Olyat szólt a Dagadt udvaroncai körében (mert a köménymag még hardcore módon kitart körülötte, mint a Bohárember, az elemző riporterman), hogy itten egyenesen keresztényüldözés van. (A keresztyének most fellélegezhetnek?). Mondá:
„Az hogy a keresztény kormány keresztény kultuszminiszterét letartóztatják, az egy kulturális háborúnak az eredménye, nem pedig gazdasági visszaélésé.”
Túllépnék rajta de nem tudok, hogy faszi akkor beszélni madzsar kicsi, vagy csak túlszereti a határozott névelőket? („..az egy kulturális háborúnak az eredménye“ - ezt így most hogy?) A lényeg persze az, hogy a mondat implicit tartalma szerint ők keresztények, avagy akik nem ők, azok nem, így akik számon kérnek rajtuk valamit, azok keresztényeket üldöznek vegzálni. Mindezt csak azért, mert a felcsúti két pálinkával töltött kolbász közt mindig kibaszott nagy keresztény, mondjuk a felebaráti szeretet meg könyörületesség, meg ilyen piszlicsáré dolgok részéről le vannak szarva, ő nyilván a keresztes háborúk keretrendszerében érti a vallást, azaz nem keresztény, csak keresztes, ő rabolni akar, amire jó ürügy akár egy ókori római kivégzőeszköz is. A lényeg a keresztbe tevés, a kereszten levést meghagyja másnak. (Tényleg, ezt a megváltás-dolgot, ezt már elintézte a Nagy Manitu egyszülött fia, nem? Akkor meg minek tekerni ilyen „most jövök a templomból“ falvédőszövegekkel?)
Hankó elvtárs-pajtás fegyverhordozó meg annyiban keresztény, hogy kádéenpés. Vagyis önmagában ettől egy cseppet sem, a Kádéenpé kereszténysége abban áll, hogy azt mondják magukról. Ja, az én ma reggeli zabpelyhem meg Wellington-bélszín volt szarvasgombás krumplipürével, mi itt a Fekvehányás Utcai Palota ebben a lépcsőházában ilyeneket eszünk reggel tizenegykor ebédelni.
A HVG vonatkozó cikke tovább idézi a néha Lídör Of Juróp szellemi igeforrás-hirdetését:
„A Hankó volt az első, aki azt mondta, hogy bocsánat, a kormánynak van egy programja, van egy szellemi tartalma, ami abba az irányvonalba esik nagyjából kultúra, azt támogatom, ami aberráció, szembemegy, hazafiatlan, meg a Jóisten, LMBTQ, nem tudom, mi az anyámkínja bocsánat, azoknak meg nem adok.“
Szép, széles látóköre van lenni a szerencsére már nem főminiszter döbrögi bácsinak, csak a jóistenezésről nem tud leszokni. (Bár gyanús, hogy - már bocs, de - a kurvaistenezésről szoktatta át a terapeutája.) A nagyjából kultúra esése meg részéről mehet, persze csak ha az ő irányvonalába történik. Hogy neki mi az irányvonala, azt meg találja ki a kultúra, mert ő maga annyit tud, hogy szereti a hatalmat, tehát a jó kultúra szereti hatalmat, és ha a hatalomhoz kereszténynek kell látszani, akkor az a brossúra, ha nácinak, akkor az. Ki nem szarja le? Hogy mi az aberráció, azt meg ő mondja meg!
És vegyük észre, hogy ez a pöcs már megint egyes szám első személyben beszél („azt támogatom (...), azoknak meg nem adok“), mintha ő lett volna az állam, pedig ha jól tévedek, ezt még XIV. Lajos sem mondta magáról, csak utólag rákenték a századok.
És hát van abban valami tökösen magyarosan abszurd, ahogy a Főnök (bár elvileg zárt körben) épp a lecsukott beosztottja ellen vall, aki ugye azzal védekezik már egy ideje, hogy nem voltak pártpolitikai szempontok a pántlikázott kultúrpénzek elosztásában, á dehogy! Erre jön a Dagadt, és aszongya de.
Hiába, szép ez a hatalomtechnikusok közti bajtársi szolidaritás, aminek lényege, hogy a Vezér senkit nem hagy az út szélén, csak ha érdeke fűződik hozzá. Igazi lovagias tempó, amennyiben hagyja a koszos ruhát másra, ő felmegy meccsre a padlásra - na jó, ez egy elég béna József Attila-parafrázis lett... Mondjuk az exfő-miniszter meg sem érdemli JA-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése