, így a fene sem tudta, hogy mondjuk 200 plusz utassal kellene számolni. (A jegyük az természetesen nem ingyenes lehetett, hanem valami Interrail, ami egy fix összegért egy hónapig érvényes szerte a kontinensen, és amiből bármennyit el lehet adni, csak azzal nem számolt senki, hogy mi van akkor, ha nem hárman-négyen utaznak együtt, hanem mondjuk százan. Csak mert haverok, vagy ugyanarra a fesztiválra tartanak, vagy véletlenül összefutottak a restiben.)

Szóval nem feltétlen a MÁV hibája, hogy nehezen tudtak mit kezdeni a helyzettel, állítólag szerte Európában voltak hasonló incidensek. Ami legalább is megnyugtató, mert a hazai államvasútnak (tényleg, ez mi a fenéért nem Nemzeti még?) eddig is volt több ellensége, úgy mint az évszakok, a vasutasok, a hazai utasok és a menetrend úgy általában, nem kell ide behozni még az átutazó migránsokat is.

Plusz nem kéne erőltetni ezt az IC-dolgot. Egyre több a schengeni-alapú nemzetközi, ahol Bázakerettyéig kell helyjegy, de ha Hamburgig megy az ember már nem, így mindenki anyázik, hogy valaki ül a helyén, ráadásul sokszor még rendes IC-kocsi sem jut egy-egy vonatra, így pótjegyért lehet műbőr üléseken fülkézni.

Nyilván megoldás lenne, ha az Interrail mellé is kellen valami online helyfoglalás/regisztráció az efféle vonatokra, mert így legalább látná a vasút, hogy mégis hány utassal számolhat. Amitől persze plusz kocsik ugyanúgy nem lennének, vagy csak többórás izzadva várakozás után, de legalább előre szoronghatnának az illetékesek, hogy mekkora szarban lesznek nemsoká, és nem csak akkor, mikor már nyakig ér az említett anyag. Ennyit szerintem minimum megérdemelnének, miniszterig felfelé, legalább.

A nálunk is adaptálható indiai stílus.

Világössze-háborúomlás

komolyan nem értem a kormányhitű úgynevezett sajtót, még szerencse hogy igazából nincs is mit érteni rajta. Nyomják az épp aznap (délután) esedékes állampárti propagandát, de az olyan dolgokat, mint a logika, a tényszerűség vagy az elemi etika már rég elengedték, egyszerűen nem dolguk nekik, hogy ilyen avíttas dolgokkal foglalkozzanak. Mikor itt van nekik az orwelli újbeszél meg duplagondol, avagy mi mindig is Eurázsiával álltunk háborúba, akkor is, ha tegnap még Keletázsiával. (Ha valaki olvasta az 1984-et, akkor ezt nem kell túlmagyarázni, ha meg nem, tegye meg minél előbb.)

Mostanában az van, hogy egyik nap percekre vagyunk a világháborútól, másnap meg összeomlik az ukrán hadsereg, hogy aztán harmadnapra újra majdnem kitörjön a ki tudja már hányadik világháború. (Szerintem már a propagandisták sem számolják.) Pedig most vagy az van, hogy összeomlanak az ukránok, és akkor nem hogy világháború nem lesz, de Ukrajna se nagyon, vagy nem omlanak össze, és akkor jöhet az Armageddon, ez esetben Bruce Willis nélkül, ő ma már nem vállal ilyesmiket. De a kettő együtt nem megy, akkor se, ha napról napra változik a világháború, pláne mert az egész rendkívüli hírekben való ordibálásnak kábé annyi köze van a világhoz, a valósághoz vagy a mátrixhoz, mint a húsvéti nyúlnak a pünkösdhöz.

Amúgy talán az összeomlás a jobb opció számunkra, hisz köztudott hogy hazai ellenzék belesodorná az országot a háborúba, még szerencse, hogy csak papíron léteznek, de olyan papíron, amin kurva nagy dollárjelek vannak, sokan. Mondhatni részükről az összeomlás már megvolt, Ártunk és Ormányunk pedig a helyén van,  béke pártján, valamint sérelmünkre. Ja, és Vlagyimir Vlagyimirovics ánuszának elérhető közelségében, csak hogy nekünk is szar legyen.

Vécélift

Az élet nagy rejtélyek sorozata. Is lehetne, de nem az, banális, monoton és lehangoló, és csak néha botlik az ember valami egyáltalán nem érdekes, de legalább szokatlan dologba. Én például tegnap a sajnálatosan aktuális munkahelyemet képező kórházban behaladtam egy vécébe (Északi tömb, 1. emelet, C lépcsőház, ha valakit érdekel), és ott volt egy lift. A vécé amúgy koedukált, néhány fülkéből áll, két lift között lehet bemenni, de hogy ott lesz egy harmadik, arra tényleg nem számít senki. Pláne mert rendszerint van fontosabb, de legalább is sürgősebb dolga annál, mint hogy efféléken akadjon fent.

Én mondjuk a múlt héten többek közt a lifteket takarítottam, és rémes mulasztásnak tűnik, hogy ez akkor fel sem tűnt.

Pedig fura, hogy a fülkékkel szemben, a mosdókagyló mellett tényleg egy liftajtó van, mellette meg a színes kijelző mutatja, épp hol jár a fantomlift az alagsor és a negyedik emelet között.. Hívni onnan nem lehet, de ha az ember egyszer bejut, biztos meg lehet állítani az elsőn, és kiszállva hülyén nézni Józsi nénire, amint épp a nadrágját gombolva oldalog ki az egyik fülkéből.

A kérdés csak az, bejutni hogyan lehet? Lehet-e egyáltalán, vagy oda születni kell? (Jelzem a szülészet-nőgyógyászat kombó egy teljesen másik épületben van, szóval utóbbi valószínűleg nehéz eset.) De a közelben van a pszichiátria, inkluzíve a a zárt osztály, szóval lehet hogy valami különbejáratú nekik, csak hogy a kezelteknek ne kelljen mindenféle random emberekkel együtt liftezniük.

Persze lehet hogy csak valami teherlift, és csak véletlenül építettek neki megállót a klotyóban, esetleg felkészültek arra a vészhelyzetre, mikor már szó szerint nyakig ér a szar (elvégre a hazai egészségügyről van szó), de az is lehet, hogy valaki a nem túl régen történt építkezés idején, egyszerűen csak félreértette a "mobilvécé" kifejezést.

Azért megnézném, van-e benne fajansz, csak a miheztartás végett.

rehabrenegade.com

Tálibnak lenni aljas és ostoba ügy

A tálibok, akik az afganisztáni rezsim már megint, már megint bezáratják az összes fodrászatot és kozmetikát. Mondjuk jogosan, arrafelé ha egy férfi jár mondjuk kozmetikushoz, nyolc napon túl sem gyógyuló késelést szenvedhet el, egy nőnek meg minek, neki csak a szeme látszhat ki a burka alól, az is csak azért, hogy ne menjen neki a falnak.

A bezárásról amúgy a Bujaság-és erkölcsügyi Minisztérium rendelte el, ami persze érthetetlen. egy bujáságügyi tárcának nem a bujaságot kellen propagálnia, terjesztenie, mondhatni társadalmasítania? Márpedig közismert, hogy a fodrászatok rendkívül buja helyek, a kozmetikák egyenesen a pornográfia templomai, magam nem is járok egyik helyre sem, nyilván csak ezért. Mert hogy Afganisztánban a nők nem mehetnek iskolába, edzőterembe vagy parkokba azt még értem, egy hurka alakú űrlénynek öltözött burkás nő biztos megvadítaná a parkokban vagy edzőtermekben békésen agresszív, egymást épp életveszélyesen fenyegető férfiakat, vagy legalább is megzavarná békés, életveszélyes fenyegetéseikben őket.

De mi a baj a fodrászatokkal? Talán hogy nem elég buják, a nőket ugyan időnként férfi fodrászok fodrászolják, de például tisztára felöltözve, és közben az időjárásról meg receptekről csevegnek, mondjuk  a hüvelyi orgazmussal kapcsolatos tapasztalataik helyett. Szóval nem elég buják, ami a hülye nevű minisztérium szerint meg nyilván erkölcstelen, elvégre a bujaságnak igenis megvan a morálisan helyeselhető, mi több, elvárható szintje, amit így nagyon nem hoznak.

Hiába, tálibnak lenni sem egy fáklyásmenet, kivéve ha pont eretnekeket égetni indulnak, mert akkor az (jobb esetben csak eretneknek minősített könyveket, bár tudjuk, hogy ahol könyveket, ott előbb-utóbb embereket is),de nem lehet mindennap autodafét rendezni, mert úgy hamar elfogynak a kuncsaftok, és  bár nem tudjuk, mi van akkor, ha egy csapat inkvizítor egymás közt marad (miután mindenki mást már kivégeztek), de ezt nem is szeretnék kivárni.

A fodrászok után pedig jöhetnek majd a műkörmösök (ha eddig egyáltalán voltak arra olyanok), a baptista fogorvosok és a fehérnemű-boltosok, de ha van érzékük a vallási diktatúrához, a fagyizókat nyilván rég betiltották, elvégre ott az embereknek látszik a nyelve. A nyílt utcán!

A Függőség Napja

Na most, ma van a Függetlenség Apja az Egybesült Államokban, amikor azt ünneplik, hogy Bill Pullman 1776-ban visszaverte az ufókat, később ennek alkalmából született Tom Cruise, legalább is a vonatkozó című dokumentumfilm tanúsága szerint. Esetleg tanulsága, ammennyiben van morális értelme július negyedikén születni a vietnámi háborúba, ahol meg nem is voltak ufók. Nem hogy inváziós jelleggel, de még turistaként sem, elvégre az ufók mindig Észak-Amerikában szállnak le hódítani, ritkábban Angliában, utóbbi esetben csak akkor, ha egy kék telefonfülkével közlekednek a téridőben benne.

Nálunk ez persze nem ünnep, teljesen jogosan, hisz a függetlenség felénk főleg azt jelenti, hogy magunk választhatunk magunknak diktátort, mikor is a választók egyharmadának szavazata kétharmados többséget ér, akkor is, ha nem júliusban hanem áprilisban van a választó szavazás, ráadásul harmadikán. Plusz errefelé a függőségeknek van hagyománya, a láncdohányos alkeszek országa vagyunk, a herbál földje, meg elég sokan szenvednek hatalomfüggőségben is. Na jó, nem olyan sokan, csak pont elegen ahhoz, hogy annak is szar legyen, aki amúgy csak a reggeli pálinkával harcol az aktuális neurózisa ellen.

Mondjuk épp ezért jöhetnének ide is az ufók, a megszállásokat történetileg amúgy is megszoktuk, sokkal vacakabb meg nem lehet, persze érdekes lenne, hogy mit szólna hozzá a NATO meg az EU, hisz a mi meg lennénk inváziózva, akkor per definitionem ők is. Merthogy ők mi (is) vagyunk, bár Ártunk és Ormányunk erről szeret nem beszélni, hogy hátha amiről nem beszélnek, az egyszer csak nem lesz.

De Amerikában ma ünnepnap van, jön Függetlenség Apó és hoz ajándékot, meg rendez felvonulásokat, hülye virágkarneválos fílinggel, tűzijátékkal, és a népek családilag hálát adnak a töltött pulykáért. Vagy az máskor van? (Asszem igen, ilyenkor csokit gyűjtenek a gyerekek, töklámpásokba, de nem 1776 óta, csak az elmúlt száz évben gyakran.) Mindegy, a lényeg hogy legyen sör, legyen zene meg legyen tánc. Függetlenül attól milyen nap van a nomen est omen jegyében.

lolalambchops.com

Státuszörvény

Az elég eufemisztikusan "státusztörvénynek" nevezett kormányzati kibaszás meglehetősen sok tanárt távolíthat el a pályáról ősztől, még szerencse hogy az oktatást egy nyugdíjas rendőrtábornok felügyeli, majd lesz sok szép átvezénylés meg állománytábla-módostás, vagy hogy is mondják ezt rendőrül. Meg annyian dolgoznak a közoktatásban, akik sose tartanak órákat, csak takarítanak, nyírják a füvet meg látványosan unatkoznak a portásfülkében, na ők például biztos értenek valamihez. Úgy értem, csak jók voltak valamiből iskolás korukban, mondjuk taníthatnának magatartást alsósoknak, elvégre abból is lehet jegyet kapni. Vagy valamit, nyalókát, mittomén, de a gyerekek biztos örülnek majd, ha hatvanas bácsiktól és meghatározhatatlan korú konyhásnéniktől kapnak nyalókát magatartásból, a matekot meg csak megtanulják arról a kurva internetről, ha már van nekik.

a 444-en már elindult a Távozótanár-számláló, ami dicséretes kezdeményezés, elvégre mégis csak jobb ha nem csak általánosságban tudjuk, mennyire szar a helyzet, de konkrét számokba fojtva is.

Emlékszem, még egyetemi oktató koromban azt mondogattuk egy kollégámmal, hogy nem baj ha már nem lesz itt állásunk (illetve baj, de mit tehet itt egy nyúl?), legfeljebb elmegyünk utcaseprőnek. Nos, az utcaseprők még mindig nem egy foglalkozás, de ennek megfelelően közmunkások közmunkálják, diplomával meg közmunkások sem lehetünk, szóval túl optimista volt az akkori vélekedés. Nem, mi már utcaseprők sem lehetünk. Esetleg segíthetünk hajléktalanokat, már hogy a többieknek a szállón. (Segíts magadon, az Istent se érdekli - tartaná egy realista mondás.)

Szóval kétségeim vannak, a legtöbb pedagógus akit ismertem, vacak biztosítási ügynök lett volna, a gyárban a szalagmunka meg a pokol előszobája, de remek belépő az olcsó drogok világába. Ezzel együtt megértem, ha valaki felmond, mert az nálunk a mindennapi kultúra része, hogy az embert baszogatja a közvetlen főnöke )és annak a főnöke), de állami szinten ez már tényleg tűrhetetlen, amit persze a felcsútista szekta  úgy hív, hogy illiberális. Sőt, hogy illiberális demokrácia, csak annak ugye kibaszottul semmi értelme, szabadsághiányos állapotban nincs demokrácia, csak valami ilyen jelzős izé. ahol a jelző valahogy mindig fosztóképzőként működik. A jelzős demokrácia (illiberális, irányított, centralizált) az fogyatékos, és akkor már nem is az, a demokrácia ugyanis olyan, hogy van, vagy nincs, nem lehet csak egy kicsit,  pont mint ahogy nem lehet félig terhesnek lenni.

A felmondani készülő tanárok talán valami ilyesmit gondolnak, hogy bár az oktatás felénk sosem volt az a húde nagyon demokratikus izé, de a jogelvonás egy szintjénél már egyáltalán nem az, egy szándékai szerint diktátor és udvartartása kedvére meg tanítson az, akinek két anyja van. És az egyik egy kövér szociopata, a stadionja tövéből.

Sötétség bárhol, nagyrészt

Fellőtték (állítólag felbocsátották, de annak nincs semmi értelme) az Euclid űrtávcsövet, hogy megfigyeljék vele a sötét anyagot. Meg sötét energiát, bár rémlik valami, hogy az anyag meg az energia az igazából ugyanaz, csak máshogy néz ki és/vagy más a szaga. Én ezt a távcsövezést viszont nem értem. Ha tényleg sötét az az anyag, de annyira, hogy eddig csak elméletben létezett feltételezve, akkor mi a frászt akarnak nézni rajta? Meg egyáltalán, ha nem csak anyagról van szó, látott már valaki energiát, úgy konkrétan? Na, ugye.

Én például még sose láttam áramot. Láttam már vezetéket amiben állítólag az van, láttam olyat sokat, ha már valami elektronikai izére jártam szakközépbe. Szóval az energia nem látható, legfeljebb a hatása, de egy sötét energiánál az is kérdés, hogy mit eredményez, amilátható, mondjuk Darth Vaderen kívül.

Pedig a tudósok (gondolom a brit tudósok is) azt feltételezik mondani, hogy a univerzum világegyeteme 95%-ban sötét dolgokból áll, és amit érzékelünk, tapasztalunk, amin átesünk, mikor éjszaka megyünk ki vécére, nos az csak összesen öt százalék, plusz-mínusz semmi. Persze lehet, hogy amin éjszaka keresztül esünk, az már maga a sötét anyag, csak nem tűnik fel, mikor végre felkapcsoljuk a villanyot.

Ám ha tényleg igaz ez 95%-os hipotézis, akkor felesleges űrtávcsövezni, hiszen  például a lakásom 95%-a is sötét anyag, és ha nem tisztítok rendszeresen ablakot, ez felmehet akár 96-ra is. Sőt az űrtávcső 95%-a is sötét anyag, szóval elég lenne magába néznie, már ha lenne egy űrtávcsőnek minimális önreflexiója. A hülyéjének.

E helyett valami L2 Lagrange-pontnál fog lebegni, ami nem tudom mi lehet, de állítólag olyan hely, ahol a gravitációs hatások pont kiegyenlítik egymást, ettől lehet lebegni rajta. Benne. Nála. És nyilván ennek a Lagrange-nak a 95%-a is setét anyag, csak lehet, hogy ez ott jobban látszik, akár meg is lehet távcsövezni. Pont ott a pontban.

Lift, zene nélkül

Van az a kifejezés, hogy liftzene, a jellegtelen, csak kissé idegesítő háttérprüntyögésre, de olyat én mostanában nem hallottam. Pedig a kórházban van számos lift (sejj, és mindegyikben van sarok), én meg a napokban azok takarításával foglalkozom. (Miközben - nem mellesleg - írok egy szociálpszichológia cikket is "az élet iskolájáról", csak hogy hasznosítsam magam, és keressek egy kis pénzet a minimálbér mellé.)

A kórházi liftekben tehát nincs zene, se tánc, vannak kókadt betegeket tologató rezignált alakok, ideges karbantartók, elveszett látogatók, a kávéfoltok mellé a falra applikált használt rágók, meg időnként én, aki azért érdeklődéssel nézni ezt a sajátos társadalmi metszetet. Pedig olyan szociológus lennék, akinek amúgy jól fejlett szociális fóbiája van, de itt egyszerűen nem lehet nem emberek között lenni. Ám az emberek hangosak, buták, néha agresszívak és lehet, hogy büdösek is, bár ez utóbbit eleve nem érzem.

Az viszont tény, hogy többségük valóban az élet iskoláját járta ki főleg, a hagyományos, formális oktatás kifogott rajtuk, viszont sokak az életet is csak kettesre abszolválták eddig. Mondjuk néha pont ez a benyomásom magamról is, legfeljebb én e mellett fel vagyok díszítve mindenféle végzettségekkel is. Amiknek annyi a haszna, hogy porszívózás közben fejben írok, kár hogy mire hazaérek, jobbára elfelejtem a remek szövegeimet, de mégis jobban megy az idő.

Jobban belegondolva ez a fejben írás az én aktuális liftzeném, ami legalább is jobb, mintha valami nevesincs alak zongorázna unalmasan egy szintetizátoron. Ha már áll annyira szarul az egészségügy, hogy zenére sem telik  neki a kórházi liftekbe.

Kávéfolt az égen

"Ettől félt mindenki: itt van Lengyelország háborús bejelentése" - ez a rendkívüli főcím híre a zorigón. De mi is a lengyel háborús bejelentés? Gondolom, hogy lerohanják Németországot, lehetőleg szeptember elsején, elvégre világháború lesz vagy van, ezt már régóta írják a lapok a zorigón. A világháború meg úgy szok kezdődni, hogy a németek visszalőnek.

A nagy lengyel bejelentés egyébként annyi, hogy megerősítik a keleti határaik őrzését, ami itt nálunk, a déli határkerítés (meg a lombkoronasétány) országában tényleg vérlázítóan hangzik, már-már hadüzenetet, csak a fasz tudja kinek?

Bármilyen háború (sokadik ártalomként persze) rosszat tesz a közbeszédnek, a médiának, általában a valóságérzékelésnek, és minél közelebb gyilkolnak embereket rendszerszerűen, annál inkább. A háború kiélezi az alternatív valóságok különbségeit. Most például vannak a náci oroszok vagy a náci ukránok, a népírtás vagy az igazságos háború, a csokoládé vagy a vaníliafagyi elsőbbsége, csupa egymást kizáró narratíva. Aki utálja a felcsútista szektát, nem eszik narancsot, aki szerint az ellenzék háborúpárti, az kizavarná őket a frontra, aki meg szarik az egészre az birminghamben süti a pizzát.

Szerintem esik a kurva eső, szerinted aranyat ér, szerintem aranyér, szerinted csak nehezet vacsoráztál, szerinted romlott, szerintem érett, bármire van valami alternatív értelmezés. És mivel például a hadügyminiszter szinte mindenhol "védelmi", lehet ez fordítva is, aki a védekezést erősíti az potenciális agresszor, aki támad az védekezik, aki tejjel issza a kávét, az buzi-e vagy?

Unalmas, szánalmas, borzalmas, ártalmas - és néha  még élvezzük is, főleg ha nálunk nem lőnek.

Magyar Nemzeti Népsportot!

Szalay-Bobrovinczky honvédelmi hadügyminiszter szerint elképzelhetetlen hogy sportoló nemzetté váljunk, ha nincs nyomtatott Nemzeti Sport Közlöny. Szerintem meg elképzelhetetlen hogy egyáltalán sportoló nemzetté váljunk. Vagy a vas és acél országává, regionális középhatalommá, fodbalvilágbajnokká, gadnóz.

Ez a "sportoló nemzet" is tipikusan wannabe (avagy épp konkrét) diktátorok mániája, és az is jellemző, hogy erről a főhadügyér értekezik. Pedig csak arról van szó, hogy ez a pártvezér és kancellár kedven lapja, eztet olvassa a reggeli tokaszalonna mellé, márpedig ő nem nem szállt be az internetbe, mint Vágási Feri. Az internet az olyas gyanús hálózati web (vagy mi), és hát nem jobb már egy rendes újság, ahová nem irkálhat minden jöttment paraszt, csak megbízható elvtársak megbízható dolgokat. Olyanokat, hogy Kisújpest-Fradiemtéká valahány-nulla iksz. Meg hogy kurvára nagyon kikaptak a fijjug, de derekasan küzdöttek becsülettel.

Na, az ilyenektől még a magamfajtának is megjön a kedve a sportoláshoz, elő is veszem mindjárt a darts-táblámat, elvégre az is sport, annak minden előnyével. Miszerint nemesíti a testet és a lelket, és nem kell hozzá elmenni itthonról.

Persze érdekes, hogy ehhez nekem nem kell a Nemzet Népsport, olyat éltemben még nem vettem, és nem is tervezek ilyesmit, hosszabb távon sem.

Ceterum censeo: Magyar nemzeti hip-hopot!

Eltérő harcolmányok

A Hatodik Világháború második napja esős. A frontok merevek, egyúttal nedvesek, így hát (ennek ellenére) senkinek sincs kedve már harcolni. Hébe-hóba zajlanak rendszeresen véres harcok, vagy harcos vérek, arra még mindenki emlékszik hogy kezdődött az egész (ők visszaütöttek), de arra már nem, mit is akartak eredetileg a bárkik. Márhogy kik azok az ők?

Odáig biztos, hogy a rohadárok támadták meg a  pigmalionokat vagy fordítva, de hogy miképp kerültek képbe a nyuvasztékok, abban mindenki egyetért. Sehogy. Még csak nem is ugyanaz az a kontinens, mert ők most vagy Felső-Amerikában élnek vagy Hátsó-Feledendőben, de mint Piszkos Fred, vagy keverik vagy-e nem? Kizárni semmit sem lehet a valószínűn és a lehetségesen kívül, azokat viszont kell is!

Ami viszont tuti, hogy béke kell minden áron, ha kő kövön nem marad akkor is, elvégre a békéért vérrel kell fizetni, megaláztatással és szenvedéssel, a csak úgy béke szart se ér. Pedig a szar békés dolog, bűzlik ugyan de csendben lapul a fűbe'. De ennyit a kő kövönről.

Amúgy pedig nem igaz, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. A háború a háború folytatása ugyanazokkal az eszközökkel. Úgyhogy a Hetedik Világháborút jövő csütörtökre valószínűsítik a kormányzati elemzők, kivéve ha már tart.

Van valami banális, de megmagyarázhatatlan

Engemet máma ketten is figyelmeztettek, hogy holnap névnapom lesz. Na, ez spéciel nem lyutott eszembe, de télleg. A névnapnak ugyanis semmi jelentősége, kivéve ha a' enber Római Kaotikus állású, vagy vallású, mert akkor esetleg talán. De nekem mi ünnepelni valóm volna (pláne magamon), csak azért mert mikor született az a középkori rablólovag-király, aki rólam van elnevezve, és akit politikai okokból szentté avattatot valami utódja. (Talán a Könyves Kálmán, de az is micsoda hülye egy név már. Pedig állítólag nem azért lett könyves, mert sokat járt könyvtárba, csak mert tudott olvasni. Na, ennyit az ilyen uralgókról...)

Szóval a nevek napjainak nincs sok értelme, ezért jelentőségük se, legfeljebb fontosságuk, már ha az uramfiának nincs jobb dolga. És ugyan nekem semmi jó dolgom sincs, talán pont ezért nincs mihez képest jobb dolgomnak lennem.

Ehhez képest jönnek majd a sokszorosított jókívánságok a fácsén, miközben nekem nem jobbat kell kívánni, hanem kevésbé rosszat. De annál kevés rosszabb van, mikor befut 1 pezsgőspohár alakú diznihercegnőt ábrázoló kép (még rosszabb esetben gif, tűzijáték háttérrel), "Bulldog Névnapot Minden László Nevű Ismerősömnek" felirattal. Brrr...

Akkor már inkább a 11. századi lovagkirály, mondjuk ez a miniatúra a koronázásáról nem is olyan rémes: 

hu.wikipedia.org

Nem tok' rendes szabadverset írni

Gondoltam régebben, hogy majd élek,

Ilyen feleség meg gyerek, hátha attól lesz valami,

Amitől mozdul bennem a lélek

Csak hogy tudjam, bennem is meglehet a képesség,

Meg hogy van útja egy magamfajtának is,

Ami nem a napi kárhozat, hanem az emelkedés-elmélkedés

E helyett átkozott rímeket keresek máris.

Hírmasszázs

Na most ezt nem értettem. Ezek a hülye oroszokan már lázadásra se telik? Délben még úgy volt, hogy most aztán, nyolc után meg úgy, hogy lefújták az egészet. 

De én rájöttem, és ez itt csak egy rövid megfigyelés, hogy ezek a kicseszett TikTokra gyártják  a lázadást is, nem lenni kell, pláne nem tenni, csak látszani valaminek.

(Vagy simán csak elunták estére, meg megjött a hurka. Vodkával.)

"The media is the message?" Basszus tényleg nem fogyasztok híreket, a mert minek? The media is the massage, mint rendesen...

Mivamivan?

Én most tényleg tartottam két hírmentes napot (a bűn lélektanáról próbáltam hegeszteni valamit, ígéretes eredményekkel), plusz szét voltam esve, mint egy nagykoalíció, de máma már ebéd után szembesültem vele hogy. 

Oroszországban polgárháború van, volt vagy fog lenni, vagy fog voltni, de mindenképpen van valami vele a közeli jövő múltjában. (Majd átismétlem a rohadt sok angol igeidőt, az egy kifinomultan értelmetlen rendszer. De legalább csak nyelvtanilag.) Mert az efféle hatalmi harcok ritkán úszhatók meg szétlőtt városok, rosszabb esetben tömegírok nélkül.

És ebben az a speciális, hogy az orosz őrület valahol ott kezdődött, hogy Ukrajna nincs is, ukránok nincsenek is, ezek oroszok egy területen, ami valami történelmi elbaszás miatt független állam lett. És mi lett ebből? Szétlőtt városok és tömegsírok.

És akkor ezt most Pszichopatov elvtárséknak Maffiózó elvtárssal kell lejátszaniuk kicsibe'? Hogy akkor Prigozsin súlyos bűnöző kolléga megy szembe a diktátorral? Kurvára nem lennék most orosz... Pedig bírom a zenéiket.

p.s Igyekeztem filmkrikával is, de három olyan szar darabba futottam bele, hogy kissé kiveszett belőlem az alanyi kritikus. Még várom a katarzist.

Mentegetés

Az van, hogy napok óta nem írtam ide (máshová igen, kell a pénz) de vicces, hogy sokkal több oldalletötésem volt mint korábban. Hogy vannak olyanok, akik többször is visszanéznek, mér' nem ír már valamit ez a hülye?

 Na, írtam, aztán jövök hamarosan egy ffilmkritikával.

Addig is, rendes magyar hip-hop:

Gasztroizé, rizsával is

Kovászos Dezsőné (született Szabóné Mráz Aranka) akciós tejoljaért ment a boltba, de végül lazacfarhátat vett, mert az is akciós volt, tejtermékeket viszont keddenként nem árul a sarki kisbolt. Ugyan szerda volt, de Ildi, aki korábban az Aldiban is volt eladó, elég másnaposan nyitott, és neki már kora reggel is alapvetően mindegy volt, milyen nap van. Csak legyen már egy másik.

Aranka azonban otthon tanácstalanul szemezett a lazaccal, amiről eddig azt hitte, pulyka kicsit másképp, de ennek nem volt combja, sőt egyáltalán nem hasonlított semmilyen döglött állat-darabra, kivéve a karajt, csak nem olyan volt. (Karajt amúgy látott legelni kisorában a falusi  nagyiéknál, az volt az a szőrös állat, amelyik harapott, de nem bégetett.)

Fel is hívta Icust, hogy figyelj már, mi a lófasz az a lazac? Mire Icus szerint az valami hal lenne, amolyan rákféle, a lényeg hogy ki kell rántani rizzsel, azt' majd a macska megeszi legfeljebb. Bár a Gézáék már voltak külföldön is Spárban, mondták hogy ott lehet venni pálcikás szusit, és az abból van. Lazacból? Nem, halból! Ami rákos, vagy rák, de úszik az a lényeg, és mikor már nem, de még nincs kisütve, akkor is rizsával eszik, csak hidegen.

Kik? Hát a japániak, azok esznek ilyeneket, biztos nincs mikrójuk, hogy hideg rizsa a kaja,  lehet hogy nyers hallal, az nekik ennivaló, de nekünk csak annyi, hogy bebaszott a szakács, és nem főzte meg sütni.

Aranka nem tudta mitévő legyen a lazacfarháttal (ami két bazinagy szelet volt, és  nem lehetet tudni, melyik az eleje, és melyik a far hátulja), úgyhogy összedarálta egy kis maradék véreshurkával, fokhagyma, pirospaprika, sóbors, ződerős (csak kicsi), azt megforgatta zsemlemorzsában és belevágta egy kanna forró olajba. Mikor gusztusosra égett belekóstolt, és meglepődött. Fasírt ez, baszod! Lazac, mi? Karaj ez, karajcomb vagy mi a fene, Józsiék a minap vágtak karajt, abból is ilyen fasírt lett, finom is volt, kár hogy tökfőzeléket nem vágtak hozzá.

Kommunista város, kókuszos vanília

Pócs János ormánypárti farok (de hol van a kettő között az elefánt? - kérdezné egy indiai népmese) szerint Brüsszel rosszabb mint a kommunizmus. Nos, ezzel két bajom minimum van.

Egy: Mér' pont? Ennyi erővel mondhatnám, hogy a kanti szubjektív idealizmus jobb mint Barcelona, pedig mindkettőben jártam már, és nem tudnék választani. Az mondjuk biztos, hogy Prága jobb mint Pozsony, de a klasszikus angolszász liberalizmussal egyiket sem tudnám összemérni, Pócs politikus viszont bármikor az almát a gyomorrontással, vagy a tizenhatos számrendszerrel.

Kettő: Brüsszel egy város, van már egy ideje, a kommunizmus meg egy utópia, ami sose volt (bármilyen ocsmány diktatúrák hivatkoztak is rá), szóval egy konkrét valamit összehasonlítani egy csak képzeletben létezővel, politikusi sajátosság, de kurvára nem erény. Szar populizmus, az van. 

És a plusz egy találat, hogy Pócs nertárs (és fia, ifjabb Nerpócs Társ) tízmilliókat nyúltak a mocskos állat EU (ez Brüsszel, csak idáig nem olvasta a brossúrát a párttitkár-állagú jelleg) pénzeiből, hogy kissé megtolják saját vállalkozásaikat, mert olyan iszonyú nagy üzletenberek ők, hogy nem csak a piacról élnek. hanem az államból is, mint valami kommunista, csak épp ők a kommunistáknál is rosszabb unióból.

Van az a mondás, hogy ne szarj oda, ahonnan eszel, de hát istenem, van aki szereti a szar izét, avagy van az a pénz, hogy kókuszos vaníliának érezze. A jellembajnokok reggelije ugyebár.

Közlekedő állatok

Sétálok melózni egy verőfényes eős reggelen, és a Kossuth utcában épp tizenöt autó áll libasorban a pirosnál. Belőlem meg kibújik az alanyi statisztikus, és felmérni vélem, hogy a tizenötből öt baszomnagy városi terepjáró (úgynevezett SUV), ami terepen sosem jár, de két parkolóhelyet foglal a bárhol. És mind a tizenöt autóban egy ember ül, aki jobb esetben vezeti az autót, rosszabb változatban meg a világ királyát játssza. Aki fel van háborodva, hogy már megint dugó van, és nem jut eszébe, hogy épp miatta is. (Ja, a Kossuth utca az felénk nem egy főút, csak szerényen keskeny mellékutca, mondjuk cserébe a főtér az szintén a Lajosról van elnevezve, elvégre nem lehet település Agyarországon Kossuth nevű közterület nélkül. Ha egy kis faluban két utca van, akkor az a Kossuth meg a Petőfi, ha van harmadik, akkor Dózsa, régebben játszott még a Szabadság (F)elszabadulás meg hasonlók, de ma már azok Szent Istvánok főleg.)

Szóval ez a városi autózás egy nettó baromság, egy utcahossznyi személygépjárműves karaván fele annyi embert sem szállít, mint egyetlen busz. Az ember, mint közlekedő állat kicsit sem racionális. Például arról, hogy valaki elvigye a szomszédját is, aki szintén valahol arrafelé dolgozik, na arról szó sem lehet, még viszonossági alapon se, hogy akkor aa jövő héten meg a szomszéd autójával mennek. Pedig ez a rothadó nyugaton már több évtizedes gyakorlat, a mocskos jenkiknél külön gyors sávok vannak azoknak a kocsiknak, amikben többen ülnek. A magányos harcosok meg küzdjenek meg a démonaikkal a dugóban.

Persze az igazi az lenne, ha lenne normális tömegközlekedés, ez fatornyos kis megyei jogú városunkban nem igazán jön össze, én sem azért sétálok, mert munka közben nem mozgok eleget, egyszerűen csak szar a menetrend.

Bár tartok tőle, az utcai tankok büszke úrvezetőinek (akik néha persze nőkből vannak,) derogálna holmi buszra szállni, ahol mindenféle nyugdíjasok, meg szakadt alakok is utaznak, plusz nem azért vette meg egy melós tízévi fizetéséért a kurva nagy autót, hogy aztán ne azzal akadályozza a forgalmat, ha a gyerek nem bír három saroknyit gyalogolni az iskoláig.

Ja, és a dugóban áll a busz is, szóval jogosan horgad fel ideáltipikus sofőrünk, hogy most akkor én azzal menjek? Hisz a dugóban is jobb a kényelmesben üldögélni egyedül, andalító mulatóst bömböltetve, mint a buszon szorongani valami büdös másik mellett.

A normatív jelen...  (acidcow.com)

... és az öko-bio alternatíva (english-zone.com)