Rendszeresen mindig el kell szenvednem a Jutyúb reklámjait, nincs pénzem semmi extra kiadásra, mint az a prémiumos izé, még szerencse hogy ilyenkor egy gombnyomással némítom el a picsába. Viszont tanulságos a dolog, minimum két szempontból:
1. A reklámok néha szórakoztató, néha meg idegesítő módon ellenpontozzák a tartalmat, amit épp fogyasztanék. Fogyasztanák.
Még a választási kampány dicső napjaiban néztem valami 444-es vagy telexes, podcast-jellegű megmondást, a felcsútista kampányhazugságokról, mikor a kellős közepébe beletolta az algoritmus a reklámot, miszerint MP háborúba vinné az országot, a kijevi brüsszel utasítására. (Aztán az esőbe kibámuló síró kislány sárban térdelő faterját fejbe lőné egy Wehrmacht-egyenruhás orosz, ha már az ukránok oldalán ugyebár.)
De ma reggel meg néztem egy krisnás élőt (ilyen reggeli Bhagavatam-lecke, efféle dolgokat mostanában is rendre fogyasztok), ami előtt és közben is konkrét sültkolbászokat reklámozott Jutyúb, aki ezek szerint a vallási érzékenységre nincs tekintettel, de egy kivillanó mellbimbót rögtön letilt. Részemről persze mindegy, senki vallási érzékenysége nemigen szokott érdekelni, az internet fele meg amúgyis pornó, szóval nem kell máshol vadászni a tartalmakat.
De láttam én már alkoholizmusról szóló beszélgetést vodkareklámmal felvezetve, gasztrovlogot meg kakibakizó pelenkahirdetéssel, úgyhogy várom a további abszurd érdekességeket (mondjuk az abszurd egyik lényege, hogy eleve érdekes, talán), mint azt a hospice-témájú dokut, aminek a közepén vidám nyári fiatalok csobbannak a gyümölcsös sörbe, vagy a Bogyó és Babóca közben a Texasi láncfűrészes mészárlás új részének trailerét. Mondjuk többen állítják, hogy ehhez hasonló megesett már a gyerekükkel, csak pont a síró kislányos, fejbelövős videó kapcsán...
2. Egyre több a fizetős tartalom, amivel nyilván nem tudok menni, úgyhogy egyre több minden marad meg nekem a címek szintjén. Mert értem én, hogy a mindenféle online felületek nem ingyen készülnek, és ezért azt mondják, hogy a jobb cuccaikat betolják a paywall mögé, de mit kezdjek például azzal a HVG-vel, amelyik dugig van megkerülhetetlen reklámokkal? Akkor most nem élnek meg azokból? Nekem meg kell néznem a reklámokat, anélkül tovább sem léphetek, de a cikkek nagy részéért még fizessek külön is. Fasza. Pedig van az a tévképzetem, hogy a kapitalista média az olyan, hogy vagy a pénzemmel, vagy a figyelmemmel/időmmel fizetek a tartalomért, a kettő együtt már sok. Az úgynevezett kereskedelmi tévék sem szednek előfizetési díjat külön (csak a kábelszolgáltató), mert nem abból élnek. A BBC meg például nagyrészt a közszolgálati licencdíjból (TV licence fee) él, amit beszed a háztartásoktól, de cserébe nincs rajta reklám, az nem lenne etikus.
És ja, a net nincs ingyen, én a bevételeimhez képest sokat fizetek azért, hogy legyen itthon, és ennél többen már nem akarok és/vagy tudok. De gyanús, hogy ha lenne rá pénzem, a hávégéért akkor sem fizetnék, a Válasz Online-nak mondjuk igen, miközben ők csak kérnek támogatást, de nem tesznek semmit elérhetetlenné annak hiányában. Plusz nincsenek reklámok, azaz valóban abból élnek, amit az olvasóik összedobnak. Na, ez egy támogatandó dolog, sőt, az a határozott érzésem, hogy ők (meg pl. a Telex) csinálják az igazi közszolgálati modellt. Ráadásul tartalmilag is, úgyhogy ezt a „közmédiának“ nevezett szörnyszülöttet nyugodtan lehetne csonkolni, hogy csak egy kicsi, feltétlenül (pl. kulturálisan) szükséges része maradjon életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése