Jók a betelefonálós közéleti műsorok (hírefem természetesen, drágabolgárút unalmas mint a buborékmentes szóda), ahol a nép hangja voxpopulizik össze ilyeneket, hogy „milliárd ojródollár“ megy a soros ukránoknak, a migránskvóta miatt, de ebben most nem a tartalom az érdekes, hanem a forma. Tartalom jobbára nincs is, propagandatöredékekből tákolt kocsmai összeesküvés elméletek vannak, amik viszont - úgy tűnik - érdekesen hatnak vissza szószólóik kommunikációs képességeire. Avagy aki ostobaságokat beszél (visszhangzik), az nem egyszerűen ostoba lesz maga is, hanem ez által képtelenné válik az értelmes beszédre, mozog a szája, hangokat ad ki, de nem tudja értelmesnek eladni a marhaságait. Ellenben rém szórakoztató. (Igen, még mindig az van, hogy a legszebb öröm a kár.)
Amikor Indulatos Jenőné következetesen ojrónak hívja az eurót, meg a „nyerési szavazatok megbiztosításáról“ értekezik „az miatt, hogy a katolicizmust hallomásból befejeződjék, és liberális átvétel legyen a templomok fölött“, az már maga egy dadaista stand-up, pláne hogy a téma eleve fel sem merült addig, míg Indulatosné egyik szavát a másikba nem öltötte.
És ez is kétségtelenül hasonlít a magyar nyelvre, gondolom szintén finnugor, csak valami hun-szittya búgatóporral van felütve:
„A csóri embereket, mondok magának egy példát, nem tudom hallott-e a Szondi György apródjairól, a janicsár le akarta fejezni a vezérkapitányt, tuggya, magának több iskolája van, de a Szondi megmondta a janicsároknak, hogy nyúzzák meg, kérdem én, a kétkezi embernek a pénzét ellopják, erre maguk aszongyák hogy jogállam, kérdem én a csóri melósok az utcán...“
És így tovább összefüggéstelenül, győztem leírni, de a nyelvemlék az nyelvemlék, az ilyen szövegek korunk Ómagyar Tiborcz Máriapanaszai, vagy mik... Újmagyar Siralom, talán.
(Tanulság nincs, minek is, az életből általában nem tanulunk, úgyhogy inkább csak a jegyzőkönyv kedvéért.)
p.s. De aki meg tud alanyt és állítmányt, egyes és többes számot egyeztetni, az kábítós fiatalokról delirál, akik a „szakrális“ Kossuth téren buliztak Gusztus Huszadika szent ünnepén. Nekem meg tele van a hócipőm töke ezzel a szakrálisozással. Egy köztér, parlamenttel és kettes villamossal, az nem szent, nem természetfeletti eredetű, a mindennapi világ része, miközben a szakrális az épphogy elkülönül attól. És ha egy hely, akkor templomnak hívják főleg. Meg zarándokipari látogatóközpontnak.
Persze lehet, hogy a beszélni tudó néni orvosi értelemben használta a sacralis (keresztcsonti) jelzőt, bár úgy sincs semmi értelme. De lehet, hogy neki ilyen problémája van, neki kalapáccsal a a kezében a csokifagyiról is a szög jut eszébe. Ez olyan karmikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése