Ufóidomárok

A Nope (Magyarul nem. Pontosabban, magyarul: Nem) című filmet csak azért néztem meg, mert olyan jó kritikákat olvastam róla, gyakorlatilag pár órán belül vagy fél tucatnyit. Ehhez képest két elpocsékolt óra az életemből, régen untam ennyire mozgóképet. Mert túl jól van megcsinálva ahhoz, hogy lehessen röhögni az ócskaságán, de túl faék a sztori ahhoz, hogy egyáltalán érdekeljen a vége. A színészek, meg... hát színészkednek, de egyiket sem ismerném meg, ha holnap szembe jönne az utcán.

Az egész igazából egy 130 percesre kinyújtott középszar X-Akták epizód, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy itt annyira megjönnek az ufók, hogy föl is zabálják a szereplők bő felét. Vagy zabálja, az ugyanis nem világos, hogy bazi nagy csészealj, ami szerves anyagot fogyaszt, az akkor most egy entitás, vagy csak egy hajó, amiben sok kis lény működtet egy afféle repülő, intersztelláris vágóhidat. Feldolgozzák a volt gyereksztárt, a közönségét, a főszereplő testvérpár lovait, bármit ami él, a szervetlen cuccot meg kiszórják (illetve ha csak egy a lény, akkor visszaöklendezi), úgyhogy repül az aprópénz, a pészméker, a mellimplantátun, no meg a lószerszám.

Mer'hogy itt a lovakat lelövik ugye, avagy élve falják fel, a lényeg a ló, hisz az említett testvérpár két feka fiatal, egy fiús csávó, meg egy fiús lány, akik afféle off-hollywoodi cowperson-okként próbálják levadászni az űrből jött veszedelmet.  (Hisz nem cowboyok vagy cowgirlök, igazából teheneik sincsenek, csak nálunk kavboj mindenki, aki lóról néz szúrósan félsivatagos háttér előtt. Mellékszál: a legtöbb westernben nincsenek is kavbojok, csak rablók, seriffek, hamiskártyások meg indiánok, de marhákat egyik sem tenyészt épp.)

Szóval hőseink lóidomárok, másodvonalbeli produkciókhoz idomítanak lovakat (bár a csaj ennél komolyabb álomgyári karrierre vágyik), nekik Los Angeles külsőn van a préri, és ők jönnek rá, hogy az idegen létformával is úgy kell bánni mint az állatokkal, azaz idomításos trükkökkel lehet csak elkapni. Azt, azokat, őt vagy őket.

De még csak sem kell kapni, elég lefilmezni, mert az ugye mindenkinek megvan, hogy az idegenek léteznek, csak még nincs róluk egy rendes, bizonyító erejű videó. Így aztán bekamerázzák a farmot, meg csalogassák lefelé a' állatokat a' égbűl, de ez az egész egy ötven perces tévéfilmet ért volna. Mondom, mint az X-akták.

Sztorinak gyenge, látványnak közepes, élménynek lehangoló, hiába kapnak lelkendezős rohamot tőle a kritikusok. És itt igazából még csak értelme sincs a fekete tematikának, egyszerűen csak fekete a rendező, így aztán mind a három eddigi filmjében bele kellet szőnie ezt, de csak az elsőnél volt ennek igazán dramaturgiai jelentősége. Az volt a Tűnj el!, egy rendes horror, ahol mint a sakkban, a fehér ütötte a feketét, de a fekete nyert.

virtualmagazin.com

Köztudottan

Tsudálatos honhadügyvédelmi miniszterünk szerint a magyar köztudottan egy katonanemzet. Hogy ki a frász az a „köz“, aki ezt így tudja, és mitől ilyen rémesen hülye, azt én nem tudom, de gyanús, hogy Miniszter Úr magából indul ki. Ő ugyanis akkora nagy katona, hogy agráregyetemet végzett, aztán üzletember lett, és nagykövettől kaszinó-tulajdonoson át repülőgép-gyárosig volt már minden, miközben - fene tudja hogy - tartalékos százados lett a valamilyen díszezredben a Palotaőrségnél. (Palota? Őrség? WTF?)

Fél éve még az ment, hogy mi vagyunk a legbékeszeretőbbek, az ellenzék ellenben háborúba akarja sodorni fiainkat. Erre kiderül hogy katonanemzet vagyunk, nyilván a békeharc jegyében, csak azt meg Rákosi elvtársék szerették nagyon, szóval a harcos-katonás békepárti retorika azért nem is olyan meglepő tőlük. Meg amúgy is csak üres szöveg, jelentéstelen blabla, csak mert valamit mondani kell, ha már nyakig ér a szar.

Miniszter Úr mostanában (gondolom főleg mióta miniszter) meg annyira nagy katona, hogy nemrég vett ki közel kétmilliárdos osztalékot a kaszinóiból, amiket amúgy a rendszertől kapott ajándékba, de hát oké, én sem lennék bagóért, nagy nyilvánosság előtt egy arrogáns hülye. Amúgy biztos tisztikaszinóról van szó, úgy helyükre is kerülnének a dolgok. (Nem.)

És ami különösen tetszett a fentebb linkelt cikkben, hogy Miniszter Úr “a székesfehérvári Fricsay Richárd regionális katonazenekari fesztiválon“ ragadtatta magát ilyen kijelentésre. Bevallom, még sosem halottam a Fricsay Richárd regionális katonazenekari fesztiválról, de ez nyilván az én szegénységi bizonyítványom. Hisz szegény vagyok, csak nem lelki, mert akkor boldog is lennék, és a mennyek országa lenne az enyém, nem egy kétszobás panel, aminek a rezsijét is alig. Esetleg veszek egy kaszinót, azzal a jelek szerint jól lehet keresni.

Gusztusos

Jajj nekünk, holnap közeleg Gusztus Húsz, újkenyér, Szentisten István, miazmás. Nemtom lesz-e felvonulás az Andrássyn, pedálos bádogkirállyal, Gurulmadárral, langyos chippendale rabszolgákkal, legalább a Tótgabi alakú vidéki anyuka művészetében részesíti-e a nagyérdeműt, vagy elmossa az eső az egészet a picsába. Mindenesetre a kormányhitű médiahadoszlop már előre el van alélva, Európa (a Világ, a Naprendszer, a Galaxis - határ a csillagos ég, ugyebár) legnagyobb tűzijátékától, mely közismerten forradalmi lesz, hisz ki látott már narratív tűzijátékot, ami végigvezet a komplett ezeréves történelmen?

És akkor még lesz Lezli Mándoki, aki az origó szokásos (azaz a a meleg szarig benyaló) lelkendezése szerint "a világ legjobb zenészeinek bajnok ligájával" érkezik, és nyilván csak a magamfajta rosszindulatú bunkók gondolják azt, hogy Lezli tata egy alsó-középvacak, kiöregedett tucatpop-iparos, akinek munkássága kábé annyira érdekes, mint a Stern magazin 1978-as karácsonyi különszáma. Vagy kevésbé, hisz ő még retrónak is szánalmas. Mindegy,  a propaganda szerint látványos, lehengerlő és ingyenes lesz a só, hangsúly az utolsó jelzőn, ami ugye eleve hazugság. Mándoki elvtárs jó elvtárs, azaz jelentős közpénz-szivattyú, válság idején is. De ez van, a felcsútista szövetség ízlése idáig terjed, hogy Lezli, Ákos, Gabi, meg hogy Győzike Fásy Ádám mellett békemenetel. De ha már kultura és Szentiván, izé István, akkor inkább:

Lesz még amúgy mindenféle program, sőt már mától, ilyenek, hogy Mesterségek Ünnepe, meg Magyar Ízek Utcája. Szerintem az indokolt a takarékosság jegyében össze lehetne vonni a kettőt, és lehetne Mesterséges Ízek Ünnepe, tematikus programokkal. Huszonhét étel vegeta és pirosarany felhasználásával, levegőért kapkodás macskapöcse (esetleg kutyafasza) paprikától, rántott ételek fesztiválja (rántott panír, rántott krémes, rántott rántotta), parizerfőző-verseny, ilyenek. Fáradt olajban sült lángos, dunai hekk, cefrefröccs, véres máj hurkában, rizses lecsó nokedlivel, csupa hungarikum. És perkelt!

Ja, és mindez persze Pest-Buda Vármegye székhelyén, aki a déli végeken él lakni, mint magam, az legfeljebb csak felhúzza magát a durrogtatáson (asszem nálunk nem marad el), ami ünnepi hangulatba kerülésnek azért elég vékony.

A közepesen nagy leolvadás

Poszt-apokaliptikus filmeket szemlélek, de ha kilépek a lépcsőházból pre-apokaliptikus hangulatom támad. A francnak sem hiányzik ez majdnem negyven fok árnyékban, kis híján részvéttel nézem ahogy a bevásárlásból hazaszédelgő nénik olvadnak rá az aszfaltra, de aztán mégis inkább majdnem elájulok a buszmegállóban, mivel rossz irányba kerülök vércukorba. Ahol amúgy semmi dolgom a némi árnyékon kívül, nincs is buszbérletem, meg bármi, ahová mehetnék busszal, de ha lenne bérletem, utaznék kicsit a bárhovába, csak mer' a buszokon van légkondi, és egyelőre nem félnek használni.

Aztán ájulás helyett inkább hazamegyek, még jó hogy csak a ház előtti buszmegállóig jutottam, nagy elszánásomban, hogy én bizony lesétálok néhány kalóriát az ebédemből,  mert egy ideje megint nem kell derékszíj a kedvenc farmeromhoz. (Farmeromba? Nak- nek- esetleg részére?)

És a lakásban már egyáltalán nem akarok elájulni, elvégre hajnalban kelek, így reggel fél nyolcig szellőztetek mint egy szellőztető szorgalmas kis állat, aztán minden csukva, jobbára a szám is. Nincs kihez beszélni, magamban meg mostanában nem szoktam, úgyhogy csak az evés ivásához kell a szám, ha épp nem vagyok taknyos, bár pollenszezonban azért lélegzem is vele, ha már van, használni kell valamire ugyebár.

Szóval itthon jó az idő, csak az ablakból tévézem a világot, elvégre a tévéből nem lehet, ott reklámok reklámoznak valami, szerencsére sosemvolt valóságot. De tényleg, a reklámokban szereplő baráti társaságok/családok tagjaként órákon belül az öngyilkosságot fontolgatnám, hisz a folyamatos takarítás közben figyelnem kellene arra hogy a pont a franc tudja milyen dobozos kenőcsöt hozzam a melyik gyógyszertárból, nem túl száraz-e a szemem, hol akciós a répából almalé magnéziumtartalma, lassú felszívódású-e a banánhéjban lévő vitamin, váltsak-e bankomnál új mobil-díjcsomagra nagy boldogan, és egyáltalán, nap mint nap úgy kellene léteznem, mintha egy soha véget nem érő érettségi banketten és/vagy kandallós hátterű családi karácsonyon lennék. Akciósan.

Akkor már tényleg az apokalipszis, és nem állnék meg a globális klímakatasztrófa előszobájában, menjünk bele rendesen. Hisz nem lehet mindenki olyan bátor, mint a pasi az erkélyem alatti zebránál, aki könnyű őszies viseletben (azaz vékony pulóver, nem túl vastag kabáttal) halad a harminchét fokban, nyilván siettetné a hőgutát, de mi gyáva többiek megvárjuk az elsivatagosodást, elvégre olyat még sose láttunk.

Addig is telente panaszkodunk majd jókat, hogy milyen kurva hideg van, és mikor lesz már nyár... Ezért normális ember az átmeneti évszakokat szereti, főleg ameddig még vannak.

Balos-bulis politikus popikon

Virálisan terjed egy videó a finn miniszterelnökről, amiben épp bulizik, de semmi jacht, semmi prostik, sőt feltehetően kokó sincs (nem a bokszolói, a kellemesebb értelemben), és semmi buzulás. Illetve leszbizés, hisz Sanna Marin nő, és bár sokan azt gondolják felénk, hogy 36 éve korára már tele kellett volna szülnie Finnországot ugorokkal (vagy valami ilyesmi, amúgy már van egy lánya), a világ szerencsésebb felén azért még buliznia is szabad. Meg rockfesztiválra mennie, amiért én meg egyszer már északnak akartam menni világgá.

Mókás, ahogy a mandineren őrjöngenek ezen a kommentelők, meg a hülyepicsázás, mintha fizetnének érte, meg valaki belinkel egy angol nyelvű életrajzból egy részletet, miszerint a nő 2006-ban lépett be a finn szocdem pártba, és akkoriban egy pékségben volt pénztáros. Úgyhogy megy is nagy hörgés, hogy ez aztán a felkészült némber, kivel kellett vajon lefeküdnie a magas posztokért (pártelnök, miniszter etc.), hisz nem ért semmihez. Azt mondjuk már nem linkelte be a lelkes felcsútista, hogy Marin a Tamperei Egyetemen szerezett két diplomát, közgazdaságtanból és közigazgatás-tudományból, szóval állami vezetőnek kifejezetten képzettnek tűnik. és nem csak rázza magát, hanem az oroszokkal szemben az egyik legkeményebben fellépő uniós vezető, épp most viszi be az országát a NATO-ba, és akkor az a baj vele, hogy nő, jól néz ki, és még bulizik is néha?

Persze nem lehet minden ország olyan szerencsés (és fenemód fejlett demokrácia), mint mi, ahol egy hordóhasú, széthízott fejű és téeszelnök-mentalitású, csúnyán öregecskedő pasi a miniszterelnök, ezeknek a szerencsétlen finneknek csak egy okos jócsaj jutott, a hülye kreténeknek. És még a férjét is úgy hívják, hogy Markus Raikkönen, bár asszem csak névrokon, de mégis, hogy néz ez már ki?

444.hu

Arcok

Ma van Edward Norton 53. születésnapja (meg Christian Slateré is, csak ő nem érdekel), aki a legkevésbé Oscar-díjas színész azok közül, akik igen csak megérdemelnék. Oké, az Oscar annyit is ér, bár néha (néha!) tényleg díjaznak vele valódi művészi teljesítményeket is.

Amúgy nekem máig a kedvenc filmem tőle az Amerikai história X, amiért már több mint húsz éve is meg kellett volna kapnia azt a giccses szobrocskát, jelölték is, de aztán mégsem. Viszont e miatt a film miatt nem ő lett Ryan közlegény a megmentéséről szóló háborús giccsben, ami talán nem akkora probléma. A Harcosok klubja is jó volt, rég láttam, annyi rémlik csak, hogy igazából ő Brad Pitt is, és nem ő játszott az Amerikai psycho filmváltozatában, pedig anno a regényt olvasva őt tudtam elképzelni a pszichopata sorozatgyilkosnak. A szuperhősös pénzkereseti forrásokat meg inkább hagyjuk, azok nem filmek, de mondjuk a Holdfény királyság, a Grand Budapest Hotel, vagy az általa rendezett Árva Brooklyn azok ott vannak a szeren. meg egy csomót nyilván kihagytam, színészként ötven filmhez adta az arcát, ennyibe meg tényleg belefér egy Hulk is.

9gag.com

Attasék az ő neve

Olimpiai attasé lesz Párizsban Dajcs Tompi fideszes főfütyi unokaöccse, bármit is jelentsen ez. Nem a főfarok, azt értjük, de mi a retkes frásztörés az az "olimpiai attasé". Odáig megvan, hogy az olimpiához hozzátartoznak ilyen sportolók, mindenféle edzők, csapatorvosok, meg úgynevezett "sportvezetők" akik főleg a partikon smúzolás és a különgépen bebaszás versenyszámokban indulnak. Ja, és az olimpiai eszméhez már rég hozzávarrták a nagyarányú nemzetközi korrupciót, biztos ezért, az eddig sem elhanyagolt területért felel majd az új attasé. Ha már a korrupció nálunk is rendszerszintű (ez tényleg nagyon olimpiai!), az ifjú Dajcs meg a huszonnégy évével, és nem tudjuk milyen végzettségével (hát járt egyetemre, de diplomája valszeg nincs neki), a legújabb, eddig méltatlanul hanyagolt NER-prosti, nyilván nem az utolsó, a felcsúti klánja és baráti köre kitartottjai közül.

Eddig a külügyminisztériumban robotolt megalázó havi rongyos pár százezerért, de most már diplomáciai karriert építhet, hát istenem, nem ért hozzá, de úgy van vele mint a csiga, hogy nem megy át az út túloldalára, hisz oda születni kell! Nagybácsija is milyen remek miniszter volt, és milyen régóta európai szintű politikus, és Kósa Lali után a fideszkádéenpé második legszánalmasabb figurája, ami azért nem semmi. Bár erős a verseny a pacalrajongó, épp most hadügyi vonalon is mozgó rezsidisznóval, Szilárd már talán vezet is előtte, visszataszításban, nagyképűsködésben viszont erős döntetlenre állnak. Sajnos még egyik sem olimpiai sportág.

Ellenben én már negyvennyolc vagyok (engednék belőle, de nem megy), és még egy kicsit sem voltam attasé, pedig pont ráérek. Amúgy nem értem, ha 2024-ben lesz a következő nyárilimpia, akkor miért kell már jövő év elején megkezdenie áldozatos szolgálatát, de átvállalom tőle, mondjuk egy évre, és akkor csak az olimpiai idejére kell neki arca verejtékével sportdiplomálnia, addig akár befejezhetné a tanulmányait is. Én meg Dél-Franciaországban már jártam, de Párizs eddig kimaradt,  a Mona Lisa ugyan nem érdekel, de Musée d'Orsay gyűjteményét azért igazán megnézném. Ja és az épületet is, korábban pályaudvar volt:

hu.wikipedia.org

Rázás

Mármint kame. Mert az a hír, hogy valaki, feltehetően Szombathelyen, vagy máshol Vazsmegyében, összetűzésbe (bocs, feltehető összetűzésbe) keveredett egy Google-autó nem egyszerűen feltételezhető, de minden bizonnyal konkrét sofőrjével. (Bírom az ilyen híreket, amik nem hírek, hisz gyakorlatilag semmilyen információt nem tartalmaznak, azon kívül, hogy ketten valami "összetűztek".)

Az ilen autók szokják körbe (valamit hosszába és át) fényképezni az utcákat, hogy az egészen hülyék is megnézhessék merre van a csirkebolt, vagy a bordélyhát, akik nem igazodnak ki egy hagyományos térképen. Nekem amúgy semmi bajom vele, időnként virtuálisan közlekedem a segítségével Londonban, Prágában vagy Helsinkiben, ahol ugyan sosem jártam, de pont ezért.

És mivel semmit nem tudni a konfliktus okáról, csak feltételezem, hogy valszeg valami olyasmi volt, hogy a kamerás autó elhaladt/megállt valaki mellett, aki vagy gyalogos volt, csak egyszerre kaptak pirosat valahol, és ahogy meglátta a tetőn a kameraszettett, rögtön idegállapotba került, és beszólt, nagyjából "Nekamerázzá te, mitkamerázó?" -paradigma keretei között, később meg tettlegesen összetűzött. Pláne ha a guglis személygépkocsi-vezető visszaszólt, mondjuk hogy "Közöd, köcsög?", elvégre az efféle szóváltások nálunkfelénk a mindennapi kultúra szerves részét képezik, valódi népszokások, abban az értelemben, hogy ilyet a nép igenis gyakran szok.

Élőben egyszer láttam ilyen géperejű készséget, naná hogy Angliában, de engem nem húzott föl, sőt utána lelkesen nézegettük Petrával a StreetView-t, hogy mikor leszünk már fönt a nemzetközi interneten. A pofázmányunk az persze eleve ki volt takarva, ahogy a rendszámokat is ki szokták homályosítani, sőt az utcai reklámokat is, elvégre azokért nekik senki nem fizet egy büdös vasat sem. Szóval nem világos, mi baja lehetett bárkinek a kamerázásos autóval, leszámítva az esetet, hogy félt valami lebukástól. 

Mondjuk épp jött ki az állampolgár a szeretője házából, jellegzetes öltözékében, miközben a járda mellett ott parkolt egy vérvörös, páncélozott gyalogsági csapatszállító (mondjuk egy Hummer), amilyen csak neki van a megyében, szóval ha az asszony ránéz az utcaképre, márpedig ránéz a gyanakvó ribanc, ott a válóok. És különböző érdekes gazdasági ügyek miatt az ő nevén van a ház, a nyaraló, meg a családi káefté ötvenegy százaléka...

Persze lehet, hogy csak simán egy halott kurvát tuszkolt be épp a csomagtartóba, hiszen így szoktam ezt látni amerikai filmekben. (Amerikában sosem voltam, sosem akartam lenni, így személyesen nem tapasztaltam, hogy napi gyakorlat-e az ilyesféle tuszkolás.)

És közben lehet, hogy az illető összetűző nő volt, mondjuk pont egy prosti, akinek nem a hulláját tuszkolták, hanem az élőerejét árulta egy út szélén, és nem akart látszani, biztos ami biztos. minden esetre itt látható az autó, és  mellette egy igen ismerős rendőrkapitányság. Semmi extra, csak az utca túloldalán volt a fősulis kolesz, ahol sokat laktam.

444.hu

A szigeteletlen, aki vagyok

Ócskák a hírek, szerintem például egyszerre vagy megélhetési válság legyen, vagy hőségriasztás, de a kettő együtt legalább is tisztességtelen. Plusz még mindig van tömeges bevándorlás okozta vészhelyzet (bár a menekültek és a bevándorlók az nagyon is két külön kategória), úgyhogy én még külön aggódom amiatt is, bár szerencsére benzint mindenki annyit vehet, amennyit csak akar, feltéve ha nem akar húsz liternél többet venni, és valahol a környékén árulnak is.

És akkor a jó hír, hogy végre vége a szigetnek (nem az összesnek csak a fesztiválnak, szóval vannak még szigetek, ami mindenképp jó hír például a korfuiaknak, vagy az összes nagybritánnak) és lassan vége a szigetes kontenteknek is. Mert fúde nem érdekelt egy percre sem, ráadásul gyanús hogy nem pont most kellett olyan kurva nagyot bulizniuk a széles, de anyagilag keskenyedő néprétegeknek. Oké, fél vagy egész részegen nyelni a port sok pénzért, biztos felemelő élmény, egyébként is sírva vigad a magyar, de akkor mit keresett itt az a rengeteg külföldi?

Nyilvánvalóan és visszavonhatatlanul egy boomer vagyok, pontosabban poszt-boomer, mert az én generációm tagjai már az eredetei baby-boom generáció gyerekei, persze ez a bumm nálunk azért kicsit más volt, mint a háború után fellélegző és fellendülő USA esetében, itt a Rákosi-rendszer egyszerűen betiltotta az abortuszt, fogamzásgátló meg nem nagyon volt, úgyhogy jött a haza teleszülése, ami nem mellesleg a mostani rezsimnek is mániája. 

Na jó, ez hosszú lett, ahhoz képest, hogy simán csak öregszem, és az idei sziget nagyszínpados fellépői közül konkrétan egyet sem ismertem, sőt ez a helyzet nem változott, amennyiben most sem Dualipa-Videókat túrok a jutyúbon. Szerintem amúgy ilyen név nincs is. Hát ki nevezné el a lányát Videónak, akkor is ha koszovói albán?

Röviden: nem vagyok szigetes, igazából sose voltam, szigeteletlen vagyok, azaz bármikor agyonbaszhat az áram, ha nem vigyázok, egyébként de. Ráadásul mindannyian szigetek vagyunk legfeljebb a szárazföldön.

Én már nagyjából húsz éve nem jártam a szigeten, pontosabban igen, csak Nagy-Britanniában, ott viszont sokszor, de még emlékszem arra, mikor Shane MacGowan életéért kellett aggódni, hogy élve jusson le a színpadról (hisz az is csoda volt, hogy feljutott oda), vagy hogy volt olyan történelmi korszak, mikor a Green Day kifejezetten fiatalos és progresszív zenekarnak számított, a Chumbawamba meg még létezett. Ócska vizes sört adtak relatíve drágán, bár efféle hagyományokhoz többek szerint még mindig ragaszkodnak, bunkók voltak a biztonságiak, akik még mindig azok (tényleg, vannak olyan biztonsági őrök még ennem az átokverte országban, akik nem per definitionem bunkók? Ja bocs, ezt ma úgy mondják, hogy ab ovo...)

De színházba azért elmennék újra, hátha ott nincsenek biztonsági őrök,  jegyszedő nénik meg nem kaptak még krav maga kiképzést.

TT 53-19

 Ma lett 53 éves, ami gombócból nemhogy sok, de ehetetlen mennyiség, viszont így jár minden popsztár, aki nem hal meg időben, és lassan kétszer annyi ideje él, mint a 27-esek klubjának tagjai. Valamikor a kedvenc énekesnőm volt, ráadásul abban a korszakomban, mikor a metál volt a főcsapás, egy zenénél így alapvető szempontnak számított, hogy mennyire kemény (és hogy mennyire beteg a lemezborító), pedig akkoriban még csak annyit sejtettünk, hogy az élet bonyolult, de azt nem, hogy ennyire szar.

Hősnőnk mára egy csúnyácska ötvenes leszbikus, kissé, ám nem teljesen elfeledve, de talán boldogabb legtöbbünknél. Amúgy olyan brit, aki félig maláj, félig szingaléz és Németországban született (a fater szolgált a brit hadseregben, valami ottani NATO-bázison), és nem csak nekem voltak  dalai a 'bűnös' élvezetek a sok torzított gitárra hörgős zene között. Mint a karamellés tejjel felütött kávé, hogy ez eember érzi, ez aazért már túlzás, de senki sem néz be megrovóan a konyhaablakon, hogy mi ezmár kérem?

És itt lejjebb ő még csak most tizenkilenc, belőlem meg kihozza a nagyon mélyre temetett tizenhat évest, amire rajta kívül csak a Queen meg a Kispál és a Borz képes, esetleg még mondjuk Alice Cooper (igen tudom, jajj!), de sosem gondoltam, hogy különösebben kifinomult ízléssel rendelkeznék.

p.s. Érdektelenül apró érdekesség (op.2.), hogy a címben jelzett rendszám a gugli szerint egy szemüvegkeretet jelöl, egy teljesen olyat, amilyen nekem is volt. Minden mindennel összefügg, ami meg semmivel, az annyit is ér.

Szómágikus politik

A háború az speciális katonai művelet, ha lapítunk, mint szar a fűben, az stratégiai nyugalom,  a félfeudális kvázi-diktatúra az nemzeti együttműködés, az össze-vissza beszélés az diplomácia, a bedőlő gazdaság az a negatív növekedés, a primitív pártpropaganda az közszolgálati média, a rendszercsicskák hazafiak, a jogvédő civilek az óvodásokat átoperálni akaró buzik, aki nem pont azt mondja, amit a felcsúti döbrögi az hazaáruló, aki csak nem olyan hangsúllyal az belülről bomlasztó ellenség, az elszabaduló energiaárak a rezsicsökkentés, miként nem a nyolcvan forintos zsömle a drága, hanem a pofátok nagy, a strómanok a nemzeti  nagytőke, a kormány a haza üdvéért dolgozik éjt nappallá téve akkor is, ha épp nyaralni viszi az álomhajó, rákay kálmán egy konzervatív influenszer (ákos meg nagy művész), az újbeszél az új magyar, az óvodás hiszti az új akadémiai székfoglaló. (És már Uj Péter sem a régi...)

Így csak egy liberálkommunista szennylap aljadék "munkatársa" rágalmazhat elő bűzhödt lelkének legmélyéről olyan álhírt, hogy 'Kigyulladt egy faipari üzem Magyarbánhegyesen'. Nem, nem kigyulladt, csak előrelátóan készülnek a fatüzelésre való átállásra, biztonságosan még akkor, mikor nem kell fűteni, hogy amikor majd kell, rutinosan gyújthassák magukra a házat. Elvégre a fatüzelés az új napelem, a tarvágás az új környezetvédelem, Észak-Balkán előre megy, nem tönkre! (Valamint több fatönköt a szebb jövőért!)

Valami nagy-nagy tüzet kéne nyitni...(ecolounge.com)

Nagyfater nem nyughatik

Sztívön Szegál Donbaszban forgat dokumentumfilmet, olvasom mindenfelé, és majdnem feltámad bennem WTF?-életérzés. De csak majdnem, hisz a méltán lenézett "akciósztár" régóta a minden oroszok pszichopata diktátorának haverja, nemzetközi propagandistája, de hát összehordja a szél a szemetet, ami összetartozik.

Szegál bácsin már korábban is felháborodtam itt, hisz színészi teljesítménye sohasem létezett, és hiába akarják eladni mint "harcművészt",  begyakorolt mozdulatokkal másokat véresre verni szerintem nem művészet, e tekintetben nem vagyok meggyőzhető. A filmjei szarok, a pasi maga egy öntelt hólyag, nulla realitásérzékkel, mára már tényleg csak az öregedést el nem fogadók szánalmas hajfesték-fétiséről ismert, pontosabban körberöhögött. De tényleg, putyin nélkül már nem tudna felkapaszkodni a leglenézettebb bulvárszutykok címlapjaira sem, pedig szerinte annyi azért bármikor jár neki. Így hát megdolgozik érte, a közéleti gusztustalansági világbajnokság nehézsúlyú indulójaként, szőrén üli meg a jól kiérdemelt népszerűtlenséget, hisz a negatív is reklám is reklám. Ő a popkultúra alsó rétegének irritábilis bél szindrómája.

(Mellékszál: Erről a diktátorhoz dörgölőzős látszani vágyásról nem tud nem eszembe jutni a tóthgabi-jelenség, mikor a közepesen semmilyen énekesnő, túl a műmájer rockeresdin, túl az ezo-anyus nyavalygáson, meg a túl kevesek által ismert "slágerein", egyszer csak felfedezi magában a keresztény-konzervatív önazonosságot, és lesz a felcsútista hívek váci utcai értelemben vett (azaz gagyi) matyóbabája. Mondanám, hogy a közízlés sérelmére, de a közízlés eleve egy értelmezhetetlen baromság, különösen  felénk. A köznek ugyanis nincs ízlése, hisz a köz nem létezik, csak sok buta egyén, akik mind pont egyformán individuumok, innen a közösség látszata.)

Ám Szegál tata legalább odabasz Donbaszba', kimongya a' igasságot az enbereknek okulásul, hogy ugyanis itt nem az van ami, hanem hogy az a másik, amikor az imperialisták  a nyugatról támadják a minden világok legjobbikának Kirill pártriárkáját a szíjájé föld-levegő-föld-húha rakétáival. 

Vagy valami hasonló, ezeken az elmeroggyantakon nem érdemes számonkérni tényeket, érveket, vagy egyáltalán az elemi logikát. Ezektől csak karcos lenne az egyébként tükörsima világképük. És szegáli viszonylatban hogy lehet egyáltalán olyanokat mondani, hogy dokumentum? Film??

Csak a hátteret figyeld! (24.hu)

Vízkeresztkérdés (vagy amit)

Mára már mindenhol ihatatlan az esővíz a Földön. ez lenne egy hír, de én nem értem, mi ebben az újdonság? Egy csomó helyen eddig is ihatatlan volt, például a Szaharában az év nagy részében tökéletesen ihatatlan az esővíz, a Holdon meg már 7/24-ben úgy 4,5 milliárd éve, miként a Marson is. Mert bár ezeken a helyeken akár még lehet is valahol eldugva egy kis víz, de olyan rohadt keményre fagyva, hogy abból nem lesz soha egy jó kis zápor. Szóval ihatatlan, esetleg nyalogatható, de ugye nem esővíz, másrészt meg nem érdemes, hátha jó lesz még még később is a nyelvünk valamire.

Ahol viszont egyáltalán esik eső, ott mindenhol iható, hát legfeljebb nem túl egészséges. De az esővíz mindenképp egy jobb opció, mint a szintén iható, csak nagyon szar és felettébb káros szennyvíz, nehézvíz, vagy akár a tengervíz, de gondolom a kölnivíz se ivásra való. (Speciális eset a szláv nyelveken becézett víz, miszerint vodka, ami úgy iható, hogy közben konkrét idegméreg, csak mire erre rájövünk, már túl jól érezzük magunkat tőle.)

Sőt, az esővíz annyira iható, hogy egy csomó állat issza most is, ilyen tehenek, meg hódok, meg a madarak a ház előtt, azok simán rámennek bármelyik pocsolyára, az se zavarja őket, hogy belemosódott már egy komplett játszótéri aszfaltrajz-verseny összes pályaműve. Anno a kutya is beleivott néha az ilyenekbe, ha nem néztem oda, mondjuk nyáron a hosszabb sétához néha vittem is neki vizet. De olyankor nem voltak pocsolyák, és amúgy is, egy városi pocsolya eleve nem csak esővízből áll, van benne kis benzin, sár, macskapisi, madárszar, rágópapír, csikk, valamint nyomokban molekulákká összeállt hidrogén- és oxigénatomok, ehhez képest a legutóbbi eső után is csak egy döglött galambot láttam, azt is a hetvenegyes busz ütötte el. Vagy negyvenhármas, tudja fene, mind a kettő arra jár.

Szóval az esővíz iható, legfeljebb ne várjunk tőle különösebb gyógyhatást, akkor se, ha definitíve egészségesebb a háztartási sósavnál, a sebbenzinnél vagy az akciós német noname sörnél (Bier márkájú, sör ízű, alkoholos lábvíz), amit feltehetően kolbászhéjból, köldökszöszből, és közepesen penészes kiflivégből főznek. Amúgy  meg igyunk teát, mert  a vonatkozó népi bölcsesség szerint forralva majdnem minden iható, de ami mégsem, azt le kell párolni. (Egykor kertszomszédunk főzött anno - még illegálban -olyan narancspálinkát, amiben a narancs héján kívül a narancsfa egy része is benne volt, de az jól kiegészített a döglött veréb és a rejtélyesen eltűnt fél pár papucs aromáját. Na ahhoz képest a bármilyen esővíz mennyei innivaló volt, legalább is forrásirányát tekintve.)

Amúgy is van az a mondás, hogy "Ír vagyok, bármit meg tudok inni!", nos én meg nem ír vagyok, de vízöntő, ami ez esetben még jobb is.

Áldás, békétlenség!

Két napja ünnepelte a hatvanadik születésnapját Külön Semjénzsót, a világ egyik legnemlétezőbb pártjának fővadásza, valamint ártunk és ormányunk szenteskedő nagyképűségért felelős főminiszter-helyettese. Ez alkalomból lelkendezett egyet a kormányhitű sajtó, hogy ő akkora védőbástyája a kereszténység lándzsahegyének (fene tudja, de efféle képzavarokkal szok élni a pasas, miközben a felcsúti főnöke a kő, aki sziklaszilárdan áll , és csak megy előre), hogy még pápai áldást is kapott a jeles alkalomból. És nem ám a kövér parlamenti házmester, Paranoid Bajszos Ladiszláv áldotta meg (aki ugye pápai, mint a Feri, meg a sonka), hanem a vatikáni szoknyás agglegények elnök-vezérigazgatója.

Erre a mocsok független (értsd: nem kormányhitű) sajtó megírja, hogy nem akkora gurítás ám egy ilyen pápai áldás, online lehet igényelni, és 18 euróért cserébe már megy is az üdvözlőlap. (Persze csak Európán belül, ha valaki Afrikában római kaotikus, akkor már 30 pénz, persze nem ezüst, annak furcsa konnotációi ennének keresztény kontextusban.)

Amire a gonosz hávégés kommentelők rögtön ráugrottak, hogy pápai átkot nem lehet kérni? Nem baj, ha drágább! 

Ami szerintem azért túlzás, Zsót testvér ugyan nem egészen barátságtalan, de felebarátnak tekinteni sem bírnám (esetleg negyedbarátnak), ám ezzel együtt is inkább valami rontáslevételre lenne szüksége. Bár gondolom olyat a vatikáni szakemberek nem csinálnak, de ahogy tudom, még vannak páran, akik ördögűzéssel foglalkoznak, szóval exorcizálhatnák kissé a faszit, gondolom az ilyesmi sosem árt. És akkor nem ez lenne:

gifyu.com

Bár ez az egész "pénzért áldást" is furcsa kissé, van egy afféle búcsúcédula-light jellege. Anno ugye a kaotikus egyház pénzért árulta az üdvösséget is, amin egy Luther nevű Ágoston-rendi szerzetes eléggé kiakadt, de annyira hogy kiszögezte az ő kilencvenöt pontját a wittenbergi vártemplom kapujára, és elkezdődött a többek által reformációnak nevezett történet. 1517-ben, szóval lehet, hogy a ciklikusság jegyében lassan ideje lenne megint dobni valamit. Már csak a semjének miatt is, akiknél irritálóbb szájkeresztényeket lassan nehéz lesz találni.

Mindennapi érdektelen talányok I.

Napok óta áll egy négykerekű ócskavas az erkélyem alatti kereszteződés szemközti sarkában, én meg napok óta találgatom, hogy miért is? Először arra gondoltam, valaki autóban ülő sztrájk keretben demonstrál a pontos idő, vagy a kánikula ellen - mivel épp a kijelző alatt parkol, ami felváltva mutatja az időt, meg a hányfokot. De ez már kezdetben sem tűnt valószínűnek, sehol egy transzparens, sehol egy szemmel látható (esetleg kézzel fogható) tüntető, aki jelszavakat skandál az ordibátorába, ezért lehet, hogy:

- valaki csak otthagyta, mint mások a lecserélt de még működő kenyérpirítót a kuka mellett, hogy akinek kell viheti, de a tulaj most nyert a lottón egy új szuzukira valót;

- ez valójában nem is autó, hanem egy invazív mutáns növény, csak furcsa mód épp ilyen alakúra nőtt;

- vagy talán egy rendőrségi csapda, amivel lelkükben autótolvajokat akarnak tettenérni, jogtalan elbirtoklás közben;

- esetleg egy kortárs művészeti performansz, bár nem látom benne a posztstrukturalista esztétikai koncepciót, nem mintha bármi másban feltűnne, ha nincs ráírva.

Vagy jó eséllyel egyik se, az ufókok hagyták itt, mert nincsenek tisztában a parkolási szabályokkal, és nekik is csak szívességet  tennének a hatóságiak, ha végre elvontatnák, meg hát nem akkora a cucc, hogy az űrből is látszana, szóval őket már nem zavarja. (Pedig dehogynem látszik, csak az űrlények nem használják a google műholdképeit. Mondjuk sokra nem mennének vele, én ránéztem és bár idei  a látvány, de kora tavaszi, legalább is a növényzet alapján)

Úgyhogy most ott tartok, hogy a sofőr - aki nyilván egyedül ült az autóban - a kereszteződéshez érve rosszul lett, és az utolsó erejével még jobbra rántotta a kormányt (vagy simán csak arra dőlt el, hisz balra az ajtó volt), aztán meghalt, és most épp  hulla formájában parkol szabálytalanul, esetleg közben mumifikálódik kissé, a száraz melegre való tekintettel. Szóval lehet hogy bele kellene nézni, de hát az átellenes oldalon van, arra meg már nagyjából két hete nem jártam, és nincs is terveben ilyesféle kalandtúra. (Egyszerre csak egy zebrán megyek át!) Holnap persze el kell mennem tüdőszűrőre, de a kórház felé épp az ellenkező irányba kell indulni, szóval nagy felelőtlenség lenne ekkor a kerülőt tenni. Amúgy is, annyian sétálnak el az autó mellett naponta, gondolom rendőrök is közlekednek erre, plusz be van kamerázva az egész csomópont, szóval ha ennyire MVP  az egész, mindenki másnak,akkor miért én izgassam magam. (MVP= Más Valaki Problémája) Mióta nem érzek szagokat egyáltalán, a hullaszag sem zavarna, de azt úgyis elfedné a köztem meg a Suzuki közötti kénmonoxid-széndioxid cuvée, meg így nyakig a poloska-szezonban eleve nem nyitom ki az erkélyajtót, ablakot.

Persze az is lehet, hogy a sofőr annyira be volt állva, hogy napok óta nem tud rájönni, hol a fenébe hagyta azt a kurva kocsit? A google maps meg ugye még pár hónapig nem segít.

Az evés káros voltáról

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, 

aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, 

hiszen az Isten befogadta őt. (...) 

Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. (...) 

Hiszen az Isten országa nem evés és ivás...“ 

(Szent Pál levele a rómaiakhoz 14.)

Tele van a mindenfelé azzal, hogy miféléket kell enni, hogy meggyógyuljunk a szinte bármiből, vagy hogy elkerüljük a jóformán tetszőlegest. Mert a megfelelő diéta lényege, hogy ha csak azt esszük amit, akkor nagyon jó lesz  nekünk, és főleg nagyon sokáig, miként az ellenünk vétkezőknek is. Mert a diéta nem válogat, vagy nem nagyon, egyszerűen csak be kell tartani a mitevést, és a haza fényre derül.

Pedig a diéta, legyen szó bármelyikről, nem is olyan jó, a legtöbb vallás például erősen ajánlja a böjtöt, hogy az az igazi, vagyis mindeféle síkon az van, hogy a nemevés jobb az evésnél.

Mert nézzük csak racionálisan: az emberek nagy része, mondhatni elsöprő többsége eszik. És ezek az emberek kivétel nélkül meghalnak, nem egyszerre persze és nem mindig ugyanabban, de közös pont, hogy előtte évekig, évtizedekig ettek, hol többet, hol kevesebbet, rendszeresen vagy rendszertelenebbül, de végül csak halára ették (lélegezték, létezték) magukat. Úgyhogy nem kell különösebben érvelni a nemevés előnyei mellett.

Mert a földhöz ragadt ostobák azt mondják, hogy aki nem eszik, az meghal, de könnyen belátható, hogy aki eszik, az is! Viszont aki nem eszik, az addig is sokkal kevesebb méreganyagot visz be a szervezetébe, jelentősen csökkenti ökológiai lábnyomát (plusz aki nem is lélegzik mellé, annak különösen a széndioxid-kibocsátása esik vissza radikálisan), miközben sokkal olcsóbban kijön, mint aki háborús zsömléket vesz inflációsan! A zsömle az kérem méreg,  a kokain utáni legaddiktívabb fehér porból, az úgynevezett "lisztből" készül, ami akár életre szóló függőséget is okozhat.

Ráadásul a nemevés mellet szól az is, hogy nem kell többet a gasztronómián problémázni, mert mondjuk egy paprikás krumplit sokféleképpen lehet jól elkészíteni, de még több változatban teljesen elrontani is, ha viszont nem főzünk semmit, akkor - túl a jelentős energiamegtakarításon - garantált lesz a végeredmény: a semmi. És a filozófia mai állása szerint a semmi, a bármi nem létezése egynemű, ezért mindig egyformán magas színvonalú, és értékelhetetlen élvezeti értékű. A semmit nem lehet odaégetni, elsózni, a semmi nem lesz soha rágós, túlfőtt vagy ízetlen. illetve ízetlen az pont lesz (sőt, van!), de a sok előny mellett ezt a kis kényelmetlenséget igenis el lehet viselni, egy tudatosabb és tisztább, környezetbarát haldoklásért, miközben az élelmiszerárak, a benzinhiány vagy  a kifizethetetlen számlák miatt sem kell aggódnunk.

Plusz nem kell mosogatni sem.

Majdnem minden világok csaknem legjobbika

Most már elég nyilvánvalóan szarban vagyunk üzemanyag-fronton (mondjuk egy fronton eleve csak szarban lehet lenni, lásd háború), rengeteg helyen korlátozzák hogy hányszor és mennyit lehet tankolni, de ártunk és ormányunk szerint igazából minden oké, az ellátás biztosított, a nemkormánygépek is mennyit repkednek a horvát tengerpartra, biztos fontos katonai ügyekben. Szóval kerozin még tuti van, úgyhogy semmi ok a pánikra, a felcsúti is milyen kedélyesen nyaral, hisz egyrészt kifárasztotta a dallasi dzsembori, másrészt meg nincs semmi sürgős tennivaló itthon, hát nem ég a ház nertársak!

Na most, eleve nem értem, miért most nyaral döbrögink, és miért Dalmáciában? Hiszen mennyi szép hely  van itthon is, rendes hazaffy itthon nyaral, telel és tavaszol, ráadásul van neki nyaralója a festői Felcsúton (hisz amúgy Buda Rózsadomb-jellegű részén lakik), amivel nagy szerencséje volt, hogy pont a stadion mellett sikerült vennie egy szép parasztházat. Nyaraljon ott, már csak példamutatásul is, meg hát oda nem kell repülővel mennie, benzinből is kevesebb fogy a nemmagán kisbusza által, plusz - ha véletlenül mégis lenne valami dolga a kormányzásnak nevezett hatalmi lavírozásaival - gyorsan beérhet a karmelita kolostorba. Ami ugye eleve tízmilliárdokért szimbolizálja a rá jellemző puritán kormányzást, szóval nagy puritanizmusában nyaralhatna a Velencei-tónál is,  ha már unja a felcsútok ormait. Meg látná kicsit azt a tavat is, amíg ki nem szárad teljesen.

De benzin az van, nincs itt semmi látnivaló, hisz minden válság megoldása egy-egy szűkszavú kormányzati közlemény, amiben leszögezik, nyomatékosítják és aláhúzzák a mit, így aztán csak le kell papírozni hogy kellemes a hőmérséklet, ideális a csapadékeloszlás, a háborúnak mindjárt vége, az infláció nem is olyan nagy, valamint a töretlen a csodaturul szarnyalása. Szárnyalása.

Benzinhiány pedig azért nincs, mert mi pont ennyi benzint szeretünk tankolni! (Ez egyébként az "Úgy akarom, ahogy lesz!" elv közforgalmi kiterjesztése.)

3721

Ma 61 éves a '61-ben született David Howell Evans, közismertebb művésznevén The Edge, az U2 nevű kémrepülőgépről elnevezett Te Is zenekar gitárosa és másodlagos sámánja.

Ez a két 61-es persze érdekes, a nagyon szakszerű számmisztika szerint "A 61. számú angyal a 6-os és az 1-es számok rezgéseinek és energiáinak keveréke. A 6-os szám az otthont és a családot, azok ellátását, valamint az élet anyagi vonatkozásait szimbolizálja." Kedvesen ostoba, nettó semmitmondó baromság, ennyi erővel azt is belevehették volna, hogy a 61 első típusú köbös prím (cuban prime) olyan prímszám, ami a két következő, x és y természetes számok köbre emelését tartalmazó diofantoszi egyenlet egyikének megoldását adja. Ezt pont úgy nem értette volna senki, mint a hatvanegyes angyal rezgését, bár legalább van értelme.

Ugyanakkor 61x61 az 3721, ami a Foglalkozások Egységes  Osztályozási Rendszerében a "sportoló", ilyen fura alak aki edz, és edz még egy kicsit, aztán versenyez, aztán levezetésként edz. Ez már majdnem a popsztár, csak az gyakorol és fellép és gyakorol, és szerekkel él, bár jobban belegondolva ez utóbbi a sportolók egy jelentős részér is igaz.

A 3721 egyúttal Felsőnyárád, Dövény és Jákfalva irányítószáma is, igen, ezek olyan kis falvak, hogy hárman osztoznak egy irányítószámon, valahol a kies BAZ vármegyében. De azt hiszem Mr. Evans (vagy Mr. Howell) nem innen származik, állítólag Barkingban, egy kelet-londoni külvárosban született, de ott az irányítószámok jellemzően olyanok, hogy IG11 BetűSzámSzám, amikre a felsőnyárádi postán (ha még megvan) nyilván hülyén néznének.

És akkor jöjjön az egyik kedvenc számom, ez esetben dalom (mármint a U2 viszonylatában kedvenc, R.E.M. dalnak például alsó-középszerű lenne) amiben David nem csak gitározik, mondhatni azt a legkevésbé, hanem (ha nem is énekel, de legalább) mormog. És közben magas szinten tud hülyén nézni a kamerába, mint aki vagy nagyon megvilágosodott, vagy igen másnapos, minden esetre egy extraordinális síkról nem szemléli a körülötte lévő zajlásokat. (Ja, és azt most olvastam, hogy azért hord állandóan sapkát, mert már fiatalon kezdett kopaszodni, és úgy döntött, nem e területen lesz bevállalós, ha már valahol egyáltalán.)

Pornóbarbi és kihalásszex

Van az a közhely, hogy szexel mindent el lehet adni. Pedig már nem. Így a közhely is nyilván hülyeség, senki sem vesz autót, csak azért mert előtte pornót nézett (azért mondjuk vehet, hogy utána legyen kivel pornósat játszania), és a szex marketingpozíciója is bonyolultabb egy tőmondatnál. Egyrészt igazából nem szexszel, csak a szexre való utalgatással próbáltak sokáig ránk sózni sok minden felesleges dolgot, azaz senki nem erőszakolt meg minket az áruházban, hogy vegyünk mosógépet, de még csak el sem várta tőlünk senki a megerőszakolást, vagy épp a papás-mamást.  Másrészt ez az utalgatás nagyjából kimerült abban, hogy szegény fotómodelleknek főleg nincs pénzük egy rendes ruhára, ezért kénytelenek a nélkül fotóztatni magukat a reklámba, de mikor kapnak érte pénzt, és vesznek egy vegyvédelmi tréningruhát, abban már nem fotóztatják magukat. (Legalább vacsoraidőig, akkor derül ki ugyanis, hogy van-e még pénzük pizzát rendelni. Ha nincs, becserélik a ruhát valami sajtos-sonkásra, és a másnapi műszakban már megint egy szál banki SMS-ben állnak a kamera elé. Így ment ez egykor, gondolom)

Vagyis pucér, félpucér, és mások által pucérnak gondolt nők feszítettek mindenfelé, megélhetési okokból, a legtöbben biztos az doktori képzés tandíjára gyűjtve, mert ha az emberek fiatalok, akkor van az a pénz. Ja, és ha nők, a pucér pasis reklámok sosem futottak be nagy karriert egy férfi fogyasztókra optimalizált fallokráciában.

Ezzel együtt valószínűleg rohamosan javul az életszínvonal, mostanában már, ha szembe jön egy meztelen nős reklám, majdnem biztos hogy valami pornóoldat hirdet, ami megint csak egy marhaság, kábé mintha a hamburgert legelésző marhákkal népszerűsítenék, pedig mindenki tudja, hogy azokkal csokit kell, arra van pavlovozva a reflexünk. 

Szóval mára már az sem igaz, hogy szexuális utalásokkal bármit el lehet adni, már nem. Legfeljebb a szexet, már ha valaki hajlandó fizetni érte.

Bezzeg régen minden más volt, a méltán sötét nyolcvanas évekből emlékszem olyan pucér csajos kártyanaptárra, amiben a helyi kéményseprő vállalatot reklámozták, a minek is? Mert ha valakinek volt kéménye (én a radiátorok környékén gyerekkorom óta nem találtam egyet sem), annak úgyis kötelező volt időnként ellenőriztetnie, és mondjuk a taxisokkal vagy a kulcsmásoló cipészekkel ellentétben a kéményseprőknél nem volt magánszektor, azaz konkurencia. De ha jól működött a reklám, egy csomó embernek kapásból a szénmonoxid-mérgezés veszélye kattanhatott be egy pucsító meztelen nő láttán. Ami akár jótékonyan is hathatott a népszaporulatra, elvégre a globális túlnépesedés nem mai probléma, az önmegtartóztató életmódot pedig már  a középkori egyházatyák is igen ajánlgatták, bár pont a Kádár-rendszerben nem ők voltak a szellemi horizont viszonyítási pontjai.

De a hatvanas évek végére kibontakozó szexuális forradalom (ami ide persze jelentékeny fáziskéséssel érkezett meg) már annyira túlszaladt, hogy ahhoz képest ma néha szinte prűdek vagyunk, de hát könnyű nem vásárolni a szexlapokat, ha minden is fent van a neten, mondhatni az online pornó révén a szex mintha megint magánügyebb lenne, mint előtte pár évtizedig. (És hát a mennyiség-minőség viszony is: két kattintásra százmillió pornóvideótól, egyszerűen már nem olyan érdekes és/vagy fontos az egész, hiányzik a tiltott gyümölcs fíling, van viszont túladagolás, csömör és unalom.)

Úgyhogy kifejezetten érdekes, mikor a szexuális célzások, áthallások és összekacsintások mintegy véletlenül kapcsolódnak termékekhez, és különösen vicces, mikor játékokhoz:

Fajkeveredéses pornóbarbi, meg sima emós-exhibicionista...

és dínós. Most csoda, hogy kihaltak?

(képek: erdekesseg.hu)

p.s. Most jut eszembe, a reggeli origós-szörnyülködős posztban is pont az volt a lényeg, hogy ezek a seggfejek csöcsös-segges tematikájú trash-bulvárral próbálják eladni a nyomorult és gyűlölködő kormánypropagandájukat. De ezzel csak összeáll a Három Nagy P: pornó. prostitúció, politika - ezeket reklámozzák genitáliákkal, és egyik esetben sem oktalanul Egy tömegdemokráciában ugyanis sokszor a politika is csak a kurválkodás folytatás, más eszközökkel. (A politika folytatása  a következő pályán meg ugye a háború, de ez most túl messzire vezetne. Lényegében vissza a hatvanas évek hippimozgalmáig, azaz hogy a háború is egyfajta dugás, de te inkább szeretkezz ne háborúzz! Ha már valami mindenáron csinálni akarsz...)

Reggeledik a minek már

Hángerijen Hírportál, jobboldali bulvársávja (balra és középen jobboldali propaganda), ma kora reggel, már megint nem tudom, hogy kell-e  még kávé ezek után, vagy már idegállapotban vagyok sérelmemre. Oké, minek megyek oda? De nem is mentem, csak kiléptem a frímélből, és automatikusan rám ugrott a Zorigó réme. Oké, minek használ egy európai értelemben vett szerencsétlen még mindig frímélt? (Dzsímélt használok, de még megvan másik is...)

Hírek a világból, hetedhét országból, de főleg csak ebből itt:

"Közös fotókkal köszönti a volt pornós, Aleska Diamondot a drogszeánszon megsérült barátnője

Elfelejtett alsónadrágot venni a vébén az olasz atléta - egy egész stadionnak mutatta meg a péniszét - videó

Lejjebb húzta a fürdőruháját, hogy meztelen melleit markolássza a műsorvezetőnő - képek

Friss bikinis fotót mutatott magáról Berki Mazsi

Mással szexelt a menyasszony - a vőlegény csaknem belehalt

A világ legkisebb bugyijában ment evezni Cserpes Laura - képek

Szexi bikinis fotót mutatott magáról Görög Zita - kép

Felesleges a bugyi Heidi Klumra, így is mindene kilátszik - videó

Melltartó nélkül ment a kertbe Kate Moss húga - képek"

Öt felé jár, a nap még a horizont alatt (milyen jó kis hírportál név lenne: Horizont Ponthu - nyilván eseményhorizont, amint túl már csak a fekete lyuk übergravitációja), félzászlóra eresztett árbocokat lengetnének a talaj menti fagyok, ha nem épp augusztus történne velünk, a harmadik világháború már többször kitört (csak azóta elmúlt), ám a kommunista brókerek nem alusznak, a spájzban már csak oroszok vannak, a lekvár elfogyott, mert a bukott baloldal a rezsicsökkentést támadja, de a kormány a vidékre figyel és a javunkat akarja, csak mi meg nem adjuk könnyen a nincsmibőlt. 

A világ origója hihetetlenül döbbenetesen drámai, sokkoló  videókon terjed, minek is rá bugyi, hisz mindenki láthassa hogy a háborús infláció melltartó nélkül ment a kertbe, péniszt markolászva.

Egyre hihetetlenebb őrültségek  fókuszban, nagyszínpadon Bözsi, a nikotinos sorozatgyilkos, a háttérben fellép az Anonim Expornósok Heidi Mazsi önsegítő dalárdája. Mindmeghalunk pont. Hu.