476-ban állítólag ma, azaz 1550 éve Odoaker germán hadvezér elfoglalta Ravennát, ami nem köztudott módon, de Nyugatrómai Birodalom fővárosa volt. Odoaker persze tudta, mint akkoriban sokan mások is, de ma már úgy vagyunk vele, hogy egy ilyen nevű birodalom főváros Róma lehett. Pontosabban Nyugat-Róma (mondjuk a mai Trastevere, ami annyira óvárosi, hogy kis híján ókori, de semmiképp sem pesti Lipótváros, pedig az is egy 13. kerület), mert Róma keleti fele nyilván a bizánci Konstantinápoly fővárosa volt, Isztanbul álnéven.
De jöttek a germánok, és onnantól mindez már nem volt érdekes, hisz vége lett a birodalomnak, miként utolsó császár, Romulus Augustus uralkodásának, és ezzel az ókornak is. azért az nem semmi, ha az én uralkodásomnak vége lesz (az ötven négyzetméteres birodalom felett) az biztos nem lesz korszakhatár, rólam biztos nem fog drámát (tragikomédiát) írni Friedrich Dürrenmatt, mint Romulus Augustusról.
Főleg mert lassan harminchat éve halottként híres író.
Pedig tizen-, meg kora huszonéveskémt A nagy Romulus volt a kedvenc darabom, nem függetlenül attól a kaposvári előadástól, aminek még Eörsi István volt a dramaturgja, Mohácsi János a rendezője, és én kábé ötször láttam. Egyszer akkor, mikor épp élőben közvetítette az egyetlen tévé, az állami, a haveromnál meg be volt állítva a videó, hogy amíg mi élőben nézzük, az vegye fel a közvetítést.
Bezerédi Zoltán volt címszereplő, Odoaker meg Kulka János, ő mondjuk majdnem hősi halált halt az egyik általam látott előadásban, mikor centikkel a feje mellett zúgott el egy magasról esni induló kisebb reflektor. De Kulka csak egy másodpercre zökkent ki a szerepből, aztán visszaált a flegma, kissé értelmiségi, és felettébb ballonkabátos fővezér karakterébe. (Igen modern felfogású előadás volt, egy drámaibb csúcsponton még az is elhangzott benne, hogy bazmeg.
Nagy idők voltak, na. Bukott birodalommal meg épp jól álltunk, csak épp szovjet viszonylatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése