Földrajz kezdőknek

Hallgatom a rádiót általános rossz szokásom szerint (de ha unalmas a munka valami hang tényleg kell hogy szóljon, meg el kell nyomni a követelődző hangokat a fejemben, így nem futok ámokot), jobb mint a kávé, a vérnyomásomat ez is felhozza, de nem kell bele fémpénzeket dobálni. Ma éppen azt hallottam a pártszolgálatin valami vitaműsorban (ahol egy kormánypárti képviselő meg egy kormánypártibb műsorvezető üvölgött egy LMP-sel, de ez mellékszál), ahogy a naná, kádéenpés egyszerű lélek aszongya, a miniszterelnököt meglátogatta Dzsordzsa elnöke is.

Ezen kicsit fennakadtam, az illetékes amerikai államnak szerintem kormányzója van, sőt a kormányzó (bizonyos Nathan Deal) szerint is, de aztán rájöttem, hogy az egyujjas agyú Grúziára gondol. Dehát ezeknél a kormánypártiaknál már nem lehet tudni, én még leragadtam ott, Grúziát fonetikusan »georgia« formátumban ejtik mostanában, ez a dzsordzsa viszont, ez valami új, nagyon innovatív, csak semmivel sem kisebb baromság, mint a másik vezrió. Gondolom ez után jöhet majd például  Esztónia, ahol a dolgos esztonok élnek már évszázadok óta, ápolják az eszton nyelvet és kultórát, néha meg átlátogatnak Latvijába, a latvokok földjére, köménypálinkáért meg pácolt heringért, meg röhögni a latvokok hülye nyelvén, főleg ahogy ejtik.

Viszont remek lenne, ha a kádéenpés balfék mondjuk tényleg az USA-beli Georgiába akarna utazni, de az utazási irodában ugyanígy nem tudnák, hogy Grúzia magyarul Grúzia, a fazon meg nagyot nézne, ha Atlanta helyett Tbilisziben rakná le a repülő. Mondjuk nem biztos, hogy észrevenné, elvégre kokakólát valszeg ott s lehet kapni, az meg nem tűnik fel egyből, hogy de nem ott gyártják 1884 óta.

Aztán a műsorvezető is mondott valamit, talán bevándorlás ügyben, hogy tenni kéne valamit tenni az EU-nek, mert illegális bevándorlókkal tömött kamionok mennek Anglia felé, a Csalagút alatt. Szinte látom már az illegál kamiont, az elején fúrópajzs, hátul a szír menekültek, a vezetőfülkében meg egy maffiózó vakond, ultrahangos szemüvegben, a nyugati jóléti rendszert bomlasztva ádázul. Mondjuk lehet, hogy muszáj alatta menni, mert az automata helyesírás ellenőrző szerint nincs olyan, hogy Csalagút.

(És az épületes műsor után, ami talán a külpolitikáról szólt, vagy nem, jött egy reklám közszolgálatilag: Csocsósztori! Hamarosan a mozikban! - no comment...)

Tudományos fantasztikus

Olvasom az imént hogy egy fazon az ELTE politológia szakán sci-fi és politika témában indított kurzust, ahol Star Trek, a Star Wars meg az Éhezők viadala kapcsán magyarázza a politika természetét a történelmileg kissé műveletlen, de a popkultúrában teljesen otthonos hallgatóknak.

Ez első látásra érdekes lehet, de ha elegondolunk egyáltalán nem az. Az említett háromból a SW meg  HG (Hunger Games) egy sima elnyomó diktatúra, szervezettebb vagy spontánabb lázadókkal, az ST meg valami rózsaszín és valószínűtlen utópia, ahol mindenki nagyon egyenlő, egyformán hülye ruhába jár, de legalább pénz sincs. Szóval míg a Star Wars birodalma valami olyasmi, mint amit Hitler képzelhetett el különösen nedves álmaiban, addig a Star Trek valami bolygóközi kommunizmus, maga a történelem vége, még szerencse, hogy vannak benne gonosz idegenek (cardassiaiak, meg eleinte a vikingesen szakadt klingonok), így ha történelem már nincs is, de történetet még össze lehet kalapálni a pizsamás felderítők köré. (Ez így persze kicsit igazságtalan, a Deep Space Nine elég jó sorozat volt, csak ott meg a misztikus vonalat tolták túl...)

Ám ezek a kitalált univerzumok, és pont mert kitaláltak, a faék egyszerűségével működnek, a Tsillagháború például nem bonyolultabb mint egy alig emlékezetes spagettiwestern, fekete kalapos rossz, fehér kalapos jó, kék-zöld fénykard jó, piros fénykard rossz. Nincs átmenet, nincs megtérés, legfeljebb megváltás van (mert ugye eljön Luke, a Fiú és kicsit unortodox módon az Atyát váltja meg, meg ugye a galaxis en bloc), a Star Trekben meg, azon kívül, hogy van valami Űr-ENSZ ( a Föderáció) meg a lator államok, hatalmi működésről nem sokat tudunk meg, ezt elemezni egy egész szemeszteren át komoly kihívás lehet.

Vagyis lehet, hogy a mai diákok jobban ismerik Palpatine szenátort, mint Mussolinit, de akkor meg mit keresnek egy egyetem társadalomtudományi karán. (Nekem csak a helyi egyetemről vannak oktató tapasztalataim, mi diákjaink sem voltak minden esetben a történelmi vagy irodalmi műveltség bajnokai, de legalább nem is szociológusnak vagy politológusnak készültek, illetve néhányan igen, mondjuk belőlük lett is.) Ezzel együtt izgalmas is lehet egy ilyen téma, de akkor lehetne mondjuk Philip K Dick vagy Iain M. Banks regényeit elemezni, mindegy, a lényeg, hogy anevük közepén legyen egy betű. Meg pont, utána. Mondjuk a hallgatóknak nagy valószínűséggel ők pont annyira lennének ismerősek, mint Catullus vagy Alekszej Tolsztoj, ráadásul Banks bazi vastag regényeket írt, zseniálisan amúgy, de az átlag egyetemista életmódba nemigen férne bele pl. három , egyenként hatszáz oldalas szöveg elolvasása, egy félév alatt. (Én csak tudom, kilenc évig voltam hallgató, igaz, két különböző helyen.)

Elemezzék mondjuk az 1984-et, mondjuk abból nem a politika, hanem a csak a totális diktatúra természete derül ki, az viszont tű pontosan. Ráadásul egy jó film is készült belőle, ha valaki van annyira hülye , hogy kihagyja a regényt magát.

Sikereink

Olvasom a Heti Válasz honlapján, hogy „Fölényes magyar siker született Ausztriában“, mármint a sí ob-n vagyis országos bajnokságon. A magyar országos bajnokságon. Ezt a kreténséget persze nem lehet magyarázni, de azért megpróbálom.

Az első eset az, hogy az ügyeletes szerkesztő csak annyit fogott fel a hírből, hogy Ausztriában volt valami síverseny, ahol magyarok nyertek meg minden számot. Hogy hó, meg pályák hiányában a magyar bajnokságot már ki tudja mióta az osztrákoknál rendezik, az neki nem esett le, hiába nem vagyunk egy síző nemzet, egy „jobboldali-konzervatív“ lap újságírója meg ugye a focit szereti meg a vadászatot, ambíciója sportügyekben odáig terjed, hogy egyszer együtt szotyizhasson a tudjuk kivel a VIP-páholyban, vagy ártatlan fácánokat lőhessen halomra a maffia alvezérével.

A második lehetőség, hogy a szerkesztő egyszerűen geci (ha már így divatba jött e szó mainapság), és arra utal ironikusan, hogy mindkét győztes versenyző, Miklós Edit és Samsal Dalibor nemrég honosított állampolgár. A cím beírásakor nyilván csippentett is kicsit a szemével, huncutul, hogy értitek uge feleim, „magyar“ siker, haha.

A harmadik változat pedig az, amit amúgy a Cinken olvastam egy kommentben, hogy tudniillik a derék sajtómunkás az ob rövidítést egyszerűen osztrák bajnokságként oldotta fel. Majd dagadni kezdett a honfiúi/honleányi kebel, hogy lám, magyar versenyzők hazai pályán verték rommá a labancok versenyzőit, Dávid legyőzte Góliátot, Luke Skywalker kilőtte a Halálcsillagot, a felcsúti Ramszesz meg elhajtotta az ájemefet.

Persze lehetne még ilyen címeket kitalálni, hogy pl. az Ascotti derbi első három helyén lovak végeztek, melyeken egy-egy ember ült (a páros, melyben a zsoké vitte hátán a lovat, csúfosan leszerepelt), a négykerekű autók fölényes győzelmet arattak a Monte Carlo-ralin, vagy a legtöbb Oscar-díjat filmesek nyerték. A választásokat meg az a párt nyeri, amelyik legtöbb szavazatot kapja és F-el kezdődik a neve. (Felkészül: Femeszpé, Felempé, Fobbik)

Receptek

Láttam ma a könyvesbolt kirakatában (mert ugye nem megyek be: se pénzem új könyvre, se helyem hová tehetném, mert mindenhol könyv van itthon, plusz az én ízlésemnek egy kicsit sok volt a bor, a társasjáték, meg a könyvszerű színes izé) egy szép piros kötetet, Coca Kóla logóval, és azzal a megejtő címmel, hogy: A szakácskönyv.

Na már most két lehetőség van, az első a valószínűbb. Vagyis hogy kólával készült ételeket tartalmaz, na jó, nem magukat az ételeket, csak a leírásokat, miként is kell csinálni. Például a kólában pácolt bélszínt, a tárkonyos kólalevest, a kólás-mustáros öntetet vagy a kólás hurkát. Esetleg a csilis kólát, a rántott kólát (rizzsel, tartáral), netán a pirított kólát hagymával. Fontos persze, hogy Coca Kóla legyen, a Pepszi ezekhez a receptekhez ellenjavallt, ugyanis nem illik össze a tárkonnyal meg a fokhagymával, sőt a Pepszit be sem lehet habarni rendesen, mert rögtön kicsapódik benne a tejföl, és gusztustalan kólás túró lesz belőle. (Mellékszál, de kólából nem érdemes belsőséggel készülő ételeket főzni, a kóla az ugyanis egyfajta emésztőnedv, zselés trutymóvá oldódik benne a pacal vagy a májkrém, bár ezek fagyasztással fagylaltként hasznosíthatók, de ez esetben mondjuk a májat kis vaníliával, a pacalt fahéjjal érdemes felütni, így mindenképp illatosabb lesz a hányásunk, később.)

Ennek a szakácskönyv értelmezésnek unalmasabb alváltozata, hogy kólához passzoló ételeket tartalmaz (izé.. a leírásaikat), ekkor viszont csak a hamburger, hot-dog, sült krumpli receptjeire számíthatunk, esetleg a popcornra (úgy is mint pattogatott kukori), persze lehet, hogy valakinek ezekhez is szakácskönyv kell. Mert mondjuk pontos instrukciók nélkül a virslibe gyömöszölné a kiflit, két húspogácsa közé tenne egy zsemlét, a popcornt a fritőzben készítené, a krumplit meg a mikróban, de legalább a sült kukoricát úsztatná el kecsappal, annak már úgyis mindegy.

És a második alapeset az lenne, hogy a szakácskönyvben magának a Coca Kólának a receptje lenne. ez eddig nagy titok volt, de igazából a kólagyárosok sem bírják már magukban tartani meg unnak is már kólát gyártani, kólát, kólát, mindig csak azt a rohadt kólát, szabadulnának már az egésztől, hogy végre megvalósíthassák régi vágyukat és átállítsák a gyártósorokat krémes péksüteményekre. Kólát meg mindenki főzzön magának otthon, innentől legális, aki megveszi pár ezer forintért a könyvet, megkapja a licenszet is. Bónuszként pedig a pontos technológiáját annak, hogy kell a kólából pálinkát desztillálni, hogy jó legyen, vagyis menjen a hot-doghoz és ne vakuljon meg tőle a család.

Hogy melyik verzió a helyes azt nem tudom, bár nem is nagyon érdekel, hamdog hotburgert nem eszem, kruplit tudok sütni, a kóla receptje meg nem érdekel. Bár ha lenne ilyen könyv Dr. Pepperel...

Workshop

-Ide a tizenötös kell vagy a rövid?
- A tizenötös a rövid.

***

- Ez lenne mára a munka...
- Aha, és mit fogunk csinálni?

***

- Van háromfeles rugós, belsőmenetes, szelepvezérelt, fúvókás bizgentyűtők?
- Ööö, én ebből csak a létigét meg a határozott névelőt értettem...

***

-És ezt a ragasztót mire használjátok?
- Ragasztunk vele.
- Jó, de mit?
- Nem tudom, én nem szoktam.

***

- Mikor lesz már vége a munkaidőnek?
- Másfél óra múlva.
- És az hánykor lesz?

***

- Ez hatos?
- Nem, ez négyes.
- Mi a különbség?
- Egy harmad.

Artes liberales

Hallgatom a minap a rádióban, hogy a bölcsszet az igen is tudomány, és nagyon fontos, meg hogy hülyeség az, hogy csak mérnökökre, meg fizikusokra van a szükség a munkaerőpiacon. Ez nyilván igaz, a gáz az, hogy ezt külön műsorban kell a szánkba rágni, mikor minden
 valamairavaló kultúrállamban evidencia. Pont mint az, hogy nem köpünk a szőnyegre, nem hányunk az akváriumba és nem vágunk szalonnát a könyvtári könyveken. De van mostanában ez a kormányzati izé... szellemi blitzkrieg, hogy mindig van aktuális ellenség, néhány állandóval a háttérben. Vagyis voltak korábban az oroszok, a bankok, a rokkantnyugdíjasok, a kereskedelmi tévék, vannak a menekültek éppen, lesznek majd a bélyeggyűjtők, az MTK-drukkerek vagy a tejallergiások. Én mondjuk egy liberális bélyeggyűjtő vagyok, sőt a második diplomám a bölcsészkaron szereztem, de csak adminisztratíve, a szociológia ugyanis nem bölcsészet-, hanem társadalomtudomány, már ha valakit is érdekel a különbség. (Engem nem igen.)

A magam részéről egyébként a Gesamkunstwerk Narodnaja College-ba jártam Radzsasztánban (nem az indiai, hanem a kanadai Radzsasztánban, a csóró végén), ami, mint nevéből is látszik egy igen nemzetközi intézmény, iszonyúan liberális, halmozottan multikuti, aztán mégsem lett belőlem transznemű feminista drogdíler, sőt pár évig méd a diplomámat is használni tudtam (Amit persze az ELTE-n szereztem, két sör között.) Az persze kétséges, ment-e a világ előrébb attól hogy a helyi egytemen egymás után butítottam szociológiával az évfolyamokat, de rosszabb hely talán nem lett, még egyik volt hallgatómból sem lett öngyilkos merénylő vagy kormánypárti politkus, amennyire tudom. Persze még lehet, de bölcsész kurzusok alapvetően segítenek kivédeni az ilyenféle kisiklásokat. (Kivéve mikor nem, a Rosszabbik nevű szélsődemagóg párt is a pesti bölcsészkarról indult, igaz későb nettó nácikkal is erősítettek.)

Vagyis a mérnökök csinálják a hardvert, de a tartalomhoz kellenek a bölcsészek, Gutenberg is hülyén nézett volna maga elé a nyomdagépe mellett, ha nincs Biblia, hogy oké, akkor most nyomtassuk ki a sarki pék árlistáját meg III. Oroszlánszagú Leó legújabb rendeletét, de ezért kár volt az egész felhajtás... Hogy a Biblia? Hmm, igen azt már érdemes lenne nyomtatásban terjeszteni.

És ma már ott tartunk, hogy egy pékségnek is dizájn kell, honap, egy jó szlogen, a vásárló igények reális felmérése, marketing meg márka-építés, ez meg tényleg csupa bölcsész / alkalmazott társadalomtudományi meló, ami önmagában lehet, hogy többe van mint a kemence meg az ÁNTSZ-engedély, de ugyanúgy megkerülhetetlen. Posztindusztriális, fogyasztói társadalom de (öncáfoló kijelentés következik!) nem akarok itt terminus technicusokkal dobálózni. Uff, azért sikerült. Erre is jó a bölcsészdiploma. Meg lehet rajta vágni sajtot.

Hordozók

Ma jöttem rá, a cédéimet rendezgetve, hogy dehát nem is hallgatok cédéket jó ideje már, valójában zenét sem hallgatok direktben jó ideje már, ha meg néha mégis azt a TeCső nevű dolgon, ami az információs szupersztrádán egy népszerű lehajtó, vagy csomópont, tudja fene, a metafora még under construction.

És erről eszembe jutott, hogy, a másik szobába meg van egy halom kazettám (csomó műsoros! - mondjuk rejtélyes okból egymás mellé csúszott a Motorhead-koncertalbum meg a Viktoriánus zenélő dobozok című kiadvány, nyilván mert mindkettő angol valahol), de azokat meg végképp nem tartom számon, bár asszem a cédélejátszós izémben még van hely
kazettáknak is. De magnókazettát pont úgy nem hallgatok, mint ahogy nem nézek VHS-kazettákat (sőt, ha már itt tartunk DVD-t se nagyon), úgyhogy komplett gyűjteményporosodik a polcon (szerintem nem csak nálam), várják a következő retróhullámot, amikor menő lesz újra a walkman szivacsos fejhallgatóval, meg a márványkoptatott farmer. Akkor újra Bundesliga-frizurát hordunk majd, várjuk az osztálybulit a társutas lányosztállyal, tizenöt évesek leszünk újra (na jó, akkor kábé már háromszor vagy négyszer tizenöt) és arról álmodozonk, hogy egyszer majd mi leszünk a Sztív Herisz az Ájronmédenből. (Ő amúgy már a négyszer tizenötös kategória.)

De egy jelentős nosztalgia-mészárlás nélkül csak porosodik tovább a sok gyűjtemény, ami esélyes, hisz most sem látok féltégla-mobilokat (a mostaniak inkább járólapok, ha már az építőiparnál tartunk), sőt a gramofonlemezek sem mennek valami jól manapság, így kétséges , meghallgatom-e még valaha a Dead Kennedys-kazettámat, amit persze azóta megvettem cédén valami kemény két fontért, és a kazettához hasonlóan porosodik, csak másik polcon. És persze adódik a kérdés, hogy mégis min archiválja az ember a kedvenceit, hog majd a 2030-as nagy retróláz idején is meghallgathassa. (Ez persze álkérdés, majd lehívjuk a felhőből vagy abból ami akkor lesz és valahogy majd hívják.)

Egyszóval a Gutenberg-galaxis halott és élvezi, az ember ne zenét gyűjtsön, hanem bélyeget, az bármikor le tudja játszani a szemével, meg olvasson könyvet, ágyban párnák közt, elalvás előtt, én is azt teszem mindjárt. Aztán majd sértődött magnókazettákról álmodom...

Lakossági betelefonáló X

Hát kérem szépen, a megélhetési bemenekülő vándorlók igenis veszéjt jelentenek a Magyar Kárpáthaza kultúrális egyszínűségére, nekünk kérem a szürke egyetlen árnyalata kell, de az pirosfehér-zöldben.

Merugye a megélhetésiek érkeznek a zöldhatáron a Keleti Pájaudvarra, és zaklatják a Rogán Vuitton Urat aki épp ott sajtótájékoztat, a nemzeti megmaradásért aggódva, mikorfonokkal. Ez meg minket zavar, minket becsületes Magyarokat akik Népben és Nemzetben gondolkodnak, valamint szalonnát reggeliznek mintegy. Abáltat. Megugye poltikusaink és Vezetőink éjt nappallá téve, valamint arcuk verejtékével dolgoznak meg nyaralnak a Papagáj... izé, Kanári Szigeteken, ahol értünk barnulnak le koktélokkkal kéem szépen.

És akkor jönnek ezek a koszovói csecsemők, és hozák az anyjukat is, biztos terroristák, és ha eléggé elárasztanak minket, másnap már karikaturistákra lövöldöznek a belvárosban. Mer ne feledjük, ez az egész onnan indult, vigyázó szemeteket Párizsra ugye, mint nagy költőnk Petófi Béla mondta száz éve. Ott is ilyen megélhetésiek terrorizátak sérelmükre, pedg töbedik generációsok voltak, de ugye attól haigy vakainek már az apja is ott született, attól az még lehet élősködő bevándorló, kérem szépen.

Legalább hetedíziglen kell kérem itten születni, hogy ne legen az ember bevándorló, ez nálunk mondjuk megvan, van itt majd tízmillió szittya, csak azt a pár liberálbolsevik bevándorlót kéne kikúrni innen a búsba, lehetőleg máma még. Bocsánat, elragadtattam magam, de ha ezekre az élősködő megélhetésiekre gondolok, mindig felbaszódik bennem az ideg, és ilyenkor Bajer Zsoltot olvasok, az lehiggaszt, mármint idegi alapon.

Naszóval, szerintem a Kormánynak meg a Miniszterelnök Urnak teljesen igaza van, ez ittem ma a legnagyobb probléma, elvére mi lettünk a megélhetéseiek uj célországa vándorlásilag be, ugy értem. Mert itten van a Magyar Csoda (Szarvas), minket irigyel az egész Ejrópa, szóval szerintem nemcsak a koszóviai tenoristákra kell figyelni, szerinte,nemsokára jönnek a osztrákok meg a németek is, ha már ők a hanyatló nyugat. Meg a Franciák, őket iszorítják majd a arabok ugyis. Mi meg egy nagy menekülttábor leszünk, ahol ejróval kall fizetni, még belegondolni is szörnyü.

Hát csak ennyit akartam, én szóltam, ne mondják, hogy nem szóltam, mert de, épp az előbb.
Hajrá Agyarország, hajrá Mogyorók!

Londonban, sejj van számos...

Hülye turista, főleg ha magyar. Mert az valóban döbbenetes volt, hogy a hotelben egy magyar társaság (tényleg magyarokkal a szokásos szállónkban eddig még nem is találkoztunk, pedig évek óta) a reggelinél nekiállt zsávolyos asztalkendőből szalonnát bicskázni, avagy kalbászt meg májkrémet kenni a hotelbeli zsemlére, sőt a zsemlén kívül mást nem is ettek a kontinentális reggeli kínálatából. De hazai instant kávéhoz kértek forró vizet, meg ettek mellé zsírpapírból szalonnát, miközben furán nézték a kukoricapelyhemet. Csak ugye minek jönnek le reggelizni, a dunsztosüvegbe eltett libazsírt megehetnék a szobájukban is. Ezek után bele sem gondolok mit csinálhattak Londonban. (Fikázták a Tower Bridge-t, hogy bazmeg, a Lánchíd azért sokkal királyabb, aztán a Hyde parkban egy padon ülve nosztalgiáztak a Balatonfőkajári nyaralás képein. Meg vettek bigbenes alsógatyát, pirosbuszos pénztárcát, mert az aaaaanyira angol.)

Meg Londonban (is) látható ilyen őrségváltás, aminek az a lényege, hogy az ember szarrá fagy egy tömegben, miközben letapossák a lábát és olaszul üvöltöznek körülötte színes dzsekis emberek. És akkor jön a katonazenekar, ami a világ legócskább munkahelye lehet. Mert ugye az ember mégis csak a szórakoztató iparban dolgozik, de katonai a fegyelem, üvöltenek veled, ha nem elég fényesre pucoltad a cipőt, menetelés közben kell zenélni, és a végén még meg sem tapsolnak, fújás, díszlépés és húzás vissza a laktanyába. Egy színésznek legalább van taps, meghajlás, meg lazulás a büfébe, rajongói levelek, miegymás. Itt meg senki nem ír elalélt hangú levelet a negyedik sorban balról a második nagykabátos, kucsmás trombitásnak, akink amúgy is csak az orrát látta, messziről...

(További impressziók hamarost...)

Műsorszünet volt

Ahogy nézem, pont egy hónapja nem írtam ide, de most igen. Közben elutaztam és meghalt a nagymamám, eltemettük, beteg voltam,szóval semmi kedvem nem volt írni. Mert talán túl személyes lett volna, de azt én itt nem csinálom, illetve csak komédiázós felhangokkal, de a halálban kevés vicces dolog van, ebben a halálban meg csak tragikus volt, a részletek mellőzésével...

De most már folytatom  mindennapjaim, avagy lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér! Persze nem egyszerre, az gusztustalan.

Vej Ling újabb tanításai

Vej Ling sohasem mosta a ruháit,ez lemondása része volt, így aztán koszos volt a végletekig, mégsem dongták körül a szúnyogok, már ha a szúnyogok donganak egyáltalán.
Egy szerzetes egy ízben megkérdezte, mi is a titka.
- Mond Mester, talán áldozatokkal, varázsigékkel éred el, hogy soha sem csípnek a szúnyogok? Vagy esetleg jakszart égetsz és annak a füstje tartja távol őket?
- Te ostoba, nem égetek én jakszart, csak meditálok, ez pont elég.
A szerzetes, aki tényleg ostoba volt, onnantól kezdve folytonosan a jakszaron meditált, meg is halt hamar.

---

Egy időben nagyon elszaporodtak a macskák Manamana kolostora környékén, tele volt velük minden bokor és egyéb helyek, ahol épp nem volt bokor, és ez igen zavarta a szerzeteseket. Egyik nap, mikor két jóllakott és ragadós macskát halásztak ki a vajasbödönökből, Vej Ling apát elé járultak.
- Mi tegyünk Mester, a macskák elárasztanak minket!
- Titeket??? - kérdezet Vej Ling - szerintem csak a kolostort. Az meg csak kő meg tégla. Az nem ti vagytok. Én sem vagyok a mesteretek, nem jobban, mint a macskák. Minden élőlény egyenlő. Most pedig menjetek, és heréljétek ki az összes kandúrt. Mert bár a lélek egy, de a kés nálatok van, talán nem véletlenül.
A szerzetesek erre megvilágosodtak.

---

Egyszer egy bőkezű kereskedő nagy adag aranyat adományozott a kolostornak. A szerzetesek kérdezték Vej Linget, mire is használják a nagylelkű adományt.
- Rakjátok le a pincébe, a sózott jakhús mellé. Az arany állítólag távol tartja a hegyi patkányokat. Így megmarad a jakhús, és lesz mit ennünk. Az aranyat úgysem tudjuk megenni.
- De az aranyért vehetnénk sokkal több húst, és nem kellene a patkányok miatt aggódni! - vetette közbe egy szerzetes.
- Hmmm.... - gondolkodott el Vej Ling - az már nem lenne ugyanaz.

A tökéletes cím

Épp most olvastam a cink.hu-n, hogyaszongya:

"Birkaszaron füstölt bálnaheréből főztek sört Izlandon.",

Ez tényleg a tökéletes cím, ütős ám informatív, a cikk már nem is érdekel utána, elvégre a címnél jobb már nem lehet semmiképp. Hozzátenni ehhez, vagy elvenni belőle már nem tud soha, senki sem.

Azért várjuk még a "Jakhányással festik ki a konyhát Nepálban" vagy a "Birkagyomorral töltött vastagbéllel dudálnak Glasgow-ban" típusú híreket, esetleg a "Cserkészkolbászba töltöttek cserkészeket"-jellegű horrort. Valamint kaki, pisi, fing, fütyi, punci, remélem nem hagytam ki semmi hírértékűt.

Képzés bammeg

Aszongyák, hogy a gyerekem, ha lenne, menjen inkább szakmunkásnak,mert abban van a jövő, nem az ilyen diplomahalmozásban. Szerintem meg lenne a felcsúti ramszesz traktoros, de sokkal jobban jártunk volna, például nem akarná megmondani (Rákosi elvtárs stílusában), mi legyen  egy kölyökből, aki hipotetikus, pedig megmondaná a senkiházi, ha hagynánk. De nincs köze hozzá.

A biznisz az biznisz (valakiknek)

Hát, ami ma itt kormányzás címén zajlik, az bayerzsolton kívül mindenkinek kapkodó ötletelésnek tűnhet, masszív pénzlenyúlási szándékkal körítve. Útdíj, piaadó, Putyinnal smúzolás, ez az egész csak arról szól, hogy Kormány Viktor orbánfőnek tényleg semmi programja nincs, azon kívül hogy legyenek stadionok, meg államilag támogatott disznóhizlaldája az amúgy is disznószerű polgármester havernak. Meg hatalom, meg pénz, meg hatalom, meg pénz és így tovább, elvégre a pénzből hatalom lesz és viszont, kéz a kézben járnak, mint két izé, ami kéz a kézben jár.

De ez a Paks2 dolog ez elég világosnak tűnik,épp mert mindent igyekeznek eltitkolni róla, de tényleg a Kennedy-gyilkosság aktáit nem titkosították oly alaposan és olyan hosszú időre, mint a ruszkikkal kötött szerződést. Vagyis is kérem lopni fognak, haveri cégek és politikusok strómanjai, nagy tételben, sérelmünkre, hogy egy nem tisztázott szükségességű, veszélyes hulladékot termelő erőmű épüljön, harminc évre felvett gigahitelből. Nyilván a stadionépítéseken nem sikerült még eleget lopni, az csak amolyan bemelegítés volt, tökvakarós bambulás a kezdőkörben, de a fiúk majd igazán az energiafronton köpnek a markukba. (Mint Rejtőtől tudjuk, egy Kongó-vasút építésénél nem lehet eleget lopni.)

Viszont nem kellene itt megállni, lehetne még néhány nagyberuházás, ahol jutna megrendelés a felcsúti gázszerelőnek, meg a magát médiamágnásnak képzelő hibbant gyárosnak egyaránt. Felépíthetnénk végig a határ mentén a Kínai Nagy Fal mását, persze mai formában, azaz kőből készülne, de digitális lenne,és afalnál megállna az internet, ami így már csak hazai intranet lenne, pontosabban Nemzeti Hálóközi Adattovábbítási Hatóság. Pallosjoggal persze. Vagy belevághatnánk a magyar űrprogramba, magyar űrállomással és Mars-expedícióval, műholdas pálinkafőzdével, és persze fizetős orbitális elkerülő pályákkal. Vagy építsék meg rögtön a Halálcsillagot, Kövér doktor már amúgy is Darth Vader szerepére gyúr (csak még nem tud távfojtogatni, bár titokban nyilván szeretne),és istenem, ott mennyit lehetne bugázni...

New Year, Same Shit

Jelentem tegnap óta semmi sem változott a világban, az új év az kérem csak naptári esemény, a valóságban semmi sem történik, azon kívül, hogy ünnepélyesen kidobom a tavalyi (tegnapi) asztali naptárat, meg megfogadom, hogy most már tényleg lefogyok, tényleg csak ezt a néhány bonbont még...

Meg holnapra várom a saját magamnak feladott képeslapomat, mert szilveszter alkalmából feladtam egyet,  "Magyar Posta" feliratú bélyeggel, ezt pont tegnap tehetem meg utoljára (mostantól csak a Magyarország feliratú bélyegeket fogadják el), szóval mint lelkes gyűjtő, csináltam magamnak egy amolyan "utolsó napi" levlapot, 2014 dec. 31-i pecséttel.

Ezen kívül jelentős változást nem érzékelek, a herpeszem javul, a kormány a helyén van és ormányoz (vagy az ormány kormányoz, vagy az ármány....), egy hónap múlva megint Londonban leszek, és egyszer tényleg kéne már egy one way ticket.  Akkor az új évben nem csak ugyanaz a xar lenne, mint most. Privátim és társadalmi szinten egyaránt.

Sz*ros száj

Azt gondoltam, idén nem írok már politikai témájú semmit, de hát házhoz jön a lófasz, a téma az utcán lever, ésatöbbi.
Olvasom ma este békés levesszürcsölgetés közepette (tudom, én vagyok a hülye, kell nekem vacsora közben olvasgatnom, pláne ilyet), hogy a szigetvári polgármester hálálkodó levelet írt a Kormánynak (csoda, hogy csak a kezdőbetű nagy, bár helyesírásilag az is gáz), valahogy így:

„Magyarország egy van, annak Kormánya egy van. Aki itt él, dolgozik annak kötelessége megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Ahhoz, hogy ez a megfelelés gördülékeny és elfogadható legyen meg kell lenni a megfelelő kapcsolatoknak, mind a Kormány felé, mind a választópolgárok felé. Jelen esetben kormányunk gesztust gyakorolt Szigetvár Város Önkormányzata felé, melyet akkor lát biztonságosan, ha a megfelelő személyek is jelen vannak az önkormányzat épületében. Mi, a város jelenlegi irányítói nem csak most, hanem egészen 2019-ig meg szeretnénk, meg akarunk, és meg is fogunk felelni a Kormányunknak. Nekünk jelen esetben semmi más dolgunk nincs, mint meghálálni azt a gesztust, amit a város kapott, meghálálni pedig tisztességes munkával, költséghatékony és költségcsökkentő gazdálkodással lehet.“ (forrás:index.hu)

Na, ettől tényleg kiakadtam. Adva van egy polgármester, aki nem a sajátjait, a saját választóit akarja képviselni, csak nyal a kormánynak (ami ugye köznév, tehát kisbetű), költséget csökkentene, de ide a rozsdás bökőt, hogy nem magán meg a haverokon kezdi. Plusz nem tud értelmes magyar mondatokat megfogalmazni. Asszem Hofi mondta, hogy aki segget nyal, annak szaros lesz a szája, onnantól meg hogy beszéljen értelmesen (vö. biztonságosan látja  a kormány az önkorit, ha megfelelő személyek az épületben.... jajj!), íme! No more comment.

World War IV.

Már zajlik a negyedik világháború, mondja a morcos, bajszos házelnök házmester, ez nyilván azt jelenti hogy én meg átaludtam a harmadikat, vagy hazug, kommunista történelemkönyvekből tanulta. Vagy úgy jártam, mint Ozzy Osbourne, aki nem emlékszik a nyolcvanas évekre, nekem is kiesett valahogy a harmadik világháború. Vagy esetleg - és ez a legvalószínűbb megfejtés -  az is csak a bajszos fejében játszódott le, akkor meg nem csoda, hogy nem tudok róla, elvégre nem vagyok gondolatolvasó, de ha az lennék is, kövér lászló gondolatai lennének az utolsók, amikre kíváncsi lennék.

Az idei év amúgy is az összeesküvés-elméletek szezonja volt a a kormányzati kommunikációban (tényleg, a kormányzatnak lassan már csak kommunikációja van, azt gondolják kormányzásnak, no meg a haveri zsebek tömését), ennyi ürgebőrbe vart, CIA-féle, tuggyukkik által támogatott, külföldről pénzelt, belülről bomlasztó támadás még nem érte ezt a lángoktól ölelt kis geopolitikai realitást, mint idén. És mindez csak azért, mert a felcsúti ramszesz három választást is nyert a saját maga írta szabályok szerint és gyakorlatilag harminc évre eladta az országot az oroszoknak. (Csak hogy kerek legyen: pont huszonöt évvel azután, hogy saját és hívei emlékei szerint hazazavarta őket.)

De ezt ugye a nemzetközi pénzügyi körök, meg a Bilderberg-csoport (már ha a kettő nem ugyanaz) nem hagyhatják, mer a végén a fijjug még bebizonyítják, hogy sokkal jobban tudnak nem-kapitalizmust csinálni, mit amazok kapitalizmus, akkor meg a Róccsildok meg Bilgéccek mehetnek híd alá, égő hordó fölött melengetni pénzszerzésben elkarvalyosodott mocskos kezeiket. Szóval ezeknek már nincs más választásuk, végső kétségbeesésükben mindent bevetnek a szeretett vezír megbuktatásáért, csúnya cikkeket íratnak a Nyújorktájmzba, meg több száz dühös nyugdíjast és egyetemistát vezényelnek az utcára, pénzért, kézvezérléssel.

De mi ezt nem hagyjuk, már készül az országvédelmi akcióterv (újabb közbevetés: Pancser kormányunknak eleve nincs programja, nem is szándékoztak ilyet írni, ha gáz van gyorsan bejelentenek egy akciótervet, mely amúgy annyiból áll, hogy bejelentik.), az majd jól odabasz a gaz külföldnek meg a belső ellenségnek, mi meg maradhatunk végre magunkban (Vlagyimir Vlagyimiroviccsal), nyereg alatt hátrafelé nyilazva, ha már előre semmi sincs. Pedig kár ellenséget keresni, ahol ilyen kormány van, külön ellenségre már nincs szükség.

Kutyadék

A kutyadék a legújabb műszó, amit kitaláltam (talán a potyadék mintájára, tudja a fene), ez az a feketés, trutymó-jellegű elszíneződés, amit a kutya állít elő a szőnyegre, úgy értem a szőnyeg sérelmére. Mert ha épp nem vagyok itthon, Dudli a büdi rendszeresen a szőnyegen fogyasztja az ebédjét, illetve néha az enyémet is, ha épp lopós üzemmódba kapcsol. Ez eleve kosszal és kutyanyállal jár, pláne ha utólag még nyalogatja is kicsit a tetthelyet, így aztán a kölcsönös vonzások elvének megfelelően újabb kosz rakódhat rá.

Tényleg, a kutyanyál és a por, meg bármilyen cipőtalpon behordott kosz - esetleg némi kutyaszőrrel körítve - kitisztíthatatlan elegyet képez, a legmenőbb, legdrágább, aktív molekulás vagy milyenes szőnyegtisztító is esélytelen ellene. Legegyszerűbb újabb réteg szőnyeggel letakarni, ez egészen addig folytatható, míg a szőnyeghalomtól még épp látjuk a tévét,ekkor költözünk ki a konyhába,és nézzük az ottani tévét. Feltéve ha nincsenek benne kutyák egyáltalán, bár gyanús, hogy ilyen tévét nem is árulnak egyáltalán.

A kutyadék egyébként ágyak és fotelek előtt képződik elsősorban, ennek okát a tudomány még nem ismeri (nem is meri), brit tudósok jelenleg is kutyatták kutatják, épp labrador-tesztek fázisában járnak, szóval van remény.

Börtönbe a Mikulással!

Nem értem én a Mikulást kérem, sőt kifejezetten gyanús nekem. Először is ugye ott a hosszú ősz szakáll, amiből arra lehet következtetni, hogy vagy ZZ Top-ból lógott meg egy váratlan pillanatban (nyilván unta már a négyakkordos gitározást meg a rekedt kántálást), vagy még rosszabb, és mondjuk a Pokol Angyalait erősítette, és ezért hord mindig hosszú ujjú ruhát, hogy takarja a bandatetoválásokat.

Ugyanakkor a hivatalos életrajz szerint pap, sőt püspök, ami még nagyobb gáz, mert mire gondolhat az átlagember, ha arról hall, hogy van egy piros orrú (alkoholista), túlsúlyos idős pap, aki nagyon szereti a gyerekeket, annyira, hogy csokit meg cukorkát osztogat nekik. meg az ölébe és ülteti őket. Na? Bizony, a Mikulás pedofil! (És akkor ezt a virgácsos-elfenekelős szexuális féist még szóba sem hozzuk, illetve most igen.)

Ráadásul a pereputtya is, finoman szólva, kétséges elemekből áll. Ott van mindjárt a Télapó, meg a köztük lévő teljesen tisztázatlan viszony, melyre több elmélet is született, mértékadó tudományos körökben:

1. A Télapó a Mikulás avatárja, mert a Mikulás karácsonykor annyi tojáslikőrt nyakal, hogy már nincs ereje újra bevetésre indulni, így a másolatát küldi el. Ez egyébként is hagyomány, lásd a csokimikulások esetét, az öregnek az a kattanása, hogy egyszerűen mindenhol jelen szeretne lenni valamilyen formában, a csokimikulás ebben a kontextusban bálvány és/vagy totem, elfogysztása pedig az úrvacsora parafrázisa.

2. A Télapó a Mikulás csicskája, igazából már a kis csizmácskákba is ő tömköd mindenfélét. A történet röviden az, hogy egy tetemes kártyadósság miatt Vaszilij Arkagyijevics Paprikov murmanszki gázszerelő a Mikulás tulajdonába került, azóta ő szerzi be az édességet, a vodkát meg ő melózza végig a decembert, az év többi részében pedig virgácsot farag, meg a szaloncukor-papír végeit vagossa be kis körömollóval, minimálbérért persze.

3. A Télapó a Mikulás törvénytelen gyereke, innen a hasonlóság, esetleg elhallgatott féltestvér, vagy egymás klónjai (vö. avatár-elmélet), vagy simán mindkettőt a szijájé csinálta junó, élő szövet a fémvázon aztán ne csodálkozunk, hogy egyszer csak büntetni kezd,  golyószóróval, nem virgáccsal.

4. A Mikulás a kokakóla ügynöke, a Télapó meg a cégnél termékmenedzser, a Mikulás meg nyal neki, direkt úgy öltözik mint ő, pont úgy nem borotválkozik mint ő, és pont úgy beleőszült a stresszbe, meg elhízott a stresszoldó nassolástól, mint a főnöke. Utálja is rendesen a Mikulás a Télapót, ezért hoz ő hamarabb ajándékot, hogy jobb fejnek tűnjön. De mivel csak beosztott, kevesebbre telik, ő csak csokit, a főnök meg persze legót virít, naná kokakólával. (Attól ragad a legó, jól!)

5. Nincs is Télapó, az is a Mikulás, csak ezzel az olcsó trükkel két fizetést tud felvenni, ami a fűtésszámlát és a decemberi benzin/kerozin költséget (hiszékeny gyerekek kedvéért: rénszarvas-abrak költséget) figyelembe véve, legalább is érthető.

De mindegy is, az biztos, hogy a Mikulásnak vaj van a fején. (Nem is megy a napra, a legrövidebb napokon büntet, meg akkor is éjjel, nyilván a biztosra megy szóval valószínűleg vámpír is egyben, ha az eddigi bűnlastrom nem lett volna elég.) Szóval mondom feleim, lássátok szümütükkel, ne egyetek  mikuláscsomagokból, mert a Mikulás egy ex-badatag, alkoholista pedofil vámpír püspök, aki a kokakólának ügynököl, rabszolgát tart (esetleg ő az) és nem vennénk tőle használt autót. Mert hát ez a mérce, az északi sarkon is...

Szobrászat alapfokon

Igazi hazai történet, hogy a csertői polgármester a hivatala udvarán álló (15 millió forint értékű) szobrot egyszerűen feldaraboltatta, majd eladta ócskavasnak. Később azzal védekezett, hogy egyfelől nem tudta, hogy nevezett műtárgy értékes, másfelől meg tök jól jött a pénz az önkorinak, és igazán nemes célokra költötték a százötven kiló bronzért kapott pénzt.

Még szerencse, hogy a nyomozók nem így látták, úgyhogy jöhet a vádemelés, de sajnos csak itt ez esetben. Mert mondjuk az illetékes államtitkár egyfelől nem hajlandó megmondani mennyibe kerül a főminiszter hivatalát a Várba költöztetni (rohadt sokba nyilván, mennyi bronzot lehetne venni ezért), másfelől a költözés mindenki örömére történik, szerinte legalább is.

Mondjuk szerintem is, el is határoztam, hogy mást már nem is kérek karácsonyra, akkora az öröm az én szívemben, hogy a tokás főminiszter ezentúl fizikai értelemben is lenézheti az ő népét, ez tényleg szívmelengető érzés nekem is, egyébként jelzem, hogy januárban meg születésnapom lesz, arra egy birkame... békemenetet kérnék, bayerzsolttal átkötve ha lehet, de az sem baj, ha őt kötik át az ápolók egy tradicionális ruhadarabbal.
És ha valaki hülyének nézne, azzal közölhetem, hogy kérem én nem tudtam, hogy ez egy balfék und agresszív kormány, én kérem a Kossuth rádióból meg a Magyar Nemzetből tájékozódom, szerintem minden szép és jó, mindennel meg vagyok elégedve, egyébként sem vagyok politológus (ahogy az emlegetett polgármester sem esztéta vagy művészettörténész, miként az idézett államtitkár sem építész vagy költöztető, hanem alanyi költő és verbális önégető), és egyébként is olyan jó hallani a sok jó hírt, olyan jó érezni, hogy a kiválasztott nemzet tagja vagyok (és szomorú, hogy a világ többi része még vonakodik elismerni ezt a ténybeli faktumot), és igenis örülök, hogy az adómból új hivatala lesz a miniszerek elnökének. Meg stadionja. Elvégre annyit dolgozik az a derék ember, álló nap csak az jár a fejében, azon eszi magát, hogy hogyen védjen meg engem a mindenféle ármányoktól, hogy nekem jobb legyen azért.

És szolidaritok (vagy hogy kell ragzani) a csertő polgármesterrel is, elvégre minek is az a sok mindenféle szobor, elég ha minden faluban vagy egy szentistvános-milleniumos műkő obelix, meg egy trianonos-székelyzászlós asterix kopjafa, azzal ki van fejezve a nemzeti érzés,  jó napot. Nem kell de művészkedés kérem, ilyen gyerekek játékmozdonnyal, meg pláne nem kell aszbar... abszart... abszkart vagy milyen szobormű, ami csak két haság meg meg egy ferde tojás, hát ki érti azt. A jó szobor az olyan, hogy érthető, rá van írva mi az, hogy most német megszállás, vagy nem nem soha vagy ötödik hugó, és akkor tudjuk. Vagy ha már ezt nem legalább írják rá, mondjuk a hátuljára, vagy tegyenek rá egy táblát, pl. hogy „eztet itt Tőkeházi Jabba, Munkácsy- és Táncsics díjas népi fafaragó szoborta, értéke 34 millió buznyák“, és akkor mindenki tudná. És akkor az ilyen Henri Múr szobrokat, amiken nem is mindig látszik, hogy pont szobor, nem adnának el kilóra sírkőnek, meg mindeféle félkarú nők is mutogathatnák a csúnyájukat, mert ha művészet akkor szabad. Ami meg ugye drága, az már biztos művészet. Azt nem adják el ócskavasnak/tűzifának.

Ilyen egyszerűen el lehetne igazodni az esztétikai kérdésekben is, egyszeri polgármestereknek pont úgy, mint gyümölcskertész államtitkároknak, mindenki örömére.