A biztos terv

Annyira ráérek, hogy már arra is rájöttem, hogy olyankor is igénylem a kávét, ha épp semmi sürgős dolgom a világban, simán csak álmos  vagyok, de mellette kitaláltam, hogyan lehetek (én, vagy bárki, feltéve, ha részesedést fizet) rohadtul gazdag.

A lényeg az alapítás, alapítani kell valamit, ami  lehet:

1. Vallás/Egyház (adómentességgel)

2. Sportág (világszövetséggel)

3. Pornótartalom-gyártó vállalkozás (erőszakkal)

És ha ezt a hármat összevonjuk, megalapíthatjuk (három az egyben alapon) a Topless Meditációs Fojtogatás Világszervezetét, ami egyház lesz ott ahol ezt szerényebb kenőpénzzel el lehet intézni, ahol nem ott sportszövetség, az euróárfolyamhoz kötött korrupciós indexel, online meg  pornóportál, ahol a top- mellett mindeféleless alapon tehetünk ki „oktatóvideókat“, hogyan kell beolajozott csajoknak egymást meztelenre fojtogatniuk imalánccal, egy megvilágosodás-bajnokság keretében.

Persze ha ez az pofonegyszerű üzleti terv nem jönne be, mert  mondjuk a pornóapostol-bajnoknők bekokózva tényleg megfojtják egymást, és ettől akut módon egy távoli szigetre kell emigrálnunk (amellyel nincs kiadatási egyezménye egy EU-s tagországnak se), akkor még mindig beházasodhatunk az ottani uralkodó  családba. (Az itthoni  már túl nagy és túl foglalt, és magunkkal ugye még van kiadatásink.) Ha egy kis szerencsénk van, már ők is dolláralapon űzik az alattvalók kizsákmányolása általi (de nem túl eredeti) tőkefelhalmozást, és nem kagylóban vehetjük fel az osztalékunkat, mert azért nem adnak dubai-csoki színű Lamborghinit, legfeljebb egy képet róla.

Később, ha már átvettük a hatalmat az apóstól-anyóstól. szigetországunk hadat üzenhet mindenkinek az ENSZ-ben,  hátha valaki tényleg visszalő, és lesz egy kis háború (ezt nálunk a despota úgy szokja hívni, hogy csihi-puhi  meg lökdösődés), hogy aztán áramolhassanak majd a segélyek, a jóvátételek, meg az arany Trampli-szobrok a Gázai-övezet Bícsről.

Ettől még gazdagabbak leszünk, és a pénzünkből akár egy hatodik  kerületi ingatlant is vehetünk Pesten, hogy ha mégis puccs lenne ellenünk, legyen hova visszavonulni, bár lehet, hogy a budai Margit-negyed addigra sokkal népszerűbb lesz a z Agyarországba akkreditált bukott diktátoroknak. Számára. De mindegy is, pornó ott is lesz elérhető, és akár újraindíthatjuk majd vállalkozásunkat is, kicsit más néven, mondjuk a Lelátóról Köldök- és Vaginanéző Buddha Dodzsó Egyháza néven. (A régi adószám maradhat, addigra senki se érdekel majd. A Kajmán-szigeteken se.)

Ez itt a Sarangapani templom domborműveinek egy részlete, az indiai Kumbakonam-ból. A templom amúgy a Srívaisnava irányzat egyik fontos szent helye (ja, vannak kevésbé fontos, de még mindig szentnek tekintett helyek), ám látni benne a sportszövetséggé alakulás lehetőségét is.

(123rf.com)

Vétés

Mindjárt itt a húsvét, amit én holnaptól nem hús vételével ünneplek, csak egy szolid, ötnapos hétvégével. Részemről elég lett volna a négy is, de elküldtek szabadságra, amire én csütörtököt mondtam, illetve kérdeztem, és mondták hogy aha. Általában nem esik jól, ha elküldik az embert valahová (a fenébe, pokolba és prostituált-állagú női felmenőbe valahogy gyakrabban szoktuk felebarátainkat, mint a sarki cukrászdába, hogy vegyen magának valami finomat), én is zokon vettem, hogy most akkor büdös a szám, vagy mi? Rosszul öregszem, mint egy régi vicc?

De nem, csak az a szovtver se vált be, amire eddig frissítettük az előző nem beválót, most meg várni kell az újra, hogy az fogjon beválni, azt meg lehet itthon is, porszívózás közben. Ráadásul két laptopba bambulni egyszerre itthon is tudok, igaz szaladgálni kell hozzá a két szoba között, de a másikban van egy harmadik is, igaz azt leginkább csak kívülről érdemes  bámulni, annyira múzeumi darab.

De majd írok remek cikkeket pénzért, meg ablakot is mosok, legalább is ez az elhatározás, persze holnap még nem kell rohanni, holnap még munkanap van, akkor meg elvből nem nagyatakrítok, csak egy-egy tornádó után, de azok meg ritkák a Dél-Dunántúlon, a kis takarításnak meg nyögés a vége, az csak arra jó, hogy újabb koszokat fedezzek fel. Arra meg lelkileg rá kell pihenni.

A húsvét mint olyan viszont és sajnos még mindig csak annyira érdekel, mint a lottószámok, egyiket se játszom meg magam(nak), de így vagyok ezzel  a pünkösd, a Gusztus Huszadika vagy Olajban Főtt Szent Jeromos emléknapja vonatkozásában is. Húst mondjuk olyankor se veszek. Esetleg halat a teknősnek, de abból meg nem adok magamnak.

De ilyen biztosan nem lesz:

vecteezy.com

Földhívás és katonai felelős

Fú enberek, tudta valaki, hogy Agyarországon létezik olyan állami pozíció is, hogy "katonai identitásért felelős miniszteri biztos“? Biztos nem, ez még nekem is új, pedig amúgy fogékony vagyok az efféle hatalmai ostobaságokra. Elvégre gondolta a fene, hogy nálunk a katonáknak annyira nincs identitásuk, hogy külön miniszteri biztos kell hozzá (akinél ugyebár csak egy fasza kis operatív törzs lenne hatékonyabb), hogy legyen legalább valami, és a sok honvédő honvéd ne csak tébláboljon a világba, arcán egy-egy idióta mosollyal  mindegyik, hogy „De mégis kin a fene vagyok én? Rút szibarita váz talán? Vagy vadakat terelő juhász???“ És nem jönnek rá, hogy ők tűzoltók lesznek és katona, bár utóbbiak nem annyira tüzet oltanak, mint inkább nyitnak. („Valami nagy-nagy tüzet kéne nyitni, hogy belegebednének az emberek...“ -írta volt Joseph Etele is.)

A katonai identitásért felelős miniszteri biztos, amúgy egy ezredes, neki biztos van identitása, az mondhatni a szakmája neki munkakörileg, mert amúgy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, márpedig az igen komoly múzeum lehet az, aminek parancsnoka van mondjuk igazgató helyett.

És ez a remek álláshalmozó főkatona (bizonyos Töll László, de ennek semmi jelentősége, holnaputánra már úgyse fog érdekelni, ki az a Cerüza Lajos) a minap olyan szépeket mondott Egerben, hogy „A világ arról szól, hogy el akarják hitetni mindenkivel, hogy lehet külföldön is jól élni, vagy elmenni, vagy új életet kezdeni. Ez nem így működik. A föld az hív...“ És akkor, eme alacsonyröptű gondolat mentén gyakorlatilag hazaárulónak nyilvánított minden magyart, aki magától külföldön telepedett le. (" És hogyha valaki ezt a földet csak úgy elhagyja, az árulás.“)

Nos, engem nem hív a föld, amúgy is azt szeretném hogy hamvasszanak el, a Föld bolygónak meg felesleges hívni, már itt vagyok. A bolygót elhagyni nem tudom, nincs rá pénzem, kedvem és alkalmasságom, a kisbetűs földet viszont gyakran, de mindig csak egész rövid időre, ugrálás kérdése az egész. Szökdécselésé, csak arra meg okom nem nagyon akad. (Na jó, régebben gyakrabban utaztam repülőn, meg az első emeleten lakom, de szerintem ezek sem igazán számítanak.)

De az mindig szórakoztat, mikor magukat fontosnak képzelő kormányzati senkiháziak baromságokat beszélnek, mert a rendfokozathoz, íróasztalhoz meg a szolgálati autóhoz valahogy sosem jár automatikusan ész, műveltség és önmérséklet. Ellenben a hazafiasnak gondolt (szándékolt) buta hörgés egyre gyakrabban és így egyre nagyobb valószínűséggel okoz főnöki irodát, meg szolgálati személygépjárművet, opcionálisan mindenféle tisztikeresztek fokozataival ízesítve.

Hát, ha nekik ez fincsi...

p.s. Ja, az érdem a Magyar Hangé, az ottani Lakner Dávid szúrta ki az alfőkatona magvas gondolatait a jutyúbon.

Sikít

"Schmidt Mária sztálinista intézménynek nevezte a Magyar Tudományos Akadémiát“ - olvasom, de valahogy hiányzik az ellensúly. (A fék nem, annak itt nincs értelme.) Valami olyasmi, hogy „A Magyar Tudományos Akadémia sértődött hülyének nevezte Schmidt Máriát“, egyúttal kiemelve, hogy a hülye itt neutrális, pontosabban neurális jelző.

Gondolom a néni rohadtul meg van sértődve, hogy ő miért nem akadémikus még (nem levelezőn, estin minimum!), mikor pedig olyan szakmai szellemóriása a történettudománynak, mint a nyúl! Hisz van valaki rajta kívül, aki szerint megnyertük az első világháborút? Ilyen tudományos áttörésekre nem képes a sok trottyos akadémikus, tényleg gyanús, hogy némelyiket még a nácik Habsburg diktátora, maga Rákosi Sztálin Ernő nevezte ki, meghívásos alapon.

Annyiban persze igaza van Schmidt elvtársnőnek, hogy az Akadémia létezett már a sztálinista rendszerben is (miként korábban Horthy, később meg Kádár alatt, valamint az Osztrák-Magyar Monarchiában és Nerisztánban is, sőt ma is vanna nem igazán demokráciák, ahol van, tudom ám, akadémia), de ilyen alapon sztálinista a Balettintézet vagy a Magyar Posta is.

Baja persze azzal van, hogy néhány akadémista felvetette, hogy nem lenne jó ötlet, ha a Dagadt elmenne a műintézmény kétszázadik évfordulós ünnepi szerklijére, mert esetleg pár tekintélyes tudományos hadastyán kivonulna jövetele láttán. Vagy nem, az egész csak valami aggodalmaskodás volt, de ettől máris valami totális diktatúra utolsó hadállása lett az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya, mondjuk nekik már a nevük is olyan... unalmas. Amilyen egy diktatúra ritkán. Szerintem egy diktatúra lehet rémes, ijesztő, erőszakos vagy lappangó, meg ilyenek, de unalmas legfeljebb a túlérett Kádár-rendszer lehetett (én abban még voltam úttörő, KISZ-tag már nem is lehettem), csak az annyira volt sztálinista, mint amennyire a KDNP a Szent Inkvizíció. (Szóval hogy igénye még akár lenne rá, csak ugye a zeitgeist meg a lehetőségek...)

Ja, és Mari néne lendületesen különbséget tesz a természettudományi és humán tudományos kutatóintézetek között. Mert míg előbbieknél „fontos és komoly munka folyik”, addig a humán területeken „évtizedek óta semmilyen érdemi munka nem folyik”. Aha, mondja ezt a történész, aki annak is egyre szánalmasabb. Szerintem ahogy anno Makovecz elvtársék maguk művészeti akadémiáját gyártották le (ami azóta hivatalosan is az, jogilag pikkelyezve), ő is csinálhatna magának saját tudományt. Az aztán olyan lenne, mint a kedvenc űrhajónevem valamelyik Iain M. Banks-regényből: „Ez Az Én Bulim, Itt Én Sikítok!“

Az Első az nem Egyetlen

Napra pontosan hetven évvel ezelőtt nyílt meg a világ első McDonald's falodája (azért nekem ezeket máig kissé nehéz étteremnek hívni), az Illinois államban található Des Plaines városában. Maga város erről híres, másról nem, ha valakinek esetleg lakik ott egy sosem látott nagynénje, vagy hallott már valakiről, aki látott már valakit, aki járt már arra álmában, nos ezektől még mindig nem lesz híres a hely. A neve is lapos, mert bár franciául van, és olyan elegánsan néz ki, de csak annyit jelent: Síkság. Puff neki, pontosabban rá!

Lakosságát tekintve még Kaposvárnál is kisebb, ami viszont itt van körülöttem, és több más lakóját is ismerem.  Meki meg van benne kettő, bár szerintem 1955-ben még biztos nem volt ennyi. Legfeljebb nulla, tekintettel a sztálinista dialektikus materializmusra, ami - bár külön nem tér ki a Mekdonálcra - nyilván ellenezte az effajta kapitalista túlkapásokat. (Amúgy Sztálin maga 1953-ban hunyt el halni, és lehet hogy szerette a húspogácsát, de a vodkát biztos jobban, azt meg szerintem az ilyen hamburgerezők nem árulnak, azokat úgy kell külön vinni magával az embernek. (Bár pont harminc éve, már láttam olyan Mekk Donáldot, amiben lehetett sört kapni, és az asztalon még volt hamutartó, , de az egy teljesen másik országban volt, nem Ilinojban, ahogy hívják.)

Des Plaines az 1869-es alapítása óta város, valamint azóta is lapos, mint ahogy az lehetett, mikor még a Potawatomi, Ottawa és Chippewa indiánok lakták a  környéket, pedig folyton úgy hivatkoznak rá, hogy valami folyó völgye... márpedig ahol völgy van, ott hegynek is kell lennie, így van ez megírva a földrajzkönyvekben, vagy megrajzolva a földírásban. Könyvelve.

desplainesil.gov

A mindenféle aljas rágalmak ellenére a Mec Donalds nem tör világuralomra,  mert igénye az lehet, hogy volna rá, de lehetősége kevés, mert nem igaz, hogy mindenkihez a hasán keresztül vezet az út, meg nem is mindenki szereti. A hasát, vagy a mekis abrakot, meg ugye az egész franchise-rendszer sem igazán alkalmas a totális uralom kiépításáre.

A mindenek feletti, transzkontinentális szabványosításra már-már igen, nem véletlen, hogy egyesek  a világ "mekdonáldizációja" kifejezést használják a globalizáció fogyasztói társadalmi általános metaforájaként, ha nem is pontosan ezzel a hejesirásal. Anno, mikor még szociológiára butítottam embereket, folyton hivatkoztam egy könyvre (Paul Ariés: A McDonald's gyermekei - A világ McDonaldizálódása, L' harmattan, 2018.), amit naná egy francia írt, de akkoriban még láttam benne valami fontosat. Azóta meg nem olvastam újra, valahogy nem támadt fel bennem az igény, főleg mióta van Burger king is a városban, ahol meg rántott hagymakarika, ami a McBohócosban sose. Pedig a nélkül lapos az egész, a nagy fabatkát sem érésben, miként a város ott a messzi síkságon.

britannica.com

Drogikus tömeg

"Megszavazták a gyülekezési jogot korlátozó és a drogokat betiltó 15. Alaptörvény-módosítást“ -erre a hírre értem haza, miközben nem is tudtam, hogy eddig jogom lett volna bedrogozva gyülekezni, de most már mindegy. Pedig ha csak most tiltották be a drogokat, akkor egy csomó mindenből kimaradtam, igaz pont a leggyakoribból, az alkoholból nem, de az már unalmas, a ketaminról viszont jókat hallottam. Főleg olyanoktól, akik nem haltak bele a túladagolásba. Ott van például Maszk Elon, a dél-afrikai-amerikai milliárdos, aki szerint ő maga is sokkal hatékonyabban tud ostoba pszichopata lenni a szerrel, ami meg ugye fontos egy zseninél.

Hisz a világ nem érti a zsenialitást, ezért egy őstehetség erejű szellemóriásnak muszáj a plebszhez butítani magát (egész népéhez butí-tani, nem középiskolás fokon - ha már nemrég volt a Költészet App-ja), mert csak akkor tud rezonálni a tömeggel, és megérteni, zsenialitása pontosan melyik szeletére van szüksége a Zembereknek mint olyanoknak. Akiknek pedig  ronda ám túlárazott villanyautókra van szüksége, plusz arra, hogy ez a drogos, cezaromán alak tényleg a Marson haljon majd meg (egyszer vizionált valami ilyesmit), mert abban már az is benne van, hogy akkor inkább ott csinál ökörségeket, de az csak néhány telepesnek lesz majd rossz, nem a fél Földnek. ("Mit ér, mit ér két félteke,/ ha lóg az ember féltöke." - egy kis Kosztolányi is akad ide.)

Ám az mégis csak jó, hogy az ember nem drogozhatja magát Maszkká, nem is értem, eddig hogy hagyhatta a párt, hogy de akár. Szerencsére a mi alkotmányerejű Törvényünk annyira alap, hogy akár hetente módosítható, hisz az Élet a Jog tanítómestere (és a filozófia a teológia szolgálólánya - ja, ezt nem ide...), márpedig ha az élet azt tanítja, hogy drogozni idáig jó volt, Istennek tetsző, de mára már valahogy rossz lett, akkor azt be kell tiltani, a jog erejének szigorával. Meg a gyülekezést is.

Mert régi tapasztalat, hogy sok ember együtt már tömeg, annak meg tömeghatása van (mint a fizikában: tömegvonzás, és hasonlók), és egyáltalán tömege, ami nem írható le puszta tetzsírszázalékokkal. És ha a tömeg már nem, vagy nem csak a Párt oldalán tömegel, akkor jobb annak elejét venni, mielőtt rossz vége lesz.
És szerencsére az egészet rá lehet kenni arra, hogy a gyerekeket kell védeni a prájdtól, mert a prájd az büszkeség, gyerek meg szófogadó legyen ne büszke! Már várom, a dicsőséges magyar űrprogramot hogyan lehet összekötni a gyermekvédelem alá, intézményesen? Elvégre minden mindennel, csak akarni kell, mert nem akarásnak nyögés a béke. (Tényleg az megvan, hogy valami jó drogtól is a Holdig fröccsenhet az ember tudata, és akkor rakéta se kell. Pontosabban csak az...)

toonpool.com

Árulatív Törzs

Nyilván én vagyok a hülye, mit olvasok Mandínert, de vicces, mikor leírják, hogy Magyar Péteréknek innentől vége! Le vannak ejtve, a magyar közélet egyként fordul el a hazaáruló csürhétől, valamint szorgos népünk győzni fog, ha bajnok lesz a Felcsút, akkor utólag is.

Szerintük már negyedik éve mindig jövő héten tör ki a kitudja hányadik világháború, egyszer s mindenkorra leszerepelt a bohóc ellenzék, de ha rettegni (mi több: rettegtetni!) kell, akkor olyan cárbombát dobnak ránk a ruszkik (nyilván tévedésből), hogy a Kárpát-medence atomtemető lesz a következő párszáz évben. Amúgy meg Ártunk és Ormányunk, valamint vezérünk a Dagadt, olyan galaktikus léptékben népszerű, hogy azóta a Szíriusz is békepárti, bárhol is legyen. Valamint legyőzte az ottani hazaárulókat, bár ottan úgy hívják őket, hogy w34r5t6ztrewsay7-k, amit nehéz kiejteni, de úgyis a legyőzés a lényeg.

Szóval mindenki nyugodjon meg, a Duna-Tisza Köze Párt sehol sincs a köznépszerűség vélemény-kutatásokban, én is kutattam a múltkor a tésztaszűrő után (végett) és seholse volt egy párt. Se folyó. Á, nincsenek ezek sehol, lelepleződött a maguk pőreségében nekik, a hazát árulásuk, meg a direkt ártani akarnak a Agyaroknak-paradigma, mert gonoszok és sátániak, bár gyanús, hogy a kettő valahol ugyanaz.

De a köröm és szájfájás ellen olyan Operatív Törzs van már, hogy annál semmi sem operatívabban  törzsökös, aki majd eltakarít, a bármit, de főleg a Hazából, mert azt ők mondják meg. Operatíve sajtótájékoztatva, kérdezni lehet, csak nem szabad, mert az nem elég operatív, törzsileg meg értelmezhetetlen, a vírusokhoz meg úgyse ért senki, de a teheneknek lehet még rendelni lélegeztetőgépeket, csak járjon arra a Miniszter Úr, magángéppel, mert a Közgép az másnak kellett.

Ceterum censeo: Ha bármi baj van, Operatív Törzset nekünk, de rögvest az Operából - gondolom ahhoz is lehet valami köze.

Szia, Szaturnusz holdja érdekelne? Digitális!

Van az úgy, hogy az ember sokáig egyedül, aztán kissé leolvad az agyában a reaktor, reagál ahogy nem lenne érdemes, és vetít, mint egy régi, rozzant mozi gépésze, akit elfelejtettek nyugdíjba küldeni. Ez egy sci-fi keretrendszerében lehet valami időutazásos paradoxon-boncolgatás, vagy valami sima, pszichológiai kamaradráma, mint ez itt.  Ja igen, A manőver (Slingshot) című mozgóképes műalkotásról lenne szó, ahol néhány színész látszik bezárva egy űrhajó-díszletbe (ha már a napja volt tegnap az Űrhajódíszletek Napjának). Van köztük aki feltehetően tényleg van, és van akit csak beképzel az Aki. Oda. (Aha, lelőttem a csavart a végén, de aki nem látta, az úgyse fogja, én meg már.) Egyébként a Titánra mennének, ami tényleg a Szaturnusz holdja, bár  nem biztos hogy digitális, miként ebben a filmben semmi sem biztos, bár sokminden nyilván digitális.

Egy kicsit a Solaris (még Andrej Tarkovszkijtól, nem a Klúni Györgyös hálivúdi), egy kicsit Az űrhajós (ja, Adam Sandler, de ez ott igen jó lett), meg egy kicsit a Hold (Duncan Jones filmje), és ezekkel együtt is bír eredeti lenni, látjuk a végét, de nem sejtjük.

Nyomasztónak mondjuk nyomasztó, szigorúan monoton módon az, de hát ez lenne a lényege a pár ember összezárva valami űrizében, hogy elizéljenek ahhoz az izéhez, aminek a (mármint az odaizélésnek) a jelentőségét az egyszeri néző fel sem foghatja, még szerencse, hogy nem is dolga neki. (Tényleg, minden űrös nyomasztásban miért mindig fehér-szürke-steril minden belső tér? Hideg kékes fénnyel világítva persze, mintha direkt arra tervezték volna ezeket, hogy a hibernálásból ébredő zűrhajós, aki eleve szarul van és szorong az elszigeteltségtől, tuti megőrüljön, méghozzá a szűkre szabott filmidőn belül. Ezt speciel már egy kicsit unom, oké hogy olcsó, de egy tényleges expedícióba minimum faburkolatot kellene imitálni, meg a kandalló fényét, hogy túlélhető legyen egy földi idő szerinti karácsony este a Jupiter körüli pályán...)

Mindegy is, John a főszereplő (mellesleg az Afflek játssza, nem a  Ben Géza, hanem a Kézi) megzakkan úton a Titán felé, ez már az elején kétségtelen, a végére meg felmerül, hogy nincs is az űrben, az egész  csak teszt volt, de kiderül hogy valóban az űrben van zűrben, egyedül és nagyjából megőrülve, utóbbi persze helyzetéhez képest indokolt is.

A manőver egy közepesen sikerült, klausztrofób dráma, de hogy mi a fenétől lenne thriller, azt nem tudom. (Biztos mert thriller mostanában már minden, ami kicsit nyomasztó, nincs benne kötelező happy end, a zenéje meg misztikusnak szánt prüntyögés...) Ettől még egynek jó, de másodszor végignézni nyilván már büntetés lenne. Megérdemelt, de büntetés.

A náci a főleg várban

Trampli Donáld kitalálta, hogy akik bevándorlók valamilyen fokon, azokat simán halottá nyilváníttathatja, így aztán több ezret is, akik pedig szerintük élnek. És igen, rég nem igaz már, hogy ennél nincs lejjebb, a világ populistái egyesülve bizonyítják hogy de, mindig van, ez a halottá nyilvánítás azért szintlépés. Pedig Donáld kacsát elég lenne elmebeteggé nyilvánítani, ő elvégre csak egy ember (hiába képzeli magát egy komplett országnak, mint annyi más diktátorhajlamú, nem komplett), és máris elmúlna a globális agybaj egy jelentős szelete. Persze nálunk még fújná  a Dagadt a passzátszelet, de az már nem tramptornádó, vagy mi a vihar lenne...

Az Ámériaki politikai osztály mindig Istenre hivatkozik, papíron (a tévében, az onlányon, a  bárhol, ahol mások is vannak) mindenki akkora keresztény, mint Makó Jeruzsálemtől, de az olyanok, hogy „felebaráti szeretet“ esetükben tényleg csak idézőjelek közt értelmezhetőek, mert - már megint Fülig Jimmy - nem fele barátok, hanem egészen barátságtalanok. 

És Trampli kapcsán jutott eszembe: Tényleg, egy nárcisztikus pszichopata lehet egyúttal valódi keresztény is? Úgy értem, hogy nem csak szájkeresztény, ilyenekkel nálunk is tele van a felcsútista szekta padlása, hanem igai, belülről megélt módon? Szerintem nem, pontosabban csak akkor, ha az eretnekeket meg „boszorkányokat“ elevenen elégető inkvizítorok azok voltak, abban az értelemben kétségtelenül keresztények, bár ezt a magukat annak tartó ismerőseim hangosan kikérnék maguknak. És persze igazuk lenne.

Mert egy egyszerű jogi aktussal letagadni élő emberek létezését, az már a náci tempó. És ebben a tekintetben mindegy, hogy először megölik és elégetik őket, aztán letagadják az egészet, vagy nyíltan hirdetve tekintik őket még életükben hulláknak. Mert mindkettő arról szól, hogy ezek kérem nem emberek, ezek izék (nem állatok, nem lehet belőlük sztéket sütni), ezek jobb ha nincsenek is, de papíron semmiképp. Hivatalosan.

Azért ennek az ordas nagy bunkónak nem kellett túl sokáig, valamint már megint elnöknek lennie, hogy kijelenthessem: ez egy náci szardarab! És nem, ezt nem lehet finomabban megfogalmazni. 

p.s. Már az is elég durva volt, mikor kitoloncoltak Salvadorba olyat is, aki hivatalosan az amerikai állam védelme alatt állt, ott a világ talán legkeményebb (avagy legembertelenebb) börtönébe csukták, a jenki külügyesek meg széttárták a kezüket, hogy hát ez van, ja hiba  volt, de most már ugye nem tehetnek semmit. Ahol fát vágnak ott hullik a forgács, bár ezeket az alakokat kellene kivágni, és mindegy is lenne mi hullik ott.

Űr

"A jövő a világűrben dől el – és mi magyarok ott leszünk“ -harsogja bele a Zorigó a kialvatlan szombat reggelembe, pedig a franc se kérdezte. De amúgy igen érdekes cikk, csak kurva unalmas, amennyiben a Kakadu Péter miniszteri biztosával (biztos asszonyával) csinál egy interjút a szokás szerint névtelen propagandaipari munkás. Merthogy ma van az űrhajózás világnapja,  ami nagy ünnep, biztos Szent Űrh, a jós születésnapja a római kaotikus kalendáriomba', és azon nincs mit jobban ünnepelni, mint egy miniszteri biztossal.

Mert a hazai működésmód  az, hogy lenne valami dolog, ami fontos vagy nem (ez lényegében mindegy is), arra kineveznek valami kormány- vagy miniszteri biztost, titkársággal nyilván, mert az sokkal hatékonyabb, mintha egy bizottságot hoznának létre, egy fasza kis felügyelőbizottságot. Ja, az se rossz, de egy olyanban mindig többen vannak, azok meg lehet, hogy vitatkoznak és egyéb rémségek, az igazi mindig ha valaki egy személyben veri a habot, bármi körül.

Márpedig az űr az fontos, bár az űrhajózást nem értem hézagmentesen. Mert az űr (és ez benne van a nevében) üres, szóval hogy lehet benne hajózni. A neműr hajók is vízben mennek, de a víz az nem valami hiánya, az maga egy valami, szóval az űrhajók se mehetnek a semmiben. És nekünk akkor ott van a jövőnk? Gyanús ez nagyon. (Persze lehet, hogy már eleve a zűrben vagyunk, állítólag a Föld egész glóbusztekéje ott van, olvastam is a minap, hogy már kétmilliárd év se kell, és kihal az emberiség, de mind egy szálig! Biztos közelebb jön akkorra az űr, mi meg ott szerintem nem tudunk élni, mint a himnusz is mondja: „Semmik leszünk“ - miután ez a harc lesz a végső.

Ám a kitűnő interjúból kiderült az is, hogy Miniszter Úr akkora  formátum, hogy még erre is jut ideje, valamint hogy a jubileumi harmadik magyar űrhajós, visz fel magával magyar csokit is. Ez utóbbi jó hír, mert így az űrben nem a semmi lesz, hanem lesz benne valami, amitől nem lesz zűr. Lesz csoki.

Kár hogy párszor fél órát aludtam mindössze, félig ülve, így nehezen élem át a Zűrnapot, pedig be volt tervezve egy kis tavaszias buszozás, amikornek keretében megtekintem a város azon részeit, amiket hétköznap nem, ráadásul ezen a hétvégén locsolkodást sem vár el tőlem mindenki, egészen pontosan senki, bár szerintem így van ez már évtizedek óta. De az űrbe nem vágyok, ha mondjuk a Star Wars akar valamit tőlem, jöjjön ide semmit csinálni.

Fenébe Néni a buszon

Fenébe Néni nem ül az ablak mellé a 20-as járaton. Egyrészt mi van ha a buszt hirtelen légikatasztrófa éri, ő meg kirepül a Semmibe? (Igen a Fekvehányás utcai lakólep a Semmi, nem teljesen, az már valami lenne, de legaklább is a semmi purgatóriumának előszobája.) Másrészt meg mi van, ha valaki melléül? Aki treljesen nem ő! És a harmadik, általában legsúlyosabb érvként felhozott ürügy, hogy mi van ha nem tud leszállni? Mert mellette ül valami idegen, aki direkt nem engedi majd, és egyáltalán, a teszkós szatyorban hordott tárcáját hova tegye, ha nem az ülésre? A földre... vagy hogy hívják a buszon a földet. (Padló?)

Szóval állok Fenébe Néni Mellett, kicsit szédül bennem a vércukor, és bár nem fáj a lában, de úgy érzem. És kérdem udvariasan, hogy bocs, de beülhetnék? Mire Néni néni: Meddig megy??? He? 

Közöd? - kérdezném, de mindegy ez, a végállomásig mondom. Nem kell majd még egyszer húsz centit áthelyezni a testtömeg-középpontját. (Ezt már csak gondolom.) Bíííztos? - kérdi Fenébe nyanya. Nem  bazmeg, lehet hogy addig meghalok, vagy a következő öt perc és/vagy három megálló alatt akkorát változik az életem, hogy leszállok a Kenyérgyár utcánál, de te mehetsz a Gyárig, biztos ott van dolgod - naná, hogy ezt megint csak gondolom.

Én a temetőig - szól végül Fenébe anyó, amit értek, csak nincs benne semmi új, mindenki a rohadt temetőig megy, kivéve akinek a fagyott hulláját fenn hagyják a Himalájában vagy az óceán alján. de, mondom, az előbb van, szóval leülhetek végre? (Vagy rád essek a következő satuféknél, mert nem szeretnék.)

Várja már meg fiatalember (baszki, nem elég ősz a szakállam, még fiatalembereznek a nénék?), mindját leszállok, majd leülhet.

És nem, nem akarom megfojtani, a vonat alá akarom lökni, csak ez buszon bonyolult, ez a valaki képtelen húsz centit arrébb húzódni, hogy elférjek, és benne van  a tekintetében, hogy csak azért, mert ez neki jár. Nem azért volt főzőnéni a Gríz és Pelenka művek üzemi konyháján huszonhat és fél évig, meg a tészeben bérszámfejtő kétszer annyi ideig, hogy most bárki csak úgy mellé ülhessen a buszon. Pláne nem olyan, aki kettővel utána úgyis leszáll. A végállomásnál, a türelmetlen barom...

Rövid, dühös mitképzelez

 Aszonta a Felcsútok Géniusza, hogy akik a magyarok ellen dolgoznak Brüsszelben, tűnjenek a magyar közéletből! Akkor én innentől várnám az ő eltűnését, mert szerintem tizenéve mást sem csinál.

És nem ragozom, unom ezt a búbánatos, hatalommániás despotát, legyen ő a  bot a küllők között, meg a tüske a köröm alatt (ő mondta), csak ne az EU-ban, inkluzíve ne Magyarországon, mert mi is az EU vagyunk. Írta nemrég azt, hogy „Je Suis Marine“ ami szép coming out volt bár nem tudom, hogy akkor ő most franciául nő, vagy angolul tengeri (ami magyarul kukorica, ugyebár...), meg botolhat a neoszovjet impérium küllői közé, de Brüsszel (ami felcsútiul valami személy egy ideje már, egy különösen nagy, pszichopata geci), az mi van lenni, meg így én is vagyok, je suis Bruxelles, de ha neki ez nem köll, lépjen ki az unióból ő, csak minket hagyjon békén. Ja, és ne beszéljen már folyton azt én nevemben is, mert mindig úgy pofázni, hogy "mi“, az vagy indokolatlan, vagy királyi többes, de akkor meg klinkai eset és jogilag is letöltendőt érhet.

Bár attól tartok, a közéletünknek már mindegy, jó időre mindegy, ki tűnik el a hova nem...

Nem jó, ha jó

1912-ban pont ma indult első utolsó útjára (ami egyben jubileumi  is lett) a Titanic, Southampton-ból, azaz 113 évvel ezelőtt. Utóbbi pedig szerencsétlen szám (plusz száz), ez most véletlen? Nem, persze hogy nem, a Gigantic teljesen tudatosan indult el pont akkor, ez volt a menetrendben. Sőt, egyesek szerint az se véletlen, hogy most 2025 van, avagy az univerzumban nincsenek véletlenek, csupán át nem látható összefüggések, okos okozatok és predesztináció, azaz eleve házhoz rendelés.

A Herculanic katasztrófája is kódolva volt az indulásba, szakemberek szerint ha el se indul, minimálisra csökkent volna az esélye egy ütközőpályán közeledő jéghegynek, sőt, ha meg sem építik a hajót, még inkább! Az Organic azonban megépült, elindult, és bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy sohasem érkezett meg, de ebben tévedünk. Mert Belfastban építették, ami azóta sem Southamptonban van, szóval egyet kellett hajóznia, indulással, érkezéssel, meg a kettő között némi vízzel. Sőt S.Hamptonban többen le is szálltak róla, nyilván mert hiányolták a jéghegyet, és nem volt türelmük kivárni, ők például eleve nem is szenvedtek hajótörést egy mentőcsónakkal, vagy a híres filmben.

A Bigámic végzetét minden bizonnyal a sors okozta, bár többek szerint a végzet okolható a sorsáért, de Wittgenstein szerint meg mindez csak játék a nyelvi szavakkal. (A nem nyelvi szavakat egyébként mutogatásnak hívjuk, de az nem játék, viszont nem tartozik a témához.)

Az van, hogy Isten (szül. Jézusmária) megharagudott az emberiség bűneire miatt (már látta előre mind a négy világháborút), és hát özönvíz volt már egyszer (meg bárka is, mint azt már kifejtettem korábban tegnap), úgyhogy özönjeget csinált, de klímaváltozás nélkül, így például a kubai partoknál hajózó  Kolumbusz akkor se ütközött volna jéghegynek, ha négyszázhúsz évvel később vitorlázik Indiába, trópusilag körbe. A bors miatt főleg, de ez a Frenetic elsüllyedése szempontjából lényegtelen. Az egy statuálás volt, hogy ha az emberek nem  maradnak a hátsójukon nyugton, hanem fejenként és átlagban hat és fél parancsolatot szegnek meg hetente, akkor meg fognak belehalni, okulásul. (Mert állítólag aki egyszer már belehalt büntetésből azt életébe, az tanul belőle egy életre, egy halálra. Vagy többre, ha hindu.)

Vagyis nem szerencsétlenség volt, hanem szerencsére csak egy kisebb katasztrófa, a Végítélet viszonylatában mindenképp. a Tragedic óceánjáró azonban legalább jártóceánt, mielőtt alákerült, miközben az emberek nagy része  úgy pörgeti végig az életét, hogy közben több a nem fogadott hívása, mint a de. Mert nem nézünk előre vagy oldalra, csak el, így aztán ember embernek jéghegye, vagy mindenki magának, de ez már 113 éve sem érdekelte a Dramedic utasait, mondjuk a hajószakácsokat egy kicsit, csak őket senki sem kérdezte.

Bárka

Azt olvasom az internetes tévé rovatában, hogy a CIA már 50 éve tudhatta, hol van Noé bárkája, csak nem mondja meg azóta se. Mert ez titkos, Noé bárkája ott van, ahol a Kennedy-gyilkosság nem szállt Holdra a Marson, viszont ahol lapos A Föld (de végig ám!), és 51 körzet van tele 18 hangárral, amiket mind az ufók építettek, piramisokkal, Stonehenge-ben, és onnan vitték az arizonai Nevada városába, a Vénuszról.

Noé bárkája amúgy mitológiailag is fontos, mert azon vitték a zsidók a Frigyládát az egyiptomi fogságba (minden Frigyládából-egy egy párat) mert Mózes úgy szétválasztotta a Vörös Hadsereget, hogy attól özönvízt csinált a tenger, szorosan. Ettől később felgyújtott egy csipkebokrot is, de hiába, mert a jehova így is beszélt hozzá belőle, valószínűleg nem gyújtotta rá elég hamar.

De a lényeg, hogy Noé a bárkával túlélte az özönizét, bár  elázott csak épp bortól, amitől meg egy bokor alá ájult, amit így viszont legalább nem gyújtott fel, bár a fene tudja csipke volt-e vagy málna. Ennek valószínűleg amúgy sincs teológiai jelentősége.

Minden esetre a CIA, ami a mai Szíjájé elődje volt (csak még nem volt hosszú „i“ az írógépen, meg külön kisbetű) már 1975-ben rájött, hogy Noé bárkáját, többezerévnyi kalózkodás után, anno még a nácik híres hadihajója, a Bismarck süllyesztette el, és mikor a nácik, a második világháború végén, 1953-ban a Holdra vonultak vissza, magukkal vitték a Frigyládák nagy részét, csak később leolvadt tőlük az arcuk, bár Harrison Ford arra se járt. Mármint a Holdon, oda Armstong ment, a Louis, nagy trombitás volt, ennyire nagy, de a hitleristák nem bírták a négereket se, ezért később a Földön is szőke, fehér country-énekesnőként folytatta a karrierjét. Pedig ő még úgy tudta, hogy a bárka valahol az Ararát hegyén van, ami meg vagy örmény vagy karabah, de hegynek hegy, az biztos.

Közvélemény helyett

Tegnap a buszon unalmamban valami kormányhitű rádiót hallgattam, ami épp egy hírtévés műsort csinált a fülembe, de nem tehettem róla, a hülye húszas busz mindig ugyanarra jár, én meg untam ugyanazt a városi tájat. Meg a Kossuth rádiót ahol akkorra már fél órája méhészeti kérdésekről értekeztek, ami  meg csak egy fokkal jobba szokásos pártpropagandánál.

Viszont ez egy rendes betelefonálós műsor volt, a szokásosnál kissé laposabb harci nyugdíjasokkal, senki sem hergelte  magát agyvérzésközteli állapotba,  de legalább Szervilis Csávó, a műsorvezető megállapította, hogy hát ezek a "baloldali" közvéleménykutatók mindig hazudnak, nem is kutatják (kutassák?) a dolgot, csak odaírnak valamit, amit Brüsszelből rendelt a Soros Wéber. Pedig ő személy szerint kíváncsi lenne, mi is a köz véleménye?

Ezt én is megmondhatom: semmi! A köznek mint olyannak ugyanis nincs véleménye, az egyéneknek van véleménye, amit pedig a közvéleménykutatók mérnek, az ezeknek az egyéni véleményeknek a statisztikai eloszlása, egy nagyjából és remélhetőleg reprezentatív minta lapján, hibahatárokkal, meg ilyenekkel. (De hát ilyen ez a popszakma, volt már olyan közíró-jellegű, középhatótávolságú véleményvezér is, aki valamelyik pest-budai gőzfürdőben tájékozódott a közhangulat és népvélemény állássáról, mondhatni gőzvéleménykutatott, de legalább a reprezentativitás gyanúját is mellőzve.)

Ja, és egy ideje kollektív tudat sincs, pontosabban egy ideje nem gondolom hogy lenne (ez az egyéni véleményem, ami nem köz), amit kollektív tudatnak hívunk, az a közös tudások (viselkedések, vélekedések, elvárások) együttese, amitől például kommunikálni tudunk egymással, meg együttműködni másokkal, meg levegőnek nézni bárkit. Csak mert közösen tudjuk hogy kell, de sok külön aggyal.

A közvélemény is csak egy absztrakció, ami a való világban nincs, csak többségben meg kisebbségben vannak bizonyos vélemények egymáshoz képest, és ezek percepciója már visszahathat az eloszlásukra. Ha például azt hiszem, hogy szinte az összes haverom vegetáriánus, akkor nagyobb eséllyel mondom, hogy én is az vagyok, függetlenül az ebédre fogyasztott körömpörkölttől. És közben meglehet, hogy ők is így vannak ezzel, külön-külön mindegyikük húsevő, de mindenki azt hiszi, hogy a többiek nagyon nem, így társaságban mindenki játssza a nagy vegát, csak hogy ne lógjon ki a sorból. (És az lesz az immár nem hiányzó hős, aki először rendel sztéket egy közös vacsorán, amit aztán mindenki más is "kipróbál", hátha...) Ennyit a csoportnyomásról, és a kinyilvánított vélemények érvényességéről. Már túl azon, hogy a "köznek" továbbra sincs véleménye, amit meg mérőnk, az néha egészen már. (A sok húsevés amúgy is csak közvény okoz közvélemény helyett.)

Szóval a köz véleményére lehet kíváncsinak lenni, de akkor más sokkal érdekesebb kérdés, hogy hány angyal tud egyszerre táncolni egy tű fokán, vagy hogy ha a hétfejű sárkány hét agyához hét személyiség tartozik, akkor mi dönti el, hogy épp melyikük csóválhatja az egy  darab farkukat. (És hét fejnek mi a közvéleménye bármiről, meg főleg hogyan?)

reddit.com

Lecsapáselmélet és a melyik csapat

Margus Tsahkna észt külügyminiszter arra számít, hogy felfüggesztik a magyar kormány szavazati jogát az Európai Tanácsban, azaz a felcsúti nem szavazhat majd a bármiről se.

Tsahkna szerint Magyarország Putyin csapatának a része, ami persze orbitális marhaság, és nem szabadna átvenni azt a narratívát, hogy a Dagadt egyenlő Magyarországgal. Ő a pártvezér és kancellár, egy önkényúr, egy wannabe diktátor, aki az efféle alakok rossz hagyománya szerint szeret az államról egyes szám első személyben beszélni („majd emelek a nyugdíjon, ha úgy állnak a számok“), magát és vazallusait pedig az ország (a nép, a nemzet) egészével azonosítani. De az ország az majdnem tízmillió ember, akik  nagy része nem Vlagyimir Vlagyimirovics  csapatában játszik, bár kétségtelenül  van az a hangos, és minden határon túl kormányhitű kisebbség, akik látják, hogy itt még nincs putyini diktatúra, de igényük az már volna rá. Mer ottan rend van, az kurvaisten!

Magamat se érzem a Putyin-csapat tagjának, az orosz kultúrából az irodalom meg a zene érdekel, esetleg a pirog, de azt a mentalitást, hogy nekik mindig valami hatalommániás cárevicset kell a fejük fölé tartaniuk, na azt bottal sem piszkálnám.

Ezzel együtt nem lenne nagy baj, ha a Felcsútok Géniusza nem szavazhatna a Tanácsban, már van is rá precedens, hogy ilyenkor kizavarják kávézni, nagyon diplomatikusan persze, de a kávé az meg közismerten vízhajtó hatású, úgyhogy utána még párszor kiszaladhat vécére, és meg is vannak az aznapi nemszavazásai.

Mert az tényleg túl van már a normalitás meg egyáltalán, az elfogadhatóság határán, hogy valaki folyamatosan hadat visel a szervezet ellen, melynek tagja, egyik döntéshozója, és ehhez képest tartja elsődleges küldetésének az illető együttműködés szétkúrását. Mert csak, mert ő ettől lesz valaki. Mert jó ideje már nemzetközileg akar valaki lenni, ha már a saját percepciója szerint kihízta ezt a kis országot, csak fáj neki, hogy a tényleg nagy játékosok nem veszik elég komolyan. Ezért betart mindenkinek mindenhol, beszél össze-vissza sületlenségeket (mondjuk bölcsességeket össze-vissza beszélni sokkal nehezebb lenne), és azt gondolja, hogy ettől lesz geopolitikai tényező.

Pedig egy frászt. A szomszédom lehet épp egy nagy barom, egy szúnyog meg hozzá képest egy kis semmiség, de a szúnyogcsípés mégis jobban fáj, mint az, hogy nem állok szóba a bunkóval a másodikról. A felcsúti idáig gondolja végig, miközben a sztori vége az, hogy a szúnyogot lecsapják, mint macskát szarni. Most épp erre a lecsapásra készülnek egyre többen

Vaslé Di

Pont tizenkét éve halt meg Margaret Hilda Thatcher,  aki eredetileg Roberts, és idén lenne száz éves, de halottnak csak tizenkettő. Mint egykori brit miniszterelnök tipikusan megosztó figura, vannak akik szerint nagyformátumú állam... nő volt (az államférfira nincs megfelelő analogon, esetleg államszemély?), mások szerint meg gy rémes némber, népnyúzó intézkedésekkel.

Eredetileg kémiát tanult Oxfordban, majd vegyészből lett ügyvéd, később meg politikus, bár az utóbbi kettő az ottani közmegítélés szerint is nagyjából  hasonló képmutatás-faktorral üzemel.

Hát ja, ahhoz képest hogy a Konzervatív Pártot vezette, mindenféle gazdasági átszervezéseivel és megszorításaival igen komolyan futtatta fel a brit szakszervezeti mozgalmakat, és generált igen kifinomult sztrájkokat. (A kedvencem a szabálykövető sztrájk, mikor a dolgozók egyszerűen csak betartanak minden, de tényleg minden apró előírást, amit kellően végiggondolatlanul utasításba adtak a főnökségek, és  ettől a legtöbb munkahelyen gyakorlatilag leáll a működés.)

Mondjuk Maggie néni nem csak a sztrájkok előidézésében, de a  letörésében is  nagyot ment a nyolcvanas években (79 és 90 közt volt miniszterelnök), a leghíresebb talán az 1984-85-ös, eredetileg Yorkshire-ből indulóbányászsztrájk volt, amit több mint egy év után sikerült paragrafusokba fojtani, konkrét bányabezárásokon keresztül.

Ehhez képest legtöbben arra emlékeznek vele kapcsolatban, hogy rémesen sznob volt, és a haja is milyen már! Nem volt szép, de ezt agresszív rámenősséggel kompenzálta, miközben természetesen mindig eltartott kisujjal volt agresszív, afféle mosolygós gyilkos, aki már a mosolyával is öl.

Engem utólag leginkább Hyacinth Bucket-re emlékeztet, a Keeping Up Appearances című komédiasorozatból, csak ő nem lett miniszterelnök, majd bárónő, de pont olyan sznob alak volt, borzasztó virágos ruhákban és röhejes kalapokkal, a maga közép-középosztály- és háztartásbeli módján. A kézzel festett „királyi“ teáskészletével.

p.s. Ja és ő volt az eredeti Iron Lady, a magyar úszócsaj csak lenyúlta a nevet, hogy terméket  csináljon belőle (meg magából).

natlib.govt.nz

Fest ő, a mit, de a kinek?

Azt hiszem giccsfestő leszek, mert már régóta hajtok valamilyen jelentősebb művészeti díjra. Tenni mondjuk nem tettem semmit érte, eddig legalább is, a ráhajtás az nálam fejben történik, mikor egy kávé felett fogalmazgatom magamban az Oscar-gálás köszönőbeszédemet. ("Hálás vagyok Lucy Liunak, mert inspirált, hogy ugyan színésznek csaknem semmilyen, de milyen piszok jól néz ki még mindig...")

A giccsfestés viszont határozottan egyszerűbbnek tűnik, mint a fotelből bevenni Hollywoodot, plusz általánosban rajztagozatos voltam, szóval megvan az alapom hozzá, és hobbim a puzzle (is) ami majdnem mindenben, de mégsem teljesen különbözik a festészettől. Plusz festeni ma már lehet monitoron is, egérrel vagy mivel. (Bár az igazi jó ecsetek állítólag mókusszőrből  készülnek, csak el ne mesélje valaki, hogy jutnak hozzá, gondolom nem megveszik jó áron a mókusoktól)

Mert volt a múltkor ez a botrány, hogy egy hamisítatlan vásári giccsekben utazó, mégsem szoba festő Munkácsy-díjat kapott. Pedig az is teljesítmény, hisz az olcsó giccset a legkönnyebb hamisítani, avagy a hamisítatlan giccs érték, azt meg kell becsülni! Plusz része a népi/populáris  kultúrának, giccsel dekorálni lakóingatlanainkat igazi népszokás, mert a nép egy jelentő százaléka ilyet szok.

Meg egyébként is, mi a giccs egyáltalán? Állítólag valami olyasféle kulturális izé, objektum, vagy fenomén vagy valami látszata, ami a művészet benyomását kelti, miközben nem művészet. De akkor mi a művészet? Na, ezt senki sem tudja biztosan, nagyjából egy idő után már sejtjük, mi lett az végül, amit kanonizált a kritika, a közönségsiker, az utókor belelátása, és - a képzőművészet esetén - a nagy aukciósházak, csak az nem tiszta, hogy miért pont azokat a műveket/alkotókat? Ez nem esztétikai kérdés (amúgy az esztétikai is csak reagál, utólag értelmezi a belemagyarázás érvényességét, vagy valami hasonló), ez kultúrszociológia, bármilyen antropológia, tömeglélektan meg hatalmi akarat kérdése, miközben  csak van valami rohadt lényege annak, mitől lesz művészet a művészet. De nincs, a művészet az valami kreativitás, a giccs meg valami, ami nem az, csak mindenáron tetszeni akarás, amitől meg ilyen banális, direkt és üres dolgok készülnek:

444.hu

Jól néz ki, úgy értem kellemes? Persze. És azon túl? Semmi.  Na, valahogy így képzelném a művészet és  a giccs különbségét, már ha képzelek róla egyáltalán valamit. (Mert lehet, hogy a világ sincs körülöttünk, így három dimenzióban, plusz ugye az idő, hanem az egész, galaxisokkal meg mindennel együtt, csak egy hologram, valami kétdimenziós felületen tárolt információ 3D-s kivetülése - elvégre ez is egy érvényes kozmológiai hipotézis. Nem népszerű, de érvényes, lehet hogy a természettudományban pont ez a giccs, mert a népszerű, sőt elfogadott elméletek azok szürkék és unalmasak. És matekot tartalmaznak, sokat.)

Na most, a fenti kép  - amit tényleg egy 444-cikkből másoltam ide - egy bizonyos Vészabó Noémi alkotása, ő az a giccsfestő, aki miatt épp lemondott a Munkácsy-díj bírálóbizottsága. és hát  elnézve a művésznő munkáit a neten, hát igen, ezek színes-szagos vackok. Sz.Varró Nóra nem korunk Rembrandtja, vagy ha már női név kell, Frida Kahlo-ja, de Munkácsy-díja az már lett neki, a gyógyszerész foglalkozású kultúrális miniszterféle meg elment hozzá egy kicsit méltatni, műteremlátogatás keretében.

(Jellemző, hogy a találatok közt rögtön kidobott a gugli egy-két vaterás aukciót, ahol pár tízezerért lehet venni a művésznőtől ezt-azt, az egyik képnek például ez a leírása: "Vészabó Noémi modern festménye fát ábrázol“. És én meg nem jöttem rá, melyik képre illik is ez, úgyhogy lehetséges, VN festészete annyira elvontan művészi, hogy nem is érthetném a képet, akkor se, ha megtalálnám.)

Szóval holnaptól, rögtön miután hazaérek a laptopokba bámulásból, neki is állok giccsfesteni, az eredményről majd tudósítok. Hogy mikor lesz Munkácsy-díjam, az még bizonytalan, gondolom kell hozzá egy rendszerváltás, mert ennek mostani rezsimnek már kurva nehéz lenne a kegyeibe hízelegnem magam, pedig van a magánrepülő, vagy skóciai udvarház.

A Holdról nézve talán normális

A közlekedésakadályozási és vagyonkiárusítási  miniszter, bizonyos Lázár J. terhelt, előállt a maga öt pontjával, hogy milyen is a normális ember. Nem úgy külalakra vagy szagra, hanem véleményre, hisz lehet valaki kövér, büdös vagy göcsörtös, de a világot látni csak egyféleképp lehet, a normalitás az normalitás kérem, aki meg nem pont úgy normális, ahogy azt LJ elképzeli, az bizonyosan egy aberrált mocsadék. 

Tényleg, Ártunk és Ormányunk néhány tagja, meg főleg a főnöke, szeret irányvonalakat kijelölni, zsinórmértéket huzalozni, valamint  heti alapelveket lefektetni az élet, a világmindenség meg minden kérdéseiben (ezek azért a következő hétre igencsak változhatnak), főleg ha a világmindenség ez a lángoktól ölelt  kis geopolitikai realitás. (Nemrég még Magyar Köztársaság.)

Na akkor, Lézer Janó elvtárs-pajtás szerint normális az, aki úgy véli, hogy:

- Magyarországon nincs szükség Pride-ra. (Agyarországon nincs igény rá, szükség az lenne, miként a nrmális Magyarországon is. Szerintem több Pride az jobb, például nem csak a melegeke, transzneműek és egyéb szexuális kisebbségeknek kellene kiállniuk magukért. Egy Roma Pride például hol marad?)

Persze lehet, hogy úgy érti, Büszkeségre nincs szükség, vagy nincs szükség azt angolul megnevezni, de inkább tényleg maga a Büszkeség nem kell, az már az övék, a miénk meg a Balítélet ugyebár. (Miközben lehet, hogy véletlenül, illetve freudi alapon simán csak Böszmeségnek fordította a Pride-ot.)

- A kábítószernek nincs helye a magyar társadalomban. Minden olyan törekvést, ami ezt lazítja, ami ebbe az irányba visz, radikálisan fel kell számolni és meg kell szüntetni. (Kik voltak a kormányon vannak épp, akik legalizálták a házi pálinkafőzést, és melyik rezsim főfarka mondta azt, hogy a pálesz alapvető élelmiszer? Most szólok, a pálinka keménydrog, durvább mint a fű, úgyhogy a jelenlegi kormányt radikálisan fel kell számolni és meg kell szüntetni, hát nem?)

- A vidékieknek nem kell másodrendű állampolgárnak érezniük magukat. (A vidék az szánalmas hazai nyelvhasználatban minden, ami nem Budapest. Több mint nyolcmillió ember meg nem érzi magát másodrendűnek, én itt egy megyeszékhelyen sem. Jó, kicsit fáj a fejem, és tegnap a lábamra ejtettem egy kéziszerszámot, amitől az kicsit lila, de másodrendű állampolgárnak, na annak nem érzem magam. Harmadrendűnek talán...)

- Meg kell akadályozni, hogy az ukránok az Európai Unió tagjai legyenek, és e mellett mindvégig ki kell tartani. (Ha most rögtön elkezdenék a csatlakozási tárgyalásokat, az innentől lenne alsó  hangon tíz év, de az is évekbe telik addig, míg egyáltalán tárgyalni lehet róla. Nem tudom János elvtársnak mit jelent a mindvégig, de ők se lesznek mindig hatalmon, és amúgy is: Tudja ő mi lesz Ukrajnával tizenöt év múlva? Vagy az oroszokkal, ha Putyin végre pokolra jut? Naugye...)

- A magyarok sorsáról ne Moszkvában, Pekingben vagy Brüsszelben döntsenek. (A magyarok sorsáról pont ezeken a helyeken döntenek, én még hozzávenném Washingtontis. A mi pártvezér és kancellárunk annyira szuverén, hogy már azt se tudja, melyik nagyhatalmi segget nyalja erőteljesebb nyelvcsapásokkal, kivéve ha az a Brüsszeli Galaktikus Birodalom, pedig az Egybesült Államokkal vagy Oroszországgal ellentétben annak pont a részei vagyunk. Önként, úgyhogy a főnök egy ideje már folyton a saját fészkébe piszkít, és még élvezi is, ez bárki más esetében már patologikus viselkedésnek  számítana, ő meg simán csak így szok szuverén lenni a szuterénben.)

Jut eszembe, János bácsi még szerény is volt, hisz akkora ember ő, mármint szellemileg és morálisan, valamint jellemét tekintve (tekintete jellemzően jelentős), hogy írhatott volna rögtön Tízparancsolatot is, amiben az a nulladik, mintegy a preambulum az lenne, hogy „Bizony mondom néktek, rajtam kívül mindenki kussoljon!“

Valamint érdekelne még Miniszter Elvtárs véleménye a sorkatonaságról, a halálbüntetésről, a sajt áráról és az izraeli-palesztin konfliktusról, valamint a haza fényre derüléséről, különös tekintettel a kastélyfelújítási programra. Biztos ezekben a kérdésekben is sziklaszilárd, megfellebezhetetlen és az egyetlen helyes utat mutató erkölcsi ítéletei lennének, minimum. Esetleg beleférhetne valamelyik világvallás egyik szentírásának új, bővített kiadásába, de csak ha nem tervez a közeljövőben vallást alapítani.

Jó, hát az arc igazából egy nyálkás benyomást keltő gerinctelen féreg, csak közben akkora szellemóriás és nagyformátumú államférfi, hogy a Holdról is látszana, ha végre valaki kilőné oda.

Hiányolom a királydrámát a királykategóriából

Ma reggel is végigásítoztam az aktuális F1-es futamot, nem volt az a nagy bögre kávé, ami kirángatott volna a kissé fejfájós, eléggé punnyadt és felettébb álmos hangulatból, ha nem lettem volna eléggé éhes, enni sem lett volna erőm.

Egyszerűt az egyszerűeknek, de én bonyolult vagyok, úgyhogy rám az vonatkozik, hogy flúgos futamot a flúgosoknak, pláne ha azzal töltik a vasárnap reggelüket, hogy egy  „versenyt“ nézve unatkoznak. Oké, ez egyéni szociokulturális gond, a klasszikus minekmentoda-problematika mentén, hogy mi a fenéért nézek én mindig ilyen 1Forma autóversenyeket? Nyilván mert kényszeres vagyok, és ha nem nézem meg, tuti remek verseny lesz, pont mint ahogy mindig akkor esik, ha nincs nálam ernyő. Az ernyő magammal cipelése csak az eső elriasztására jó, versenygépjárművek korai körözésén bealudni meg az izgalmak ellen való.

Úgyhogy  az utolsó  kör  közepén le is lőttem az online közvetítést, és elindítottam valami közéletpolitikai beszélgetős műsort a jutyúbon, pedig a kézigránát-zebrázás-tüntetés heti háromszögéből épp hogy  csak egy kis vámháborús trampozás erejéig bírtak kilépni az többek által politikai újságírónak mondott beszélő fejek. És ez így még mindig másfél Michelin-csillaggal érdekesebb volt, mint az autós versenykörözés, az aszfaltcsíkon.

Lehet persze, hogy simán csak katasztrófaturista vagyok,  mert mivel a versenyek eleve nem érdekesek (jó, a forma-2 és 3 az még ott van a szeren), várom a kicsúszást, ütközést, piros zászlót, tájfunt, vulkánkitörést, bármit, ami kicsit kimozdítja az egészet az amúgy szokásos rutinból. Mert ezek a csapatok ott az Egyformában nem szarral gurigáznak, hanem sok százmillió dollárral évente, így aztán minimum elvárják maguktól, hogy egy svájci óra pontosságával  működjenek. Viszont egy két másodperces kerékcserének meg hiába van sportértéke, nézői élménynek nulla, pedig az egész cirkuszi száguldás aktuálisan amerikai  főnökei nyilvánvalóan a show-business részének tekintik a cuccot. 

A baj csak annyi, hogy szerintük  a show az az, mikor a dobogósokat hófehér Rolls-Royce viszi a díjátadóra (a a háttérben tűzijáték), meg oljasejkeket mutatnak kiöregedett hollywoodi  sztárokkal a  díszpáholyban. A pályán meg unalom van, kiszámíthatóság, és interaktív hirdetések, melyek egy része még versenyzőnek/versenyautónak látszik, de ez tényleg csak a látszat.

Le kéne szoknom erről is, mondjuk az már egy jelentősebb lépés, ha az utolsó körben ki bírom kapcsolni, mert amúgy a pódiumról pezsgőt locsolást már régóta nem nézem. Pezsgőt se ittam már vagy öt éve, és akkor is kölyökpezsgő volt, ami szénsavas víz, szőlőcukorral, amit persze nem locsoltunk.

pinterest.com