Az Együtt (Together, 2025) a leírás alapján egy középsúlyos testhorrornak nézett ki, de inkább egy kapcsolati kamaradráma (majdnem karma-drámát írtam, de tudja fene, jó lehet az is), amiben egy pár, akik már évek óta, szó szerint úgy beleragadnak egymásba, hogy fizikailag is. Mert a szerelem bár nem örök, de ettől lehet még holtukiglan, mikor annyira a másik fele az egyiknek a másik, hogy egy test lesznek, de ki tudja hány lélek?
Az van, hogy a negyven körüli még nem házaspár (Alison Brie és David Franco - akik amúgy igazából házaspár) vidékre költözik, mert a nő tanár, és ott kap állást a nagyváros után, a csávó meg zenész, de az mindegy is, a ház az erdő szélénben így is jól lehet zenét szerezni.
A kapcsolatuk kifakult, megfáradt, és bár szeretik egymást a maguk módján, de egyre inkább megszokás-alapon, a fickó meg amúgy traumatizált a szülei miatt.
De akkor beesnek egy lyukba, ami egy barlangba esik bele, izé... oda vezet, elvégre a szerelem sötét verem, de ez esetben különösen, és akkor elkezdenek szó szerint összenőni. Nem rögtön persze, előbb csak a csávó nem képes fizikailag eltávolodni a csajtól, de mikor az iskola vécéjében dugnak (mert oda is követi), alig tudnak szétválni.
És innentől tényleg van egy kis testhorror, de csak olyan lájtos, hogy David Cronenberg (a műfaj atyamestere) bealudna rajta, minden esetre az épp a kezüknél összenőtt páros életében hirtelen fontos lesz egy elektromos fűrész.
Hogy mire fel ez az összenövéses móka, azt nem ragozza túl a film, van benne valami egykori szekta, meg a Nagy Összeolvadás elmélete, ha már mindenkinek van egy másik fele a világban, az se baj, ha nem ellenkező nemű. Jó, hát az összeolvadás nem sikerül mindenkinek, akik pechesek (nem eléggé hívők, mocskos bolsevik liberálisok, vagy ateista buszsofőrök) azokból valami amorf szörny lesz, a kevesekből meg az isteni lényeg. Mondjuk a főszereplő párosból is azt egyik, csak előtte még kell a melodráma, görög sorstragédiába oltott öngyilkossági gondolatok, meg a kapcsolati erőszak egy sajátos fajtája, mikor mag a a kapcsolat erőszakolja rá magát a felekre. Elvégre valahol erről szól ez az egész.
Tanulság szerintem nincs, egész biztos vagyok benne, hogy az embernek csak akkor van egy másik fele valahol a világban, ha azt ő is szeretné, ilyen értelemben ez a kamaradarab sem lehet egy karma-dráma, a karma itt legfeljebb a bokrok alatt lapulhat, mint aki a hogyant intézi a sztoriban, de nem a mit.
Jó, hát ha ez nem is tanulság, de legalább egy következtetés. Az érthetőség kedvéért persze érdemes megnézni a filmet, elég jó, mondjuk egy ilyen szombat délutánra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése