Emeletek elmélete

Ép most futottam bele ebbe a cikkbe: http://cink.hu/a-jovo-temetojet-lathatjatok-1644324475 és igen remek ötlet, vagy igen bizarr, nézőpont kérdése, de hát nyilvánvaló, hogy mivel egyre régebben vagyunk egyre többen a Földön, egyre többen vannak a halottak is.

A briteknél márpedig nem lehet a sírhelyeket újrahsznosítani, elvégre mi van, ha a keresztényeknek van igazuk, jön a feltámadás, a halotak maradékainak meg hűlt helyük, szóval mindenki marad ahová temették, és nem teszik ki mondjuk 25 év múlva, hogy más is fekhessen ott egy kicsit. Így azonban megtelnek a temetők, újaknak meg nem feltétlenül jut hely (hisz parkolni meg strichelni is kell valahol, hogy csak két fontos közterületi aktivitást említsek), marad a "négy koporsó egymáson" módszer, ami az emeletes buszok hazájában nem is olyan meglepő gondolat. (Ez persze azt is jelenti, hogy az egymásra temetettek egy esetleges feltámadáskor kénytelenek lennének fordított sorrendben támadni fel, vagyis a később meghaltaknak egy kicsit több jutna az örökkévalóságból, már ha az örökkévalóság vonatkozásában egyáltalán van értelme néhány percen/órán (tényleg, ez meddig is tarthat?) vacakolni.

De a buszok, a lakótelepi házak meg a temetők után máshol is lehetne a vertikális terjeszkedéssel spórolni. A kórházakban pl. lehetnének emeletes ágyak, az iskolákban emeletes padok, az alsó és a felsőházat is egymásra tolhatnák a parlamentben, ha már így hívják őket (igaz, csak magyarul), sőt a high church - low church anglikán kettőssége is implikálná az emeletes templomokat, a legtöbben úgyis elég nagy a belmagaság. Az emeletes metró nyilván nekezebb ügy, de az emeletes járda műszakilag egyszerűbb, ráadásul az ember már két sarokkal korábban felmehetne az első emeletre, így mikor célhoz ér, nem kellene lépcsőznie. De a csúcs az emeletes lift lenne, ami egyszerre két szinten áll meg, sőt egy ötemeletes épületnél lehet ötemeletes lift, így annak meg sem kellene mozdulnia, rengeteg energiát spórolva ezzel. Mindenki ott szállna be, ahová menni akar, és rögtön ki is szállhatna, így ez a lift klauztrofóbiásoknak is remek lenne.

És persze működne mindez horizontálisan is, lenne mondjuk Kaposvártól Dombóvárig érő személyvonat, ahol egyszerűen csak az első kocsiba kell átsétálnunk, vagy egy Szántódtól Tihanyig érő komp, nulla fogyasztással. Vagy egy kurva hosszú, Budapest-London kifutópálya, egy kétszáz kilométeres repülővel , így aztán elég lenne napi egy járat, amit az összes légitársaság közösen üzemeltetne, és az is utahatnának rajta, akik félnek a repüléstől.

A temetőkre visszatérve: a britek meg inkább hamvasszanak, amúgy is írva van, hogy porból leszünk porrá, csak így kicsit gyorsabban, ami viszont helytakarékos. A családokat például össze is lehet önteni, így egymás közelében maradhatunk addig, míg az Úr szétválogat minket, elvégre egy mindenhatónak ez igazán nem lehet gond. A probléma csak az, hogy ez is legalább annyira bizarr, mint a sok koporsó egymás tetején, sőt, belegondolva talán még inkább az. Még szerencse, hogy a léleknek csak időlegesen van köze a testhez, és ha lelép, ez utóbbi már tényleg csak egy adag szerves anyag, a miél benne, az már leginkább csak bakteriális szinten. Szóval a derék britek nézenek csak Indiára, nekik ez a temetősdi egyáltalán nem gond, bár a világot sem pont úgy látják, mint a legtöbb nyugati

A múlt folytonosan változik (csak a jövő biztos)

A jobboldali médiumok rendszeres fogyasztója vagyok, főleg a hardcore fidesz-nyalást kedvelem, egyszerűen felhőtlenül röhögök azon, ahogy Magyarország legnagyobb szektájának tagjai azonnal és gondolkodás nélkül képesek felülírni tetszőlegs korábbi véleményüket, ha a Főnök ilyen irányban böffent valamit. Ez olyan igazi Orwell-paródia, az 1984 tragikomikus feldolgozása. Mert ugye a regényben egyik hétről a másikra már nem is Eurázsiával, hanem Keletázsiával állunk háborúban, de onnantól mindenki úgy tudja, hogy mindig is Keletázsiával álltunk háborúban

Itthon meg mindenki úgy tudta, hogy Putyin egy volt KGB-s, posztkomcsi diktátor, Gyurcsány meg hazaáruló, mert leáll vele holmi gázvezetékekről tárgyalni, most meg a fidesz-fanok úgy tudják, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics a legnagyobb barátunk, és  Főtábornok mindig is vele akart gázvezetékezni, sőt atomerőművet is csak a ruszkik tudnak nekünk építeni. (Az amerikaikat ugyanis utájuk, valójában mindig is utáltuk, cserben hagytak minket 56-ban, a franciák meg ugye megcsinálták sérelmümkre Trianont - azt amúgy tényleg ők csinálták, hisz az egy kisebb kastély Versailles-ban - egyszóval egyik sem építhet atmerőművet nálunk, nem is tudnak olyat, sőt soha nem is tudtak, pont.)

Plusz ugye a luxusbaloldal limuzinszocialistái, a szijjártópéteri definicó szerint, kaviárt szabálva szívják a vérünket, vagy vért zabálva a kaviárunkat, de a derék (népben-nemetben gondolkodó, keleti nyitó, polgári-keresztény értékrendet felvállaló) rezsiharcosok százmilliós vagyongyarapodásai teljesen rendben vannak, elvégre egy miniszter vagy polgármester nem lakhat egy vacak sorházban, sőt nem lakhat pusztán egy házban, kell neki néhány, ez persze sokba kerül, meg ugye a rezsi (bár azon speciel elég nagyot nyerhet), meg ugye a család is kidolgozza a belét érte, de ők hősiesen meghozzák ezt az áldozatot, hogy a zemberek vezetőiként méltóak legyenek a kétharmados bizalomra. Az meg ugye saját uszoda nélkül nemigen megy

De mostanában a „jobboldali“ (nem konzervatív, hanem nacinalista-bolsevik-populista) politikusok, meg rajongóik, már nem csak sokat akarnak maguknak, hanem igazából mindent. Egyre többször merül fel ugyanis a gondolat, hogy ellenzék nem is kellene, vagyis hogy van pofájuk egyáltalán lenni? Hisz megvan már a tökéletes Isteni Mester, a stadionépítő, nemzetegysítő szabadságharcos, aki csak évszázadonként egy születik, lassan kész a tökéletes rendszer, ezek meg csak áskálódnak meg rombolnak, a kakán is csomót keresnek, meg sírnak, hogy nem lophatnak, illetve, hogy nem ők. Innen aztán már logikus, hogy a fideszes néni egy rádióműsorban háborodik fel azon, hogy egy ellenzéki polgármesterjelölt az utcán kampányol.

És tényleg, hogy jön ő ehhez? Egyáltalán, micsoda pofátlanság már, hogy egyáltalán van ellenzék, és még a választásokon is elindulnak, a helyett, hogy csendben meghúznák magukat, és örülnének, hogy nem lógnak a lámpavason. De ezek elindulnak,és van pofájuk kampányolni, mintha legalább is demokrácia lenne, pedig csak egy igazság van, ezért csak egy párt kel, aki ezt képviseli, azt annyi.
De legalább a lelkes kormánypárti demokraták arról is büszkén beszámolnak, hogy ők bizony letépkedik az elenzékiek plakátjait, ne rondítson már bele a sunyi képük a közterületekbe, meg begyűjtik az ellenzéki szórólapokat és kidobják vagy eltüzelik őket nagy tételben, a műsorvezető meg lekesen ecseteli, melyik szórólap ég jobban. És ezen az egészen felhőtlenül jól szórakoznak. Hát, csak gratulálni tudok ehhez a mélyen demokrata mentalitáshoz, de mióta a plurális demokrácia nagyobb dicsőségére teleplakátolták az országot azal, hogy „csak a fidesz!“ (ami persze egyenes következménye volt annak az axiómának, hogy ők a haza, az meg nem lehet elenzékben), nagyon mást nem is lehet várni tőlük.

Úgyhogy vasárnap elmegyek szavazni (against all odds) ésszavazok bárkire, aki nem a főpárt jelöltje,nem azért mert húde támogatom a jelenlegi balfaszellenzéket, csak kifejezném ellenérzéseimet. Plusz esetleg rajzolok egy pöcsöt a főpárti jelölt(ek) neve mellé, azt hiszem ettől még nem lesz érvénytelen a szavazat. Ennek még utánanézek, de szerintem működik, hisz ugye virágot a virágnak...

Októberfeszt

Végre jó az idő, azaz 15-16 fok, borús-ködös, és bár sokan utálják, nekem kész felüdülés a nyári kánikulák után. Persze sokan panaszkodnak, hogy nem is volt igazi nyár,pedig szerintem még sok is volt belőle, pocsékba megy minden nap, mikor ronggyá izzadom magam, és napi három pólót fogyasztok, azintenzív folyadék-kiválastásból kifolyólag. A nyáron néha már azt hittem klimaxos vagyok, megjöttek a hőhullámok, aztán mégsem. (Volt amúgy három, lábon kihordott infarktusom is, orr-rákom ami azóta elmúlt, és legaláb kétszer akart megmérgezni a CIA/KGB/Moszad, romlott sajttal.) De végre itt az október, egyik kedvenc hónapom, mikor kiderül végre, hogy volt hőhullám, csak épp külsőleg, ahogy eltűnik a párás meleg, és jön a megnyugtató nyálkás őszi hűs, mindjárt jobban vagyok, sőt a kedvem is jobb.

Ennek persze ára van, elsősorban a nátha, amit viszont jól tudok kezelni kamillateával, vitaminokkal, meg azal, hogy igyekszem nem tudomást venni róla, hátha a bacilusok is sértődősek. És mikor átesem végre a rendes, ütemezett őszi náthán felhőtlenül élvezhetem a felhős időt, plusz nemsokára lehet megint színes őszi leveleket fényképezni, ami jó az idegeknek, meg székrekedés ellen is. (Mert ugye sokat kell mászkálni a városban fel s alá, igazán színes leveleket keresve.)

A kutya is egészen feléledt, a meleget ő sem tolerálja jól, tűző napon sétálni talpig fekete (néhol már erősen őszülő) bundában csak akkor jó, ha egyébként a hőmérséklet nem megy a lélektani határnak számító tizenöt fok fölé.

Plusz ősszelehet hordani szekrényszagú pulóvereket, melyekből tavaszra persze kizellőzik a szekrényszag, így mehetnek is vissza a szekrénybe a következő októberig, meg lehet inni furcsa teákat, állítólag kifejezetten a hűvös időre konstruált ízekben. Az eddigi legbizarrabb a szilvás-vaníliás volt, ehhez képest a citrusos-csipkebogyós-fahéjas szokásosak már kifejezetten unalmasnak hatnak, de érdeklődéssel várom a málnás-fehérborsos, az epres-puncsos-mustáros vagy a korianderes-mentás-currys teákat, esetleg kipróbálom még a kakaót Erős Pistával.

Viszont nem tudok mit kezdeni a szekrényben található citromos sörökkel, az kifejezetten nyári ital, mit legyen vele ilyenkor? Melegítve ugye túlzottan hányásízű, tavaszig ugyan eláll, de nagyon poros lesz, úgyhogy mégis inkább megiszom, patogtott kukori mellé, a tévé előtt, ahogy azt kell.

Miért nem bírom a sztendaposokat?

Mert nem humorosak. Már eleve az elnevezés is taszító, ez magyarosítoott angol, rémes ragozott szerkezetekbe foglava. („Mentem falunapra sztendapolni. A műselyemgyár céges buliján nyomtam egy sztendapot. Ő is egy ismert sztendapos“
Aztán ott vannak a magukat humorosnak gondoló sztendaposok, akik nem viccesek, vagy csak nagyon kocsmai, nagyon maligánfokos szinten, de ez meg az a fajta humor, ami másnap már fáj, és szégyelljük, hogy egyáltalá röhögtünk rajta.

:A magyar mezőny egyébként majdnem egyenletesen szörnyű (kivétel. Kőhalmi, Bödőcs, azt ennyi), mondjuk pl.az angol is elég egyenetlen (legalább is ahogy a BBC-n látom), de arányaiban mégis több a jó előadó, akinek van karaktere, sztorijai, plusz még színpadképes is.

Ezzel szemben az átlag magyar sztendapos eleve fapados kiadás. Legrosszabb esetben ő maga is jót röhög a viccein, ha szerencséje van nem csak ő, de ha véletlenül nem magát szórakoztatja, akkor sem bízik a közönségben. Vagyis igyekszik eleve orientálni őket, emfatikus gajdolással jelzi mi következik:
- Most poén jön: „Figyejjé, figyejjé má!“
- Most poén volt: „ Hallod?? Ilyet???“
- Most poén van: „Hát mondom, ez nagyon durva!“
- Lesz még nagyobb poén mindjárt: „Várjávárjá!“

És ha mindez nem elég, el lehet eljteni néhány diszkréten félig lenyelt bazdmegeg, kurvaanyát, seggpicsafaszt, azon az úri közönség mindig önfeledten röhög. Lehet aztán még pálócosan beszényi ál-sálgótárjáni kiejtéssel, ez egyúttal cigányvicceknél is működik, kiegészítve a „tezsvérem, more, devlá“ kifejezések random használatával.

És tényleg ennyi a forma, ennél több stílusbravúrt nem várhatunk, de legalább a tartalmi elemek is szánalmasak. A legfontosabb témák (sok évadnyi ún. kabaré végighallgatása után):

- Nagyon részeg voltam valahol a múltkor/ valaki más volt nagyon viccesen részeg, valahol a múltkor.
- Voltam buliba, ahol nagyon részeg voltam, másokkal.
- Disznót vágtak tahó falusiak részegen, esetleg hülye városiakkal.
- Elutaztam valahová külföldre, de semmilyen nyelvet nem beszélek (a magyart is alig) és nagyon vicces volt, ahogy a helyiek hülyén néztek. Meg el is tévedtem.
- Gyerekem született, sokat szarik és megeszi a kutyakaját is.
- Én is sokat szarok, múltkor beragadtam a vécébe otthon/a plázában/ a repülőn, még papír sem volt!
- Iskolába ment a gyerek, nekem meg a harmadikos matek sem megy, ez vicces.
- Híres vagyok, megismernek az utcán, mióta vagyok a tévében/rádióban.
- Minden celeb hülye, a kertévék műsora szar, nem nézem, de mindent tudok róluk.
- Karácsonykor felgyújtottam a fát, húsvétkor a nyulat, a kettő között meg vicces prosztatavizsgálatokra jártam...

Újgazdagodom

Töredelmesen be kell vallanom, hogy én  indokolatlanul sokat gazdagodtam az elmúlt négy évben, nekem ráadásul családi kölcsön se kellett hozzá, én simán egy tisztességtelen ám pitiáner alak vagyok, még külügyminiszternek is jó lennék.

Először is, három éven belül már másodszor vettem akciós laptopot a teszkóban, mert a helyett, hogy becsületesen kapálnám pitymalattól napnyugtáig a cserepes virágokat, ilyen „számítógépek“ előtt rohadok sokat, a kozmopolita intereten is lógok, ami a bűn előszobája, pláne, ha az ember nem jár vasárnapi misére, mint ahogy én se.
Van egy hatalmas, tövbb, mint ötven néygzetméteres lakásom, fűthető (!) fürdőszobával (benne kád!) - na ez konkrétan családi ajándék volt anno, de azóta tényleg mindent magam loptam össze.

Összeharcsoltam egy bélyeggyűjteményt, luushobbiként egzotikus hűllőket (na jó, hüllőt, egy ékszerteknőst) tartok, és évente egyszer luxusutazok Angliába. (Bőrülésben terpeszkedem a repülőn, hetijeggyel flancolok a metrón, a Hyde park mellett egy exkluzív olcsó hotelben szállok meg és többször is étteremben étkezek, a londoni árak mellett! Meg vásárolok is dolgokat!)
Karácsonykor különösen jellemző rám a hivalkodó rongyrázás, három (!) műfenyőm is van, ráadásul mindháromra jut a díszekből is, plusz legalább kétféle szaloncukrot veszek. Meg zseléset! És a díszekből még így is kimarad néhány, annyit halmoztam fel az évek allatt, féktelen mohóságomban.

De legalább nincs ízlésem, szürke nadrághoz húzok barna zoknit, leopárdmintás luxuspléddel takarom le az ágyamat, ami nagyon prosztón mutat a levélmintás szőnyeghez képest, régen kedveltem Fábry Sándort (bár ma már undorodom tőle), és kanálal eszem a tarhonyát.

Viszont buta is vagyok, valamint agresszívan műveletlen, de annyira, hogy azt se tudom, hogy lehet pont agresszívan műveletlennek lenni. Ostobaságom viszont önhittséggel párosul, szívesen oktatok ki bárki bunkót, aki nem tudja, hogy Törökország fővárosa Isztambul (Konstantiné meg Nápoly) vagy hogy Nelson admirális Napóleont győzte le a Waterloo pályudvaron, ahogy az ABBA nevű novég zenekar is megénekelte.

Így aztán nem csoda, hogy azt sem tudom mennyi pénz van a bankszámlámon, néha előfordul, hogy hatjegyű számokat kellene megjegyezni, az meg ugye kinek menne, mondjuk egy Ejnstejnen kívűl, de úgy hallottam, ő már meghalt. Ettől persze szeretem, ha van pénz a számlámom sok, úgyhogy eladó a lakásom, 167 millióért elvihető, kis felújításra szorul, de a konyhába még be lehet suvasztani egy zuhanyfülkét, ha valakinek kevés az egy fürdőszoba.
Plusz ugyanitt államtikkári állást is vállalok, ott most úgyis van üresedés.

Próféciám

Már megint beefutottam néhány igen kretén ezoterikus oldalba, és rájöttem, hogy ilyen szinkretista baromságokat én is tudok. (A Föld amúgy lapos. Vagy üreges. Vagy mindkettő, bár akkor már elég hülyén néz ki.)

A Hold belépett a Mars házába, de nem törölt lábat, ezért a közeljövőben nagy esők és áradások várhatók. Ezek negtív hatását azzal lehet enyhíteni, ha naponta háromszor fogyasztunk kefírrel elkevert, porrá tört ametisztet, a „kurvára megúsz ommm“ mantra tízszeri recitálása mellett.

Segíthet még, ha a feng shui elveinek figyelembe vételével  az oldalára állítjuk ágyunkat, és úgy alszunk benne legalább kétszer három éjszakán át, de legalább holdtötéig. Fontos, hogy az ágy vége ne a tévé felé nézzen, mert ez az ún. „villanyszámla érkezik“ pozíció, ami jelentősen rontja esélyeinket a pénzenergia vitalizálására. Ez ellen piramissal lehet védekezni. Aludjuk egy piramisban, ha nincs, építsük magunknak, ha nincs hol, építsünk plédből a nappaliban, ha a család tiltakozása miatt az sem megy, meditáljunk piramist ábrázoló képeket nézve.

Lehívhatunk még angyali ufóenergiákat is fehér mágiával, ez esetben a kozmikus rezgések pozitív felharmonikusai vízállóvá teszik házunkat, kutyánkat valamint a szemgolyónkat, így a nagy áradás idején is valódi tisztánlátóként érzékelhetjük a Földanya szeretet-üzeneteit. Ez egyébként karmikusan is igen hasznos, megkímél minket attól, hogy vízbe fulladva tükörpontyként reinkarnálódjunk, és megegyen minket a kutyánk,vagy esetleg elveszítsük a kapcsoltatot a Világszellemmel, azÚr Jah spirituális aspektusával.

Ha sikeresen túléljük az őszi felhőszakadásokat, magasabb tudati síkra emelkedhetünk, megvalósítva félisteni természetünket, mely lelkünk kiterjedését jóval fizikai testünkön túl is meghosszabbítja, egész a Szíriuszig, mely mint köztudott, minden bölcsesség eredendő forrása. A megvilágosodott repülő csészealjak is onnan jönnek mind, igaz van aki átszállással.

Lelkünk kiteljesedésével párhuzamosan anyagi képességeink is megváltoznak, puszán gondolati úton képesek vagyunk távol tartani az ártó szellemeket, a gázóra-leolvasót és Jehova Tanúit. Utóbbiak amúgy is a hamis Út követői, akik nem ismerik fel a szamszára valóságát, hisz ők nem kapták meg a kristálykoponyák univerzális sugárzását, ami pedig a felszabadulás előfeltétele karmikusan, ahogy azt banánlevelekre leírták hatvanhúszezer évvel ezelőtt indiai buddhista csillagász-papok, kung-fu jelekkel.

Akik azonban elmerülnek a Fényben, elérik az evilági tökéletességet és betölti őket a Szent Szellem, így aztán amikor a Hold egy kedvezőtlen pillnatban a Plútó házába lép, szarnak rá magasról.

Vej Ling tanításai

Vej Ling egy délután a kolostor kertjében sétált egy fiatal szerzetessel, amikor hirtelen meglátott egy színes pillangót a fűben.
- Látod milyen szép ez a pillangó? - kérdezte Vej Ling a szerzetest - Pedig milyen egy randa szőrös hernyó volt korábban, most pedig, hogy ráléptem milyen gusztustalan sárga lé folyik belőle? Tisztára büdös lett tőle a sarum.
- De miért kellett eltaposni?- kérdezte a szerzetes.
Vej Ling erre jól pofán vágta. A szerzetes hirtelen megvilágosodott.

***

Vej Ling egszer elutazott Gung Bao kolostorba, hogy az ott élő híres lámával megfoltoztassa rizsfőző lábosát, egyúttal húsz év után újra megfürödjön a szent Lapsang Souchong forrás vizében. Hogy húsz év után fürödjön egyáltalán.
Mikor megérkezett a kolostorba meglepődve látta, hogy a szent forrás elapadt. Így aztán rögvest visszafordult, mert egy büdös és retkes szerzetesnek nagyon megfelel a lyukas rizsfőző lábas is.

***

Vej Ling híresen kényes volt szépen hímzett papucsaira, így a személyes szolgálatára rendelt novíciusnak mindig különös gondot kellet fordtania a papucsok tisztán tartására, valamint arra, hogy finom szantálfüsttel illatosítsa őket.
Egy alkalommal azonban elfogyott a szantál, így  novícius rózsaoljat öntött izzó faszénre, és így füstölte át a papucsokat.
- Nagyon ötletes, nagyon ötletes - mondta ere Vej Ling, majd feddőleg eltörte a tanítvány térdkalácsát egy mángorlóval, a homlokát és a nyakát peig kakukkfűvel dörzsölte be, elrettentésül a többiek számára.
- Köszönöm Mester - köszönte meg a tanítást a novícius, majd pár hét múlva meghalt seblázban, és mosónőként született újjá Radzsasztánban.
- Így megy ez - mondta az esetről Vej Ling. A szerzetesek hálásak voltak a tanításért.

***

Manamana kolostorában, melynek Vej Ling egy időben az apátja volt, rendszeresen kísértettek a Tan előtti időkből ismert démonok. Az apát kinevezésekor fogadalmat tett, hogy addig nem vesz magához tisztított vajat, míg meg nem tisztítja a démonoktól a kolostort.
Vej Ling már három éve száraz lepényeket evett reggelire, üres teával, mikor megelégelte a böjtöt, és egy reggel vajas teát ivott, és fűszeres vajat kent a lepényére. A szerzetesek értetlenül nézték a két pofára zabáló apátot.
- Mester, vajat eszel, pedig a démonok még a múlt éjjel is gyötörték Darjeeling testvért. Miért teszed ezt?
- Untam már a száraz lepényeket, meg ugye a gyomorsavam... - mondta elgondolkozva Vej Ling - Egyébként is, igyon ezentúl üres teát Darjeeling testvér, mondjuk, hogy most ő jön.
A szerzetesek tisztelettel hajoltak meg apátjuk bölcsessége előtt. És cellájukban tettek félre vajat későbbre.

***

Egy alkalommal egy vándor varázsló érkezett Manamanába, és különböző varázsfőzeteket készített a szerzetesek nyavajáira. Felkereste az apátot is, és érdeklődött, hogy neki milyen problémái vannak.
- Fáj a derekam és beteg a kedvenc kecském - válaszolta Vej Ling.
A varázsló készített is egy főzetet a fájós derékra kalucsnis útifűből, rettegő pitypangból és friss jakhányásból, melybe tett még majorannát, kurkumát és egy csipetnyi vadborsot is.
Vej Ling beleszagolt a főzetbe majd elégedetten bólintott.
Később jóízűen fogyasztotta el a frissen sült kecskehúst (a kecskét le kellet már vágni, nagyon beteg volt), melyet egy újszerű páclével készítettek. Volt benne kalucsnis útifű, rettegő pitypang, majoranna, kurkuma, vadbors, és valami furcsán ismerős, de nem meghatározható összetevő is.
- Höhh - böffentett elégedetetten Vej Ling, és letörölt a szája sarkából egy darab répát.

Üzenet a' elnöknek

Hát kérem szépen, először is. Mitet ugrál itten ez az Obama (aki ráadásul barack is, meg Husszein) Orbán Viktor Miniszterelnök Urunk ellen? Egy ilyen néger? Hát ki ez, hogy csak itten beszól a Fideszkádéenpé Kormánynak. Eztet ki választotta meg egyáltalanán?

Mer ugye az van, hogy Miniszterelnök Urunk egy Világraszóló Politikus, és Magyar! És ez fáj az ilyen Obamákoknak, mert ők a cipőfűzője megkötéséig sem érhetnek föl a derekáig se, azért irigyek rá, meg gyalázzák. Miközben amerika meg ártatlan palesztin gyerekek vérét bombázza Izraelben a Háttérhatalom utasítására a bankárokkal!!! Ez az igazság, eztet ki kell mondani végre, hogy a Zobama az csak egy báb a Háttérhatalom Bilderberg Csoport kezében, akik ellen Orbán Kormányfő Úr szabadságharcot folytat a bankokkal,fő fegyvere meg a rezsicsökkentés amivel kinyitotta a kaput a Magyarság előtt, hogy azok, izé mink, haldhassanakunk a Jóisten fényében előre.

Csak vanna ezek a nemzetközi bolsevik kommunisták,  bomlasztanak meg áskálódnak, meg terrorizálják a békés magyarokat ilyen buzivonulásokkal meg devizahitelekkel, ezeket direkt rá kényszerítik az Igaz Magyarokra, hogy ne legyenek Igaz Magyarok, hanem legyenek inkább buzi adósrabszolgák, kiszolgáltatva a Háttérhatalomnak.
De mink eztet nem haggyuk!!! Mink kiállunk Orbán Urunk mellett a Birkameneten is mindég, az Obama Husszein meg jobban teszi ha vigyáz magára, mert ha a Derék Magyar emberek a markukba köpnek, akkor jajj lesz nekije. Megkapja a kokit meg a sallert, meg szétrúgjuk a fekete fenekit nekije, a fehér házban is! Szóval csak huzza meg magát gyorsan. Meg alaposan.

Mer ha a világ a Jóisten Kalapja, akkor ugye mink vagyunk a bokréta rajta, nem a zsidók, azok csak áskálódnak Háttérhatalomban, illetve vele. Ez így van, eztet el kellfogadni. Mink vagyunk a Szüzanya országa neki felajánlva, Viktorunk monta, hogy Szent Jobb Első István Királyunk pont Felcsúton ajánlotta, állítólag pont a szakrális Pancsó Aréna közelében legfeljebb.

Még a Géfodor Ur is megmondta, hogy az Obama gyenge meg irigy, azér szól be, de ne tegye, mer mink ténleg megutálljuk, akkor meg rossz alesz neki, meg a nem alszik rendesen a Ovális Fehér Házi irodájában neki. Pláne ha odemegyünk civilösszefogva Birkamenetelni az ablaka alá, na akkor má késő lesz így esedekelni meg minden, akkór már foshat.
Szóval szerintem csak kérjen bocsánatot Orbánurtól, meg tanuljon tőle szerényen rezsicsökkenteni, különben betilcsuk a véreshurka ekszportyát, meg a pálinkájét, azt nézhetnek majd a hülye amerikaiak, hogy nem lesz nekik egy rendes disznótorosuk se! Én szótam!

Munka vs. utazás

Végre péntek és végre túl vagyok az elmúlt két napon, mikor is délelőtt tíztől este tízig dolgoztam (a lelkem a vállalatot illeti meg!), és meglehetősen jól bírtam, csak most vagyok fáradt, mint szíjártópéter egy azerbajdzsáni túra után. Legfeljebb én nem a bizniszkalsszon lazítok, hanem itthon a fotelban, meg csak egy fürdőszobám van, de úgysem tudnék két kádban heverni egyszerre.

Viszont jó eséllyel közeleg a délelőtti műszak, melynek előnye, hogy az embernek legalább lehet magánélete, viszont hajnalban kell kelni, olyankor meg nekem hányingerem van, fejfájásom, négy körül pont a leghülyébb álmaim közepén ébreszt a telefon és egy maghatározhatatlan álagú csütörtök üldöz. De legalább kettőkor le lehet lépni, és fél háromkor már a kutyával indulunk neki a sétának.

Ezért hát én leginkább mondjuk tíztől kettőig szeretnék dolgozni, maximum heti három napon (hétfő-szerda-péntek jó lesz) a mostani fizetés alig néhányszorosáért, de ha a fizetés marad, én benne vagyok pusztán a munkaidő-csökkentésben is. Velem lehet tárgyalni. (Mondjuk néha hétfőn lenyomnák egy ilyen tagnapihoz hasonló tizenkét órás kéjhömpölyt, azt' meg is lenne a heti munkaidő, én meg mehetnék valahová pihenni, ahol.)

Amúgy alig több, mint három hét múlva London, most kezdek besózódni, ez az a fázis, amikor van kedvem utazni. Aztán az indulás előtti napon már befelé nyafogok, hogy most alhatok utoljára a saját ágyamba, meg jön a bőröndrángatós vasútállomásos-repülőteres tortúra, és igazából maradnék itthon, egy kicsit még dolgozni is bemegyek, ha nagyon muszáj.... Aztán itt rájövök, hogy dehogy is, dolgozzon a fene, akkor jöjjön inkább a vizzzer és az ő faszista rezsimje, hajnali kelés van ott is, de utána a gépen visszaalhatok kicsinykét, a végén meg Londonba érkezünk, ami a villamossági gyár és a 23-as busz viszonylatában nem igazán mondható el...
(Városnézésre utazni meg ugye azért jó, mert az ember nincs otthon, de mégsincs a természetben.)

Névmágia

Van ez a jelen pártunk és ormányunk által preferált marhaság, hogy bármilyen projektbe kezdenek, annak azzonnal valami rég halott, ismert vagy inkább a „franctuggyaki“ kategóriába tartozó fickóról kell elnevezni. (És soha, de soha sem nőről, hogy is nézne ki az már egy olyan ormány részéről mely kizárólag buta tekintetű, magabiztos, sötét öltönyös férfiakból áll.)

Így aztán a mezei (valamint falusi és városi) állampolgárnak esélye sincs kiigazodni a sok Kukori Béla Terv meg Hüllyeffy Aladár Tasziló Program között, hisz ki az a kretén, aki fejből tudná, hogy például Kukori Béla jelentős megújítója volt a csirkenem-megállapítás módszertanának, a kiegyezés után, Hüllyeffy pedig parkettáncos és ünnepelt strici volt a két világháború közötti Hódmezővásárhely bohém éjszakai életében.

Pedig a sok hangzatos elnevezés jellemző módon csak arra szolgál, hogy elleplezze a nagy büdös semmit, a tényt, hogy a minisztériumi laptopokon pornót néző közhivatalnokok és fideszközeli unokaöccsök a semmiért kapnak nagy pénzt, pontosabban nem a semmiért, hanem azért, mert egyrészt ők unokaöccsök, másrészt ha nem azok, hallgatnak róla, hogy a többiek de mégis, és más oka nincs alkalmazásuknak. Plusz az aktuális szóvivődroid a „kérdezni nem lehet“ típusú, ún. „sajtótájékoztatón“ nagy hangon jelenthesse be, hogy épp most indul a köztéri vécék reorganizációját (micsoda szó!) célzó Hugyos Józsi Toalettügyi Cselekvési Terv, az ellenzék meg szarja össze magát, plusz elmúlt nyolc év!

A terv keretében aztán feláll az Állami Nemzeti Köztoalett Illemhely-kezelő Holding Zrt., igazgatótanáccsal, felügyelőbizottsággal (rögtön mennyi remek álláslehetőség, költségtérítéssel, ahogy azt kell), operatív programokkal és közbeszerzés nélküli megbízásos pályázatokkal (melyeket valami furcsa véletlennek köszönhetően mindig a Közgép nyer meg, esetleg Mészáros Lőrinc valamelyik cége), hárommilliárdos induló költségkerettel, melyet aztán átcsoportosításokkal rendre duplázni lehet, ha kell még néhány Audi vagy Miami tanulmányút.

A pénz nagyrész persze nem vécéfelújításra megy el, pláne nem új vécék építésére, hisz a kiképzőőrmesterek régi mondása szerint, akire rájön a szükség, az krákogja fel és köpje ki. Viszont a működési költségek (irodaház, autóflotta, tanulmányutak, meg rengeteg, haveroktól megrendelt, max. másfél oldalas tanulmány, darabja húsz milláért), meg az imázs- és tájékozatató kampányok („Használj vécékefét! - Kibróbáltam, a papír jobb!“) tévében, rádióban és óriáslakátokon elviszik a keret 99%-át, a maradékból meg kifestenek három budiajtót és vesznek néhány csomag piszoár-tablettát, melyet kisorsonak a közvécék között. Ha addig vakai haza nem viszi mind.

De hát így működött ez már minden Nevesített Projekt ősapja, az első Kormány orbán első Széchenyi-terve idején is, amikor többet költöttek óráasplakátokra a Lajosnál meg nemvállakozó amatőr színészekkel forgatott tévéreklámokra, mint tényleges vállalkozások tényleges támogatására.
Mára ez annyt fejlődött, hogy sok ilyen program tényleg csak kommunikatíve létezik. Attól van, hogy nevet adtak neki, márpedig aminek neve van az tényleg van, legalább is a fejekben. Névmágia és szájkarate, tú in van.

Kutyavilág

Ma reggel séta közben (mármint kutyasétáltatás közben) már megint nekem szegezte egy félagyú másik kutyás (kinek nem a kutája volt félagyú) az obligát kérdést Dudlira bőkve: "Kislány?"

Nem, nem kislány, de már a kérdést sem értem. Mert egy rövid szőrű kutya esetében egy pillantással felmérhető a neme, a labrador meg nem puli. Plusz ha már kérdezi, kérdezheté azt is, hogy, szuka-e vagy esetleg hogy nősténynek tetszik-e lenni a vonatkozó ebnek, akin egyébként jelentősen látszik már hajlott kora. De erre a "kislányozásra" csak egyetlen oda illő választ adhatnék: Nem, nem kislány, hanem NÉNI, bazmeg!

De udvarias vagyok, mértéktartó stílusú, ráadásul rohadék mód náthás, úgyhogy csak annyit nyögtem, hogy ja. A kutyafáját.

Ha csak így nem...

„Azt csak tudták, hogy a Békemenet Fidesz-rendezvény!“

Mondta a Heti Válasz újságírója egy nem jelentős zenésznek, interjúból kifolyólag, bár legalább őszintén. Eddig az volt a hivatalos vonal, hogy a „békemenet“ de kurvára civil, teljesen civil, semmi köze a pártpolitikához. Erre jön a kormánypárti Heti Szabadnép, és kicsusszan az őszinteség.... (Baleset volt, tudjuk.)

A függetlenség napja

Pár napja úgy nézett ki, hogy Skócia mégis csak elszakad az Egybesült Sirályságtól, ma meg úgy néz ki, hogy mégse, de  a meccs már egy ideje kéesélyes.

Pedig innen nézve nem is kérdés a kérdés, mert oké, van skót nacionalizmus is (bár ami a hazai nacionalistáinknak a az ún. "nemzeti rock", az nekik az ausztrál Mel Gibson, meg a francia Christopher Lambert ilyen amerikai filmekben), bírják a haggist meg a viszkit kockás lepedőkbe csavarva, de ennek az elszakadásnak azért finoman szólva is csekély racionalitása.

Mert ugye a független Skócia nem lenne eleve EU-tag, kezdhetné előlör a cstlaakozási tárgyalásokat (hisz kezdenie kellene valamit UK háttér nélkül), mondjuk nem is biztos, hogy felvennék, kellene gyorsan saját pénz (mert az agol fontot elveszítik), meg át kellene vállalniuk a GDP-arányos államadósság-részt is, anélkül, hogy lennének uniós támogtások, hogy a remélt tengeri olajlelőhelyek mennyit hozhatnak, az meg erősen kétséges.

Plusz tényleg fura lenne, hogyha egyszer csak határállomásokat telepítenének Anglia és Skócia közé, hisz ez lenne az EU egyik külső határa, mondjuk egy nem-schengeni ország felé, de azért lenne útlevél- és vámvizsgálat, meg kölcsönös vegzálás a két ország egymást immár nem igen kedvelő hivatalnokai részéről.

Vagyis érthető, hogy hosszú ideig masszívan vezetett a különválást elutasítók tábora, és tényleg csak egy mindent elsöprő populista kampány tudta szorossá tenni a versenyt. De sértetségből, karriervágyból meg lenületes ködképekből még sohasem született működőképes függetlenség. Elvére a skót öntudattól (ahogy a baszktól, a bretontól vagy a katalántól) még nem lesz több munkahely, jobb infrstruktúra, nemzeti zászlókat lehet lobogtatni, de megenni nem lehet őket. Vagy igen, csak nem elég táplálóak. Tényleg nem értem, afüggetlenségpárti skótoknak miért nem elég a jelenleginél több autonómia, a királynőt meg utálhatják nyugodtan magukban.

Van amúgy skót parlament, skót kormány, skót fociválogtott valamint skót juhász már most is, és ebbe a föderalista irányba lehetne menni tovább nyugodtan.

Persze az is lehet, hogy az egész nem más, mint egy félresikerült zsarolás. Elég lenne a nagyob autonómi a királyság védőszárnya alatt, de hogy ezt elérjék, valami nagyoban kellett mondani. Hangosan kövtelték a függetlenséget, hogy aztán London majd agon több pénzt meg jogkört, de elszabadult a populista hajóágyú, és most már nincs más lehetőség, mint kapaszkodni bele.
(Az mondjuk vicces lenne, ha leválnának, aztán keresnének valami Stewart-házi leszármazottat királynak, ha meg nem akdna meghívnák a trónra Mel Gibsont, ő amúgy is  régi, elkötelezett fogasztója nemzeti italuknak.)

Magyar szájba magyar lóf.... répát!

Kedvenc, korábban elkötelezetten kormánypárti rádióműsorom már nem is annyira kormánypárti, már amennyiben eddig a kritikátlan seggnyalás, és a mást gondolók bomlott agyú gazembernek nevezése jelentette a kormánypártiságot. De hát ez van, a Lánchíd Konyakról elnevezett rádió a Simicska-féle (hírtévés, magyarnemzetes) konzorcium része, a főnök meg ugye épp kisebb cicaharcban van a felcsúti ramszesszal. (Vagyis vitorlázik, gondolkodik majd médiumaiban kritizál, még nem a Keresztapát magát, de az alvezéreinek ágyába már elküldte a verbális-vizuális lófejet, várkertbazározás, fácánvadászatozás, és hasonló finom utalások formájában.)

Persze azért a betelefonáló droidok még tartják az eredeti, bayerzsoltos, kerényiimrés, és nemritkán alig lájtosan náci vonalat, gyakorlatilag napok óta zsidóznak. Meg valamelyik nap volt az a hithű, mélymagyar, aki közölte, hogy ő ezentúl csak olyan élelmiszereket fogyaszt, melyeket teljes eglszében Magyarországon (ez neki persze Nagy-Magyarországot jelenti) termeltek, állítottak elő. Ugye ruhára vagy mobiltelefonra, meg bármilyen átlag használati tárgyra nem mer ilyen fogadalmakat tenni, mert mehet vissza a jurtába kecskét nyúzni fakéssel, de gondolta az élelmiszereknél azért ez még belefér. És nyilván működhet is, de megnézném ahogy a magyar termesztésű teába magyar citromot tesz, vagy hazai ültetvényről származó kávét iszik, és mivel a kakaó sem magyar sikernövény, ugrik az összes csoki meg a legtöbb sütemény. A rizseshús is jó eséllyel (bár rizst még néha termelnek is nálunk, de elenyésző), az összes tengeri hal (igen, a hekk is, az csak lefejezve-panírozva balatoni hal), déligyümölcs, de alma sem lez ezentúl egész évben, üdítők és sörök jelentős része, és bizony a pilótakekesz is, az is lengyel, mint Cadbury.

Egyszóval meg lehetne csinálni, de könyörgöm, minek? Mindenki csak azt egye, ami saját geopolitikai realitásában megtem? Mert akkor sajnálattal közlöm a húsevőkel, hogy a magyar kolbász csak háznál készül magyar disznóból, a húsüzemi gyakorlatilag soha. Még jó, hogy ez engem nem érint, nem eszem kolbászt, és nem vagyok ostoba link hangmagyar, leglábbis eddig még nem éreztem mgamon ilyen tüneteket. Még a Lánchíd hatására sem, viszont jót röhögök rajtuk.

Hazai tempó

Azt olvasom több helyen is, hogy a MÁV új, nagyon menőnek beharangzott IC-kocsijai nem mentek át a minőségellenőrzésen, mert többek között nem felel meg az akadálymentesítés EU-s követelményeinek. Azt most hagyjuk is, hogy ami nálunk a csúcsmodern, minőségi vasúti kocsi, az mondjuk Angliában a sztenderd, mindennapi közlekedés eszköze, dehát az angoloknak ugye könnyű, ők találták fel a vasutat. Az viszont már nagyon is ránk jellemző, észak-balkáni tempó, hogy a máv meglepetten közli,nem érti mi is a baj, ők eleve nem is számoltak kerekesszékesekkel. Ja, ha csak úgy nem...

Amúgy is riasztó az a gyakorlat, hogy az államnak egyfelől vannak törvényei, másfelől épp az állam szervek és vállaltok azok, melyek magasról tesznek ezekre. Kellene ugye akadálymentesíteni, de a magasságos közhivatalok ezt vagy megteszik vagy nem, ha igen akkor is többéves késéssel, és láttam már olyat, hogy a meglévő lépcsőre úgy 40-45 fokos szögben felfektettek két rozsdás aslemezt párhuzamosan, oszt' jónapot. A sok hüle roki meg lógos kismama meg örüljön bazmeg, most már bejuthat ügyet intézni. Egyébként is intézze online, van ám nálunk olyan e-közigazgatás mint az állat, igaz hogy átláthatatlan, lassú és a magyarra alig hasonlító bürokrata nyelvet használ, de leglább személyesen lehet csak regisztálni, nyilván a magasságos főhivatal lépcsők tetején trónoló megszentelt irodáiban. (Sorszámot húzzon! Lakcímkártya, eboltási igazolvány, papírzsepi van magánál?)

De a magasságos vasúti főszervezési hivatali főigazgatóság mindezt egyszerűen és őszintén intézi, ők kérem eleve nem is számoltak vele, nem gondoltak arra. Mondjuk elve milyen vasúttársaság az, ahol rendszeresen autóvásárlásra költenek egy halom pénzt, de leglább tudjuk, a derék vasúti főfarkak miért nem látak vonatot még működésben. Mert ugye ők autóval (adott szint fölött sofőrrel) járnak, mozdonnyal meg vasúti kocsival pedig csak a vörös szönyeg mellett találkoznak, amikor sajtónyilvánosan kell átvágni valami szalagot. Utána beszéd (a kormáy csodálatos eredményeinek bemutatása), pezsgő, kaviáros szendvics (az újságíroknak sajtos pogi), aztán gyorsan vissza az Audiba, elvégre csak a senkik járnak vonattal.

Ki szereti a diktátorokat?

Ma épp úgy alakult, hogy egy csomó, a hitleri Németországgal kapcsolatos dukomntumfilmet láttam, inkluzíve sok eredeti Hitler-beszéd. És igazán elcsodálkoztam. Mert anno még töri érettségin azt húztam, hogy "A nácik hatalomra jutása Németországban", de az, hogy ez az Adolf milyen nyilvánvalóan közveszélyes figura volt akkor csakelvont elméletlehetett.

Hitler ugyanis beszédeiben/alatt egy nyilvánvalóan paranoid, kissé skizoid személyiséget prezentál (merthogy néha ő maga a németország, ő az oszták), egzaláltan üvöltözik és hadonász, egy hisztis fasz in concreto. Ebben mi vonzót látott milliónyi német??? OK,értem én, hogy elvesztett világháború, weimari köztársaság csődje, meg gazdasági világválság (ebből adódóan: nyomor, éhhalál, jobb esetben is létbizonytalanság), de akkor is. Ha baj van, bízzuk egy labilis személyiségű ragadozóra az államot? Mint az ókori rómaiak, hogy szarban a haza, köll egy diktátor, az majd rendet vág, oszt jónapot? De mi lesz, ha a diktátor nem akar menni, sőt világuralomra vágyik?

Azt hiszem a mai németek, nyilván már nem érintetként, csak a folytonosság okán, a gázkamrák és deportálások embertelensége után, azt szégyellik leginkább, hogy náluk jött létre az a társadalom, ahogy egy Hitler lehetett valaki, ahol milliók tapsoltak, és százezrek szolgálták-imádták a Führert, hogy képesek voltak rá...

És akkor -bár nyilván minden áthallást visszautasítok vállalok - tessenek gondolni Vitéz Kőbányai Lovastengerészre, Rákosi Pajtásra, vagy putyin pincsijére, született Orbán Viktorra. Mert a vitákat ő sem vállalja régóta, inkáb nacionalista és nemigen demokrata, de nem is nacionalista, csak populista, amibe meg belefér a bolsevik tempó, Leninelvtárs módra, meg a szánalmas zsidózás, illetve annak korlátlan eltűrése is. De én nem fogom szégyellni magam e seggfej miatt később sem, én soha nem szavaztam rá, és korlátozott lehetőségeimmel sikoltozom is, a baj csak az, hogy egy ország  merül a szarba, egyre mélyebbre, a kövér  miniszterelnök miatt, aki meg egyre jobb kedvvel pálinkázik, és szarik ránk. Pont azt, amibe egyre mélyebbre süllyedünk.

Vagyis: orbán nem hitler, manapság nem is lehet az, de egy mussolinivel mintha lassan bepróbálkoza. Pedig elmehetne inkább a francba is.

Frissítés

Nagyjából rám jött a sírva röhögés, mikor tegnap esete a munkából hazatérvén, ezzel a cikkel szembesültem:
http://444.hu/2014/09/05/oscar-dijas-szinesz-es-rendezo-az-obudai-polgarmester-jeloltek-kozott/
A néni vagy nagyon ügyes marketinges vagy gyakorló (mondjuk nem köz- inkább önveszélyes) elmebeteg, aki nem létező iskolákban szerzettnem létező doktori fokozatot, de minek is, mikor ott van neki a 22 Oscar-díja, köztük a Rómeó és Júlia meg a Bárányok hallgatnak főszerepéért. Ilyen sikersorozattal nem is tudom miért akar óbudai polgármester lenni (olyan programmal, hogy: ÚT Fejujítás! meg LAKÁS ÉPÍTÉS!), miko segíthetne George W. Bushnak is terrorizmus eleni hacban, ha már Oscar-díjat is kapott tőle.

De ennek htására megvilágosodtam. Én is írok egy új, minden szempontból fissített önéletrajzot, a végül meg nem szereztett PhD helyett meg egyszerűen csak kiírom a nevem elé a két betűt, nem is értem a sok hülyének ez hogy nem jut eszébe. (Mondjuk a Bajor Imrét kezelő rákgyógyító csodadoktornak eszébe jutott, pedig mégcsak nem is orvos.)
Szóval:

Dr. BéLa, BsC, MA, DLA
újságíró, szociológus, műfordító, titkos belső egyetemi tamársegéd, a National Geographic Society tagja (nézőként és egykori előfizetőként), a Brit Birodalom Lovagja Rend Titkos Birtokosa, a hit védelmezője.
Született: 1974. Pécs.
Iskolái:
- Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola (elektromérnöki szakon, jeles oklevéllel)
- Leonyid Brezsnyev Tanárképző Pedagógiai Főiskola (művelődésszervező-szociológia-kommunikáció-földrajz-biológia szakon, teológiai szakiránnyal, summa cum laude)
- A Cambridge-i Trinity College hallgatója az ELTE képzésének keretében, filozófiai-teozófiai-geológiai kurzusokban, fénymásolt tanúsítvánnyal ("Az órákat részben látogtta")
- Eötvös Loránd Tdományegetem szocilógia szak, "Spartacus-Vén Pipás Szakkolléigum", jó eredménnyel
- Great Tétényi Road College, büfé-kisbolt szak, jeles eredménnyel.
- Vitéz Lófej Kázmér Szabadegyetem, doktori képzés, PhD summa cum mindenféle minősítéssel fokozott.

Munkahelyek/referenciák: CIA, FBI, KGB, FTC, MTA, MTI, FIAT, BMW, CBA, MG, IBM, NASA, BP, HSBC, RBS, M&M's, TFL, UPC, IBS, KE-PFK, DM, DRWHO, NYPD, YMCA

Szakmai tapasztalatai: nagyjelentőségű nemzetközi kutatások vezetése a NASA, az MIT és a BVSC szervezésében, tagság a Nobel-díj bizottságban, egyetemi oktatás Kaposváron és Pécsett, számos különböző tanteremben, a KVGY sorkapocs-műhelyének vezető munkatársa, számos lap állandó külső és nem számlaképes szerzője, a Politeista Monetáris Egyház presbitériumának titkára valamint a Darth Vader Lovagrend alapító nagymestere, birodalmi fősárkány.

Képességim: szeretnék egy fitalo, dinamikus csapatban dolgozni, erősségeim a terhelhetőség (20kg-ig), a jó kommunikációs készség (angolul is magas szinten tudok, én már értem amit mondok), a másokkal való jó együttműködés (tudok önállóan dolgozni), boldogulok a kíhívásokkal és szép vagyok. (Mások által szépnek mondott.)

És indulnék polgármesternek is. Programom: több munkahelyet, kevesebb szökőkutat! Meg ingyen sört!

Hüje levél

A mi körzetünk képviselőjének, (neve nem jut eszembe, asszem valami Pál). Helyben.

Tisztelt kedves Képviselő Úr!

Kérem szépen, én azt szeretném megírni a tisztelt Főpárti képviselő úrnak, hogy én kérem szépen tönkre lettem téve az elmúlt 84 évben. Illetve nyolc meg négy évben. Mert engem még a Gyurcsányiék tettek tönkre először a Bajnai kormányzása alatt, kérem tisztelettel, aztán a Főpárti Orbán úrék még tönkrébb a róla elnvezett kormányzása alatt.

Az úgy kezdődött, hogy még kilencszázhetvennyolcban végeztem kutyavidítás szakon a Nehézipari Állattenyéztési Egytemen, szumma kum laude (nem a zenekar!), évtizedekig ténykedtem a szakmában, mások átal sikeresnek mondott módon, kérem tisztelettel, a rendszerváltás után még Írországban is voltam, szetter-továbbkpzésen. De! Ezek a Gyurcsiányék engem leépítetek kérem, azt mondták, hogy a kutyavidítás nem is igazi szakma, az egészet csak arra találták ki a Kádárék, hog az egészen hülye kádergyerekeknek is lehessen diplomát szerezni nekik. Pedig apám nem is volt káder, hanem függetlenitett párttitkár, saját irodával, meg téeszelnök haverokkal kérem. (Jó, én mondjuk kicsit tényleg hülye voltam, de ezt akkor udvariasan úgy hívták, hogy gyermekien idealista.)

Szóval azt mondták, hogy nincs is szükség kutyavidítókra, különösen  a közszférában nem, ahol én dolgoztam, mint függetlenítet kutyavidító a Polgármester Úr labradorja mellett, címzetes főtanácsosi státuszban. De ugye lapátra kerültem kérem szépen, mert engem, meg az egész régi szakembergárdát lecserélték néhány gumicsirkére. Digitálisra!

Így aztán munkanélküli lettem. Alkalmilag próbálkoztam ugyan a szervezett bűnözéssel, de nem bírom a vért kérem szépen (ezért is nem mentem orvosnak, pedig hívtak nagyon ám!), meg voltam narancsot szedni a egy délspanyol ültetvényen, csak ott meg az volt a baj, hogy a fizetés egy részét természetben, konkrétan verésben kaptuk, az meg ugye nem valami nagy biznisz.

Úgyhogy hazajöttem kérem, és alig három év menhely után végre találtam munkát, igaz nem a szakmámban, a kutyavidítást azt teljesen elsorvasztotta az elmúltnyolcév, ma már teljesen szlovák meg lengyel importra szorulunk. Ezért először kovácsotvas tetoválásokat készítettem egy kisiparos műhelyében, de aztán kimentek a divatból, átálltunk a gyárilag koptatot-lehányt farmerekre, de ahhoz meg nem volt gyomrom, mert ugye nekem kellett lehányni őket, illetve azokat kérem szépen.
Jelenleg a Laminált Felvágottak Kft-nél dolgozom mint szexuális zaklató, de nem látok benne perspektívát, különösen mióta egyre nagyobb az igény a szado-mazóra a húsüzemi munkásnők körében.

És hát az van, hogy a jelenlegi, Kormány Viktor orbánfő úr által vezetett rendszer sem talált még meg magának, pedig nagyon bíztam kérem, hogy majd végre, de nem, pedig én Gyurcsóki-rendszer ülözött áldozata vagyok, mint fentebb is írtam kérem szépen.

Szóval az lenne a kérésem tisztelt Képviselő Úr kérem szépen, hogy tessenek nekem valami önkormányzati állást vagy képviselői állást találni, hogy újra kihasználhassam képességeim kihasználásának lehetőségeit, a Nemzet és  Párt szolgálatában, bár a sorrend felcserélhető. Kutya nem akadály!

Köszönetes üdvözlettel előre is: Weisz Bubó, Ló u. 23/b.

Asszociatív Oszkár

Olvasom a mai újságban, hogy átadták a "motorok Oscar-díját, és már harmadszor ugyanaz a gyártó nyert, ott is volt a képe egy ilyen utóba való motornak, leglább is asszem abba való. Ez idáig rendben is lenne, de mi ez az álladó oszkározás, hogy lassan már minden díj Oscar? Tudjuk, hogy van pornó Oscar, meg szakács Oscar, feltehetően műköröm-építő Oscar is, de akkor már ne álljuk meg itt. A Nobel-díj lehetne a tudományos Oscar, a Fomula-1 Oscar értelemszerűen a világbajnoki cím (miként az olimpia a sportolók Oscar-gálája), a Miss Universe a szépség Oscar, a Mekiben meg állandóan a hónap dolgozója lenne Hamburger Oszkár, kár hogy a neve alapján inkább tűnik emigráns kommunista mozgalmárnak az, 1920-as évekből.

Mert persze bármi lehet bárminek a bármilye. A Deseda a kaposváriak Balatonja, a Balaton a magyarok tengere, a Földközi-tenge a mediterrán népek óceánja, az óceán az meg az Atlanti, az Indiai meg a Kuka. (Vagy a Vidor?) Itt jut eszembe egy Kőhalmi-poén, miszerint ha a Balaton a magyar tenger, akkor a sajtos-tejfölös lángos a magyar pizza, a tehén gyümölcseivel.

Valamint Cardiff a szegény ember Londonja, az ELTE a magyar Harvard, az iszlám az arabok kereszténysége, a busz a fapados taxi (a taxi a fapados limuzin, a limuzin a fapados magángép, amagángép meg a fapados űrturizmus), az Ablak-Zsiráf a buták Pallas Nagylexikona, Orbán a magyar Putyin, Putyin korunk Nagy Pétere (vagy Rettegett Ivánja), Nagy Péter az orosz Napóleon, a Napóleon meg egy konyak, mely egykor a munkásosztály itala volt, és az választott képviselői útján fogyasztotta.
Az asszociációkban az a szép, hogy nem kell közéjük szoros logikai kapocs,valamint végtelenek, ahol a párhuzamosok találkoznak...

Hüje koponyák

Nézem épp a Műholdonát Hisztori csatornát, mert még ez az egyik lenézhetőbb, de már itt is kristálykoponyáznak, amit nem szeretek, ha ufóznak is, mint a másik Hisztori Csenelen, én tényleg elkapcsolok a Muzsika TV-re, kulturális öngyilkossági szándékkal, vagyis fontolgatva.

Pedig az imént még épp a háborús farm című sorozat ment, ahol pár történész beköltözik egy tanyára, és úgy él, ahogy az angol parasztok a második vilgháború alatt, vagyis rosszul, műpulykával és stikában főzött zugpálinkával. (Ezek a fazonok amúgy voltak már viktoriánus patikusok, meg Vidor Tudor-korabeli szintén parasztok is, és akkor is igazán szórakoztató volt, ahogy városi értelmiségiek hígtrágyát kevernek egy ócska hordóban, favillával.)

A kristálykoponyás műsor amúgy leginkább azt dokumentálja, honnan jön ez az ősi idegenes-világvégevárós szubkultúra kattanása a nevezett koponyák iránt, de közben passzentosan felmondják az összes okkult baromságot, gondolván talán, hogy így a hívőknek is bejön a műsoruk. De engem meg rohadtul nem érdekel, hogyan nem találta meg valami nőszemély a maga kristálykoponyáját, illetve miért hazudozott róla évtizedekig úgy, hogy a végén már maga is elhitte az egészet. Ennyi erővel arról is lehetne félfikciós dokumentumfilmet forgatni, hogyan nem készültek el a nácik a várva várt csodafegyverükkel, nélkülözve az ufóval repkedő szürke idegenek segítségét, akikkel nem találkoztak egyáltalán, vagy mi lett volna ha a Titanic egy jéghegy ghelyett mégis inkábbb a Buckingham-palotával ütközik össze. Csak az már nem tudományos ismeretterjesztés lenne, hanem sima sci.fi.

És egyáltalánÍ: mi a fenének kell egy kristálynak koponya? Mert például nincs is gerince, ami tartaná.

Gusztus húsz

Augusztus huszadikán én kérem azt ünneplem, hogy nem kell dolgozni. Sokadszorra. Mert ugye az államalapítás a viktor fényében egyre rosszabb ötletnek tűnik, az új kenyér az nálam tegnapi (mert ünnepnap a kenyérbolt is zárva), az alapkotmánytörvényre meg szót sem vesztegetnék, szarból van az nem gránitból, mondom néktek felebarátaim és egészen barátságtalanok.

De akkor mire jó a gusztus huszadika? Tegnap, szokás szerint, hallgatván az Lánchíd Rádijót, egyetlen hozzászóló sem akadt ’kedvenc’ műsoromban, aki megemlékezett volna arról, hogy ma ő igazán ünnepi hangulatban körmenetelne, szentjobbolna, esetleg újkenyrelene, vagy hogy is kell ezt ragzani. Ők biza kertészimréztek, azaz indulattól elfúló hangon gyaláztak egy világklasszis írót, akitől egy sort sem olvastak, sőt gyanús, hogy húsz éve egy sort sem olvastak senkitől, aki nem fideszes lapnál publicista. Bayerzsoltos alapon viszont nehéz megérteni a világot, a bogárlászlói értelemben vett szívcsakrás szívsebész útmutatásai leginkább a káoszba vezetnek, képzelem milyen vacak érzés lehet egy fidesz-hívőnek (hisz ma ők a legnagyobb vallási szekta kis hazánkban) mondjuk Londonba menni, és látnia, hogy hát bizony, működik a liberális demokrácia, sőt jobban, mit nálunk az autokrácia, bármit is vartyog a Főnök, nagy pálinkás lendületében.

Most viszont gusztus huszadikán az igaz Orbán-hitűek is elbizonytalanodnak kicsit, mert valahogy egy állami ünnep nem eléggé forradalmi, a zsírfejű sem szolgál új harci jelszavakkal, tűzijáték meg már Kádár alatt is volt, igaz a mostani vezér is egyre kevésbé különbözik Csermanek elvtárstól, szóval pörkölt-kisfröccs-tűzijáték az  megvan, ahogy megvolt ’hetvenkilencben is, mínusz vízi- és légiparádé. (Modjuk jövőre lesz Redbullerrész, ha balazuhan valaki a Dunána, vizimentés is!)

Vagyis ma főleg azt ünnepeljük, hogy valakik, valahol szentistvánoznak (nem vagyok katolikus, teszek a szentjeikre), újkenyereznek, mi meg tévét nézünk jól, ünnepi ismétlésekkel.

Álomutazás

Már sokszor megírtam, micsoda gyötrelem mostanság az utazás, merthogy szeretek ott lenni valahol, ami nem itt van, de rühellem a folyamatot minek eredményeképp oda jutok, vagyis utálok buszozni, hajózni, majdnem utálok vonatozni (az azért néha jó) és nagyon utálok repülni, ez utóbbit a tériszony meg a reptéri vegzálás miatt főleg.

Úgyhogy szét kellene bontani az utazást jó, vagyis átélendő, és nem jó, azaz kihagyható részekre. Lenne egyfelől a tervezgetés und ábrándozás, nem lenne viszont csomagolás meg maga az utazás, a szó fizikai értelmében. Mert a közlekedés helyett teleportot használnánk, az olyan, hogy belépek egy fülkébe itt a sarkon, és kilépek egy másikból egy londoni sarkon. Így aztán tényleg felesleges csomagolni, ha kell valami, egyszerűen hazateleportálok fogkeféért vagy szemüvegtörlőért, sőt nem kellene szállodát sem fizetni, bár nyilván megérné mégis, hisz az utazás lényege az, hogy nem vagyunk otthon, azaz más ágyában alszunk és más vécéjét használjuk. De ettől még kényelmes, hogy Madridban is ehetünk itthoni sajtos rólót, ha megkívánjuk.

Ráadásul nem kell megkérni senkit, hogy öntözze a virágokat meg sétáltassa a kutyát, csak jól kell szervezni a kinti programot, hogy sétaidőben épp egy teleport közelében legyünk. Sőt, így még mosni is lehetne Londonból, ha lejár a gép tíz percre hazaugrunk. Szóval a fizikusok találják már fel végre a teleportot, a sok hülye részecskegyorsítás helyett (elvégre mire megyek én azzal, ha egy részecske marha gyors?), ja, és legyen olcsó is, mondjuk működjön fémhúszassal, és akkor már akár élhetünk is máshol, anélkül, hogy elköltöznénk onnan, ahol most. („Van egy jó kis kamarakoncert Bécsben, úgy egy óra múlva, nem ugrunk el, szívem?”)

Mondjuk az utazás mint olyan ebben az esetben értelmét vesztené, üres fogalommá válna, így belegondolva egyre gyanúsabb, hogy az élményhez hozzátartozik a késő vonat meg a reptéri gyűrődés is. Igaz, hogy negatív előjellel, de akkor is így kerek.

Magyar Ázkodás

Olvasom, hogy a Nemzeti Színház nézőszáma jelentősen csökkent az új igazgató első teljes évadában, vagyis közel egy harmaddal. Amit persze siettek azzal magyarázni, hogy több előadás technikai okok miatt elmaradt, így aztán eleve nem is hozhatták a nézőszámot. Azt mondjuk nem tették hozzá, hogy a „technikai ok” az volt, hogy nem jött össze elég néző, negyed házzal meg nem akarták blamálni magukat, hisz ha egy színház ugye nagyon nemzeti módon értékőrzően értékteremtő, akkor oda áramlanak az emberek, ők meg táblás házak előtt őriznek értéket magas művészi és emberi színvonalon.

De hát a nézők egy jelentős része minden akció meg direktmarketing ellenére nem éri fel a Nemzeti magas művészi színvonalát, vagy épp magasról tesz rá, Nagygömböc az igazgató (valamint mifelénk Rektorhelyettes Úr is) és sleppje erre nagyjából meg azt böffenti fel, hogy de több az előadás (na ja, hisz több a vendégelőadás, amit ugye nem ők csináltak), meg volt fesztivál külföldi előadásokkal is, miközben Alföldi idejében csak magyar játszottak náluk. (Amúgy képzeljük el, milyen hörgés lett volna a Kerényi-féle kreténjobb részéről, ha Alföldi külföldi (vagy Külföldi alföldi???) előadásokat hív meg, hogy itt kérem meg lett gyalázva a Magyar Nemzeti Magyar Szentélye a Magyar Nemzeti Színjátszásnak, itt kérem már angolul meg franciául vartyognak a színpadon, ez már maga a nemzethalál, sőt Nemzet Halál, egyébként és monnyon le, és buzi, mert csak.)

E szánalmas magyarázkodás (esetleg népnemzetiül Magyarázkodás – ha már a helyesírás teljes mellőzésével minden nagybetű ami magyar) helyett mondhatták volna az is, hogy:

      a.)    Igen, tényleg kevesebb a néző, de ezek viszont minőségi nézők, rendes illiberális keresztény/keresztyén, népben-nemzetben gondolkodó nézők, legalább három gyerekkel, ők a jövő, ők fognak majd sok gyereket hozni a nemzetibe, és lesz majd itt hatalmas nézőszám, húsz év múlva.

      b.)    Nem a nézőszám kicsi, a pofátok nagy!

      c.)     Az csak a norvég buzilobbi sötétben lopakodó rémhírterjesztése, hogy a kevés néző miatt maradtak el előadások, a valóság ezzel szemben az, hogy épp a túl sok néző miatt, egyszerűen nem volt szívük visszautasítani a sok jegyért síró árvát, ezért inkább meg sem tartották az aznap estit, hogy senki ne érezze kirekesztve magát.

     d.)    Csak!

Hüje hangok

Igazából elhatároztam, hogy többet (na jó, egy ideig) nem poénkodom a Lánchíd Rádió kretén betlefonálóival, de a mai egyik bácsi olyan abszolút csúcsot állított fel, hogy nem lehet kihagyni. Akkor sem ha a pali nyilván klinikai értelemben is őrült, elvégre ő biztosított magának nyilvánosságot.

Azt mondta ugyanis, hogy nemrég beültettek neki egy 'biocsipet', ez olyan, hogy nagyon titkos és szinte lehetetlen megtalálni, és őt ezen keresztül terrorizálják. Ilyen hangok beszélnek a fejében, öngyilkosságra, meg hasonlókra próbálják rávenni, és ezek a hangok 'azoktól' jönnek, mert ő nem skzofrén, csak biocsip van benne, ez ondták a hangok a fejében.

És a barom műsorvezető (bár hallhatóan iszonyú kínban volt) nem keverte le valami semleges mondattal, viszont nem tudta hogy is kellene a pácienssel bánni, ilyeneket  mondot, hogy hát konzultáljon valakivel, végül is ötven-ötven százalék, hogy a hangok csak a fejében vannak, vagy tényleg jönnek valahonnan.... Ezt nyilván az ő fejében lévő hangok súgták. (Figyu öreg, lehet hogy télleg van világösszeesküvés a zsidó ufók által, hisz nap mint nap annyian mondják neked, lehet hogy igazuk van...)

Stadionhüjék

Napok óta azon rugózik a sok médiákok, hogy a zorbánt kifütyülték a fradistadion (vagy fradista dion) avatójának megnyitóján, inkluzíve kicsi segítőit úgyszintén, és hogy most aztán már tényleg repedezik a Rendszer. Vitéz Felcsúti Örökös Nemzeti Főminiszter Urat csak úgy fütyülik ki, ráadásul pont egy stadion avatóján, amit pont az ő végtelen jóságában építettek a mi pénzünkből, néhány túlfizetett falábúnak meg a meccsre járó maroknyi kopasz verőembernek.

De hát pont itt a probléma. A meccsre járó maroknyi verőembert a foci is csak mérsékelten érdekli, az csak ürügy a közös, identitásépítő balhézásra, beszédeket meg aztán végképp nem akar hallgatni, verbalitása alapvetően a tőmondatos rigmusok skandálására kalibrált. Vagyis a jelen lévő ún. 'kemény mag' (esetleg köménymag) nem vevő a beszédekre, a VIP-meghívottak nyilván csak simán unják a főfőnök öblögetéseit (hogy pl. ezt a satdiont a jóistennek köszönhetjük, miközben nyilván magára gondol), a többség meg valószínűleg magára a meccsre lenne kíváncsi.

Mert nem nagyon várható a következő jégkorszakig, hogy a Chelsea még egyszer nálunk lépjen fel, hisz csapataink harcban állnak, de rendszeresen és irgalmatlanul kikapnak, azért meg mégsem lehet kétévente stadiont betonozni valahová, hogy legyen ürügy meghívni egy ilyen kaliberű csapatot egy kis gálameccsre.
Vagyis a fütyülők olyan emeberek, akik még egyáltalán kijárnak élőben focit (fideszül: fodbalt) tekinteni, élnek a lehetőséggel, hogy láthatnak néhány világsztárt, és pont leszarják, hogy a nagyfejű meg a sameszai miről hablatyolnak.
A nagyfejűnek ez nyilván fáj, báncsa a kis lelkét, hogy kedvenc foglalatossága (miszerint mások pénzéből saját hobbiját építgeni, illetve a hobbista kollégák rajongásának fényében feredőzni) közben fütyülik ki.

Pedig igazábók ki sem fütyülték. Csak fütyültek rá.

Médiahüjék

A pártszolgálatos köztévé híradója a múlt héten elfelejtette bemondani Bajor Imre halálhírét. Mikor páran rákérdeztek miért, az volt a válasz, hogy nem volt Kossuth-díja, és náluk ez a választóvonal. (A szerkesztőik kiválasztásánál pedig nyilván a szociopata hozzállás és a seggnyalás preferálása a választóvonal.)

Erre ma elfeéejtettk beszámolni Robin Williams haláláról is, és igazából magyarázkodniuk sem lett volna miért, hisz neki sem volt Kossuth-díja, az Oscar meg ugye nem ér, az a kokamólamámorban fetrengő, hanyatló nyugati liberalizmus fertőjének terméke, vagy termójének fertéke, ahogy jobban tetszik.
De nem, ezek az agyhalott hiradós rohamosztagosok mégis próbáltak magyarázkodni, és azt találták ki, hogy hát a színész öngyikos lett, ők meg féltek, hogy a halálhíre öngyilkossági hullámot indíthat el. Ezért nem mondták be a reggeli tévéhíradóban, még szerencse, hogy délre elmúlt az öngyilok tömeges fenyegetése, hisz a déli kiadásban már szerepelt a hír. (Nyilván az Országos Meteorológiai Szolgálat időközben narancssárgáról citromsárgára, később limezöldre enyhítette az öngyilkosság-riasztás fokozatát, plusz a TEK is levadászta és kinyírta az összes potenciális öngyilkost, hatékonyan védve meg a magyar társadalmat a szuicid kisebbségtől, azt meg az öngyilkosságtól.)

Ezen az alapon persze a Felcsúti Ramszesz halálhírét sem mondának be, hisz focisták, szalonna-gyártók és fideszes harci nyugdíjasok tömegei vonulnának különböző stadionok elé, ahol, miután leöntötték magukat kolbászzsírral, önégetéssel tiltakoznának a Gondviselés hibája ellen, amely elragadta tőlük életük fényló csillagát. Ezt pedig ugye a híradósok nem kockáztathatják, de híradót mégis kellene csinálni, csak épp nem lehet: mert vagy beleteszik a szörnyű hírt, vagy nem csinálnak híradot egyáltalán. Így aztán a dilemma elől nyilván tömeges öngyilkosságba menekülnek majd, remélve, hogy erről sem tudósít majd senki.

Jó reggelt, Vietnam! Valamint Észak-Korea!

Tészták

Na, most arról kellene valami okosat, hogy mi a különbség a tortilla, a dürüm, a pita, a pizza, meg hasonlóan sütőben sült cuccok között. Mert bizonyos polcokon és bizonyos helyek pultjainál ezek teljesen csereszabatosak, lepény-lepény, jó az a helyi parasztnak, lényeg hogy legyen benne liszt, legyen lapos, meg töltsünk bele valamit, aszt' kérdezzük meg, hogy "hagyma, meg csípős mehet?"

Pedig te jó ég, már a pasty ( a cornish) mekkora külön tudomány, hogy mennyi vaj, mennyi só, meddig pihentetni, eddig bármennyiszer is csináltam, sosem lett ugyanolyan, a töltelék pláne, pedig hivatalosan mindegyik a sajtos-hagymás-krumplis volt. Viszont jó lett mindegyik, az elmúlt hat-hét kísérletből nagyjából a középső(k) sikerültek a legjobban, vagyis hanyatlok, vagy csak simán elbíztam magam.

(Mellékszál: Párom szerint ő falafelben jobb, de legutóbb Pécsen kiderült, nincs annyi római kömény, ami szerinte elég volna, miközben szerintem a vonatkozó kaja épp jó volt, szóval lehet, a falafel szerinte az római kömény, kis vízzel meg sóval keverve, aztán jól kisütve. Meg csiliszósz - kicit cípősz mehet, bár ez konkrétan arab kajálda volt.)

Mindegy is, hétvégén lángost sütök, az a hangerijen pidza, csilivel meg nutellával autentikus, vagy ha így nem jó, valaki hozzon fokhagymát, anélkül nem jön ki a nutella íze.

Nehézsúlyú irodalom

Ma vittem vissza a könyvtárba az aktuális köteteteket, és láttam, hogy az egyik könyv, egy közel kilencszáz oldalas kis szösszenet úgy néz ki, hogy már az ócskapiacon sem igen lehetne elsózni, pedig egész biztos, hogy én voltam az első olvasója, azaz nekem sikerült egy olvasással majden a papírhulladék szintig leharcolni. De nem tehetek róla, teseenek tartósabb könyveket csinálni, olyanokat amiket az ember vihet magával a buszon, a munkahelyére, olvashatja a parkban is.

Egy ilyen vaskos kötet például eleve ne legyen fehér borítójú meg papírkötéses, koszolódik és gyűrődik ugyanis, ne csináljanak rá hülye aranyozott dombornyomású főcímet (mert a festék két nap alatt lekopik, és fehér alapon a fehér feliratot onnantól csak kitapintani lehet) és legyen mondjuk minimum kétkötetes, kt darab, egyenként 4-500 oldalas könyvet így is épp elég cipelni. (De legalább nem kall a kettőt egyszerre, leszámítva azt az időszakot, mikor épp az első kötet végére érnénk, és a biztonság kedvéért a másodikat is hurcoljuk magunkkal.)

Plusz nagyon gáz, ha kiesik a könyvjelző (vagy az annak használt kártyanaptár, blokk a sarki boltból, vagy a szelet vécépapír a tudjuk honnan), minmum százötven-kétszáz oldalas adagot lapozhatunk át újra...

Sport & Charity

Majd minden documentary műsorban feltűnik mostanában a jótékonyság motívuma, a tortasütős csajok a leukémiás gyerekek pénzgyűjtő gálájára sütnek, a motorépítő csávók a háborús veteránok javára árvereznek egyedi choppert, az autófelújító fickók meg egy remek Las Vegas-beli jótékonysági szervezetnek gyűjtenek, bár ez utóbbi esetben nem derült ki, milyen szervezetről is van szó? Remélhetőleg nem az ínhüvelygyulladásos krupiék idősotthonának, vagy a Középnyugati Tahók „Kurvasokat Veszttetem, Repülőjegyre Gyűjtök” Alapjának.

De ha már ilyen fontos a jótékonyság szerintem lehetnek prioritások: gyerekek, állatok, öregek, betegek előre, elvégre ők azok, akik mások segítsége nélkül nem tudnak kimászni a bajból, vagy csak az elve gázos alapbeállításaikból. A szomorú alkoholista egykori élsportolók segítő egylete is érdemes a támogatásra persze, de csak akkor, ha a környéken már nincsenek számottevő éhező gyerekek meg kivert kutya, az ugyanis, hogy a Totya még focista korában rákattant a kokainra viszkivel, most meg segélyből él, mérsékelten hat meg. Mondom, mérsékelten, vagyis igen, rajta is segíteni kell, csak ne álljon előre a sorban.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az egyik csatornán épp egy egykori focistát láttam panaszkodni arról, hogy de szarul él, a háttérből ítélve kicsit jobban csak, mint én. Hát istenem, lepattant a Suzukija már, nekem meg biciklim van, és valamelyik bunkó szomszéd arról is lelopta a fékbovdeneket a közös tárolóban, szóval nem igazán értem a panaszt abban az országban, ahol nagyjából négymillióan élnek a létminimum környékén, egyszerűen fogalmazva szegények. És azért az tudható, hogy egy profi focista nem keres rosszul (teljesítményarányosan nézve meg pláne), és ha lenne agya tudná, hogy az ember nem a sportolóságból megy nyugdíjba, szóval lehetett volna tervezni, mert félrerakni, focifüggetlen egzisztenciát építeni, ne adj isten tanulni is. Tessék példát venni a Kovács Istvánról (nem, nem fogok kokózni), ő tanult is, meg vállalkozást is épített, és bár ma is egy félmüvelt izé, de kétségtelenül volt elég esze ahhoz, hogy felépíítse az életét. (Ha már profi bokszolónak nem volt nagy szám, javarészt negyvenes mexikói villanyszerelőket vert meg, a nagykutyák közül eggyel sem találkozott (legfeljebb koktélpartin), világbannok meg úgy lett, hogy az aktuális, üzleti okokból lemondott a címről, összerakták egy gyengébbel, de az első címvédés sem sikerült már. Vagyis nem vette el az aktuális világbajnoktól a címet, de legalább egyszer sem tudta megvédeni.)

Szóval az egy százalék az jövőre is megy ez kutyamenhelynek vagy szegény gyereket segítő alapítványnak, a nyomorgó élsportolók meg várjanak a sorukra. Mint már kifejtettem, az élsportot amúgy is ellenzem, amelyik megél a nézőkből-reklámokból, az tartson el profikat, a többiek meg csinálják azért mert szeretik, ne tömje őket az állam, azaz mi, pénzzel, csak mert könyvelés vagy tanítás helyett ők inkább főállásban kajakoznának. És nem, nincs ennek akkora közvetett társadalmi haszna, hogy megérné, nem kap kedvet az egészséges életmódhoz (ami nem is biztos, hogy a sportossal egyenlő, és biztos, hogy nem az élsportossal) a sok, tévé előtt sörrel meg szendviccsel szurkoló fotelpatkány, a nemzeti büszkeség meg inkább csak azoknak fontos, akiknek kicsi a farkuk/mellük, ez zavarja is őket, és olimpiai pirosfehérzölddel kompenzálnak. Én is fotelpatkány vagyok, kövér és elég lusta, utálom a focit, de bírom az autóversenyeket, és soha eszembe nem jutna beleülni egy formula egyes autóba (egyszer ültem egyben, alig fértem bele, széltemben, hosszomban egyaránt) versenyezzen vele a rossznyavaja, a frászt kapnám az első kanyarban nyilván, én kérem csak nézni szeretem, az autókban meg izzadjanak a jó fizettet gladiátorok, engem szórakoztatva.

Káni Kula Bá'

Most már tényleg elég volt a melegből, a fene sem bírja már ezt a hőséget sokáig tovább, valamint. A kutya legszívesebben kimenne zuhanyozni, ha be tudna mászni a kádba, ha lenne a csap kezeléséhez rendes hüvelykujja, ha tudná hogy működik, illetve ha nem lenne víziszonya. (De azért egy hideg vizes szivacs így is segít.)

Rajtam viszonyt a zuhany is csak átmenetileg segít, eleve izzadós vagyok, plusz kövér, ráadásul fejre izzadok, pontosabban fejtől lefelé fokozatosan csökkenő mértékben, persze a munka okán a lábam izzadság nélkül is passzentosan belerohad a munkavédelmi bakancsba, mely télen ideális viselet, nyáron viszont előzetes a pokolban ránk váró dolgokból. Főleg a szagélmény okán. A hétvégi szellőztetés ellenére szerdára már olyan büdös, hogy nem elég egyszerűen kirakni az erkélyre, de az ablakot is be kell csukni, ha nem akarok álmomban hányni (És nem akarok, ki akarna? Gusztustalan plusz életveszélyes.) Csukott ablak mellett aludni viszont reménytelen, reggel egy csatakos csomóvá gyűrt rongy, leánykori nevén lepedő mellett ébredek.

És akkor lehetne pl. zuhanyozni hűs vízben, de olyan nincs. Van a hidegvizes csapból folyó melegvíz, meg a melegvizesből folyó forró, ebből kellene a hűset kikeverni, egyelőre nem megy, de a NASA állítólag már dolgozik rajta, 2045-re ígérnek eredményt. Amúgy mosakodáshoz csak folyékony szappanom van, kétféle kivitelbe: hagyományos flakonos, illetve zacskós, ez utóbbi eredetileg hagyományos szappan celofánban, csak a kánikula hatására sértődötten halmazállapotot váltott.

A reggeli kukoricapehely hideg tejjel, feltéve, ha előző este nem felejtettem el ellenőrizni, hogy van-e tej a hűtőben, ha ugyanis nincs, a szekrényből előhalászott, frissen felbontott dobozba én bele nem iszom. Ekkor lehet enni vajas pirítóst, a vaj percek alatt olvad, a pirítós meg sokáig marad meleg. Kutyasétáltatás, szemétlevitel, porszívózás, mosogatás, bevásárlás, hangos beszéd, sűrű pislogás, erőteljes rágás  vagy hirtelen mozdulatok, egyszóval bármiféle fizikai tevékenység után (esetleg közben) az aktuális póló a szárítókötélen landol.

A munkahelyre menet puhára párolódom a buszon (saját levemben, kevés fűszerrel), bent pedig ravaszul elhelyezett (és nagy sokára kikísérletezett) ventilátor-rendszerrel próbálom szárazon tartani magam, hisz rövidnadrágos-szandálos időben én ugye vastag, kantáros hosszúnadrágot viselek, plusz ugye a bakancs, a szükséges vastag zoknival. A ventilátor-szisztéma elég jól működik, nyilván izzadok, mint a vágóállat, csak relatíve gyorsan párolog, a cuccom meg nagyjából száraz marad. Az persze feltűnő, hogy a folyamatosan vedelt hideg szóda ellenére a piszoárba alig helyezek el valamit, még jó hogy nem vagyok élsportoló, mert akkor magyarázhatnám órákig a dopping ellenőröknek, hogy de tényleg nem megy több..

A ventillátoroktól viszont vörös a szemem mint a nyúlnak, ez ellen lehet védekezni szemüveggel, de a sima szemüvegem nem jó, mert távolba nézésre való, nem is hordom folyamatosan, az ipari védőszemüveg meg rém viccesen áll (bár huzat ellen nagyon hatékony), így munkavédelmileg ellenjavallt, mert mi van ha bejön valaki és félrenyeli a rágóját a röhögéstől ahogy meglát. (Megvan a megoldás, az ajtónak háttal kell ülni! Csak akkor meg az a baj, hogy én kapok infarktust ha egyszer csak valaki mögém lép, mert nem látom ahogy bejön, és a munkavédelmileg indokolt, unalom és huzat ellen védő fülhallgatóim miatt nem is hallom. Matt.)

Vagyis az igazi megoldást az jelentené,, ha valaki betiltaná végre a kánikulát(szerintem  szó amúgy is kutyaszart jelent magyarul), alaptörvényben rögzítené, hogy a maximális megengedett hőmérséklet hazánkban 25 fok Celsius (és ezt csak borús idő esetén érheti el), valamint hetente legalább kétszer eljárná az esőtáncot. Vagy mindezt egyszerre.

Önreferencia

Van mostanában az a közkeletű gondolat, hogy míg a kormány(párt) határozottan és egységesen nyomul előre, zárt alakzatban, mint egy missé korrupt ám elszánt német tankhadosztály, addig az ellenzék az önmarcangoló töketlenkedés mintapéldája, önsorsrontó lúzerek gyülekezete, eleve meg sem érdemli a lehetőséget. Vagyis a fideszesek szégyentelen, arrogáns seggfejek ugyan, lopnak mint az állat, és még büszkék is rá, de hát nincs kire/kivel leváltani őket, nincs potens szereplő a másik oldalon, akire szavazni egyáltalán érdemes lenne.

Pedig az a helyzet nem pont ez. Egyfelől, mert egy liberális demokráciában (és másmilyen nem nagyon van, a demokrácia vagy a szabadságra épül, vagy nem is létezik – lásd a putyini „irányított demokráciát”) nem az erő kultuszának kellene dominálnia, az az autokrata, sőt, fasisztoid rendszerek sajátja, a demokrácia az deliberatív, vagyis értelmes vitán alapul, na jó, kellene alapulnia.

Másfelől a hazai politika nem a határozott/töketlen tengely mentén osztható fel, sokkal inkább az önreflexivitás, illetve annak hiánya alapján. Az ellenzék önreflexív módon viselkedik, azaz folyamatosan figyeli, elemzi saját helyzetét is, vitázik, taktikázik, újragondol, összeveszik, kibékül, értékeket és érveket próbál egyensúlyba hozni, hol hatékonyabban, hol teljesen dilettáns módon, de legalább megpróbálja. És mivel eleve több párt játszik ugyanazon a térfélen, többen hajtanak ugyanazon szavazókra, az összefogás kényszere és a versengés szükségessége közt őrlődnek folyamatosan.

Ezzel szemben az orbán-pártban (ez a fidesz utódpártja) nyoma sincs az önreflexivitásnak, ők az önreferenciában utaznak. Vagyis egy pillanatig sem elemzik saját lépéseiket, sem előre, sem utóla, mondjuk nem is kell, hisz nekik adott a főnök megfellebezhetetlen döntése, a miniszterelnöki toka felett ott az erő és a mindent lebíró akarat (tényleg, pont mint a Puffin-lekvárnál), nem kell hát ötletelni meg elemezni, lehet tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló. Így aztán marad a saját magukra hivatkozás, az önreferencia, amikor minden döntésüket a saját korábbi döntéseikkel magyarázzák. A giccses emlékművel például csak a kötelességét teljesíti a kormány, mely kötelessége egyenesen az alaptörvényből származik, melyet persze ők írtak maguknak senkit meg nem kérdezve róla. Vagy a fidesz frakciója felszólítja (sic!) a kormányt, hogy tegyen már valamit a mezei pockok ellen, mintha a fideszes képviselők nem egytől egyig orbán kesztyűsbábjai lennének, mintha lenne valódi parlament a mostani fideszes törvénygyár und szavazógép helyett, illetve mintha e törvénygyár lenne az. Így aztán a kormánypárti kígyó nem hogy a saját farába harap, de lassan körbeér saját magán és eltűnik hirtelen, ez az a pillanat, amikor a semlecigabriellák már csak ennyit válaszolnak egy amúgy releváns újságírói kérdésre, hogy: Csak! És tényleg, racionális érvelésnek már nem marad tér ott, ahol fokozatosan eltűnik az összes lehetséges külső hivatkozás, és egyedül a vezéri akarat marad, a ’csak’ további indoklást nem igénylő vállrándítása.

És ez az üresség szükséges ahhoz, hogy működjön az orwelli trükk, azaz tetszőlegesen lehessen cserélni a mindenkori hivatalos álláspontot. Hisz ma Keletázsiával állunk háborúban, Óceánia mindig is Keletázsiával állt háborúban, akkor is, ha a múlt héten Eurázsiáról állította ezt a pártlap. Ha nincsenek referenciák, nincs racionális érvelés, akkor elég hazudni valami orbitálisat, és onnantól az lesz a hivatkozási alap, minden igazság origója. Gyurcsány még maga volt a patás ördög, mikor Putyinnal vacsorázott, meg a Déli Áramlat gázvezetékről tárgyalt, orbán most alig látszik ki Putyin fenekéből, kilóra eladja neki az energiaszektor nagy részét, így aztán a házi talpnyalói már a menthetetlenis mentegetik, hogy például az oroszoknak igenis lehet keresnivalója Kelet-Ukrajnában, a maláj gép meg miért ment arra? Ott kérem épp Vlagyimir Vlagyimirovics emberei cívódnak kissé, védik az orosz érdeket, ne tessék arra csak úgy repülgetni, mert ahol fát vágnak ott hullik a forgács és légvédelmi rakétákkal lődöznek bevodkázott kozákok.

Képzeljük el, hogy ha most mondjuk Bajnai lenne a főminiszter és barátkozna/üzletelne az oroszokkal, hogy üvöltözne az összes selmecigabriella nemzetáruló kommunistáktól, és nagy hangon követelné, hogy a NATO azonnal avatkozzon be nálunk is. Hisz ez itt az 1984-ből ismerős duplagondol, vagy az Állatfarmból a „négy láb jó, két láb rossz” ideológiája, ha ők csinálnak valamit az csak jó lehet, ha az ellenfeleik az csak rossz, mert ők a jók és mindenki más rossz. És ezt hogy lehet igazolni? Egyszerű, bele kell írni az alaptörvénybe, esetleg annak asztalába. Mindegy, a lényeg csak annyi, hogy ők legyenek önmaguk egyetlen hivatkozási alapja, így nem jön szembe a valóság. Egy darabig legalábbis.

Emlékműterv-műleírás

Mivel jól láthatóan (sőt, tapinthatóan) szezonja van a figurális köztéri szobroknak (meg a dinnyének, de ez most mellékszál), én is előállnék egy tervvel, egy olyan figurálissal tudják, nem ám modernista izével, hogy két tojáson egy kocka, mert az hogy néz már ki? Meg azt nem is érti a nép, a népnek kérem figurális kell, félpucér alakok hősiesen néznek valamerre, miközben bronzból öntött leplek nem lobognak körülöttük dinamikusan, a műkő talapzat felett. Ilyen szobor alkalmas emlékműnek, ezt már majdnem értik az emberek. Na, mondjuk a biztonság kedvéért írjuk is rá nagy betűkkel mi ez, hátha járnak köztéri emlékművünk felé hülyék is, persze nem annyira hülyék, csak olyanok akik azért olvasni még tudnak és értik a tőmondatokat, és akkor már igen jó lesz az emlékművünk, méltóságteljes és makulátlanul pontos. (Mert a makulásan pontos az nem elég jó, az nem felel meg perfekt cionista perfekcionista tökéletesség utáni olthatatlan szenvedélyes vágyunknak.)

Na szóval, én arra gondoltam, hogy valahol székesfővárosvármegyénk egyik reprezentatív terén állhatna a Halálcsillag Áldozatainak Emlékműve, mementóul a sok ártatlanul elpusztult (és amúgy is kényszersorozott) birodalmi rohamosztagos emlékének állítva, akiknek semmi közük nem volt Leila Hercegnő Szenátor Asszony elrablásához, illetve ha igen, csak parancsra cselekedtek. Persze a Halálcsillag Hadügyi Főbázison voltak komoly, magas rangú háborús bűnösök is, de legfeljebb majd azt külön ráírjuk az emlékműre, hogy az ő emlékükre nem vonatkozik a mementó emléke. (Darth Vader reichmarshall például elmenekült, ő s második világháború Halálcsillag áldozata lett villámcsapás által, de az meg természeti viszmajor.)

Az emlékművem, illetve az áldozatoké nagyon látványos lenne. Egy békésen lépegető, Csubakkára taposó birodalmi lépegetőre zuhanó csillagrombolót ábrázolna, melyre épp tüzet nyit a Millenium Falcon, körülötte halott rohamosztagosok. Meg timpanon, dór oszlopokkal, csak. És a timpanonra fel lenne írva (Arial betűtípussal), hogy: A Halálcsillag Áldozatainak Emlékére, Kivéve Főtiszttől Felfelé – Emlékük Örökké Élni Fog. (Ha túl hosszú, lehet két timpanon is, azt amúgy is szeretem, mert kifejező, és kihasználhatom végre a háromszögű vonalzómat teljesen.)

A szimbólumok rendszere világos ás átláthatóan transzparens: a lépegető a rohamosztagosokat szimbolizálja, Csubakka a hősies küzdelmüket a barbár lázadók ellen, a Millenium Falcon az eredendő gonoszságot, mely legyőzi őket, a csillagromboló meg csak szép, férfias és erőt sugároz. Mondjuk zavart okozhat, hogy pont a lépegetőre zuhan, de fontos tisztázni, hogy zuhan, tehát nem támadja maga is áldozat, a barbárság áldozata. (Itt indokolt lenne egy X-szárnyú beemelése is a kompozícióba, de az statikailag nehezen kivitelezhető, persze van az a pénz, amiért megoldanám.)

Az emlékmű legalkalmasabb helyszíne a Városliget lenne, ahol hátat fordítva az 56-os emlékműnek (magam sem bírom látni azt a nonfiguratív izét, hál hol ének ezek, a 21. században???) a park fái felé tájolódna, a kutyaszar és a bokor alatt pisilő öregasszonyok irányába. A műre az optimális rálátást a közeli nyilvános vécéből lehetne élvezni, onnan érvényesülne kifejező ereje és elsöprő gondolatisága, teret nyitva a szabad asszociációk terének mintegy. Persze csak feliratok adta értelmezési keret keretein belül.

Felmerülhet persze a gondolat, hogy a Halálcsillag áldozatainak inkább azokat kellene tekinteni, akik meghaltak azon a bolygón (a  neve most nem jut eszembe, de mind meghaltak, az biztos) amit szétlőve felrobbantott, de ezt most ne keverjük ide. Nekik majd tervezek egy másik szép emlékművet, majd lesz benne timpanon meg kettőskereszt, meg felrobbanó országalma a bolygó szinonimájaként szimbólumaként.

Ez úton várom az egyszemélyes, meghívásos pályázati kiírást.

Egy mondat a zsarnokságból

Hát kérem, én télleg sajnálom az ilyen lelőtt gép utasait, meg gázai gyerekek övezeteit, de én mostan nem ezekről akarok beszélni, hanem a hogyishíjjákról, hogy vót ez a buzivonulás, mer ezek buzulnak, meg vonulnak egyszerre és fertőzik a fijajinkat, akik is szintén buzulnak meg drogoznak, meg neveletlenek, én mútkó szálok fela buszra, mer vak vagyok és látom hogy csak ülnek meg bámulnak ki a zablakon nem aggyák át a hejüket egy sem, itt tartunk ez az ország kéremszépen, mer ezt meg kell mondani hogy ez a neoliberális nevelés az oka a magyarbálinték monták hogy lehet buzulni nyugottan, meg rugdalódni a miniszterelnökur fejivel a szobrával neki, hát az ijesmit télleg be kéne tiltani mosmá, mer én megmondom őszintén ez csak a zsidók érdekeit szolgájja, ők lassan kiszorulnak onnan izraelből kell nekik uj gyarmat, szerintem a gépet is ők lötték le az amerikajiakkal, hogy aztán jöhessenek gyarmatositani, a pápa is bocsánatot kért a zsidóktól, hát a főrabbijuk vagy mijük mikó kér má bocsánatot mitölünk, akik itt igaz magyarok vagyunk elnyomva kérem, eztet ki kell mondani végre, meg meg kell védni a kormányunkat akiket mi választottunk kétharmadan, szóval szerintem ilyenkor az ilyan gyurcsányók-féléknek kuss legyen má végre, hát elzavarták a a szemetet, ne akargyon visszagyünni meg furja a tarlosurat pedig dejó főispán vagy polgári mester vagy mi ő minekünk, de ezek támadják, mer csak gyülölködni tud ez a mocsok banda, pedig nekik is keresztényi szeretett kellene, mint minekünk, meg hogy halgassanak az orbánurra, aki a lelkit kiteszi értük, aszt csak gyalázzák, tudomásul kell venni, ez keresztény ország, a máriájé, itten nem lesz több buzulás meg ilyn ballibák sem lesznek hatalmon, tessenek má beleirni a alapkönyvbe törvénybe, hogy a mindég a fidesz nyer aszt pont, vagy hát minek is ezek a választások, ha ugyis csak a mocskok meg az igaz jobboldalijak köszt lehet választani, akkor meg minek, na mindegy ennyit akartam mondani szerkesztöur, hajrámagyarország, hajráorbánur, majd legközelebb is telefonálok a petöfihidrádijoba.

Mémek

Olvastam egy egyébként igen szellemes és szórakoztató könyvet a memetikáról (Németh Gábor-Sebők Zoltán: A mémek titokzatos élete; köszönet érte Erikának!) és még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez az egész jelentős tudományos elgondolás, vagy csak humbug, jó marketinggel. (Vagyis a memetika is egy jól sikerült mém pusztán.) Ezt amúgy nagyjából tíz éve nem tudom eldönteni…

A helyzetet nehezíti, hogy az utóbbi években a ’mém’ kifejezés kapott egy sajátos, netes értelmet, mely szerint nevezett jelenség nem más, mint viccesre módosított, járványszerűen terjedő és módosuló képek/animációk, pedig ezeket viccesre módosított képeknek/animációknak kellene hívni. Mémek ezek persze, de hát annyi minden az, sőt ha belegondolunk, bizonyos szempontból minden az. Hisz ha a mémek eltérő gyakorisággal replikálódó információs minták, vagyis mém, illetve mémek rendszere a nyelv, a divat, az illem, a vallás és a fene tudja mi  minden még, tulajdonképpen az egész, természettől  megkülönböztetett kultúra.

Hisz például az ímél azért ímél magyarul is, mert a versengő elnevezések közül ez győzött, ez terjedt el és nem mondjuk a villanyposta, vagyis ez vált be a legjobban, mert rövid és mindenki érti, egy globális hálózatnak a nyelve is globalizált kérem szépen. A divatnál talán magyarázni sem érdemes, hogy minden mém, a patacipő, a farmer meg az ananászfej-frizura is. Mém, pontosabban mémek rendszere a kereszténység, mely obskúrus kis zsidó eretnekségnek indul, de a legtöbbeknek jobban bejön mint az addigi korrupt papság képmutatása vagy császár szobra előtti hajlongás. Kicsiben indul, aztán ahogy fertőz, exponenciális növekedésbe lendül, a tanítás újra és újra lemásolja magát, miközben persze folyamatosan módosul. (Mert például egy hosszú, arannyal hímzett lila ruhában, latinul kántáló bácsiról nem jutnának eszünkbe azok a sarus-szakállas sivatagi csávók, ha nem lenne közte a kereszténység komplett története, konstantini fordulattal, egyházszakadásokkal, mifenékkel.) Vagyis minden mém, pontosabban fogalmazva mindent mémnek lehet tekinteni, ami a kultúránk része. Ami meg nem, az gén, az már a természet territóriuma.

És szélsőséges esetben eljuthatunk odáig (egyesek el is jutnak), hogy mivel a teljes személyiségünk tanult, vagyis kulturálisan (társadalmilag) felépített, az idegrendszerünk biológiai alapjain, ez a személyiség sem más, mint gének és mémek rendszere, vagyis mi nem is vagyunk. Illetve igen, csak minden elemünk valahonnan jön, egyéniségünk mindössze abban rejlik, hogy ezek a kívülről átvett elemek egyedi mintázatban rendeződnek össze.

Ez viszont nem új gondolat, hisz csak arról szól, hogy bár tapasztalatilag az egyén az elsődleges a közösséggel szemben (hisz a közösség csak az egyéneken keresztül hozzáférhető, közvetlenül nem), logikailag ez fordítva van. Vagyis a közösség elsődleges az egyénnel szemben, a közösség csinálja az egyént (és hívjuk ezt szocializációnak), közösség nélkül az ember csak valami Maugli, nem beszél, nem szobatiszta (mondjuk szobája sincs), nem ember, legfeljebb  biológiai-rendszertani értelemben.

És pont erről beszélt annak idején Durkheim. Vagyis lehet, hogy mémeket hívhatjuk az ő munkássága nyomán úgy is, hogy társadalmi tények. Csak az már nem memetika, hanem igazi, módszertani kollektivista szociológia, mely igen nagyon kedves az én szívemnek.

Parental guidance is advised

„Bassza meg a kurva isten, gondolta John Domenico Musztafa bíboros, a Hittani Szent Kongregáció, más néven az Eretnekség Elleni Inkvizíció Szent Kongregáció prefektusa és főinkvizítora.”

(Dan Simmons: Endymion felemelkedése, 147. p.)

A káromkodásban egyfelől nincs semmi rossz, másfelől semmi jó sincs benne. Mert van az az érzelmi-hangulati helyzet, mikor egy szerűen egy basszameg passzol leginkább a nyelvi folyamatba, és van mikor egyszerű szellemi környezetszennyezés. Az előbbire számtalan irodalmi példát lehetne idézni Kurt Vonneguttól Charles Bukowskiig (hogy csak a szívemhez közel álló szerzők közül említsek kettőt), és van, amikor a mindennapokban is ez a legtermészetesebb, bár legtöbbször sérti a fülemet.

Mert hát legtöbbször semmi stiláris értéke sincs, egyszerűen szópótló töltelék valamint központozás, úgy vagyok vele, mint a humorral az egykori és jelenlegi főelvtársak, vagyis értem, csak nem szeretem. A pornolájzban például olyan töménységű és olyan véletlenszerű hogy az humoros, de csak egy darabig, aztán egyszerűen fárasztó, pont mint a „bazmegezmekkorafaszságbazmeg”-stílusban megnyilvánulók, leszámítva, hogy ők már az elején sem humorosak.

Ám néha büszkék rá, hogy a magyar nyelv milyen gazdag a káromkodásokban, színes és kifejező a trágárságunk (szemben mondjuk, a hülye angolokkal, ahol csak néhány négybetűs szó permutációira támaszkodhatnak), de ez egyfelől nem igaz, az átlagos bazmegelő is csak három-négy szót variál, másfelől ennek csak akkor van értéke, ha mondjuk (helyén kezelve) az irodalmi nyelvet gazdagítja, a büdös és félrészeg kolléga akkor sem lesz szimpatikusabb, ha olyanokat mond, hogy a „rézfánfütyülő rézangyalát”, a rezet meg amúgy is csak lopni szereti a raktárból.

A végkövetkeztetés: Nyugodtan álljunk neki, és építsünk káromkodásból katedrálist. De csak azt, a kupleráj vagy pártszékház nem ér.

Be Pride!

Azt hiszem mindenkinek igaza van, aki azt mondja,a 'melegfelvonulás' nem a melegek felvonulása, hanem egy polgárjogi tüntetés. Amely minél kellemetlenebb a hatalomnak, annál fontosabb mindenki másnak. Mert a polgárok mi vagyunk, legyünk akár zsidók, cigányok, krisnások, melegek, liberálisok, foci-nemkedvelők, mi mind csak gyanús szubkultúrák lehetünk a hatalom szemében, ahol állnak a férfiak rozsdás vasszagúan, ahol az a férfi aki kalbászt tölt, asszonyt lerendez és bepálinkázik...

de nagy hányingerem van ettől énnékem...

És jó látni a maroknyi normáslist a mérhetetlen ellendukker között.
(Szolid utóirat: Ha jól rémlik, egy Jézus nevű szakadár, és anarchoszindikalista csoportja a kiirtandók közé tartozott a Római Birodalom hatlmasságai szerint. Nyilván neki lett igaza, de  mit tettek szellemével a hivatalos egyházak... ikluzíve szent inkvizíció.... Pedig Jézus csak annyit mondott, mi lenne, ha a változatosság kedvéért megpróbálnánk szeretni, de legalább elfogadni egymást.)

A kádéenpé ma liberális fertőnek tekintené Jézus tanait, ha egyáltalán foglalkozna velük, egyéni képviselői indítvánnyal törvénnyé téve  tiltatná be azt a 'jézusista desktuktív csürhét'. Értjük.

Gay Hussar

A héten az életveszélyes unalom ellen megint ráfanyalodtam a Kossuth Nemzethy Főadóra („otthon a világban”) szigorúan csak estefelé, és meg kell állapítanom, hogy a Belépő című „kulturális” műsor igen szórakoztató, naponta felváltva vannak benne vállaható filmesek-zenészek, meg máriaországa-mintájú miskakancsókat alkotó, magukat bibliás-istenesként meghatározó keramikus nénik. Mivel tegnap opera meg színház volt a téma, ma menetrendszerűen érkeztek wassalbertes-kárpáthazás kretének a lovacskázó huszárokkal, bár ez utóbbiakról nem derült ki, mennyire bibliásak.

Viszont lesz Verőcén ilyen huszártalálkozó, rögtön a kárpáthaza templom mellett (bocs, nem is sejtem, hogy írják, egybe-e vagy külön, utánanézni meg nincs kedvem), ami ha jól értettem a wassalbert utcából nyílik (tudom hogy kell írni, de nincsen hozzá kedvem) ahol van a wassalbert (a turbómagyar, hátrafelé nyilazó polgármesternek ’albibácsi’) múzeuma is.

Meg a huszártalálkozó mellett, ahová több mint harminc huszár várható, lesz mindenféle íjazás, vagyis gyalog meg lóról, gondolom majd huszár üti gyalogot, az meg íjaz a nyilaival, vagy nyilaz az íjaival, ki hogy szokta. Meg lesz majd a Pablajozs Provezzorúr, a szívsebészből átképzett szívcsakrás vicces öregember, nyilván rendez majd lélekcsendesítő regölést is a beborozottan izzadó huszároknak, szokása az neki.

És itt a műsorvezető mikrofonállvány felteszi a kérdést, milyen is az igazi huszár? Hát kérem, az igazi huszár az nincs, ez a fegyvernem nem létezik már egy ideje, mondjuk a franciáknál még van ilyen alakulat, de ma már ők is valamiféle ejtőernyős desszantosok, már ha van nem ejtőernyős is, egyébként csak simán desszantosok.

A nálunk fellelhetők huszárok pedig két részre oszthatók: operetthuszárokra és opera hétvégi huszárokra Előbbiek erősen kisminkelt bájgúnárok, utóbbiak pedig jellemzően minimum középkorú, kissé túlsúlyos nagyon bajszos palik, akik szeretnek lovazni (így mondta a műsorbéli) meg szerintük jól mutatnak pitykés dolmányban kacagányos zekével, vagy valami. És persze már tavaly is találkoztak ott a Duna-parton, az élükön lovagolt be a faluba az ősmagyar polgi, persze huszárnak maskarázva, az iskola meg óvoda gyerekei meg lelkesen integettek, ha már kivezényelte őket, mint azt jól elszólta.

Pedig a gyerekek szerintem inkább Jedi-lovagok lennének (és főleg ilyeneket néznének), autóversenyzők vagy varázslótanoncok, és csak egy kisebb szubkultúrájuk lenne huszár vagy másféle lovazós. engem tényleg nem zavar, hogy ezek meg felnőtt férfi létükre lovaznak meg fura ruhákban izzadnak, de tegyék inkább otthon a négy fal között, és ne mutogassák az utcán, ahol a többségi nemhuszár nemlovazósok is láthatják. Vagy az ilyesmi csak másoknak tilos?

ps. A Gay Hussar az egy híres londoni magyar étterem, ha valakinek nem lenne meg.

pps. Hazafelé még a főminisztertől is halottam egy jó dumát, hogy ugyanis vállalkozóbb barát adórendszert szeretnének. Csinálni, tehát senki ne vegyen nekik olyat. (Na bumm, a vállalkozók meg nyilván vállalkozó-barátabb rendszerre gondolnak, de így jártak.) De akkor is: egy adórendszer ne legyen a barátom, akkor se ha bevállalós(abb). A főminiszter meg tudjon jelzős-szerkezeteket is fokozni, ne csak az arroganciáját.

Teljesítmények

Benyújtotta, aztán gyorsan vissza is vonta a Főpárt egy képviselője, hogy ezentúl a művészeknél a Kossuth-díj, a sportolóknál meg az olimpiai érem is doktori fokozattal egyenértékű, ha meg valaki rendelkezik valamelyikkel, már habilitálnia sem kell az egyetemi professzori (meg dékáni, rektori) kinevezésekehez. A javaslatot tehát visszavonták, de a hozzáállás a jól megszokott:

- Személyekre szabunk jogszabályokat, így aztán a kézilabdaedzőből is lehet rektor, ha már csináltunk neki újra önálló egyetemet.

- Kis kedvenceinnek lehetővé tesszük, hogy mellőzzék a másoktól elvárt szakmai kritériumokat, mert hiszen aki pl. elég gyorsan tud futni elég sokáig, az biztos alkalmas vezető oktatónak is az egyetemi szférában, aki pedig a kormány kedvenceként kapott Kossuth-díjat, az meg pláne. Ákos (angolul akosh) lehet például a Zenekadémia rektora is, elvégre van neki olyan díja, meg diplomája is, sőt nem is főiskolai hanem egyetemi, szóval már túl is teljesítette az elvárást, az elképzelés szerint ugyanis elég a díj/érem plusz egy legalább főiskolai (BA/BSc) diploma. Vagyis az óvónőképző levelezőn meg egy bronzérem a curling csapatversenyen már lehetővé teszi hogy az illető nagy tudós legyen, vagy legalább is hogy akként kelljen kezelni. (Özv. Gizdáné a másodikról meg isteni krumplis tésztát főz, tehát nyilván vele töltetjük ki az adóbevallásunkat is.)

De akkor (ha már, ugyebár), ha valakinek van fokozata, az kapjon automatikusan valamilyen érmet, PhD-hez a citációs index meg az impakt-faktor alapján járjon arany, ezüst vagy bronz, DLA-hoz meg a Kossuth (Munkácsy, Liszt stb.) díj, hisz az összefügés nyilván a másk irányba is működik. Nekem mondjuk nincs meg a PhD, de azért valameddig eljutottam, így járhatna nekem legalább egy Európa-bajnoki ezüst, az általam választott sportágban. Legyen mondjuk a tamagocsi.... izé a dzsúdó, abban úgyis ilyen nagydarab fószerek gyűrik egymást pizsamában.

Persze egyszerűbb megoldás is van. Mindenki kapjon elismerést ott és azért, amit tényleg elért (bár fenntartom, hogy a szórakóztatóiparon kívüli, közpénzből fizetett profi sportot be kéne szántani), másért meg ne. Aki meg ilyen ötletekkel áll elő, az menjen a fenébe, akkor is ha főpárti képviselő, iletve akkor főleg.

Apróm

Olvasom, hogy van egy amerikai vállalkozás, amely 10 dollárnyi aprót  (negyeddollárosokat) ad 15 dollárért, mondjuk ebbe benne van a szállítási költség. Persze lehet, hogy kamu az egész, sőt valószínű, de a probléma valós, hogy ugyanis honnan a fenéből vesz az ember egy nagy marék aprót, ha épp kell. És az usákokban majd mindenkinek kell a negyeddolláros, azzal megy az összes automata, miszerint mosógép, kávé, üdítő cigi és újság, amik persze nem fogadnak el kártyát, az átlag jenki meg nemigen hord készpénzt magánál, illetve amit igen az is papír alapú. Így aztán pár dollárnyi mosás-szárításért túrhatja át az összes zsebét, táskáját valamint összes autója kesztyűtartóit. (Ezekben egyébként soha senki nem tart kesztyűt, miként kalapot sem a hátsó ablakban, ideje lenne megváltoztatni a nevét mindenféle-bizbasz-tartóra például.)

Az apró amúgy nálam is gond, például mikor a heti rendelt kaját kell fizetni és ugye pontos összeg kéne, mikor a munkahelyi kávéautomata nem tud visszaadni (vagyis szinte mindig, pontosabban ha tudna visszaadni akkor nincs benne anyag, ha meg mindkettő adott akkor simán rossz), meg mikor otthon felejtem a telefont, aztán mehetek a pénzbedobóshoz, amit szerintem lassan már csak én használok.

És a másik probléma az, hogy ugyanakkor rengeteg felesleges apróm van, teljesen valószínűtlen helyeken (tornacsukában, kutyatál alatt, szemüvegtokban), javarészt felhasználhatatlan címletben (vagyis egy meg kétforintosok, régi húszasok, sőt találtam már egy könyvben papír kétszázast is) vagy már nem létező pénznemekben (drachma, schiling) esetleg már nem létező országokból (mert találok néha jugoszláv dínárt is.) És mivel nem gyűjtök érméket, pénzt meg inkább csak a bankszámlámon, mindez nettó szemét, zavaró tényező ha nyomja a ballábam nagylábujját vagy félrenyeli az eb.

De minden közül az igazán idegesítő a felhasználható, csak épp értéktelen apró, ennek jellegzetes példája a Londonban felgyűlő kétpennys, ami nagy, randa és semmit sem lehet venni érte, igazából sokszor két pennyért sem igen. Ez mindig megmarad, ott sem lehet hagyni a pénztárnál/kocsmapultnál, mert a hülye angolok/bevándorlók mindig precízen visszaadnak, nyilván ők sem szeretnének külön vacakolni a rézpénzekkel. A helyzeten csak az segít némileg, hogy minden nagyobb üzletlánc bevezette már az automata pénztárakat. Azokba meg nyugodtan bele lehet táplálni azt a fél kiló aprót, amit egy szerves-organikus pénztárosnak már nem lenne pofám a képébe tolni.