A Mágikus Ajtó című film rossz. Pedig nem különösebb hobbim rossz filmeket nézni, csak gyakran beléjük szaladok. Ebbe azért, mert egy urban fantasy, ami ráadásul Londonban játszódik, és a főszereplők közt ott van Sam Neill meg Cristoph Waltz. És bár klasszikus fantasyt nem szeretem (ahol szőrös-büdös férfiak harcolnak mindenféle sötét erővel, kardozva), sőt kiver tőle a víz (negatív értelemben), a jelenben játszódó nagyvárosi változat néha jöhet. Anno élvezettel olvastam pl. Neil Gaiman Sosehol (Neverwhere) című könyvét, ami szintén egy alternatív, de kortárs Londonban játszódik, de nem rémlik, hogy abból készült volna film, mondjuk szerencsére.
És lehet, hogy az eredti Tom Holt-regény jó, csak nem sikerült egy értelmes adaptációt kihozni belőle, de gyanús, hogy az alapmű sem egy Shakespeare. Mert a cselekménye (a filmnek) zavaros, de legalább értelmetlen, mágikus izéket izélnek fura alakok, a kötelezően lúzer fiatal főhős meg csak összejön a jócsajjal, miközben maguk is egy mágikus izét (az ajtót, azt) izélgetik, persze nem erotikus értelemben.
Ez a film annyit tud, hogy a közepétől egy kukkot sem értettem belőle, ami vagy annyit jelent, hogy lassan elhülyülök, de valószínűbb, hogy a a forgatókönyvíró és/vagy dramaturg nagyon be volt szívva, a rendező meg vagy részeg volt, és nem tűnt föl neki, mi a frász ez az egész, vagy pont így szerette a scriptet.
Úgyhogy annyi maradt meg belőle, hogy London, szépen fényképezve (valszeg az operatőr volt az egyetlen józan a stábból, mert nagyot ment), menő díszletek (oké, akkor a díszlettervező sem volt beszívva), és jó színészek elpazarolva egy ilyen hülyeségre. Amit azért végignéztem, mert a vizualitása tényleg jó, meg cuki a fekete csaj.
Ellenben még egyszer csak akkor, ha valaki komolyabb összeget fizet érte. Felárért még a könyvet is elolvasom, hátha kiderül, az meg remek, csak a belőle kivont mozgókép lett egy zagyvaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése