Teljesítmények

Benyújtotta, aztán gyorsan vissza is vonta a Főpárt egy képviselője, hogy ezentúl a művészeknél a Kossuth-díj, a sportolóknál meg az olimpiai érem is doktori fokozattal egyenértékű, ha meg valaki rendelkezik valamelyikkel, már habilitálnia sem kell az egyetemi professzori (meg dékáni, rektori) kinevezésekehez. A javaslatot tehát visszavonták, de a hozzáállás a jól megszokott:

- Személyekre szabunk jogszabályokat, így aztán a kézilabdaedzőből is lehet rektor, ha már csináltunk neki újra önálló egyetemet.

- Kis kedvenceinnek lehetővé tesszük, hogy mellőzzék a másoktól elvárt szakmai kritériumokat, mert hiszen aki pl. elég gyorsan tud futni elég sokáig, az biztos alkalmas vezető oktatónak is az egyetemi szférában, aki pedig a kormány kedvenceként kapott Kossuth-díjat, az meg pláne. Ákos (angolul akosh) lehet például a Zenekadémia rektora is, elvégre van neki olyan díja, meg diplomája is, sőt nem is főiskolai hanem egyetemi, szóval már túl is teljesítette az elvárást, az elképzelés szerint ugyanis elég a díj/érem plusz egy legalább főiskolai (BA/BSc) diploma. Vagyis az óvónőképző levelezőn meg egy bronzérem a curling csapatversenyen már lehetővé teszi hogy az illető nagy tudós legyen, vagy legalább is hogy akként kelljen kezelni. (Özv. Gizdáné a másodikról meg isteni krumplis tésztát főz, tehát nyilván vele töltetjük ki az adóbevallásunkat is.)

De akkor (ha már, ugyebár), ha valakinek van fokozata, az kapjon automatikusan valamilyen érmet, PhD-hez a citációs index meg az impakt-faktor alapján járjon arany, ezüst vagy bronz, DLA-hoz meg a Kossuth (Munkácsy, Liszt stb.) díj, hisz az összefügés nyilván a másk irányba is működik. Nekem mondjuk nincs meg a PhD, de azért valameddig eljutottam, így járhatna nekem legalább egy Európa-bajnoki ezüst, az általam választott sportágban. Legyen mondjuk a tamagocsi.... izé a dzsúdó, abban úgyis ilyen nagydarab fószerek gyűrik egymást pizsamában.

Persze egyszerűbb megoldás is van. Mindenki kapjon elismerést ott és azért, amit tényleg elért (bár fenntartom, hogy a szórakóztatóiparon kívüli, közpénzből fizetett profi sportot be kéne szántani), másért meg ne. Aki meg ilyen ötletekkel áll elő, az menjen a fenébe, akkor is ha főpárti képviselő, iletve akkor főleg.

Apróm

Olvasom, hogy van egy amerikai vállalkozás, amely 10 dollárnyi aprót  (negyeddollárosokat) ad 15 dollárért, mondjuk ebbe benne van a szállítási költség. Persze lehet, hogy kamu az egész, sőt valószínű, de a probléma valós, hogy ugyanis honnan a fenéből vesz az ember egy nagy marék aprót, ha épp kell. És az usákokban majd mindenkinek kell a negyeddolláros, azzal megy az összes automata, miszerint mosógép, kávé, üdítő cigi és újság, amik persze nem fogadnak el kártyát, az átlag jenki meg nemigen hord készpénzt magánál, illetve amit igen az is papír alapú. Így aztán pár dollárnyi mosás-szárításért túrhatja át az összes zsebét, táskáját valamint összes autója kesztyűtartóit. (Ezekben egyébként soha senki nem tart kesztyűt, miként kalapot sem a hátsó ablakban, ideje lenne megváltoztatni a nevét mindenféle-bizbasz-tartóra például.)

Az apró amúgy nálam is gond, például mikor a heti rendelt kaját kell fizetni és ugye pontos összeg kéne, mikor a munkahelyi kávéautomata nem tud visszaadni (vagyis szinte mindig, pontosabban ha tudna visszaadni akkor nincs benne anyag, ha meg mindkettő adott akkor simán rossz), meg mikor otthon felejtem a telefont, aztán mehetek a pénzbedobóshoz, amit szerintem lassan már csak én használok.

És a másik probléma az, hogy ugyanakkor rengeteg felesleges apróm van, teljesen valószínűtlen helyeken (tornacsukában, kutyatál alatt, szemüvegtokban), javarészt felhasználhatatlan címletben (vagyis egy meg kétforintosok, régi húszasok, sőt találtam már egy könyvben papír kétszázast is) vagy már nem létező pénznemekben (drachma, schiling) esetleg már nem létező országokból (mert találok néha jugoszláv dínárt is.) És mivel nem gyűjtök érméket, pénzt meg inkább csak a bankszámlámon, mindez nettó szemét, zavaró tényező ha nyomja a ballábam nagylábujját vagy félrenyeli az eb.

De minden közül az igazán idegesítő a felhasználható, csak épp értéktelen apró, ennek jellegzetes példája a Londonban felgyűlő kétpennys, ami nagy, randa és semmit sem lehet venni érte, igazából sokszor két pennyért sem igen. Ez mindig megmarad, ott sem lehet hagyni a pénztárnál/kocsmapultnál, mert a hülye angolok/bevándorlók mindig precízen visszaadnak, nyilván ők sem szeretnének külön vacakolni a rézpénzekkel. A helyzeten csak az segít némileg, hogy minden nagyobb üzletlánc bevezette már az automata pénztárakat. Azokba meg nyugodtan bele lehet táplálni azt a fél kiló aprót, amit egy szerves-organikus pénztárosnak már nem lenne pofám a képébe tolni.

Menő élményeim

Na, szóva’. Vótunk Londonba, eztet ott úgy mongyák hogy Lándönba, ami tök menő, mer ugye nem mindenki megy oda, csak mink meg az a csomó paraszt aki még vót a gépen, de minek, ezek úgyis mind mosogatni mentek, deaztis hijába. Mink viszont túristák mentünk, mer london az menő, és az ilyen menők mint mink, azok oda valók londonba menni. Menő!

 Akkó most elmesélem merre voltunk menőzni londonba. Hát először is a repülő. Ferihegy elég menő lenne, de szar, meg kurva drága, deazér vettünk a dutyifribe kétliteres sanel parfümöt. Má’ odafele, mer ekkora arcok vótunk, ha már londonba megyünk, ami ngen sirály, akkó nem szarozunk ilyenken, virícsuk a lóvét ezerrel.  A gépen rajta meg vettünk kicsi borokat meg féldecis söröket, meg ilyen lehányt színű pólós tedimacit a otthoniaknak, had lássák, mink repülővel mentünk ám, nem vonattal, mint a parasztok meg  csórók.

A londoni reptér az elég tré, nincs álmenyezett, pedig a kömüvessuliban is alap, hogy szarul zsaluzol, aszt rábaszod a álmennyezetet, máris sirály. De ezek ottan gyíkarcúak, ilyen csövek vótak a plafonon, meg kurva hosszú sor, de azér átjutottunk, azt kerestük a vonatot ami nem vót sehol, pedig monták. Szóval felszáltunk egy buszra, meg le, nem bírták felváltani a húszejurósomat, vagy mi vót a  bajuk, nem értettük. Aszt kiderűt, hogy nem is ejró van hanem font, azt váltottuk, asztán buszoztunk be a városba. Ja mer a reptér kinnn van a pérón, mondom hogy tök hüjék ezek a angolok.

Akkó megérkeztünk a városba ami london, valami pályaudvar mellé és vettünk sört. Helyi Steffilt, ami tök más, mint a itthoni, de a doboza az olyan. Meg az ize. Aztán vettünk ilyen metrójegyet, de nehezen ment, ezek nem beszélnek semmilyen nyelvet, csak lehúzzák a menő turistákat mint mink. Hogy buszjegyet hol lehet venni arra nem jöttünk rája, úgyhogy csak metróval jártunk mindenhova. Azt ha a metró fement a főd fölé, le is szálltunk mindig, nem tuttuk, akkó érvényes a jegyünk-e még arra. Vótunk például a trafalgár téren, vót ott valami múzeum, de csak képek vótak benne, sok félpucér nővel meg majdnem pucér jézussal, de a csöcsökponthun jobban vannak, nem jézusosak mondjuk. Ja, meg nncs is trafalgár nevű megálló a térképen, pedig ottan van, leszáltunk onnan, de a térképre hüjék voltak felrajzolni írni. A Csering krossz meg egy pályaudvar, pedig tökre aszittük valami jó metálbanda, de nem, mindegy vót arra jó kocsma ott ittunk fröccsöt, aztat ott valami szájbernek vagy minek hívják, rohadt drága de nem rossz.

Aztán mentünk a britismuzeumba is mumiákat nézni, de nem lettek meg, sok bazi nagy sírköveket láttunk meg törött vázákat, el is ment a kedvünk töle gyorsan, de a sarkon vót egy jó kocsma, ottan ittunk dzsint, ami tök vodka, csak szarabb az ize. Márhogy van neki. Aztán megnéztük a kovent gárdent, de nem vót ott kert, pedig monták, hogy a gárden az az, de kornyikáltak ilyen emberek a gödörben, ócska vót, de vettem egy tök jó pólót, amin egy rothadó koponya hányik éppen, hát ez mégiscsak jobb mint a unalmas festmények a muzeumba, azok tök egyformák, így higgyétek el nekem.

Grinicsbe mentük egyik nap utolsóelötti nap, kiderűt hogy nem grinicsvilics, az nem is londonba van, nem is tuttunk füvet venni, csak kivülről mekbámulni ilyen vitorlást, ami nem is ment sehová, mer’ nem is vót alatta víz, de láttunk mellette igazi pofaszakállas angolt. Meg sört. Meg láttuk  keleti féltekét vagy a nyugatit má nem emlékszek mejik van ott, de nagyon látványos. És arról a féltekéről ami ott látható nézik a csillagokat meg a héli üstökőst, úgy is hívják hogy Vizsgáló Rojál. Csinátunk is rólam olyan helyi képet ahogy nézek felfelé ahol. Mongyuk a vizsgálón kívül, mer nem vettünk ingyenes belépőt, kellet a pénz sörre, de igy is elég menő.

A londoni kaják elég trék, szaguk van meg minden, meg ilyen ázsiai izék főzik, büdösek na. Még jó hogy találtunk igazi angol kajáldát is, vót mekdonálsz meg pidza hát, meg ittunk sört. Meg ugye soppingoltunk ezerrel, nemazé repülünk (!) londonba, hogy csak hüje muzeumokat nézzünk (egyikbe mongyuk vótak ilyen gépágyus repülők meg tankok, az jó vót), hanem vásárolás ment ezerrel. Vettem én ilyen bigbenes kulcstartót meg ilyen karácsonyfaégős tóvarbridzs, ami nem az a kártya, meg ilyen faking voltam a faking londonba pólót, had irigyeljék otthon a gizdák. Szóval menő dógokat vettem, meg órát is, rolexeset egy tizesé  a Roxford sztíten, komojan!

Meg vótunk igazi teszkóba is! Nem ilyen szar magyarba, hanem igazi nyugati angolba, ahol tök menő cuccok vannak, ilyen szendvicsek meg minden. Ott vetünk Kajzer sört, ami tök ritka, meg nagyon angol sör a Kajzer. Meg tök érdekes szendvicset, sonka vót benne meg sajt, és háromszögűletre vót vágva, amitől sokkal tök finomabb, meg menő. És egy padon ettük meg egy parkba, talán pont ott ahol a angol kirájnő is szok enni ilyen menő szendvicseket. De hát mink is menők vagyunk, mink londonba esszük a szendvicset a kiráji parkban a nővel.

Ottan ráadásul nem csak teszkó van de spár is, meg sansz…. sanissz… sinész… mindegy, valamilyen buri, de mongyuk tök egyformák, viszont otthon ijen nincsen is, legallább is nálunk a lakótelepen bisztos. Szóval má biztos tök menők vagyunk, mennyi helyen vótunk má.

Asztán mikor haza kellett jönni vettünk még a reptéren ami a emeleten már nem is annyira tré, a dutyifríben tobleróne angol csokit ötkilósat, meg másfél literes olcpájsz aftersérv arcsszeszet. Meg pléjsztésönt, de londonit ám! A gépen meg láttuk a sok parsztot akiket idefele, gondótam én má akkó, nem jött be a mosogató meló, meséték is a előttünk ülő parasztok hogy ilyen tóverba vótak meg operába, mosogatás hejett nyilván, de hijába, nem lehet mindeni akkora menő arc mint mink. Meg a gyíkok monták láttak bífitereket, nagy ügy, mink ittunk is olyat.

Jövőre meg Lózan Cseleszbe megyünk filmsztárokkal hetyegni, meg dutyifríbe!

Gyászos sörfesztivál

Hát szóval, volt ez a „szabadság koncert” nevű izé a Hősök terén (a budapestin, nem itt a helyi lokalitásban, a cukorgyár és a temető közé ékelt templom mellett), és igen szépen jelezte, hol is tart ma a magyar társadalom und hatalmi elit, emberileg és szakmailag egyaránt. A béka feneke alatt kicsivel. Mert:

-          A szervezők szerint itten a rendszerváltásra volt emlékezve, pedig a rendszerváltás nem esemény, hanem folyamat, melynek Nagy Imréék újratemetése kétségtelenül szimbolikus pillanata volt, de csak az egyik.

-          A lassan hivatalos kánonná váló felfogással szemben nem azért ment ki a Vörös Hadsereg anno, mert a felcsúti focista hazaküldte őket, ott és akkor, pedig nyilván ezért volt az egész felhajtás. (Az már csak hab a torkán, hogy a derék főpárti főminiszter jól elment Portugáliába néppártozni, mert ugye kínos lett volna, hogy az alkalomból ide látogató német államfő nemigen akar találkozni vele négyszemközt, pláne, hogy később viszont Demszkyvel meg hazaáruló, liberálbolsevik, nemzetvesztő etc. egykori ellenzéki haverjaival vacsorázott barátilag. Akiknek volt pofájuk aktívan közreműködni a rendszerváltásban, míg a felcsúti azért inkább szájkaratéban volt erős, meg neki amúgy sem a rendszerrel volt baja, csak azokkal, akik irányították, vagyis, hogy azok nem ő volt, mint ezt volt szíves kifejteni.)

-          Június 16. nem ünnepnap, miként október 6. sem, ez egy kivégzés, és egy jócskán megkésett temetés évfordulója. Úgyhogy dermesztően ízléstelen ez alkalomból (nem mellesleg, a gyászszertartás egykori helyszínén!) sörfesztiválos rockkoncertet szervezni, és hívni mindezt nemes egyszerűséggel ’örömünnepnek’. Ez már megint az olyan jól ismert, arroganciával kevert kivagyi bunkóság, a” csakazértis szarunk bele” mentalitása.

-          Ráadásul két ilyen, khmm…. lejárt szavatosságú bandával, akik egykori nagyságuk romjain igyekeztek végleg porig alázni magukat, a felvételek tanúsága szerint meglehetős sikerrel. És ne felejtsük el, hogy ez az egykori nagyság is igen relatív, az Omega csak nálunk volt világsztár, nyugaton legfeljebb egynapos érdekesség a vasfüggöny mögül, a Scorpions meg csak a másodvonal volt minden komoly rocker számára, hisz létezett a Iron Maiden is (tényleg, ők még ma sem kínosak, vállalhatón öregszenek nyilván), meg a Judas Priest, nem is beszélve a Metallicáról. Vagy a Slayer! Hozzájuk képest a skorpiók inkább csak a vicces németek voltak az izzadós-menetelős metál B-ligájában. Volt egy világslágerük, bő harminc éve, de az meg nem is rock, meg mondjon valaki még egy számot tőlük, ami nem a Változás szele... Na, ugye.

-          De a közönség nem is azért ment, mert akkora rajongó, hanem mert ingyé’ volt, márpedig ha valami ócsó vagy ingyenes, bukj rá, mint gyöngytyúk a takonyra, ez a lecsúszó alsó-középosztály életfilozófiája és egyben politikai credója.

-          És végül adódik a kínzó kérdés, hogy kinek is rendezték ezt a cirkuszt? Talán a főminiszternek, aki szereti ünnepeltetni magát, de aztán ott sem volt, így aztán eggyel kevesebb emléktáblára vésetheti fel majd a nevét, pedig komoly passziója az neki. Esetleg a közönségnek, de azoknak meg mindegy ki a fellépő, ha van sör meg nincs belépő, jöhetne bárki, csak ne komolyzenét játsszon, mert az idegen a hazai néplélektől, mely azt tekinti zeneirodalom csúcsának, mikor Lakodalom Lajos tombitaszólózott Fülig Zámbó Dzsimi egyik romanto-erotikus nagyívűjében. Esetleg nem is rendezték senkinek, csak volt valami kormányközeli rendezvényszervező, akinek kellett kis pénz, az illetékes helyettes-államtitkár meg oda sem figyelve szignálta ki azt a 300 milliócskát, elvégre sietni kellet a délutáni fallabda-meccsére. Londonba.

Sár, dob, állás

A közélettel kapcsolatos kommunikáció (netán: diskurzus) egyik alapeleme, gránitsziládsárgú kőbe vésett pillére (avagy betonba öntött nagyívű fundamentuma, mindegy is, a képzavar az képzavar tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim), hogy a sárdobálást mint olyat (milyet?,) be kellene végre fejezni, és hozzálátni az árkok betemetetéséhez. Pedig Uj Péter lényeglátó meglátása szerint a megfelelő intenzitású sárdobálással az árkok igen is betemethetők, bunkóság te szülj nekem rendet!

Hát legyen, tegyük fel, hogy kietlen hazánkban a végsőkig fokozzuk a karaktergyilkossággal tűzdelt mocskolódó hangütésű negatív kampányt, elvágva az értelmes beszéd é a racionális gondolkodás utolsó halvány reményét is (itt még tisztázandó, hogyan kell elvágni a reményt, és pontosan mivel is?), ettől valahogy béke lesz és egyetértésben pácolt szeretet, de mi lesz azután? A rosszabbikosok vagy a Főpárt kis vazallusai nem lesznek szimpatikusabbak attól, hogy nem akarják minden héten lámpavasra húzni a Gyurcsánybajnai Koncsitavursztot, mert ettől még bátran hazudnak és lopnak tovább (hiába no, kicsit azért büszkék is rá), a maradék emeszpések meg attól, hogy nem leplezik le permanensen a lopakodó diktatúrát, még permanensen csomagolják el maguknak a maradékokat, ameddig még lehet (és közben kicsit azért szégyellik magukat). Kenyér ettől nem lesz, de elvezik m indennapi cirkuszunk is, ami legalább két okból is rossz.

A főpárti sajttájokon szocializálódott rajongóknál komoly elvonási tüneteket okozhat, ha nem kapják meg napi selmecigabriella-adagjukat, a hirtelen megvonástól agresszívvá, kiszámíthatatlanná válhatnak, hisz olyan nekik a bukottbaloldalozás, mint törékeny virágnak az éltető napfény. Ráadásul a végén még Ertéel-híradókból tájékozódnának, márpedig az Ertéel épp most lépett szövetségre a Sátánnal, homlokán (vagy inkább homlokzatán) a Fenevad bélyege, hallhatatlan lelke örök üdvösségét kockáztatja minden viktoriánus. (Elég egy tudósítás Felcsútról, és a derék főpárti társutas már megy is a levesbe, amit egy nagy kondérban kevergetnek vasvillával a patás kollégák.)

Másrészt lehet, hogy a hívek hamar megunják az Ertéeles faszhelikoptert, olvasni kezdenek (könyveket! mondjuk, könyveket! hát hova vezet ez???), aztán a végén még a gondolkodással is megpróbálkoznak, netán a Főpártról meg a Vezérről is támadnak súlyosan eretnek gondoltaik, amitől ugye elkárhoznak mint fentebb, ráadásul másra szavaznak, vagy egyáltalán nem, aztán főhet a derék főpárti képviselők feje, hogyan kellene úgy hegeszteni  a választási szabályokat, hogy egközelebb Mari néni meg z Orbán-zászlós Lujzika szavazataival is meglegyen  négyötöd.

Egyszóval nem, ne hagyja abba senki a sárdobálást, a mai magyar politikának per pillanat ez az egyetlen működőképes szelete, ez még megy, nem kellene szétbarmolni ezt is. (Oké, mondjuk a lenyúlásban is jók, csak annak hagyományosan nem a politika az elsődleges terepe, hanem a fehérgalléros bűnözés, akkor is, ha a kettő gyakran összeérni látszik.)

Nagy kutak

Mivel a böngésző állandóan felajánlja, hogy lefordítja az adott magyar oldalt alapból angolra, ezért kipróbáltam hogy nézne ki az előző bejegyzés, persze visszafordítva magyarra. Nos, a régi poén még mindig működik, íme, vágatlanul:
(Mondjuk az angol nem ennyire rémes, de kétszeres gépi fordítás megteszi hatását.)

Nad kutak

Egyes hölgyek, akik szeretik a dolgokat ilyen kutya sétál ki lelkesen, és a hó és a fagy, és közel támadási mód, ha látják a nagyobb kutya olyan békés ez. Ebben az esetben a rémült arcát kezdenek húzza, zsebre a csomagokat rágcsáló, még jó, hogy nem indul a spin őket a pórázt, mint Huckleberry Finn a halott macska spárga. Aztán nagy ívben elkerülik a "nnagy Kutty", azaz minket, a Dudle nem nagy, ez normál méretű labrador típusú (nyomokban tartalmaz más fajták), esetleg egy kis zsír, de ez csak azért van, mert a régi és mozgassa kevesebb az étvágyat, hogy ugyanaz, mint amikor ő volt a terror Töröcskei kert barátok.

De nem értem, mi ez a félelem, mert:

- Tudományosan igazolták, hogy FAKTUM igazolt tény, hogy a nagy kutyák nem a nagy kutya, mert kölykök reggelire, és néha a vacsorát. (Kivéve az elképzelhetetlen esetben, ha az olcsóbb kutya konzerveket a beledarálnak néhány késő morzsákat és Blökit, szó szerint értelmezte a "kutya konzerv".) Tény, hogy a nagy kutyák macskák alig esznek, hogyan macskák nem is vadászik egerek fogyasztanak el, különösen szörnyű kínzás egyszerűen csak szeretem őket halálra a kisebbeket.

- A nagy kutyák testalkata nem fertőző! Ez nem valószínű, hogy lehet, hogy Fifike túl közel egy nagy kutya, elkapták nagy kutya próbanyomat, akkor mire hazaértem Icuka néni (földszint kettő, mint invective Gézáné) Fifike már kétszer olyan magas, mint amikor elindult, és nem fér bele a kocsi egy héttel később, hogy csak alszik az erkélyen. Plusz a nyak, a büdös konzerv csirke túl sok a nyugdíj, így a nagyétkű Fifi kénytelen törmelék-tészta diéta, ami a haj lesz unalmas válik morcossá, így a ravaszság tényező általában monoton lefelé.

- Az én tapasztalataim szerint a komoly nagy kutya nem nagyon érdekli a kiskutya, mint a valós életben, uh, mint az emberek, a kutya ugat (jó, nyafogás, nyögve, vernyákol), a nagy kutya mozog, nincs szükség a lakókocsi, a Yorkshire-Chihuahua egyszerűen nem éri el a küszöböt a stimuláció. Tehát egy nagyon kis kutya ugat hiába, nem lesz egy nagy kutya, akkor azt mondják, nem maguk a felugatni nagykutyaságig. Amint ez megtörténik, hogy megszülessen.

Nad kuták

Vannak a nénik, akik ilyen kutyaszerű izéket sétáltatnak lelkesen, valamint hóban-fagyban, és infarktusközeli állapotba kerülnek, ha meglátnak egy nagyobb ebet, bármilyen békés is legyen. Ilyenkor rémült arccal kezdik el rángatni, zsebrevágható kiszerelésű rágcsálóikat, még jó, hogy nem kezdik el pörgetni őket a pórázon, mint Huckleberry Finn a döglött macskát a spárgán. Aztán nagy ívben kikerülik a ’nnagy kuttyát’, konkrétan minket, pedig a Dudli nem is nagy, teljesen normális méretű labrador-jellegű (nyomokban más fajtákat is tartalmaz), kicsit talán kövér, de ez csak azért van, mert öreg és kevesebbet mozog, az étvágya meg ugyanolyan, mint amikor ő volt a töröcskei kertbarátok réme.

Én viszont nem értem mi ez a félelem, ugyanis:

-        -   Tudományosan kimutatott, miszerint verifikált ténybeli faktum, hogy a nagy a kutyák nem attól nagy kutyák, mert kiskutyákat reggeliznek, esetenként vacsoráznak. (Kivéve azt a nem elképzelhetetlen esetet, mikor olcsóbb kutyakonzervekbe beledarálnak néhány néhai Morzsát és Blökit, szó szerint értelmezve a ’kutyakonzerv’ kifejezést.) Sőt, a nagy kutyák macskákat sem igen esznek, miként a macskák sem azért vadásznak egérre, hogy elfogyasszák azt, egyszerűen csak szeretik különös kegyetlenséggel halálra kínozni a náluk kisebbeket.

-          - A nagy kutyák testalkata nem fertőző! Vagyis nem fordulhat elő, hogy Fifike túl közel megy egy nagy kutyához, elkapja tőle a nagykutyaságot, aztán mire hazaérnek Icuka nénivel (földszint kettő, Förmedvény Gézáné néven), Fifike már kétszer akkora, mint mikor elindultak, és nem fér bele a kosarába, egy hét múlva meg már csak az erkélyen alhat. Plusz a csirkenyak meg a büdöskonzerv túl sokat visz el nyugdíjból, így a nagyétkű Fifi selejtes-száraztészta diétára kényszerül, amitől fakó lesz a szőre, morcossá válik, szóval a cukiság-faktora monoton lefelé tendál.

-         -  Tapasztalataim szerint a komoly nagykutyákat nemigen érdeklik a kiskutyák, pont mint az életben, izé, mint az embereknél, a kiskutya ugat (na jó, nyüszít, vinnyog, vernyákol) a nagykutya halad, még karaván sem kell hozzá, egy yorkshire-csivava egyszerűen nem éri el az ingerküszöbét. Szóval a kiskutyák igenis hiába ugatnak, nem lesz belőlük nagykutya, mondhatni nem tudják felugatni magukat a nagykutyaságig. Arra ugyanis születni kell.

Fodbalverseny

Mingyá kezdődik a fodbal ejrópa... izé fodbalvilág-bajnokság verseny, Rijóban vagy Lózan Cseleszbe, már amelyik délebbre van a Amerikában. A köztévé is ezen rugózik' mongyuk érthető, a fodbalozó hapsik több nézőt vonzanak mint egy rogánantali harcias kiállás sajtótájékoztatilag, vagy borbásmarcsi amint meglepődik egy fokhagymát szagolgató lovon, vagyis ló láttán.

A közrádjóba meg este írók beszélnek a fodbalról, hogy ugye a tizenegyes az maga a tömény görög dinnye, izé dráma, pedig az a metaxa meg a úzó. Meg hogy pszikológiája van neki, jól. Én hüje meg aszittem, csak köpködő félműveltek rohangásznak meg üvölgenek a biróval, asztán hazamennek ízléstelen házaikba sportkocsival csajaik műmelleihez. Persze nem is vagyok pszikologus, már igy iskolailag papírozva, mert egyébként.

Még jó hogy nem nézem az ilyesmit, asszem negyven év alatt egy meccset sem láttam, bár a hetvenes évekre nemigen emlékszek. De az biztos, hogy a fodbal nem a világ globuszának legnépszerűbb sportja, mert az az adócsalás.

Ráadásul most olvasom egy újságcikk címeként, hogy "A futball az igazi művészet!". Na ilyet kultúrember viccből sem ír le...

Mivamma mámegint?

Mint minden évben, idén is nagy kérdés, hogy mi is ez a pünkösd, már azon kívül, hogy valakinek a királysága, de nem vagyok egy katolikus teológus. A pédia azt mondja, hogy a húsvét utáni hetedik víkend, meg a szent léleknek a kiáradása. Na most, én húsvétkor sem vettem húst, szóval ez ügyben nincs miért ünnepelni, a lelkem meg nem szent, de a szent lélek az meg egy galamb (láttam a guglin), de az meg ne áradjon ki, múltkor is alig bírtam levakarni az erkély korlátjáról a kiáradást.

Egyszóval marad, hogy hét törpével ezelőtt volt húsvét, ezt stílszerű lenne száznapos tojással ünnepelni, valamint megunt nyúllal, aki ráadásul a ketrecét is kinőtte. Ilyenkor viszont fel lehetne díszíteni, és pünkösdi királlyá választani, amíg el nem készítik pörköltnek, esetleg galambbal.

Persze az egész csak a görög-római kaotikusoknak fesztivál, meg nyilván a pünkösdistáknak, a hetednapi adventisták meg csendben sunnyognak a sarokban, mert egyfelől nem advent van, másfelől meg ez a mostani amúgy is hetedheti vasziszdasz.
A protestánok meg hülyén néznek, és a hindu-budhista-muszlim agnosztikus ateistákkal együtt élvezik a hosszú hétvégét, és a strandra mennek Csíksomlyó helyett.
Persze ők ideológiailag nem elég képzettek...

Parole

"Értesítjük a tisztelt lakótulajdonosokat, hogy a kaputelefon szerelésí munkálatai X-Y közötti időpontok történik elvégzésre." Hát mit is mondhatna erre az ember, bocsánat, lakótulajdonos? Legfeljebb annyit, hogy ügyes fiam, leülhetsz, egyes. A szöveg mögótt persze még felsejlik a tulajdonképpeni nyelv, értjük mi az ajtóra applikált üzenetet, csak nem szeretjük. Pedig bőven van alkalmunk hozzászokni ehhez a rendőri-hivtali szarunkbele stílushoz, és adódik a játék, hogy mi lenne ha..., mondjuk ismert költeményeket dekonstruálnánk emígyen. Két példa:

"Befordúltam a konyhára/ Rágyujtottam a pipára..."

Özv. P-né részére, Helyben!
Tisztelt lakótulajdonos, ezuton hivom fel T. figyelmét, hogy a főzésre/étkezésre jogosított ingatlan-tulajdonrész (melegkonyha) rendeltetésszerű használatának elvégzésekor nyílt láng és dohányzás használata  csak élelmezési céllal engedélyezett, még közvetlen családtagok vonatkozásában is, köpni peig csak az ablakon kifelé min. ötméteres hatótávolsággal, a háziállatok nyugalma érdekében 7-től tízig közötti időpontokban. Felhívnám további figyelmét rá, hogy fia szerelmi lángolása a vonatkozásban említett melekonyha viszonylatában  tűzvédelmileg ellenjavasolt, valamint a nyílt lángú tűzhely illetve azt üzemeltető fehérszemély tűz és munka védelmi oltási könyve mutassák be, nyolc napon át!
Üdvözlettel: Háztűznéző kezelőség zéerté!

"Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény..."

Gyanusitottként előállított J. A. fogllkozás nélküli, enyhén zavart személy alapos megalapozottsággal gyanusitható BtK izéper346 alapjáni tényállást kimutató, hirtelen felindulásból elkövetett poetikai bomlasztás vétségével Nevezett figyelmen kívül hagyta a legalapvetőbb elemi szabályait a klasszikus versformáknak, mind a rímteknika mind a tagolás vonatkozásánk tekintetében. Sulyosbító tényezőként veszendő figyelembe, hogy cselekményét kultúrális közterületen, kávéforgalmazásra szakosodott vend.ip. egységben foganatosította, fiatalkoruakat is veszélyeztetve sérelmükre lehetségesen.
Ezért a VII/a ker. r.kap.ság elrendeli gyanusitott őrizetbe vételét a bűnismétlés veszélyének alaspos gyanuja miatt (J. A. állitólag néptanitónak készül idézem "nem középiskolás fokon" idézet vége). Formabontó töltőtollát elkobozzuk későbbi bűnjel bizonyítékaként, cipőfüző maradhat, gyanusitott nem mutat szuicid hajlamokat sérelmére.
Horger A. Lajos r.t.zls.

Az esszenciális betelefonáló

Kniedvenc legröhejesebb rádióműsoromban valahogy minden betelefonáló egy srófra jár, vasgyis egyformán elfogultak, indulatosak, beszűkültek, egyszóval fényre sötétedő rajongói a vezérnek (masszív jobboldaliak, ahogy egyikük mondta, vagyis kövérek és jobboldaliak) valahol a világfájadalom (mérnincs börtönbea' gyurcsány?) és a közelgő gutaütés (szégyenhogynincs börtönbea gyurcsány!!!) között félúton. Ám a mennyiség ez esetben átcsap minőségbel, az egyenként szánamlmas/dühítő hozzászólások nagy tömege már igazi szürreális élvezet.

"Tiszteletem szervusz szerkesztőur, én Géza mama vagyok Békéstolnáról, ez itten van nógrádba' rögtön Pest mellett. Namost! Én szeretnék hozázólni ezekhez hozzá, mer ugye a Bajnói az vót a biliberger csoportnak a öszesküvéses kongresszusán a ottan és ugye árúta ja hazát, ezt így higgye el nekem szerkrsztöur! És ez a gunáros tolvaj Bajnói ez gazdag is ám, az én fijamnak meg négy szakmája van idegi alapon. Meg hidegburkoló szintén. Azt meg se hívják a billerbeckek, izé... a hogyhijják, a burgerber találkozásra, pedig ott olyam izék vannak, tuggya na, dehát nekünk ugye tuggya na, hát mink ugye csak... Meg báncsák a Zorbánurat.
Másik! A megijákat, nna médijákt azt be kellene zárni, mer csak mérgezik a ifjúságnak a lelkét meg a szivét meg a tüdejüket. Mi meg ugye nem is nézzük a ilyen szemetet, mint ez a "Barátoké a közért", pláne mijóta a Zuzu megcsalta a Totyát a Sziszivel, ocsmány módon, ezt így higgye el nekem, én nem nézek ilyet este fél nyóckor, pénteken fékilenckó. Mink inkább ilyen szép könyveket nézünk Trijanonró, meg ilyen jávorpvál-filmeket a Kabossal, tuggya a hagymátishagymávalossal. Az jó, meg lelkünk is van tőle, de eztet a ertékávéeltét vagymit hogyhíjják, eztet csak adóztassák meg mint macskát szarni, már izé na bocsánat, sok buzi aki ott van pénzé'
Mindegy, enyit akartam, hajrá fideszká, hajrá déenpé,hajrá magyarock! Meg fradi..."

Karamellás pirítós

Most készültem el egy adag halavával, illetve ez nem pontos, nem az lett, hanem címben jelzett izé, kábé nouvelle cousine felfogásban. A karamellszirup még nagyjából ment, bár asszem fahéj helyett csipetnyi köménnyel bolondítottam, de a búzadara már komolyabb gondot okozott. Túl gyorsan pirult, ezért hirtelen felindulásból rázúdítottam a szirupot, viszont a lötty nem sűrűsödni kezdett, hanem ha lehet, még löttyszerűbb lett.

Ekkor jött a felismerés, hogy alighanem a zsemlemorzsát pirítgattam a dara helyett, mondjuk elég sápatag volt, plusz húsz év alatt nagyra nőtt a konyhaablapk alatti fa, de a végeredményre nincs mentség. Vajas pirlítós morzsává alázva, köményes karamell öntettel, ez így konkrétan csak egy éhezőnek lenne ehető, mindenki más számára viszont a kínzás egy különösen kifinomult eszköze.

A kutya mondjuk lelkesedett az erkélyen hűlő trutymó körül, de ő meg időskori diabétesszel működik, plusz kinek hiányzik egy adag kutyahányás a szőnyegre? Ráadásul köményes-karamellás ízben...

Devizahitler

"A fiam is benne van a devizában!"

(Néni a 10-es buszon)

"Bevizel a venezuál deviza a Visa-nál!"

(El nem ismert alanyi költő)

Devizában lenni rossz lehet, hiszen azt sem értjük, hogy kerültünk oda, nem találjuk a térképen és térerő sincs. Nincsenek devizai  (devizál?) ismerőseink, nem tudunk devizául, valamint fogalmunk sincs a helyi szokásokról, milyen lehet például a deviz konyha?

Pedig lassan meg kellene tanulnunk, hisz a devizázás (régebben: külföldi pénzzel való illegális üzletelés a Keletiben, a gíroszos mellett jobbra; ma: panaszkodás a besült hitelek miatt) lassan igazi magyaros hungrikum lesz, és talán jobban is jellemez minket, mint a sok hízott libás, kolbásztöltős csűrdöngölés, esetleg a csűrtöltős, libapálinkás kolbászhizlalás. Mondjuk ezt valahogy nem tesszük óriásplakátra, hogy ugye mi lennénk a milliónyi balek országa, ahol a zemberek úgy vesznek fel hitelt, hogy nem olvasnak, nem számolnak (vagy nem eleget) és nem gondolnak bele a lehetségeskövetkezményekbe. Aztán néznek bután, ha szó szerint a fal adja a másikat. Aztán a bajt oldja meg valaki, a kormány, ejrópa, a fogtündér vagy a mikulás, esetleg a hétszűnyű kapanyányi monyók.

Peig ez esetben az állam (illetve a kormány, e kettő nálunk momentán ugyanaz) csak épp annyit mozdul, hogy ne veszítsen túl sok szavazatot, de hitel nem társasút, a Devizában ragadtkért nem indul charterjárat, de még egy nyavajás konzulátusunk sincs arrafelé.

Vagyis ne vegyünk fe hitelt (az előbb melléütöttem, pedig jó volt az is: nem, ne vegyünk fel Hitlert sem, hiába stoppol az út szélén az esőben), de ha már muszáj, tegyük azt forintban. Meg egy hajléktalan ismeretle személyiével, lehetőleg.

Ágyban párnák közt, lóval

Most láttam a cinken, milyen szép Lehel Vezér szobrot avatott a búsképű államfő, tényleg tiszta Kövér László, és hát igen, ennyire szervilisnek lenni már tényleg művészet. Ámde:

- A szobor igen fura pózban áll, illetve van, a vezér ugyanis melső középtartásban hadonászik valami haleffal, as ló pedig láthatóan haldoklik, hisz egy rakás meghatározhatatlan ágyneműn fekszik, miközben fájdalmadasn nyerít fel az égre. (Az alkotók szerint talán felhőkön lovagol kövérelvtárs, de ennyi kővel nemigen megy a légies hatás.)

- A mindig kókadt Áder meg olyat szólt avatásilag, hogy csak azoknak a népeknek van jövőjük, melyek ragaszkodnak hagyományaikhoz, és nem cseré
ik le azokat újabbakra. Pedig dehogy. Azok maradnak meg, akik újakat találnak ki, mint pl. a keresztények, akik a téli napforduló fényünnepére rászervezték a Főnök fiának szülinapját. (És sokkal később egy Luther  nevű anarchista tök új hagyományt csinált, mikor ez alkalomból feldíszített egy haldokló örökzöldet.) És nevezik ezt vala karácsonynak a hagyománytszembeköpő rohadékok, a helyett, hogy az ősanyát imádnák lóáldozattal és nyereg alatt puhítanák a hátrafelé nyilazást.

De hát a hagyomány már csak olyan, hogy folyton variáljuk meg átértelmezzük, és ettől lesz élő, nem pedig poros múzeumi tárgy. Vagy giccs, mint ez a szánalmas szobor a szánalmasan lapos áderi öblögetésekkel együtt.

Bilderbergerek

(A laptopom még rossz, a tableten meg irtó kényelmetlen írni, ezért rövid leszek, de legalább már tudok ekezeteket irni jol.)
Szóval hallgatom a rádiót szokásosan, most épp Bajnai akadt be a droidoknak, hogy elutazott Kőbenhávenba (gyengébbeknek Koppenhága) a Bilderberg-találkozóra, így aztán csak úgy sorjáznak zsidó világösszeesküvésről, esetleg az összezsidó esküvilágról szóló elméletek, a sok fényre sötétedő agyhalottól. Már csak ufók hiányoznak az egészből, ufók nélkül a nemzeti oldal félkarú órás, elméletileg.

A Bürgerberger-találkozó egyébként annyira titkos, hogy tele van vele minden újság, meg az információs szupersztráda világhálós internetje. A baj inkább az lehet, hogy oda nem hívták meg a vörös fejű kollégákat, de még a fényességes padisahot, izé Miniszterelnök Urukat sem, a tuggyukkik.

De hát ilyenek ezek az összeesküvők, már a gyökerekkel szívják magukba az anyatejet, illetve azzal a gonoszságot, sérelmünkre.

Mondta is az egyik betelefonáló, hogy ki kéne menni a Bajnai elé a reptérre, ott rögtön letartóztatni, és ki sem engeni száz évig, vagy amíg el nem mondja mi volt a Birkaburger konferansziéban, amelyik előbb lesz. De mi van, ha a Bajnai nem repül, hanem vonattal jön, ezek meg kinn állnak a lisztferihegyen kis felfújható libákkal, meg félnáci nemgárdistákkal, az érkező félrészeg angol bulitúristák meg népi zenekarnak nézik őket (hángerijen moriszdenszörz!), aztán táncolhatnak az apróért...

p.s.szar lehetett alapkotmánytörvényt alkotni tableten, nekem már ennyi is sok(k).

újabb hiba

megint bedöglött a laptopom, majd írok, haj ólesz, azaz kap új merevlemezt.

Szakértelem

Nemsokára focivébé, ami engem nem érdekel, de egyáltalán nem, viszont a közpártszolgálati tévécsatornákon megy, amiket nem nézek, így az össznépi hisztéria, mely egy felfújt golyót füvön kergető pasik körül alakul ki, engem teljesen elkerül.

Viszont nemrég hallottam nyilatkozni a közpártszolgálati vízfej sportügyi főakárkijét, aki megjegyezte, hogy manapság már a tudósítóknak is komoly technikai felkészültségre van szükségük, hogy tudjanak online tudósítást csinálni, vagy kurvaokos telefonnal felvenni valami és elküldeni. Nos, én ennél a pontnál nyeltem félre a vajas kiflit, mert igen nehéz elképzelni, hogy a tudósítók ne lennének képesek erre. Még akkor is, ha azon a szemétdombon dolgoznak ahol, a kis kontraszelektált kollégáikkal.

Érdekesebb a főakárki hozzáállása, ami igen jól szemlélteti a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerét,  azt a szemléletet, hogy ugyanis valamikor a Horthy-rendszerben lenne jó, ahol az ellenzéket le lehet csukni, a Főpárt nyer minden választást,  a Főpárt írja az újságokat, és nincsenek ilyen Internet-szerű  gyanús izék, amik gúnyolják a Főpártot aljasul. A mostani rezsim egyszerűen rühelli a net szabadságfokát, ezért nem is foglalkozik vele, csak amennyire nagyon muszáj, így aztán nem is érti, ezt már sokszor láttuk. Volt például az, amikor valami állami főhatóság alá akarták vonni a komplett online világot, nyilván fogalmuk sem volt róla, mit jelent az, hogy „hálózat”, azt hitték, az internet is olyan, hogy van központja, van valahol egy szobában egy nagy piros gomb, amivel le lehet kapcsolni, és ők megszerezhetik a kulcsot. Ezt talán már nem hiszik, de még ma is ott tartanak, hogy a közpénzből gründolt házi intézetnek weblapja még nincs, de nagy fejlesztésként adják elő, hogy e-mail címe már van, több hónap után. A net minimum gyanús, de lehet, hogy direkt ellenséges, ahol mindenféle vélemények is megjelenhetnek, amik nem az ő véleményeik, hát nem lenne jobb összesen  egy újság (legyen a neve mondjuk Magyar Krónika), ahol megírják, hogy minden szép és jó amíg mi vagyunk hatalomban?

Mindeközben pedig a főminiszter az egyik legnagyobb lájkkurva a fácse hazai vonatkozásában, mert tényleg csak ennyit értett meg az egészből, hogy kellenek a rajongók, bárhol.

Vagyis ebben a közegben nem is furcsa, hogy különleges képességnek számít, ha valaki csinál egy rövid videót a telefonjával, és azt elküldi/megosztja. Mert ebben  közegben a kalbász meg a házipálesz számít, a giccses szobrok meg a túl szűk zakók, a foci meg a szotyoládé, ezzel  sok modern izével meg csak baj van, a gyerekek meg mindig a kütyüket nyomkodják, a helyett, hogy fociznának  grundon, meg zsíroskenyeret ennének hagymával. A tudósító meg csak szotyolázzon a vébén a leletón, aztán küldje az anyagot telexen, ha még van olyan, ha nincs akkor meg postagalambbal, az olyan szép hagyományőrző dolog, meg magyaros hungarikum, vagy nem.

Tényleges

A pocakos főminiszter már megint fel van háborodva egy bírósági ítélet nyomán, mintha legalább is nem jogász lett volna valaha, mikor még nappali világosságban is normális embernek tűnt, nem pedig ennek a fényre sötétedő rákosielvtársnak, akinek mostanában. Mert hát hogy jön ahhoz  az Emberi Jogok  Európai Bírósága, hogy megkérdőjelezze az ő csalhatatlanságát, és belekössön abba, hogy minden későbbi felülvizsgálat lehetősége nélkül lehet ma embereket tényleges életfogytiglanra ítélni. Legalább is egyelőre, Magyarországon.

Pedig a amiről az ominózus ítélet szól, az csak annyi, hogy ne vegyünk el elve minden reményt még azoktól sem, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el. Például azért, mert elsősorban emberek, és csak másodsorban szörnyetegek, akikből akár még ember is lehet újra. Ha meg nem lesz, maradhatnak a rácsok mögött életük végéig. Hisz az európai bírák csak azt mondják, hogy húsz vagy huszonöt vagy harminc évvel az ítélet után, meg lehessen vizsgálni, hogy az akkora nagyjából már öreg sittesek ártalmasak-e még, vagy esetleg kiengedhetik őket, hogy a híd alatt, vagy egy fapados szeretetotthonban tengethessék a keveset, ami még hátravan. Ha veszélyesnek tűnnek, akiket az elmúlt börtönévek (évtizedek) csak még dörzsöltebbé és antiszociálisabbá tettek, akkor meg maradjanak a körletben, hisz nem lenne kötelező kiengedni őket adott idő után, csak lehetséges, ha minden feltétel adott. Hisz az ember változhat, emlékszünk még egy farmerdzsekis, borostás, radikálisan liberális politikusra, akire viszont a mostani kádárista-szájkeresztény-populista főminiszter már nem is akar emlékezni. De az ember változik, egy gyilkos is megjavulhat és megbűnhődhet, ha meg nem, vagy nem eléggé, még mindig megrohadhat a kóterban.

A felcsúti generalisszimusz viszont ezt vagy nem gondolja végig, vagy igen, csak már alapból löki a bornírt baromságait, hogy ezek az ejrópaiak (mér’ mi mik vagyunk?) jobban ügyelnek a gyilkosok emberi jogaira, mint az áldozatokéra, vagy azok hozzátartozóiéra.  Pedig nem jobban, hanem is, mert emberi jogai mindenkinek vannak, ezért hívják őket emberi jogoknak és nem mondjuk rendes emberek jogainak, vagy daliás fideszesek jogainak. De a felcsútit ez nem érdekli, ő népszerű szeretne lenni, mert az szavazatokat jelent, a szavazatok hatalmat, a hatalom pénzt, a pénz meg még több hatalmat, amivel még több szavazatot lehet szerezni, hisz előbb utóbb előáll a helyzet, amikor már tényleg mi vagyunk mindenhol, mi vagyunk minden. És ezért ilyeneket kell mondani, ez rezonál a nép „szemet-szemért” ószövetségi etikájára. (Persze csak akkor, ha másról van szó, mert  ha közeli hozzátartozónk esik bűnbe, rögtön megértő lesz az ember, valamint  a büntetőjog túlzott szigorának és a hazai börtönviszonyok elszánt kritikusa.) Ráadásul a Rosszabbik nevű szélsőjobboldaliak már lenyúlták tőle a halálbüntetés-visszakövetelés témáját, pedig azt a viktátor magának szerette volna, akkor aztán nagy beleéléssel és látható élvezettel adhatta volna elő az összevont szemöldökű pátriárkát, lehetett volna egy túlsúlyos és kissé szétcsúszott Savonarola.

De halálbüntetés nem lehet, így marad ez az emberi jogokkal szembeni kocsmai emberkedés (főleg szájalás útján realizálva), meg a fantáziálás arról, hogy egyszer azért lesznek még nyilvános korbácsolások a Panco Ordenáréban, amit ős majd a víájpí páholyból szemlélhet majd szigorú igazságossággal a fényes tekintetében. Addig is beszól a bíróságoknak, és dolgozik rajta, hogy egyszer a bíróságok is ő lehesen.

Brit tudósok

A húsevők büdösebbek mint a vegák, utóbbiak csak akkor szaglanak kellemetlenül, ha brokkolit, karfiolt vagy ilyesmit esznek, mondjuk ezek már főzés közben is büdösek. Ilyen fantasztikus tudományos eredményre bukkantam az origo.hu -n (még azt is megírták, hogy ha halat eszel, halszagú leszel), és ez egy igen fontos felfedezés.

Mert eddig nyilván senkinek nem tűnt fel, vagy igen, csak nagyon kellett a tudományos megerősítés, hisz az ilyen kérdések szakszerű megválaszolása viszi előrébb a világot, oldja meg az emberiség legfontosabb problémáit és teszi jobbá az embert mint olyat, erkölcsileg és szakmailag egyaránt. Egy ideje már "brit tudósok megállapították" felütéssel adják el a legostobább bulvártudományos majdnemhíreket, aminek egyfelől oka lehet, hogy a britek tudósai tényleg ennyire hülyék és/vagy ráérnek, másfelől ha mégsem, simán elhisszük róluk, az etnicista sztereotípiáknak meg a Monty Pythonnak köszönhetően.

És néha nyilván arról van szó, hogy valóban fontos kutatások melléktermékeként létrejönnek olyan eredmények, melyek a kontextusukból kiragadva simán viccesek, pedig nem is ez volt a cél. Mondjuk egy komoly társadalomkutatás során valaki kiszúrja, hogy a páros házszámok alatt lakók között szignifikánsabb magasabb az Arsenal-szurkolók vagy a pollenallergiások aránya, mint a páratlan házszámúaknál. Persze ez csak együttjárás, nem oksági kapcsolat, de egy Blikk-szintű újságimitáció szerkesztőjét ez már nem érdekli, ha érti egyáltalán. Így aztán jöhetnek a "Páros szám alatt lakik? Vegyen papírzsepit!" -szintű ostobácska címek, pedig.

Viszont, ha a soha meg nem nevezett brit tudósok tényleg a poénra mennek, akkor lenne jó néhány téma, melynek mélyreható vizsgálatát az akadémikus tudomány eddig mereven elutasította. Vizsgáladó hipotézisnek jók lennének ezek:

- A foltos macskák inkább szangvinikus, az egyszínűek inkább melankolikus vérmérsékletűek.
- A fehér csokitól kevésbé büdöset kakálunk.
- A piros autók a szimpátia elve alapján gyakrabban kapnak pirosat.
- A lottónyertesek között sokkal több a kopasz férfi, mint az alapsokaságban.
- A nők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek terhesek, mint a férfiak.
- A volt menyasszonyoknak csak nagyjából egyharmada végzi feleségként.
- A piros M&M's finomabb mint a sárga.
- A vajas kenyér nagyobb valószínűséggel esik a vajas felére, ha uborka is van rajta.
- A világon a legtöbben az angol nyelvet használják rosszul.
-A hatalom és az intelligencia a demokráciákban fordítottan arányos.
- A csíkos fogkrémek finomabbak, mint a simák.
- A skandinávok többsége szerint a pepita egy szín.
- A csípős ételek kedvelői gyakrabban használnak óvszert az átlagnál, de ritkábban eredeti funkciójában.
- Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender.

Agyarszövetség

 A 444.hu nyomán odatévedtem a Magyarok Világszövetsége nevű szervezet honlapjára, ahol először csak a Kolbász Pina című remekbe szabott, ám kétséges helyesírású (hiába no, a turbómagyaroknak legtöbbször a magyar nyelvvel akad gondja) sajtóközleménybe botlottam, mely tudjuk miről szól, és szerzői tényleg kis híján hadat üzennek Ausztriának.  De aztán nem álltam meg ott, elmerültem honlapjuk valószínűtlen világában, és ismét, mondhatni sokadszorra rácsodálkoztam, hogy valóban nagy az Isten állatkertje, és az egyik szegletében rovásírással írnak, vagy rónak, vagy hogy kell ezt mondani.

Az első ami föltűnik, hogy az MVSZ-ben sündörgő alakok nemigen értik az internetet, amit meg értenek belőle, azt nem szeretik. Így aztán egy trianonozós petíció a „világhálón olvasható”,  olvasható a világhálón, ráadásul a vonatkozó szöveg egyben egy link is, szóval egy kissé torlódnak az utalások, de persze ezt meg lehet nekik írni „villámpostán”, ami ma már kábé annyira röhejesen hangzik, mint az „ottlap” amit szintén láttam valahol. Viszont a trianonozás örök, úgy tűnik ez teszi ki a világszövetség tevékenységeinek nagy részét (és általában nemzetpolitikának hívják, persze nekik nemzetpolitikai az is, hogy miért Székesfehérváron készül a győri keksz), idén például a hagyományoknak megfelelően Versailles-ba mennek június 4-én tüntetni, a francia elnök (amúgy Hollande, ez már hogy néz ki nemzetpolitikailag???)meg már hetekkel előtte nyugtatókon él az Elizélt palotában. Ha jól rémlik a szegény hülye MVSZ-esek írtak annak idején petíciót a teszkónak vagy valamelyik hasonszőrűnek is, mert forgalmazni merészeltek egy Trianon márkanevű francia tányérkészletet. Ami nyilván lelken taposott minket durván, az Antant sáros bakancsával rúgva szét nemzetpolitikai érzékenységünk matyómintás hímes tojását. Márpedig a nemzet tojásait ne rugdalja senki, mert az nekünk fáj, plusz hülye hangon vinnyogunk tőle, és Horthy-szobrokat avatunk nagy fájdalmunkban. Szóval a mocsok franciák csak húzzák meg magukat, zabálják a spagettijüket (a magyar nokedlit eszik, meg ősi magyar grenadírmarsot, turulpörkölttel), meg bámulják a bikaviadalaikat a fjordjaikban, de minket ne provokáljanak. Bennünket.

A trianonozás mellett a másik fő tevékenységük a gyurcsányozás, azaz „országkáromló Gyurcsány Ferenc” basztatása. A „Sátán, el a Szent Koronától!” című szösszenetükben is épp tőle jutnak agyvérzés-közeli állapotba, bár az nem világos, hogy Gyurcsány maga a Sátán, vagy ennyire nem tartják nagyra, és csak a Sátán kis segítőjeként tekintenek rá. (Mellékszál: a kaotikus egyházzal megosztották már meglátásaikat? És ha igen, ördögűzőt, vagy pszichiátert küldtek át hozzájuk?) Egyébként az vágta ki náluk a biztosítékot, hogy GY. F. miniszterelnökként feloszlatta a Szent Korona Testületet, melynek hivatalból tagja lett volna, de érthető módon nem volt kedve önjelölt vitézi rendekkel meg zavaros  tekintetű püspökökkel bohóckodnia.

Ráadásul buzgón oktatják is egymást (azért egymást, mert ép ésszel nehéz elképzelni, hogy spiritiszta ufóklubjukon kívül bárkit is érdekelnének a marhaságaik) magyarságtudományra, így aztán kacifántos nevű látszatintézményeket kreálnak, majd nyilván kinevezik egymás professzornak mondjuk az Atilla (sic!)Király Népfőiskolára, a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetemre, vagy birodalmi főturulnak a Kárpát-Haza Nemzetőrségbe. A Csőrösi Koma Sándor egyébként érdekes intézmény lehet, képeznek magyarságtudósokat, népi gyógyítókat, masszőröket és buddhista tanítókat is, a legtöbbet ráadásul egy éves időkeretben, ami egyetemnél elve világrekord-gyanús. Vagyis az igazi nemzeti érzelmű honfi/honleány az olyan ajurvédikus ősmagyar buddhista rovásírásos táncházas csillogó szemű kis izé, akinek az fehérneműje is piros-fehér-zöldnemű, amely ráadásul nedves lesz, ha meglátja Orbán Viktort vagy Szörényi Leventét. Gyurcsány láttán pedig ördögűző regölésbe kezd nyomban…

A különböző MVSZ-tematikák a végén persze mindig idült szentkoronázásban kulminálnak, komolyan mondom, kéne ezeknek a szélütötteknek csinálni egy limitált szériás Szentkorona Barbit, egy ilyen műanyag királyi ékszert hosszú combokkal és cserélhető függőkkel, helyes rózsaszín tokban, és akkor otthon játszhatnának vele, becézgethetnék, meg felajánlhatnák nekik a hétvégi házukat, mer rendezhetnének neki teadélutánt, amire eljönnének barátaik is, magukkal hozva Jogar meg Országalma diznihercegnőiket. (És a legmenőbb persze az Imre lenne, aki nem szent  ugyan, de van neki zenélős Nagyboldogasszony Barbija. Természetesen Szkíta-Hun Kennel, meg hozzá kumisszal töltött Én Bazi Nagy Pónim, jurtával.

Szóval, ezek a derék futóbolondok azt gondolják, hogy ők, és igazából csakis ők képviselik a magyarságot (náluk: Magyarságot – de hát a helyesírás, ugye…), és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a nagy többséget kitevő relatív normálisok körberöhögik őket. Persze nincs velük semmi baj, kifejezetten szórakoztató, ahogy eljátszanak egymással kis homokozójukban, csak a pénzünket ne akarják, mert annyira azért nem viccesek.