Attasék az ő neve

Olimpiai attasé lesz Párizsban Dajcs Tompi fideszes főfütyi unokaöccse, bármit is jelentsen ez. Nem a főfarok, azt értjük, de mi a retkes frásztörés az az "olimpiai attasé". Odáig megvan, hogy az olimpiához hozzátartoznak ilyen sportolók, mindenféle edzők, csapatorvosok, meg úgynevezett "sportvezetők" akik főleg a partikon smúzolás és a különgépen bebaszás versenyszámokban indulnak. Ja, és az olimpiai eszméhez már rég hozzávarrták a nagyarányú nemzetközi korrupciót, biztos ezért, az eddig sem elhanyagolt területért felel majd az új attasé. Ha már a korrupció nálunk is rendszerszintű (ez tényleg nagyon olimpiai!), az ifjú Dajcs meg a huszonnégy évével, és nem tudjuk milyen végzettségével (hát járt egyetemre, de diplomája valszeg nincs neki), a legújabb, eddig méltatlanul hanyagolt NER-prosti, nyilván nem az utolsó, a felcsúti klánja és baráti köre kitartottjai közül.

Eddig a külügyminisztériumban robotolt megalázó havi rongyos pár százezerért, de most már diplomáciai karriert építhet, hát istenem, nem ért hozzá, de úgy van vele mint a csiga, hogy nem megy át az út túloldalára, hisz oda születni kell! Nagybácsija is milyen remek miniszter volt, és milyen régóta európai szintű politikus, és Kósa Lali után a fideszkádéenpé második legszánalmasabb figurája, ami azért nem semmi. Bár erős a verseny a pacalrajongó, épp most hadügyi vonalon is mozgó rezsidisznóval, Szilárd már talán vezet is előtte, visszataszításban, nagyképűsködésben viszont erős döntetlenre állnak. Sajnos még egyik sem olimpiai sportág.

Ellenben én már negyvennyolc vagyok (engednék belőle, de nem megy), és még egy kicsit sem voltam attasé, pedig pont ráérek. Amúgy nem értem, ha 2024-ben lesz a következő nyárilimpia, akkor miért kell már jövő év elején megkezdenie áldozatos szolgálatát, de átvállalom tőle, mondjuk egy évre, és akkor csak az olimpiai idejére kell neki arca verejtékével sportdiplomálnia, addig akár befejezhetné a tanulmányait is. Én meg Dél-Franciaországban már jártam, de Párizs eddig kimaradt,  a Mona Lisa ugyan nem érdekel, de Musée d'Orsay gyűjteményét azért igazán megnézném. Ja és az épületet is, korábban pályaudvar volt:

hu.wikipedia.org

Rázás

Mármint kame. Mert az a hír, hogy valaki, feltehetően Szombathelyen, vagy máshol Vazsmegyében, összetűzésbe (bocs, feltehető összetűzésbe) keveredett egy Google-autó nem egyszerűen feltételezhető, de minden bizonnyal konkrét sofőrjével. (Bírom az ilyen híreket, amik nem hírek, hisz gyakorlatilag semmilyen információt nem tartalmaznak, azon kívül, hogy ketten valami "összetűztek".)

Az ilen autók szokják körbe (valamit hosszába és át) fényképezni az utcákat, hogy az egészen hülyék is megnézhessék merre van a csirkebolt, vagy a bordélyhát, akik nem igazodnak ki egy hagyományos térképen. Nekem amúgy semmi bajom vele, időnként virtuálisan közlekedem a segítségével Londonban, Prágában vagy Helsinkiben, ahol ugyan sosem jártam, de pont ezért.

És mivel semmit nem tudni a konfliktus okáról, csak feltételezem, hogy valszeg valami olyasmi volt, hogy a kamerás autó elhaladt/megállt valaki mellett, aki vagy gyalogos volt, csak egyszerre kaptak pirosat valahol, és ahogy meglátta a tetőn a kameraszettett, rögtön idegállapotba került, és beszólt, nagyjából "Nekamerázzá te, mitkamerázó?" -paradigma keretei között, később meg tettlegesen összetűzött. Pláne ha a guglis személygépkocsi-vezető visszaszólt, mondjuk hogy "Közöd, köcsög?", elvégre az efféle szóváltások nálunkfelénk a mindennapi kultúra szerves részét képezik, valódi népszokások, abban az értelemben, hogy ilyet a nép igenis gyakran szok.

Élőben egyszer láttam ilyen géperejű készséget, naná hogy Angliában, de engem nem húzott föl, sőt utána lelkesen nézegettük Petrával a StreetView-t, hogy mikor leszünk már fönt a nemzetközi interneten. A pofázmányunk az persze eleve ki volt takarva, ahogy a rendszámokat is ki szokták homályosítani, sőt az utcai reklámokat is, elvégre azokért nekik senki nem fizet egy büdös vasat sem. Szóval nem világos, mi baja lehetett bárkinek a kamerázásos autóval, leszámítva az esetet, hogy félt valami lebukástól. 

Mondjuk épp jött ki az állampolgár a szeretője házából, jellegzetes öltözékében, miközben a járda mellett ott parkolt egy vérvörös, páncélozott gyalogsági csapatszállító (mondjuk egy Hummer), amilyen csak neki van a megyében, szóval ha az asszony ránéz az utcaképre, márpedig ránéz a gyanakvó ribanc, ott a válóok. És különböző érdekes gazdasági ügyek miatt az ő nevén van a ház, a nyaraló, meg a családi káefté ötvenegy százaléka...

Persze lehet, hogy csak simán egy halott kurvát tuszkolt be épp a csomagtartóba, hiszen így szoktam ezt látni amerikai filmekben. (Amerikában sosem voltam, sosem akartam lenni, így személyesen nem tapasztaltam, hogy napi gyakorlat-e az ilyesféle tuszkolás.)

És közben lehet, hogy az illető összetűző nő volt, mondjuk pont egy prosti, akinek nem a hulláját tuszkolták, hanem az élőerejét árulta egy út szélén, és nem akart látszani, biztos ami biztos. minden esetre itt látható az autó, és  mellette egy igen ismerős rendőrkapitányság. Semmi extra, csak az utca túloldalán volt a fősulis kolesz, ahol sokat laktam.

444.hu

A szigeteletlen, aki vagyok

Ócskák a hírek, szerintem például egyszerre vagy megélhetési válság legyen, vagy hőségriasztás, de a kettő együtt legalább is tisztességtelen. Plusz még mindig van tömeges bevándorlás okozta vészhelyzet (bár a menekültek és a bevándorlók az nagyon is két külön kategória), úgyhogy én még külön aggódom amiatt is, bár szerencsére benzint mindenki annyit vehet, amennyit csak akar, feltéve ha nem akar húsz liternél többet venni, és valahol a környékén árulnak is.

És akkor a jó hír, hogy végre vége a szigetnek (nem az összesnek csak a fesztiválnak, szóval vannak még szigetek, ami mindenképp jó hír például a korfuiaknak, vagy az összes nagybritánnak) és lassan vége a szigetes kontenteknek is. Mert fúde nem érdekelt egy percre sem, ráadásul gyanús hogy nem pont most kellett olyan kurva nagyot bulizniuk a széles, de anyagilag keskenyedő néprétegeknek. Oké, fél vagy egész részegen nyelni a port sok pénzért, biztos felemelő élmény, egyébként is sírva vigad a magyar, de akkor mit keresett itt az a rengeteg külföldi?

Nyilvánvalóan és visszavonhatatlanul egy boomer vagyok, pontosabban poszt-boomer, mert az én generációm tagjai már az eredetei baby-boom generáció gyerekei, persze ez a bumm nálunk azért kicsit más volt, mint a háború után fellélegző és fellendülő USA esetében, itt a Rákosi-rendszer egyszerűen betiltotta az abortuszt, fogamzásgátló meg nem nagyon volt, úgyhogy jött a haza teleszülése, ami nem mellesleg a mostani rezsimnek is mániája. 

Na jó, ez hosszú lett, ahhoz képest, hogy simán csak öregszem, és az idei sziget nagyszínpados fellépői közül konkrétan egyet sem ismertem, sőt ez a helyzet nem változott, amennyiben most sem Dualipa-Videókat túrok a jutyúbon. Szerintem amúgy ilyen név nincs is. Hát ki nevezné el a lányát Videónak, akkor is ha koszovói albán?

Röviden: nem vagyok szigetes, igazából sose voltam, szigeteletlen vagyok, azaz bármikor agyonbaszhat az áram, ha nem vigyázok, egyébként de. Ráadásul mindannyian szigetek vagyunk legfeljebb a szárazföldön.

Én már nagyjából húsz éve nem jártam a szigeten, pontosabban igen, csak Nagy-Britanniában, ott viszont sokszor, de még emlékszem arra, mikor Shane MacGowan életéért kellett aggódni, hogy élve jusson le a színpadról (hisz az is csoda volt, hogy feljutott oda), vagy hogy volt olyan történelmi korszak, mikor a Green Day kifejezetten fiatalos és progresszív zenekarnak számított, a Chumbawamba meg még létezett. Ócska vizes sört adtak relatíve drágán, bár efféle hagyományokhoz többek szerint még mindig ragaszkodnak, bunkók voltak a biztonságiak, akik még mindig azok (tényleg, vannak olyan biztonsági őrök még ennem az átokverte országban, akik nem per definitionem bunkók? Ja bocs, ezt ma úgy mondják, hogy ab ovo...)

De színházba azért elmennék újra, hátha ott nincsenek biztonsági őrök,  jegyszedő nénik meg nem kaptak még krav maga kiképzést.

TT 53-19

 Ma lett 53 éves, ami gombócból nemhogy sok, de ehetetlen mennyiség, viszont így jár minden popsztár, aki nem hal meg időben, és lassan kétszer annyi ideje él, mint a 27-esek klubjának tagjai. Valamikor a kedvenc énekesnőm volt, ráadásul abban a korszakomban, mikor a metál volt a főcsapás, egy zenénél így alapvető szempontnak számított, hogy mennyire kemény (és hogy mennyire beteg a lemezborító), pedig akkoriban még csak annyit sejtettünk, hogy az élet bonyolult, de azt nem, hogy ennyire szar.

Hősnőnk mára egy csúnyácska ötvenes leszbikus, kissé, ám nem teljesen elfeledve, de talán boldogabb legtöbbünknél. Amúgy olyan brit, aki félig maláj, félig szingaléz és Németországban született (a fater szolgált a brit hadseregben, valami ottani NATO-bázison), és nem csak nekem voltak  dalai a 'bűnös' élvezetek a sok torzított gitárra hörgős zene között. Mint a karamellés tejjel felütött kávé, hogy ez eember érzi, ez aazért már túlzás, de senki sem néz be megrovóan a konyhaablakon, hogy mi ezmár kérem?

És itt lejjebb ő még csak most tizenkilenc, belőlem meg kihozza a nagyon mélyre temetett tizenhat évest, amire rajta kívül csak a Queen meg a Kispál és a Borz képes, esetleg még mondjuk Alice Cooper (igen tudom, jajj!), de sosem gondoltam, hogy különösebben kifinomult ízléssel rendelkeznék.

p.s. Érdektelenül apró érdekesség (op.2.), hogy a címben jelzett rendszám a gugli szerint egy szemüvegkeretet jelöl, egy teljesen olyat, amilyen nekem is volt. Minden mindennel összefügg, ami meg semmivel, az annyit is ér.

Szómágikus politik

A háború az speciális katonai művelet, ha lapítunk, mint szar a fűben, az stratégiai nyugalom,  a félfeudális kvázi-diktatúra az nemzeti együttműködés, az össze-vissza beszélés az diplomácia, a bedőlő gazdaság az a negatív növekedés, a primitív pártpropaganda az közszolgálati média, a rendszercsicskák hazafiak, a jogvédő civilek az óvodásokat átoperálni akaró buzik, aki nem pont azt mondja, amit a felcsúti döbrögi az hazaáruló, aki csak nem olyan hangsúllyal az belülről bomlasztó ellenség, az elszabaduló energiaárak a rezsicsökkentés, miként nem a nyolcvan forintos zsömle a drága, hanem a pofátok nagy, a strómanok a nemzeti  nagytőke, a kormány a haza üdvéért dolgozik éjt nappallá téve akkor is, ha épp nyaralni viszi az álomhajó, rákay kálmán egy konzervatív influenszer (ákos meg nagy művész), az újbeszél az új magyar, az óvodás hiszti az új akadémiai székfoglaló. (És már Uj Péter sem a régi...)

Így csak egy liberálkommunista szennylap aljadék "munkatársa" rágalmazhat elő bűzhödt lelkének legmélyéről olyan álhírt, hogy 'Kigyulladt egy faipari üzem Magyarbánhegyesen'. Nem, nem kigyulladt, csak előrelátóan készülnek a fatüzelésre való átállásra, biztonságosan még akkor, mikor nem kell fűteni, hogy amikor majd kell, rutinosan gyújthassák magukra a házat. Elvégre a fatüzelés az új napelem, a tarvágás az új környezetvédelem, Észak-Balkán előre megy, nem tönkre! (Valamint több fatönköt a szebb jövőért!)

Valami nagy-nagy tüzet kéne nyitni...(ecolounge.com)

Nagyfater nem nyughatik

Sztívön Szegál Donbaszban forgat dokumentumfilmet, olvasom mindenfelé, és majdnem feltámad bennem WTF?-életérzés. De csak majdnem, hisz a méltán lenézett "akciósztár" régóta a minden oroszok pszichopata diktátorának haverja, nemzetközi propagandistája, de hát összehordja a szél a szemetet, ami összetartozik.

Szegál bácsin már korábban is felháborodtam itt, hisz színészi teljesítménye sohasem létezett, és hiába akarják eladni mint "harcművészt",  begyakorolt mozdulatokkal másokat véresre verni szerintem nem művészet, e tekintetben nem vagyok meggyőzhető. A filmjei szarok, a pasi maga egy öntelt hólyag, nulla realitásérzékkel, mára már tényleg csak az öregedést el nem fogadók szánalmas hajfesték-fétiséről ismert, pontosabban körberöhögött. De tényleg, putyin nélkül már nem tudna felkapaszkodni a leglenézettebb bulvárszutykok címlapjaira sem, pedig szerinte annyi azért bármikor jár neki. Így hát megdolgozik érte, a közéleti gusztustalansági világbajnokság nehézsúlyú indulójaként, szőrén üli meg a jól kiérdemelt népszerűtlenséget, hisz a negatív is reklám is reklám. Ő a popkultúra alsó rétegének irritábilis bél szindrómája.

(Mellékszál: Erről a diktátorhoz dörgölőzős látszani vágyásról nem tud nem eszembe jutni a tóthgabi-jelenség, mikor a közepesen semmilyen énekesnő, túl a műmájer rockeresdin, túl az ezo-anyus nyavalygáson, meg a túl kevesek által ismert "slágerein", egyszer csak felfedezi magában a keresztény-konzervatív önazonosságot, és lesz a felcsútista hívek váci utcai értelemben vett (azaz gagyi) matyóbabája. Mondanám, hogy a közízlés sérelmére, de a közízlés eleve egy értelmezhetetlen baromság, különösen  felénk. A köznek ugyanis nincs ízlése, hisz a köz nem létezik, csak sok buta egyén, akik mind pont egyformán individuumok, innen a közösség látszata.)

Ám Szegál tata legalább odabasz Donbaszba', kimongya a' igasságot az enbereknek okulásul, hogy ugyanis itt nem az van ami, hanem hogy az a másik, amikor az imperialisták  a nyugatról támadják a minden világok legjobbikának Kirill pártriárkáját a szíjájé föld-levegő-föld-húha rakétáival. 

Vagy valami hasonló, ezeken az elmeroggyantakon nem érdemes számonkérni tényeket, érveket, vagy egyáltalán az elemi logikát. Ezektől csak karcos lenne az egyébként tükörsima világképük. És szegáli viszonylatban hogy lehet egyáltalán olyanokat mondani, hogy dokumentum? Film??

Csak a hátteret figyeld! (24.hu)

Vízkeresztkérdés (vagy amit)

Mára már mindenhol ihatatlan az esővíz a Földön. ez lenne egy hír, de én nem értem, mi ebben az újdonság? Egy csomó helyen eddig is ihatatlan volt, például a Szaharában az év nagy részében tökéletesen ihatatlan az esővíz, a Holdon meg már 7/24-ben úgy 4,5 milliárd éve, miként a Marson is. Mert bár ezeken a helyeken akár még lehet is valahol eldugva egy kis víz, de olyan rohadt keményre fagyva, hogy abból nem lesz soha egy jó kis zápor. Szóval ihatatlan, esetleg nyalogatható, de ugye nem esővíz, másrészt meg nem érdemes, hátha jó lesz még még később is a nyelvünk valamire.

Ahol viszont egyáltalán esik eső, ott mindenhol iható, hát legfeljebb nem túl egészséges. De az esővíz mindenképp egy jobb opció, mint a szintén iható, csak nagyon szar és felettébb káros szennyvíz, nehézvíz, vagy akár a tengervíz, de gondolom a kölnivíz se ivásra való. (Speciális eset a szláv nyelveken becézett víz, miszerint vodka, ami úgy iható, hogy közben konkrét idegméreg, csak mire erre rájövünk, már túl jól érezzük magunkat tőle.)

Sőt, az esővíz annyira iható, hogy egy csomó állat issza most is, ilyen tehenek, meg hódok, meg a madarak a ház előtt, azok simán rámennek bármelyik pocsolyára, az se zavarja őket, hogy belemosódott már egy komplett játszótéri aszfaltrajz-verseny összes pályaműve. Anno a kutya is beleivott néha az ilyenekbe, ha nem néztem oda, mondjuk nyáron a hosszabb sétához néha vittem is neki vizet. De olyankor nem voltak pocsolyák, és amúgy is, egy városi pocsolya eleve nem csak esővízből áll, van benne kis benzin, sár, macskapisi, madárszar, rágópapír, csikk, valamint nyomokban molekulákká összeállt hidrogén- és oxigénatomok, ehhez képest a legutóbbi eső után is csak egy döglött galambot láttam, azt is a hetvenegyes busz ütötte el. Vagy negyvenhármas, tudja fene, mind a kettő arra jár.

Szóval az esővíz iható, legfeljebb ne várjunk tőle különösebb gyógyhatást, akkor se, ha definitíve egészségesebb a háztartási sósavnál, a sebbenzinnél vagy az akciós német noname sörnél (Bier márkájú, sör ízű, alkoholos lábvíz), amit feltehetően kolbászhéjból, köldökszöszből, és közepesen penészes kiflivégből főznek. Amúgy  meg igyunk teát, mert  a vonatkozó népi bölcsesség szerint forralva majdnem minden iható, de ami mégsem, azt le kell párolni. (Egykor kertszomszédunk főzött anno - még illegálban -olyan narancspálinkát, amiben a narancs héján kívül a narancsfa egy része is benne volt, de az jól kiegészített a döglött veréb és a rejtélyesen eltűnt fél pár papucs aromáját. Na ahhoz képest a bármilyen esővíz mennyei innivaló volt, legalább is forrásirányát tekintve.)

Amúgy is van az a mondás, hogy "Ír vagyok, bármit meg tudok inni!", nos én meg nem ír vagyok, de vízöntő, ami ez esetben még jobb is.

Áldás, békétlenség!

Két napja ünnepelte a hatvanadik születésnapját Külön Semjénzsót, a világ egyik legnemlétezőbb pártjának fővadásza, valamint ártunk és ormányunk szenteskedő nagyképűségért felelős főminiszter-helyettese. Ez alkalomból lelkendezett egyet a kormányhitű sajtó, hogy ő akkora védőbástyája a kereszténység lándzsahegyének (fene tudja, de efféle képzavarokkal szok élni a pasas, miközben a felcsúti főnöke a kő, aki sziklaszilárdan áll , és csak megy előre), hogy még pápai áldást is kapott a jeles alkalomból. És nem ám a kövér parlamenti házmester, Paranoid Bajszos Ladiszláv áldotta meg (aki ugye pápai, mint a Feri, meg a sonka), hanem a vatikáni szoknyás agglegények elnök-vezérigazgatója.

Erre a mocsok független (értsd: nem kormányhitű) sajtó megírja, hogy nem akkora gurítás ám egy ilyen pápai áldás, online lehet igényelni, és 18 euróért cserébe már megy is az üdvözlőlap. (Persze csak Európán belül, ha valaki Afrikában római kaotikus, akkor már 30 pénz, persze nem ezüst, annak furcsa konnotációi ennének keresztény kontextusban.)

Amire a gonosz hávégés kommentelők rögtön ráugrottak, hogy pápai átkot nem lehet kérni? Nem baj, ha drágább! 

Ami szerintem azért túlzás, Zsót testvér ugyan nem egészen barátságtalan, de felebarátnak tekinteni sem bírnám (esetleg negyedbarátnak), ám ezzel együtt is inkább valami rontáslevételre lenne szüksége. Bár gondolom olyat a vatikáni szakemberek nem csinálnak, de ahogy tudom, még vannak páran, akik ördögűzéssel foglalkoznak, szóval exorcizálhatnák kissé a faszit, gondolom az ilyesmi sosem árt. És akkor nem ez lenne:

gifyu.com

Bár ez az egész "pénzért áldást" is furcsa kissé, van egy afféle búcsúcédula-light jellege. Anno ugye a kaotikus egyház pénzért árulta az üdvösséget is, amin egy Luther nevű Ágoston-rendi szerzetes eléggé kiakadt, de annyira hogy kiszögezte az ő kilencvenöt pontját a wittenbergi vártemplom kapujára, és elkezdődött a többek által reformációnak nevezett történet. 1517-ben, szóval lehet, hogy a ciklikusság jegyében lassan ideje lenne megint dobni valamit. Már csak a semjének miatt is, akiknél irritálóbb szájkeresztényeket lassan nehéz lesz találni.

Mindennapi érdektelen talányok I.

Napok óta áll egy négykerekű ócskavas az erkélyem alatti kereszteződés szemközti sarkában, én meg napok óta találgatom, hogy miért is? Először arra gondoltam, valaki autóban ülő sztrájk keretben demonstrál a pontos idő, vagy a kánikula ellen - mivel épp a kijelző alatt parkol, ami felváltva mutatja az időt, meg a hányfokot. De ez már kezdetben sem tűnt valószínűnek, sehol egy transzparens, sehol egy szemmel látható (esetleg kézzel fogható) tüntető, aki jelszavakat skandál az ordibátorába, ezért lehet, hogy:

- valaki csak otthagyta, mint mások a lecserélt de még működő kenyérpirítót a kuka mellett, hogy akinek kell viheti, de a tulaj most nyert a lottón egy új szuzukira valót;

- ez valójában nem is autó, hanem egy invazív mutáns növény, csak furcsa mód épp ilyen alakúra nőtt;

- vagy talán egy rendőrségi csapda, amivel lelkükben autótolvajokat akarnak tettenérni, jogtalan elbirtoklás közben;

- esetleg egy kortárs művészeti performansz, bár nem látom benne a posztstrukturalista esztétikai koncepciót, nem mintha bármi másban feltűnne, ha nincs ráírva.

Vagy jó eséllyel egyik se, az ufókok hagyták itt, mert nincsenek tisztában a parkolási szabályokkal, és nekik is csak szívességet  tennének a hatóságiak, ha végre elvontatnák, meg hát nem akkora a cucc, hogy az űrből is látszana, szóval őket már nem zavarja. (Pedig dehogynem látszik, csak az űrlények nem használják a google műholdképeit. Mondjuk sokra nem mennének vele, én ránéztem és bár idei  a látvány, de kora tavaszi, legalább is a növényzet alapján)

Úgyhogy most ott tartok, hogy a sofőr - aki nyilván egyedül ült az autóban - a kereszteződéshez érve rosszul lett, és az utolsó erejével még jobbra rántotta a kormányt (vagy simán csak arra dőlt el, hisz balra az ajtó volt), aztán meghalt, és most épp  hulla formájában parkol szabálytalanul, esetleg közben mumifikálódik kissé, a száraz melegre való tekintettel. Szóval lehet hogy bele kellene nézni, de hát az átellenes oldalon van, arra meg már nagyjából két hete nem jártam, és nincs is terveben ilyesféle kalandtúra. (Egyszerre csak egy zebrán megyek át!) Holnap persze el kell mennem tüdőszűrőre, de a kórház felé épp az ellenkező irányba kell indulni, szóval nagy felelőtlenség lenne ekkor a kerülőt tenni. Amúgy is, annyian sétálnak el az autó mellett naponta, gondolom rendőrök is közlekednek erre, plusz be van kamerázva az egész csomópont, szóval ha ennyire MVP  az egész, mindenki másnak,akkor miért én izgassam magam. (MVP= Más Valaki Problémája) Mióta nem érzek szagokat egyáltalán, a hullaszag sem zavarna, de azt úgyis elfedné a köztem meg a Suzuki közötti kénmonoxid-széndioxid cuvée, meg így nyakig a poloska-szezonban eleve nem nyitom ki az erkélyajtót, ablakot.

Persze az is lehet, hogy a sofőr annyira be volt állva, hogy napok óta nem tud rájönni, hol a fenébe hagyta azt a kurva kocsit? A google maps meg ugye még pár hónapig nem segít.

Az evés káros voltáról

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, 

aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, 

hiszen az Isten befogadta őt. (...) 

Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. (...) 

Hiszen az Isten országa nem evés és ivás...“ 

(Szent Pál levele a rómaiakhoz 14.)

Tele van a mindenfelé azzal, hogy miféléket kell enni, hogy meggyógyuljunk a szinte bármiből, vagy hogy elkerüljük a jóformán tetszőlegest. Mert a megfelelő diéta lényege, hogy ha csak azt esszük amit, akkor nagyon jó lesz  nekünk, és főleg nagyon sokáig, miként az ellenünk vétkezőknek is. Mert a diéta nem válogat, vagy nem nagyon, egyszerűen csak be kell tartani a mitevést, és a haza fényre derül.

Pedig a diéta, legyen szó bármelyikről, nem is olyan jó, a legtöbb vallás például erősen ajánlja a böjtöt, hogy az az igazi, vagyis mindeféle síkon az van, hogy a nemevés jobb az evésnél.

Mert nézzük csak racionálisan: az emberek nagy része, mondhatni elsöprő többsége eszik. És ezek az emberek kivétel nélkül meghalnak, nem egyszerre persze és nem mindig ugyanabban, de közös pont, hogy előtte évekig, évtizedekig ettek, hol többet, hol kevesebbet, rendszeresen vagy rendszertelenebbül, de végül csak halára ették (lélegezték, létezték) magukat. Úgyhogy nem kell különösebben érvelni a nemevés előnyei mellett.

Mert a földhöz ragadt ostobák azt mondják, hogy aki nem eszik, az meghal, de könnyen belátható, hogy aki eszik, az is! Viszont aki nem eszik, az addig is sokkal kevesebb méreganyagot visz be a szervezetébe, jelentősen csökkenti ökológiai lábnyomát (plusz aki nem is lélegzik mellé, annak különösen a széndioxid-kibocsátása esik vissza radikálisan), miközben sokkal olcsóbban kijön, mint aki háborús zsömléket vesz inflációsan! A zsömle az kérem méreg,  a kokain utáni legaddiktívabb fehér porból, az úgynevezett "lisztből" készül, ami akár életre szóló függőséget is okozhat.

Ráadásul a nemevés mellet szól az is, hogy nem kell többet a gasztronómián problémázni, mert mondjuk egy paprikás krumplit sokféleképpen lehet jól elkészíteni, de még több változatban teljesen elrontani is, ha viszont nem főzünk semmit, akkor - túl a jelentős energiamegtakarításon - garantált lesz a végeredmény: a semmi. És a filozófia mai állása szerint a semmi, a bármi nem létezése egynemű, ezért mindig egyformán magas színvonalú, és értékelhetetlen élvezeti értékű. A semmit nem lehet odaégetni, elsózni, a semmi nem lesz soha rágós, túlfőtt vagy ízetlen. illetve ízetlen az pont lesz (sőt, van!), de a sok előny mellett ezt a kis kényelmetlenséget igenis el lehet viselni, egy tudatosabb és tisztább, környezetbarát haldoklásért, miközben az élelmiszerárak, a benzinhiány vagy  a kifizethetetlen számlák miatt sem kell aggódnunk.

Plusz nem kell mosogatni sem.

Majdnem minden világok csaknem legjobbika

Most már elég nyilvánvalóan szarban vagyunk üzemanyag-fronton (mondjuk egy fronton eleve csak szarban lehet lenni, lásd háború), rengeteg helyen korlátozzák hogy hányszor és mennyit lehet tankolni, de ártunk és ormányunk szerint igazából minden oké, az ellátás biztosított, a nemkormánygépek is mennyit repkednek a horvát tengerpartra, biztos fontos katonai ügyekben. Szóval kerozin még tuti van, úgyhogy semmi ok a pánikra, a felcsúti is milyen kedélyesen nyaral, hisz egyrészt kifárasztotta a dallasi dzsembori, másrészt meg nincs semmi sürgős tennivaló itthon, hát nem ég a ház nertársak!

Na most, eleve nem értem, miért most nyaral döbrögink, és miért Dalmáciában? Hiszen mennyi szép hely  van itthon is, rendes hazaffy itthon nyaral, telel és tavaszol, ráadásul van neki nyaralója a festői Felcsúton (hisz amúgy Buda Rózsadomb-jellegű részén lakik), amivel nagy szerencséje volt, hogy pont a stadion mellett sikerült vennie egy szép parasztházat. Nyaraljon ott, már csak példamutatásul is, meg hát oda nem kell repülővel mennie, benzinből is kevesebb fogy a nemmagán kisbusza által, plusz - ha véletlenül mégis lenne valami dolga a kormányzásnak nevezett hatalmi lavírozásaival - gyorsan beérhet a karmelita kolostorba. Ami ugye eleve tízmilliárdokért szimbolizálja a rá jellemző puritán kormányzást, szóval nagy puritanizmusában nyaralhatna a Velencei-tónál is,  ha már unja a felcsútok ormait. Meg látná kicsit azt a tavat is, amíg ki nem szárad teljesen.

De benzin az van, nincs itt semmi látnivaló, hisz minden válság megoldása egy-egy szűkszavú kormányzati közlemény, amiben leszögezik, nyomatékosítják és aláhúzzák a mit, így aztán csak le kell papírozni hogy kellemes a hőmérséklet, ideális a csapadékeloszlás, a háborúnak mindjárt vége, az infláció nem is olyan nagy, valamint a töretlen a csodaturul szarnyalása. Szárnyalása.

Benzinhiány pedig azért nincs, mert mi pont ennyi benzint szeretünk tankolni! (Ez egyébként az "Úgy akarom, ahogy lesz!" elv közforgalmi kiterjesztése.)

3721

Ma 61 éves a '61-ben született David Howell Evans, közismertebb művésznevén The Edge, az U2 nevű kémrepülőgépről elnevezett Te Is zenekar gitárosa és másodlagos sámánja.

Ez a két 61-es persze érdekes, a nagyon szakszerű számmisztika szerint "A 61. számú angyal a 6-os és az 1-es számok rezgéseinek és energiáinak keveréke. A 6-os szám az otthont és a családot, azok ellátását, valamint az élet anyagi vonatkozásait szimbolizálja." Kedvesen ostoba, nettó semmitmondó baromság, ennyi erővel azt is belevehették volna, hogy a 61 első típusú köbös prím (cuban prime) olyan prímszám, ami a két következő, x és y természetes számok köbre emelését tartalmazó diofantoszi egyenlet egyikének megoldását adja. Ezt pont úgy nem értette volna senki, mint a hatvanegyes angyal rezgését, bár legalább van értelme.

Ugyanakkor 61x61 az 3721, ami a Foglalkozások Egységes  Osztályozási Rendszerében a "sportoló", ilyen fura alak aki edz, és edz még egy kicsit, aztán versenyez, aztán levezetésként edz. Ez már majdnem a popsztár, csak az gyakorol és fellép és gyakorol, és szerekkel él, bár jobban belegondolva ez utóbbi a sportolók egy jelentős részér is igaz.

A 3721 egyúttal Felsőnyárád, Dövény és Jákfalva irányítószáma is, igen, ezek olyan kis falvak, hogy hárman osztoznak egy irányítószámon, valahol a kies BAZ vármegyében. De azt hiszem Mr. Evans (vagy Mr. Howell) nem innen származik, állítólag Barkingban, egy kelet-londoni külvárosban született, de ott az irányítószámok jellemzően olyanok, hogy IG11 BetűSzámSzám, amikre a felsőnyárádi postán (ha még megvan) nyilván hülyén néznének.

És akkor jöjjön az egyik kedvenc számom, ez esetben dalom (mármint a U2 viszonylatában kedvenc, R.E.M. dalnak például alsó-középszerű lenne) amiben David nem csak gitározik, mondhatni azt a legkevésbé, hanem (ha nem is énekel, de legalább) mormog. És közben magas szinten tud hülyén nézni a kamerába, mint aki vagy nagyon megvilágosodott, vagy igen másnapos, minden esetre egy extraordinális síkról nem szemléli a körülötte lévő zajlásokat. (Ja, és azt most olvastam, hogy azért hord állandóan sapkát, mert már fiatalon kezdett kopaszodni, és úgy döntött, nem e területen lesz bevállalós, ha már valahol egyáltalán.)

Pornóbarbi és kihalásszex

Van az a közhely, hogy szexel mindent el lehet adni. Pedig már nem. Így a közhely is nyilván hülyeség, senki sem vesz autót, csak azért mert előtte pornót nézett (azért mondjuk vehet, hogy utána legyen kivel pornósat játszania), és a szex marketingpozíciója is bonyolultabb egy tőmondatnál. Egyrészt igazából nem szexszel, csak a szexre való utalgatással próbáltak sokáig ránk sózni sok minden felesleges dolgot, azaz senki nem erőszakolt meg minket az áruházban, hogy vegyünk mosógépet, de még csak el sem várta tőlünk senki a megerőszakolást, vagy épp a papás-mamást.  Másrészt ez az utalgatás nagyjából kimerült abban, hogy szegény fotómodelleknek főleg nincs pénzük egy rendes ruhára, ezért kénytelenek a nélkül fotóztatni magukat a reklámba, de mikor kapnak érte pénzt, és vesznek egy vegyvédelmi tréningruhát, abban már nem fotóztatják magukat. (Legalább vacsoraidőig, akkor derül ki ugyanis, hogy van-e még pénzük pizzát rendelni. Ha nincs, becserélik a ruhát valami sajtos-sonkásra, és a másnapi műszakban már megint egy szál banki SMS-ben állnak a kamera elé. Így ment ez egykor, gondolom)

Vagyis pucér, félpucér, és mások által pucérnak gondolt nők feszítettek mindenfelé, megélhetési okokból, a legtöbben biztos az doktori képzés tandíjára gyűjtve, mert ha az emberek fiatalok, akkor van az a pénz. Ja, és ha nők, a pucér pasis reklámok sosem futottak be nagy karriert egy férfi fogyasztókra optimalizált fallokráciában.

Ezzel együtt valószínűleg rohamosan javul az életszínvonal, mostanában már, ha szembe jön egy meztelen nős reklám, majdnem biztos hogy valami pornóoldat hirdet, ami megint csak egy marhaság, kábé mintha a hamburgert legelésző marhákkal népszerűsítenék, pedig mindenki tudja, hogy azokkal csokit kell, arra van pavlovozva a reflexünk. 

Szóval mára már az sem igaz, hogy szexuális utalásokkal bármit el lehet adni, már nem. Legfeljebb a szexet, már ha valaki hajlandó fizetni érte.

Bezzeg régen minden más volt, a méltán sötét nyolcvanas évekből emlékszem olyan pucér csajos kártyanaptárra, amiben a helyi kéményseprő vállalatot reklámozták, a minek is? Mert ha valakinek volt kéménye (én a radiátorok környékén gyerekkorom óta nem találtam egyet sem), annak úgyis kötelező volt időnként ellenőriztetnie, és mondjuk a taxisokkal vagy a kulcsmásoló cipészekkel ellentétben a kéményseprőknél nem volt magánszektor, azaz konkurencia. De ha jól működött a reklám, egy csomó embernek kapásból a szénmonoxid-mérgezés veszélye kattanhatott be egy pucsító meztelen nő láttán. Ami akár jótékonyan is hathatott a népszaporulatra, elvégre a globális túlnépesedés nem mai probléma, az önmegtartóztató életmódot pedig már  a középkori egyházatyák is igen ajánlgatták, bár pont a Kádár-rendszerben nem ők voltak a szellemi horizont viszonyítási pontjai.

De a hatvanas évek végére kibontakozó szexuális forradalom (ami ide persze jelentékeny fáziskéséssel érkezett meg) már annyira túlszaladt, hogy ahhoz képest ma néha szinte prűdek vagyunk, de hát könnyű nem vásárolni a szexlapokat, ha minden is fent van a neten, mondhatni az online pornó révén a szex mintha megint magánügyebb lenne, mint előtte pár évtizedig. (És hát a mennyiség-minőség viszony is: két kattintásra százmillió pornóvideótól, egyszerűen már nem olyan érdekes és/vagy fontos az egész, hiányzik a tiltott gyümölcs fíling, van viszont túladagolás, csömör és unalom.)

Úgyhogy kifejezetten érdekes, mikor a szexuális célzások, áthallások és összekacsintások mintegy véletlenül kapcsolódnak termékekhez, és különösen vicces, mikor játékokhoz:

Fajkeveredéses pornóbarbi, meg sima emós-exhibicionista...

és dínós. Most csoda, hogy kihaltak?

(képek: erdekesseg.hu)

p.s. Most jut eszembe, a reggeli origós-szörnyülködős posztban is pont az volt a lényeg, hogy ezek a seggfejek csöcsös-segges tematikájú trash-bulvárral próbálják eladni a nyomorult és gyűlölködő kormánypropagandájukat. De ezzel csak összeáll a Három Nagy P: pornó. prostitúció, politika - ezeket reklámozzák genitáliákkal, és egyik esetben sem oktalanul Egy tömegdemokráciában ugyanis sokszor a politika is csak a kurválkodás folytatás, más eszközökkel. (A politika folytatása  a következő pályán meg ugye a háború, de ez most túl messzire vezetne. Lényegében vissza a hatvanas évek hippimozgalmáig, azaz hogy a háború is egyfajta dugás, de te inkább szeretkezz ne háborúzz! Ha már valami mindenáron csinálni akarsz...)

Reggeledik a minek már

Hángerijen Hírportál, jobboldali bulvársávja (balra és középen jobboldali propaganda), ma kora reggel, már megint nem tudom, hogy kell-e  még kávé ezek után, vagy már idegállapotban vagyok sérelmemre. Oké, minek megyek oda? De nem is mentem, csak kiléptem a frímélből, és automatikusan rám ugrott a Zorigó réme. Oké, minek használ egy európai értelemben vett szerencsétlen még mindig frímélt? (Dzsímélt használok, de még megvan másik is...)

Hírek a világból, hetedhét országból, de főleg csak ebből itt:

"Közös fotókkal köszönti a volt pornós, Aleska Diamondot a drogszeánszon megsérült barátnője

Elfelejtett alsónadrágot venni a vébén az olasz atléta - egy egész stadionnak mutatta meg a péniszét - videó

Lejjebb húzta a fürdőruháját, hogy meztelen melleit markolássza a műsorvezetőnő - képek

Friss bikinis fotót mutatott magáról Berki Mazsi

Mással szexelt a menyasszony - a vőlegény csaknem belehalt

A világ legkisebb bugyijában ment evezni Cserpes Laura - képek

Szexi bikinis fotót mutatott magáról Görög Zita - kép

Felesleges a bugyi Heidi Klumra, így is mindene kilátszik - videó

Melltartó nélkül ment a kertbe Kate Moss húga - képek"

Öt felé jár, a nap még a horizont alatt (milyen jó kis hírportál név lenne: Horizont Ponthu - nyilván eseményhorizont, amint túl már csak a fekete lyuk übergravitációja), félzászlóra eresztett árbocokat lengetnének a talaj menti fagyok, ha nem épp augusztus történne velünk, a harmadik világháború már többször kitört (csak azóta elmúlt), ám a kommunista brókerek nem alusznak, a spájzban már csak oroszok vannak, a lekvár elfogyott, mert a bukott baloldal a rezsicsökkentést támadja, de a kormány a vidékre figyel és a javunkat akarja, csak mi meg nem adjuk könnyen a nincsmibőlt. 

A világ origója hihetetlenül döbbenetesen drámai, sokkoló  videókon terjed, minek is rá bugyi, hisz mindenki láthassa hogy a háborús infláció melltartó nélkül ment a kertbe, péniszt markolászva.

Egyre hihetetlenebb őrültségek  fókuszban, nagyszínpadon Bözsi, a nikotinos sorozatgyilkos, a háttérben fellép az Anonim Expornósok Heidi Mazsi önsegítő dalárdája. Mindmeghalunk pont. Hu.

Nyaralok inkább a Járda-szigeteken!

Most találtam ezt  videót, nem bírom nem beszúrni ide, mert a maga nemében tökéletes példája annak, miért nem szeretek repülni. Sajátos tériszonyom van, szédülök a magasságtól (ami azt jelenti, hogy egy magasabb széken állva is), nekem legyen valami szilárd és fölhözragadt pont a kézközelben, de közben azt sem bírom, ha nagy dolgok hozzám túl közel húznak el (ez főleg attól van, mikor egy kamion szorított le az árokba, biciklistől), szóval a világ legyen szíves nagyjából szemmagasságban maradni, és ne jöjjön közel, akkor rendben leszünk. (Persze lehet, hogy csak az arany középutat próbálom kitapogatni az agora- és a klausztrofóbia között, jobbára sikertelenül.)

Úgyhogy szeretem a repülést, épp csak utálok repülni, érdekel mindenféle a gépekkel kapcsolatban, bírom a repülőtereket, csak felszállni ne kelljen egy repülőre, vagy ha mégis, lehetőleg az ne szálljon fel velem.

Attól még elég sokat repültem, mert két óra tériszony (aminek minimum a felét átalszom) jobb mint húsz óra buszozás, és elnézve ezt itt, megint csak kétlelkűnek érzem magam. Vagy többnek. Nem szeretem a tengerparti nyaralást, unalmas egy művelet, de párszor Görögbe' nyaralni az jó volt, mondjuk én inkább kirándultam strandolás helyett (igazából strandolni utálok), és némileg elmennék erre a görög szigetre is. Csak hogy repülőket videózhassak én is a megbocsájthatóan tengerparton, viszont gyanús hogy repülővel kellene odamenni, és hát erre a reptérre nyilván soha.

Még szerencse hogy a teljes pénztelenség miatt mostanában nem kell efféle dilemmákkal szembesülnöm.

Wendy Bárhol

Ma van Andy Warhol születésnapja, a kilencvennegyedik, és egyben a harminchatodik, amit halottként ünnepel. Vagy egy harmincas mosónőként Radzsasztánban, de nem is, annak én fogok reinkarnálódni.

Ő művész volt, a szónak abban a a modern értelmében, ahogy a fene tudja. A pop-artban tényleg volt valami akkor, mondjuk a hatvanas évek ellenkultúrájának kontextusában, de ahogy a kortársak egy része,  a mából nézve én is hajlamos vagyok egy nagy kamunak látni az egészet. Pedig én még Jackson Pollock vagy Mark Rothko festészetét is tudom értékelni, de Warhol művei, tudja fene, valahogy olyan túl könnyedek, túl olcsók és túl iparszerűek, mondjuk a New York-i műtermét is úgy hívta, hogy A Gyár.

De lehet, hogy az a zavaró a paliban, hogy egy igazi nárcisztikus celeb volt akkoriban, amikor ez még nem volt általános (mint ahogy az ő generációjában a nyíltan vállat melegség sem, szóval ebben is újat hozott), minden esetre ha úgy nézzük, hogy a megjelenései, a tettei és általában az élete volt a főműve, a színes Marilyn Monroe-nyomatok és a megfestett leveskonzerv meg csak a járulékos  veszteségek, a giccses tömegkultúra küzdőterén, akkor lehet hogy tényleg művész volt.

Plusz, és ebbe most tényleg nem másznék bele (még kávét sem ittam), lehet hogy a művészet lényege valójában nem az alkotás, azaz nem a tárgy, legfeljebb az alkotás folyamata, és pláne a kiváltott hatás. Sőt biztosan. 

Na jó, asszem most fedeztem fel a spanyol viaszt, abba is hagyom, és akkor stílszerűen egy David Bowie dal, róla elnevezve. Ők egyébként összesen egyszer találkoztak, ismerősei szerint Warhol szívből gyűlölte ezt a számot, és mivel tényleg nem Bowie legjobbjai közé tartozik, mondhatni hogy amilyen az adjisten, olyan a zsák a foltján. Vagy valami hasonló.

Szánnivalóan semmilyen sötét

Néha magam sem értem magamat, minek töltök le ilyen filmeket, mint a Fekete lyuk, amire még csak azt sem lehet mondani, hogy annyira szar, hogy az már jó, hisz ez szimplán csak annyira semmilyen, hogy már. De legalább ma is van mihez képest kifinomultak éreznem magam, és a kétoldali ízlésemet.

Mondjuk úgy kezdődik, hogy „a Tibor Takacs film“, na itt már kezdtem tartani tőle, pláne mikor utánanéztem a faszinak. Kanadai-magyar rendező, horror- és karácsonyi(!) filmeket csinált főleg, utóbbiakat az ásítóan olcsó Hallmark csatornának, szóval volt mire előítéletesnek lennem. És nem alaptalanul. Arra amúgy a hatodik perc környékén magam is rájöttem volna, hogy ez bizony tévéfilm, sajnos negatív értelemben. De legalább rövid.

A Fekete lyuk hozza a címtől elvárhatót, hiszen csak épp annyira film, hogy képekből áll, amik mozognak, és állítólag van némi története is, de ebben azért nem vagyok biztos. Valami olyasmi lenne az alaphelyzet, hogy tudósok tudóskodnak egy kutatóközpontban, azt' egyszer csak csinálnak egy fekete lyukat. Nem ezt akarták, csak egyszerűen annyira menők, hogy maguk se tudják, hogy sikerült. (Jut eszembe, annak idején a genfi nagy hadronütköztető beindításakor is aggódtak páran, hogy hátha összejön nekik is egy fekete lyuk, de ez aztán csak pont annyira jött be, amennyire az Y2K megállította a maja naptárat, és ettől majd tíz évvel ezelőtt lesz a világvége, hacsak a kínaik nem gyártanak fogni egyet már rég.)

A tudóskodásra kijelölt helyszín feltűnően úgy fest, mintha a díszletraktár maradékaiból akartak volna építeni egy traktorgyár-belsőt, de közben elfogyott a szögbelövő, és traktorbelső-gyár lett belőle. Tiborunk meg aszonta a szereplőknek, ez tök jó lesz, mindjárt mondom is a szitut, addig is nézzetek aggodalmasan, akinek nem megy, az kap a kellékestől szemüveget. Mert a tudós az három dologtól lehet tudós: fehér (esetleg pasztellhányás színű) köpeny, szemüveg és aggodalmas tekintet, gondterhelt hümmögéssel. Tudni azt nem kell hozzá.

És a tudós-alakúak rendjébe tartozók felvesznek holmi vegyvédelmi szkafandert, hisz a tér-idő anomáliák köztudottan fertőzőek, aztán megcsapdossák őket valami villámok (biztos azok terjesztik a csirkenáthát), és ettől az egyikből csontváz lesz, a másikat meg rátámadja egy bizonytalan állagú n-dimenziós óriásrovar, aki energiát eszik, mit eszik, fal! (Csaxólok: végső soron az anyag is energia, szóval mi is energiát eszünk, és nem csak redbull formájában, a mai energiámnak például tökfőzelék íze volt.)

Később jön a félés, a szaladás, meg a sikoltozás, ideges-alkesz tudós érkezik helikopterrel a laborba. (Tényleg, az efféle darabokban mindig helikopterrel érkeznek vasbeton szerkezetű laborokba, csak hogy értse a hülye néző, hogy itt most nemzeti sürgősbiztonsági helyzet van, vörös kód, annak meg nem lehet a 148-as busszal a végére járni. Pláne biciklivel.) 

Aztán az aggodalmasok beszélnek a szemüvegesekkel hosszan (majd fehér köpenyesek egyenruhásokkal), elvégre ez egy olcsó film, és még mindig jobb a szemüvegtől szőke tudóscsajt nézni (aki a rendező nőjének műkörmöse amúgy), mint a gagyi űrszörnyet, amit eleve csak rázkódó kamerával vesznek, nehogy látsszon, menyire fapados. De annak mindegy is, a végén megatombombázzák,és közben biztos rém nagy okosságokat tudósoznak össze, de azt már nem tudom, mert az utolsó fél órát már másfeles sebességgel élveztem végig. Ami nem is rossz ötlet, így egy kicsit emlékeztetett a Muppet Show ama epizódjára, mikor Breki durván beáll a speedtől, és Miss Röfi után megrakja még a két öreget is az oldalpáholyból. Már ha volt ilyen rész, majd rákeresek... Bármit, csak az a kulturális fekete lyukat tudjam felülírni a fejemben, ha már kiírni magamból úgysem bírom.

Pont így érzem magam. (mafab.hu)

Unalmas előzenekar

Elment a Felcsútok Géniusza a messzi Amerikába, Tekszasz megyébe, hogy beszéljen kicsit a trumpista marháknak (mert a hülyehajú vén pszichopata hívének lenni jelentős baromállatságot feltételez tetszőleges humanoidoktól), hát... főleg magáról, külön kiemelve saját hősiességgé turbózott bátorságát, és példátlan (tehát sikeres) népszerűtlenségét az EU vezetői körében, ami az ottani alt-right szcénában már maga egy fél mennybemenetel. 

Hisz az ő olvasatukban van valami liberális világösszeesküvés, elnyomó jelleggel, és nyomokban kommunizmust is tartalmaz (ja, mondom hogy marhák), ami ellen küzdeni  kell, főleg középkori ostobasággal, hisz a középkori ostobaság felszabadít, a józan ész zsarnoksága, meg úgy általában a valóság alól, és így bátorrá tesz, mint a pártvezér és kancellárt is. (Aki az összesen félórás beszéde során kis híján szentté avatta magát, csak aztán rájött, hogy pro forma ő református, de a közönsége is protestáns, persze főleg a tévékben üvöltöző náci prédikátorok hitelvei mentén.)

Sajnálatos volt viszont, hogy kulturálisan mennyire nincs képben a felcsúti, biztos népfajokkal foglalkozik mostanában, a Dallast emlegette, meg Chuck Norrist, vagyis jellegzetesen a nyolcvanas-kilencvenes évek kulturális referenciáit, amik ráadásul inkább csak nálunk azok. Mert mi később láthattuk a Dallast, meg nálunk volt nagy szám, a hangalámondásos VHS-en terjedő, C-kategóriás sztárocska egy-egy akciófilmje, de mai harmincas, trumpista ifjúgárdának valószínűleg csak annyit mondott az egész, hogy ez is egy vén fasz, tapsoljuk meg gyorsan, azt' menjünk rá a svédasztalra! 

Jelentősebb ováció így nem meglepő módon csak akkor alakult ki, mikor a demokratákat basztatta, az ilyesmiben meg eleve jó, a kreált ellenségre tüzelésben évtizedes a rutinja. És ha hatalma is van hozzá, akkor látjuk milyen messzi horizontokig juthat. "Neked törvény, nekem töltény kell!" - szólt anno a Neurotic szám, de már ez már túlhaladott, a mi szociopata döbröginknél ez  a kettő már ugyanaz, azaz a törvény a töltény is, minek lövetni, ha bármit, de szó szerint bármit fél nap alatt lehet lepapírozni a parlamentnek csúfolt bábszínházban.

cagle.com

Itt egy diktátor szövegét hallhattuk valakitől, aki még nem diktátor, de erősen törekszik rá, hisz személyiségéhez mégiscsak ez a szerep állna a legközelebb . (És ő mondta azt is, hogy nekik a Kádár-rendszer idején nem a diktatúrával volt bajuk, csak azokkal, akik működtették. Úgyhogy most próbálják ők működtetni.)

A műsora amúgy unalmas volt, a szokásos stand-up hakni (falunapos fílingel), buzizás, migránsozás, a Nyugat alkonya, miazmás, meg az a kurva nagy békepártiság, amitől lassan lángba borul az ég. De a jenki trumpista keménymag ezt szereti, erre vettek jegyet, meg szónokot hozzá, pontosabban előzenekart a saját pszichopatájuk nagyszínpados fellépéséhez. Nem csoda, hogy azért tetszett nekik, nem kötelességből, de szívből is, már ha a zakójuk baloldali belső zsebében hordják a platina hitelkártyájukat.

p.s. Nem mellesleg, az egész „konzervatív“ (amerikai!) dzsembori egyik szponzora a magyar „Alapjogokért Központ“ volt, ami neve ellenére nem jogvédelemmel, vagy valami hasonló liberális ármánnyal foglalatoskodik, hanem a Párt agitációs- és propagandaosztályának egyik közpénzszivattyú-jellegű alegysége. Azaz a felcsúti részben a hazai adófizetőkkel fizetteti ki, hogy címlap legyen a CNN-en meg a BBC-n, nyilván a spórolás, meg a régóta gyakorolt puritán kormányzás jegyében. Karmelita aszcendenssel, bazmeg.

Statuálás

Tagnap délutáni hír, hogy - miután az ügyész a maximális kilenc és fél év büntetést kérte - kilenc és fél év börtönt kapott az amerikai Brittney Griner, kosárlabdázó foglalkozású ellenséges imperialista ügynök. Az egyébként kétszeres olimpiai bajnok csajnál ugyanis "kannabisztartalmú olajat" találtak még a háború előtt, a seremetyevói reptéren. Griner ugyanis, mikor az egybesült államokban épp nem dübörög a kosárszezon, Jekatyerinburgban keresett némi extra pénzt, jó pár éve már, ezért is fura, hogy tudott ilyen pimf dologgal lebukni.

Mert az van, hogy lehetett nála kanabisz-olaj, más néven CBD-olaj, ami sehol nem tiltott, leginkább azért, mert nincs benne THC, ami ugyebár a marihuána hatóanyaga. Pontosabban lehet benne, csak 0,2%-nál kevesebb, de a lényeg hogy ez nem egy illegális drog. Nyugaton. Merthogy nem lehet betépni vele, tőle, általa valamint a segítségével, leírások szerint kisebb adagban kicsit felpörget, nagyobban meg lenyugtat, sőt elálmosít, kábé mint a koffein. Szóval a CBD-olaj, kapszulás kiszerelésben, az kábé annyira drog, mint a Red Bull vagy a recept nélkül beszerezhető Valeriana. (Az utóbbi is alkalmatlan arra, hogy általa jussunk az Ezer bolygó városába - már ha valaki érti a filmes utalást.)

Az oroszokon viszont a fene se tud kiigazodni, lehet hogy az ottaniaknak elég, hogy kannabiszból van, azt' mehet is évekre a kóterbe bárki, pláne ha kevert fajú amerikai, ilyen háborús időkben különösen vigyázni kell ezekkel. Az ilyenek képesek órákig kokakóla-mámorban fetrengeni, miközben a derék orosz ifjúság keményen támogatja a hazai szeszipart, és a benzinkúton a kulacsába is etanolt tankol.

bbc.com

Persze lehet, hogy a csajt nem CBD-vel fogták meg, hanem valami olyasmivel, amiben THC is volt (egyes hírek már hasist emlegettek), de akkor is barbár középkori aljasság ezért majdnem tíz évre bevarrni. Én mondjuk egyáltalán nem tiltanám a mariskát, hisz ha állampolgári jognak számít az acetonos törköly főzése és vedelése, meg az önmagunk szarrá dohányzása, akkor miért pont a spangli lenne valami ördögtől való rettenet? A legális fűre ráadásul ki lehet vetni a jövedéki adót, és lenne belőle állami bevétel, bár az is jogos, hogy még több adót fizetni... ezeknek???

Szóval bármi is volt Brittney-nél, mindenképp durván aránytalan ennyi év börtön, ez tipikusan az az eset, hogy szarok a törvények kérem, és így szar a rendszer, ahol ezek alapján basznak ki emberekkel, akik nem bűnözők. És a konkrét esetben sincs semmi jelentősége, hogy bűnösnek vallotta magát, mert egyfelől el  bírjuk képzelni az orosz rendőrök finom és lélekre ható kihallgatási stílusát, meg azt a húde nem korrupt (i)gazságszolgáltatást, ahol belengetik neki, hogy vallja be a bűnösségét, majd kap valami enyhe ejnye-bejnyét, aztán naná hogy a legsúlyosabb büntetést mérik rá. Nyilván a statuálás végett, mert a nemzetközi helyzet fokozódik, Pelikán elvtárs, és különben is a statuálás a lényeg apuka!

(És ezzel együtt lehet az a vége, hogy a jenkik kicserélik valami náluk lecsukott ruszki fegverkereskedőre, de meki az egy darabig nem lesz Moszkvában, ehetik a penészes disznóburgert, bár kokakólamámorban az úgyis mindegy.)

Falf úr

Épp ebédet próbáltam ebédelni (és ez nem tautológia, mert néha ebédet is vacsorázok), mikor valaki, valahol elkezdte fúrni a ház falát, de olyan lendülettel, hogy rezegtek tőle az ablakok, egy szót sem hallottam a filmből, amit közben néztem volna, a teknős meg kivonult az ötven-egynéhány fokos erkélyre, hogy inkább a hőség, mint ez.

Én rögtön a fölöttem lakó huszonhét káeftére gyanakodtam (ez amúgy nem vicc, egyszerre nyolc-tíz cég lehet bejegyezve oda, legalább is a postaládájuk alapján, ahol az évek alatt több tucatnyi RoyalSuperMega2000. Bt. és hasonló fordult meg, pár hónaponként váltakozva), mert  azok fúrják állandóan a falat. Évek óta rendszeres gyakorisággal, szóval én úgy képzelem, hogy náluk már több a lyuk mint a fal, avagy a fal főleg lyukakból áll, bár kívülről úgy néz ki, megvan még a második emelet köztem meg a harmadik között.

(Ontológiai tépelődés a mellékvágányon: Miből van a lyuk? Mert nem falból, az csak körbeveszi, de ami meg a lyukban van az a levegő (vagy valami egyéb anyag), szóval az sem a lyuk. Ami tehát miből is áll? Ideiglenes megfejtésem szerint a lyuk vagy nem dolog, azaz nem anyagi létező, hanem puszta absztrakció, mint a matematikai pont vagy egyenes, amik ugye szintén nem léteznek a dologi konkrétság értelmében, de az is lehet, hogy a lyuk kvantumszintű jelenség, így szuperpozíciójában egyszerre a fal és annak hiánya, legalább is amíg bele nem vernek egy tiplit. Mert onnantól vagy nem tudom, vagy már nem lyuk.)

No igen, miután Lindsay Andersnon 1973-as A szerencse fia című klasszikusát le kellett lőnöm, ilyeneken problémázhattam, míg ehetőre hűlt a brokkolikrémleves. De az lassan hűlt a melegben, úgyhogy gondoltam elindulok fölfelé, és mégis csak kérdőre vonom a felettem lakó piramisjátékosokat, hogy tessék mondani, a fúrásban nincs ebédszünet? Nem vagyok egy erőszakos pali, még verbálisan sem igazán (legfeljebb időnként és indokoltan trágár), de most készen voltam egy kis miafaszvammá?-hangulatú nembaráti diskurzusra.

Ám ahogy nyitottam az ajtót, ott állt az alattam lakó egyik humanoid, aki rögtön gondolatolvasónak nézhetett, mert épp nyúlt a csengő felé, mikor  megjelentem. De ha már, rögtön nekem is szegezte a kérdést, hogy de mégis a mi a búbánatot fúrok én itt fényes délben, mikor pont nagykanállal ennék a rántotthúst?

Rövidre zárva: néhány munkás kinézetű munkás kívülről fúrta a ház falát, azon a végén, ahol nincsenek ablakot (állítólag ez a tűzfal, de még egyszer sem láttam égni), és felszereltek rá két óriásplakátnak való izét. Tartót? Mindegy is, arra pont nem látok rá, biztos hoz valami plusz bevételt a társasháznak, majd pöttyösre festik belőle a lépcsőházat, vagy vesznek zenélő burkolatot a pincelejáróhoz, egyik sem fog felzaklatni, bár lelkesíteni sem. Számomra a pince is csak egy szuperpozícióban lévő dolog, amíg le nem megyek, azt se tudom van-e, vagy nincs-e inkább mégsem.

p.s. Közben rájöttem, hogy inkább Szomjas György 1986-os, Falfúró című lakótelepi idilljét kellett volna néznem, egyszerű valószínűségi okokból. Hisz ha az ember nem szeretné, hogy valami terrorista bombát vigyen föl a repülőre, amivel épp utazik, a legegyszerűbb ha maga visz föl egyet, mert annak a valószínűsége, hogy egy bomba van a gépen, mondjuk egy a százezerhez, de annak, hogy kettő, egy a milliárdhoz. Szóval a Falfúró nézése közben mennyi esélye lett volna a falfúrásnak?

Rövid idő régen

Lassul a Föld forgása, tavaly július 19-e például majdnem másfél ezredmásodperccel rövidebb volt a sokévi átlagnál. Bazi régen meg hat óra volt egy (nagyon) kisbetűs nap, miszerint három óra nappal, három óra éjszaka, régi szép idők ah... Mert hát milyen hosszú lehetett akkoriban egy műszak a bányában? (Még jó hogy a bányában a hét törpék dolgoztak, akik nyilván a rövid napok miatt voltak szintén elég rövidek, vertikálisan. Egyszerűen nem volt idejük magasabbra nőni.) Mondjuk aludni se lehetett valami túl sokat akkoriban, de legalább gyorsan közeledett a karácsony, persze ezzel együtt a következő villanyszámla is, szóval valamit valami helyett, bár ha a bejgli nem lett sokkal rövidebb a hamar lezajló ünnepek miatt, akkor én azért bevállalnám.

Ha lenne időutazás, gondolom csak a múltba lehetne utazni, hisz a jövő egyfelől még nincs, másfelől meg most is oda tartunk, minden pillanatban, úgyhogy a jövőbe utazás igazából csak gyorsítás lenne a még be nem következettbe, avagy a semmibe, az meg legfeljebb az egészen elszánt buddhistáknak opció (vö. nirvána).

Azaz ha elég sokat várunk, a sokadik reinkarnációnk idején már érzékelhetnénk, hogy lassabban telnek a napok, ami nem lenne jó, már most is túl lassan peregnek le, huszonnégy óra szerintem egyszerűen bármire sok. De ha időutazhatnánk, az előbbiek értelmében nem előre, csak hátra (hiába lett piros a paradicsom, nem sárga), sokkal kevesebb időt kellene úgy eltöltenünk, mintha lenne valami fontos dolgunk a világban, és nem pusztán egy bolygóméretű mutáns fertőzés (úgynevezett „intelligens élet“) jelentéktelen alkatrészei lennénk.

De ha visszamehetnénk a nagyon rövid napok napjaiban (napjainkból!), és kibírnánk a az akkori Föld a maihoz képest is jelentősnek mondható klímáját, no meg azt, hogy radikálisan kevesebb az oxigén az amúgy mérgező légkörben , akkor feltehetően az eszünk is rövidebb lenne annyival, hogy nem aggódnánk az egész miatt. Az időparadoxont pedig fel sem fognánk, úgyhogy nyugodtan rúgnánk fel az amőbát, amiből tíz a sokadikon év múlva (2,4 milliárd az a hányadikon?) majd kifejlődne az egyik ükapánk távoli őse. Úgyhogy mi sem lehetnénk ott, hogy felrúgjuk azt a primitív barmot, de mondom, ezt észre sem vennénk, boldog tudatlanságunkban.

medium.com

Gumibogyószörp

India egy tájegységében a lokális fiatalság egyre nagyobb része szok bebaszni kotonnal. Kotontól. Ja, a trágárságot itt nem lehet nélkülözni, tényleg arról van szó, hogy ízesített óvszereket dobnak forró vízbe, azt' hagyják ázni pár óráig, és megisszák a levét. Nem azt, ami üzemszerű működés esetén benne lenne, hanem a belőle kioldódó, és lényegében alkohollá bomló cuccot, állítólag nagyobb mennyiségtől fél napra is kiütheti magát az ember.

Vagyis az indiai ifjúdzsánkik kétféleképpen használhatják a gumit, vagy a szokásos-unalmas módon dugásra, vagy sokkal faszábban (bocs, ezt tényleg nem bírom kihagyni), mint metilalkohol-forrást. És itt az egyik problémás pont, mert a metil az tényleg durva méreg, az van a fagyállóban is, amivel ha felüti kannásbort a díler, a rendszeres kuncsaftok szó szerint vakulásig ihatnak. Az viszont kétségtelen, hogy ha valaki kidől az óvszeres cucctól, akkor szex már úgysem lesz, tehát nem fog hiányozni máshonnan a latex-alapú örömszerző segédeszköz, ám ha nem elég előrelátó, és nem áztatja be a tervezett berúgás eseményhorizontjától kellő időbeli távolságra az alapanyagot, akkor még mindig kereshet egy csajt, csak hogy ne vesszen kárba a befektetés. 

Elvégre valamilyen szabadidős tevékenységhez mindenképp jó lesz, boldogság-faktor mindkét tevékenységben van, legfeljebb az egyik durva és maradandó idegkárosodást, a másik meg gyerektartást okozhat, ha valami félremegy.

Kérdés persze, hogy a málnás jobb-e vagy a kivis, illetve van-e különbség köztük egyáltalán, vagy a gumiszörp is csak olyan, mint a legtöbb pia, hogy eleve nem az ízéért isszák. És az sem mellékes, hogy viszonyul árban a kotonlé mondjuk a ginhez. Csak mert azt gondolom - bár óvszert még sosem ittam - hogy a koton lehet a fagyálló-alakúak között az, ami rendes piáknál a gin, azaz vacak az íze, senki nem érti, ki volt az  marha, akinek egyáltalán eszébe jutott, de végül is mindegy, mitől dőlünk be biciklivel az árokba, csak fájjon.

Pia nincs itthon, nem is tervezem, óvszert meg ugyan találtam nemrég vagy kettőt, de egyrészt azok nem ízesítettek, másrészt meg lassan felajánlhatom valami múzeumnak, mert nekem nem kell, viszont határozottan régiséggé kezdenek patinásodni.

Öt év múlva történt

1935 óta nem volt ennyire meleg und száraz július Angliában, legalább is ezt írja a BBC, és ők viszonylag ritkán hazudnak, szóval a nagybritánok helyében én kezdenék kicsit aggódni. Nem feltétlenül a szárazság miatt, elvégre 1935-öt is elég jól túlélték, de akkor öt évvel később, 1940 júliusában jött a Luftwaffe bombázni őket. Szóval 2027-re a nagyobb városokban érdemes fejleszteni a légópincéket, mondjuk ha megvannak még a világháborús helyek, azokat kipofozni kissé, feltölteni friss babkonzervekkel a londoni metrót, mert bár adott esetben a Luftwaffe az épp hogy védeni érkezne (mint NATO-szövetséges), de azért mindig akadhat valaki aki támadna. A mindenféle orosz szóvivők és putyinpárti képviselők például már viszonylag kevés vodka után is készek bejelenteni, hogy ha eszkalálódna a háború (amiről ők ugye nem tehetnek) Londont bombáznák először, nyilván mert Washington messzebb van, meg London szebb város, ott méglegszebb örömebb lenne a kárörömük. 

Szájkarate ez persze, de gátlástalan, nárcisztikus, erőszakos seggfejek ha bebábozódnak két üveg tömény után, és félteni kezdik a hatalmukat/ pénzüket/ életüket, könnyen kelnek ki, mint csúf, pszichopata molylepkék, atomrakétákkal a szárnyaik alatt.

Az elsivatagosodó Greenwich (bbc.com)

És bár épp nem tudom, hogy aktuálisan tart-e már  harmadik világháború (a BBC-hez hasonlóan független és objektív origó hetente mást ír erről), de addigra biztos kitör (mondjuk a negyedik), pláne hogy a jeles magyar kormányhitű propagandagyár szerint már az ukránok is világháborút akarnak

Na ja, az ukránok kezdettől fogva világháborút akartak, hisz oly rég volt már az előző, és igazán hiányzik nekik, mondhatni az ukrán egy olyan népfaj (ezt most lehet, nem?), persze szigorúan kulturálisan, hogy csak egy világháborúban érzi jól magát, mondhatni a világháború úgy kell nekik mint egy falat kenyér a gomba(felhő)pörkölt mellé, mint szegény embernek a templom egere. Ezért is támadták meg Oroszországot, akivel persze mindig is háborúban álltak, lelkileg úgy értem.

És akkor ott vannak még a szerbek, ahol egy (gondolom stílszerűen inkább sligovicától) tudatmódosult kormánypárti barom vetette fel, hogy Szerbiának "nácitlanítani" kellene a Balkánt, nyilván ő is nehéztüzérséggel képzeli el a jeles műveletet, mondjuk ebben van is gyakorlatuk még a kilencvenes évekből (Srebrenica megvan még?), és hát közben felnőtt egy-másfél generáció, akinek nem volt alkalma még egy jó kis népirtásra. Ami, valljuk be, tűrhetetlen egy helyzet!

Így aztán a nagybritán fejesek helyében aggódnék azon is, hogy akkor most az oroszok vagy a szerbek bombázzák-e őket először, esetleg együtt, összefogva a beloruszokkal (már ha addigra Belarusz nem csatlakozik tök önként a Nagyorosz Fejedelemséghez), vagy esetleg az ukránok, puszta sértettségből, mert nem kaptak elég légvédelmi rakétát ahhoz, hogy 2027-re ne a kijevi járásra szűküljön le országuk területe.

A nemzetközi helyzet fokozódik, és akkor még ez a kurva aszály, bár hosszabb távon lehet hogy jól jön majd, amennyiben a Mars gyarmatosításakor nem is lesz olyan ismeretlen az a környezet.

Helló baby, te nyomorult állat!

Karcosabban mocskosak az idők manapság, vagy csak egyszerűbben fekete-fehérek, tudja fene, de az alábbi dal a maga idejében sokkal popzenésebben szólt, talán több iróniával és kevesebb fájdalommal, vagy csak jobban álcázta magát. Amúgy gőzöm sincs mikori, talán a nyolcvanas évek végéről való, annyi biztos csak, hogy lemezen '94-ben jelent meg, nekem is az porosodik itthon. Bár akkoriban nem volt különösebb kedvencem az Európa Kiadó, de azért a cédéjük meglett, ahogy vettem Wei Wu Wei, meg Kampec Dolores albumokat is, már maga az egy élmény volt, hogy ezek egyáltalán vannak, rendesen a lemezboltban, és nem csak sokadszor másolt kazettáról lehet recsegtetni, hogy Mire gondolsz most, mire gondoljak?

Az igazi sláger az egyébként olyan, hogy a szövege lehetőleg nem szól abszolút semmiről, a zenéje meg a fülbemászás minősített esete, amitől igen nagyon nagy siker lesz, húsz évvel később meg még felkapja egy nosztalgiahullám, de csak mert egy fél generáció csodálkozik rá, hogy jé, milyen szarokért lelkesedünk mi egykor! A generáció másik fele meg már akkor is eleve utálta, szóval nekik mindegy.

De ez nem ilyen, a smirglivel frissített változat mellé meghallgattam a régit (az is van a TeCsőn), és az is jó még mindig, sőt, nosztalgia-faktort sem éreztem benne. Nyilván öregszem. Ilyenkor már nem nosztalgia, mert már nincs igazán mihez képest annak lennie. 

Kettős gyilkos élet

Életfogytiglant kapott az a román betonkeverő-sofőr, aki megölt egy magyar lányt Londonban. Ő ugyan ártatlannak vallotta magát, de hát a világ egyik legnagyobb térfigyelő kamera-penetrációjával bíró városában azért nehéz nem megtalálni a felvételt, ahol egy épp egy kukában vonszolja a hullát a közeli parkba.

De ez eddig csak egy sima gyilkossági ügy, egy hatvanas fószernak már nem áll fel, így inkább agyonveri a húszéves csajt, hogy akkor már másnak se legyen jó (de tényleg,  ő mondott valami olyat, hogy a kor miatt már nem forszírozta a szexet), viszont a bulvársajtó vérszagra gyűlő szekciója azt is kiderítette, hogy a pasi gazdag.

 Legalább is nem szegény, amennyiben a Notting Hillen van egy lakása, ami a Daily Mail szerint 700 ezer fontot ér, az meg a jelenlegi árfolyamon olyan 330 000 000 HUF. 

És ehhez képest lakik valami konténerodúban, ahová még a víz sincs bevezetve, így valami utcai csapnál volt kénytelen lemosni a vért a kezéről, naná hogy egy kamera előtt.

És mivel gyilkosok rendszeresen gyilkolnak, az médiákok meg rendre megírják, az ingerküszöbünket már csak a különösen véres és/vagy meghökkentő részletek ugorják meg, avagy hágják át (de semmiképp sem hágják meg). Jelen esetben az, hogy a pasi nevén volt egy kurva drága lakás, egy felkapott környéken, ez meg játszotta a nyomoroncot, betont fuvarozott építkezésekre, a helyett, hogy élt volna, mint egy rendes semmittevő, a nyugdíjkorhatár magasságában. Hisz valami külsőbb, és nem annyira menő kertvárosban lehet venni egy belvárosi lakás árából két és fél házat, az ember egyedülállóként ellakik a félben, az egyiket kiadja, a másik árát elmulatja, és egyből kerek lesz neki a világ.

De ha valaki román bevándorló és egy konténerben lakik, annál azért gyanús, hogy nincs neki semmiféle ingatlanja sehol, csak valaki az ő nevére íratott némi vagyonkát, aminek létét nem akarta az adóhivatal orrára kötni. Vagyis a pasi egyszerű kétkezi stróman volt, mielőtt gyilkosként kezdett új karriert, ami viszont már kitart neki élete végéig. (És hát felénk is vannak cégtulajdonos hajléktalanok, de hogy köreikben mekkora a gyilkossági ráta, azt most nem vágom.)

Persze a magyar bulvárban (jó, nagyjából az angolban is) az ex-betonkeverős egy kettős életet élő "multimilliomos", aki még közeli ismerősei elől is titkolta, hogy jobb pillanatiban inkább Dr. Jekyll, mint Mr. Hyde, mármint gazdaságilag. Van ilyen, ha sárga pólót húzok, magam is gyakran érzem magam villamosnak, álmomban csöngetek picit, de legalább nem írom meg. És nagyrészt kerülöm a sárga pólókat.

Üzenet palack nélkül

Gordon Matthew Thomas Sumner egy fogalmatlan, hülye amerikai popsztárocska, aki csak gitározzon meg nyávogjon, de ne csináljon úgy, mintha értene bármit is a világból a marhája. Mert a minapi varsói koncertjén kisebb szózatot intézett a közönségéhez ez a pöcs, amiben Vlagyimir Vlagyimirovics háborúját kárhoztatta, mert még annyit sem lát át az egészből, hogy az oroszok épp a keresztény Európát védik az ukrán náciktól (és hát a legjobb a védekezés a támadás, ezt mindenki tudja), de Gordon Matthew Thomas Sumner csak a demokráciaféltésről rinyál. És még az se zavarja, hogy a rajongói közt biztos kurva sok putyinista van, akik most jól elpártolnak tőle, persze biztos összeharácsolt már egy milliárdos kastélyt, szóval röhög  a rajongói markába. Izé, a sajátjába...

Nagyjából ez jött le mandiner.hu témával foglalkozó cikkének kommentjeiből, ahol a kormányhitű konzervatív fülkeforradalmárok utólag zárójelbe tették az illető komplett, több évtizedes munkásságát, hogy á, sose szerettük a zenéjét, és most már azt is tudjuk miért nem, hisz Gordon Matthew Thomas Sumner is a Soros-Hamilton-Bono-Madonna tengelyt erősíti a liberálkommenista világösszeesküvés előretolt, popszakmai hadoszlopaként.

A valóság ezzel szemben az, hogy a mandiner kommentelői javarészt  hülyék, az illető zenész meg nem is amerikai (ezt talán csak egyvalaki szúrta ki), hanem angol. (Szül. 02.10.1951. Wallsend, UK) Bár asszem van lakása Amerikában is, elvégre ő egy Englishman in New York. Mert Gordon Matthew Thomas Sumnert művésznevén ismeri a világ, miszerint Sting.

# hesteg-szatirikus közhelyek

Hát(tal nem kezdünk mondatot), ez majdnem oké. Pedig a film címe pont az, hogy Nem oké, nem is vártam tőle sokat, gondoltam  a cím eleve valami önbeteljesítő jóslat, azt' végignéztem egy szuszra, ami mostanában már teljesítmény tőlem. Ez egy első blikkre idegesítő, másodikra meg nagyjából szórakoztató mondjuk hogy fekete komédia, szóval akár nekem való is lehet, bár azért végig kissé kényelmetlen volt nézni, ahogy a főszereplő csaj idegesítően szenved, pontosabban szenveleg.

Merthogy ő egy képszerkesztő, vagy mi a fene valami online izénél (vagy mi a fenénél), ahol mindenki nagyon áptudét, trendi, fenszi és kúl, ütőerüket az idők szaván tartó nagyvárosi, lájkvadász seggfej, inkluzíve Danni, a protagonista is. Ő azonban nem elég fenszi, mert nem elég népszerű, lényegében le se szarják, még a füves blog faék taplóságú szerzője is, aki amúgy egy pornóbarbi-készletből szökött Ken-figura, de hősnőnk tetszeni akar neki.

Danni (Zoey Deutch) ezért kitalálja, hogy ha már úgyis szerző szeretne lenni a cégénél, nem fotosopp-alapú képszerelő, behazudja, hogy meghívták egy franciaországi írókurzusra, aztán elkezd kamu képeket posztolgatni "Párizsból", ha már úgyis fotosoppban erős. De pechjére (vagy szerencséjére?) holmi terroristák bombát robbantanak a Diadalívnél, ahonnan ő öt perccel korábban posztolt valami hülyepicsás érdektelenséget (persze igazából a nappalijából), és ettől aztán egyszer csak a kollégái érdeklődésének fókuszába kerül, pedig addig nagyjából a nevét se tudták. Ő meg sodródik az árral, vicces helyzetekbe keveredve, meg kínosakba. Meg idegesítőkbe, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Ugyanis a Nem oké esetében az idegesítő jelleg, azaz az azonosulhatatlanul ostoba, seggfej karakterek, a városi-középosztálybeli "kinemszarjale" problémáikkal, meg az a művilág, melyben a csaj még az utcán sem néz fel a telefonjából, és klotyón ülve is online, nos ezek mintha mind szándékos elidegenítő effektusok lennének. Mert - és ezzel igazából a legjobbat feltételezem az alkotók szándékairól - nem valami rózsaszín habos rút kiskacsa, avagy Hamupipőke-sztorit akarnak mesélni, nem akarják, hogy szurkoljunk Kamupipőkéért, ellenben jó érzéssel, és csak egy kevés empátiával lássuk pofára esni.

polygon.com

Na jó, meg egy kicsit jellemfejlődni is, csak hogy a történet azért tartson valahonnan valahová . Hiszen kétségtelenül a kortárs kultúra egyik legidegesítőbb jelensége a semmirekellő influenszer, aki azért népszerű és ezzel összefüggésben pénzes, mert buta közhelyeket ad elő sablonosan, és tartja ezt (valami furcsa önértékelési zavarból adódóan) teljesítménynek. Pedig a látszás meg a tetszés még nem az, az legfeljebb alap lehet, kiindulópont, amihez valami értékelhető tartalmat is le kell gyártani. És mintha Danni is valami ilyesmire kezdene lassan rájönni, pedig  eredetileg az egész Párizs-hazugsággal, pusztán látszani és tetszeni akart. Aztán már kis híján elkezdene élni is, de közben ugye látszik, tetszik és népszerül, de nem mesélem el az egészet, ahhoz túl új a darab, én meg kellően lusta.

Ám azt a kicsit több mint máfsél órát talán megéri bárkinek, aki nem túl ideges épp akkor, különben a művilági műcsajok "oan cuki vagy, majdnem belájkolok tőled" körítésétől, meg a (gondolom szándékosan) túltolt trendiskedéstől könnyen behányhat a gyanútlan néző, pláne miután jön a feka csaj az Erő világos oldaláról, mintegy erkölcsi világítótoronyként. (Ez de szép képzavar lesz, meg is tartom: a világítótorony, ami jön? Az inkább a szembejövő vonat, illetve még inkább hajó lesz.)

Ez a film egy mérsékelten didaktikus szatíra, és bár annak látszik, nem egy fejlődés- vagy felnövéstörténet. És így is érdemes nézni, különben csak egy nagyot mondani akaró, de nem túl eredeti mozgókép, egy mindig csak mások által fiatalosnak mondott közhelyszótár lesz belőle.

De engem jó pillanatomban kapott el, és nem ekként néztem. Gondolom, rosszul.

A nem túl jelentős drámai elemektől viszont tényleg ne várjunk semmit, azok lapos-unalmasan sablonosak, mintha csak arra szolgálnának, hogy a pause gomb használata nélkül is kimehessünk pisilni. 

vaguevisages.com

Stupidológia

A hülyeségnek igazából nem kell külön elmélet, elég pár hülye közhely, de azért nem olyan elrugaszkodott gondolat, hogy néha jó felismerni a nagyon hülyéket, csak hogy elkerülhessük őket, vagy legalább a durván negatív hatásaikat. Persze bárki joggal mondhatja, hogy aki nem ismeri fel a nagyon hülyéket az maga is hülye, ebben az értelemben nem működik az óvodás szlogen, miszerint az a hülye, aki mondja. Hisz az a hülye, aki nem mondja. Vagyis ha tudja, akkor hülye lenne nem mondani, már csak azért is, hogy ne nézzék hülyének. Világos, nem?

A mostanában ritkásan olvasott indexen jött szembe egy hülyeségügyi ismeretterjesztő értekezés, melyben a szerző idéz valami olasz gazdaságtörténész(?) könyvéből, hogy rendszertanilag hol is helyezkedik el a hülyeség az emberi viszonylatok eléggé leegyszerűsített rendszerében.  Így fest a cucc:

"- Aki hasznára van másoknak és önmagának is, az bölcs.

- Aki hasznára van másoknak, de ebből ő nem profitál (sőt...), az balek.

- Aki kárt okoz másoknak, és ettől neki jobb lesz, az bandita.

- Aki pedig kárt okoz másoknak úgy, hogy ő maga az égvilágon semmit sem nyer vele (sőt...), az buta."

Na most, ilyen négyeseket a legkönnyebb gyártani, egyszer már leírtam ide is a saját személyiségtipológiámat, amiben két dimenzió van: aktivitás és a jövővel kapcsolatos várakozások. Így aztán a négy típus az aktív optimista (jóra számít és tesz is érte), a passzív optimista (várja, hogy a végén úgy is jó lesz minden), a passzív pesszimista (minden szar lesz, nem érdemes tekerni) és az aktív pesszimista (az önpusztító, mert minden egyre rosszabb, tegyünk még rá egy lapáttal, avagy: Gyerünk Uram, nézzük meg mire megyünk ketten!) Én sajnálatomra a jobbára a második vagyok. De legalább ártalmatlan.

Azt hiszem van ez is olyan jó, mint bármelyik másik a megfelelő nőklapja-mellékletekben, ezt is csak az ujjamból szoptam, vagy húsz éve egy görbe éjszakán, nyilván nem függetlenül az elfogyasztott  vodka-narancsoktól.

Ám a fenti hülyeség-tipológia is hülyeség, az emberi butaság, ostobaság, szellemi leárnyékoltság egymást részben átfedő kategóriáit nem lehet szimplán valami kibaszott költség-haszon elv alapján leírni. Pontosabban le lehet (hisz leírják), de minek?

A hülyeség szerintem ennél azért komplexebb jelenség, mert bár a közvélekedés szerint hülyének lenni egyrészt alkotmányos jog, másrészt meg rohadt könnyű, de e kettőből az utóbbi egyáltalán nem igaz. Sok év munkája kell hogy legyen abban, ha valaki komolyan, elszántan, kétségektől mentesen és ezekből adódóan életvitelszerűen hülye. A hülyeséget, miként a tudást, a tapasztalatot, a hitet, a függőséget, a paranoiát vagy a tüdőrákot nem adják ingyen, azokért meg kell dolgozni.

Mert  a hülye valójában nem tudja hogy hülye, mi több, nem tud nem hülye lenni, a hülyeség nála nem egy járulékos tulajdonság, hanem a belső lényege, és épp ezért nem kell tisztelni egyáltalán. Mert egyfelől minden hülye komoly(talan) energiákat fektetett abba, hogy hülye legyen vagy maradjon, de ha már kellően hülye, nincs többé választása. Nem tisztelünk senkit azért mert levegőt vesz, működik a veséje, hat rá a gravitáció vagy visszaveri a fényt, és ettől látszik. Sőt ha nem vagyunk direkt természettudósok (esetleg véletlenül), nem is olyan fontos értenünk, hogy működnek ezek a dolgok, egyszerűen elfogadjuk őket adottságnak. Ilyen a hülyeség is, szóval amíg valaki meg nem alapozza a Hülyeségtant (Stupidology), elméleteket gyártani is felesleges. 

Azaz hülyeség.