A Vihar című idei svéd film egy nagy kupac kopasz kukac, és ettől kéne viccesnek lennie, ha már fekete komédia. Ami nekem műfajom, főleg ha az ízléstelenségig túl van tolva (az ízléstelenség gyakran az ízlésem szerinti, egy tahó vagyok olykor). Szóval ez a műfajilag dramedy sablonos mint egy nagyon műfaji film (ha már az), de nem eléggé fekete.
Az az alaphelyzet, hogy van az a kopasz csávó, ő még most csak negyvenöt, de máris születésnapot ünnepel régi egyetemi haverokkal. Egy általa és bé nejével frissen befektetett panzióban, valahol az isten háta mögött kettővel, ahol ha hóvihar van (márpedig hóvihar van), akkor onnan fel is út, le is út, de kifelé út nincs. És akkor a kényszerű összezártságban, amit borral és eleinte térerővel kéne kihúzniuk, előjönnek az évtizedes, soha ki nem beszélt sérelmek, miközben viccesen kínos szituációkban bántalmazzák egymást, és magukat, és időnként már fizikailag.
Nem egy eredeti felállás, egy thrillerben ilyenkor jön a gyilkos, vagy valamelyikük az, és kezdődik az névsor szerinti kiirtás, egy drámában mindenki túléli, csak hátralévő életükre végre meggyűlölik egymást, egy setét komédiában meg… Nos, megbűnhődik már a nép, de nem eléggé, a ténylegesnél sokkal sátánibb kacajjal kéne nézni, ahogy a sok felületes, pénzes proli vergődik a Gucci-cipőjében, meg az orosz kaviárjával együtt, ahogy épp rémálom lesz a buli.
Elvileg megvannak a hozzávalók, a stresszelt házaspár, akik pénzes haverok pénzére hajtanak, a drogos szakács, a begombázott sznob konteóhívő, meg a taxisofőr, akit hol lecsapnak, hol megdugnak, de az egész nem elég kegyetlen. Egy ilyen társaság esetében, ahol mindenki utálnivaló, az lenne a minimum, ha szépen sorban, kreatív módon halálnak halálával ugyebár, de ezeknek csak ilyen első világbeli problémái vannak, hogy feltehetően megették a csaj kutyáját nyárson, mi lesz most?
És senki nem hal bele, pedig vártam, hogy amolyan Végső állomás-módon hulljon a férgese (vagyis mindenki), de nem, holott ennyi lelkizéshez sokkal több artériás vérzés is járna. Ezek a szerencsétlen karakterek nem úszhatnák meg egy részeg/betépett kiborulós estével, ahová a végén még a mentők is időben érnek ki.
Mert álláspontom szerint egy fekete komédia vagy attól jó, hogy magunkra ismerünk a pofára eső karakterekben (és akkor nem baj, ha megússzák), vagy ráismerünk azokra, akiket szeretünk utálni, ez esetben viszont tényleg atomot nekik! Márpedig ez a második eset.
Ezzel együtt szórakoztató a darab, olyan szombat esti film, amitől senki nem álmodik rosszat, de nem is támad kedve újranézni. Talán majd nyáron, tekintettel a benne foglalt dramturgiai hóviharra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése