Azt hiszem, ha valaha lesz még rá lehetőségem, átjelentkezem finn felségterületre. Nem lehet olyan bonyolult, elvégre EU-tagok ők is (még meg még mindig), minden ostobán nemzetieskedő hülyeség ellenére tényleg nyelvrokonok (ami ugye nem néprokonság, a nyelveink rokonok, nem a génállományaink), és a Hakkinen-Raikkonnen vonalon túl is jó dolgok történnek arrafelé.
Ez például tegnapi hír volt, legalább is nekem, mert a bulvárhíreket azért nem követem szoros emberfogással. De a lényeg annyi, hogy Sanna Marin finn miniszterelnök, aki 36 éves és nő, épp Turkuban tartózkodott a minap egy rockfesztiválon, és azt adta, ami - úgy látszik - lényege, azaz bakancsban, bőrdzsekiben és farmer-lapú rövidnadrágban bulizott, hangsúlyosan nem munkakörének keretei között. Pont mint egy ember ami persze csak nekünk furcsa, innen nézve.
Érdekes, így is lehet... (instagram)
Mert ez az, ami nálunk nem fordulhatna elő. Először is, egy női miniszterelnök? Ugyan már, a végén még kiderülne róla hogy vega (esetleg hogy jógázik is) azt' még egy rendes disznóvágásra sem lehetne elhívni, egy kis rurális, szarszagban pálinkázásra. És akkor milyen tekintélye lenne neki, a sok bajszos-sörhasú helyettes-főállamtitkár, meg kolbászból kerítést fonó, lélekben felcsúti oligarcha között?
Nálunk a miniszterelnöknél évtizedes viszonylatban elvárás, hogy egy széthízott fejű, cinikus, rosszul öltözött téeszelnök legyen, a falu bikája, jelentős autokrata aszcendenssel.
Mifelénk a miniszterelnök legfeljebb focimeccsre jár, ott is a VIP-páholy jacuzzijából issza a sört, ha meg vegyül a néppel, azt csakis a fél TEK meg pár gondosan válogatott "közmédiás" udvari fotós társaságában teszi. Egyáltalán, ha a pártvezér és kancellár kilép kicsit karmelitikus komfortzónájából, azt csakis PR-céllal teszi, és igazából akkor sem lép ki, a burkot, amiben él, hűbéresei többszörös sorfala védi, hogy például nehogy már kérdezni lehessen tőle valamit. Vagy kritikával illetni koleszterindús személyét. Jellemző rá az a cinizmus, amivel a "Boldog karácsonyt!" formulát is bunkósággá tudta változtatni, hisz abban a kontextusban nagyjából úgy értette, hogy "Szarok rátok!".
Na ehhez képest lehetne jó finnek lenni, tényleg kipróbálnám, milyen lehet úgy ránézni a miniszterelnökre, vagy meghallgatni egy beszédét, hogy közben nem nem érzem azt, mindjárt ökölbe szorul a fejem ettől a sötét demagógiával előadott hatalmi arroganciától.
És most csak egy kicsit nyavalyognék azon, hogy ha én még egyszer 36 lehetnék, de lehet hogy egy kicsit se, mert ha legközelebb tényleg Rádzsasztánban születek meg és, mosónő leszek Dzsaipur egyik külvárosában, akkor inkább nem siettetném a dolgot. Vagyis büszkén nem engedek a 48-ból, no nem mintha tehetném. Amúgy is, a vonatkozó Beatles-dal szerint arccal a várakozás felé arról kell elmélkedni, hogy mi lesz When I'm Sixt-Four, de az meg még arrébb van.
De addig is hallgassunk valami mást, például hogyan játszanak egy AC/DC klasszikust a halszagú finn műparasztok, mert nekik ott fent, a messzi északon még erre is telik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése