Hóhalálában

Asszem a horrorban az a jó, hogy nem is igazán ijesztő, hisz láttunk már mindent többször is,  maga a műfaj nem akar, mert nem is tud túllépni a saját kliséin. Így viszont nem veszünk zsákbamacskát, mindenki tudja mire számíthat, legfeljebb a megvalósítás minőségben lehetnek különbségek. De a vér és bél, a halálsikoly és a zombi-esztétika az konstans. Olyan ez, mint mikor az ember ugyanarra a nyaralóhelyre jár vissza évről-évre, mert - és erről egyszer  rég már firkáltam valamit - jó dolog új helyekre utazni, de még jobb visszatérni valami régire. Legalább is nekem, akinek az a kikapcsolódás, hogy időnként (de nem túl gyakran), ugyanazokat csinálhatja a mármegint ott, csak hogy legyen valami körkörösség az életében, mert az egyenes vonalúság szürke és nyomasztó.

És a zsánerfilmek is pont ezt nyújtják, a visszatérést az ismert és megszokott világba, így aztán nem is kell félni, meg izgulni meg ilyen hasonó dolgokat szorongani rajtuk, csak élvezni hogy másoknak mennyivel rosszabb nálunk, miközben megnyugtató érzés, hogy ezek azért mégis csak kitalált alakok, egy röhejesen irreális történetben. (Pont ezért nem bírnék végignézni mondjuk egy nyilvános kivégzést, sőt annak tudata a padlóra vinne, hogy a közelben épp zajlik egy.) De a horror, pláne ha jól csinálják, bármilyen naturalista látvány ellenére is igazából csak rajzfilmerőszak, és hát azon sem szoktunk rémüldözni, mikor Tom macskának kirobbannak a szemgolyói, vagy a Prérifarkas száz métert zuhan egy szikláról, átmegy rajta egy kamion, és csak aztán dobak rá atombombát.

Szóval heti egy-két horror az tök jó, üdít-frissít, bár az orromat azt pont nem tisztíccsa, de ha épp nem akarok már vacsorázni, mert indokoltan dagadtnak érzem magam, valami kibelezős tündérmese egészségügyi szempontból is hasznos lehet.

A heti fejadag pedig a No Exit (precíz magyar fordításban: A hó rabja), ami már címében is egy valóságos nomen est omen, bár nem az a belezős fajta, inkább thriller mint slasher, pedig a nagy melegben a hó mellé jól esett volna például egy pszichopata sorozatgyilkos is, aki előbb gondosan a falra szögezi áldozatait, hogy aztán szakszerűen kibelezze őket. De nem, itt más a leosztás, még rémisztgetés sincs, ez a csapdába esve megküzdés sokadik változata, amolyan “túlélés halottakkal“.

 Alaphelyzet: Zemberek a magaslaton, a hó fogságában, valami autós pihenőben a Sziklás-hegységben. Öten összezárva éjszakára, míg valaki ki nem ássa őket, térerő nincs. A főszereplő csaj meg, úgy is mint a rehabról anyja kórházi ágya irányába szökésben lévő, labilis drogos (aki azért a parkolóból próbál mobilozni) meglát egy feltehetően elrabolt kislányt az egyik autóban. Nincs túlmagyarázva a dolog, a kiscsaj meg van kötözve, a szája leragasztva, bár „segítség elraboltak!“ tábla nincs a nyakában, amit azért én kissé hiányoltam. De az legalább tuti, hogy nem hallucináció.

nytimes.com

És akkor lehetne ebből valami vérfagyasztó változata (ez esetben szó szerint) az Agatha Christie-alaplének, hogy valaki a maroknyi társaságból nagyon  rossz ember, Poirot meg sehol, úgyhogy blöffölős kártyajátékot játszanak, a néző meg töprenghet, hogy ki a hunyó? Mondjuk sokat nem kell rá várni... Bárki.

Innentől pedig már nem krimi a cucc, hanem a jól bejáratott thriller. Van itt egymást gyanakodva méregetés, bukdácsolva hóban menekülés sikoltozással, meg sötétben rémüldözés a pszichopata gyilkostól, szóval a szokásos, kedvesen otthonos frászkarika, újra meg újra. De a cselekményben van annyi fordulat, hogy azok bőven kitöltik a másfél órát, a tök ismeretlen színészek elég jók, amúgy meg sötét van, hó és halál, meg mint a Hegylakóban, a végére csak egy maradhat. (Mert hát megint csak bebizonyosodik, hogy senki sem ártatlan ebben a bűnös világban, ami viszont elég kicsi hozzá, hogy mindenki összefusson benne a múltjával.)

Úgyhogy egész jó, nyomasztó egy darab lett ez is, bár változatlanul hiányolom a horror-kliséket, úgy mint vérbenforgás, szemrehányás meg a belső Én kibontakoztatása filézőkéssel. A történet keretei között lehetett volna egy kicsit szutymákosabb a műegész, teljesen indokolatlanul persze, de hát ez fajta öncélúság is a műfaj varázsához tartozna.

p.s Utólag megértettem a magyar címet is, meg hogy mi benne a poén. A főszereplő csaj kokainfüggő, szóval így is a hó rabja. De hát nagyon meleg van, csikorognak az agyamban a fogaskerekek, és épp forr a hűtóvíz.

Világjövő, forr a dalom!

Putyin elvtárs szerint lassan (vagy épp gyorsan, nála ezt nem lehet tudni) elközeleg egy új világforradalom, a pszichopata diktátorok világforradalma. Na ja, a pszichopata diktátorok rendszeresen vizionálnak ilyesmit, ez mondhatni az elmebajuk üzemszerű működéséhez tartozik, hogy mindenki más hülye, csak ők a helikopter, és ebben a minőségükben egy új világkorszak prófétái. Az efféle alakok rendszeresen azt hiszik, hogy velük eljött a történelem vége, aztán megőrülnek (ha addig még nem tették) majd a pusztulásba rántják magukat és rendszerüket, a háttérben vér, veríték, könnyek - bár eredetileg nem ezt ígérték. Ismerős forgatókönyv.

A poszkágébé korszak cárja arról delirált a minap, hogy vége az egypólusú világnak, azaz a jenkik kinyalhatják, mert vége a liberalizmusnak, ami szerinte egy totális diktatúrára kezd hasonlítani (jó, hát tényleg rég elmentek neki otthonról), és hát  nincs is szörnyűbb a szabadság diktatúrájánál. Hogy is kezdődik Orwell 1984-ében a Párt hármas jelmondata? "A szabadság: szolgaság!" Nos, V.V. Putyin megérkezett ide. Úgyhogy nála logikusan következik a másik kettő is, miszerint a háború: béke, és a tudatlanság: erő! Késett néhány évtizedet 1984-hez képest, de ennek nincs nagy jelentősége, Orwellnél is csak azért lett ez a dátum, mert 1948-ban írta a regényt, és egyszerűen megfordította az évszám végét.

Az orosz diktátor szerint természetesen Oroszország mutatja az utat (hát ki más?), ők csinálják épp azt a politikai-gazdasági-társadalmi modellt, amit majd az egész világ követhet. Nyilván önként és dalolva, de ha mégsem, majd lesz még sok tank meg ballisztikus rakéta is, aminél jobb érveket Sztálin óta egyetlen szovjet vagy posztszovjet elmebeteg sem tudott mondani. Szerintük a pozitív jövő felé főleg nehéztüzérséggel lehet közelíteni.

És mindezt valami Erős eszmék egy új kornak című "fórumon" vezette elő, hogy pontosan kiknek is, az egyelőre homályos, de amúgy is a tartalom a lényeg, nem a keretezés. De ha már  belemondja a világ pofájába a tutit, akkor lehetett volna őszintébb is a címadásnál. A Legyünk végre komolyabban Hitler, bazmeg! cím kifejezőbb és némileg egyértelműbb lett volna, és akkor ennyivel el is intézhette volna a dolgot, a helyett, hogy a csípős-savanyú diktatúrák keretrendszerében működő, szuverén-erős államok eszméjét maszatolja hosszan és unalmasan. 

Világforradalom, na persze... Világháború, talán. Bár az orosz állami propaganda véleményvezérei fél üveg vodka után már úgy látják, az már épp folyamatban van. Úgyhogy lassan ideje lenne reaktiválni az Auróra cirkálót, hátha akad egy Téli Palota, amit lőhet,csak hogy lása nép a forradalmat működésben.

Kései szordínós szomorka, koránra

A Bright Eyes dala is olyan, hogy a szövege egyszerre konkrét és az égig liluló, szóval mindenki belevetítheti a saját aktuális létállapotát, nekem ez most egy szakítás/elhagyás poszttraumatikus nyöszörgése, amibe igazán bele tudom sajnálni magam. Bő két és fél éve, majdnem mindig az életem első napja van, most is épp csak tudatom magammal.

This is the first day of my life

Swear I was born right in the doorway

I went out in the rain, suddenly everything changed

They're spreading blankets on the beach

Yours was the first face that I saw

I think I was blind before I met you

And I don't know where I am, I don't know where I've been

But I know where I want to go

And so I thought I'd let you know

Yeah, these things take forever, I especially am slow

But I realized that I need you

And I wondered if I could come home

Remember the time you drove all night

Just to meet me in the morning?

And I thought it was strange, you said everything changed

You felt as if you'd just woke up

And you said

"This is the first day of my life

I'm glad I didn't die before I met you

But now I don't care, I could go anywhere with you

And I'd probably be happy"

So if you wanna be with me

With these things there's no telling

We just have to wait and see

But I'd rather be working for a paycheck

Than waiting to win the lottery, ah-ha, mm-hmm

Besides, maybe this time is different

I mean, I really think you like me

A Házbavas úti népek

Most már biztos, hogy a kínaiak se mennek a szomszédba, ha igényük támad némi ordítóan igénytelen kreténségre. Na nem mintha kétségeink lettek volna ezzel kapcsolatban. 

Csunking egy közepesen nagy város, Kínában csak a kilencedik legnépesebb, a maga csekély, nyolcmilliót közelítő lakosságával (bár a nagyjából Magyarországnyi közigazgatási területén úgy 31-32 millióan népsűrűsödnek), és hát ennyi embernek már elég izmos tömegközlekedési infrastruktúrára van szüksége, gyakorlatilag bármi áron.

Úgyhogy a kínai elvtársak, mikor a helyi magasvasút gy vonalát kellett elvezetni, egy sűrűn beépített lakóövezeten át, az alábbi szellemes megoldást választották:

origo.hu

Nekem két kérdésem lenne. Tessék mondani, arrafelé is mindenki teljesen hülye? (merthogy olyan nincs, hogy nem lehetett volna elvezetni az a szájbatolt vasutat valahol máshol, akár a ház előtt futó út felett, a házak között, mittomén...)

Másodsorban pedig, hogy van-e legalább megállója a lépcsőházban? Mert lehet annak egy sajátos hangulata, mikor az ember a konyhaajtóban szállhat fel a helyiérdekű vasútra (mert ez itt egy lakóház, szóval nem irodák és/vagy üzletek vannak benne), öngyilkosság esetén kényelmesen  vonat elé vetheti magát, még cipőt sem kell húznia hozzá, és ha laknak vonatvezetők/kalauzok a házban, műszak után nem kell külön hazamenniük, feltéve, hogy a megfelelő vonalra osztják be őket.

De ha nincs megálló odabent, akkor valóban értelmetlen az egész, építészetileg még lehet érdekes, de ezt nyilván nem értékelik a panelproli foglalkozásúak, akiknek kalandtúrát csinálnak a magánéletéből a vicces kedvű, ám sajnos fekete humorban dolgozó helyi hatóságok. (Ja persze, Bridzsit Dzsonsznak is az ablaka előtt jártak a vonatok, de azért ki tudott úgy menni a fürdőszobába, hogy nem kellett hozzá travelcard, vagy nem kellett a szomszéd utca felé kerülni,  mert ott van a legközelebbi aluljáró.)

A hanyatló nyugaton az efféle vasutak valahogy ki tudják kerüli az ingatlanokat, mint pl. DLR a tuggyukhol:

saját.én

És ha mégis átmegy egy házon, pontosabban alatta neki, akkor tényleg van megálló, szóval a rosszhírű Stanley Morgan alkalmazottai addig sem áznak meg, amíg a vonatra várnak. Bár gondolom a postázó meg a teafőző csicskákon kívül azért főleg autóval járnak, hisz nincs is jobb, mint a Canary Wharf-tól befelé állni a dugóban, szerény egy-másfél órákat. Lehet közben jógázni, szendvicset enni és hülyeségeket posztolni a fészbukra, amit persze a csunkingi kollégák is megtehetnek, legfeljebb ha mintegy mellékesen szidják a rendszert is, barátságtalan egyenruhások várják őket az előszobában, ami persze vasúti szolgálati terület.

Tűzizenesó

Salgótarjánban idén nem lesz Gusztus huszadikai tűzijáték, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára. Mert a szoci polgármester szerint ez most felesleges pénzszórás, a tűzre vetésre szánt játékpénzt inkább kata- és rezsiügyi tanácsadásra költik, ami igen dicséretes, bár e lángoktól ölelt kis geopolitikai realitásban csak a legritkább esetben lett jobb bárkinek attól, hogy tanácsokat adtak neki. Akik tanácsadásért számláznak, azoknak persze naná, de a közszférában egy rendes tanácsadói szerződéshez minimum rokonnak, barátnak, üzletfélnek kell lenni, de a legjobb ha valaki mindhárom egyszerre. Ilyenkor a tanácsadó szerepben fellépő cipőfelsőrész-készítő ismerős kopipésztel(tet) egy fél oldalnyi közhelyet az energetikai tudatosság fontosságától, a nyúltenyésztés kívánatos szabályozási környezetéről vagy arról, hogy ezentúl legyenek sárgák a villanyoszlopok, mert a sárga színnek nagyon pozitív rezgése van a járókelő autósok felé.

Ezzel együtt persze a tűzijáték egy baromság, a nagy szentisvános durrogtatás után például jól kimutatható a Duna vizében a sok  mérgező anyag, amitől a robbanások szép színesek lesznek,  a folyó még épp létező élővilága meg szép beteg, miközben egy kisvárosnyi kutya kap konkrét idegrohamot a korántsem fékezett habzású hanghatásoktól. Ünnepelni persze lehet, biztos van rá igény, de például Salgótarjánban azért megtartják a lézershow-t, amiről nem is tudom, hogy az milyen, de biztos látványos, ha már azt tolják a nagyközönség retinájába. (Csak ne Vivaldi szóljon alatta, könyörgöm, ne a Négy évszak! Akkor már inkább a Vízizene, tűzijáték ellenpontként mintegy.)

De a nem Pest vármegyéhez tartozó székesfővárosban (rutint kell szereznem ezekből a nyelvi izékből) azért lesz durrogtatás, Európa legnagyobb durrogtatása, pár milliárd az egész, és bár anyagilag tényleg nagy szarban a haza, de egy ú a pokolban is úr (a mostaniak főleg ott). Plusz minden igazi önkényuralom számára evidencia, hogy a népnek cirkuszt és kenyeret kell adni, akkor van esély arra, hogy csöndben kussol, és hát ha már a kenyér az egyre kevesebb (mondhatni ispán uramék megették a kenyerünk javát), akkor legyen cirkusz legalább.

Hogy pontosan mennyibe is kerül majd, az persze tíz évre államtitok, nehogy valami köcsög francia vagy német politikus meglássa, azt' csináltasson egy drágábban a Sanz Elizélre vagy a kölni dóm mögé, és ne lehessen dicsekedni, hogy a miénk a nagyobb. Mert ez nem egyszerűen cirkusz, ez már a szimbolikus faszméregetés maga. Úgyhogy Salgótarjánnak riszpekt, az ilyen kihívásokból jobb is kimaradni, már túl azon hogy olcsóbb.

Mindig

Minden nap egyforma, de bizonyos napok egyformábbak. Ugyanakkor kelek, ugyanabból az ágyból zombizok ki félálomban az ugyanarra a vécére, aztán ugyanazt eszem, ugyanazokon a dolgokon aggódom/ elmélkedek/ nosztalgiázok/ röhögök/ rémüldözök, és ugyanazokat a cikkeket olvasom végig a reggeli kávé mellé, csak a nevek és helyszínek változnak, a frázisok soha. 

Mintha minden film, ami picit is érdekelne, mindig ugyanaz a családias, melodikus horror-dráma lenne, és minden hallgatásra szánt zene ugyanaz a lila ködben nyöszörgés (kivéve ha zúzott gitáralapra halálhörögnek, a halálhörgés az jó!), könyveket meg eleve olyanokat olvasok mostanában, amiket korábban is, hiába no, már a nosztalgia sem a régi, bezzeg amikor még tudtunk rendesen nosztalgiázni!

Szinte bármikor bekövetkezhet a kora délután, anélkül, hogy a teafilterek fogynának a nagy fémdobozból, pedig régen megbízhatóan lehetett mérni az időt az ilyesmivel. Mindig adott időben nézek ki az ablakon (igazából ez a pontosan bármikort jelenti), délután egy és fél kettő között viszem le a szemetet (ha csak két krumplihéj jött össze, akkor azt), de csak azért, mert délelőtt jár felénk a postás, és lehet csekkolni a levelesládát, hogy végre megkönnyebbülhessek: ma sem jött befizetni való sárga csekk. És furcsa mód mindegy, mikorra állítom be a telefonon az ébresztő, mindig szinte percre pontosan egy órával korábban ébredek magamtól, pedig nem szeretnék, hajnal felé álmodom a legpozitívabbakat.

A napi rutin nem csak biztonságérzetet ad (oké, részben), hanem lassan élve mumifikálja is az embert, ma már igazából több ezer évig bírnám csinálni, és csak azért nem unnék bele, mert eleve nem is érdekelt különösebben. Egyszer már rájöttem, hogy az új ingereket nem a régi helyeken kéne keresni, de az elméleteimből csak akkor lesz gyakorlat, ha valaki odáig lökdös, szimbolikusan persze. Megteszek én bármit, amit megtehetek, ugyan a vágyaim már nem tartanak a végtelenbe és tovább, de azért biztos forrásból tudom, hogy Fekvehányás utcán túl is van még élet. Nem biztos, hogy nagyon más, az se, hogy értelmes, de a változatosság néha gyönyörködtet, már amikor nem a frászt hozza rám éppen.

És nem igaz, hogy az a legjobb, ha az ember nem ugrál, abból nem lehet baj, az ember igen is egy ugrálásra optimalizált állatfaj. Attól vagyunk azok, akik, hogy őseink sokat ugráltak, hogy jó felé-e, az egyre kétségesebb, de az ugrálás az pont olyan, mintha még élnénk, a szó nem pusztán vegetatív értelmében. És akkor legyen tánc!

Tekintetes úrék kőbe vésnek

Hurrá, megszavazta a parlamenti bábszínház az Alapkotmány-törvényalap vagy mi, tizenegyedik módosítását, ami szerintem új rekord, mert ha jól tudom, tizenegyszer még a tízparancsolatot se módosítottál, pláne nem ennyi időn belül, pedig annak a szilárdsága is kábé kőbe volt vésve. Bevallom, én izgultam kissé, megszavazzák-e a mindenféle javaslatokat, de a 135 bátor ember megcselekedte, amit megkövetelt a haza helyett a Főnök, Agyarország hátra megy nem előre, a birkák meg a legelőre... -jesszusom, kezdek én is csasztuskákban fogalmazni.

Úgyhogy innentől megint lesznek vármegyei főispánok, bár gondolom tényleg csak a nevezékek változnak, a rosszul szabott öltönyök, a téeszelnök-stílus, meg a hatalmi arroganciából fakadó önkényes baszogatás marad, elvégre ezek a hűbéresek kormánymegbízottként is csak azt adhatták, ami lényegük. Elvileg  még a  köztársasági Főnéninek is alá kell írnia, de hát ez puszta formalitás, aláír ő bármit, amit elé tesznek, nem véletlenül lett a méltán semmilyen Káder János remake-je. (Épp ezért furcsa, minek pazarolnak ilyesmire humán erőforrást, aláírni, műmosollyal feszengeni, meg fészbukra posztolni már egy közepesen fejlett algoritmusokkal dolgozó robot is képes lenne, akinek palota sem kellene, el lehetne tenni éjjelre egy szekrénybe a töltőjével, azt' reggel bekapcsolni, és megnyomni rajta az aláíró gombot.)

Amúgy az ellenzék ellenzékét képviselők (régebben: kormánypártiak) úgy érveltek, hogy ez vármegyézés ez húde nagyon történelmi, ez Hagyomány, extra  majonézzel és nagy hával, meg amúgy sem kerül semmibe. Ja, nekik. Közben meg minden hivatalos iraton, intézménynévben, útjelzőtáblán, meg a fene tudja hol még, át kell írni a megyék elnevezéseit, kibaszott három betű miatt. Szinte látom már az a kormányközelit, akinek a cége megbízást kap, hogy az összes állami-kormányzati weblapon írja hozzá "Vár"-t a mindenhez is, ő meg kiszámláz a végén egy-másfél milliárdot. Mondván, hogy egyes megyéknél ez igen is nagy munka, Vas esetében például a megye nevével azonos hosszúságú a kiegészítés, arról nem is szólva, hogy Vasvárt is át kell nevezni valaminek, nehogy már azt higgyék a naiv kisvárosiak, hogy ők innentől Vasvár megye, csak mert nem jól tudják az egybeírás-különírás szabályait.

Nagy munka ez na, hozzáértést, odafigyelést igényel, meg vastag bőrt a vállalkozói orcákon, ezt nem lehet fillérekért elintézni. De a vállalkozók legalább nem katázhatnak ennek alkalmából, .

És tényleg, bármilyen szájkeresztény is ártunk és ormányunk, az "Isten fizesse meg" a Belső Párt Holdudvara köreiben nem működik, hisz ezeknek az isten pénze is kevés lenne, úgyhogy mégis csak az emberekkel fizettetik meg.

Még szerencse, hogy egyre több forintot ér egy euró, meg hogy sohase látott mértékben, messze a GDP-növekedés felett nőhet a benzin- meg a gázár - köszönhetően annak, hogy talán még sohasem volt ennyire koleszterindús kormánya hazánknak, hisz egy-egy túlsúlyos, zsírfejű miniszter vagy államtitkár a jólét megbízható indikátora, akárki meglássa.

Nagy a jólét az ispánságban! (hvg.hu)

Magas labda

Olvastam valami blogban (nem is tudom melyikben, nem is érdekes, gyorsan továbbléptem), hogy hatvan éve jelent meg Philip K. Dick The Man in the High Castle című regénye. Amit a blogger úgy magyarított, hogy Az ember a magas kastélyból. Na, idáig, azaz az első bekezdésig olvastam, mert innentől már nem volt miért.

Ugyanis a a szerző vagy angolul olvasta, ez esetben valszeg google-fordítóval, és lusta volt utánanézni, mi is a magyar címe, vagy magyarul, de akkor súlyos könyvborító-vakságban szenved, amit érdemes lenne egy szakemberrel kivizsgáltatni. Mert a jelem mű magyarul Az ember a Fellegvárban címet viseli. És ha már ír róla valaki, legalább ezt az alapinformációt illene birtokba venni. Hogy itt nem egy rohadt sok emeletes kastélyról van szó, hanem egy rohadt magasan lévőről, ráadásul csak szimbolikusan. A fellegvár amúgy is egy remek, képszerűen kifejező szó, kár volt hanyagolni.

Így a magas kastély ez esetben rendes nagy félremenés, bár nem hangzik rosszul Magaskastélyos lehetne valami Tolna megyei (bocsánat, vármegyei) falu, hatszáztizenhét lakossal, körjegyzőséggel, és a falu melletti dombon, egy elvadult parkban álló, lepukkant nemesi kúriával. Ami az 1930-as években még báró Kastélyosi-Pörczös Töhötöm rezidenciája volt, aztán a Kádár-rendszerben előbb úttörőtábor, majd fiatal korúak javítóintézete működött benne (nagyjából ugyanazokkal a lakókkal, csak időben kissé eltolva), a nyolcvanas évekre  helyi téesz ruhacsipesz-hámozó melléküzemága foglalta el, de a rendszerváltás óta főleg csak rókák lakják. Meg üregi csótányok. Szó volt ugyan róla, hogy valami fitnesz-vellnesz fasztudjamit csinálnak belőle, de Magaskastélyos annyira kiesik az új földesurak akciórádiuszából, hogy még Külön Semjén Zsolt se vadászott arra, illetve rá.

Oké, nem ér ennyit az egész, de magas labda volt, én meg eléggé ingerszegényen létezem ahhoz, hogy ne csapjam le, olcsón.

- o -

(Ehhez képest Dick regénye egy alternatív történelmi nyomasztás, ahol a japán-német tengely nyerte meg a második világháborút, az egykori USA meg három szeletből áll. Keleten, a Csendes-óceán felől a japánok az urak, a nyugati, Atlanti harmadot a nácik náculják tele, és a kettő között meg van egy csíknyi, nagyjából független Egybesült Államok-maradék. És ott él egy titokzatos szerző, valahol a  Sziklás-hegységben, a Fellegvárban, aki írt egy alternatív történelmi regényt (ez már nagy meta), amiben a szövetségesek győztek mégis, de ez be van tiltva a két gyarmaton, és  a nácik vadásznak rá. Csak a miheztartás végett.)

3/4 centenárium

Ma 75 éves Brian Harold May brit asztrofizikus. Eredetileg a londoni Imperial College-ban szerzett diplomát, majd később ugyanott doktori fokozatot. Pályája elején a Napból érkező infravörös ionizáló sugárzás kutatásával foglalkozott,  rövid ideig dolgozott  a világhírű Sir Berard Lovell, a témával foglalkozó kísérleti projektjében, de érdeklődése később a csillagközi porok felé fordult. Disszertációját is ebből írta, melyhez fontos inspirációt jelentett számára a Sir Patrick Moore-ral, az ismert amatőr csillagásszal, íróval és tudományos ismeretterjesztővel való együttműködés - társszerzőként részt is vett egyik könyve megírásában.

A csillagászat mellett régóta foglalkoztatja a sztereoszkópia, illetve a három dimenziós fényképezés is, ezeken a területeken is ismert, publikáló szerzőnek számít.

Ja, és ha valaki eddig véletlenül még nem hallott volna róla, akkor most szólok, hogy de. A diplomáját és a doktoriját ugyanis jó pár évtized különbséggel abszolválta, mert közben a Queen gitárosaként lett sokak által híresnek mondott rocksztár. Ez itt meg direkt nem Queen, hanem a kedvenc Rainbow-számom, Brian May elővezetésében ( a doboknál a néhai Cozy Powell), ezt még láttuk-hallottuk élőben is,  jó régen Erikával meg Csabával, és emlékeim szerint igen ugráltunk tőle. Ma már lelkesedésből is csak a pudingfőzésig jutok., de hát Mr. May se egy mai csirkefarhát.

Cöffenetes éleslátás

Csizmacivil Összedia Lászlófogás, a világ legkormányhitűbb, közpénzzel leginkább kitömött "civil" "mozgalmának" főtáltosa szerint féleszűek a csodálatos kormányunk világszínvonalú válságkezelése ellen tüntetők. Valamint nem is maguktól hülyék, hanem az ellenzéki pártok küldték őket, hisz a luxusbaloldal nem szeret nagy melegben tüntetni, mert akkor leolvad bennük a kommunista tempó, és kénytelenek azt Riminiben regenerálni, koktélokkal.

De Lászlónk erős résen van a pajzson, őt nem tévesztik meg az olyan dumák, hogy dehát ez adóemelés, meg rezsicsöki-csökkentés, ő átlátja a magasabb összefüggéseket, hogy ugyanis ezek a véglények azért pont hidakat foglalnak el, mert szét akarják szakítani Pestet és Budát. 

Ja, ő meg igyekszik szétszakítani az utolsó vékony szálakat is, amik még némileg a valósághoz kötik. Merthogy nemigen értem, miért pont a város két felét akarnák szétszakítani. Rózsadomb - Józsefváros polgárháborúra gyúrnak? (További összecsapások: Újpest - Óbuda,   Gazdagrét - Havanna lakótelep, Budafok - Zugló.)

Mondjuk vicces lenne, ahogy Klauzál téri ellenállók próbálják a Dunába robbantani az Erzsébet-hidat, amin épp a Krisztinaváros hírhedt különítményesei masíroznak át (és nem kapnak rétest estére, egyrészt mert függőhídon egyszerre lépni veszélyes, másrészt meg estére már Százhalombatta magasságában halásszák ki a berobbantott tetemdarabjaikat).

A mostani hídfoglalások mögötti ördögi terv tehát az lehet, hogy a civil összefogók, az ő nagy felebaráti szeretetüktől vezérelve, de egészen barátságtalan stílusban,  menjenek fel a hidakra ellentüntetni, akkor az álcivil áltüntetők majd jól leszaladnak onnan, a kormány közciviljei meg ünnepeli kezdenek, míg meg nem halnak. Még szerencse, hogy a CÖFöt nem lehet megtéveszteni, átlátnak ők a veszett fejsze nyelén. (A főbácsi persze ezt így nem mondja ki, mert nem akarja, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, és egyébként is, a Bevezetés a retorika alapjainak vázlataiba című kurzus pótvizsgája csak szeptemberben lesz, úgyhogy bár ideológiailag már elég képzett, de még nincs papírja arról, hogy néha mondhat olyat is, amit komolyan gondol, mégsem nettó baromság.)

Basszus, én eddig azt hittem, Kövér házmester elvtárs magányos harcos, egyedül küzd a mocskos realitással, ami folyton belepiszkál évtizedekig fejlesztgetett delíriumába, de mos tár biztos, hogy ezek Csizmadiával együtt szoktak gyógyszerre inni, hisz ugyanabban az alternatív univerzumba élnek. Miközben havonta sok milliót nyalnak fel a miénkből is, elvégre a minőségi betépés nem olcsó, a valóságra akkor könnyű magasról tenni, ha az ember anyagilag sem függ tőle, a többit meg elintézi az ágyas pálinka és az állami tévé.

Valami melegség

A nagybritánok most először adtak ki vörös riasztást evör, merthogy a Luftwaffe bombázóival, az IRA terroristáival, a tömeges bevándorlás okozta nyugodt helyzettel még csak-csak megbirkóztak, de ha életükben először negyven fok is lehet dél-Angliában, júliusban, akkor ott már van ok az ijedségre. Akkor készültségbe kell riasztani a mentőröket, a vízoltókat, meg a skót gárdát Wales-ben, csak hogy ne alakuljon ki baráti kereszttűz az azt csináló nap szúrásának hatására. 

Kellet ezeknek a hülyéknek brexitelni, itt nálunk, az EU-ban kellemes, árnyékban harminckét fokban ég le a pofámról a bőr, és ezért most véletlenül nem is ártunk és ormányunk a felelős (bár lehetne épp), csak kurva magas az UV-sugárzás. Ami azt jelenti hogy nagyon túl van a lilán, amitől kikap az Újpest, és piros lesz tőle a bármink, akkor is ha nem látjuk át az összefüggést. (Mint a régi vicceben, hogy: - Édesapám ez mi? -Kék szilva. -De ha kék, akkor miért piros? -Hát mer' még zöld!)

Egyébként nem értem én ezeket a riasztásokat. A hivatalosságok szerte a világon igen kretén módon állnak hozzá, mert mi lenne abban a veszély, hogy nyáron meleg van? Ja, melegebb, mint gyerekkorunkban, legalább is ez a szubjektív benyomásunk, dehát negyven felett mindenki úgy emlékszik, hogy bezzeg az ő kiskorában még voltak fehér karácsonyok. És ha utánanézünk, kiderül, hogy már akkor se nagyon. Rohadt meleg viszont a nyolcvanas években is volt, és nem a csak az adriai nyaraláskor, hanem onnan hazaérve, a panelban is, sőt. De riasztás az nem volt, és engem amúgy sem érdekelt volna, hisz nem volt iskola, és az élmény minden kellemetlenséget félresöpört, vagy legalább is határozottan zárójelbe tett.

Ehhez képest vannak egy ideje ezek a mindenféle időjárási riasztások (amikből a hurrikánszerű széllel kísért, jéggel fűszerezett, trópusi jellegű viharokra kiadottakat értem csak), télügyi(!) kormánybiztos, meg Nyunyóka néni tanácsai, hogy ha meleg van igyunk többet. Ettől nyilván a fél ország nyúl a pálinkáspohárért, amitől persze még marad a hőség, csak már senkit sem érdekel. Na jó, majdnem senkit:

Halálvágy

Minimum a fél világ várja türelmetlenül, mikor döglik már meg végre Vlagyimir Vlagyimirovics Pszichopatov, illetve hogy egy szívroham (agyvérzés, rák etc.) viszi-e majd hat láb mélyre, vagy inkább hideg ecetes éleslőszerrel kúrálják ki tébolyából? És persze nem szép dolog más halálát kívánni, de az ember épp azért evolválódott a tápláléklánc csúcsára, eme félreeső bolygón, mert erős benne a túlélési ösztön. Márpedig sokkal inkább valami civilizációs betegségbe pusztulnánk bele szép lassan, nagyon is méltóságunkon alul, mint egy hirtelen atomvillanásba jobbról. És hát ha annak idején Stauffenbergéknek sikerül a Hitler elleni merénylet, senki sem mondta volna a nyugati világban, hogy de kár érte, olyan jó kis festőművész lehetett volna, kár az őrült diktátor szakmát választotta,  tömeggyilkos specializációval.

Gondolhatjuk persze azt is. hogy majd a karma elintézni (vagy a gondviselés bosszúálló szakiránya), de akik épp meghalnak Ukrajnában, azoknak nem nagy vigasz, hogy ez a szemétláda majd például döglégyként születik újjá a következő hat-hétszáz életében, és mindig előbb csapják agyon egy újsággal, minthogy kamu-gengszterrepper karrierbe kezdhetne. Valahogy úgy vagyunk programozva, hogy szeretjük látni a diktátorok bukását, Ceausescut a kivégzőosztag előtt, vagy Szaddám Husszeint a bitófán. Csak hogy meglegyen az az illúziónk, hogy valami rend még maradt ebben a széteső világban, hogy a bűnhődés belátható távolságra esik a bűntől magától, nem pedig majd egyszer hátha.

Egy sosemvolt aranykorban az ilyesmit igazságérzetnek hívnák, középszar filmekben bosszúvágynak,  hanyatló birodalmakban kenyér helyetti cirkusznak, jelen helyzetben meg csalfa reménynek. Mert a diktatúrákat jellemzően karizmatikus diktátorok csinálják, de ha ők (érdemeik elismeréseképp) végre pokolra jutnak, a rendszereik  még agonizálhatnak néhány évtizedig (vö. Kádár, mint Rákosi-afterparty), vagy ha mégsem, ahhoz porig rombolás kell (lásd Hirosima), azt meg annyira nem kívánjuk. Egyszóval a kilátások  egy kicsit sem biztatóak, de legalább reménytelenek. Putyin mondjuk ettől még megdögölhetne.

Szemétkutyák

Ahhoz képest, hogy majhogynem kedvelem Wes Anderson filmjeit, négy év után csak most jutottam el a Kutyák szigetéig. Pedig már A fantasztikus Róka úr kapcsán kiderült, hogy nagyon megy neki a klasszikus stop-motion technika, amikor nem számítógépezik össze az animációt, hanem igazi bábokat apránként mozgatva, kockáról-kockára veszik fel az egészet, ez esetben a nem meglepő módon gumibaba formájú emberek, és a hozzájuk képest jóval emberibb kutyák interakcióit. (A kutyákok tényleg nagyon jók, állítólag igazi alpaka szőrből formázták a bundájukat, és széles érzelmi skálán képesek fejeket vágni, míg az emberi főszerepben rémisztgető kissrác csak bután, dühösen és csalódottan tud nézni, azt' ennyi.)

filmtekercs.hu

Sztori szokás szerint nem sok van, valami disztópikus tanmese, hogy a fiktív Japán fiktív nagyvárosából (Megaszaki - ez mondjuk legalább vicces), valami kutyanátha-járvány miatt kitiltják a kutyákat, az ölebektől  a kóborlókig mindet, és kiteszik őket egy közeli, szemétlerakónak használt szigetre. Az elsők között a korrupt, háttérhatalmilag is kavaró polgármester (afféle lokális Palpatine, jakuza-manírokkal) fogadott fiának őrkutyáját, hogy aztán legyen kit keresnie a srácnak a szemétügyi dombok közt, a nem túl távoli szigetvilágban. 

Jut eszembe,  amikor a kutyadékok a nagyváros fényeit bambulják  a partról, akkor nem jut eszükbe, hogy ez nincs is olyan reménytelenül messze, ők meg elvileg tudnak úszni? Á, biztos elkényeztetett szobakutyák, no meg a parti őrség, és hát miért is kellene számon kérni a logikát egy felnőttesen elmesélt, de alapjában mégis gyerekmesén? Igazából abban szörnyű hátsó szándékban sincs sok logika, ami miatt kimaffiázzák az ebeket a városból, de ez is csak utólag tűnik föl.

Hisz Anderson nem történetet akar elmesélni, vagy nem elsősorban (a Grand Budapest Hotelnak azért például egész jelentős sztoriíve van), ő egy érzelem- és látványpékséget üzemeltet, ahol lényeg az, hogy nem bírjuk nem nézni, annyira lenyűgöző benne az összes részlet, meg az összes kis, lazán odavetett poén. Az ember egy negyed óráig tényleg csak nézi, hogy de az nem lehet, hogy ezek igazi bábok, ez tuti CGI, pedig de. Lehet. Macerás nyilván, ez esetben konkrétan szőrszálhasogatós, de megéri, pláne mert a kutyáknak ráadásul nagyon laza dumájuk van, miközben az emberi karakterek ugye japánul, amit még csak fel sem iratoznak, vagy hogy kellene ezt szakszerűen ragzani. (A felirat az ikes ige?)

De ez az a helyzet, amikor nem is érdekes, mit gurguláznak a fura fejű humanoidok, ők csupán a zavaró tényezők két kutyabandás jelenet között, a reklám-, kávé- vagy pisiszünet, ha nem találjuk a távirányítót, vagy azon a 'pause' gombot.

Mert ezt a lepusztult, rohadó-rozsdásodó világot látni kell. Nem szeretnénk ott lenni, de nem is zavaró a nézése (meg a járása), azok ott a mi világunk romjai, ahol egzotikus fertőzések, arcunkba tolt moralizálások, giccsbe hajló érzelmek komposztálódnak valami média- és társadalomkritikává, ami nem zavar, de nem is fontos. Mára már.

Kíméletes, mint egy sáska

"A lovak túl okosak ahhoz, hogy emberekre fogadjanak."

Charles Bukowskit olvasni az erkélyen kifejezetten extrém sport, különösen ezen az éghajlaton, mikor az ember agyát amúgy is kisüti a Nap. És a sokadik elbeszélés után rájön, hogy itt nem csak a bekezdések, hanem a mondatok is felcserélhetők, annyira mozaikszerűek a néhai lumpenirodalmár szövegei. No igen, eléggé egyféleképpen élt, és mivel jóformán csak magáról meg a környezetéről írt, eléggé egy rugóra járnak a könyvei. Esetlegesen előhúzott életképek, mozaikszerű párbeszédek, minimalista leírások - és az egészből összeáll a Külváros-univerzum prostikkal, lóversenyekkel, kocsmákkal és húgyszagú albérletekkel, épülésünkre. Már amennyiben át tudjuk élni a kilátástalanságnak azt a szabadságfokát, amit az őslakók közül sokan.

Én meg biztos valami enyhébb napszúrást kaphattam, mert eszembe jutott, hogy ebből lehetne egy rendesen dadaista kollázst is összegyalázni, úgyhogy fogtam a vonatkozó novelláskötetet (Forró vízi zene) és tetszőleges oldalakon felcsapva, kiemeltem egy-két összefüggő mondatot, néha csak mondattöredéket, és egymás  mellé tettem, hátha lesz belőle valami. Lett, és kicsit minta tényleg Bukowski írta volna ezeket a félperceseket, ami nem véletlen merthogy ő írta, csak nem így. Így a véletlen meg én, és némileg eléggé vulgárzen lett. Meg a motorkerékpár-ápolás művészete:

- A faszomba, elegem van a festésből, menjünk el valahova. Nem bírom már az olaj szagát, unom. már, hogy én vagyok a legjobb.

- Na jó, menjünk. Van autód?

- Nincs. Épp most vagyok túl egy nagyon nehéz váláson - mondta Comstock - Hosszú, hosszú pihenőre van szükségem.

Stachman töltött még egy italt. Még úgy is leöntötte magát borral, hogy a pohárból ivott.

- Mi történt? - kérdezte.

- Hát, lehet hogy nem kellett volna megütnöd.

- A lófaszt nem! Ugyanolyan állampolgár vagyok, mint te!

- Figyelj, asszem én inkább most hazamegyek.

- Teljesen felizgultam. Nem tehetek róla, nem tudtam visszatartani.

- Így próbáljon az ember becsületes lenni: betörik az orrát!

Becsapta az ajtót maga mögött. Nyilván ezért voltak a nők oda érte.

- o -

Eddie anyjának kiálló fogai voltak, és nekem is kiálló fogaim voltak, és emlékszem, egyszer, amikor együtt mentünk fel egy domb tetején lévő boltba, odafordult hozzám, és azt mondta:

- Mitől kapsz ihletet a versírásra?

- Te mitől kapsz ihletet a szarásra?

- Hogyan?

- Tudod a gyomrom. Eléggé kivan mostanában.

A délután hátralévő részében csak ücsörögtem, igyekeztem elkerülni, hogy irodalmi témákba bonyolódjak. Olyan huszonnyolc éves lehettem akkor. 

- o -

A szomszédok nem ismertek. Odaléptem a mosogatóhoz, engedtem magamnak egy pohár vizet, megittam, és kimentem a házból.

Este kilenc óra volt, beugrotam egy italboltba, vettem két üveg bort, és átmentem a szemközti Helen Hotelba, ahol lakott egy barátnőm.

- Bébi bajban vagyok, átbasztak...

- Hogy érted, meglátogatott?

- Hát, így is fogalmazhatunk. Ostoba voltam, nem is akarok beszélni róla.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy eddig semmi sem történt?

- Baszódj meg! Börtönbe zárnak minket.

- Szerintem simán el tudtunk volna bánni velük - mondta Gloria - Az ilyen dagadt csávók nem tudnak mozogni, könnyű prédák. Amúgy adok tizenöt dollárt a kerti szerszámokért.

- Persze - mondtam neki, mire ő meg kicsit felhúzta a szoknyáját.

pinterest.com

p.s. Ja, a cím az említett kötet első elbeszéléséé. Már ha elbeszélések ezek egyáltalán Gondolom vagy azok, vagy néha..

Puritán spórolás

Most, hogy már ártunk és ormányunk szerint is válság van a mindenfelé, egyre fontosabb a spórolás, a racionalizálás valamint az átcsoportosítás, bármi, csak a "megszorítás" hangsor ki ne csusszanjon foguk kerítésén.

Mert Szankcióék (ez valami brüsszeli bagázs) ledobták az energiaválság atombombáját, amitől itthon már nincs szabott áras farhát a nyomtatványboltban, valamint drágul a rezsiálló, szeméttel is fűthető vaskályha feketepiaci szabadára, miközben a műkörmösök főleg adócsalnak.

És mivel a felcsúti azt ígérte anno, hogy ők aztán kibaszott puritán egy kormányzást fognak performálni, és mivel ő (saját bevallása szerint) még sohasem hazudott, ezért a puritanizmus jegyében költenek egy kis extra pénzt erre-arra, spórolás jelleggel nyilván. Csak hogy később nehogy azért mélyüljön el a válság, mert mondjuk a Sándor-palotában csak hatéves Johnny Walkerrel tudják megkínálni a megbízóleveleiket átadó nagyköveteket, pedig a nemzetközi diplomácia protokollja szerint minimum 12 éves Dalmore járna, és ugye egy ilyen kis dolog miatt nem kell szítani a a bilaterális feszkót senkivel. Merthogy a rendeleti kormány megtolja úgy egy milliárddal a köztársasági elnöki hivatalt (az évi büdzsén túl), és ennek fele protokollköltségekre kell. Közben meg a Nemzeti Atlétika Központ építésére is odalöknek plusz nyolcezer milliót, 52 ezer millióból határvadásznak meg emelnek rendőri fizetéseket (oké emeljenek, de csak ha a tanárokét is), és hát a kormánytagok is többet visznek majd a prostikhoz és a Seyschelle-szigetere, hisz infláció van, és azt kompenzálni kell. Másnak persze nem, de a miniszternek levés, az nagyon is stresszes dolog, és hát egy miniszterek vagy államtitkárnak sok mindenre kell költenie, amire Lajosnak a közmunkásnak nem. Látszólag ingyen van a szolgálati autó sofőrrel, a nemkormánygépekkel való repkedés,  a haveri nagyvállalkozókkal jachtozás, a  benzinkártya, kaja, pia nők, havaj, zizi, vattacukor, de azért tudjuk, hogy nincs ingyen ebéd. Azaz a miniszteriális arcoknak sincs, az ő ebédjüket az adófizetők állják, de például az Armani öltönyt azt nekik kell megvenniük a fizetésükből, meg Gucci táskát, szóval kell az a kis kiegészítés.

Meg hát a mi kormányunk tagjai annyira tehetséges emberek, a szakmai hozzáértés és vezetői képességek  olyan bravúros elegyét mutatják be, hogy bármikor lecsaphat rájuk valami nagy multicég, hogy tripla fizetéssel csábítsa magához őket, és az nyilvánvaló, hogy ekkora veszteséget nem engedhet meg magának a Haza. Pláne nem íly vészterhes időkben, tehát kormányzati fizetésemelés éppen hogy a válságkezelés része, sőt, első lépése!

És egyáltalán, ezt itt nem a kishitű álszerények kabinetje, ez az emelkedés és emelés kormánya. Hiszen általuk emelkedik:

- az adó, 

- az infláció, 

- a határkerítés, 

- az államadósság,

- valamint a lakónépesség vérnyomása,

természetes tehát, hogy emelkednek a fizetéseik is, hisz lépést kell tartani a valósággal, akármilyenek is látszik az állami Audi (Merci? Tudja fene...) sötétített üvege mögül.

És ez egyáltalán nem mond ellent a puritán kormányzás nemes eszményének. Mert ők valóban puritánok a spórolásban, azaz nem tolják túl, a spórolás az olyan plebejus dolog, azt Manci nénik szokták csinálni a szoba-konyhában, de a pártvezér és kancellár udvartartása nagyon visszafogottan spórol csak, hisz pont erre szavazott az istenadtaverte nép példátlan felhatalmazása. 

Elnevezéktan

Valami rejtélyes okból megnéztem, hogy ma van-e  egy bizonyos  névnap , és azzal szembesültem, hogy nem, a hónapot sem találtam el, van viszont negyvenkettő másik, és mind ma. Nem mintha számítana, nade negyvenkettő? Pedig:

Elek, Endre, Lotti, Alexia, Annalotti, Bánk, Celina, Cettina, Cirill, Donáta, Dzsesszika, Kirill, Leó, Leon, Lionel, Magdaléna, Magdó, Magdolna, Marcellina, Mária, Marléne, Ond, Róbert, Robertó, Robin, Robinzon, Ruszalka, Ruszlán, Ruszlána, Sarolta, Szabolcs, Szalárd, Szegfű, Szólát, Szórád, Veszta, Vetúria, Zoárd, Zoárda, Zobor, Zuárd

El vagyok én képedve ettől idelent. Mert az odáig oké, hogy van több Ruszlán nevű ismerősöm , a szomszéd csaj Vetúria, Lottiból kettőről is olvastam, és szerintem még valamikor 2006-ban kirúgtam egy Szalárdot a szociológia szigorlatról, mert úgy kezdte, hogy "már az ókori görögök is". Szóval ezek tök gyakori nevek, kissé unalmasak, de legalább nem nézünk hülyén, ha valaki bemutatkozik, hogy szép jó napot, Kecskés Annalotti Donáta vagyok Pornóapátiból, Vas megyéből.

Na de ki az a futóbolond, aki úgy nevezi el a gyerekét, hogy Endre, Mária, Róbert vagy Szabolcs? És egyáltalán, miféle nevek ezek? Mert ugye a legtöbb névnap az abból jön, hogy a kaotikus egyház szentnek exkatedrált mindenféle embereket, és akkor nekik lett egy emléknapjuk, és bár több nap mint kolbász, de kevesebb, mint szent. Szóval többen osztoznak egy-egy napon, pláne ha hétvégére esik.

És nyilván mindenki hallott már Szent Dzsesszikáról (boldog névnapot Ági!), vagy Szent Robinzonról, (esetleg hosszú Rúfuszról, a tizenharmadik apostolról akit kihagytak a Bibliából, mert feka), Szent Zoárda tiszteleti kultusza pedig egyenesen jelentősnek mondható hazánkban, de Szentendre? Nemár, szerintem olyan nincs is! És hívnak valakit egyáltalán Róbertnek?

Az Ond az még okés, az olyan ősmagyaros-sámános, Mint a Tashuba vagy az Elődálmos, csak furán rövid. Meg gondolom ilyen nevű szent se biztos hogy van, mint ahogy Szent Máriáról se hallottam még. Szűzről már igen, de az meg kevésnek tűnik, azért senkit nem kanonizálnak szentté az avatáskor, legalább is ezt írja az internet. És ne jöjjön senki azzal, hogy dehát a Santa Maria, az egy hajó volt, láttam is róla képet!

A bal szélen Rúfusz apostol. (filmkatalogus.hu)

p.s. Még jó, hogy vannak születésnapok is ma, pl. Donald Sutherlandé, bár a keresztneve neki is fura. Hogy már 1935-ben egy kacsáról nevezték el... Vagy a rágóról?

Jézus előzetesben

Szergej Torop kétségtelenül érdekes figura. A most hatvanegy éves, egykori közlekedési rendőr azt állítja  magáról, hogy ő Jézus, Jézus reinkarnációja, esetleg Jézus klónja (ez nekem sem tiszta, kicsit zagyván prófétál a szibériai messiás), mindenesetre valami földöntúli, égeninneni alak, aki viszonylag komoly szektát gyűjtött maga köré,  a globálisan nem túl jelentős Krasznojarszki terület egy félreeső csücskében, valahol a Jamali Nyenyecföld és a Tyumenyi terület közelében. Már ha Szibériába lehet egyáltalán közel bármi bármihez.

Torop, aki Visszarion ("Aki új életet ad") művésznéven vezeti és nyomja el az Utolsó Testamentum Egyháza nevű kommuna tagjait, viszonylag későn, csak harminc éves korában jött rá, hogy ő a Megváltó. A benne lakozó isteni entitás nyilván taktikusan kivárta a Szovjetunió összeomlását, elvégre a KGB-vel még a Fiúisten sem akart kekeckedni. Addig pedig megadta a proletárdiktatúrának, ami a proletárdiktatúráé, és egyszerű, kétkezi munkásként, majd rendőrként vett részt a rendszer belülről bomlasztásában.

Aztán, miután '89-ben kirúgták, hivatásos csalónak állt, melynek módszertanába amúgy is beletartozik a vallásosnak tűnő zagyvaságok terjesztése, így mondhatni jókor jött neki a megvilágosodás, hogy most, a szovjet rezsim után lesz itt piaca a spirituális átbaszásnak. És lett is, a materializmusba beleszikkadt orosz néplélek egy része vevő volt a a sztorimagazinos szinten előadott hindu-buddhista-keresztény katyvaszra, a világvége-eljövetel tanára, meg a félkatonai módon kivitelezett MLM-szektásságra.

Nem, tőle sem vennék használt autót, üdvösséget meg pláne nem.

(theguardian.com)

Követőtől elvárja a vegánságot, a nemivós nemhodányzást, meg a pénztől való tartózkodást, hirdetik a reinkarnációt, és van nekik egy afféle ökofalujuk is, szóval ennyi erővel lehetnének akár krisnások, de mégsem. Mert abba nem férne bele hogy a szektavezér maga Jézus, aki szó szerint megtehet bármit, legalább is a közösségén belül. Amiért egyszer (úgy másfél évvel ezelőtt) próbálták is már lecsukatni a hatóságok, de egyelőre ez még nem sikerült, mindenesetre előzeteseben ülni pár hónapot, az szerintem igenis nagyon krisztusi helyzet.

De hát ő nem Jézus, hisz aki látta az Őslakó című remek kis filmet (itt megnézhető), az tudja, hogy Jézus az igazából John Oldman, egy vidéki egyetem történelemtanára, valahol Amerikában, aki nem a megváltó reinkarnációja, hanem ő maga az. Mert tizennégyezer évvel ezelőtt született, és azóta sem halt ki, és hát életének egy szakaszában próbálta átadni Buddha tanítását a Közel-Keleten is, így lett belőle nem szándékolt vallásalapító.

Jobban belegondolva, lehet hogy Szergej is ezt a filmet látta, innen a buddhista kereszténység gondolata. 

Illetve mégsem, mert a mozgókép 2007-es, azaz tizenhat évvel később készült, mint hogy Torop ex-elvtárs prédikálni kezdett. Ez esetben viszont - és akkor itt az én összeesküvés-elméletem - ő írta a forgatókönyvet a Hit terjesztésének céljával (hisz a Szcientológia alapítója is középszar sc-fi íróként kezdte), és nem az a Jerome Bixby, aki amúgy is meghalt még '98-ban, szóval már nem tiltakozhatott, mikor rákenték a sztorit.

Egy rejtély megoldva, ennyi.

Napki

A állampárti bábkormány (esetleg a bábállami pártkormány) az ország minden aktuális nyűgét s nyilait rákeni a háborúra. Drágul a krémsajt? Háború! Elbasztuk a költségvetést? Háború! Pistike hónapok óta nem dugott egy jót? Háború!

És akkor sokakban felvetődik, mi lenne ezekkel a hatalomtechnikus elmebajnokokkal, ha nem lenne háború. Akkor még több migráns lenne, erősebb terrorista aszcendenssel, klónoznák Sorost, és az emberek elé tárnák a szörnyű igazságot a buzilobbi világhatalmi terveiről, különös tekintettel a római kaotikus egyházra. Ja, nem az utóbbit mégse.

Igazából mindegy is, van-e a háború vagy nincsen-e háború, egyrészt mert háború mindig van (maga a felcsúti is bő húsz éve harcol folyamatosan, és nem csak a jó ízlés meg az egészséges életmód ellen), másrészt meg a  valóban göbbelsi propagandagépezetnek egy lepkefingnyit sem számít, miből kell legyártani az aktuális külső fenyegetést, ami miatt szar a helyzet, de amitől a kormány megvéd minket, hisz ha nem tenné, sokkal szarabb lenne. (Tényleg, ez egy alapmintázat: lehet hogy nem minden fantasztikusan tökéletes, ám nem ők hibáznak, hanem a külvilág, és hát ha a gyurcsányok gyurcsánykodnának, minden sokkal, de sokkal ótvarabb lenne. És feltételes módban ugye bármit lehet hazudni, hisz ami épp nincs, arról a legkönnyebb.)

Úgyhogy lenne egy javaslatom, a jövőben mire lehetne még kenni a sok problémát, gondot, válságot és veszélyt: a napkitörésekre! Mert a napkitörés az olyan, hogy tényleg az égvilágon semmi befolyásunk nincs rá, de ha jön egy komolyabb, z igencsak kihathat a földi mindenfélékre. Például az elektromos rendszerekre, és hát nemigen van ma ma olyan rendszerünk, amiben nincs áram, és ne kúrhatná szét egy jó ki elektromágneses vihar a Nap felől.

És a napkitörésekről bármit lehetne hazudni. Hisz az emberek közel száz százalékának nincs olyan műszere, amivel megfigyelhetné, hogy tényleg mekkora kitörések vannak a mikor, másrészt meg úgysem érti szinte senki az olyan kifejezéseket, hogy 'koronakidobódás' vagy 'geomágnesesség', mert bár mindenki tanult fizikát valaha, de  a legtöbben csak arra emlékeznek belőle, hogyan próbálták túlélni a dolgozatokat.

Úgyhogy bátran lekommunikálható, hogy a napkitörések miatt kell pályázat nélküli közbeszerzést kiírni a Dunántúlra, megemelni a miniszterek fizetését (hisz drágul a jacuzzi), és bevezetni a kényszermunkát azon óvodások számára, akik nem eszik meg a tejbegrízt vagy páratlan számú betűből áll a vezetéknevük.

Ja és még valami. A napkitörések okozta elektromágneses viharzás pár nap alatt éri el a Földet, szóval ha szólnak a Nemzeti Kormányzati Asztrofizikai Futballakadémia kutatói, hogy alattomos napfoltot észleltek reggel, rögtön be is lehet nyújtani valami törvényjavaslatot sürgősséggel, és másnap már Elnök Katalin néni asztalán várhat aláírásra. Aki erős rés a bástyán, szóval a lassan szokásos ügymenet szerint, másfél nap alatt hatályos lehet a cucc. És nem miattuk, a kurva napkitörések miatt!

Már megint egy hajnali zene, reggeli mellé

Ha az erős kávéhoz garázsrockot célszerű reggelizni, akkor az összejoghurtozott zabpehelyhez valami más illik. Pláne ha nem főztem kávét, mert a kialvatlanságomnak már annyira mindegy, hogy kár belém. De a koffeines keserűség hiányában is kell valami ami még mindig kellően negatív, legfeljebb dühös helyett inkább melankolikus. Zab mellé nem passzol a zabos punk. Márpedig a melankolikus az olyan, hogy szomorúan tutulnak benne trombitával (mert ha vidáman, az ugye ska), nyekereg a hegedű, az egész meg lassú hullámokkal mossa szét személyiségünk roncsait. Az ilyen szomorkás zene semmitmondó szöveggel panírozva maga a művészi összhatás, csak nem kell hozzá fekete körömlakkal bíbelődni, meg sátánista norvég black metált letölteni.

A Fanfarlo nevű londoni indie/poszt-punk bandába nemrég szaladtam bele a Tilos rádiót hallgatva, és rájöttem, hogy ez az ideális zabpehely-zene, Persze csak ha valaki úgy eszi mint én, azaz nem tejjel, hanem natúr joghurttal, és két csipet sóval, hűtőhidegen. (Mellékszál, de van egész finomra őrölt zab is, ami a joghurttal olyan mint a túró, csináltam is már ilyenből kőrözöttet, és senki meg nem mondta róla, hogy nem igazi. Mondjuk ebbe az is benne volt, hogy rajtam kívül nem is evett belőle senki.)

Úgyhogy megosztom most ezt a nekem is új zenét (ami már több mint tíz éves amúgy) a szövegeimet olvasó elittel. (Mert ugye szociológiailag az elit az olyan, hogy kevesen vannak benne, de nekik jobb, mint a többieknek. Van persze tudományosabb definíciója is, de minek.) Márpedig én minőségi semmitmondást szállítok, kényszeres jópofáskodással, ami valóban jobb, mint mondjuk egy fogorvos várójában ülni.

Az alábbi dal igen nagyon posztmodern, abban az értelemben, hogy van egy sajátos "túl vagyunk már mindenen, minden csak megy magától, amerre akar" hangulata, illetve hogy szerintem semmi értelme a szövegének, avagy csupán üres nagyotmondás, meg indokolatlanul költőinek gondolt frázis-puffogtatás. De legalább a zene jó.

Ám ha valaki édes gabonapelyhet szok reggelizni, az hallgasson inkább lakodalmas technót, ha meg olyan burzsuj, hogy telik neki tükörtojásra, akkor az időjárás- és vízállás-jelentést. (Aki meg kaviárt ken a pirítósra, az hallgasson az ügyvédeire.)

Halálkultúra-ideológia

Kövér Házmester Waszlavik Gazember László szerint Nyugaton (ami így nagybetűvel nem égtáj, hanem életérzés) a halál kultúrája terjed és uralkodik. Sőt, a Halál Kultúrája! És milyen igaza van a diliházelnök úrnak.  A halálkultúra az régóta meghatározza a Nyugatot, nézzük csak meg mi van a sokat emlegetett "már az ókori görög is" szlogennel. Hát kérem, az összes ókori görög halott, de tényleg mindegyik. Mert ilyen volt a kultúrájuk, a miénk meg abból ered származni. (Jó, mondjuk kora középkori arabok közvetítésével, de kérdem én, azokkal mi van? Igen, az összes halott, immár nagyon-nagyon rég.)

Sőt hovatovább, a halál nem csak a Nyugaton uralkodik a kultúrában, hanem főleg a mindenhol, a lakosság emberállománya Keleten is mindig meghal, pedig arrafelé kél a Nap. Nyugaton meg nyugszik, több szempontból is. Mert ha előttem van Észak, és a hátam mögött Dél, akkor nyugat balra esik, míg a Kelet rendesen jobboldali, szóval a Nyugat alkonya nem holmi bölcsész fikció, hanem szikár tény, a baloldaliakat már  a Nap is rühelli, úgyhogy arrafelé  inkább lenyugszik. Nem bele, csak le.

A nemzet bajusza ezt persze már nem tette hozzá, ez az én spirituális látásmódomból fakad, hogy nem megyek el csak úgy a világ szimbolikájának képletessége mellett, főleg nem véletlenül. Mondott volt viszont olyanokat, hogy az Európai Unióból perceken belül egy sötét diktatúrát fognak csinálni a brüsszeli bürokraták (hát ja, Brüsszel nem egy város, az csak álca, hanem egy okkultista-szabadkőműves páholy), akiket persze Amerikából vezérlenek, a New York - Tel-Aviv tengely nyíltabban világbirodalmi végállomásáról. 

Jövőképeink valának: Haza és Rohadás (24.hu)

Vagyis tőlünk keletre egy igazi háború dúl (persze csak ha előttem van Észak), nyugatra meg egy ideológiai háború. Közös bennük, hogy mindkettő élet-halál harc, amiben akár lehet is valami, mert ideológiákba is bele lehet halni tömegesen, csak nem érdemes, de én valahogy nem látom azt a bazi nagy háborút Európa lelkéért. Nem mellesleg, Mannheim Károly szerint az ideológia hamis tudat, amiről inkább Kövér nertárs pszichiátere tudna többet mesélni. (Egy közjogi méltóságnak igazán szednie kellene a gyógyerét. És aztán nem inni rá.)

(Mellékszál: valamikor régen a néhai Halász Péternek volt egy performansza, mikor jó szakadtan kiült egy aluljáróba koldulni, kirakva maga elé egy kalapot, meg kézzel írt táblát, miszerint: "Baszd meg a pénzed, a lelkedet akarom!" Nos, a felcsúti uradalom ispánjai - minden álkeresztény mézesmázuk ellenére - pont szarnak a lelkünkre, csak a pénzünket akarják, de ehhez meg jól a hamis tudattal átitatott, tőmondatos propaganda. Cél-eszköz viszonyok ugyebár...)

Szóval én, mint a halálkultúra felkenetlen képviselője, most megyek is, és fogyasztok némi halott növényt, csak hogy az ideológiai háborúban a megfelelő oldal mellett foglaljak állást a tegyem le a garasnak. Répát fogok ölni, az a kurva nagy helyzet.