Kéklámpások

Régen még azt gondoltuk, kék villogóval a rendőrök, a mentők meg a tűzoltók járnak, nekik vannak ilyen sajátos mintájú autóik, amik előnye, hogy eleve kitűnnek a többi közül, így például a közeledő rendőrautók elől még időben el lehet futni.

Ma már viszont boldog-boldogtalan kék lámpával villog, a közterület-fenntartóktól az adóhivatalig, ráadásul az autóik festése is eléggé hasonló. Én például a minap épp szabálytalanul haladtam át az úton, két zebra között, mert mindkettő messze esett volna, meg amúgy is van egy időbeli rés amikor a két kereszteződés közt nincsenek autók, mert mindkét felől pirosat kapnak, keresztutca meg nincs. Mondjuk a kanyarodósávból még érkezhet egy-egy kanyarodó.

Szóval épp nyugodtan szabálytalankodok át, mikor jobbra nézve érzékelek egy közeledő rendőrautót. Fejben másodpercek alatt átrendeztem a havi költségvetést, hogy ezek engem tuti meg fognak bírságolni. De ennél komolyabb következményt nem terveztem, úgyhogy még gyorsan át szaladtam előtte, el ne üssön. (Elméletem szerint ha már muszáj, egy mentőautó üsse el az embert, ott eleve közel a segítség. Engem amúgy eddig egyszer ütött el autó, de nem mentő volt.)

Viszont az illető személygépjármű (ha már rendőr, alkalmazkodjunk a stílushoz) rezzenéstelen arccal kék villogóval haladt el mellettem, én meg megcsodálhattam az oldalán a feliratot: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Pedig teljesen rendőrautónak nézett ki, csak közelről látszottak a finom különbségek, a vajszínű árnyalat, ami messziről nem tűnik fel:

Na ugye. A képek amúgy a policecars.hu oldalról származnak, mert ezek szerint vannak olyanok, akik a rendőrautókra gerjednek, a kéklámpa-fetisiszták, de hát minden szubkultúrának megvannak a maga kis körei a neten, rozsdás mozdonyokért és különösen hülyén kinéző zsebkutyákért is sokan lelkesednek, a pornóban meg eleve sokkal több versenyszám van, mint az olimpián.

Az persze nem igazán világos, mi a fenének kell az adóellenőröknek, vámosoknak, csatornatisztítóknak vagy a gázműveknek kék villogós autó? Ha például gáz van, nem a gázműveket hívjuk, hanem a mentőket meg a tűzoltókat, az ilyen megtévesztő festéseknek (mint az alsó képen) igazából annyi értelmük van, hogy a frászt hozzák az állam polgáraira, nem mert muszáj, csak mert szórakoztató. Hadd szarja csak össze magát sok hülye, amíg fél az állami hivataloktól, nagy baj nem lehet, legalább is nekik.

Viszont ma reggel láttam valamit, amit már magam sem hittem (sajnos nem tudtam lefényképezni), egy piros lámpánál állt egy az fentiekhez kísértetiesen hasonló autó, és az volt az oldalára írva hogy: KÉMÉNYSEPRŐ!

Úgyhogy ez úton javaslom a pizza futárok kék lámpával való ellátását, elvégre nem sok rosszabb dolog van. mint egy kihűlt négysajtos pizza, gumiszerű réteggé dermedt sajtokkal.

Zsúr-völgy

A hétvégén van a Vál-völgyi Zsúr, az alcsúti Sziget fesztivál, ami kicsit sárga, kicsit savanyú, rohadtul naftalinszagú, de legalább az övék, az igai magyar narancs. Fellép a Boney M, az Apostol, Szandi mag a Bikini, csak hogy a legnagyobb headlinereket említsem, hisz ebből is látszik, hogy ez a fesztivál, izé... zsúr mennyire szekszi, fenszi és trendi. Pont annyira és úgy, ahogy ezt ártunk és ormányunk vezetőitől elvárjuk, remélem lesz hurkakolbász meg pálinka is, meg valamelyik duplatokás elvtárs főz valami nagyon zsírosat bográcsban. Például pálinkát...

Bár Alcsút nem Felcsút, így stadion meg az akadémija nem jut neki, de mégis csak a Kisvasút (igazából csupa nagybetűvel kellene írni, de sajnos nem vagyok eléggé nemzeti gondolkodású, migránsellenes kereszténydemokrata) jár arra, meg amúgy is régi harcostárs. Így aztán az arborétumban düböröghet a Boniem, elvégre egy jó kis boniemezésre nincs is remekebb hel egy arborétumnál, ha én rózsa volnék (vagy mittomén, százéves  bükkfa), biztos nagyon karmolnám a Boniemet meg a Bikinit, csak a bikini ne a boniemeken legyen, mert azt tiltja a nemzetközi jog számos, tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tétele.

A magát egyébként gasztronómiai fesztiválnak pozicionáló izé számos támogatóval rendelkezi, ott van például a Mészáros és Mészáros Káefté, a Mészáros és Mészáros Káefté valamint a Mészáros és Mészáros Káefté, nem is beszélve a Mészáros és Mészáros Káeftéről, amely igen komolyan szponzorálja az eseményt. Némelyik Mészáros és Mészáros Káeftének persze más a neve, de mi tudjuk amit a tudjukkik is, ahogy a Párt lassan maga az állam, úgy Lőrinc barát lassan maga a magyar gazdaság, az EU-s támogatásokat elnézve, tényleg maga a kis magyar hatalmi abszurd, a 444.hu szúrta ki, hogy itt vannak a legerősebb színpad-nevek. Mert ugye egy ilyen fesztiválon a színpadoknak nevük van, nem tematika (világzene, metál, mulatós, családon belüli erőszak), inkább a szponzorok nyomán. Így aztán itt van Hungarikum Alkusz Kápolna Színpad és Takarék Csoport Völgy Színpad. További javaslatok: Pancsó Aréna Makovecz Színpad, Elveszítette Közpénz Jellegét Színpad, esetleg Keleti Nyitás Bartainak Baltás Gyilkos Önképzőköre Színpad. Ez utóbbira meghívhatnának valami rendes zenekart is, én a Sodomra gondoltam, ha már a német diszkó jelen van, ne tessék diszkriminálni a német trash metált sem. Az is nagyon családbarát, és a fideszes nyugdjasoknak is biztos tetszene. Oké, nem elsőre, dehát több embertől hallottam, hogy ők brokkolit vagy spárgát is csak a rendszerváltás után ettek először, addig nemige volt, azóta viszont megszerették, avagy sohasem késő. És a Sodom van olyan jó, mint a brokkoli, csak másképp, főleg mikor Peter Griffin kedvenc dalát játsszák:

Igazi arborétumba való muzsika, csak hozzá kell képzelni a fákat, bokrokat, virágokat meg a háttérben körhintázó kisgyerekeket, őstermelőket és kézműves söröket gyártó kézműveseket. A backstage-ben egy sörhasra gyúró, izzadt alpolgármester készíti a banános lecsót krokodilszárnnyal, csupa helyi alapanyagokból a dédi receptje alapján. (Bár ma már nem lehet rendes krokodilszárnyat kapni, csak ilyen tápos vackot, de ha jól elsózzuk, senki sem veszi észre.)

A rendezvény egyébként ingyenes, sőt az opcionális trópusi viharért sem kell külön fizetni, a szélviharral kombinált zivatar ugyanúgy grátisz mint a V-Tech koncert, ráadásul élvezetesebb is. A Kisvasút meg sűrített menetrendben jár, egyelőre még nem Bicskéig, de jövőre már biztos, sőt terveben van az Alcsútdoboz-Budapest-Tokió járat is.

Rétori szónoklatok

Ne kérték fel kormány viktor orbánfőt, hogy beszédet mondjon az Európai Néppárt épp most zajló találkozóján. Tavaly még felkérték, de azóta vagy jobb az ízlésük, vagy magasabb a vérnyomásuk, és nincs szükségük a népies mű-közmondásokra, a koherensnek hangzó, de zavaros, csak a pillanatot uralni akaró dumára, erre az egész, sörhassal pávatáncoló produkcióra. A felcsúti ugyanis tizenéve nem vitatkozik, csak kinyilatkoztat, egyre egyszerűbb marhaságokat, ma már a kiscsoport szintjén kommunikál, rég volt már, mikor még a tizenkét éves gyerekek szókészletével dolgoztak a beszédírói, a mából nézve akkor még akadémiai székfoglalókat tartott a pártvezér és kancellár.

Nem csoda hogy a néppárti fontos emberek ebből nem kérnek, mert nincs az a talpraesett tolmács, aki a faék egyszerűségű szövegeket valami vállalható politikai programbeszéddé tudja torzítani, hogy a főnök olyasvalakinek látsszon, mint aki legalább nyomokban államférfit tartalmaz. Mert nem tartalmaz, ez nyilvánvaló. Működőképes, sőt igen sikeres hatalomtechnikus, a szó klasszikus értelmében vett demagóg, de egyre rosszabb kommunikátor. Ami nem csoda, hisz ha valaki soha semmilyen vitába nem áll bele, hősiesen elbújik a kritikus kérdések elől, és derék, mikrofonállványként működő alakoknak osztja az észt (illetve valamit a helyett), akkor gyorsan megkopnak egykor jól látható retorikai képességei is. A beszédei meg egyenesen szörnyűek, tartalmilag a 38. számú Italbolt tanszékvezető pultmenti filozófusának, Ramaty Lajosnak (ejtsd: ramati, különben Lajos pofoz) hatfröccsös elmélkedéseire emlékeztetnek. (Hat fröccs után még szárnyal a szó, de már szabad  a gondolat, e fölött viszont már akad a nyelv, tehát a hat fröccs az optimum, ha az ember lelkesítő beszédet akar mondani a népnek, illetve annak a résznének aki nem a bejárat előtt cigizik.)

Hogy a felcsúti mit iszik a nyilvános beszédei előtt, tudja a fene (mondjuk pálinkakedvelőnek mutatja magát), de az a rekedt kiabálás, amit időnként előad, az tovább ront az egészen. Vagy nem, ha abból a szempontból nézzük, hogy legalább passzol a tartalomhoz a forma, a kocsmai szintre butított szöveghez adekvátnak tűnik a rekedt kiabálás. Ha már a mindenféle számú italboltok közönségéhez beszél, jó eltanulni a stílust, bár hadonászásban szerintem még határozottan gyenge. És ha alámegy a kiscsoportos nyelvhasználatnak is, akkor rekedten ordibálva fog gügyögni kurva sok magyar zászló előtt a színpadon, ami legalább szórakoztató lesz.

Akkor majd felkérik újra, hogy mondjon beszédet a néppárti dzsemborin, mert az európai értelemben vett konzervatívok is szeretnek röhögni.

Labradolog

Egy argentin labrador három napig bámulta egy buszmegálló kék falát, minden nyilvánvaló ok nélkül, számomra ez volt a tegnapi nap híre. Az eb időnként tartott kisebb szüneteket (hát persze, azért vannak biológiai szükségletek, evés-ivás, pis-kaki, galambok-macskák), de három napig tényleg a kék fal közelről való bambulása kötötte le energiáit, ráadásul még csak nem is kóbor kutya, a gazdi egyszerűen a vonatkozó buszmegálló közelében lakik.

kutyasweb.hu

Senki nem érti persze, mit nézett ilyen eltökélten, és ilyen hosszan, mert a fal valóban ingerszegény néznivalónak tűnik, amire elég lenne egy pillantás is. De az biztos, hogy bármi volt is, három nap alatt kinézte belőle, aztán lehetett visszamenni intézkedni a postás-macska vonalra.

Lehet hogy egyszerűen arra várt, tegye már ki valaki a buszmenetrendet, mert neki randija lenne egy német juhásszal a szomszéd városban, de nem tudja a pontos útvonalat, meg messze is van. De három nap elég volt arra, hogy rájöjjön, egy nő nem ér ennyit (feltéve, hogy heteroszexuális kankutyáról van szó, de most az elmélet kedvéért legyen), a postás meg jön menetrend nélkül is.
Netán ő egy ábrándozó típus, egy igazi égre néző kutya, csak nem túl okos, így elvétette a néznivalót, elvégre kék-kék, darab-darab, sőt a megálló kékje még jobb is mert állandó, és nagyon kék, szemben az éggel, ami sokszor tele van mindenféle hülye felhőkkel, miközben gyakran szürke.
Vagy elképzelhető, hogy egyszerűen csak megpróbálkozott a zen-buddhizmussal, egy maratoni meditációs gyakorlat keretében, ahol a megnyugtató kék színű kitartó bámulása által igyekezett feloldódni a nem-én élményében, vagy a nem-valamijében, amilyen a kutyáknak van. De a megvilágosodás vagy elmaradt, vagy beteljesedett (ez bizonyos zen-buddhisták szerint amúgy is mindegy mert ugyanaz, sőt ennek belátása már maga a megvilágosodás fontos lépcsőfoka), lehetett indulni haza.

Elterjed vélemények szerint a kutyák alapvetően két dolgot csinálnak, azaz vagy rágnak valamit, vagy mennek valahova, de ez a példa is bizonyítja, hogy ez nem igaz. Én is évekig éltem együtt egy labradorral (na jó, keverékkel, de ezt csak komolyabb szakértők bírták megállapítani róla, akikkel pont nem találkoztunk), és ő mondjuk igen erős volt a bambulásban, ha kifeküdt az erkélyre, órákig képes volt félálomban a lenti forgalmat szemlélni, gondoltam is, hogy kereshetne valami pénzt vele, mint forgalomszámláló. Vagy lehetne macskamegfigyelő is, macskákat sasolni (izé... kutyulni) amúgy érdekesebb, mint egy csupasz falat.

Az argentin kutyadék is betanulhatta volna a menetrendet, és ha már úgyis ott van, némi jutalomfalatért lehetett volna utastájékoztató, persze csak a nyelvi problémák leküzdése után, mert morgással, ugatással és némi nyáladzással viszonylag nehéz kommunikálni, mikor megy a következő busz Santa Akárhová, és pláne hogy át kell-e szállni, a hol.

Világcápa végevihar

Épp a minap értekeztem arról, hogy az ismeretterjesztő tévécsatornáknak felesleges ufós, összeesküvés-elméletes, szellemkastélyos témákat elővezetniük, a hülyeségre ott vannak a zs-kategóriás filmek, meg a teljesen érdektelen zsebcsatornák, amik ezeket elénk is vezetik, nagyobb épülésünkre. És íme, pont szembejött egy ilyen remek alkotás, ide is másolom a port.hu-ról a tartalmi összefoglalóját, önmagáért beszél (mi meg segítségért kiáltunk):

„Chad Turner (Craig Sheffer) és csapata egy titkos kormánykísérletet biztosít, ahol az Avanti cég tudósai egy, a világvége elkerülését célzó, speciális chip kifejlesztésén dolgoznak. Ám a labort támadás éri, és hogy megmentsék a chipet, Chad testébe injektálják, így a férfi az Avanti legféltettebb kincsévé válik. Chadet Berlinbe kísérnék, hogy a G-20-as csúcs keretében bemutassák a chipet, de a gépet egy világuralomra törő terrorszervezet támadja meg. Az akció során Chad megszökik, de jól tudja, hogy mostantól sehol nem lehet biztonságban.“

(A jelszó: Világvége 1.)

Az mondjuk nem igazán világos, hogy ez a műalkotás egy első rész és egy másodikkal is büntetnek (vagy szándékoznak) az alkotók, esetleg simán az a jelszó, hogy "világvége egy". (Oké, közben meggugliztam, még harmadik részt is összehoztak belőle, szeretném hinni, hogy nem a nagy sikerre  való tekintettel.)

Mindenesetre én fél óráig bírtam ezt az agyrohasztást, ennél több időm és türelmem nincs a hülyeségekre, akkor már inkább a Cápavihar (Sharkando) című mindenalatti műegész. Abban tornádók kapnak fel több ezer (!) cápát, és rakják le őket lakott területeken,  meg a hegyek között, meg nyilván Óz birodalmában. És a cápák ott csúnyán bántják az embereket, mert a cápa ugye olyan állat, amelyik elpusztul ha nem úszik, de a szárazföldön remekül boldogul. Mondjuk pont mint az ember, meg általában a szárazföldi állatok, beleértve ezek szerint a cápát is.

mozi24.hu

De míg a viharos cápák legalább kicsit viccesek (bár nehezen eldönthető, hogy min is röhögünk, mondjuk leginkább kínunkban), a világvége egyes jelszó, vagy mi, még csak trash-filmként sem vicces, röhögni meg szörnyülködni leginkább a fentebb idézett ajánlón lehet. A világvégét megakadályozó chip csak egy egészen retardált, elég részeg és kirívóan tehetségtelen forgatókönyvíró fejében képződhet meg, és pont ennek megfelelően szánalmas. Vicces akkor lenne ha több chip is létezne, ez esetben ugye többes szám, vagyis chips, és máris van értelme, hogy kerül a főhős testébe. Orálisan, aztán kezdődhet a versenyfutás, hogy még időben kimentsék a világvégét megakadályozó sültkrumplit a kemény csávó acélos emésztőrendszeréből. Különben szar lesz mindenkinek...

Pre-vakáció

Mindjárt vége a tanévnek, úgy tűnik az utolsó két hétben már nem megy vérre az iskola, biztos mindenkit lezártak már matekból, akit meg nem, annak már mindegy. Hogy egyébként nem nagyon mennek már rá a tanításra, azt abból a nagyon nem reprezentatív saját tapasztalatból szűrtem le, hogy szerte a környéken iskolások vonulnak az utcán, elvileg tanítási időben. Ha hordában teszik, elcsigázott tekintetű tornatanároknak látszó terelőpásztorok kíséretében az még érthető, meleg van, a suliban nincs légkondi, amúgy is mindjárt vége az egésznek. Ilyenkor se tanítani, se tanulni (na jó, tanulást imitálni) nincs kedve senkinek, így kiterelik a beiskolázott emberanyagot (humánerőforrást, állományt, mocskos kis szarháziakat) a szabadba, ahol még melegebb van, és biztos nincs légkondi. Esetleg valami múzeumba, skanzenba, munkatáborba, gyalog, busszal, léghajóval, mindegy csak érjenek el már végre a jövő hét végére.

Ennek megfelelően a környékbeli iskolák előtt mindenhol bérelhető buszok parkoltak reggel nyolc előtt. Az iskolák nyilván a legolcsóbbat keresik, ennyi harmincplusz éves, német feliratos, Setra márkájú buszt rég láttam egyszerre, kedvencem az én volt általános iskolám előtt várakozó volt, ami ma is büszkén hirdeti, hogy a linzi focicsapat szállítására hivatott, a nagy győzelmek felé vezető úton.

Hogy egy csomó felsőst hova hivatott szállítani azt nem tudom, de remélem valami közeli célpontra és nem Linzbe, mert a rozsdafoltok meg a sofőr aggódó tekintete alapján már akár a sarkon is lerobbanhatott a derék, enyhén roncstelepérett jármű. Persze erre is lehet B-terv, miszerint a nebulók (ez milyen hülye egy szó már...) megtekintik a sarki second hand boltot (kedvezményes rongyszőnyeg vásár!), isznak egy fröccsöt a Vakegér presszó és szendvicsbárban, illetve a társadalmi felelősségvállalásra nevelés jegyében szedhetnek szemetet a bokrok alól, de csak ha nem keltik fel a buszmegállóban alvó hajléktalant.

Egyébként nekem úgy rémlik, hogy bezzegazénidőmben csak az utolsó pár napot lógtuk el a suliban, nem az utolsó pár hetet, de mivel a tanév de facto május végén fejeződik be, lassan majd május közepétől kezdődik a intézményes semmittevés. Ami persze nem biztos hogy nagy baj lenne, a mai magyar iskola akkor használ többet ha épp nem próbál oktatni, csak megmarad nettó gyerekmegőrzőnek. Így a gyerekeket nem hülyítik valami negyven éve lejárt tanterv szerint, katonás rendben, meg a kölykök sem csak úgy az utcán csellengenek, ahol vehetnének akár drogot is. Így csak az iskolában kapható drogokhoz jutnak hozzá, meg szem előtt is vannak.

Ám úgy tűnik, ez a gyerekmegőrző-funkció sem mindig működik, egyes fiatalkorúak egyszerűen nem hagyják magukat leadni a ruhatárba. Tele van a város nyilvánvalóan tankötelezettekkel fényes délelőtt, amit nem értek. Mert láthatóan nem épp mennek valahonnan valahová, csak ülnek a parkban, plázában, kávézóban flegmán dohányozva, nem abban a hangulatban, mintha épp egy váratlanul jött lyukasórájuk lenne. Egy ekkor városban el se férne ennyi lyukasóra.

Vagyis inkább csak készülnek a felnőtt életre, mert a belvárosban felnőttek (és láthatóan nem nyugdíjasok) is tömegek korzóznak (azaz szintén nem mennek valahová) tetszőleges hétköznap délelőtt, márpedig ennyi délutános műszak sem férne el egy ekkora városban. Vagy csak simán lehet, hogy nálunk, a helyi lokalitásban már megvalósult a poszt-posztmodern társadalom, robotok dolgoznak a legtöbb helyen, hogy a korábbi munkásosztály már ne csak választott képviselőin keresztül fogyassza népi italát, a francia konyakot.

Erre mondjuk lehet készülni az iskolába nem járással, kár hogy a sötét nyolcvanas években, bár ugyanolyan marhaságokat tanítottak mint most, de hetekkel hosszabban, sérelmemre főleg.

p.s. Belegondolva a címbe, lehet hogy egybe kellene írni, prevakációnak, aztán mindenki gondolkodhatna egy darabig, hogy az mi is, és hogy kell egyáltalán prevakálni. Meg hogy fáj-e, ki lehet-e mosni és mennyibe is kerül?

Rokonok tányérokon

Ma egy családi ebédet szenvedtem egy jó hírnévnek örvendő helyi étteremben, annak alkalmából, hogy rövid látogatást tettek felénk egyébként ritkán látott rokonok, egyenesen Amerikából, illetve egyenesen Írországból, közvetlenül persze Pestről (izé, Budáról, gondolom). Az ebédet egyébként azért elszenvedtem, mert ma reggel meglehetősen koponyarepesztő fogfájásra ébredtem, és ez még akkor is tartott mikor odaértem a tetthelyre, de mire kihozták a kaját, szerencsére beütött a fájdalomcsillapító, így enni azért ehettem már, viszonylag zavartalanul.

Ami fontos is volt tekintettel arra, hogy a vonatkozó étterem olyan árakkal dolgozik, amiket én magamtól ki nem fizetnék, akkor sem ha telne rá (nem telik, most épp nem), így aztán felelőtlen pazarlás nem megenni az elém rakott cucccot. (A egy ezresért mért nagyobb palackos, amúgy teljesen mindennapi márkájú ásványvizet is megittam, mondjuk azt azért is mert szomjas volta.)

Amit viszont elém raktak az jó volt (rántott vargánya sütőtökös rizottóval, mert a húst ugye passzoltam), nem felejthetetlenül fantasztikus, de jó, és irdatlan adag, nyilván a mennyiséggel próbálták valahogy indokolttá tenni az árat. Ez még nem a fine dining, mert bár itt is négyzetméteres tányérokon szolgálnak fel, viszont ezeket rendesen tele  is pakolják, ha leszámítjuk az indokolatlanul sok díszítést (amiket én persze megeszek), akkor is irdatlanok az adagok.

Amúgy asszem mindenkinek ízlett amit rendelt , a számla szerintem ijesztő volt, de nem én fizettem, én valószínűleg akkor is inkább lángost ennék valami kínai raguval, ha sokkal több pénzem lenne, mint. Az nem világos, hogy a kínai büfébe rendelném-e a lángost a piacról, vagy fordítva, de gondolom inkább fordítva, a kínai büfék szoktak kiszállítani, lángososnál ilyenről még nem hallottam. Pedig igény az lenne rá, ha csak az enyém is. (Esetleg úgy kéne hívni hogy Hángérijen Pidza, és máris hozná a robogós futár, bizonyos összeg feletti rendelés esetén ajándék hosszúlépéssel.)

Szóval jó hely az itt meg nem nevezett étterem (egy fillért se kaptam tőlük, de valami kis desszertet sem, úgyhogy no reklám), de legközelebb akkor eszem ott, ha környezetemben valakinek jelentősebb, sürgősen elköltendő pénze adódik. Mint ahogy így volt ez korábban is.

Nácik, ufók, szellemek

Tudom hogy nem kellene, mégis rendre meglepődöm azon, hogy az úgynevezett ismeretterjesztő tévécsatornák hétvégére valami mássá változnak. Persze hét közben is vannak zálogházas, raktár-árveréses meg ház- vagy autófelújítós műsorok, de olyankor van ismeretterjesztés is. Már azon kívül hogy hány font egy használt (és csak félig szétrohadt)Mini Morris, hogyan üvöltöznek kidagadó nyaki erekkel középnyugati bunkók egy különösen kívánatos fűnyíró-szállítmány felett, meg hány dollárért nem veszi meg a zálogos fickó az állítólag John Lennon által összehányt cintányért.

Szóval mennek ezek hétköznap is, de van egy kis csillagászat, biológia, komolyan vehető történelem ( a kevésbé komolyan vehetőről majd később), kis földrajz meg műszaki izék, bár ez utóbbiakról csak annyit tudok van délelőttös meg délutános műszak, de itt inkább gépeket szerelnek össze, vagy szednek szét emberek szerszámokkal. (Tényleg ezeknek a műsoroknak lehetne az összefoglaló címe, hogy "Emberek Szerszámokkal", ha már nem valósult meg az afro-amerikai Muppet-show, a "Niggerek Bábokkal". A poén egyébként Chris Rock szájából hangzik el a Jay és Néma Bob visszavág című műalkotásban. Ennyit az indokolatlan Kevin Smith referenciáról.)

Hétvégén viszont jönnek a címben jelzett nácik, ufók és szellemek, paranormális izék, rejtélyes gyilkosságok meg hogy Hitler impotens volt-e vagy csak kicsit, illetve gyarmatosította-e volna a holdat, ha van rá ideje. Nyilván azt gondolják az ilyen diszkoveri nécsör hisztöri lörning csatornák szerkesztői, hogy ahogy hétvégén iskolába sem kell menni, a csillagászat meg a biológia órákat is szüneteltetni lehet a csenelen, ilyenkor jöjjön a szórakoztatás, azaz az infotaintment kifejezésből nyugodtan kimaradhat az information, elég az entertaintment, azaz a szórakoztatás. Márpedig az egyértelmű, hogy szórakoztatni valami ismeretterjesztésnek álcázott dolog kapcsán alapvetően nácikkal, földönkívüliekkel meg szexel lehet, bár a szex eleve csak esete tizenegy körül jöhet szóba, és akkor sincs sehol mondjuk egy fetisisztákról szóló doku, a legszendébb netes pornóhoz képest sem. Vagyis a szex felejtős, a többi kategória viszont összevonható, bár ebben sem diszkoveri-jellegű adók az úttörők. Mert náci szellemeket, náci ufókat, ufószellemeket már láttunk számtalan zs-kategóriás filmben, sőt azokban az alkotói képzelet még szabadabban szárnyalhat, úgyhogy jöhet a kannibalizmus, az ördögűzés und fekete mágia, a kínzókamrák és az elevenen eltemetés meg hasonló ínyencségek. 

Amiből persze látszik, hogy az ismeretterjesztő csatornák valami lájtos horrorral próbálnak szórakoztatni, rejtélyes gyilkosságokkal meg kísértetjárta házakkal meg titkos náci hátborzongatásokkal, csak nem érdemes.

Mert ha valaki összeesküvés-elméletekkel, sorozatgyilkosokkal vagy épp szentek által elkövetett csodákkal óhajtja szórakoztatni magát, az remek darabokra lelhet az említett zs-kategória izgalmas világában, de ha finnyás hozzá, nézzen Indiana Jones-filmeket, meg Davicsikódót meg Ördögűzőt, vagy bármit. (Az én személyes kedvencem a Hellboy, ebben van másik dimenzióból jött ördögi poronty, Raszputyin mint afféle sötét mágus, no meg nácik, zombi formában is a kihagyhatatlan titko bázison világmegmenető - naná - jenki tudósok és titkosügynökök mellett. Amúgy ha jól rémlik ilyesmik vannak a Marvel-filmek néven emlegetett képregényizékben is, de azokat én nem nézem, nekem annál drágább az időm, hogy ilyesmire pazaroljam.)

És erről jut eszembe, az emlegetett csatornáknak pont a magamfajta nézőkre kellene tekintettel lennie, akiket kurvára nem érdekelnek a szuperhősök (ufók, szellemek, konteók), de bármikor elbambulnak egy órácskát azon, hogyan épül föl egy repülőgép, vagy milyen az élet a Nílus mentén, esetleg milyen volt.

De most megyek, mert valahol már megy az aktuális nácis műsor, miközben máshol meg épp anyahajót építenek...

Mindjárt nyár egy ideje már

Igazán unom magamat is, mikor az időjárásról nyafogok, de ez már tényleg tűrhetetlen. Például hová lett a tavasz? A primavera az manapság legfeljebb egy ásványvíz vagy egy saláta, de egy salátától nem lesz nem harmincnyolc fok árnyékban délutánra, a harmincnyolc fokos ásványvizet meg felénk termálnak hívják, és fürdünk benne. (Ami így belegondolva elég bizarr, hogy az ember egy termálfürdőben egy csomó másik emberről leázó cuccok között ázik, ennél már csak a természetes tavak bizarrabbak, ahol még ugye a halak, kagylók, algák és döglött mindenféle állatok is áznak velünk.)

Ámde. Most kellene Skóciába (Észak-Skóciába) vagy norvég fjordokhoz költöznöm, a mai hőguta már szinte ijesztő volt, pláne hogy hazafelé a buszon a sofőr be sem kapcsolta a légkondit. Gondolom spórol a a hűtéssel, és a hűvöset inkább hazaviszi, elvégre neki kisgyerekei vannak, mi meg kibírjuk azt a tizenöt-húsz percet, a velem szemben ülő néni konkrétan egy bazi nagy japán legyezővel dolgozott. Még nekem is jutott egy kis légáram, ami nem légkondi, de a semminél több. 

Adtunk a szarnak gy pofont, mondta erre mindig nagyapám, illetve szerintem sokszor kakit mondott, mert illedelmes úriember volt (ennek következtében néha fenékfejnek nevezett különösen surmó embereket, persze röhögött is a modoroskodásán).

Viszont a május végi káni kula (ez ugye kutyaszar, mint már szerintem kifejtettem korábban, elvégre canes, canis az ugye kutya latinul, a kula meg kula, magyarszlengül) alkalmatlanná tesz egy csomó dologra. Például takarítani kéne, kipucolni az akváriumot, de kicsit még csúsztatom eme kötelességeket, mert ülve, minimális fizikai erőfeszítés mellett is átizzadom a fotelt. Sőt, rosszabb pillanataimban már úgy érzem, a talpam is izzad, bár ez anatómiailag kétséges.

De holnap már június, lehet nyár hivatalosan is, csak elég gyakran forduljon elő az előrejelzésekben a "hidegfront", a "hűvös, északi légtömegek" és végső esetben a "zápor, zivatar" kifejezések.

A lehetetlen pasas

Ma délelőtt álltam a buszmegállóban, már kezdett kurva meleg lenni, és épp nem volt hova bújni a tűző nap elől, mert a megálló teteje az esőtől véd ugyan, de a rohadt nap az szemből süt, mindenféle hülye égtájak miatt. (Pedig kelhetne nyugaton is, pláne akkor, ha nekem délelőtt van dolgomra mehetnékem, pont abból a megállóból.)

Szóval állok a megállóban, érzem ahogy egyre inkább veszik ki belőlem a talán sosem volt zen-buddhista, mikor észreveszem a mellettem álló pasas, aki a világ legvalószínűtlenebb szakállával (konkrétan a füléből burjánzott elő) talpig farmerdzsekiben meg valami bakancsban rendületlenül főtt a napon. Nagyjából olyan vörös fejjel, amilyen csak egy kezdő észak-német turistának lehet a Balaton parton, első nap.

Mikor én odaértem, már ott állhatott egy ideje, és  még nekem is várnom kellett vagy tíz percet, szóval a fazon negyedórát biztos aszalta magát a busztársaság bioszoláriumában,  mire megjött az illetékes járat. Felszálltam, gyorsan hálát adtam az Úrnak, amiért a sofőr nem mazochista és működteti a légkondit (mondjuk majdnem fáztam), láttam felszállni a pasast is, aki rögtön a megállóból való kihaladás után már nyomta is meg a leszállásjelzőt. Le is szállt a következő basz-sztopnál (a félreértésekre való utalásféleképpen: ez olyan hely ahol megállnak a baszok, inkább angolul), ami nagyjából három-öt perc sétára volt attól, ahol felszálltunk. Három-öt perc sétányira árnyékban!

De hősünk, aki láthatóan nem volt sem mozgássérült, sem részeg, akkurátusan helyet foglalt a járművön, mintegy 90 másodpercre (amiben volt egy piros lámpa fele is), aztán leszállt, és elindult visszafelé. Idáig bírtam követni, de mivel a kiindulóponton azt mutatta a digitális kijelző, hogy a következő busz tíz perc múlva jön, jogos volt azt gondolni, még azt is el akarja érni. Ugyanott. Hogy aztán megint csak egy megálló erejéig is, azt már nem tudhatom,  de hipotézisem lehetnek.

Mondjuk a fickó kényszeres, és a Füredi csomópont- Teszkó/Meki vonalon szeret csak utazni, de ott sokszor, mint az a rendes nacionalista, aki nagyon bírja a Himnuszt, de csak az első versszakát tudja, de azt sokszor egymás után, akár. Vagy összehasonlító buszológiai kutatásokat végez, azt vizsgálja mennyire más az utazási élmény a járatszám, meg a sofőrök függvényében. (A buszok maguk itt nem számítanak, azok tök egyformák nálunk, egyszerre vették az összeset, persze lehet hogy a csuklós busz más impressziókat ad, mint a csuklótlan. Izé... csuklatlan, nemcsulkó vagy hogy hívják.)

A talpig farmer und bakancs kombó meg nyilván a légkondi tesztelésére kell. Persze lehet, hogy csak simán nem volt kedve gyalogolni, viszont mikor leszállt a teszkónál, rájött, hogy otthon hagyta a pénztárcáját/ bevásárlólistáját. Mint én a múltkor, amikor egy szupermarkecban finoman figyelmeztetett a pénztáros, hogy a praktikeres törzsvársárlói kártyámmal itt nemigen tudok fizetni. (Pedig színre passzolt a másikkal.)

Ezzel együtt is, én gyalog járok a teszkóba, mert közel van, a buszmegállóban állás az egyik általam legjobban gyűlölt tevékenység, plusz a teszkó felé három-öt közlekedési lámpa van, a spár ellenben lámpanetesen megközelíthető, hasonló távon.  Meg mondjuk farmerdzsekit sem hordok, huszonöt fokban, tűzőnapon...

Meghökkentő mese

Valószínűleg rekorder a török márk nevű csupa kisbetűvel, mivel 32 évesen még mindig a szegedi egyetem hallgatói önkormányzatát vezeti, kis kihagyással 11 éve. A csávó amúgy 2003 óta egyetemista, és ez a tizenöt év még nekem is sok lett volna, a magam részéről beértem kilenccel.

Kétségtelen, hogy az egyetemi világban nem rossz HÖK-tagnak, pláne elnöknek lenni, ahogy én láttam mezei hallgatóként a fontoskodás, buliszervezés és a lógás az ilyen gittegyletek fő tevékenysége, érdekképviseletet, vagy legalább annak szándékát csak nyomokban tartalmaznak. Ennek megfelelően nem ritkán közutálat tárgyai, pont mint a fura mód "politikai elitnek" nevezett társaság. Hisz a politikusokat is generálisan utálja a magyar ugar, valahogy mégis szavaznak rájuk az emberek, nyilván hogy akkor pár évig megint legyen kit szidni.

Márpedig az egyetemi önkormányzatok nem véletlenül működnek ezzel a logikával, igen sokszor szimpla politikusneveldék, ahol még a nagybetűs életbe kilépés előtt meg lehet tanulni a fontoskodást, lenyúlást, levegőnek nézést, vagyis azokat a skilleket, amik nélkülözhetetlenek a sikeres közéleti szerepléshez. És bár Erzsébet-utalványt rendszerint még nem tudnak osztogatni, de a cirkuszt és kenyeret vonalon azért mozoghatnak, gólyabál, ingyensör, örökélet, miazmás.

A szegedi arc amúgy azt mondja, majd a biológia megoldja a dolgot, negyvenévesen már ő sem lesz elnök, hisz ki látott már olyat (talán mi fogunk, nyolc év múlva...), amúgy lehet hogy politikai pályára lép (ki gondolta volna...), hisz nyilvánvaló, hogy ő már az igazi munkaerő-piacon nem akarja áruba bocstani képességeit, meg tizenöt évnyi egyetemistáskodás elég erős érv a mellett, hogy úgysem ért semmihez. Mert ha értene bármihez a helyi pocsolyában való hatalomtechnikai lavírozáson kívül, már több lehetne egy furcsa esetnél, nálunk Abszurdisztánban.

Fürdős krumpli

A nap hírét a a 444.hu-n találtam, már a cím is olyan szép, hogy egyben kell idemásolni: "Egy angol férfi 5 napig tolta a hallucinogén drogokat, végül a rendőrök fogták el, amikor épp melltartóban, krumplival töltötte fel a szállodai fürdőkádat." Azzal érvelt, amivel a viccbéli pasas, aki arra a kérdésre, hogy miért ugrott be meztelenül egy rózsabokorba, annyit válaszolt, hogy pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Avagy adott helyzetben ez látszott a helyes lépésnek.

Nem tudom miket és milyen kombinációban szedhetett be a fickó, de biztos hogy én nem kérek belőle. Mert ki tudja a melltartó meg a krumpli előtt meddig beszélgetett a függönnyel, aki szerint a kádat csakis répával érdemes telerakni, de vécétartályban lakó vízikobold végül ímélben rábeszélte a burgonyára, hisz az népszerűbb és  kevésbé nyúltáp-jellegű, bár a színe kétségtelenül a répának menőbb. James Johnson nevű ápoltunk végül  koboldra hallgatott, aki eleve jobban ismeri a szállodai fürdőszobákat, lévén helyi lakos, ellentétben a függönnyel aki csak másodkézből, a zuhanyfüggöny rokonán át tájékozódik.

Persze lehet, hogy hősünk simán csak megéhezett, mert a szintetikus drogokban viszonylag kevés a kalória meg a vitamin, és ha több napig azokon él valaki, a végén már enne valami laktatót. A krumpli meg pont jó erre, szóval el bírom képzelni, hogy simán csak meg akart főzni egy zsák krumpli egyszerre, ehhez pedig a fürdőkád látszott a megfelelő méretű edénynek. Vízforraló minden rendes hotelszobában akad, és ha nem jönnek  zsaruk, valószínűleg még leugrott volna öt kiló vajért, meg egy karton tejért is, a kádnyi krumplipüréhez.

Viszont az nem tiszta, hogy is került oda a rendőrség. Esetleg a portás hívta ki őket, mert feltűnt neki, hogy ez zavart pasas látható ok nélkül veszekszik egy zsák krumplival, amely láthatóan nem szeretne beszállni a liftbe. Hogy már ekkor is melltartót viselt-e fontos kérdés lehet, mert egy krumpliszsákkal beszélgető pasast nézhetünk drogosnak, de egy a pólója felett női melltartót (tényleg ez miért fontos részlet, lenne férfimelltartó is?) viselő burgonya-fetisiszta már nyilván közveszélyes őrült, az ilyet meg jobb elkerülni, észre sem venni.

Amúgy laktam én már több olyan hotelben, ahol a pakisztáni portástól akár az előcsarnokot is kirámolhattam volna, a kötelezőnek tűnő félórás várakoztatás letelte előtt bármely esetben levegőnek nézett volna, illetve nézett is. A fősulis meg egyetemi koleszélményeimről nem is beszélve, de ezekről talán majd később, bár az ügyek persze rég elévültek. (Nem törvényekbe ütköztek amúgy csak a házirendekbe, no meg a portások, a nem pakisztáni Terike nénik és Gézukák ízlésébe és sajátos erkölcsi elveibe.)

Metál

Ha választani kellene mi leszek, ha nagy leszek (nem életkorra, testmagasságra vagy súlyra, asszem mindegyik megvolt), illetve ha nagy leszek legközelebb, mikor reinkarnálódom, leginkább menő metálbanda szeretnék lenni, esetleg ír punkzenekar, a lényeg hogy többen legyek. Mert még Queen-rajongó koromban sem tudtam eldönteni ki lennék a bandában (és ez ár több mint 30 éves történet, azt hiszem még mindig Queen-rajongó vagyok, és nem a kalapos, hülyekosztümös nyanyára gondolok) ki lennék a zenekarból, én a zenekar lettem volna legszívesebben, menedzserrel, hangmérnökkel és vendégzenészekkel együtt.

Tehát ha lehet kérni, avagy a lélekvándorlás mégis kívánságműsor (bár ezt a legtöbb vallás tagadja, már ha van náluk olyan egyáltalán), én osztódnék, kollektív tudat lennék közös identitással, és jókat vitatkoznék magammal. Különösen ha menő metálbanda lehetnék, a sok összeveszés, kibékülés, feloszlás és összeállás önmagában elszórakoztatna. Összevesznék más részeimmel a művészeti kérdéseken, a csajokon, meg hogy ki fizeti a drogot kinek, aztán lenne egy békülős album, régi felvételekből összevágott videoklipekkel, merthogy azért nem akkora a béke.

Viszont soha, de soha nem indulnék az Ejró Vízijós Dalfeszten, és pláne nem hívnám magunkat "metál" bandának, mert az őszinte kőkemény metál, az nem ugrálós rágógumi-rock, de legalább szintén hasonlóan szar. Az őszinte kőkemény metál (vagy rock, esetleg bevallottan  tegnapi kifli) nem fogyasztásra való, csak valami félreértett önmegvalósítás kudarcos életű szakmunkásképzősök életében, de semmiképp sem valódi kulturális teljesítmény.

Az valami ilyesmi, nem őszinte, elég kemény, nameg... (Kvín...)

Nyilván egy  a középkorúságba beleöregedő fazon vagyok, nekem még az ájronméden, meg az e helyütt is többször beidézett thrash-bandák, de ez van, nekem egy DJ Akárki már nem imponál. Pont mint mikor boldogult nagyszüleim szerint jó volt az operett meg a magyar nóta, csak én éreztem magamat úgy tőlük, mint akinek a fogát húzzák a végbelén át, minimum.

Lehet hogy mire öreg leszek, és iszonyú tapasztalat, lesz már kedvenc didzsém, akinek a puttyogásán nosztalgiázok (bár sok esélyt nem adnék neki), de akkora mindegy lesz, mert a mindenkori "maifiatalok" sosem lesznek a bezzegazénidőmben.

Az időjár ás!

Én már nem hiszek a meteorológusoknak sem. Eddig csak a politikusoknak, internet-szolgáltatóknak,  biztosítási ügynököknek és pincéreknek nem hittem, de mostantól az időjósok is ebbe a csoportba tartoznak. Akik vagy tényleg csak jósok, vagy az időjárás annyira össze-vissza jár, hogy szinte lehetetlen előre jelezni. Nekem mindegy, de ma rám rohadt a vastag farmer, feleslegesen cipeltem a nagyobbik ernyőm, és  a kényelmes vászon tornacsuka helyett valami vízállót vettem fel, ha már közeleg a viharos eső, vagy esős vihar, vagy ami épp közeleg.

És még az is lehet, hogy épp közelgett, csak épp nem ért ide, mondjuk az előrejelzés megbízhatóságáról sokat elmondhatott volna, hogy a megfelelő (és eddig azért alapvetően megbízhatónak talált) applikáció még az aktuális hőmérsékletet sem találta el, azaz nem csak az nem derült ki belőle, hány fok lesz a nap folyamán többször, de az sem, hogy pont akkor mennyi van.

Napközben ránéztem, és épp azt jelezte, hogy borús idő van, tizenhét fok, és enyhén esik, miközben az ablakon kinézve szikrázó napsütést láttam, a sarki utcai hőmérő meg harminc fokot mutatott. Ez nyilván a globális felmelegedés aknamunkája volt, még nem világos hogy tudjuk-e kiknek az érdekében, de az esernyőkészítők deportálását elő lehetne készíteni. Meg a baptista fogorvosokét, ők ugyan nem utaznak időjárásban, de egy rendes forradalom/ pogrom/ autodafé a normál eljárás szerint is a baptista fogorvosok begyűjtésével kezdődik. (Ez amúgy egy Moldova-poén, de nem lelek hozzá linket, ám ha valaki tud gondolatolvasni, az kibányászhatja a fejemből, mert ha jól emlékszem az Abortusz-szigetek című könyvből van.)

Holnapra amúgy meleget és napsütést jósol nekem a gép, egész késő délutánig, szóval most erősen gyanús, hogy tényleg érdemes ernyővel készülni, esetleg esőkabáttal. Ha már ennyire nem jön be a jóslás bármi megeshet, lehet hogy simán maradok a pénzfeldobásnál.

Végső elhülyülés

A magát valami furcsa tudatmódosító hatására még mindig "közszolgálatinak" minősítő M1 tévécsatorna újra, és ismételten bebizonyítja, hogy nem leehet róla paródiát csinálni, megoldja azt házon belül is. Avagy mindig van lejjebb, akkor is ha már-már kételkednénk benne.

Most épp egy német viccoldal álhírével sikerült gerjeszteni a morális pánikot (abban a maroknyi emberben, aki még nézi, sőt hitelesnek tekinti Párt Hivatalos Pánik Tévéjét), mert a derék rémhírterjesztők halálos komolysággal mondták be, hogy Essen városát bizony Fastenre nevezik át a Ramdán idejére, mert essen az ugye kajálás, a fasten meg azt is jelenti hogy böjt. És a német viccoldal szerint a polgármester tekintettel akart lenni a migráncsoló muzulmán terrorista mohamedánok vallási érzelmeinek megnyilvánuló sajátosságaira...

Ja, és fentebb linkelt 444.hu-poszt kommentszekciójában láttam a legjobb illusztrációt, egy Giovanni nevű hozzászólótól:

A magyar sajtószolgálatos keretlegények (leányok, transzneműek, rokonok, barátok, üzletfelek) meg rábuktak a nyilvánvalóan vicces álhírre, hogy íme, a haldokló nyugat már teljesen iszlamizálódik, a németek a migránsolók csicskái, még csak azt nem tették hozzá, hogy már csak Putyinban bízhatunk. Bár lehet hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Őfaszkalapsága (Bödőcs T. megfogalmazása) titkárságán már fogalmazza valami negyedosztályú tintanyaló a megfelelő álhírt, egyenesen az M1 elmeroggyant szerkesztőinek címezve. (Mondjuk hogy "egy pravoszláv ördögűző sikeresen kigyógyított az iszlámból egy arabot, aki azóta vezeklésképp borscsot főz a Szlovnij-Kamenegyevói kolostor messze földön ismeretlen sztárecének".)

Vagy simán átvehetné az M1 a hírcsárda nevű méltán rosszhírű viccoldal stábját, ilyen színvonalú rémisztgetést ők is csinálhatnának. Csak az olcsóbb lenne, meg szórakoztatóbb, hisz ha már az én adómból megy ez a szánalmas izé, legalább röhöghessek rajta. Ez is egyfajta nemzeti minimum.

De ha már Essen szóba került, egy kis ízelítő a város egyik legjelentősebb kulturális produktumából. Én bírom, és igen, volt már, bár nem pont ez:

Hétfőn is hétvége

Változatlanul nem tudok mit kezdeni a pünkösd nevű királysággal (vagy mi is ez), még mindig annyi van meg az egészből, hogy lett egy extra munkaszüneti nap, így a vasárnapi takarítást is nyugodt lélekkel toltam át mára. De különösebb ünnepi hangulatot a környéken sem tapasztalok, pedig itt a sarkon van egy  katolikus templom, ahol pünkösd vasárnap alkalmából sem volt különösebb nyüzsgés, sőt akkora sem mint egy átlag vasárnap. Amiből arra következtetek, hogy a római katolikusok (meg a helyiek is) mérsékelten értik a pünkösd teológiai und gyakorlati jelentőségét, viszont a római katolikusok (meg a milánóiak, meg a helyiek) is kihasználják a hosszú hétvégét, meg az egész jó időt, és lelépnek a Balatonra. Ahol aztán vagy elmennek a balatonfőkajári templomba spirituális stand up comedy-re, vagy csak tervezik, de a helyi Szent Kereszt templomot raktáráruháznak, esetleg az önkéntes tűzoltók bázisának nézik, nem indokolatlanul. (Egy tűzoltóság mellett nem is feltűnő a harangtorony, egyfelől hogy legyen mit félreverni ha akció van, másfelől a tüzet is meg kell valahonnan figyelni. A bejárat melletti feszület meg simán magyarázható a tűzoltók közismert transzcendentális érdeklődésével, például mindig átköpnek a bal válluk felett, ha szilveszterkor kéményseprőt látnak, lóhere alakú anyajeggyel a tarkóján.)

Meg persze lehetne pünkösdi népszokásokat is gyakorolni, de mivel a népszokás az amit a nép szok, ez manapság a hosszú  hétvége előtti nagybevásárlás, meg wellness-hétvége all inclusive, akármit jelentsen ez utóbbi a  a szállodai fürdőköpeny ellopásán kívül.

Az igazi pünkösdi népszokások amúgy nem állnak távol a kortárs néplélektől, hisz alapvetően a bulizás-ivás-csajozás háromszögben helyezkedtek el, különös tekintettel a pünkösdi királyság intézményére. Mert a kiválasztott legény hivatalos volt minden lakodalomba, keresztelőre, meg a csíksomlyói búcsúra is, bár az útiköltséget rendszerint inkább természetben elitta egy lakodalomban vagy keresztelőn. Esetleg simán a kocsmában, ahol amúgy is ingyen ihatott (a többiek fizették a fogyasztását utólag), míg el nem vitte az alkoholmérgezés. 

Felénk is vannak népszokások, ahogy a reggel is tapasztaltam, az indokolatlanul korai kutyasétáltatás egyik, tényleg nem értem, miért kell a lokális néniknek reggel ötkor lerángatni a félálomban kóválygó spánieleket, hisz attól, hogy ők rossz alvók, a kutyák még pihenhetnének. A nénik meg menjenek addig mondjuk az éjjel-nappaliba tubusos grízes tésztáért.

Ja, és népszokás még a kora reggel féldecis szilvát iszogatni az éjjel-nappali előtt, nagyobb számban mint egy átlag hétfőn, mert ha már nincs munkanap, nem csak a rokkantnyugdíjasok meg a hajléktalanok vesznek részt a programban, de az aktív szobafestő-mázolók is. Egyébként érdekes adalék, hogy a kora reggeli kisbolt előtt töményezők valahogy mindig szobafestő-mázolónak vannak öltözve, esetleg hidegburkolónak, nem mintha meg tudnám különböztetni a különböző céhek viseletét.

De a szentlélek kiáradását valahogy még mindig nem érzem, de van egy adag zöldborsófőzelék a hűtőben, hátha az hozza el a lelki ébredést. És mivel ünnepi ebéd lesz, rántott cukkinit is sütök hozzá.

Rojál bóvli

Van bennem valami eredendő szemérmesség, ezért írtam a címben bóvlit a faszság helyett, de úgy tűnik, a főszövegben már nem gond a trágárság. Mert ez a királyi hercegi esküvő, ami a csapból folyik ( a langyos, azaz ihatatlan csapvíz mellett) egy nagy kupac szar, ami ráadásul régóta bűzlik, a brit monarchia nevű ostoba szappanopera többi hozzávalójával együtt. Mert az ürüléknek nagyjából az a természete, hogy minél tovább hagyjuk a napon, miközben öntözgetjük lelkesen, annál büdösebb lesz, és valahogy nem nő belőle rózsabokor. Mert korunkban a monarchia trágya növény nélkül, nem táplál semmit, csak bomlik, egyre rémesebb szagok kíséretében.

A minden címlapon vigyorgó herriherceg , ha  nem hercegnek születik, valószínűleg egy kávézóban nyomná a tejhabot a kapuccsínóra, hogy megkeresse a napi betevő füves cigije, meg söre árát. (Tudom katonáskodott is, de azt is csak azért mert palotába született, és a palotába született popsztárok jellemzően ezt tudják felmutatni teljesítményként, mert egyébként főállású palotábaszületettek.)

Vagyis a mai monarchiáknak (legalább is nyugaton) semmi értelmük, csak fenntartanak valami végtelenül szánalmas kasztrendszert, hogy nemesség, meg lordok háza, meg Szőr Kiafaszom Earl of Istenhátamögött A brit monarchia például remek műemlékeket hagyott hátra (én meg sok pénzt, hogy ezeket látogassam az elmúlt huszonévben), kevéssé dicső és vállalható háborúkat, de Második Bözsi nénivel nyugdíjba mehetne végre az egész. Nem kellene medveszőr kucsma, meg őrségváltás, a Buckhingam palota is lehetne múzeum, amúgy sem Bözsi néniék családja hozta össze a kecót, homloka verejtékével. (A kilovaglás, tömegnek integetés vagy a kutyasétáltatás után kastélyban teázás az nem munka, csk hogy tisztázzuk.)

De ha már monarchia, csinálják úgy mint mondjuk a norvégok (Norvégiáról valszeg a többség azt sem tudja, hogy királyság), ahol az aktuális Akárhányadik Harald biciklivel meg reggel a piacra friss halért, és ha a házasodik a gyerek, nem azzal van tele nálunk is a bármelyik tévé.

De az angolok (britek, egybesült királyságok) ócska szappanoperaként működtetik és fogyasztják a monarchiájukat, szerintem ennél olcsóbb és kényelmesebb lenne egy igazi szappanoperát csinálni, jó színészekkel, BBC-s minőségben, és nem kellene középszerű arcokat bámulni képeslapokon meg teásbögréken, csak mert valamelyik távoli őse valami német választófejedelem volt, und enyhén értelmi fogyatékos.

Avagy a születésnek semmi köze a képességekhez, a tudáshoz, az alkalmassághoz, persze a mai médiában elég látszani, a többiről szó se essék, ebben az értelemben egy királyi család, a királyi esküvőkkel meg a rojálbébikkel egy közepesen ócska reality vagy egészen ócska szappanopera, ráadásul drága, meg minek.

Jó, ne akasszátok fel a királyokat (ezt csak egy Petőfi művésznevű anarchista propagálta), , de hagyjátok őket figyelmen kívül. Hisze leve csak a nyilvánosságnak, meg a nyilvánosság számára léteznek, ha már a kutyát sem érdekli mi  van velük, talán eltűnnek szépen a balfenéken.

Rájuk is férne, ránk meg jajjde.

Bizonyos állatok egyenlőbbek

Szintet lép a sírva röhögés mondanám, de minek, tudjuk hogy mindig van lejjebb, így az a hír, miszerint a türkmén diktátor arra jártában csak úgy megnyerte az országos ralibajnokságot. Türkmenisztánban persze, amiről a fene se tudja, mennyire rali-nagyhatalom, de legalább a fenét sem érdekli. Türkmenisztán Észak-Korea mellett talán a legszürreálisabb szörnyállam (versenyben még: Fülöp-szigetek, a mindenféle emírségek meg Venezuela), a remélhetőleg pokolra került néha Türkménbasival együtt. Türkménbasi, szül. Szaparmurat Nijazov egykori kommunista pártfőtitkár volt még a szovjetből, későbbi diktátor, aki még a hónapokat és a hét napjait is átnevezte, elvégre mennyivel szebb az, hogy Türkménbasi, mint az hogy január.  Vagy a szombat helyett az hogy  Ruh Gün, ami arra utal hogy e napon kell olvasni a nagy vezér Ruhnama című könyvét. (Ha én egyszer császárkirály, örököselnökúr-szeretettvezér leszek - erre amúgy kicsi az esély, már a buszsofőrök is vonakodva köszönnek vissza - a kedvenc könyveim lesznek a kötelező irodalom a suliban, töriórán meg minimum Napóleonhoz kell majd hasonlítani szerénytelen személyem, mínusz Szent Ilona szigete.)

Türkménbasinak amúgy remek utódja lett, egyik korábbi helyetteséből, a dallamos nevű Gurbanguly Berdimuhamedov ugyan nem állíttatott szobrot magának nagy méretben, fontosabb főtereken, de mint látjuk, legalább már ő a ralibajnok is. Érdeklődéssel várjuk, milyen egyéb trófeákkal gazdagítja még dicsőségei listáját, lehetne például a helyi légitársaság főpilótája (esetleg vezető stewardess),  hatszoros Michelin-csillagos séf, akadémikus atomtudós vagy szappanopera sztár, mondjuk mint Musztafa a Fasza Muff, és e minőségében Türkmenisztán első számú transzvesztitája is egyben.

Vagy mássza meg a Mount Everestet (helikopterrel), ha az nem megy, a harmadik emeletet, oda már vihetik a serpák is, tőle ez is nagy teljesítmény lesz.
Négy láb jó, két láb rossz, mert minden állat egyenlő, de bizonyos állatok...
Türkmenisztánban nem csak úgy ralibajnok lesz az ember, arra születni kell, nálunk sem lesz csak úgy valakiből tiborczistván vagy mészároslőrinc, a hely és idő mellett nem árt jól házasodni.

Kolorglobál

Úgy találom, nincs is globális felmelegedés. Illetve lehet hogy volt, de már elmúlt. A múlt hónapban például biztosan volt globális felmelegedés, legalább is felénk, mert rohadt meleg volt gyakran, sőt május elején is. Most viszont szinte fáztam napközben, néha meg tényleg, azaz szó sincs felmelegedésről, már legalább két napja.

Hogy globálisan mi a helyzet, azt nem tudom, gondolom az északi meg a déli sarkon elég hideg van most is (a keletei meg a nyugati sarkokról nem hallottam semmit, de biztos ott is hasonló a helyzet, pingvinekkel meg jeges hódokkal), sőt Ausztráliában meg Brazíliában egyenesen közeleg a tél, amit mindennek gondolhatunk, de felmelegedésnek semmiképp.

Amúgy gyanús, hogy nem csak felmelegedés nincs globálisan,de gyakorlatilag semmi, a föld glóbusztekéje elég nagy ahhoz, hogy ne legyen mindenhol ugyanaz.  Ez még akkor sem menne, ha a Föld tényleg lapos lenne, de hát tudjuk, hogy nem az, mert akkor a nagyon nagy olajfúrótornyok átesnének rajta, de legalább is kilógna a végük. (Azt meg ne mondja egy laposföld-hívő sem, hogy de ez a cucc sok száz, esetleg sok ezer kilométer vastag, mert pont ők ábrázolják lapostányérnak, vastag káddugó, vagy fura henger helyett, szóval a mélyfúrások kilukasztanák a Földet, a lyukon bejönne az űr, ami még a globális felmelegedésnél is kevésbé hiányzik a bárkiknek.)

A Föld gömbölyű (a kisbetűs föld nem, az nyirkos, morzsalékos és hangyák vannak benne, meg traktorok rajta), és majdnem mindenhol másféle idő jár (néha ás), globális jelenségnek legfeljebb a Lyme-kór, a szappanoperák és az emberi hülyeség tekinthetők, de egyiktől sem esik több vagy kevesebb eső, vagy változik meg a relatív páratartalom.

Eddig legalább is.

Esett, esik, es fogni

Ma reggel végre esik, und remekül borult az idő. A kora reggeli egészségügyi sétám így elmaradt, mert szeretem én az esőt csak maradhassak a négy fal között, az eső meg csinálja meg magát odakint, de ablakból nézve remekül borongós a hangulat, mondjuk a havat is ebben a formában szeretem. Ablakon át nézve.

A májusi eső úgyis aranyat ér, lehet hogy ki kellene tennem a két lavórt meg a  felmosóvödröt az erkélyre, anyagilag ugyanis épp elég szarul állok. De az eső határozottan vízszerű, vagyis kicsi az esélye, hogy valami alkimista trükkel arannyá váljon az amúgy koszos zoknik áztatására használt műanyag lavórban. Persze a népi  mondás igazából azt mondja, hogy "aranyat ér", de kétlem hogy egy ékszerész vagy valamelyik zálogház komolyabb pénzt adna érte, ha bevinném az esővizet egy ásványvizes flakonban, meg hogy bizonyítanám hogy májusi, meg hogy eső, és nem most engedtem a csapból. Mert a májusi csapvíz pont annyit ér köbméterenként, mint a júniusi vagy az októberi, legfeljebb ihatatlanul langyos, tekintettel a túl meleg időre.

De legalább az erkélyre tettem ki száradni néhány frissen mosott darabot, amik aztán reggelre sokkal vizesebbek voltak, mint mikor kikerültek, mondjuk hogy kaptak egy extra öblítést, még szerencse hogy felénk még nincs savas eső.

Viszont lassan azért elállhatna már az eső, egyrészt mert mennék a dolgom után, és nem szeretem az ernyőt cipelni, az esőkabátomban meg úgy nézek ki mint egy enyhén értelmi fogyatékos mocsárszörny, talpig kékben, másrészt meg kedvelem az eső utáni illatot. Nedves fű, fákról csöpögő víz, kapualjban üldögélő hajléktalan (aki nagymosollyal, kétliteres ampullával a kezében láthatóan befelé bulizik, a fejében megy valami jó zene), a szigorú órarend szerint sétáltatott ázott kutyák, meg a hétfő reggelre már túlcsorduló szemetesek erjedő tartalma együtt adja ki a jellegzetes, lakótelepi esőutániság odőrjét. Ami nem pont egy Chanel no.5, de mégis frissebb, elviselhetőbb mint a harmincöt fokban párolódó flaszter vagy a kukákat tömegesen felkereső légyhordák.

Részemről ugyanis minden rovart utálok, nekem a katicabogár is csak egy csótány, tűrhető marketinggel, a méheket még elviselem a méz miatt, de nem tudom megkülönböztetni őket a darazsaktól, a légy meg nem csak undorító (kinézetre, szokásaira nézve egyaránt), de idegesítő is.  Egy rendes eső ugyanakkor tök jól elmossa a sok kis gecit, pontosabban csak beszorítja őket valami menedékbe, mert ha kisüt a nap, máris támadnak, a ronda kis ízelt lábaikkal. No meg a csápok...

Szóval egyre türelmetlenebbül nézem az ablakból ahogy esik, tarthatna egy óra szünetet, amíg elgyalogolok a kórházba a tüdőszűrő-eredményért, meg vissza, mert nem akarok buszozni, kell a napi sétám, amivel még adós vagyok magamnak.

De ha vizet akarnék, inkább az uszodát választanám, mert az uszoda úgy viszonyul az esőhöz, mint a kerítésszaggató házipálinka a sörhöz, gyors és hatékony, lefáradok kellően, de kellemesen. Megázni ellenben csak szar, pozitív élmények nélkül, már ha nem számoljuk bele a pillanatot, mikor hazaérve végre lerúghatjuk az átázott cipőt.

Ettől még szeretem az esőt. Látni, ahogy eláll.