Ennyi

Az úgy van, tisztelt bíróság, hogy akkor én holnaptól várnám a békét. A kurva nagyot persze, mert a kurva kicsi béke az még a háború más eszközökkel, de azt velünk szemben vívja a felcsútista izé. Épp most olvastam Gustave LeBon könyvét (Franklin társulat kiadása, 1922. - mer' nekem ez megvan), aminek az a címe, hogy Vélemény és hit. Nem mintha nem foglalkoztam volna eleget ezekkel a témákkal, még anno, szociológus koromban.

Nos, nem kérdés, hogy a hazai szektások (a Fletó meg a Dagadt hívei) melyikben utaznak, szóval ha nyert volna a háborúpárti izé, akkor holnap dobnák ránk az atomotot, de mivel nem, holnapra várom az örök békét. És mivel ez hitalapú, sose fogom megérteni. "A hit birodalma mindig is a titokzatosság örökének látszott. És ezért van az, hogy a hitről kevés könyvet írtak, míg az ismeretről számtalant."

"A hit (croyance) a bizalom (foi) öntudatlan eredetű ténye, a mely rábír bennünket arra, hogy egy eszmét, egy véleményt, egy magyarázatot vagy egy tant egészében elfogadjuk. Látni fogjuk, hogy kialakítására az észnek nincs befolyása."

Tömör. Vallási kontextusban ez nyilván bonyolultabb ügy (maga LeBon is fejtegeti aztán), de politikailag ennyi. Mikor egy párt, vezér, mozgalom, sok hülye egyben szektaként kezd működni, ennyi marad. A kibaszott puszta hit a vezérben, mint afféle lokális megváltóban, pedig a megváltás művelete eleve globális und nem pártos.

De nálunk most két önjelölt izé a politikai megváltó, erről szólt ez az egész, de én nem akarok választani a Dagadt már Nárciszussz között. Szar nekem.

Na ennyit a választásokról.