Vannak nekem kedvenc városaim, a sor nyilvánvalóan úgy kezdősik, hogy London, aztán úgy folytatódik, hogy Prága, meg Rijeka. Utóbbi azért a gyengém, mert kikötőváros, és bár repülni utálok, hajózni szeretnék, csakhogy bármikor kipróbáltam a nem balatoni személyhajózást, annak durva hányinger lett a vége. (Na jó, egyszer Prágában sem lettem rosszul, de az meg a Moldva folyó volt, ami csehül érthetetlen módon a Vltava névre hallgatna, ha lenne füle hozzá.)
De Rijekában majdnem annyiszor megfordultam, mint Londonban, és közben egyszer sem hívtam Fiumének. Mert bár van nyelvvizsgám olaszból (egy néhai nyelvtudás rezignált emlékével), de az a város ott (nem mellesleg Kádár (Csermanek) János szülővárosa) Horvátország, korábban Jugoszlávia, és még korábban az Osztrák-Magyar monarchia része, persze sok taljánnal, és annyira közeli a határ, hogy egy komolyabb nekifutásból át lehet hányni Olaszországba.
Jó, hát 1920 és 24 közt volt egy Fiumei Szabadállam nevű izé, aztán a második világháború végéig Olaszországhoz tartozott, de mindeközben végig jelentős magyar lakossága is volt.
A szabadállam meg úgy kezdődött, hogy 1919 őszén olasz szabadcsapatok Gabriele D’Annunzio, összművész futurista költő, és jelentős protofasiszta vezetésével megszállták a várost, és 15 hónapig kezükben tartották. Aztán húszban kikiáltották a függetlenséget, és nem egész három évig tényleg létezett is valami államszerűség ott, aztán bezabálta az egészet Mussolini, aki már ekkor miniszterelnök volt nem messze.
És ez az egész csak azért fontos, mert megnéztem a Fiume vagy halál! (Fiume o morte!) című dokumentumfilmet Igor Bezinović író-rendezőtől, amiben a jelen Rijeka lakosai játszák újra D’Annunzio rövid ám elég bizarr, kissé kegyetlen, és kegyetlenül ostoba uralmaskodását, ami az amúgy is némileg bomlott személyiségű művészből teljesen bomlott személyiségű despotát csinált. Az arc egyébként engem meglehetősen emlékeztet a nácik csúcsértelmiségijére, mert egy bő generációval idősebb, kopasz Joseph Goebbels néz vissza a képeiről:
Az olasz, meg a német változat (hu.wikipedia.org)
Ez a mondjuk hogy kísérleti dokumentumfilm groteszk, mint a megidézett történelmi helyzet és annak főszereplője, kissé tragikomikus, mozaikszerűen töredezett, és egészen izgalmas darab. Nem véletlen, hogy a fődíjas lett a rotterdami filmfesztiválon, ami persze nem Cannes, Velence vagy Berlin, de ez is valami, pláne egy ennyire nonkonform műtől. (Gabriele D'Annunzio-t például heten alakítják (megszámoltam) és ebből csak egy olasz, dehát az eredeti címe ellenére ez inkább horvát meg szlovén produkció, bár részben olasz, mint az a környék úgy általában, és manapság is.)
Szóval érdekes, felettébb érdekes a koncepció és a megvalósítás is, ha valakivel szembe jön, megéri azt majdnem két órát, ami elsőre nekem kicsit soknak hangzott.
Háttérben az emblematikus, fő utcai óratorony...
p.s. Direkt nem érdekel, hogy a város akkor most Rijeka vagy Fiume-e inkább. Mert mind a kettő annyit jelent csak, hogy 'folyó', horvátul meg olaszul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése