2020. május 25., hétfő

Tele van a portálom

Az volt a mai nap egyik legfontosabb híre, hogy az észak-koreai média (majdnem állami médiát írtam, de hát ott másmilyen nincs), higy Kim Ir Szen mégsem tudott teleportálni. Ezzel egy csoda kihúzva, még szerencse, hogy nem a dzsucse (az általa kreált nacionál-bolsevik-kreténisztikus ideológia, kicsit vallás) szentje volt, hanem alapítója és prófétája. Így az, hogy nem tudott teleportálni ne akkora gáz, nyilván csak arról volt szó, hogy nem akart. Mert ilyen nagy jellem volt Kim elnök-vezér elvtárs. Ha a nép egyszerű gyermekei nem tudnak teleportálni, akkor inkább ő sem, ha már a nép egyszerű gyermeke volt, aki csak később lett nagy és bonyolult.
Így ez nem veszélyezteti elnöki pozícióját sem, mert bár aktuálisan az unokája (a hülye hajú dagadék) a főnök, de az örökös elnök az jogilag még mindig ő. Úgyhogy lehet, hogy azért a későbbiekben még tele fog portálni, csak az alkalomra vár.
(Vagy épp tanulmányúton van Európában, amit mint a kommunizmus kísértet jár be, mint 26 éve gyakorló halott.)


Az unoka, Kim Dzsong Un viszont kicsit demisztifikálni igyekszik a nagyfatert (meg a fatert Kim Dzsong Il-t), gondolom azért mert ez a vallási áhítat már befelé is veszélyes lehet. Bármennyire is elzárt Észak-Korea, előbb utóbb jön egy generáció, amelyik kiröhögi az ilyesmit, persze csak titokban, a nyíltan röhögésért húsz év munkatábor jár. Meg kínos külföldön is, ami eddig nem volt fontos, de a mostani kim (KIM3) mégis csak Svájcben tanult, szóval lehet hogy neki már számít. 

Pedig ha én diktátor lennék:
a.) Én tudnék teleportálni! 
b.) Aki nem hiszi, annak utána járnánk.

Elvégre az egész csupán hatalmi kérdés. Hogy ki tud teleportálni azt az mondja meg, akinél a kassza, súlyosabb esetben a kínzókamra kulcsa van. És erre a történelemből több példa is idézhető.
Egyszer például Sztálin elvtársnak szóltak a tanácsadói, hogy valami egyházelleneset már tényleg nem kéne meglépnie, mire csak annyit kérdezett vissza: Miért, hány hadosztálya van a pápának? Ő tudta, hogy akié a tankhadosztály meg a frontbombázó-kötelék, azé a vallás. (És bármilyen kontextusban a népies megközelítés: az erősebb kutya baszik.)
Egy másik híres példa Max Weinreich orosz-zsidó származású amerikai nyelvésztől származik, aki azon gondolkodva, mitől tekintenek egy addigi nyelvjárást önálló nyelvnek, arra jutott, hogy: "A nyelv egy dialektus hadsereggel és haditengerészettel." (A language is a dialect with an army and a navy.)  Egy közeli példával élve, a horvát pont ezért nem szerb vagy szerb-horvát, a kérdést maguk is fegyverekkel döntötték el.
Ehhez képest KIM3 egy gyáva nyúl (izé, gyáva ártány), neki aztán van hadserege, és a tudósai épp atofegyvert igyekeznek összelegózni hozzá, ehhez képest nem hogy nem akar csodákat tenni (már ha nem számítjuk, hogy az életstílusához képest csoda, hogy még él), hanem a nagyfater csodáját is letagadja.

Ugyanakkor nem baj, ha mégsem hagyja az istenítést, a végén még csodákat várnának tőle is, de egy rendes csodát nem lehet azzal elintézni, hogy a pártlap majd jól megírja. Mert akkor aztán a következő nagy népi kinyilatkoztatás (máshol: ünnepi beszéd) alkalmából a fegyelmezetten eksztatikus tömeg spontán áradó katonás szerettel várja látni a csodát, a vezér meg kurva nagy bajban lesz, ha nem tud gyorsan elteleportálni onnan. Egy helikopter - mint az Ceausescu elvtárs példája is mutatta - néha túl kevés, ha a híd túl messze van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése