Szerencsére egy ideje nem esett havazás, ami szépnek jó, de városban nem praktikus. Ellenben pár napja fagy (többes számban: fagyik), amitől a fák jégtől fehéren kopaszok, mint egy érzéketlen náci skinhead, csak van hangulatuk, ami nem agresszív, és nem akarnak belépni a Ku-Klux-Klánba. (Ott tavasszal amúgy is lebuknának, hogy igazából nem nácik, hanem zöldek, ősszel meg színesek, ami még rosszabb.)
Ez persze főleg az ablakból szép, az utcán túl gyakran jövök szembe letaposott hóból ottfelejtett jégpáncéllal, amin viszont - a mások ablakából nézelődők szórakoztatására - elő tudom adni a mozdulatlanul szetepptáncolást, nettó világszám és mindenképp hiteles, különös tekintettel a zavart tekintetre.
De papucsban a szobából tényleg jól fest az őshonos növényzet, annak ellenére is, hogy egy randa lakótelep van körülötte, meg két, esztétikailag meragadhatatlan (mert efféle minőséggel nem rendelkező) főútvonal:
És persze ma van a magyar kultúra napja. Én már nem tudom mi az a kultúra, asszem valami a a joghurtban, ami jó a bélflórának, de nem tudom mit csinál a bélfaunával. Mert - szerencsére - nem ismerem a béltartalmam, márpedig tartalomhoz a fauna, ahogy mondani szokták, de hogy melyik a cél a hová, és melyik az eszközt a mihez is, az már kulturális kérdés, ami így túl bonyolult. Pláne ha magyar.
(A művészetet jobban értem, az az lehet, hogy ami gömbölyű azt visszük, ami szögletes, azt gurítjuk, de nem szarunk bele a zongorába, mert a sok bunkó úgysem értené.)
Jenő a garázsbolt előtt azt mondta, hogy a magyar kultúra az, amivel részegen is lehet pénzt keresni falunapokon, de amúgy nincs rá szükség. Eddig ez az egyik legjobb definíció, gondolom mert Jenő épp sörrel itta a kávét, ami önsorsrontás ugyan, de lelkiállapotot okoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése