Az elmúlt két napban, elkezdek a felcsútista megmondóemberek (képviselők, propagandisták, katonaság, népség, csőcselék) járni a Partizánba, pedig eddig a hazaárulózástól sem idegenkedve lenézték, összebrüsszel-gyurcsánozták aztat a médiákot, de most akkorát vettek vissza az arcukból, hogy már alig látszanak. Pócsjános, a Párt egyik legirrítatívabb pöcse is elkezdte előadni az intellektuális úriembert, az egyrészt-másrészt világában élő empatát, minta nem ő lett volna az egyik legszánalmasabb bunkó a rezsim kampányában, akinek tényleg az volt az egyetlen relatív előnye, hogy nem volt expilcit mód agresszív, csak egy ostoba, éjsötét farok, ami persze kurvaanyázás nélkül is komolyan ember alatti teljesítmény.
Szerinte amúgy a sok nem rájuk szavazó volt a „fusztlált“ (ez olyami lehet, mint a futszál, csak kosárlabdával focizzák), mert a Párt mindent jól elrendezett, főleg magának persze, de aki nem csatlakozott haszonélvezni, az ne picsogjon. Mindekinek lehetősége volt rendszerlakájjá válni, még a tehetség sem volt feltétel, meg a tudás, meg ilyen belvárosi szarok, szóval esélyegyenlőség volt, akárki megláthassa! Aki nem élt vele, az meg rászavazott a kreténre, aki azért lett politikus, mert elhagyta a felesége, de gyáva volt ráállni a heroinra. Így aztán hiába lett „olcsóbb a benzin ára“ (ez egy igazi alsópolcos felcsútizmus, hogy lement az ár ára), elbukták a győzelmet, azaz nem vesztettek, hanem elbukták a győzelmet, ezt így kell pártszerűen mondani, mivel a győzelem a zsebükbe volt már, a fél országgal együtt. Az ezüst is szépen csillog, ha van belőle pár kiló egy svájci trezorban.
A választás azon ment el a beszélő fejek szerint, hogy az emberek, különösen szegény buta fiatalok, unták a zsarnokságot, gondolták kipróbálnának valami mást, pedig a kommentelők szerint nem unták őket, hanem utálták, ami azért nem csak stílusbeli különbség. Mikor a deákdániel alakú sokat látott szakértő is elment gyónni, az is úgy volt vele, hogy a kormányzás kurva jó volt, csak ő volt naiv, mert elhitte mikor azt skandálta neki a másik kitartott kolléga, hogy a „kutatásai“ alapján tényleg toronymagasan vezetett a felcsútista szekta. Az összes választópolgár szempontjából alig hatvan százalék volt a támogatottság, de a biztos választók körében már száztíz, és hát abban az adatban meg lehetett bízni. Hiszen ha kicsit felül is mérték, hát istenem, de ha húsz százalékot tévedtek, az még mindig kilencven. Esetleg százharminc! Szóval optimisták voltak, főleg ezért osztották az észt lenéző-kioktató vonalon, hogy mindenki hülye, csak ők a helikopterek, mert nekik olyan módszertanuk van, hogy attól éjjel kettőkor is felkel a Nap.
Furcsák ezek a figurák, hirtelen mindegyik olyan közlékeny lesz, és nem, soha sem volt egyik sem pártszolgálatos karaktergyilkos, csak hittek a Rendszerben (na ja, az Eszmében nem hihettek, azt nem főztek a karmelita menzán a virsli mellé), és rossz volt a módszertanuk. De röpke pár hónap alatt majd jól kielemzik, mi volt a baj, mibe is buktak bele. Pedig egyszerű: Arrogáns, lopós, hatalommániás faszok voltak mostanáig, bár erről nem tehetnek ősapáik, de ha lehet, unokáik se boruljanak le, hol sírjaik domborulnak majd. Ha már évtizedek viszonylatában játsszák a „Térdre magyar!“ című népies műdalt az istenadta népnek. Ezen azért olyan sok elemeznivaló nincs, nem kell zsarnokságot építgetni, azt meg is vagyunk azzal a lelkiismerettel.
Bonyolult állat a tehén, de én jó pénzért megfejtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése