A szerethetetlen szív

Úgy értem, akit nem szeretnek, az megszívja. Merthogy:

„Bóka János szerint a Fidesz 2030-ra egy „szerethető, választható” polgári-konzervatív alternatíva felépítésén dolgozik.“

Ez igen elvtársak, ez már valami! Ugyan lassan harminc éve etetitek a híveiteket azzal, hogy polgáriak vagytok, konzervatívak, miközben a fidesz jelenlegi utódpártja leginkább a populista szélsőjobbos hőbörgés értelmezési keretében írható le. Valójában a populizmus az egyetlen konstans elem a néhai Hatalmi Főpárt teljes történetében, azt a vezér egészen a közelmúltig mindig érzete, hogy mit akar hallani a nép hangja, és visszhangozta is, két kupica kolbász közt, mint a nép egyszerű gyermeke. (Akinek csak a családtagjaiból lett milliárdos, de ő puritán, mint magánrepülőn a rákkoktél száraz pezsgő nélkül.)

Valójában az van, hogy nagyon kevesen szeretik őket (leginkább csak a főnököt, meg azt a három arcot, akihez nevet is tudnak kapcsolni a rajongók - de Bóka elvtárs például nincs köztük), jóval többen voltak lojálisak hozzájuk szimpla érdekből (magasról szarva mondjuk a konzervativizmusra, amit  pártelit nyomokban sem tartalmazott), a fél ország meg rég utálta ezt a társaságot, mint izzadt hónaljú konyhásnéni az alapvető higiéniát.

És egyelőre nem az a kérdés, hogy szerethető lesz-e a felcsútista szekta majd 2030-ban, hanem az, hogy lesz-e még egyáltalán, vagy a Dagadt elgyurcsányosodik, miközben a pártból lesz még kettő másik. A néhai Fidesz amúgy is túlélte magát, hisz az égvilágon semmi köze sincs az egykori rendszerváltó mozgalomhoz,  már személyekben sem, az akkor Zorbán vagy Dajcs simán pofán köpné a mostanit , az újabb évjáratú janicsárok meg eleve nem hittek soha semmiben, a hatalom és a pénz egymásba fordíthatóságának közgeometriai tételén kívül.

OV mondjuk érdekből köpne, hisz épp nagyon liberális  volt, de ahogy a kígyók a bőrüket vedlik le időnként, ő a világnézeteit, meg a énje egy-egy szeletét, ami maradt, az meg csak a hatalom puszta akarása, de abból önmagában még nem lesz egy komplex személyiség. Neki se sikerült ilyet összehoznia.

Minden esetre a egykor erős und hatalmas(kodó) harci alakzat ellenzékben nyekergése egy közepesen érdektelen szappanopera, bár azon tényleg bírok még röhögni, mikor hótt komolyan kimondja valamelyik droid, hogy polgári. Meg hogy konzervatív.

(Szerintem nagy részüknek gőze sincs, hogy ki volt és miket írt mondjuk Edmund Burke vagy Michael Oakeshott, csak hogy két angolt mondjak. Roger Scruton-ról, a harmadik britről talán már hallottak, mert csak pár éve hunyt elhalni, meg valami szellemi thinktankot már elneveztek róla. Bár nyilván vannak még, akik keverik a pirított kenyérkockával, csak az Cruton, miközben egyáltalán nem Roger.)

papaigabor.wordpress.com

___________________________________________________________________

Ma van a kereken nyolcvan éves lenne Freddie Mercury napja, de nagyon nincs mit mondani róla. Elvégre tíz éve megírtam, hogy ma hetven, azaz lenne hetven, öt éve meg ugyanezt hetvenötben, de ilyeneket ma már le nem írok, mert odalesz az önbecsülésem, úgy szakmailag mint emberileg. Elvégre ma nyolcvan! És tíz év múlva majd meglátjuk!

Nyolcvan évesnek lenni az szerintem sok, negyvenötnek (mikor meghalt) meg kevés, én a kettő közé lőném le... azaz be magam (nem lőném le magam, szerintem még belőve sem), úgyhogy a negyvenöt már megvolt, a nyolcvanig meg úgyse menetelek.

Amúgy mindenki hallgasson, Queen-t, de csak ha szereti, hiszen én se hallgatok magyarnótát vagy operettet, de még az ún. elektronikus tánczenéről is az jut eszembe, hogy kibaszottul idegesít.