A Tűnj el! (Get Out) a 2017-es év egyik nagy filmje volt állítólag, én mondjuk csak most találkoztam vele, majdnem véletlenül, de hát három éve nem néztem túl sok filmet, akkoriban még volt életem. Most filmjeim vannak, például ez a thriller, ami elég érdekes, de nem annyira, hogy még egyszer meg akarjam nézni. Hát igen, ez műfaji sajátosság, a poénokat egyszer lehet lelőni, ha már megvolt a csavar a végén, lehet továbblépni, és a következő hasonló "gyanakvás - félreértés - súlyosabb gyanakvás - iszonyú bizonyosság - mészárlás - feloldozás (elmaradása)" vágányon közlekedő dramaturgiai kliséhalmazra pazarolni újabb másfél-két órát.
Ez a film már rögtön az elején a szánkba rágja, hogy itt lesz valami gáz a rasszizmus körül, hogy valami olyan világba indul a fehér csaj- fekete pasi vegyespárosunk, ahol - mint a sakkban - a fehér lép először, üti a feketét, de a végén ettől még a sötét is nyerhet. Itten konkrétan az a helyzet hozva, hogy a női személy be akarja mutatni a szüleinek a már őt hónapja pasiját, és ezért emennek vidékre, az isten háta mögé kettővel. Mi nézőként meg tudjuk, hogy az ilyesminek rossz vége lesz, ha a szereplőket a forgatókönyvíró olyan helyre viszi, ahol senki nem hallja meg a sikolyukat, akkor ott valakik sikoltozni fognak, inkább utóbb, mint előbb.
Mint jelen sztorinkban is. A feka csávóval mindenki nagyon kedves, de annyira, hogy elragadtatott arccal tapogatják, hogy milyen jó kötésű, és milyen remek kondiban van, és kicsit aggódnak amiatt, hogy dohányzik, szóval sejthető, hogy igazából gazdatestnek kell. És tényleg, a vendéglátó Pszicho-család (Pszichoapu idegsebész, Pszichoanyu pszichiáter - és hát alapszabály, ha feltűnik a színen egy idegsebész, annak erőszakos agyátültetés, vagy ilyesmi lesz a vége) rabszolga- pontosabban gazdatest kereskedelemben utazik. Öreg, és nagyjából haldokló, ám rohadt gazdag embereknek árulják a foglyul ejtettek hardverét, azaz a döglődő pénzes szemétládák tudatát átviszik az agymosott delikvensbe, hogy onnantól az ő fiatalabb és sokkal kevesebb mérföldet futott testét használja az új tulaj. Az áldozat eredeti személyisége is megvan valahol hátul, de hipnózissal (vagy mivel) el van nyomva, legfeljebb utasa már csak saját testének, amit nem képes irányítani, de legalább kommunikálni sem általa. Kivéve, mikor jön egy inger, melyre kondicionálták, olyankor pár percre előjön az eredeti énje, de Pszichoanyuék gyorsan visszazavarják a hátsó udvarba, az elme düledező csirkeólja mögé.
Szóval főhősünk is csak gazdatestnek kell, amíg a csajával nézik a tóparton a naplementét, az udvarház udvarában épp lezajlik az árverés, eldől, hogy pár tízezer (vagy pármillió?) dollárért kinek a kedvéért fogják az alagsorban lekötözve előkészíteni a zombiságra. Úgyhogy mire a csóró kezdi sejteni, hogy valami nincs rendben körülötte, hogy ezekhez az alakokhoz képest az Addams Family egy romantikus-bukolikus idill, már késő, rövid úton egy fotelhez kötözve találja magát. És rá kell jönnie, hogy még csaja sem a csaja, ő simán csak a családi vállalkozás beszerzési menedzsere, aki becserkészi és leszállítja az árut, ez esetben őt, de közben már keresi a neten a következő áldozatot.
Vagyis a család, Armitage-ék nem csinálnak mást, csak a huszonegyedik században is folytatják a rabszolgaság nemes hagyományát, más eszközökkel. Hisz nincs más értelmes magyarázat arra, miért csak feketéket csábítanak/rabolnak el, hogy nem szerv- de egyenesen testdonort csináljanak belőlük. Bár nem mondják ki, de elég nyilvánvaló, a fehéreket túl értékesnek gondolják ahhoz, hogy ilyesmire használják fel őket, de egy fekáért ugyebár nem kár. (Amúgy az udvarház körül minden alkalmazott fekete, és lehet, hogy vannak közöttük egykori családtagok, például egy félmondatból kiderül, hogy a házvezetőnőjük, az igazából a nagyi...)
Sokan vádolták a filmet rasszizmussal, mondván, hogy az összes fekete szereplő (mind a kettő!) makulátlanul pozitív figura, míg az összes fehérről kiderül, hogy lélekben náci, akkor is ha tud késsel-villával teát inni. Ez mondjuk hülyeség, vannak például a helyi zsaruk, akik feketék, de társadalmilag fehérek, és kiröhögik a főhős haverját, mikor előadja elméletét, amivel amúgy épp beletalál a valóság pofájába. Mert a valóság az itt rémes, tele van hazugsággal, erőszakkal, önzéssel, és büdös a szája. A haver meg csak reptéri zsaru, de két-három rövid telefonbeszélgetésből leveszi, hogy mi is a helyzet, furcsa, hogy ez a főszereplőnknek nem tűnik fel. Ő biztos túl közel áll az eseményekhez, így nem látja a nagy, egész képet, pedig kellene neki, ha már elismert fotóművésznek forgatókönyvelték el a karaktert.
Őt tényleg a fotelhoz kell kötözni és elmagyarázni neki, hogy mit is fognak tenni vele, csak ez után hajlandó végre szökésbe fogni, és vérben tocsogva lemészárolni a Szörny Rt. családi cég beltagjait. Ez lenne a hepiend, de hát a thrillernek nembéli lényegéhez tartozik, hogy vérben tocsogás nélkül nincs feloldozás. Sőt, néha még annak ellenére sincs, mint azt nagyjából ez esetben is láthatjuk.
De a rasszizmus az nagyobbrészt tényleg belemagyarázás, a fekete-fehér dichotómia itt csak a rabszolgaság szimbolikus jellege miatt kell. Meg mert fekete a rendező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése