Kiépülés

Közkeletű közhely, vagy helykeletű köz, hogy a közösségi média észrevétlenül egyre jobban beépült az életünkbe. Már akiébe, az enyémből például elég észrevehetően kiépült. Már nem posztolok a fészbukra, és egyre ritkábban nézek rá egyáltalán, vagy egy Insta-fiókom nulla tartalommal (valami álláshoz kellett volna, amiből nem lett semmi én meg egy bitet se töltöttem föl oda, de legalább rá se nézek), a Twitteren vagy TikTokon életemben nem jártam, csak tudom hogy vannak.

Mert őszintén szólva az ilyen tartalmak mélységesen nem érdekelnek, mert lehet, hogy van aki számára releváns, hogy Manyika nyaklevest főzött a gyerekeknek, és még le is videózta, de az nem én vagyok lenni. Mint ahogy sem csigáz fel, hogy "Köszönöm mindenkinek a szülinapi jókívánságokat, egyébként használt láncfűrész eladó!", nem érdekel senki karácsonyfája vagy nyaralási fotói, és különben is, a fészbukon az ember ismerőseinek túlnyomó része nem a barátja, csak valahonnan ismeri, és hát az a verseny, hogy kinek van belőlük több. Kösz, de nem, ez nem az én világom.

Ja, és életemben nem neteztem még mobilról, egyszerűen nem igényem, hogy mondjuk a buszon ülve is valami kütyüt nyomkodjak (mint a buszon amúgy majdnem mindenki más), én bámulok ki az ablakon az meg nem URL hanem IRL, ami valahogy mindig is jobban érdekelt.

A virtualitás így is túl sok az éltemben (hát ja, valamivel ki kell tölteni a hézagokat), de akkor már inkább filmeket nézek, néhány tényleg szórakoztató jutyúb-csatornát, hallgatok egy-két podcastet, sőt néha blogokat is olvasok, bár inkább írok. Ide, meg a kiadómnak pénzért, de a fészbukot nagyjából en bloc feleslegesnek érzem, az maga a tömény redundancia, ami eredetileg arra lett volna jó, hogy a távolból is kapcsolatban másokkal ugyebár, de ma már főleg az a felület, ahol egy kicsit mindenki fontosnak érezheti magát, legalább egy fél napra.

De én már nem akarom fontosnak érezni magam, az ambícióim a túlélésig terjednek, meg hogy ne kelljen állandóan jövő miatt szorongani, és a múltat siratni. Ha ennyi összejön, én szívesen leszek akár erdei remete is. Ami csak az erdőben különbözne a jelenlegi helyzettől.

A közösségi média meg akkor ér valamit, ha vannak valódi közösségek, de ez önplakátolós, álismerősök lájkjaira hajtós, végtelenül felszínes, ömlesztett tartalom csak időpazarlásra jó.

Uff, én beszéltem!

A hullamosó magányossága

Biztos nem olyan rossz munka hullákat mosdatni, sminkelni és öltöztetni, legalább is ahhoz képest, mint ha az ember követ törne egy szibériai munkatáborban, vagy ő maga lenne az épp sminkelt hulla. Ez utóbbi tuti rosszabb opció.

Úgyhogy a Távozások című 2008-as japán film főhőse, Kobajasi Daigo is megbarátkozik a halottakkal való foglalkozás szakmájával, amelyet már-már művészi színvonalon művel. Hisz eredetileg is művész lenne, csak a zenekar, ahol csellista volt, feloszlik, ő meg hazaköltözik a szülőföldre és beáll hullamosónak.

Igazából utazásszervezőnek jelentkezik, de kiderül, hogy elírták a hirdetést (vagy az "utazást" simán csak a dantei értelemben használták afféle eufemizmusként), de aztán kiderül, miről is van szó valójában.

Persze itt a finomra lakkozott japán kultúrában járunk, így aztán ő meg a mentora nem egyszerű hullamosók, hanem művészek, akik egy teaszertartás ceremonialitásával vezetik le a temetési szertartásokat is, csak teázás közben rendszerint kevesebben bőgik el magukat.

Na de a feleségének, Mikának (aki nem a Hakkinen) azért nem igazán meri elmondani, mivel is foglalkozik, mert ez amolyan tisztátalan foglalkozás, úgyhogy mikor lebukik otthon, az asszony le is lép. Aztán visszajön, mikor kiderül, hogy terhes, meg a végére megbékél a férje sajátos önmegvalósításával, pláne miután az rég nem látott apját is szertartásosan egy koporsóba pakolja.

hu.wikipedia.org

A Távozások ezzel együtt nem halálról szól, inkább az életről, aminek a halál meg ugye természetes összetevője, hisz régi rossz vicc szerint az élet egy olyan nemi úton terjedő betegség, melynél a halálozási arány száz százalék...

És hát a hullamosó-sminkelő-koporsóba pakoló kisvállalkozás másik két munkatársa sem veszi ezt olyan meredeken, a titkárnőféle mindenes például megmutatja Daigónak a választható koporsókat, hogy ez ötvenezer jen, ez százezer, ez meg háromszáz. Az anyagtól és a díszítéstől függ, bár a hamvasztókemencében mind ugyanolyan jól ég. Egyforma lánggal, egyforma hamuvá, de az ironikus, hogy más választja meg mire költesz utoljára.

És hát kell az irónia, mert hősünk első éles bevetésén egy öregasszonyt kell felkészíteni az égetésre, aki viszont már két hete hulla, úgyhogy szó szerint rohadt egy munka, ami után aznap már csúszik jól a szusi.

De a film a nyavalygós háttérzene ellenére ritkán igazán melankolikus, annál több benne a fekete humor. Nem az a fetrengve röhögős, hanem az előbb emlegetett mosolyt provokáló irónia. A Humor vs. Halál meccs nagyjából az iróniával hozható ki döntetlenre, hogy el se vicceljék a témát, de ne is vágyjunk a koporsóba magunk is, megtekintése után. Által.

Azért a végén még katarzis is van, japános visszafogottsággal persze, de akit érdekel az nézze meg. Amúgy 2009-ben ez a darab nyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, ezért is fura, hogy eddig még nem láttam. (Akkoriban még érdekeltek a filmek, mostanában már csak írok róluk. Ja meg nézem őket. Izé, azokat.)

Ideges Dögevők

Ma két híres énekesnek is születésnapja van, az egyikük Michael Stipe az R.E.M.-ből, aki konkrétan világhírű, a másik meg Korda Gyuri bá', aki csak nálunk világhírű, és főleg a hatvan pluszosoknál. A fiatalabbak talán láthatták pókert közvetíteni , vagy valami főzős műsorban megalázni magát, de én egyiket sem fogyasztom, úgyhogy csoda, hogy egyáltalán beugrik róla valami. De hát nem sok jó, Korda bácsi (plusz Klárikám) a túltolt giccs nagykövetei, a létező szocializmus rettenetes táncdalfesztivál-kultúrájának esszenciái, akik valahogy túlélték a gengszterváltást is. (Előtte pedig egy rózsadombi villában bekkelték ki a szörnyű diktatúrát.)

Kordáékat én akkor se hallgatnám, ha fizetnének érte, illetve akkor talán, de ahhoz tényleg perkálni kellene.

Ellenben az R.E.M. már úgy harminc éve is bejött, Michael Stipe pedig tényleg zseniális pali, bár azt sosem értettem, hogy miért pont a gyors szemmozgással jellemzett alvásfázisról nevezték el a zenekart. Amúgy állítólag felcsapták valahol a szótárt/lexikont és a Rapid Eye Movement kifejezésnél nyílt ki. Pedig hívhatták volna őket Ideges Dögevőknek is, bár az alakulásuk, azaz 1980 környékén indult itthon egy ilyen nevű zenekar, ami ma már mindössze arról híres, hogy abban próbált zenélni Para-Kovács Imre, mérsékeltnek is alig nevezhető sikerrel.

Stipe amúgy 1960-as évjárat, művészeti iskolába járt, és ahogy hetvenes évek végén oly sokan, ő is punknak indult (akárcsak az Ideges Dögevők), de hogy aztán mi lett belőle, azt tudja a fene. Rá lehetne kenni hogy valami új hullámos, de annak sincs sok értelme, a zenekara műfajilag talán besorolhtatlan, és minek is kellene besorolni.

Ez meg itt az egyik kedvenc dalom tőlük, főleg mert Milos Forman azonos című filmjének (Ember a Holdon) a soundtrackjében is szerepel, hisz mindkettő ugyanarról a figuráról szól, Andy Kaufmanról, a néha humoristáról, botrányhősről és talán az első médiahackerről szól. Amúgy ha valaki - eléggé el nem ítélhető módon - még nem látta a filmet, az sürgősen nézze meg, nemsokára röpdolgozat lesz belőle!

Pénzért vett lájkok

A Megafon nevű kormányzati kommunikációs izé (központ, alapítvány, klán, esetleg banda) tavaly év végével átlépte a félmilliárdos fészbuk-költést. Azaz ennyi pénzt fizettek ki azért, hogy néhány fideszes senki fizetett propagandistaként tolhassa a kontentet a közösségi médiában. Mert a magyarisztániak többsége azért nem annyira önsorsrontó balfasz, hogy magától Rákay Filip Kálmán vagy a hozzá hasonlók (pl. Deák Dániel, te jó ég, ezt honnan szalajtották?) ostobaságait fogyassza. Azt kérem a képükbe kell tolni, fizetett reklámokkal, drágán vett lájkokkal és megtekintésekkel.

Nade fél milliárd, avagy pontosan 503 millió forint? Ki az barom, aki elhiszi, hogy ezt nem közpénzből pumpálták a megélhetési kormányhitűekbe?

A megafonisták ugyan azt állítják, hogy ez tisztán magánpénzből jött össze, jobboldali üzletemberek tolták egybe ezt a kupac pénzt, és hogy ezek a gazdag hazaffyak soha állami megrendelést nem kaptak, de ez már tényleg az a kategória, hogy igazán a fejükre szakadhatna érte a plafon.

Mert hát:

- Ártunk és Ormányunk milliárdokból tolja a saját propagandáját (és hívják az ilyesmit pofátlanul "tájékoztatási kampánynak", még pofátlanabbul meg "nemzeti konzultációnak"), úgyhogy nehéz elképzelni, hogy ezek után egy-egy vállalkozó tisztán üzleti alapon és/vagy merő szívjóságból rádob még pár tízmilliót

- Tessék mutatni egy, egyetlen "jobboldali" kőgazdagot, aki nem állami megrendeléseken kereste dagadtra magát. Nos, ilyen a megafonnál sem tudnak mutatni, úgyhogy egy szűzlány szemérmességével nem mondják meg, kik ezek a titokzatos támogatók. De most komolyan, ezek azt hiszik, hogy ezt bárki beveszi?

 - Úgyhogy, számomra legalább is teljesen nyilvánvaló, hogy ezek bizony közpénzt basznak el a fészbukon. Legfeljebb előtte átfolyatják valami cégen vagy alapítványon, hogy az biztosan elveszítse közpénz jellegét.

És akkor még valami. Ismertem, ismerek jó pár olyan embert, aki kevesebbet keres nettó kétmilliónál. Nem havonta, évente. Ezekbe az alakokba meg tíz és százmilliókat tolnak R. Filip Kálmánkába például annyit, amit egy átlag melós ötven év alatt sem keres meg.

És akkor tessék mondani, mi olyan fantasztikus ezekben a médiagecikben, mi az a hozzáadott érték, ami ennyit érne nekünk? Semmi nyilván, vacak kis propagandisták, a Főnök kegyenceinek aktuális futtatottjai. (És ez futtatott jó szó ide, hisz érzékeny lelkek egytől egyig, pedig a prostinak áll, az ne csodálkozzon ha megb...)

Ne nézz semerre!

Meghalt ez is, meg az is, a járvány még marad, de legalább jönnek új, egzotikus betegségek (hiába no, ezt a covidot már mindenki rémesen unja, kell valami frissebb félnivaló), az infláció is elszabadulhat, de legalább tavaly kevesebb gyilkosság volt nálunk, mint korábban. Oké, ez utóbbi még kevés a hurráoptimizmushoz, de legalább úgy adósodik el a lakóság, mintha nem lenne holnap, vagy az még talán, de holnapután úgyis elhozza a következő jégkorszakot a globális felmelegedés, mint azt a hasoncímű katasztrófafilmben láthattuk.

Tényleg, az a film egy akkora giccs, hogy már igazán szórakoztató, a legfelemelőbb pillanata, mikor a főszereplők futva menekülnek a jégkorszak elől, és még időben csapják be  maguk mögött a könyvtár ajtaját. Hogy kint maradjon az a kurva jégkorszak, legalább is míg el nem égetik a kandallóban az összes nem fontos könyvet.

Na, ehhez képest a legújabb netflixes világvégeügyi mozgókép maga a kesernyés realizmus. mert jön a meteorit (kisbolygó, üstökös ilyesmi, nem vagyok én csillagász), amit a doktorandusz csaj ki is szúr, a tanára meg pontosít (nem a meteoritot, a pályaadatait), és mennek ők Washingtonba (leánykori nevén DC), hogy hát elnökasszony, itt fél év múlva legkésőbb kipusztul mindenki, majd a csótányok öröklik a Földet, de nem hallgatnak rájuk.

Ami végső soron jogos is lehetne, elvégre Brúsz Vilisz már nyugdíjas korú, nem tud fölmenni robbantani, ha meg úgysem lehet csinálni semmit a kihalás ellen, akkor mit idegeljük magunkat?Meg ugye a népszerűségi adatok, a közbiztonság, meg a mediatizált bizalmatlanság ezerrel működik.És nem, nem akarunk felnézni, mert a végén olyasmit látunk, amiről legszívesebben nem vennénk tudomást.

Úgyhogy én se nézek fel, előre is csak egy kicsit, hisz nem engedek a negyvennyolcból. Ha már ennyi idős leszek három hét múlva...

Éjféli szabadvers

Lassan két éve már hogy elment. Illetve hogy nem jött többet, hogy az összest, amit együtt éltünk meg kukázta a párom, mondanám hogy vissza bármi áron, de nem így működik. - Tűnődik a magamfajta, ami elmúlt soha vissza nem jön már. Ez az Idők szava, ha-ha.

Hibás-e voltam? Ja, főleg én, áldozathibáztatásban jó vagyok, de ha magamba nézek, tettest találok arra, miért? Mert szar vagyok?

Aha, valszeg, illetve pláne, itt elfogynak a szavak, vágyom valamire, amire alkalmatlan az az alak. 

Akivé lettem, nem szándékból és nem szívből csupán, szimplán ilyen a világ, amiben annyi a helyem, hogy kitúrjam magam bárhonnan, ahol egy kicsit otthon lehetek.

És hogy mennyire törékenyek vagyunk.

A hit vagy bármi egy perc alatt omlik össze, ha elmegy az a másik, az önvalónk foszladozik, mint a lyukas zokni, amit az ágy alá dobunk, mert kimosni nincs értelme már, kidobni talán kár, nem minta lehetne vele bármi.

Hát, ez maga az életnek titulált vicc, felskiccelte egy magát humorosnak vélő teremtő, nem írta persze oda, hogy végállomás a temető, mi meg élünk, mintha sose lenne vége, pedig. 

Végre lehetne már egy kevéssé rút befejezés, ahol boldogan élünk míg meg nem halunk, és nem boldogtalanul meg. Bele.

L'Eb ontás

A Novák, a Katalin azt nyilatkozta a Zindexnek, hogy ő sosem járulna hozzá álamfőként (copyright by Smit Pál) a jogállam lebontásához.

Akkor van egy jó hírem: nem is kell!

Mert:

1. Senki sem fogja kérni a hozzájárulását, a kesztyűsbábokét nem szokták kérni a bábszínészek.

2. Amúgy nem is fogja senki lebontani a jogállamot, az már megvolt, épp NK pártja (aminek alelnöke is volt), meg kormánya (aminek minisztere) által.

Hát ja, így könnyű, én sem fogom megvenni az Apple-t, nem temetem be a Suezi-csatornát, nem megyek a Holdra és már sohasem fogok megtanulni skót dudán játszani. Ezt mind megígérhetem. Lehetnék esetleg helyettes államtitkár. Katalin alatt Zsófika lett, egyetemistaként (átírták érte a törvényt, hajrá jogbiztonság alapon, azt' azóta se láttuk), nekem meg van két diplomám, és nekem sincs közigazgatási tapasztalatom, szóval alkalmas lennék.

És megfelelő fizetés esetén, a skót dudálást azért erősen megfontolnám... Elvégre a szerelem az szerelem.

A Nagy Micsináló

Még az ősszel nyílt meg a telepen a Micsinál a Kicsoda Kézműves Krízisközpont, de a tömeges látogatottság érdeklődés hiányában elmaradt. Igazából senki nem értette, mi is lenne a küldetésük, alibijük, vagy üzletpolitikájuk, vagy amijük kellene hogy legyen, de maga a hely mondjuk a Járőrözünk, baszod! lakótelepi rendőrőrs helyére költözött, ami legalább megnyugtató változást jelentett. Már amennyiben a változás megnyugtató, hisz Aranka, Lujzi meg a Béláék, avagy a garázsbolt előtti keserűlikőr-függők baráti köre és bajtársi szövetsége, semmit nem utált jobban a változásnál. De speciel ezt még ők is tolerálták.

Nyilván egyikük sem érezte hogy krízisben lenne, pláne, hogy elköltöztek a zsaruk (a Kis G. meg a Nagy G., akik bár méretre nagyjából egyformák voltak, csak az egyikük nagyobb G.), a kézművesről meg csak Lujzinak jutott eszébe az a netről tanult angol szó, hogy handjob, de szerinte meg neki azzal nincs gondja. Ő pontosan tudja, hogy olyankor micsinál a kicsodával.

Géza viszont nyitott volt az újdonságokra, ivott ő már szilvás alkoholmentes sört, vezetett már jobbkormányos biciklit, és beszélgetett már igazi cirkuszi bohóccal is, szóval gondolta, ő benéz oda, mi lehet ez az izé.

Egy villanyfényes téli este be is kopogott a csöngőn, és odabent azt találta, hogy egy elhízott de öntudatos titkárnő-féle nem vesz róla tudomást, tüntetőleg. Pedig egy íróasztal, két fotel meg egy dohányzóasztal mellett ő volt a legérdekesebb látnivaló evör, gondolta is, hogy hozhatott volna egy fénymásolót, csak hogy a társaság középpontjába kerüljön.

De a titkárnő alakú műköröm-alany közölte, hogy ők itt bántalmazott (családilag, munkahelyileg vagy csak úgy bántalmazott) cickányoknak működtetik a központot, és Géza pont annyira hasonlít egy cickányra, mint Makó Jeruzsálemtől. Nos, Géza még sosem látott cickányt, nem tudta, hogy az most hüllő, rágcsáló, etnikum, nyelvcsalád vagy hivatásrend, de abban biztos volt, hogy a telepen ilyesmik nem voltam, sőt nem is vannak. Hogy fognak-e lenni, ahhoz meg ugye sejtenie kellett volna, mik azok a kicsodák, akikkel micsinálnak?

Mondta is a nőalakú nagykosztümnek (hát, kicsinek mégsem lehet hívni százhúsz kiló élősúly csomagolását), hogy bocsi, de it nem hogy nincsenek cickányok, de azt se tudjuk mi fán teremnek, már ha fán, meg ha teremnek.

Amire a csaj azt mondta, hogy ők egy alapítvány, akik erre kaptak pályázati pénzt, hogy itt csináljanak krízisközpontot, őt meg személy szerint nem zavarja, ha a környéken nincs egy kurva bántalmazott cickány sem, legalább nyugodtan foglalkozhat ilyen komoly dolgokkal, mint a fészbuk-profilja, meg a brit királyi család karácsonyi szokásai.

Géza erre udvariasan, de egy pánikrohamba zuhanva hátrált ki a ház elé. Ahová aztán sereglettek is Arankáék, akik már éveknek tűnő három és fél perce várakoztak izgatottan a szomszédos Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt.

Na mi van, kérdezték Gézát, kiderült mivel foglalkozna ezek ott bent?

Nemtom, mondta ő erre őszintén, nemtom Micsinál a Kicsoda, de ha még egyszer be kell mennem, akkor Kicsinál a Micsoda, az tuti bazmeg! Jöhetne már az a világvége végre...

Metafilm

Na, megtekintettem a Mátrix 4 nézését (meg a járását), és eredetileg azt akartam megírni, hogy szar, de igazából nem az. (Nem mellesleg, ezért érdemes megnézni egy filmet, mielőtt az ember ír róla.)

Ez a Feltámadások alcímű darab, egész jó kis kontextust ad az eredeti filmnek, a komplett trilógiának mondjuk már nemigen, mert a másik két rész alapvetően zagyvaság, amiket eleve nem lehet kimagyarázni. De az első műegészt azért tényleg rendesen újrakeretezi.

Itt is van Mr. Anderson, alias Neo, aki egy játéktervező, és a Mátrix című virtuális valóság-szimulátor megalkotója, aki a játékbeli Neót nagyjából magáról mintázta, Trinityt meg egy Tiffany nevű vagány családanyáról, akit mindig látott a kávézóban, bár megszólítani nem merte..

Aztán rá kell jönnie, hogy amit megalkotott, az maga az életük, vagy mi - azért ez is zavaros egy kicsit, de valami olyasmi a lényeg, hogy a mátrixban vannak, amiben megírták a mátrix eredetijét. Itt már bizonytalankodom, ehhez még én sem vagyok elég bölcsész.

Aztán az egészből lesz egy nettó akciófilm, ott már keveset kell agyalni rajta, de nagyjából az első egyharmad az nagyon meta, folyton az első részre, és ezzel lényegében önmagára reflektál. A Mátrix, avagy a játék egy trilógia volt, aminek most épp meg akarják csinálni a negyedik részét, mert a Warner Brothers megrendelte, és ha ők nem, majd megcsinálja más. És annyi apróbb de folyamatos visszautalás van az első filmre, hogy ez mégsem reboot, hanem mag a meta-Mátrix, ezért mondom, hogy igazából újrakeretezi az eredetit. És pont ehhez kell, hogy az első rész egyes jelenetit gyakorlatilag újraforgassák, miközben folyamatosan feltűnnek az eredetiek részletei is.

A látvány amúgy hibátlan, a színészek jók, az önirónia perfekt, sőt Lana Wachowski időközben megtanult életszerű párbeszédeket írni. Kár, hogy lekésőbb a közepétől valami  beteljesületlen szerelem kontextusába,  illesztett, szög egyszerű akciófilm lesz belőle. Persze az is igaz, hogy nem kell folyton kvantummechanikával pároztatott egzisztencialista buddhista monológokkal fárasztani a nézőt, fárad az a nélkül is.

Távolodó világok

A karácsony akkor is uborkaszezon a hírpiacon, ha nem most érik az uborka. Amúgy lassan minden uborkaszezon, nyáron az emberek (jobb esetben) nyaralnak, tetszőleges ünnepek alatt nem történik semmi nem közhelyes a világban, ezek között meg nagyjából a járványhírek vannak. Az a szörnyű helyzet, hogy néha már az a felüdülés, ha egy politikus nyilatkozik valami orbitális baromságot, mert legalább addig sem celeb-esküvőkről meg delta-variánsokról van szó.

Híroldalakat fogyasztani nem kell félnetek, de nem lesz jó, mert van egyfelől az érdekes kinéző (de nagyjából érdektelen) világ a virtualitásban, meg van a valóság, ami az ablakból látszik, és kettő egyre távolabb kerül egymástól.

Az egyikben karácsonyi üdvözletek, cuki cicik, a tökéletes ananászos hányás receptje meg általam jobbára nem ismert "hírességek" érdektelen élete, de mindez (legalább is szándéka szerint) színes-szagos módon tálalva, a másikban viszont szürke az ég, esik és fagy egyszerre, fáj a hátam és hullik a hajam, és mindig egy üres lakásba érek haza, miután végigszenvedtem az aktuális fűtésszámla befizetését a postán. Az egyik világban (ami egyre gyanúsabban a reklámok idealizált valóságát utánozza) a legújabb okostelefonok tesztjeit öntik rám, a másikban meg lassan kipurcan a laptopom, az egyikben a legújabban legmenőbb bútorokat reklámozzák, a másikban meg nagyszüleim randa szekrénysora néz rám valahonnan a hatvanas-hetvenes évekből, az egyikben mindenki szép házban vagy menő lakóparkban lakik, a másikban meg hát a lakótelep.

Oké a média, különösen az online, sosem tükrözte a valóságot, hanem részben alakította, részben meg igyekezett felülemelkedni rajta (reklám, marketing, propaganda, miazmás), de mintha tényleg nőne a kontraszt a mindennapjaink, meg az abba belefolyó médiatartalmak között.

Vagy csak hiba van a Mátrixban.

Jut eszembe, most megnézem a negyedik részt, a Feltámadásokat (tényleg, lehet többször is feltámadni?), aztán majd megírom, hogy miért volt rossz. Izé, lesz, mindjárt, hisz mi vagyunk tegnap holnaputánjának tegnapja.

Vasszűz, no karácsony!

Amúgy jut eszembe, én ócska elnök lennék, de bárhol, mert ízlésdiktatúrát vezetnék be, nem kötelességből, szívből csupán. Betiltanám az operettet, de kompletten, a mjuzikelek nagy részét, a hazai stand-uposok többségét, Mága Zoltánt (őt ki is utasítanám, menjen dubajozni a faszi, oda való), a kézműves hamburgert/ sört/ bármi hasonlót, valamint Rezsidisznó Szilárd fészbuk-posztjait.

Viszont magyarórán tanítani kellene Kurt Vonnegutot és Salman Rushdie-t, énekórán meg kötelező anyag lenne (naná, a Queen mellett) a korai Iron Maiden. Mert legalább lenne végre egy Operaház fantomja, ami nem musical, így aztán jó zene, és hát tényleg. Karácsony jegyében szeretettel az alábbi műegész, úgy is mint kulturális ajánló, egy igazán ünnepi hangulatú lemezborítóval. (Ja, és a lemez címe Killers, ami szintén nagyon Stílenaht-hangulatú, amennyiben kinyírtak mindenkit, úgyhogy csendes az éj... :-)

Köz, társaság. L'nök?

Novák Katalin családügyi, ám tárca nélküli lesz a következő köztársasági elnök, nem mintha számítana. Elvégre a felcsúti elnök-admirális-generális a főnök, neki van hatalma, a többiek kesztyűsbábok. NK is az, bár az önmagában jó ötlet, hogy legalább nő, de a kormányhitű kesztyűsbáboknál nem nő magasabbra.

Ő annyira fogja kifejezni  nemzet egységét, mint Káder János, azaz semennyire, Jani ráadásul pont úgy nem csinált szart se elnökként, ahogy várhatóan az utóda sem fog.

De nekik tényleg az a dolguk, hogy szart se csináljanak, a bármit csinálás a pártvezér és kancellár dolga és privilégiuma, valószínűleg arról is ő dönt, hogy gyártsanak-e balkezes gyufát? (copyright by Moldova)

Katalinnak leginkább abban lesz majd döntési kompetenciája, hogy milyen sütit posztol a fészbukon, vagy milyen kosztümben fogadja az aktuális türkmén-kazah-belarusz diktátort, a Sándor-palotában.

Amúgy ha fontos, hogy a következő palotalakó nő legyen és Novák, nekem mondjuk lenne ötletem. Ő mondjuk Mária, de őt legalább kedvelem, ha már kollégák voltunk, és bár rendkívül utált eleinte, ehhez képest barátok lettünk.

Több Novákot a közéletbe, de lehetőleg Kispestről!

Szentisten, már megint szenteste?

Már megint itt a karácsony, aki kisbetűvel nem a főpolgi, én meg nem vagyok ünnepi hangulatban. pedig már megkaptam az ajándékot a családtól, ami egy új mikró, de pont akkor, mikor már egész rutinosan elvoltam a konyhában egy nem működő mikróval, ami arra volt jó, hogy a tetején van a szendvicssütő. Mondjuk most az újnak is, csak ez működik, de nekem meg vissza kell szoknom a kényelemre, hogy a krumplis tésztát nem valami lábasban értelmezem újra, melegítés címén.

Viszont sütöttem alu pharatát, ami egy indiai krumplis, sós csemege, és teljesen vegán, bár mikor az utolsó darabot, ami már nagyon nyomorék lett, még melegen megettem, ittam hozzá egy pohár tejet is. Amúgy meglepően jó lett, régóta nem csináltam, és most is érzésből dolgoztam, ha már anyám ezt rendelte szentestére.

Aztán nemsoká megyek is át, pontosabban megyünk, én meg az ünnepi hangulat hiánya, de hát ez van, egyedülállóknak szar ez az időszak, és hát nekem még egy világ legrondább menedzsere sincs, mint Billy Mack-nek abban az agyonjátszott karácsonyi filmben. Úgyhogy a "piáljunk és nézzünk pornót" sem igazából szerelem opció így ma estére, de majd megnézem úgy huzonhetedszer is a Kingsmant, éjféli mise helyett.

Addig meg eszem halat (halt?), majonézes krumplival, meg némi sütit, csak itthon ne hagyjam a diabétesz-gyógyszerem. Nem mintha számítana...

És akkor egy teljesen indokolatlan Kosztolányi idézet, talán a szokásos magányról nyavalygás jegyében:

Ligeti nőszés

Te kedves,

te tetves,

rongyos kicsi angyal, a gyöpre

heveredek.

Szorítanak a kapcsok, az izzó

hevederek.

Öleld meg a régi, a régi

haveredet.

Macsó, macsó men

Van az a mondás, hogy öregember, nem vénember. Pedig de, legalább is ha az ember elmúlt már kilencven(!), mint Clint Eastwood. Aki már nyolcvan pár évesen is azt mondta, hogy ennyi, nem rendez több filmet, de persze nem bírja megállni. A Cry Macho esetében pedig már megint eljátssza a főszerepet is, ami nem áll neki rosszul, bár ha a sivatagban leül egy kőre, már láthatólag alig bír felállni. de hát vagyunk így ezzel páran, miközben kilencvenegy évesen (annyi ő most) én nagyjából harminc éve halott leszek, szóval nem hogy filmet nem fogok rendezni (azt eddig se tettem), de üldögélni sem, ahogy ugye egy urnában eleve nem lehet.

Eastwood bá' viszont itt van velünk, megcsinálta gyakorlatilag még egyszer a Gran Torino-t, ami jó film volt, ez is az, csak ez már minek? Ő itt a bölcs öreg fehér ember, és mivel itt is kortárs a környezet, nem cowboy, hanem egykori rodeósztár (1823-ból, ahogy elképzeljük ránézésből), de hát menni kell Mehikóba, kimenteni a drogos-prosti-gengszter háromszögből, konkrétan mondjuk az anyjától a tinédzser srácot, a fater megbízásából.

Road movie van, egymásra hangolódás kipipálva (kicsit több, mint hetven év korkülönbséggel korrekt mód megoldva, dramaturgiailag), de fejlődéstörténet az nincs, minden marad a régiben, vagy legalább is majdnem, a csávóból azért minden valószínűség szering gengszter lesz, minden megoldása erre mutat, csak tekintettel van a vén csontra.

A kritikák szerint kicsit öreges a film, hát ja, de a nyolcvanhat éves Woody Allen se Pókember-szarokat ír meg rendez, vagy Martin Scorsese se élőszereplős Family Guy-ban gondolkodik. 

A Cry Macho egy kissé kiszámítható, de szerethető sztori, Eastwoodot meg nem lehet nem bírni, nem csak azért, amit rendezőként lepakolt az elmúlt évtizedekben (Bird - Charlie Parker élete, Nincs bocsánat, Millió dolláros bébi - mondjuk ezek is kedvencek), de szerencsére kiöregedett az ilyen Piszkos Harry-karakterekből, és lett belőle mindenki kedvelhető nagypapája.

Aki viszont nem csak a karosszékben mesél a kockás pléd alól, de nyakába veszi a világot, ha nagyon muszáj. Szerencsénkre.

Hírtsokor

Átmenetileg leállt a Keleti pályaudvar, mert bedöglött a biztosító-berendezés. Addig is Északi pályaudvarnak fogják hívni, mert olyan hivatalosan nincs is, ott megdögölhet bárki. Az esetleg e miatt késő utasok idegeit majd Rákay Filip bassza fel, egészen Kelenföldig, ahol szinte átszállhatnak, ha nem is pont arra a vonatra. A MÁV közölte, hogy ameddig Márkizaj Péter-Gergő, a BKV miniszterelnök-jelöltje, el kell fogadni a jegyeket és bérleteket, valamint a komcsik ne merjék emelni a sajtos pogi árát, de Balmazújvárostól keletre akár azt is lehet, ha úgy állnak a számok.

Az elhábordott utasok megnyugtatására kéjgázzal árasztják el a metrómegállókat, és az utazóközönség ingyen töltheti le a Béta együttes Zöldhajú lány című számát, csak hogy legyen mihez képest nem annyira idegesnek lenni. A dal már estétől elérhető, az applikáció is kész lesz legkésőbb márciusra, közbeszerzés kérdése az egész. Addig is Karácsony Főpolgárjenőnek ingyen szervez országos névnapot a naptár.

A mai nap további fontos híre, hogy a Mercedes nem fellebbez, elfogadja, hogy a Forma Mindenben nem nyert, és a következő három napban kizárólag az Alpesi Sí Világkupára, valamint a mozzarella-meghajtás tökéletesítésére koncentrál, a grillezés-tesztek biztatóak, de az új konstrukció még nem megy tökéletesen a halhoz.

Gyurcsány még mindig a világ legláthatóbban előtérben lévő háttérhatalma, de legalább nem indul főzős műsorokban, ahol viszont tök egyformára öregedett ripacsok szomorúak, ha elbasszák a szószt. Bocsánat, elkúrják...

Lesz valami sorozat, ahol állítólag több szex lesz, mint a Trónok harcában, ahol a baszást hívják így, ha közben nem ölnek. Kulturálisan amúgy kiemelendő, hogy Delhusza Dzson legyőzte az ördögöt egy lélegeztetőgéppel, Lady Szomjas (???) megnyeri a ZS-Faktort, többen cicit villantottak ma is, különleges Szerencsekerék jön gazdag ám autista pandáknak, az új Pókember-filmben nincsenek legyek, valamint a egy kormányhitű publicista megörült annak, hogy két füle van, de nem szatyor.

Volt valami a világban is nyilván, de ki nem tesz rá magasról, ha nálunk is ennyi fontos dolog megesése történik, lezajolva.

Szolgalelkűség díszkiadásban

A Felcsútok Géniuszának beszédét, (amit valami katonai bohóckodáson öblögetett elő magából), díszkiadásban postázták a katonáknak, ha jól veszem ki alapvetően a tiszteknek, de azokból a nyugdíjasoknak is.

Hogy ismertessék meg az "állománnyal", mert különben az állomány nem tud az esküjéhez híven szolgálni - írja Fura Nevű Romulusz, katonaipari főfarok.

Hát először is, aki a vezetése alá rendelt embereket leállományozza, azt én a földle lökném, de nagyon dulván. (Pláne ha ilyen szép római neve van, de legalább nem Fikusz Kukisz.)

Aki aztán ezen felül benyal a wannabe diktátornak a meleg szarig, azt bottal is piszkálnám, amíg elég messzire nem szalad. Mert a szolgalelkűséggel párosuló katonás hepciáskodás olyan taszító számomra, hogy azért közel nem mennék egy ilyen főtábornokhoz, mittomén, lehet hogy  a szellemi sötétsége fertőző. Ki tudhatja azt, ilyen járványos időkben.

De ez itt pontosan, centire pontosan az a mentalitás, amiért néhai nagyapám végül is megutálta a katonáskodást, még az átkosban, és megígértette velem, hogy lehetek bármi ha nagy leszek, de katona ne legyek. Ő alezredesként ment nyugdíjba szóval ismert valamit, amit nem szeretett volna az unokáinak. De ami most is itt bűzölög az orrunk előtt.

Brrr... (444.hu)

Ragnayuga

- Fenrir a farkas tényleg elszabadult, bassza meg, ilyen ócska egy decemberi őszt még nem láttam, pedig voltam már áprilisban az Alpokban - mondotta volt Ifás Géza, egy amúgy indokolatlan sörözés közben. Helyett. Vagy valami hasonló.

- Ragnarökk, cseszd meg Ragnarökk, láttam a moziba' a múltkor, ezek hülye skandináv istenek direkt velünk szórakoznak, nyilván unják magukat, a szívatás meg főleg szórakoztató, akkor is ha épp,  veled csináljuk, Gézám -helyeselt a maga felemás módján Aranka, aki közben azon gondolkodott, hányadikon is laknak, ha már az ajtó előtt felejtette a szemeteszsákot.

- Ez tényleg hülyeség, miért nem lehet inkább Kali yuga? - vetette fel Endre, a homokozó-megfigyelő - Elvégre az legalább valami hindu találmány, ott meleg van, nem ez a szar szürkeség!

- Na ja, de a hinduk hülyék, nem hisznek a vikingekben, pedig őket mutatta a tévé, de látta már valaki Visnut, mondjuk a jutyúbon? - Gézából ismét előcsillámlott valami bulvárlapos mitológiai műveltség, bár közben buddhizmus-szakértőnek gondolta magát, hogy India az India, akkora különbség nem lehet, bármelyiken lehet turbán, miközben kézzel eszik.

-De kérdem én, mit isznak a vikingek istenei? Sört bazmeg, sört! És mit isznak a kretén hinduk ilyen sokkezű akárkijei? Tejet, értitek tejet! Szóval? Szerintetek?

-Ragnarökk, akkor már inkább - szavazták meg a Fekvehányás utcaiak, szarabb az idő, de sörrel...

A Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt, ez az évszakhoz képest is releváns véleménynek számított. Bár hogy a releváns az fontosat, vagy nagyon kurva fontosat jelent, az már senkit sem érdekelt. Nem volt lényeges...

A Család az első!

Politikusok, maffiózók, és e két halmaz metszetének tagjai számára biztosan. A magyar helyesírás szabályai szerint kis betűvel írt család persze lehet fontos bárkinek, akinek van olyanja, de a nagybetűs Család, azért jól láthatóan az előbb említett fókuszcsoportoknak.

A 444 cikke szerint legutóbb pl. a kilencedik kerületben indult el a fidesz és az ellenzék ellen valami Lokálpatrióták egyesület, amiben benne volt az index mostani főszerkesztője (vagy a fidesz főszerkesztője, és az index színeiben indult, olyan bizonytalan ez az egész...), Hunvald György a minimum szalonképtelen ex-szoci polgárjenő, aki annyira ferencvárosi lokálpatrióta, hogy az Erzsébetvárosban volt legendásan korrupt vezető.

Most meg (na jó nem most, bő két éve, csak a sajtó most dobta fel a sztorit) nem is egyedül hajtott a listás kompenzációs mandátumra, hanem rögtön hozta a két fiát is, elvégre ő Hun vald, Hun nem vald, az a tuti ha családilag biztosítják, hogy lehessenek ők is kiskakasok egy közepes szemétdombon.

Az országos politika ma a völnerekről szól (aki nem egyszerűen egy személy, hanem  képmutató geciség lexikonba illő alapesete), a Pegazus-ügy titkosszolgálati bűzéről, meg Kövér parlamenti házmester aggasztó elmeállapotáról, de hát helyi szinten sem jobb a helyzet. Nálunk, avagy mifelénk, már egy-egy falusi polgármester is helyi döbröginek képzelheti magát, aki legfeljebb a helyi, avagy tájjelegű kormánypárti képviselőnek áll vigyázzba, mert azért elvár ő is egy méltányos százalékot a kenőpénzekből.

Innen nézve logikus, hogy a Család is képbe kerül, elvégre az ember a fiaiban sem mindig bízik meg feltétel nélkül, de mégis sokkal nagyobb eséllyel, mint mondjuk egy Emrihárd-alakú nettó bűnözőben. Oké, azokkal is üzletel, ha úgy alakulnak a számok, de mégis csak jobb az alkotmányos költségek minél nagyobb hányadát rokonságon belül tartani, valamint egy Kajmán-szigeteki bankszámlán.

Elvégre a kereszténység-alapú családbarátságot öblögető kormányhitűeknek is adni kell valamit, ha csak szimbolikusan is...

444.hu

Vesztegetés, kenés, etetés

Szürke és reménytelen az idő, pont mint az alapvető életérzésem, enyhe kilátástalansággal fűszerezve. Van az a helyzet, mikor a szorongás, a magány és a függőség egyszerre támadja le az embert, és jön a minden mindegy hangulat. Az élet szar, a végén meghalunk, addig meg hát... szar.

Már akinek nyilván, ismerek olyanokat, akik boldog családban ének, vagy lehet, hogy nem a család boldog úgy en bloc, de ők jól érzik magukat. Plusz van olyan munkájuk, amihez nem izzó, őszinte gyűlölettel viszonyulnak, így aztán évekig csinálják, hosszan. Mint én az egyetemi állásomat, ami annyira távol állt a gályarabságtól, mint amennyire az ilyen betanított szalagmunka közel.

Értelmiségi lennék, csak nem hagyják, a lehetőségeim meg a gályarabságig terjednek, amit fizikailag és mentálisan sem bírok már, amúgy meg a lakásom miatt gyakorlatilag röghöz kötött vagyok, de hát kellett nekem nem kimenni végleg Angliába, mikor még korlátlanul lehetett. (De hát akkor még itt volt mellettem Petra, és nem hittem, hogy jönne, itt hagyni meg nem akartam. Miként a nagyszüleimet sem, életük utolsó éveiben.) És lehet, hogy Londonban is mosogattam volna, de talán csak egy darabig, ott azért volt kereslet magamfajta szociológusokra is, ami már több mint tíz éve nem tudok lenni, főállásban. (Mellékállásban is legfeljebb filmkritikus meg szociálpszichológus, ami persze remek, csak nem élek meg belőle.)

Úgyhogy azt találtam ki, hogy megvesztegethető leszek. Engem aztán meg lehetne kenni, pont mint az ilyen kormányzati főfaszokat, csak sokkal olcsóbban, mondjuk tíz százalékért. Oké, nem sok mindent tudnék elintézni a vesztegetőnek (nagyjából semmit, bár tudnék okosakat mondani a gondjaira), de legalább olcsó lennék, öt-hat millió helyett részemről beérném öt-hatszázezerrel, ami méltányos ár, én meg hónapokig kihúznám belőle.

Szóval vesztegetők jelentkezését várom, egyelőre a postacímemre, tavasszal meg a híd alá. De készpénzt ott is fogadok majd, gátlástalanul, ezt legalább biztosra ígérhetem. Sőt, egy kávéra is meghívom az illetőt, ha még beengednek valahova.

Isteni lenne

Egyáltalán nem lesz Alanis Morisette-koncert Budapesten -olvasom, és kár, mert ez olyan lett volna, amiért még én is képes vagyok kétszáz kilométert vonatozni. A velem amúgy egyidős kanadai énekesnőt azóta kedvelem, hogy először hallottam, aztán Kevin Smith Dogma című filmjéből az is kiderült, hogy ő Isten(nő), ami egyébként tényleg gyanús volt, szóval azért megnéztem volna élőben is.

De ez most már tuti nem jön össze, pedig én még láttam élőben az AC/DC-t, a Metallicát, mikor még nem fáradt nagypapák voltak, és bár a Queen-t nem, de legalább Brian May-t, ahol Cozy Powell dobolt mögötte, mert akkor még élt.

És hát ja, az egyfajta bakancslistán rajta lenne Alanis is, egy világsztár, aki nem popikon, csak jók a dalai, szimpatikus a hozzáállása, bár mondjuk nem pont egy sportarénás izén nézném meg. A sportaréna az afféle ákos-alakú senkiknek való, akik a színpadtechnikától látszanak valakinek (kicsi bácsi ugrál a ledfal előtt, reflektorokkal, you know), egy rendes művésznek nem kell látszania, az vele úgy spontán történik, mert ilyen gyárilag, a tehetséget nem lehet pénzért venni, eladási/megtekintési számokban mérni, vagy egyáltalán,  állami középkeresztekkel megcsinálni.

És akkor kulturális rovatunk keretében, egy régi-régi dal, Alanis itt még a huszonéves önmaga, '98-as a műegész, de arra még én is emlékszem, milyen volt  24 évesnek lenni. (Pedig- bassza meg - jövő hónapban leszek pont kétszer annyi, csak fejben maradtam 22, forevör.) De akkor a köszi:

Tsaládias tsúfság

Van abban valami pikáns, ha ez ember munkahelye úgy reklámozza magát, hogy "családias a légkör", miközben kora reggel  már kezdődik a feszült, nemsoká üvöltözésbe torkolló stíl, úgy is mint a "közeleg a karácsony, faszom kivan az egésztől" mentalitás szociális manifesztációja, vagy mije. 

Hát, végül is a családon belüli erőszak is okoz egyfajta családias hangulatot, legfeljebb ez nyolc napon túl gyógyul, de legalább igazolja a tételt, hogy nem, a stressz nem ösztönöz semmire, a mindent a francba hagyáson kívül. A menekülj innenen kívül, mert képzeld, odakint létezik egy élet nevű dolog, ami önmagában nem egy fáklyásmenet, de nem is gyászinduló, vagy fűrészelős horror, ami idebent, ahol 'A Cég' az univerzum közepe, értelme, lényege és kiteljesedésének végső célja.

Ilyen céges főkutyákat elnézve/hallgatva, néha már sajnálom őket, hogy ez életük közepe, pláne mert agresszív, mindenáron hatalmat mutatni akaró stílusukból azért leveszem, hogy dehogy boldogok a lelki szegények! Csak simán lelki szegények, ami lehet akár a kisszerűek frusztrációjának is egyik neve. Elég bibliai, és rém kifejező.

Családias hangulat, na ja....

Karácsony hava, ha hó is lesz

Ma kezdődik az év negyedik hónapja, ami Karácsony, és egy feldíszített fáról van elnevezve. Ilyenkor ajándékot szokok kapni, gondolom idén is majd. Szeptemberben, mikor kezdődik az év, még jó meleg van, meg lehet újra találkozni az osztályban a barátokkal, ha vannak, ha nem, akkor csak a többiekkel, akik főleg barátságtalanok.

De később az aztán jobban ősz lesz,  hullanak a fák, fáznak a hullák, és minél később van, annál korábban sötétedik. De annyira, hogy karácsonyra már nagyon, szerintem ezért kapunk ilyenkor ajándékot, hogy nem lehet már kint biciklizni, de bent van szaloncukor (nem tudom mi az a szalon, de biztos valami karamell, ami a fater szerint az egyetlen mell, amit nekem már szabad), meg a fa, amiről ugye a hónapot nevezték. A másik ilyen hónap a Május, bár olyan fát mi nem állítunk, hanem helyette húsvéti nyúltojásokat, festve. Mármint a tojások igazik, csak a festés rajtuk... ja, az is igazi. Csak az egész azért mű, mert nem ilyen színesnek tolják a nyulak.

De Karácsonyban legjobb a várás, mert a hónap elkezdődött, de a ajándék csak a vége felé van, na és azt lehet várni, meg hogy ne kelljen iskolába menni, biztos mert olyan sokáig van olyan sötét. Addig is ez a Mikulás nevű mesefigura hozza csokit (szaloncsokit?), de ezek a róla elvezett figurák tisztára becsapások, mert belül tök üresek. Illetve egyszer hoztak nekem kapni olyat, amiben ez az Emenemsz, vagy milyen nevű cukorka volt. Azóta is ezt ünneplem Karácsonykor, akarom mondani előtte valamivel, de ettől még a legtöbb szalonmikulás csoki tényleg üres belülről, pedig egy akkora darab csokival már ki lehetne húzni egy darabi. Akár Szilveszterig is, ami egy hónappal később kezdődik, és az év leghosszabb hónapja, vagyis hát nála hosszabb tényleg nincs. Aszt hiszem.

Ajándéknak meg idén szeretnék távirányítós repülő autót, ami ilyen helikopter, sok csokit, hajerősító sampont és befektetési állampapírt, mert ezeket is sokat reklámozzák, szóval biztos jók. Valamire. Mondtam is anyáméknak, hogy idén ne pulóvert vegyenek a Télapótól, vagy hótaposó kesztyűt, mert hó úgyse nem szokott lenni, csak filmekben, azokhoz meg nem kell felöltözni a nappaliban, mióta feltalálták a fűtést, még valamikor a múlt században, gondolom.

Az évnek egyébként az utolsó két hónapja a legjobb, mert Júliusban és Agusztusban meleg van, strandolás és akkor sincs iskola, de sokkal tovább nincs. Mindegy, azért a Karácsony is érdekes része az évnek, főleg ha Géza bácsi nem rúg bele a fa alatt (nemtom mibe), és anya nem lesz ideges a halas bejgli miatt, vagy ami miatt szokott. Fater szerint olyankor átjön Hiszti, ő biztos valami szomszéd, de még sose láttam, pedig hozhatna ő is ajándékot. Karamellt például.

Végül is fa... (m.infogyor.hu)

Bálvány Bili

Ma 66 éves Billy Idol (Vagyis William Michael Albert Broad), és most mondhatnám, hogy majd akkor szóljon, ha 666 lesz. De nem mondom, igazából nem lenne érdemes neki még hatszáz évet öregednie, hisz bár punknak indult, de aztán egy rendes műmájer popzenész lett belőle, sátánisták zenészkörökben meg amúgy is csak norvég black-metál zenekaroknál fordulnak elő kissé.

Én tizenévesen mindig azt hittem, hogy a csávó amerikai, úgyhogy nagy felfedezés volt, mikor kiderült hogy angol, nem mintha számítana, a zenéje abszolút nélkülöz mindenféle nemzeti karaktert, amire persze a popipari szakmában egyébként sincs semmi szükség. Amit csinál, az amúgy nem rossz, de sajnos nem is jó, amolyan eldobható popzene, bár kétségtelenül a jobbik fajtából.

De van az a három sör, amitől például az alábbi műremek már nem tűnik kínosnak, sőt akár tetszhet is, de a legdurvább ma fogyasztott italom egy kávé volt, szóval tudja fene.

Hüje, a maga módján

A kovácszoltán-alakú, úgynevezett kormányszóvivő ismét remeket posztolt a fácsén. Ezúttal az általa beszerzett adventi (kádéenpéül: áádventi) koszorúról, amin már meg is gyújtotta az első gyertyát. Ami szerintem hiba volt, tekintve hogy maga a koszorú sörétes puskához való töltényhüvelyekből áll, nyilván a béke és szeretet ünnepére való készülődés jegyében. Oké, valószínű, hogy azok csak töltényhüvelyek, és nincs bennük lőpor, de az ördög adventkor sem alszik (nem csak a Hargitán), nem régi hír, hogy Alec Baldwin is egy vaktölténynek hittel puffantotta le az operatőrét egy forgatáson. Szóval én azért vigyáznék, ez a koszorú már amúgy is gyilkos merénylet az elemi jó ízlés ellen, nem kellene a helyzetet tovább súlyosbítani.

444.hu

Mint látható a cucc ronda és ízléstelen, és valami különösen morbid humora van. Kivehető ugyanis a jobb alsó sarokban, hogy eme förtelmet fenyőfás-rénszarvasos szalag "díszíti", vagyis egy olyan állaté, amilyeneket ő és Semmilyen nertárs pont le szoktak lőni, hogy aztán helikopterrel reptessék kissé a hullát.

Ennek valahogy sem a  természeti népek napfordulós szaturnáliáihoz, sem Jézus születéséhez nincs köze, de ha valaki látja a kapcsolatot az szóljon. Persze tudjuk, Kovácsék maximum szájkeresztények (azok persze nagyon), de az, hogy észrevegyék mekkora taplók, és legalább ne dicsekedjenek vele, épp ezért már nem várható el tőlük.

Amúgy szerintem ez a koszorú-tematika még számos továbbfejlesztési lehetőséget rejt. A töltényes-szarvasos kombó helyettesíthető a kettőt egyesítő, eredménycentrikus installációval is, azaz maga a koszorú lehetne például lelőtt kisemlősök (mondjuk nyulak) koponyáiból, csak hogy még egyértelműbb legyen a karácsonyra várakozás üzenete.

Engem egyébként (úgyis mint részemről) nem igazán zavarna, hogy Kovács nertárs mekkora bunkó, ha egyrészt nem lenne kormányzati főfasz, másfelől meg otthon, a négy fal között csinálná. De ez a szánalmas még büszke is rá, kiteszi ország-világ elé, hogy mi, min népesség egyszerre röhögjünk és szörnyülködjünk rajta.

Persze röhögni nehéz ha tudjuk, egyébként komolyan gondolja.

Blekféknyúz szőnyegezés

Lassan vége a takonyhétnek, de a takonynak még nem teljesen. Kicsit olyan ez is, mint a blekfrájdéj, ami kulturálisan tényleg fekete, viszont minden kicseszett kereskedőnél minimum egy hétig tart, amit aztán meghosszabbítanak még egy héttel. De hogy lehet két hétig péntek? Ennél szarabbat el sem tudok képzelni, hogy ugyanis mindig örülök neki, hogy végre péntek, holnap már itt a hétvége, erre másnap megint péntek, és harmadik és negyedik nap is, mindig az a kurva péntek. Két hét alatt ez az időcsapda a legtöbbeknél már elég egy rendes idegösszeomláshoz, a hétvége állandó ígérete miatt rosszabb, mint egy állandósult szerda. Ilyen értelemben joggal hívják feketének, bár már akkor is így hívták, mikor még tényleg csak egy napig tartott. Akkor nyilván a verekedésig fajuló rohambevásárlás miatt volt fekete, de már online feketül, ám kattintásokkal nem lehet offline pofozkodni, úgyhogy muszáj volt a kereskedelmi rabszolgák nagy örömére elnyújtani a picsába.

Egyébként épp ma olvastam, hogy Romániában már hivatalosan használható román kifejezésként a blekfrájdéj, a féknyúz meg a szelfi, bár annak már nem néztem utána milyen írásmóddal. De a kortárs nyelvújítás nálunk is virágzik, a minap például egy olyan cím jött szembe, talán az Indexen, hogy Valamilyen Tibor a párjával vörösszőnyegezett. (Tibornak persze neve is volt, meg arca, de mivel egyik sem volt ismerős sehonnan, nem bírtam megjegyezni.)

Nade ettől a "vörösszőnyegezéstől" én meg magamban kurvaanyáztam egy lendületeset, mert az legalább már egy bevett nyelvi fordulat. És igen, tudom hogy a nyelv nem egy merev struktúra, hanem igazából egy folyamat, azaz állandóan változik, de ha a vörösszőnyegezés irányába, akkor az nekem nem tetszik. Átpártolok az angolra mondjuk.

Bár az angolok sem fenékig Yorkshire pudingok, pár napja merült fel bennem, hogy mekkora baromság már ez az Xmas. Aminek lényege ugye, hogy Krisztus születésének ünnepén (mint tudjuk nem a születésnapján, csak az ünnepén), pont a nevét, azazhogy Christ rövídit egy X-é. De akkor már, például Malcolm X nyomán lehetne a Megváltó X Jess, esetleg Malcolm J. Ezeknek a keresztényeknek sem kellene olyan mereven ragaszkodniuk a hagyományaikhoz, ha a Piroska és a farkast át lehet írni politikailag korrekt, nem horrorrá, akkor a Bibliát is, darab-darab, igazából egyik sem tartozik a kapásból hihető kategóriába.

Persze ha lenne Isten én hinnék benne, és jól leszúrnám, hogy miért nem bír már véget vetni a lassan terebélyesedő Takony Heteknek. Angolul Snot Weeks.

A nem titkos szellemi sötétség szolgája

A kövérlászlói értelemben vett parlamenti házmester, úgy is mint gyakorló paranoiás szerint, a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot az ellenzék jelenti. A hvg.hu cikke szerint ráadásul a megoldást a titkosszolgálatokról várja. Oké, azt rég tudjuk, hogy a főházmesternek elgurult a gyógyszere, és nem szaladt utána, úgyhogy újra meg újra szintet lép az agresszív politikai ostobaságban. De ez, hogy a titkosszolgálatokat küldené az ellenzékre, mégis csak meglepő, mert ilyesmit fasza kis diktatúrákban természetesnek vesznek ugyan, de elvileg mi még csak egy új típusú autokrácia vagyunk, így ezt nem vártuk tőle.

Hogy neki mindenki aki nem fideszes az kommunista, Kun Béla örököse, azt már megszoktuk tőle, hát istenem, ennyire hülye szegény, kár hogy ő az egyik közjogi méltóság. Illetve lenne, mert pont a méltóságot nélkülözi ezekkel a paranoid téveszméivel, meg a kicsinyes bosszúival, amikor már egyes véleményeket is milliós bírsággal büntet. pedig az illető ellenzéki képviselők fele annyira durvákat sem mondanak, mint amilyenek ő a legnagyobb természetességgel.

Persze ha a magyar titkosszolgálati vezetők nem akarják a börtönben végezni, nyilván nem hajtják végre a Párt öklének alig burkolt utasítását. Ám mondjuk az orosz szolgálatoknak ilyen skrupulusai már nincsenek, a vezető nertársak meg már amúgy sem látszanak ki VlagyimirVlagyimirovics seggéből. (Majdnem azt írtam, hogy 'alfeléből', de Putyin nem érdemel ennyi tapintatot sem.)

Amúgy meg én vagyok a hülye, hogy szombat délután pont kövérlacával foglalkozom. Abba is hagyom, elvégre olyan szépen süt a naplemente.

ujnepszabadsag.hu

A város csóró vége

A Fekvehányás utcában télen van ősz, ősszel tavasz, a nyárt meg vagy megtartják vagy nem. De ha igen, akkor tavasszal. Ez persze még csak három évszak, de hát ez egy lakótelepi környék, az ittenieknek nem telik többre. egyesek mesélik, hogy a Gerbera-hegyen, ami a helyi Rózsadomb néha öt évszakra is futja az újgazdagoknak (régi gazdagok nem laknak a városban), de ők egyébként is flancolnak, hisz autóval járnak, meg nyaralni, meg rendszeresen fogorvoshoz -szóval csupa olyat művelnek, amit a Fekvehányás utcaiak közül kevesen.

Ehhez képest meglepően sok autó parkol a panelházak közti résekben, de igazán ritkaság, ha néha valamelyik elindul közülük. ezek az néhai járművek főleg arra jók, hogy a tulajoknak fontoskodva lehessen matatni velük, hadd lássa mindenki, hogy nekik kocsijuk is van, nem csak lejárt devizahitelük és krónikus betegségeik.

A másik státusszimbólumnak az számít, ha valaki rendszeresen be tud ülni valamelyik környékbeli kocsmába, és nem állva, a garázsbolt előtt issza az akciós, Bier márkájú macedón sörét. Mert a kocsmában Dreher van, kábé kétszer annyiért, és Feles Keserű helyett Unicum, szóval például Ifás Géza is csak karácsony környékén néz be a Tocsogó Bár és Grillbe, persze rosszabb években csak az ablakon át. De hangulat azért így is átjön.

Így aztán legtöbben inkább autómosással ünneplik az ünnepeket, hogy a szomszédok is lássák, esetleg ajándékba két lottót is vesznek szeretteiknek, nem mintha a remény halna meg utoljára, meghalt az rég, de az indokolatlan pénzkidobás is olyan ünnepi hangulatot teremt.

A helyiek nem hisznek a feltámadásban, de húsvétkor szívesen locsolkodnak pálinkáért, karácsonykor viszont ilyen nincs, úgyhogy az ünnepi várakozás (régebben: advent) jegyében simán csak felbaszódik bennük az ideg, mikor a huszadik blekfrájdéj hirdetés jön szembe, hogy vegyenek akciósan új tévét, alig több mint háromszázezerért.

Azért az aldis akciós prospektust elolvassák, már csak a miheztartás végett is.

Jó, ez még csak a jövő. (femina.hu)

Takonyhét

Ez a hét a betegségről szól menthetetlenül, a hét elejére döntött le a láz, árasztott el a takony, és kábé most kezdem embernek érezni magam. Hétfőn megyek vissza az orvoshoz aztán keddtől remélhetőleg dolgozni, mert a táppénz leamortizálja az amúgy nevetséges fizetésemet. (Nevetségesen alacsony fizetésemet, különösen annak fényében, hogy a munka meg nehéz, de legalább monoton, és ezt tényleg nem akarja senki megfizetni.)

Úgyhogy indokolt a világvég- hangulat, különösen mert hideg van, sötét és esik. Utóbbi miatt a lehullott levelek is takonyszerű masszává állnak össze, bár ezt én csak az ablakból szemlélve élvezhetem. Plusz hajnal felé lefejeltem a vécéajtó, de ennek pont nincs köze a takonyhoz, csak rossz már a zár és időnként kinyílik (úgy félig-meddig), hogy fennakadjak rajta a sötétben. Azaz a látni és látszani közlekedésbiztonsági elve itt nem működött, mert az ajtó nem látszott, én meg nem láttam. Felmerült bennem, hogy használni kellene a villanyt, de még várom az ezzel kapcsolatos uniós állásfoglalást.

Addig is darabolós horrorokat nézek, az az évszaknak megfelelő műfaj, nemsoká úgyis jönnek a kretén karácsonyi mozik, hogy egy vallási ünnepet szirupba áztassanak, sérelmünkre

A Tudja Fene-paradigma

- De minek süt az a kurva Nap? A szemembe bele, a saját ablakomon át, mikor november van, csessze meg! Nem azért születtem mérsékelt éghajlatra, hogy ilyenkor is napszemüvegben kelljen nézni a teleshoppot, Persze, persze Irénke szerint vehetnék egy refluxos, reluxás vagy milyen sötétítőfüggönyt, de nekem ilyesmikre nem telik az endékás nyugdíjamból. Most tehetek én arról, hogy mikor '83-ban ki lehetett menni németbe, nem tudtam, hogy melyik-melyik? Dajcsmark iszt dajcsmark, mondta a Béla is, igaz hogy később a valutás boltban az enyémért nem adtam kokakólás dobozos sört, vagy napszemüveges táncolós rágót, vodka meg ugye volt a sarki boltban is, olcsóbban... - panaszolta bele a délutánba Aranka, a Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt, nem mintha arrafelé vett volna bármit is, egyszerűen csak útba esett neki a lépcsőházajtó és a Fekvehényás Büfé és Falatozó között. (Utóbbiba épp a törzsutas-pontjait gyarapítani indult, jól jön az ilyesmi karácsony előtt, mikor az ember már majd' mindent forraltbor-analógiában számol, no meg a társaság ugye.)

A csirkebolt előtt kutyasétáltatást imitáló lépcsőházi nótafák, és önkéntes offline hírportálok igen helyeseltek neki, mert régen a november az november volt, nem ez a tavasziaskodó szar. Olyankor az ember rendesen ázott-fázott, miközben Fifikét a kolbász alakú tacskót fent felejtette a lakásban, a visszereiben érezte a liftig vezető nyolc lépcsőfokot, de ma már...? Ezek a mai időjárások már szót sem érdemelnek, Fifike se tudja, milyen évszak van, így téli álom helyett tavaszi lelkesedéssel kakálja le a padlószőnyeget.

Hát igen, mióta az istenek egyre többször, és pláne gyakrabban a Föld nevű, galaktikusan is enyhén szólva mellékes bolygón szeretnek Monopolyzni, az idő járása pont olyan valószínűségek mentén működik, mint a kockadobás, a hamiskártyázás hamiskártyásokkal vagy a legutóbbi holdtölte szubjektíven megélt időpontja. azaz tudja a fene.

De hát a novemberi tavasz nem egy Nemzeti Konzultáció, hogy előre tudni az eredményét, az egész puszta formalitás, itt legfeljebb abban lehet biztos az ember, hogy nem lehet biztos semmiben. Mióta Jörd, Thor anyja, úgy is mint a föld istennője nagyjából magasról (igen magasról) tesz az egész helyre, a mindenféle valhallai szerzetek egyik kedven játszóterévé vált a hely.

Különösen Hödr aktív, aki igen fontosnak hiszi magát, hisz ő Odin fia, és szeret dartsban dönteni olyan vicces helyzetekről, mint az időjárás, háborúk vagy szűzlányok terhességi tesztjei, ám mivel teljesen vak, a dobásai gyakrabban landolnak valaki mézsörében, mint  táblán, minek okán Sol a napistennő (aki szereti a mézsört, és nem szereti benne a dobónyilat), direkt süt egy tavaszt a novemberbe. 

Aranka e tekintetben csak egy óhatatlan veszteség, persze szórakoztató azt nézni közben, hogy mennyire ki van akadva a napsütésre, pláne hogy húsz métert kellene megtennie a kocsmáig, de másfél órányi sirám közepette, ez nem is egy könnyen leküzdhető táv.

hiába no, mindenkinek megvan a maga ereszdelje. Már ha van ilyen szó, akár véletlenül is...

Egészség, félség, milyenség?

Nagyon érdektelen kérdés, hogy akkor most a kávé meg a tea egészséges-e? A vodkával, a kokainnal vagy az online fogadással kapcsolatban senki sem tesz fel ilyeneket, tolják, aszt' annyi. Sőt, kérdem én kurva kibaszott fáradtan, és cérnavékonyságúra kopott idegekkel, a munka egészséges? Javarészt egy faszt, hogy finoman kulturált maradjak, ha kicsit sem kreatív a munkád, csak az a lényeg hogy lógjon a beled, és tartsd a ritmust, lényegében nem különbözöl egy ókori gályarabtól, csak mondjuk egy számítógépes terminál dobol neked, egy dagadt, szőrös félmeztelen hajsár helyett. De ettől még nincs időd gondolkodni, pisilni, körbenézni vagy egyáltalán humán módon létezni miközben egy szál pólóban fagyasztott cuccokban turkálsz könyékig. Megfázva, by the way...

És akkor engem érdekeljen, hogy reggeli (hajnai fél háromkor fogyasztott) kávém egészséges bír-e lenni? Nyilván nem, de a rövid távú túlélés eszköze, hosszú távra meg gondolkodjon az, akinek vannak hosszú távú tervei. A brit tudósok felütésű cikkek meg kábé annyira relevánsak, hogy nemigen, avagy a fene se tudja.

A helyzet ugyanis tényleg az, hogy az élet egy nemi úton terjedő betegség, aminél  halálozási arány száz százalék, legalább is eddig még mindenki belehalt, és e tekintetben tök mindegy, hogy a Rózsadombon vagy a Fekvehányás utcában szocializálódott-e, miként az is, hogy mennyit teázott.

Kávézom az egészre, egy életem, hátha megtalálom, lehetőleg a világvége előtt még egy-két nappal.

Valahol még kávékat főzhetnek.

 Mondjuk már mindegy is... (vous.hu)

Belátástalan kilátás

A világra való rátekintésem, offline üzemmódban, az erkélyajtón keresztül működik. Nekem annyi a külvilág, amennyit az ablakon keresztül látok itthonról, mert vagy dolgozom, vagy alszom, vagy nincs kedvem menni sehová. Igazából négy éve nem tettem ki a lában Kaposvárról (környező településekre munkába járás itt nem számít), nem utaztam, nem nyaraltam, nem teleltem, nem őszöltem, az utazások Depresszióba meg ugye nem ér, pedig rohadtul kéne már...

Mert az utazás a világba fontos a lelki mindenféleségem szempontjából, csak nincs miből, nincs kivel, és akkor eléggé mindegy, hogy nincs hová. Már csak az első kettő miatt sem. Bár tizenév alatt hozzászoktam, hogy mindig van kivel. Manóba...

Milliók a semmiért

Karas Mónika a csendes közpénz-szivattyúk egyik prototípusa, most például úgy kap nagyjából 41 milla lelépési pénzt, hogy valójában nem tett érte semmit. Pontosabban nyilván azért jár neki egy keményen drogozó kisember sokévi fizetése, mert nem csinált semmit, egy szalmaszálat sem tett keresztbe a kormányhitű médianyomulás előtt,  igazi sóhivatalként működtetve az általa vezetett médiahatóságot.

Tette ezt eddig kábé havi négymillióért, mostantól viszont egy évig nem dolgozhat a médiában, ezért jár neki a 40+ millácska, nehogy már éhezzen szegény addig is, meg a családja ugye... Hogy egy párszolgálatos végrehajtó-droid munkáján mi a fasz ér havi négy milliót az teljesen elképzelhetetlen, viszont látható, hisz pont ennyi adóforintot tömünk a zsebébe jó ideje már.

Mostantól meg egy nem kicsit többet. Mert Mónika nertársnő jó nertársnő, megbízható káder, úgyhogy nem hagyják az út szélén, lesz belőle ÁSZ-alelnök, szintén kicsit több, mint havi négy milláért, szóval nem kell azt az egy évet szaros 41 millióból túlélni. Hát ja, ha már volt olyan rendes, és már idén ősszel lemondott (miközben a mandátuma jövő nyáron járt volna le), így aztán még a - bizonytalan kimenetelű - tavaszi választások előtt jöhet egy következő fideszes nertárs, naná hogy kilenc évre kinevezve.

Nehogymá egy esetleges új színű kormány bele akarjon pofázni a médiadolgokba! Ha normális médiát, sőt, normális közmédiát akarnak, alkotmányozzanak egyet maguknak, de addig is marad a kományhitű dagadék, és a szellemiség, amire sajnos a goebbelsi a legpasszentosabb jelző.

444.hu

Bubor és Buborné, azaz Buborék

Én már megint nem értem a világot, vagy csak nincs közöm hozzá, a fene tudja, de eléggé elcsodálkoztam az alábbi mondaton, amit egy index-melléküzemág cikkében olvastam:

"Ha azt mondjuk, Mostantól, valószínűleg nincs ma Magyarországon olyan ember, akinek ne jutna eszébe az utóbbi évek legsikeresebb magyar dala, Rácz Gergő és Orsovai Reni megcsalásról és megbocsátásról szóló slágere."

Akkor én most szólok, hogy de, van ma a Magyarországon olyan ember, akinek arról a szóról, hogy 'mostantól' nem jut eszébe semmiféle sláger, akkor sem ha az elmúlt évek legnagyobbika. Fingom sincs róla mi ez a dal, sosem halottam, sőt, sosem hallottam róla, mint ahogy a  Gergőről és Reniről sem, és ezzel együtt sem hiányoztak eddig az életemből. Nem mondom, hogy nélkülük is folytonos teljesség-élményben léteztem, de az egészen biztos, hogy velük sem léteztem volna.

A linkelt írásban arra hivatkoznak, hogy denagyon kurvasok megtekintése van a jutyúbon, ám ettől még nem fog mindenki pont magyar popipari termékeket fogyasztani, a jutyúbon sem. Magam például sohasem teszek ilyet, a magyar popzene mint olyan hagy hidegen, de nagyon, és igazából a külföldi is. (Mert a ska, punk, metál és hasonlók, amiket hallgatok, jellemzően rétegzenék, tehát műfajilag lehet akár egyfajta pop is - amennyiben nem klasszikus zene vagy jazz - , de definitíve biztos nem, mert nem annyira népszerű  egyik sem.)

Az lehet, hogy a cikk szerzője ül maga kicsi, és egyre átlátszatlanabb falú kulturális buborékjában, és amit ő sokszor fogyaszt, meg haverjai is, az biztos nagyon népszerű, és ha ő ismeri, akkor nyilván ismeri mindenki. Pedig tuti nem csak nekem nem jut eszembe semmilyen dalocska a mostantól hallatán, de Kovács Eperke középső csoportosnak vagy Tiltott Izabella kenyérgyári takarítónőnek sem. Mondhatni széles néprétegeknek nincs gőzük az említett műegészről, szóval nem enyhe túlzás ez a nincs ma Magyarországon olyan ember kitétel.

Az emberek egy nem elhanyagolható százaléka ennél alapvetőbb dolgokat sem ismer, például hogy a Föld lapos, a magyar trikolór az a zöld-fehér-piros, a nőstény kutya az a macska vagy ugyan jártak emberek a Holdon, csak nem azon. Szóval nem fogom magam kívülállónak és/vagy műveletlennek érezni, mert sosem halottam egy tucatpop darabot, nem tudom ki a lótüdő az a Reni, ráadásul nem is érdekel. Egyelőre hiszek abban, hogy az én buborékomból még így is szélesebb a kilátás, és nem kell, hogy minden szar érdekeljen.

Nem nézek realityket, nem olvasok bulvárlapokat, kerülöm a közmédiát és teljes lehetetlenség velem fociról beszélgetni, de ettől még élhetek teljes életet. Na ja, nem élek, de nem ezért...

Yes, comment!

 

hu.wikipedia.org

Kis híján az lett a poszt címe, hogy "No comment", mindenki fejtse meg, mi ez a pipacsos kitűző, de gondolom azért elég sokan tudják, ha nem is sejtik. Ketten biztosan, na jó hárman, mert az ember az anglománia belépő szintjén találkozik vele, hisz ilyentájt, október végén - november elején nincs olyan brit celeb, politikus, médiamókus, aki ne viselné feltűnően, miközben persze az utcán is szembejön, a legtöbb járókelő (és néhány járatlan-keletlen) hajtókájára tűzve. (Itt persze gondban vannak, akiknek nincs hajtókájuk, sőt azt sem tudják, az igazából mi is, de tapasztalatok szerint egy zippzáras mellzseb is remek elhelyezési opció, azt legalább az is eltalálja, aki egy hajtókát akkor se ismerne meg, ha mellé ülne a buszon.)

Ja, a pipacs... Szóval ez a Rememberence Day, magyarul az Emlékezés Napja emlékeztetője, jellemzően több napig, sőt hétig, ami pont ma van. A nagybritánok ilyenkor a háborús áldozatokra emlékeznek, meg a veteránokat sztárolják, mert bár eredetileg az első világháború abbafejezésére révedtek vissza a segítségével de azóta volt már pár háború, újabb áldozatok, újabb veteránok (akik közül jó páran még megvannak), szóval az emlékezés utolsó viszonyítási pontja ma már Irak meg Afganisztán, miközben a Nagy Háborúról sem feledkeznek meg. (Arrafelé ez az első világháború neve, nyilván mikor kitalálták, még nem sejtették, hogy lesz második is.)

2014-ben például, a Nagy Első kitörésének századik évfordulóján (tényleg, miért kitörés? a háború nem vulkán, miként a medve nem játék), annyi szál kerámiapipacsot tűztek le a Tower köré, ahány brit katona meghalt (nem elesett, meghalt, aki elesik, az még felkelhet és leporolhatja magát) a háborúban, márpedig ők valamivel több mint 900 ezren voltak. Ennyi pipacs egyszerre azért elég gyomorbavágóan fest, mint egy rendes vértó, az amúgy is rossz emlékekkel terhelt erőd körül. A várárokban...

saját.én

Az emlékezés napja eredetileg egyébként a fegyverszünet napja volt, de biztos rájöttek, hogy nem a fegyverszünetre kell emlékezni kétperces csendekkel, vagy nem a csak arra (az több év öldöklés után lényegben egy pozitív fejlemény), hanem arra, ami előtte történt, meg akikkel.

Én azért alapvetően irigylem a nagybritánokat, hogy nekik vannak még ilyen napjaik, meg (a Brit Légió nevű, 1919-ben létrehozott, a veteránokat segítő szervezet által divatba hozott) pipacsos kitűzőjük, miközben nálunk már a kokárdát sem tudod félszeg feszengés nélkül kitűzni, mióta a felcsúti döbrögi kampányeszközt csinált belőle, majd' húsz éve. (Emlékszik még valaki arra, hogy a fideszdroidok 2002-ben az áprilisi választásokig hordták a kokárdát, ami onnantól azt jelentette, amivel nem lett volna szabad összekenni, ezt az amúgy tényleg klassz szimbólumot.)

Szóval ünnepelni meg emlékezni tudni kell, ez nekünk itt, szánalmas kis geopolitikai realitásunkban nemigen megy, csak meg kell nézni, hogy fulladt az állampárt részéről nettó Gyurcsányozásba a komplett október 23, mondjuk nem meglepő módon, a forradalomra láthatóan szarnak magasról, hacsak nem lehet valami aljadék kampánycéllal sárba rántani. Az emlékezést, melynek nálunk nincs külön napja, de hát ezzel a kollektív memóriával, ami nekünk van, nem is csoda.

Gyengébbek kedvéért

A egyik munkahelyi vécében találtam tegnap egy épületes feliratot, miszerint figyelmeztető táblát, a "hé, paraszt!" stílus szép példájaként. Az van, hogy a vécét egy padlóba épített gombbal lehet lehúzni, a tábla pedig arra inti sok bunkót (jelenlévők persze mindig kivételek), hogy a padlóra szerelt gombot, lábbal illessék, pontosabban lábban "működtessék" a vécét. (Mellékszál, de egy vécén mit lehet működtetni? Szerintem csak pont annyit, hogy lehúzzuk, a többibe meg szarunk bele.)

És elgondolkodtam, mivel lehetne még megnyomni a padlógombot, ha nem a lábunkkal? Kézzel? Elvileg nem kizárt, de a vécében négykézláb közlekedés inkább éjszakai bárokra jellemző, ahol mondjuk logikus lehet, hogy a térdelve hányás után az ügyfélkör kézzel működtet. De persze megnyomhatunk egy ilyen gombot az orrunkkal, a könyökünkkel, vagy akár rá is ülhetünk, hajlékonyság és kalandkeresés kérdése az egész azon a mágikus másfél négyzetméteren.

Meg egyáltalán, mit gondolnak a munkaadók, az átlag alkalmazott mit csinál a vécében? Munkaközi szüntet tart, ez nyilvánvaló. De az esetek többségében ezzel együtt is inkább a szükség viszi oda, mint a rekreációs igény, szóval kitol, kiereszt, kipufog, lehúz. Esetleg felfrissíti magát, szintén tegnap értem tetten egy kollégát, amint a légfrissítővel dezodorál, biztos beszólt neki valaki, hogy büdös, de hát ez csak egy sima vészhelyzeti forgatókönyv, talán nem fogják kiírni, hogy a jázminos vackot a levegőbe szíveskedjenek, ne a hónuk alá. (Úgysem tudja senki, mi a fene az a hón.)

Az ilyen táblák nyilván a súlyosan fogyatékosaknak készülnek, és majdnem biztos, hogy valaki egyszer már megpróbálta nem a lábával lehúzódásra bírni a fajanszot, ezért kellett kiírni. Mint az amerikai usákoknál, ahol a perek elkerülése, pontosabban megelőzése okán mindenre ráírnak minden hülyeséget, ami legalább egyszer már előfordult. Így aztán a rágóra ráírják, hogy fogyasztás előtt kibontandó, a mikróra, hogy háziállatok szárítására nem alkalmas, és a láncfűrészre, hogy senki ne próbálja a fűrészt kézzel, vagy külső nem  szerveivel megállítani...

Tényleg, a vécét le lehet húzni külső nemi szerveinkkel?

Műsorrend, különben pofoz

Navracsics exminiszter, ex EU-biztos, exjófej kérdőre vonta a tapolcai mozi igazgatóját, hogy miért nem játsszák az Elkúrtukat. Hogy miért kúrták ki a hihetetlenül sikeres, ugyanakkor magas művészi színvonalú produkciót a műsorból? Mer a nép az inkább Dzsémszbondot akar nézni, vagy Dűnét? Nemá! Ártunk és Ormányunk nem azért kampányol éjt nappallá téve, magát dicsérve (és egyúttal rámutatva  az ellenzék sátáni természetére), hogy holmi kisvárosi mozik bojkottálják permanens kampányát!

A Bűn Fészke Tapolkán...(tapolcaimedia.hu)

Pedig sokáig Navracsics nertárs volt az emberarcú fideszes. Nos, az arcát elnézve, azért nyomot hagyott rajta a NER, meg attól hogy valaki emberarcú, még nem kell autonóm személyiségnek lennie, illetve simán el tudja veszíteni eme tulajdonságát.

Kár hogy én sok szempontból vagyok ex-, de exminiszter, miniszterelnökök ex-diáktársa (az egykori, és nem túl közeliek közül talán a tanszékvezető a maximum) nem, úgyhogy nem tudom megmondani mi menjen a moziba be (hé, Rozika te!), még szerencse, hogy nem is érdekel. Moziban évekkel ezelőtt voltam utoljára, én a letöltés-átmásolás-lapostévé háromszögben fogyasztok mozgóképeket.

Ebben a minőségemben persze jó lenne megszabni, mit tölthetek le, sőt jó lenne megszabni, mi legyen a tévében.

Amúgy is mániákusan szokok írni, írnék (-nák?) én egy tévéújságot is, pláne mert más úgysem teszi meg helyettem. Tényleg, van még olyan, hogy tévéújság? Ilyen papírra vagy mire nyomtatva? Ha lenne, úgy festene, mint már régebben is az amerikai filmekben, ahol vaskosabb könyveket lobogtattak ebben a szerepben, elvégre párszáz csatorna, meg ugye a reklámok, plusz még egy kis reklám, és akkor még a keresztrejtvény, úristen a keresztrejtvénynek is bele kell férnie.

Na ilyet írjon a Navracsics, ne moziigazgatókat zaklasson ostoba levelekkel. Persze aztán a tévécsatornák szabadságában állna, magasról tenni az egészre, mert attól, hogy valaki politikus, még nem kellene magát mindenben kompetensnek gondolnia, a gyufagyártástól a tömegközlekedésen át a biokertészetig. Vagy a moziműsorig.

p.s. Én egyébként - rá kell jönnöm -szoktam írni tévéújságot, igaz csak egy példányban és magamnak, midőn egy-egy napfényes, esős novemberi tavaszi reggelen kijegyzetelem a port.hu-t, hogy mit ne felejtsek el megnézni, amit valszeg persze le is tölthetnék, de egyszerűbb, ha a képembe tolja a tévé. Régimódi vagyok na, az online műsorújságot is papírra jegyzetelem ki, tollal, pont mint egy ősember, aki most mászott le a... barlangból.

p.p.s. A fentebb linkelt 444-cikk kommentjei között valaki felveti, a benzinárral kapcsolatban nem ragadja levélírásra a morális felháborodás? (Már látom is magam előtt: "Tisztelt Világpiac!...)

Nemzeti Faludohány

A kormány előírja, hogy innentől az államilag támogatott falusi kisboltoknak is kötelező látványelemekkel kell reklámozniuk a rezsim nagylelkűségét (melynek forrása persze főleg a gonosz, brüsszeli EU), mert aki nem lép egyszerre, fizetheti vissza a rétes árát estére.

Ez valami olyasfajta uniformizálás, mint a tévesen nemzetinek nevezett dohányboltok esetében, melyek koncesszióit persze főleg a kisfideszeseknek osztogatták, ha már nem tolhatnak mindenki alá milliárdos közbeszerzést. (A kisfideszes ebben a kontextusban jellemzően a kisvárosi középfideszes rokona, barátja vagy üzletfele, akinek ki kell szúrni a szemét valamivel, ha már nem ő építhet bicikliutat, tehénfuttatót vagy ájped-feldolgozót tizenhatszoros áron. Pedig anyakönyvileg is úgy hívják, hogy Tizenhatszoros Áron.)

A design jellemzően nagyon kortárs, azaz minden tábla, felirat pirosfehérzöld alapon hasít, a kormány csupa nagybetűvel írt Magyar Falu Programjának logójával ékesített, és egy minimum jó nagy táblán kell reklámozni azt is, hogy ezt bizony a minisztertanács... izé, kormány kegyeskedett a halódó falu döglődő kisboltjához vágni, amolyan hűbérúri gesztusként. Amiért persze jár a reklám, amit majd jól legyárt valami pártközeli vállalkozó, sok pénz plusz áfa, plusz alkotmányos költségért.

444.hu

Én már amúgy azt sem bírom, mikor bazi nagy táblákon hirdetik egy húsz év után végre kifestett iskolai vécé előtt, hogy ez bizony az Unió 123 347 forintos támogatásával valósult meg, mert nincs közöm hozzá, ha rendes az elszámolás akkor örüljenek neki, de nekem attól nem lesz jobb, ha tudom, milyen pénzből ment a buli. Tudhassam persze ha akarom, de ne tolják a képembe, ha nem érdekel, csak ez a megoldás túl polgári lenne itt, Észak-Balkánon.

Amúgy ha a kisboltokat támogatják (amúgy jogosan, hisz az a falu, ahol még bolt sincs igazán élhetetlen, pláne mert a fejletlenségnek ezen a fokán már a busz is alig-alig téved arra), lehetne a falusi kocsmákat, mint közösségi tereket is. De inkább ne tegyék, a fenének sem hiányzik egy Nemzeti Italbolt hálózat, ahol szintén minden trikolór, a vörös csillag miatt nincs Heineken, viszont a falra szerelt, kormánymatricás lapostévén 0-24 megy az Elkúrtuk, két ismétlés között bemutatva a békemenetek legharcosabb pillanatait. Persze ha lenne ilyen, a törzsközönség nagy része inkább a kisbolt előtt fogyasztaná el, a bent megvásárolt sört, más  módon támogatva ezzel is a lokális kereskedelmet.

Szóval tudja a fene...