Sajtvét

Mindjárt húsvét, ami a tartalék karácsony, legalább is az volt gyerekkormomban, amikor is a nyúl dolga volt, hogy bepótolja a karácsonykor elmaradt lego-kiegészítőket, amik nélkül hónapokig elég béna volt a saját fejlesztésű űrbázis és/vagy jégtörő hajó. Később már elég volt némi édesség is húsvétra, ma meg már teljesen ünnepi hangulatba kerülök attól is ha végre rendesen kialhatom magam, meg nem égetem oda a reggeli pirítóst.

Húst amúgy húsvétkor sem veszek, nem tartok itthon és nem készítek, úgyhogy nincs sonka, nincs csokinyúl, a feltámadást meg sima népmesének tekintem, úgyhogy nincs is mit ünnepelnem. Na nem mintha karácsonykor lenne, csak azt már megszoktam, bírom a fenyőfa-giccset meg az ajándékozást, húsvétkor viszont már semmi ilyesmi, nem festek tojást és soha sem locsolkodtam, nem érdekelnek a népszokások, én a nép proletariátus részéhez tartozom, urbánus vagyok és végtelenül cinikus, aki locsolkodásra buzdít arra lövetek.

Valójában a húsvétot hívhatnám mondjuk sajtvétnek is, mert sajtot azt biztos veszek ilyenkor is, aztán várhatnám hogy a sajtvéti nyúl hozzon nekem túrórudit, vagy ... de nincs is vagy, a hús- avagy sajtvéti nyúl emlékeim szerint virgáccsal nem dolgozik, csak jön, fényes fóliába csomagolt csokitojásokat szarik a fűből készült fészekbe (esetleg elszívja a füvet), aztán rohan tovább, nyilván hasmenése van, ez motiválja abban, hogy pillanatok allatt végezzen az egész környékkel. 

Mert hát én nem vagyok hülye, nem gondolom, hogy egy darab nyúl sprintel végig az egész világon órák alatt (amúgy Afrika vagy Ázsia számos pontján biztos meglepődnének rajta), nyilván van egy nagy nyúl-kartell, eg igazi világ-összeesküvés, szabadkőművesek playboy-lány farkincával és a mafia módszereivel. Így tudják hatékonyan teríteni a tojást, amit a csirkék kizsákmányolásával szereznek, állítólag egyes csirkéket direkt kakaóporral tömnek, aztán addig vernek amíg csoitojást nem tojnak. Hogy a kinder-tojás hogy készül azt jobb nem is tudni, doktor Mengele elbújhat a szadistább nyulak mögött, akik néha sebészi úton juttatják be a kézzel festett hupikéktörpikéket a baromfiakba, a tojásképződés szakasza előtt. A tyúkokébaa persze, a kakasokba csak büntetésképp, a csirke-gulágokon, hogy aztán beetethessék a gyerekeket azzal a csokoládénak nevezett keménydroggal, melyről csak metamfetaminnal lehet lejönni, de persze azt is a húsvétinyúl-mafia főzi és teríti,mindig, mikor épp nincs húsvét.

Vagyis én tényleg maradok inkább a sajtvéti nyúlnál, aki - mivel nem létezik - tetszőleges pozitv tuljdonságokkal ruházható fel, azaz kedves, jóindulatú, önzentlen, nagylelkű és igen omlós a tejszínes-mustáros szósz mellé, ha valaki mégis ragaszkodna a húsvéthoz.

BloodSugarSexMagic

Ma ismét pompásan hospitalizálódtam pár óra erejéig, tényleg egy totáis intézmény ez a kórház, én pisilni sem mertem kiemenni, míg meg nem kérdeztem, hog lehet-e, ültem a folyosón a labor előtt és vágykozva néztem ahogy egy kissé bizonytalan járású bácsi kijön a mosdóbol a kétharmadig tankolt másfél literes ásványvizes flakonjával, és tanácstalanul szemléli a nővértől kapott műanyag poharat, hogy hát ebbe aztán biztos nem fér bele...

De tőlem csak vért vettek, igaz azt háromszor is, merthogy valami terheléses  vércukor-vizsgálatra voltam hivatalos. Kicsit bántam, hogy nem vittem edzőcipőt, de kiderült, hogy a terhelés ez esetben nem az, hogy egy futópadon kell vörös fejjel lihegni (sőt nem is az, hogy jelzálogot tesznek a lakásomra), csak meg kell inni egy nagy bögre cukros vizet (na jó, igazából vizes cukrot), aztán óránként megcsapolnak, hogy lássák milyen lassan bomlik le bennem. Ezt én nem nevezném terhelésnek, éhgyomorra majdnem jól esett a szirup, leszámítva, hogy szédültem, émelyegtem és majdnem elaludtam tőle, de ezt én kannásborral és zacskós kakaóval is tudom, szóval business as usual, ahogy a művelt francia mondaná.

Viszont mikor sorra kerültem (mit sorra kerültem, én voltam az első!) kérdezték, hogy és cukrot hoztam-e? Mondom nem, én a vért hoztam originál csomagolásban, a cukrot azt nekik kellene megkeresni benne. Szerencsére az egészségügy még csak az összeomlás szélén áll, így még épp telt nekik némi cukorra, amt ráadásul csak részben tartottam meg, mert egyfelől a lecsapolt vérben visszajuttattam valamennyit, meghát miután mondták hogy nyugodtan menjek vécére, ott is hagytam egy keveset, igaz jóval oldottabb állapotban.

Viszont szokás szerint mellém ült a környék két legsüketebb embere, akik a nyolcvan felé közeledve lelkesen ordibálták el egymásnak katonaélményeiket, különös tekintettel a ceglédi tüzérekre akik voltak, úgyhogy egy fél óra erejéig igen tájékozottnak érezhhettem magam a tankelhárítás témájában, de szerencsére már hazafelé a buszon törlődött az egész, úgyhogy megint csak politikai híreket és bélyeggyűjtős oldalakat fogyasztok, iletve a környékbeli boltokban kkeresem az ideális natúr kukoricapelyhet, ha már az eddigi kedvencet egy ideje nem kapni.
Úgy tizeneg előtt kifelé jövet pedig gyorsreagálású egységként tömtem be egy zacskó sós chipset, hogy ha már feltornázták a vércukrom, akkor kiegyenlítem némi vérsóval. Valamint vérkrumplival és vérolajjal, a zacskót viszont kidobtam, nem akartam megemelni a vérzacskó-szintemet.

Hogy a diabétesszel mi az ábra az majd csak két hét múlva derül ki, de nekem gyanús hogy nem vagyok az, csak az arra esélyesek csapatában játszom, de mkóta felmerült a gyanú vigyázok magamra. Kerülöm a főtt tésztát meg a fehér kenyeret, nem cukrozok meg semmit, a kávét is inkább citromlével iszom, olyankor különösen vicces ahogy a citrom gyorsérlelésű túrót csinál a kávétejszínből, így legalább nincs gusztusom meginni, gondolom amúgy is rettenetes lehet.

De egy fagyiért lassan ölni tudnék, még jó hogy abból van diabetikus, de nem jó hogy nem lehet kapni. Most a zsírszegény tejszín alapú répás karalábéfagyival kísérletezem, ha elkészül biztos remekül illik majd a citromos kávéhoz, már ha addigra eljutok odáig hogy bele merjek inni.

No komment

Igazán remek dolog az online magyarhirlapot olvasgatni, a hírek persze érdektelenek, a vééleménycikkek kiszmíthatóak, de a kommentek minden pénzt megérnek, már ha az ember szeret röhögni a kormánypárti bullshiten, ez az igazi trash-realití nem a való világ, pontosabban ez a való világ kezit csókolom. Persze minden felületeten tenyésznek az agyatlan kommentelők röhejes beszólásai (a legjobb volt mikor egy lázadásra buzdító neonáci megjegyezte, hogy a hatalomátvételt mégsem holnap kéne tartani, mert holnapután dolgozat lesz falazásból a szakmunkásképzőben, így személy szerint nem érne rá átvenni a helyi hatalmat), de nálam a magyarhirlap most a numero uno.

Itt ugyanis valamiért azt gondolják magukról a legbutább tuskók is, hogy az ő véleményük (ami nem az övék persze, csak saját híján magukévá tették, előemészett változatban) az igenis számít, pedig kábé annyit mint légyszar az 1936-os naptáron, de mégiscsak remek dolog nagyjából  kurvaanyázás nélkül butának lenni, igazán érdekelne mit isznak hozzá, nem kérek belőle, csak a jegyzőkönyv kedvéért.

"Harc folyik a léelkekért. Vigyázzunk a lelkünkre! Ne engedjük át a Sátánnak! Isten, haza, család. Ami ezen kívül, ez ellen van, az az ördögtől való."

"De a dolog nem ilyen romantikus, inkább egy Alien anyakirálynőre hajaz, aki a CEU-n ontja borzalmas tojásait mindenki mellkasába és agyába."

"És ugyanakkor szabadságot féltve nem tüntetnek az ellen, ami ellen soha nem szavazhatnak, vagyis a Soros világfelforgató uralma ellen. Helyes, hogy a köztársasági elnök úr az aláírta. Köszönjük."

"No és ez az "egyedi engedélyezés" és a "kiválasztottságtudatuk" OLYAN RTASSZISTA TEVÉKENYSÉG AMELYET MÉG TÁPLÁLJÁK ÉS SEGÍTIK IS PL AZ EU "BÜROKRATÁI"... Ezért felejtős ez az Európai Unió! Egyetlen tevékenysége sincs ami megfelelne az "alapító atyák alapító okiratának"!!!!!!!NO ÉS ERRE MÉG BÜSZKÉK IS, HOGY ENNYIRE KÉTSZÍNŰEK, ÉS ENNYIRE -A KÉTSZÍNŰSÉG MIATT...- ILYEN ERŐSZAKOSAN RASSZISTÁK!"

És csak sorjáznak az ilyen komoly, megalapozott gondolatok, az érvelést jellemzően hasonlatok helettesítik, jobb esetben metaforák, de valakinek ez nem megy (mert a metaforákról csak annyit tud hogy azok görög vázák, amiket búvárkodás útján lehet régészelni az elsüllyedt hajókból) akkor még mindig ott a CapsLock, amivel aztán remekül lehet írásban kiabálni.

Viszont az ideológiailag képzetlen ám érzelmileg orbán-hívő önkéntes mozgalmárok (akik persze lehetnek majd hivatásos forradalmárok, hisz hazánk államformája per pillanat úgyis a permanens illiberális forradalom, avagy wannabe diktatúra) eléggé hasonló modellek szerint működnek: van háborús pszichózis (hiszen harc folyik a lelkekért ugyebár), démonizálás (a Sátánnal harcolunk, bár ha lenne Sátán szerintem durva nagyképűség lenne), a sötét erőkkel szembeszálló vezetők istenítése, és az ellenük fellépők megbélyegzése, plusz egy jó adag értelmetlenség, ahol már nem az a fontos, hogy mit mondanak, csak az hogy milyen hangosan. (Lásd: a "kiválasztottság-tudat egy rasszista tevékenység, erőszakosan! Ja, én meg egy villamosbaleset kósza gondolata vagyok egy szomorkás kánikulai délután. Vagy színtelen zöld kapcarongy, aki szeretne már végre zokni.)

És ez pontosan illeszkedik pártunk és ormányunk (ártunk és kormányunk?) kommunikációjáhóz, ami már eljutott odáig, hogy a tőmondatos hazugságok jelentik a szofiszztikált megfogalmazásokat, és ha egyszerűsíteni akarnak, akkor lassan csak felüvöltenek fájdalmasan, esetleg kacagnak sátánian, esetleg  dölyfösen odabökik az ellenéki sorosista civileknek, hogy "nanemá!", némethszilárdi szniten meg hogy "lefejellek!", és ennyi elég is, hogy átvigyék az összes mondanivalójukat, amit a zembereknek nevezett társadalom orrára akarnak kötni. Aztán majd megszavazzák amit akarnak, úgyis aláírja Káder János, a nemzet vécékeféje, aki már majdnem összetett mondatokkal próbálja kmiosdatni magát és a főnöke fasiszta rezsimjét abból amitől az egész bűzlik, de persze nem megy.

A kommentelő kemény magnak viszont meg már sok is Káder elnök elvtárs szövege, abban már egyeztetve van az alany az állítmánnyal, meg majdnem fél oldal, hát nem egyszerűbb az, hogy Állícsuk meg Brüsszelt? És ami egyszerű az szép, ami szép attól épüla lélek, szóval nem nyakatekert bölcsészkedésre várnak a derék kommentharcosok, hanem szép egyszerű üzenetekre. Kit kell ma utálni, miért is (ezt nem kell túlzásba vinni - mert gazdag, mert liberális, mert külföldi, mer szegény, mert kommunista, mert belülről bomlaszt), hogyan harcol ellen/ellenük  a pártvezér és kancellár, hogyan támmogathatjuk öt? Ez utóbbira amúgy egyszerű a válasz: kommentelni, kommentelni és kommentelni - ahogy azt már Hatodik (V.I.) Lenin is megmondta, meg mozdulni a békemeneten, és persze lehet küldeni pénzt is. (Elvégre egy Monte Kukori nevű halott hadvezér szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz - csekk, átutalás, PayPal.)

Mostani poszt-posztmodern (esetleg pre-poszt-poszt-posztmodern, fene se tudja már számolni a posztokat, hol tartunk épp) korunkban meg a háború az ugye kommunikáció főleg (kivéve ha bombáznak, de az a kommunikáció folytatása radikális eszközökkel), így aztán nem érvelni kell, ne dj' isten vitatkozni, hanem felszólalni, beszólni, ráolvasni, jólmegmondani, átkozódni, üvölteni, toporzékolni, kiborulni, megsértődni, bosszútesküdni, fölényeskedni, vérigsérteni, leszólni, okoskodni, fülünkbotjátsemmozdítani. Kommentelni, na.

Sajtból van a hold

Azt mondják mégsem érdemes fontolgatni hogy költözzünk a Trappist-1 nevű naprendszerbe, mert nem olyan jó hely az, kétnaponta durva napkitörések sütik meg az ott laló űrlényeket, hacsak már meg nem sült az összes, pesrsze ekkor is jönnek sorba a napkitörések, elvégre brmikor beeshet valami rokon, látogató, a gázóraleolvasó, bárki akit remekül meg lehet sütni,  az univerzum nagyobb elégedettségére.

Pedig én már éppen fontolgattam, hogy el kellene költözni innen, első körben Agyarországról, de a Földön nemigen lehet hova, mert ahol kellemes az éghajlat ott rendszerint diktatúra van, ahol remekek a kulturális lehetőségek ott folyton esik, a jó szociális és oktatási rendszerért cserébe befagy az ember segge, ahol szép a táj ott a szappanoperákon nem lát túl a nép, ahol meg igazán impozáns a modernizáció ott az iskoláslányok bugyijait szagolgató, csáp-pornón felnőtt topmenedzsrek lesznek negyvenévesen öngyilkosok, egy kiadós családírtás után. Avagy Európa túl szűk és hisztis, Afrika éghajlata és diktatúrái nem nekem valók, Dél-Amerika szóba sem jöhet, Észak meg épp meghülyült, Ausztrália messze van, nem tudnak angolul és sosem szoknám meg hogy a nyári mikulás ott nem vicc hanem dermesztő realitás. Maradna Ázsia, de ahhoz meg túl európai vagyok. Nem szándékosan vagy szívből, csak negyven év alatt valami ilyesmi nőtt nekem.

Avagy a legjobb lenne tiszta lappal tabularázázni egy másik bolygón, de a Holdon ugye nácik vannak, a Marson összeesküvés, a Jupiter vagy például az Uránusz meg gázbolygók, és nem elég hogy egészen laposra préselne a gravitációjuk, még járni sem tudnék a szilárd felszínük hiányán, nem hogy autózni vagy stadiont építeni.

De ez a trappista sajt-1 ez jónak ígérkezett, főleg mert az ínyencekkel ellentétben én nem vagyok az, nekem a tappista is sajt és nem ipari hulladék, én a spagettiszósz-alappor zacskójára is mindig trappista sajtot reszelek, plusz vannak a sajtról elnevezett szerzetesek akik némasági fogadalmat tesznek, és az nekem igen szimpatikus, mert csak írásban vagyok szószátyár, élőben sokkal többet kukulok már ha van ilyen ige. És persze tudom, hogy igazából valami sörről nevezték el a csillagot a bolygóival, de az sem baj, a lényeg hogy vannak ott a Földhöz közeli méretű bolygók, lehet hogy légkör nincs, de majd viszek magammal, ahogy hálózsákot meg svájci bicskát is, hogy ki tudjam nyitni a babkonzerveket. A légkörben, ami kell a tábortűzhöz, mert a babkonzerv hidegen ugye elég durva. Szóval légkört (légköröt?) eleve viszek, a többi meg majd kialakul. (Flóra, fauna, demagógia.)

444.hu

És az is jó ebben a rendszerben, hogy a bolygók nagyon közel vannak egymáshoz, így ha miénken csak Aldi van de a Lidliben akciós a közeli szavatosságú strandpapucs, csak a közeli szommszédba kell átugrani, pár hónap allatt megfordulhatunk a másik bolygóról. Plusz ha melegünk van mondjuk a D jelűn, költözhetünk kicsit arrébb, sőt a földi évnek megfelelő évszakokat is beoszthatnánk a bolygók között, legfeljebb a tél meg a tavasz közé beiktatnánk pár plusz hónapot az utazáshoz, amitől a naptár persze rohadt bonolult lenne, de z élet meg igen érdekes.

Csakhát vannak a nyavajás napkitörések, a mocsok nap rendszeresen megsüti a bolygóit, ami egyfelől nem szép tőle, másfelől meg érthető, elvégre egy napnak nem sok eszköz áll rendelkezésére hogy hassson, van a gravitációja, meg hogy fényt és hőt sugároz, azt' annyi.De ha valaki írásba adja, hogy arrafelé csak nap van meg a rendszer, de nemzeti egüttműködés nélkül, akkor lehet hogy mégsem olyan barátságtalan hely az. Mert ha ott majd mindenki kussol, akkor tudhatjuk, hogy ez csak egy trappista lelki gyakorlat, és nem a hatalomgyakorlás lényege.

A Nagy Értetlenség

Minden rendes portálnak van valamiféle tech-rovata, ami igen jó, mert ez megbízhatóan olyan kontent, amit nem akarok elolvasni, mert nem értem, nem érdekel, illletve nem érdekel mert nem értem, persze lehet hogy ha érteném akkor sem érdekelne. (Társadalomtudományi cikkekket is csak akkor olvasok ha valamiért muszáj, vagy tényleg extrém témával foglallkozik, mondjuk egy "Nekrofil szubkultúrák identitásképző szimbolikus rítusai" címűre biztos rámennék, elvégre kit ne érdekelne, hogyan élik meg egymás közt a mániájukat azok, amik amúgy halotttakra izgulnak rá.) Ezzel együtt egyre nehezebb kikerülni az ilyeneket, az online tartalomgyártók egyre önreflexívebbek, látszólag távoli témákba is mindenféle informatikai betűszavak furakodnak be, talán azt gondolják, hogy ha valaki a laptopján olvas híreket, az ebben úgyis otthon van. Ez amúgy olyasmi, mint mikor eg borkóstolón dűlőszelekcióról, redukcióról meg a talaj ásványtaratalmáról értekeznek, miközben ez pont nem érdekelne, a Mona Lisához sem kérem a felhasznált festékek kémiai összetételét. Engem a történelmi meg a kulturális kontextus érdekel, engem kérem kora gyerekkoromtól bölcsésszé torzított a túlzásba vitt szépirodalom-fogyasztás, úgyhogy lesznek szívesek a bor kultúrtörténetéről, meg Da Vinci életéről mesélni, nekem azzal helyezik el egyáltalán valahol a bemutatott cuccot.

De a technológia az hidegen hagy, nekem elég ha használni tudom azt a részét, amire igényem van, de nekem az inteháló, a laptopom meg bármilyen kütyü csak olyan mint az indiánoknak az üveggyöngy. Vágyom rá mert csillog, kicsit játszom vele, de hosszabb távon átverve érzem magam, így aztán tudatosan nem veszek okosórát, okostelefont, okos hűtőt (jó, nem csak sajnálom rá a pénzt, de nincs is), elég ha a csajom okos, és engem is annak tart, ez meg kipipálva.

És elég normálisnak érzem a technológiával való fagyos viszonyom, elvégre ma már az a természetes, hogy valahol valakik kitalálják, hogy innentől legyen infravörös fokhagyma, jönnek a marketinegesek a temékciklussal, pozicionálással, megdobják egy kis gerillakampánnyal, és onnantól majdnem mindenki infravörös fokhagymával kéri a lángosát a strandon, miközben arról beszélget sorban állás közben, hogy állítólag jövőre kijön a digitális tejföl is hozzá, csak még dolgoznak a fejlesztők a kompatibilitási problémák kiküszöbölésén. De állítólag jól halad a dolog, reszelt sajttal kell kódolni, az átviszi a fokhagymát, legalább is bizonyos frekvenciákon.

Ezt persze senki sem érti, hisz az emberek 98%-ának fogalma sincs róla, hogyan működik a tévéje, sőt egy villanykörte működését sem tudná szabatosan elmagyarázni (és ha a villanyalmáról kérdeznék, legalább is elbizonytalanodna, hogy most akkor van-e olyan, vagy ha nem, miért?), így aztán úgy van az egész technoszférával, mint az ókori görögök a természet nagy részével: nem érti, de szívesen nyilatkozik róla. (Miért esik az eső? Zeusz pisál, kérdés megvalaszolva, jöhet a következő.)

Hát így vagyunk ezzel a legtöbben, annyit értünk hozzá, mint egykor Jorgosz a kecskehalász az időjáráshoz, sőt talán az időjáráshoz is csak pont annyit értünk mint ő, használjuk a technikát de nem értünk hozzá, nem értjük. Míg azonban ez sokakat idegesít, engem nem zavar, az agyműködésem sem értem, mégis elég jól használom, remek ötleteim, príma humorérrzékem és elsőosztályú neurózisaim forrása, nem kell neurológusnak lennem sem ahhoz, hogy elkapjon a flow, sem ahhoz hogy a szorongás.

Tömegember vagyok, egy közepes igényű fgyasztó, én annyit várok el, hogy valaki rakjon elém egy használható megoldást, találja fel nekem mondjuk az internetet meg a lövöldözős játékokat, a digitális kmerát meg a mobiltelefont, olyat amire szükségem van. De ne magyarázzanak nekem technoblablával, én sem traktálok senkit azzal hogyan kapcsolódik Durkeim mechanikus és organikus szolidaritása a parsonsi funkcionalista elmélet AGIL-sémájához, egyfelől mert ezt a technocsávók nem értenék, másfelől meg unnám mint a dög.

Egyszer régen, úgy harmin éve még azt hittem egyszer mérnök leszek, így aztán jó ötletnek tűnt a műszaki szakközép, ahol elektronikát tanultam, pontosabban tanítottak nekem. De mérhetetlenül reménytelen voltam, egy kukkot sem értettem az egészből, utólag is igen csodálkozom, hogy mentem át mégis a szakmai tárgyakból.

Úgyhogy ma én annyit értem a dolog műszaki részéhez, hogy a számítógép füsttel működik, és ha kijön belőle a füst, akkor nem működik tovább. Akkor keresek egy szakembert, vagy megyek megnézni melyik laptop akciós épp a teszkóban. Vagyis nem vagyok egy posztmodern luddita, nem rombolom a gépeket, (illetve gyakran igen, de nem szándékosan), de az ilyen irányyú problémáimat oldja meg más.

p.s. És hogy meglegyen a napi sorosozás is: felmerült hogy a kormány bezárathatja a BME-t is, ha rájönnek hogy a villamosmérnöki karon olyanokról is tanulnak mint a a soros kapcsolás, persze nem kár az egészért, elvégre az csak egy mű egyetem... Én kérek elnézést.

Teher alatt nő

Aszonta a Lázár Paprikajános a kormányinfónak nevezett verbális önkielégítésén, hogy a nőkkel igenis foglalkozni kell, mert most jut eszébe, az emberek nagyyobbik fele nő (a kisebbség meg összemegy, dehát ezért kisebbség), sőt hozzátehetjük, hogy a zemberek nagyobb része nő, mert ők (a nők, nem akik nőnek) tovább élnek mint a férfiak. Eleve valamivel több nő születik mint férfi, állítólag genetikailag nőőnek indul mindenki, csak egyesek tévútra tévednek, így hát nagyon igaz, hogy a nőkkel foglalkozni kell, mondhatni a nőkérdést meg kell oldani, bár idáig nem ment el a kormányzati Jancsi. A Paprika.

És került mindez elő abból a remek alkalomból, hogy a felcsúti döbrögi, mikor arról kérdezték mi van a washingtoni nagykövet, bizonyos Sz. Réka hazahívásával, csak annyit mondott, hogy nőügyekkel nem foglalkozik. Mondjuk öt gyerek után, az ő rohamosan hanyatló küllemével ezen nem csodálkozom, de az mégis unikális hungarikum (vagy hungarikális unicum, ha valaki az erőset szereti), hog  egy ország miniszterelnöke ennyire bugris módon viselkedjen.

Na ezt kellet Parika Jancsinak (vagy lehet, hogy Kejfel Jancsi, elvégre bizonyos Lázárnak mondta egy szakálllas közel-keleti hippi, hogy kelj fef és járj), a  maga keresetlen stílusában helyre tolnia, és olyat mondot, hogy orbánviktor tévedett, maga mondta neki, hogy a nőügyekkel igenis foglalkzni bla bla bla...

Márpedig ilyen állat nincs. A pocakos tábornok nem tévedhet, ez alapszabály, ami automatikusan életbe lép, ha véletlenül tévedne, ami viszont így ugye nem fordulhat elő.

Ézért nem is értem, hogy amikor Lázár Keljfel ilyet szólt, hogy nem szakadt le a plafon. Mondjuk persze kár lett volna érte (a plafonért), mert amúgy az parlamenti országház egy igazán szépen giccsezett neogót dolog, igen cizzelált, már ha a cizella az ilyen csúcsosra faragott kő.

Mondjuk kisebb gond, hogy ha a kormány eddig foglalkozni kezdett valamivel, akkor az ekünk sokba kerüt, betiltottak pár dolgot és pénztáros lőrinc újabb álllami megrendelés valamit tévécsatornát/újságot kapott, na most a nők kapcsán ebbe belegondolni is rémes. (A nőkkel foglalkozás valószínűleg úgy nézne ki, hogy az alapkotmánytörvénybe írják bele, hogy a nőknek kötelező szülni, az utcán csak csadorba közledhetnek, lőrinc barátnak meg jár megyénként egy hárem, ahol viszont csak bikiniben tartózkodhatnak.)

De szerencsére eddig megúsztuk,elvégre a nő az nem foci, pálinka vagy kolbász (az ugye különösen nem), a kormány a helyén van, csak az esze ment el valahová, részemről nem a Fehér Házra gyanakszom.

Hüje halyó

Alaposan házhoz ment a lófaszért az állami tévé "hírcsatornája", amikor minen gond nélkül lehozták egy cseh napilap április elsejei hírét, miszerint Csehország repülőgép-anyahajót (helyesen amúgy repülőgép-hordozót, hisz egy repülő anyja mégsem lehet egy hajó, nincs az az interracial sex) rendelt Kínától, hatvanmilliárd koronáért. És a híradó visszafordíthatatlan agysorvadásban szenvedő szerkesztőjében fel sem merült, hogy minek egy kétszáz méteres hadihajó egy országnak, aminek  nemhogy tengere nincs, de még hajózható folyója sem sok.

Lehet hogy ifjúkorában ő is olvasta Moldova György Lakinger Béla zsebcirkáló című szatíráját, ahol a kalózrádónak megvásárolt cirkálót a Rákos-patakon üzemelik be, igaz a patak megdrét zsírral kell kikenni hozzá, hogy miután tekintélyes vízkiszorításával... khm kiszorította a vizet, legalább azon lehessen csúsztatni. És mivel derék szerkesztőnk már akkor sem tudta elkülöníteni a képzeletet a valóságtól, nyilván Moldova szövegét isszociográfiai/riporteri munkássága részének tekinetette, és ha pedig lehet cirkáló a Rákos-patakon, akkor egy anyahajó is megoldható a Moldván.

Meg hátha lenne nekünk is új Horthy Miklósunk, elvégre ő még  Monarchiában volt tengerész, sőt a .hadiflotta utolsó parancsnoka, és akkor ugye még a csehek is hozzánk tartoztak. Úgyhogy csak megmondhatnánk ki legyen az új, kezdetben egytagú cseh hadiflotta admirálisa, elvégre mi közelebb vagyunk tengerhez. (Itt persze fontos pont, hogy a horvátokat ne vegyük be a buliba, nekik amúgy is van elég hajójuk meg tengerészük, akik a parton pálinkát főznek a fügéből, szóval nekik egyen elég ennyi.)

Viszont a derék csehek jövő áprilisban bedobhatnák médiakritikailag, hogy csillagrombolót is rendeltek, hátha azt is leadná a magyar állami kacagda, mondjuk sokkal nagyobb hülyét már nem csinálhatnak magukból mint eddig, de egy star wars-hír azért segíthet színesíteni a sorosozással fűszerezett migránsozást, ami pont annyira szórakoztató, mint egy tavalyelőtti asztali naptár.

vastagbor.atlatszo.hu

De szórakoztatásunkra addig is kitalálhatnának maguk hülye álhíreket, nekik már úgyis mindegy, mi meg jól szórakoznák, igazából még az is elképzelhető, hogy az állami tévések családtagjain kívül is nézné valaki a csatornájukat. Ilyenekre gondolok, hogy:

- Trump elnök azt nyilatkozta, közvetíteni óhajt Észak-Korea és Japán konfliktusában, amit biztos meg lehet oldani, elvégre mindkét fél kínai.

- Semjénzsolt bejelentette, hogy nemváltó műtétre készül, mert legbelül egy leszbikus nőnek érzi magát. A műtét után Tiltsák Bea néven folytatja a képviselői munkáját.

- A négy evangelistáról nevezik el a felújítás után a fővárosi fürdőket: Máté, Márk, Lukács és Rudas.

Ezekkel nagyjából Maksa Zoltán szintjére pozicionálnák magukat, ami igen nagy előrelépés lenne a jelenlegi helyzethez képest, amikor felkészültségük a Süni Presszó törzsközönsgének átlagát is csak alulról súrolja, bár Lakli Dezső főállású kortárs és törzsvendég három fröccs után már komolyabb politikai elemzőkészséggel,  jobb humorérzékkel és nagyobb hitelességgel rendelkezik, mint a szőke luvnya, aki szemrebbenés nélkül olvas be egy ekkora marhaságot, mint a cseh anyahajó.

Építtessünk himaláját a Mátrába! 

Magyar holdbázist a Városligetbe!

Sugar, sugar, honey, honey

Na most az van, hogy lehet hogy cukorbeteg vagyok, vagy legalább isgyanús hogy a határán, pénteken voltam már egy laborvizsgálaton, csak még nincs eredmény, de a munkahelyemen az üzemorvos is el akar küldeni még némi vizsgálatokra, sőt már valami specialistát is talált nekem.

Megható ez a figyelem, pláne mert múlt kedden még épp ki akartak rúgni, mert a véletlenszerű vizsgálatnál bejelzett az alkoholszonda, valami hibahatár környéki értéket, de ugye nulltolerancia, még jó hogy a dokinő megmérte a vércukrom, magas volt, így elég erősen tudott érvelni a mellett, hogy az acetonos leheletem nem vodka miatt van, csak elszállt a cukrom. Márpedig az tényleg botrány lett volna, ha magas vércukor miatt rúgnak ki, mondjuk mentem is volna a munkaügyi bíróságra, de idáig nem jutottunk, inkább diszkréten ejtették az egészet. De nekem tönkretették több napomat, plusz most aggódhatok hogy akkor most van-e kettes típusú diabétesz, vagy nem nincs mégsem.

Na ez az, amiről nem bírtam múlt héten relatív kulturált stílben írni, de nagyjából ennyi, és akkor most CEUzni kéne kicsit, mert a ceuzás a hét sorosozása. Viszont szó bennszakad, hang fennakad, mert harrach pipi kereszténydemokrata főfasz (Tényleg, ez az ájtatos tanácselnök mitől keresztény? Na meg mitől demokrata?) ledobta a verbális atombombát, szerinte a CEU egy hadsereg tiszti iskolája, nyilván egy megszálló hadseregé, mert a magyaré az Zrínyiről van elnevezve, valamelyikről, hogy a kirohanós vagy a vadkanos, az most nem is fontos.

És ezt a harrachot is az én adómból fizetik, igen jól, pedig látatóan kisegítő tagozaton lett képviselő. A tiszti iskola az neki magas, egy rendes egyetemről nem is beszélve.

Shopping and...

Biztos vannak akik szeretnek boltba járni, élvezik a pénztárnál sorbanállást, tetszik nekik, hogy a szörnyű műanyag zacskót lehetetlen szétválasztani (de legalább nem is valami gyorsan lebomló újrapapír) és mindezt végigcsinálják egy (1!) darab lilahagyma beszerzése érdekében. És tényleg vannak, én ma lábon hordtam ki egy alapszintű agyvérzést a bácsi miatt, aki pontosan az emlegetett egy darab lilahagymával állt sorban előttem úgy jó negyedórányit, majd tíz percig kereste a pénztárcáját a két darab zsebében, hogy aztán újabb végtelennek tűnő percekig bogarászta össze a huszonöt forintot, amibe az egész került. És ezzel kis híján megdöntötte az őt megelőző néne rekordját, aki várható módon meglepődött, hogy itt fizetni kell, és miután a harmadik szatyrában meglett a tárcája, az összes aprót a pénztáros elé borította, hogy akkor mosst lesz szíves kiválogatni kedveském, én nem látom, nem találtam a normál szemüvegem, amivel megtalálhattam volna az olvasószemüvegem, de van tizenhét és fél kiló apróm, abból csak kijön a fél kiló kenyér meg harminchét sport szelet, a nyolc sütőrum meg tényleg süteménybe kell tudja, nagy a család.

Márpedig én utálok vásárolni, ha valaki két perccel tovább szórakozik az apróval a pénztárnál, vagy áfás számlát kér a postán, azt én az adott pillanatban válogatott kínzások általi halálra ítélném, arról fantáziálva hog az illetőt nyílt színen belezik ki egy Mága Zoltán koncert ráadásaként, ahol persze a záróakkord tűzijáték, meg atombomba a közönségre. Mert ennyire utálok vásárolni.

Listát írok, csak azt veszem meg amit felírtam és húsz percnél tovább nem óhajtok egyetlen keresedelmi egységben sem tartózkodni, hacsak nem egy bélyegbolt, pár a húsz perces limit nagyjából ott is működik. Tessenek már  feltallni a Star Trek-ből ismert replikátort, ahol csak annyit mondok (persze egy csillaghajó fedélzetén minimum), hogy "kávé sok tejjel, három cukorral" és már ott is terem, nem kell hozzá a spárteszkócébéákópba mennem, ahol bunkó a minimálbéres pénztáros, fél kiló paradicsom mellé rám akarnak sózni egy egzotikus parfümöt, kutyapelenkát meg digitális kukoricapelyhet, esetleg önjáró sajtos alufelnit.

Rá kéne szoknom az online vásárlásra, házhozszállítással, így a boltfóbiám is enyhülne, és akkor kellene eladót meg pénztárost látnom, ha a szokásos félévi nadrágvásárlás van soron, pólokkal eleve nincs ilyen gond, legyen bármilyen színű, a mérete rengeteg X meg egy L, azt meg is vagyunk. A lában meg 43-as, ha nem jó a cipő majd kicsit levágok. Valemelyikből, hamupipőke ha jól rémlik.

Amúgy meg hosszú távon meg kellene csinálni a gondolatolvasást, találja ki valamelyik bolt, hogy náluk vásárolnék a mit, azt küldje el, a piszkos anyagiakat meg beszélje meg a hitelkártyámmal, nekem csak annyi számít, hogy legyen tej a hűtőben, meg rakja be oda valaki, utálom a kukoricapelyhet szobahőmérsékletű tejjel, akkor is ha digitális.

Ehhez persze leginkább meg kéne nősülni, de ennyire még én sem vagyok futurista.

Közép-európai Aztakurva

Hú de nem volt kedvem írni a napokban (igazából most sincs, csak magyarázkodom), a munkehelyemen olyanok történtek velem, amik a terror-horror kategóriában indulhatnának az Oscar-ért, és ezekről egyelőre nem bírok megemlékezni, mer az a szöveg nagyjából kétharmad részt nemi szervek szinonímáiból és a velük űzhető bizarr cselekvésekből állna, különös tekintettel a szódómiára és a halottgyalázásra való felszólításokra, avagy a cég ahogy van menjen a fenébe, és csinálja meg a halott szülőjét, hátulról, ha kérhetném.

De erről majd tényleg később, a morális felháborodásomnak és személyes sértettségemnek még párolódni kell kicsit a fedő alatt, mielőtt epébe mártott klaviatúrával megszövegezem.

Meg hát a morális felháborodásnak máshol is van helye, olvasom a kormány ki akarja nyírni a CEU-t (amit ők a megszokott primitív ostobaságukkl csak Soros-egyetemnek hívnak, pedig az arrogánsan kopasz korányszóvívő gyyökér konkrétan oda járt), méghozzá azzal a dumával, hogy törvényellenesen működik. Na ja, miután kedden hoztak egy törvényt, hogy nem működhet úgy tovább ahogy eddig, szerdától lehet vernyákolni, hogy ezek a (zsidók, na ja) azt hiszik hogy a törvények felett állnak, márpedig ebben az országban csak a pártvezér és kancellár meg a pénztáros lőrinc állhat a törvények felett. Előbbinek mondjuk könnyű, ő hozza a törvényeket, a Kis növényhatározóból castingolt frakciója csak rábólint, de ők azt is megszavaznák, hogy a föld  lapos, Ausztrália meg nem létezik, ha a főnök ezt álmodta volna meg egy durván fokhagymás gyomorrontás közben.

És most az sem jön be, hogy az usákokban trumpli az elnök, aki akkora bunkó, hogy egyetemet csak képen látott eddig, így aztán simán lenyelik, mert a jenkik máris éles hangon tiltakoznak, Vilnius meg szerénen bejelentkezett, hogy náluk igazán elférne a CEU, kellemes arra az éghajlat, normális a kormány, eurót használnak és tudnak késsel-villával enni, ez legalább négy erős érv a felcsúti gumicsizmás mentalitásához képest. Részemről drukkolok nekik, mármint a CEU-nak meg a litvánoknak egyaránt, pesten meg majd nyitnak a helyén egy kolbászos pálinkafesztivált, rovásírásosat!

Puzzle

Igazán ócska dolog reggel (mit reggel, hajnalban!) négykor kelni, mikor már épp megszoktam, hogy addig alszom ameddig jól esik. Nade a délelőttös munkarend az gyilkol, négykor én hetvenhat évesnek érzem magam, ennek megfelelően Keith Richards néz vissza a tükörből,  hangom meg olyan mint amikor fásyádám énekelni próbál, az esélytelenek teljes nyugalmával. Fél hat magasságában, mikor behaladok a munkahelyemet képező objektumba, enervált integetéssel és akár köszönésnek is felfogható mormogással kommunikáliok, ha meg valaki megkérdezi mi a helyzet (és valaki mindig megkérdezi) a kilátástalan és az elviselhetetlen közötti skáláról választok jelzőt, leginkább azt hogy rémes, azt rövid kimondani.

Napokba telik, hogy viszonylag simán kelhessek korán, és akkor nyilván kitalálják, hogy holnaptól legyen délután inkább, én meg itt állok a szétbarmolt bioritmusommal, próbálok alkalmazkodni, és egy vérvételnél talán még találnának vért a koffeinomban, ha már a napi folyadékbevitelt a pokolról elnevezett cuccal fedezem főleg. No meg az elmúlt két szombat is munkával telt, jó eséllyel a következő is azzal fog, várom a húsvétot, amikor végre nem Fel! Támadunk!, hanem csöndes csokinyulas punnyadás, amikor végre kirakok egy kétezer darabos puzzle-t, ami számomra a szabadság tökéletes megélése. Ennél feleslegesebb és időigényesebb értelmetlenség nincs is, már ez is túl szép.

Rolling Flintstones

Mindenhol nagyot ment a hír, hogy a "vizesvébé" fantázianevű közpénzszivattyú szervezői már annyira elszálltak (izé, mertek nagyot álmodni), hogy a megnyitóünnepségére szeretnék beszervezni a Rolling Stones nevű tánczenekart. Mert ők eredetileg úgy képzelték, hogy na ja, egy vizesvébé az van akkora truváj, mint az olimpia vagy a focivébé, és nem értették, hogy a CNN meg a BBC, meg az egyéb betűszavak (HBO, CIA, CBA, H2O gadnóz) nem akarják élőben közvetíteni a megnyitót, pedig miért is tennék? A rögbi vagy gyeplabda világbajnokság megnyitójaként performált varieté sem kerül a világlapok címoldalára, miként a faköböző liga területi selejtezőjének felvezetése sem, pedig ott a Zenés NDK Ajándékkorsár megy 1985-ből, VHS-en!

Na erre találták ki, hogy akkor legyen a rolligsztónsz, azért már csak idekapcsol a szíenen ha négy szétdrogozott öregember negyvenéves slágerekkel haknizik egyet pesten, becslések szerint kábé fél- egymilliárdért. Pedig ennél is jobb lett volna, ha mondjuk a Beatles jön megnyitni Hosszú Katinkát, jó hát Lennon mondjuk halott (miközben Lenin élt, él és élni fog), de beugorhatna a helyére Elvis, a prézli. Ő állítólag mostanában amúgy is ráér, csak egész ritkán látják egy-egy szupermarketben vagy benzinkútnál.

Úgy tűnik, ha már  nem lesz olimpia, ennél a sportversenynél (ami tehát nem woodstock, nem riói karnevál, nem a brunei szultán szülinapja) már semmi sem drága, nem mintha eddig az lett volna, Bár furcsa hogy akkor már miért nem mondjuk az R.E.M.-et vagy az U2-t próbálják beszervezni, ugyan nekik is van már egy kis naftalinszaguk, de azért a Gördülő Múmiáknál egy generációval fiatalabbak, és egy generációval több ismeri öket. (Mert ugye el bírom képzelni, hogy egy mai tinédzser milyen képet vág, mikor az aggok háza dalárdájának kinéző Jeggerék belevágnak az Ájkengetnó szetiszfeksön kezdetűbe, ami már azelőtt volt sláger, hogy én megszülettem, és amnél a hip-hop feldolgozás remixe is húsz éve ment ki a divatból.

Arról lehet szó, hogy a mai kormánypárti elit kábé leragadt a Stonesnál, az egyujjas agyú főpolgármesternek például ők a kedvencei, meg ha a felcsútit vagy környezetét kérdezik, hog mondjaanak egy híres zenekart, akkor ennyit bírnak kinyögni, taln még hogy Queen, de ugye az sincs már, az Omega meg csak nekik világhírű (és nem nekünk, mert például nekem sem), úgyhogy remek popkulturális műveltségük alapján marad Mick Jagger vagy Karel Gott, de nagyot gurítani csak az előbbivel lehet, bár az utóbbinak van kellemesebben regionális fílingje. Csakhogy Jagger és a többiek már fogatlan oroszlánok, kiskamaszként látták a királynő koronázását, igazi huszadik századi arcok, csak valami furcsa karmikus baki miatt élték meg a husznegyediket is, pedig statisztikailag és orvvosilag egyaránt halottnak kellen lenniük, figyelembe véve az elfogyasztott dohány-pia-drog mennyiségét.

Ehhez képest soknak tűnik a másfél millióv dollárnál induló gázsi, ami persze ennél jóval több lehet, ennyiért lehetne valami szebb, frisebb árut is kapni, jöhetne Shakira például, ő már valamelyik focivébén is vakavakázott, mondhatni rutinja van a testgyakorlás-versengések megnyitásában. 

Vagy hagyják a fenébe az egészet, csináljanak inkább magyar űrprogramot, űrállomással, holdbázissal, bármit csak könyörgöm, ne jöjjön a Rolling Stones! Ennyit nem érnek, hiszen mérgirodalmi Nobel-díjuk sincs.

Kodészmosz

A délutáni munka egyik előnye (vagy hátránya, tudja fene, maradjunk annyiban hogy következménye), hogy délelőttönként Szomszédokat nézek, amin persze magam is csodálkozom. Ez az izé 1987-99 között ment eredetileg, ami azért furcsak, mert mindvégig a tökéletes kádárizmust nyomta a képünkbe, pontosabban azt, milyennek is képzelték a rosszul szabott öltönyeikben fontoskodva dohányzó pártközpontbeli elvtársak a szocialista együttélést. Hát pont olyannak, amilyennek a Szomszédok mutatja.

Orvos, tanár, vállalkozó, melós, nyugdíjas művész, nyugdíjas bolti eladó (foglalkozására nézve lenkenéni bazmeg), melós mind ugyanott él, egy falanszter lakótelepen (amit persze Gazdagrétnek hívnak - magyarul: Richfield), mindenki szeret mindenkit, van nekik hirdetőtáblájuk meg olvasószbájuk a kuka mellett, a közös képviselő meg afféle kádárjános-reinkarnáció, a közösség atyja és motorja. Az emberek (mit emberek, lalók!) szolidárisak, mindig segítik egymást, nincs köztük rossz ember, mindenki nagy fehér doktor meg nagy fehér kozmetikus, alamint nagy fehér Almanagyapja Takibácsi, rossz emberek csak epizodistaként tűnnek fel, különös iseretetőjelük, hogy nincs nevük vagy történetük, bőrdzsekit hordanak, és a végén kutyaúr a vágásiferivel jól megkergeti őket. Ők a huligánok a "mennyélborbélyhoz" címzettjei, akik kívül állnak a szocialista együttélés éteri harmóniáján, ahol mindenki alul traktor, fölül békegalamb. Ez ment a kilencvenes években is, a Szomszédokban gyakorlatilag elmaradt a rendszerváltás, mert ugyan több lett a vállalkozó, több lett a nyavajgás (sokáig kell sorban állni a postán, a jó doktornak nincs pénzet Trabant-alkatrészre, védelmi pénzt akarnak szedni a presszóra), de a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolatait még mindig az úttörők tizenkét pontja szabályozza.

És ez az egész nyakon van öntve valami bizarr formanyelvvel: a szereplők minden epizód végén belebámulnak a kamerába (avagy kinéznek a műből) és levonják az aznapi tanulságot, pont mint Jerry Springer, csak előtte nincs verekedés; a készítők láthatóan próbálnak reagálni a világ újdonságaira, csak nem meg nekik, így készülnek az olyan örökzöldek, hogy vágásiferi beszáll az internetbe. Ráadásul hőseink egy Star Wars-szerű univerzumban élnek (ahol egy maroknyi ember intézi egy komplett galaxis ügyeit, ráadásul nagyrészt rokonok), minden balasethez a mágenheimdoktor száll ki a mentőjével, minden üzleti megbeszélés és titkos randevú almáék presszójában történik, minde bűnügyben ugyanaz a bajszos nyomozó nyomul,  minden új lapot feri fényszed a fényszedőben, így aztán ő legtájékozottabb ember az országban, hisz még nincs internet amibe beszállhatna és eleve a másnapi lapokat olvassa.

És bár eredetileg az lett volna a kérdés, hogy ezt a szart akkor én most mi a fenééért is nézem, menet közben rájöttem hogy pont ezért az abszurdditásért. Már a nyolcvanas évekk végén, kamaszként is éreztem, hogy ez azért egy kicsit gáz, de nem igen volt más helyette, a jugoszláv egyes csatorna partizánfilmjei nem jelentettek reális alernatívát. A Szomszédokon ma felhőtlenül jól szórakozom, hiszz innen nézve igazi abszurd humor, meg afféle freak-show, ahol  nemlétező embereket lehet nézni, akik ráadásul viccces baromságokat is beszélnek, a színészmesterség alapjainak teljes zárójelbe tételével.

De be is fejezem, háromnegyed tíz, kezdődik a műsorom. (És most látom, előtte a Hazárd megye lordjai van. Hmm...)

Politikai lúgosítás

Tele van a normálsi média azzal a botránnyal, hogy a lúgos orvosként elhírhedett pszichopata az állami pártmédiában nyomul (dunatévé/origo), ahol erősen fényezik, hogy hát öt gyereke van, meg hogy hívő ember, remek orvos és egyébként is, miközben már másodfokon elítélt bűnöző, és a dolgok jelen állása szerint ez már így is marad. Mondjuk érdekes, hogy ha súlyos bűncselekményért valaki kilenc évet kap - súlyosbítva az elsőfokú nényet - akkor hogy a toszba „védekezhet“ szabad lábon a harmadik körig? Mert nem valószínű, hogy egy átlagos betörőnek ezt megengednék, pedig ő csak a plazmatévét meg a nagyi brossát vitte el, és nem nyomorított meg senkit hátraévő életére. Bene doktor amúgy nemigen védekezik, inkább elindított valami bizarr médiakampányt, hogy nagy nyilvánosság előtt hangoztathassa az ügyvédei érveit, meg szimpátiát keltsen amúgy visszataszító személye iránt, amihez a dunatévé emberformájú mikrofonállványa is lelkesen asszisztált.

És biztos az sem mellékes, hogy a fickó a mikolaistván nevű fideszes főfasz (a szinglihordázó bödönhangú) unokaöccse, a nagybácsi per pillanat államtitkárként gyűjti a rossz karmát, néha kinéz a főnök alfeléből, és  ha látja hogy egy rokon bajban van, segít neki kis médiaszerepléshez jutni. Elvégre ők senkit nem hagynak az út szélén, csak az áldozatot, nyilván annak a keresztényi szeretetnek és szolidaritásnak a jegyében, melyről oly ájtatosan tudnak óbégatni, közvetlenül azután, hogy kipattantak a szolgálati A8-ból az aktuális templomavatásra.

Dehát ez a mi kis hazánk: a jobboldali kormány nettó bolsevik, a keresztéyndemokraták se nem keresztények se nem demokraták, (miközben az egyházak még mindig hatalmi tényezőként igyekeznek viselkedni), a bűnösnél mentő körülmény a gyerekszám az áldozat mmeg örüljön hogy nem pofozzák fel, amiért ilyen  ehéz helyzetbe hozta ezt a derék konzervatív, polgári életet élő férget.

De legalább a kormány a helyén van, és már van kedvenc söre is. Biztos azzal akarnak lúgosítani, megbízható orvosuk javaslatára

Parkol, alkalmaz, ás

Azt olvasom, hogy a google maps egy remek új funkciója nyomán hamarosan emlékezni fog rá, hol parkoltam, ha esetleg én nem. Izgatottan várom a dolgot, ugyanis nincs autóm, utoljára pár évvel ezelőtt parkoltam biciklivel, de akkor elég jól emlékeztem rá hol. Ja, és okostelefonom sincs, bár ha van ingyen wifi a környéken a tablettel meg tudnám oldani.

Persze mivel alapvetően gyalog járok (meg busszal, de hogy hol parkolt, arra emlékezzzen a buszsofőr, nem az én dolgom, az emlékezés már benne van a bérlet árában) viszonylag könnyű eldöntenem hol parkolok, nagyjából mindig ott ahol épp állok, kivéve ha nagyon elkalandoznak a gondolataim, de ilyesmi csak könyvesboltban és a teszkó pékáru-részlegénél fordulhat elő. Avagy elég annyit megjegyezni hogy könyvesbolt (esetleg hogy melyik) meg hogy teszkó pékáru-részleg és a környezet rövid szemrevételezése után elég megbízhatóan el tudom dönteni, hol is parkolok éppen.

Igazából nem értem, hogy mi ez az egyre elhatalmasodó függőség a különféle kütyüktől, hogy lehet valaki annyira kretén, hgy a saját autóját nem bírja megtalálni egy parkolóban, nem bírja megjegyezni hol is állt meg. (Illetve elképzelhető a dolog ha az illető részeg vagy be van tépve, de akkor meg az a csoda, hogy egyáltalán eltalált oda ahova indult, már ha oda érkezett meg egyáltalán.) Nekem például direkt nincs okostelefonom, nem akarom az íméljeimet nézegetni a buszon, vagy csetelni a vécén ülve (oké, ott hírportálokat olvasok tableten, annak már vállaható méretű a kijelzője, de azért legtöbbször papíralapú krimivel megyek sza... izé trónolni), esetleg asztalfiókból fészbukozni munka közben.

Persze ha már ennyire félkarú törpék vagyunk a sok felhőalapú online alkalmazás nélkül, lehetne még fejleszteni a szolgáltatási kínálaton, miszerint a paletta portfólióján. Mikor az ember vécére megy hasznos lehet egy fenéktörlésre figyelmeztető app, esetleg egy "kilégzés-belégzés" című mantrát ismételgető mp3 fájl, hátha ellustul a vegetatív idegrendszerünk is, de ha nem akkor is használlhatnánk másra, mondjuk  macskás videók átmeneti tárolójaként, így a telefonunknak több kapacitása maradna az online pornóra. Diákoknak ideális lenne egy felelő/vizsgázó allkalmazás, csak be kell ütni a tétel címét, és a cucc felmondja a tudnivalókat, választott nyelven, de sajnos kizárólag Sinkovics Imre hangján viszont Latinovics Zoltán idegesítő modorában. de akinek jó a hármas, annak ez is megfelel majd.

Én amúgy okostévét szeretnék, az tényleg segítene, mert bár mindig tudom hol parkolok, a távirányító szerintem direkt gonoszságból bujkál előlem, viszont egy gondolatolvasó okostévé mindig magától tudná, mit akarok nézni, és oda kapcsolna. Na jó ne legyen gondolatolvasó az ijesztő, pláne az én gondolataimmal, de mondjuk egy hét alatt térképezze fel mikor mit nézek (nézek? pontosabban mit használok általános háttérzajnak), sőt egy algoritmus térképezze fel az ízlésemet, és onnantól menjen automata üzemmódban. És ha nem tetszik amit elém rak, majd jól szétlövöm, mint Elvis, ha nem ttetszett neki a műsor. Feltéve hogy megtalálom a pisztolyom, ami nem lesz könnyű, mert elég régen játszottam vele utoljára a Balatonban, amúgy meg szép kék és átlátszó...

Heti hatos

Van ez a hatoscsatorna nevű trash-TV,  ami annyira trash, hogy egészen felhőtlenül lehet röhögni rajta, ufók, gyógygombák és magyarnóta, meg emberek akik régen, még nyugdíjas koruk előtt tévés műsorvezetők akartak lenni, és most valóta váltják álmaikat. Mindehhez persze az adekvát rémes képi világ, greenboxra rajzolt háttérképek, a "műsorvezető" helyett a kamerába bámuló nyökögő stúdióvendégek, mintha az egkori BpTV alkotói készítenék, de csak miután a rehabon fűvel lehozták őket a piáról. Mert ha az a tévé olyan volt, mintha részeg targoncavezetők készítettték volna (ha már targoncára nem ülhettek részegen,. Ú ugye), akkor a hatoscsatorna egyértelműen befüvezett kozmetikusok termékének tűnik. Ami azért jó, mert így a nézőknek nem kell semmit fogyasztaniuk az élmény érdekében, kicsit úgy van ez, mint a gonzó-újságírás alapelvénél, hogy vagy betépve kell írni és józanul szerkeszteni, vagy józanul írni, de akkor szigorúan betépve szzerkeszteni. Itt is az a helyzet, hogy a műsorkészítők és nézők közül csak az egyik félnek kell elszállnia, és feltéve hogy több nézőjük van mint munkatársuk (ami azért nem száz százalékig biztos), mindenképp így költséghatékonyabb, a népeknek ha nem is teljesen ingyen van a tudatmódosítás, de legalább is sokkal olcsóbban mint a dílernél, százhúsz csatorna között ez is elfér.

Éa a legjobb műsoruk a Hihetetlen című, aminek túpontos a címe, még ha nem is abban az értelemben, ahogy a készítők gondolják. Az egész amúgy az azonos című ufós, összeesküvés-elméletes "újság" (fú, de megkedveltem az idézőjeleket, nyilván a témák okán) promociója, ahol a teljesen hülye "főszerkesztővel" (hiába, óvni kell a szavak eredeti jelentését, ha kell idézőjelekkel) beszélget az öregségére elhülyült dombóvári gábor, akinél innentől és ezért szintén indokolt a nemecsekernői csupa kisbetű. Valami űrállomás-díszletben ülnek, béna ufós YouTube-videókat játsznak be félrefordításokkal teli feliratozásokkal ("nem mi vagyunk az élelmiszerellátás alján" -  ez gondolom tápláléklánc akart lenni), aztán úgy kommentálják őket, mintha a BBC News oknyomozó riportjai lennének.

Ma például túl korán ébredtem, így reggel öt és hat között (azért még az ágyból) végigélvezhettem a legutóbbi epizódot, hol hót komoly arccal elemzték végig a közismert tényeket, melyek szerint az a Holdon idegen bázisok vannak (pedig mint tudjuk azok csak Negyedik Birodalom nácijai), a jenkik már a hatvanas évek végétől járnak a Marsra (ahol meg nekünk vannak bázisaink, persze idegen technológiával építettük őket), fiatal korában Obama is többször járt a Marson, bár az nem derül mi a francnak. Az 51-es  körzetben mindeféle titkos projekteken dolgoznak, teleportáció, jövőbelátás, aztán vannak még az illuminátusok, a titkos világkormány titkos űrháborúi, meg néhán frusztrált futóbolond, akik homevideókon bizonygatják, hogy kis szürke idegenk, meg hogy kétszer is jártak a Marson.

A műsor amúgy maximum fél óráig élvezhető (miközben kétszer olyan hosszú), addig lehet felhőtlenül röhögni rajta, aztán vagy elunja az ember, vagy már dühíti ez szomorú szellemi sötétség, de mindenképpen fájdalmat okoz. Úgyhogy én javasonlám is a heti egy órás adás helyett a heti kétszer fél órát a szórakoztató faktor optimalizálása érdekében. Valamint erősen hiányoltam az eddig látott adáskból a zsidó szálat, rendes összeesküvés-elméletek nem nélkülözhetik a kódolt antiszemitizmus, bár szerintem a kódolatlanra is lenne fogyasztói igény.

És mivel nyilvánvaló hogy az alkotók (különösen a főszerkessztő fószer) úgy kattantak be, hogy túl sok sci-fit néztek és egy idő után kezdték elhinni őket, javaslom tovább a Dr. Who beemelését is a felhasznált dokumentumok közé. Pláne mert rém unalmas már azt a sok borzalmas akcentusú amerikai bunkót hallgatni a pixeles jutyúb videóikon. Szálljanak már le azok a kurva ufók Londonban is!

Nazi Guys

Migránsoktól terrorizált, iszlamizálásra kiszemelt, etnikailag homogén, lángoktól ölelt kis geopolitikai realitásunkban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy szorgos népünk kitermelte Európa legkreténebb, legsötétebben ostoba (de legalább gonoszul önző) politikusait, pedig ez egyáltalán nem biztos. Itt van mindjárt Nick Griffin, a brit neonáci, Északnyugat-Anglia führere (na jó, EP-képviselője), aki valami hazai egyetemista neonáci szervezet Soros-ellenes(!) "konferenciáján" arról hadovált, hogy fél éven belül Magyarországra költözik. Mert ez itt egy jó hely a magukat  szerényen nacionalistáknak nevező újnáciknak, modellértékű mintegy, itt kérem nem szaroznak a mindenféle arabokkal, szögesdrót van lerakva jól, aki meg azon átjön azt pofánvágják. (Bár Mr. Griffin valószínűleg jobban szeretné, ha lőnének is rájuk, az mégis csak megbízhatóbb kezelése a konfliktusnak neki.)

Az ilyen figurák előfordulnak szerte a kontinensen, ordítanak és toporzékolnak, csak máshol nem lesz belőlük miniszterelnök, ennek a Griffinnek is annyi rá  az esélye mint hintalónak az epsomi derbin. Nálunk viszont egy tanult szociopata a miniszterelnök, nem enyhe cezaromániával (szociopatáknál ez nem meglepő, mondhatni az üzemszerű működés része, tejszínhab a gesztenyepürén), aki a békeidők legnagyobb háborúit vívja szóban és részben fejben, az európai öltönyös náciknak meg ez igen imponál. Azt azért megnézném, hogy Griffin meddig bírná, ha tényleg ideköltözne, mert szerintem nem fog, csak link hangember, mint a hozzá hasonlók általában. (Beleértve a felcsútit is, aki egy sikeresnek ígérkező aláírásgyűjtéstől is percek alatt dobja a kukába az egész olimpiásdit, mert be van szarva attól, hogy buknák a népszavazást, ahogy az egy vérbeli demokratához illik.)

Persze lehet hogy mégis jön és marad, elvégre Depardieu és Steven Segal is elég jól elvannak Valgyimir Vlagyimirovics ánusza körül, mindig leesik nekik valami. Azért persze Peter Griffin szórakoztatóbb lenne:

És persze viccesek ezek a náci egyetemisták is, ők ugyan "identitáriusnak" nnevezik magukat, de ilyen szó szerintem nincs is, csak nem mondhatják azt hogy "nemzetiszocialista" vagy simán hogy újnyilas. Pedig a szimbólumaik egyértelműek, a magyar nyelvvel folytatott küzdelmükben rendre alulmradnak, a fentebb linkelt tudósítás szerint viszont angolul sem tudnak rendesen, a jelszavaikat meg csak az nem érti, aki direkt nem akarja, vagyis modellértékű buta nácik.

444.hu

Viszont ezek a csávók is láthatóan arra gyúrnak, hogy az egyetem után, ha egyszer talán befejezik, ne kelljen dolgozniuk lehetőleg sehol piaci alapon, ők eleve politikusnak készülnek, nemzetvezetőnek, de leglább egy szélsőséges törpefrakciónak, szemük előtt a Rosszabbik példája lebeg, elvégre ők is az ELTE-BTK fiúvécéinek irredenta falfirkáiből lettek, aztán ma már hol tartanak...

Hát ezek a fiúk egyelőre csak falfirkák a vécében és valószínűleg azok is maradnak, egyfelől mert a szubkultúrájuk már kissé túltelített önjelölt népvezérekkel, a radikáljobbereknek meg még mindig jobban bejön egy gój motoros vagy szegény hülye budaházy, mint egy összefüggéstelenül nyökögő, ananászfrizurás-divatszakállas yuppie-palánta.

Plusz az identitárius (tényleg mi a fasz lehet ez, a helyesírás-elllenőrző is mindig identitás-árusra akarja javítani, persze lehet hogy nem véletlenül, elvégre a helyesírás-ellenőrzés az gyanúsan zsidós dolog) seggfejek azért sem rúghatnak labdába, mert a régi seggfejek, akik épp most kakasok a szemétdombon nem fogják odaengedni őket. A fidesztől a rosszabbikig a szélsőjobb jelenlegi elitje javarészt egész felnőtt életében főállású politikus volt, máshoz már tényleg nem értenek, eredeti végzettségüktől függetlenül a hatalomtechnika az egyetlen szakmájuk. Vagyis nincs már olyan balett, ahová visszamehetnének ugrálni, ha úgy alakul.

Úgyhogy az identitás-árusok előbb utóbb mégis kénytelenek lesznek valami rendes munkát keresni, bár ezekkel a  szellemi képességekkel  ez nyilván lesz könnyű. A zavaros magyar lelki minőség nem sokat ér a munkerőpiacon.

Csatornatöltelék

Most vettem észre, hogy vagy tucatnyival több tévécsatrnám lett, ha jól látom főleg az endivaja-kábeltévéket kellett benomnia a szolgáltatónak a többi mellé, még jó hogy nem helyett, sosem lehet tudni mit vettek volna ki.

Persze vicces, hogy van százhúsz tévécsatornám, abból nézek ötöt, meg időnkét végigzongorázom a filmcsatornákat, abból is van öt, a többi meg tőlem mehet a fenébe, a hat sportcsatorna példul csak útban van. a közszolgálatinak csúfolt állami fos szerencsére nem, mert azok vannak valahol 1-től 9-ig, én meg eleve nem ütök be egyjegyű számot, mondjuk nem is félek éjszakánként a migránsoktól meg Sorostól, sőt egy civil szervezet mellé is le merek ülni a buszon, nem tartok tőle hogy megkésel aztán feljelent.

És nem lehet csökkenteni a csatornaszámot, csomagban vannak ráadásul sávosan mint valami progresszív adórendszer, és amiket én nézek, azok mind a legnagyobb csomagban vannak, úgyhogy azt veszem, bár asszem csak pár száz forinttal több mint a sokkal kisebb közepes.

Most viszont olyan csodákat raktak bele mint az IzauraTV, aminek már a címe is annyira ijesztő (avagy annyira kínos gyerekkori emlékeket idéz), hogy eleve oda sem merek kapcsolni. Közben meg nagyon nem értem, hogy mit hord a lelke helyén az, aki az ilyesmire bukik (az agyát nem kérdezem, azt már nyilván lekapcsolták a gyíkemberek), a dél-amerika telenovellák eleve kulturális tömegpusztító fegyverek, agyakárosodást okoznak, de különösen pocsék szinkronokkal és nagy dózisban valószínűleg aranyeret, herpeszt, hajhullást és heresüllyedést is okoz, igaz az utolsó  helyett a nők választhatnak valami alternatívát, legyen mondjuk hüvelygomba, azt amúgy reklámoktól is lehet kapni.

Van aztán új főzős csatorna, ami remek, most már kettőt nem nézek, valahogy sohasem tudott lekötni ahogy idegesítő arcok mindenbe olivaoljat öntenek és természetesnek veszik, hogy mindig van otthon szárzeller, gánátalma meg kék koktélparadicsom. Ráadásul sosem mosogatnak, a sütőjük meg nem úgy néz ki mint egy tűzhányó csirkeszagú belseje.

Mindezeken kívül nem fogom nézni a béna román kereskedelmi csatornát, semmit ami németül van, a külföldiül beszélő csatornák tanuljanak meg magyarul, ha azt akarják hogy nézzem őket, én persze akkor sem fogom. (Na jó, azért néha megy a SkyNews meg a RaiUno, de ennek a kettőnek a nyelvén véletlenül értek valami, a híreik persze ettől még nagyrészt érdektelenek számomra.)

Azért jó lenne a csatornák nagy részét inkább valami kedvezményre becserélni, vagy nagyobb sávszélességre, bár az is minek, jó tempóban megy így is a rádiós stream, a kamionos játék meg a vintage pornó.

Szombatos

Megvolt a heti második hétfő, hát így utólag már nem is biztos, hogy kell ez a hétközepi ünnep a fenének, lehetne inkább a húsvét mintájára, hogy szabadságharc és forradalom hétfője meg vasárnapja, legalább tuti lenne a hosszú hétvége.

És ha még csak egy csütörtök-pénteket kellene kibírni, de mi kommunista kapitalista szombatot is tartunk, ez olyan ősi villamosipari szokás, még a tridenti zsinat döntött arról, hogy szomaton is lehet középfeszültségű biszbaszokat gyártani, bár e napokon tilos arról fantáziálni, hogy felgyújtjuk a gépeket, vagy legalább is meg kell gyónni a termelési igazgatónak.

Viszont jövő szombaton is dolgozás van, mondván hadd keressennek a népek egy kis pénzt (szó se róla, szombaton dupla mani van), csak lassan beáll az a szörnyű helyzet, amit alsó tagozatosként éltem meg, hog van hosszú meg rövid hét, avagy minden második alkalommal szombat délelőtt is a cicabetűt kellett kerekíteni az iskolai lágerben.

Viszont legalább jövő héten délutános leszek (kivéve nyilván  a pénteket, ahol a szombati koránkelés miatt dolgozhatok úgy tíztől hatig), azaz lesz egy majdnem hétvége, hisz a hétfő délelőtt is szabad, bár az nem világos hogy a történelmi egyházak szerint mit tehetek egy ilyen szabad délelőttel. Én egyelőre könyvtárba menést tervezek meg közös költség befizetést, szerintem mindkettő elég spirituális élmény, építi a lelki értékeket és segít kordában tartani az anyagi vágyakat, tekinettetel arra hogy a villanyszámlával együtt már komolyabb összegtől szabadulok meg, nem is lesz mit elszórni mindenféle világi hívságoka, mint a friss zsemle meg a tartós tej...

Idusa

Mit kíván a magyar nemzet? Magyar nemzeti hip-hop rapet!

Mert a magyarnemzet a március teisfiambrutuszadikán nemzeti hiphoprepet akar ez kétségtelen, a sajtószabadság le van ejtve, unió Erdéllyel meg adott, EU-nak hívják azt az uniót, az évenkénti országgyűlés pesten meg amúgy is reménytelen, túl sok hozzá a fidesszkádéenpés, mert az ugye nem gyűlés, hogy nagyon egyetértenek magukkal.

Avagy a tizenkét pont passzolva, marad a nemzeti hiphop, ezen a fronton még lehet nyerni, bár ez sem biztos, még anno találkoztam olyan jobbikos arcokkal, akik ezt a hihetetlenül ironikus Belga-számot is hót komolyan vették, és bólogattak, hogy aha, kellene valami rendes hiphop a gyucsányi szemkilövetésről meg a trianonról, bár azt nem tudták hogy utóbbi egy versailles-i palota.

Persze az úgynevezett nemzeti ünnepeknek semmi értelmük, kábé annyi hogy míg iskolába jár az ember hülye szavalatokat kell hallgatnia hülye ruhában (nálam ez még úttörő-egyenruhát is jelentett), de legalább másnap nincs tanítás. Iskola után meg annyi, hogy nem kell dolgozni, de senkit nem tölt el az ünnepi hangulat, végül is kit érdekel hogy a tizenkilencedik században mit nyomult pár szakállas (esetleg bajszos) fazon?

És akkor még nem is szóltunk Gusztus Huszadikáról, amiről már csak hardcore katolikusok vágják hogy szentistván, mindenki másnak tűzijáték, amúgy meg üres mint a csigaház, állami ünnep nem létezik, legfeljebb állami munkaszüneti nap.

Mert az ünnep az talán valami ami bennünk történik, mint nekem a karácsony gyerekkoromban, de ma már nincs ünnep mert nincs vallás, hit, igazi várkozás, avagy ünnep az mikor egy jó filmet nézel a pároddal, utána remek a pizza, és este hátradőlsz, hogy na ez remek volt, ezt még emlegetjük jövőre is.

Ehhez képest egy folyó hó tizenötödike annyira ünnep, mint a múlt szerda délután, nem vagyunk már közösség (nemzet sem, csaxólok), marad a hülye iskolai ünnepély meg a zászlófelvonás, hogy aktuális miniszterelnökünk a kedvnc pózában villoghasson, vagyis vigyázban álló egyenruhások előtt oszthassa az észt.

Én kinéztem már az ablakon, az utcán nincs ünnep, valahol nyilván koszorúz egy megfáradt polgármester, valahol verset szaval (szakszóval: talpramagyarozik) egy megfélemlített gimnazista, valahol Petőfi szobor. Meg tér.

A háttérben csendben felsír egy miezbazmeg....