A hét közéleti híre végül is az, hogy Szenkirályi Alexandra visszalépett a főpolgárjenőségi versenytől. (Az nem tudom, hogy ő az ásványvízről van elnevezve, de inkább Szentkirályi utcáról, ahol nekem a kedvenc kínai büfém volt az egyetem alatt, persze nem a tulajdonosa voltam, csak a törzsvendége, de a csaj sem néz ki nyolcadik kerületinek. Vagy csak ügyesen házasodott tudjuk kivel.)
Mondjuk én pont nem vagyok érkelt Budapestben, nincs benne réászvénycsomagom, ahogy amúgy semmiben sem, de az a választás legalább érdekesnek ígérkezik. Mert nálunk harminc éve ugyanaz a polgármester, és ez szerintem így is marad, többek közt ezért gondolkodom azon, hogy elmenjek-e választani egyáltalán. Meg taknyos is vagyok, és tegnap délután úgy beállt a derekam, hogy még ma is mozgáskorlátozottnak számítom magam.
Végül is csak fáj, ha leülök, ha felállok vagy jha járok, de ez holnaputánra még változhat. Hogy a fűvárosban, az meg majd eldől, egyelőre a fene se tudja. Minden esetre az jellemző, hogy Dagadt a Békamenetenet sem szólt egy szót sem arról, hogy Szandrát visszaléptetnék, pedig nyilván ő döntött, és nyilván már régebben. A csaj meg az utolsó pillanatig nyomta, hogy dehogy lép vissza, hát micsoda ostoba feltételezés ez. Ő nyerni akar, hogy mégis hogyan, az persze rejtély volt. (Meg érdekes analógia, hogy pár nappal az orosz-ukrán háború kitörése előtt mondotta volt valamelyik párttévében Bayer Ötöszszámú Párttagkönyv, hogy mekkora nagy hülye, aki szerint háború lesz, mert nem lesz. Azóta meg folyamatosan van.) És hívják ezt a szánalmas bohózatot politikai politikai stratégiának, amihez innen is gratulálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése