Napok óta ma bírom először bekapcsolni a gépem, szétment a hálózati adapter csatlakozója, egy nem egész kétszáz forintos izé, vettem egyet, de persze nem jót adtak a boltban, a régit birizgáltam össze... De most talán működik... Egy ideig.
Amúgy semmi különös, csütörtök-péntek szabadságon voltam (küldtek, mert nem volt mit csinálni), holnap lejár a három hónapos szerződésem, és mivel még senki nem szólt róla, asszem ez az automatikus hosszabbítást jelenti.... Dejó....
Médiakritika: ma láttam egy hülye reklámot, fene se tudja miről szól, de van benne egy rész, mikor a répának öltözött csávó táncol a nyúlnak öltözött csajjal: Ami ugye problémás, mi van ha csaj beleéli magát a szerepébe? És harap.
Egyébként én, ha járnék jelmezbálba (ihletet kapva) franciasalátának öltöznék, valahogyan.
Vagy tehervagonnak. További jelmezötletek: homokozólapát, mázas csupor (szexuális áthallásokkal), kupac sóder - ez utóbbi nem teljesen saját kútfő. Esetleg müzli.
Napi szöveg (egy kolléga a másikról): Rendes ember, kár hogy akkora bunkó!
Üdvözlet a két műszak, három fog, hat elemi világából.
2011. június 29., szerda
2011. június 22., szerda
Az Ember Aki Teszkós Szatyorral Jár Dolgozni
Az ember, aki teszkós szatyorral jár dolgozni, jobbára nő, de lehet férfi is. Meghatározhatatlanul középkorú (valahol harminc és ötvenöt között) és dohányzik. Buszmegállóban, gyárkapuban, bárhol, a cigit csak félig szívja el, ám gondosan a járdára dobja a maradékot, jusson az arra járó hajléktalanoknak is valami.
Az ember, aki teszkós szatyorral jár dolgozni jellemzően rosszul öltözött, legalább is azok szerint, akik magukat jólöltözöttnek tartják. Pedig ő is a kínai boltban vásárol, meg a vásárban a nejlonponyva alól, de ott is az olcsóbbat veszi, meg azt, ami jobban néz ki. Ami giccsesebb.
Néha tetoválása is van, egyszínű. Lehet sittes, MARI 1983 –típusú amatőr munka, meg virág, vagy delfin, vagy kígyó kisiskolás szintű vázlata, szamurájszintű művészi szóba sem jöhet.
A teszkós szatyorban zsömle van. Zsömle meg szalámi, pontosabban felvágott, még pontosabban olasz, zalai, soproni vagy szeletelt teszkós vastagkolbász. Plusz mackósajt, ritkábban joghurt, akciós.
Az ember aki teszkós szatyorral jár dolgozni Blikket olvas meg Sportot, valóságsóról beszélget a megállóban („az a Totya micsoda egy köcsög bazmeg, má’ aszittem a végén megnyeri, el is kapcsoltam….”), és trágár. A bazmeg nála nem kötőszó hanem mondatvégi írásjel, ott viszi le a hangsúlyt.
Hobbija általában nincs, ha mégis akkor horgászik. A tópartra sörözni jár, a strandra is, a víz a halaknak való.
Azt szereti ami olcsó, ami a hülyének is megéri. Nem szereti a főnököket, a szomszédját, a politikusokat, bárkit akinek iskolája van.Várja mikor mehet már nyugdíjba, várja a szakszervezeti szaloncukrot, várja, hogy a gyerekei végre elhúzzanak otthonról, várja a halált.
Műszak után fellélegzik, mintha nem lenne holnap, mintha nem kellene újra hajnalban kelni, pedig de.
Az ember, aki teszkós szatyorral jár dolgozni, néha mi vagyunk.
2011. június 19., vasárnap
Turkáló szóda
A címben jelzett szellemességet tegnap láttuk a Desedáról hazafelé a jellemző nevű Kemping utcában. A korrektséghez hozzátartozik, hogy, hogy legalább eltérő betűtípussal írták, de így is vicces, főleg ha megpróbáljuk elképzelni egyben.
(Ez jobb minta a "Láncos Palacsinta" amin évekig röhögtem Fonyódon, mer' ott csak a g betűről kopott le az a kis izé...)
A mai marhaságot pedig a tévében lőttem (mert xar az idő, így nem mentünk strandolni), a Minimaxon valami debil rajzfilmben. Mindenféle munkagépek lelkiznek (!) benne, meg építenek is, és közben ilyeneket énekelnek, hogy az építkezés a legjobb móka. Na ja, nincs is szórakoztatóbb egy kis hidegburkolásnál, és ha lehangolt vagyok némi malterkeverés rögtön feldob. A sóder meg jobb mint a pálinka, a fű és Fásy Ádám együttvéve...
(Ez jobb minta a "Láncos Palacsinta" amin évekig röhögtem Fonyódon, mer' ott csak a g betűről kopott le az a kis izé...)
A mai marhaságot pedig a tévében lőttem (mert xar az idő, így nem mentünk strandolni), a Minimaxon valami debil rajzfilmben. Mindenféle munkagépek lelkiznek (!) benne, meg építenek is, és közben ilyeneket énekelnek, hogy az építkezés a legjobb móka. Na ja, nincs is szórakoztatóbb egy kis hidegburkolásnál, és ha lehangolt vagyok némi malterkeverés rögtön feldob. A sóder meg jobb mint a pálinka, a fű és Fásy Ádám együttvéve...
2011. június 18., szombat
Majden kommunista, majdnem sportos szombat
Hát, a négynapos munkahét mégiscsak ötnaposra sikeredett (kétszer is túlóráztam négy órát, azaz lett egy -egy 12 órás műszak), sőt majdnem hatnaposra,mert kis híján ma is be kellett mennem, de aztán mégse. Sőt hétfőtől bizonytalan ideig délutános leszek, így a hétfő délelőtt is szabad. A gáz az, hogy ilyenkor hiába alhatnék tovább 4-nél, nem megy, ma (szombaton!) is fél ötkor keltem, magamtól.
Így bár nem melózom, elfoglalom magam itthon, kutyát sétáltatok, szobát takarítok, főzök, bélyeget áztatok (esetleg: bélyeget takarítok, szobát áztatok, kutyát főzök), meg ülök a gép előtt, amit amúgy napok óta be sem kapcsoltam.
Plusz arra gondoltam ideje lenne sportolni, mert úgy tűnik, a fizikai munka ellenére az utóbbi időben híztam (azért csak tűnik, mert lelki egyensúlyom megőrzése érdekében évek óta nem álltam mérlegre), így felmerült a biciklizés, mint lehetséges sport. Ámde: fel kellene pumpálni a bringa kerekeit, meg bekenni gépzsírral a mindenfélét, plusz a váltót is be kellene állítani, de minek. Egyfelől ugyanis félek biciklizni, a frász kerülget mikor tíz centire tőlem kilencvennel húz el egy teherautó, plusz szívhatom a szmogot, másfelől pedig hova is mennék? Mert körbe-körbe nem az igazi, mehetnék esetleg a Desedára, de most akkor most vagy biciklizünk, vagy úszunk, a kettő együtt túl sportos nekem. Úgyhogy asszem marad az úszás, a tóra viszont busszal megyek. De nem eszek lángost, és nem iszok rá sört, ez is hozzáad a fitnessz-tematikához egy hajszálnyit. Plusz a páromnak nincs is biciklije, így a közös tóparti program eleve csak busszal kivitelezhető. Ja, és lehet, hogy sakkozunk is a parton, elvégre az is sport...
Egészmás: múltkor hallom a rádióban, hogy aznap van a védőnők napja, és eszembe jutott egy lényeges kérdés. Mi van akkor ha e nyilván nagyon emelkedett szakmát egy férfi választaná, hogy is hívnák őt, politikailag korrektül genderelve? Védő? Vagy védőférfi? (Miképp azt sem értem, hogy ha a női balett-táncos a balerina, akkor a férfi verzió miért nem balerino?)
Így bár nem melózom, elfoglalom magam itthon, kutyát sétáltatok, szobát takarítok, főzök, bélyeget áztatok (esetleg: bélyeget takarítok, szobát áztatok, kutyát főzök), meg ülök a gép előtt, amit amúgy napok óta be sem kapcsoltam.
Plusz arra gondoltam ideje lenne sportolni, mert úgy tűnik, a fizikai munka ellenére az utóbbi időben híztam (azért csak tűnik, mert lelki egyensúlyom megőrzése érdekében évek óta nem álltam mérlegre), így felmerült a biciklizés, mint lehetséges sport. Ámde: fel kellene pumpálni a bringa kerekeit, meg bekenni gépzsírral a mindenfélét, plusz a váltót is be kellene állítani, de minek. Egyfelől ugyanis félek biciklizni, a frász kerülget mikor tíz centire tőlem kilencvennel húz el egy teherautó, plusz szívhatom a szmogot, másfelől pedig hova is mennék? Mert körbe-körbe nem az igazi, mehetnék esetleg a Desedára, de most akkor most vagy biciklizünk, vagy úszunk, a kettő együtt túl sportos nekem. Úgyhogy asszem marad az úszás, a tóra viszont busszal megyek. De nem eszek lángost, és nem iszok rá sört, ez is hozzáad a fitnessz-tematikához egy hajszálnyit. Plusz a páromnak nincs is biciklije, így a közös tóparti program eleve csak busszal kivitelezhető. Ja, és lehet, hogy sakkozunk is a parton, elvégre az is sport...
Egészmás: múltkor hallom a rádióban, hogy aznap van a védőnők napja, és eszembe jutott egy lényeges kérdés. Mi van akkor ha e nyilván nagyon emelkedett szakmát egy férfi választaná, hogy is hívnák őt, politikailag korrektül genderelve? Védő? Vagy védőférfi? (Miképp azt sem értem, hogy ha a női balett-táncos a balerina, akkor a férfi verzió miért nem balerino?)
2011. június 11., szombat
A szavak és a dolgok
A hinduk (és persze a buddhisták is) alapvetőnek tekintik a reinkarnáció, no meg a karma fogalmait. Épp olvastam egy remek hindu (vaisnava) történetet/példabeszédet, ami azon alapul, hogy az ember a következő életében az lesz, illetve affelé megy, amire halála pillanatában gondol. (Ha a kutyádra gondolsz, kutya leszel.) Vagyis ha Istenre gondol, visszatérhet hozzá.
A példabeszéd: Egy indiai kereskedő (ismerve a karma törvényét) szerette volna, ha halála pillanatában Istent szólíthatja, és a biztonság kedvéért minden gyerekének Isten különböző neveit adta. Mert hogy, ha halálos ágya köré gyűlnek, és őket szólítja, szólítsa egyúttal Istent is.
Eljön a pillanat, fekszik a halálos ágyon (télleg, miről lehet felismeri a "halálos" ágyat?), körülötte a fiai. Körbenéz, és utolsó gondolata, mondata: "Ha mindenki itt van, ki van az üzletben?"
Szóval: ne az legyen az utolsó mondatunk/gondolatunk, hogy: "Úristen, elzártam a gázcsapot???"
Mert akkor gázóra-leolvasók leszünk következő életünkben. Ami gáz, ugyebár...
A példabeszéd: Egy indiai kereskedő (ismerve a karma törvényét) szerette volna, ha halála pillanatában Istent szólíthatja, és a biztonság kedvéért minden gyerekének Isten különböző neveit adta. Mert hogy, ha halálos ágya köré gyűlnek, és őket szólítja, szólítsa egyúttal Istent is.
Eljön a pillanat, fekszik a halálos ágyon (télleg, miről lehet felismeri a "halálos" ágyat?), körülötte a fiai. Körbenéz, és utolsó gondolata, mondata: "Ha mindenki itt van, ki van az üzletben?"
Szóval: ne az legyen az utolsó mondatunk/gondolatunk, hogy: "Úristen, elzártam a gázcsapot???"
Mert akkor gázóra-leolvasók leszünk következő életünkben. Ami gáz, ugyebár...
2011. június 9., csütörtök
Hurrá délután!
Ma, holnap, meg remélem a jövő héten is délutános vagyok, ami azt jelenti, hogy nem kell hajnali 4-kor kelni, még júniusban is sötétben (és félálomban ) kutyát sétáltatni, hanem ülhetek itthon délelőtt, és csak kettőre kell menni melóba. Mondjuk 10-ig, de az nem is olyan vészes, ráadásul halál nyugalom van (mert majdnem mindenki más 6-tól 2-ig tolja a talicskát), meg közben sem találhatnak ki kreatív pluszfeladatokat. Legutóbb ugyanis másfél napig nem csináltam mást, mint apró csavarokat csavartam ki már összeszerelt sorkapcsokból. És nyilván a csavarkicsavaráshoz szükségem volt minden tudásomra, tapasztalatomra, ehhez már kellett a két diploma. A csavar becsavarásához feltehetően doktori fokozat is kellene, de én azt ugye végül is nem szereztem meg, a három évnyi PhD-képzés (hangsúlyozottan: ohne fokozat) meg nem jogosít erre, sőt egy megfelelő méretű csavarhúzóra sem. Így aztán remekül vacak szerszámot nagyjából félóránként szúrtam bele a kezembe, a hüvelykujjamon egy idő után több volt a ragtapasz, mint a szabad bőrfelület. de hát senki nem mondta, hogy egyszerű dolog csatlakozni a munkásosztályhoz.
Ám azzal, hogy most nem kellet óracsipogásra ébrednem, máris munkásarisztokratának kezdem érezni magam, a végén még újra csatlakozom az értelmiséghez, mely előtt mint tudjuk két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan - hát lehet, hogy akkor inkább mégse.
A délutános műszak viszont jó, lehet éjszakai filmeket nézni, aludni sokáig, plusza gép is működik végre, így nem kell nyolc órát egy helyben ülve sebesüléseket okozni magamnak - az ilyen szerelésre ugyanis tényleg nem áll rá a kezem.
Nem is tudom már, mi is a délutáni rádióműsor a Kossuthon - mert csak azt bírom hallgatni, a popzenének csúfolt kereskedelmi izétől ugyanis már rövid távon émelygek.A Kossuth meg unalmas, önismétlő és politikailag is egyre elfogultabb - de legalább valakik beszélnek a fülembe és nem én beszélek magamban. Persze, eljöhet még az az idő is, de nem szeretném a Gyárban megvárni.
Ám azzal, hogy most nem kellet óracsipogásra ébrednem, máris munkásarisztokratának kezdem érezni magam, a végén még újra csatlakozom az értelmiséghez, mely előtt mint tudjuk két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan - hát lehet, hogy akkor inkább mégse.
A délutános műszak viszont jó, lehet éjszakai filmeket nézni, aludni sokáig, plusza gép is működik végre, így nem kell nyolc órát egy helyben ülve sebesüléseket okozni magamnak - az ilyen szerelésre ugyanis tényleg nem áll rá a kezem.
Nem is tudom már, mi is a délutáni rádióműsor a Kossuthon - mert csak azt bírom hallgatni, a popzenének csúfolt kereskedelmi izétől ugyanis már rövid távon émelygek.A Kossuth meg unalmas, önismétlő és politikailag is egyre elfogultabb - de legalább valakik beszélnek a fülembe és nem én beszélek magamban. Persze, eljöhet még az az idő is, de nem szeretném a Gyárban megvárni.
2011. június 2., csütörtök
Kultúrműhely
A Gyárban rendületlenül kijön belőlem a bölcsész. A napokban két példa is akadt erre:
-Numero uno: Hallom, hogy valami nem stimmel a gépel, amin dolgozom, a szokásos ritmikus kattogás mellett furcsa vinnyogásokat is hallani véltem. Észrevételemet próbáltam megosztani egy arra járó mérnökkel, de nem bírtam kinyögni, mi is a furcsa, így valami olyasmi mondtam, hogy "Gond van a géppel, már nem csak ritmust játszik, hanem dallamot is!"
-Numero due: Ma reggel kifogyott a higító a gép nyomtatójából és ettől megállt az egész. Elvileg már múlt hét elején rendeltünk, de még mindig nem jött, így ez alkalommal leginkább csak imitáltam a munkát. Pakolásztam a polcokon, söprögettem, ilyenek,de ez is hamar véget ért, és mivel nem tudtak értelmes tevékenységet kitalálni nekem, leültem olvasni. Az újságommal hamar végeztem, és nekiálltam olvasni bármit, ami a kezem ügyébe akadt, többek közt a gép dokumentációit is. Épp a higító tűzveszélyességénél tartottam (meg annál a bájos résznél, hogy adott esetben miképp marja szét a gumikesztyűt is), mikor egy kollégám rákérdezett, mi is csinálok. "Ha már nincs higító, legalább olvasok róla!"
Plusz ma nem bírtam megnevezni a mittomén milyen sorkapocs alkatrészét, azt az izét, ami fülöl van, alul menets és bele kell tekerni, meg színes is lehet. De itt már nem voltak szavaim, mikor érdeklődtem, merre is találom a hogyishíjjákot, így elmuttogattam, milyen alakú és mit kellen vele csinálni. Csodák csodájára a kollégám rájött mit keresek, így párbeszédünk ennyi volt: "- A fekete? -Nem, a piros. - Arra."
-Numero uno: Hallom, hogy valami nem stimmel a gépel, amin dolgozom, a szokásos ritmikus kattogás mellett furcsa vinnyogásokat is hallani véltem. Észrevételemet próbáltam megosztani egy arra járó mérnökkel, de nem bírtam kinyögni, mi is a furcsa, így valami olyasmi mondtam, hogy "Gond van a géppel, már nem csak ritmust játszik, hanem dallamot is!"
-Numero due: Ma reggel kifogyott a higító a gép nyomtatójából és ettől megállt az egész. Elvileg már múlt hét elején rendeltünk, de még mindig nem jött, így ez alkalommal leginkább csak imitáltam a munkát. Pakolásztam a polcokon, söprögettem, ilyenek,de ez is hamar véget ért, és mivel nem tudtak értelmes tevékenységet kitalálni nekem, leültem olvasni. Az újságommal hamar végeztem, és nekiálltam olvasni bármit, ami a kezem ügyébe akadt, többek közt a gép dokumentációit is. Épp a higító tűzveszélyességénél tartottam (meg annál a bájos résznél, hogy adott esetben miképp marja szét a gumikesztyűt is), mikor egy kollégám rákérdezett, mi is csinálok. "Ha már nincs higító, legalább olvasok róla!"
Plusz ma nem bírtam megnevezni a mittomén milyen sorkapocs alkatrészét, azt az izét, ami fülöl van, alul menets és bele kell tekerni, meg színes is lehet. De itt már nem voltak szavaim, mikor érdeklődtem, merre is találom a hogyishíjjákot, így elmuttogattam, milyen alakú és mit kellen vele csinálni. Csodák csodájára a kollégám rájött mit keresek, így párbeszédünk ennyi volt: "- A fekete? -Nem, a piros. - Arra."
2011. május 31., kedd
Kertészkedés, miafene...
Nos, kikeltek a paprikapalántáim. Nem a kertben (azt már eladtuk), cserépben, de így is kihívás volt. Legalább 2 hétig (háromig?) ki sem derül, mi is nő a cserépben, merthogy a földet részben zacskós virágfölddel, részben a közeli építési területről hozott agyagos izével oldottuk meg, mixelve a kettőt. Így nem lehetett tudni, hogy a kicsi erős ("bakmacskanemiszerve") paprik, vagy a gaz nő.Én mindenesetre (mint tavaly, még az igazi kert esetében is) lelkesen kapáltam és öntöztem a gazt, örültem, de szépen fejlődik, ellentétben azzal a csökött izével mellette...
De eljőve az igazság pilanata (nagyapám) és mondá: kihúztam a sok xart a cserepekből.
Ennyit a törekvésről, és arról, hogy az élet élni akar (és nem a félet félni), csak nemhagyják.
FREE GAZOK!
De eljőve az igazság pilanata (nagyapám) és mondá: kihúztam a sok xart a cserepekből.
Ennyit a törekvésről, és arról, hogy az élet élni akar (és nem a félet félni), csak nemhagyják.
FREE GAZOK!
2011. május 28., szombat
Félőlények
(Napok óta nem bírtam írni ide, én még ráértem volna, csak nem jött be a menü, állandóan hibát jelzett...)
Akkor a lényeg: pár éve (pontosan kettő) fedeztem fel magamnak Philip K. Dick életművét. Olvastam róla korábban is méltató kritikákat kedvenc hetilapomban, de nem igazán vonzott - ráadásul milyen egy név!
Aztán 2009 nyarán kivettem az Ember a fellegvárban címűt a könyvtárból, majd sorban hazahordtam minden fellelhetőt, és egész megkedveltem. Viszont az Ubik címűre nem bírtam rászánni magam, részben a magyarul röhejes cím (angolul: Ubik), meg a szörnyűségesen giccses borító miatt. De miután végleg semmi más nem maradt (még Dick életrajzát is elolvastam), csa kivettem és elolvastam, és kiderült hogy ez az egyik legjobb regénye.
Egy olyan jövőben (1992-ben amúgy, de hát a szöveg1969-es keltezésű) játszódik, ahol a halottak nem halottak teljesen, lefagyasztják őket (mert a földbe temetés barbár, primitív szokás) és időnként felélesztik a tudatukat (míg az végleg ki nem alszik), hogy kommunikáljanak felük. Egyfajta haladék ez, az ilyen szolgáltatást nyujtó intézményeket is úgy hívják, hogy Moratórium. A moratórium az a hely ahol a félők (félig élők) féletet félnek, inkább mint hogy halálnak halálával haljanak, az még ráér...
A sztrori amúgy jól kitalált, de mint a legtöbb Dick-regény, korántsem remekmű. Arról lehet szó, hogy jeles szerzőnknek remek ötletei voltak, de vagy lusta volt igazán kidolgozni őket, vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen unta már a saját történetét, ezért a legtöbbnek kurtán-furcsán összecsapott a vége. Minél terjedelmesebb az adott mű, annál inkább. Az Ubik szerencsére vékony...
Ráadásul ebben igazán feltűnő Dick humora, ami nem minden könyvében ennyire explicit. Az egyik főszereplő űrhajóját például Pofáraesés II.-nek hívják, de inkább egy rövid részlet:
" - Én nem így gondolom -felelte az ajtó. -Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, mikor megvette a lakást.
Az asztala fiókjában rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló
- Meg fogja érteni, hogy igazam van -folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
- Be fogom perelni -szólt az automata, amint az első csavar kiesett.
- Ajtó még úgysem perelt be -válaszolta Joe Chip- De azt hiszem, túl fogom élni."
Nekem erről Douglas Adams jutott eszembe (meg Marvin a paranoid android).
Akkor a lényeg: pár éve (pontosan kettő) fedeztem fel magamnak Philip K. Dick életművét. Olvastam róla korábban is méltató kritikákat kedvenc hetilapomban, de nem igazán vonzott - ráadásul milyen egy név!
Aztán 2009 nyarán kivettem az Ember a fellegvárban címűt a könyvtárból, majd sorban hazahordtam minden fellelhetőt, és egész megkedveltem. Viszont az Ubik címűre nem bírtam rászánni magam, részben a magyarul röhejes cím (angolul: Ubik), meg a szörnyűségesen giccses borító miatt. De miután végleg semmi más nem maradt (még Dick életrajzát is elolvastam), csa kivettem és elolvastam, és kiderült hogy ez az egyik legjobb regénye.
Egy olyan jövőben (1992-ben amúgy, de hát a szöveg1969-es keltezésű) játszódik, ahol a halottak nem halottak teljesen, lefagyasztják őket (mert a földbe temetés barbár, primitív szokás) és időnként felélesztik a tudatukat (míg az végleg ki nem alszik), hogy kommunikáljanak felük. Egyfajta haladék ez, az ilyen szolgáltatást nyujtó intézményeket is úgy hívják, hogy Moratórium. A moratórium az a hely ahol a félők (félig élők) féletet félnek, inkább mint hogy halálnak halálával haljanak, az még ráér...
A sztrori amúgy jól kitalált, de mint a legtöbb Dick-regény, korántsem remekmű. Arról lehet szó, hogy jeles szerzőnknek remek ötletei voltak, de vagy lusta volt igazán kidolgozni őket, vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen unta már a saját történetét, ezért a legtöbbnek kurtán-furcsán összecsapott a vége. Minél terjedelmesebb az adott mű, annál inkább. Az Ubik szerencsére vékony...
Ráadásul ebben igazán feltűnő Dick humora, ami nem minden könyvében ennyire explicit. Az egyik főszereplő űrhajóját például Pofáraesés II.-nek hívják, de inkább egy rövid részlet:
" - Én nem így gondolom -felelte az ajtó. -Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, mikor megvette a lakást.
Az asztala fiókjában rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló
- Meg fogja érteni, hogy igazam van -folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
- Be fogom perelni -szólt az automata, amint az első csavar kiesett.
- Ajtó még úgysem perelt be -válaszolta Joe Chip- De azt hiszem, túl fogom élni."
Nekem erről Douglas Adams jutott eszembe (meg Marvin a paranoid android).
2011. május 21., szombat
Bogdán Marcsi az kérdezte... (csuhajja)
akár blogbejegyzésként is megírhatod, hogy "bogdán marcsi a minap azt kérdzte, hogy mi történt, és ..."
Az történt, hogy jött új főnök a tanszékre (aki azóta rektor), hozott új embereket, mi meg ki lettünk rúgva. Papíron azért, hogy nem vagyunk PhD, de hát hogy lehettünk volna, heti 30-40 órával a nyakunkban. Így lettem én betanított munkás, legokosabb a környéken, de váltanék, csak lenne hova....
Az történt, hogy jött új főnök a tanszékre (aki azóta rektor), hozott új embereket, mi meg ki lettünk rúgva. Papíron azért, hogy nem vagyunk PhD, de hát hogy lehettünk volna, heti 30-40 órával a nyakunkban. Így lettem én betanított munkás, legokosabb a környéken, de váltanék, csak lenne hova....
2011. május 20., péntek
Hello Kitty a gyárban (megminden)
A Gyárban (így, nagybetűvel, ami egy önálló univerzumot megillet) sok érdekes fazon van. Az még a megszokott, hogy ha olvasni látnak megkérdezik: Mit tanulsz? (Merhogy, nehogymá,... izé.... vagymi,... csakúgy olvasni????)
De a legjobb a HelloKitty-s csaj, aki úgy rendszeridegen ahogy van. Merthogy nincs munkaruhája, vagy van csak nem hordja (mert nem cuki), de inkább nincs, mert három hónapokra felvett, és negyedévenként hosszabbított kizsákmányolási szerződéssel alázott munkavállaló, ahogy jómagam. Míg azonban én szakadt vagyok (turkálós cucc, széttaposott edzőcipő) a hellokitty aranyszínű topánkában, fekete sztreccsnaciban, pink felsőben nyomul a műhelybe bele, ehhez a jön a komplett smink és a vaínlia fagyi illatú parfőm (ezt melyik piacon árulják,,,), no meg az elmaradhatatlan táska, mit hellokitty natürlich (und mit teszkós szatyor, mert azért ilyen hungari). És hellokitty persze melléd áll a megállóban, vagy inkább beléd, mert neki lelki törést okoz, ha nem elsőnek száll fel a zsúfolt buszra. Így aztán eléd tolakszik, képedbe nyomja természetesen borszínűre festett haját, meg a vaníliás pacsulija nagyját, és közben azt gondolja, hogy ő most menő, meg trendi, pedig úgy néz ki, öltözik és kommunikál, mint aki különösen hátrányos helyzetű falunapokon (vö. Fásy Ádám alsó) szocializálódott. Mert igen, naná, csak belőle hiányzik a falusi élet lényege, ami nem a mulatós pop, meg vásári öltözködés, hanem a szolidaritás, elfogadás, barátság, olyan dolgok, amik jellegzetesen egy pár száz fős faluban bírnak összejönni. És ez nem városi elmélkedés, imádok egy bizonyos faluban leni rokonaimnál, remélem nemsoká megint megyek, és ott hellokittyk legfeljebb a presszóban vannak, de rendes ember oda nem jár. Mert az a szomszédokhoz jár (visz bort), várja, hogy jöjjenek a szomszédok (csinál sütit), és viszont. És a legjobb: falun nincs Gyár.
Más, mármegint:
Tévéreklám: a citromos és narancsos soproni mellett itt a grapefruit ízű is. Nahát, nekem lenne még pár ötletem:
1. kovászos uborkás sör
2. retkes sör
3. spenótos sör
4. tormás sör
5. hagymás sör
...és ezek változatai, a határ a csillagos ég.
Mégmás: beteg a kutyám. Tegnap volt nála az állatorvos ("Jó napot én lennék az állatorvos!"- áll az ajtóban, "Jó napot, ő itt meg az állat" -mondom én, miközben a kutya épp a dokicsaj nyakába készül ugrani, látható képennyalási szándékkal) Úgy tűnik nincs nagy baj, vesegyulladás lehet, kapott két injekciót a fenekébe, meg a doki felnyúlt neki ( a hüvelyébe), hogy kitapintsa, nincs-e daganat (nincs), ma meg szalonnába csomagolva etettük meg vele a rendelt antibiotikumot. Amúgy máris tünetmentes, dejó.
Viszont egyelőre nem vállal beporzást, pedig jó benne, vagyis bemászik a bokorba, magára szed minden virágport, aztán megy tovább a következőhöz. Sokkal hatékonyabb, mint holmi méhek...
De a legjobb a HelloKitty-s csaj, aki úgy rendszeridegen ahogy van. Merthogy nincs munkaruhája, vagy van csak nem hordja (mert nem cuki), de inkább nincs, mert három hónapokra felvett, és negyedévenként hosszabbított kizsákmányolási szerződéssel alázott munkavállaló, ahogy jómagam. Míg azonban én szakadt vagyok (turkálós cucc, széttaposott edzőcipő) a hellokitty aranyszínű topánkában, fekete sztreccsnaciban, pink felsőben nyomul a műhelybe bele, ehhez a jön a komplett smink és a vaínlia fagyi illatú parfőm (ezt melyik piacon árulják,,,), no meg az elmaradhatatlan táska, mit hellokitty natürlich (und mit teszkós szatyor, mert azért ilyen hungari). És hellokitty persze melléd áll a megállóban, vagy inkább beléd, mert neki lelki törést okoz, ha nem elsőnek száll fel a zsúfolt buszra. Így aztán eléd tolakszik, képedbe nyomja természetesen borszínűre festett haját, meg a vaníliás pacsulija nagyját, és közben azt gondolja, hogy ő most menő, meg trendi, pedig úgy néz ki, öltözik és kommunikál, mint aki különösen hátrányos helyzetű falunapokon (vö. Fásy Ádám alsó) szocializálódott. Mert igen, naná, csak belőle hiányzik a falusi élet lényege, ami nem a mulatós pop, meg vásári öltözködés, hanem a szolidaritás, elfogadás, barátság, olyan dolgok, amik jellegzetesen egy pár száz fős faluban bírnak összejönni. És ez nem városi elmélkedés, imádok egy bizonyos faluban leni rokonaimnál, remélem nemsoká megint megyek, és ott hellokittyk legfeljebb a presszóban vannak, de rendes ember oda nem jár. Mert az a szomszédokhoz jár (visz bort), várja, hogy jöjjenek a szomszédok (csinál sütit), és viszont. És a legjobb: falun nincs Gyár.
Más, mármegint:
Tévéreklám: a citromos és narancsos soproni mellett itt a grapefruit ízű is. Nahát, nekem lenne még pár ötletem:
1. kovászos uborkás sör
2. retkes sör
3. spenótos sör
4. tormás sör
5. hagymás sör
...és ezek változatai, a határ a csillagos ég.
Mégmás: beteg a kutyám. Tegnap volt nála az állatorvos ("Jó napot én lennék az állatorvos!"- áll az ajtóban, "Jó napot, ő itt meg az állat" -mondom én, miközben a kutya épp a dokicsaj nyakába készül ugrani, látható képennyalási szándékkal) Úgy tűnik nincs nagy baj, vesegyulladás lehet, kapott két injekciót a fenekébe, meg a doki felnyúlt neki ( a hüvelyébe), hogy kitapintsa, nincs-e daganat (nincs), ma meg szalonnába csomagolva etettük meg vele a rendelt antibiotikumot. Amúgy máris tünetmentes, dejó.
Viszont egyelőre nem vállal beporzást, pedig jó benne, vagyis bemászik a bokorba, magára szed minden virágport, aztán megy tovább a következőhöz. Sokkal hatékonyabb, mint holmi méhek...
Kedvenc eslső mondat
Hallom a rádijóban, merhogy rádijót hallgatok munka közben megzakkanás ellen, hogy van egy pályázat (vagymi), miszerint mindenki küldje be a kedvenc első mondatát, nem kell, hogy a kedvenc könyvéből legyen. Többek szerint a legjobb: "Uram, a késemért jöttem."( Hol hagyta? -- Valami matrózban. -- Milyen kés volt? -- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?)
Ezt most tényleg nem tudom felülütni. Az én kedvenc mondatom nem irodalmi: "Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak. -Colorless green ideas sleep furiously )
Ezt most tényleg nem tudom felülütni. Az én kedvenc mondatom nem irodalmi: "Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak. -Colorless green ideas sleep furiously )
2011. május 17., kedd
szakosítunk, nofene...
Namármost: én (leggyakrabban) egy unalmas alak vagyok: például bélyeget gyűjtök. Úgy kezdődött mint bárkinél, gyerekkoromban kaptam egy kiló bélyeget valami nagybácsitól. Egy ideig lelkesedtem érte, aztán el lett felejtve. Ám pár éve (nyilván az öregedés egyik első jeleként) újra elővettem az albumaimat, és a dolog kezdett elhatalmasodni rajtam, ha sikerül beüzemelnem a szkennert (affene negyedszerre bírtam leírni, hiába a négyórai kelés... a "negyedszerre" kifejezést egyébként már második nekifutásból helyesen betűztem, szóval:), kegyetlenül, büntető jelleggel beteszek néhány szívemnek kedves darabot.
De a lényeg nem is ez. Hanem, hogy az őrület fokozódása okán már bélyeges szakkönyveket cipelek haza a könyvtárból, és igazi gyöngyszemre bukkantam. Erős László: Bélyeggyűjtők könyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1978. El lehet képzelni miféle dumák lehetnek benne. De ha nehéz elképzelni néhány szívbe markoló részlet:
"A (motívum) választásnál lehet az a szempont, hogy melyik témát ismeri alaposan a gyűjtő. Egy vasúti mérnök feltehetőleg szakmájával kapcsolatos gyűjteményt igyekszik felépíteni, de elképzelhető, hogy más témát választ, mondjuk orchideákat ábrázoló bélyegekre szakosít. (sic!) Ez teljes kikapcsolódást biztosít, s új érdeklődési terület nyílik meg előtte."
Jujj nekem. Először is: egy vasúti mérnök lát elég vonatot meg sínt, meg részeg forgalmistát (vö: A Három testőr Afrikában), szóval miért akarna részeges forgalmistás bélyegeket gyűjteni? Ha meg már eleve orchiedákra SZAKOSÍT, akkor azok nyilván érdeklik, s nem új terület neki, ami ráadásul megnyílik. Hogy aztán kikapcsolódjon, teljesen persze.
Hogyan cseréljünk külföldi bélyegeket? Gyerekjáték: "... az első teendő beiratkozni a helyi egyesületbe; a tagdíj felnőtteknek havi 2 lej, tizennyolc éven aluliaknak 1 lej. Félévi tagság után a gyűjtő jogosult a külföldi cserére. Kitölt egy űrlapot, amelnynek alapján a Bukarestben székelő cserebizottság állandó jelleggel lajstromszámot közöl a gyűjtővel. A filatelista ezután szabadon (sic!) küldhet bélyegeket szocialsita országokba, negyedévenként 400 lej, más országokba 200 lej erejéig a cserebizottságon keresztül. A külföldi cseretárs nevét és címét, valamint a küldemény részletezését fel kel tüntetni az egyesületben kapható nyomtatványon"
Világos nem? A cserebizottság az valamilyen szekus leányvállalat, hiába ez még a Kondukátor, a Kárpátok Géniusza Romániája volt. Brrrrr....
(Nagyon más: az előbb a tévében ment valami pankrációs műsor reklámja, és én tudtam a választ az ott elhangzó kérdésre. Mert ugye kigyúrt pasi eszelős tekintettel üvölt: "Hogy szállhatsz szembe velem???" Távkapcsolóval pubi, távkapcsolóval. És lőn... )
De a lényeg nem is ez. Hanem, hogy az őrület fokozódása okán már bélyeges szakkönyveket cipelek haza a könyvtárból, és igazi gyöngyszemre bukkantam. Erős László: Bélyeggyűjtők könyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1978. El lehet képzelni miféle dumák lehetnek benne. De ha nehéz elképzelni néhány szívbe markoló részlet:
"A (motívum) választásnál lehet az a szempont, hogy melyik témát ismeri alaposan a gyűjtő. Egy vasúti mérnök feltehetőleg szakmájával kapcsolatos gyűjteményt igyekszik felépíteni, de elképzelhető, hogy más témát választ, mondjuk orchideákat ábrázoló bélyegekre szakosít. (sic!) Ez teljes kikapcsolódást biztosít, s új érdeklődési terület nyílik meg előtte."
Jujj nekem. Először is: egy vasúti mérnök lát elég vonatot meg sínt, meg részeg forgalmistát (vö: A Három testőr Afrikában), szóval miért akarna részeges forgalmistás bélyegeket gyűjteni? Ha meg már eleve orchiedákra SZAKOSÍT, akkor azok nyilván érdeklik, s nem új terület neki, ami ráadásul megnyílik. Hogy aztán kikapcsolódjon, teljesen persze.
Hogyan cseréljünk külföldi bélyegeket? Gyerekjáték: "... az első teendő beiratkozni a helyi egyesületbe; a tagdíj felnőtteknek havi 2 lej, tizennyolc éven aluliaknak 1 lej. Félévi tagság után a gyűjtő jogosult a külföldi cserére. Kitölt egy űrlapot, amelnynek alapján a Bukarestben székelő cserebizottság állandó jelleggel lajstromszámot közöl a gyűjtővel. A filatelista ezután szabadon (sic!) küldhet bélyegeket szocialsita országokba, negyedévenként 400 lej, más országokba 200 lej erejéig a cserebizottságon keresztül. A külföldi cseretárs nevét és címét, valamint a küldemény részletezését fel kel tüntetni az egyesületben kapható nyomtatványon"
Világos nem? A cserebizottság az valamilyen szekus leányvállalat, hiába ez még a Kondukátor, a Kárpátok Géniusza Romániája volt. Brrrrr....
(Nagyon más: az előbb a tévében ment valami pankrációs műsor reklámja, és én tudtam a választ az ott elhangzó kérdésre. Mert ugye kigyúrt pasi eszelős tekintettel üvölt: "Hogy szállhatsz szembe velem???" Távkapcsolóval pubi, távkapcsolóval. És lőn... )
2011. május 15., vasárnap
ó miszter alkohol
Utálom magam, mikor iszom, utálom hogy iszom, utálom, hogy a párom is utál (az ivásér')...
De egész nap gyár, hétfőtől péntekig, hétvégén pedig lazulnék (piával szar, tudom), valaki mondhatna valamit, micsinájjak a szabadidőmben...
Inni akkor jó, ha van kivel, de akivel jó piálni, azzal jó anélkül is. Mint másik felem barátnéja: borral vagy bor nélkül, de jófej a csaj, nagyokat lehet vele dumálni, meg az én másik felem is ilyen (madarat tolláról? - naná), pedig utálja a bort, de anno megitta, meg a cidert is.
Privátim (bréking nyúz): novemberben megyünk Londonba. (hurrrrááá)
Részleteket nem írok ( amúgy is magamnak írom a blogom), párom amúgy is kilelkesedi magát. (plusz letiltom magam, az 'amúgy' kifejezés használatáról)
De egész nap gyár, hétfőtől péntekig, hétvégén pedig lazulnék (piával szar, tudom), valaki mondhatna valamit, micsinájjak a szabadidőmben...
Inni akkor jó, ha van kivel, de akivel jó piálni, azzal jó anélkül is. Mint másik felem barátnéja: borral vagy bor nélkül, de jófej a csaj, nagyokat lehet vele dumálni, meg az én másik felem is ilyen (madarat tolláról? - naná), pedig utálja a bort, de anno megitta, meg a cidert is.
Privátim (bréking nyúz): novemberben megyünk Londonba. (hurrrrááá)
Részleteket nem írok ( amúgy is magamnak írom a blogom), párom amúgy is kilelkesedi magát. (plusz letiltom magam, az 'amúgy' kifejezés használatáról)
2011. május 14., szombat
címről
Ja a név....
Dr.Who rossz magyar fordításban 'Ki vagy Doki?', pedig a Dr. Kiafene talán jobb/szellemesebb,legalább is átadja a lényeget. Mert a dokinak nincs neve, legalább is nem tudható. A nevünket amúgy sem magunk választjuk, nem azonos velünk.
Amit csinálunk, az leszünk mi (amivel nem azt állítom, hogy ha palacsintát csinálunk, palacsinták leszünk) amit megeszünk viszont, az később az lesz amit kikakálunk.
Vagyis: ne legyünk (túlzottan) büszkék arra amit főztünk, mert a kaját a fekáliától csak az idő választja el, a jófejet a seggfejtől meg csak egy előtag.
Hát ez amolyan alapvetés,hajózni kell, London mindent visz és... (Állítólag Füst Milánnak volt egy terve a sírfeliratára: "Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Kevés barátja volt és azokat is utálta.")
Dr.Who rossz magyar fordításban 'Ki vagy Doki?', pedig a Dr. Kiafene talán jobb/szellemesebb,legalább is átadja a lényeget. Mert a dokinak nincs neve, legalább is nem tudható. A nevünket amúgy sem magunk választjuk, nem azonos velünk.
Amit csinálunk, az leszünk mi (amivel nem azt állítom, hogy ha palacsintát csinálunk, palacsinták leszünk) amit megeszünk viszont, az később az lesz amit kikakálunk.
Vagyis: ne legyünk (túlzottan) büszkék arra amit főztünk, mert a kaját a fekáliától csak az idő választja el, a jófejet a seggfejtől meg csak egy előtag.
Hát ez amolyan alapvetés,hajózni kell, London mindent visz és... (Állítólag Füst Milánnak volt egy terve a sírfeliratára: "Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Kevés barátja volt és azokat is utálta.")
Nahát, mosmár..
Három állandó olvasót szeretnék. Tudom kiket, remélem,ők is rám találnak.Mindenki más desszert (1előre), meglátjuk.
Félek, hogy annyira unalmas pali vagyok, akivel nem történik semmi, hogy még a barátaim is elalszanak rajtam. Jujj, jut eszembe,xar ez a blog-dolog, kezdek úgy fogalmazni, mint egy felső tagozatos a "kedvenc nyári élményeim"munkacímű rettenetében. (a 'Jujj' különösen súlyos).
Ámde: állítólagos szociomókusként épp a munkásosztályt erősítem, és nem bírom ki, hogy ne dokumentáljak.
Havi szöveg:
-Lacika, Laciikaaa!!!
-Mivan? Amúgy a 'Lacikát' nem értékelem...
- Előző munkahelyeden hogy szólítottak?
- Tanár úr,hivatalos levelezésben adjunktus úr...
(a többi néma csend)
Heti szöveg:
- Kéne franciakulcs...
- Hányas?
- Többféle van?
Hát ilyenek, tudom nem túl szellemes, de ez adódik...
Félek, hogy annyira unalmas pali vagyok, akivel nem történik semmi, hogy még a barátaim is elalszanak rajtam. Jujj, jut eszembe,xar ez a blog-dolog, kezdek úgy fogalmazni, mint egy felső tagozatos a "kedvenc nyári élményeim"munkacímű rettenetében. (a 'Jujj' különösen súlyos).
Ámde: állítólagos szociomókusként épp a munkásosztályt erősítem, és nem bírom ki, hogy ne dokumentáljak.
Havi szöveg:
-Lacika, Laciikaaa!!!
-Mivan? Amúgy a 'Lacikát' nem értékelem...
- Előző munkahelyeden hogy szólítottak?
- Tanár úr,hivatalos levelezésben adjunktus úr...
(a többi néma csend)
Heti szöveg:
- Kéne franciakulcs...
- Hányas?
- Többféle van?
Hát ilyenek, tudom nem túl szellemes, de ez adódik...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)