Az akcióhősök mostanában egyre idősebbek bírnak lenni, Stallone vagy Schwarzenegger ugyan hetven felett már kissé öregesen tolják, de ez engem nem zavar, mert nem nézem a filmjeiket. Az Ellen Cole utolsó harca, ezt a vonalat viszi, csak épp egy amolyan neo-western formátumában, ahol speciel egy nyolcvan körüli néni az akcióhős, nyilván utoljára. Mert jön az ilyen filmekben szokásos aljas, pénzéhes és felettébb bunkó vállalkozó, akinek ingatlanbefektetésileg kell a családi ranch, de Ellen anyó nem adja. (Érdekes, hogy az ilyen pénzes gecik valamiért mindig lakóparkot akarnak építeni a a rendes emberek otthona helyére, sosem járványkórházat vagy állatmenhelyet. Persze akkor már nem lennének a dramturgiailag elvárt módon szarháziak.)
A néni viszont nem csak makacs (ja, nyolcvan felé az ember már nem akarja nagyon átrendezni a megszokott életét.), ráadásul jól képzett gyilkos, de nem olyan tetőről mesterlövész módon, ő szemtől szemben is másfél másodperc alatt okoz nyolc napon túl gyógyulót, puszta kézzel. Imponáló, főleg ahhoz képest hány éves, és még dohányzik is, és oxigénpalackkal közlekedik. („Ez a cucc megöl! - Már megtette.“ Te jó ég, milyen lehetett harminc évesen? Szamurájkarddal nyilván mint Uma Thurman a Kill Bill-ből.)
És nemcsak profi módon, valamint igazságérzettől hajtva erőszakos, de kitűnő fanyar humora is van, az idegbeteg maffiaipari vállalkozóval, annak bérgyilkosaival vagy a helyi seriffel beszélgetve is pár mondatonként bedob egy-egy cinikus-ironikus beszólást. Ja igen, a seriff korrupt dög, pont amilyennek lennie kell egy ilyen sztoriban. Mert bár az egész helyzet rémesen klisés, de a megvalósítása nagyon is eredeti, és szerencsére nem egy „klasszikus“ akciófilm, azt nem bírnám.
Mert miközben az öregasszony, aki valami ex-KGB-s, ex-kommandós néhai bérgyilkos, minden áron védi a házát meg a birtokát, az egész átmegy egy vérbeli bosszúfilmbe (azt már karmolom), midőn kiderül, hogy Ellen egymagában háromszor veri el a helyi döbrögin a környéken tönkretett gazdák sérelmeit is. És az egész alatt szól valami autentikus westernfilm-zene, ha már cowboykalapot is hord a főhős.
A Nagy Összetűzésben pedig van lövöldözés, de rajzfilm-erőszak is, néha kifejezetten a Reszkessetek betörők! jut az ember eszébe egy-egy poénról, csak éppen itt majdnem mindenki maghal, ha már úgy tervezte az embert az evolúció, hogy a szemen keresztül agyba szúrt kötőtűbe belehal az is, aki amúgy sok C-vitamint szedett.
A címszerepben Lin Shaye igazán elképesztő, órákig el lehetne nézni, ahogy átgázol a komplett kisvárosi eliten, akik meg is érdemlik sorsukat, kis segédje, a fiatal csaj (Liz Caribel) viszont tizenkettő egy tucat arc, mondjuk a „vagány szomszédlány“ műfajilag archetipikus karakteréhez pont ilyen formára van szükség.
Az Ellen Cole utolsó harca méltatlanul alulértékelt darab. Volt idáig, most állítólag nagyot megy a Paramount streaming-felületén, úgy tűnik, hogy az a fajta film, amiből utólag lesz kultikus darab. Már ha lesz, rajtam nem múlik.
p.s. A Szupernagyi (Super Gran) persze egy 80-as évek közepéről származó, igen vicces brit, azon belül is kifejezetten skót gyereksorozat volt, a Gudrun Ure címszereplésével, amit igen nagyon bírtam, sőt, most kifejezetten kedvem támadt levadászni belőle pár epizódot...
news.sky.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése