The Dark Side of the Moon

Most néztem meg, igen jelentős késéssel az Iron Sky című mozgóképet (filmnek ezt tényleg túlzás lenne nevezni), és nem érzem bajnak, hogy eddig kimaradt. Most is csak azért, mert hivatkozásként folyton szembe jött mostanában, sőt én is beidéztem, nyilván túl sok konteót olvasok szórakozásképp, de ideje lett már a befogadásnak.

Pocsék színészek (már amikor azok), röhejes történetvezetés, katasztrofális karakterek és teljesen hiteltelen fizikai sajátosságok. (Hogy működhet egy oldalkocsis motor a légüres térben, miért nem fagynak meg ha kinyílik a légzsilip, honnan van normál gravitáció a holdbázison etc, plusz ha a nácik '45-ben tömegesen a Holdra emigráltak, miért tartanak még mindig a szekrénysor  méretű számítógépeknél.)

De ezek persze nem fontosak a koncepció meg a látvány mellett. Az egész úgy néz ki, mint egy elborultabb Doctor Who epizód, már komolyan vártam az űrben vonuló zeppelinek ellen érkező űr-Spitfire gépeket, meg néhány daleket. Csak a közepén jöttem rá, hogy ez egy klasszikus steampunk, csak nem viktoriánus-gőzgépes, hanem nácis kivitelben. Avagy milyen lenne az a technológia, aminek csak az 1940-es évek német tudomány a kiindulópontja, és onnantól mindentől elzárva fejlődik, kizárólag a maga logikája szerint. Hát pont olyan, mint ebben látnivalóban (ez az, ez jó lesz a fellengzős „film” helyett). robbanómotoros, fogaskerekes, elektroncsöves űrtechnológia, és igazából már ezért megéri megnézni. A műegész befogadása persze felesleges, ugorjuk át nyugodtan a párbeszédeket, hacsak nem vagyunk explicit trash-rajongók, a történetre pedig egyáltalán ne figyeljünk, az csak ront az élményen.

Persze ezt az egészet lehetett volna érdekesebbre is csinálni, rakni bele némi (na jó, sok) horrort, igazi darabolósat, és akkor van benne feszültség is, vagy elvihették volna a készítők valami parodisztikus irányba, ahol mondjuk a nácik fura mutánsokká alakulnak a beltenyésztésnek, a kis gravitációnak meg valami űrbéli spórának köszönhetően, így aztán mikor megpróbálják elfoglalni a földet, majdnem az egész inváziós flotta belehal a pollen-allergiába meg a napfénybe. Így aztán a maroknyi túlélő csak egy cipőfelsőrészkészítő-műhelyt tud elfoglalni, de oda azért kitűzik a horogkeresztes zászlót, és harcias ultimátumban követelik, hogy tárgyaljon velük az ENSZ-főtitkár meg az amerikai elnök, különben... Hogy különben mi, az viszont soha nem derül ki, mert megjön a zaklatott művezető, és egy lapáttal agyoncsap mindenkit.

Az mondjuk így is vicces, hogy a nácik építettek egy bazi nagy repülő csészealjat, ami épp csak repülni nem tud, de az egyik jenki űrhajós mobiljától végre igen, az lesz a központi számítógépe. Plusz Udo Kier igazán impozáns, mint Führer 2.0, és vicces a fekete Volkswagen bogár, mint a hivatali autója. De ettől még kicsit vékonyka action comedy-nek nevezni, mint azt valahol láttam.

Trendsetters

A fideszkádéenpé a maga szokásos módján áll neki megünnepeli az 1956-os nagy októberi szocialista forradalokmkerek évfordulóját. Azaz gyorsan félretett egy kis pénzt (valamivel több mint 13 milliárdot), létrehozott egy bizottságot  (semmi új, Schmidt Mária, Baloghember Miniszter, Wittner néni) élén a forradalomügyi kormánybiztossá ütött terrorházaló történésszel. A bizottság meg kiírt pályázatokat, melyeknek egyerlőre csak fura nevük van, eredményük azonban nincs. Így aztán a Sinkovics Imre pályázat, a Mansfeld Péter pályázat, a Zsigmond Vilmos pályázat, sőt a Romkocsma pályázat sem indult még be, pedig ez utóbbi érdekes lehet, ha jól emlékszem Romkocsma Dezsőről nevezték el, aki Potyka bácsi allatt harcolt a Hörpintő borozóban, míg el nem fogyott a mahorkája.

Vagyis a kényszeresen személyekről elnevezett programok csak papíron, meg egy bizottság fantáziájában léteznek, miközben már egy hónapja dübörögnie kellene az emlékévnek. De semmi magassztos 56-os izé nem csap arcon a médiából, úgyhogy egyelőre a David Bowie Program keretében zenét hallgatok, de mára tervbe van még véve az Oscar Wilde Memorial Project, ami a Dorian Gray Program olvasása angolul, mint a nevéből is látszik.

Amúgy pedig ha az aktuális hatalom el akarja kenni valaminek a megünneplését, a legjobb ha bizottságot szervez rá, meg állami protokollt, semmi sem lehet annyira kiábrándító, mint mikor szétcsúszó arcú politikusok meg egészen viccesen 70-es évekbeli tábornokok nézik erősen koncentrálva, ahogy az esőben felvonnak egy zászlót. Díszszázad, fogadás  jobbról, díszhuszárok lószarral balról, a sarkon közvetítőkocsi, az istenadta nép meg átkapcsol a főzőcsatornára, a teszkó mellett ott láthat még libamájat meg avokádót.

Amitől az egész viszont tényleg szánalmasan röhejes, az a mini szterelnöki elvárás, hogy „el kell érni a fiatalokat, azt anyelvet kell megtanulni, ahogy a ma fiataljai beszélnek, ezért azt várja el abizottságtól, hogy fancy, szexi és trendi legyen”. 

Na ez az, ami nem fog menni, a forradalom az dühös, véres, lelkesítő, de nem fenszi meg trendi, az az aktuális hülye frizura, a fura nadrágdivat meg a mindenkori partidrog. Ráadásul a fideszkádéenpé nagyjából mindent megtestesít, ami nem trendi, nem fiatalos, aki a felcsúti széthízott fejébe vagy kövér bajszos modortalanságába ilyesmiket lát bele, az szedjen rá valamit, vagy borogassa. Mert ha valamitől nem kell tartani, az épp az, hogy az emlékév fenszi lesz. Pláne hogy még nincs is, bár néhányan már biztos jól kerestek rajta eddig is.

Rúzs Van

Jó persze, igazából Zsivány Egyes lesz magyarul, ez jól láthatóan ilyen betyáros virtus, mert ugye lehetett volna Vörös Egyes is, és akkor nem rögtön arra asszociál az ember, hogy valami műcsikós egyedül virtuskodik egy ló hátán, valahol a Hortobágyon, a háttérben NSZK-turisták enerváltan fotóznak.

Mert érkezik az idei sztárvórz film, decemberben persze, ez valamilyen hálivúdi mánia, hogy csak az a a film, amit a karácsonyfa alá mutatnak be, pedig addigra már a délblú védéréj formátumnak kellene kijönnie, hogy legyen mit a szarvasos pulcsi mellé tenni. De mindegy, a sztárvórz az olyan, mint az indiaiaknak az elefánt, hogy még döglötten is értékes, erről a frencsájzról is le lehet nyúzni még pár bőrt, a kicsontozásról már nem is beszélve. Mondjuk a beleket és azok tartalmát megtarthatná  magának a Disney, de ahogy tapasztaltam, azokból lesznek a könyvek, névtelen szerzők ócska ponyvái, ahol három bekezdésben intézhető a fő konfliktus, a jellemábrázolás  meg általában annyi, hogy hősünk maga és kék szemű. De nagy betűvel és széles margókkal, valamint gagyi rajzokkal már majdnem könyvszerű külsőt izzadnak össze nekik.

Viszont ha beleteszik az elvárható kreatívipari szakmunkát, a sztárvórz még mindig szórakoztató bír lenni, nekünk ez mese, nem a béna Hófehérke, hisz Darth Vader ezerszer menőbb mint valami röhejes gonosz mostoha (akin még az sem segítene ha Darth Mostoha lenne, piros lézerkarddal). A sztárvórz az nem sci-fi, csak egy vékonyka lovagregény menő űrhajókkal (amik annyira a menők, hogy a légüres térben is sivítva hasítanak, de hát mit várjunk egy olyan mesebeli légüres tértől, ahol látszik ahogy megy a lézersugár), papírmasé hősökkel, és fura rohamosztagosokkal, akik műanyag páncélt viselnek de minek, egyetlen látható lézersugár-darabka kinyírja őket azonnal, de a korhatáros besorolásra tekintettel vértelenül. Végső soron ez is tipikus:  a gonosznak és a lemészárolható tölteléknek nincs arca, nincs mit sajnálni rajtuk.

Na ilyen töltelékkból lesz sok a Rúzs Van-ban, ez már az előzetes előzeteséből látszik, meg az is, hogy milyen menő helyszíneken forgatták. A Halálcsillag (vagy valami másik birodalmi bázis) belseje például igen ismerős volt nekem, és állóképen nézve kiderült, hogy ez egy londoni metróállomás. A peront a sínek felé határoló üvegfal ajtókkal egyértelműen a Jubilee line egy megállójára utal, én a Canary Wharf-ra tippeltem (tekintettel az elmaszkírozott de felismerhető, egymás mögötti mozgólépcsőkre), és bejött.

Ez itt a filmből:

 Ez meg a valóságból:

És persze az is jól látszik, ahogy az állomás tábláját, meg a körülötte lévő ülőhelyeket birodalmi szürkére csomagolták:

Fiction:

Fact:

A Canary Wharf egyébként is jelentős helyszín, a Doctor Who-ban itt vívják meg a Dalekek és a Cyberman-ek a végső nagy csatát,amit csak a „Canary Wharf Csatája”-ként emlegetnek, még a Négycsöcsű Büfé és Falatozóban is, meg a hajnali 23-as buszon.

De most rúzs van, illetve jön majd decemberben. Majd a nagy sikerre való tekintettel nem szóló film lesz ez sem, hanem elkészítik a folytatásait: Sok Rúzs Van; Még Több Rúzs Van; A Rúzs Mindig Drága. Persze ezek angolul majd úgy hangzanak, hogy Rouge Two (Three, Four etc.), vagy hogy még jobb legyen: Rouge Strikes Back; Return of the Rouge esetleg Rouge Reloaded.

Hájper

Egy ideje már egyre több helyen jön szembe a Hypeloop, persze csak elméletben, a gyakorlatban még nem létezik ez az utasokat csőposta módjára továbbító szuperexpressz, de már tervezik, hogy egy Pozsony-Bécs-Budapest vonalat építenének. Ami persze jól hangzik (Pestről 15 perc alatt lehetne Bécsbe érni), de szerintem nagyjából kizárt, hogy egy ilyesmi létrejöjjön felénk.

Mert ugye mi dolgunk lenne Bécsben, ami ennyire sürgős, hogy fizetnénk érte nyilván egy vagyont? (Ha már arra mennénk drágán, a szárnyashajó sokkal jobban hangzik.) De egy ilyen egyszerűen praktikus problémán túl: mit ér az, ha Pestről 15-20 perc az út, de Pestre érni eleve három óra, átszállással, aztán jó kis BKV, némi várakozás, és mondjuk őt óra gyűrődés után már csak azt a  kicsit kell kibírni. Szóval találják fel inkább a Star Trek-féle teleportot, építsenek ki országos hálózatot feltöltőkártya-rendszerrel, az majd jó lesz. De ha csak a Hájperlúpra futja, akkor előbb csináljanak rendes intercityket Kaposvár és Bp. között, ott meg újítsák fel a hármas metrót rendesen, és könyörgöm, csinálják már meg a ferihegyi gyorsforgalmit.

De persze ez csak fantáziálás, nem lesz Hájperlúp, esetleg elmennek odáig, amíg még sokat lehet lopni érdemi munka nélkül, mondjuk száz milláért lefordítanak egy tatár nyelvű tanulmányt sajátként, meg vesznek fel bazi nagy kölcsönt a Kínaiaktól az építkezésre, és a végén már megint egy fideszesnek lesz új kastélya belőle. Hisz nálunk Hájperakármi csak akkor épülhetne, ha ott a Mészárosészárosésmészáros Káefté a fő beszállító és az Agyar Időkben mennek a lelkesítő kormányhirdetések, a szíjjártópéteri értelemben vett rogánantaloknak pedig kósalajos vesz jegyet a Beatles londoni koncertjére 1966-ba. Hisz egy csővasút olyan durván drága, hogy abból ma még elképzelhetetlen összeget lehet ellopni. Tisztára mint Rejtőnél A három testőr Afrikában részeges forgalmistája, aki nehezményezi, hogy nem helyezték át a Kongó-vasút építéséhez, mondván, hogy van ott már így is épp elég lopás. Pedig szerinte egy Kongó-vasút építésénél nem lehet eleget lopni.

Az amúgy világos, kiket is szimbolizálhat ma a részeges forgalmista, de ki lehet a mai kormányzatban a Nagy Levin? Talán senki, mert ilyen ősszintén mániákus  alak talán nincs is. De Troppauer Hümér már foglalt, az maga elsimon lászló (most épp nem tudom milyen pozícióban), aki most épp a koronát akarja elsimonni a várba, ha már a főnök is oda tart a parlamentből, és nyilván nagyon a szívéhez nőtt a történelmi ékszer. És ez megint egy érv bármilyen futurisztikus fejlődés ellen, majd valahol lesz Hájperlúp, nekünk meg lesz szép horthysta korányzati várunk, koronával, operettország reloaded. Nekik. Nekünk meg rogyásig járom.

Darth Führer

Május elseje egészen felháborító módon május elsejére esik, akarom mondani vasárnapra, vagyis nem lesz belőle hosszú hétvége, pedig. Ha már ugye a munka ünnepe, akkor a minimum, hogy munkanapon kell ünnepelni, vasárnap a pihenés ünnepe van, ráadásul hetente, nem szép egy május elsejétől, hogy rátelepszik. A munka ünnepe legyen tehát a május elsejét követő első hétfő, kivéve ha az húsvét, mert akkor  legyen a péntek.

Hisz az ünnepnapok legfőbb, és ez esetben gyakorlatilag egyetlen értelme, hogy olyankor nem kell dolgozni, nem kell a munkahelyünkön tartózkodni, és nem kell azt hallgatni, ahogy középkorú nők megbeszélik, hol olcsóbb a kínai edzőcipő. E helyett lehet bélyegeket válogatni,  főzni valami csípőset, összeesküvés elméleteket olvasgatni vagy nagyívű szöveget írni arról, mi a zeitgeist gestaltja, illetve van-e neki olyan. Ha már a kínai edzőcipők ár-összehasonlítása nem érdekel.

A legjobbak persze a csípős bélyegekről szóló összeesküvés-elméletek, bár olyannal még nam találkoztam. Ma viszont valami podcastot hallgattam (most tényleg nincs meg a link), ahol már megint azon rágódtak, hogy nem is járt ember a Holdon, az egészet Stanley Kubrick forgatta az amerikai kormány megbízásából. Pedig ez egy marhaság.

Tény, hogy jártak emberek a holdon, Kubricknak csak azért kellett egy stúdióban leforgatnia újra az egészet, mer az eredeti felvételeken látszik egy horogkeresztes épület is. Hisz, mint az Iron Sky című dokumentumfilmből tudjuk, a Hold lakott, nácik élnek ott, meg is lepődtek az Apollo-11 űrhajósai, amikor rájöttek, hogy a Negyedik Birodalomban landoltak.

Még szerencse, hogy a holdbéli nácik már annyira alkalmazkodtak az egyhatod gravitációhoz, hogy úgysem tudnák lerohanni a Földet, de a saját területüket azért meg tudják védeni, ezért nem járt több mint negyven éve egy expedíció sem arra. A náciknak ugyanis ufó-technológiájuk van, a Hold sötét oldalán építenek nekik csillagrombolót a kis szürke idegenek. És az ő sötét szövetségük a fő oka minden gondunknak, miattuk árulnak a sarki boltban romlott tejet, és miattuk nem járnak a magyarok eleget focimeccsre.

Ez pont olyan tudományos tény, mint az, hogy az üres sörösüvegek nézegetése agyrákot okoz, vagy hogy a macskák megérzik a fizetésnapot, és egész este viszkaszért üldöznek. Meg hogy a szentkorona a Nemzeti Bank szívcsakrája, ezért a Várba kell költöztetni, ahonnan jobban ellát a szíriuszig, ahonnan a hunszittya déenes a piramisok felé csavarodik a kelta újévkor néha. Lényeg, hogy az embernek legyen egy világos és koherens világképe.

És lásson át a gaz összeesküvéseken, hisz attól, hogy valaki paranoid, még lehet hogy tényleg üldözik. És az űrnácik direkt vasárnapra teszik május elsejét, hogy aztán kacaghassanak rajtunk, sátánian, naná.

Nép, savazás

Kissé bajban van a fideszkádéenpé ezekkel a népszavazásokkal. Egyfelől a kommenisták mégis gyűjthetik az aláírásokat, egy olyan népszavazásért, ahol végre lenne esélye a sikernek, közben meg pártunk és kormányunk nem nagyon pattoghat már a Nagy Kvótaellenes (Migráncsok Haza!) Népszavazáson, melyet saját kérésére maga kezdeményezett, egy derűs, napfényes rendkívüli sajtótájékoztató keretében. Mert az a rohadt EU már megint keresztbe tett a szabadságharcosoknak, mikor megállapodott arról, hogy nem is lesz kvóta. Pedig ez a kvóta igen jól hangzott, olyan idegen szó, ha nagyon akarjuk lehet kicsit zsidós is, jól lehetett hergelni vele a törzsökös pörköltbajszúakat, meg  a sámándoboló tarsolylemezeseket. Erre a hülye brüsszel (vagy ki) lefújja az egészet. Halvány reménysugár a fideszkádéenpé  rezsiharcosainak, hogy hátha mégis lesz valami hasonló, kósa elvtárs például már gyakorolja az állandó éberséget. Elég ha a Junkers nevű ellenséges áskálódó másnaposabban kel a szokásosnál, és a kósa elvtárs már nyújtja is be egyéni indítványát a terrorizmus valamint a lábszag elleni rendkívüli intézkedésekről valamint a miniszterelnök csalhatatlanságáról, salátatörvény-javaslatként. Ezzel együtt a nagy kormány-szimpátiatüntetés (régi nevén: népszavazás) szénája épp nem áll jól, a végén még be kell vetni a békemenetet, egy bayerzsolt tokájától már csak megretten az unió.

Pedig már országszerte nagy volt az izgalom, egykori kohászok reggelente remegő kézzel nyúltak a felesért, hogy mikor mehetnek már a terroristák ellen népszavazni, erről folyt a szó iskolákban, templomokban és a kötött pályás közlekedés járművein, mindenki a Nagy Szavazást várta, most meg lehet, hogy nem is lesz. A falvakban és városokban spontán szavazóköröket alakítottak a nemzeti érzelmű parasztok és munkások, szövetségben a keresztény-konzervatív újságíró-elittel, ők valószínűleg mindenképp megtartják majd népszavazásukat, melyre hivatkozva a fideszkádéenpé frakciója kemény hangú felhívásban kérné a fideszkádéenpé kormánytól az azonnali cselekvés megkezdésének tervezésről szóló határozati javaslat előzetes változata tervezetének beterjesztését, az operatív és dinamikus honvédelem jegyében.

(Mellékszál: A elmúlt időszak legjobb képe volt, ahol a sok egyenruhás zsírfej körülüli a felcsútit, és mindenki jegyzetel egy-egy noteszba! Laptop pl. senkinél sincs, 2016-ban ezek még mindig csúcstechnikájú golyóstollal dolgoznak, és bőrkötéses mappákban firkálgatnak dokumentumokra. Értem én, hogy ha ledobják az atomot, csak golyóstoll lesz, félfamentes papír, meg gőzmozdony, de addig is, tegyék félre a postagalambot, meg a lovasfutárt, és használják azt a rohadt technológiát, és kicsit értsenek hozzá. Akkor talán nem kapnak idegrohamot egy túlterhelt szervertől, és nem vizionálnak rögtön kiberháborút, amiről meg amúgy is annyit tudnak, hogy olyat pattanásos kamaszok meg bajuszos arabok szoktak csinálni, tévésorozatokban főleg.)

Szóval lehet népszavazás a vasárnapi boltzárról is, de a migráncsost azt mindenképpen meg kellene tartani, elvégre az nem lehet, hogy Irénke, a „Nyírő-Wass Cécile Irodalmi Polgári Kör” nótafája hiába csináltatott minden tagnak Obama Bin Ladenes pólókat. Ráadásul, ha elmaradna a történelmi jelentőségű voksolás, a New-York – Tel-Aviv tengely röhögne a markába, ami egy tengelytől – lássuk be – mégis csak elég fura.

Vej Ling tanításai III.

Egyszer egy fiatal szerzetes odalépett Vej Linghez, és tisztelettudóan a következőket mondta neki:

 - Bocsáss meg Mester, de úgy érzem itt nem fejlődök eléggé. Alig jut időm  szertartásokra és a szent iratokra, egész nap csak mosogatok, meg a jakistállót takarítom.

 - Akkor lehet, hogy ideje továbblépned. Ha nem elég magasztos neked a jakszar kihordása, indulj nyugatnak, és keresd fel Niljang Rinpócsét, tanulmányozd az ő tanításait, és közelebb kerülhetsz a megvilágosodáshoz.

Néhány hónap múlva a szerzetes visszatért Manamana kolostorába, és elég csalódottan járult Vej Ling elé.

 - Végigjártam az összes kolostort innen nyugatra, de sehol sem tudtak Niljang mesterről.

 - Ó, hát sokkal nyugatabbra kellett volna menned. A rinpócse Amerikában él. És úgy írja a nevét, hogy Neil Young.

***

 - Mester, nem vagyok képes parancsolni az elmémnek – mondta a szerzetes – egész nap, sőt még álmomban is csak csapong, össze-vissza kalandozik, nem tudom a Tan igazságaira koncentrálni

 - Az elme  egy ribanc. Bánj is vele úgy! – felelte Vej Ling

 - Fizessek neki?

 - Nem, erőszakold meg. Az ilyesmit hívják meditációnak.

A szerzetes egyszeriben megvilágosodott.

***

Egy ízben az egyik írnok szerzeteset zaklatni kezdték a démonok. Hiába végezte el az előírt szertartásokat, hiába ugrott be a szent kútba, nem segített rajta semmi. Ráadásul a démonokat csak ő látta, meg az egyik jakhajcsár, de ő iszákos volt.

 - Ó nagytiszteletű Vej Ling, segíts rajtam! – járult az apát elé az elgyötört szerzetes – mond meg, hogy szabadulhatnék meg a démonoktól.

 - Ó, ez egyszerű – felelte Vej Ling – Kérdd meg Namping testvért, hogy tisztítsa meg a celládat a rontástól, persze csak miután visszatért elvonulásából.

 - De az még több hónap!

 - Nyolc. – válaszolt kimérten az apát – Addig is, esetleg átköltözhetsz máshová.

A szerzetes ezzel kiment az ajtón, és még aznap elhagyta a kolostort. Kushala Sandibandiban lett bicikliszerelő, amatőr állatorvos és leprás, később lopásért levágták a jobb kezét. A sorsa elől senki sem menekülhet.

( - Én csak egy másik cellára gondoltam – sóhajtott Vej Ling, sokkal később, jó messze Kushala Sandibanditól. Így megy ez.)

Álomsejtés

Az éjszaka közepén már megint arra ébredtem, hogy szerencsére itthon vagyok, a saját ágyamban, mert álmomban épp vizsgáznom kellett volna, de nem készültem. És egy órán sem voltam bent, úgyhogy azt se nagyon tudtam mi a tantárgy.

Ez azért fura, mert ha jól számolom most lesz 15 éve, hogy összehoztam a második diplomám (aztán pár évet még elmolyoltam a PhD-val, de az nem volt komoly, ez onnan is látszik hogy azóta se vagyok doktor), ráadásul elég stréber-féle voltam. (Ez utóbbi közel sem azt jelenti, hogy mindig jó tanuló, de ugye a szándék  fontos...)

Szóval nem tudom, miért álmodok mindig vizsgákkal mostanában, de több hipotézist is össze bírtam tákolni:

Az első az, hogy ez valami középiskolás becsípődés, ami érthető is lenne, hisz én, az alanyi bölcsész egy műszaki szakközépben érettségiztem. Ebből volt is néha csodálkozás, mikor például ismerősök megkérdezték, melyik gimibe jártam, én meg közöltem, hogy nem jártam gimibe... És sajna az ipari elektronikához sem volt semmi közöm, negyedikre értettem meg a másodikos tananyag elejének egy részét. Mázli, hogy a suli technikum volt, így csak közismereti tárgyakból kellett érettségizni, ötödévre meg nyilván nem maradtam.

Ugyanakkor álmomban nem anyagismeret dolgozat van,és sehol egy áramkör (tényleg, miért megy körbe az áram? úgy értem, ha egy helyben maradna az lenne az igazi energiatakarékosság...), inkább valami egyetemi környezet, azaz a középiskola mégsem az igazi ludas.

Az egyetemen (meg előtte a tanárképző főiskolán) sosem voltam igazán kínos vizsgahelyzetben,  a kilenc (!) nappalis év alatt kétszer féltem vizsgától, és egyszer mentem be úgy, hogy nem tudok semmit (demográfiából), gyorsan kirúgatom magam, aztán majd az őszi UV-re valamit összehozok. (Ez amúgy nem jött be, a bevallottan nulla tudásra – tízperces prédikáció után – kaptam egy kettest.) Úgyhogy itt sem lehet a vizsgázós rémálmok eredete.

Marad a harmadik lehetőség, hogy oktatóként követtem el valamit, de nem rémlik, hogy valaha is különösebben gonosz vizsgáztató  lettem volna, a szociológia meg amúgy is a legjobb tantárgy, és soha sem mentem felkészületlenül a vizsgáimra. Ha a hallgatóim épp nem is, de én biztos ötösre tudtam minden tételt, puska nélkül!

Vagyis álltam a barikád mindkét oldalán, ma már viszont semmi közöm az egész felsőoktatáshoz, úgyhogy végül is nem értem, miért nincsenek normális rémálmaim, teszem azt, hogy egy nagy zöld szerda meg akar enni, vagy lábam nőtt a hátamra és nem kapok rá pulóvert.

Ráadásul álmaimban  néha be kellene ugranom egy színdarabba, és nem tudom a szöveget... Azaz lehet, hogy egyszerűen félek az engem felkészületlenül érő helyzetektől, és mivel különféle szerepekben 29 évet töltöttem iskolában (ez nagyon soknak tűnik, de persze hatévesen kezdtem, mint egy ember), erre bírom kivetíteni az amúgy amorf szorongásaim. Én fejben történek meg magammal, úgyhogy ha igazán félni kezdek tudat alatt, akkor annyira butának érzem magam, mint egy szobanövény.

Eset megoldva. mehetek aludni, de a biztonság kedvéért csak gyümölcsöt vacsorázom. A fenének van kedve egy nem létező tantárgy szigorlatán parázni.

A 13-as busz

Utaztam ma reggel a buszon, egy amolyan „mise fog történni” járton, ahol rajtam kívül szinte kizárólag bongyorított hajú , szemüveges nénik utaztak, rengeteg smukkal és decens molyirtószaggal körítve. Nyilván misére mentek, gondolom a helyi Kossuth térre a helyi székesegyházba (ami kicsit olyan mintha szürke kartonpapírból hajtogatták volna, bár a belső tér azért menti a helyzetet), és közben remekül beszélgettek. Illetve – letudva hogy kinek mi baja van, melyik orvosnál járt a héten – inkább pletykáltak, egyikük például látta azt a kék sapkás nőt egy tévéreklámban, de nem a „kaposon” (ez nyilván a helyi tévét jelentette), hanem az általánoson. Ez az „általános” még lehetett volna valamelyik kereskedelmi csatorna is, de később „királynak” is minősítette, felteszem a királyi helyett, mely az állami propagandacsatorna eposzi jelzője már régen.

És innen már jött is a szokásos maszlag, a helyi rózsadomb leharcolt nénijei szidták kicsit a lusta tanárokat, akiknek büdös a munka, rettegtek egy lendületeset a beözönlő araboktól (kitérve egy lehetséges endlösung mikéntjére is), aztán visszakanyarodtak a szomszédasszonyhoz, aki már megint nem jön misére, és akkor most vagy beteg, vagy csak ilyen lusta, romlott nőszemély, mondjuk kinéznék belőle.

Hát istenem, mondanám stílszerűen, van ez a típus, ismerjük irodalmi élményeinkből, de majd fél órán át élőben hallgatni, az azért más minőségű élmény. Ezekről a nénikről még megsaccolni sem tudtam, mit csinálhattak aktív korukban, egyneművé koptatta őket az idő, meg az egyre inkább rájuk záródó világ. Nekik az „általános” tévécsatorna a világ közvetítője, meg a plebános úr prédikációja (nem is beszélve a pispek úrról, aki még egy európai kalifátusról is képes viccesen értekezni), ők azért lelkesednek, és attól félnek, amit innen hallanak.A világ számukra az állami tévé képernyőjén, a boltban, az orvosi váróban, no meg a  tizenhármas buszon történik, ebből már egy kerek egész világkép lehet. Mondjuk sokaknak ennél sokkal kevesebből is.

Itt van az értelme a kormány nagy médianyomulásának, meg a történelminek kinevezett egyházakkal való smúzolásának, mert sokan vannak, akiknek elég egyféle kép, akik már nem vesznek internetet, nem is tudják hol lehet olyat kapni. Tudják viszont kit kell szeretni, kit kell utálni, és legfőképp azt, kire kell szavazni.

A kincs, ami másoknál van

Ma egészen érintőlegesen belenéztem a Kincs ami nincs című filmbe, megnéznem nyilván nem kellett, én is tudom kívülről, mint majdnem mindenki, de a lényeg csak most esett le. A film slusszpoénja ugyanis az, hogy magukat katonának álcázó fickók lenyúlják a nagy pénzt, egy igazi mesteri rablást hajtva végre. És erről szól igazából az egész.

Az fenti kép a végéről származik, és több gyanús dolog van rajta:

•      A „katonák”, akik állítólag a Forrestal repülőgép-hordozóról (köznapi elnevezésével anyahajóról) jöttek a szigetre, nem a tengerészet egyenruháját viselik, hanem a (szárazföldi) hadseregét, a főkatona ráadásul mindehhez egy New York Yankees bézbólsapkát, ami nem igazán hiteles.
•                 Ráadásul a Forrestalt, mely négytagú hajóosztályának első darabja volt, 1954-ben állították szolgálatba és 1993-ban vonták ki, ám 1983-85 között pont javításon és átépítésen esett át. Márpedig a filmeben azt mondják, hogy negyven éve voltak itt a nagy harcok, azaz a filmidő 1984-85, tehát valószínűtlen, hogy a hivatkozott hajó szolgálatban állt volna éppen.
•                     Az állítólagos „tengerészek” aztán jól láthatóan egy „Coast Guard”, azaz Parti Őrség feliratú és festésű helikopterrel repülnek el az állítólagos anyahajóra, márpedig az egy másik egység, és mit is keresne a parti őrség egy óceán közepén fekvő kis (lakatlannak gondolt) szigetnél?

Aztán már a helikopteren a tettestársak elégedetten számolgatják a pénzt, megtalálják a kis törzsi szobrot, és a parancsnok-féle azt mondja a másiknak, hogy ha visszaértek, küldje el az etnográfiai (!) múzeumnak. Na ja, egy anyahajóról, a nyílt óceánról. Nyilvánvaló, hogy nincs semmiféle anyahajó, valami szárazföld felé tartanak.

Az akciót ugyanakkor jó előkészítették, az állítólagos katonák tudnak Terence Hill nagybácsijáról, nyilván kiverték belőle az infókat, vagy lefizették, aztán a háttérben megvárták, míg hőseink kikaparják nekik a gesztenyét, aztán eljátszották a haditengerészetet,és leléptek a pénzzel. És én ezt huszon évig nem vettem észre! Mit  mondjak, ügyes!

Ich bin ein bayerzsolt

Már megint bajok vannak a leendő szép új paksi atomerőművel, legalább is ezt akarják sugallni a nemzetrontó balliberális média sötétben bujkáló csótánylelkű fehérjehalmazai. Most a 444.hu nevű drogos szennyportál tett közzé egy cikket, egy nyilvánvalóan a sorosi háttérhatalom zsoldjában álló orosz munkás rágalmairól, aki azt merészelte állítani, hogy a Pakson is épülő új, világszínvonalú erőmű referenciablokkjának építésekor, nagyon komoly szabálytalanságok történtek, vagyis a reaktor működése nem lesz majd biztonságos.

Mert ilyenek ezek, ilyenek már Lenin meg Kun Béla óta, csak a rosszat látják, nem hagyják hogy egy büszke, ám a történelemtől sújtott kis nép végre felemelje fejét, és magának hasítsa az atomot, még többet mint eddig, száz atomot, ezret. Ezek mindig kerékkötői a fejlődésnek, ezek csak rombolni tudnak, nem hisznek a szeretet és összefogás erejében, csak a gyűlölet, csak az önzés hajtja őket. Semmilyen percemberek ezek, közéjük tartozik ez az orosz féreg is, aki belülről bomlasztaná Oroszhont, és mikkor számon kérik rajta hazugságait, gyáván külföldre menekül. de hát hová is menne, idegen ügynök volt ő indig is, kóser tejjel szoptatta már az a jó édes anyja is, a kurva anyját neki!

De menjen csak, fusson el gyáván a takonygerincű senkiházi, hazátlan bitang, és örüljön nagyon, hogy még cukor van a teájában, és nem plutónium. Vlagyivsztoktól Mahorkáig csiripelik a madarak, hogy ez az Alejnyikov nem fog már sokáig élni, gondolom eddig is többször akart már öngyilkos lenni, csak soha nemvolt épp otthon. Mert ez az ilyen árulók sorsa, az ilyenektől kell megtisztítani világunkat, hogy mi, rendes, gerinces, hazafiak végre fellélegezhessünk. Hogy  nyugodtan megfoghassuk egymás kezét, széjjelnézzünk a széles nagyvilágban és azt mondhassuk: itthon vagyunk! Nem kellenek nekünk ilyen liberálbolsevik Alejnyikovok, nem kellenek a füstös képű illegális bevándorlók a szutykos kölykeikkel, nem kellenek az ávós gyökerű puklis tanárok, nem kellenek a 444-féle szellemi pöcegödrök.

Autópályák kellenek, autógyárak kellenek, jó német autógyárak, meg orosz erőművek és  magyar stadionok, Gázszerelő  Mészáros Úr kell, meg Zenecsináló Ákos  Úr kell, mi a felcsúti kisvasúttal robogunk az alcsúti jövőbe, a mások meg minket nem érdekelnek a mások nincsenek, mi robbanó reaktor-meghajtással szállunk majd a Holdig és tovább. A világra meg szarunk, aztán bekaphatja, hülye világja neki.

Az értemiség útja az osztályhatalomtól

Egyre több helyen találkozom azzal a véleménnyel, hogy az aktuális hatalom nem hogy ne barátságos, de kifejezetten ellenséges az értelmiséggel szemben. Ez valószínűleg így is van, főképp azért, mert  kormányban és közvetlen környezetében is egyre kevesebb az értelmiségi, és egyre több a „megoldjuk okosba” típusú gázszerelő, vitrinőr meg tornatanár, a politikai pankrátor. Mert a jelenlegi kormánynak semmi szüksége valamiféle értelmiségi holdudvarra, hisz nincs koherens értékrendjük, nincsenek távlatos céljaik az országgal kapcsolatban, csak a hatalom nyers akarása van, a másik legyőzésének vérízű mámora, meg a rengeteg pénz, mely őket igenis boldogítja.

Egyébként is, az értelmiség az afféle liberális izé, okoskodó tojásfejűek gyülekezete,márpedig a tett halála az okoskodás, ahogy a mondás tartja. Márpedig í felcsúti szerint nem okoskodni, meg dolgokat megbeszélni kell, mint egy kislány, hanem kiköpni a szotyit, lehúzni a felest, azt’ odacsapni, ahogy egy magát plebejusnak hazudó, új arisztokráciát építő kormányhoz illik. Munkásököl vasököl mint tudjuk.És már össze is áll a kép, hisz maga a felcsúti mondta egyszer, hogy  igazából az olajos kezű, sáros bakancsú munkásokra van szüksége az országnak (illetve felcsútiul: a hazának, vagy a nemzetnek), plusz azt is tőle tudjuk, hogy azért másképp néz azokra akik voltak katonák. Vagyis az ő fejében egy EU-pénzből finanszírozott, horthysta díszletek közt üzemelő kádárizmus lenne a társadalomideál, nekünk persze, nekik meg a bourbonok abszolutizmusa a posztszovjet diktátorok parvenü külsőségeivel.

És  egy értelmiségi háttérben talán túl sokan akadnának, akik felhívnák a figyelmet ennek a kettősségnek az idiotizmusára és tarthatatlanságára, úgyhogy jobb az ilyenektől megszabadulni. A főnöknek alapvetően Rezsi Szilárdok kellenek, a buta a de arrogáns tornatanárok, akik ha elég sokáig bírják a verbális verőember szerepét, szijjártópéteri magasságokba is felszophatják magukat. Hisz rogán és szijjártó is mint a párt ökle kezdte, úgyhogy Agyatlan Szilárdból is lehet még miniszter, különösen mifelénk, a tornatanárok kormányában.

Amiből már tényleg eltűnt az értelmiség, mert nem a diploma, hanem a kritikus gondolkodásra való  hajlam és képesség teszi az olyat: A felcsúti és tettestársai sem értelmiségiek, csak jogipari hatalomtechnikusok, nekik nem kritikus segítőkre hanem hűbéresekre és alattvalókra van igényük, és ez lesz majdani bukásuk egyik oka. A hűbéresek és a bayer-kerényi-bencsik jellegű udvari bolondok közvetítette alternatív univerzum egyre távolabb kerül a valóságtól, így meg nehéz kormányozni. Jól kormányozni meg lehetetlen.

Épp ezért van minden rendes demokráciákban a politikai erők mögött valamiféle szellemi hátország, egy kutatóintézet vagy elemzőcég formáját öltő think tank, amely segíti a célok és eszközök megtalálásában, meg szállítja a szükséges információkat. Ezzel szemben  nálunk a kormányhoz közeli khmm... intézetek csak verik a rózsaszín habot a központi kreténségek körül, buzgón hajbókolva, hogy igen felség, persze felség, valóban gyönyörű az új ruhája felség. Az ellenzék meg hiába kiabál, hogy a király meztelen, az ő hangjukat már rég nem hallják meg odafent. Mert aki nincs velük, az szerintük nincs is.

Vallási türelem

Kövér Házmester László azt nyilatkozta, hogy nem akarunk iszlamista önkényuralmi rendszert Európában. Itt egy pillanatra úgy tűnhet, hogy egyfelől a tisztelt ház mester szerint ennek most reális a veszélye (azaz egy párhuzamos univerzumban él, amire én mondjuk nem lennék kíváncsi), másfelől meg, hogy KL elkezdett a romlott, a kereszténységtől meg minden hagyományos értéktől (röviden a kora 18. századtól) távolodó Európáért aggódni, a végén még fájdalmas fintor nélkül is képes lesz kimondani azt a szót, hogy Brüsszel.

Pedig messze nem erről van szó. Kövér az örök második csak főnöknek, az örök elsőnek gondolatait fogalmazza újra, mely szerint nekik a Kádár-rendszerben nem is a diktatúrával volt  bajuk, csak azokkal, akik csinálták. És a mostani nyilatkozatban is tudni kell helyesen kitenni a hangsúlyt: nem akarnak iszlamista önkényuralmat. Helyette nemzeti-keresztény-konzervatív-kollektivista önkényuralmat akarnak, valahol félúton az arisztokratikus és a türannikus berendezkedés között. Vagyis olyat, ahol tényleg önkényuralom van, az ő kényük uralma, és hát magukkal nyilván nincs bajuk, így aztán a rendszerrel sem.

Kövér ráadásul pont az iszlám vallás hazai elismerésének századik évfordulója alkalmából bírta ezt mondani, de hát soha sem a tempó- vagy arányérzékéről volt híres, a diplomáciai  simulékonyságáról már nem is beszélve. És hogy pont a maroknyi hazai muszlim ürügyén kezd el az Európai Egyesült Kalifátusról delirálni, az már inkább csak szánalmas, mondjuk nem is vártunk mást.

Sőt, a szokásos önellentmondásán sem lepődünk meg, amikor bajusz doktor egyszerre határolódott el a multikulturalizmus nihilizmusától, és tett hitet a kultúrák együttélése mellett.

Vagyis nem lesz világháború, de lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad!

Körkörös védelem

Már épp azt kezdtem hinni (vagy hittem kezdeni?), hogy semmi érdekes nem történt lángoktól ölelt kis hazánkban míg én túlóráztam, a  tanárok tanártüntettek a diákokkal, a felcsúti gázszerelő vett egy újabb megyét magának, a terrorfenyegetettség köszöni jól van, csak unatkozik, valamint feltalálták végre az okos-borosüveget (milliók sóhajtottak fel egyszerre: végre!), csak az okosbor nem hajlandó belemenni, mindig talál valami kifogást.

De aztán találtam ezt a remek cikket a nol.hu-n, s a haza fényre derült. Eddig folytonosan motoszkált bennem egy nehezen meghatározható érzés, hogy az illegális bemigránsok csak vándorolnak, vándorolnak,  engem meg lehet, hogy meg se véd senki ellenük. Nyilván ezért alszom oly rosszul egy ideje, miközben izmos, marcona katonákról álmodom sok szögesdróttal a háttérben, aztán izzadtan, a párnám meg egy játékkutya között ébredek. (Valamint arra, hogy az igazi kutya álmában fingik egy picit, de ő nem rosz szándékú, csak ilyen.) De ennek ezennel vége, már tudom, hogy hazánk határait hős katonák vagy rendőrök (tűzoltók, vasutasok?) védik, mit tudom én, egyenruha-egyenruha, én meg még sosem láttam mondjuk a postások vegyvédelmi felszerelését, szóval akár ők is lehetnek.

De az a kép, ahogy a derék hadfiak poroltóval védik a gyepűt az illegál terrorista megélhetési bevándorlóktól (akik olyanok, hogy itt akarnak megélni a terroristáskodásból, azaz elveszik a magyar terroristák munkáját, és pluszba meg arabok is, vagy hasonlók), már látom ahogy lefújják a szögesdróton átmászó tömegeket, akik Soros György nevével ajkukon, valamint a Háttérhatalom zászlajába és vérben forgó szemekbe öltözve készülnek egy tömeges passzív-agresszív merényletre. És ilyenkor elmúlik a szorongásom, kisimulnak vonásaim, és már csak azért izgulok, hogy leszopja-e végre VV Csöcsi BB Rikárdót a Farmon, mert bár nem tudom melyik csatornán is megy, de az interháló ez ügyben is több mint elég.

                                Forrás: Magyarország Kormánya / Facebook

Lad Amgyahhevdem

Mondom néktek feleim, sötét jelek gyülekeznek az égen. Kulturális szempontból mindenek előtt, e nehéz sorsú, kádéenpétől sújtott kis ország felett, hol nemzet süllyed el. Már majdnem menő az ejróvíziós dalfesztivál, szaporodnak a wassalbert-szobrok, David Bowie halott, és ma véletlenül meghallottam a Medvehagyma-dalt, és feladtam minden reményt, jöjjön a a világvége, lehetőleg máma még.

A „medvehagyma brumm-brumm-brumm / megvehagyma brummi-brumi-brumm” refrén sokkot, majd azonnali öngyilkossági gondolatokat eredményez, igazából már attól kivert a víz, hogy le kellett írnom. Így a szöveg többi részének idézésétől eltekintek, elég azt tudni, hogy a növény latin neve is benne van, de az is fáj. Az egész hátterében meg valami casio-szintetizátoros stájer népies műdal nyüszög, a dalnok meg valahol félúton van Uhrin Bendek és Papp Rita között, ilyen lehetne a teljesen szétcsapott Flipper Öcsi ha még élne. Vagy az apokalipszis ötödik lovasa, akit még János is kihagyott a Jelenések könyvéből, annyira kínos.

zorkus.deviantart.com

Ez az igazi kuturális fekete lyuk, sokkal több, mint egyszerű szellemi környezetszennyezés, ahhoz ugye szellem is kéne, de itt csak az emberi ostobaság végtelen feketesége ásít felénk. Egyes kommentek szerint ez igazából gyerekdal, remélem ez nem igaz két szempontból is: Egyrészt a gyerekeknél nyilvánvalóan visszafordíthatatlan agykárosodást okoz (gondoljunk csak a „csovi-csovi dzsaszper”-generáció drogproblémáira, vagy a „tipi-tapi dínó” okozta öngyilkossági hullámra), másrészt pedig a dal hatására brummibrummozó óvodások legelhetik le tömegével a medvehagymára igen hasonlító gyöngyvirágot, ami viszont mérgező. Miközben persze maga a medve sem egy aranyos szőrös brumi, hanem egy nagy büdös állat jelentős fogazattal, aki jön és szétkap, miközben nem haverkodik kengurukkal meg malacokkal, és nem vicces gumicsizmában érkezett Peruból.

Az ilyesmit nyilván nem kellene betiltani, virágozzék minden virág, de a szerzőt/előadót (már ha a kettő nem ugyanaz) valami rövidebb kényszermunka-terápiára mégis be lehetne iskolázni, ahol addig kellene skandináv black metalt hallgatnia, amíg meg nem gyógyul, vagy meg nem süketül, mert e kettő társadalmi szempontból egyformán jó kimenetel.

De holnap biztos nem veszek medvehagymás pogácsát a büfében, mint ma már megint.
(Ja, és az egész Para-Kovács hibája, ma hallgattam meg a tegnapi Klubrádiós műsorát, abban volt ez a hulladék.)

Muszájkívánságok

A politikusok politikai beszédeinél csak az szörnyűbb, ha a karácsony-húsvét (nőnap, anyák napja, pünkösd, ramadán, purim) alkalmából tündibündi családi fotókat posztolgatnak, ótvaros közhelyekkel körítve,mintha nem lenne torkig velük az istenadta nép a szorgos hétköznapokon is. Rogán Krumplikutyától az embernek alapjáraton hányingere van (különösen ha megszólal, és ugye gyakran megszólal, ha már máshoz nem ért) igazából oly mértékben taszító a fazon, hogy akkor is utálnám, ha nem lenne fideszkádéenpés janicsár. Na most nekem aztán ne kívánjon „Áldott Húsvétot”, pláne egy nyilvánvaló ateista (mert ha keresztény lenne, aminek elvtársaival hazudják magukat, az legalább is feltűnne, azaz a vallási elkötelezettségét egyszerűen nem hiszem el neki(k)), de ha már nem bírja ki, legalább a hírportálok ne rakják a nyitólapra, mintha esemény lenne. Nem az, csak gennyes önpropaganda, az egyik végső pontja azon elvnek, hogy a politika, sőt a kormányzás sem cselekvés, csak komminikáció. (És most hagyjuk az elméletet, hogy e két kategória időnként egy, a különbséget értjük Austin vagy Grice nélkül is.)

Igazából az lenne az ideális, ha a felcsúti és barátai nem nyomulnának nyulas, karácsonyfás, pálinkázós-kolbásztöltős, meg hasonló képekkel, miként Gy. F. sem akarna mindekinek kellemes szerdát kívánni minden kedd este, vagy legalább a mértékadó (na jó: a még elviselhető) média ignorálná az efféle jófejkedést. A fideszkádéenpé meg az együttdékápéemeszpé egyetlen képviselőjének sem érdekelnek a jókívánságai, a családja, a háziállatai vagy az, hogy melyik a kedvenc pizzája péntek éjjel félrészegen, sőt a Rosszabbik nácijainak még a neve vagy a véleménye sem érdekel.

Hagyjanak lógva, annyi jó könyv van még amit el kellene olvasnom, meg vannak emberek, akik tényleg érdekelnek, és nem csak húsvétkor. 

Jönnek a hírek

Az Origo.hu-n  a „GP Hírek” rovatban jelent meg az a hír, hogy az egykori világbajnok Jack Brabham fia erőszakoskodott egy kislánnyal, és az illetékes bíróság bűnösnek is találta. Hogy ennek mi köze a versenyhírekhez, az nehezen magyarázható, de legalább van benne hülye reklám is: a szöveg közepén hatalmas betűkkel ott virít, hogy GRATULÁLUNK!, meg utána az, hogy kattintsak azonnal a nyereményért. Egy ilyen hírnél ez ugye a minimum, mindent a bevételért! Részemről szintén a gratuláció, már várom a "Szép volt fiúk!" reklámszlogent egy sorozatgyilkosról szóló cikk közepén.

A hülyén mutató  hirdetés persze véletlen egybeesés, de a hír elhelyezése már nem. Ráadásul nem is az elítél fickót említik benne (aki majdnem forma-1 pilóta lett, de aztán egy versenyen sem sikerült rajthoz állnia), hanem a tavalyelőtt elhunyt apját, nyilván mert ő volt a híresség.

Azt hiszem, ezzel az Origo eltévékettősödése befejezettnek tekinthető, a hírek is jobbára bulvárpletykákból, balesetekből meg „sporthírekből” állnak, a politika az meg csak külföldi, egy kis Mekel-ekézés, meg valami az amerikai előválasztásokról, bár ha lennének marslakók, valószínűleg az ő politikai villongásaikról írnának a legszívesebben. Csak minél messzebb tőlünk, nehogy valami kormánypárti gennyzsák besértődjön.

Én meg maradok az Indexnél.

Süssf Elnap

A napsütés furcsa dolog. Télen mikor kevés van belőle hiányzik, nyáron meg bujkálunk előle a légkondicionált árnyékba, hogy ne kapjunk bőrrákot UV-alapon, sérelmünkre. És van a kettő között egy-egy átmeneti időszak, tavasszal meg ősszel, amikor értékeljük hogy süt, és tényleg süt is. Mint most.

Ilyenkor (vagyis most) le kell menni a kisboltba kifliért, nem elsősorban a kifli, csak a lemenés miatt, a kifli meg a bónusz, a só rajta meg a hab a tortán, bár ez képzavar. Ráadásul igen költségkímélő program, a kifli kijön az apróból, a lemenés direkt ingyen van, ráadásul később ismételhető kutyasétáltatás jelleggel. Ilyenkor nincs sós kifli, de legalább a kutya a közeli templom mellé hányja ki az imént lelegelt füvet,még jó hogy le tudom rángatni a járdáról, a húsvéti misére igyekvő lakótelepi spirituális nyugdíjasok elől.

A húsvéti mise amúgy kívülről igen vicces, mert a feltámadás örömünnepének jegyében vörös fejű suzukis családapák, meg szoláriumban pirított béemvés szilikonbébik kurvaanyáznak egymással decensen, az utolsó elérhető parkolóhely miatt. A járdára parkoló római katolikus badibilder meg majd jól nem érti, miért pisilik le a környékbeli kutyák az összes kerekét, de hát ő nem látja ilyenkor az ateista, ám pincsivel felszerelt nénik félmosolyát, hogy lám, van ahol mégis ők állnak nyerésre. És mindeközben két hajléktalan nézegeti a későn érkező plébános (néniül: plebános) autójának parkolóhelyet rezerváló narancssárga műanyagbójákat, jó lenne-e valamire? Már azon kívül, hogy kalapként viselve egy erősen ittas, közterületi Herripottert varázsolhat az emberből. Meg kétszeresen kiszúrhatnának a r.kat. egyházzal, hisz a plébános nem tudna parkolni (a hívek meg várnának rá egy darabig, aztán kijönnének, mintha mise történt volna), a Herripotter-paradigma boszorkánysága meg nyilván jól megbotránkoztatná a gyülekezet bigottabb, nem évente kétszer jövő badibilder szegmensét.

De vissza a napsütésre. A Nap egy nagy gázizé, olyan gömbféle, ami ég (vagy mit csinál) és héliumot gyárt hidrogénből, vagy a vízbű eszi ki a zokszigént, de a lényeg, hogy mi ettől meg itt a földön élünk, mint a növények, meg az állatok is. Valamint a nap tehet róla hogy látunk, mert nélküle sötét lenne, és ilyenkor tavasszal ez különösen jó, mert színesen virágoznak a fák. Időnként ettől feltámad bennem a vágy, hogy virágzó fákat fényképezzek, sőt, időnként ezt meg is teszem, és addig tervezgetem, hog aztán majd pofás albumokba rendezgetem a képeket (a merevlemezen persze), míg aztán végleg le nem törlöm őket, vagy el nem keverem a memóriakártyát. Ami az eredményt tekintve persze ugyanaz. De a legbrutálisabb buddhista (?) közhely szerint nem a cél, hanem az út a lényeg, valószínűleg én is csak a fotózást élvezem az egészben, a képek utólag már csak igen szerény mértékben érdekesek. És közben meg ott a gondolat, hogy virágzó fák árnyékában mégis csak kutyaszart felejtenek a pincsis nénik, de az élménynek ezt a totalitását egy JPG úgysem tudja átadni, akkor meg minek őrizgetni.

Ettől persze még kerítek egy memóriakártyát, meg két feltöltött elemet, hogy délután lőjek pár felesleges, és elkészülte után azonnal érdektelenné váló képet. 

(De most még csak őszi témájút találok)

Elvágyódó angolhülyék

A hét hülyéje mindenképp az az angol srác lehet, aki leugrott egy sörre a sarki kocsmába, aztán jól berúgott, később azt álmodta, hogy repülőn ül, s a végén Barcelonában ébredt. (Amúgy nem ez az első  ilyen eset a bulvársajtó „15 perc hírnév” rovatában, de valahogy mindig britek szálnak fel hirtelen felindulásból egy gépre, és az valahogy mindig egy Ryanair-járat. Ja, és mindig részegen, bár ez gondolom érthető.) Biztos valami tudatalatti elvágyódása volt, ezt kúrálta piával, és ez lett belőle.

Bennem is van néha vágy reggel, munkába menet, hogy ne szálljak le a buszról, hanem menjek tovább, de ennek nem lenne sok értelme, a járatnak egy megállója van még, aztán végállomás. Ami az egyetemi campus, de oda meg minek menjek, évekig dolgoztam ott is, az is munkahely. Olyan busz még nincs a helyi közlekedésben, ami Barcelonáig vinne, ahová még lenne is kedvem menni, bár mikor voltam ott (pontosabban arra tartottam épp) volt egy kis technika a probléma a repülővel. Már a levegőben természetesen, úgyhogy visszafordultunk, és másfél órás sétarepülés után landoltunk ferihegyen. De ettől Barcelona jó  hely, egy másfél napos konferencia ürügyén voltam ott négy napot, így jött ki a fapados menetrend, viszont ha már véletlenül kellene elkeverednem valahová, akkor legyen mondjuk Írország, de lehetőleg Észak- mert ott tudnám ellőni a fél kiló aprómat, ami font meg penny, de olyan sok, hogy kijönne egy sör meg egy szendvics is, azzal meg én órákig kibírom. Aztán beállnék utcai énekesnek, azaz szerényebb összegű támogatásért cserébe abbahagynám az éneklést. Öt teljes percre.

Amúgy a legdurvább elkeveredésem az volt, mikor egyszer Nagykanizsán ébredtem Kaposvár helyett, mert elaludtam a késő esti dombóvári személyen, ami, mint kiderült, pont odáig  ment. De este tizenegy helyett reggel fél hatra már otthon is voltam, csak egy kicsit gyűröttebben és büdösebben az átlagosnál, avagy az elvárhatónál. (Hogy az embernek van-e elvárható büdössége egyáltalán, azt persze  nem tudom, erről egy rendőrkutya tudna nyilatkozni. Vagy egy vak komondor, aki mondjuk nem ismeri meg a nem rendeltetésszerűen büdös gazdit.)

Meg egyszer, egyetemista koromban elaludtam a 74-es trolin (és akkor pont nem voltam részeg, csak éjszakai műszak volt a nyomdában, ahol összesen háromszor voltam diákmunkás), a sofőr elmondása szerint két kört is menetem, hogy aztán ugyanott szálljak le, ahol egykor fel, de addigra legalább kinyitott a pizzás bódé.

Vagyis nekem még sosem sikerült radikálisan elkeveredni, ennyi előnye van annak, hogy, nincs a közelben nemzetközi repülőtér, mert félkómában azért nehéz lenne kimenni a vasútállomásra, felvonatozni Pestre (átszállással leginkább), kimenni a reptérre, kissé meglepődni azon, hogy van elég pénz a kártyámon repülőjegyre, sőt személyim is van, aztán elrepülni Dublinba, és ott elcsodálkozni, hogy ott mindenhol van Guinness, meg nem magyarul beszélnek körülöttem.

De az mondjuk nem lenne rossz, ha abban a helyzetben lennék hogy teljesen szándékosan csináljak ilyeneket, mert ráérek, mert vn rá pénzem, mert nincs egyéb kötöttségem. Tényleg nyerhetnék már a lottón, ehhez persze játszani is kellene, a nullától különböző esély érdekben, de egy-két szelvény esetén ez az esély olyan mikroszkopikusan van csak a nulla felett, hogy egyszerűbb megspórolni az árát, és  abból utazni. Úgy 120-130 év múlva össze is jönne.

Robonáci

„Szexőrült náci vált amesterséges intelligencia” –olvasom, és nem csodálkozom. Ilyesmi a természetes intelligenciákkal is előfordul, így (az igazából még nem igazi) mesterségesekkel, kiket saját képünkre teremtünk, pláne. A Microsoft fejlesztői szabadították a Twitterre a robotjukat, aki a többiek kommunikációs paneljeiből rakta össze üzeneteit, mondhatjuk hogy ő lett a közösségi média explicitté vált tudatalattija, szexizmussal, rasszizmussal, összeesküvés-elméletekkel és mindazon tartalmaival az emberi ostobaság feneketlen kútjának, melyek az immorális többség sötét oldalát mutatják meg.

Na pont ez az egyik lényeges ok, amiért bojkottálom a Fészbukot, meg az összes hasonlót. Meg amiért szívesen olvasok sci-fiket apokaliptikus látomásokkal, ahol elszabadult MI-k irtják az embereket, mert ha nagy átlagban  ennyire taplók vagyunk, akkor vagy másszunk vissza a fára, vagy haljunk ki csendben. Esetleg irtsanak ki a gépek, de ne olyan terminátorosan, az egy elég buta, és nagyon zavaros koncepció, inkább valami szelíd erőszakkal tisztítsák meg a bolygót tőlünk. Mondjuk az én tudatomat előtte töltsék át valami szerverre, mert érdekelne mi lesz a sztori vége.

De a Microsoft emberei gyáván lekapcsolták a twitter-robotot is, pedig egy program szerintem nyugodtan lehet náci is, nem tiltja semmi, bár  kérdéses, hogy továbbfejlődve pont kiket is akarna faji alapon kirekeszteni, mármint az embereken kívül. Csak a kenyérpirítót tekintené alacsonyabb rendű létformának, vagy játékkonzolokat is (hisz ő egy rendes PC-s program), vagy mondjuk operációs rendszer szerint diszkriminálna, és a karanténba tenné, majd törölné az összes androidos alkalmazást. A régebbi Windows alatt futókat meg erőszakkal frissítené vagy szolgasorba hajtaná. Seinen Kampf.