Goulash Girl

Egy-két napja már nagyot megy a net hazai szektorában a "régimódi gulyás" készítéséről szóló videó, amitől minden igaz magyar menten véresszájú szélsőjobbossá változik, annyira semmi köze a képernyőn látható gyanús trutymónak a gulyáshoz. (Amiről amúgy Esterházy Péter számtalanszor hangsúlyozta, hogy az egy leves, sok cuccal megpakolva ugyan, de leves, amit a német turistáknak ilyen néven feltálalnak, az meg jobbára pörkölt, azaz műfajilag is más.)

Ehhez képest az alábbi videón eleve darált(!) hússal indít az alkotó, majd jön a hagyma, fokhagyma, paradicsompüré, hámozott-darabolt (konzerv)paradicsom. És amikor már tényleg várná az ember a paprikát, ne adj' isten krumplit, akkor  jön a szarvacska tészta, a cheddar meg a mozzarella, amitől az egész valami különösen elcseszett bolognaira kezd hasonlítani, mínusz a fűszerezés. De gulyásnak nem gulyás, , ráadásul nem azt álltja róla jeles fészbuk-séfünk, hogy ez valami újragondolt, kortárs, fúziós gulyás, hanem hogy ez az igazi, régimódi gulyás, ahogy a mesebeli nagymamák csinálták mindig is régen. Ahogy az idézett cikkben is megjegyzik, szinte látjuk magunk előtt, ahogy nagyi mozzarellát kever a paradicsomos tésztával dúsított darálthúshoz, előállítva így a gulyás néven közismert amúgy levest.

A jutyúbon amúgy több videó is szembejön az "old fashioned goulash" kifejezésre, van olyan ahol a főzős csaj (igazi gulásgörl) lilahagymával és fagyasztott cuccokkal (borsó, répa, kukorica) támad, de  a konzervparadicsom meg a szarvacska tészta az nála is elmaradhatatlan (a sajttal együtt), és persze ő is régimódinak titulálja ezt a meghatározhatatlan izét, bár legalább hozzáteszi hogy ez amerikai gulyás, az eredeti, régimódi magyar meg kanadai(?) változat nyomán.

Persze így van ez számtalan étellel, az olaszok is nyilván agyérgörcsöt kapnának attól a valamitől amit nálunk mondjuk "milánói makaróni" fantázianéven állítanak elő  az iskolai menzák főzőnénijei (a szakács megnevezést esetükben túlzásnak érezném), vagy azoktól a pizzáktól, amik a kecsapos szósz tetejére olvasztott ipari trappistával készülnek, és neveztetnek a vendéglátóipari segédmunkások által margheritának. Vagy simán margarétának, ha kihívást jelent az olaszos helyesírás, márpedig általában azt jelent.

Vagyis az egyes népek jellegzetes ételei, kikerülve a világszínpadra, a felismerhetetlenségig képesek torzulni (e mezőnyben igazán versenyképes lehetne az én tarhonya-alapú szusim is), láttam én már lencséből sóletet, krémest csokis habbal vagy zöldséglevest pulykából.

És már várom, hogy mit lehet csinálni bográcsban, gumicukorból.

Nagy dolgok

Letartóztatták egy New Jersey-i középiskola igazgatóját, mert minden reggel (gondolom hétvégén azért nem) odaszart a suli atlétikai pályájára. A hírből ugyan nem derül ki, hogy jöttek rá, hogy ki lehet a titokzatos gyalogsági aknázó, de legalább azt sem tudni miért.

Hipotéziseink persze lehetnek. Megeshet, hogy az igazgatónál nincs otthon működőképes  vécé, mert arrafelé is igen szarul fizetik a pedagógusokat (innentől lesz szimbolikus a gesztus), és a lakókocsi-parkban a bódéjában már rég eldugult a fajansz,amit nincs pénze ,megcsináltatni. Így a reggeli budista gyakorlatát a munkahelyén kénytelen elvégezni, és azért nem az ottani vécét használja, hogy a fentebb említett szimbolikus módon tiltakozzon a tanárok megalázó helyzete ellen.

Persze az is elképzelhető, hogy lelke mélyén szarik az iskolára, ezen belül szarik a diákok és a kollégái fejére, de konkrétan azért nem meri megtenni ezt (meg a kiszemelt alanyok úgyis elszaladnának, mire letolná a gatyáját), így aztán a közvetett módon fejezi ki mizantrópiáját, elvégre a szak mindenkinek egyformán büdös, és kevesen szeretnek dicsekedni vele.

További lehetőség hogy az igazgató vécékagyló-fóbiában szenved (piszoár és bidé-komplexusokkal súlyosbítva), egyszerűen képtelen porcelán alapra helyezni szükségleteit, plusz igényli a friss levegőt is a kényes művelet közben. (Nyilván gyerekkorában túl hamar kényszerítették bilire, és mivel nem nagyon akarta ezt, a kamrába zárták, a bilivel együtt persze.)

Úgyhogy érdemes lenne körülnézni a város egyéb közterületein is, parkokban, parkolókban, mellékutak mentén, szökőkutakban, ki tudja merre sodorta még kényszeres fóbiája az igazgató urat. Nagy dolgok derülhetnek még ki.

A megnevezés hatalma

Pakisztánban, pontosabban egyik tartományában megtiltották, hogy az energiaitalok az "energia" szót szerepeltessék a  a nevükben, csomagolásukon, reklámjaikban valamint a cégvezetők autóinak egyedi rendszámaiban. Az indoklás valami olyasmi, hogy a redbullnak meg a hasonlóknak nincs is tápértékük. Ám ez kicsit fals érvelés, hisz nem "tápérték-ital" néven hirdetik magukat, energia meg van bennük.

Igazából energia mindenben van, és bár néha nem így érzem, még bennem is. Sőt igazából az anyag is az energia egy formája, tehát ami nem teljesen elvont eszme, abban van energia, a nagyiban, a szobanövényekben, a villamossínekben, a zéró kannásborban (ez olyan mint  a zéró kóla, csak cukor helyett szőlő nincs benne, cserébe cukor annál több) vagy az ikeás könyvespolcban egyaránt. Legfeljebb ezeket nem lehet meginni, beleértve a zéró bort is. Ezzel együtt én nem hirdetném az árumat energiapolcként, energiasínként vagy energianagyiként, bár energiafűről már hallottam. Az valami növény amit ez esetben nem szívni kell hanem kazánban elégetni, és akkor felszabadul a benne lévő energia és megmelegíti a tökfőzeléket meg a lelkünket hideg téli estéken. Bár energiafűként mondjuk Pandzsáb államban nem merném árulni, mert úgyis betiltanák a megnevezést, tekintettel arra, hogy a tápértéke elenyésző, a fűtőértékkel meg nem lehet jól lakni, de legalább is igen bonyolult.

foundshit.com

Amúgy egy csomó más megtévesztő elnevezést is be lehetne tiltani. Vegyük például az "éjszakai villamos" kifejezést. Ha jobban megnézzük kiderül, hogy ezek tisztára nappali villamosok, úgyszólván semmiben sem különböznek azoktól, csak sötétedés után járnak, kivilágított városokban, pont úgy, abban a tempóban és azokon a síneken, ahogy és ahol a nappali villamosok is. És egyáltalán, miért nincs az éjszakai villamosokon hálókocsi? Az már lehetne egy differentia specifica, már ha a villamosok értenének latinul.

Az éjjel-nappali boltok neve mondjuk maradhatna, azok általában tényleg nyitva vannak éjjel meg nappal is, és mindkét esetben egyformán boltok. De azért itt is megvezethetik az embert az elnevezések, egyszer a horvát tengerparton mentem egy boltba, amin előző nap láttam a "Non-Stop" feliratot, de kiderült, hogy ezt ők nem úgy értik hogy 0-24-ben vannak nyitva, hanem hogy reggel 8 és este 6 között folyamatosan, azaz non-stop várják a nedves vásárlókat. Azaz nem zárnak be a szieszta idejére sem, mint a legtöbb környékbeli egység, ők ebéd után und a legnagyobb hőségben is hősiesen nyitva vannak, hogy a lazacvörös árnyalatú,

pirított németek a parton sülés közben sörrel pácolhassák be magukat, főleg belsőleg.

De este hétkor már csak a távolabbi vegyesbolt volt nyitva, úgyhogy maradt a hotel bárja/étterme (ez ugyanaz a helyiség volt, csak napjában párszor funkciót váltott), ahol a bolti árhoz képest  tripla áron lehetett sört venni a modortalan, de legalább nyelveket sem beszélő bosnyák pincértől /pultostól, mikor melyik szerepben volt.

Szóval igaza van a pakisztánoknak (vagy hogy hívják az arrafelé népeket), ügyelni kell rá, hogy mit írunk rá  a bármikre, mert egy tripla áru sör akkor is drága lenne, ha nem lenne egyúttal langyos is. 

Mellékszál: Én mondjuk ma már csak ritkán iszom, és jobbára alkoholmenteset, ami valami furcsa okból általában drágább a hagyományos sörnél. Pedig nincs benne semmi plusz, sőt kevesebb van benne, azért mentes. Biztos kurva sokba kerül kiszedni belőle az alkoholt, ezért az elsőre indokolatlannak tűnő árrés, esetleg arra gondolnak a gyártók meg a forgalmazók, hogy ha alkoholmenteset iszik az ember, megáll egy vagy két korsó után mert már nem szomjas. Vagyis a hagyományos sörrel ellentétben nem vedel tovább, és az ebből adódó veszteséget kell behozni a magasabb árral.

Amúgy érdeklődéssel várjuk a cukormentes után a cukor- és koffein/taurin-mentes energiaitalt is. Csak ne próbálkozzanak vele Pakisztánban.

Vicces, de közben zavarba ejtő

Valójában közel négy éves a történet, de nekem akkoriban elkerülte a figyelmemet Szennyai Mária, aki független polgármester-jelöltként indult a III. kerületben a 2014-es önkormányzati választásokon. A néni a kerületi lapban való bemutatkozáskor olyanokat írt, hogy attól minden jobb érzésű pszichiáter azonnal a Freud-összkiadásához nyúl, és felsejlik előtte egy nagyívű disszertáció a tévképzetek radikális változatairól.

Mária néni ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy Oscar-díjas színésznő, sőt rendező, összesen 22 Oscarja van, csak egyiket sem a saját nevén kapta, ezért nem tud róla senki itthon, plusz ugye a Wikipédiában formát öltő Háttérhatalom. Nyilván ők tehetnek arról is, hogy eddig még senkinek nem tűnt föl, miszerint ő a Nemzeti Színház 49%-os tulajdonosa is, így aztán teljesen hatástalanok maradnak az e minőségében kiadott közleményei is

(Nem akarom itt felsorolni az összes baromságot amiket állít, például, hogy Mel Gibson Passsiójában ő játszotta Máriát, sőt a filmet is ő rendezte és nagyrészt a Lukács-fürdőben forgatták. Tessék elolvasni a 444.hu vonatkozó cikkét 4(!) évvel ezelőttről, meg persze a csak tiszta forrást is, a fentebb belinkelt bemutatkozás formájában. A blogját őszintén nem ajánlom, irtózatos angolsággal írt értelmetlen szövegek, és minden cím végére oda van szúrva, hogy "alul magyarul", és tényleg, az angol halandzsa után jön a hángérijen változat, az talán még jobban fáj, mert kiderül, hogy nem (csak) az angoltudásával van a baj, hanem az alapvető szövegalkotási képességeivel is, súlyos sérelmünkre. De polgármester- meg képviselő-jelöltség kapcsán előadott agymenései felhőtlen szórakozást biztosítanak, plusz érdemes beleolvasni a wikipédia-oldala vitalapjába, a szerkesztők maguk sem hiszik, hogy valaki ezeket tényleg képes leírni magáról.

Azt így több év távlatából is nehéz eldönteni, hogy Máriánk súlyos téveszmékkel küzd, esetleg hasadt személyiség, vagy az egész csak egy sima, közepesen szellemes médiahack, amivel fel akarja hívni magára a figyelmet. Valószínűbbnek tűnik, hogy orvosi segítségre lenne szüksége, saját tapasztalat hogy az jól jöhet, mióta rendesen szedem a gyógyszereimet már hozzám sem szól a fikusz a sarokból, és a a postás is egyre kevésbé hasonlít Godzillára.

És persze ilyenkor mindig nagy dilemma, hogy ér-e kiröhögni egy beteg embert, de erre az anarchoid válaszom az, hogy persze, amíg nincs a zárt osztályon. Ha önként, dalolva és a nagyközönségnek adja elő magát, akkor én röhöghetek rajta, ha rám jön a dolog, amúgy sem tudok nem röhögni, ez nem racionális. Nem kell az ilyen figurákkal leállni vitatkozni, de otthon a négy fal között azért  jól szórakozhatok, az még nem fáj senkinek. Én sem tudom, az ismerőseim miket beszélnek rólam a hátam mögött (gondolom jobb is így), de nem is rágódom rajta.

Hősünk amúgy tényleg volt színésznő is, amint azt a Magyar Színházművészeti Lexikon dokumentálja, voltak kisebb színházi szerepei, és egyszer feltűnt a Szomszédok egy (!) epizódjában, mint valami Károly titkárnője. Ezek a szikár tények, innen virágoztak ki a 22 Oscarról szóló konfabulációk, a sok remek főszerep a színpadokon, meg a Dallastól a Rex felügyelőig ívelő sorozatszerepek.

De azért az érdekelne, hogy végezhetett "a Színház és Filmművészeti Akadémia (sic!) keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetemen pszichológia-esztétika-teológia szakon"? A színművészetin nem volt elég jó a teológia szak?

Május egy-két-há'

Itt van május elseje (énexó és táncköszöncse), ami persze csak naptárilag érdekes, meg hogy munkaszüneti nap, elvégre a munka ünnepét nemmunkával kell ünnepelni. Ez sokak számára nem jelent eleve semmittevést, mert  kirándulni mennek, és/vagy majálisba, de én a semmittevés pártján állok, illetve ülök a fotelban, tekintettel arra, hogy ízlésemhez képest túl meleg van, meg süt az a hülye nap is.

Mikor még gyerek voltam, aktívabbak voltak a május elsejék, menntünk például majálisba, ahol kaptam playmobil figurát meg kókuszos csemegét. Szigorúan e két dologért mentem, a körhintákra nem voltam hajlandó felülni, illetve egyszer próbáltam, de a korábban fogyasztott kókuszos csemege kólával  a körben állók nyakában végezte. Mondjuk szerintem nem kellett volna panaszkodniuk (de megtették), elvégre mellékeltem hozzá némi gyomorsavat, megkönnyítve ezzel az esetleges másodlagos hasznosítást. Szóval a majálisban engem az édesség- és műanyag bizbasz árusok érdekeltek, esetleg jöhetett még egy fél lángos. (Egyébként az ilyen vásári lángosok eleve fél lángosok, a másik felük ugyanis olaj.)

A majális előtt azonban volt május elsejei felvonulás is, ahol mindig fel kellett vonulnunk az iskola nevében, ostoba transzparenseket vagy béna hungarocell virágokat (csillagokat, zászlókat, kőszáli mókusokat) kellett cipelni, esetleg ezek kombinációját, mondjuk egy ostoba szövegű transzparenst tartó kőszáli mókust ábrázoló objektet. A felvonulások lényege a tűző napon, kurva melegben való menetelés volt, nyilván a szocialista und hazafias nevelés jegyében. És természetesen valamelyik teljesen múmiafejű tornatanár gyakoroltatta velünk a menetelést az iskolaudvaron, miközben folyamatosan dohányzott és rekedten ordibált, jobbára csak magának, mert mi nemigen értettük mit akar, tekintettel az artikuláció markáns hiányára. De ez a létező szocializmusnak nevezett akármi végvonaglása volt a nyolcvanas évek második felében, még egypártrendszer volt, de már ki lehetett röhögni a magát kiképző őrmesternek képzelő tornatanárt.

Meg persze vannak, de inkább csak voltak, népszokások is, már amennyiben a népszokást valami nádfedeles, vályogfalú csűrdöngölésnek gondoljuk. Pedig a népszokás az, amit a nép szok, tehát ilyenek most is vannak, csak mostanában már nem májusfákat locsolunk meg csokimikulásért, hanem - az ünnep fényét emelendő - szintetikus drogokat szedünk, bigmekes dobozba hányunk, és sorban állunk a környéken egyedül nyitva tartó éjjelnappali előtt.

Felvonulás helyett a munkásosztály manapság az éjjelnappalihoz vonul, de lehet hogy még mindig sört és virslit venni.

Standing sushi

Csináltam ma szusit, egyrészt mert régen csináltam, másrészt meg volt itthon minden fontos hozzávaló, a boltba meg lusta voltam elmenni. Mondjuk ha nem lett volna itthon nori, szusirizs, wasabi, savanyított gyömbér, szójaszósz meg ilyenek, akkor is próbálkoztam volna, legfeljebb a hagyományoshoz képest némileg módosított recepttel. 

A nori helyettesíthető mondjuk salátalevéllel (az is zöld), esetleg félfamentes rajzlappal, az legalább sima, szögletes, és valahol találnék hozzá vízfestéket, hogy zöld legyen. A savanyított gyömbér kiváltható savanyúkáposztával is, a wasabi sima tormával, amibe keverünk egy kis csilit, hogy csípjen (meg ugye zöld vízfestéket, ha már elővettük), a szusirizs helyett megfelel a sima rizs is, ha az sincs, akkor a tarhonya, lényeg hogy jó ragacsos legyen.

A szusiba kell ugye hal is (bár kihagyható), de ha tennénk bele csak nincs, akkor jó a parizer, a lángolt kolbász vagy a pörköltmaradék (tetszőleges kombinációban), ha ezek is hiánycikkek otthon, végső esetben bevethető a kisdobozos sertésmájkrém. A szójaszósz remekül pótolható sózott-borsozott ecetes feketekávéval, színre stimmel, és ha elég sós, úgysem érzünk ki belőle más ízt, a zöldségek meg eleve tetszőlegesek, a répa helyettesíthatő paradicsommal, a paradicsom meg kecsappal, a kecsap meg erős pistával, szóval mindenre van megoldás, csak kreatívnak kell lenni.

surfandsunshine.com

És a különböző alternatívák szabadon kombinálhatók, építhetünk rájuk például egy igazi "running sushi" éttermet, ahol  cucc kis tálkákban köröz egy szállítószalagon, és mindenki leveheti, a neki szimpatikusat. Persze ha nincs pénzünk ilyen szállítószalagra (vagy simán csak a bányában töltött gyerekkorunka emlékeztet), akkor bevethető a szekrény mélyén porosodó régi villanyvasút is, vagy simán divatba hozhatjuk a "standing sushi" éttermeket is, ahol ha a paraszt enni akar, majd odamegy a pulthoz, azt' vesz magának valamit.

Na most, a salátalevélbe tekert májkrémes-kecsapos tarhonya, savanyú káposztával és sós-ecetes kávéval olyan egyedi és autentikus szusi-élményt kínál, amihez foghatót akkor sem találnánk máshol, ha egészen Japánig utaznánk érte.

Ráadásul remekül illeszkedik a debrecenis hot-dog, a pulyka-kebab és a csalamádés hamburger ősmagyar gasztronómiai hagyományába. A sok hülye külföldi meg még csak nem is sejti, miből marad ki...

Fauna Flóra

A szokásosan rendes reggeli sétámon feltűnt, hogy még nincs is május, de már vége a tavasznak, már alig virágzik valami, minden csupa zöld, a "májusi" cserebogarak javarészt döglötten hevernek a járdán meg meleg van. Amúgy épp ezért kell reggel sétálni, mert akkor még nincs olyan meleg, bár elég hülye szögben süt az ember szemébe a Nap, de legalább nincsenek emberek az utcán, pontosabban aki mégis, az amolyan hajnali részeg, vagy dolgozni indul, de leggyakrabban mindkettő egyszerre. (Ha véletlenül egyik sem, akkor a postás.)

Ilyenkor jó parkban sétálni, mert bár ott is sok a zöld, de még a postással sem kell találkozni,  az öreg platánfák meg a giccses szobrok csak a legritkább esetben kapnak csomagot vagy tértivevényes levelet, és szerintem akkor is nekik kell elmenni érte a postára, mert eddig még egyetlen fán sem láttam levelesládát, meg csengőt, ahol be lehet csengetni hozzájuk. Vagy nekik?

kepguru.hu

Viszont ha nincs kedvem a legközelebbi park felé keveregni, a környéken akkor is rengeteg nagy fa van. Jobban belegondolva a városban nincs is sok park, az lehetett sok évtizede a koncepció, hogy maga a város legyen parkosítva. Ez persze remek ötlet, a környéken is akármerre megyek mindenhol nagy fák vannak, csak épp a konyhában kell villanyt gyújtani nappal is, mert oda egyáltalán nem süt be a Nap, viszont egy bazi nagy fa van az ablak előtt. Illetve több is. A fákon amúgy valaki madarakat és idegesítő rovarokat termel, és lehet hogy ugyanő (vagy valaki más) időnként műanyag zacskókkal díszíti fel őket, persze lehet, hogy szimplán azt hiszi, a madarak szeretik a műanyag zacskót, mondhatni a műanyag zacskó a fa-rovar-madár hármasság mellett a lakótelepi ökoszisztéma  negyedik sarokpontja. Pedig nem is, hanem a buszmegállóban, padon, lépcsőház-bejáratnál vagy simán csak a kuka mellett (!) felejtett mekis pohár, zacskó, sültkrumplis tasak. A minap saját szememmel láttam, ahogy két feketerigó (a veréb meg a galamb mellett kábé ezt az egy madárfajt vagyok képes biztonságosan beazonosítani, ja meg a csirkét) összeveszik valami mekis maradék fölött, amit valaki a ház előtti padon hagyott.

És amikor reggel - pláne hétvégén - még viszonylag csönd van, bármerre mászkálok is, mindenhol térdig járok a madárcsicsergésben, ami elsőre nagyon hangulatos és megnyugtató, de fél óra után már kezdenek az ember idegeire menni az üvöltöző szárnyasok, és kénytelen felhangosítani a Slayert, az mp3-lejátszóján. Mert bár remek dolog a természetközeliség, de egy városinak azért vannak határok.

Ein Lager bitte

Kerényi imre néhai színházrendező és jelenlegi közéleti futóbolond legújabb ötlete a Gizella-tábor, illetve dehogyis tábor: "elitegyüttlét". Ez ilyen gyerektábor lenne a miniszterek meg államtitkárok gyerekeinek, szigorúan keresztény szellemiséggel, kurva sok pénzért. de nem csak a szülőknek fájna sokba (bár a célcsoportnak speciel pont nem fájna), hanem nekünk is, mert eddig 44 millát már elszórnának rá, de mire jövőre beindul a trónörökösképző tábor Balatonalmádiban(több turnusban!) ez nyilván sokkal több lesz.

A legviccesebb (amin persze magyarosan, azaz sírva röhögünk), az hogy mi mindenre költenének: mindenkinek vennének Quechua márkájú dzsekit (ami jól jön a vitorlásoktatáskor), valami fene tudja milyen zsebkést (ez szintén nélkülözhetetlen lehet a sok templomlátogatás, meg a pannon táj valamint  a római kori emlékek felfedezésekor), ezen felül a lányok római stólát kapnának, a fiúk meg "combközépig érő római tunikát" - legalább már tudjuk hogy kerényi a vén kecske, milyen sót is nyalogatna legszívesebben. Ja, és a fiúk a tunika mellé kapnának fakardot (fuckardot?) hüvellyel (!), ami a szexuális áthallások nélkül is a szánalmasság csúcsa.

Most képzeljük el, ahogy mondjuk Államtitkár Úr egyszem fiacskája két hétig elitegyüttvan hasonszőrűekkel, de nem füvezhetnek, nem  játszhatnak World of Warcraftot, hanem templomokat néznek rogyásig, majd a szigorúan keresztény szellemiségtől áthatva combközépig érő tunikában, fakarddal mászkálnak a Balaton partján, a normális turisták legnagyobb derültségére. De legalább  abban a két hétben megtanulják majd, hogy az élet nem habostorta, ellenben a nemzetközi helyzet fokozódik.

Az egész ötletnek van valami furcsa avítt hangulata, nem kicsit naftalinszagú, mint kerényi elvtárs zakói,de hát fölötte már rég elszállt az idő vasfoga.

Ha viszont már benne van a lábában a bugi, kitalálhatna még néhány tábort, a társadalmi elkülönülés jegyében, elvégre micsoda dolog az már, hogy Államtitkár úr gyereke mindenféle prolikölykökkel jár egy osztályba, hát nem elég, hogy a villamoson el kell őket viselnie, ha nem ér rá a sofőr?

Szóval legyen az elitegyüttlét mintájára, avagy ellenpólusaként prolikarám, ahol a pannon táj szépségei helyett a Népligetet fedezik fel, tunika helyett mackóalsót kapnak, fakard helyett pedig lófaszt se (mondjuk ez utóbbi nem akkora baj). És a Brezsnyev-prolikarám nyilván nem trónörökös-kiképzőtábor lenne, inkább csak bezárnák oda a fiatalokat, ne lógjanak a villamoson mindenki szeme láttára, plusz egészséges, léleknemesítő munka keretében rendberakhatnák a Népligetet, hogy ha hazajön a Gizella-elitegyüttlét aktuális turnusa, ápolt gyepen tudjanak focizni, levezetve a tunikában templomlátogatások fáradalmait. 

Már ha eltalálnak odáig Budáról, sofőr nélkül.

Fantomfájás

Kedden moziban voltunk filmet tekinteni (mondjuk mi másért menne az ember a moziba, itt még popkorn se volt, ezek magas- és nem olyan magas de azért még elég termetes művészetben utaznak), konkrétan a Fantomszál (Phantom Tread) című műegészt. A magam részéről kissé csalódott voltam, én azt hittem a Fantom Menés című Sztárvórzot nézzük majd, ami ugyan a legvacakabb Sztárvórz, de még mindig jobb mint az esti híradó, tetszőleges csatornán. Ehhez képest sehol egy droid, sehol egy jedi, csak egy nagyon-nagyon brit, öregedő fószer varrogat női ruhákat valahol az ötvenes évek londoni arisztokráciájának művilágában.

Az egyébként teljesen utálni való, egoista, kényszeres, mizantróp női szabót (ma inkább stylistnak hívnánk, tekintettel arra, hogy főleg kontyos nénik varrnak) Daniel Day-Lewis alakítja, a rá jellemző alapossággal. Elvégre ő a method acting híve, azaz minden szerepébe maximálisan beleássa magát, és a forgatás alatt ki sem lép a figurából. A Bal lábam című filmje alkalmából például a forgatási szünetekben sem volt hajlandó kiszállni a kerekesszékből, nehogy kiessen a szerepéből. Na ehhez képest nem lettem volna a stábtagok helyében most sem, el bírom képzelni ahogy Danny boy harsányan kurvaanyázik a segédoperatőrrel, mert az túl hangosan eszi a perecet, aztán leissza magát és megdugja a rendezőasszisztens csajt. Később -engesztelésül- varr neki egy kisestélyit, ha már beleásta magát ebbe is a method acting jegyében.

Mert persze a sztori középpontjában a morcos agglegény meg múzsája, a fiatal de legalább nem túl szép csaj kapcsolata áll, ami eleinte unalmas, később beteges, és nekünk ezt kell nézni két órán át. Amúgy remek a film szerkezete, az első óra unalmas, a másodikban már vannak történések is, és nem csak viktoriánus szalonbelsők, itt viszont már betegesbe fordul a sztori. A csaj gyakorlatilag addig eteti mérges gombával a pasit, míg az feleségül nem veszi, illetve egy kicsit még azután is, csak a miheztartás végett. Viszont droidok meg birodalmi rohamosztagosok még ekkor sem bukkannak fel, csak egy-két piros emeletes busz, hogy legalább tudjuk, hol is vagyunk, meg mindenféle arisztokraták, ahogy Rolls-Royce-okból szállnak ki, meg ájultra isszák magukat a saját esküvőjükön.

Azaz, ha az ember túléli az első órát, a többi már egész kibírható, sőt néha még humoros is, a maga kifordult módján, de azért nem ez lesz az aktuális kedvenc filmem. Day-Lewis is szürkébb a szokásosnál, bár még mindig remek (kár, hogy a legutóbbi állás szerint ez volt az utolsó filmje), én meg a szokásosnál jóval többször néztem az órámra, hogy mennyi van még vissza.

Ez pedig esztétikai ítéletnek is elmegy.

Végletek

Mikor reggel vittem le a szemetet,  egy torzonborz pasi volt épp derékig elmerülve a kukában (elnézést, a hulladékgyűjtő konténerben), és elégedetlenül mormogott mag elé: " A fenébe, ez is mind csak ócska szemét!" Mondjuk nem tudom mire számított...

Nekem erről meg az a régi vicc jutott eszembe, hogy Jézus éppen a vízen járás csodáját mutatja be, mikor valaki bekiabál neki a partról, hogy mi van baszki, nem tudsz úszni?

A két poén amúgy jól ellenpontozza egymást, mert egyfelől folyton várjuk a csodát, másfelől meg ha megtörténik, le se tojjuk. Mondjuk a kukázós bácsi esetében még jogos is lehet a csodavárás, ha valaki már itt tart egzisztenciálisan, akkor másban nemigen reménykedhet, de a mentalitás azért jellemző. Valószínűleg, ha találna a kukában egy arany nyakláncot, azt is visszadobná, hogy biztos valami olcsó bizsu, mert olyan nincs, hogy neki ekkora szerencséje legen.

Azt hiszem az a baj, hogy két dologgal nem tudunk mit kezdeni: a sikerrel/szerencsével meg a kudarccal/balszerencsével. A megszokott középszer az még nagyjából megy.

Félkrajcár

A különbözőféle és fajtájú hírességeknek mindig nagy gondot okoz, hogyan is tartsák fenn a feléjük irányuló figyelmet, hisz egy trashreality szereplője meg egy Oscar-díjas színész egyaránt annak megfelelően keres, hogy mennyire népszerű, illetve hogy egyáltalán mennyire ismert. Egy elfelejtett sztár már csak a kiskakas gyémánt félkrajcárját kaphatja, holott a csúcson még legalább tíz gyémántkrajcár volt a gázsija.

De a közérdeklődés fenntartása egyáltalán nem könnyű, nagy ma a médiazaj, túl sok a celeb, keményen kell taposni a felszínen (képernyőn, színpadon, eladási listákon, rendőrségi hírekben) maradásért, szerencsére azért vannak lehetőségek:

- Hülye vetélkedőkben szereplés: Az önmegalázás legegyszerűbb formája, mikor százhúsz kilós szőrös pasik ugrálnak rózsaszín tütüben, vagy szőkített luvnyák állítják határozottan, hogy Svédország fővárosa Norvégia, esetleg a közepesnél sokkal rosszabb műsorvezetők öntik nyakon egymást szarnak látszó csokipudinggal. Az ilyenkor begyűjthető ismertség/figyelem viszont csekély, de legalább rövid életű, ami egy későbbi valódi karrier szempontjából még jól is jöhet.

- Hülye képek/videók feltöltése: Bárhová, ahol sokan láthatják. Egy insta-poszt a modellkarrierre vágyó alany fenekéről, egy különösen trágár twitter-üzenet vagy valami fészbuk-kontent, lehetőleg szaftos magánéleti részletekkel. (Ha az ember párja szintén celeb, remekül ki lehet teregetni a kapcsolat mocskos kis részleteit, a celebek úgyis arról ismerszenek meg -többek között- hogy vagy épp most lettek nagyon szerelmesek, vagy épp szakítanak/válnak.)

Ha meg végképp nem jut eszébe semmi az embernek, el lehet játszani azt amit a minap Anthony Hopkins (Szőr!), azaz ijesztően hülye pofákat vágni egy videón (istenem, a faszhelikopterezés az ő korában már nem állna jól), nézettség generálásához meg a mémesedéshez.

- Függőségek: Egy rendes híresség iszik vagy drogozik vagy szerencsejáték-függő, esetleg szexmániás, illetve ezek tetszőleges kombinációit gyakorolja (szex közben pókerezik, gyógyszerre iszik, bekokainozva whiskyshordót dug etc.), részben a figyelemfelkeltés miatt, részben meg azért mert egyszerűen jólesik neki. A függőségek remekül kihasználható eszközök, a drámai helyzetek, a leépülés is príma híranyag, aztán a rehabról is jókat lehet nyilatkozni a bulvármédiának.

- Rendőrségi ügyek, közbotrány-okozások: Ez a kategória összefügg az előzővel, gyakran egyszerre alkalmazzák őket (ez az ún. Stohl-effektus), a rendőrségi hírek garantáltan felszántják a teljes médiát, és ugye mindegy hogy mit, csak beszéljenek az emberről.

- Valódi teljesítmény: Ez a legnehezebb ügy, mert ezt veszi észre legkevésbé a közönség, különösen ha nincs is egyáltalán. Úgyhogy talkshow-műsorvezetőknél és reality-szereplőknél egyáltalán nem működik, de művészeknél is csak akkor, ha kapnak valamilyen díjat is, addig csak a szűk törzsközönségük szemében sztárok. Kivéve ha közben drogoznak, hülye videókat töltenek fel vagy elmennek a tévébe rózsaszín tütüben ugrálni.

Gusztustalan gesztus

Egy cikk szerint, a legfőbb francia bíróság szerint is joggal tagadták meg az állampolgárságot attól az algériai (gondolom muszlim)nőtől, aki nem volt hajlandó kezet fogni az állampolgári papírok átvételekor. Ez azért vicces, hisz addigra már megkapta az állampolgárságot, és ha mndjuk postán küldik neki a dokumentumokat, akkor a postással kezet nem fogás lesz a kizáró ok? Vagy ha mondjuk online is megkapja, akkor kötelező lájkolni a helyi közigazgatási hivatalt, vagy mehet vissza a balettba ugrálni?

Biztos az volt a baj, hogy a nő muszlim, ezért bár neki ez vallásilag aggályos, mégis muszáj vele kezet fogni, már csak a kézfogás eredeti értelme miatt is. Hisz a gesztus azt demonstrálta, hogy "nincs nálam fegyver" (erről szól az "itt a kezem nem disznóláb" is, mert a disznóláb az valami nagy ósdi pisztolyféle), ez meg egy mocskos arabnál ugye elég fontos.

Így a Járási Gesztusügyi Hivatal jól kiakadt, és mint a sértődött óvodás, már vonatta is vissza az állampolgárságot, gondolom közben a nyelvét is kiöltötte, ha már gesztusok...

Persze akkor már inkább ölelgetni kellene egymást, nem kötözött-e bombát magára a másik. A visszautasítás indoka egyébként valami olyasmi volt, hogy a kezet nem fogás azt bizonyította, hogy az illető nem asszimilálódott eléggé. Ennyi erővel akkor arra is hivatkozhattak volna, hogy nem iszik bort, pedig az a tradicionális francia reggeli, nem szereti a fokhagymaszagot vagy szerinte Jean-Paul Belmondonak igen is krumpliorra van. Ez mind azt bizonyítja, hogy nem asszimilálódott, vagy nem eléggé, vagy a nem megfelelő módon. (Mondjuk szerintem elég, ha integrálódik, illetve elégnek kellene lennie.)

De hát a francia hatóságok nem foglalkoznak a részletekkel. Nyilván nem, hisz azokban az ördög rejlik, azt meg a pokolba kívánják.

1000.

Na itt most nem lesz túl sok vagy túl szórakoztató kontent, csak nem bírtam megállni, hogy várjak. Mert ez itt az 1000. bejegyzésem, ami lehet hogy sok, lehet hogy nem annyira, nekem mindenesetre (Uj Péter rovat- és könyvcímét kölcsönvéve) igazi Ömbizalom Punpa (sic!). Pláne mert néha igencsak meglepődöm rajta mennyien olvassák egy-egy posztomat. Milyen kevesen.

És csak semmi félre a tréfát, semmi na ne hülyéskedjünk már, tényleg érthetetlen, hogy vannak tíz meg hússzoros különbségek amúgy hasonló hangvételű meg tematikájú írások olvasottsága között. De legalább ettől izgalmas a dolog, már gondoltam, hogy megjátszom lottón az utolsó öt számot, a gond csak annyi, hogy eddig még életemben nem vettem lottót, igazából azt sem tudom hogyan kell. Kilóra adják, darabra vagy eleve csak hatos csomagban?

De mindegy is, az érdemi szociológiai megfigyelésem annyi, hogy a legtöbben a munkahelyükön olvassák a szösszeneteimet (nyilván munka helyett), mert hétvégén mindig visszaesik az olvasottság, ami legtöbbször pénteken a legnagyobb, mikor már amúgy is hazakészül midenki.

Ez persze engem nem zavar, az egyetemi állásomban is össze-vissza szörföltem mindenfelé, és immár hét éve gyártom is a tartalmat. Így jobban belegondolva ennyi idő alatt nem is sok az ezer, évi átlagban kábé 142, ami heti átlagban három sincs. Persze volt olyan év hogy 120, meg olyan is, hogy 300 feletti posztot kapartam össze.

És nem mondom, hogy belehúzok. A mondás szerint az amatőrnek ihlet kell a profinak meg előleg vagy határidő, de én itt amatőr vagyok, nem fizet ezért senki. De legalább van olyan területe is az írásművészetemnek (ah!) amiért fizetnek, sőt dicsérnek is. Ömbizalom, ugyebár.

Freak-show online

Ha úgy érzem, hogy alacsony a vérnyomásom Origót olvasok, de nem a gasztro- vagy a sportrovatot, hanem azt ami balra elöl van azaz a politikait. A nevezett szennyportál amúgy nem ír a politikáról, hanem csinálja, de nagyjából a Völkischer Beobachter stílusában, szinte látom magam előtt, ahogy az amúgy általában névtelen munkatársak barna ingben, antantszíjjal ülnek a klaviatúra előtt.

Ma már rég túl vannak a sorosozáson, Soros csak előétel, felvezetés, aztán jöhet a hardcore utcai harc, az egyetemisták, a tüntetők, Kálmán Olga vagy bárki ellen, aki kérdezni vagy tiltakozni mer. Én ma épp a 444-en akadtam bele ebbe a cikkbe, amivel azért vigyázni kell. Ha az ember a legjobb szándékkal is olvassa, könnyen kiéghet tőle az agya, olyan ez mint valami rádióaktív fűtőelem, amit csak speciális védőruhában lehet megközelíteni. Ezért linkeltem be inkább a 444-es cikket, szörnyülködéshez pont elég az is.

Az Origo egykor egy jó kis portál volt, sőt vezető portál, ma meg csak egy sima politikai freak-show, amin normális esetben nyugodtan röhöghetnénk is, minden hétköznap szombaton négytől hatig, de ezek mögött egy kétharmados parlamenti többségű kormány áll, sérelmünkre. Úgyhogy ha a héten épp Kálmán Olga az ügyeletes Soros, akkor ott a mi pénzünkből esnek neki. De láttam már hogy a tegnapi tüntetés kapcsán valami felszólaló íróféle macskája is Soros lett, úgyhogy én mondjuk Gyurcsányék muskátlijai helyében már araszolnék befelé a teraszról. Lehet hogy két hét múlva már Sorosok lesznek, az Origo meg előszedi a DK-s tagkönyveiket, amikkel beléptek a párt (Origóul: a Párt) szobanövény-tagozatába, nyilván azért, hogy ezzel a migrációt, valamint az EU birodalmi törekvéseit szolgálják.

Viszont ezen az alapon a jobboldalnak sem érdemes azon keseregnie, hogy bár nyertek, de igazából csak kétmillió igaz magyar maradt az országban, a többi vagy el sem megy szavazni, vagy az ellenzékre szavaz. Pedig könnyen lehet, hogy a kutyák, macskák, ékszerteknősök és a fikuszok nagy része eleve keresztény-konzervatív (csak nem hangoztatják), sőt a muskátlik nagyobbik fele is népben-nemzetben gondolkodik, csak a Gyurcsány megvuduzta a sajátjait, de majd a békemenetelők átnevelő táborba viszik őket jól.

És ha ez megvolt, akár szavazati jogot is kaphatnak. Meg B-kategóriás jogosítványt.

Unfair trade

A kereskedelmi tévék mifelénk egyre inkább csak kereskedések, a műsorszámok alapvetően arra valók, hogy megszakítsák a reklámokat. Ennek következtében én egyre gyakrabban kerülök agyvérzés-közeli állapotba, egyfelől mert az egyre terjeszkedő reklámblokkokban húszpercenként ugyanazt a sört, prosztatatagyógyszert meg városi kisautót hirdetik, de legalább a hirdetéseket áthidaló műsorok is sokadik ismétlések. Néhány sorozatnál határozottan az az ember érzése, hogy mert bár tíz éve megy már, húsz epizódnál nem áll többől, így nyilván olcsóbb. Miként a saját gyártású műsoroknál is olcsóbb a sok ismétlés, az egyik hírcsatornánál egy héten belül négyszer futottam bele egy beszélgetős műsor ugyanazon adásába.

A minap direkt figyeltem az órát: egy rajzfilmnél pontosan nyolc perc után jött az első (valamivel több mint ötperces) reklámblokk, hogy aztán legyen tizenegy perc rajzfilm, majd hirdetések újból. Értem én, hogy egy csatorna ebből él, de ha ha egyre többen kapcsolnak el (like me), akkor egy idő után nem marad nézőjük, de akkor hirdetőjük sem, mert melyik cég vagy ügynökég lenne olyan hülye, hogy bármennyit is fizessen a reklámidőért.

Csináljanak egy Reklámtévé vagy Hirdetés+ vagy valami hasonló nevű csatornát, és ott tolhatják napi 24 órában. Mondjuk elég sok csatorna alkalmazza a "Televíziós vásárlás" vagy a "Vásárlási műsorablak" című eszközt, mikor órákon át csak teleshop megy (ebben a műfajban a legjobb az ATV-n feltűnő Ékszer TV, ahol gyűrűket mutogatnak hosszan teleshopos stílben, sérelmünkre) nyilván ezeket se nézi a kutya se, szóval nem lenne nagy különbség.

De ezekkel a teleshopokkal legfeljebb az a baj, hogy szart árulnak drágán, na bumm, hülye aki megveszi, viszont az ilyen tévés jósokat simán be kéne tiltani, esetleg bilincsben elvezetni, a producereikkel együtt. Az asztrológusokat meg a tisztánlátókat (tisztánhallókat, tisztánszaglókat, tisztán tapintókat, tisztán csak csalókat) is, mert ők művelnek az már nettó lopás, kifosztás, hisz a nagyon emelt díjas telefonért semmit nem adnak cserébe, pontosabban primitív hazugságokat, de a balekok nem azért akarnak fizetni.

Akkor már inkább a Jutyúb.

Betépetlenül

Tegnap volt a marihuána félhivatalos világnapja, ennek alkalmából a 24.hu válogatott a legjobb füves sztorik közül, ahol a Vice munkatársai mesélik el mi minden hülyeség esett meg velük betépve.

A kedvencem a "megkéseltem egy kanapét" és a "három óráig követtem egy kutyát", bár nem értem, ehhez miért kell szívni, ilyen marhaságokat tisztán is ki lehet találni, fantázia kérdése az egész.

Mondjuk így:

Politikai/közéleti hallucinációk:

- Szépnek láttam Németh Szilárdot

- Birodalmi Fősárkány lettem a fekete Ku-Klux Klánban

- Az ENSZ belépett az Európai Unióba

- Pokémonügyi miniszter voltam

- A Fideszre szavaztam 

Kulturális látomások:

- Megdugtam egy karácsonyfát

- Rám kacsintott a Mona Lisa

- Lerajzoltam a Kilencedik Szimfóniát

- Láttam egy filmet, amiben nem szerepelt Colin Firth

- Angolra fordítottam Anthony Burgess regényeit

Természeti érzékcsalódások:

- Rókatestbe reinkarnálódtam, pedig ürgére számítottam

- Gránitból és mészkőből főztem pörköltet

- Tehénből csináltam másodfokú egyenletet

- Ecetet pisiltem egy napelemre

- Az ékszerteknősöm Jamaicára emigrált

Sportügyi agymenések:

- Forma-1-es autó voltam deréktól lefelé

- Összeverekedtem egy rögbilabdával

- Utolsó percben lőtt góllal nyertem a sakk-világbajnokságot

- Olimpiát rendeztem a sarki boltban

- Én voltam az Aranycsapat fele

Bulibár, ó...!

Aztat olvasom a hvg-n, hogy új bulinegyed lehet a Kolosy téri piacból. Eztet a piacot én világéletemben legfeljebb villamosból láttam, de maga a környék kevéssé tűnik alkalmasnak bulinegyeddé lényegülni. Bulinegyed az organikusan alakul ki, ahol az emberek buliznának, annak valamennyire spontánnak kell lennie, ha csinálni akarják direktbe, az legalább is kétesélyes. Egy üzletileg csinált bulinegyed olyan mint valami piálós békemenet, ahol hát legalább is nem spontán módon békemennek a kormányszimpatizás kormányszimpatizánsok, hanem busszal viszik őket menni, itt meg busszal vinnék az új bulinegyedbe sörözni a részeg angol tinédzsereket.

Én mondjuk már nem bulizom, nekem az a buli, ha jól sikerül a zöldséges kuszkusz, és nyugodtan tudok tévézni (tegyük hozzá: már utazni is egyre nagyobb nyűg), de haverokkal nagyokat dumálni az remek, vagy simán jókat dögleni itthon, csak bulizni ne kelljen. Persze emlékszem még arra az időszakra amikor fősulis/egyetemi bulikban heti ötször ugráltam egyet jobbra-egyet balra alapon a tetszőleges popzenére, miközben söröskorsóból nyakaltam a vörösboros kólát (azóta már emberiség ellenes bűnténynek tartom), mondhatni ideális buliturista lehettem volna bárhol, de már elmúlt.

Tényleg, nem ismerek negyvenes fazonokat akik igazi partiállatok, lehet hogy vannak, de nekik vagy túl sok pénzük/szabadidejük van, vagy önbizalomhiányosak (ajánlott irodalom - és ez itt a fizetetlen reklám helye: Ömbizalompunpa (sic!) Uj Pétertől), ezért húszéves csajokkal levezetve kompenzálnak.

Az én bulinegyedem úgy nézne ki, hogy lenne sör, lehetne bélyeget cserélni, és ha valaki valami vad dologra vágyik, be lenne készítve DVD-n a Tarantino összes. De közben szólna a Clash, a Ramones meg a Motorhead, elvégre nincs is jobb móka, mint Ramonesre maláj lepkés bélyegeket cserérlni, mongol repülősökre.

Bár gyanús, hogy ez tervezett új bulinegyed nem pont így fog kinézni, csak át akarják csábítani a brit legénybúcsúk énekelve hányó, filmszakadásra játszó populációját, akiknek Budapest a legszebb város, ha és amíg jóval olcsóbb a sör, mint Londonban. (Mert ott drága, ez  nékem is régóta tapasztalat.)

Szóval csak aztat akartam mondani, hogy valahogy nekem fura, hogy nem (például) a Szépművészeti Múzeummal, a  budai várral, a Duna-korzóval vagy a  Ludwig-múzeummal (személyes kedvenc) akarják Budapestre csábítani a turistákat, pedig azzal kellene. A részeges angolok amúgy is jönnek, őket vonzza a sörszag meg a májmágnes, de szólni kéne azokhoz, akiket érdekel kissé a kultúra, vagy valami az országból is, a korsó Dreher árán kívül.

És persze érdekes, hogy nekem innen Kaposvárról fontos mindez, de egyfelől kicsi ez az ország, másfelől meg sok évig voltam magam is fővárosi. Meg egyáltalán, érdekel engemet eztet. Aztat?

A Scully-hatás

Van ez a kutatás a Scully-hatásról, de nem igazán értem. Ugye az lenne a lényege, hogy azok azok a nők,akik nézték az X-aktákat, nagyobb eséllyel mentek tudományos pályára, mint akik nem. Mert Dana Scully karaktere kedvet csinált a tudományhoz, illetve ahhoz, hogy azt nők is műveljék.

De szerintem ez sima hülyeség, illetve beszűköltség. Attól, hogy Amerikában rengeteg a kertvárosi háziasszony, akinek a takarítás meg a gyereknevelés a karrierje, ez még nem általánosítható. Mint ahogy nem minden férfi szereti a sört (én mondjuk igen) vagy a focit (na, azt én tényleg nem), ugyanígy a nőiség nem zárja ki a tudományos munkát, sőt nem is korlátozza jó ideje már, tessék emlékezni arra a névre, hogy Marie Curie.

Mikor egyetemre jártam, a legtekintélyesebb tanáraim legalább fele nő volt, beleértve a szakdolgozati konzulensemet is, és nem csak én értékeltem nagyra őket, de a fél kiskörút is. Nincs olyan hogy női agyvelő, ez szimpla előítélet, legfeljebb társadalmi kirekesztés van, de talán már nincs is, írók, tudósok, tanárok közt nem látom a nemi diszkriminációt.

Amúgy is, ha ezek a férfiak, én átiratkozom semleges neműnek (máig nem értem, mi a francot bírnak annyian a Bizottságon), nagy változás nem lenne, meg amúgy is beleférne a gender-tematikába. De ezzel a Scully-effektussal nem tudok mit kezdeni, legalább is itt, Európa szomorúbbik felén, nálunk a máshol népszerű műfajként működő kertvárosi feleség már a luxuséletmódot jelzi, családot, lakást, netán autót fenntartani egy fizetésből nálunk már az Endivajnai magasságokat jelenti. Luxusfeleségek primitív kivitelben.

De hogy legyen valami jó is a végére, az előző szar szám után itt egy remek Clash. Enjoy!

Garfield

És már megint hétfő van, hogy rohadna meg, aki kitalálta a nem kizárólag hétvégéből álló hetet, épp a sajtos szendvicseimet gyártom, valamint Top Gear-t nézek, ami így reggel elég perverz ügy.
Fogalmam sincs mikori a műsor, de még Jeremy Clarkson van benne, mindenki piros papírpipacsot visel (vagyis valami őszi izé lehet), amúgy elég perverz dolog így hétfő reggel topgírezni.
Ja, és utálom a hétfőt, ha valakinek nem lenne meg a címben jelzett kulturális utalás.

Formula Állat

Én kérem nem szeretem a focit, idegesít a kézilabda, a kosárlabdáról meg annyi van meg, hogy térdig érő pólóban kell magasnak lenni. Esetleg a rögbi leköt egy darabig (nézőként szigorúan, az én koromban már ne akarjon túl sokat az ember, ha félti a fogait), de az autóversenyeket azokat bírom, túraautó, rally, tegnap már formula-e futamot is tekintettem, de persze a Forma-1 az igazi, most is azt nézem.

Ez itt az idei harmadik verseny (a kínai nagydíj), és ez is remek móka, törnek-zúznak a csávók, tényleg nem merek kimenni a konyhába csinálni két pirítóst, nehogy lemaradjak valami lényeges előzésről/ütközésről. Igen, tudom van ismétlés meg jutyúb, de nem ugyanaz, mint élőben bazmegelni a képernyő előtt  sóskekszel, ha már a pirítós kimarad...

Öt kör van vissza, Ricciardo vezet, aki a nevéhez képest ausztrál, de ehhez képest meglepően tehetséges. Közben meg az utolsó kör, megnyeri a fickó, efelől nincs kétség, és igen jó látni, hogy nem csak a Vettel meg a Hamilton dönti el egymás között, hogy ki nyerjen. Az ilyen dominanciát már a Súmakkernél is utáltuk, de úgy néz ki idén nagy kavarodás lehet, ami jó.

Mert persze remek dolog, ha az ember (enber!) egyik kedvenc szórakozása valóban szórakoztató (oké, nekem a bélyeggyűjteményem rendezgetése is az, de azzal kevesen tudnak azonosulni), plusz lehetne még a főzés is hobbi, de magamra nem szeretek főzni, ahhoz kell valaki, de Petra legfeljebb egy teát fogyaszt ha már, ha meg éhes rendel, a szépkártyája sérelmére. De elkalandoztam.

Én a Forma-1 tematikában akartam írni, de rájöttem, hogy a versenynézésen kívül kevés háttérinformáció érdekel, bölcsész vagyok nem mérnök, fitneszedző vagy marketinges, márpedig úgy tűnik az autóverseny (bármelyik) ezen szakmák mentén szerveződik. Mondjuk hülyén is nézne ki, ha bölcsészek csinálnák az autókat...

Sajt? Ó...

Namost, aztat nyilatkozta a szájerjózsef, hogy csoda a negyvenvalahány százalékkal kétharmadot szerezni, mikor az egész sajtó ellenük volt. Gondolom ezt úgy gondolta, hogy a sajtó az a része írt ilyeneket, amelyik nem fideszes, de csoda hogy még megtalálta a sajtónak azt a részét.

Mert épp ott tartunk, hogy kivéreztették a Magyar Nemzetet meg a Lánchíd Rádiót, én a magam részéről nem láttam az elsöprő ellenzéki sajtófölényt, nevezett cuccokat meg nemigen kedveltem, de ez már azért sok.

Ha lenne rá pénzem, csinálnék saját lapot meg rádiót, valahogy eképp:

- Szabadsághíd Rádió: "Hölgyeim und Uraim, mink vagyunk itten a fölháborító, ami itten van, mink kérem a békétlenséget meg a rasszizmust pártoljuk kéremszépen, nálunk ez a mostani kormány a legjobb, részünkről egy ötven-százmilliós támogatásra minimum rárepülnénk (az igeragozást meg a többesszámot most hagyjuk), de haj rád Magyarország, haj rád fidessz..."

-Nemzeti Nemzet: "Mi kéremszépen népnemzetiek vagyunk, nekünk legfontosabb a nemzetiség, a magyarság meg a fideszes segg, izé a fideszesség, ahogy azt a megrendelő kívánja. Mindeközben értékalapon, hurkatöltő hangulatban kolbászfesztiválozunk, hisz kosutlajos aztüzente, megjöttek a fehérvári huszárok."

- Felcsút TV: "A Pancsóarénában rekord 30 fős nézőszám született (képződött?), elsöprő győzelmet arattak a szotyiárusok a bevett árak felett, ugyanakkor a közeli kocsmában még mindig ugyanannyi a fröccs. Zajlott valami sportesemény is a háttérben, állítólag felnőtt férfiak valami felfújt bőrlabdát kergettek (micsoda hülyeség ez már!), de ez senkit sem érdekelt, hisz a Mini Szterelnök Úr fontosan szotyolázédott más fontos emberek társaságában, meg pisilni is kiment, ami ugye sokkal fontosabb mind nemzetbiztonsági, mind nemzetpolitikai szempontból,mint holmi fodbalmeccs, meg politika, bármi is legyen az."

Nnna, valami ilyesmit művelnék kellően szervilis újságírókkal, én meg koktéloznék közben havajon. Merugye én alapvetően azt szeretném, hogy legyen sok pénzem, és ne kelljen dolgoznom, avagy a fidesz helyében így csinálnám. De lehet, hogy így csinálják, csak én nem olvasom, azért vannak önvédelmi reflexeim...

A műveletlenség diadala

Az arab számoktól félnek a derék pécsiek, amit én sérelmezek, mert Pécsen születtem. DE az tényleg meglepő, hogy valaki ennyire hülye legyen, mint kivéve itt talán egy csávó, ki rájön, hogy eddig is arab számokat használunk. ("Mert mit adtak nekünk a rómaiak? - Vízvezetéket ! - Jó, de azonkívül? - Közbiztonságot, rémes volt előtte... stb.")

Na ez az a szint aminél nincs lejjebb...

Kétharmad újratöltve

Lassan magamhoz térek a tegnapi választási eredmény okozta döbbenetből, de már nincs is kedvem, az ilyen okoskodó stúdióbeszélgetéseket nézni, ahol mindig ugyanaz az öt "politikai elemző" beszél mellé, különböző tévécsatornákon. És képesek hosszan lamentálni, hogy "a fidesz nyerte- a választást vagy az ellenzék veszítette, vagy mégis inkább a fidesz nyert, esetleg az ellenzék veszített". Mintha nem lenne teljesen mindegy, egyébként a fidesz nyert, miután maga alá gyűrte a sajtó jelentős részt, saját érdekei szerint szabta át a választási törvényt, és ilyen egyujjas agyú hazugságokkal tömték az emberek fejét.

Kulturálisan amúgy is mélyponton vannak egy egy ideje, a rezsidisznó pacalrecepteket oszt meg, a felcsúti Ramszesz meg nem tervekről, programokról beszél a győzelmi szónoklatában, hanem a Kossuth-nótát recsegteti fülsértő módon. De mivel ez alkalommal sem volt választási programjuk, ahogy amúgy négy éve sem, ennyi maradt neki, meg a pancsóaréna, ahová gyakran jár szotyizni.

hirhatar.com

Az ellenzéknek meg marad annyi, hogy jó öltönyökben üldögélhetnek egy szép, Duna-parti épületben, időnként harcos beszédeket tarthatnak, de jó eséllyel egy javaslatuk sem fog átmenni,mert a fideszesek szerint ők elve Soros emberei, aki meg ugye maga az ördög. Dehát ez van, legközelebb majd tényleg koordináltan indulnak, azzal legalább a kétharmadot meg lehet akadályozni, és fidesz kénytelen lesz emberszámba venni őket.

Áprlis elseje

Ugye senkinek nem jutott eszébe, hogy tegnap volt április elseje? Mindent elsodort egyrészt a húsvét (pedig vasárnap ugye zárva van a legtöbb bolt, tehát húst venni épp nem lehet, mint ahogy autót, mosógépet, és - sajnálom- örök üdvösséget sem), másrészt a választásilag performált kampány, még a Sokfarkú Kutyapárt se használta ki az alkalmat, bár igaz, hogy ők minden mást de legalább  igen.

De az tényleg gáz, hogy április elseje egyrészt vasárnap, másrészt húsvét, papok nyomják kenetteljesen az evangéliumot, sonkát főz a fészbukon a felcsúti ramszesz, az alfőminiszternek meg a húsvétról is Soros jut eszébe. Meg a migránsok.

Szóval lehet, hogy a Bolondok Napja meg lett tartva április elsején, csak valahogy nem vettük észre. Pedig Ártunk és Ormányunk komolyan dolgozott rajta, de ők abszurdban utaznak hétköznap is, náluk nem tűnik fel ha hülyéskednek, avagy ha Krisztus feltámadásáról valakinek Trianon kattan be, akkor úgy járt, nem vagyok a pszichiátere.

Dehát a bolondok napja nálunk évek óta tart, kicsit drága, kicsit visszataszító, csak egyszer látnám, hogy kövérlászló vagy a felcsúti jelentkezik egy űrutazásra, ha már szerintük semmi sem lehetetlen. Nyilván behazudnák, hogy nincs is űr, az amolyan imperialista hazugság, a Hold sajtból van hisz főideológusuk, a demjénrózsi is elénekelte, a sajt meg persze itt van közel, de ádejánosköztársaságeielnökúr, majd lehozza nekünk, csak ne ipari trappista legyen, az a halálom.

Mondom, tegnap volt április elseje, én meg politizálok, ami - valljuk be - ilyenkor nem meglepő , de én is lehetek kissé zakkant, csak a tradíciók okán is. Úgyhogy ez alkalommal képzeljük el orbánviktort, ahogy kopaszra borotvált fejjel harekrisnázik, és kijelenti hogy kedvenc étele a tökfőzelék, vagy gyurcsányferencet elsőáldozónak, a pannonhalmi főapátságban.
De én meg nemsoká kapok ételrendelésileg rántott camambertet. Úgyhogy eddig ennyi, lesz rendes húsvéti kaja. (Update: megvolt, jó volt)

Hús? Vét!

Húsvét van, de nem veszek húst (még tojást sem), mert bár nem vagyok már ortodox vegetariánus, attól még nem szerettem meg a húst. Ma maradék pizzát ettem, meg franciasalátát, de húsot aztat nem vettem magamhoz.

Remélem nem jönnek locsolók, mert egyrészt pasi vagyok és hülyén nézne ki, másfelől a háztartásban az ékszerteknősöm a nőstény, de ő napjai nagy részét vízben tölti, tehát eleve hülyeség lenne még locsolni is. Úgyhogy én mondjuk vettem neki heringet, bár nem festettem rá (mármint a heringre) népies motívumokat, mondjuk nehéz is lett volna, pedig jól nézett volna ki, csak gondolom Teó a teknős nem kedvelte volna a tojásfestékkel színezett heringet.

Viszont igen jó dolog ilyenkor mászkálni egyet a környéken, én például nagyot túráztam amikor levittem a szemetet, ez egy több perces nagy utazás volt, viszont a kis sarki garázsboltban szereztem újabb adag heringet, és nagy élmény volt, hogy a hatsávos főút mentén megállva se jobbra, se balra nem láttam autót, így aztán végképp nem ragaszkodtam a zebrához.

Az ünnepek lényege, hogy nem kell élni, avagy pontosabban fogalmazva ki lehet lépni egy kicsit a mindennapi életünkből, lehet lazulás, chill out, találkozhatunk olyan ismerősökkel, barátokkal vagy családtagokkal, akikkel amúgy nemigen, vagy lehet simán semmit nem csinálni, és ez esetben büntetlenül.

Én nem vagyok keresztény, soha nem is voltam (miközben amúgy tisztelem a tanítást, és fontosnak is gondolom), de van Bibliám és forgattam is sokat (bár a Bhagavat Gitát többet), de épp ezért azt gondolom, hogy a húsvét is több mint a spenótos Wellington-pulyka, vagy a sonka tormával. Szerintem épp a leginkább dalai-láma szerű pápa regnál, ő valami tényleg krisztusi üzenetet igyekszik áttolni. Amiben semmilyen semjénzsolt nincs, pedig ő azt mondta, hogy fantompártja a katolikus egyház dárdahegye. Miközben nála még én is jobb keresztény vagyok, úgy hogy nem, plusz nem öldösök ártatlan állatokat kurva sok pénzért, mert nekem ez a hobbim....

Húsvétkor nem vettem húst, sajtos pogi van, meg zöldséges pizza. Részemről ez a lelki béke, a fővadász meg úgyis elkárhozik, már ha igaza van a cégének.

Ho-ho-hosszú hétvége

Épp most volt március 15. egy remek négynapos hosszú hétvégével, erre itt a következő, de épp most néztem, hogy május elseje meg kedd, avagy lesz egy harmadik is. Részemről benne lennék, hogy mondjuk minden második hétvége legyen négynapos, persze nekem az évi három karácsony is tetszene. Meg a hat születésnap, mondjuk nem kérnék minden alkalommal jelentős ajándékot, egy-egy Lego Halálcsillag, londoni repülőjegy és/vagy jelentősebb készpénz pont megfelelne.

De most mindjárt itt a húsvét, amikor én ugye nem veszek húst (de a spenótot már beszereztem), viszont családi életet kell élni, ez némi húsevéssel is jár, bár most kicsit bizonytalan, hogy lesz a húsvéti családi ebéd. Anyukám ugyanis tüdőgyulladással dőlt ágynak, ami azért nem két nap alatt múlik el, aggódom is érte, mert minden ünnepet szeretne jelentősen megünnepelni, de ez a húsvét lehet hogy kimarad, ám legyen. Azt hiszem, az ő egészsége fontosabb, mint holmi sülthús.

És akkor bocs, hogy már megint nem voltam vicces, asszem ma írok még, és az vicces lesz, ha valaki igényli...

Dilemmák

Vigyázat, megint politikai kontent jön,dehát mindjárt itt a választás, én meg mégis csak szociológus lennék, szóval asszem az átlagnál jobban érdekel. (Persze Petrát is, de azzal együtt hogy ő könyvtáros, mellesleg szintén szociológus, ami sok mindent megmagyaráz.)

Még kissé keresem a pártomat akire listán szavazhatok, asszem elempés választó leszek, nekem szimpatikus a Szél Bernadett, gondolom tényleg ránk férne már egy női miniszterelnök, a briteknek is bejött már (avagy Mrs. Teacher), de az egyéni jelöltet még nem tudom. Orcsipesszel bárkire, bár ha az derül ki hogy a jobbikos a legesélyesebb, akkor  úgy is nehéz lesz, részemről nehezen feledem a magyar gárdát, a pincérmellényes csávókkal. Úgyhogy lehet, hogy marad a MSZP-DK jelöltje, aki amúgy DK-s.

Én, sokakkal ellentétben nem láttam soha patás ördögnek a gyurcsányt, a pártjával sincs bajom, tony blair-t is kedveltem, én úgy vagyok liberális, hogy alapvetően baloldali. Nem érzelmileg, racionálisan. Mert kultúrember nem lehet fideszes (és akkor lehet, hogy most elveszítek egynéhány olvasót), a primitív sorosozás meg migránsozás választási programnak semmi, a kormányzás helyetti harácsolás meg nem politika, csak harácsolás.

És ehhez képest szinte elsikkad, hogy jövő hét végén már húsvét jön, úgyhogy szereznem kell spenótot. Mert húsvétkor én bizony nem veszek sonkát, (bár már nem vagyok ortodox vegetariánus) nem szeretem a nagy darab húsokat, nem szeretem pörköltet (csak ha gomba), én húsvétkor sem veszek húst, spenótot eszem, főtt tojással ha már. Illetve ha anyám főz valamit abból esetleg, de lehetne valami hal, az jó lenne.

Ma is sajtos tészta lesz az ebéd, meg van egy kis brokkoli-krémleves, de ettől még nem tudom kire szavazzak. A brokkoli-krémlevessel senki nem kampányol, pedig nekem bejönne, aki a brokkolit szereti rossz ember nem lehet (vagyis csak ha fideszes, az ab ovo rossz ember), egy brokkolis jobbikost még támogatnám is, de ezek csak orbánoznak. Pedig programot kellene hirdetni, "több brokkolit az iskolákba", "karfiollevest a munkahelyekre", vagy "kifelé a Queen-számokkal a reklámokból", ezek mind érvényes kampányüzenetek lennének, melléjük tudnék állni.

De ezek csak választási matekoznak, pedig brokkolizhatnának is, a durva anyjukat.

Óvodás tempó

Látom, hogy zorbáviktor elment egy óvodába gyerekeket tapogatni kampányvideós céllal, a szülőket mondjuk nem kérdezték meg, persze ha megkérdezik még akkor sem lett volna jogszerű. De a viktátor meg a család egy ideje már felül áll a jogon. Főleg mióta ők írják magukra.

Pedig ráadásul értelmetlen is egy oviban kampányolni. Egyfelől egy négy- ötéves nem tudja ki az a Soros, mi az a migráns, másfelől ki az a kretén felnőtt aki bedől egy kiskölyköket lapogató politikusnak, minden diktátor kisgyerekekkel meg nagy bajuszú parasztokkal kapmpányos folyton, felénk legalább is.

Mondjuk a mi - kissé már talajvesztett - miniszterelnökünknek csak részeg falusi suttyók jutnak, mikor próbál vegyülni a néppel, dehát nem lehet minden haknira fideszközeli kolbásztöltést szervezni. Meg hát ha annyi az üzenet hogy sorosbrüsszel-migránsok, meg ha mindig egy, de egyetlenegy háborús üzentre fűzik fel azt, amit politika helyett művelnek, akkor nem kell csodálkozni, hogy a részeg kukás lesz az ember fő rajongója.

Ha már a magát jobboldalinak gondoló értelmiség is csak evőpálcikával piszkálja a fideszes főkutyákat (és szójaszószt már nem pazarol rájuk), akkor tényleg csak ezek a lokális alkeszek maradnak, mint feltétlen hívek, dehát összeér, ami összetartozik. Illetve a monds szemléletesebb változata szerin, összefújja a szemetet a szél.

Az óvodásokat ellenben mégis illene kihagyni belőle, ők intellektuálisan és morálisan is előrébb tartanak.

Bombéj

Véremet áztatta e föld, indokolatlatnul bírok itt lenni, egyre többször jut eszembe, hogy le kéne lépni. A baj mindösszesen annyi, hogy itt a lakásom, amit kiadni sem igen lehet, tekintettel arra, hogy a plafonig tele van a cuccaimmal (ez főleg könyveket jelent, meg másfél millió személyes tárgyat, amit nyilván nem tudnék magammal vinni), és ezt akkor így most hogy?

Viszont tegnap kaptam egy érdekes telefont. Valami nőszemély beszélt velem angolul, de erős indiai akcentussal, és ajánlott egy munkát Bombay-ben (és határozottan Bombayt mondott Mumbai helyett), de én lepasszoltam, épp a fentiek miatt. Azóta kicsit bánom, lehet, hogy érdemes lett volna - minden nehézség ellenére - megpróbálni, de gyáva bagyok hozzá. Plusz a hideg kiver az indiai akcentustól, a csajból is nagyjából a felét értettem, miközben ő hallhatóan mindent, amit mondtam neki. (És úgy tűnt, beleszámolja, hogy a fura bombayi akcentusa miatt neki mindent kétszer kell mondania, kétszer kell mondania, meg is teszi.)

Ja, amúgy egy társadalomkutatói állás lett volna. Fenébe...

Lokális sztárvórz

Elég vacak lett ez március 15., bár csak a tévéből követtem, de a Kétfarkú Békemeneten kívül semmi élvezhető nem volt benne. Azt már megszokhattuk, hogy ilyenkor politikusok mondanak dagályos és unalmas beszédeket, és ezt ünnepnek hívják, de a tegnapi nap mindent alulmúlt.

Oké hogy kampány van, de amit a felcsúti főminiszter előadott, az szörnyű volt. Programjuk mondjuk már négy éve sem volt (az nem program, hogy "folytatjuk"), de mostanra annyi maradt: migránsok, Soros, Brüsszel, meg a nettó fenyegetőzés, hogy ha nyernek majd elégtételt vesznek. De hogy kormányozni hogy szeretnének, milyen terveik lennének, arról egy szó sem.

De komolyan, a Star Warsban is több elképzelése volt Palpatine császárnak, vagy Darth Vadernak, hogy mihez kezdjenek a hatalommal. Darth Orbán ezzel szemben csak végtelenül ostoba riogatásra meg fenyegetőzésre képes, úgy tűnik a semjén-kósa-rezsiszilárd hármassal a háta mögött, lassan hozzájuk hülyült.

Arra meg a kétharmados hatalom birtokában rászoktak, hogy a jogot nem valami betartandó normarendszernek, hanem hatalmi eszköznek kezelik, nem az ország, hanem a saját érdekükben írják át.

De mindegy is, nem nyavalygok tovább, ki kell halásznom a teknőst az ágy alól (mielőtt már megint ott alszik), aztán megnézek egy filmet, majd a hétvégén írok róla, hogy legyen valami kulturális téma is. Mert ugye jajj, de unom a politikát...

Gyanú

Az a vicc, hogy a saját accountommal szívat a blogger, miszerint a közelmúltban valaki az én jelszavammal gyanús fiókbejelentkezés hajtott végre. Mikor ránézek, látom, hogy október 29-én valaki bejelentkezett az Egyesült Királyságból, egy pont olyan típusú tabletről, mint az enyém, miközben az nyilván én voltam, mint gyanús fiókbejelentkező, magamnak, hamár.

Nemigen értem,miért vagyok gyanús, miért nem érti a gugli, hogy az ember többféle eszközt is használ, és ha gyanús neki valami majd szól, most akkor külön szóljak ha egy másik laptpot használok épp, vagy másik wi-fi hálózatot?

Ennyire azért ne legyünk már paranoidok.

Összeszerelő-ország

„De olyan egyetemek meg főiskolák vannak, hogy annyit érnek, mint vászontarisznyán a lakat, némelyik. Avval nem lehet elhelyezkedni, a magasba néző diplomával nem lehet elhelyezkedni. Egyáltalán, semmi ilyen nincs. Hát ne vicceljünk. Ehelyett mondjuk egy tetőfedő mennyivel jobban jön. És attól, mer valaki tetőfedő, még nem hülye. És nem kulturálatlan ember, és így tovább. Hanem végzi a munkáját, méghozzá olyan munkát, amit te komám, nem tudsz elvégezni a professzori székből. Ez a helyzet, és ebből meg lehet élni. Leszoktatták a munkáról az embereket, mások dolgozzanak helyettetek. A Trump most ezt csinálja vissza.”  Olvasom itt.

Hát nem tudom, én már voltam egyetemi adjunktus, meg gyári munkás is, mindkettő vállalható út, de őszintén szólva egy monoton betanított munkába szerintem bele lehet tompulni, láttam rá elég példát. Amikor nekem kellett ilyen csodás munkát végezni (kevés pénzért, of course), én beszélgetős rádióműsorokat, podcasteket meg hangoskönyveket hallgattam, komplett Mikszáth- meg Thomas Mann-regényeket hallgattam végig, amíg sorkapcsokba nyomkodtam a rugót, és így azért el lehetett viselni.

Ám (és ezen csodálkoztam), munkatársaim nagy része csak csöndben szerelt valami mély apátiában, esetleg csöndben kárált arról, hogy ő hogy csinálja a pörköltet, nem igen lehetett arról beszélni velük, mit olvastak, vagy milyen filmet láttak legutóbb, mert semmit.

Avagy a Rezsidisznó menjen a francba. (Ha valaki nem kattintott a linkre: a némethszilárd nevű izé nyilatkozta a nyitó mondatokat.) Azt hiszem egyetlen ország sem ment előrébb még attól, hogy leépítette a felsőoktatást, sőt, szerintem még nem is volt ilyen ország, ez afféle magyar hungarikum, mi szeretnénk összeszerelő-ország lenni, illetve szeretne a franc, a rezsidisznó-szerű fideszes főfaszokon kívül.

Amúgy meg a fideszes senkik (kósalajos, rogántóni sallalalla) mehetnének tetőfedőnek, ha már igény az lenne rá, vagy Bécsbe utcaseprőnek, állítólag koszos, különösen a tizedik kerület...

Politik

Na végre sikerült belépnem, ami nagy szám a saját blogomban, úgyhogy legott politizálnék is kicsinyt.
Bő hónap múlva választás, én alapvetően a Rémítő Űrlénypártra szavaznék, de ilyen sajnos nincs, mint ahogy az Eric Cartman Polgári Körbe sem tudtam belépni, valahogy senki sem hozta létre...

Most szólok, hogy határozottan ellenzéki szavazó vogymuk, tehát soros-ügynök, nemzetáruló, és élvezem. Szeretek nagyokat rúgni a keresztény-nemzeti-felcsúti kormányba, mert szerintem megérdemlik.

Már nem tervezek politikai karriert (már nem tervezek semmilyen karriert), kulturális undok tervezek lenni, mindenki vigyázzon velem, mert ezt talán jól fogom csinálni.

Az idő jár

Nnna, ha ugye már végre be tudok lépni a saját blogomba, panaszkodok kicsit az időjárásra. (Igen, Maris kedvéért: "Marad a faszomgeci hideg.")

Mert micsoda dolog az, hogy holnap már március, itten meg hó, jég és mínusz 9-10 fok van (éjszakára mínusz húszat is jósolnak), én meg ugye Trockijnak öltözve osonok le a sarki kisboltba, pedig tudnék kosárlabda-szurkolónak, porszívó-ügynöknek vagy simán bölcsésznek is öltözni.

Az viszont felháborító (vagy le), hogy még itt is, egy fontos csomópontban sem takarítják a járdákat, mínusz sokban meg odafagy a sáros latyak, nálam meg valami ismeretlen madarak szállnak meg az erkélyen, mert ha véletlenül süt a nap, az idesüt, plusz szélvédett a hely. Már gondoltam, hogy rakok ki nekik valami kaját. (Azóta raktam...)

Részemről ma a város másik végén lett volna dolgom, gondoltam nem busszal hanem gyalog (autóm nincs, vezetni sem tudok) megyek, de ebben az időben gyalogoljon egy órát a fene.

Szóval tessék az időjárásnak észrevennie magát, micsoda dolog ilyenkor súlyos mínuszokkal dolgozni?

Részemről valami óceáni éghajlaton élnék, ahol enyhe a nyár, de a tél is, sőt az ideám egy olyan hely, ahol egyáltalán nincsenek évszakok, de Hawaii kicsit visszataszító.

Érzelmes vén fasz vagyon, mittegyek...

Életjel

Na, emberek (különösen Thea!) végre sikerült! A hülye gugli mindenáron valami ellenőrző kódot akart tőlem, én meg azon a ponton rendszerint visszaléptem, hogy hát tudja a franc...

De most rákattintottam, és hat másodperccel később jött SMS-ben a kód, amivel be tudtam lépni ide.

Ennyit a cirkuszművészetről.

Viszont közbe' történtek dolgok, én a magam részéről örvendek a hódmező vásárhelyi eredménynek (igen, direkt írtam külön, jól hangzik az, hogy hódmező). Nálunk most jellegzetesen -7, estleg -9 van, nap közben is, én bármikor öltözhetem Trockijnak, szemüvegesen, szakállasan, nagy sildes sapkában (és mondjuk a sálammal, amit a párom tényleg Skóciából rendelt). De Hódmezőre visszatérve, én valami hasonlót várnék áprilisre is, avagy tessék össszefogni, esetleg menni a levesbe.

De mivel későn sikerült felizzadni magam a saját blogomra, egyelőre ennyire kevés a kontent, holnap majd hosszabb leszek, mindenképp.

A doktor táncol

Lassan mennék aludni, mert holnap koránkelés, reggel már a fővárosban továbbképződöm, de ezt itt még muszáj megosztani, gondolom mindenkinek megvan miért (avagy mi két okból). Mondjuk boldog szülinapot nekem, én már igen jól szórakoztam, ezen itt:

Túlvilág újratöltve

Olvastam ma a magyarnarancson egy  igen jó kis cikket, egy eddig általam sem igen ismert összeesküvés-elméletről, vagyis arról, hogy a mennyország igazából itt van közel, a NASA fel is fedezte de titkolják. (Az mondjuk tényleg vicces, hogy ugyanazok szerint fedezte fel a náza a mennyországot, akik szerint a holdra se bírtak elmenni, illetve nincs is hold, az csak a nap hátoldala.)

A Túlvilág név is onnan jön, hogy az a másik dolog pont a föld pályáján kering, csak ellenfázisban, azaz mindig a Nap túloldalán van hozzánk képest, ezért nem láthatjuk. Hogy ez miért tökéletes baromság egy elliptikus pálya esetén azt könnyű belátni, ha mégsem ott az elején belinkelt cikk. Mindenesetre idelopom az ábrát:

magyarnarancs.hu

És hát ugye tényleg elég nagy hülyeség lenne, ha a mennyország annyit jelentene, hogy van egy eddig ismeretlen bolygó a naprendszerünkben, ahol egy kicsit jobb a klíma, édesebbek a gyümölcsök, nincs környezetszennyezés meg bürokrácia. Az kérem egy jól működő kis autonóm sziget valahol a Csendes-Óceánon, ami a két hatsávos főútvonal találkozásában lévő lakásomból, meg az íróasztalom mögül nézve persze valóban mennyei, nincs több csekk meg formanyomtatvány, de lehet friss banánt (bánónt?) szüretelni. Viszont az igazi Mennyek Országa az valahol belül lehet vagy nem, de az enyémbe minden esetre ne másszon bele a NASA, vagy ha igen, tényleg titkolja.

De nem, a mennyországnak valahol kívül kell lennie, a tudatalattink mégis csak egy mocskos hely, egy lelki meddőhányó, álmomban két Darth Vader voltam és játszottam egymással. Belőlem például csak akkor lehet egy éteri félisteni lény, ha nincs túl sok stressz de eleget aludtam, nem látok dossziékat és számlákat, viszont ehhez már tényleg meg kell halni, majd néhány évtized múlva.

És akkor jöhet a mennyország, nem a Nap túloldaláról, mert bár nem hiszek, de még bízok abban a nem ismert tartományban amelyet úgysem fog felfedezni a NASA.

És addig is igen jól szórakozom a konteókon, bár szerintem az összeesküvés-elméletek nagy része remek alapanyag lenne egy-egy Doctor Who (avagy Doktorkiafene) epizódhoz, valaki megcsinálhatná már őket. Én, itt, csak röhögök, de legalább valaki máris jól szórakozik...

I Scream

Vészesen közelegnek a választások, nekem meg gőzöm sincs hogy kire/mire fogok szavazni, hogy kikre nem, az mondjuk egyértelmű. Ártunk és ormányunk legfeljebb a megvetésemre számíthat a szavazatomra akkor sem, ha piros hó esik,szóval ne  tessék ez ügyben intézkedni. (Ez az intézkedés persze úgy nézne ki, hogy törvényt hoznának arról, hogy márpedig a hó piros, miután egy nemzeti konzultáción ki jönne az az eredmény, hogy az emberek 102%-a jobban szeretné, ha piros lenne.)

A baj az, hogy igazi alternatíva sem látszik, így aztán - mint eddig szinte mindig - a kisebbik rosszra fogok szavazni, már ha rájövök, az melyik lehet. Olyan ez, mint mikor gyerekkoromban azért ettem citromfagyit, mert még az tűnt legvállalhatóbbnak (vagy épp az egyetlen opciónak), ha már a csokivanília elfogyott. Hiába no, hiánygazdaság volt, a Volga Presszóban háromnál többféle fagyi nemigen volt egyszerre, borból is kétféle (Stendhal: Vörös és fehér), bár ez utóbbi engem ötévesen nem igazán zavart.

És most a választásokon az van, hogy rá kell jönnöm, melyik a citromfagyi, ami még ehető a többihez képest. Ahol a többi az nyilván a mentolos fokhagyma, az ázott labrador, a kókuszos hungarocell meg a csípős demagógia. Ízű fagylaltok.

Igazából persze a vaníliát keresném, de az nincs a választékban, mondjuk nem is csoda, hisz az igazából egy közép-amerikai orchidea-féle (pontosabban egy egész nemzetség), nálunk csak importáru, mint megannyi eszme is.

Péntek esti láz

Még mindig az első hónapot gyűröm az új munkahelyemen, mondhatni tartanak a mézeshetek, már ha a mézeshetek ennyire stresszesek bírnak lenni. De ez csak harctéri idegesség, még kissé elveszettnek érzem magam az egészben, ellenben csütörtökön megyek Pestre "képzésre" (illetve a francokat, Budára), úgyhogy a negyedik héten kiderül végre, pontosan mit is várnak tőlünk, bár egy nap alatt ez azért elég instantnak tűnik.

Viszont elég gyorsan megszoktam, hogy végre megint egy irodában dolgozom (semmi gyár kérem, semmi gyár!), nagyon komolyan tudok bámulni a laptopra, fontoskodva rendezgetem a szövegkiemelőket a dossziékon, és úgy kávézom mint egy különösen laza félisten. Ja, és okosan nézek az értekezleteken. A munkámról egyelőre csak papírokból tudtam tájékozódni, de az ami ugye - remélhetőleg - változik végre, illetve a mai nappal már kezdett is változni, ma már odáig jutottam, hogy dolgoztam is, méghozzá végig. Érdekes hogy az ember harmincnyolcadjára is képes rácsodálkozni, hogy mennyivel gyorsabban megy el a munkaidő, ha van mit csinálni, én ilyet utoljára gyárban tapasztaltam, egyetemi katedrán soha. (Igaz hogy a gyárban is mindig meglepődtem ezen a természetes pszichológiai reakción, de hát én szociológus vagyok. Pontosabban voltam, most egy felkapaszkodóban lévő proletár.)

Most már csak az a kérdés, milyen gyorsan lesz újra péntek, mert az a kedvenc napom, pontosabban a péntek délután, amikor olyan messzi még a hétfő, ami ma van... a fenébe is.

De holnap már kedd, és holnap ilyenkor már azt fogom gondolni, hogy már csak három napot kell dolgoznom, hogy aztán két napot pihenhessek, ami elég jó arány, elviselném állandóra is. Pláne hogy csütörtökön nem is kell dolgoznom, ami tovább javítja a hétvége bekövetkeztének esélyét. 

Mert ugye nekem hiába mondja bárki, hogy hétvége (mint az a nevéből is látszik) minden hét végén van, és nem csak minden másodikén, de hiszem ha látom. Péntek délután akkor lesz, ha már túl vagyunk a péntek délelőttön, addig meg még bármi történhet, mittudomén meteorit, dzsurasszikpark, fiúzenekarok, gadnóz. A péntekért kérem meg kell küzdeni! Robinsonnak mondjuk nem, de neki így évekbe telt míg összefutottak...

Benni Hill Só

Ma délután megnéztünk egy filmet, illetve tévéfilmet, a Szabadság-különjárat címűt, ami el első magyar  története alapján készült. Mert 1956 nyarán néhányan eltérítették a Malév Budapest-Szombathely járatát (na ja, autópályák még nem voltak) és nyugatra disszidáltak a Li-2-es maréknyi utasával együtt. A többi utas közül egyébként csak egy házaspár maradt kint (a gépeltérítőkön kívül, of course), a többiek hazarepültek a diktatúrába. Na ja, nekünk cárevics kell.

A sztoriból készült kábé egyórás darab amúgy remek néznivaló, jók a színészek, feszes a dramaturgia, és a tévé előtt alsógatyában is lehet ülni. Amúgy itt az előzetese:

De az igazán jó poén az volt, mikor véletlenül rábukkantam a bennyhillthis.com-ra, ami azt tudja, hogy tetszőleges jutyúbos videókat felgyorsít és aláteszi a Benny Hill Show jellegzetes főcímzenéjét (ami eredetileg egy nashville-i szaxofonos szerzeménye, de ezt én is csak pár órája tudom), ettől szinte bármi ellenállhatatlanul vicces lesz. Különösen a fentebb látható tévéfilm-előzetes. Ezt sajnos nem tudom ide beszúrni, de alant a link:

http://bennyhillthis.com/?v=xMLOx4kdfRY

Amúgy koncertfelvételeket is igen jó móka bennihillezni, bár mondjuk egy Pogues esetén Shane McGowan a gyorsított felvételen tűnik normál mozgásúnak...

444!

A cím ezúttal nem népszerű portálra vonatkozik, csak arra, hogy napokon belül 44 éves leszek, csak ez így jobban mutat. A 444-et valószínűleg nem érem meg, sőt nyilván a 88!-at sem, az utóbbi ugyanis a Heil Hitler! neonáci kódja, mint az közismert. Hejj, Hitler pedig nem szeretnék lenni.

Ehhez képest még a héten is volt olyan ránézésre ötvenes nő, aki "fiatalembernek"szólított, pedig a szakállam már legalább fele részben tök ősz, ami legalább is el kellett volna, hogy gondolkodtassa. Még jó hogy a munkahelyen mindenki tegeződik mindenkivel, ilyen problémákba eleve nem lehet belefutni, még a főosztályvezető fikuszát is letegezhetjük, a nélkül, hogy a korán kellene gondolkodnunk. (És nem a Koránon, mielőtt valaki...)

A romlott nyugatiak szerint persze az életkorral összefüggő kérdések fontossá tétele tiszta age-izmus (csak a tudomány számára lehet fontos), de az határozottan látszik, hogy például én határozottan jobban szerettem huszonkét éves lenni mint negyvennégy, de ma már (mint igazából mindig) a saját korosztályommal értem meg magam a legjobban.

Mert hogy a hatvanas években milyen cigiket szívtak, hogy Illés, Metró vagy Omega, hogyHazfias Népfront az nekem már csak történelem de nem közös élmény, az meg hogy a mai srácok mit szívnak, mit hallgatnak, mi a viszonyuk a közélethez legfeljebb csak kutatás téma lehetne, de személyes közöm már nincs hozzá.

Ennyi idősen megrekedtem valahol középen, na...

Atomteknős, munkahely, keménydrog

Fú, megint rég nem írtam ide, de az volt az ábra, hogy új munkahely (ha jól rémlik "munkaerőpiaci tanácsadó" vagyok épp, havi háromszázért), meg valamiért a böngésző elfelejtette a jelszavam, amit naná hogy én is, úgyhogy egy hétig eleve be sem tudtam lépni a saját blogomba. Illetve csak olvasóként, de az elég unalmas, hisz ha én írtam minek olvassam el, a pénzért írt cikkeimet sem szoktam soha, minek bosszankodjak azon, hogy utólag ezt-azt máshogy fogalmaznám meg.

(Mondjuk a blog esetében azért néha bűnbe esem, és elolvasok évekkel ezelőtti bejegyzéseket, amikre már alig emlékszem, és szörnyű bevallani, de időnként elég jól elszórakoztatom magam. E kávéházi szegleten...)

A munka amúgy még viszonylag formálódóban van, irodám már van, a laptopot még közbeszerzik, de jó lesz a vége, ahogy most látom, lelkes és jófej kollégáim vannak, nem lesz nehéz együtt dolgozni velük. És végre nem egy kibaszott gyár a munkahelyem, az nem nekem való, ha még egy fél évet le kellett volna húznom az iparban, asszem ráállok az intravénás keménydrogra, és nem kérek hozzá előételnek fokhagymás kenyeret. (Trainspotting, ha valaki nem értené az utalást...)

Viszont egyfolytában meg vagyok fázva, a fene se bír rendesen felöltözni ebben a hülye télben, hogy egyszer mínuszok, ma meg konkrétan tavasz van, legalább is felénk. Hajlamos vagyok az összeesküvés-elméletekre, szerintem Trump meg a kínaiak vannak a háttérben, valamit biztos babrálnak az atommal, nekem meg összezavarodik a teknősöm bioritmusa. Úgyhogy ide ne jöjjön nekem egy Trump, mert parókán rúgom, és akkor igen meg lesz alázva, szóval inkább ne babráljon az atommal. Ja, meg a Kimdzsong Hülyegyerek se, bár ahogy elnézem, őt mondjuk amúgy is hamarosan elviszi valami szívroham vagy krónikus merénylet, de addig is hagyja békén a teknősömet, aki legutóbb három napig nem mert előjönni az ágy alól.

Ennyit az időjárásról.

És ha még visszatérhetek a munkára, az volt az első heti tapasztalat, hogy le kell szokni az aggódásról, és megkedvelni a jogi szlenget. Ennyit dr. Stangelove-ról.