Derevolúció

„XIV. Leó pápa szerint a világnak nincs szüksége az emberiséget leértékelő mesterséges intelligenciára“ - írja valahol az internet. Szerintem meg Leó papa hülyeséget beszél.

Méghozzá azért, mert azt gondolom, van olyan, hogy technológiai evolúció. Azaz az eszközök, a tudások és rendszerek folyamatosan fejlődnek, egymásra épülnek az új ötletek, és az egésznek van egy olyan önmozgása, ami már nem egyszerűen az emberi szükségletek függvénye. 

A régivágású (többen közt pápai) gondolat még az, hogy ha az embereknek már nagyon kell valami, előbb-utóbb feltalálják a dolgot, ami pont arra jó. Például nem tűnik nagyon hatékonynak, hogy egész közel kell menni a kardfogú vadkecskéhez, hogy aztán egy kővel gyorsan agyonverjék, mert a kecske előbb elfut, vagy megelőző jelleggel támad, erre okos hordatagok feltalálják a kőhegyű dárdát, amivel biztonságos távolságból és lesből lehet ölni. Előbb a szükséglet, aztán a megoldás.

Ezzel szemben ma már az van, hogy előbb jön a technikai innováció, aztán jövünk rá, hogy nekünk erre de nagyon szükségünk van. Például a kilencvenes évek közepén még tök jól elvolt mindenki mobiltelefon nélkül (ja, és internet nélkül), és harminc évvel ezelőtt is volt élet, ráadásul nem is kőkorszaki. A mobil tipikusan státusszimbólumnak indult, szerintem úgy 98 környékén én is azért vettem egyet, mert volt rá pénzem, és nagyon menő, egyúttal hihetetlenül korszerű dolognak tűnt. Valójában nem volt rá szükségem (keveseknek volt, ezért eleve csak kevesen birtokolták, amíg kellően drága volt), de jó érzés volt, hogy van. Szükségem akkor kezdett lenni rá, mikor már egyre többeknek volt, és nem féltek használni, amitől egyre több múlt azon, hogy minél folyamatosabban elérhető legyek. Ma meg már nélkülözhetetlenebb, mint a lúdtalpbetét, mert némi lábfájás belefér, de hogy elérhetetlen legyek, az sokkal kevésbé. Csak mert valakiknek egyszer valahol eszébe jutott, hogy meg lehetne oldani technikailag az autóból telefonálást is, anélkül, hogy harminc kilométer drótot kellen folyton magunk után húzni, az embereknek (ez esetben: fogyasztóknak) meg eszükbe jutott, hogy ők mindig is az autóból akartak telefonálni. Aztán az utcáról, a metróból, a nyilvános vécéből és az erdő széléről is, mert csak.

happyhealthyandprosperous.com

Olyan ez, mint hogy kezdetben a bányászok tolták a csilléket síneken, aztán a bányalovak húzták. Aztán a lovak húztak lóvasutat a városokban is, míg valakinek eszébe nem jutott a gőzmozdony (a gőzgép már megvolt), amivel már városok között is lehetett mindenféle dolgokat szállítani. Ha jól tévedek Manchester és Liverpool volt az egyik első ilyen város-páros, mert az egyikben sok nagyipar volt, a másikban meg kikötő. (Időrendben amúgy a Stockton, Darlington és Shildon közötti vonal volt az első, 1825-ben! George Stephenson tervezte, csak úgy mint az öt évvel későbbi manchesterit.)  

És akkoriban elég sokan aggódtak, hogy a gőzvontatású vonatok akár negyven-ötven kilométer per órával is száguldhatnak, és kérdéses, hogy az emberi szervezet egyáltalán kibírja-e ezt a csillagközi tempót? Vagy ha kibírja egyszer-kétszer, nem okoz-e a száguldás maradandó szervi elváltozásokat?

Amivel  csak azt akarom mondani, hogy mindig, minden korban voltak, akik aggódtak a technológia bizonyos újdonságai miatt, aztán nem lett igazuk. (Bezzeg a második ipari forradalom idején nem aggódtak a füstokádó gyárkémények miatt, pedig kellett volna...) A vasútra pedig nem szükségük volt az embereknek (a nagy gazdasági szereplőknek kellett), hanem szükségük lett, miután kiderült, hogy szén meg búza mellett az emberek fuvarozása is elég jó ötlet.

Ennek analógiájára a világnak nem szüksége volt a mesterséges intelligenciára, hanem elég gyorsan szüksége lett. Mert ha van egy új eszköz, igen hamar rájövünk, az hol lehet számunkra hasznos (élvezetes, támogató), és ez is az emberi leleményességhez tartozik, nem csak annak a bizonyos eszköznek a kitalálása/megalkotása.

Vagyis a a technikai civilizáció az olyan, hogy az emberek rendszeresen előállnak mindenféle új dologgal, és van amire ráharap a közönség, mert jó neki valamire, van ami meg hamar kiszelektálódik, mert felesleges, vagy túl gyorsan túllép rajta a fejlődés. (Tudja még valaki mi volt az a WAP?) Ez maga az evolúció, csak nem véletlenszerű mutációk, hanem mindenféle széttartó, és össze-vissza egymásra épülő fejlesztéseknek kell túlélniük egy fogyasztói társadalomban. Vagy valami ilyesmi...

Az meg tényleg vicces hogy Pápa papa szerint az MI leértékeli az emberiséget. Merthogy emberek csinálták. Akkor az autó leértékeli a lovaskocsit? Sőt, ha már pápázok, az ember mint teremtmény (és mint elég önmozgásos fajta) akkor leértékeli az ő istenét, mint teremtőt? Egyáltalán, leértékel-e bárkit az, hogy létrehoz valami újat? Igen tudom, atombomba meg ilyenek (bár anélkül hol lennének ma az erőművek?), de ettől ez egy kínzó kérdés, na.