Mivel teljes erőből nyár van, én meg szarul vagyok a forróságtől, kerestem valami sötét horrort, ami egyfelől kifejezi lelkem elégedetlenségét, másfelől nincs benne nyakig ér a hálidéj, sőt az se baj, ha halidéj keretében mészárolnak benne darabokra felső-középosztálybeli, elkényeztetett senkiket.
Egy videomegosztón erre szembe jött a Gonosz halott: Égj! című műalkotás, bele is kezdtem, hogy nekem már tényleg mindegy, egy vígjátékon épp felhúznám magam, egy rendes szerzői filmen bealudnék (egész nap álmos vagyok, de egy hete már), egy vastag regénynek meg most értem a végére (Salman Rushdie: A tizenegyedik óra), és az eléggé lenyomott, szóval az kell most, hogy pusztuljon minden főszereplő, de nagyon kegyetlen módon.
Na, a filmet a közepéig bírtam, nem értettem belőle egy kukkot se, de (részben nyilván ezért) egy oltári nagy kamunak tűnt. Utánaolvastam, és kiderült, hogy ez egy komplett Gonosz Halott-univerzum (magyarul franchise), és a mostani már a hatodik film, az első meg valahonnan a sötét nyolcvanas évekből származik.
Úgyhogy logikusan újrakezdtem a negyedikkel akkor, a simán csak Gonosz halottal, mert azzal élesztették újra a gonosz halottat hollywoodooban, még 2013-ban plusz van benne Jane Levy, aki nem egy falrengetően tehetséges színművész, de jó volt egy drámában (A Little Prayer), látszott a Vaksötétben, és régebben bírtam a Suburgatory cmű komédiasorozatban.
Na itt ő a sérült csaj a sérült bátyjával egy sérült családból, ahol családon belüli heroinfüggőség és mellékbüntetésként érzelmi elhidegülés van. Erre a testvérek három baráttal az erdőbe mennek megtalálni önmagukat. A hülyék. Pedig tudhatnák, hogy egy ilyen filmben a magányos erdei kunyhó csoportos elhalálozásra való, az lényegében mindegy is, hogy egy pszichopata sorozat-láncfűrészes, vagy egy véletlenül (ám nyilván sorsszerűen!) megidézett démon belez-e inkább ki bárkit? Az utóbbi persze, hiszen a régi kultúrák (ilyen sumérok, egyiptomiak, inkák) véres kultuszok keretében voltak démonikusak, és ennyit hagytak maguk után civilizációsan, nem is értjük, hogy van még emberiség egyáltalán, ezzel a terhes örökséggel.
.png)
Úgyhogy Mia (Jane) elvonási tünetek közepette menekül főleg a megidézett démon elől, ami vagy van, vagy csak a fejében, de nincs abban a helyzetben, hogy ezt eldönthesse. Persze a démoni megszállottság lényege az efféle vérben tocsogások esetében az, hogy a démon mindenkit fejben száll meg, egy megszállott nagylábujjal például nem lehetne komolyabb mészárlásokat kivitelezni. Vagy legalább is bonyolult lenne.
Aki viszont meg van szállva (és nem a Wehrmacht vagy a Vörös Hadsereg által) az onnantól vért hány, harap, lő és felgyújt dolgokat, aztán a démon megy tovább másokra, mert bizonyos számú embert meg kell szállnia egy-egy műszak alatt, ez nyilván benne van a munkaköri leírásában.
Az egész cucc egy nagy klisé-halmaz, nagyjából az elején lehet tudni, hogy a főcsaj - sok-sok kínlódás után, de - túléli, a többiek meghalnak bele, és addig is lesz sok rohadó tetem, öncsonkítás, égési sérülés, sőt élve eltemetés, és ezeket szépen sorban fel is mondja a film. Ami láthatóan egy cseppet sem törekedett eredetiségre, ez amolyan popcorn-horror, a belezés safe space-e, az ember pontosan tudja, mikor mehet ki pisilni, mert úgyse történik semmi, és mikor tolja félre a chipset, mert az egyik szereplő mindjárt a másik szájába fog hányni. Biztonsági horror, ez lehetne a szubzsánere a Gonosz halottnak. És ettől kissé unalmas, mert a horror az legyen felzaklató, és az se baj, ha kellően csavaros a sztorija. Na, ennek nem.
Amúgy ez volt a legjobb horror, amit a héten láttam. Sablonos volt (kiszámítható, vérben tocsogós, de erős atmoszférájú), viszont mást a műfajból nem fogyasztottam. Gondolom nem véletlenül.
Sikoltozás, vér, belezés, sikoltozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése