De most tényleg, mit számítanak ezek a halandók? - kérdezte Freya feldúltan. Mondjuk ő leginkább feldúlt bírt lenni, vagy szexi, de arra csak egészen halott, egészen nagy hősök gerjedtek, amikor meg két macska húzta a hintóját, az csak komolyan elvetemült lelkek szerint volt cuki. A többiek sima állatkínzásnak látták.
Hát igen,a kínzás. Ez volt Freya hobbija, élete sója, önmegvalósításának eszköze. Kívülről úgy nézett ki, hogy a kiszemelt halandók egymást belezik, ő meg kissé unottan nézi. Sörrel a kezében (keverve, nem rázva), de belül azért virágba borult a lelke, mások szenvedése olyan volt neki, mint rózsaszín cukormáz a tortán. Kicsit túl édes, de épp ettől jó, hogy hát szuvasodunk, szuvasodunk tőle, de édes a fájdalom, pláne ha másé.
Kedvét lelte a harcban, pontosabban mások harcában, szóval soha nem alacsonyodott odáig, hogy maga is összevérezze a kezét. Azt meghagyta a halandó bábjainak, meg Thornak, aki akkora egy barom, hogy csak baltával tud érvelni, ha már a maradék agysejtjei leszálltak a heréibe.
Odin még elég fickós fickó Asgardban, de ő sem az az észlény. Harcolni azt tud, nem vitás, csak kérdés, hogy lehet-e vele beszélgetni mondjuk az empiriokriticizmusról. Háát, leginkább biztos nem, avagy Freyának tényleg kellettek a halandók.
Akik gyengék, agyuk sérülékeny, lelkük nincs (azt hiszik, de hát muszáj nekik legalább valamiben hinni), életük mulandó. El lehet velük játszani egy darabig, de a harminchetedik riot már uncsi, a terrorizmusmeg már sablonos. Viszont mindig lenyűgözte a tudásuk, a kreativitásuk. Az ember lett az a félkész kreatúra, aki már gondolkodik és még nem lázad. Vagyis nem lázad nagyon.
Főleg, mert nem hisz az istenekben (ez az önálló gondolkodás ára), a sorsról meg azt gondolja, hogy talán. Kérdései vannak főleg, de fél a válaszoktól. Ideális alany bármelyik egy kis élvezkedésre, főleg ha a férje, Odr meg sem tudja. Őt aztán végképp nem érdeklik a halandók, legfeljebb ha bele lehet őrölni valamelyiket a reggeli rántottába. Mondjuk ennél mélyebbre ő sem menne, egyikbe sem.
Freya gyakran, egyre gyakrabban gondolt arra, hogy hagyni kéne a fenébe már ezt a Föld-projektet, a Betleguse IV. lényei között sokkal viccesebb bábok laknak. Sokkal több csáppal. Az emberekhez csak azért kötődik mániákusan, mert szeretné megdönteni a rekordját.
Tizennyolc kocsmatöltelék egy telefonfülkében (úgy, hogy azért nagyrészt még éleben vannak) már szólna akkorát, hogy Asgardig hallatszana.
A teljesítmény az teljesítmény, akkor is, ha előre megfontolt szándékkal követjük el. Nem különösebb kegyetlenséggel.
Freya szerette az embereket, de szerette a csilis csokit is, és máig nem tud különbséget tenni közöttük.
Mindegyik olyan, hogy kicsit fáj, aztán már nem számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése