Hazafelé tartottam késő hajnalban kora reggel (nem mulatság, férfimunka volt, miszerint éjszakai meló), mikor a helyi teszkó mellett vidám, üvegező társaságra lettem figyelmes. Vala. Nem vetkőzős üvegpörgettek, hanem üres üvegeket váltottak vissza, nem igazán józanul, de legalább vidám felszabadultsággal.
Mikor még fiatal voltam és kellett a pénz, voltam néha hajnalig tartó házibuliban, de olyanban soha, ami reggel négykor csoportos üvegvisszaváltással végződött volna. Az ilyesmi akkoriban, a múlt század végén egyszerűen nem volt téma, vagy simán csak nem voltak mág azok a szintetikus drogok, amit mi vodka-naranccsal oldottunk meg. Aminek pedig több volt az üresüveg-hozama, mint ezeknek a mai, poszt-posztmodern társas delíriumoknak.
Ráadásul nem értettem, mi olyan sürgős, mert reggel négy körül a komplett teszkóból csak az üvegvisszaváltó automata volt nyitva, de zárva volt a sarki kisbolt is, legközelebbi éjjelnappalit meg a távolabbi Spár körül lehetett aki keres találni.
A munka utáni kocsmázást értem, bár igazán sosem műveltem, a szabadságkor délben kelést is, de a buli utáni üvegvisszaváltás valami ezoterikus parajelenség. Akinek buli után ez az afterparty, mit csinál más helyzetekben? Szex után takarít és átnézi a közüzemi számlákat? Nyaraláskor a strandról visszafelé még megkapálja a szálloda előtti virágágyásokat? Vagy dobtáras géppisztollyal jön ki a múzeumból, csak mert látott egy 56-os témájú kiállítást? (Aztán leveri a vörös keresztet egy arra járó mentőautóról, csak mert csillag nem volt a közelben...)
Mondjuk gyakran nem értem a világot, de egyre gyanúsabb, hogy nincs is mit érteni rajta. Mint az ingyenes nyilvános vécé mellett a bokor alá hugyozó hajléktalanon. Jó, az mondjuk a megszokás, azt igazából értjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése