Munkásököl vasököl, bárkit megöl, ha köll. Meg oda is csap előtte. De tényleg, ebben a filmben Levon (a Jason Statham jácca),a brit ex-katona egyesével kinyírja a komplett chicagói orosz maffiát. Ám ezzel együtt sem igazi akciófilm a Melós, mert akkor úgy a huszadik percnél hagytam volna abba, hanem személyes drámába áztatott kvázi-bosszúmozi. Azoknál meg az akció eszköz és nem öncél, szóval határeset, de még nézhető.
Az van ugyanis, hogy hősünk ezúttal egy chicagói építkezésen kopasz és borostás, mint akit megtaposott az élet, és tényleg. Feleség halott, lánya az apósnál, ő talán egy furgonban lakik, de akkor, micsoda fordulat, elrabolják a főnöke lányát. Aki őt kéri meg, hogy szerezze vissza, hiszen régen tengerészgyalogos volt, azaz biztos tud a vízen is járni.
A bosszú esetében csak szorgalmi feladat, de lelkesen teljesíti, kicsit a saját elcseszett életéért, meg a külön élő lányáért is bosszút áll. Meg amúgy is, ő egy jól képzett gyilkológép (aki profi szadizmussal tud vallatni is, ha kell), annak is a jómunkásember alfajából, úgyhogy rutinból hozza a sokszor karikatúraszerű rosszfiúk halálba segítését.
És nagyjából ez a kulcsszava az egésznek, a rutin. Rutinmunka a komplett film, felettébb sablonos, hisz minden jelenetét láttuk már, ehhez képest nézhető, ha az ember fel is röhög néha az amúgy drámainak szánt jeleneteken. A Tom és Jerry esetében sem zavaró, ha mindig ugyanaz a sztori meg a dramaturgia, de hogy egy közelebbi példást mondja, az összes Végső állomás filmnek centire ugyanaz a sztorija, azt lehet bírni bennük, hogy a jobbára sajnálatra sem méltó szereplők milyen változatos halálnemeket halnak. Na, itt pont ez van, néha jó elmélázva nézni, ahogy a véres bohócnak ábrázolt ruszki maffiózók pokolra jutnak. Tanulság nincs, értelme se lenne beleerőltetni, hogy na megbűnhődte már az emberkereskedő banda a múltat, jövendőjük meg ugye ezek után már nincs is.
És tényleg, a leszámolásoknál látszik, hogy ez nem valódi akciófilm, van benne két óra alatt egy darab autós üldözés, és ritkán lövöldöznek, itt inkább szervezett bűnözőkkel tárgyal a bosszúálló, illetve később őket veri össze, fojtja vízbe vagy gyújtja föl. Csak hogy érezzék a dolog súlyát.
Szóval a Melós sablonos, amennyire csak egy ilyen film képes rá, Jason Statham sokadszorra adja elő centire ugyanazt a karaktert úgy, hogy az eredetiség gyanúja se merülhessen fel, de pont egynek jó, és utána már nem kell megnéznem A méhészt, az állítólag ugyanez pepitában, és a fenének van kedve meg ideje két ilyen séróból összedobott cuccot megnézni, pláne mert nem is a műfajom.
De most előhúzok valami régebbi Wenders-filmet, ő elég artisztikus, kissé melankolikus, de nem nyomasztó darabokat művelt, legalább is nagy részben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése