Fú enberek, életjellel jelentkezett a Dagadt! Aszongya visszatért, és bár kétségtelen, hogy A Birodalom visszavág jobb film lett anno, mint az első Új Sztárremény Vórz, de neki nincs birodalma, romjai vannak. Azokat áttúrni térhet vissza, visszavágás egyelőre nem lesz, a parlamenti frakciójuk szánalmas hülyékből áll, a diktatúrázásuk hiteltelen, a néhai főminisztersége csak a szektatagokban kelt nosztalgiát. Az általa vizionált ÚJ Tanácsköztársaság meg pillanatokon belül túléli a megjövendölt 133 napot, de úgy, hogy még kibaszott sortüzek se voltak, annyira nem akarnak terrorállamot csinálni ezek az új bénák. Ravaszak, nagyon ravaszak.
De azért olyat szól a felcsúti, hogy na akkor csapjunk a lovak közé, ami komoly vállalás az után, hogy már hónapokkal ezelőtt a lovak közé dobta a gyeplőt (midőn elment meccsekre Amerikába, meg jachton bebaszni a horvát tengerpartra), szóval most óvatosan kéne csapkodni. (Mert az álnépies mondás is úgy tartja, hogy nem ugyanaz csapba szarni, mint szarba csapni, mert egyik sem vonzó kép, de talán a csapkodás a rosszabb. Gyeplő nélküli lovak közé meg kifejezetten ellenjavallt. A lovak közé szarni.)
Úgyhogy engem lesz szíves kihagyni a lovak közé csapás többes szám első személyéből. Az ország lakónépességének ahhoz a jelentékeny százalékához tartozom, aki a visszatérésére magasról tojik (és nem a csapba, ahonnan olyan sok évig folyt az ő pitiáner de aljas propagandája), és szerintem is bíróság előtt a helye, melyhez lyó egészséget lés hasonló lyókat kívánok. (Göre Gábor biróúr stílusában, aki Lepénd községben volt a helyi Dagadt, Gárdonyi Géza történeteiben...)
A Nagy Őszi Mozgósításban persze van potenciál, például esély arra, hogy a Felcsútok Géniusza még mélyebbre ássa magát és utódpártját. Mert láttuk, úgy tavaly nyár óta, hogy minden nagy lovak közé csapós, ingujjfeltűrős nekirugaszkodása a sportcsarnok-turnéval, AI-videókkal meg a kínosan röhejes Digitálpolgári Harcos Klubkörökkel egyre kilátástalanabb helyzetbe lökte a szektát, meg a Vezér idegrendszerét. Aminek újraindításához tényleg sok déldalmát fügepálinkát kellett innia.
Ami viszont nem vitte közelebb a valóság nevű dologhoz, ő a saját fejében még mindig örökös főminiszter-népvezér elvtárs-pajtás, aki egyik kezével nyugdíjat emel a borlovagoknak és leviszi a műszálas otthonka áfáját Gizi néninek, a másikkal meg tankhadosztályon lovagol a Fehér Ház kertjében, és ötszáz évre visszamenőleg nem érti a nyugati világ történetét.
Pedig sosem volt nagy ember, a szó semmilyen értelmében sem (derékbőségben is tudunk nagyobbakat), csak kellően lelketlen akarnok volt, hatalommal, de a hatalom önmagában senkit nem tesz naggyá. Sőt, az emberek nagyobb része egy szörnyű féreg (ungeheueres Ungeziefer) lesz tőle, mint Gregor Samsa, csak nevezett irodalmi karakterrel ellentétben a valós személyeknél pontosan tudható a miért és a hogyan is. A hatalom simán keménydrog, amitől fejben erős lesz a használó és bátor, és igen hamar függő. És ritkán lesz jó vége. (Tényleg, az irodalom visszavág?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése