„Bencsik Andrásnak azért sem tetszett a Petőfi-film, mert azon kapta magát, hogy a gonosz titkosszolgának drukkol“ - írja már címében, is a hávégé, ami azért fura. Bencsik nertárs elvtárs nagyjából arról híre, de évtizedes távlatokban ám, hogy önként és lelkesen nyal be a felcsútinak, ahogy mondani szokták, a meleg szarig. Márpedig ha a Dagadt elrendelte, hogy R. Kálmánt hatmilliárddal kell kitömni, egy Terminátorba oltott forradalmi zombifilm előállítása céljából, okán és végett, akkor az a film csak jó lehet. Mert a Felcsútok Géniusza megszodnta: Alkossatok remekműveket, de legalább ne legyen botrányosan rossz! És lám, nem botrányosan rossz. Külön botrányos, ahogy elkészült, és (ettől némileg függetlenül), külön rossz ami.
Bencsik meg azon van kiakadva, hogy egyrészt Petőfi nem elég forradalmi, a felesége meg túlzottan is az (plusz nincs szexjelenetük, de ez nyilván nem merte leírni), ráadásul ott van a Farkasch nevű titkoschügynök, aki egy kitalált karakter, ehhez képest BA meg azt vette észre magán, hogy neki szurkol. A rohadt labancnak!
Mellékszál: Tényleg, az ismerősei el merték már mondani neki, hogy Julius Jacob von Haynau táborszernagy meg a Forr.&Szab.Ha. leverése után, nyugdíjaként Magyarországon telepedett le, és békében élt, míg megnem halt? Még magyarul is megtanult valamennyire. Persze a békés élet relatív volt, mert egyszer például Londonban, a Perkins sörgyárban a munkások - köztük két magyar emigráns, felbujtó jelleggel - megdobálták mindenfélével, kissé meg is verték, amely jeles eseménynek azóta emléktábla állít... nos, emléket. (Ebből a mondatból már nem tudtam jól kijönni.)
ianvisits.co.uk
De vissza Bencsik elvtárshoz, aki ugyan nem egy Haynau, de lélekben mégis. Hisz nem volt olyan rég, mikor vigyorogva örvendeztt azon, hogy Ugandában azt tervezik, halállal büntetik a melegházasságot. (Aztán végül nem így lett, de amúgy sem tűnt logikusnak, hogy egyfelől nincs is ott melegházasság, másfelől meg büntetik...)
Úgyhogy semmi meglepő nincs abban, ha ez a propagandaipari jellembajnok a Habsburgok fiktív emberének drukkol, hisz maga is régóta ennek, a pártvezér és kancellár szándékainak megfelelően nagyon nem demokratikus rezsimnek kollaboránsa, a vezér gyakorló seggnyalója, és ha ma élne Petőfi, és a rendszer ellen szervezkedne a haverjaival, Bencsik követelné a leghangosabban, hogy azonnal csukják le ezt a veszélyes terroristát, akit nyilvánvalóan külföldről pénzel a Háttérhatalom. Ja, és buzi!
És erről eszembe jut egy régi történet, talán Boross Péter rosszemlékű miniszterelnöksége idejéből, de lehet hogy tévedek, és az Első Felcsútista Kormány (1998-2002) idején beszélt baromságokat valamelyik miniszter. (Mindkét változat elképzelhető, de jobban belegondolva talán a második verzió a helyes, és Pintér elvtárs volt az közlő.)
Szóval azt közölte karácsony alkalmából valami nagyon népben-nemzetben jobboldali forma, hogy "Kedves gyerekek, kétezer éve megszületett a szeretet!" - mire a Magyar Narancs egy publicisztikában valahogy úgy reagált, hogy kétezer éve nem a szeretet született meg, hanem egy tehetséges zsidó csávó, akinek követőit ma a miniszter bácsi destruktív szektának minősítené, és megvonná tőle az állami támogatást.
Talán világos az analógia, ha BA a labancnak drukkol egy Petőfis filmben, az nem a film hibája. Sőt még csak nem is hiba, pont ez a dolgok normális állása, legalább is esetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése