Hazai tempó

Azt olvasom több helyen is, hogy a MÁV új, nagyon menőnek beharangzott IC-kocsijai nem mentek át a minőségellenőrzésen, mert többek között nem felel meg az akadálymentesítés EU-s követelményeinek. Azt most hagyjuk is, hogy ami nálunk a csúcsmodern, minőségi vasúti kocsi, az mondjuk Angliában a sztenderd, mindennapi közlekedés eszköze, dehát az angoloknak ugye könnyű, ők találták fel a vasutat. Az viszont már nagyon is ránk jellemző, észak-balkáni tempó, hogy a máv meglepetten közli,nem érti mi is a baj, ők eleve nem is számoltak kerekesszékesekkel. Ja, ha csak úgy nem...

Amúgy is riasztó az a gyakorlat, hogy az államnak egyfelől vannak törvényei, másfelől épp az állam szervek és vállaltok azok, melyek magasról tesznek ezekre. Kellene ugye akadálymentesíteni, de a magasságos közhivatalok ezt vagy megteszik vagy nem, ha igen akkor is többéves késéssel, és láttam már olyat, hogy a meglévő lépcsőre úgy 40-45 fokos szögben felfektettek két rozsdás aslemezt párhuzamosan, oszt' jónapot. A sok hüle roki meg lógos kismama meg örüljön bazmeg, most már bejuthat ügyet intézni. Egyébként is intézze online, van ám nálunk olyan e-közigazgatás mint az állat, igaz hogy átláthatatlan, lassú és a magyarra alig hasonlító bürokrata nyelvet használ, de leglább személyesen lehet csak regisztálni, nyilván a magasságos főhivatal lépcsők tetején trónoló megszentelt irodáiban. (Sorszámot húzzon! Lakcímkártya, eboltási igazolvány, papírzsepi van magánál?)

De a magasságos vasúti főszervezési hivatali főigazgatóság mindezt egyszerűen és őszintén intézi, ők kérem eleve nem is számoltak vele, nem gondoltak arra. Mondjuk elve milyen vasúttársaság az, ahol rendszeresen autóvásárlásra költenek egy halom pénzt, de leglább tudjuk, a derék vasúti főfarkak miért nem látak vonatot még működésben. Mert ugye ők autóval (adott szint fölött sofőrrel) járnak, mozdonnyal meg vasúti kocsival pedig csak a vörös szönyeg mellett találkoznak, amikor sajtónyilvánosan kell átvágni valami szalagot. Utána beszéd (a kormáy csodálatos eredményeinek bemutatása), pezsgő, kaviáros szendvics (az újságíroknak sajtos pogi), aztán gyorsan vissza az Audiba, elvégre csak a senkik járnak vonattal.

Ki szereti a diktátorokat?

Ma épp úgy alakult, hogy egy csomó, a hitleri Németországgal kapcsolatos dukomntumfilmet láttam, inkluzíve sok eredeti Hitler-beszéd. És igazán elcsodálkoztam. Mert anno még töri érettségin azt húztam, hogy "A nácik hatalomra jutása Németországban", de az, hogy ez az Adolf milyen nyilvánvalóan közveszélyes figura volt akkor csakelvont elméletlehetett.

Hitler ugyanis beszédeiben/alatt egy nyilvánvalóan paranoid, kissé skizoid személyiséget prezentál (merthogy néha ő maga a németország, ő az oszták), egzaláltan üvöltözik és hadonász, egy hisztis fasz in concreto. Ebben mi vonzót látott milliónyi német??? OK,értem én, hogy elvesztett világháború, weimari köztársaság csődje, meg gazdasági világválság (ebből adódóan: nyomor, éhhalál, jobb esetben is létbizonytalanság), de akkor is. Ha baj van, bízzuk egy labilis személyiségű ragadozóra az államot? Mint az ókori rómaiak, hogy szarban a haza, köll egy diktátor, az majd rendet vág, oszt jónapot? De mi lesz, ha a diktátor nem akar menni, sőt világuralomra vágyik?

Azt hiszem a mai németek, nyilván már nem érintetként, csak a folytonosság okán, a gázkamrák és deportálások embertelensége után, azt szégyellik leginkább, hogy náluk jött létre az a társadalom, ahogy egy Hitler lehetett valaki, ahol milliók tapsoltak, és százezrek szolgálták-imádták a Führert, hogy képesek voltak rá...

És akkor -bár nyilván minden áthallást visszautasítok vállalok - tessenek gondolni Vitéz Kőbányai Lovastengerészre, Rákosi Pajtásra, vagy putyin pincsijére, született Orbán Viktorra. Mert a vitákat ő sem vállalja régóta, inkáb nacionalista és nemigen demokrata, de nem is nacionalista, csak populista, amibe meg belefér a bolsevik tempó, Leninelvtárs módra, meg a szánalmas zsidózás, illetve annak korlátlan eltűrése is. De én nem fogom szégyellni magam e seggfej miatt később sem, én soha nem szavaztam rá, és korlátozott lehetőségeimmel sikoltozom is, a baj csak az, hogy egy ország  merül a szarba, egyre mélyebbre, a kövér  miniszterelnök miatt, aki meg egyre jobb kedvvel pálinkázik, és szarik ránk. Pont azt, amibe egyre mélyebbre süllyedünk.

Vagyis: orbán nem hitler, manapság nem is lehet az, de egy mussolinivel mintha lassan bepróbálkoza. Pedig elmehetne inkább a francba is.

Frissítés

Nagyjából rám jött a sírva röhögés, mikor tegnap esete a munkából hazatérvén, ezzel a cikkel szembesültem:
http://444.hu/2014/09/05/oscar-dijas-szinesz-es-rendezo-az-obudai-polgarmester-jeloltek-kozott/
A néni vagy nagyon ügyes marketinges vagy gyakorló (mondjuk nem köz- inkább önveszélyes) elmebeteg, aki nem létező iskolákban szerzettnem létező doktori fokozatot, de minek is, mikor ott van neki a 22 Oscar-díja, köztük a Rómeó és Júlia meg a Bárányok hallgatnak főszerepéért. Ilyen sikersorozattal nem is tudom miért akar óbudai polgármester lenni (olyan programmal, hogy: ÚT Fejujítás! meg LAKÁS ÉPÍTÉS!), miko segíthetne George W. Bushnak is terrorizmus eleni hacban, ha már Oscar-díjat is kapott tőle.

De ennek htására megvilágosodtam. Én is írok egy új, minden szempontból fissített önéletrajzot, a végül meg nem szereztett PhD helyett meg egyszerűen csak kiírom a nevem elé a két betűt, nem is értem a sok hülyének ez hogy nem jut eszébe. (Mondjuk a Bajor Imrét kezelő rákgyógyító csodadoktornak eszébe jutott, pedig mégcsak nem is orvos.)
Szóval:

Dr. BéLa, BsC, MA, DLA
újságíró, szociológus, műfordító, titkos belső egyetemi tamársegéd, a National Geographic Society tagja (nézőként és egykori előfizetőként), a Brit Birodalom Lovagja Rend Titkos Birtokosa, a hit védelmezője.
Született: 1974. Pécs.
Iskolái:
- Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola (elektromérnöki szakon, jeles oklevéllel)
- Leonyid Brezsnyev Tanárképző Pedagógiai Főiskola (művelődésszervező-szociológia-kommunikáció-földrajz-biológia szakon, teológiai szakiránnyal, summa cum laude)
- A Cambridge-i Trinity College hallgatója az ELTE képzésének keretében, filozófiai-teozófiai-geológiai kurzusokban, fénymásolt tanúsítvánnyal ("Az órákat részben látogtta")
- Eötvös Loránd Tdományegetem szocilógia szak, "Spartacus-Vén Pipás Szakkolléigum", jó eredménnyel
- Great Tétényi Road College, büfé-kisbolt szak, jeles eredménnyel.
- Vitéz Lófej Kázmér Szabadegyetem, doktori képzés, PhD summa cum mindenféle minősítéssel fokozott.

Munkahelyek/referenciák: CIA, FBI, KGB, FTC, MTA, MTI, FIAT, BMW, CBA, MG, IBM, NASA, BP, HSBC, RBS, M&M's, TFL, UPC, IBS, KE-PFK, DM, DRWHO, NYPD, YMCA

Szakmai tapasztalatai: nagyjelentőségű nemzetközi kutatások vezetése a NASA, az MIT és a BVSC szervezésében, tagság a Nobel-díj bizottságban, egyetemi oktatás Kaposváron és Pécsett, számos különböző tanteremben, a KVGY sorkapocs-műhelyének vezető munkatársa, számos lap állandó külső és nem számlaképes szerzője, a Politeista Monetáris Egyház presbitériumának titkára valamint a Darth Vader Lovagrend alapító nagymestere, birodalmi fősárkány.

Képességim: szeretnék egy fitalo, dinamikus csapatban dolgozni, erősségeim a terhelhetőség (20kg-ig), a jó kommunikációs készség (angolul is magas szinten tudok, én már értem amit mondok), a másokkal való jó együttműködés (tudok önállóan dolgozni), boldogulok a kíhívásokkal és szép vagyok. (Mások által szépnek mondott.)

És indulnék polgármesternek is. Programom: több munkahelyet, kevesebb szökőkutat! Meg ingyen sört!

Hüje levél

A mi körzetünk képviselőjének, (neve nem jut eszembe, asszem valami Pál). Helyben.

Tisztelt kedves Képviselő Úr!

Kérem szépen, én azt szeretném megírni a tisztelt Főpárti képviselő úrnak, hogy én kérem szépen tönkre lettem téve az elmúlt 84 évben. Illetve nyolc meg négy évben. Mert engem még a Gyurcsányiék tettek tönkre először a Bajnai kormányzása alatt, kérem tisztelettel, aztán a Főpárti Orbán úrék még tönkrébb a róla elnvezett kormányzása alatt.

Az úgy kezdődött, hogy még kilencszázhetvennyolcban végeztem kutyavidítás szakon a Nehézipari Állattenyéztési Egytemen, szumma kum laude (nem a zenekar!), évtizedekig ténykedtem a szakmában, mások átal sikeresnek mondott módon, kérem tisztelettel, a rendszerváltás után még Írországban is voltam, szetter-továbbkpzésen. De! Ezek a Gyurcsiányék engem leépítetek kérem, azt mondták, hogy a kutyavidítás nem is igazi szakma, az egészet csak arra találták ki a Kádárék, hog az egészen hülye kádergyerekeknek is lehessen diplomát szerezni nekik. Pedig apám nem is volt káder, hanem függetlenitett párttitkár, saját irodával, meg téeszelnök haverokkal kérem. (Jó, én mondjuk kicsit tényleg hülye voltam, de ezt akkor udvariasan úgy hívták, hogy gyermekien idealista.)

Szóval azt mondták, hogy nincs is szükség kutyavidítókra, különösen  a közszférában nem, ahol én dolgoztam, mint függetlenítet kutyavidító a Polgármester Úr labradorja mellett, címzetes főtanácsosi státuszban. De ugye lapátra kerültem kérem szépen, mert engem, meg az egész régi szakembergárdát lecserélték néhány gumicsirkére. Digitálisra!

Így aztán munkanélküli lettem. Alkalmilag próbálkoztam ugyan a szervezett bűnözéssel, de nem bírom a vért kérem szépen (ezért is nem mentem orvosnak, pedig hívtak nagyon ám!), meg voltam narancsot szedni a egy délspanyol ültetvényen, csak ott meg az volt a baj, hogy a fizetés egy részét természetben, konkrétan verésben kaptuk, az meg ugye nem valami nagy biznisz.

Úgyhogy hazajöttem kérem, és alig három év menhely után végre találtam munkát, igaz nem a szakmámban, a kutyavidítást azt teljesen elsorvasztotta az elmúltnyolcév, ma már teljesen szlovák meg lengyel importra szorulunk. Ezért először kovácsotvas tetoválásokat készítettem egy kisiparos műhelyében, de aztán kimentek a divatból, átálltunk a gyárilag koptatot-lehányt farmerekre, de ahhoz meg nem volt gyomrom, mert ugye nekem kellett lehányni őket, illetve azokat kérem szépen.
Jelenleg a Laminált Felvágottak Kft-nél dolgozom mint szexuális zaklató, de nem látok benne perspektívát, különösen mióta egyre nagyobb az igény a szado-mazóra a húsüzemi munkásnők körében.

És hát az van, hogy a jelenlegi, Kormány Viktor orbánfő úr által vezetett rendszer sem talált még meg magának, pedig nagyon bíztam kérem, hogy majd végre, de nem, pedig én Gyurcsóki-rendszer ülözött áldozata vagyok, mint fentebb is írtam kérem szépen.

Szóval az lenne a kérésem tisztelt Képviselő Úr kérem szépen, hogy tessenek nekem valami önkormányzati állást vagy képviselői állást találni, hogy újra kihasználhassam képességeim kihasználásának lehetőségeit, a Nemzet és  Párt szolgálatában, bár a sorrend felcserélhető. Kutya nem akadály!

Köszönetes üdvözlettel előre is: Weisz Bubó, Ló u. 23/b.

Asszociatív Oszkár

Olvasom a mai újságban, hogy átadták a "motorok Oscar-díját, és már harmadszor ugyanaz a gyártó nyert, ott is volt a képe egy ilyen utóba való motornak, leglább is asszem abba való. Ez idáig rendben is lenne, de mi ez az álladó oszkározás, hogy lassan már minden díj Oscar? Tudjuk, hogy van pornó Oscar, meg szakács Oscar, feltehetően műköröm-építő Oscar is, de akkor már ne álljuk meg itt. A Nobel-díj lehetne a tudományos Oscar, a Fomula-1 Oscar értelemszerűen a világbajnoki cím (miként az olimpia a sportolók Oscar-gálája), a Miss Universe a szépség Oscar, a Mekiben meg állandóan a hónap dolgozója lenne Hamburger Oszkár, kár hogy a neve alapján inkább tűnik emigráns kommunista mozgalmárnak az, 1920-as évekből.

Mert persze bármi lehet bárminek a bármilye. A Deseda a kaposváriak Balatonja, a Balaton a magyarok tengere, a Földközi-tenge a mediterrán népek óceánja, az óceán az meg az Atlanti, az Indiai meg a Kuka. (Vagy a Vidor?) Itt jut eszembe egy Kőhalmi-poén, miszerint ha a Balaton a magyar tenger, akkor a sajtos-tejfölös lángos a magyar pizza, a tehén gyümölcseivel.

Valamint Cardiff a szegény ember Londonja, az ELTE a magyar Harvard, az iszlám az arabok kereszténysége, a busz a fapados taxi (a taxi a fapados limuzin, a limuzin a fapados magángép, amagángép meg a fapados űrturizmus), az Ablak-Zsiráf a buták Pallas Nagylexikona, Orbán a magyar Putyin, Putyin korunk Nagy Pétere (vagy Rettegett Ivánja), Nagy Péter az orosz Napóleon, a Napóleon meg egy konyak, mely egykor a munkásosztály itala volt, és az választott képviselői útján fogyasztotta.
Az asszociációkban az a szép, hogy nem kell közéjük szoros logikai kapocs,valamint végtelenek, ahol a párhuzamosok találkoznak...

Hüje koponyák

Nézem épp a Műholdonát Hisztori csatornát, mert még ez az egyik lenézhetőbb, de már itt is kristálykoponyáznak, amit nem szeretek, ha ufóznak is, mint a másik Hisztori Csenelen, én tényleg elkapcsolok a Muzsika TV-re, kulturális öngyilkossági szándékkal, vagyis fontolgatva.

Pedig az imént még épp a háborús farm című sorozat ment, ahol pár történész beköltözik egy tanyára, és úgy él, ahogy az angol parasztok a második vilgháború alatt, vagyis rosszul, műpulykával és stikában főzött zugpálinkával. (Ezek a fazonok amúgy voltak már viktoriánus patikusok, meg Vidor Tudor-korabeli szintén parasztok is, és akkor is igazán szórakoztató volt, ahogy városi értelmiségiek hígtrágyát kevernek egy ócska hordóban, favillával.)

A kristálykoponyás műsor amúgy leginkább azt dokumentálja, honnan jön ez az ősi idegenes-világvégevárós szubkultúra kattanása a nevezett koponyák iránt, de közben passzentosan felmondják az összes okkult baromságot, gondolván talán, hogy így a hívőknek is bejön a műsoruk. De engem meg rohadtul nem érdekel, hogyan nem találta meg valami nőszemély a maga kristálykoponyáját, illetve miért hazudozott róla évtizedekig úgy, hogy a végén már maga is elhitte az egészet. Ennyi erővel arról is lehetne félfikciós dokumentumfilmet forgatni, hogyan nem készültek el a nácik a várva várt csodafegyverükkel, nélkülözve az ufóval repkedő szürke idegenek segítségét, akikkel nem találkoztak egyáltalán, vagy mi lett volna ha a Titanic egy jéghegy ghelyett mégis inkábbb a Buckingham-palotával ütközik össze. Csak az már nem tudományos ismeretterjesztés lenne, hanem sima sci.fi.

És egyáltalánÍ: mi a fenének kell egy kristálynak koponya? Mert például nincs is gerince, ami tartaná.

Gusztus húsz

Augusztus huszadikán én kérem azt ünneplem, hogy nem kell dolgozni. Sokadszorra. Mert ugye az államalapítás a viktor fényében egyre rosszabb ötletnek tűnik, az új kenyér az nálam tegnapi (mert ünnepnap a kenyérbolt is zárva), az alapkotmánytörvényre meg szót sem vesztegetnék, szarból van az nem gránitból, mondom néktek felebarátaim és egészen barátságtalanok.

De akkor mire jó a gusztus huszadika? Tegnap, szokás szerint, hallgatván az Lánchíd Rádijót, egyetlen hozzászóló sem akadt ’kedvenc’ műsoromban, aki megemlékezett volna arról, hogy ma ő igazán ünnepi hangulatban körmenetelne, szentjobbolna, esetleg újkenyrelene, vagy hogy is kell ezt ragzani. Ők biza kertészimréztek, azaz indulattól elfúló hangon gyaláztak egy világklasszis írót, akitől egy sort sem olvastak, sőt gyanús, hogy húsz éve egy sort sem olvastak senkitől, aki nem fideszes lapnál publicista. Bayerzsoltos alapon viszont nehéz megérteni a világot, a bogárlászlói értelemben vett szívcsakrás szívsebész útmutatásai leginkább a káoszba vezetnek, képzelem milyen vacak érzés lehet egy fidesz-hívőnek (hisz ma ők a legnagyobb vallási szekta kis hazánkban) mondjuk Londonba menni, és látnia, hogy hát bizony, működik a liberális demokrácia, sőt jobban, mit nálunk az autokrácia, bármit is vartyog a Főnök, nagy pálinkás lendületében.

Most viszont gusztus huszadikán az igaz Orbán-hitűek is elbizonytalanodnak kicsit, mert valahogy egy állami ünnep nem eléggé forradalmi, a zsírfejű sem szolgál új harci jelszavakkal, tűzijáték meg már Kádár alatt is volt, igaz a mostani vezér is egyre kevésbé különbözik Csermanek elvtárstól, szóval pörkölt-kisfröccs-tűzijáték az  megvan, ahogy megvolt ’hetvenkilencben is, mínusz vízi- és légiparádé. (Modjuk jövőre lesz Redbullerrész, ha balazuhan valaki a Dunána, vizimentés is!)

Vagyis ma főleg azt ünnepeljük, hogy valakik, valahol szentistvánoznak (nem vagyok katolikus, teszek a szentjeikre), újkenyereznek, mi meg tévét nézünk jól, ünnepi ismétlésekkel.

Álomutazás

Már sokszor megírtam, micsoda gyötrelem mostanság az utazás, merthogy szeretek ott lenni valahol, ami nem itt van, de rühellem a folyamatot minek eredményeképp oda jutok, vagyis utálok buszozni, hajózni, majdnem utálok vonatozni (az azért néha jó) és nagyon utálok repülni, ez utóbbit a tériszony meg a reptéri vegzálás miatt főleg.

Úgyhogy szét kellene bontani az utazást jó, vagyis átélendő, és nem jó, azaz kihagyható részekre. Lenne egyfelől a tervezgetés und ábrándozás, nem lenne viszont csomagolás meg maga az utazás, a szó fizikai értelmében. Mert a közlekedés helyett teleportot használnánk, az olyan, hogy belépek egy fülkébe itt a sarkon, és kilépek egy másikból egy londoni sarkon. Így aztán tényleg felesleges csomagolni, ha kell valami, egyszerűen hazateleportálok fogkeféért vagy szemüvegtörlőért, sőt nem kellene szállodát sem fizetni, bár nyilván megérné mégis, hisz az utazás lényege az, hogy nem vagyunk otthon, azaz más ágyában alszunk és más vécéjét használjuk. De ettől még kényelmes, hogy Madridban is ehetünk itthoni sajtos rólót, ha megkívánjuk.

Ráadásul nem kell megkérni senkit, hogy öntözze a virágokat meg sétáltassa a kutyát, csak jól kell szervezni a kinti programot, hogy sétaidőben épp egy teleport közelében legyünk. Sőt, így még mosni is lehetne Londonból, ha lejár a gép tíz percre hazaugrunk. Szóval a fizikusok találják már fel végre a teleportot, a sok hülye részecskegyorsítás helyett (elvégre mire megyek én azzal, ha egy részecske marha gyors?), ja, és legyen olcsó is, mondjuk működjön fémhúszassal, és akkor már akár élhetünk is máshol, anélkül, hogy elköltöznénk onnan, ahol most. („Van egy jó kis kamarakoncert Bécsben, úgy egy óra múlva, nem ugrunk el, szívem?”)

Mondjuk az utazás mint olyan ebben az esetben értelmét vesztené, üres fogalommá válna, így belegondolva egyre gyanúsabb, hogy az élményhez hozzátartozik a késő vonat meg a reptéri gyűrődés is. Igaz, hogy negatív előjellel, de akkor is így kerek.

Magyar Ázkodás

Olvasom, hogy a Nemzeti Színház nézőszáma jelentősen csökkent az új igazgató első teljes évadában, vagyis közel egy harmaddal. Amit persze siettek azzal magyarázni, hogy több előadás technikai okok miatt elmaradt, így aztán eleve nem is hozhatták a nézőszámot. Azt mondjuk nem tették hozzá, hogy a „technikai ok” az volt, hogy nem jött össze elég néző, negyed házzal meg nem akarták blamálni magukat, hisz ha egy színház ugye nagyon nemzeti módon értékőrzően értékteremtő, akkor oda áramlanak az emberek, ők meg táblás házak előtt őriznek értéket magas művészi és emberi színvonalon.

De hát a nézők egy jelentős része minden akció meg direktmarketing ellenére nem éri fel a Nemzeti magas művészi színvonalát, vagy épp magasról tesz rá, Nagygömböc az igazgató (valamint mifelénk Rektorhelyettes Úr is) és sleppje erre nagyjából meg azt böffenti fel, hogy de több az előadás (na ja, hisz több a vendégelőadás, amit ugye nem ők csináltak), meg volt fesztivál külföldi előadásokkal is, miközben Alföldi idejében csak magyar játszottak náluk. (Amúgy képzeljük el, milyen hörgés lett volna a Kerényi-féle kreténjobb részéről, ha Alföldi külföldi (vagy Külföldi alföldi???) előadásokat hív meg, hogy itt kérem meg lett gyalázva a Magyar Nemzeti Magyar Szentélye a Magyar Nemzeti Színjátszásnak, itt kérem már angolul meg franciául vartyognak a színpadon, ez már maga a nemzethalál, sőt Nemzet Halál, egyébként és monnyon le, és buzi, mert csak.)

E szánalmas magyarázkodás (esetleg népnemzetiül Magyarázkodás – ha már a helyesírás teljes mellőzésével minden nagybetű ami magyar) helyett mondhatták volna az is, hogy:

      a.)    Igen, tényleg kevesebb a néző, de ezek viszont minőségi nézők, rendes illiberális keresztény/keresztyén, népben-nemzetben gondolkodó nézők, legalább három gyerekkel, ők a jövő, ők fognak majd sok gyereket hozni a nemzetibe, és lesz majd itt hatalmas nézőszám, húsz év múlva.

      b.)    Nem a nézőszám kicsi, a pofátok nagy!

      c.)     Az csak a norvég buzilobbi sötétben lopakodó rémhírterjesztése, hogy a kevés néző miatt maradtak el előadások, a valóság ezzel szemben az, hogy épp a túl sok néző miatt, egyszerűen nem volt szívük visszautasítani a sok jegyért síró árvát, ezért inkább meg sem tartották az aznap estit, hogy senki ne érezze kirekesztve magát.

     d.)    Csak!

Hüje hangok

Igazából elhatároztam, hogy többet (na jó, egy ideig) nem poénkodom a Lánchíd Rádió kretén betlefonálóival, de a mai egyik bácsi olyan abszolút csúcsot állított fel, hogy nem lehet kihagyni. Akkor sem ha a pali nyilván klinikai értelemben is őrült, elvégre ő biztosított magának nyilvánosságot.

Azt mondta ugyanis, hogy nemrég beültettek neki egy 'biocsipet', ez olyan, hogy nagyon titkos és szinte lehetetlen megtalálni, és őt ezen keresztül terrorizálják. Ilyen hangok beszélnek a fejében, öngyilkosságra, meg hasonlókra próbálják rávenni, és ezek a hangok 'azoktól' jönnek, mert ő nem skzofrén, csak biocsip van benne, ez ondták a hangok a fejében.

És a barom műsorvezető (bár hallhatóan iszonyú kínban volt) nem keverte le valami semleges mondattal, viszont nem tudta hogy is kellene a pácienssel bánni, ilyeneket  mondot, hogy hát konzultáljon valakivel, végül is ötven-ötven százalék, hogy a hangok csak a fejében vannak, vagy tényleg jönnek valahonnan.... Ezt nyilván az ő fejében lévő hangok súgták. (Figyu öreg, lehet hogy télleg van világösszeesküvés a zsidó ufók által, hisz nap mint nap annyian mondják neked, lehet hogy igazuk van...)

Stadionhüjék

Napok óta azon rugózik a sok médiákok, hogy a zorbánt kifütyülték a fradistadion (vagy fradista dion) avatójának megnyitóján, inkluzíve kicsi segítőit úgyszintén, és hogy most aztán már tényleg repedezik a Rendszer. Vitéz Felcsúti Örökös Nemzeti Főminiszter Urat csak úgy fütyülik ki, ráadásul pont egy stadion avatóján, amit pont az ő végtelen jóságában építettek a mi pénzünkből, néhány túlfizetett falábúnak meg a meccsre járó maroknyi kopasz verőembernek.

De hát pont itt a probléma. A meccsre járó maroknyi verőembert a foci is csak mérsékelten érdekli, az csak ürügy a közös, identitásépítő balhézásra, beszédeket meg aztán végképp nem akar hallgatni, verbalitása alapvetően a tőmondatos rigmusok skandálására kalibrált. Vagyis a jelen lévő ún. 'kemény mag' (esetleg köménymag) nem vevő a beszédekre, a VIP-meghívottak nyilván csak simán unják a főfőnök öblögetéseit (hogy pl. ezt a satdiont a jóistennek köszönhetjük, miközben nyilván magára gondol), a többség meg valószínűleg magára a meccsre lenne kíváncsi.

Mert nem nagyon várható a következő jégkorszakig, hogy a Chelsea még egyszer nálunk lépjen fel, hisz csapataink harcban állnak, de rendszeresen és irgalmatlanul kikapnak, azért meg mégsem lehet kétévente stadiont betonozni valahová, hogy legyen ürügy meghívni egy ilyen kaliberű csapatot egy kis gálameccsre.
Vagyis a fütyülők olyan emeberek, akik még egyáltalán kijárnak élőben focit (fideszül: fodbalt) tekinteni, élnek a lehetőséggel, hogy láthatnak néhány világsztárt, és pont leszarják, hogy a nagyfejű meg a sameszai miről hablatyolnak.
A nagyfejűnek ez nyilván fáj, báncsa a kis lelkét, hogy kedvenc foglalatossága (miszerint mások pénzéből saját hobbiját építgeni, illetve a hobbista kollégák rajongásának fényében feredőzni) közben fütyülik ki.

Pedig igazábók ki sem fütyülték. Csak fütyültek rá.

Médiahüjék

A pártszolgálatos köztévé híradója a múlt héten elfelejtette bemondani Bajor Imre halálhírét. Mikor páran rákérdeztek miért, az volt a válasz, hogy nem volt Kossuth-díja, és náluk ez a választóvonal. (A szerkesztőik kiválasztásánál pedig nyilván a szociopata hozzállás és a seggnyalás preferálása a választóvonal.)

Erre ma elfeéejtettk beszámolni Robin Williams haláláról is, és igazából magyarázkodniuk sem lett volna miért, hisz neki sem volt Kossuth-díja, az Oscar meg ugye nem ér, az a kokamólamámorban fetrengő, hanyatló nyugati liberalizmus fertőjének terméke, vagy termójének fertéke, ahogy jobban tetszik.
De nem, ezek az agyhalott hiradós rohamosztagosok mégis próbáltak magyarázkodni, és azt találták ki, hogy hát a színész öngyikos lett, ők meg féltek, hogy a halálhíre öngyilkossági hullámot indíthat el. Ezért nem mondták be a reggeli tévéhíradóban, még szerencse, hogy délre elmúlt az öngyilok tömeges fenyegetése, hisz a déli kiadásban már szerepelt a hír. (Nyilván az Országos Meteorológiai Szolgálat időközben narancssárgáról citromsárgára, később limezöldre enyhítette az öngyilkosság-riasztás fokozatát, plusz a TEK is levadászta és kinyírta az összes potenciális öngyilkost, hatékonyan védve meg a magyar társadalmat a szuicid kisebbségtől, azt meg az öngyilkosságtól.)

Ezen az alapon persze a Felcsúti Ramszesz halálhírét sem mondának be, hisz focisták, szalonna-gyártók és fideszes harci nyugdíjasok tömegei vonulnának különböző stadionok elé, ahol, miután leöntötték magukat kolbászzsírral, önégetéssel tiltakoznának a Gondviselés hibája ellen, amely elragadta tőlük életük fényló csillagát. Ezt pedig ugye a híradósok nem kockáztathatják, de híradót mégis kellene csinálni, csak épp nem lehet: mert vagy beleteszik a szörnyű hírt, vagy nem csinálnak híradot egyáltalán. Így aztán a dilemma elől nyilván tömeges öngyilkosságba menekülnek majd, remélve, hogy erről sem tudósít majd senki.

Jó reggelt, Vietnam! Valamint Észak-Korea!

Tészták

Na, most arról kellene valami okosat, hogy mi a különbség a tortilla, a dürüm, a pita, a pizza, meg hasonlóan sütőben sült cuccok között. Mert bizonyos polcokon és bizonyos helyek pultjainál ezek teljesen csereszabatosak, lepény-lepény, jó az a helyi parasztnak, lényeg hogy legyen benne liszt, legyen lapos, meg töltsünk bele valamit, aszt' kérdezzük meg, hogy "hagyma, meg csípős mehet?"

Pedig te jó ég, már a pasty ( a cornish) mekkora külön tudomány, hogy mennyi vaj, mennyi só, meddig pihentetni, eddig bármennyiszer is csináltam, sosem lett ugyanolyan, a töltelék pláne, pedig hivatalosan mindegyik a sajtos-hagymás-krumplis volt. Viszont jó lett mindegyik, az elmúlt hat-hét kísérletből nagyjából a középső(k) sikerültek a legjobban, vagyis hanyatlok, vagy csak simán elbíztam magam.

(Mellékszál: Párom szerint ő falafelben jobb, de legutóbb Pécsen kiderült, nincs annyi római kömény, ami szerinte elég volna, miközben szerintem a vonatkozó kaja épp jó volt, szóval lehet, a falafel szerinte az római kömény, kis vízzel meg sóval keverve, aztán jól kisütve. Meg csiliszósz - kicit cípősz mehet, bár ez konkrétan arab kajálda volt.)

Mindegy is, hétvégén lángost sütök, az a hangerijen pidza, csilivel meg nutellával autentikus, vagy ha így nem jó, valaki hozzon fokhagymát, anélkül nem jön ki a nutella íze.

Nehézsúlyú irodalom

Ma vittem vissza a könyvtárba az aktuális köteteteket, és láttam, hogy az egyik könyv, egy közel kilencszáz oldalas kis szösszenet úgy néz ki, hogy már az ócskapiacon sem igen lehetne elsózni, pedig egész biztos, hogy én voltam az első olvasója, azaz nekem sikerült egy olvasással majden a papírhulladék szintig leharcolni. De nem tehetek róla, teseenek tartósabb könyveket csinálni, olyanokat amiket az ember vihet magával a buszon, a munkahelyére, olvashatja a parkban is.

Egy ilyen vaskos kötet például eleve ne legyen fehér borítójú meg papírkötéses, koszolódik és gyűrődik ugyanis, ne csináljanak rá hülye aranyozott dombornyomású főcímet (mert a festék két nap alatt lekopik, és fehér alapon a fehér feliratot onnantól csak kitapintani lehet) és legyen mondjuk minimum kétkötetes, kt darab, egyenként 4-500 oldalas könyvet így is épp elég cipelni. (De legalább nem kall a kettőt egyszerre, leszámítva azt az időszakot, mikor épp az első kötet végére érnénk, és a biztonság kedvéért a másodikat is hurcoljuk magunkkal.)

Plusz nagyon gáz, ha kiesik a könyvjelző (vagy az annak használt kártyanaptár, blokk a sarki boltból, vagy a szelet vécépapír a tudjuk honnan), minmum százötven-kétszáz oldalas adagot lapozhatunk át újra...

Sport & Charity

Majd minden documentary műsorban feltűnik mostanában a jótékonyság motívuma, a tortasütős csajok a leukémiás gyerekek pénzgyűjtő gálájára sütnek, a motorépítő csávók a háborús veteránok javára árvereznek egyedi choppert, az autófelújító fickók meg egy remek Las Vegas-beli jótékonysági szervezetnek gyűjtenek, bár ez utóbbi esetben nem derült ki, milyen szervezetről is van szó? Remélhetőleg nem az ínhüvelygyulladásos krupiék idősotthonának, vagy a Középnyugati Tahók „Kurvasokat Veszttetem, Repülőjegyre Gyűjtök” Alapjának.

De ha már ilyen fontos a jótékonyság szerintem lehetnek prioritások: gyerekek, állatok, öregek, betegek előre, elvégre ők azok, akik mások segítsége nélkül nem tudnak kimászni a bajból, vagy csak az elve gázos alapbeállításaikból. A szomorú alkoholista egykori élsportolók segítő egylete is érdemes a támogatásra persze, de csak akkor, ha a környéken már nincsenek számottevő éhező gyerekek meg kivert kutya, az ugyanis, hogy a Totya még focista korában rákattant a kokainra viszkivel, most meg segélyből él, mérsékelten hat meg. Mondom, mérsékelten, vagyis igen, rajta is segíteni kell, csak ne álljon előre a sorban.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az egyik csatornán épp egy egykori focistát láttam panaszkodni arról, hogy de szarul él, a háttérből ítélve kicsit jobban csak, mint én. Hát istenem, lepattant a Suzukija már, nekem meg biciklim van, és valamelyik bunkó szomszéd arról is lelopta a fékbovdeneket a közös tárolóban, szóval nem igazán értem a panaszt abban az országban, ahol nagyjából négymillióan élnek a létminimum környékén, egyszerűen fogalmazva szegények. És azért az tudható, hogy egy profi focista nem keres rosszul (teljesítményarányosan nézve meg pláne), és ha lenne agya tudná, hogy az ember nem a sportolóságból megy nyugdíjba, szóval lehetett volna tervezni, mert félrerakni, focifüggetlen egzisztenciát építeni, ne adj isten tanulni is. Tessék példát venni a Kovács Istvánról (nem, nem fogok kokózni), ő tanult is, meg vállalkozást is épített, és bár ma is egy félmüvelt izé, de kétségtelenül volt elég esze ahhoz, hogy felépíítse az életét. (Ha már profi bokszolónak nem volt nagy szám, javarészt negyvenes mexikói villanyszerelőket vert meg, a nagykutyák közül eggyel sem találkozott (legfeljebb koktélpartin), világbannok meg úgy lett, hogy az aktuális, üzleti okokból lemondott a címről, összerakták egy gyengébbel, de az első címvédés sem sikerült már. Vagyis nem vette el az aktuális világbajnoktól a címet, de legalább egyszer sem tudta megvédeni.)

Szóval az egy százalék az jövőre is megy ez kutyamenhelynek vagy szegény gyereket segítő alapítványnak, a nyomorgó élsportolók meg várjanak a sorukra. Mint már kifejtettem, az élsportot amúgy is ellenzem, amelyik megél a nézőkből-reklámokból, az tartson el profikat, a többiek meg csinálják azért mert szeretik, ne tömje őket az állam, azaz mi, pénzzel, csak mert könyvelés vagy tanítás helyett ők inkább főállásban kajakoznának. És nem, nincs ennek akkora közvetett társadalmi haszna, hogy megérné, nem kap kedvet az egészséges életmódhoz (ami nem is biztos, hogy a sportossal egyenlő, és biztos, hogy nem az élsportossal) a sok, tévé előtt sörrel meg szendviccsel szurkoló fotelpatkány, a nemzeti büszkeség meg inkább csak azoknak fontos, akiknek kicsi a farkuk/mellük, ez zavarja is őket, és olimpiai pirosfehérzölddel kompenzálnak. Én is fotelpatkány vagyok, kövér és elég lusta, utálom a focit, de bírom az autóversenyeket, és soha eszembe nem jutna beleülni egy formula egyes autóba (egyszer ültem egyben, alig fértem bele, széltemben, hosszomban egyaránt) versenyezzen vele a rossznyavaja, a frászt kapnám az első kanyarban nyilván, én kérem csak nézni szeretem, az autókban meg izzadjanak a jó fizettet gladiátorok, engem szórakoztatva.

Káni Kula Bá'

Most már tényleg elég volt a melegből, a fene sem bírja már ezt a hőséget sokáig tovább, valamint. A kutya legszívesebben kimenne zuhanyozni, ha be tudna mászni a kádba, ha lenne a csap kezeléséhez rendes hüvelykujja, ha tudná hogy működik, illetve ha nem lenne víziszonya. (De azért egy hideg vizes szivacs így is segít.)

Rajtam viszonyt a zuhany is csak átmenetileg segít, eleve izzadós vagyok, plusz kövér, ráadásul fejre izzadok, pontosabban fejtől lefelé fokozatosan csökkenő mértékben, persze a munka okán a lábam izzadság nélkül is passzentosan belerohad a munkavédelmi bakancsba, mely télen ideális viselet, nyáron viszont előzetes a pokolban ránk váró dolgokból. Főleg a szagélmény okán. A hétvégi szellőztetés ellenére szerdára már olyan büdös, hogy nem elég egyszerűen kirakni az erkélyre, de az ablakot is be kell csukni, ha nem akarok álmomban hányni (És nem akarok, ki akarna? Gusztustalan plusz életveszélyes.) Csukott ablak mellett aludni viszont reménytelen, reggel egy csatakos csomóvá gyűrt rongy, leánykori nevén lepedő mellett ébredek.

És akkor lehetne pl. zuhanyozni hűs vízben, de olyan nincs. Van a hidegvizes csapból folyó melegvíz, meg a melegvizesből folyó forró, ebből kellene a hűset kikeverni, egyelőre nem megy, de a NASA állítólag már dolgozik rajta, 2045-re ígérnek eredményt. Amúgy mosakodáshoz csak folyékony szappanom van, kétféle kivitelbe: hagyományos flakonos, illetve zacskós, ez utóbbi eredetileg hagyományos szappan celofánban, csak a kánikula hatására sértődötten halmazállapotot váltott.

A reggeli kukoricapehely hideg tejjel, feltéve, ha előző este nem felejtettem el ellenőrizni, hogy van-e tej a hűtőben, ha ugyanis nincs, a szekrényből előhalászott, frissen felbontott dobozba én bele nem iszom. Ekkor lehet enni vajas pirítóst, a vaj percek alatt olvad, a pirítós meg sokáig marad meleg. Kutyasétáltatás, szemétlevitel, porszívózás, mosogatás, bevásárlás, hangos beszéd, sűrű pislogás, erőteljes rágás  vagy hirtelen mozdulatok, egyszóval bármiféle fizikai tevékenység után (esetleg közben) az aktuális póló a szárítókötélen landol.

A munkahelyre menet puhára párolódom a buszon (saját levemben, kevés fűszerrel), bent pedig ravaszul elhelyezett (és nagy sokára kikísérletezett) ventilátor-rendszerrel próbálom szárazon tartani magam, hisz rövidnadrágos-szandálos időben én ugye vastag, kantáros hosszúnadrágot viselek, plusz ugye a bakancs, a szükséges vastag zoknival. A ventilátor-szisztéma elég jól működik, nyilván izzadok, mint a vágóállat, csak relatíve gyorsan párolog, a cuccom meg nagyjából száraz marad. Az persze feltűnő, hogy a folyamatosan vedelt hideg szóda ellenére a piszoárba alig helyezek el valamit, még jó hogy nem vagyok élsportoló, mert akkor magyarázhatnám órákig a dopping ellenőröknek, hogy de tényleg nem megy több..

A ventillátoroktól viszont vörös a szemem mint a nyúlnak, ez ellen lehet védekezni szemüveggel, de a sima szemüvegem nem jó, mert távolba nézésre való, nem is hordom folyamatosan, az ipari védőszemüveg meg rém viccesen áll (bár huzat ellen nagyon hatékony), így munkavédelmileg ellenjavallt, mert mi van ha bejön valaki és félrenyeli a rágóját a röhögéstől ahogy meglát. (Megvan a megoldás, az ajtónak háttal kell ülni! Csak akkor meg az a baj, hogy én kapok infarktust ha egyszer csak valaki mögém lép, mert nem látom ahogy bejön, és a munkavédelmileg indokolt, unalom és huzat ellen védő fülhallgatóim miatt nem is hallom. Matt.)

Vagyis az igazi megoldást az jelentené,, ha valaki betiltaná végre a kánikulát(szerintem  szó amúgy is kutyaszart jelent magyarul), alaptörvényben rögzítené, hogy a maximális megengedett hőmérséklet hazánkban 25 fok Celsius (és ezt csak borús idő esetén érheti el), valamint hetente legalább kétszer eljárná az esőtáncot. Vagy mindezt egyszerre.

Önreferencia

Van mostanában az a közkeletű gondolat, hogy míg a kormány(párt) határozottan és egységesen nyomul előre, zárt alakzatban, mint egy missé korrupt ám elszánt német tankhadosztály, addig az ellenzék az önmarcangoló töketlenkedés mintapéldája, önsorsrontó lúzerek gyülekezete, eleve meg sem érdemli a lehetőséget. Vagyis a fideszesek szégyentelen, arrogáns seggfejek ugyan, lopnak mint az állat, és még büszkék is rá, de hát nincs kire/kivel leváltani őket, nincs potens szereplő a másik oldalon, akire szavazni egyáltalán érdemes lenne.

Pedig az a helyzet nem pont ez. Egyfelől, mert egy liberális demokráciában (és másmilyen nem nagyon van, a demokrácia vagy a szabadságra épül, vagy nem is létezik – lásd a putyini „irányított demokráciát”) nem az erő kultuszának kellene dominálnia, az az autokrata, sőt, fasisztoid rendszerek sajátja, a demokrácia az deliberatív, vagyis értelmes vitán alapul, na jó, kellene alapulnia.

Másfelől a hazai politika nem a határozott/töketlen tengely mentén osztható fel, sokkal inkább az önreflexivitás, illetve annak hiánya alapján. Az ellenzék önreflexív módon viselkedik, azaz folyamatosan figyeli, elemzi saját helyzetét is, vitázik, taktikázik, újragondol, összeveszik, kibékül, értékeket és érveket próbál egyensúlyba hozni, hol hatékonyabban, hol teljesen dilettáns módon, de legalább megpróbálja. És mivel eleve több párt játszik ugyanazon a térfélen, többen hajtanak ugyanazon szavazókra, az összefogás kényszere és a versengés szükségessége közt őrlődnek folyamatosan.

Ezzel szemben az orbán-pártban (ez a fidesz utódpártja) nyoma sincs az önreflexivitásnak, ők az önreferenciában utaznak. Vagyis egy pillanatig sem elemzik saját lépéseiket, sem előre, sem utóla, mondjuk nem is kell, hisz nekik adott a főnök megfellebezhetetlen döntése, a miniszterelnöki toka felett ott az erő és a mindent lebíró akarat (tényleg, pont mint a Puffin-lekvárnál), nem kell hát ötletelni meg elemezni, lehet tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló. Így aztán marad a saját magukra hivatkozás, az önreferencia, amikor minden döntésüket a saját korábbi döntéseikkel magyarázzák. A giccses emlékművel például csak a kötelességét teljesíti a kormány, mely kötelessége egyenesen az alaptörvényből származik, melyet persze ők írtak maguknak senkit meg nem kérdezve róla. Vagy a fidesz frakciója felszólítja (sic!) a kormányt, hogy tegyen már valamit a mezei pockok ellen, mintha a fideszes képviselők nem egytől egyig orbán kesztyűsbábjai lennének, mintha lenne valódi parlament a mostani fideszes törvénygyár und szavazógép helyett, illetve mintha e törvénygyár lenne az. Így aztán a kormánypárti kígyó nem hogy a saját farába harap, de lassan körbeér saját magán és eltűnik hirtelen, ez az a pillanat, amikor a semlecigabriellák már csak ennyit válaszolnak egy amúgy releváns újságírói kérdésre, hogy: Csak! És tényleg, racionális érvelésnek már nem marad tér ott, ahol fokozatosan eltűnik az összes lehetséges külső hivatkozás, és egyedül a vezéri akarat marad, a ’csak’ további indoklást nem igénylő vállrándítása.

És ez az üresség szükséges ahhoz, hogy működjön az orwelli trükk, azaz tetszőlegesen lehessen cserélni a mindenkori hivatalos álláspontot. Hisz ma Keletázsiával állunk háborúban, Óceánia mindig is Keletázsiával állt háborúban, akkor is, ha a múlt héten Eurázsiáról állította ezt a pártlap. Ha nincsenek referenciák, nincs racionális érvelés, akkor elég hazudni valami orbitálisat, és onnantól az lesz a hivatkozási alap, minden igazság origója. Gyurcsány még maga volt a patás ördög, mikor Putyinnal vacsorázott, meg a Déli Áramlat gázvezetékről tárgyalt, orbán most alig látszik ki Putyin fenekéből, kilóra eladja neki az energiaszektor nagy részét, így aztán a házi talpnyalói már a menthetetlenis mentegetik, hogy például az oroszoknak igenis lehet keresnivalója Kelet-Ukrajnában, a maláj gép meg miért ment arra? Ott kérem épp Vlagyimir Vlagyimirovics emberei cívódnak kissé, védik az orosz érdeket, ne tessék arra csak úgy repülgetni, mert ahol fát vágnak ott hullik a forgács és légvédelmi rakétákkal lődöznek bevodkázott kozákok.

Képzeljük el, hogy ha most mondjuk Bajnai lenne a főminiszter és barátkozna/üzletelne az oroszokkal, hogy üvöltözne az összes selmecigabriella nemzetáruló kommunistáktól, és nagy hangon követelné, hogy a NATO azonnal avatkozzon be nálunk is. Hisz ez itt az 1984-ből ismerős duplagondol, vagy az Állatfarmból a „négy láb jó, két láb rossz” ideológiája, ha ők csinálnak valamit az csak jó lehet, ha az ellenfeleik az csak rossz, mert ők a jók és mindenki más rossz. És ezt hogy lehet igazolni? Egyszerű, bele kell írni az alaptörvénybe, esetleg annak asztalába. Mindegy, a lényeg csak annyi, hogy ők legyenek önmaguk egyetlen hivatkozási alapja, így nem jön szembe a valóság. Egy darabig legalábbis.

Emlékműterv-műleírás

Mivel jól láthatóan (sőt, tapinthatóan) szezonja van a figurális köztéri szobroknak (meg a dinnyének, de ez most mellékszál), én is előállnék egy tervvel, egy olyan figurálissal tudják, nem ám modernista izével, hogy két tojáson egy kocka, mert az hogy néz már ki? Meg azt nem is érti a nép, a népnek kérem figurális kell, félpucér alakok hősiesen néznek valamerre, miközben bronzból öntött leplek nem lobognak körülöttük dinamikusan, a műkő talapzat felett. Ilyen szobor alkalmas emlékműnek, ezt már majdnem értik az emberek. Na, mondjuk a biztonság kedvéért írjuk is rá nagy betűkkel mi ez, hátha járnak köztéri emlékművünk felé hülyék is, persze nem annyira hülyék, csak olyanok akik azért olvasni még tudnak és értik a tőmondatokat, és akkor már igen jó lesz az emlékművünk, méltóságteljes és makulátlanul pontos. (Mert a makulásan pontos az nem elég jó, az nem felel meg perfekt cionista perfekcionista tökéletesség utáni olthatatlan szenvedélyes vágyunknak.)

Na szóval, én arra gondoltam, hogy valahol székesfővárosvármegyénk egyik reprezentatív terén állhatna a Halálcsillag Áldozatainak Emlékműve, mementóul a sok ártatlanul elpusztult (és amúgy is kényszersorozott) birodalmi rohamosztagos emlékének állítva, akiknek semmi közük nem volt Leila Hercegnő Szenátor Asszony elrablásához, illetve ha igen, csak parancsra cselekedtek. Persze a Halálcsillag Hadügyi Főbázison voltak komoly, magas rangú háborús bűnösök is, de legfeljebb majd azt külön ráírjuk az emlékműre, hogy az ő emlékükre nem vonatkozik a mementó emléke. (Darth Vader reichmarshall például elmenekült, ő s második világháború Halálcsillag áldozata lett villámcsapás által, de az meg természeti viszmajor.)

Az emlékművem, illetve az áldozatoké nagyon látványos lenne. Egy békésen lépegető, Csubakkára taposó birodalmi lépegetőre zuhanó csillagrombolót ábrázolna, melyre épp tüzet nyit a Millenium Falcon, körülötte halott rohamosztagosok. Meg timpanon, dór oszlopokkal, csak. És a timpanonra fel lenne írva (Arial betűtípussal), hogy: A Halálcsillag Áldozatainak Emlékére, Kivéve Főtiszttől Felfelé – Emlékük Örökké Élni Fog. (Ha túl hosszú, lehet két timpanon is, azt amúgy is szeretem, mert kifejező, és kihasználhatom végre a háromszögű vonalzómat teljesen.)

A szimbólumok rendszere világos ás átláthatóan transzparens: a lépegető a rohamosztagosokat szimbolizálja, Csubakka a hősies küzdelmüket a barbár lázadók ellen, a Millenium Falcon az eredendő gonoszságot, mely legyőzi őket, a csillagromboló meg csak szép, férfias és erőt sugároz. Mondjuk zavart okozhat, hogy pont a lépegetőre zuhan, de fontos tisztázni, hogy zuhan, tehát nem támadja maga is áldozat, a barbárság áldozata. (Itt indokolt lenne egy X-szárnyú beemelése is a kompozícióba, de az statikailag nehezen kivitelezhető, persze van az a pénz, amiért megoldanám.)

Az emlékmű legalkalmasabb helyszíne a Városliget lenne, ahol hátat fordítva az 56-os emlékműnek (magam sem bírom látni azt a nonfiguratív izét, hál hol ének ezek, a 21. században???) a park fái felé tájolódna, a kutyaszar és a bokor alatt pisilő öregasszonyok irányába. A műre az optimális rálátást a közeli nyilvános vécéből lehetne élvezni, onnan érvényesülne kifejező ereje és elsöprő gondolatisága, teret nyitva a szabad asszociációk terének mintegy. Persze csak feliratok adta értelmezési keret keretein belül.

Felmerülhet persze a gondolat, hogy a Halálcsillag áldozatainak inkább azokat kellene tekinteni, akik meghaltak azon a bolygón (a  neve most nem jut eszembe, de mind meghaltak, az biztos) amit szétlőve felrobbantott, de ezt most ne keverjük ide. Nekik majd tervezek egy másik szép emlékművet, majd lesz benne timpanon meg kettőskereszt, meg felrobbanó országalma a bolygó szinonimájaként szimbólumaként.

Ez úton várom az egyszemélyes, meghívásos pályázati kiírást.

Egy mondat a zsarnokságból

Hát kérem, én télleg sajnálom az ilyen lelőtt gép utasait, meg gázai gyerekek övezeteit, de én mostan nem ezekről akarok beszélni, hanem a hogyishíjjákról, hogy vót ez a buzivonulás, mer ezek buzulnak, meg vonulnak egyszerre és fertőzik a fijajinkat, akik is szintén buzulnak meg drogoznak, meg neveletlenek, én mútkó szálok fela buszra, mer vak vagyok és látom hogy csak ülnek meg bámulnak ki a zablakon nem aggyák át a hejüket egy sem, itt tartunk ez az ország kéremszépen, mer ezt meg kell mondani hogy ez a neoliberális nevelés az oka a magyarbálinték monták hogy lehet buzulni nyugottan, meg rugdalódni a miniszterelnökur fejivel a szobrával neki, hát az ijesmit télleg be kéne tiltani mosmá, mer én megmondom őszintén ez csak a zsidók érdekeit szolgájja, ők lassan kiszorulnak onnan izraelből kell nekik uj gyarmat, szerintem a gépet is ők lötték le az amerikajiakkal, hogy aztán jöhessenek gyarmatositani, a pápa is bocsánatot kért a zsidóktól, hát a főrabbijuk vagy mijük mikó kér má bocsánatot mitölünk, akik itt igaz magyarok vagyunk elnyomva kérem, eztet ki kell mondani végre, meg meg kell védni a kormányunkat akiket mi választottunk kétharmadan, szóval szerintem ilyenkor az ilyan gyurcsányók-féléknek kuss legyen má végre, hát elzavarták a a szemetet, ne akargyon visszagyünni meg furja a tarlosurat pedig dejó főispán vagy polgári mester vagy mi ő minekünk, de ezek támadják, mer csak gyülölködni tud ez a mocsok banda, pedig nekik is keresztényi szeretett kellene, mint minekünk, meg hogy halgassanak az orbánurra, aki a lelkit kiteszi értük, aszt csak gyalázzák, tudomásul kell venni, ez keresztény ország, a máriájé, itten nem lesz több buzulás meg ilyn ballibák sem lesznek hatalmon, tessenek má beleirni a alapkönyvbe törvénybe, hogy a mindég a fidesz nyer aszt pont, vagy hát minek is ezek a választások, ha ugyis csak a mocskok meg az igaz jobboldalijak köszt lehet választani, akkor meg minek, na mindegy ennyit akartam mondani szerkesztöur, hajrámagyarország, hajráorbánur, majd legközelebb is telefonálok a petöfihidrádijoba.

Mémek

Olvastam egy egyébként igen szellemes és szórakoztató könyvet a memetikáról (Németh Gábor-Sebők Zoltán: A mémek titokzatos élete; köszönet érte Erikának!) és még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez az egész jelentős tudományos elgondolás, vagy csak humbug, jó marketinggel. (Vagyis a memetika is egy jól sikerült mém pusztán.) Ezt amúgy nagyjából tíz éve nem tudom eldönteni…

A helyzetet nehezíti, hogy az utóbbi években a ’mém’ kifejezés kapott egy sajátos, netes értelmet, mely szerint nevezett jelenség nem más, mint viccesre módosított, járványszerűen terjedő és módosuló képek/animációk, pedig ezeket viccesre módosított képeknek/animációknak kellene hívni. Mémek ezek persze, de hát annyi minden az, sőt ha belegondolunk, bizonyos szempontból minden az. Hisz ha a mémek eltérő gyakorisággal replikálódó információs minták, vagyis mém, illetve mémek rendszere a nyelv, a divat, az illem, a vallás és a fene tudja mi  minden még, tulajdonképpen az egész, természettől  megkülönböztetett kultúra.

Hisz például az ímél azért ímél magyarul is, mert a versengő elnevezések közül ez győzött, ez terjedt el és nem mondjuk a villanyposta, vagyis ez vált be a legjobban, mert rövid és mindenki érti, egy globális hálózatnak a nyelve is globalizált kérem szépen. A divatnál talán magyarázni sem érdemes, hogy minden mém, a patacipő, a farmer meg az ananászfej-frizura is. Mém, pontosabban mémek rendszere a kereszténység, mely obskúrus kis zsidó eretnekségnek indul, de a legtöbbeknek jobban bejön mint az addigi korrupt papság képmutatása vagy császár szobra előtti hajlongás. Kicsiben indul, aztán ahogy fertőz, exponenciális növekedésbe lendül, a tanítás újra és újra lemásolja magát, miközben persze folyamatosan módosul. (Mert például egy hosszú, arannyal hímzett lila ruhában, latinul kántáló bácsiról nem jutnának eszünkbe azok a sarus-szakállas sivatagi csávók, ha nem lenne közte a kereszténység komplett története, konstantini fordulattal, egyházszakadásokkal, mifenékkel.) Vagyis minden mém, pontosabban fogalmazva mindent mémnek lehet tekinteni, ami a kultúránk része. Ami meg nem, az gén, az már a természet territóriuma.

És szélsőséges esetben eljuthatunk odáig (egyesek el is jutnak), hogy mivel a teljes személyiségünk tanult, vagyis kulturálisan (társadalmilag) felépített, az idegrendszerünk biológiai alapjain, ez a személyiség sem más, mint gének és mémek rendszere, vagyis mi nem is vagyunk. Illetve igen, csak minden elemünk valahonnan jön, egyéniségünk mindössze abban rejlik, hogy ezek a kívülről átvett elemek egyedi mintázatban rendeződnek össze.

Ez viszont nem új gondolat, hisz csak arról szól, hogy bár tapasztalatilag az egyén az elsődleges a közösséggel szemben (hisz a közösség csak az egyéneken keresztül hozzáférhető, közvetlenül nem), logikailag ez fordítva van. Vagyis a közösség elsődleges az egyénnel szemben, a közösség csinálja az egyént (és hívjuk ezt szocializációnak), közösség nélkül az ember csak valami Maugli, nem beszél, nem szobatiszta (mondjuk szobája sincs), nem ember, legfeljebb  biológiai-rendszertani értelemben.

És pont erről beszélt annak idején Durkheim. Vagyis lehet, hogy mémeket hívhatjuk az ő munkássága nyomán úgy is, hogy társadalmi tények. Csak az már nem memetika, hanem igazi, módszertani kollektivista szociológia, mely igen nagyon kedves az én szívemnek.