G-nap

Jajj nekem, most néztem meg az Agyas és agyatlan (valaki lökje mál a földle nagyon dulván azt farokfejet, aki ezeket a magyar címeket adja), khm... a The Brothers Grimsby című mozgóképet, ami a maga módján tökéletes film, már amennyiben tényleg visítva röhögtünk rajta. de hát van az mennyiségű elefántsperma, meg indokolatlan férfisegg, ami már vicces, ráadásul még csak szégyellni sem kell magunkat elvégre maga a nagy Sacha Baron Cohen (Ali G, Borat, Bruno) a fő elkövető. Mint társ-forgatókönyvíró, producer és főszereplő egy személyben.

Ha a Fröccs Öntő Bár és Grill törzsközönsége látná ezt a filmet, biztos a kedvence lenne, ennyi részeg, kövér, izzad és  félmeztelen kocsmatölteléket ritkán látni egyszerre a vásznon, élükön a fentiek mellett még halszagú Johnny Vegas-szal. Igazi karikatúrái ők a suttyó, külvárosi focihuligánoknak („Hé, náluk már az is ratyinak számít, aki dezodort használ!”), Cohen meg szokása szerint lubickol az taplóság újabb rétegeinek ábrázolásában, bár azt Borattal valószínűleg már a végletekig vitte, ettől még persze próbálkozhat:

No meg ez az a film, aminek az égvilágon semmi mondanivalója sincs a világról, ez itt már a paródia paródiája, ha mondjuk a Kingsman egy kémfilm-paródia, akkor ez meg a Kingsman vicces világának paródiája, itt már nem elegáns úriemberek meg lakótelepi suttyók vannak. Csak suttyók, félúton a tüdőrák meg a májzsugor között, akik borotválják a gyerekük fejét, hogy behazudhassák leukémiásnak a segélyért (heti  65 font!), de valahogy telik nekik Chilébe repülőjegyre, meg belépőre a foci VB döntőjére, persze ez a film végén, és addigra már sejtjük, hogy ez az egész nem is komoly. Bár ez már korábban is gyanús lehet a nézőnek, például a mikor két hősünk egy elefánt méhében bújik el üldözőik elől, csak kiderül, hogy az illető elefánt a csorda kurvája, úgyhogy több hím is alaposan megcsinálja. Mert nincs is jobb, mint mikor egy titkosügynököt telibekap egy vödörnyi sperma, a filmművészet ilyenkor diszkréten elfordul, de a néző.., a néző az fetrengve röhög.

Ebben csak annyi a trükk, hogy a trágárság meg a kaki-pisi-fing humor kis adagban taszító, hogy hasson, a végletekig el kell túlozni, durván túl kell adagolni, így elsőre elsöprően vicces. Persze ez egy idő után elmúlik, de az első élmény frenetikus. Cohen amúgy egy zseni, erős altesti fixációkkal, tipikusan ő az aki káromkodásból épít katedrálist. (Mondjuk ez film csak egy mellékhajó.)

p.s. Egy idézet Mogácstól, valamelyik stand-upjában láttam, ide illik:

„Hugó a víziló / Töke vagy két akó / Tele van gecivel / Kérsz egy decivel?”

És közben végig kibírtam, hogy a G-nap (G ez esetben nem Grimsby), emlékére ne hozzam szóba a felcsútit... vagyis...affene!

Én-reality

Újabb összeesküvést fedeztem fel az elméletemben, ami van nekem. Az már régebben feltűnt (még a legutóbb Londonban), hogy ugyanaz a nagyjából harminc Toyota Prius követ folyamatosan, de most már egyre valószínűbb, hogy valami Truman-show jellegű átverésben élek. Mert:

-          Ma már zsinórban harmadszor fordult elő, hogy az esti kutyasétáltatásból hazafelé odaértünk a zebrához, a szemköztinél épp akkor lett zöld, és ugyanazok az arcok jöttek szembe. Egy munkásnadrágos, postásdzsekis csöves különösen jellegzetes figura, de mellette is van három-négy felismerhető arc, és  három napból háromszor mindig ugyanazok! Mindig pont akkor lesz zöld, mikor a sarokra érünk, és mindig ugyanazok a formák menetelnek által az úton. Nyilván valaki figyel minket, és mindig időben indítja a statisztákat.

-       Bizonyos tévécsatornák időnként váratlanul eltűnnek, hog aztán újra felbukkanjanak, és már többnél megfigyeltem, hogy csak bizonyos napok bizonyos műsorsávjában nem láthatók. Erre három magyarázatom van: vagy akkor küldözgetik ezeken a sávokon a szolgálati üzeneteket a szerkesztők, vagy van ott műsor, csak nekem nem szabad látnom, esetleg pont arra nem számítanak, hogy akkor én odakapcsolok, hisz csak azokon a csatornákon megy valódi adás, amiket tényleg nézek is. Miként a helyi díszlet-könyvtárban is csak azokban a könyvekben van betű, amiket kiveszek, vagy legalább is beléjük lapozok, a többi nyilván csak csomó üres lap, hisz a kazánfűtésről szólókat tejesen felesleges ténylegesen kinyomtatni.

-        Meglepő módon tűnnek el, vagy tűnnek fel ismerősök az életemben. Mondjuk Orsi nyilván átszerződött a konkurens reality-hez, Ágit meg egy epizódszerepre visszaírták.

-          Most már azt is értem miért alszom mindig a repülőn (vonaton, buszon, dromedáron). Arról van szó, hogy nem is repül (robog, halad, bandukol), csak engem egy időre kiütni, amíg a díszletmunkások átrendezik a környezetet. Szóval nem is voltam Londonba (Velencében, Barcelonában, Athénban, Pornóapátiban), sőt igazából azt sem tudom, most hol vagyok.

És hogy hol a kamera ami éppen vesz. Illetve azt igen, én hülye most jövök rá, mi az a kis kör alakú izé a laptop képernyőjének felső szegélyén. Az, ami mellet a kis kék LED világít...

Nem kommunista szombat

Szombaton dolgozni embertelen, hisz egy átlag héten szombat az egyetlen nap, amikor nem kelek korán, és fenn maradhatok sokáig, hogy a mormotaszőr-gyűjteményemet rendezgessem. A péntek e tekintetben kiesik, mert bár lefekhetnék későn, úgyis kidőlök korán, tekintettel a hajnali négyes kelésre. Vasárnap meg nyilván korán kell lefeküdni, vagyis eleve egy csonka nap. A szombati munka azonban azt jelenti, hogy szombaton még korán kelek, vasárnap meg már fekhetek le hamar.

És nem, ezért nem kárpótol a  következő négynapos hétvége, én szívesen bemennék 14-én dolgozni a mostani szombatért cserébe, pláne abban a tudatban, hogy másnap megint szünnap. De mostanában a mindenkori kormánynak mániája lett ez a munkanap-áthelyezési baromság, márpedig kikérem agamnak, hogy a kormány dönti el, hogy osszam be a szabad napjaimat. Nálam a szombat délelőtt a mormotaszőr-gyűjtemény rendezgetésének ideje, meg mormotás weboldalak látogatásáé, esetleg némi extra szunyálásé, elvégre a mormoták, valljuk be, elég unalmasak.

 Esetleg könyvtárba megyek, de csak akkor, ha már nem tudok online tovább hosszabbítani, de sci-fi polcuk egyre unalmasabb, nem az én olvasási sebességem szerint frissítik a tartalmát.

Sőt kezdeményezem a négynapos munkahetet, én inkább dolgoznék napi tíz órát hétfőtől csütörtökig. Hogy aztán a fentiekhez hasonlóan panaszkodhassak,  ha valami mocsadék kormányrendelet miatt be kell mennem pénteken is, holott az nem normális, hogy az ember négy napnál többet dolgozzon egy héten....

Tudományteremtés

Ha már egyetemeink olyan sok pénzt hajlandóak fizetni tanulmányokért, gondoltam magam is írok egyet húszmillióért, és elsózom mindjárt itt Kaposváron, ha már van Állattudományi Kar. Az ötletem az, hogy meg kellene alapítani az állat-ember hibridek tanszékét, kaput nyitva ezzel egy forradalmian új tudományterület kialakulásához, de mindenek előtt a rég megérdemelt meggazdagodásomhoz persze.

Az állat-ember hibridek kutatása olyan lenne mint Stanislaw Lemnél a drakonológia, azaz sárkánytan, melynek kiindulópontja (elvégre tudományról van szó), hogy sárkányok nem léteznek. Itt azonban nem lehet megállni, hisz nagyon sokféle sárkány nem létezik, nagyon sokféle módon, vagyis akad bőven tanulmányozni való.

Szóval (nettó) húsz milláért maximum negyven oldal terjedelemben kidolgoznám az alapkoncepciót megalapozó vázlatok kivonatát, hogy mit is kell kutatni egy ilyen leendő tanszéken, mi is lenne a téma. Tisztáznám hogy a Minotaurusz, a kentaurok és sellők lehetnek a kutatás tárgyai. Határesetet jelentenek a farkasemberek, viszont határozottan nem fér bele a kutatási koncepcióba a nagyon állat csávók vizsgálata.

Alapkérdéseket kellene tisztázni elsőnek, hogyan táplálkoznak a hibridek, ürülékük is hibrid-e (mondjuk a kentauré félig lótrágya, félig emberi kaka?), tudnak-e szaporodni egymással, ha igen hogyan (tekintettel mondjuk a sellők haltesti problémáira) illetve:

-          Vannak-e női kentaurok, vagy csak kenta urak?

-          Vannak-e férfi sellők, és ha igen mért nem láttuk őket a rajzfilmekben?

-          Ha egy kentaur felcsinál egy sellőt, az akkor is ikrával szaporodik? (illetve: Az ikrából egy halfarokban végződő, emberi felsőtestű, ló mellső lábú izé kel, ki. Ami csak a vízben él vagy esetleg kétéltű?)

Egyéb, nem a szexualitással és emésztéssel kapcsolatos kérdések vizsgálata csak később jöhet, hisz úgyis mindenkit csak ez a kettő érdekel. De további részletekkel csak akkor szolgálok, ha a húszmillió első fele már a számlámon pihen. Addig csak a homókkal foglalkozom, mert én is homó vagyok. Sapiens!

Me, Myself and I

Nos hát, a fészbuk-helyettesítő funkció jegyében beteszek ide pár képet (jajj nekem) magamról, nem szelfik, Petra csinálta őket, csak ma nosztalgikus hangulatban vagyok, és Londonba vágyok. És ha már a blog amolyan személyes napló, miszerint nyilvános emlékkönyv, ezennel emléket állítok magamnak is, egész pontosan a pár hónappal ezelőtti önmagamnak, mert csak a 2015 őszi képekből válogattam, hátha találok még pár vállalhatót. Hát, emberek, ennyit sikerült. Önimádat még mindig a minimumon, csak van ahol mondjuk emberformájú vagyok...

Hát, így végignézve ezeket a relatíve tűrhető képeket, és látva  kutyás posztot, sajnos egyértelműen Dudli a szebb és fotogénebb, úgyhogy maradok annyiban, ez most a saját emlékkönyvembe kellett.
Én kérek elnézést...

Oszkár fia

Oszkár-díjat kapott a Saul fia, remek jobboldali portálokon meg már özönlenek a kommentek, hogy háromszáz zsidó adott díjat a háromszáz egyediknek és hasonlók, azaz várható módon beindult a imrekertészezés, kultúránk nagyobb dicsőségére.

Nekem személy szerint hányingerem van ettől, mert bár az Oszkár-díjat (feleleges modorosság Oscar-nak írni, hisz nem így hívják, hanem hogy Academy Award) nem tartom túl sokra, de ettől még súlya van. (Mellesleg: egy tökéletes világban annak lenne súlya, amire én rábólintok, hisz az én ízlésem príma és megkérdőjelezhetetlen, valamint lelövetném azt, aki ezzel nem ért egyet, avagy béke lesz és egyetértés, különben pofoz.)

Ám visszatérve az Oszkárra (ami nehéz, mert adott fáradtsági szinten már magam vagyok a kedvenc saját témám) az is vicces, hogy jó pát tudósításból ki sem derült, kik nyertek még, vagy csak valami alárendelt mellékmondatban...

Nem mintha én nagyon izgatott lettem volna, bár reggel fél ötkor, munkába nemet előtt ránéztem a netre, de semmi, háromkor hazaérvén meg előbb néztem meg egy kávés blogot meg töltögettem egy sci-fi podcastról, és csak aztán jutott eszembe utánanézni az Oszkár-ügynek. A zsidózó seggfejeken viszont jól szórakozom. Nekik nem savanyú a szőlő, hanem keserű, de asszem pont ezt érdemlik.

Egyre mélyebbre

Most az a nagy bulvármédia hír, hogy a TV2 (tényleg milyen jó név, annak idején már eleve pozicionálták magukat a nézettségi versenyben) kirúgta Vujity Trvtkót, mert valami másik csatornához tartozó bulvársenkit szívatott élő  adásban. Szerencsére nem nézem a TV2-t meg RTLklubbot sem, és ez nem ilyen értelmiségi finnyáskodás meg bizonyosságtétel, csak van más jobb néznivaló, azonban nyilván értesülök róla, mi zajlik az említett csatornákon, mert a napi internethasználat meg hírportál-olvasgatás mellett ez nem megúszható.

Plusz évekkel ezelőtt még néha néztem reggel Mokkát, ahol nyomult VT, meg promotálták a könyveit ezerrel („Tizenkét pokoli történet”,  „Még tizenkét pokoli történet”,  „Újabb pokoli történetek”,  „A  pokolba! Történetek!” – vagy hasonlók, mittomén), és az egyik legszánalmasabb bulvárféregnek bizonyult a fazon, távol, nagyon távol a valódi (pláne tényfeltáró) újságírástól, bár folyamatosan annak egyik hőseként igyekezett bemutatni magát. Pedig csak vér és bél, nyomor és szenvedés szenzációhajhász bemutatására futotta, miközben magát is (családjával együtt) bulvárcelebbé pozicionálta. Elképzelem, ahogy drámaként mutatja be a reggeli székletét is: „És akkor most csak önöknek bemutatjuk a leplezetlen igazságot! Felkavaró képek következnek, egyenesen a vécémből, melyet feleségemmel, az az egykori válogatott kosárlabdázóval osztok meg, bár ő most nincs ott. Csak erős idegzetűeknek!”

Innen nézve persze furcsa, miért pont most rúgják ki, mikor mindkét nagy kereskedelmi tévé egyre mélyebben megy a trash műfajaiba, ahogy pörgetem a programjaikat az látszik, hogy értékelhető filmek már nincsenek, valódi hírek talán soha nem is voltak, van a ordibálós-faszpörgetős ál-reality, meg a bálás szappanopera, az is ismétlésként. VT ebbe teljesen beleillik, bár lehet, hogy stratégiailag mégsem, a következő öt éves terv szerint a csatorna még mélyebbre akar ásni a kulturális pöcegödörben. Ehhez meg ugye a herevasaltató senki kell.

(OK, én szégyellem magam, hogy ilyeneket tudok, de ehhez tényleg elég az index...)

Aztán ha már a herevasaltató sem hoz elég nézettséget, esetleg jönnek a nyilvános kivégzések, Endi Vajna majd elintézi, hogy legyen újra halálbüntetés, rendes audafék. No meg a Szent Inkvizíció, korábbi nevén filmalap.

Az Egyes Számú Háziállat

Jut eszembe, ha már nincs nekem fészbuk, valahová mégis csak ki kell rakni indokolatlan cicás kutyás képeket, mondjuk vicces feliratok nélkül, no meg a saját kutyáról, ami azért mentő körülmény. Meg szülinapja volt valamikor a hónapban, hogy pontosan mikor azt sajnos nem tudom, de tény, Dudlikutya 16 éves, amit már át sem merek számolni emberi életkorra. Kicsit rozoga már persze, de ha jó az idő, még ugrál mint egy kölyök. Eleinte, hisz nyilván hamar fárad.

Hiába no, öreg autó szívatóval indul, bár az öreglányt inkább a hólyagja löki be. Meg a környékbeli összepisilt pázsitok szag-híradója.

Ja, a kettes számú háziállat Teó az ékszerteknős, a többi számon meg per pillanat pár ezer levéltetű osztozik, de már dolgozom a problémán...

Kvittek

Azt mondta a felcsúti egy német lapinterjúban (jellemző, hogy a legnagyobb bulvárlapnak ad interjút), hogy nincs elszámolni valónk a németekkel, ahogy igen magyarosan fogalmazott, kvittek vagyunk.

Ám ő ma itt a miniszterelnök. Vezér és kancellár you know, úgy értem persze hogy pártvezér, a német szál zavar csak be annak, aki rosszra gondol, szerintem orbán egyáltalán ne hajaz Hitlerre, testalkat, fogyasztási szokások és mentalitás tekintetébenn inkább egy öltönyös Mussolini, aki a Ducéval szemben a nyilvánosság előtt is tud késsel-villával enni, bár nem mindig szeret. Ám ha ő a kancellár és többes számot használ, akkor a nevemben is beszél, amikor azt mondja, hogy kvittek vagyunk.

Hát nem, én határozottan nem vagyok kvitt. És nem csak egy felcsútival szemben, de a németekkel szemben sem. Mert mit adtak a németek a világnak? Egy ronda nyelvet, dagályos operákat, szenvelgő szépirodalmat, gusztustalan kolbászokat, két világháborút, trabantot, a Scootert meg Merkel nénit, hát ezért kár volt kamerádok. Ennél még a franciák is messzebb jutottak, mert ugyan megeszik a csigát és a még a britek sem akarták a Csalagutat, mert átmegy a fokhagymaszag, de: szép nyelv, nagy kultúra, sajt, konyak, Alain Prost, filmes új hullám, ’68, Peugeot és Citroen, amik nem a világ legjobb autói de nagyon menők, gondoljunk az Opelra, huhhh... Ja és a perverz tizenedik Lajosoknak legalább volt stílusa, és most képzeljünk melléjük egy porosz fejedelmet vagy Vilmos császárt, hát főlovásznak talán elmentek volna mellettük.

Úgyhogy én  németekkel nem vagyok kvitt, amúgy sem tudom mit is jelent ez, de a lényeg, hogy semmi közös bennem meg meg bennük, sörből is az angolt kedvelem (fociból meg egyáltalán semmit, ahol labdát lábbal rúgnak az nekem derogál, vagy mit csinál), ám a németeknek ez úttal igazuk van a felcsútival szemben, amikor megrökönyödnek, hogy ki ez a paprikajancsi és mit ugrál már megint?

Kvitt esetleg akkor lehetek a németekkel, ha jól seggbe rúgják a felcsútit, rászorítva valahogy, próbáljon meg emberként, és nem hatalommániás pszichopataként viselkedni, tanuljon meg olyan szavakat, hogy szolidaritás (de a fogalom terjedelmével és konnotációival együtt persze), meg hogy van az „én”-en kívül is személyes névmás a szótárban. Igaz akkor már ő nem lesz kvitt, de ez meg ugye nem az én problémám.

Álmodozni azért szabad...

Erőnyerők

A nap eseménye kétségtelenül a kopaszverőember-gét, avagy a hogyan akadályozzunk meg népszavazási kezdeményezést unortodox módszerekkel. De e felcsúton rántottázók még mindig nem értik, hogy ez visszaüt, ezer milliárdot olyan törvénymódosítással lopnak el, amilyennel csak akarnak, de a kopasz verőemberek azok könnyen beégnek a zemberek memóriájába. Mert az az ezermilliárd az mindenkinek csak egy  absztrakció, de a kopasz verőember az konkrét. Pláne a kubatovista fradista-fideszista verőember, akit már valahol láttunk.

Ez az egész szánalmasan röhejes lenne, ha nem a bőrünkre menne, de hát igen, ezek a szar alakok a mi országunkból csinálnak épp egy trágyaszagú banánköztársaságot, ahol amúgy banán még van, de a köztársaság már csak egy ócska címke. Ahol El Commandante napi hazudozása adja a politika témáját, ahol a vezír seggnyalói az arcodba röhögnek lebukás esetén is, mert  igen, ők ezt megtehetik. Hát, mit lehet ilyenkor mondani? Atomot nekünk!

Pfuuuú... nem könnyű politikai híreket olvasni, ilyenkor tényleg puzséri magasságokban ordítozva érzem magam, csak ugye nehéz a fentebb hivatkozottakra szolidabban reagálni.

Amúgy hogy hívják azt, aki törli a fészbuk-profilját? E-migráns....

Arctalankönyv

Ha jól számolom a mostani a harmadik kísérletem, hogy megszabadítsam magam a fészbuktól, de Cukorbergék trükkösek, lehet törölni a profilt, de ha utána két héten belül mégis belépsz, újra aktiválódik. A legutóbbi kísérletnél sem sikerült kibekkelni a két hetet, gyenge voltam és beléptem. Pedig még csak függő sem vagyok, felnézek (felnéztem...) naponta tíz percre, miután végigpörgettem a kedvenc hírportáljaimat meg blogjaimat, de nagyon utáltam már.

Nem érdekel senki kutyuskája, hogy hol volt a hétvégén vagy mit ebédelt, nem akarok erről képeket, és hányingerem van az olyan üzenetektől, hogy „Ló Emília kedveli egy hozzászólásod”. Akkor már hozzá sem szólok.

A fészbuk maga az explicit redundancia, nemrégi trágárságügyi értekezésem kapcsán maga a trágárság, a legtöbb poszt arról szól, hogy helló vagyok, látszom a monitoron. Erről szól amúgy a blog is, csak itt nem tolom mindenki arcába a nyomorom, aki ezt olvassa az magának kereste, szándékosan, esetleg előre megfontolt szándékkal.

Plusz külön gyűlölöm, amikor „közösségi portál” címen a legpofátlanabb módon nyomulnak cégek, meg szervezik a hálózatukat a mindenféle MLM-nyomoroncok, és bárkitől szánalmas az „ezer lájkért cserébe megmutatom a mellem” és hasonló koldulások. Na, ezektől mentesítem magam, ha cska a következő tizenhárom napban nem leszek gyenge, és nem lépek be  mégis. Bár ismerőseim amúgy sincsenek ott, mindenkit töröltem. És jól esett.

Memento mori

Meghalt Umberto Eco. Akit a legtöbb portálon úgy emlegetnek, hogy „író”. Pedig nem csak író volt, hanem személyében egy kulturális intézmény, tudományos főmókus, közéleti  megmondóember, filozófus, esztéta, irodalmár, középkor-történész, valamint minden egykori és  jelenlegi egyetemista hőn utált szerzője, amennyiben a „Hogyan írjunk szakdolgozatot” című könyvére gondolunk. (Mert persze nem úgy írtunk szakdolgozatot, a derék olasz prof érezhetően többet várt el, mint amennyire képesek voltunk. Mellékszál: szociológia szakon Earl Babbie módszertan könyve volt a Biblia, de ő nagyon érthetően, kis humorral, és az emberszabású egyetemistára gondolva írt tankönyvet, úgyhogy az első saját kutatásomat tényleg úgy csináltam, ahogy nála olvastam.)

De Eco persze hogy szinte mindenkinek író, mikor a Rózsa neve megjelent, amolyan egyetlen könyvnek gondolták, hogy hát a híres bölcsész maga is ír egy regényt, csak hogy megmutassa, milyen mikor a hóhért nem akasztják, mert nem csak írni tud az irodalomról, de csinálni is. Aztán jött a többi sok regény,  nekem a legnagyobb kedvencem a Foucault-inga, azt kábé  négyszer olvastam eddig, pedig igen vaskos mű, de imádom a sok kis rejtett kultúrtörténeti utalást. Mint amikor csak úgy mellékesen bedob egy latin idézetet az egyik szereplő, miszerint „Et in Arcadia ego”, nekem meg leesik, hogy ez egy Poussin-festmény címe, még anno művészettörténet órán volt róla szó.

A képen amúgy egy sírkövön szerepel a mondat (Árkádiában is ott vagyok), vagyis a halál üzen vele az utópikus Árkádia lakóinak, akik kicsit meglepetten betűzik épp a szöveget. Mert úgy vagyunk vele, hogy tudunk a halálról, csak nem igen tudjuk elképzelni, hogy velünk is megtörténik egyszer, aztán mindig jön valami kedvencünk és emlékeztet rá. Nyilván Umbberto Eco ezt sokkal frappánsabban tudta volna megfogalmazni, de már nem fogja.

Én mindenesetre sürgősen újraolvasom a Foucault-ingát.

Egy-két-há

A valóság mostanában valahol egy Belga-számra hasonlít, a trágárabbik fajtából, a komplett közbeszéd lassacskán az egy-két-há kurvaanyád stílben fogalmazódik meg, a magánbeszéd meg már rég. (A közbeszédet amúgy ez esetben hagyom a fenébe, annak ekézése nélkülözi a sportértéket, miszerint túl könnyű.)

A magánbeszédben azonban már nagyon zavar a gyere velem káromkodni Miskolcra,  nem mert finnyás vagyok, csak a kommunikációban elvárom a kommunikációt. Márpedig a „Baszlakszájba geciputtony, hol a kurvaanyádba van az a retkes csavarhúzó bazmeg?” mondatban legalább háromnegyed a redundancia, elég lenne a „Hol a csavarhúzó?” is. (Amúgy csavarhúzó az nincs, nincs itthon vodka, ha valaki érti esetleg...) Szóval az ilyen privát trágárságban nem a trágárság zavar, szerintem eleve nincsenek csúnya szavak, csak általunk szégyellt/elítélt kontextusok meg konnotációk, esztétikailag meg mondjuk a geciputtony szép, mert szépen hangzik, jó (lenne) kimondani, csak úgy mint azt, hogy cipófűző vagy hullalé. Vagy kalamáris. De a trágár szavak tényleg nem csúnyák, csak kulturálisan rabosítottak. Stílusértékük van persze, így nyugodtan használom én is, ebben a blogban is sokszor írtam már le a bazmeg vagy a fasz szavakat, mert helyük volt ott és akkor, egy jól elhelyezett bazmeg az olyan, hogy én itt most írásban felemelem a hangom (istenem, de szép képzavar...), ha azonban vessző helyett használnám az ócska lenne.

És tényleg nem azért, mert trágár (én igazából a kategóriát is igen képlékenynek látom), csak mert valóban redundáns. Ha minden második szó a nemiségre/emésztésre/prostitúcióra utaló eposzi jelző vagy radikális felszólítás, akkor egyszerűen túlbeszéljük a bármit, akkor öt percig kell hallgatnom az a nyomorult senkit, aki két percben is elmondhatná, hogy most ideges, mert csalja a felesége a kutyájával, vagy büdös a sarki zöldséges szája és akkor ő most hol vegyen padlizsánt mákkal.

És a munkahelyemen, a buszon, a büdös szájú sarki zöldségesnél, mindenhol ez megy, jár a szájuk csak nem mondnak semmit, mert a „húbazmeg, érted bazmeg, olyan volt bazmeg, hogy megbaszod bazmeg” típusú közlésekkel tényleg csak annyit üzennek, hogy én most beszélek, figyelj rám. Meg hogy a megszólított szekszualizáljon meg valakit, bár hogy kit, erről rendszerint hallgatnak, kivéve ha nem kerül szóba az illető ősi foglalkozású anyja, meg annak bizonyos szervei.

Ilyen értelemben a stilárisan indokolatlan trágárság rablás, rabolják az időmet meg a türelmemet, plusz leértékelik az ilyen kulturálisan tiltott szavak súlyát. Hát hogy lehet jelentősége egy jól elhelyezett picsának vagy fasznak, ha már a rossz kávégép kapcsán tízszeresen elhasználják? Mert abban az esetben ha kávé  helyett meleg vizet ad, akkor menjen a francba és kész, de nem kell öt percig, gyakori szóismétlésekkel mantrázni az összes elsődleges nemi jelleget, meg amit velük tenni lehet. (És akkor már látható, mi a kontextusa ennek az egész eszmefuttatásnak.)

A festménykölcsönző

Bevallom én egy wannabe rezsiharcos vagyok, nem a kerület legszebbje, de legalább az én lakásomat díszítik a csudálatos képek, miket pingáltak valakik. Az ilyen szépművészek, meg ecsettel fickók.

Az az igazság, jó volt látni a lányom ottan az oltárnál, hogy förevör end evör, azt maradt az end, de akkor se kellene a  volt vejemet most seggbe szekszualizálni. (Mer ugye jó gyreek ő, csak csapodár, én maga már bocsátottam neki. Meg.) Meg hozta annno a képeket ugye, most akkor mondjam, hogy a Moné maradjon a nappaliban,de a Dögá ne, mert a keresztyén-nemzeti-konzervatív ízlésemnek ő meg túl pedofil? Vagy hogy ez a Pikasszó szar? Hogy a leendő unokám esztétikusabban kakál majd a pelusba?

Hát nem! Én kérem rendes családos vagyok, nekem fontosak a konzerv értékek, én kérem befogadom az ilyen mázolmányokat ingyér, akkor is ha nem fizetnek érte. Ez az igazi polgári gondolkodás, meg kereszyténi hozzászeretet, szerintem.

(ex-habonynéanyuka/anyós - a nevemet most nem írom ki,nem találom a személyim, más se tegye!)

200

Ma alkalmilag megint egy korábbi filmes műsor felvételeit hallgattam unaloműző (munkaűző) gyanánt, és volt benne egy mondat, amitől kikapcsoltam. Az valahogy úgy hangzott a Puzsér nevű ordibátor szájából, hogy most akkor a többiek szeretik-e magukat Rodrigóban, vagy Rodrigót szeretik-e? És az egész szólt egy filmről, ahol egy mozgásképtelen ember meg akar halni. Én meg nem értem a dilemma nem értését, hogy segítsünk-e a halálhoz valakit, akit szeretünk  vagy mégsem, miközben ő meg akar halni.

Ilyen dilemmázás filmeknek megengedett (például ezért vannak műalkotások, lásd a Bibliát vagy az Antigonét), de ha valaki kiabálva közöl ilyen közhelyeket, hogy akkor a szerettei magukat szeretik-e vagy őt, és hogy ez egy kérdés lenne, az tényleg menjen a fenébe. És az ilyen sekélyes alakok könyveket írnak a spiritualitás témakörében (Müllerpéter ajánlásával: "Amit feláldozok abban örökkévaló vagyok", hogy rohdana meg az ezoszar közhelyeivel.)

Én meg évekkel ezelőtti műsorait hallgatom, ahol minden kicsit is elgondolkodtató film "vídiakeményen brutálisan drámai", ahol szépek a képek az "grandiózus", ahol meg van forgatókönyv az "nícseimélységű", mintha lenne ilyen. Pedig csak szar ízlés van, meg szűklátóköröűség, bár a rádiós őrjöngés, meg maszturbatív bölcsészkedés, hallgatóként kétségtelenül szórakoztató. egy darabig legalább is.

De azért a Hét mesterlövésze a kétszáz megért adásával együtt is a bulvár-trash, nekem már röhejes, ha valaki meg nem ismeri nyugodtan hallgasson bele, amolyan podcastként legalább is böngészésre érdemes.

86 percet raksz, és mennyi a bér?

Azt olvasom, hogy az átlag magyar napi 86 percet tölt a fészbukon, ez szerintem kábé annyi, mintamennyit az átlag magyar közalkalmazott (irodai ámítógéppel, netkapcsolattal) tölt munkával. Legalább is én így voltam vele időnként, állami alkalmazottként, bár az egyetemen való oktatás pont az a műfaj, ahol azért az óráimat muszáj voltam megtartani, meg vizsgáztatni és hasonlók, sőt én készültem is minderre, nem kötelességből, szívből csupán.

Ám mondjuk a monitor előtt töltött munkaidőm túlnyomó részét négy téma tette ki, sorrendben: politikai fórumok, chat, online kvízek, pornó. Plusz privát ímélek. Cserébe viszont otthon is hallgatói dolgozatokkal, meg tantárgyi tematikákkal molyoltam.

Szóval szerintem a 86 perc nem is sok, bár nyilván személyfüggő, nekem nincs annyi érdekes ismerősöm, akinek a posztjai megérnek napi 86 percet, avagy a jó fejek nem a fészbukon lógnak folyton, én meg ugye ilyeneket ismerek onnan (és akkor ők sem lógnak a fészbukon ennyit).

Avagy néha lógok többet, de akkor valami chatet használok, az meg nem fészbuk, csak ott van, illetve ott kényelmes, ott nem az ebédemet posztolom ki, vagy ha igen cask egyvalakinek, verbálisan, és szerintem az bocsánatos bűn. Ha teszek mellé egy indokolatlan Ramones-hivatkozást, akkor már persze nem. (Mert az ember az a kényszerbeteg állat, aki tud róla.)

Mozgósít

Értem én, hogy a miniszterelnök egy paranoid-skizofrén, aki szerint  Soros (született: Gyurcsányahibás) György tehet mindenről, de az már milyen, hogy szerinte az európaiak állnak értetlenül, hogy nekik miért nincs olyan remek miniszterelnökük, mint ő. Pedig egy felcsúti kaliber minden ejrópai államnak járna, bár nem kellene. Önimádó diktátorból szerintem így is túlzott a felhozatal, már ami világpolitikailag értékelhető, ez a szánalmas alak meg tényleg csak a birkamenetes harci néniknek félisten, a többi meg lenézi.

Egyszóval, diör viktor, ne bevándorlózzál,  mert elment melletted a vonat, ne polgározzál, mert 98 óta megromlott már ez is, és ne mozgósítsd Magyarországot, mert az csak annyit jelent, hogy a birkamenetes nénik mozgósulnak, ők meg nem az ország. Csak szólok...

Alternatíva

Szerintem is legyen előre hozott választás, de dönthessünk arról is, géfodor gábor legyen-e köztársasági elnök, a felcsútinak kötelező legyen-e kisvasúti forgalmista végzettséget szereznie (miközben dekázik egy pálinkás kolbásszal), legyen-e ingyenes a rezsicsökkentés, illetve hogy megvédjük-e német szilárd nyugdíját a terrorfenyegetettségtől, rendkívüli állapottal-e? Vagy nem-e-e?

Egyébként is, egy előrehozott választás kevés lenne, ha csak nem a Duna jegén hoznák tavasszal visszamenőleg ( a visszamenőleges jég apró hátránya, hogy folyékony, de tőlem mehet, süllyedjen el bárki, ahol), de az a miniszterelnök, aki ennél miniszterebb elnökebb akar lenni, az menjen a francba. Tényleg mit akar ez az ember még, mindenkit megalázott és lenyomott már akit akart, már csak az ócska maffia-leszámolásokkal foglalkozik, de egy simicska-szerű simicskához meg nem kell rendkívüli állapotot bevezetni. Persze lehet, hogy csak simán felgyújtaná az országot, aztán hárfázna a lángokat nézve, a lova már konzul (csak hogy keverjük kicsit a császárokat), az állam ő, az állat is, de hát nekünk ennyire telik, nekünk diktátorból is ez a hitvány pálinkaszagú suttyó jutott.

Bár ha a tanárok, meg az ilyen tudjuk kik által támogatott mocskos tanár-szimpatizánsok tüntetésén tényleg sokan lesznek holnap, akkor lehet, hogy tényleg előáll a terror-vészhelyzet, hisz a fékevesztett magyar-töri szakos huligánok bármire képesek, különösen ha a hírhedt matek-fizikás kemény mag is melléjük áll. Az ilyeneket meg kell fékezni időben, a végén még azt hiszik jogaik is lehetnek, a Mini Szterelnök Úr meg nem csalhatatlan, miközben a balos pápáról már leleplezték, hogy de. Ha a felcsútiról is kiderül, jön Mordor, de ott még több a helyettes államtitkár, ami nem biztos, hogy baj.

Agyarország jobban teljesít.

Bazári majom

Nekem aktuálisan az abszolút politikai hír, hogy (mint azt a 444.hu megírta) a székesfehérvári polgármester, fideszes naná, beígérte, hogy a csónakázó tó környéke megújul majd, aztán ünnepélyes keretek között, szolid sajtónyilvánosság mellett  átadta a munkaterületet. Ahol a munkálatok kezdődnek majd.

Nekem meg erről nem tud nem eszembe jutni a várkert bazár, amit úgy adtak át minimum háromszor, hogy még a harmadikra sem volt kész, de legalább ott értékel évet a felcsúti, mivel ez kormányzásának szimbóluma, amivel viszont maximálisan egyetértek.  A várkert bazár a hely, ahová a mészároslőrinc tesója szállít be mindent milliókért, aminek funkciót nem sikerült találni, ami az inkompetens, de közpénzekre mohón nyomuló fideszkádéenpés senkik kormányzásának esszenciális terméke, igen, szimbólum ez a javából, bár egy Hóman Bálint vagy Horthy-szobor szerintem még hiányzik belőle, elvégre nincs is igazi bazár nélkülük, már csak ideológiailag sem. A tömegek meg ugye ideológiailag nem eléggé képzettek, kell nekik az iránymutatás a bazárból egyenest. Bár én a felcsúti helyében legalább is elgondolkodnék a „bazári majom” kifejezésen. Ha már kinyílott a pitypang, valaki még meg találja írni. Csak.

Sztrítvjú

Fenn vagyok az interneten, pontosabban fenn vagyunk az interneten Petrával, ami remek dolog, pont mikor a Szomszédokban eldöntötte Vágási Feri, hogy beszáll az internetbe. Igazából persze csak arról van szó, hogy mikor októberben Londonban kerestük a postamúzeumot (ami meglett, csak épp átépítették), a környéken kétszer is elment mellettünk egy google-s fotós autó, úgyhogy most majdnem véletlenül meglettünk a street view-n, de felismerhetően mi vagyunk, 2015 októberében, és ez vicces.

Pláne mert Kaposvár is bejárható, és itthon is láttam egy fotós autót a házzal szembeni buszmegálllóból, csak ott mégsincs az utcaképen nagydarab fószer piros dzsekiben, aki voltam. De legalább az utca egyik oldalán tél van, a másikon meg tavasz, hiába no, itt nem frissítik olyan rendszeresen a képeket, mint lándönben, de hát ez itt nem is a világ egyik fővárosa, csak egy térkővel és szökőkutakkal megszórt pattanás a világ hátsóján. (És akkor jajj de enyhe voltam...)

No de a képek:

Még jó hogy a fejem azért kisatírozva, de a város jellegzetes, és rendületlenül imádom, már több mint húsz éve. Ez úgy néz ki, múlhatatlan.