A leszúrt lakosság

"A Telex és Partizán több felajánlást kapott, mint a Heim Pál kórház vagy a mentők“ szörnyülködött egy főcímében tegnap a Zindex, a proto-kormányhitű mindenegybe' portál. Odáig még nem merészkedtek, hogy kommentárt is fűzennek a végítélet jeleként is értelmezhető tényhez, miszerint a Telex alapítványa gyűjtötte a legtöbb 1%-os felajánlást (második a Partizán), de hogy a kórház meg a mentők hogy jönnek ide, az azért nem egyértelmű.

Mert az van elvtársak, hogy az állami egészségügyet az államan kellene finanszíroznia, méghozzá a mi adónkból meg járulékainkból, csak az állam (ami a kormány, ami meg a Párt, ami meg a Dagadt) régóta szarik rá. Pár milliárdból  klimatizálni az összes kórházi osztályt, ahol ez fontos lenne, de még mindig nincs megoldva, nos arra nem költ a rezsim, de hatszázmillárdért a piacon senkinek sem kellő irodaházakat venni a Récsöl férjétől, a Tiborcz Panasza Zrt. káeftétől, az nemzetgazdaságilag stratégiai érdek ugyebár.

Ezzel együtt persze van létjogosultsága a kórházi meg iskolai alapítványoknak is, vannak is ilyenek szerte a világban, kaptak is a mentők meg a gyerekkórház fejenként kábé 380 milliót, miközben a Telex mondjuk 580-at. Csakhogy a teklexesek nem kapnak állami pénzt (joggal, ők legalább tényleg független sajtó), de még állami hirdetések formájában sem. Sőt, hirdetés sincs túl sok náluk, nagyjából a támogatásokból élnek, és közben még csak fizetős tartalmaik sincsenek, nem tolnak be a paywall mögé egy cikket sem, mint mondjuk a 444 vagy a HVG, mert azok sokat, és egyre többet. (Utóbbinál ez azért is geciség, mert amúgy dugig vannak hirdetésekkel.)

(Mellékszál: Ennek a fizetős rendszernek persze lehetne értelme egy normális médiarendszerben, csak nálunk olyan nincs, és hiába mondják a szerkesztőségek, hogy ők tartalmat gyártanak, és nem várhatjuk el, hogy ingyen legyen, hiszen most sincs ingyen. A néhai digis előfizetésem pár év alatt a duplájára ugrott, és tekintettel arra, hogy igen csóró vagyok, bevételeim egy igencsak észrevehető részét viszi el csak az, hogy legyen itthon internet. Szóval kurvára nincs ingyen semmilyen tartalom, de az még senkinek nem jutott eszébe, hogy például a szolgáltatók is jattolhatnának a nagy portálok által generált forgalom után valami százalékot? A mozik is adnak le százalékot a forgalmazónak, az meg a gyártónak, és mindenki megél. Na jó, a mozik mostanában már csak alig, de az a streaming miatt van.)

Szóval nehéz nem észrevenni a Zindex elsőre szikár tényközléséből valamiféle pikírtséget, mert tényleg hogy jönnek ide a mentők? Nyilván úgy, hogy utálják a Telexet, hisz azt volt indexesek csinálták (mint mások és korábban a 444-et), egy nagyarányú felmondás után, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ártunk és Ormányunk igenis rá óhajt telepedni az addig független médiumra is. Ez azóta megvolt, így mos a Zindex finoman, ráutaló kommunikációval megdorgálja a lakónépességet, hogy hé parasztok, szégyelljétek magatokat, hogy ilyen  firkászoknak adakoztok, mikor a gyerekkórháznak is lehetne, ti sötét bunkók!

Hiába, a minőségi média nem ismer megalkuvást.

Soha ne hagyd el a kötelet!

Ez a harmadik szabály. Legalább is a Tethered (kábé Lekötve) című 2022-es műegészben, amit Daniel Robinette készített egy öt évvel korábbi rövidfilmje kiterjesztéseként, ahol még a főszereplőt, Solomont is ugyanaz játssza (Jared Laufree). Műfajilag egy többek által is folk-horror, misztikus thriller drámának mondott film, ami szerintem alapvetően egy háromszereplős dráma, ahol azonban az egyik szereplő már halott, mire a másik bejön a képbe, szóval max ketten vannak egyszerre a cselekményben. Plusz az valami jellegű izé, ami őket nyomasztja.

Mert az alaphelyzet szerint van egy születésétől vak fiú, aki az anyjával él, apa feltehetően valahol halott, ők meg egy messzi-messzi erdőben, távol a civilizációtól tengetik napjaikat, nagy magányukban. (Persze ez a távolság azért elég kétséges, mert honnan van elem a kismagnóba, és gyanús, hogy a konzerveket meg a paírdobozos kukoricapelyhet sem  a bokrokról szüretelték.) Anyuka egy nap aztán belesétál az éjszakába, és nincs hír róla többet, a gyanútlan néző szerint nyilván megették az erdőben lakó éjszakai bakurászok, vagy csak kiszívták a vérét és elásták, ez már opcionális. Viszont hátrahagyja a három szabályt, amiből a legfontosabb, a címben jelzett, hisz a csávó vak, úgyhogy egy hosszú kötelet köt a derekára, hogy ne mehessen túl messzire a kunyhótól, meg el ne tévedjen. Bár az már az elején tuti, hogy az a fontosabb, hogy ne bóklásszon túl mélyen az erdő sűrűjébe, mert ott valami rossz van. (Plusz egy másik szabály szerint, a csapdázott majd kibelezett nyúl felét is vissza kell adni az „erdőnek“, vagy az ott lakó valaki(k)nek. Meg úgy általában mindennek a felét.)

És akkor a film harmadánál az immár magányos, de már nem annyira kölyök Solomon összetalálkozik egy vadásszal, akivel eleinte késelés útján akarják lerendezni megismerkedésüket, de inkább barátok lesznek, hogy aztán együtt legyen elég bajuk. Mert a sűrű sötétben ott nyekereg valami Lény benne, mint egy sötétben bujkáló ellenforradalmár, csak nem ő reszket, hanem a többiek tőle.

(Nekem az volt a tippem az elején, hogy a fater lesz az, akit biztos megcsípett valami mutáns pókember, és így éjjelente vérmókussá változik, ezért kellett lelépne a családtól. Sőt, lehet, hogy a mutternak is, igazából szörnyek ők lelkük mélyén, és a fiukat védve vesznek bele a rengetegbe, hogy aztán leláncolják magukat, nagy törődésükben. Ez részben be is jött, de a filmnek elfelejtették megcsinálni a végét, így azért van ott Még Valaki, asszem.)

Mindezzel együtt a Tethered egy igazán jó kis darab (szerintem nálunk nem forgalmazta senki), erős képi világa, meg az eredti zenéje, szóval ütős az egész atmoszféra, jók a szereplők is, mind a hárman, és mintha tanulsága is lenne.

Ha jól értettem a szimbolikáját, ez igazából egy sajátos felnövéstörténet (jelentős véráldozattal), Solomonnak maga mögött kell hagynia a múltját, nem csak konkrétan leválni a kötélről, a Lény, akárki is legyen meg fiú bánatának és traumáinak fizikai kivetülése, szóval nem biztos, hogy tényleg van, de nem is kell feltétlenül lennie. (Mondjuk a filmben attól még van.) Minden esetre a srác független lesz a végére, bár kétséges, hogy túléli-e, de ahogy addigra él, az már életnek is alig-alig, ugyebár.

Mert minden poénkodásom ellenére ez egy rém nyomasztó film, már-már Tarkovszkij Stalkere szintjén (hát, azért az nyomasztóbb), és szerintem remek. Bár a kritikusok lehúzták, hogy jó alapötletből egy vérszegény sztori lett, de a kritikusok hülyék, persze nem mindig, csak ha nem értek velük egyet.

Minden esetre egy ideig nem tervezek erőben kirándulni, nem mintha eddig terveztem volna.

Epekedés

„Döbbenetes adatot közölt O...n Viktor: az EU nagy része csak epekedve nézi a hátunkat“

És ez egy cím a Mandineren, ami a Zorigó 2.0, mínusz vadítóan szexi focistafeleségek mellbimbót villantanak.

Tartalmilag meg az van, hogy a pártvezér kancellár megbízható, kézhez szoktatott házi statisztikai hivatala szerint "A háztartások megtakarítási rátája 2025 első negyedévében Magyarországon volt az ötödik legmagasabb az unióban“. Tudja fene, ez azért biztos nem ilyen rózsaszín, mert egyfelől utánanéztem, és bizony egy két állami-kormányzati oldalon, no meg a Mandin kívül sehol nincs nyoma eme remek hírnek, másfelől meg:

1.) Az életszínvonalat a fogyasztás méri talán jobban, márpedig a hazai magyarok elsősorban élelmiszerre meg rezsire költenek, avagy bevételeik nagy részét elviszi a közvetlen túlélés, szórakozásra, hobbira, utazásra kevesen költenek komolyabban.

2.) És pont ettől lehet arányában (nem összegében!) nagyobb a magyarok megtakarítása, sokan egyszerűen nem merik elkölteni a kaján meg a villanyszámlán túli pénz egy részét sem, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Azaz a megtakarítás arányos növekedése a létbizonytalanság egyik mérőszáma is lehet, és félő, hogy nálunk éppen az.

3.) És a „megtakarítási ráta“ az egészen relatív. Ha havi ötezer eurót keres valaki, és félretesz mindig minimum ötszázat, az ugye tíz százalék, ha valaki ezret, és ebből százötvenet, akkor az tizenöt, de melyikük is él jobban?

Amúgy tetszik, mikor a kormányhitű nyaloncok a nevetségességig túltolják a vezér imádatát, és eksztatikus  mámorban írnak ilyen rémesen kretén címeket, mint a fentebb idézett. Engem ez részemről szórakoztat.

Szinte látom, hogy a magyaroknak (és elsőként, kiemelt víájpí jelleggel nyilván a Felcsútok Géniuszának) olyan szexi a háta, hogy az EU nagy része csak epekedve nézi, gondolom meg is hágná. De elég vizuális típus vagyok, úgyhogy inkább elhatárolódom magamtól. Döbbenetes!

Kétségtelenül kérdéseim vannak

Megint elém lökött a májkroszoftos böngésző egy „cikket“, valahol az autóverseny hírek, az időjárás meg a brit királyi család szappanoperája között. Aszonta a címében benne, hogy a születési dátumomból kiderül, mi voltam előző életemben a mikor, de hogy hol, ahhoz gondolom kellene a vércsoportom is, csak azt én se tudom. De vasárnap délután miért ne valami marhasággal töltsek el három teljes percet? Úgyhogy kiszámoltam.

Én ezek szerint gyógyító voltam az 1600-as években: „A gondoskodás és a mások iránti együttérzés volt a hivatásod. Falu orvosa, füvesasszony, bába vagy gyógyító szerzetes lehettél, aki a közösség testi-lelki jólétéért dolgozott.“

Szerintem a füvesasszony vagy a bába a megfejtés, bár eddig egy másik, Kisnaccsád Magazinos tesztből úgy tudtam, hogy mosónő Radzsasztánban, de legalább az már biztos, hogy valami lenézett nő voltam, gondolom trampli aszcendenssel.

Persze érdekes ez a „numerológiai“, kicseszettül tudományos metodika. Mert annyi a lényege, hogy "vedd a napot, amelyen születtél, és add össze a számjegyeket addig, amíg egyjegyű számot nem kapsz.“ (Én 24-én születtem, tehát hatos vagyok.) Így viszont összesen kilenc foglalkozási kategória létezhetett valaha, ami még a társadalmi munkamegosztás tekintetében szerényebben differenciált tradicionális civilizációk esetében is nagyon vékonynak tűnik.

Ez a kilenc amúgy, legalább is a reinkarnáció-kutatás numerológiai módszertanának kétszámjegyűből redukáló iskolája szerint:

1 – Felfedező (XV. század)

2 – Udvari tanácsadó (XVIII. század)

3 – Művész (XIX. század)

4 – Építőmester (XIV. század)

5 – Vándorkereskedő (XVI. század)

6 – Gyógyító (XVII. század)

7 – Tudós (XX. század eleje)

8 – Kereskedő és mecénás (XVIII. század)

9 – Filantróp (XX. század közepe)

Na most, ebből féktelenül szakszerűen tudományos listából több kérdés is következik:

- Akik ma élnek, és éltek már előző életet vagy életeket is, azok mind a tizennegyedik és a huszadik század közt? De mindenki? (Mert ebből adódik a következtetés, hogy akik a tizenharmadik századig éltek, azok már nem reinkarnálódnak, talán üdvözültek, talán elkárhoztak, talán csak szertefoszlottak, mert a lélek, szemben a legtöbb vallás tanításával nem örökkévaló, és a Nagy Manitu (mások szerint az Úr Jah, vagy a Repülő Spagettiszörny) mondjuk ezer évenként kivonja a forgalomból a lelkeket, és újakat csinál a helyükre. Gondolom.)

- Volt egyáltalán tizenharmadik század, meg korábbi századok, vagy az élet, a világmindenség meg a minden csak 1301-ben keletkezett, hogy aztán Ádám, Éva és Bob, gyorsan kitaláljanak maguk mögé valami múltat, amire majd rá lehet kenni a hibáikat? (Ezek szerint persze az Árpád-ház sem létezett, vagy maximum két hétig, hiszen az utolsó házi uralkodó, III. András 1301. január 14-én halt meg, nyilván mint egy koraszülött csecsemő, akinek amúgy sem volt kitől örökölnie a trónt.)

-Tényleg, mi van, ha én például az elmúlt hatszáz évben voltam már minden is? Mondjuk nyolc-kilenc életben? Vagy mindig gyógyító? Ez olyan karmikus? De akkor most miért nem? Megannyi kínzó kérdés...

- Az emberek hogy nem haltak éhen a teremtés óta eltelt párszáz évben? Mert például paraszt (gazda, földműves, pásztor) az nincs a listában. Kereskedőből mondjuk kétféle is, de mégis, mi a frásszal kerekedtek? Művészeti tanácsadókkal? (Lásd 2. és 3. pont.)

Persze én ideológailag nem vagyok elég képzett, nincs diplomám numerológiából, bár lehet hogy az egyetemen összehozott ötös szigorlatom matematikai statisztikából jó alap lenne. Kár, hogy a horrorfilmek jobban érdekelnek. (Apropó: A zombik reinkarnálódnak, vagy egyenesen mennek a nirvánába, esetleg már voltak is ott, csak visszaesetek, vagy most is ott van a lelkük, ha egyáltalán volt nekik valaha? He?)

(Erikának amúgy is tegnap volt a születésnapja,

de ő ötös, azaz vándorkerekedő volt.

Szerintem nem is tud róla.)

Hiánypótlás

Éreztem én, hogy valami nagyon hiányzik a már a sportvilág sportéletéből, különös tekintettel a technikai sportokra. Mert az egyforma Forma-1 unalmas versenyeket hoz, ralit csak élőben érdemes nézni, de ott néha meghal az ember bele, a túraautót csak egészen eldugott sportcsatornák közvetítik néha, a kamionverseny meg kit érdekel? A Forma-2 meg kevés, nem jut minden hétvégére, szóval ideje bővíteni az efféle géperejű versenyek skálájának palettáját.

Ennek egyik jelentős lépése, hogy nemrég Bécsben megrendezték az első villamosvezető-világbajnokságot, mert bár EB eddig is volt a szakágban, de ilyen horderejű versenyszán jelentősége nyilván világszintet érdemel. (Ezt én már régóta mondtam volna, ha tudom, hogy van ilyen.) Jó, hát egyvágányos pályákon látványos előzésekre nem lehet számítani, de az érdekes lenne, hogy párhuzamos sínpályákon kinek a milyen régi villamosa gyorsul jobban. de asszem ilyen versenyszám nincs, leginkább azért, mert mondjuk az argentin versenyzők eleve nem hoztak magukkal villamost, állítólag nemhogy kézipoggyászként nem lehet felvinni a repülőre, de csomagként sem tudták feladni. 

Úgyhogy ilyen versenyszámok voltak, mint "a sebességtartás, a célfékezés, a precíz járműirányítás, a megállás, a tolatás", ezek nyilván mind-mind olyan skillek, amikkel a mezei (körúti, külvárosi, falusi) villamosvezetők nem rendelkeznek, percízen vezetni csak egy profi versenyző tud, egy minimum bajnoki helyezett.

Jó, hát efféle fura versenyek eddig is voltak, láttam én már olvastam róla, hogy szántó- meg fűnyíró kontinensbajnokság,  ezek jó irányok, biztos látványosabbak és izgalmasabbak, mint egy cipőfelsőrész-készítő Európa kupa. De lehetne kezdeni valamit a sífelvonókkal, azok sok helyen csak úgy állnak egész nyáron, pedig lehetne rendezni mondjuk sílift-monotlont, ahol egy elrontott fékrendszerű kötélpályán lefelé sikítva kell rakétavetővel eltalálni a völgyben fekvő kisváros minél több épületét. Iskola, orvosi rendelő dupla pontot ér, a panziók viszont csak felet, mert a túlélőknek valahol majd meg kell szállni a verseny után.

p.s. Bónusz sporthír a telexről: "Rámarkolt a magyar színekben versenyző birkózó péniszére, aki válaszul ütni kezdte japán ellenfelét". (És még az öltözőben is megpróbálta megverni.)

A rossz az mindig a másik, értem?

Spencer Cox, Utah állam kormányzója egy bigott, korlátolt seggfej lehet. Ez nem biztos persze, mert nem ismerem, eddig e nevét se hallottam, de mióta Utah-ban lelőtték a tramplista influenszert, hirtelen bekerült a hírekbe nemzetközileg is. Legutóbb azzal, hogy elmondta, míg a gyilkost hajkurászta az FBI, ő azért imádkozott, hogy legyen másik államból való az illető, sőt, lehetőleg külföldi. Azaz migráns, gondolom főleg illegális bevándorló jelleggel, mert az  megnyugtatná az ő lelkét, hogy nem egy rendes amerikai volt, mert azok ilyet nem csinálnak. Leszámítva  bandaháborúkat, a túlmozgásos rendőröket meg a rendszeresen bekövetkező iskolai mészárlásokat, a usákok tényleg igen felebaráti, békés meg felettébb jámbor emberek. (Kivéve mikor más országokat rohannak le katonailag.)

Viszont a furcsa irányba imádkozás megvallása már nagyjából elég, hogy egy xenofób baromnak tarthassuk a kormányzó urat, mert egy rendes keresztény (na jó, esetében mormon, ami azért már minősített esete a bigottságnak) egy valóban tragikus és megrázó eset nyomán imádkozna az áldozat meg a bűnös lelki üdvéért, a meggyilkolt családjáért, a bűnbocsánatért, meg ilyen dolgokért, amit a Jézus nevű (foglalkozására nézve krisztus), és tanítványai az efféle esetekre nagyon ajánlottak. De nem, Mr. Cox-nak az volt a fontos, hogy csak külföldi legyen, ó uram, csak külföldi legyen! Nos, ha lenne Isten, én hinnék benne, ő meg nem hallgatna az ilyen beszűkült tudatállapotból következő imákra. 

Nem is jött be a nagyon akarás, a feltételezhető gyilkos nemhogy amerikai, de egyenesen utahi születésű, és bár láthatóan nem csípi Trampli Donáld csapongó ötletfasizmusát, azért egy kőkonzervatív, republikánus családból származik. Szóval hibátlan pedigréjű az amúgy csak 22 éves srác, csak épp a család fekete báránya,  akinek máris a kivégzéséről ábrándozik a kormányzó, széles néptömegekkel együtt. Nyilván mert jézusi felebaráti szeretet und megbocsátás helyett ők még mindig a szemet szemért ószövetségi elvénél tartanak, és jól érzik magukat ott. Elvégre egy gyilkosnak nem elég büntetés mondjuk egy életfogytiglan, amiből legkorábban majd harminc év szigorított börtön után szabadulhatna, ha egyáltalán. (Jobb eséllyel a kóterban halna meg.)

És ez az egész hozzáállás, hogy a gyilkos az legyen szükségszerűen külföldi, (mert a mieink ilyet nem csinálnak), valójában a NIMBY-elv kiterjesztése. Ez a fura betűszó csak annyit jelent, hogy "Not In My Backyard", azaz ne az én hátsó udvaromban. Eredetileg a környezetszennyezés kapcsán kezdték használni, miszerint az átlagpolgár leszarja, ha valahol hegyekben áll a mérgező szemét, füstöt okád egy széntüzelésű erőmű, vagy radioaktív hulladékot ásnak el, csak mindez elég messze legyen tőle, Mert ő nem lát tovább a hátsó kertjénél, ha a környéke jó a levegő és nem esik savas eső minden második kedden, akkor részéről rendben.

Cox kormányzónak meg úgy okés a világ, hogy ha már gyilkosságok az ő államában is vannak, legalább gyilkosok ne legyenek, mert egy igazi istenfélő hely az olyan, hogy gyilkosokból importra szorul. A kormányzó meg terápiára, mert a fejében gomolygó korlátoltság utoljára úgy százötven éve volt menő, még Észak-Amerikában is. 

Persze lehet, hogy a mostani, elnöknek látszó vén óvodás uralma alatt újra az lesz.

Nyomozók tortával

A csütörtöki nyomozóklub lényege, hogy néhány korosabb fazon unatkozik egy elég luxinak tűnő idősotthonban, úgyhogy megoldatlan bűnügyeken agyalnak (amiket egy korábbi klubtag szállított, úgy is mint egykori nyomozó), meglepő módon minden csütörtökön, szigorúan tortával és teával. Négyen vannak (Helen Mirren, Pierce Brosnan, Celia Imrie, Ben Kingsley), és elég különböző fazonok, de ettől lesz nézhető az egész. Azaz nem egy főszereplő van, hanem négy, pontosabban a főszemétláda-alakú antagonistával (egyik antagonistával) együtt öt, és az öregfiú-lányoknak a korukból adódóan már nincs vesztenivalójuk, a csúnya rossz gengszerfazonnak meg csak bűnlajstroma van lelkiismeret helyett, szóval ő is kockáztathat. (A hatodik főbb szereplő meg a rendőrnő, aki korábban Londonban, de vidékre vágyott, a hetedik meg ne te magad légy. A légy az egy horror.)

Aztán egyszer csak megölik az otthon egyik tulajdonosát, aki országos haverja volt az öregeknek, és a nyomozóklub teljes személyzete lázba jön, hogy végre egy igazi agyonverés, lehet éleseben nyomozni, az amúgy unatkozó, lokális zsarucsajjal is bandázva.

A történet egy kicsit sem titkos vagy misztikus, nem utópisztikus, ellenben sablonos, szokványos és csaknem lapos, de furcsa mód ezzel együtt is szórakoztató. Van tehát az idősek otthona a vén rókákkal, meg van az egyik tulajdonos, akit David Tennant ad (a Tizedik Doktor, ha valaki nem tudná, nagy műveletlenségében), és aki el akarja tüntetni az egykori zárda melletti temetőt a picsába, hogy luxuslakásokat építsen a helyébe, az épületből meg fitenszvelnessz rendezvényközpontot csinálna. Na igen, így megy ez, a helyi szervezett bűnözés plakátarca ingatlanbefektető, mi más is lenne (vö. Trampli Donáld).

Láttuk ezt már sokszor, hogy a kisemberek összefognak a gonosz und pénzéhes, korrupt disznó(k) ellen, és mindennapi hősökként megmentik a valamit, ami fontos nekik. (Érdekes, de ez rendszerint valami ingatlan, azaz arborétum, árvaház, bingóterem vagy muzeális értékű kínzókamra, mindegy is, a megmentés a lényeg. Mert a Gonosz mindig buldózerrel érkezik, és bár építeni akar, na de mit, emberek, hát mit? Irodaházat, meg luxusapartmanokat a hozzá hasonló pénzes mocsadékoknak, azt! Ez akkora közhely egy ilyen filmben, mint puncstorta a sulibálon. És a gyilkossági ügy a hab a tortán.)

A csütörtöki nyomozóklub tehát nem eredeti, de jó nézni. Jók a színészek (akik láthatóan élvezik az egészet), jó a vidéki Anglia, jó a ritmusa az egésznek, és meseszerű a látvány világa. Igazából olyan, mintha hőseink egy hógömbben élnének, idealizált neogót udvarházukban (ami állítólag kolostor volt korábban, csak ezt nem hisszük el róla), és szerencsére senki nem rázza meg a gömböt, bár eső az néha esik. Dehát arrafelé az közhely.

Vannak még családi feszkók, főleg a leszármazottakkal, csokizabáló tufa rendőrök, csak rejtély nincs, azt azért nagyjából az elején lehet sejteni, ki ölette meg a néhait (hisz elég hamar szó szerint képbe kerül), kicsit mint anno a Columbo-sorozatban. Annyiban is, hogy az halott megérdemelten lett az. Azaz elsőre kriminek ez is elég zen buddhista, ahol nem a cél, a megoldás a lényeg, hanem maga az oda vezető út, a nyomozás. De hogy mégis igazi krimi, arról az utolsó húsz perceben azért gondoskodik a forgatókönyv, mert az unalmas tévésorozattal ellentétben, itt legalább van valódi csavar a végén. És fény derül az időközbeni másik gyilkosságra is, így lesz a fináléra Columbo helyett egyfajta Miss Marple történet az egészből.

p.s. A film amúgy Richard Osman (egyben tévés műsorvezető) regényéből készült, ami állítólag egy könyvsorozat része, tudja fene, nem olvasok krimiket. Viszont érdekes részlet, hogy az egyik mellékszerepet játszó Ingrid Oliver (az egykori Watson & Oliver komédiasorozatból) az író felesége, szóval bele kellett tenni. Amúgy játszott ő is a Dr. Who-ban...

Billboard rendszerkritikusan

Az ARC című óriásplakát-kiállítás (aszem a huszonötödik) kicsit még mindig már  megint politikai esemény is, mert a kezdetektől fogva a közéletre reflektálnak a plakátok. És tizenöt éve már erre a mostani rezsimre, amelyik nyilván nem nézi jó szemmel az egészet, ha a hatalom fura urai tehetnék, nem is néznének oda egyáltalán. Mert ott ilyeneket lehet látni:

hvg.hu

Szóval valami ellenzéki szaga van ennek az egésznek, márpedig egy önkényuralom semmit sem utál jobban, mint ha egyáltalán van neki ellenzéke, amelyik beszól a kegyelmes és méltóságos uraknak. (A második legrosszabb dolog, ha  nincs elég pénzük, és egy parasztoknak való, prosztó Mercedessel kell járniuk, egy minimum Bentley helyett, pedig a magángépbe stílusosan beszállni csak egy angol luxusmárkából kiszállva lehet.)

És persze a sok kis rohadék ellenzéki beszólása különösen kellemetlen, viszketeg érzést okoz, ha még ironizál is. Mert minél despotikusabb egy hatalom, minél inkább el van telve önmagától, annál rosszabbul viseli a humort, ami alapvetően tényleg egy ellenézi műfaj. Minél jobban durvul a hatalom, annál inkább. (Vagyis nem arról van szó, hogy értik ők a viccet, csak nem szeretik, hanem nem is értik , mert nem akarják érteni. Az ugyanis heveny önreflexiót okozhatna, és mivel már -  afféle önvédelmi reflexként is - képtelen rá, bele is dögölhet az egójuk, a nélkül meg már nem életképesek.)

És ezért jó egy-egy ilyen kiállítás is, mert bár az online mémek korában rettenetesen óviláginak hat (de legalább  működik a nosztalgiafaktor), de a maga módján röhejesé teszi a pöffeszkedő hatalmi "elitet". Akik persze nagyrészt nem az elit, legfeljebb a vagyon keretrendszerében, de intellektuálisan és morálisan ők a legalja. Hja kérem, ezt teszi a hűbéri szolgalelkűségre épülő rendszer, meg az ebből szükségszerűen következő kontraszelekció, kocsmai menczertamások, meg pacalfőző rezsidisznók lesznek a Párt arcai, meg a kósalajos-alakű fogyatékosok.

És egy ilyen hatalom sok mindent elvisel (vastag a bőr az ő arcán neki),  de azt a legnehezebben, ha nevetségesé teszik. Mert mivel rég nincs már humorérzéke (az ugyanis feltételez valamiféle szellemi autonómiát meg szabadságot), nem tud védekezni ellene. Erősnek és nagynak akar látszani, de ha röhögnek rajta, ez nem megy, és onnantól már az istenadta nép is elhiheti, hogy ezek se mindenhatók, nem is örökkévalók, hiába tűnik úgy sokszor, hogy jól fejlett istenkomplexusuk van.

És az már önmagában ironikus, hogy rendre egy ARC szól be az arcoskodó harcosoknak, akik mohók bár, de végtelenül pitiánerek is egyben.

Összevetés, elemzés, kvantumszint

Reggeli fő-főcím a Zindexen: "A kiszámítható O...n Viktor vagy a kiszámíthatatlan Magyar Péter?“ Ez igen srácok, ez már az igazi propagandatempó, elvégre ki ne szeretné jobban a kiszámítható szart, mint a kiszámíthatatlan bármi mást. Az élet szar, a világ a pöcegödör, amiben van, a Dagadt diktátort álmodik magából, e tekintetben adekvát a reakció, hogy de ő a megszokott nyomorult elnyomást hozza, amiben otthon érezzük magunkat. Sztálin elvtárs is biztos sokaknak hiányzott, mikor megdöglött végre, hisz addigra úgy megszokták. Hát istenem, kivégeztetett ezt-azt, pár millió ember konkrétan éhenhalt Ukrajnában, 1932-33-ban, csak mert a gabonát exportálni kellett kellett, személyi kultuszt épített maga köré, és három üveg vodka után, bebaszva neki is istenkomplexusa lett, avagy elhitte magáról, hogy a világtörténelem legnagyobb vezetője ő. Izé... Ő!

Lehetne persze olyan összevetés is, hogy:

- „A kövér téeszelnök-alakú Felcsúti, vagy a sportos Csávó, akinek amúgy nem írjuk le a nevét?“ (Jó, én se a pártvezér és kancellárért, de ő sokat dolgozott azért, hogy ne érdemelje meg. Ez nem névmágia részemről, ez simán csak kicsinyes bosszú.)

- „Húsz évig legyen-e egyhuzamban önkényúr a mostani, vagy néha érdemes váltani?“

- „Jelzős demokráciát inkább (»illiberális«), vagy simán csak demokráciát, fosztóképzők nélkül?“

Ilyen összevetések persze nincsenek, a Zindexnél ez ma már furcsának is hatna. Miközben a cikk maga egy viszonylag korrekt tudósítás egy „konferenenciáról“, ahol „elemzők“ elemzik a politikai belhelyzetet, esetleg a belpolitikai helyzetet, de kábé ennyi tellik tőlük, a fogalmak csvargatása, közhelyszinten. A „politikai elemző“ amúgy az abszolút szuperpozíció a hazai közéletben, mert egyfelől elemző lehet bárki, aki fel tud böfögni néhány evidenciát, unalmas panelszöveget, de nem feltétlen kell, hogy véleménye legyen, bőven elég az egyrészt-másrésztezés kvantumszintű lebegtetése. (A kvantummechanikában a szuperpozíció elve azt jelenti, hogy egy kvantumrendszer, például egy elektron, egyszerre több, egymásnak ellentmondó lehetséges állapotban is lehet, egészen addig, amíg meg nem mérjük. Eben az értelemben az egységsugarú politikai elemző maga Schrödinger macskája, aki egyszerre élő és halott, egyszerre független és elfogult, van is véleménye, meg nincs is. )

Azért a zindexes szerző fontosnak tartja, hogy például Horn Gábor egykori SZDSZ-es politikus, de mondjuk Boros Bánk Leventénél már nem fontos, hogy kormánypropagandista, és a OV hasonmásverseny megosztott ezüstérmese, plusz egykori fradista ultrabarom. Most már elemző, ennyi elég róla.

Pedig ős csak egy sok közül, aki nem elemeznek, hanem a Pártért gyűlölnek, nem ellene.

A nagyhangú kispolgár

Egyszer csak szembe jött valami filmes portálon, hogy van új hupikék törpés film (nem törpikézem, ezeket a nyálas, kretén gnómokat becézgesse az, akinek már eljött a második gyerekkor), ami nyilván a francot se érdekli, de az vicces volt, hogy „történelmi“ filmnek titulálták. Hát, nyilván van az a mennyiségű tudatmódosító, hogy a Gyűrűkúrát is történelmi dokumentumnak érzékeli az egyszeri felhasználó, de egy végtelenül giccses ócskasághoz nyilván már nagyobb adag keménydrog kell. Először, hogy meg tudja nézni, akinek ez a fura ötlete támad, a többi meg már csak a nem szándékolt következmény.

De akkor történelmi a Star Wars is, elvégre réges-rég, egy messzi-messzi  galaxisban is voltak már nácik, nindzsa kereszteslovagok, simlis cowboyok és a piszkos tizenkettő, szóval sokminden, amiket történelmi filmekből ismerünk. Mint például az Iron Sky, ahol a maradék nácik a Holdra mennek bázisolni, későbbi inváziós céllal, de a sztárvórzok elmagyarázzák, hogy eleve már abból a messzi-messziből ugyebár, szóval az űr nekik természetes közegük, a fejükben is az van.

Ja, az egésszel csak azt akartam mondani, hogy a Kék Hupik nem játszanak, gyerekkoromban is utáltam ezeket a rajzfilmeket. Ellenben megnéztem a 2020-as brit, mondjuk hogy dramedyt, A Wellington festmény címűt. (Eredetiben csak annyi: The Duke.) Mert anglomán vagyok, meg a műfaja miatt, meg mert csak. Ja, meg Jim Broadbent a főszereplő.

Kempton Bunton (Broadbent) egy munkásosztálybeli faszi, valahol a hatvanas évek elején Newcastle-ben, aki nagyon súlyos bűnöző, hisz ingyen nézi a tévét, nem fizet elő rá. És mivel nem hajlandó utólag fizetni (miután „transzformátorjeleket“ fognak a tévérendőrök, vagy kik), lecsukják majdnem két hétre, de büszkén leüli. Aztán elkezd kampányolni, hogy nehogymár fizetni kelljen a BBC-ért, mikor az eleve az istenadta nép adójából működik.

És ennek keretében, a későbbi vádak szerint ellop egy Goya festményt a londoni National Gallery-ből, ami Wellington hercegének arcképe. (Akinek amúgy, a közhiedelmmel ellentétben a Wellington nem a neve volt, mert Sir Arthur Wellesley-nek hívták, aki Wellington hercege volt. Duke of...) Sőt a keretet is ellopja a rohadék, pedig az szép, aranyozottan giccses! És ezzel zsarolja aztán a hatóságokat, hogy visszaadja, ha legalább a  nyugdíjasoknak nem kell fizetni a tévéért.

Aztán kirúgják a taxitársaságtól, ahol sofőrködött, mert szegényeket meg háborús veteránokat hajlandó ingyen fuvarozni, a fizető utasokkal meg beszélgetni akar a mocsok, plusz ugye börtönben is volt a tévédíj miatt, szóval sötét és megbízhatatlan alak. (Aki ráadásul folyton ír, bár a firkálmányai nem kellenek sem a lapoknak, sem  a tévének, pedig mindenhol próbálkozik, mint afféle egyszemélyes kulturális- und szociális forradalmárféle.)

Ellenben rendkívül vicces. Így miközben a film egész miliője a hatvanas évek elejének fojtogató, bigott és tekintélyelvű brit világát idézi meg, egy nagyon kispolgári (munkásosztálybeli) nézőpontból, igen szórakoztató is. Jim Broadbent megint nagyot megy, pont mint a három évvel későbbi Harold Fry valószínűtlen utazása című, műfajilag hasonszőrűben, a felesége meg itt Helen Mirren, ami önmagáért beszél, ő a tőről metszett régimódi feleség,  a város csóró végéről.

És közben a háttér - részben - a korabeli london, néha archív felvételekkel megidézve, de néha tényleg beszerveznek mondjuk a Trafalgar térre régi buszokat és taxikat, meg rémesen öltözött statisztákat. Nekem meg az ilyesmi tetszik. Miként az is, hogy tele van társadalmi meg szociálpszichológiai kérdésekkel: Meddig tart a demokratikus, polgári aktivizmus, és honnantól öncélú kekeckedés? Magánügy-e a gyász, avagy ki lehet írni magunkból, hogy aztán mások is olvashassák? Egy formálisan monarchiában lehet-e valódi átjárás a társadalmi osztályok között, egyáltalán, lehetnének-e simán csak rétegek a tizenkilencedik századi osztályok helyett? Ilyen, és ehhez hasonló problémák bukkannak elő, de persze ez egy afféle fekete komédia, szóval csak a felszínt kapargatja ezek kapcsán, de legalább kapargatja. Mondjuk mást nem is nagyon tehetne, elvégre megtörtént események alapján íródott a forgatókönyv.

Az egész egyébként úgy kezdődik, hogy Kempton Bunton a bíroság előtt áll a Goya-festmény tulajdonviszonyának önkényes átrendezése miatt és (spoiler) mint később kiderül, ártatlanul, de ezt a hatóságok nem akarják nagy dobra verni, hisz azzal megint csak felületet adnának a kispolgári lázadónak. Márpedig egy demokratikus, de mégis tekintélyelvű világban jobb a hatalomnak, ha mindenki kussol ahol van, és nem pattog, mint holmi civil aktivista. Nos, ez a mai nagybritánokra már persze nem igaz, de amit itthon látok...

Sikert sikerre digitális halmozás

Akármit nézek a jutyúbon, tuti perceken belül jön a reklám, ahol egy szánalmas alak tolja, hogy itt a Harcosok Órája, ami nyilván a Klub fitness-wellness magazinja. (Muszáj most nyomni, mert jövő hónaptól a jutyúb meg a fészbuk letiltja a politikai reklámokat, nekik meg még tele a padlás az erre lenyúlt pénzzel.) Úgyhogy engem megdumáltak, belenéztem az egyik (talán a huszonhatodik) adásukba, hogy mégis milyen a Párt új propaganda-csodafegyvere, és hát tanulságos volt. Mert:

- A harcos óra az bruttóban értendő, mert amit én láttam az nettó 17 perc volt, gondolom ez úgy jön ki, hogy 60 perc, mínusz járulékok, áfa, társasági adó, meg a stáb is ennek terhére veszi ki asz időarányosan járó huszonkét perc szabadságát. Plusz ebédszünet!

- A „vendég“ harcos még a rezidens harcosnál is ostobább volt, pedig ez kívülről komoly kihívásnak tűnik, de hát ő nemrég még az állami, nemköz médiánál volt valami szerkesztő, ott meg gondolom ez eleve elvárás. Hogy azóta mit csinál tudja fene, talán Hírtévés, és ahogy elnézem, ő személyében maga egy Digitális Polgári Fábólvas Karika.

- Épp az előző napi adást néztem meg, és így másnaposan már komoly, sőt lehengerlő 322 megtekintésnél, valamint 6 kommentnél járt, ami szánalmas eredménytelenség. Miközben egy rendes közéleti, napi beszólógatós ennyi idő alatt nem pár száz, hanem pár tízezer megtekintésnél is járhat. Vagyis a fenét sem érdekli az Arcoskodók Órája, képzelem mi lesz, ha reklámozni sem lehet majd... (A hat komment ráadásul még csak nem is hat komoly, névtelen feljelentés volt, mert öt eleve a produkciót küldte el így vagy úgy, de melegebb éghajlatra. Gondoltam is, ez nem jó arány, úgyhogy írtam egy kommentet, lesajnálót, így 6-1 lett az arány, meg ment a dislike is, csak hogy érezzék a törődést.)

- Tartalmileg meg nincs mit hozzáfűzni, a szokásos egyujjas agyú propaganda (Brüsszel csak azt akarja, hogy Ukrajna EU-tag legyen, ezért eladósítják az összes tagországot, milliós hadsereget akarnak oda telepíteni, meg riogatnak folyton az oroszokkal, pedig a ruszkik békepártibbak mint a római pápa. Jó, hát mondjuk II. Teodor kopt pápáról nem tudjuk, milyenpárti...)

Szóval ha ez lenne a digitális honfoglalás a harcos polgári klub köreivel, akkor részemről üdvözlöm a kezdeményezést. Gyenge kezdés után erős visszaesés, csak így tovább elvtársak!

Reformdiéta

Szeptember 11-ről több generációnak is a 24 évvel ezelőtti amerikai bummafejbe jut eszébe elsőként, ahogy a gépek becsapódnak a tornyokba. Nekem például ez a holdraszállása, abban az értelemben, hogy akik 1969-ben már elég régóta éltek ahhoz, hogy felfogják, azóta is emlékeznek hol voltak, kikkel, és mit csináltak volna a helyett, hogy  a tévében nézik Neil Armstrong kis lépését egy embernek (egy hosszúlépést mindenki másnak), én meg emlékszem mit csináltam 2001-ben ezen a napon.

Aludtam, mert meg voltam fázva influenzával, úgyhogy kissé lázasan beszunyáltam, hogy aztán nagyapám keltsen fel, hogy fú miket mutatnak a tévében. Egy darabig a CNN-t néztük, azt fordítottam, aztán a magyar tévét, de internetes világháló még nem volt itthon, úgyhogy azt nem.

Nyilván aki akkoriban született, vagy még épp a rehabon próbálták lehozni a pelenkáról, és bilifüggővé tenni, annak ez már nem holdraszállás, nekik még lehet valami más, mondjuk a negyedik világháború kitörése (elvégre mértékadó futóbolondok szerint a harmadik már zajlik), vagy mikor megjönnek az űrlények az űrből a zűrbe.

Ugyanakkor szerintem senki sem emlékszik már arra, mit csinált 1825 szeptember 11-én, pedig magyartörténelmileg fontos dátum, mert akkor kezdődött - a legendák szerint - az első reform-országgyűlés Pozsonyban (magyarul Bratislava), azaz éppen pont kétszáz éve. Ami sokak szerint kerek évforduló, szerintem meg csak kétharmadban, mert a 200-ban a nullák kerekek, de a kettes nem eléggé. Ettől még fontos persze, még akkor is, ha az országgyűlési parlamentet még valami hülye okból "diétának" hívták, pedig rendi gyűlés volt az, meglehetősen sok, potrohos arisztokratával. Akik egyáltalán nem diétáztak, de mulattak sokat, részben búfelejtő jelleggel, mert egy Széchenyi Stefi nevű grófi nyikhaj például magyarul szólalt fel. És nem az alapvető akcentusával volt problémájuk, hanem hogy addig latinul szónokoltak a diétai magyar múzsák.

Ehhez képest nem is volt nagy szám, hogy felmerül, esetleg fizethetnének a jobbágytelkek felett diszponáló nemesek is adót, elvégre a magyar kiváltságos rendek mindig is szívesen fizettek adót, valójában már az 1791-es országos gyűlésen is sérelmezték, hogy a sok büdös paraszt fizethet adót, ők meg nem! Pedig ők szerették volna, hogy az adójukból, meg a birtokaik egyévi jövedelméből legyen Akadémia, miszerint tudós társaság sok tudóssal, főleg a magyar nyelv nemzeti múzeumának ügyében. Erre jött ez a Stefi gróf, aki 1791-ben született csak, és meghekkelte a haladó arisztokrácia nagy, nagyjából nemzeti színű felbuzdulását, mintha ő finganá a passzátszelet.

Erre a példátlan eseményre nem emlékezünk ma, hisz kit érdekel, mi volt kétszáz éve, az átlag hazai lakónépesség nagyjából arra sem emlékszik, mi volt húsz éve, töriből meg amúgy is legfeljebb hármas alá volt fénykorában, de azóta sokat felejtett. azt meg sose tudta, hogy az igazi reformokat az 1832-36-os országgyűlésen diétázták össze.

Ööö... ő nem Széchenyi szerintem, de nem is a diétáról híres.

(valaszonline.hu)

A térkép ismeretének fontossága

Mint az köztudott (?) az orosz elvtársak drónjait lőtte le a lengyel légierő, naná hogy lengyel légtérben. Ez egyesek szerint csak véletlen, rossz koordinátákra mentek a drónok, mondjuk odáig keresztül kellett repülniük egy másik ország légterén is, ami azért véletlennek már nehezen hihető.

A mandineres kormányhitű trollok (tudom, tudom, arcos marcona harcosok) persze rögtön előadták, hogy ez az ukránok műve. Mert eddig tömegével szedték le az orosz drónokat, de most valamiért nem, nyilván be akartak vonni egy NATO-országot, és persze ezen keresztül az egész szövetséget az ő kis háborújukba, amiért már annyit dolgoztak az elmúlt tizenegy évben.

A manid kommentereknek meg biztos nincs otthon térképük, az ámítógépükön meg csak propagandát és pornót fogyasztanak, a Google maps  így szerintük valami háttérhatalmi összeesküvés, ezért nem tűnt fel nekik, hogy Oroszország meg a lengyelek között ott van Belarusz is, ráadásul az a rövidebb út. Plusz Lukasenka diktátor elvtárs jó elvtársa Putyin diktátor elvtársnak, ő aztán nem lődöz orosz drónokra, a végén még megvonja a Kreml az uzsipénzét, pedig drogot akar venni belőle. Meg vodkát.

Amúgy a minszki rezsim azóta elismerte, hogy ja, rajtuk keresztül mentek a a gépek, de tiszta véletlen volt, hogy több is mélyen berepült Lengyelország fölé. Igazából csak a boltba küldték le őket tejért, de egy váratlan napkitörés megzavarta a navigációs rendszerüket, ezért elindultak Varsóba pirogot venni, mert akkora volt a napkitörés, hogy a drónok azt se tudták, hogy Moszkvában sokkal jobb a pirog. (Meg Londonban a Bayswater környékén, de ott tényleg sok a ruszki emigráns, meg leszármazott.)

Sőt maga Kakadu Péter, nemzetközi sértegető és sértődő, egészen mellesleg magyar külminiszter is Minszkből jelentkezett be, mert azzal a diktatúrával is fontos jó kapcsolatokat ápolnia, ám ő a dróntámadásra egy fél mondatban sem reagált. Csak általánosságban mondta el ezerkétszázadszor is, milyen kibaszottul békepárti az egész magyar kormány (meg ugye a Párt), és tárgyalni kell! Komolyan, néha megpróbálja eljátszani a valódi diplomatát, csak hát a diplomácia nem annak az ismételgetéséből áll, hogy „tárgyalni kell“, hanem tárgyalni kell (főleg a szokásos sértegetései helyett), azokkal is, akikkel nem szeretne, sőt főleg azokkal. Mert ez a nyugati szövetségi rendszer, aminek többszörösen is a részesei vagyunk, ez olyan, hogy az országok nagy részében nincs diktatúra, igény sincs rá, tehát nagyon másképp látják a világot, mint Kakadu nertárs. 

De velük, a formálisan még szövetségeseinkkel pont nem tárgyal, nekik beszól, miközben a Dagadt, mint az ő vezénylő csillaga, konkrétan hadjáratot hirdet ellenük, persze csak szóba, hisz a felcsútista faszkalapok igazából csak szájkaratéban erősek, három feles után, bár a menczertamás alakú fazonnak szerintem józanul is megy a kocsmai tahóság, mondhatni hézagmentesen.

A minden alatti mozgókép

Néha az a szörnyű érzésem támad, hogy alapvetően egy igénytelen szerencsétlen vagyok (valamint hogy ha ma szerda van, akkor holnap tuti csütörtököt mondok), ami részben abból látszik, hogy kecsapos palacsintát reggeliztem, illetve megpróbáltam megnézni egy filmet, amit senkinek nem lenne szabad, akkora nettó szellemi környezetszennyezés az egész.  

Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy ez csak afféle szimbolikus kalandtúra, bátorságpróba, illetve pillanatnyi elmezavar, de a Bambi horrorfilmes feldolgozása (Bambi. The Reckoning)annyira minden alatti, hogy nincs rá mentség. Állítólag a britek követték el, és nem tudom, az alkotóknak volt-e a köze a közelmúltbeli Micimackó-horrorhoz (annak még második része is készült), de a koncepcióó ugyanaz: Vegyünk valami giccses, már klasszikussá diznisített nyáltengert, amit rajzfilmként szenvedett el a világ, valamint generációk, és csináljunk belőle ZS-kategóriás szemetet, többet úgyse érdemel.

Ez utóbbiban mondjuk van valami, csak önmagában ettől nem lesz nézhető a végeredmény, pontosabban meg lehet nézni, csak fáj, miközben egy igazi horrornál inkább félnünk kéne kissé.

Itt az őz már megint szarvas inkább, akkora aganccsal jár, de ez állítólag az eredeti Dizni-mozinál is így volt, hogy Bambi őz, de a fater (vagy a mutter?) nagyon szarvas (angolul: Very bad iron, bocs...), pornóoldalakon az ilyesmit az interracial címszó alatt kell keresni, bár ott ez inkább csak annyit jelent, hogy a fekete kosaras a szőke pompomlányt, minden irányból.

Itt viszont valami diszfunkcionális család, demens nagymama, meg egy bosszúszomjas szarvasőz a nagy büdös, főleg erdei éjszakában, és gondolom sírás lesz a vége, de tudja fene, a nyolcvan perces műalkotást húsz percig bírtam ízléssel, és általában is idegrendszerrel. Ez alatt mondjuk megnéztem a felét, mert dupla sebességgel is pont olyan semmilyen, de legalább nem merengenek a "színészek" fél perceket két közhelyes mondat között, amiről nekem persze nem a drámai hatás jut eszembe, hanem hogy elfelejtették a szöveget, a stábnak meg nem volt kedve újravenni a jelenetet.

Egyszóval: nevetséges, szánalmas setting, kínos szarvasőz, béna amatőrszereplők, rémes dialógusok, és félbehagyott dramaturgia. Ilyet Hendikep Gézuka szokott forgatni a mobiljával a háromnapos osztálykirándulás második éjszakáján, de csak miután kileste a lányokat a kemping zuhanyzójában, mosógépnek álcázva magát, és utána unatkozott.

Romlott szolgaság

Volt nemrég ez a botrány a Pázmány Péterről nevezett egyetemen, hogy három pszichológus is fegyelmit kapott, mert azt mertrék mondani, hogy saját tudományuk állása szerint sokkal fontosabb a gyerekeknek az, hogy egy szeretetteljes családban nőjenek fel, mint hogy milyen neműek is a szülők. Szóval jobb egy kölyöknek egy meleg párnál felnőnie, mint egy intézetben, amikről azért egy ideje sejtjük már, hogy sokkal rosszabb helyek, mint a mit gondoltunk volna, pedig senki nem gondolt a magyar gyerekotthonokról túl jókat. De ha valaki kimondja a nyilvánvalót, akkor rögtön jön Dékán Elvtárs bácsi, és seggbe rúgja az illetőket, elvégre az ember nem azért foglalkozik tudománnyal, hogy utána véleménye is lehessen. Pláne nem, ha a szerintük Nagybetűs Egyház az egyetem fenntartója. (Valójában persze az állam, azaz mi mindannyian, csak épp a dellát keresztülfolyatják a szoknyás agglegények teadélutánján is, hogy aztán az államnak ne kelljen már az egésszel foglalkoznia.)

A háromból két oktató már felmondott, most a harmadik is, mert „...vitatta a számára, a katolikus tanítás megismerése céljából, előírt továbbképzés jogszerűségét”  Merthogy ez már nem lehetőség, hanem kötelező lett volna a harmadik pszichológusnak. Vagyis a dékán minden szerdán másfél órán keresztül kívánta katekézisből leckéztetni és kikérdezni az illetőt. Hát, ez tényleg fasza. Az tudjuk, hogy a Római Kaotikus egyház egy feudális szervezet a modernitás (netán posztmodern) kellős közepén, de azt is láttam eleget, hogy a magyar egyetemi szféra egy része is pont ennyire feudális, ahol túl gyakran tojnak magasról a tudományra, hogy korlátlanul érvényesülhessenek a kis egyéni érdekek, sérelmek, alkudozások, ez az egész rohadt kamarillapolitika, destruktív módon, ahol csak az nem számít, ki milyen tudósnak és/vagy tanárnak.

És látszik hogy a Pázmány, a nagyon-nagyon kaotikus egyetem szépen tudja ötvözni az egyház meg a hazai tudományosság legrosszabb hagyományait, amit ez a dékán előadott („...szerettük volna számára biztosítani ezt a lehetőséget, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusának ismeretében tudjon felelős oktatói kötelezettségeinek a jövőben eleget tenni.”), az nettó hatalmi gőg, képmutatással felütve, erre csúszik jól a tokaszalonna házipálesszel, csak hogy legyen a bunkóságnak egy vajszínűen magyaros árnyalata is. Ők „szerették volna“ persze, de ezt a tempót már a sarki kocsmában is simán csak csicskáztatásnak hívják, hiába próbálják ezek a sötét alakok felebaráti szeretnek eladni. Ahogy talán Fülig Jimmy mondotta volt, ők nem felebarátok, hanem egészen barátságtalanok, és sötétek, mint a hóvihar éjszaka.

Csak nálunk, e lángoktól ölelt kis geopolitikai realitásban, az ilyesmi a karrier alapja, legalább is a közszférában. Mert a Pázmány is oda tartozik, hiába sminkelik magukat katolikusra a vezetői, ők egy romlott állam szolgái csupán.

catholicmom.com

Már megint milyen évet írunk?

Nem tudom miért pont most szedte az első a Zindex egyik melléküzemága a „kitalált középkor“ című nettó összeesküvés-elméletet, biztos nem történik semmi a világban, ami ennél aktuálisabb lenne. Az amúgy ótvaros nagy marhaság egy Heribert Illig nevű német germanistához köthető (én magyar hungarológus vagyok, szóval ezt értem),  szerinte a 7–10. század eseményei más korokhoz köthetők, vagy teljes egészében kitalációk. Azaz a történészmaffia utólag hozzáadott nagyjából 300 évet az európai történelemhez, így például Nagy Károly frank uralkodó (aki nem volt német-római császár, az a birodalom csak a halála után jött létre) sem élt, kábé annyira valóságos, mint Farkas Piroska abban a kibelezős gyerekmesében.

Illig módszertana egyszerű, ami bizonyíték van (és nem csak európai, de mondjuk arab források is), az hamisítvány, ahol meg valami ellentmondásba botlik, az maga a mindent vivő bizonyíték az agyréme mellett, e tekintetben klasszikus áltudomány amit művel, hisz az elmélete nem bizonyított, miközben nem is igazán falszifikálható, mert szerinte aki cáfolni próbálja, az eleve összeesküvő és/vagy megtévesztett baromállat. Az ő elméletében kérem hinni kell, csak a hit ad neki erőt, és mindent lebíró akaratot. (Tudom, meg a Puffin lekvár is.)

Arra az egyszerű kérdésre azonban nem nagyon van válasz, hogy de mégis hová lesz a cui pprdest? Avagy kinek az érdeke, belehazudni háromszáz évet a történelemben, ez egyáltalán miért lehet jó bárkinek is? Van valami hadova a követői körében, hogy utólag is legitimálni akarták a nagynémet törekvéseket az egykorvolt birodalmi múlttal, de mikor épp nagynémet törekvések gerjedtek fel a germánokban (lásd a Vilmos császárokat, vagy Adolfot), akkor pont magasról tettek rá, hogy mit szól a világ az ő dicső múltjukhoz, ők dicső és pusztító jelent akartak.

Viszont ha Illignek igaza lenne, akkor most 1728 lenne. Ami meg szar lenne, akkoriban még Magyarországon is zajlottak boszorkányperek máglyahalál-jellegű gyakori kimenetellel, bár abban az évben született James Cook angol tengerész und felfedező is. Viszont még a „hosszú tizenkilencedik század“ sem kezdődött el. Pedig az is csak annak bizonyítéka, hogy a történészek azért szeretik újra meg újraértelmezni az egykor volt korokat, azaz már a múlt sem a régi. (A hosszú 19. század amúgy 1789-ben a francia forradalommal indult, és tartott 1914-ig, az első világháború kitöréséig. Cserébe meg rövid volt a huszadik század, amennyiben ugye 1914-től 1989-90-ig tartott, ott vége lett az addigi világrendnek.)

Semmitmondás, elemzők, fadísz (avagy jessz, komment, hiperszubjektív elfogultsággal, naná)

Jó szokásom szerint nyilván nem hallgattam meg a Felcsútok Géniuszának igehirdetését, nem vagyon önmagam ellensége (nem annyira), elolvastam a téziseit, és hát ja, leülhet, egyes alá. Az égvilágon nem mondott semmit, amit ne mondott el volna már sokszor, és már akkor is hatalmi érdekből elkövetett gecizmus volt minden mondata.

Úgyhogy eltekintek a „beszéd“ „tartalmától“, mert minek. Ellenben gondoltam érdekes, mindezt hogy interpretálja a kormányhitű média. Részemről ájult csodálatra számítottam, és nem csalódtam. (Bocs, most alpári leszek, de ezeknek a propagandahűbéreseknek szerintem a vezér szara is rózsillatú. Tényleg bocs.)

Tehát, címek a túlvidékről:

Origo:

- Brüsszelt bevesszük – O...n Viktor győzelmi tervet hirdetett (Hát, aki békepárti, az békepárti, ahogy elnézem, lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.)

-  Nemzeti konzultáció indul az ellenzék adóemelési terveiről (Avagy: Közpénzből pártpropaganda, digitális birkamenet, mozgósítás, szóval hazudj valamit, és kérd ki magadnak, business as usual.)

- Ukrajnát éppen most osztják fel – O...n Viktor kemény üzenete Kötcsén (A Dagadt ebben az egyben jó, tud üzenni. Keményen. Az megvan, hogy nem lesz Pride, ne is tessenek fáradni a szervezéssel? Ukrajnát a meg a háborús bűnös haverja próbálja épp szétszaggatni, ez a barom meg úgy csinál, mintha nem lenne köze hozzá.)

- O...n Viktor szerint az EU a hanyatlás jelképe lett (Ellenben ő fénylő csillag az égen, meg az izé... ja, a vezénylőnizé...)

- ronaldo kebelcsoda menyasszonya mindenkit elvarázsolt a vörös szőnyegen – galéria (Ja, ez nem ide...)

Magyarnemzet (állítólag polgári (sic!) napilap, ja én meg mióta áramszedőt növesztettem, villamos vagyok):

- A baloldali elemző is kerek perec kijelentette: O...n Viktor nyert, Magyar Péter veszített Kötcsén (Ezt a Nagy Attila Tibor nevű, érdekesen falzetthangú „elemző“ elemezte össze. Vele mindössze annyi a baj, hogy az üléspontja határozza meg az álláspontját, azaz ha valami független, pláne ellenzéki orgánumnak nyilatkozik, akkor nagyon kormány- und rendszerkritikus, mikor meg a kormányhitű médiának, akkor naon-naon bírálja a Tisza Pétert vagy kit, de télleg naon.)

- O...n Viktor Kötcsén két világképet mutatott be, amelyekből a magyarok választhatnak - Eközben Magyar Péter a saját csapdájába esett, miközben egyre nagyobb rajta a nyomás. (A felcsútisták láthatóan benyomták a pánikgombot, mondjuk nem indokolatlanul, már megint az megy, hogy azt állítják az ellenfélről (felcsútiul: ellenség), amiben vannak. Pánikban.)

- Ilyen komplex nemzetközi és belpolitikai elemzést semelyik politikustól nem láthatunk – értékelte O...n Viktor kötcsei beszédét Deák Dániel. (Hiába no, a pártvezér és kancellár The Man, lídör of Juróp, junó, ő komplexen látja a saját tudatalattiját, kár, hogy az rendszeresen meg is osztja ezt a nagyközönséggel. A terapeutájával kéne, mind jobban járnák vele.)

Mandiner:

- Magyar Péter nem a KÁNAÁNT hozza el, csak az ADÓEMELÉST és Ukrajna EU-tagságát! (Nem tudom a Mandinernél miért kiabálnak írásban is (EZ LENNE A NAGYBETŰZÉS), de nyilván nem adóemelésről van szó, hanem az adózás igazságosabb átszabásáról. Ezt amúgy a tiszás, civilben bankvezér csávó elég világosan el is magyarázta, de a Mandi ugye propilap, ők a Párt kommunikációs kliséit nyomják, lelkük rajta.)

- Az elemző rámutatott: Ilyen átfogó helyzetértékelésre egyetlen más politikus sem képes Magyarországon (Ez az „elemző" már megint a Deákdani, szar lehet amúgy kormányhitű propagandistának lenni, hogy folyton ilyen színvonalú alakokat kell idézgetni.)

- A „buta”, „iskolázatlan”, „tahó” Fidesz-szavazók miatt van minden baj – jöjjenek már a „diplomás”, „okos”, „felvilágosult” Tisza-szavazók! (Tőlem? Jöhetnek. Bár tartok tőle, hogy tetszőleges párt szavazói buta tahók, egyszerűen ilyen a világ, magam is buta tahó vagyok, csk néha játszom az értelmiségit. Ellenben viszolygok Magyar Pétertől, de a pártjára fogok szavazni, mert ugye a legszebb öröm a kár, és látni akarom, ahogy ezek a mostani döbrögik megbuknak.)

"Bele kell állni a vitákba!" Mondta a Dagadt, a Harcosok Klubja megnyitóján, majd kordonokkal jól beleálltak azóta is...

Mit lehet minderre mondani? Macskás fadísz!

A Beszéd fontossága és érdektelensége

Országosan világpolitikai lesz a mai nap, akárki meglássa, a párvezér és kancellár eligazítást tart alattvalóinak, ezúttal nem zártkapus meccsen, mert  ha már a főellenzéki csávó ugyanott nyilvánosan performál valamit, akkor nagyon hülyén nézne ki az elfüggönyözött felcsútista összetartás. Így persze nem lesz semmi bensőséges megbeszélés, ha már mindent élőznek az internetes világhálón, azt már megint holnap kell összekonspirálni a Karmelitában, annak legalább jól zárhatók az ajtóablakai.

Minden esetre ez a Kötcse ez fontos lehet a vezérnek, már megint magángéppel kellett hazasietnie Dublinból, mert ugye azért a Haza nem lehet ellenzékben, A Meccs meg nem maradhat személyes megnézetlenül, tehát első a fodbal, de másodikként tényleg az ország sorsa érdekli a legjobban a Dagadtat, eskü! 

És ennek érdekében a magéngépet is be kell vetni, mert lehet persze a fapadoson demózní, hogy a főnök hogyan türemkedik ki a szűkös, turistaosztályos ülésből (hátha megsajnálja valaki megint egy business-jettel), de azért mindenek van határa, menetrend szerinti járattal utazzanak a parasztok, ő bemutatta, hogy képes rá, ha akarja, csak nem akarja. Meg ugye a Nagy Programadó Mellébeszélésre haza kell érni mindenáron, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is, sőt akkor főleg, mert ez azért egy olyan időjárási anomália lenne, amiért simán ki lehetne hirdetni egy újabb rendeleti veszélyhelyzetet.

A felcsútizált Zindex is lelkes. „Egyéves csúcson várja a forint Orbán Viktor kötcsei beszédét“, mintha a kettőnek lenne köze egymáshoz. Oké, hogy mit mond egy főminiszter, az hathat a piacokra, és ezen keresztül az árfolyamokra, csak épp a Felcsútok Géniusza jó ideje nem mondott semmit, azon kívül, hogy gazdasági ügyekkel nem foglalkozik. Viszont szép kép az, hogy üldögél a forint a verandán, felpattint egy sört, és elmereng: „Vajon mit mond majd a Főnök? Erős vagyok und bátor, de ha Ő azt mondja, leszek még erősebb is. Meg bátorabb. Szerintem a bankszámláján még a svejci frank kurválkodik, de lesz még az  vagyonka bennem is, ha el nem baszom. Na, hallgassuk meg a beszédet, ma az lesz Forma-1 helyett, már ha nem akadozik megint az a rohadt wifi.“

Ám a forinttal ellentétben én nem várom a kötcsei beszédet, kábé mindegy mit mond a faszi, annyira távol állnak a szövegei a valóság talajgyökerétől, mint ahogy a fal adja a másikat. Plusz tavasz óta a szokásos, négyéveket átívelő permanens kampányhoz képest is turbó-kampányüzemmódban pörög (pörgetik a tanácsadói, látszik is, hogy szédül), szóval ócska, és rendszerszinten aljas kampánybeszéd lesz ez, az meg a fenének se hiányzik, ittam kávét reggel, most pont jó a vérnyomásom, ennél magasabbra már nincs igényem. A különösen aljas ostobaságokat meg úgyis perceken belül szemlézi a sajtó, nekem annyi is elég lesz, hogy majd itt vezessem le indulataim, ártviteli jelleggel, mások sérelmére.

Az első ügy

Film. Dráma. Kamara. Francia. Tavalyelőtti.  Van benne egy huszonéves, törékeny ügyvédcsaj, felfokozott cukiságfaktorral, aki az első komoly ügyével próbál megküzdeni, de néha még önmagával sem sikerül. Elvégre egy gyilkossági ügyhöz nem elég a privát melankólia, a miniszoknya, meg egy árva őzike tekintete. Persze nem is tudja az elején miről van szó, csak hogy van valami varacskos tinédzser, aki egy gimnazista lány elrablásai ügye kapcsán vettek őrizetbe, de rögtön az első kihallgatások elé, meg Nora, a nagyon zöldfülű ügyvéd elé teszik a lány nemrég megtalált holttestéről készült színes, szélesvásznú képeket. Amitől az ügyvédcsaj kimegy hányni egyet a ház elé, valamint a bokrok alá.

Szóval így indul Az első ügy, ami egyébként nem vicces, bárhogy is vezetem elő, de kőkemény dráma, amibe Victoria Musiedlak rendező igyekezett minél több réteget belepréselni. Van itt először is a gyilkosság, meg a malacarcú tinédzser gyanúsított, Nora küzdelme, hogy vegyék végre komolyan az őt addig lekezelő rendőrök (ez mondjuk autóban smárolásba fordul, később szex), a lány egész migránsháttere (hisz egy algériai bevándorlócsalád sarja), meg úgy általában az igazságszolgáltatás embertelensége. (Plusz zaklatás, megcsalás, vérfertőzés, családon belüli erőszak, miazmás...)

És talán pont ettől a sokat markolástól nem lesz annyira erős a drámaiság, mint amennyire lehetne, ez a film megérinti az embert, de nem rázza meg. Márpedig egy ennyire halmazati darabtól azt elvárnám.

Noée Abita, mint Nora például egyszerűen túl szép, túl aranyos (ja, van ilyen is), kicsit nehéz elhinni róla, hogy igazi ügyvéd (nem is az, eddig sikkasztási ügyekben asszisztenskedett) inkább valami modellnek nézné az ember. (Pedig huszonévesen már rutinos filmszínésznek számít.) És főleg nézné az ember, az első negyedórában azt vettem észre, hogy nagyjából őt bámulom, és nem is figyelek a párbeszédekre, illetve csak mellékesen.

És valószínűleg ezért volt végig az a kényelmetlen érzésem, hogy Az első ügy némileg felszínes. De jobban belegondolva tényleg az. Nora nem vívódik azon, hogy nulla tapasztalattal elvállaljon-e egy gyilkosági ügyet, mert oda neki az oroszlánt is, hiába büntetőjog-szűz még. (Pontosabban úgy is szűz.) Aztán nyilván elcseszi, mindent elcsesz, de akkor már nem segít rajta a naiva-attitűd. Ebből a szempontból hitelesebb, mikor eljátssza a kőszáli jogászkeselyűt, az már a főnökének is bejön,  a nézőnek meg nyilván nem, de ettől lesz a legvégére legalább valami dinamikája a karakterének. De ettől még mindenben túl gyorsan dönt, minden túl gyorsan történik a filmben, nincs idő mélyre menni semmibe, annyi mindent kell másfél órába zsúfolni.

Szóval az egész cucc sötét és drámai, nagyjából elég drámai, de nem elég sötét, így nem elég súlyos. ezzel együtt is, az ócska képregény- meg akciófilmekhez képest egy görög sorstragédia, sajnos csak azokhoz képest. Azért egynek jó volt.

Jelszavaik

A Dagadt és udvartartása gondolom ezen a hétvégén is előadja majd a jelszavaik valánakot, hogy Nó migrésön!, Nó gender! (ezt valamiért nem dzsenderezik össze), Nó vór! Merhogy Brüsszel lenni egy város, valamint háború-, migráció-, meg genderpárti, mi meg ugye nem leszünk Brüsszel, legalább is, amíg el nem foglaljuk. De kezdjük a végén.

A gender az magyar szociológusul „társadalmi nem“, alapvetően csak annak a konstatálása, hogy koronként és kultúránként nem mindig ugyanúgy korrelál a biológiai nem, meg a nemi szerepek, a nemhez kapcsolt elvárt viselkedések együttese. Erre rakódott rá aztán egy csomó egyéb konnotáció.

Genderpártinak lenni tehát nem lehet, az olyan mintha azt mondanám, hogy én időjáráspárti vagyok, támogatom, sőt lobbizok érte, hogy legyen időjárás. Az időjárás ne álljon meg a határainknál, és ne lehessen csak úgy törvényileg betiltani. Mert bár sokan azt gondolják, hogy igazából nyugodtan eshet az eső bármikor, csak otthon a négy fal között csinálja, de szerintem ezt simán csak zuhanynak hívják. Időjárás az van, minként társadalmi nemek is, és kurvára mindegy, mit gondol a Felcsútok Géniusza, meg hűbéresi köre, nagy löttyös félműveltségükben, miközben a csillagokat próbálják épp lehazudni az égről, de a csillagok nyilván szarnak rájuk.

A genderezés, meg „genderpártiság“ amúgy is csak eufemizmus, mert azt azért már ők sem merik belemondani a nyilvánosságba, hogy „buzipropaganda“, természetesen mínusz Bájer Zsót. Ő bele meri, beleveri. (Persze a buzipropinak se lenne értelme, nemigen ismerünk olyan melegeket, akik reklámok hatására lettek azok, vagy csak mert valahol épp divatba jött.)

A migrációval meg az van, hogy hosszú távon mind migránsok leszármazottai vagyunk, tetszenek emlékezni a kifejezésre, hogy „honfoglalás“? (Egyénileg meg, hosszabb távon mind halottak vagyunk, ja.) Sőt, egész Európa migránsgyökerű, legalább is a tudomány mai állása szerint a homo sapiens sapiens valahol Afrikában alakult ki, és ahogy múlóban volt a jégkorszak, elindult északnak vándorolni, telepedési szándékokkal. (Vicces, mikor Trampli Donáld is arról delirál Ámerikában, hogy ki kéne baszni az országból mindenkit, akinek az ősei bevándorlók voltak, így elsőbbségi alapon maradna egy adag indián, akik a rezervátumok helyett átvehetnék mondjuk New Yorkot vagy a komplett Kaliforniát.)

A Háború=Béke, szól a tegnap is idézett 1984-ben a totalista szörnyállam egyik jelmondata, ez akár lehetne a felcsútistáké is. (Jobban belegondolva a másik kettő is, avagy a Szabadság=Szolgaság, meg a Tudatlanság=Erő, rémes, hogy ennek a George Orwellnek mennyire igaza volt, és azóta is folyton igaza lett...)

Elvégre a béke az harc, hadjáratot indít a digitális brüllesz ellen a polgári harcosok klubköre, bla, bla, bla, nem mondom fel még egyszer ezt a bullshitet. Valamint nem Putyin az agresszor háborús bűnös, hanem a fasiszta ukránok direkt megtámadtatták magukat! (vö. "Mihail Petrovics már régebben is megkísérelte az öngyilkosságot, de akkor nem találták otthon.“)

Szóval a nó gendert azt még értem, sima valóságtagadás, semmi más, a nó migrésön az úgy baromság, hogy közben jó pénzért bárkinek jesz migrésön, no meg ha kell az olcsó ázsiai munkaerő, a nó vór meg az orwelli duplagondol alapesete. Miszerint a pártvezér és kancellár huszonéve kizárólag háborús metaforákban kukorékol, ezzel is a békét védi, amiről tudjuk, hogy ostoba hazugság, csak nem gondoljuk. Pontosabban nem gondolják az harcos arcok a szektában, amiben szerencsére sosem voltam benne.