Kétségtelenül kérdéseim vannak

Megint elém lökött a májkroszoftos böngésző egy „cikket“, valahol az autóverseny hírek, az időjárás meg a brit királyi család szappanoperája között. Aszonta a címében benne, hogy a születési dátumomból kiderül, mi voltam előző életemben a mikor, de hogy hol, ahhoz gondolom kellene a vércsoportom is, csak azt én se tudom. De vasárnap délután miért ne valami marhasággal töltsek el három teljes percet? Úgyhogy kiszámoltam.

Én ezek szerint gyógyító voltam az 1600-as években: „A gondoskodás és a mások iránti együttérzés volt a hivatásod. Falu orvosa, füvesasszony, bába vagy gyógyító szerzetes lehettél, aki a közösség testi-lelki jólétéért dolgozott.“

Szerintem a füvesasszony vagy a bába a megfejtés, bár eddig egy másik, Kisnaccsád Magazinos tesztből úgy tudtam, hogy mosónő Radzsasztánban, de legalább az már biztos, hogy valami lenézett nő voltam, gondolom trampli aszcendenssel.

Persze érdekes ez a „numerológiai“, kicseszettül tudományos metodika. Mert annyi a lényege, hogy "vedd a napot, amelyen születtél, és add össze a számjegyeket addig, amíg egyjegyű számot nem kapsz.“ (Én 24-én születtem, tehát hatos vagyok.) Így viszont összesen kilenc foglalkozási kategória létezhetett valaha, ami még a társadalmi munkamegosztás tekintetében szerényebben differenciált tradicionális civilizációk esetében is nagyon vékonynak tűnik.

Ez a kilenc amúgy, legalább is a reinkarnáció-kutatás numerológiai módszertanának kétszámjegyűből redukáló iskolája szerint:

1 – Felfedező (XV. század)

2 – Udvari tanácsadó (XVIII. század)

3 – Művész (XIX. század)

4 – Építőmester (XIV. század)

5 – Vándorkereskedő (XVI. század)

6 – Gyógyító (XVII. század)

7 – Tudós (XX. század eleje)

8 – Kereskedő és mecénás (XVIII. század)

9 – Filantróp (XX. század közepe)

Na most, ebből féktelenül szakszerűen tudományos listából több kérdés is következik:

- Akik ma élnek, és éltek már előző életet vagy életeket is, azok mind a tizennegyedik és a huszadik század közt? De mindenki? (Mert ebből adódik a következtetés, hogy akik a tizenharmadik századig éltek, azok már nem reinkarnálódnak, talán üdvözültek, talán elkárhoztak, talán csak szertefoszlottak, mert a lélek, szemben a legtöbb vallás tanításával nem örökkévaló, és a Nagy Manitu (mások szerint az Úr Jah, vagy a Repülő Spagettiszörny) mondjuk ezer évenként kivonja a forgalomból a lelkeket, és újakat csinál a helyükre. Gondolom.)

- Volt egyáltalán tizenharmadik század, meg korábbi századok, vagy az élet, a világmindenség meg a minden csak 1301-ben keletkezett, hogy aztán Ádám, Éva és Bob, gyorsan kitaláljanak maguk mögé valami múltat, amire majd rá lehet kenni a hibáikat? (Ezek szerint persze az Árpád-ház sem létezett, vagy maximum két hétig, hiszen az utolsó házi uralkodó, III. András 1301. január 14-én halt meg, nyilván mint egy koraszülött csecsemő, akinek amúgy sem volt kitől örökölnie a trónt.)

-Tényleg, mi van, ha én például az elmúlt hatszáz évben voltam már minden is? Mondjuk nyolc-kilenc életben? Vagy mindig gyógyító? Ez olyan karmikus? De akkor most miért nem? Megannyi kínzó kérdés...

- Az emberek hogy nem haltak éhen a teremtés óta eltelt párszáz évben? Mert például paraszt (gazda, földműves, pásztor) az nincs a listában. Kereskedőből mondjuk kétféle is, de mégis, mi a frásszal kerekedtek? Művészeti tanácsadókkal? (Lásd 2. és 3. pont.)

Persze én ideológailag nem vagyok elég képzett, nincs diplomám numerológiából, bár lehet hogy az egyetemen összehozott ötös szigorlatom matematikai statisztikából jó alap lenne. Kár, hogy a horrorfilmek jobban érdekelnek. (Apropó: A zombik reinkarnálódnak, vagy egyenesen mennek a nirvánába, esetleg már voltak is ott, csak visszaesetek, vagy most is ott van a lelkük, ha egyáltalán volt nekik valaha? He?)

(Erikának amúgy is tegnap volt a születésnapja,

de ő ötös, azaz vándorkerekedő volt.

Szerintem nem is tud róla.)

Hiánypótlás

Éreztem én, hogy valami nagyon hiányzik a már a sportvilág sportéletéből, különös tekintettel a technikai sportokra. Mert az egyforma Forma-1 unalmas versenyeket hoz, ralit csak élőben érdemes nézni, de ott néha meghal az ember bele, a túraautót csak egészen eldugott sportcsatornák közvetítik néha, a kamionverseny meg kit érdekel? A Forma-2 meg kevés, nem jut minden hétvégére, szóval ideje bővíteni az efféle géperejű versenyek skálájának palettáját.

Ennek egyik jelentős lépése, hogy nemrég Bécsben megrendezték az első villamosvezető-világbajnokságot, mert bár EB eddig is volt a szakágban, de ilyen horderejű versenyszán jelentősége nyilván világszintet érdemel. (Ezt én már régóta mondtam volna, ha tudom, hogy van ilyen.) Jó, hát egyvágányos pályákon látványos előzésekre nem lehet számítani, de az érdekes lenne, hogy párhuzamos sínpályákon kinek a milyen régi villamosa gyorsul jobban. de asszem ilyen versenyszám nincs, leginkább azért, mert mondjuk az argentin versenyzők eleve nem hoztak magukkal villamost, állítólag nemhogy kézipoggyászként nem lehet felvinni a repülőre, de csomagként sem tudták feladni. 

Úgyhogy ilyen versenyszámok voltak, mint "a sebességtartás, a célfékezés, a precíz járműirányítás, a megállás, a tolatás", ezek nyilván mind-mind olyan skillek, amikkel a mezei (körúti, külvárosi, falusi) villamosvezetők nem rendelkeznek, percízen vezetni csak egy profi versenyző tud, egy minimum bajnoki helyezett.

Jó, hát efféle fura versenyek eddig is voltak, láttam én már olvastam róla, hogy szántó- meg fűnyíró kontinensbajnokság,  ezek jó irányok, biztos látványosabbak és izgalmasabbak, mint egy cipőfelsőrész-készítő Európa kupa. De lehetne kezdeni valamit a sífelvonókkal, azok sok helyen csak úgy állnak egész nyáron, pedig lehetne rendezni mondjuk sílift-monotlont, ahol egy elrontott fékrendszerű kötélpályán lefelé sikítva kell rakétavetővel eltalálni a völgyben fekvő kisváros minél több épületét. Iskola, orvosi rendelő dupla pontot ér, a panziók viszont csak felet, mert a túlélőknek valahol majd meg kell szállni a verseny után.

p.s. Bónusz sporthír a telexről: "Rámarkolt a magyar színekben versenyző birkózó péniszére, aki válaszul ütni kezdte japán ellenfelét". (És még az öltözőben is megpróbálta megverni.)

A rossz az mindig a másik, értem?

Spencer Cox, Utah állam kormányzója egy bigott, korlátolt seggfej lehet. Ez nem biztos persze, mert nem ismerem, eddig e nevét se hallottam, de mióta Utah-ban lelőtték a tramplista influenszert, hirtelen bekerült a hírekbe nemzetközileg is. Legutóbb azzal, hogy elmondta, míg a gyilkost hajkurászta az FBI, ő azért imádkozott, hogy legyen másik államból való az illető, sőt, lehetőleg külföldi. Azaz migráns, gondolom főleg illegális bevándorló jelleggel, mert az  megnyugtatná az ő lelkét, hogy nem egy rendes amerikai volt, mert azok ilyet nem csinálnak. Leszámítva  bandaháborúkat, a túlmozgásos rendőröket meg a rendszeresen bekövetkező iskolai mészárlásokat, a usákok tényleg igen felebaráti, békés meg felettébb jámbor emberek. (Kivéve mikor más országokat rohannak le katonailag.)

Viszont a furcsa irányba imádkozás megvallása már nagyjából elég, hogy egy xenofób baromnak tarthassuk a kormányzó urat, mert egy rendes keresztény (na jó, esetében mormon, ami azért már minősített esete a bigottságnak) egy valóban tragikus és megrázó eset nyomán imádkozna az áldozat meg a bűnös lelki üdvéért, a meggyilkolt családjáért, a bűnbocsánatért, meg ilyen dolgokért, amit a Jézus nevű (foglalkozására nézve krisztus), és tanítványai az efféle esetekre nagyon ajánlottak. De nem, Mr. Cox-nak az volt a fontos, hogy csak külföldi legyen, ó uram, csak külföldi legyen! Nos, ha lenne Isten, én hinnék benne, ő meg nem hallgatna az ilyen beszűkült tudatállapotból következő imákra. 

Nem is jött be a nagyon akarás, a feltételezhető gyilkos nemhogy amerikai, de egyenesen utahi születésű, és bár láthatóan nem csípi Trampli Donáld csapongó ötletfasizmusát, azért egy kőkonzervatív, republikánus családból származik. Szóval hibátlan pedigréjű az amúgy csak 22 éves srác, csak épp a család fekete báránya,  akinek máris a kivégzéséről ábrándozik a kormányzó, széles néptömegekkel együtt. Nyilván mert jézusi felebaráti szeretet und megbocsátás helyett ők még mindig a szemet szemért ószövetségi elvénél tartanak, és jól érzik magukat ott. Elvégre egy gyilkosnak nem elég büntetés mondjuk egy életfogytiglan, amiből legkorábban majd harminc év szigorított börtön után szabadulhatna, ha egyáltalán. (Jobb eséllyel a kóterban halna meg.)

És ez az egész hozzáállás, hogy a gyilkos az legyen szükségszerűen külföldi, (mert a mieink ilyet nem csinálnak), valójában a NIMBY-elv kiterjesztése. Ez a fura betűszó csak annyit jelent, hogy "Not In My Backyard", azaz ne az én hátsó udvaromban. Eredetileg a környezetszennyezés kapcsán kezdték használni, miszerint az átlagpolgár leszarja, ha valahol hegyekben áll a mérgező szemét, füstöt okád egy széntüzelésű erőmű, vagy radioaktív hulladékot ásnak el, csak mindez elég messze legyen tőle, Mert ő nem lát tovább a hátsó kertjénél, ha a környéke jó a levegő és nem esik savas eső minden második kedden, akkor részéről rendben.

Cox kormányzónak meg úgy okés a világ, hogy ha már gyilkosságok az ő államában is vannak, legalább gyilkosok ne legyenek, mert egy igazi istenfélő hely az olyan, hogy gyilkosokból importra szorul. A kormányzó meg terápiára, mert a fejében gomolygó korlátoltság utoljára úgy százötven éve volt menő, még Észak-Amerikában is. 

Persze lehet, hogy a mostani, elnöknek látszó vén óvodás uralma alatt újra az lesz.

Nyomozók tortával

A csütörtöki nyomozóklub lényege, hogy néhány korosabb fazon unatkozik egy elég luxinak tűnő idősotthonban, úgyhogy megoldatlan bűnügyeken agyalnak (amiket egy korábbi klubtag szállított, úgy is mint egykori nyomozó), meglepő módon minden csütörtökön, szigorúan tortával és teával. Négyen vannak (Helen Mirren, Pierce Brosnan, Celia Imrie, Ben Kingsley), és elég különböző fazonok, de ettől lesz nézhető az egész. Azaz nem egy főszereplő van, hanem négy, pontosabban a főszemétláda-alakú antagonistával (egyik antagonistával) együtt öt, és az öregfiú-lányoknak a korukból adódóan már nincs vesztenivalójuk, a csúnya rossz gengszerfazonnak meg csak bűnlajstroma van lelkiismeret helyett, szóval ő is kockáztathat. (A hatodik főbb szereplő meg a rendőrnő, aki korábban Londonban, de vidékre vágyott, a hetedik meg ne te magad légy. A légy az egy horror.)

Aztán egyszer csak megölik az otthon egyik tulajdonosát, aki országos haverja volt az öregeknek, és a nyomozóklub teljes személyzete lázba jön, hogy végre egy igazi agyonverés, lehet éleseben nyomozni, az amúgy unatkozó, lokális zsarucsajjal is bandázva.

A történet egy kicsit sem titkos vagy misztikus, nem utópisztikus, ellenben sablonos, szokványos és csaknem lapos, de furcsa mód ezzel együtt is szórakoztató. Van tehát az idősek otthona a vén rókákkal, meg van az egyik tulajdonos, akit David Tennant ad (a Tizedik Doktor, ha valaki nem tudná, nagy műveletlenségében), és aki el akarja tüntetni az egykori zárda melletti temetőt a picsába, hogy luxuslakásokat építsen a helyébe, az épületből meg fitenszvelnessz rendezvényközpontot csinálna. Na igen, így megy ez, a helyi szervezett bűnözés plakátarca ingatlanbefektető, mi más is lenne (vö. Trampli Donáld).

Láttuk ezt már sokszor, hogy a kisemberek összefognak a gonosz und pénzéhes, korrupt disznó(k) ellen, és mindennapi hősökként megmentik a valamit, ami fontos nekik. (Érdekes, de ez rendszerint valami ingatlan, azaz arborétum, árvaház, bingóterem vagy muzeális értékű kínzókamra, mindegy is, a megmentés a lényeg. Mert a Gonosz mindig buldózerrel érkezik, és bár építeni akar, na de mit, emberek, hát mit? Irodaházat, meg luxusapartmanokat a hozzá hasonló pénzes mocsadékoknak, azt! Ez akkora közhely egy ilyen filmben, mint puncstorta a sulibálon. És a gyilkossági ügy a hab a tortán.)

A csütörtöki nyomozóklub tehát nem eredeti, de jó nézni. Jók a színészek (akik láthatóan élvezik az egészet), jó a vidéki Anglia, jó a ritmusa az egésznek, és meseszerű a látvány világa. Igazából olyan, mintha hőseink egy hógömbben élnének, idealizált neogót udvarházukban (ami állítólag kolostor volt korábban, csak ezt nem hisszük el róla), és szerencsére senki nem rázza meg a gömböt, bár eső az néha esik. Dehát arrafelé az közhely.

Vannak még családi feszkók, főleg a leszármazottakkal, csokizabáló tufa rendőrök, csak rejtély nincs, azt azért nagyjából az elején lehet sejteni, ki ölette meg a néhait (hisz elég hamar szó szerint képbe kerül), kicsit mint anno a Columbo-sorozatban. Annyiban is, hogy az halott megérdemelten lett az. Azaz elsőre kriminek ez is elég zen buddhista, ahol nem a cél, a megoldás a lényeg, hanem maga az oda vezető út, a nyomozás. De hogy mégis igazi krimi, arról az utolsó húsz perceben azért gondoskodik a forgatókönyv, mert az unalmas tévésorozattal ellentétben, itt legalább van valódi csavar a végén. És fény derül az időközbeni másik gyilkosságra is, így lesz a fináléra Columbo helyett egyfajta Miss Marple történet az egészből.

p.s. A film amúgy Richard Osman (egyben tévés műsorvezető) regényéből készült, ami állítólag egy könyvsorozat része, tudja fene, nem olvasok krimiket. Viszont érdekes részlet, hogy az egyik mellékszerepet játszó Ingrid Oliver (az egykori Watson & Oliver komédiasorozatból) az író felesége, szóval bele kellett tenni. Amúgy játszott ő is a Dr. Who-ban...

Billboard rendszerkritikusan

Az ARC című óriásplakát-kiállítás (aszem a huszonötödik) kicsit még mindig már  megint politikai esemény is, mert a kezdetektől fogva a közéletre reflektálnak a plakátok. És tizenöt éve már erre a mostani rezsimre, amelyik nyilván nem nézi jó szemmel az egészet, ha a hatalom fura urai tehetnék, nem is néznének oda egyáltalán. Mert ott ilyeneket lehet látni:

hvg.hu

Szóval valami ellenzéki szaga van ennek az egésznek, márpedig egy önkényuralom semmit sem utál jobban, mint ha egyáltalán van neki ellenzéke, amelyik beszól a kegyelmes és méltóságos uraknak. (A második legrosszabb dolog, ha  nincs elég pénzük, és egy parasztoknak való, prosztó Mercedessel kell járniuk, egy minimum Bentley helyett, pedig a magángépbe stílusosan beszállni csak egy angol luxusmárkából kiszállva lehet.)

És persze a sok kis rohadék ellenzéki beszólása különösen kellemetlen, viszketeg érzést okoz, ha még ironizál is. Mert minél despotikusabb egy hatalom, minél inkább el van telve önmagától, annál rosszabbul viseli a humort, ami alapvetően tényleg egy ellenézi műfaj. Minél jobban durvul a hatalom, annál inkább. (Vagyis nem arról van szó, hogy értik ők a viccet, csak nem szeretik, hanem nem is értik , mert nem akarják érteni. Az ugyanis heveny önreflexiót okozhatna, és mivel már -  afféle önvédelmi reflexként is - képtelen rá, bele is dögölhet az egójuk, a nélkül meg már nem életképesek.)

És ezért jó egy-egy ilyen kiállítás is, mert bár az online mémek korában rettenetesen óviláginak hat (de legalább  működik a nosztalgiafaktor), de a maga módján röhejesé teszi a pöffeszkedő hatalmi "elitet". Akik persze nagyrészt nem az elit, legfeljebb a vagyon keretrendszerében, de intellektuálisan és morálisan ők a legalja. Hja kérem, ezt teszi a hűbéri szolgalelkűségre épülő rendszer, meg az ebből szükségszerűen következő kontraszelekció, kocsmai menczertamások, meg pacalfőző rezsidisznók lesznek a Párt arcai, meg a kósalajos-alakű fogyatékosok.

És egy ilyen hatalom sok mindent elvisel (vastag a bőr az ő arcán neki),  de azt a legnehezebben, ha nevetségesé teszik. Mert mivel rég nincs már humorérzéke (az ugyanis feltételez valamiféle szellemi autonómiát meg szabadságot), nem tud védekezni ellene. Erősnek és nagynak akar látszani, de ha röhögnek rajta, ez nem megy, és onnantól már az istenadta nép is elhiheti, hogy ezek se mindenhatók, nem is örökkévalók, hiába tűnik úgy sokszor, hogy jól fejlett istenkomplexusuk van.

És az már önmagában ironikus, hogy rendre egy ARC szól be az arcoskodó harcosoknak, akik mohók bár, de végtelenül pitiánerek is egyben.

Összevetés, elemzés, kvantumszint

Reggeli fő-főcím a Zindexen: "A kiszámítható O...n Viktor vagy a kiszámíthatatlan Magyar Péter?“ Ez igen srácok, ez már az igazi propagandatempó, elvégre ki ne szeretné jobban a kiszámítható szart, mint a kiszámíthatatlan bármi mást. Az élet szar, a világ a pöcegödör, amiben van, a Dagadt diktátort álmodik magából, e tekintetben adekvát a reakció, hogy de ő a megszokott nyomorult elnyomást hozza, amiben otthon érezzük magunkat. Sztálin elvtárs is biztos sokaknak hiányzott, mikor megdöglött végre, hisz addigra úgy megszokták. Hát istenem, kivégeztetett ezt-azt, pár millió ember konkrétan éhenhalt Ukrajnában, 1932-33-ban, csak mert a gabonát exportálni kellett kellett, személyi kultuszt épített maga köré, és három üveg vodka után, bebaszva neki is istenkomplexusa lett, avagy elhitte magáról, hogy a világtörténelem legnagyobb vezetője ő. Izé... Ő!

Lehetne persze olyan összevetés is, hogy:

- „A kövér téeszelnök-alakú Felcsúti, vagy a sportos Csávó, akinek amúgy nem írjuk le a nevét?“ (Jó, én se a pártvezér és kancellárért, de ő sokat dolgozott azért, hogy ne érdemelje meg. Ez nem névmágia részemről, ez simán csak kicsinyes bosszú.)

- „Húsz évig legyen-e egyhuzamban önkényúr a mostani, vagy néha érdemes váltani?“

- „Jelzős demokráciát inkább (»illiberális«), vagy simán csak demokráciát, fosztóképzők nélkül?“

Ilyen összevetések persze nincsenek, a Zindexnél ez ma már furcsának is hatna. Miközben a cikk maga egy viszonylag korrekt tudósítás egy „konferenenciáról“, ahol „elemzők“ elemzik a politikai belhelyzetet, esetleg a belpolitikai helyzetet, de kábé ennyi tellik tőlük, a fogalmak csvargatása, közhelyszinten. A „politikai elemző“ amúgy az abszolút szuperpozíció a hazai közéletben, mert egyfelől elemző lehet bárki, aki fel tud böfögni néhány evidenciát, unalmas panelszöveget, de nem feltétlen kell, hogy véleménye legyen, bőven elég az egyrészt-másrésztezés kvantumszintű lebegtetése. (A kvantummechanikában a szuperpozíció elve azt jelenti, hogy egy kvantumrendszer, például egy elektron, egyszerre több, egymásnak ellentmondó lehetséges állapotban is lehet, egészen addig, amíg meg nem mérjük. Eben az értelemben az egységsugarú politikai elemző maga Schrödinger macskája, aki egyszerre élő és halott, egyszerre független és elfogult, van is véleménye, meg nincs is. )

Azért a zindexes szerző fontosnak tartja, hogy például Horn Gábor egykori SZDSZ-es politikus, de mondjuk Boros Bánk Leventénél már nem fontos, hogy kormánypropagandista, és a OV hasonmásverseny megosztott ezüstérmese, plusz egykori fradista ultrabarom. Most már elemző, ennyi elég róla.

Pedig ős csak egy sok közül, aki nem elemeznek, hanem a Pártért gyűlölnek, nem ellene.

A nagyhangú kispolgár

Egyszer csak szembe jött valami filmes portálon, hogy van új hupikék törpés film (nem törpikézem, ezeket a nyálas, kretén gnómokat becézgesse az, akinek már eljött a második gyerekkor), ami nyilván a francot se érdekli, de az vicces volt, hogy „történelmi“ filmnek titulálták. Hát, nyilván van az a mennyiségű tudatmódosító, hogy a Gyűrűkúrát is történelmi dokumentumnak érzékeli az egyszeri felhasználó, de egy végtelenül giccses ócskasághoz nyilván már nagyobb adag keménydrog kell. Először, hogy meg tudja nézni, akinek ez a fura ötlete támad, a többi meg már csak a nem szándékolt következmény.

De akkor történelmi a Star Wars is, elvégre réges-rég, egy messzi-messzi  galaxisban is voltak már nácik, nindzsa kereszteslovagok, simlis cowboyok és a piszkos tizenkettő, szóval sokminden, amiket történelmi filmekből ismerünk. Mint például az Iron Sky, ahol a maradék nácik a Holdra mennek bázisolni, későbbi inváziós céllal, de a sztárvórzok elmagyarázzák, hogy eleve már abból a messzi-messziből ugyebár, szóval az űr nekik természetes közegük, a fejükben is az van.

Ja, az egésszel csak azt akartam mondani, hogy a Kék Hupik nem játszanak, gyerekkoromban is utáltam ezeket a rajzfilmeket. Ellenben megnéztem a 2020-as brit, mondjuk hogy dramedyt, A Wellington festmény címűt. (Eredetiben csak annyi: The Duke.) Mert anglomán vagyok, meg a műfaja miatt, meg mert csak. Ja, meg Jim Broadbent a főszereplő.

Kempton Bunton (Broadbent) egy munkásosztálybeli faszi, valahol a hatvanas évek elején Newcastle-ben, aki nagyon súlyos bűnöző, hisz ingyen nézi a tévét, nem fizet elő rá. És mivel nem hajlandó utólag fizetni (miután „transzformátorjeleket“ fognak a tévérendőrök, vagy kik), lecsukják majdnem két hétre, de büszkén leüli. Aztán elkezd kampányolni, hogy nehogymár fizetni kelljen a BBC-ért, mikor az eleve az istenadta nép adójából működik.

És ennek keretében, a későbbi vádak szerint ellop egy Goya festményt a londoni National Gallery-ből, ami Wellington hercegének arcképe. (Akinek amúgy, a közhiedelmmel ellentétben a Wellington nem a neve volt, mert Sir Arthur Wellesley-nek hívták, aki Wellington hercege volt. Duke of...) Sőt a keretet is ellopja a rohadék, pedig az szép, aranyozottan giccses! És ezzel zsarolja aztán a hatóságokat, hogy visszaadja, ha legalább a  nyugdíjasoknak nem kell fizetni a tévéért.

Aztán kirúgják a taxitársaságtól, ahol sofőrködött, mert szegényeket meg háborús veteránokat hajlandó ingyen fuvarozni, a fizető utasokkal meg beszélgetni akar a mocsok, plusz ugye börtönben is volt a tévédíj miatt, szóval sötét és megbízhatatlan alak. (Aki ráadásul folyton ír, bár a firkálmányai nem kellenek sem a lapoknak, sem  a tévének, pedig mindenhol próbálkozik, mint afféle egyszemélyes kulturális- und szociális forradalmárféle.)

Ellenben rendkívül vicces. Így miközben a film egész miliője a hatvanas évek elejének fojtogató, bigott és tekintélyelvű brit világát idézi meg, egy nagyon kispolgári (munkásosztálybeli) nézőpontból, igen szórakoztató is. Jim Broadbent megint nagyot megy, pont mint a három évvel későbbi Harold Fry valószínűtlen utazása című, műfajilag hasonszőrűben, a felesége meg itt Helen Mirren, ami önmagáért beszél, ő a tőről metszett régimódi feleség,  a város csóró végéről.

És közben a háttér - részben - a korabeli london, néha archív felvételekkel megidézve, de néha tényleg beszerveznek mondjuk a Trafalgar térre régi buszokat és taxikat, meg rémesen öltözött statisztákat. Nekem meg az ilyesmi tetszik. Miként az is, hogy tele van társadalmi meg szociálpszichológiai kérdésekkel: Meddig tart a demokratikus, polgári aktivizmus, és honnantól öncélú kekeckedés? Magánügy-e a gyász, avagy ki lehet írni magunkból, hogy aztán mások is olvashassák? Egy formálisan monarchiában lehet-e valódi átjárás a társadalmi osztályok között, egyáltalán, lehetnének-e simán csak rétegek a tizenkilencedik századi osztályok helyett? Ilyen, és ehhez hasonló problémák bukkannak elő, de persze ez egy afféle fekete komédia, szóval csak a felszínt kapargatja ezek kapcsán, de legalább kapargatja. Mondjuk mást nem is nagyon tehetne, elvégre megtörtént események alapján íródott a forgatókönyv.

Az egész egyébként úgy kezdődik, hogy Kempton Bunton a bíroság előtt áll a Goya-festmény tulajdonviszonyának önkényes átrendezése miatt és (spoiler) mint később kiderül, ártatlanul, de ezt a hatóságok nem akarják nagy dobra verni, hisz azzal megint csak felületet adnának a kispolgári lázadónak. Márpedig egy demokratikus, de mégis tekintélyelvű világban jobb a hatalomnak, ha mindenki kussol ahol van, és nem pattog, mint holmi civil aktivista. Nos, ez a mai nagybritánokra már persze nem igaz, de amit itthon látok...

Sikert sikerre digitális halmozás

Akármit nézek a jutyúbon, tuti perceken belül jön a reklám, ahol egy szánalmas alak tolja, hogy itt a Harcosok Órája, ami nyilván a Klub fitness-wellness magazinja. (Muszáj most nyomni, mert jövő hónaptól a jutyúb meg a fészbuk letiltja a politikai reklámokat, nekik meg még tele a padlás az erre lenyúlt pénzzel.) Úgyhogy engem megdumáltak, belenéztem az egyik (talán a huszonhatodik) adásukba, hogy mégis milyen a Párt új propaganda-csodafegyvere, és hát tanulságos volt. Mert:

- A harcos óra az bruttóban értendő, mert amit én láttam az nettó 17 perc volt, gondolom ez úgy jön ki, hogy 60 perc, mínusz járulékok, áfa, társasági adó, meg a stáb is ennek terhére veszi ki asz időarányosan járó huszonkét perc szabadságát. Plusz ebédszünet!

- A „vendég“ harcos még a rezidens harcosnál is ostobább volt, pedig ez kívülről komoly kihívásnak tűnik, de hát ő nemrég még az állami, nemköz médiánál volt valami szerkesztő, ott meg gondolom ez eleve elvárás. Hogy azóta mit csinál tudja fene, talán Hírtévés, és ahogy elnézem, ő személyében maga egy Digitális Polgári Fábólvas Karika.

- Épp az előző napi adást néztem meg, és így másnaposan már komoly, sőt lehengerlő 322 megtekintésnél, valamint 6 kommentnél járt, ami szánalmas eredménytelenség. Miközben egy rendes közéleti, napi beszólógatós ennyi idő alatt nem pár száz, hanem pár tízezer megtekintésnél is járhat. Vagyis a fenét sem érdekli az Arcoskodók Órája, képzelem mi lesz, ha reklámozni sem lehet majd... (A hat komment ráadásul még csak nem is hat komoly, névtelen feljelentés volt, mert öt eleve a produkciót küldte el így vagy úgy, de melegebb éghajlatra. Gondoltam is, ez nem jó arány, úgyhogy írtam egy kommentet, lesajnálót, így 6-1 lett az arány, meg ment a dislike is, csak hogy érezzék a törődést.)

- Tartalmileg meg nincs mit hozzáfűzni, a szokásos egyujjas agyú propaganda (Brüsszel csak azt akarja, hogy Ukrajna EU-tag legyen, ezért eladósítják az összes tagországot, milliós hadsereget akarnak oda telepíteni, meg riogatnak folyton az oroszokkal, pedig a ruszkik békepártibbak mint a római pápa. Jó, hát mondjuk II. Teodor kopt pápáról nem tudjuk, milyenpárti...)

Szóval ha ez lenne a digitális honfoglalás a harcos polgári klub köreivel, akkor részemről üdvözlöm a kezdeményezést. Gyenge kezdés után erős visszaesés, csak így tovább elvtársak!

Reformdiéta

Szeptember 11-ről több generációnak is a 24 évvel ezelőtti amerikai bummafejbe jut eszébe elsőként, ahogy a gépek becsapódnak a tornyokba. Nekem például ez a holdraszállása, abban az értelemben, hogy akik 1969-ben már elég régóta éltek ahhoz, hogy felfogják, azóta is emlékeznek hol voltak, kikkel, és mit csináltak volna a helyett, hogy  a tévében nézik Neil Armstrong kis lépését egy embernek (egy hosszúlépést mindenki másnak), én meg emlékszem mit csináltam 2001-ben ezen a napon.

Aludtam, mert meg voltam fázva influenzával, úgyhogy kissé lázasan beszunyáltam, hogy aztán nagyapám keltsen fel, hogy fú miket mutatnak a tévében. Egy darabig a CNN-t néztük, azt fordítottam, aztán a magyar tévét, de internetes világháló még nem volt itthon, úgyhogy azt nem.

Nyilván aki akkoriban született, vagy még épp a rehabon próbálták lehozni a pelenkáról, és bilifüggővé tenni, annak ez már nem holdraszállás, nekik még lehet valami más, mondjuk a negyedik világháború kitörése (elvégre mértékadó futóbolondok szerint a harmadik már zajlik), vagy mikor megjönnek az űrlények az űrből a zűrbe.

Ugyanakkor szerintem senki sem emlékszik már arra, mit csinált 1825 szeptember 11-én, pedig magyartörténelmileg fontos dátum, mert akkor kezdődött - a legendák szerint - az első reform-országgyűlés Pozsonyban (magyarul Bratislava), azaz éppen pont kétszáz éve. Ami sokak szerint kerek évforduló, szerintem meg csak kétharmadban, mert a 200-ban a nullák kerekek, de a kettes nem eléggé. Ettől még fontos persze, még akkor is, ha az országgyűlési parlamentet még valami hülye okból "diétának" hívták, pedig rendi gyűlés volt az, meglehetősen sok, potrohos arisztokratával. Akik egyáltalán nem diétáztak, de mulattak sokat, részben búfelejtő jelleggel, mert egy Széchenyi Stefi nevű grófi nyikhaj például magyarul szólalt fel. És nem az alapvető akcentusával volt problémájuk, hanem hogy addig latinul szónokoltak a diétai magyar múzsák.

Ehhez képest nem is volt nagy szám, hogy felmerül, esetleg fizethetnének a jobbágytelkek felett diszponáló nemesek is adót, elvégre a magyar kiváltságos rendek mindig is szívesen fizettek adót, valójában már az 1791-es országos gyűlésen is sérelmezték, hogy a sok büdös paraszt fizethet adót, ők meg nem! Pedig ők szerették volna, hogy az adójukból, meg a birtokaik egyévi jövedelméből legyen Akadémia, miszerint tudós társaság sok tudóssal, főleg a magyar nyelv nemzeti múzeumának ügyében. Erre jött ez a Stefi gróf, aki 1791-ben született csak, és meghekkelte a haladó arisztokrácia nagy, nagyjából nemzeti színű felbuzdulását, mintha ő finganá a passzátszelet.

Erre a példátlan eseményre nem emlékezünk ma, hisz kit érdekel, mi volt kétszáz éve, az átlag hazai lakónépesség nagyjából arra sem emlékszik, mi volt húsz éve, töriből meg amúgy is legfeljebb hármas alá volt fénykorában, de azóta sokat felejtett. azt meg sose tudta, hogy az igazi reformokat az 1832-36-os országgyűlésen diétázták össze.

Ööö... ő nem Széchenyi szerintem, de nem is a diétáról híres.

(valaszonline.hu)

A térkép ismeretének fontossága

Mint az köztudott (?) az orosz elvtársak drónjait lőtte le a lengyel légierő, naná hogy lengyel légtérben. Ez egyesek szerint csak véletlen, rossz koordinátákra mentek a drónok, mondjuk odáig keresztül kellett repülniük egy másik ország légterén is, ami azért véletlennek már nehezen hihető.

A mandineres kormányhitű trollok (tudom, tudom, arcos marcona harcosok) persze rögtön előadták, hogy ez az ukránok műve. Mert eddig tömegével szedték le az orosz drónokat, de most valamiért nem, nyilván be akartak vonni egy NATO-országot, és persze ezen keresztül az egész szövetséget az ő kis háborújukba, amiért már annyit dolgoztak az elmúlt tizenegy évben.

A manid kommentereknek meg biztos nincs otthon térképük, az ámítógépükön meg csak propagandát és pornót fogyasztanak, a Google maps  így szerintük valami háttérhatalmi összeesküvés, ezért nem tűnt fel nekik, hogy Oroszország meg a lengyelek között ott van Belarusz is, ráadásul az a rövidebb út. Plusz Lukasenka diktátor elvtárs jó elvtársa Putyin diktátor elvtársnak, ő aztán nem lődöz orosz drónokra, a végén még megvonja a Kreml az uzsipénzét, pedig drogot akar venni belőle. Meg vodkát.

Amúgy a minszki rezsim azóta elismerte, hogy ja, rajtuk keresztül mentek a a gépek, de tiszta véletlen volt, hogy több is mélyen berepült Lengyelország fölé. Igazából csak a boltba küldték le őket tejért, de egy váratlan napkitörés megzavarta a navigációs rendszerüket, ezért elindultak Varsóba pirogot venni, mert akkora volt a napkitörés, hogy a drónok azt se tudták, hogy Moszkvában sokkal jobb a pirog. (Meg Londonban a Bayswater környékén, de ott tényleg sok a ruszki emigráns, meg leszármazott.)

Sőt maga Kakadu Péter, nemzetközi sértegető és sértődő, egészen mellesleg magyar külminiszter is Minszkből jelentkezett be, mert azzal a diktatúrával is fontos jó kapcsolatokat ápolnia, ám ő a dróntámadásra egy fél mondatban sem reagált. Csak általánosságban mondta el ezerkétszázadszor is, milyen kibaszottul békepárti az egész magyar kormány (meg ugye a Párt), és tárgyalni kell! Komolyan, néha megpróbálja eljátszani a valódi diplomatát, csak hát a diplomácia nem annak az ismételgetéséből áll, hogy „tárgyalni kell“, hanem tárgyalni kell (főleg a szokásos sértegetései helyett), azokkal is, akikkel nem szeretne, sőt főleg azokkal. Mert ez a nyugati szövetségi rendszer, aminek többszörösen is a részesei vagyunk, ez olyan, hogy az országok nagy részében nincs diktatúra, igény sincs rá, tehát nagyon másképp látják a világot, mint Kakadu nertárs. 

De velük, a formálisan még szövetségeseinkkel pont nem tárgyal, nekik beszól, miközben a Dagadt, mint az ő vezénylő csillaga, konkrétan hadjáratot hirdet ellenük, persze csak szóba, hisz a felcsútista faszkalapok igazából csak szájkaratéban erősek, három feles után, bár a menczertamás alakú fazonnak szerintem józanul is megy a kocsmai tahóság, mondhatni hézagmentesen.

A minden alatti mozgókép

Néha az a szörnyű érzésem támad, hogy alapvetően egy igénytelen szerencsétlen vagyok (valamint hogy ha ma szerda van, akkor holnap tuti csütörtököt mondok), ami részben abból látszik, hogy kecsapos palacsintát reggeliztem, illetve megpróbáltam megnézni egy filmet, amit senkinek nem lenne szabad, akkora nettó szellemi környezetszennyezés az egész.  

Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy ez csak afféle szimbolikus kalandtúra, bátorságpróba, illetve pillanatnyi elmezavar, de a Bambi horrorfilmes feldolgozása (Bambi. The Reckoning)annyira minden alatti, hogy nincs rá mentség. Állítólag a britek követték el, és nem tudom, az alkotóknak volt-e a köze a közelmúltbeli Micimackó-horrorhoz (annak még második része is készült), de a koncepcióó ugyanaz: Vegyünk valami giccses, már klasszikussá diznisített nyáltengert, amit rajzfilmként szenvedett el a világ, valamint generációk, és csináljunk belőle ZS-kategóriás szemetet, többet úgyse érdemel.

Ez utóbbiban mondjuk van valami, csak önmagában ettől nem lesz nézhető a végeredmény, pontosabban meg lehet nézni, csak fáj, miközben egy igazi horrornál inkább félnünk kéne kissé.

Itt az őz már megint szarvas inkább, akkora aganccsal jár, de ez állítólag az eredeti Dizni-mozinál is így volt, hogy Bambi őz, de a fater (vagy a mutter?) nagyon szarvas (angolul: Very bad iron, bocs...), pornóoldalakon az ilyesmit az interracial címszó alatt kell keresni, bár ott ez inkább csak annyit jelent, hogy a fekete kosaras a szőke pompomlányt, minden irányból.

Itt viszont valami diszfunkcionális család, demens nagymama, meg egy bosszúszomjas szarvasőz a nagy büdös, főleg erdei éjszakában, és gondolom sírás lesz a vége, de tudja fene, a nyolcvan perces műalkotást húsz percig bírtam ízléssel, és általában is idegrendszerrel. Ez alatt mondjuk megnéztem a felét, mert dupla sebességgel is pont olyan semmilyen, de legalább nem merengenek a "színészek" fél perceket két közhelyes mondat között, amiről nekem persze nem a drámai hatás jut eszembe, hanem hogy elfelejtették a szöveget, a stábnak meg nem volt kedve újravenni a jelenetet.

Egyszóval: nevetséges, szánalmas setting, kínos szarvasőz, béna amatőrszereplők, rémes dialógusok, és félbehagyott dramaturgia. Ilyet Hendikep Gézuka szokott forgatni a mobiljával a háromnapos osztálykirándulás második éjszakáján, de csak miután kileste a lányokat a kemping zuhanyzójában, mosógépnek álcázva magát, és utána unatkozott.

Romlott szolgaság

Volt nemrég ez a botrány a Pázmány Péterről nevezett egyetemen, hogy három pszichológus is fegyelmit kapott, mert azt mertrék mondani, hogy saját tudományuk állása szerint sokkal fontosabb a gyerekeknek az, hogy egy szeretetteljes családban nőjenek fel, mint hogy milyen neműek is a szülők. Szóval jobb egy kölyöknek egy meleg párnál felnőnie, mint egy intézetben, amikről azért egy ideje sejtjük már, hogy sokkal rosszabb helyek, mint a mit gondoltunk volna, pedig senki nem gondolt a magyar gyerekotthonokról túl jókat. De ha valaki kimondja a nyilvánvalót, akkor rögtön jön Dékán Elvtárs bácsi, és seggbe rúgja az illetőket, elvégre az ember nem azért foglalkozik tudománnyal, hogy utána véleménye is lehessen. Pláne nem, ha a szerintük Nagybetűs Egyház az egyetem fenntartója. (Valójában persze az állam, azaz mi mindannyian, csak épp a dellát keresztülfolyatják a szoknyás agglegények teadélutánján is, hogy aztán az államnak ne kelljen már az egésszel foglalkoznia.)

A háromból két oktató már felmondott, most a harmadik is, mert „...vitatta a számára, a katolikus tanítás megismerése céljából, előírt továbbképzés jogszerűségét”  Merthogy ez már nem lehetőség, hanem kötelező lett volna a harmadik pszichológusnak. Vagyis a dékán minden szerdán másfél órán keresztül kívánta katekézisből leckéztetni és kikérdezni az illetőt. Hát, ez tényleg fasza. Az tudjuk, hogy a Római Kaotikus egyház egy feudális szervezet a modernitás (netán posztmodern) kellős közepén, de azt is láttam eleget, hogy a magyar egyetemi szféra egy része is pont ennyire feudális, ahol túl gyakran tojnak magasról a tudományra, hogy korlátlanul érvényesülhessenek a kis egyéni érdekek, sérelmek, alkudozások, ez az egész rohadt kamarillapolitika, destruktív módon, ahol csak az nem számít, ki milyen tudósnak és/vagy tanárnak.

És látszik hogy a Pázmány, a nagyon-nagyon kaotikus egyetem szépen tudja ötvözni az egyház meg a hazai tudományosság legrosszabb hagyományait, amit ez a dékán előadott („...szerettük volna számára biztosítani ezt a lehetőséget, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusának ismeretében tudjon felelős oktatói kötelezettségeinek a jövőben eleget tenni.”), az nettó hatalmi gőg, képmutatással felütve, erre csúszik jól a tokaszalonna házipálesszel, csak hogy legyen a bunkóságnak egy vajszínűen magyaros árnyalata is. Ők „szerették volna“ persze, de ezt a tempót már a sarki kocsmában is simán csak csicskáztatásnak hívják, hiába próbálják ezek a sötét alakok felebaráti szeretnek eladni. Ahogy talán Fülig Jimmy mondotta volt, ők nem felebarátok, hanem egészen barátságtalanok, és sötétek, mint a hóvihar éjszaka.

Csak nálunk, e lángoktól ölelt kis geopolitikai realitásban, az ilyesmi a karrier alapja, legalább is a közszférában. Mert a Pázmány is oda tartozik, hiába sminkelik magukat katolikusra a vezetői, ők egy romlott állam szolgái csupán.

catholicmom.com

Már megint milyen évet írunk?

Nem tudom miért pont most szedte az első a Zindex egyik melléküzemága a „kitalált középkor“ című nettó összeesküvés-elméletet, biztos nem történik semmi a világban, ami ennél aktuálisabb lenne. Az amúgy ótvaros nagy marhaság egy Heribert Illig nevű német germanistához köthető (én magyar hungarológus vagyok, szóval ezt értem),  szerinte a 7–10. század eseményei más korokhoz köthetők, vagy teljes egészében kitalációk. Azaz a történészmaffia utólag hozzáadott nagyjából 300 évet az európai történelemhez, így például Nagy Károly frank uralkodó (aki nem volt német-római császár, az a birodalom csak a halála után jött létre) sem élt, kábé annyira valóságos, mint Farkas Piroska abban a kibelezős gyerekmesében.

Illig módszertana egyszerű, ami bizonyíték van (és nem csak európai, de mondjuk arab források is), az hamisítvány, ahol meg valami ellentmondásba botlik, az maga a mindent vivő bizonyíték az agyréme mellett, e tekintetben klasszikus áltudomány amit művel, hisz az elmélete nem bizonyított, miközben nem is igazán falszifikálható, mert szerinte aki cáfolni próbálja, az eleve összeesküvő és/vagy megtévesztett baromállat. Az ő elméletében kérem hinni kell, csak a hit ad neki erőt, és mindent lebíró akaratot. (Tudom, meg a Puffin lekvár is.)

Arra az egyszerű kérdésre azonban nem nagyon van válasz, hogy de mégis hová lesz a cui pprdest? Avagy kinek az érdeke, belehazudni háromszáz évet a történelemben, ez egyáltalán miért lehet jó bárkinek is? Van valami hadova a követői körében, hogy utólag is legitimálni akarták a nagynémet törekvéseket az egykorvolt birodalmi múlttal, de mikor épp nagynémet törekvések gerjedtek fel a germánokban (lásd a Vilmos császárokat, vagy Adolfot), akkor pont magasról tettek rá, hogy mit szól a világ az ő dicső múltjukhoz, ők dicső és pusztító jelent akartak.

Viszont ha Illignek igaza lenne, akkor most 1728 lenne. Ami meg szar lenne, akkoriban még Magyarországon is zajlottak boszorkányperek máglyahalál-jellegű gyakori kimenetellel, bár abban az évben született James Cook angol tengerész und felfedező is. Viszont még a „hosszú tizenkilencedik század“ sem kezdődött el. Pedig az is csak annak bizonyítéka, hogy a történészek azért szeretik újra meg újraértelmezni az egykor volt korokat, azaz már a múlt sem a régi. (A hosszú 19. század amúgy 1789-ben a francia forradalommal indult, és tartott 1914-ig, az első világháború kitöréséig. Cserébe meg rövid volt a huszadik század, amennyiben ugye 1914-től 1989-90-ig tartott, ott vége lett az addigi világrendnek.)

Semmitmondás, elemzők, fadísz (avagy jessz, komment, hiperszubjektív elfogultsággal, naná)

Jó szokásom szerint nyilván nem hallgattam meg a Felcsútok Géniuszának igehirdetését, nem vagyon önmagam ellensége (nem annyira), elolvastam a téziseit, és hát ja, leülhet, egyes alá. Az égvilágon nem mondott semmit, amit ne mondott el volna már sokszor, és már akkor is hatalmi érdekből elkövetett gecizmus volt minden mondata.

Úgyhogy eltekintek a „beszéd“ „tartalmától“, mert minek. Ellenben gondoltam érdekes, mindezt hogy interpretálja a kormányhitű média. Részemről ájult csodálatra számítottam, és nem csalódtam. (Bocs, most alpári leszek, de ezeknek a propagandahűbéreseknek szerintem a vezér szara is rózsillatú. Tényleg bocs.)

Tehát, címek a túlvidékről:

Origo:

- Brüsszelt bevesszük – O...n Viktor győzelmi tervet hirdetett (Hát, aki békepárti, az békepárti, ahogy elnézem, lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.)

-  Nemzeti konzultáció indul az ellenzék adóemelési terveiről (Avagy: Közpénzből pártpropaganda, digitális birkamenet, mozgósítás, szóval hazudj valamit, és kérd ki magadnak, business as usual.)

- Ukrajnát éppen most osztják fel – O...n Viktor kemény üzenete Kötcsén (A Dagadt ebben az egyben jó, tud üzenni. Keményen. Az megvan, hogy nem lesz Pride, ne is tessenek fáradni a szervezéssel? Ukrajnát a meg a háborús bűnös haverja próbálja épp szétszaggatni, ez a barom meg úgy csinál, mintha nem lenne köze hozzá.)

- O...n Viktor szerint az EU a hanyatlás jelképe lett (Ellenben ő fénylő csillag az égen, meg az izé... ja, a vezénylőnizé...)

- ronaldo kebelcsoda menyasszonya mindenkit elvarázsolt a vörös szőnyegen – galéria (Ja, ez nem ide...)

Magyarnemzet (állítólag polgári (sic!) napilap, ja én meg mióta áramszedőt növesztettem, villamos vagyok):

- A baloldali elemző is kerek perec kijelentette: O...n Viktor nyert, Magyar Péter veszített Kötcsén (Ezt a Nagy Attila Tibor nevű, érdekesen falzetthangú „elemző“ elemezte össze. Vele mindössze annyi a baj, hogy az üléspontja határozza meg az álláspontját, azaz ha valami független, pláne ellenzéki orgánumnak nyilatkozik, akkor nagyon kormány- und rendszerkritikus, mikor meg a kormányhitű médiának, akkor naon-naon bírálja a Tisza Pétert vagy kit, de télleg naon.)

- O...n Viktor Kötcsén két világképet mutatott be, amelyekből a magyarok választhatnak - Eközben Magyar Péter a saját csapdájába esett, miközben egyre nagyobb rajta a nyomás. (A felcsútisták láthatóan benyomták a pánikgombot, mondjuk nem indokolatlanul, már megint az megy, hogy azt állítják az ellenfélről (felcsútiul: ellenség), amiben vannak. Pánikban.)

- Ilyen komplex nemzetközi és belpolitikai elemzést semelyik politikustól nem láthatunk – értékelte O...n Viktor kötcsei beszédét Deák Dániel. (Hiába no, a pártvezér és kancellár The Man, lídör of Juróp, junó, ő komplexen látja a saját tudatalattiját, kár, hogy az rendszeresen meg is osztja ezt a nagyközönséggel. A terapeutájával kéne, mind jobban járnák vele.)

Mandiner:

- Magyar Péter nem a KÁNAÁNT hozza el, csak az ADÓEMELÉST és Ukrajna EU-tagságát! (Nem tudom a Mandinernél miért kiabálnak írásban is (EZ LENNE A NAGYBETŰZÉS), de nyilván nem adóemelésről van szó, hanem az adózás igazságosabb átszabásáról. Ezt amúgy a tiszás, civilben bankvezér csávó elég világosan el is magyarázta, de a Mandi ugye propilap, ők a Párt kommunikációs kliséit nyomják, lelkük rajta.)

- Az elemző rámutatott: Ilyen átfogó helyzetértékelésre egyetlen más politikus sem képes Magyarországon (Ez az „elemző" már megint a Deákdani, szar lehet amúgy kormányhitű propagandistának lenni, hogy folyton ilyen színvonalú alakokat kell idézgetni.)

- A „buta”, „iskolázatlan”, „tahó” Fidesz-szavazók miatt van minden baj – jöjjenek már a „diplomás”, „okos”, „felvilágosult” Tisza-szavazók! (Tőlem? Jöhetnek. Bár tartok tőle, hogy tetszőleges párt szavazói buta tahók, egyszerűen ilyen a világ, magam is buta tahó vagyok, csk néha játszom az értelmiségit. Ellenben viszolygok Magyar Pétertől, de a pártjára fogok szavazni, mert ugye a legszebb öröm a kár, és látni akarom, ahogy ezek a mostani döbrögik megbuknak.)

"Bele kell állni a vitákba!" Mondta a Dagadt, a Harcosok Klubja megnyitóján, majd kordonokkal jól beleálltak azóta is...

Mit lehet minderre mondani? Macskás fadísz!

A Beszéd fontossága és érdektelensége

Országosan világpolitikai lesz a mai nap, akárki meglássa, a párvezér és kancellár eligazítást tart alattvalóinak, ezúttal nem zártkapus meccsen, mert  ha már a főellenzéki csávó ugyanott nyilvánosan performál valamit, akkor nagyon hülyén nézne ki az elfüggönyözött felcsútista összetartás. Így persze nem lesz semmi bensőséges megbeszélés, ha már mindent élőznek az internetes világhálón, azt már megint holnap kell összekonspirálni a Karmelitában, annak legalább jól zárhatók az ajtóablakai.

Minden esetre ez a Kötcse ez fontos lehet a vezérnek, már megint magángéppel kellett hazasietnie Dublinból, mert ugye azért a Haza nem lehet ellenzékben, A Meccs meg nem maradhat személyes megnézetlenül, tehát első a fodbal, de másodikként tényleg az ország sorsa érdekli a legjobban a Dagadtat, eskü! 

És ennek érdekében a magéngépet is be kell vetni, mert lehet persze a fapadoson demózní, hogy a főnök hogyan türemkedik ki a szűkös, turistaosztályos ülésből (hátha megsajnálja valaki megint egy business-jettel), de azért mindenek van határa, menetrend szerinti járattal utazzanak a parasztok, ő bemutatta, hogy képes rá, ha akarja, csak nem akarja. Meg ugye a Nagy Programadó Mellébeszélésre haza kell érni mindenáron, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is, sőt akkor főleg, mert ez azért egy olyan időjárási anomália lenne, amiért simán ki lehetne hirdetni egy újabb rendeleti veszélyhelyzetet.

A felcsútizált Zindex is lelkes. „Egyéves csúcson várja a forint Orbán Viktor kötcsei beszédét“, mintha a kettőnek lenne köze egymáshoz. Oké, hogy mit mond egy főminiszter, az hathat a piacokra, és ezen keresztül az árfolyamokra, csak épp a Felcsútok Géniusza jó ideje nem mondott semmit, azon kívül, hogy gazdasági ügyekkel nem foglalkozik. Viszont szép kép az, hogy üldögél a forint a verandán, felpattint egy sört, és elmereng: „Vajon mit mond majd a Főnök? Erős vagyok und bátor, de ha Ő azt mondja, leszek még erősebb is. Meg bátorabb. Szerintem a bankszámláján még a svejci frank kurválkodik, de lesz még az  vagyonka bennem is, ha el nem baszom. Na, hallgassuk meg a beszédet, ma az lesz Forma-1 helyett, már ha nem akadozik megint az a rohadt wifi.“

Ám a forinttal ellentétben én nem várom a kötcsei beszédet, kábé mindegy mit mond a faszi, annyira távol állnak a szövegei a valóság talajgyökerétől, mint ahogy a fal adja a másikat. Plusz tavasz óta a szokásos, négyéveket átívelő permanens kampányhoz képest is turbó-kampányüzemmódban pörög (pörgetik a tanácsadói, látszik is, hogy szédül), szóval ócska, és rendszerszinten aljas kampánybeszéd lesz ez, az meg a fenének se hiányzik, ittam kávét reggel, most pont jó a vérnyomásom, ennél magasabbra már nincs igényem. A különösen aljas ostobaságokat meg úgyis perceken belül szemlézi a sajtó, nekem annyi is elég lesz, hogy majd itt vezessem le indulataim, ártviteli jelleggel, mások sérelmére.

Az első ügy

Film. Dráma. Kamara. Francia. Tavalyelőtti.  Van benne egy huszonéves, törékeny ügyvédcsaj, felfokozott cukiságfaktorral, aki az első komoly ügyével próbál megküzdeni, de néha még önmagával sem sikerül. Elvégre egy gyilkossági ügyhöz nem elég a privát melankólia, a miniszoknya, meg egy árva őzike tekintete. Persze nem is tudja az elején miről van szó, csak hogy van valami varacskos tinédzser, aki egy gimnazista lány elrablásai ügye kapcsán vettek őrizetbe, de rögtön az első kihallgatások elé, meg Nora, a nagyon zöldfülű ügyvéd elé teszik a lány nemrég megtalált holttestéről készült színes, szélesvásznú képeket. Amitől az ügyvédcsaj kimegy hányni egyet a ház elé, valamint a bokrok alá.

Szóval így indul Az első ügy, ami egyébként nem vicces, bárhogy is vezetem elő, de kőkemény dráma, amibe Victoria Musiedlak rendező igyekezett minél több réteget belepréselni. Van itt először is a gyilkosság, meg a malacarcú tinédzser gyanúsított, Nora küzdelme, hogy vegyék végre komolyan az őt addig lekezelő rendőrök (ez mondjuk autóban smárolásba fordul, később szex), a lány egész migránsháttere (hisz egy algériai bevándorlócsalád sarja), meg úgy általában az igazságszolgáltatás embertelensége. (Plusz zaklatás, megcsalás, vérfertőzés, családon belüli erőszak, miazmás...)

És talán pont ettől a sokat markolástól nem lesz annyira erős a drámaiság, mint amennyire lehetne, ez a film megérinti az embert, de nem rázza meg. Márpedig egy ennyire halmazati darabtól azt elvárnám.

Noée Abita, mint Nora például egyszerűen túl szép, túl aranyos (ja, van ilyen is), kicsit nehéz elhinni róla, hogy igazi ügyvéd (nem is az, eddig sikkasztási ügyekben asszisztenskedett) inkább valami modellnek nézné az ember. (Pedig huszonévesen már rutinos filmszínésznek számít.) És főleg nézné az ember, az első negyedórában azt vettem észre, hogy nagyjából őt bámulom, és nem is figyelek a párbeszédekre, illetve csak mellékesen.

És valószínűleg ezért volt végig az a kényelmetlen érzésem, hogy Az első ügy némileg felszínes. De jobban belegondolva tényleg az. Nora nem vívódik azon, hogy nulla tapasztalattal elvállaljon-e egy gyilkosági ügyet, mert oda neki az oroszlánt is, hiába büntetőjog-szűz még. (Pontosabban úgy is szűz.) Aztán nyilván elcseszi, mindent elcsesz, de akkor már nem segít rajta a naiva-attitűd. Ebből a szempontból hitelesebb, mikor eljátssza a kőszáli jogászkeselyűt, az már a főnökének is bejön,  a nézőnek meg nyilván nem, de ettől lesz a legvégére legalább valami dinamikája a karakterének. De ettől még mindenben túl gyorsan dönt, minden túl gyorsan történik a filmben, nincs idő mélyre menni semmibe, annyi mindent kell másfél órába zsúfolni.

Szóval az egész cucc sötét és drámai, nagyjából elég drámai, de nem elég sötét, így nem elég súlyos. ezzel együtt is, az ócska képregény- meg akciófilmekhez képest egy görög sorstragédia, sajnos csak azokhoz képest. Azért egynek jó volt.

Jelszavaik

A Dagadt és udvartartása gondolom ezen a hétvégén is előadja majd a jelszavaik valánakot, hogy Nó migrésön!, Nó gender! (ezt valamiért nem dzsenderezik össze), Nó vór! Merhogy Brüsszel lenni egy város, valamint háború-, migráció-, meg genderpárti, mi meg ugye nem leszünk Brüsszel, legalább is, amíg el nem foglaljuk. De kezdjük a végén.

A gender az magyar szociológusul „társadalmi nem“, alapvetően csak annak a konstatálása, hogy koronként és kultúránként nem mindig ugyanúgy korrelál a biológiai nem, meg a nemi szerepek, a nemhez kapcsolt elvárt viselkedések együttese. Erre rakódott rá aztán egy csomó egyéb konnotáció.

Genderpártinak lenni tehát nem lehet, az olyan mintha azt mondanám, hogy én időjáráspárti vagyok, támogatom, sőt lobbizok érte, hogy legyen időjárás. Az időjárás ne álljon meg a határainknál, és ne lehessen csak úgy törvényileg betiltani. Mert bár sokan azt gondolják, hogy igazából nyugodtan eshet az eső bármikor, csak otthon a négy fal között csinálja, de szerintem ezt simán csak zuhanynak hívják. Időjárás az van, minként társadalmi nemek is, és kurvára mindegy, mit gondol a Felcsútok Géniusza, meg hűbéresi köre, nagy löttyös félműveltségükben, miközben a csillagokat próbálják épp lehazudni az égről, de a csillagok nyilván szarnak rájuk.

A genderezés, meg „genderpártiság“ amúgy is csak eufemizmus, mert azt azért már ők sem merik belemondani a nyilvánosságba, hogy „buzipropaganda“, természetesen mínusz Bájer Zsót. Ő bele meri, beleveri. (Persze a buzipropinak se lenne értelme, nemigen ismerünk olyan melegeket, akik reklámok hatására lettek azok, vagy csak mert valahol épp divatba jött.)

A migrációval meg az van, hogy hosszú távon mind migránsok leszármazottai vagyunk, tetszenek emlékezni a kifejezésre, hogy „honfoglalás“? (Egyénileg meg, hosszabb távon mind halottak vagyunk, ja.) Sőt, egész Európa migránsgyökerű, legalább is a tudomány mai állása szerint a homo sapiens sapiens valahol Afrikában alakult ki, és ahogy múlóban volt a jégkorszak, elindult északnak vándorolni, telepedési szándékokkal. (Vicces, mikor Trampli Donáld is arról delirál Ámerikában, hogy ki kéne baszni az országból mindenkit, akinek az ősei bevándorlók voltak, így elsőbbségi alapon maradna egy adag indián, akik a rezervátumok helyett átvehetnék mondjuk New Yorkot vagy a komplett Kaliforniát.)

A Háború=Béke, szól a tegnap is idézett 1984-ben a totalista szörnyállam egyik jelmondata, ez akár lehetne a felcsútistáké is. (Jobban belegondolva a másik kettő is, avagy a Szabadság=Szolgaság, meg a Tudatlanság=Erő, rémes, hogy ennek a George Orwellnek mennyire igaza volt, és azóta is folyton igaza lett...)

Elvégre a béke az harc, hadjáratot indít a digitális brüllesz ellen a polgári harcosok klubköre, bla, bla, bla, nem mondom fel még egyszer ezt a bullshitet. Valamint nem Putyin az agresszor háborús bűnös, hanem a fasiszta ukránok direkt megtámadtatták magukat! (vö. "Mihail Petrovics már régebben is megkísérelte az öngyilkosságot, de akkor nem találták otthon.“)

Szóval a nó gendert azt még értem, sima valóságtagadás, semmi más, a nó migrésön az úgy baromság, hogy közben jó pénzért bárkinek jesz migrésön, no meg ha kell az olcsó ázsiai munkaerő, a nó vór meg az orwelli duplagondol alapesete. Miszerint a pártvezér és kancellár huszonéve kizárólag háborús metaforákban kukorékol, ezzel is a békét védi, amiről tudjuk, hogy ostoba hazugság, csak nem gondoljuk. Pontosabban nem gondolják az harcos arcok a szektában, amiben szerencsére sosem voltam benne.

Elnevezési minisztérium

Mindenhol azt olvasom az internetes világháló információs szupersztrádáján, hogy Trampli Donáld átnevezi a pentagont. Először arra gondoltam, hogy Pentagrammra, de rájöttem, az nem lehet, túl sátánista szimbóleum, ő meg nagy keresztény. De tényleg, mondta az ő szájával neki, hogy a kedvenc könyve a Biblia. Igaz máskor meg azt mondta, hogy életében nem olvasott egyetlen könyvet sem (és büszke rá, hogy mégis milyen okos), ettől persze tetszhetett neki a borítója . (Tudja fene, nekem is van példányom, de az egyszínű fekete, lehet, hogy neki direkt aranyozott Hello Kitty-s van otthon, mert az jól megy a csillárhoz.) 

Szóval a Pentagonból valláserkölcsi okokból nem lehet Pentagramm, de lehetne Oktogon, elvégre az már hatvan százalékos növekedés lenne (öt helyett nyolc ugye), ami méltó egy ilyen nagyformátumú, valamint történelmi léptékű baromhoz.

De nem ez van, a Pentagon mint épület marad ötszög alakú, viszont az anyakönyvezett neve, na az változik. Védelmi minisztérium helyett Hadügyminisztériumnak hívják ezentúl, szerintem jogosan, elvégre az. Furcsa is, hogy Donáld bácsinak félévente egyszer van egy értelmes ötlete (és ezerháromszáz hajmeresztő), de hát ő is belehibázik néha az amúgy permanes marhaságokba. Valójában a világ összes hasonló minisztériuma hadügyi, csak ezt valamiért kínosnak érzik a legtöbb helyen leírni/kimondani, mert hát béke van, nem állunk senkivel háborúba, ergo nincsnek hadügyeink. Azt hiszem ezt hívják képmutatásnak, bár hogy mi itt a kép, az nem tiszta.

Ennek a túltolása az, amivel Orwell 1984-ében lehet találkozni, ahol a Béke minisztérium foglalkozik a háborúval, az Igazság minisztérium a hazug propagandával meg a múlt folyamatos átírásával, a Szeretet minisztérium pedig simán csak kínzással.

Ezeknek nyilván egy legalább nyomokban még (itt-ott) normális társadalomban semmi értelme, hívhatunk mindent úgy, ami. (Ebből is látszik, hogy ez itt lassan egy nem normális ország, elvégre a Harcosok Klubjának főtáltosa, aki szerint a fodbal EB selejtezője is "Európai hadjárat" volt, a legnagyobb békepárti, miközben egy háborús bűnös diktátor hátsóját védi be Brüsszelben. Ami ellen szintén hadjáratot hirdetett. a saját formális szövetségesei ellen.

de legalább nálunk nem gond bizonyos minisztériumok elnevezése. Mert például hogy hívják manapság az Oktatási-, a Környezetvédelmi-,  a Pénzügy- vagy az Egészségügyi minisztériumot? Ja, ilyenek eleve nincsenek már...

Persze ettől lehetne például egy Elnevezési minisztérium a kormány legújabb ötlete szerint úgyis maga akarja meghatározni, ki milyen nevet adhat a gyerekének, nehogy már mindenféle buzi nyelvészek dumáljanak bele, az Akadémiáról. (Tényleg, abból mikor lesz már végre Magyar Tudományos Zrt. Alapítvány?)

Egy bérgyilkos nem mehet szabadságra

Nem tudok rájönni, hogy írtam-e ide a Senki című filmről, rémlik hogy talán, biztos vagyok benne , hogy esetleg, de nem tudom. Mondjuk nem találom, szóval, lehet hogy csak akartam, de nem sejtettem? Mindegy, most a második részt láttam, és még mindig bejövős. Pedig akciófilmnek reklámozzák, ami nálam fúj, de ez tényleg inkább egy klasszikus bosszúfilm, amiben lőnek meg verekszenek sokat, de az csak a fűszer a családi dinamikán, meg a karakterek jellemfejlődésén.

Az első részben Hutch, a középkorú, középosztálybeli családapa elvileg békés hivatalnok, tutyimutyi aszcendenssel, aztán kiderül róla, hogy korábban a Szíjájének, vagy valami hasonlónak dolgozott, mint egyszerű, kétkezi bérgyilkos. És most, hogy betörnek hozzájuk fényes este, és akkor , ott visszafogja magát, később azért elmegy levadászni a rablókat, és talál egy fiatal párt, kisbabával...

Még jó hogy később képbe kerül az orosz maffia, azokat már lehet rendesen mészárolni (meg egy busznyi drogos állatot, hogy megvédjen egy kiscsajt), de a végén azért adósa marad valami szofisztikáltabb gengszterfőnöknek, úgyhogy nappal alszik, meg kiviszi a szemetet, éjjel meg öl.

Ilyen volt...

És nagyjából innen indul a Senki 2, hogy ez a napi rutin, de a mókuskereket lassan csapágyasra hajtja hősünk,  a házassága is omladozik, úgyhogy elmennek családi nyaralásra, valami helyre, ahol még gyerekként járt. Ott egy játékteremben belekötnek a gyerekeibe, úgyhogy a biztonság kedvéért a tulajdonossal együtt veri szét az egészet, belefut a helyi korrupt sheriffbe (később az ő embereit is a sürgősségiig veri), és a nagy fináléban a helyi csempészmaffia főnökét (maga Sharon Stone, aki itt speciel csúnya, mint az ördög, dehát az is) küldi el melegebb éghajlatra a szó többféle, de mindenképp erőszakos értelmében. Ja, és egy radikális kapcsolatújjáépítő tréning keretében.

Szóval Hutch csak nyaralna egyet, meg "gyűjtene emlékeket", így nem hajlandó venni pár hűtőmágnest, és elhúzni a jó büdös haza, inkább kinyírja a komplett helyi szervezett bűnözést, hogy nyugodtan napozhasson végre. (Így leírva van benne valami John Wick-szerű, de ez sokkal szórakoztatóbb.)

A krimiszál mérsékelten eredeti, de működik, a korrupt zsaru tök jó karakter, Hutch faterja meg maga Christopher Lloyd, aki szerepe szerint szintén valami ügynök volt nagy tűzerővel, ezt mondjuk a nyaralás keretrendszerében is előadja, ha már a második részre valódi családi vállalkozássá válik az alvilági leszámolás.

Jut eszembe, ez azért sem akciófilm (már túl azon, hogy bírtam, tehát nem lehet az), mert bármennyire is erőszakos, én röhögtem is rajta, valahogy olyan rajzfilmerőszaknak tűnik, amit nem csak nyomokban tartalmaz, bármennyi is a vér. Ha meg a főrosszfiúnak kettészelik a fejét, mint egy tököt, az kifejezetten jót tesz az ember nézői igazságérzetének.

A tanulság pedig annyi, hogy nem érdemes nyaralni menni. (Akkor se, ha rímel.)

...ilyen lett.

A munkaverseny kicsi hőse

Pityinger Laci bácsi elvtárs (művésznevén Dopamin...ja, az más, akkor Depóman) volt már minden hosszú, ám jelentéktelen pályafutása során, csak szép meg okos nem. Nos ezek most sem jöttek össze, de a Párt Hülyéje Nagyvalagrendre azért joggal aspirálhat. Mert ugye egy ideje a felcsútista szekta oszloposa, karmelitailag is lájkolt, és érzi ő, hogy meg kell hálálni a Felcsútok Géniuszának személyes törődését.

Most például előállt egy senki által nem ismert "közvéleménykutatás" számaival, amik hát..., khm, nem sok korrelációt mutatnak a valós realitással.

hvg.hu

Az ugye hagyján, hogy nem tudni kik, mikor, mekkora mintán csinálták volna ezt az állítólagosat, de ez még a legkisebb gond. (Holott egy igazi kutatásnál ennek eleve az egyik legnagyobbnak kellene lennie.) Hanem az van, hogy:

- Ehhez hasonló adatokat mostanában, sőt soha nem mért még egyetlen intézet, legyen szó akár egy mértékadó független cégről, mint teszem azt a medián, vagy a kormányközeli nyaloncról, mint a nézőpont.

- Ha összeadjuk a fenti százalékokat, 101 lesz a végeredmény! Azaz a titokzatos közvéleménykutatók (akik feltehetően csak a Depóman fejében léteznek, igaz ott elég hangosan kiabálnak), az emberek százegy százalékának véleményét tudták megmérni.

Most vagy az van, hogy egyesek véleményét többször vagy jobban mérték, esetleg utólag súlyozták, hogy azért egy rendes választókerületi kolhozelnök véleménye ne annyit számítson már, mint a helyi iskola csóró tanáraié, elvégre Elnő Kúrnak nyolc osztálya van bazmeg! Egy tanárnak meg lehet, hogy egy se, ha nem osztályfőnök.

Aztán a másik lehetőség, hogy belemérték azok véleményét is, akik már vagy meghaltak, vagy még csak most fognak tömegesen állampolgárságot kapni, hogy legyen elég szavazata a Pártnak, mert ha nem, lesz itt fogaknak hullatása és könnyeknek csikorgatása, a sírban, hol nemzet süllyed el.

A legvalószínűbb persze az, hogy Laci Bácsi elvtárs egyszerűen csak túlteljesít, ez esetben persze nem értem, hogy érhette be ennyivel, a felcsútistáknak minimum 83%-ot kellett volna álmodnia, ha már szoros munkaversenyben van a Mega Harcosokfonnal, a Fidelitászhoz meg túl öreg.

p.s. Mi az már, hogy "DK vagy Kutya"? Tessék eldönteni. Hazudni csak pontosan, szépen... Amúgy gondolom Depóman bá' majd jól megmagyarázza utólag, hogy poén volt az egész, de nem szabad hinni neki. Ez a szerencsétlen tényleg ennyire hülye.

A jellemférfi ironizál

Jó, hát én még mindig nem értem, miért kell egy miniszterelnöknek "politikai igazgató", jobban belegondolva Orbán Balázs inkább afféle főtanácsadó lehet, csak akkor a rangkórság a felcsútista akolban, hogy ha valaki nem minimum államtitkár, akkor legyen igazgató, ha a fene fenét eszik esik is az égből.

A fazon amúgy saját jogon teljesen jelentéktelen alak, de pont ezért tesz róla, hogy róla szóljanak a hírek, minden pitiáner kis propagandaaljasságba beleáll, ha mínuszos hír lehet a független sajtóban. Mert az a kormányhítű médiában már pluszos dicsőítést ér.

Most például Pankotai Lilibe szállt bele ez jellemtelen hatalomszolga, amikor azon kezdett el ironizálni, hogy a csaj innentől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója. Merthogy a kormányférfiak és rajongóik  körében  van egy olyan tévképzet, miszerint az NKE az afféle felcsútista hitbizomány, hogy oda csak népben-nemzetben gondolkodó, polgári-keresztény-konzervatív arcok járhatnak, pontosabban azok a szektások, akik valami ilyesmit próbálnak mutatni magukról, többnyire sikertelenül persze.

Pedig egy frászt, egy állami egyetem mindenkié, még azé is, aki sosem járt oda, vagy csak pisilni (úgy mondjuk én is jártam a londoni King's College-ba), mert az állam mi vagyunk, nem ők vannak. Ha meg valaki jelentkezik, és megvan a pontszáma, akkor nem lehet nem felvenni, legalább is míg  be nem vezetik kis hazánkban a statáriális abszolút monarchiát. (Mondjuk bizonyos körökben igény az volna rá.)

A legszebb pedig az, hogy OB még ki is oktatta (oké, próbálta kioktatni) Lilit hazaszeretetből meg a nemzet szolgálatából, mintha bármelyikhez is lenne köze, a csaj meg erre kihívta egy lábtenisz meccsre, ahol legalább egyenlőek az esélyek. 

Mert ezek a jellemes államférfiak előszeretettel szállnak bele húszévesekbe, ha lány az illető, az még jobb, még hatékonyabban tudnak - iróniának álcázva - fölényeskedni, elvégre a hatalmukat akkor érzik igazán, ha annak egyáltalán nincs belőle, akibe épp nyilvános beleszállnak.

Az elitklub

Kakadu Péter, úgy is mint Európa legbunkóbb (finomabban: legkevésbé diplomatikus, hisz egyáltalán nem az) külügyminisztere jól elrepült Pekingbe, remélem magángépen, elvégre egy ekkora jellemférfi nem utazhat  menetrend szerint, mint holmi hé paraszt, melyik út megyen itt Kínába?

Pedig Pekingbe menni épp most, az fontos volt és gondolom élvezetes, ritka mikor ennyi mocskos diktátor gyűlik egybe a vérszagra, pontosabban a kínaiak győzelem napi katonai elrettentésére. Illetve díszszemléjére, ami egyébként igen szép volt, ennyi délceg nukleáris fegyvert csak Moszkvában látni, de ott tavasszal vonul a hasonképpen seregszemle. (És tényleg, ez esetben valóban seregeket lehet szemlélni.)

Szóval Kakadu Miniszter Úr olyan jeles háborús bűnösökkel együtt nézhette a páncélozott izéket gurulni, mint maga Putyin cárevics, de persze a diktátor-kategóriában a kínai Hszi Csin-ping Elnő Kúr, vagy maga Kim Dzsongun is erős mezőnyt képviselt. És hát ezek a véreskezű államférfiak nem engedtek ám köreikbe akárkiket! Európából csak szegény hülye Fico elvtárs, no meg Kakadu elvtárs lehetett ott, annyira kibaszott elitklub ez a "Népírtás Nem Akadály" jeligéjű kompánia. (De tényleg, Putyin vagy Kim elvtársak esetében nem kétséges a tényállás, de ha valaki szépeket gondolna a kínaiakról, nézzen meg néhány tudósítást az ujguroknak fenntartott koncentrációs táborokról.)

A magyar "diplomácia" feje tehát megint jó tempóérzékkel állt a rossz oldalra, ahogy az amúgy is szokása neki. Hiszen rég elmondta ő is, meg a téeszelnök-alakú főnöke, hogy "Magyarországnak" nem szövetségesei, hanem érdekei vannak. Nyilván egy faszt, ez csak akkor lenne igaz, ha ők lennének Magyarország, de hát nem ők, ők csak belülről hámlasztanak a Család érdekében. De még Család se Magyarország...

nytimes.com

Főd!

Írtam egy remek cikket a kultúra és a civilizáció fáziseltolódásáról, aztán -  mivel túl okosnak érzetem magam - gyorsan megnéztem az Él Ilyen Föld című űrszörnyes sorozat első két részét. (Oké, igazából Alien: Earth) de hát már a minap is kiderült a zorigós tesztből, hogy zseni vagyok, szóval megnézhetek bármilyen szart, feltéve, hogy nincs benne túl sok szénhidrát, és megígérem magamnak, hogy később majd lemozgom.

Nos, az első két rész után a sorozat egy kupac vacak, a látvány az persze húha, de a többi a klisés sablonok világa (ont monoton unalmat, konokon és fájón), mindent láttam már, és a legtöbb dolog akkor sem érdekelt. Az egész olyan, mintha a korábbi mozifilmek (mondjuk az első négy) után összesöpörték a mindent, és abból lett ez a sorozat. illetve dehogy, abból a Romulus alcímű nem oly régi mozi lett, és ami az után még maradt, abból fércelték ezt a legújabbat.

Az eredetiség hiányát még el is nézné az ember egy űrszörnyes-mészárszékelős tematikától eleve nem lehet túl sokat várni, pláne nem a sokadik újrahasznosításnál (ja, komposztálni kéne az egész franchise-t), de ebbe karaktereket is elfelejtettek írni. Igazából azért bírtam egy darabig, mert az egyik (sőt, számomra az egyetlen ismert) főszereplő az az Alex Lawther, aki anno A kibaszott világ vége (The End of the Fucking World) című brit sorozatban is protagonistáskodott, én meg aztat a sorozatot bírtam eléggé, bár jobban belegondolva nem pont a csávó miatt. (Jessica Barden volt a felejthetetlen.)

Szóval itt a szokásos akciófilmes (brrr...) figurák rohangálnak pánikban, de nagy puskákkal, miután a valami metropolisz közepén lezuhant zűrhajó meg pont élijeneket transzportált volna haza. Ezek az élijenek meg ugye nyálkásan csuszamlanak és a savas felböfögésük kicsöpögésük van, miközben eleve többfélék, mert afféle genetikai koktélok.

(Mellékszál: Az élijenekkel az a baj, hogy nem félelmetesek. Ijesztők, de nem félelmetesek. Mert a gonosz, az félelmetes, de ezek nem gonoszok, nyilvánvalóan nincsenek érzelmeik, ezek (nem ők!) csak ösztönvezérelt gyilkológépek, az intelligenciájuk is erre specializált. Azaz nincs bennük például érzelmi intelligencia (pedig de hülyén festenének, te jó ég!), logika is csak annyi, amennyi a gyilkoláshoz kell.

embert meg nem azért ölnek, mert emberevők, meg sem eszik az áldozatot, na jó, belepetéznek, de azt lehetne egy tehén be is, sőt, az sokkal nagyobb, és kényelmesebb, gondolom. Szóval az élijenek annyira félelmetesek kábé, mint Moby Dick a fehér bálna, de vele ellentétben bennük nem látok semmi szimbolikusat.)

És megy valami erőlködés, hogy valahogy beillesszék az egészet az első Élijen-film elé az idővonalra, de én hamar elvesztettem a fonalat, nem mintha valaha is követtem volna,. Úgyhogy annyi jött le, hogy itt van egyben és nagyon instant változatban az elmúlt húsz év összes androidos, kiborgos, AI-s  filmje, egy kis 9/11-hangulat, meg persze a franchise első két filmjére való utalgatás. (Nem tom, lehet hogy a harmadikra is, de azt én már nem néztem végig, annyira untam anno.) Plusz itt aztán már tényleg a gonosz-gonosz szuperrossz cégek körül forog sokminden, nyilván leesett az íróknak is, hogy a puszta szörnyezés kevés, így jött valami elcseszett poszkapitalista diktatúrakritika. De az is unalmas, leginkább mert sablonos. Ja, meg az érzelmeskedő családi drámaszál is az, azt is láttam nemrég, például az Elektromos állam című darabban, ami ehhez képest egy kreatív cucc.

Egyszóval elég volt nekem az első két rész, a harmadikat már tényleg méla undorral pofákat vágva fogom megnézni...

Csípő

Ne nyiss este ablakot, ha itt laksz - olvasom a Zindexen, és gyorsan be is csukom a konyhaablakot. Elvégre én itt lakok. Mondjuk nem tudom a Zindexnél honnan tudják,hogy pont nekem nem kellene ablakot nyitni, de megfogadom a tanácsot. 

És beleolvasva a cikkbe kiderült, hogy „csípőszúnyogok“ vannak a környéken, ezért a figyelmeztetés. Mondjuk még nem találkoztam egy darabbal sem, mert ugyan vannak nem minden bogár rovarok a környéken, de viszonylag ritkán mutatkoznak be. Én meg ugye magamtól nem tudom mi a különbség például a csípőszúnyog meg a derékszúnyog között. Gondolom valami testalkati.

Közben viszont, még délután, kitöltöttem valami kvízet a Zorigón, amire azt írták, hogy csak a zsenik tudják hibátlanul. Nekem sikerült, tehát két eset van:

1.) Zseni vagyok.

2.) A zorigósok primitív hülyék.

Magam az elsőre tippelek pedig szerény vagyok, a szerénység az amit igazán szeretek magamban. Hiszen olyan nehéz kérdések voltak benne, hogy Bétóven írta-e az Örömódát, vagy Bunyós Pityu? Őszintén szólva ennél nehezebb kérdéseket vártam, hogy például melyik ország fővárosa Róma, amelyik olasz? Vagy hogy milyen színű az ég, mikor kék? De ennyire nem voltak bevállalósak a kvízesek, csak a Mona Liza festőjét kellett eltalálni, ami hát azért nem nagy szám, mindenki tudja, hogy az nem is egy festmény, hanem fotosopp, de azt Leonard Vincsi csinálta. Már nem a programot, a képet, méghozzá Párizsiban, a Lavór nevű múzeumnak.

Szóval mindig mondom is, hogy a műveltség fontos, de mivel egyedül lakok itt, ezt rendszerint nem hallja senki, én  meg már tudom, szóval mondanom se kell. Esetleg, ha kihallatszana az ablakon, de a derék csípőszúnyogok miatt az ugye csukva van zárva.

Jó, hát nem szúnyog, de a hangya se bogár.

Ezek meg hangyások. (Hangyásak?)

Metadráma

„Óriási drámával indult az Ázsia Expressz új évada: Kőgazdag Metta teljesen kiakadt" -és ez egy cím a Porton, látszik hogy a felcsútista irányba bulvárosodó Index leágazása egy ideje.

Ettől persze magam is kiakadtam volna, ha a vezetéknevem Kőgazdag az súlyos trauma lehet, de akkor miért pont Ázsiában akadt ki, valami expresszen? Maradni kell otthon a négy fal között, és nem kiírni a nevet a bejárati ajtóra, így talán nem röhögnek olyan nagyon a szomszédok, és nem jönnek rabolni a betörők. Elvégre egy ilyen névre jönnének, bár nyilván lenne számukra kockázata a dolognak elvégre ki a fene tudja, hogy a Metta az most férfi- vagy női név? Lehet akár egy kétméteres kigyúrt faszi is a Kőgazdag. (Egyszer olvastam valahol, hogy sokan eleve nem írják ki a nevük elé mondjuk a postaládára, hogy Dr., mert egy doktorról inkább feltételezik a potenciális elkövetők, ha nem is a kőgazdagságot, de legalább a lakótelep átlagához mért jólétet.)

De tényleg, az elején idézett címadás már-már a zorigó színvonaltalansága (ah, majdnem színvonalat írtam...), mert ugyan nem tudom ki az a Metta, és rohadtul nem is érdekel (annyi azért megvan, hogy volt valami Kőgazdag fiatalok című hányadék, és onnantól aki abba szerepel, annak neve a médiában a műsor címéből, meg a becenevéből áll össze, lásd: VV Dudu), de ha már egy pénzes proli, ki a fasz veszi komolyan, hogy a hisztije „óriási dráma“?

Óriási drámák vannak elegen, az efféle bulváros önfelszopások nélkül is, csak özv. Totyakos Józsefné senkit sem érdekel, pedig 79 évesen 2030-ra jegyezték elő csípőprotézis műtétre. Addig meg legyen el valahogy. Ilyenkor gyanús, hogy minden tényleges forráshiány mellett arra is játszik az egészségtelen ügy, miszerint Matild néni addigra úgyis meghal elhunyni, elvégre arra a kis időre minek már neki az a protkó, majd valami fiatalabbnak, és kögazdagabbnak beteszi a főorvos úr, a magánklinikáján.

Na, megvolt a napi (szerintem jogos) demagógia-adagom, néha kiakadok, mint Metta, csak nem gondolom a sajátomat óriási drámának.

A kiképzés kezdete

Szeptember elseje örvendetes nap, hiszen kezdődik az iskola. Persze főleg azóta örvendetes, mióta az ember nem jár iskolába, a szó közoktatási értelmében. A fősuli meg az egyetem az más ügy volt, azokat már én akartam magamnak, de az általános iskolát őszintén és szívből gyűlöltem (leszámítva a csajokat), mert poroszos volt, stresszes, jobbára értelmetlen, és alapvetően a gyerekek lenézésére épült. Mindez persze a rossz emlékű nyolcvanas években volt még, nem tudom azóta milyen a rendszer, de tartok tőle nem sokat változott. Nálunk röpdolgozat meg a feleltetés fegyelmezési eszköz volt, a tesióra afféle kvázi-katonaság, a napközi fogda, a nyári szünet meg a feltételes szabadlábra bocsájtás. A tantárgyak egy részében szar voltam, a másik fele meg nem érdekelt, sőt annyire nem tudott motiválni az iskola, hogy nyolc év alatt az se derült ki, mi érdekel egyáltalán, vagy épp lenne-e bármihez tehetségem. Tényleg rémes volt.

A középiskolát már jobban viseltem, csak épp szakközépbe jártam, és rá kellett jönnöm, hogy az elektronikához annyi közöm van, mint Makó Jeruzsálemtől. De nem addig jártam korsó a kútra, míg el nem törtem, mert leérettségiztem, majdnem mindenből ötösre (csak fizikából lettem négyes), és közben rájöttem mi érdekel. Úgyhogy a szombathelyi főiskolát már élveztem, és rájöttem, hogy azon belül, amiket ott tanultam, mi érdekel igazán, így élveztem az ELTE-t is.

És amúgy 1367-ben ezen a napon  engedélyezte V. Orbán pápa Nagy Lajos magyar királynak a pécsi egyetem megalapítását. Akkoriban így ment ez, a római kaotikus egyháznak belepofázási joga volt szinte bármibe. Úgyhogy:  „Magyarország királyának kérésére rendeljük, hogy Pécs városában legyen studium generale, amelyben az egyházi és polgári törvény s minden más nem tilos tudomány, a hittudományon kívül, taníttassék…”.

A pécsi egyetem egyébként arról híres, hogy én ott nem doktoráltam le. Mondjuk máshol se, de letoltam a doktori képzést, csak az már nem érdekelt (munkahelyi muszáj volt a fokozatszerzés, illetve lett volna), úgyhogy sose készült el a disszertációm, de hát tudósnak amúgy is elég alsópolcos voltam. mondjuk másnak se sokkal jobb...